Ugrás a tartalomhoz

A háziállatok funkcionális anatómiája

Fehér György

Mezőgazda Kiadó

A nyirokérrendszer, systema lymphaticum

A nyirokérrendszer, systema lymphaticum

A nyirokérrendszer a vénarendszer függeléke; a szervezet sejtjei és a keringő vér között létesít összeköttetést. A vérérrendszertől morfológiailag elhatárolható. Közvetítésével a sejtek a vérből táplálékhoz jutnak, egyszersmind megszabadulhatnak anyagcseretermékeiktől. A nyirokérrendszer biztosítja a szövetközi folyadék ama részének elvezetését, amely nem képes felszívódni az érrendszerbe. Változatos alakú kapillárishálózatból ered, amelyek helyenként vakzsákokkal kezdődnek. A nyirokerekben a lymphocytákat tartalmazó áttetsző, sárgás árnyalatú folyadék, a nyirok, lympha s. chylus, a vénás vérrel egy irányban, centripetálisan áramlik. Eközben a nagyobb nyirokerek közé iktatott nyirokcsomókon mint „szűrőállomásokon” halad keresztül, és ott megszabadul a szervezetre idegen, káros anyagoktól; végül a fő nyirokértörzseken át a vénarendszerbe jut.

A nyirokérrendszer fő működése az immunfolyamatokban van, emiatt immunrendszernek is nevezik, amely a szervezet saját és „nem saját” anyagait felismeri, köztük különbséget tesz, és a nem saját, vagyis testidegen anyagokat kiküszöböli.

A nyirokérrendszer nyirokból, nyirokerekből, és nyirokszövetből épül fel. Funkcionálisan centrális (primer) nyirokszerveket (thymus, vörös csontvelő) és periferikus (szekunder) nyirokszerveket (nyirokszövet, nyiroktüszők, mandulák, nyirokcsomók és a lép) különböztetünk meg.

A nyirok, lympha

A nyirok a sejtek közötti folyadékból származik. Az emlősállatok testének 5570%-a víz. Ennek nagyobb része (70%) a sejteken belül intracellularisan, kisebb része (30%) extracellularisan, a sejtek közötti térben található. A kettőt egymástól elválasztó sejthártya ozmotikus hártyaként működik; a sejtek és a sejtek közötti folyadék molekuláinak áramlási irányát a sejt anyagcsere-folyamatai határozzák meg. A vér és az interstitium között levő hajszálerek fala ún. dializálóhártyához hasonlítható, amely a víz és a benne levő oldott krisztalloidok számára többszörösen átjárható, viszont a vér alakos elemeit, a vérsejteket és a vérplazma nagymolekulájú alkotórészeit, elsősorban a fehérjéket, visszatartja. Ezt egyéb tényezőkön túl, főképpen a kapillárison belüli nyomás, a kapillárison belüli folyadék és vér-plasma, valamint az azon kívüli extracellularis folyadék közötti ozmotikus nyomás és az extracellularis folyadék elvezetésének egyéba vérpályán kívüliútjai befolyásolják.

423. ábra - Az ér lumene és a kötőszöveti sejtek közöti víztér (Szentágothai szerint)

Az ér lumene és a kötőszöveti sejtek közöti víztér (Szentágothai szerint)


A nyirok lymphocytákat tartalmazó, áttetsző vagy tejfehér színű, viszkózus folyadék; vízből, a benne oldott krisztalloid anyagokból és gázokból (szén-dioxid, nitrogén), valamint kisebb mennyiségben kolloidokból és elvétve különböző sejtekből áll. Mennyisége a szövetek működési állapotától függ. Fibrinogéntartalma miatt alvadásra hajlamos. Az egyes szervekből elfolyó nyirok elszállítja az illető szervpl. a bélhámáltal felvett tápanyagokat, illetve a szerv által termelt specifikus anyagokat is.

A nyirokképzés Casley-Smith (1967) vizsgálatai alapján az összeesett, vakon végződő nyirokkapillárisokban megy végbe. Az aktív sejtműködés által termelt kismolekulájú anyagok vagy egyéb tényezők, ha növelik vagy csökkentik a kapillárisokban levő vér kolloidozmózisos nyomását, akkor növelik a sejt közötti tér vízfelvételét. Mindez a szövetek duzzadásával jár, amelynek arányában a nyirokkapillárisok falához térő rácsrostok széthúzzák a nyirokkapillárisokat, és az interstitialis folyadék a kapillárisok tágult üregébe áramlik. A kapillárisok billentyűi ebben az időszakban zártak, de ha az interstitialis nyomás csökken, a rácsrostok ellazulnak, a folyadék a kapillárisokból visszaáramlik a szövetekbe, a nyirok koncentráltabbá válik, ezáltal a billentyűk nyílnak, és a nyirok az elvezető nyirokérbe áramlik.

A nyirok áramlása több tényezőtől függ: 1. a nyirok termelődésétől, 2. a felszaporodott nyirok hátulról jövő nyomásától, a „vis a tergo”-tól, ami vitatott, jóllehet ha lekötik a nyirokeret, az megduzzad és meg is repedhet, 3. a szerveknek az áramlást elősegítő, azt biztosító mozgásától, amely lehet aktív és passzív; a nyirokerekben levő billentyűk biztosítják a nyirok egyirányú áramlását; a szív, a tüdő, a bélcső működése a nyirokkeringés legfontosabb tényezője; a bél mozgása pl. fontosabb szerepet tölt be az áramlásban, mint a bélbolyhok mozgása, 4. a nagy nyirokértörzseknek a vénákhoz hasonló működésétől; telődésük és kiürülésük a légzőmozgások függvénye. Kilégzéskor a rekesz szárai összenyomják a közöttük, illetőleg mögöttük levő nyirokértágulatot, cisterna chyli, és belőle a mellvezetékbe préselik a nyirkot. Belégzéskor a cisterna kitágul, és megtelik a két oldalán nyíló nyirokerekből származó nyirokkal. A vénás vér áramlása gyorsabb, mint a nyirokáramlás, s ez szívó hatást gyakorol a benyíló nagy nyirokértörzsekre. 5. A nyirokerek falának beidegzése, tónusa, a benne levő simaizomzat összehúzódása szintén befolyásolja a nyirok áramlását.

A nyirokerek, vasa lymphatica

A nyirokerek nagyságuk és szerkezetük szerint lehetnek: 1. nyirokkapillárisok, 2. nyirokerek, 3. nagy nyirokértörzsek.

1. A nyirokkapillárisok, vasa lympathica capillaria. 0,10,2 mikrométer vastag, rugalmas falú, háromszoros tágulásra képes, szűk cső vagy vakzsákokkal eredő csövek, a szervezet kötőszövetes állományában találhatók; ahol nincsen kötőszövet, ott hiányoznak. Nincsenek például a bőr hámjában, a parenchymás szervek hám típusú sejtjei között, a középponti idegrendszerben, a köldökzsinór, a placenta, a hyalinporc, a szaruhártya és a szemlencse állományában. A szövetek típusa szerint változó alakú endothel csőhálózatot, plexus lymphaticus, képeznek, amelyek fokozatosan növekedő nagyobb erekbe, vasa lymphatica, szedődnek össze. A nyirokhajszálerek endothelcsövek, amelyeket kötőszövetes sejtek laza hálózata vesz körül. A falát alkotó endothelsejtek szélei csipkézettek, a sejt közötti rés 9 nm (a bélbolyhok kapillárisaiban 1520 nm). A nyirokkapilláris membrana basalisa nem „ablakos falú”, de hézagos, és számtalan hólyagocska (rhopheosoma, symphosoma) is segíti a transcellularis anyagtranszportot 20005000 molekulasúlyig. A kapillárist rácsrosthálózat köti környezetéhez.

A természetes testnyílásokon át a szervek szöveteibe bejutott por (korom, mész, kő, fémpor stb.) a nyirokerek révén a nyirokcsomókba juthat. A légzéssel a tüdőbe került porszemcsék a tüdő kapujában, illetőleg a légcső körül helyeződő nyirokcsomókba kerülnek, és ott lerakódnak. A bőr sérülésein át bejutott szemcsék hasonlóképpen a sérült terület nyirokerein át a területhez tartozó nyirokcsomóba jutnak el.

A kolloidális anyagok bejutása a nyirokhajszálerekbe igen jelentős a szövetek anyagcsere-forgalmában. Normális körülmények között igen kis mennyiségben, nagyobbrészt csupán gyulladások esetén kerülnek, főleg fehérjék, a sejt közötti térbe. Ennek folyamatos elszállítását döntően a nyirokhajszálerek végzik; a vér és a vérérkapilláris rendszer szerepe ebben csekély.

2. A nyirokerek. A vénákhoz hasonló szerkezetűek. Bennük a vénákhoz hasonló, de sűrűbben helyeződő intimakettőzetek, páros, tág állapotban tökéletlenül záró, szimmetrikusan helyeződő billentyűk, valvulae lymphaticae, vannak. Itt az ér falát simaizomsejt gyűrű övezi, amely segíti a billentyűk működését. Helyeződésük szerint a nyirokerek lehetnek felületesek, vasa lymphatica superficialia, amelyek a mélypólyán kívül vannak, és rendszerint a felületes bőrvénákat, idegeket kísérik. A mély nyirokerek, vasa lymphatica profunda, a mélypólyán belül haladnak, és általában a nagyobb vénákat követik. A felületes és a mély nyirokerek egymással többszörösen anasztomozálnak, elkülönítésük csupán topográfiai jellegű.

3. Nagy nyirokértörzsek. Az egy vagy több nyirokcsomón áthaladó nyirokerek a nyirkot a nagy vagy fő nyirokértörzsekbe vezetik, ahonnan az a vénarendszerbe jut. Három nagy nyirokértörzs van: a) a mellvezeték, ductus thoracicus, b) a truncus trachealis, és c) a ductus lymphaticus dexter.

a) A mellvezeték, ductus thoracicus, páratlan, 724 mm átmérőjű nyirokértörzs. Az aorta descendens mentén halad, és a hátulsó végtagokból, a medencéből, a hasfalból, a hasüreg és mellüreg szerveiből, a mellkas falának nagyobb részéből gyűjti össze a nyirkot. Orsószerű tágulatból, cisterna chyli, ered, amely az aorta fölött, esetenként alatta kissé jobbra, az utolsó hát- és az első ágyékcsigolyák tájékán, részben a rekesz szárai között található. Nyirokértörzsek szájadzanak bele több irányból, a medence, a has és a mellkas falából. Így például az ágyéktájékról caudalisan a trunci lumbales, ventralisan a truncus visceralis (lóban hiányzik), a bélfodorból a truncus intestinalis, a májtól a truncus hepaticus tér hozzá. Egy különálló törzs, truncus coeliacus, az a. coeliaca mentén halad. A gyomortól truncus gastricus tér hozzá, amely a hasnyálmirigy és a cseplesz nyirokereit gyűjti össze. A bélfodri gyökérből a vékonybél nyirokereit összegyűjtő truncus jejunalis és a vastagbél nyirokereinek közös törzse, truncus colicus, tér a cisterna chylibe.

A mellvezeték hasi szakasza az aorta fölött, annak jobb oldalán halad, lóban és kutyában az aorta és a v. azygos dextra között található. A hiatus aorticuson át a mellüregbe lép, ahol a vena azygos dextra alatt az aorta dorsolateralis felületére fekszik rá. Az 5., 6. hátcsigolya síkjában a bal oldalra tér, keresztezi a nyelőcsövet, majd a gégecső bal oldalán, rövid szakaszon cranialisan fut le, végül a bal első bordánál a bal vénaszögletbe (a v. jugularis externa és a v. jugularis interna vagy azoknak a v. subclaviával alkotott szöglete) vagy az elülső üresvénába, illetve annak ágaiba (truncus jugularis, v. jugularis externa sinistra, v. subclavia sinistra) ampullaszerű tágulattal, egyedül vagy a truncus trachealisszal közösen nyílik. Nyílásában billentyű található. A mellvezeték szarvasmarhában és sertésben egy, lóban, kutyában esetleg három vastag nyirokértörzs. Egyes esetekben a cisterna vastag nyirokértörzsek hálózata csupán (sus, Ca). Kutyában a cisterna és a mellvezeték helyeződése és lefutása nagyon változatos.

b) A ductus lymphaticus dexter jobb oldali nyaki nyirokértörzs, a fej, a nyak és a mellkas elülső részének, a jobb elülső végtagnak a nyirkát gyűjti össze. A gégecső jobb oldalán a mellkas bejáratához tér. Az első borda síkjában a bal vénaszögletbe, a vena jugularisba, annak eredése közelében nyílik.

c) A truncus trachealis a fej, a nyak bal felének és a bal elülső végtag nyirokereinek közös törzse, a gégecső bal oldalán halad, a mellvezetékbe vagy a jobb vénaszögletbe szájadzik.

A nyirokszövet, tela lymphatica

A nyirokszövet lymphocytákat, azok különböző fejlődési alakjait, velük rokon, átalakulásuk révén fejlődő sejteket tartalmazó, hálózatos, lymphoreticularis szövet. Vázát reticularis kötőszövet képezi, amely argyrophil reticulumrostok hálózatába beépült, csillag alakú reticulumsejtekből áll. A sejtek részt vesznek a reticulumhálózat képzésében, regulálják az alapállomány fizikokémiai tulajdonságait, és ezenkívül fagocitózisra és raktározásra is képesek. Ugyanakkor ezek a sejtek, társaiktól elválva, mint lekerekített vándorsejtek, a vér- és nyirokérrendszerben az endothelsejtekkel közös reticuloendothelialis systema (RES) tagjaként vesznek részt a szervezet védekező működésében. Újabban a fagocitózisban, raktározásban és az immunológiai információátadásban részt vevő histiocytákat és monocytákat is a rendszerhez sorolják; közös nevük: reticulohistiocytas systema (RHS).

424. ábra - Antitest- (ellenanyag-)molekula (vázlatosan) és a clonalis selectio modellje

Antitest- (ellenanyag-)molekula (vázlatosan) és a clonalis selectio modellje


A reticularis kötőszövet hálószerű rekeszeibe települnek kis csoportokban, szigetekben a lymphocyták. Mellettük kevés számú plasmasejt, macrophag (histiocyta és monocyta), microphag (granulocyta és hízósejtek) is találhatók a hálózatban. A felsorolt sejtek összefoglaló neve: lymphoid sejtek.

A lymphoid szövethez hasonló a myeloid szövet, amelynek alapszövete a haemoreticularis szövet; ez a csontvelő vérképző szerve.

A lymphocyták ős- vagy törzssejtjei a csontvelőből, madarakban a sziktömlőből származó prolymphoblastok, amelyekből kétféle sejt, a T-lymphocyta és a B-lymphocyta fejlődik ki.

Ha a vérbe jutott prolymphoblast a thymusba kerül és ott információt vesz fel, T-lymphocytává válik. Ez kétféle módon lehetséges: vagy a thymus hámsejtjei fagocitálják az apró lymphoblastokat, vagy a prolymphoblastok rozettaszerűen veszik körül a hámsejteket és létesítenek sejt közötti kapcsolatot. A thymushámsejtekből antigénfelismerő képességet (immuncompetentia) szerzett sejtek a T-lymphocyták vagy thymocyták, több hónapig, 1 évig élnek, a sejtes immunreakciókért felelősek. Felületük sima, cytoplasmájuk ribosomában gazdag. Ide tartoznak a transzplantatum-rejekciós sejtek is, amelyek a szervezetbe ültetett idegen szövetet elhatárolják, és elpusztítják (Grh-reakció; idegentest-kilökési reakció).

A prolymphoblastok madarakban a bursa cloacalisba, emlősökben pedig a bursaequivalens szervekbe (vörös csontvelőbe) jutnak, ott B-lymphocytákká alakulnak át, és elnyerik immuncompetentiájukat. Élettartamuk rövid, 34 nap vagy 1 hét. A vérben kevés számú B-lymphocyta kering. Felületükön nyúlványok vannak, cytoplasmájukban pedig granularis endoplasmaticus reticulum van. A B-lymphocytákon először IgM immuncompetentia mutatható ki, majd ezek osztódva, egy hét múlva IgG, az utóbbiak tovább differenciálódva, IgH típusú lymphocyták lesznek.

A T- és B-lymphocyták a vérrel a szekunder nyirokszervekbe (regionális nyirokcsomók nyiroktüszők), majd a B-lymphocyták specifikus antigén és az ugyanilyen típusú antigén által aktivált T-lymphocytától kapott indukció (Helper-funkció) stimuláló hatására ún. blastos átalakuláson (transzformáció) mennek át, lympho- vagy immunoblastokká differenciálódnak.

Az immunoblastok ezután clonalis differenciálódással éretlen I. és II. plasmasejtekké (2. és 3. nap), végül ellenanyagot termelő plasmasejtekké (effektor sejtek) alakulnak át.

A T-lymphoblast szintén osztódik, és cellularis immunreakcióra képes effektor sejtekké, immunocytákká, kis részben memóriasejtekké válik,

A plasmasejtek a nyiroktüszők centrumában 35 nappal valamilyen antigén megjelenése után valószínűen a B‑lymphocytákból vagy visszadifferenciálódott lymphoblastokból, esetleg differenciálatlan reticulumsejtekből fejlődhetnek. 30 napig élnek, ellenanyagokat termelnek (immunocyták), kivándorlásuk után mindegyik nyirokszervben, a kötőszövetben is megjelennek.

A macrophagok az immunjelenségek közvetítői (mediátor sejtek). A histiocyták (nyugvó vándorsejtek) közvetlenül a reticulumsejtekből származnak. Az erek körül helyeződnek, a fertőzés pillanatában a fertőzött helyre sietnek, és ott fagocitálnak. A fagocitált testidegen anyagok antigéninformációit átadják az immunológiailag aktív lymphocytáknak, amelyek azt hosszú időn át megőrzik.

A monocyták a csontvelőben fejlődnek (myeloid sejtek). Fagocitálnak, szintén közvetítenek antigéninformációt, és ha a histiocyták nem elegendőek a testidegen anyagok leküzdésére, a fertőzés helyére vándorolnak. Ez az oka annak, hogy a „gyulladásos” macrophagok nagyobb részét monocyták alkotják.

Az immunrendszer sejtjei feladataiknak megfelelően és az állat kora szerint különböző nyirokszervekben csoportosulnak. Központi és környéki nyirokszerveket különböztetünk meg. Fejlődő állatokban a központi szervekben: 1. a thymusban és 2. emlősökben a csontvelőben, madarakban a bursa Fabriciiben fejlődik a T (thymustól függő) és a B- (csontvelőtől vagy bursától függő) kislymphocyták két populációja. Kifejlett állatokban és a madarakban – a thymus és a bursa involuciója után – a T- és a B-sejtek már a periferikus nyirokszervekben, a nyirokcsomókban, a lépben, a mandulákban és a Peyer-féle plaque-okban differeciálódnak. Működésük: az effektor sejtek az anigént „felismerik”, receptoraikon megkötik, a plasmasejtek azt antigének semlegesítésére antitesteket termelnek.

Az immunreakció folyamata röviden a következő: a baktériumok vagy vírusok a nyálkahártyán át, ritkábban a bőrön át, behatolnak a szervezetbe. A macrophagok ezeket mint antigéneket elfogják, és fagocitálják, majd lebontják, átépítik és valószínűleg egy m-RNS* segítségével a kapott m-RNS-komplex formájában átadják a lymphocytáknak. A T- és a B-lymphocyták és valószínűleg a regionális nyirokcsomókban levő reticulumsejtek ezeket a m-RNS-komplexeket (információkat) felfogják, és testidegennek „minősítik”. Stimuláló hatásukra (esetleg a memóriasejt vagy antigén közvetlen hatására) a T‑lymphocyták növekedve immunoblast sejtekké alakulnak át (blastos transformatio), majd többszöri osztódás után az információnak megfelelő effektor sejtekké lesznek, és az antigéneket sejtes reakcióval megkötik. Ez utóbbi sejtek kis része tovább osztódva, kis-lymphocytáknak megfelelő sejtekké, ún. memóriasejtekké differenciálódik tovább.

A B-lymphocyták a csíracentrumokban szintén lymphoblastokká fejlődnek (blastos transformatio), majd többszörös osztódással plasmasejteket képeznek, amelyek a humoralis antitesteket termelik (bakteriális fertőzésben). Egy kis részük átalakulhat memóriasejtekké. A termelődött antigének a specifikus antitestekhez kötődnek. Létrejött az aktív immunitás, amely a „memóriasejtek” segítségével az egész életen át megmaradhat. Végül az eosinophil granulocyták az antitesthez kötött antigént fagocitálják, és enzimjeikkel lebontják őket. Ezáltal megakadályozzák, hogy elszaporodjanak a szervezetben.

A nyirokszövet egysége a nyiroktüsző, lymphonodulus (nodulus lymphaticus). Nyirokszövet található a nyálkahártyák mélyebb rétegeiben elszórtan, lymhonoduli solitarii (diffúz nyirokszerv), vagy a nyálkahártyákban szervekké tömörülten, lymphonoduli aggregati, így a bél falában (Peyer-plaques) vagy a garatban mint mandulák, tonsillae. Önálló szervük a nyirokcsomó, lymhonodus, a vérnyirokcsomó, lymphonodus haemalis, és funkcionálisan ide tartozik a lép, lien, és 4. a csecsemőmirigy, thymus, is.

A nyiroktüszők, lymphonoduli

A thymus kivételével a lymphoreticularis szövetek alapegysége a nyiroktüsző, a lymphonodulus. A tüszők lymphoid sejtek gömb vagy tojásdad alakú halmazai. Átmérőjük 100 mikrométertől 12 mm-ig terjed; metszeteken, szabad szemmel éppen látható haematoxilinnal erősen festődő, gömb alakú képlet alakjában. A tüsző széle, határa elmosódik. Centrumában a lymphoblast sejtekből álló, világosabb csíraközpont, centrum germinativum, látható, amelyben szaporodnak a lymphoid sejtek. A centrum világosabb festődésének oka, az, hogy a lymphoblast sejtek cytomplasmája viszonylag nagyobb.

425. ábra - A Peyer-plaques szerkezete (Röhlich, P. szerint)

A Peyer-plaques szerkezete (Röhlich, P. szerint)


426. ábra - A bursa Fabricii szerkezete (Röhlich, P. szerint)

A bursa Fabricii szerkezete (Röhlich, P. szerint)


427. ábra - A tüszős mandula szerkezete (Röhlich, P. szerint)

A tüszős mandula szerkezete (Röhlich, P. szerint)


a) Önálló nyiroktüszők, lymphonoduli solitarii, legnagyobb mennyiségben az emésztőcső falában vannak, de nagy számban találhatók a légzőkészülék, a húgy- és nemi szervek falában is. A bélcső nyálkahártyájában levők általában kicsinyek és kevésbé gömb alakúak. Megtalálhatók a kötőhártyában, az arachnoideában és a savóshártyák ún. tejfoltjaiban. A vékonybél végső szakaszában, a csípőbélben és a vakbélben sűrűbben helyeződnek. Megkülönböztetünk primer tüszőket, amelyek reticularis kötőszövetbe zárt, kevés számú lymphocytából állnak. Ezek találhatók az újszülött állatban és a sterilen nevelt (SPF) állatokban. A környezetből a szervezetbe jutott idegen anyagok okozta reakció hatásaképpen a primer tüszőkből szekunder tüszők lesznek, amelyeknek ún. reakciócentrumaiban cytoplasmában gazdag lymphoblast sejtek és rövid életű plasmasejtek szaporodnak el, és ezeket a lymphocyták zónája övezi. A szekunder tüszők számának növekedése aktív immuntevékenység jele, ha a tüszőket még lymphoblast zóna veszi körül, tercier tüszőről beszélünk.

b) A csoportos nyiroktüszők, lymphonoduli aggregati s. agmina Peyeri, Peyer-féle plaque-ok. Több száz, egy rétegben szétterülve elhelyeződő, ovális alakú lymphoid lemezt alkotó tüszőhalmaz. A vékonybél falában antimesenterialisan helyeződnek, peremük a nyálkahártyán elődomborodik. Általában 1–4 cm hosszúak, de van 1 m hosszú is. Számuk és nagyságuk a táplálék, a bélflóra, a kor és a fajta függvénye.

c) A mandulák, tonsillae. A mandulák a nyálkahártyák bizonyos meghatározott területein helyeződő, többrétegű, szabálytalan alakú nyiroktüszőhalmazok. Reakciócentrumukat lymphocytasapka borítja, mely a hám felé tekint. A nyálkahártyát elődomborítják, kötőszöveti tokjuk azonban nincsen, csupán laza kötőszövet választja el őket környezetüktől. A lymphocyták a nyálkahártya hámjába (reticularis hám), illetve a hám felületére vándorolhatnak, ahol találkozhatnak a nyelőgaratba jutó antigénekkel, majd az alapszövetbe visszavándorolva, immunológiai információt visznek az ott is fellelhető macrophagokhoz hasonlóan. Gyulladáskor granulocyták is csoportosulnak a hám felületén.

Megkülönböztetünk lemezes és redős mandulákat. A lemezes mandulák a nyálkahártya propriájában, submucosájában egymás mellett több rétegben elhelyeződő tüszőkből épülnek fel. A redős mandulákat fedő többrétegű laphám vagy légzőhám a nyirokszövetbe nyomul, és mély öblöket, járatokat, fossulae tonsillares, képez a tüszők között. Szerkezetük a csoportos tüszőkéhez hasonló.

Lemezes mandulák: a garatmandulák, a húsevők szájpadlás-, a kérődzők fülkürtmandulái. Tüszős mandulák a kérődzők és a sertés szájpadlás mandulái, a sertés fülkürtmandulái, valamint a sertés és a juhfélék gégefedő mandulái.

A nyirokcsomók, lymphonodi

A nyirokerek hosszabb-rövidebb lefutása után különböző nagyságú (borsónyi, kis diónyi) nyiroktüszőkből álló szervekbe, a nyirokcsomókba, lymphonodi, nodi lymphatici, nyílnak. A nyirokcsomók felé vezető nyirokerek, a vas afferensek, a csomó domború oldalához térnek. A bab alakú nyirokcsomó befűződésének megfelelő köldökén, hilus, kilépő nyirokerek pedig a vas efferensek. A nyirokcsomók láncolata a hozzá jutott nyirkot több szakaszon megszűri, a nyirokáramba került szemcsés anyagokat (baktérium, por) visszatartja („biológiai szűrők”).

428. ábra - A nyirokcsomó szerkezete

A nyirokcsomó szerkezete


429. ábra - A nyirokcsomó szerkezete (Röhlich, P. szerint)

A nyirokcsomó szerkezete (Röhlich, P. szerint)


Minden testtájéknak, szervnek, esetleg szervrészletnek van saját, ún. regionális nyirokcsomója, amelyhez az illető tájék, szerv vagy szervrészlet nyirokerei vezetnek. Ezt a nyirokcsomó gyökérterületének nevezzük. A gyökérterülethez tartozó nyirokerek nyirokcsomóit elsődleges vagy regionális nyirokcsomóknak nevezzük. A regionális nyirokcsomókból eredő vas efferensek más, szomszédos gyökérterületek nyirokcsomóinak vas efferenseivel együtt a másodlagos nyirokcsomókhoz térnek. Ezek a nyirokcsomók egy nagyobb gyökérterület egyszer megszűrt nyirkát veszik fel, és a harmadlagos nyirokcsomókba továbbítják. Esetenként és helyenként negyedleges nyirokcsomók is találhatók.

A nyirokcsomók topográfiailag jól meghatározható helyen, egyesével, lymphonodus, kevés számban, lymphonodi, vagy halmazokban, lymphocentrum, találhatók. Az esetleges inkonstans nyirokcsomók nem alkotnak lymphocentrumot. A nyirokcsomók gömb, bab, tojásdad alakú, sárgás vagy vörösesbarna, sima vagy lebenyezett felületű szervek. Gyökérterületük szerint a parenchymás szervek vagy zsigerek (máj, tüdő, vese, bélcső stb.) nyirokcsomóit a húsvizsgálatban szervi vagy zsigeri nyirokcsomóknak, a mozgás szerveinek nyirokcsomóit „húsnyirokcsomóknak” nevezik.

A nyirokcsomóhalmazok felülete lebenyezett, mint lóban, vagy sima, mint szarvasmarhában.

A nyirokcsomók nagysága igen változó. Háziállatainkban lehet gombostűfejnyi, de lehet 1012 cm hosszú is; átlag 1,23 cm átmérőjűek. Idősebb és kimerült állatokban kisebbek.

A nyirokcsomók tömege hímnemű állatokban nagyobb, a kövér állatoké könnyebb, mert benne zsírszövet halmozódik fel, ami színét is befolyásolja. A nyirokcsomókban a zsír felhalmozódása reverzíbilis folyamat.

A nyirokcsomók száma állatfajonként nagyon különböző. Legtöbb nyirokcsomója a lónak van, kb. 8000, kevesebb van a szarvasmarhának, 300, a sertésnek 190, a kutyának átlag 60 db. Ha kevesebb a nyirokcsomó, akkor a méretei nagyobbak. A kor előrehaladtával a nyirokcsomók csoportosulnak, részben egybeolvadnak; számuk ezáltal is csökken.

A nyirokcsomót önálló kötőszövetes tok választja el környezetétől. A tok collagen- és rugalmas rostokat, valamint simaizomsejteket is tartalmaz. A szarvasmarha nagy nyirokcsomóiban simaizomsejt-kötegeket is találunk. A tokból a nyirokcsomó állományába öszszetérő irányú sövények nyomulnak be a hilus felé. Az odavezető nyirokerek a tokon ferdén hatolnak át. A nyirokcsomó kapuját képező köldökön a nyirokcsomó erei lépnek be a velőállományba, és itt lép ki néhány, a vas afferenseknél tágabb és kisebb számú elvezető nyirokér is. A metszéslapon látható az a gerendázat, mely a külső kéregállományban levő tüszőket összefűzi és a köldökhöz közeli velőállományban a hálózatot képezi. A kéregállomány, cortex, gömb alakú nyiroktüszői a kéregcsomócskák, lymphonoduli corticales a velőállomány, medulla, felé húzódó sejtcsoportokat, velőkötegeket, chordae medullares, képeznek. Bennük lymphoblastok, lymphocyták, a plasmasejtek előalakjai, érett plasmasejtek és közelükben macrophagok és granulocyták is találhatók. A kéregcsomócskák körüli thymus dependens zónában T-lymphocytákat és annak fejlődési alakjait találjuk. Kifejlett kutya nyirokcsomóiban granulopoesis is van. A velőkötegeket labirintusszerű résrendszer, a velősinusok (centralis sinus), sinus medullaris, veszik körül amelyekből a nyirokcsomók elvezető nyirokerei az ún. sinus terminalisszal erednek. A tüszők és a tok között pedig ún. széli sinusok, sinus marginales, maradnak vissza, amelyekbe a csomóhoz vezető nyirokerek, vas efferensek, nyílnak.

A sertés nyirokcsomóiban a kéregállománynak megfelelő lymphoid szövetet centrálisan a nyirokcsomó közepén találjuk, a velőkötegek pedig a tok alatt periferikusan helyeződnek. A vas afferensek a nyirokcsomó centrális részéig hatolnak. Innen jutnak a terminális sinusokba, ahonnan a vas efferensek erednek.

Az egymással többszörösen közlekedő kérgi és velősinus falát reticulumrostok erősítik és endothelszerű reticulumsejtek bélelik. A labirintusszerű üregrendszer szűkebb szakaszait csillag alakú reticulumsejtek (rőzsesejtek) szövik át. A sinus falát alkotó sejtek időnként „ablakos” állapota lehetővé teszi, hogy a kéreg- és a velőkötegek is részt vehessenek az idegen anyagok felvételében, illetőleg megkötésében. Ez magyarázza azt is, hogy amíg a nyirok ezen a labirintusszerű marginális sinusban, majd a hasonló szerkezetű velősinusokban áramlik, többszörösen érintkezik a sinus falát határoló és áthidaló RES-sejtekkel, amelyek fagocitálóképességük révén mindennemű idegen anyagot képesek kiszűrni a nyirokból. Ugyanakkor a nyiroktüszőben fejlődő nyiroksejtek (lymphocyták) a sinusokba bejutva, a nyirokkal továbbjuthatnak. Ezáltal indul meg a lymphocyták körforgása a nyirokereken át a vérérrendszerbe, majd a nyirokcsomókat ellátó vérből újból vissza a nyirokcsomókba. Ott tartózkodnak egy ideig, és feltehetően ekkor adják le a „periférián szerzett információikat” az olyan anyagokról, amelyek ellen immunanyagokat kell termelni. Ezután újból visszakerülhetnek a véráramba.

A körforgásban a lymphocyták 80%-a vesz részt, időtartama patkányban 13 óra. A lymphoblastok az antigén bejutása után a 34. napon, a plasmasejtek pedig a 6. napon jelennek meg.

A nyirokcsomó artériája a hiluson át lép be, és a velőkötegeken át a kéregállományba jut, ahol kapillárisokra oszlik. Az összeszedődő tág posztkapilláris venuláknak a paracorticalis régióban többrétegű endothelbélése van. E sejtek között lépnek ki a lymphocyták a nyirokszövetbe. A vénák a hiluson az artéria szomszédságában hagyják el a nyirokcsomót.

A lép, lien, és a vérnyirokcsomók, haemolymphonodi

A lép, lien, splen, és a háziállatainkbanfőként a kérődzőkbentalálható vérnyirokcsomók, haemolymphonodi, a vért szűrik. A vérnyirokcsomók többsége a gerincoszlop mentén, a mellkas és a hasi aorta közelében, a nyirokcsomók szomszédságában található. Fellelhetők a vese zsírtokjában és a máj kapujában is. Szöveti szerkezetük alapján apró kis lépeknek (melléklépek) tekinthető splenoid szervek. Előfordulásuk és számuk nagyon változó.

A lép anatómiáját és topográfiáját a zsigertan tárgyalja.

A lépet kívülről savóshártya, a hashártya zsigeri lemeze, tunica serosa, vonja be, amit laza tela subserosa fűz a szerv tokjához, capsula lienis. A tok collagen- és rugalmas rostokat, valamint simaizomsejteket tartalmaz. Gyors mozgású háziállatokban (eq, Ca) a lép tokja és gerendázata főként simaizomsejtek kötegeiből áll. Benne gazdag nyirokérhálózat található, amely a fehér léppulpához kapcsolódik (lásd később). A tokból az egész lépet átfonó, laza, szivacsszerű gerendahálózat, trabeculae lienis, ered. Ebben a hálózatban a lép köldöke felől szétágazó artériák és az ugyanoda összeszedődő vénák haladnak. A hálózat üregecskéiben, a lépkamrácskákban, a lép parenchymája, a léppulpa, parenchyma lienis, található. Fehér és vörös léppulpát különböztetünk meg.

430. ábra - A lép vérkeringési rendszere vázlatosan (Mosimann, W. szerint)

A lép vérkeringési rendszere vázlatosan (Mosimann, W. szerint)


1. trabeculum, 2. trabeculumartéria, 3. a. centralis, 4. periarterialis lymphaticus hüvely 5. ecsetartéria, 6. vörös léppulpa, 7. a. follicularis, 8. folliculus lienalis (Malphghi), 9. kapillárishüvely (Schweiger–Seidel), 10. nyitottan eredő pulpavéna, 11. vv. trabeculares, 12. sinus marginalis, 13. zona marginalis, 14. aa. penicillatae, 15. sinus lienis, 16. a sinus terminalis átmenete a lépsinusba, 17. a vörös léppulpába nyíló arteriola

A fehér léppulpát szarvasmarhában és sertésben szabad szemmel éppen látható, 0,20,7 mm átmérőjű szekunder nyiroktüszők, az ún. Malpighi-féle testecskék, folliculi lymphatici lienales, alkotják, amelyeken a lép gerendáiból kilépő pulpaartériák excentrikusan haladnak át (a. follicularis), majd ecsetszerűen ágazódnak el. Ezek az ecsetarteriolák, aa. penicillatae, a vörös léppulpába térnek. A belőlük eredő hüvelyarteriolák falát orsó alakú, egymáshoz simuló reticulumsejtek hüvelyezik (Schweiger-Seidel-féle hüvely). A sejtek fagocitózisra képesek. A hüvelyarteriolák a vörös léppulpába térő végkapillárisokba folytatódnak, amelyek egy része kiszélesedve a pulpa sinusaiba torkollik, más részük a vörös lép-pulpa reticulumhálózatába vezet, és a vért közvetve a hálózaton át juttatja a sinusba. A Malpighi-féle testecske a B-lymphocyták blastos transformatiójának helyei (bursa dependens zóna), a hüvelyarteriolák körüli lymphocytákból álló hüvely pedig a T-lymphocyták hasonló helye (thymus dependens zóna).

A vörös léppulpa sinusainak falát alkotó hálózatos endothelsejtek között nyílások vannak. A falát kívülről reticulumsejtek és körkörös rácsrostok borítják. A pulpareticulum hézagaiban ép és pusztuló vörös vérsejtek vannak. Utóbbiakat a RES sejtjei dolgozzák fel. Ezenkívül itt találhatók a lép phagocytái (macrophagjai), a pulpasejtek, splenocyták, granulocyták, lymphocyták, histiocyták és megakariocyták. Sertésben és húsevőkben a megakariocyták mindig megtalálhatók. A sinusokból tág pulpavénák erednek, amelyek a trabeculum vénáiba egyesülve, a lép vénájába továbbítják a vénás vért.

A lép funkcióját angioarchitektúrája ismeretében magyarázzuk. A lép immunreakciói lényegében a nyirokcsomókéhoz hasonlóak, a különbség csupán az, hogy a nyirokcsomó a nyirokárammal odajutott idegen anyagokra lokális, később általános immunválaszt produkál. A lép- és a vérnyirokcsomók viszont csupán a vérbe került idegen anyagok elleni általános immunreakció helyei. A lép „nélkülözhetetlen” immunműködését a nyirokszervek helyettesíteni képesek.

A lép sinusaiban és perisinusoid reticulumaiban az elöregedett vörös vérsejteket, thrombocytákat splenocyták és a reticulumsejtek phagocitálják (erythrophagocytopoesis) felbontják, és a keletkező vérfesték (bilirubin) a vénarendszeren (verőceéren át) a májba, a ferritin pedig a csontvelőbe jut vagy haemosiderin alakjában a reticulumsejtekben tárolódik. A lép részt vesz a lymphopoesisben, plasma-sejteket és microphagokat termel. (A szarvasmarhában leucosis esetén a lépduzzanat a túlzott lymphopoesis jele, myeloid leucosisban a lépben granulopoesis is van.)

A vörös és a fehér léppulpa arányának megfelelően kétféle típusú lép van: „tároló lép”, amelyben a vörös, és „védő lép”, amelyben a fehér léppulpa van nagyobb mennyiségben. Háziállatokban a lépnyúl kivételéveltároló típusú, tömege telivér lóban 2023, nehéz igáslóban 1000 g, kérődzőkben 6651155 g, sertésben 90335 g, kutyában 8147 g, macskában 5,532 g. A házinyúl védő típusú lépének tömege a testtömege 3%-a. A kutya lépe a vérmennyiség 16%-át képes tárolni, majd simaizmainak összehúzódásával a véráramba kipréselni. A fehér léppulpa aránya kutyában 35, macskában 8, sertésben 11, kérődzőkben 2024, nyúlban 55%.

431. ábra - A lép orsóerei és sinusai (vázlatos rajz, Szentágothai szerint)A nyíl a véráramlás irányát jelzi

A lép orsóerei és sinusai (vázlatos rajz, Szentágothai szerint)A nyíl a véráramlás irányát jelzi


A lép fejlődése. Az ontogenesis 34. hetében a dorsalis bélfodor mesenchymasejtjei tömörödnek, a közöttük meginduló vascularisatio közben egy részükben reticulumsejtekké, más részükben lekerekedve erythrocytákká, megakariocytákká, granulocytákká, lymphocytákká differenciálódnak. A lymphocyták szaporodása a fejlődés előrehaladtával fokozódik, kóros esetekben azonban újra felléphet a granulo- és erythropoesis.

A vérnyirokcsomókat, haemolymphonodi, vékony kötőszövetes burok övezi, amelyből trabeculák nyúlnak az állományba. Kérgi és centrális sinusaik vannak, amelyek vérrel teltek. Parenchymájuk lymphoreticularis szövetből áll, tüszőik marginálisan helyeződnek, szerkezetük és működésük a lépéhez hasonló. Splenoid szerveknek nevezzük őket, bennük erythro- és myelopoesis is van.

A csecsemőmirigy, thymus

A csecsemőmirigy, magzatmirigy vagy kedezmirigy fiatal korban fejlett, később hanyatlóan átalakuló szerv. Részletes leírását A belső elválasztású mirigyek c. fejezet tárgyalja. Jellege kettős: fiatal korban a fejlődéskor primer nyirokszerv, a nemi érés után hanyatlóan átalakul. A nyirokérrendszerhez az előbbi révén kapcsolható. Itt csupán nyirokszerv jellegét tárgyaljuk.

A magzatmirigy a többi nyirokszervtől eltérő szerkezetű. Kötőszövetes tokja sövényeket bocsát a szerv állományába, és 215 cm2 nagyságú, szabálytalan alakú lebenykéket különít el egymástól. A lebenykék kéreg- és velőállományra tagolódnak, a szomszédos lebenykék velőállománya gyakran összeolvad.

432. ábra - A thymus szerkezete (Röhlich, P. szerint)

A thymus szerkezete (Röhlich, P. szerint)


433. ábra - A thymus elektronmikroszkópos szerkezete (vázlatos rajz, Szentágothai szerint)

A thymus elektronmikroszkópos szerkezete (vázlatos rajz, Szentágothai szerint)


Kéregállomány, nyiroktüsző nincsen a magzatmirigyben. A szövet váza hálózatos kötőszövethez hasonló, csillag alakú sejtekből áll, amelyek a thymus hámsejttelepeinek, thymus epithelialis, megmaradt hámsejtszármazékai, tehát nem mesenchymalis eredetűek. Cytoplasmájukban PAS-pozitív, hormonszerűen ható anyagot (thymosin) tartalmazó vakuolumok vannak. A csillag alakú sejtek közötti résekben a csontvelőből a vérkeringéssel odajutott prolymphoblastok különböző fejlettségű állapotban levő alakjai találhatók. Elhelyeződésük csoportos, a lymphoblastokhoz, azok közbülső fejlődési alakjai és a thymus eredetű T-lymphocyták vagy thymocyták csoportosulnak. A T-lymphocyták átvándorolva az erek falán, a véráramba juthatnak; sötéten festődő, kerek magjuk van, és olyan sűrűn helyeződnek el, hogy a kéregállományban a vázat alkotó sejteket teljesen elfedik.

A velőállomány csillag alakú sejtjei között ritkán elhelyeződő macrophagok és thymuslymphocyták vannak. Jellegzetes és jól látható képleteik az ún. Hassall-testek, a thymus hámvázából származó sejtek csoportja, amely a hagymagumó szerkezetéhez hasonlóan, koncentrikusan egymásra boruló, hám típusú sejtekből áll; ezek a sejtek acidophilan festődnek, különböző alakúak és nagyságúak, szerepük még nem tisztázott. A harántcsíkolatú filamentumokat és nagy Golgi-apparátust tartalmazó, úgynevezett myoid sejtek aktív secretiót végeznek; biológiai szerepük még ismeretlen.

A csecsemőmirigy működése. A thymus szerkezete a nyirokcsomó és a lép működésétől eltérő funkcióra utal. A magzatmirigy kapillárisait többrétegű hüvely (tok) veszi körül. Az elektronmikroszkópos képek alapján rekonstruált ábra is mutatja, hogy a kéreg kapillárisainak endotheljét alaphártya, pericyták és hám típusú reticulumsejtek hüvelye veszi körül. A hüvely e felsorolt rétegein át csupán a thymocyták képesek áthatolni. A hüvelyen kívül helyeződő fejlődő lymphaticus szövet és a kapillárisok ürege közötti rétegek gátja, különösen a külső hám típusú sejtek hézagmentes rétege, képes megakadályozni, hogy a vérben és a nyirokban keringő testidegen anyagok, nagyobb molekulák a lymphaticus sejtekhez jussanak. Hasonló ez a záróréteg a középponti idegrendszer haematoencephaliticus barrierjéhez, amit a szintén hám eredetű gliaszövet képez.

A magzatmirigynek fontos szerepet tulajdonítanak a szövetek kiegyensúlyozott közösségéből elkülönülő sejtek (daganatsejtek) elleni természetes védekezésben. Szerepe van az idegen szövetek beültetése elleni reakcióban is. A thymus által termelt hormonszerű anyag a fejlődés kezdetén szükséges ahhoz, hogy a lymphocyták az antigéneket „felismerjék”, és az ellenük való védekezésre specializálódjanak.

Ez észlelhető az újszülött vagy növendékkorban elszenvedett súlyos terhelések (fertőzés, éhség, hideg hatása, megerőltető igénybevétel stb.) esetén, amikor a bekövetkező stresszreakciók a mellékvesekéreg hormontermelését fokozzák, és ennek hatására a thymus gyorsan, hanyatlóan átalakul. Ezután azonban a szervezet immunreakciói már sohasem érik el az illető állatfajra jelemző optimális szintet. A mellékvesekéreg alkati gyengesége vagy a túlságosan belterjes tartás hatására viszont a thymus regressiója nem normális mértékű (thymus persistens), ami okozója lehet az agyfüggelék-mellékvesekéreg hormonális rendszer mint a szervezet legfontosabb immunológiai védekező rendszere gyengeségének. Az elégtelen növekedés biológiai elve a szervezet ellenálló képességének kialakulásában fokozottan érvényesül. A túlzott belterjes tartás, illetőleg a különböző, egészségre káros környezeti feltételek és fertőzések fiatal, fejlődő állatokban az ellenálló képesség behozhatatlan hátrányával járnak együtt.

A nyirokcsomók topográfiája és gyökérterülete

A nyirokcsomókat klinikai jelentőségük és a húsvizsgálat nézőpontja szerint betöltött szerepüknek megfelelően csoportosítva, állatfajonként tárgyaljuk. Az egyes nyirokcsomók és lymphocentrumok fontosabb adatait táblázatokban foglaltuk össze.

A bőrnyirokcsomók

17. táblázat - 1. Lymphocentrum parotideum, fültő alatti nyirokcsomók

Állatfaj

Helyeződése és alakja

Gyökérterülete

Elvezetés

számos apró nyirokcsomó az állkapocsízülettől ventralisan az állkapocs hátulsó széle közelében, lnn. parotidei superficiales, egy csoportjukat, lnn. parotidei profundi, a fültőmirigy fedi

a fej bőre, izmai, főleg a m. temporalis, a m. masseter és a szemgolyó izmai, a koponyacsontok, az állkapocs, a könnymirigy, a külső fül, a fültőmirigy

a garat mögötti nyirokcsomókba

Szarvasmarha

egyetlen, 9 cm hosszú nyirokcsomóhalmaz, lnn. parotidei superficiales et profundi, amelyet részben befed a fültőmi-rigy; az állkapocsízülettől ventralisan helyeződik

a fejbőr, a fejizmok, a koponya csontjai, az állkapocsízület, a fültőmirigy, a kül-sőfül, a könnykészülék

a külső garat mögötti nyirokcsomókba

Sertés

3–4 egymástól eltérő nagyságú nyirokcsomó, lnn. parotidei superficiales et profundi, amelyek az állkapocsízülettől ventralisan, az állkapocs hátulsó széle mentén helyeződnek

mint a fentiekben, és az áll alatti nyálmirigy, rágóizmok, orrüreg, kemény szájpadlás, íny

a garat mögötti nyirokcsomókba vagy a felületes hátulsó nyaki nyirokcsomókba

Kutya

páratlan, galambtojás nagyságú nyirokcsomóköteg az állkapocs hátulsó szé-lénél, az állkapocsízülettől ventralisan; nem vagy csak kissé takarja a fültőmi-rigy

a fej bőre és az ajkak, az orr és a pofák, az orrüreg, a fejizmok, az állkapocsízü-let, a fültőmirigy, a szem, a fül és a fül izmai, a rágóizmok

a garat mögötti nyirokcsomókba


18. táblázat - 2. Lymphocentrum mandibulare, áll alatti nyirokcsomók

Állatfaj

Helyeződése és alakja

Gyökérterülete

Elvezetés

lnn. mandibulares, a torokjáratban az incisura vasorumnak megfelelően, közvetlenül a bőr alatt helyeződnek; nyílhegy alakú, 10–16 cm hosszú, egymással összenőtt nyirokcsomóhalmaz

a fej bőrének elülső része, a pofa, a szem és a járomív tájékának minden izma, a szájüreg és az orrüreg nyálkahártyája; a nyálmirigyek, a nyelv, a gége izmai

az elülső mély nyaki nyirokcsomókon át

Szarvasmarha

a) ln. mandibularis, 3–5 cm hosszú nyirokcsomó a torokjáratban, az incisura vasorum mögött, az áll alatti nyálmirigy elülső végével összenőtt

a) mint fent, de ezeken kívül a m. sternomandibularis is

a) a garat mögötti nyirokcsomón át

b) ln. pterygoideus, a m. pterygoideus belső felületén, inkonstans

b) kemény szájpadlás, íny

b) az áll alatti nyirokcsomón át

Sertés

a) lnn. mandibulares, 2–6 csomó a parotis alsó széle alatt, az állkapocsszöglet magasságában a m. sternohyoideuson. b) lnn. mandibulares accessorii, a v. jugularis externa alágazódásának szögletében

a fentieken kívül a gégefő, a m. massetert borító bőr, a nyak elülső részének a bőre; a nyelv és a nyelvcsonti izmok; a b) felveszi az a) nyirokereit

a ventralis és a dorsalis felületes nyaki nyirokcsomókon kívül a külső garat mögötti nyirokcsomókon át

Kutya

lnn. mandibulares, az angulus mandibulae mögött helyeződő 2–5 db nyirokcsomó

a fejbőr, az ajkak, a fül, a fültőmirigy tá-jéka, a gégetájék, a fej izmai, a kopo-nya csontjai, az állkapocsízület, az orr és az orrüreg, a nyelv és a nyelvizmok, a száj nyálkahártyája, a mandulák, a nyelv alatti nyálmirigy, a szem

a garat mögötti nyirokcsomókba, illetve az ellenoldali áll alatti nyirokcsomóba


19. táblázat - 3. Lymphocentrum retropharyngeum, garat mögötti nyirokcsomók

Állatfaj

Helyeződése és alakja

Gyökérterülete

Elvezetés

a) egy lateralis, lnn. retropharyngei late-rales,

a) lnn. retropharyngei mediales, 20–30 csomó a garaton és a légzacskón, a m. jugolomandibularis alatt

lnn. cervicales profundi craniales

b) egy medialis, lnn. retropharyngei mediales, kötegben számos apró nyirokcsomó található; a lateralis köteg a légzacskó nyirokcsomói néven is szerepel; a két köteg a légzacskótól ventralisan, illetve lateralisan található

b) lnn. retropharyngei laterales, 8–15 csomó a légzacskó lateralis falán; „légzacskói nyirokcsomónak” is nevezik a fültőmirigy tájékának a bőre, a tarkótájék izmai, a nyakszirtcsont, ékcsont, atlas, a nyálkamirigyek, a nyelv és izmai, az orrüreg hátulsó része és a melléköblök, a légzacskó, a garat, a gége, a pajzsmirigy és a két előbb megnevezett lymphocentrum (lymphocentrum mandibulare és parotideum)

Szarvasmarha

négy nyirokcsomó található:

a) lnn. retropharyngei mediales, 2 db, amelyek a garaton, a median síkban helyeződnek

a) a nyelv és izmai, a szájnyálkahártya, a garat, a gége, az állkapocs, az állcsonti és szájpadláscsonti öböl, a nyálmirigyek

a) lnn. retropharyngeus lateralis

b) lnn. retropharyngei laterales, 2–3 db, az előbbitől tenyérnyire, caudodorsalisan

b) ugyanazok, a környező izmok, a thymus és a fent tárgyalt lymphocentrumok (lc. mandibulare és parotideum)

b) truncus trachealis

c) ln. hyoideus rostralis, 1–2 cm hosszú, a nyelvcsont testének két oldalán

c) a nyelv és a szájfenék izmai, a nyálkahártyája

c) lc. retropharyngeum

d) ln. hyoideus caudalis, a nyelvcsont nagy ága alatt

d) mint a c) pontban

d) lc. retropharyngeum

Sertés

a) lnn. retropharyngei mediales, közvetlenül a lnn. parotidei mögött helyeződnek, a parotis és a m. brachiocephalicus fedi őket, többnyire 2 csomóból állnak

a) a környező és a rágóizmok a nyakszirt-, ék- és szájpadláscsont, az atlas; a garat nyálkahártyája a mandulákkal, a tuba auditiva, az orrüreg hátulsó része, a gége és – ha még megvan – a thymus

a) truncus trachealis és Lc. cervicale superficiale

b) lnn. retropharyngei laterales, a transversalis síkban találhatók ugyanitt

b) ugyanazok, továbbá a lnn. parotidei, illetve lnn. cervicales superficiales, ventrales és mediales

b) truncus trachealis és lnn. cervicales superficiales dorsales

Kutya

a) lnn. retropharyngei mediales, lapos, 2–8 cm hosszú, a garat dorsalis falán

a) a fej izmai, csontjai, az orr nyálkahártyája, a nyelv izmai, a szájüreg nyálkahártyája, a mandulák, a fültőmirigy, az áll alatti nyálmirigy, a garat, a gége, a pajzsmirigy és a fül

a) truncus trachealis vagy duct. lymph. dexter

b) lnn. retropharyngei laterales, 2–3 inkonstans csomó a porcos hallójárat közelében, a m. digastricus eredési inán

b) 1–2 nyakcsigolyán helyeződő izmok, a nyak bőrizmai

b) a belső garat mögötti nyirokcsomókon át


434. ábra - A ló felületes nyirokcsomói (Koch, T. szerint)

A ló felületes nyirokcsomói (Koch, T. szerint)


435. ábra - A szarvasmarha felületes nyirokerei és nyirokcsomói (Koch, T. szerint)

A szarvasmarha felületes nyirokerei és nyirokcsomói (Koch, T. szerint)


436. ábra - A sertés felületes nyirokerei és nyirokcsomói (Koch, T. szerint)

A sertés felületes nyirokerei és nyirokcsomói (Koch, T. szerint)


437. ábra - A kutya felületes nyirokerei és nyirokcsomói (Koch, T. szerint)

A kutya felületes nyirokerei és nyirokcsomói (Koch, T. szerint)


20. táblázat - 4. Lymphocentrum cervicale superficiale, felületes nyaki nyirokcsomók

Állatfaj

Helyeződése és alakja

Gyökérterülete

Elvezetés

a lnn. cervicales superficiales, a praescapullaris nyirokcsomók, a m. subclavius cranialis szélén, a vállízülettől medialisan, a m. brachiocephalicus által fedett, mintegy 60–130, apró nyirokcsomócskából áll

a nyak és a válltájék bőre, a fej bőrének egy része, a mellkas oldalfala, a mellizmok, a lapocka és a kar izmai, a metacarpus és bőre, az ulna kivételével az elülső végtag összes csontjai, ízületei és a pata

lnn. cervicales profundi caudales és jobb oldalon még a ductus lymphaticus dexter

Szarvasmarha

a) lnn. cervicales superficiales, a praescapularis nyirokcsomó megnyúlt, szivar alakú, mintegy 7–9 cm hosszú nyirokcsomó a m. subclavius nyaki oldalán, a m. brachiocephalicus és m. omotransversarius által fedve

mint a lóban, de a hasfal bőre kivételével

jobb oldalon a ductus lym-phaticus dexter, bal olda-lon a ductus thoracicus, v. truncus trachealis lnn. cervicales superficiales

b) lnn. cervicales superficiales accessorii, az előbbi fölött és előtt, a 6. nyakcsigolya síkjában, a m. serratus cervicis külső felületén levő 5–10 csomó

ua.

Sertés

három csoportban található: a) lnn. cervicales superficiales dorsales, a vállízülettől proximalisan, a m. subclavius nyaki szegélyének hosszában, 3–4 cm hosszú, 2 csomó

a) a nyak bőre, a mellkas oldala a fültájék izmaival, a lapocka izmai, lnn. mandibulares accessorii, lnn. retropharyngeici laterales, cervicales ventrales

a) truncus trachealis, ductus thoracius, ductus lymphaticus dexter

b) lnn. cervicales superficiales medii, 1–4 db kis nyirokcsomó, amely a v. jugularis externa mentén helyeződik, egészen a vállízületig követhető

b) a nyak elülső részének bőre és izmai, epistropheus, és a két előbb említett nyirokcsomócsoport

b) mint a) és lnn. cervicales profundi caudales

c) lnn. cervicales superficiales ventrales, 6–9 kis nyirokcsomó, amelyek caudodorsalis vagy caudoventralis lefutásúak, distalisan nagyságuk növekszik, és csatlakoznak a ln. retropharyngeus lateralishoz

c) a nyak alsó éle, a mallkasfal alsó-elülső része, az elülső végtag csontjai és izmai (a lapocka és a kar izmai kivételével), a könyöktájék, a fültőmirigy, az áll alatti nyálmirigy, a thoracalis emlőmirigyek és a fent említett lymphocentrumok

c) egymással vagy lnn. cervicales superficiales dorsales et medii

Kutya

lnn. cervicales superficiales, többnyire 2 nyirokcsomó, amely gyakran megnyúlik és a m. supraspinatus elülső szélénél helyeződik, a m. scalenuson fekve a m. brachiocephalicus, a m. trapezius és a m. omotransversarius által fedetten; macskában két csoportja van: lnn. cervicales superficiales dorsales et ventrales

a fül, a parotis, a nyak, a váll–kar tájék bőre, a nyak-váll izmai, az elülső végtag

truncus trachealis, ductus thoracicus


21. táblázat - 5. Lymphocentrum inguinofemorale s. inguinale superficiale, felületes lágyéki nyirokcsomók

Állatfaj

Helyeződése és alakja

Gyökérterülete

Elvezetés

a) mén: a lnn. inguinales superficiales két csoportban találhatók az ondózsinórtól cranialisan és caudalisan, szorosan a hasfalon, a herezacskó cranialis szélén, lnn. scrotales a penistől latera-lisan

a hasfal bőre, továbbá a herezacskó és a praeputium bőre az ülőgumókig; a comb belső felének bőre, a hasizmok (kivéve az egyenes és haránthasizmot), a fancsont, a penis

mély lágyéki nyirokcsomók

kanca: a lnn. mammarii a ventralis hasfal és a mirigytest lateralis széle között található, mintegy 10 cm hosszú köteg

mint fent, de azonkívül a vulva, a clitoris és a tőgy

b) ln. coxalis inkonstans: a m. rectus femorison, a combpólya feszítője fedi

a far izmai, a négyfejű combizom és pólyái; a csípőízület

lnn. iliaci medialesen vagy lateralesen át

Szarvasmarha

a) bika: lnn. inguinales superficiales (2–3 középnagyságú nyirokcsomó) az ondózsinórtól caudalisan: lnn. scrotales szorosan a ventralis hasfal mentén

távolabbi területek bőre (a comb medialis felülete, a térd és a szár, a herezacskó, a praeputium és a penis)

tehén: lnn. mammarii többnyire 2, kerekded, lapos nyirokcsomó a medence ventralis fala és a tőgy (mirigytest) lateralis széle között

a bőr, mint fent, a vestibulum vaginae, a vulva, a clitoris, a tőgy

lnn. iliofemoralisba, lnn. iliaci medialesbe vagy ln. subiliacusba

b) ln. coxalis, a combpólya feszítőizma alatt, a csípőízület előtt 12–15 cm-rel, 1,5–2 cm hosszú (juhban a külső csípőszöglet alatt)

a négyfejű combizom, széles combpólya és feszítőizma

c) ln. coxalis accessorius, inkonstans, a combpólya feszítőizmának elülső szélén; 0,5–1,5 cm hosszú

a far bőre

ln. subiliacus és ln. iliofemoralis

d) ln. fossae paralumbalis 1–2 db inkonstans bőr alatti nyirokcsomó az éhgö-dörben

az ágyék és a horpasz bőre

ln. iliofemoralis és ln. subiliacus is

Sertés

a) koca: lnn. mammarii egy nagyobb köteget alkot, szorosan a fanfésű előtt a mirigytest caudolateralis szélén

ugyanazok a bőrterületek és izmok, mint fent, a vestibulum vaginae, a vulva, az inguinalis tejmirigyek

lnn. iliaci mediales

mindkét nemben előfordulhatnak a járulékos lágyéki nyirokcsomók, amelyek mintegy 15 cm-rel előbbre mindkét oldalt, a sagittalis síkkal párhuzamosan helyeződnek; környezetüket látják el, és a nyirkot a felületes lágyéki nyirokcsomókba vezetik

Kutya

a) kan: lnn. scrotales, két meglehetősen nagy nyirokcsomó az ondózsinórtól cranialisan, a penistől dorsolateralisan

a hasfal, a herezacskó, a praeputium a penis és bőre

lnn. hypogastrici

szuka: lnn. mammarii, két kisebb nyirokcsomó a proc. vaginalis felső végén, szorosan kapcsolódva a tejmirigy oldalsó széléhez

a bőr, mint fent, ezenkívül a vulva, a clitoris, az inguinalis és abdominalis tejmirigykomplexus

mint fent


22. táblázat - 6. Lymphonodi subiliaci, haskorci nyirokcsomók

Állatfaj

Helyeződése és alakja

Gyökérterülete

Elvezetés

mintegy 15–50 egymás mellett helyeződő, közepes nagyságú nyirokcsomó a külső csípőszöglet és haskorci redő felezőpontján; a törzs felületes pólyája befedi, ovális felületen, 10x3 cm átmérőjű csoport, a m. tensor fasciae latae elülső szélénél található

a törzs oldalának és az ágyéknak a bőre, a far és a comb bőre, az alattuk levő pólyák, a bőrizomzat és a m. tensor fasciae latae

lnn. iliaci laterales vagy mediales, vagy mind a kettő

Szarvasmarha

egy nagyobb (6–11 cm hosszú, 1,5–2,5 cm széles), szivar alakú nyirokcsomó a m. tensor fasciae latae elülső szélénél, a külső csípőszöglet és a haskorci redő közötti távolság felezőpontján

mint fentebb, a bőr, ezenfelül még az alsó hasfal, a szár bőre és a praeputium; ln. fossae paralumbalis és ln. costalis accessorius

lnn. iliaci mediales, ritkán laterales és ln. iliofemoralis

Sertés

több (1–6) apró nyirokcsomó 3–5 x 1–2 cm nagyságú csoportja hasonló elhelyeződés szerint, mint a fentieknél

a bőr (mint fent), kivéve a medence hátulsó felét, valamint a szár alsó részét; bőrizmok, a m. glutaeobiceps és a tuber coxae tájéka

lnn. iliaci laterales és mediales; lnn. iliofemolares

Kutya

nincsen

nincsen

nincsen


438. ábra - A ló mély nyirokcsomói (Koch, T. szerint)

A ló mély nyirokcsomói (Koch, T. szerint)


439. ábra - A szarvasmarha mély nyirokcsomói (Koch, T. szerint)

A szarvasmarha mély nyirokcsomói (Koch, T. szerint)


440. ábra - A sertés mély nyirokcsomói (Koch, T. szerint)

A sertés mély nyirokcsomói (Koch, T. szerint)


441. ábra - A kutya mélyen helyeződő nyirokcsomói (Koch, T. szerint)

A kutya mélyen helyeződő nyirokcsomói (Koch, T. szerint)


A fali, parietalis nyirokcsomók

23. táblázat - 1. Lymphocentrum cervicale profundum, mély nyaki nyirokcsomók

Állatfaj

Helyeződése és alakja

Gyökérterülete

Elvezetés

a) lnn. cervicales profundi craniales, 30–40, apró nyirokcsomóból álló köteg dorsalisan, a gégecső első gyűrűjén, közvetlenül a légzacskó caudalis vége alatt; tulajdonképpen a lnn. retropharyngei mediales caudalis nyúlványát képezik, és a következő b) csoportba mennek át

a megfelelő nyaki segmentumok bőre, a fül, a nyakizmok, a fültőmirigy; az összes szomszédos csontok és szervek (gégefő, gégecső, pajzsmirigy, nyelőcső, thymus, lnn. mandibulares és retropharyngei mediales)

truncus trachealis vagy b)

b) lnn. cervicales profundi medii, a nyak kö-zépső részén, az a. carotis communis alatt; nincs meg mindig

mint fent és a)

truncus trachealis,

c) lnn. cervicales profundi caudales, közvetlenül az első borda előtt találhatók a gégecső és a m. scalenus által képezett szögben, ventralisan a m. sternothyreoideus fedi; az ellenoldaliakkal és a hátrább következőkkel kapcsolatban levő számos (30–35) apró nyirok-csomó

a bőr kivételével a nyak, a mellkas, a lapocka izmai, a nyakcsigolyák a lapocka, a karcsont, a vállízület, a szomszédos szervek (gégecső, nyelőcső, pajzsmirigy, thymus), lnn. axillares propril, lnn. cervicales profundi medii, lnn. cervicales superficiales

lnn. cervicales profundi caudales, lnn. mediastinales craniales, ductus lymphaticus dexter vagy a v. jugularisba

Szarvasmarha

a+b+c) a három csoport paratrachealisan nyirokcsomó-láncolatot alkot a gégefőtől a mellkas bejáratáig; fontosak a mellkas bejáratában levő ln. cer-vicalis profundus caudalisok, amelyek szorosan az első bordán fekszenek a gégecsövön

gyökérterülete a bőrre nem terjed ki; a nyakizmok, a gégefő, az összes szomszédos izmok, a pajzsmirigy, a gégecső, a nyelőcső, a thymus; ln. retropharyngeus lateralis, lc. axillare, ln. costocervicalis, ln. cervicalis superficialis m. supra- et infraspinatus, a nyak, a vállöv izmai, a gégecső, lnn. intecostales, lnn. mediastinales craniales, ln. subrhomboideus

truncus trachealis vagy ductus thoracicus

d) ln. costocervicalis (bo, ov), az első borda felületén a nyelőcsövön; gyakori

ductus thoracicus, truncus trachealis

e) ln. subrhomboideus, a lapocka elülső szöglete előtt, a m. rhomboideus cervicis alatt; inkonstans

m. supraspinatus, m. rhomboideus, m. serratus ventralis

ln. costocervicalis

Sertés

a) lnn. cervicales profundi craniales, a v. jugularistól ventralisan a gégecső két első gyűrűjén 1–5 kis nyirokcsomó

a garat, a gége, a nyelőcső, a thymus, a pajzsmirigy és a m. longus colli

lnn. cervicales profundi medii, majd caudales

b) lnn. cervicales profundi medii, 2–7 inkonstans nyirokcsomó a gégecső két oldalán

a gége, a gégecső, a nyelőcső, a thymus és a pajzsmirigy; lnn. cervicales profundi craniales

lnn. cervicales profundi, majd caudales

c) lnn. cervicales profundi caudales, 1–14 apró nyirokcsomó a gégecsövön ventralisan egészen a tr. bicaroticus, illetve bijugularis villás osztódásáig, a mellkas bejáratában

3–7 nyakcsigolya, a m. longus colli, a gégecső, a nyelőcső, a thymus, a pajzsmirigy; lnn. cervicales profundi craniales, et medii, lnn. mediastinales craniales

ductus thoracicus, lnn. axillares primae costae vagy ductus lymphaticus dexter

Kutya

a) ln. cervicalis profundus cranialis, a pajzsmirigy craniodorsalis vagy dorsomedialis felületén; hámtestecske nagyságú; inkonstans

a gége, a pajzsmirigy, a gégecső, a nyelőcső

truncus trachealis

b) ln. cervicalis profundus medialis, gömb alakú, a pajzsmirigy mögött

a gége, pajzsmirigy, a légcső, a nyelőcső a m. splenius,

truncus trachealis

c) ln. cervicalis profundus caudalis, az első borda előtt a gégecsövön; páratlan, inkonstans

a m. sternothyreoideus, a m. sternohyoideus, a m. longus colli, a m. longus capitis, a pajzsmirigy, a gégecső, a nyelőcső

lnn. mediastinales craniales vagy a közeli nagy nyirokértörzsbe


24. táblázat - 2. Lymphocentrum axillare, hónalji nyirokcsomók

Állatfaj

Helyeződése és alakja

Gyökérterülete

Elvezetés

a nyirokcsomók 2 csoportba tömörültek:

a) lnn. axillares proprii et primae costae,

12–20 különböző nagyságú nyirokcsomóból álló, 4–7 cm hosszú halmaz, amely a m. teres major distalis végénél található, ott, ahol az az inba megy át; dorso- és ventrocranialisan az a. subscapularis, illetve az a. brachialis határolja

a lapocka és a karcsonti tájék bőre, a mellkas oldalának és a hasfal bőrének egy része, a lapocka és a kar izmai és pólyái, az alkar és a törzs néhány izma, a lapocka és a karcsont, a váll- és könyökízület, a fali mellhártya, a lnn. cubitales

lnn. cervicales profundi caudales

b) lnn. cubitales, mintegy 5–20 db-ból álló, 4–5 cm-es nagyságú nyirokcsomóköteg a kar medialis oldalán, amely az epicondylus medialistól proximalisan a m. biceps brachii és a m. triceps brachii caput medialéja között, köz-vetlenül az a. és v. brachialison található

az alkar- és a láb bőre, az alkar pólyája és összes izmai, inai, a lapocka kivételével az összes csontok, a könyök-, az elülső lábtő-, és az ujjízületek, m. brachiocephalicus

lnn. axillares proprii

Szarvasmarha

a nyirokcsomók 5 csoportban helyeződnek;

a) ln. axillaris proprius, a m. teres major medialis felületén található, középnagyságú, mintegy 3 cm hosszú nyirokcsomó

a m. trapezius, a m. longissimus dorsi, m. pectoralis profundus, az elülső végtag összes izmai (a mm. interrosseit kivéve), az elülső végtag csontjai a carpusig, az az ízületek (az ujjízületek nélkül)

lnn. axillares primae costae és lnn. cervicales profundi caudales

b) lnn. axillares primae costae, 2–3 apró, 1 cm hosszú nyirokcsomó az első borda lateralis felületén; egyiket a m. pectoralis profundus fedi

szegyizmok, m. serratus ventralis, m. scalenus, az elülső végtagnak a carpus fölötti csontjai, a könyökízület, az elülső lábtőízület és egyes izmai, a ln. axillaris proprius és a ln. infraspinatus

lnn. cervicales profundi caudales vagy közvetlenül a ductus thoracicus (bal oldal) vagy a ductus lymphaticus dexter (jobb oldal)

c) ln. axillaris accessorius, a 3–4. borda síkjában a m. pectoralis ascendens felső szélén található; inkonstans

a szegyizmok és az alsó fűrészizom

d) ln. cubitalis, bab alakú, juhban a könyökízület medialis oldalán a v. brachialis és a v. collateralis ulnaris között helyeződik, ritkán található

a végtag bőre, csontjai, a kar, az alkar izmai, a könyökízület

ln. axillaris proprius

e) ln. infrapinatus, marhában a m. infraspinatus mögött, a m. latissimus dorsi alatt helyeződő, kis nyirokcsomó

a m. latissimus dorsi

lnn. axillares ln. axillaris proprius

Sertés

a) lnn. axillares primae costae, 1 nagyobb és 4 kicsi nyirokcsomóból álló halmaz található az első borda–szegycsonti ízület előtt, a m. sternocephalicus, m. sternohyoideus és m. scalenus alatt

a bőrizmok, a mellkas izmai, a nyak ventralis izmai, a m. brachiocephalicus, a m. latissimus dorsi, az elülső végtag összes izmai és pólyái, valamint ízületei és csontjai, a 3–7. nyakcsigolya, a szegycsont, a pajzsmirigy, a thymus, lnn. mediastinales craniales, lnn. cervicales profundi, lnn. sternales cra-niales

truncus trachealis, ductus lymphaticus dexter

b) lnn. axillares proprii, gyakran megtalálható az a. subscapularis és az a. brachialis elágazódásában

a bőrizmok, a mellkas izmai, a nyak ventralis izmai, a m. brachiocephalicus, a m. latissimus dorsi, az elülső végtag összes izmai és pólyái, valamint ízüle-tei és csontjai, a 3–7. nyakcsigolya, a szegycsont, a pajzsmirigy, a thymus, lnn. mediastinales craniales, lnn. cervicales profundi, lnn. sternales cra-niales

truncus trachealis, ductus lymphaticus dexter

Kutya

a) ln. axillaris proprius, egy, mintegy 0,5 cm hosszú nyirokcsomó az első bordaközben vagy a második bordán; a m. teres major előrehúzásával tapintható

a mellkas és a kar, a bőr, a vállöv és a végtag izmai és csontjai, beleértve a pólyákat és ízületeket is; az első három pár tejmirigy, ln. axillaris accessorius

truncus trachealis, ductus thoracicus vagy közvetlenül az elülső üresvénába

b) ln. axillaris accessorius, előfordulhat a könyökízület magasságában, a m. pectoralis profundus és a m. latissimus dorsi által alkotott szögben, a 3. vagy 4. bordán, a torus anconaeus szélén; csak a bőr és bőrizom fedi; tapintható

a környező tájék bőre, bőrizmai, a m. pectoralis profundus

ln. axillaris proprius


25. táblázat - 3. Lymphocentrum thoracicum dorsale, a mellkas falának dorsalis nyirokcsomói

Állatfaj

Helyeződése és alakja

Gyökérterülete

Elvezetés

a) lnn. intercostales, a csoport aránylag kis nyirokcsomókból áll, amelyek a 3–5. bordaközökben a m. longus colli szélén, a 6–16. bordaközben a bordafejecske ízületének megfelelően, a mellhártyán helyeződnek

a vállöv és a törzs, részben a has izmai és izompólyái, a hát- és ágyékcsigolyák, a lapocka, a bordák, a mellhártya és a rekeszizom

egymáshoz kapcsolódnak; lnn. thoracici aortici, ductus thoracicus, lnn. mediastinales craniales

b) lnn. thoracici aortici, az aorta oldalán helyeződnek. Közöttük és az a) csoport nyirokcsomói között húzódik végig a sympathicus határköteg

a mellkas falának izmai és izompólyái, a bordák és a megfelelő hátcsigolyák, a mellhártya gátorlemeze, az aorta fala a hasizmok egy része, lnn. intercostales, lnn. mediastinales caudales

ductus thoracicus és a mellérendelt mediastinalis nyirokcsomók, valamint a lnn. coeliaci

Szarvasmarha

a) lnn. intercostales, 1–2 db, ugyanott van, mint lóban, de mindig kisebbek

ugyanazok az izmok és csontok, mint lóban; a pleura costalisnak csak dorsalis része, a hashártya és a hasüregnek intrathoracalis része, a has oldalfala

ductus thoracicus, a hozzá tartozó mediastinalis nyirokcsomók

b) lnn. thoracici aortici, nagyszámú, középnagy nyirokcsomó az aortától dorsolateralisan, mint lóban

mint lóban, továbbá a szívburok, némelykor a lép, a pleura costalis dorsalis része, a praecardialis gátor, a peritonaeum intrathoracalis része lnn. mediastinales craniales és lnn. intercostales

ductus thoracicus, caudalis gátornyirokcsomók

Sertés

csak a lnn. thoracici aortici fordulnak elő; mintegy 6–10 nyirokcsomó, amelyek a hátcsigolyák teste és az aorta thoracica között helyeződnek, részben lateralisan a v. azygos sinistrától, illetve jobbra a ductus thoracicustól

a bőr kivételével a mellkas dorsalis és ol-dalsó fala, az elülső végtag törzzsel kö-zös izmai, a rekeszizom; lnn. mediastinales caudales

ductus thoracicus, kivételesen a lnn. mediastinales craniales

Kutya

a) csupán egyetlen, macskában esetleg két, apró (2–7 mm) nyirokcsomó, a ln. intercostalis található az 5. vagy 6. bordaközben; gyakran hiányzik

a mellkas izmai, a hátcsigolyák, a bordák, a pleura costalis

ductus thoracicus

b) lnn. thoracici aortici 1–5 db, inkonstans, a macskák 50%-ában néha csupán egyik oldalon a hátcsigolyák ventralis felületén

a mellkas fala, ln. intercostalis

ductus thoracicus


26. táblázat - 4. Lymphocentrum thoracicum ventrale (Inn. sternales) a mellkas falának nyirokcsomói

Állatfaj

Helyeződése és alakja

Gyökérterülete

Elvezetés

a) lnn. sternales craniales, a szegycsont markolatán apró nyirokcsomókból álló kis köteg (az a. et. v. axillaris szögletében); inkonstans

a bordák, a szegycsont, a mellkas falának és a has falának izmai, a gégecső, és a nyelőcső, a gátor, az üresvénák fodra, a thymus, a pleura costalis, a szívburok, az aorta fala, a rekesz és a máj

lnn. mediastinales craniales

b) lnn. phrenici, a lapátosporc fölött a rekeszizmon vagy a 10. bordaközben helyeződő apró nyirokcsomó; inkonstans

a rekeszizom, a szegycsont és izmai, a máj, a szívburok

lnn. sternales craniales vagy lnn. mediastinales craniales

Szarvasmarha

a) ln. sternalis cranialis, az első bordaköznek megfelelően, szorosan a m. transversus thoracis előtt, a v. és az a. thoracica internán helyeződik; esetenként tőle cranialisan még további 2 (hasonló elnevezésű) nyirokcsomó is található

a mellkas és a hasfal ventralisan levő izmai, a rekeszizom, a pleura ventralis fala, a praecardialis mediastinum, a bordák, a bordaporcok, a szívburok, a máj

lnn. mediastinales crani-ales vagy a ductus thoracicus, illetve truncus trachealis

b) lnn. sternales caudales, 1–5 db, a m. transversus thoracis fölött és alatt helyeződnek

a bordák, a rekeszizom, a szívburok, a mellkas ventralis részét borító pleura, a postcardialis mediastinum

lnn. sternales craniales

c) lnn. phrenici, a v. cava caudalis és n. phrenicus tájékán található 4 db nyirokcsomó; inkonstans

a rekesz és a bordaív izmai, pólyái

lnn. mediastinales caudales

Sertés

csak a lnn. sternales craniales találhatók, a v. és az a. thoracica interna mentén a praesternumon 1–4 kis nyirokcsomó formájában

a mellkas és a hasfal ventralisan helyeződő izmai, a pleurával, illetve a peritonaeummal; a rekeszizom, a hátulsó üresvéna fodra, a mediastinum és a területnek megfelelő tejmirigykomplexus

ductus thoracicus vagy truncus trachealis

Kutya

ln. sternalis cranialis, csupán egyetlen nyirokcsomó a 2. bordaporcon; macskán 2–5 db, a 2–5 bordaporcon

a mellkas, a has alsó falának izmai, a bordák, a szegycsont, a fali mellhártya, a gátor, a rekeszizom, a thymus, a szívburok

ductus thoracicus vagy truncus trachealis

Macska

ln. sternalis caudalis, inkonstans, a szívburok elülső felületén vagy a hegyén

a mellkas fala, a szívburok, a rekeszizom

ln. sternalis cranialis


27. táblázat - 5. Lymphocentrum lumbale, ágyéki nyirokcsomók

Állatfaj

Helyeződése és alakja

Gyökérterülete

Elvezetés

a) lnn. lumbales aortici, 30–160 nyirokcsomóból álló láncolatot képeznek az aorta és a v. cava caudalis mentén; az aa. renales és az aa. circumflexae ilium profundae között találhatók; cranialisan kifejezett határ nélkül a lnn. mesenterici cranialesbe, caudalisan pedig hasonlóképpen a lnn. mesenterici caudalesbe mennek át

a szomszédos izmok (psoascsoport, longissimuscsoport, glutaeusok), a szomszédos csigolyák és a medencecsont, a pleura costalis egy része, a hashártya, a vesék és mellékvesék, a húgyvezető, a húgyhólyag, a nőnemű-ek húgycsöve, a herék, a mellékherék, a petevezető, a méh, a hüvely, az aorta fala, a medialis és lateralis csípőcsonti nyirokcsomók

a truncus lumbalisokon át a cisterna chylibe

b) lnn. renales, 10–18 csomó az a. et v. renalisok között

a vese, mellékvese, a húgyvezető, a máj, az epésbél, a here, a hashártya, az aorta fala

lnn. lumbales aortici vagy cisterna chyli

c) ln. ovaricus, a mesovariumban; inkonstans

a petefészek

lnn. lumbales aortici, lnn. iliaci mediales

Szarvasmarha

a) lnn. lumbales aortici, az aorta abdominalis mentén, az ágyékcsigolyákon helyeződő 15–25 db csomó

az ágyékizmok, az ágyékcsigolyák, a hashártya, a vesék és mellékvesék; lnn. lumbales proprii

a trunci lumbalesen át a cisterna chylibe

b) lnn. lumbales proprii, az ágyékcsigolyák közötti lyukak közelében találhatók; inkonstansak.

a szomszédos izmok, az ágyék epaxonalis izmai, a fascia lumbodorsalis

lnn. lumbales aorticin át

c) lnn. renales (1–4 db), a hasonló nevű artériák körül helyeződnek

a vese, a mellékvese

cisterna chyli és kivételesen a trunci lumbales vagy truncus visceralis is

Sertés

a) lnn. lumbales aortici, közepes nagyságú 8–20 db csomó; a hasi aortán és a v. cava caudalison, illetve azok mentén helyeződnek

a dorsalis és az oldalsó hasfal, a hashártya, a vese, a mellékvese, a húgyvezető; lc. iliosacrale, lc. mesentericum caudale, ln. testicularis

a truncus lumbalisokon át a cisterna chylibe

b) lnn. renales, 2–4 kis csomó az a. et v. renalisok között, esetleg a hátulsó üresvéna fölött

a vese és a vesetájék hasfala; lnn. lumbales aortici, ln. phrenicoabdominalis

a truncus lumbalisokon át a cisterna chylibe

c) ln. phrenicoabdominalis, inkonstans, néha csupán egy oldalon levő, kicsi csomó az a. abdominalis cranialison, a m. iliopsoas lateralis szélén

a has dorsalis fala és a rekesz

lnn. lumbales aortici vagy a lnn. renales

d) ln. testicularis, 1 cm átmérőjű csomó az a. et v. testicularis között

a here és a mellékhere

lnn. lumbales aorticin át

Kutya

a) a lnn. lumbalis aortici egyetlen nyirok-csomó, tőle caudalisan még további, egy nagy és több (15–17) apró nyirokcsomócska zsírszövetbe rejtetten, a hasi aorta körül

a hasizmok, az ágyékizmok, az ágyékcsigolyák, a gerincvelő burkai, a rekesz, a hashártya, a máj, a vesék, a mellékvesék, a húgyvezetők, a herék, a mellékherék, az ondóvezetők, a petefészek, a méh; lc. mesentericum caudale, lc. iliosacrale

a truncus lumbalisokon át a cisterna chylibe


28. táblázat - 6. Lymphocentrum iliosacrale, csípő-keresztcsonti nyirokcsomók

Állatfaj

Helyeződése és alakja

Gyökérterülete

Elvezetés

a) lnn. iliaci mediales, kb. 25 csomó, ott találhatók, ahol a hasi aorta végső ágaira oszlik, illetve ahol a v. iliaca externa kiindul; laposak, oválisak

az ágyék-, a medence-, a combizmok, a pólyák, a medence csontjai, a combcsont, a csípőízület, a pleura costalis egy sávja, a hashártya, az ureterek végső része, a húgyhólyag, a nőneműek húgycsöve, a herék, a mellékherék, az ondóvezető, a prostata, a Cowper-mirigyek, az aorta fala; a lnn. subiliaci, a lnn. inguinales profundi, a lnn. iliaci laterales, a lnn. sacrales

lnn. lumbales aortici, cisterna chyli (a truncus lumbalisokon át)

b) lnn. sacrales, 5–10 csomó az a iliaca internák elágazódásában és az a. pudenda internán

az ülőgumó bőre, a felső, a hátulsó farizmok, az ágyékcsigolyák, a keresztcsont, a combcsont, az ülőcsont, a járulékos nemi mirigyek, a méh és a hüvely; lc. ischiadicum, ln. obturatorius

lnn. iliaci medialesen át

c) lnn. iliaci laterales, 4–20 db csomó, az a. circumflexa ilium profunda elágazódásánál, közel a külső csípőszöglethez

a medencei és a hasfali izmok, a m. tensor fasciae latae, az összes pólyák, a medence csontjai, az utolsó bordák, a pleura costalis, a hashártya, a máj, a vesék, a rekeszizom; lnn. subiliaci

a lnn. iliaci medialesen vagy a lnn. lumbales aorticin át

d) lnn. hypogastrici, ezek az aa. iliacae internae villaszerű osztódásánál találhatók a keresztcsont ventralis felületén

az ülőgumó tájékának bőre, az ágyék- és combizmok a pólyákkal, az ágyékcsigolyák, a keresztcsont, a combcsont, a járulékos nemi mirigyek, illetve a hüvely, a keresztcsonti nyirokcsomók

a lnn. iliaci medialesen át

e) lnn. anorectales, 15–45 db csomó található retroperitonaealisan a végbél fala és a hátulsó farizmok között

a colon descendens, a végbél, a gát és a farok bőre, a farok izmai, a húgycső, a méh, a hüvely, a péra

lnn. mesenterici caudales, lnn. sacrales, lnn. ischiadicin át

f) ln. uterinus, a széles méhszalag eredésénél található meg

a méh

lnn. iliaci mediales vagy lnn. lumbales aortici

g) ln. obturatorius az a. és v. obturatoria elülső szélén subperitonaealisan található

a medence izmai és pólyái, a csípő–keresztcsonti és a csípőízület, a medencecsont

a ln. sacralison át

Szarvasmarha

a) lnn. iliaci mediales, 1–4 db nyirokcsomó egy-egy oldalon, az a. iliaca externa kilépése körül; ezek között meglehetősen nagyok (5 cm átm.) is vannak

az ágyékizmok, a medence és a comb izmai, csontjai, a csípőízület, a vesék, a húgyhólyag, a nőneműek húgycsöve, a herék, a mellékherék, az ondóvezető, az ondóhólyag, a proc. vaginalis, a hashártya caudalis része; a lc. inguinale profundum, lc. inguinale superficiale, lc. ischiadicum

a truncus lumbalisokon át

b) lnn. iliaci laterales, a csípőoszlopon helyeződő, 2 db, zsírba ágyazott, középnagy, lapos, ovális csomó; néha hiányzik

a has- és medencei izmok, a medence csontjai, a hashártya; ln. subiliacus, ln. coxalis

részben a lnn. iliaci medialesen, részben a lnn. iliofemoralesen át

c) lnn. sacrales, 2–8 db kis csomó az a. iliaca interna kezdeténél; inkonstans

az ágyékizmok, a felső farizmok, a farok izmai, a húgycső izmai, a medencecsontok, a méh, a hüvely, a péra, a húgyhólyag, az ondóhólyag, a prostata, a húgycső; lc. ischiadicum

részben az lnn. iliaci medialesen, részben a ln. iliofemoralison át, vagy közvetlenül a truncus lumbalisokba

d) lnn. hypogastrici, amelyek az aa. iliacae internae osztódásánál helyeződnek

az ágyék-, a medence-, és a farokizmok, a medence, a húgyhólyag, a húgycső, a prostata, a méh, a hüvely, a hüvelytornác; a ln. popliteus, a lnn. sacrales

a lnn. iliaci medialesen, a medencei nyirokértörzsön át a cisterna chylibe

e) lnn. anorectales, a végbél és a farizmok között retroperitonaelisan 12–17 csomó

a colon descendens, a végbél

a lnn. iliaci medialesen át

Sertés

a) lnn. iliaci mediales, 2–6 db nyirokcsomó; ugyanott helyeződnek, mint a fent leírt állatfajokban; közöttük néhány nagyobb nyirokcsomó is előfordul

a hát-, a has- és az ágyékizmok, a felső és a hátulsó farizmok pólyáikkal együtt, az összes ágyékcsigolya, a keresztcsont, a hashártya, a húgyhólyag, a hím és női nemi szervek (külső, belső); lnn. mesenterici caudales és b)+c)+d)+e)

a truncus lumbalisokon át a cisterna chylibe, részben a lnn. lumbales aorticin át

b) lnn. sacrales, 3–5 nagyobb és 1–2 kis nyirokcsomó, az a. iliaca interna elágazódásának a tövében

a farizmok, a karcsúizom, a farok izmai, a medencecsontok, a keresztcsont, a húgyvezető, a húgyhólyag, a húgycső, a járulékos nemi mirigyek, a hüvely, a péra; lnn. anorectales, ln. glutaeus

a lnn. iliaci medialesbe

c) lnn. iliaci laterales, 2–7 apró nyirokcsomó az a. circumflexa ilium profunda tövében

az ágyék-, a has- és a combizmok a pólyákkal együtt, a medencecsontok, a húgyhólyag, a vesék tokjaikkal együtt, a hashártya; lnn. subiliaci, lnn. iliofemorales, lnn. inguinales superficiales

a lnn. iliaci medialesen vagy

a ln. lumbalis aorticusokon át a cisterna chylibe

 
 

d) lnn. hypogastrici, az aa. iliacae internae villaszerű osztódásánál helyeződnek (2–4 nyirokcsomó), kerekdedek, galambtojás nagyságúak

az egyes medenceizmok, a felső farizmok, a farok izmai, a keresztcsont, a medence csontjai, a farokcsigolyák, a húgyvezető, a húgyhólyag, a húgycső, a járulékos nemi mirigyek, az ondóvezető, illetve a hüvely, a hüvelytornác; lnn. sacrales externi

a lnn. iliaci medialesbe

 
 
 
 

e) lnn. anorectales, 6–10 nyirokcsomó a végbél dorsolateralis felületén; inkonstans

a végbél, az anus, a farok izmai

a lnn. sacralesbe a lnn. iliaci medialesbe

 
 

f) lnn. uterini, apró nyirokcsomók a mesosalpinx tájékán, a széles méhszalagban

a petefészek, a petevezető, a méh

a lnn. iliaci medialesen vagy az ágyéki nyirokcsomókon, a truncus lumbalisokon át

 
 

Kutya

a) lnn. iliaci mediales, 1–3 meglehetősen nagy nyirokcsomó (4–6 cm), a hasi aorta végső elágazódásánál, az a. circumflexa ilium profunda körül található

a dorsalis hasfal, a medence bőre és izmai; a hátulsó végtag csontjai, izmai, a hasizmok és azok pólyái, a hashártya, a remese, a végbél és a végbélnyílás, a vesék, a húgyvezetők, a húgyhólyag, a húgycső (női), a herék, a mellékherék, az ondóvezető, a prostata, a méh, a hímek húgycsöve, a gerincvelő burkai

a ln. lumbalis aorticus, részben a truncus lumbalisokon át

 

b) lnn. sacrales, 2 vagy több kicsi nyirokcsomó az a. iliaca interna tövében, a medence dorsolateralis falán

az ágyékizmok, a felső és hátulsó farizmok, a farokizmok, az ágyékcsigolyák, a keresztcsont, a medencecsont, a combcsont, a remese-, a végbél, a méh, a hüvely, a péra, a húgyhólyag, a prostata, a húgyvezető, a húgycső; lc. inguinale profundum

a lnn. iliaci medialesbe

 

29. táblázat - 7. Lymphocentrum inguinale profundum s. iliofemorale, mély lágyéki nyirokcsomók

Állatfaj

Helyeződése és alakja

Gyökérterülete

Elvezetés

lnn. inguinales profundi, a combcsatornában az a. és v. femoralis körüli 16–35 nyirokcsomóból álló, 8–12 cm hosszú halmaz

a szár és a lábvég bőre, a hátulsó végtag izmai, a hasizmok, a penis, a méh; lnn. inguinales superficiales, lc. popliteum

a lnn. iliaci medialesen át

Szarvasmarha

a) ln. iliofemoralis, az a. iliaca externa elülső szélén az a. profunda femoris eredésénél; 3–9 cm hosszú, rectalisan tapintható

a comb és a szár bőre, pólyái, a meden-ce, a comb, a szár izmai, a hasizmok, a vesék, a hashártya, a méh; lc. popli-teum, lc. inguinale superficiale, lc. ischiadicum, ln. epigastricus

részben a lnn. iliaci medi-alesen, részben a truncus lumbalisokon át

b) lnn. epigastrici, az a. epigastrica caudalison levő kis nyirokcsomó a fanfésű közelében

a hasizmok, a hashártya

ln. iliofemoralis

Sertés

lnn. ilofemorales, 3 vagy 6 csomóból álló csoport az a. iliaca externa mellett, az a. circumflexa ilium profunda és az a. profunda femoris eredése közötti szakaszon

a hátulsó végtag csontjai, izmai és a has izmai, a hashártya, a proc. vaginalis; lnn. inguinales superficiales, lnn. subiliaci, lc. popliteum

lnn. iliaci mediales, lnn. lumbales aortici, trunci lumbales

Kutya

a) ln. iliofemoralis, 2–11 inkonstans nyirokcsomó a crista iliopectinean, ahol a m. psoas minor tapad

a combcsatorna tájéka, lc. iliosacrale

lnn. iliaci mediales és lnn. sacrales

b) ln. femoralis, ritkán található a combcsatorna alsó végén

a térd medialis felületének, a szárnak és a lábvégnek a bőre, csontjai, izmai; ln. popliteus

ln. iliofemoralis lnn. iliaci mediales, lnn. sacrales


30. táblázat - 8. Lymphocentrum ischiadicum, ülőcsonti nyirokcsomók

Állatfaj

Helyeződése és alakja

Gyökérterülete

Elvezetés

lnn. ischiadici, a keresztcsont két oldalán, a széles medenceszalagon kívül levő 1–5 nyirokcsomó; az a. et v. glutaea caudalis fedi

a medence és a farok bőre, a felületes farizom, a hátulsó farizmok, a keresztcsont; ln. sacralis és lnn. anorectales

lnn. sacrales

Szarvasmarha

a) ln. ischiadicus, a nagyobb ülőcsonti bemetszés fölött, a széles medenceszalag külső felületén 2,5–3,5 cm átmérőjű nyirokcsomó

a medence és a farok bőre, a felső és hátulsó farizmok, a csípőízület, a végbél, a húgycső, a prostata, a penis töve; lc. popliteum, ln. tuberalis, a medence csontjai; csípőízület, a m. glutaeus profundus, a fascia lumbodorsalis

lnn. sacrales

b) ln. glutaeus, 2 nyirokcsomó az incisura ischiadica majoron vagy több a széles medenceszalagon; inkonstans

lnn. sacrales

c) ln. tuberalis, 2–3 cm hosszú, konstans nyirokcsomó a tuber ischiadicum medialis felületén, subcutan

a medence és a farok bőre, a m. glutaeobiceps

ln. ischiadicus, ritkán a ln. sacralis

Sertés

a) lnn. ischiadici, 1–2 nyirokcsomó a széles medenceszalag hátulsó szélén vagy az ülőcsont és a m. glutaeobiceps között

a medence kijáratának a bőre, a felső és a hátulsó farizmok, a medencecsontok, a keresztcsont, a farokcsigolyák, a végbélnyílás, a hüvely, a húgycső, a gl. bulbourethralis, lc. popliteum

ln. glutaeus, lnn. sacrales, lnn. iliaci mediales

b) ln. glutaeus, az incisura ischiadica major magasságában, a széles medenceszalagon, 1–2 db 2,5 cm átmérőjű nyirokcsomó

mint fent

lc. iliosacrale

Kutya


31. táblázat - 9. Lymphocentrum popliteum, térdalji nyirokcsomók

Állatfaj

Helyeződése és alakja

Gyökérterülete

Elvezetés

lnn. poplitei profundi, 3–12 db, cm hosszúságú nyirokcsomó, vékony ovális köteget alkotnak, a m. gastrocnemius fejeinek eredésénél lateralisan találhatók

a comb bőre, a hátulsó farizmok, a m. gastrocnemius, a közös ujjnyújtó ina, a felületes ujjhajlító, az Achilles-ín, a m. interosseus medius, a végtag összes csontjai (kivéve a térdkalácsot és a szárkapcsot), a csánkízület, az ujjízületek, a pata; ln. sacralis, lnn. anorectales

lnn. inguinales profundi

Szarvasmarha

ln. popliteus profundus, 3–4,5 cm hosszú egyetlen nyirokcsomó, amely zsírba és kötőszövetbe ágyazva a térdhajlásban a m. glutaeobiceps és a m. semitendinosus között található

a lábszár és a lábvég bőre, inai, csontjai és ízületei, továbbá a m. glutaeobiceps és a m. semitendinosus, csánk- és ujjízületek

ln. iliofemoralis, lnn. sacrales és ln. ischiadicus

Sertés

a) ln. popliteus superficialis, amely esetleg hiányozhat, a térdalji síkban a m. biceps femoris és a m. semitendinosus közötti hasadékban zsírszövetbe ágyazottan található, közvetlenül a bőr alatt

a szár és a lábvég caudalis felületének bőre, a szár pólyái, a szár és a lábvég izmai, a szárkapocscsont, a csánk és a lábközép csontjai, az ujjak csontjai, az ízületek (kivéve a csülök- és térdízületet), a csülkök

lnn. iliofemorales, lnn. ischiadici

b) ln. popliteus profundus, mélyebben helyeződik a m. gastrocnemiuson, és szintén hiányozhat; esetenként mindkettő hiányozhat

a szár és a lábvég caudalis felületének a bőre, a szár pólyái, a szár és a lábvég izmai, a szárkapocscsont, a csánk és a lábközép csontjai, az ujjak csontjai, az ízületek (kivéve a csülök- és térdízületet), a csülkök

lnn. iliofemorales, lnn. ischiadici

Kutya

ln. popliteus superficialis, egyetlen, 2,5 cm hosszú nyirokcsomó, amely a m. biceps femoris és a m. semitendinosus között, közvetlenül a bőr alatti kötőszövetbe ágyazottan helyeződik; a m. gastrocnemius fejeinek eredésénél található

a szabad végtag bőre, a comb és a szár izmai, az összes csontok és ízületek

a lnn. iliaci medialesen át a cisterna chylibe vagy ln. femoralis


A zsigeri, visceralis nyirokcsomók

32. táblázat - 1. Lymphocentrum mediastinale, a gátor nyirokcsomói

Állatfaj

Helyeződése és alakja

Gyökérterülete

Elvezetés

a) lnn. mediastinales craniales, 40–100 db, bár szétszórtan helyeződnek a praecardialis gátorban, mégis egy-egy jobb és bal oldali csoportjuk különböztethető meg

a nyak és a mellkas izmai, a m. supra- és infraspinatus, az atlast kivéve az összes nyakcsigolya, a lapocka és a -porc, a bordák és a szegycsont; a gégecső és a nyelőcső, a fali és a mediastinalis mellhártya, a szívburok és a szív, az aorta fala, a rekeszizom, a tüdő, a gátor, a máj, a bifurcatiobeli nyirokcsomók

a jobb oldalon levőkből a ductus lymphaticus dexter, a bal oldali nyirokcsomókból a ductus thoracicus

b) ln. nuchalis, kicsi, az 1. bordaköz síkjában az a. et v. cervicalis profundán

a vállöv és a nyak izmai, a lapocka, a 2–7. borda

lnn. mediastinales craniales

c) lnn. mediastinales medii, 4–14 db, a szív alapja fölött, a gégecső jobb oldalán helyeződnek, valamint a nyelőcső, illetve az arcus aortae jobb oldalán találhatók

mint fent, a gégecső, a nyelőcső, a tüdő, a szívburok, a máj, az aorta thoracica

lnn. mediastinales craniales, lnn. tracheobronchales medii

d) lnn. mediastinales caudales, 1–7 db az aortaív mögött, a nyelőcsövön találhatók, ritkán hiányozhatnak

a gátor, a nyelőcső, a tüdő

lnn. mediastinales medii et craniales, lnn. thoracici aortici

Szarvasmarha

a) lnn. mediastinales craniales, a praecardialis gátorban találhatók

a gégecső, a nyelőcső, a tüdő, a szív és a szívburok, a thymus, a gátor és nyirokcsomói

közvetlenül vagy a szomszédos nyirokcsomókon át a ductus thoracicusba

b) lnn. mediastinales medii, 2–5 db, jobboldalt a légcsövön, a nyelőcsövön és az arcus aortaen

ugyanez, kivéve a szivet és szívburkot

ductus thoracicus, lnn. mediastinales craniales et caudales

c) lnn. mediastinales caudales, az aortaív konkáv részén, illetve alatta helyeződő, mintegy 2 cm hosszú, nagy nyirokcsomó

a postcardialis gátor, a szívburok, a rekeszizom, a nyelőcső, a hashártya, a máj, a mediastinalis és a hörgők körüli nyirokcsomók

ductus thoracicus, ln. tracheobronchalis sinister

Sertés

a) lnn. mediastinales craniales, 1–8 db, amelyek a praecardialis gátorban helyeződnek a gégecsövön és a nagyereken, többségük a jobb oldali truncus costocervicalison; baloldalt többnyire hiányoznak. Egy a szívburok bal felületére fekszik rá

a nyak–mellkas átmeneti része (a mellkas bejárata) a bőr kivételével, a csontok, az izmok, a pólyák, a gégecső nyaki szakasza, a nyelőcső mellüregbeli része, a gátor a szívburok, az üresvénák fodra és a nyirokcsomók

ductus thoracicus vagy ductus lymphaticus dexter

b) lnn. mediastinales caudales, 1–3 db, az aortaív konkáv felületén találhatók, a nyelőcsőtől balra (de hiányozhatnak is), továbbá egy másik nyirokcsomó a nyelőcső fölött helyeződik közte és az aorta thoracica között, a 7–8. borda magasságában

a nyelőcső, a gátor, a szívburok

lc. bronchale, lnn. thoracici aortici

Kutya

lnn. mediastinales craniales, 2–12 db, a praecardialis gátorban fordulnak elő csekély számban, nagyobb nyirokcsomók, amelyek egészen a szív alapjáig terjedhetnek

a nyakizmok, a hátcsigolyák, a bordák, a mellhártya (costalis és mediastinalis része), a nyelőcső, a gégecső, a thymus, a szív és a szívburok

ductus thoracicus, truncus trachealis vagy ductus lymphaticus dexter


33. táblázat - 2. Lymphocentrum bronchale, hörgők körüli nyirokcsomók

Állatfaj

Helyeződése és alakja

Gyökérterülete

Elvezetés

a) lnn. tracheobronchales, 3 kötegből állnak: a bal oldali, jobb oldali és középső kötegből

lnn. tracheobronchales sinistri, 8–10 csomóból álló, 10 cm hosszan elnyúló köteg; a bifurcatiótól ventralisan és balra helyeződnek

lnn. tracheobronchales dextri, 4–6 csomóból álló, 4–6 cm hosszú, vékonyabb köteg; a bifurcatiótól jobbra és dorsalisan találhatók

lnn. tracheobronchales medii, 9–20 db csomó, egy rövid és széles köteget képez a bifurcatio fölött és a nyelőcső alatt

a gégecső, a tüdő, a szívburok és a szív, a nyelőcső egy része, a mediastinum, a középső és a dorsalis gátor nyirokcsomói, a tüdő nyirokcsomói

a lnn. mediastinales

b) lnn. pulmonales, kicsinyek, nem állandó jellegűek, és a hörgőkön a tüdő szövetébe ágyazottan helyeződnek

a tüdő

a lnn. tracheobronchales nyirokcsomóin át

Szarvasmarha

a) ln. tracheobronchalis sinister, 2,5–3,0 cm hosszú, a gégecső és a truncus pulmonalis között helyeződik

a gégecső, a szív, a nyelőcső egy része; a lnn. pulmonales, lnn. thoracici aortici, lnn. mediastinales caudales, lnn. phrenici, a tüdő, lnn. pulmonales, ln. tracheobronchalis medius

a ductus thoracicus, az elülső vagy hátulsó gátor nyirokcsomói

b) ln. tracheobronchalis dexter, 1–3 cm hosszú, a jobb incisura interlobaris cranialis mélyén

lnn. mediastinales medii

c) ln. tracheobronchalis medius, 1 cm hosszú, a bifurcatio fölött

a tüdő rekeszi lebenyei

ln. tracheobronchalis dexter

d) ln. tracheobronchalis cranialis, egy 2–5 cm hosszú nyirokcsomó, amely a trachealis bronchuson cranioventromedialisan fekszik

a tüdő és a jobb oldali lnn. pulmonales

a lnn. mediastinales cranialesen át

e) lnn. pulmonales, a hörgőkön a tüdő szö-vetébe ágyazottan helyeződnek, 2-2 db 0,5–1,5 cm átmérőjű nyirokcsomó

a tüdő, a jobb csúcslebeny kivételével

ln. tracheobronchalis sinister et dexter et cranialis

f) szarvasmarhában a lymphocentrum bronchaléhoz tartozónak veszik még a szívburok nyirokcsomóit; lnn. pericardiaci; a jobb oldali kicsi (gyakran hiányzik) és a v. cava cranialis beszájadzásánál ventralisan helyeződik, a bal oldali valamivel nagyobb, 1 cm, állandó jellegű és a szívburkon, annak eredésénél, az aorta és a v. azygos sinistra között található

lnn. mediastinales caudales, lnn. mediastinales craniales et caudales, lnn. tracheobronchales

Sertés

a) lnn. tracheobronchales dextri, sinistri et medii, 5–15 nyirokcsomó található a főbronchus cranialis szélén jobbra (1–3 db) és balra (2–7), illetve annak villaszerű osztódásánál (2–5 db)

a gégecső, a tüdő, a szív és a szívburok; a lnn. mediastinales caudales

az elülső gátor nyirokcsomóin át vagy közvetlenül a ductus thoracicusba

b) lnn. tracheobronchales craniales, 2–3 kicsi vagy egy nagy nyirokcsomó, amelyek közvetlenül a gégecsövön, a trachealis bronchuson cranialisan találhatók

a tüdő, a szívburok, a szív; a lnn. tracheobronchales

a lnn. mediastinales craniales

c) ln. pericardiacus, az aortán balra, a szívburok kezdeténél helyeződik

a szívburok

a lnn. mediastinales craniales, lnn. tracheobronchales

Kutya

a) ln. tracheobronchalis dexter, sinister et medius, 3, meglehetősen nagy, ovális nyirokcsomó a két főbronchus elülső szegélyén és villaszerű osztódásánál

a mediastinum, a rekeszizom, a nyelőcső, a gégecső, a hörgők, a tüdő, a szív, az aorta és a szívburok; a lnn. pulmonales

egymással összeköttetésben vannak; a lnn. mediastinales craniales

b) lnn. pulmonales, gyakran hiányoznak, egyébként a tüdő gyökerénél helyeződő, feketés árnyalatú, apró nyirokcsomócskák

a tüdő

a lnn. tracheobronchalesen és lnn. mediastinales cranialesen keresztül


442. ábra - A ló emésztőkészülékének nyirokcsomói és nyirokerei (Koch, T. szerint)

A ló emésztőkészülékének nyirokcsomói és nyirokerei (Koch, T. szerint)


443. ábra - A szarvasmarha gyomrának és bélcsövének nyirokcsomói (Koch, T. szerint)

A szarvasmarha gyomrának és bélcsövének nyirokcsomói (Koch, T. szerint)


34. táblázat - 3. Lymphocentrum coeliacum

Állatfaj

Helyeződése és alakja

Gyökérterülete

Elvezetés

a) lnn. coeliaci, 12–30 db középnagy csomóból álló halmaz, amely közvetlenül a hasi aorta közelében, az a. coeliaca körül található, de gyakran az elülső üresvénát és verőceeret is eléri

a rekeszizom, a tüdő, a mediastinum, a hashártya, a gyomor, a máj, a lép, a hasnyálmirigy, a mellékvesék, az aorta fala; lc. thoracicum dorsale, lc. coeliacum

a truncus coelicauson vagy a cisterna chylin át

b) lnn. lienales 10–30 apró, vöröses nyirokcsomó; a lép fodrában, a lép erein helyeződnek

a lép, a gyomor, a cseplesz nyirokcsomói

a lnn. coeliacin át

c) lnn. gastrici, 15–30 db, a cardia közelében, a lig. gastrophrenicumban helyeződnek, a lnn. coeliacitól elég nehezen különíthetők el, egy részük az a. gastrica sinistra mentén található

a nyelőcső, a gyomor, a máj, a cseplesz, a mediastinum, a tüdő

a lnn. coeliacin át

d) lnn. hepatici s. portales, 4–10 lapos nyirokcsomó, amely a májkapuban, a v. portae falán található; néha szalagszerűen vékony és hosszú csomókból áll

a máj, a hasnyálmirigy, az epésbél, a cseplesz és az epésbéli nyirokcsomók

a lnn. coeliacin át

e) lnn. pancreaticoduodenales, 5–15 db nyirokcsomó az epésbél flexura cranialisán, a pancreas fejének máj felőli részén, az a. gastrica dextra és elágazódása körül

az epésbél, a pancreas, a gyomor, a cseplesz erei és nyirokcsomóinak elvezető nyirokerei

a lnn. hepatici és a lnn. coeliaci

f) lnn. omentales, 14–20 db nyirokcsomó a gyomor nagygörbülete mentén

a gyomor és a nagycseplesz

a baloldalt lnn. lienales és lnn. coeliaci, jobb oldalra a lnn. pancreaticoduodenales és lnn. hepatici

Szarvasmarha

a) lnn. coeliaci, egy csoportot képeznek a lnn. mesenterici cranialesszel; a máj tompa szélén a pancreastól dorsalisan találhatók, az a. coeliaca és az a. mesenterica cranialis eredése körül

a lép

a truncus gastricus vagy truncus visceralis vagy direkt a cisterna chyli

b) lnn. lienales (s. atriales) a bendőtornác és a rekesz bal szára közötti 1–7 és a cardia jobb oldalán levő 1–3 db nyirokcsomó

a lép, a bendő, a bendőtornác, a recés; a lnn. ruminales

a truncus gastricus

c) lnn. ruminales dextri, 2–8 db subserosus nyirokcsomó a bendő jobb hosszanti barázdájában és 1–4 db az elülső barázdában

a bendő, a bendőtornác; a lnn. ruminales sinistri et craniales

a lnn. lienales vagy a truncus gastricus

d) lnn. ruminales sinistri, 1–2 db inkonstans nyirokcsomó a bendő bal hosszanti barázdájában

a bendő

a lnn. ruminales craniales, részben dextri

e) lnn. ruminales craniales, 2–8 db nyirokcsomó a bendő elülső barázdájában

a bendő; a lnn. ruminales sinistri

a lnn. ruminales dextri; a lnn. lienales

f) lnn. reticulares, a recés dorsalis felületén és a százrétű határán 1–7 db kicsi nyirokcsomó; inkonstans

a bendő; a lnn. ruminoabomasiales, a lnn. reticuloabomasiales

a lnn. lienales; kivételesen a truncus gastricusba

g) lnn. omasiales, a százrétű bendő felőli felületén 6–12 db nyirokcsomó

a százrétű

a lnn. lienales

h) lnn. ruminoabomasiales, 2–7 db nyirokcsomó az oltógyomor ventralis és bal

felületén, a nagygörbület mentén

a bendő, a bendőtornác, a leveles, az oltó; a lnn. abomasiales dorsales

a lnn. reticuloabomasiales vagy direkt a lnn. reticulares

i) lnn. reticuloabomasiales, 2–8 db az előbbiek cranialis folytatása bal oldalon a recés és leveles között

a bendő, a recés, a leveles; a lnn. ruminoabomasiales

a lnn. reticulares vagy direkt a lnn. lienales vagy a lnn. omasiales

j) lnn. abomasiales dorsales, 3–6 db nyirokcsomó a leveles kisgörbületén

az epésbél, a leveles, az oltó

a kiscsepleszen át a lnn. hepaticusokba vagy elülsők a lnn. ruminoabomasiales et omasiales, a lnn. hepatici

k) lnn. abomasiales ventrales, 1–4 db nyirokcsomó a nagycsepleszben, az oltó nagygörbülete mentén

az epésbél, az oltógyomor

l) lnn. hepatici (s. portales), 6–15 db 1–7 cm átmérőjű nyirokcsomó a májkapu erei körül

a máj, a hasnyálmirigy, az epésbél; a lnn. abomasiales dorsales et ventrales

a truncus hepaticus

m) lnn. hepatici accessorii, a máj tompa széle közelében, a hátulsó üresvénán és a rekesz jobb szárán néhány kicsi nyirokcsomó

a máj

a truncus hepaticus

n) lnn. pancreaticoduodenales, a hasnyálmirigy, az epésbél és a colon transversum közötti néhány kicsi nyirokcsomó

a hasnyálmirigy, az epésbél, a remese harántfekvete

a truncus intestinalis

Sertés

a) lnn. coeliaci, az a. coeliaca osztódásánál található 2–4 db nyirokcsomó; egye-sülnek a járulékos lép- és gyomornyirokcsomókkal

a tüdő, a mediastinum, a rekeszizom, a lép, a máj, a mellékvese, a lép és a máj nyirokcsomói

a truncus coeliacus

b) lnn. lienales, a lép hilusa és erei mentén található 1–10 db nyirokcsomó

a lép, a gyomor, a hasnyálmirigy, a cseplesz

a lnn. coeliacin a truncus coeliacusba át

c) lnn. gastrici, 1–5 db csomó subserosusan a cardián, illetve az a. gastrica sinistrán

a gyomor, a hasnyálmirigy, a rekeszizom, a mediastinum, a hátulsó üresvéna a fodrával és a nyelőcső mellkasi része

a lnn. coeliaci és közvetlenül a truncus coeliacusba

d) lnn. hepatici s. portales, 2–7 db nagy, vaskos köteget alkotó nyirokcsomó a májkapuban

a máj, az epehólyag, a hasnyálmirigy, a lnn. pancreaticoduodenales

a lnn. coeliacin át vagy a truncus coeliacusba

e) lnn. pancreaticoduodenales, 4–9 db nyirokcsomó egy proximalis és egy distalis csoportban, az éhbél fodrában az a. gastroduodenalison helyeződnek el ott, ahol belőle az a. gastroepiploica dextra kilép

a hasnyálmirigy, az epésbél, a gyomor, a cseplesz; négy szervnek a proximalis nyirokcsomóhalmaz felel meg; a distalis csoport területe csupán az epésbél

a lnn. coeliacin és a truncus coeliacuson

Kutya

a) lnn. lienales, 1–5 db kisebb nyirokcso-mó a lép erei mentén

a nyelőcső, a cseplesz, a gyomor, a máj, a hasnyálmirigy, a lép; a ln. gastricus

a truncus visceralis

b) ln. gastricus, egy kisebb nyirokcsomó a gyomor kisgörbületén, a pylorus közelében; néha hiányzik

a nyelőcső, a gyomor, a máj, a rekesz, a mediastinum, a hashártya

a lnn. hepatici vagy a lnn. lienales

c) lnn. hepatici s. portales, a v. portae beszájadzása előtt jobbról 1–5 db és balról 2–3 db nyirokcsomó található

a hashártya és a cseplesz, a gyomor az epésbéllel együtt, a máj, az epehólyag, a hasnyálmirigy; a ln. gastricus, a lnn. pancreaticoduodenales

a truncus visceralis

d) lnn. pancreaticoduodenales, 1 db az epésbél első flexurájában és 1 db a csepleszben

a nagycseplesz, az epésbél, a hasnyálmirigy, a gyomor

a lnn. hepatici


35. táblázat - 4. Lymphocentrum mesentericum craniale, elülső bélfodri nyirokcsomók

Állatfaj

Helyeződése és alakja

Gyökérterülete

Elvezetés

a) lnn. mesenterici craniales, mintegy 70–80 db, aránylag nagy nyirokcsomó az elülső bélfodorban, az a. mesenterica cranialis körül

a hasnyálmirigy, az epésbél, a colon ascendens, a mellékvesék, az aorta fala, a vakbél, a vékony- és a vastagbél nyirokcsomói

a truncus intestinalison át a cisterna chylibe

b) lnn. jejunales, 35–90 db nyirokcsomó az a. mesenterica cranialis falán, ott, ahol az aa. jejunales ágai kilépnek belőle; elválaszthatatlan összefüggnek a lnn. mesenterici cranialesszel

az éhbél és a csípőbél

a lnn. mesenterici cranialesen át

c) lnn. caecales, mintegy 500–700 db nyirokcsomó, amelyek három csoportban a vakbél dorsalis, lateralis és medialis taeniájában, a lefutó artériák mentén helyeződnek

az epésbél, az éhbél és a vakbél

a lnn. mesenterici craniales

d) lnn. colici, mintegy 4–600 db nyirokcsomó a mesocolonban és részben a vakbél feje alatt (a kisgörbületen) a lateralis taenia hosszában, a jobb és a bal alsó, valamint a bal felső fekveten

a colon ascendens, az éhbél, a cseplesz

az aa. colicae mentén alkotott láncolaton és a lnn. mesenterici cranialesen át

Szarvasmarha

a) lnn. mesenterici craniales, az elülső bélfodri gyökérben találhatók

ua. mint lóban

ua. mint lóban

b) lnn. jejunales, 1–120 cm hosszú, apró nyirokcsomó-láncolatot alkotnak; a bélfodor jejunumi szegélyén található, egy részük a remese korongján helyeződik; a juhban ezek összefüggő, mirigyhez hasonló nyirokcsomóhalmazt alkotnak a remese korongjában (a külső gyrus centrifugalison belül)

az éhbél, a csípőbél

a truncus intestinalison át a cisterna chylibe és a ln. colicusokba is

c) lnn. ilei, szétválaszthatatlanok a lnn. jejunalestől, és a csípőbél fodrában találhatók

a csípőbél, a vakbél mói

a lnn. colicin vagy közvetlenül a truncus intestinalison át

d) lnn. caecales, 1–3 db nyirokcsomó a lig. iliocaecaléban

a csípőbél, a vakbél

a lnn. colicin vagy közvetlenül a truncus intestinalison át

e) lnn. colici, elszórt, apró nyirokcsomók a remesekorongban

a csípőbél, a vakbél, a teljes remesekorong, a csípőbél és a vakbél nyirokcsomói

a truncus intestinalis

Sertés

a) lnn. mesenterici craniales, csak alkalom-adtán találhatók meg az a. mesenterica cranialis osztódása előtt

a remese ansa distalisa

a truncus visceralis

b) lnn. jejunales, 40 db nyirokcsomó, két egymással összefüggő, 60-60 cm hosszú köteg, amelyek a bélfodor bal, illetve jobb oldalán helyeződnek; egymás fölött találhatók, azaz egyikük a bélfodor eredéséhez, a másik pedig a bélhez fekszik közelebb, a bélhez térő erek választják el őket egymástól

az éhbél, a csípőbél és a duodenum végső szakasza

a truncus jejunalison, amely a truncus colicusszal

c) lnn. ileocolici, 5–9 db nyirokcsomó az éhbél fodrában, közel a vakbélhez; ezek az előbb tárgyalt lnn. jejunalestől, illetve a lnn. colicitől gyakran nehezen különíthetők el

a csípőbél, a vakbél és az éhbél végső szakasza

a truncus a. intestinalissá egyesül a truncus colicus és intestinalison át

d) lnn. colici, kb. 50 db nyirokcsomó szétszórtan a remese fodrának tengelyében, az artériák osztódásánál

a vakbél, a remese, a colon descendens vége kivételével, a hasnyálmirigy nyirokcsomói

a truncus colicuson át a truncus jejunalisba

Kutya

a) lnn. jejunales, rendszerint 2 nyirokcsomó, amely közvetlen a bélfodor gyökerénél helyeződik

a hasnyálmirigy, a csípőbél, az éhbél

a truncus visceralis

b) lnn. colici, 2 nyirokcsomó, amelyek közül az egyik a mesocolon ascendensben, a másik a mesocolon descendensben található (ln. colicus dexter et sinister)

a csípőbél, a vakbél (ezt a jobb oldali nyirokcsomó látja el), a remese (ezt mindkettő); a lnn. mesenterici caudales

a truncus visceralis

c) ln. duodenalis, az epésbél és a hasnyálmirigy között helyeződik, a flexura prima duodeniben; hiányozhat

a cseplesz, a gyomor, az epésbél, a hasnyálmirigy

a cisterna chyli


36. táblázat - 5. Lymphocentrum mesentericum caudale, hátulsó bélfodri nyirokcsomók

Állatfaj

Helyeződése és alakja

Gyökérterülete

Elvezetés

a) lnn. mesenterici caudales, az a. mesenterica caudalison 1600–1800 db és körülötte a bélfodorban szétszórtan helyeződő, 1 cm nagyságú nyirokcsomó

a colon descendens, a végbél, a hasnyálmirigy, a hashártya, a cseplesz; a lnn. anorectales

a lnn. mesenterici cranialesen és a truncus lumbalison át a cisterna chylibe

b) lnn. vesicales, a húgyhólyag oldalán 1–2 db nyirokcsomó

a húgyhólyag és a prostata

a lnn. mesenterici caudalesen át

Szarvasmarha

lnn. mesenterici caudales, a remese ansa distalisának két oldalán találhatók; nehezen különíthetők el a lnn. anorectales, lumbales aortici, iliaci mediales és duodenalestől

a remese ansa distalisa

a truncus lumbalis

Sertés

lnn. mesenterici caudales, a remese fodrának tengelyében az a. colica dextra és az a. ileocolica r. colicusa mentén található 50 db nyirokcsomó, amelyek sorban helyeződnek, és a mögöttük következő nyirokcsomóhalmazban folytatódnak

a colon descendens és a hasnyálmirigy

a lnn. iliaci mediales és a lnn. lumbales aortici

Kutya

lnn. mesenterici caudales, 2–5 db lapos, ovális alakú nyirokcsomó a colon descendens fodrában, az a. mesenterica caudalis mentén

a remese és a végbél

a lnn. colici vagy a lnn. lumbales aortici, illetve közvetlenül a truncus visceralison át


444. ábra - A sertés hasűri nyirokerei és nyirokcsomói (Koch, T. szerint)

A sertés hasűri nyirokerei és nyirokcsomói (Koch, T. szerint)


445. ábra - A kutya hasűri zsigeri nyirokcsomói (Koch, T. szerint)

A kutya hasűri zsigeri nyirokcsomói (Koch, T. szerint)


37. táblázat - Háziállatok nyirokcsomóinak csoportosítása gyakorlati jelentoségük szerint (kórbonctani, radiológiai, klinikai, húshigiéniai) B. VOLLMERHAUS után, módosítva

Szarvas-marha

Juh

Kecske

Sertés

Kutya

Macska

Lymphocentrum parotideum

lnn. parotidei supf. et prof.

●▲

Lymphocentrum mandibulare

lnn. mandibulares

▲●

▲●

lnn. mandibulares accessorii

ln. pterygoideus

Lymphocentrum retropharyngeum

lnn. retropharyngei mediales

lnn. retropharyngei laterales

●▲

ln. hyoideus rostralis

ln. hyoideus caudalis

Lymphocentrum cervicale superficiale

lnn. cervicales superf. dorsales

●■

●■

lnn. cervicales superf. medii

lnn. cervicales superf. ventrales

+

lnn. cervicales superf. accessorri

Lymphocentrum cervicale profundum

lnn. cervicales prof. craniales

lnn. cervicales prof. medii

lnn. cervicales prof. caudales

ln. costocervicalis

ln. subrhomboideus

Lymphocentrum axillare

lnn. axillares proprii

lnn. axillares primae costae

ln. axillaris accessorius

lnn. cubitales

ln. infraspinatus

Lymphocentrum thoracicum dorsale

lnn. thoracici aortici

▲■

▲■

▲■

▲■

▲■

lnn. intercostales

Lymphocentrum thoracicum ventrale

lnn. sternales craniales

lnn. sternales caudales

ln. epigastricus cranialis

Lymphocentrum mediastinale

lnn. mediastinales craniales

ln. nuchalis

lnn. mediastinales medii

lnn. mediastinales caudales

lnn. phrenici

Lymphocentrum bronchale

lnn. tracheobronchales (bifurcationis) sinistri

lnn. tracheobronchales (bifurcationis) dextri

lnn. tracheobronchales (bifurcationis) medii

lnn. tracheobronchales craniales

lnn. pulmonales

Lymphocentrum lumbale

lnn. lumbales aortici

lnn. lumbales proprii

lnn. renales

ln. ovaricus

ln. testicularis

ln. phrenicoabdominalis

Lymphocentrum coeliacum

lnn. coeliaci

lnn. coeliaci et mesenterici craniales (Ru)

lnn. lienales

lnn. atriales (Ru)

lnn. gastrici

lnn. ruminales dextri (Ru)

lnn. ruminales sinistri (Ru)

lnn. ruminales craniales (Ru)

lnn. reticulares (Ru)

lnn. omasiales (Ru)

lnn. ruminoabomasiales (Ru)

lnn. reticuloabomasiales (Ru)

lnn. abomasiales dorsales (Ru)

lnn. abomasiales ventrales (Ru)

lnn. hepatici s. portales

lnn. hepatici accessorii

lnn. pancreaticoduodenales

lnn. omentales

Lymphocentrum mesentericum craniale

lnn. mesenterici craniales

lnn. jejunales

lnn. caecales

lnn. ileocolici

lnn. colici

Lymphocentrum mesentericum caudale

lnn. mesenterici caudales

lnn. vesicales

Lymphocentrum iliosacrale

lnn. iliaci mediales

lnn. iliaci laterales

lnn. sacrales

lnn. anorectales

lnn. uterini

ln. obturatorius

Lymphocentrum iliofemorale s. inguinale profundum

lnn. iliofemorales

lnn. inguinales profundi

ln. femoralis

ln. epigastricus

Lymphocentrum inguinofemorale s. inguinale superficiale

lnn. inguinales superficiales (lnn. scrotales, mammarii)

●▲■

●▲■

●▲■

●▲■

●▲■

ln. epigastricus caudalis

lnn. subiliaci

●■

●■

●■

●■

ln. coxalis

ln. coxalis accessorius

ln. fossae paralumbalis

Lymphocentrum ischiadicum

lnn. ischiadici

ln. glutaeus

ln. tuberalis

Lymphocentrum popliteum

lnn. poplitei profundi

lnn. poplitei superficiales

Jelölések:

ép állapotban is tapintható nyirokcsomó

inkonstans nyirokcsomó; ha megvan, tapintható

húsvizsgálatkor felkeresendő nyirokcsomó

inkonstans, húsvizsgálatkor felkeresendő nyirokcsomó

a húsvizsgálat gyanús eseteiben felkeresendő nyirokcsomó

inkonstans, húsvizsgálatkor vizsgálható nyirokcsomó

+

csak a tenyészkocában, húsvizsgálatkor felkeresendő regionális nyirokcsomó

konstans nyirokcsomók, klinikai jelentőségük csekély

inkonstans nyirokcsomók, az egyedek több mint felében megtalálhatók

inkonstans nyirokcsomók, az egyedek kevesebb mint felében lelhetők fel