Ugrás a tartalomhoz

A háziállatok funkcionális anatómiája

Fehér György

Mezőgazda Kiadó

Az idegrendszer, systema nervosum

Az idegrendszer, systema nervosum

Az idegszövet ectodermalis eredetű idegsejtekből, azok rostjaiból, neurogliasejtekből és mesodermalis eredetű kötőszövetből és vérerekből áll.

Az idegrendszert az idegtan, a neurológia, tárgyalja. Az idegrendszer alapegysége a neuron, amely az idegsejtnek, nyúlványainak és végkészülékének anatómiai, működési, trophicus és pathológiai egysége. Sejttestéről, pericaryon, rövidebb cytoplasmanyúlványok, dendritek, erednek; néha 1–1,5 m hosszú idegnyúlványa van, a neurit, amelyet hüvely (myelin- és Schwann-féle hüvely) vesz körül. A neurit hüvelyét elveszítve végfácskákra ágazódik, és specifikus érző-, illetve mozgatóideg-végződéseket, végkészülékeket, receptorokat, illetve effektorokat alkot. A receptorok egyben transducerek is, mert a felvett fizikai és kémiai változást (inger) képesek fiziológiai folyamattá, ingerületté átalakítani.

Az idegvégződés egy másik neuronon vagy más típusú sejteken is megtapadhat, és ingerületét átadhatja. Ezek a neuronok közötti átkapcsolódások, synapsisok.

A neuron celluláris egység; magja, cytoplasmája és sejthártyája van; sejt közötti tér nincs közöttük. A neuronok és specifikus támasztóelemeik (glia) az idegszövetet, tela nervosa, képezik. Hám jellegű ectodermális sejtekből fejlődnek, primitív synapsisaikkal szorosan egymáshoz kapcsolódnak, és az összetartozó sejtek további növekedésük során egymástól távolodnak, kapcsolónyúlványuk hoszszú neurittá alakul át.

A neuron funkcionális egység, a bármely részén keletkezett ingerület az egész neuronon végigterjed. Az ingerület terjedési sebességét csupán a neurithüvely mérete és típusa határozza meg. A terjedés sebessége a hüvely nélküli vagy vékony hüvelyű rostokban 1–2 m/s, a velőhüvelyes rostokban 60–100 m/s.

A neuron trophicus egység, mert pl. a neuritja önmagában életképtelen, elkülönítve másodlagos elfajulással elpusztul. A sejtmag mRNS-szintézise nélkül az idegsejt nem képes hosszú neuritjának a működéséhez szükséges fehérjeszintézist biztosítani. A mag körüli endoplasmaticus reticulumban (Nissl-féle rögök) képződött alkotórészek a végfácska felé áramlanak.

A neuron pathológiai egység, amit az bizonyít, hogy bizonyos fertőző betegségek, mérgezések, vitaminhiány vagy génkárosodás okozta specifikus enzimhiány a neuronokat szelektíven károsítja, és csupán egy vagy néhány neurontípus életképtelenségét okozza.

A neuroglia háromféle sejtből áll:

  1. Az ependymasejtek az agy- és gerincvelő üregeit bélelik; mikrobolyhokkal fedett köb- vagy hengerhámsejtekből állnak. Módosult típusuk a plexus choriorideus szekrécióra képes sejtjei, amelyek az agy–gerincvelői folyadékot termelik.

  2. A soknyúlványú astrocyták secretálnak, a kevés nyúlványúak (oligodendrocyták) mikrotubulusaikkal az idegsejtek axonjait övezik. Az astrocyták az erek falához is kapcsolódnak, határréteget (membrana limitans gliae superficialis, ~ perivascularis) képeznek. Az oligodendrocyták az idegrost velőhüvelyét alkotják.

  3. A microglia (Hortega-) sejtek feltélezhetően glioblastokból és mesenchymából fejlődnek. Az amoeboid mozgásra és osztódásra képes (glioma) macrophag típusú macrogliát a vér monocytáiból származtatják. A microglia módosult sejtjei a Schwann-féle sejtek, amelyek idegrostszakadások, -elhalások esetén ingerületvezetésére képes összeköttetést létesítenek a két rostvég között.

446. ábra - Az idegsejt (vázlatos rajz)

Az idegsejt (vázlatos rajz)


I. EM vizsgálattal, II. fénymikroszkópos vizsgálattal

A) systema nervorum centrale, B) systema nervorum perifericum, C) myelin hüvelyes idegrost Krstic szerint (1985), D) a környéki idegrendszer Schwann, hüvelyes idegrostjai Krstic szerint (1985)

Paraneuronok

A paraneuronok szekrétumot (hormont) termelő sejtek, amelyek kapcsolódnak a belső elválasztású mirigyekhez. Másfelől képesek „nem neuron” típusú ingerek felvételére és arra szekrétumtermeléssel (transmitter hormon) válaszolnak. Mivel működésük a neuronokhoz nagyon hasonló, emiatt paraneuronoknak nevezzük őket (Fujita). A paraneuronok szerkezete, működésük és metabolizmusuk szoros neuronrokonsága a következőkkel magyarázható:

  1. a paraneuronok neuroszekrétum típusú vagy synapticus vesiculum típusú granulákat tartalmaznak,

  2. neurosecretummal azonos vagy rokon anyagot termelnek,

  3. adaequat ingerekre reagálnak, arra egyes secretumok felszabadításával válaszolnak, működésük receptorsecretum típusú; ha ez a működés a sejt fő működésévé válik, érző vagy érzéki endokrin sejtté válik.

A paraneuronok csoportjához tartoznak:

  1. az endokrin (basalgranulált) sejtek a gyomor–bél traktusban, az epe- és pancreasvezetékben, az urogenitalis szervekben és a hörgők hámjában;

  2. a paraganglionok (chromaffin-, enyhén fluroescens sejtek),

  3. a parafollicularis sejtek a pajzsmirigyben, a mellékpajzsmirigy sejtjei, a Langerhans-szigetek sejtjei, az adenohypohysis sejtjei,

  4. az érzéki hámsejtek: az ízlelőbimbó, a belső fül szőrsejtjei, a szaglósejtek, a fotoreceptorok,

  5. liquorkontakt neuronok, pinealocyták,

  6. Merkel-sejtek, melanocyták,

  7. hízósejtek.

Mindezek alapján a paraneuronok – mint liquorkontakt neuronok – az idegszövet elemeihez tartoznak. A hormonális rendszer és az idegrendszer közös elnevezése, „a szabályozókészülék” (amit a könyv már 20 évvel ezelőtt használt), mindinkább jogosulttá válik az anatómiai rendszerezésben is.

Az idegsejtek közötti kapcsolat

Az idegsejtek nyúlványaikkal szoros kapcsolatban állanak egymással. A kapcsolat helyét (idegvégkészülékeit) közös néven synapsisnak nevezzük. Közülük az ingert felvevő (érzéki hámsejtek, érzőrostok végződései, a receptorok) és az ingerületet átadó, illetve átvivő végződések (izomsejtekben végződő motoros rostok az izomorsóban) az effektorok. Ezen kívül vannak az interneuronok, amelyek az elektromos ingert egyik idegsejttől a másikhoz továbbítják (direkt impulzus – átvitel membrán – ellenállás útján) vagy kémiai úton az átvivő anyag felszabadítása útján a postsynaptikus membran depolarisatiója acetilcholin, catecolamin, GABA, serotonin útján.

Mindezt morfológialiag egységesen nem lehet definiálni. A végkészülékek ultrastruktúrája sokféle, komplikált, az elektromos synapsis (gap-junctio) kivételével. A receptorok az idegsejt dendritikus zónájában, illetve az érzéki hámsejteknél vannak (paraneuronok).

Az afferens neuronok idegvégkészülékei nagyon változatosak.Vannak a felületes érzés receptorai: bőr, nyálkahártya, savóshártya nyomás-, hő- és fájdalom-, Schwann-sejtek által hüvelyezett végződések, a végtestecskék, lamellaris testecskék.

Mély érzést felvevő receptorok: csonthártya, izmok, inak, szalagok, pólyák, ízületi tok, zsigerek receptorai (állás, helyzetérzés, mozgás, fájdalomérzés). A csupasz rostok speciális végtestecskék, izomorsók, mint proprioceptiv végkészülékek.

A mozgatórostok, axonok végkészülékei, az effektorok, a cerebrospinalis és a vegetatív idegrendszerben találhatók mint az agy- és gerincvelő idegeinek effektoros végkészülékei: a motoros véglemez, a myoneuralis synapsis, az izomsejtek plasmalemmája és az axolemma közötti synaptikus rés a basallaminájával. Az axonvégződésben mitochondriumok és acetyl-cholin-tartalmú vesiculumok vannak.

A reflexív

Az idegi működés elemi folyamata a reflex; anatómiai egysége a reflexív, amely leegyszerűsítve öt részből épül fel: 1. receptor (érzőidegvég-készülék), 2. afferens szár (érzőneuron), 3. kapcsolóneuron vagy -neuronok (internuntialis neuron), 4. efferens szár (mozgatóneuron), 5. effector (mozgató vagy secretoros) idegvégződés. Az egyszerű reflexív helyileg kis területre korlátozott, pl. a gerincvelő egy szelvényén belül csupán két kapcsoló idegsejtből (afferens és efferens neuron) áll, és egy synapsis köti őket egymáshoz; ez a monosynapticus (egy synapsisú) reflexív. Gyakoribb azonban, hogy egy vagy több kapcsolóneuron illeszkedik az afferens és efferens szár közé; ez a polysynapticus reflexív, amelynek afferens szárát azáltal másodlagos, harmadlagos afferens neuronok hosszabbítják meg a gerincvelőben a nyúltvelőig vagy egészen az agytörzsig. Ennek megfelelően a gerincvelői reflexek fölé rendelt agytörzsi, esetenként kérgi reflexekről is beszélhetünk. Az idegrendszer ennek megfelelően két részre osztható. Azoknak a neuronláncoknak az összessége, amelyek az agy- és a gerincvelőn kívül átkapcsolódás, vagyis neuron közbeiktatása nélkül térnek a periferikus szervhez, adja az animalis vagy cerebrospinalis idegrendszert, systema nervosum cerebrospinale. Azoknak a neuronláncoknak az összessége viszont, amelyek az agy- és gerincvelőn kívül, vagyis a ganglionokban levő neuronokon legalább egyszer átkapcsolódva jutnak a beidegzés területére, képezi az autonóm vagy vegetatív idegrendszert, systema nervosum autonomicum.

Biológiai nézőpontból a külső környezethatásokat felvevő és arra reagáló külső környezeti, oicotrop, idegrendszert és a belső környezethatásokra reagáló belső környezeti vagy idiotrop idegrendszert különíthetünk el egymástól. Az oicotrop idegrendszert morfológiailag az animalis vagy cerebrospinalis idegrendszer, az idiotrop idegrendszert pedig az autonóm idegrendszer, a systema nervosum autonomicum, képezi.

Az azonos funkciót végző idegsejtek csoportosulva, az agyvelőben és a gerincvelőben idegmagvakat, nuclei nervosum cranialium et spinarum, a környéki idegrendszerben pedig idegdúcokat, ganglia, képeznek. Utóbbiak lehetnek érzőganglionok, ganglia spinalia (pl. a gerincvelőidegek érzőgyökerén), lehetnek agyvelői ganglionok, ganglia cerebralia (az agyvelőidegek gyökérterületén), és lehetnek vegetatív ganglionok, ganglia autonomica, amelyek a sympathicus vagy parasympathicus rostokon, a nagyerek szomszédságában, a szervek kapujában vagy a szervekben kereshetők fel.

Az agy- és a gerincvelőn kívüli idegrostok egységes kötőszövetes hüvelybe foglalt kötege az ideg, nervus, amely működése szerint lehet érző-, mozgató- vagy kevert ideg. Az agy- és gerincvelőben haladó idegrostok kötege vagy nyalábja az idegpálya, tractus s. fasciculus, működése szerint szintén lehet érző és mozgató; lehetnek projectiós pályák, amelyek eltérő működésű idegmagvakat kötnek össze egymással, pl. az agykérget a gerincvelővel, associatiós pályák, amelyek egy agyvelőrészlet szomszédos területeit kötik egymáshoz, commissuralis pályák, amelyek az agyvelőféltekék azonos működésű (bilaterális helyeződésű) területeit kapcsolják egymáshoz.

Az agy- és a gerincvelőben a túlnyomórészt idegsejtekből álló, tompa fényű, szürkés-barnavörös ún. szürkeállomány, substantia grisea, az agyvelőben periferikusan helyeződik, és az ún. agykérget, cortex, képezi. A gerincvelőben centrálisan helyeződő, H alakú szürkeállomány dorsalis, lateralis és ventralis szarvakat, cornu dorsale, laterale et ventrale, vagy oszlopokat, columnae, alkot, amelyeket a commissura grisea dorsalis et ventralis köt egymáshoz. A vérbő szürkeállomány idegsejtekből, gliarostok sűrű hálózatából és kapillárishálózatból áll.

Az agy- és a gerincvelő túlnyomóan idegrostokból álló, fénylő, tejfehér színű fehérállománya, substantia alba, vérerekben szegény pályákat, illetve kötegeket tartalmaz. Színét a lipid-, illetve fehérjetartalmú myelin vagy velőhüvely adja, amely a rostokat veszi körül. A szürke- és a fehérállomány helyenként, pl. a légzőközpont körül, a nyúltvelőben és a gerincvelő oldalsó szarvai mellett keveredik egymással; ezáltal képződik az ún. formatio reticularis.

A középponti idegrendszer, systema nervosum centrale

A középponti vagy agy–gerincvelői idegrendszernek, systema nervosum centrale, két része van: az agyvelő és a gerincvelő. Az agyvelő, encephalon, a koponyaüregben, cavum cranii, a gerincvelő, medulla spinalis, a gerinccsatornában, canalis vertebralis, helyeződik. Az agy- és a gerincvelő egymáshoz viszonyított súlyaránya állatfajonként rendkívül változó. Emberben a gerincvelő az agyvelőnek csupán 2%-a, lóban 40, kérődzőkben 47, kutyában 23, macskában 30, tyúkban 55%-a.

A gerincvelő hosszában húzódó, középponti csatorna, canalis centralis medullae spinalis, cranialisan az agyvelő tágabb üregeibe, az agyvelőkamrákba, ventriculi encephali, folytatódik. Ezek összességükben a középponti idegrendszer űrrendszerét alkotják, amelyet sárgás árnyalatú, sejtszegény agy–gerincvelői folyadék, liquor cerebrospinalis, tölt ki. A középponti idegrendszer szöveti állománya lágy, mechanikai védelmét az agy-, illetőleg a gerincvelő burkai, meninges, ezeken kívül a koponya és a gerincoszlop csontos burka biztosítja.

Az agy- és a gerincvelő burkai, meninges

Az agy- és a gerincvelőt embrionális korban mesenchymából álló burok, meninx primitiva, burkolja, amely a csontos koponya kialakulásakor két rétegre válik szét, egy külső ectomeninxre és a belső endomeninxre. Az ectomeninx a csigolyák teljes kifejlődésekor azok belső felületét borító csonthártyára, endorachis, illetve a koponyaüreget bélelő csonthártyára, endocranium, és a kemény agyvelőburokra, pachymeninx s. dura mater, tagolódik. Az endomeninxből a lágy agyvelőburok, leptomeninx, fejlődik ki, amelynek külső, hálózatos rétege a pókhálóburok, arachnoidea, belső, az agyvelőre fekvő rétege pedig a belső agyvelőburok, pia mater.

A kemény agyvelőburok, dura mater

A kemény agyvelőburok fehér, érszegény, vastag, a ráható erőknek megfelelően hálószerűen rendeződő, collagen- és elasztikus rostokból álló hártya, amelynek koponyaüregi része, dura mater encephali, a koponyacsontok csonthártyájával, endocranium, szorosan összenőtt. Az öreglyuk tájékán azonban a két hártya szétválik egymástól. A gerinccsatornában levő része, dura mater spinalis, és a csonthártya, endorachis, között az epiduralis üreg, cavum epidurale, keletkezik, az őt kitöltő laza kötő- és zsírszövetben erek, vénafonatok haladnak. A kötőszövet jó diffúziós és reszorpciós képessége teszi lehetővé itt a gerincvelőidegek helyi érzéstelenítését.

447. ábra - Az agyvelőburkok szerkezete (vázlatos rajz)

Az agyvelőburkok szerkezete (vázlatos rajz)


A dura mater belső felületét egyrétegű laphám béleli. Az alatta levő pókhálóburokra szorosan ráfekszik; a közöttük keletkező virtuális rés a „subduralis üreg”, a cavum subdurale, postmortalisan keletkezik, élő állatban nem lelhető fel.

A kemény gerincvelőburkot az atlas és az axis ventralis felületéhez vastag kötőszövetes kötegek, lig. suspensorium transversum és lig. suspensorium longum, rögzítik. A canalis sacralisban a burok tölcsérszerűen szűkül, és a gerincvelő végétől eredő fonalszerű filum durae matris spinalisban (filum terminale) végződik.

A kemény agyvelőburok kettőzetei és vénaöblei

A kemény agyvelőburok a koponyaüreg csontjairól (tentorium cerebelli osseum, crista sagittalis interna et orbitosphenoidea, crista petrosa) az üregbe emelkedő durakettőzeteket, duplicaturae durae matris, alkot. Ezek:

1. A nyíl irányú sarlónyúlvány, falx cerebri, a crista sagittalis internán és a crista gallin ered, és a két agyvelő-félteke közé nyomul; konkáv, éles széle a kérgestestig ér. Húsevőkben és lóban fejlettebb, és rostralisan és caudalisan is teljesen elkülöníti egymástól a két agyvelő-féltekét.

2. A hártyás kisagysátor, tentorium cerebelli membranaceum, transversalis irányú, középen a csontos kisagysátor szabad széléről, kétoldalt pedig a crista petrosáról és a protuberantia occipitalis internáról ered. Félholdszerűen, mélyen benyomul a kis- és a nagyagyvelő közé, és azok üregeit, a koponyaüreg két részét, a kis- és a nagyagyvelő üregét választja el egymástól. Ív alakú, szabad széle kerek nyílást szegélyez, ahol a középső agyvelőnek megfelelően a két üreg közlekedik egymással. Húsevőkben és néha lóban is részben elcsontosodhat. Marhában, sertésben alacsony redő; lóban tőle caudalis irányban a kisagyvelő férge és lebenyei közötti sagittalis árokba térő két kicsi durakettőzet, falces cerebelli, ered.

3. A diaphragma sellae (turcicae) a koponyaüreg alapjánál helyeződő, horizontális irányú kettőzet, amely a dorsum sellaeről, kétoldalt az idegvályúkat lateralisan határoló csontlécről, hátul a processus clinoideus caudalisról ered. A középső koponyaárkot a benne helyeződő agyfüggelékkel, erekkel és idegekkel együtt lóban félig, a többi háziállatban teljesen befedi, megóvja az agyvelő súlyának hatásától. Rajta az agyfüggelék nyele számára lyuk, foramen diaphragmaticum, van. Elülső része, falx rhinencephali, az agyvelő-féltekéket részben elválasztja a szagló agyvelőtől.

A kemény agyvelőburok ráterjed egyes idegek és értörzsek kezdeti szakaszára; az agyvelő védőburka és egyben támasztéka is.

A koponyaüreg durakettőzeteiben, illetve a dura és az endocranium között vénaöblök, sinus durae matris, találhatók. Ezek endothellel bélelt, vérrel állandóan telt, billentyű nélküli vénatágulatok, amelyek üregét kötőszövetes kötegek hidalják át. A koponyaüregbeli helyeződésüknek megfelelően dorsalis és ventralis sinusrendszert különböztetünk meg.

448. ábra - A dorsalis vénás sinusrendszer (A) és a gerincoszlop vénái (B)

A dorsalis vénás sinusrendszer (A) és a gerincoszlop vénái (B)


1. sinus saggitalis dorsalis, 1’. átlyuggatott septum (eq), 2. sinus cerebri dorsales, 2’. lacunae laterales (parasinusoidalis üreg), 3. sinus rectus, 4. sinus transversus, 4’. sinus temporalis, 5. sinus communicans, 6. sinus petrosus dorsalis, 7. sinus occipitalis dorsalis, 7’. a sinus occipitalis dorsalis fonatszerűen elterülő vénái (bo), 8. vv. diploicae, 9. sinus sygmoideus, 10. v. emissaria for. retroarticularis (v. cerebralis dorsalis), 11. v. emissaria mastoidea (ca), 12. v. azygos dextra, 13. v. intercostalis, 13’. v. intercostalis r. spinalisai, 14. v. intercostalis, 15. r. muscularis, 16. r. interarcualis, 17. v. interspinalis, 18. sinus columnae vertebralis, a) for. retroarticulare, b) tentorium cerebelli osseum

A dorsalis sinusrendszer, systema sinus durae matris dorsalis, a sarlónyúlványban és a hártyás kisagysátorban helyeződik. Részei: a sinus sagittalis dorsalis, a sarlónyúlványban helyeződő median irányú öböl, amelyet lóban ugyancsak median sövény két félre, illetve szarvasmarhában egy horizontális sövény nagyobbrészt caudalisan dorsalis és ventralis részre oszt. Rostralisan lóban a rostacsont vénáit, vv. ethmoidales, veszi fel, a többi háziállatban még a koponyatető ún. „csontbél” vénái, vv. diploicae, ömlenek bele. A kisagysátor közelében a sinus sagittalis ventralis falán nyílik a sinus rectus, amely a kérgestest vénájának, v. corporis callosi, a nagy agyvelővénának, v. cerebri magna (Galeni), az epiphysistől eredő vénáknak közös törzse. Ugyanakkor összegyűjti az agyvelő mély vénáit, vv. cerebri internae (v. thalamostriata), és az agyvelőkamrák érfonatának vénáit, vv. chorioideae, is.

A sinus sagittalis dorsalis a sinus rectus mögött ketté ágazik, és kétoldalt a kisagysátorban harántul haladó sinus transversusba megy át. A két sinus transversust sinus communicans köti egymáshoz. Ezáltal egy háromszögletes terület, confluens sinuum, keletkezik, amelyet szarvasmarhában és sertésben kis vénák hálózattá, rete sinuum, alakítanak át. A sinus communicans lóban és macskában csontos csatornában, kérődzőkben és sertésben a kis agysátor alapján halad.

A sinus transversus felveszi a crista petrosa mentén hozzátérő sinus petrosus dorsalist (eq, Ca), a v. diploicákat és a vv. cerebelli dorsalest, valamint a kisagyvelő felől a sinus occipitalis dorsalisokat is. Lateralisan kérődzőkben, sertésben és kutyában két ágra válik szét. Caudalis ága, a sinus sigmoideus (s. condylaris), a canalis condylarison át a sinus occipitalis ventralisba tér, ezáltal ló kivételével a dorsalis és a ventralis sinusrendszer anasztomozál egymással. Rostralis ága, a sinus temporalis, a meatus temporalisban halad, és a foramen retroarticularén mint v. emissaria foraminis retroarticularis, sertésben és macskában – ahol a meatus temporalis hiányzik – a rongyoslyukon át a sinus basilarisszal anasztomozál, majd mint v. emissaria foraminis jugularis, a v. maxillarisba nyílik.

449. ábra - Ventralis sinusrendszer

Ventralis sinusrendszer


A ventralis (basilaris) sinusrendszer, systema sinus durae matris ventralis, lóban a diaphragma sellaeben levő öböl, sinus basilaris, a többi háziállatban pedig sövényekkel többszörösen átszőtt, sokrekeszű öbölrendszer, sinus cavernosus. Fő része a hypophysist nagyobbrészt vagy lóban teljes mértékben övező sinus circularis, amely a kétoldali sinus cavernosusokból és azt elöl és hátul összekötő sinus intercavernosusból áll. Juhban és kutyán az elülső sinus intercavernosus hiányzik, sertésben pedig az agyfüggelék alatt egységes vénafonat alakul ki. Szarvasmarhában és sertésben a sinus cavernosust az a. carotis interna hálózata, rete mirabile epidurale rostrale, teljesen átfonja.

A sinus circularis rostralisan anasztomozál a fissura orbitalisból (eq, Ca), illetve a foramen orbitorotundumból (Ru, sus) átlépő vénák, v. emissaria fissurae orbitalis s. foraminis orbitorotundi, útján a szemgödör vénafonatával, a plexus (Ru) s. sinus (sus) venosus orbitalisszal. Ezenkívül anasztomozál a vv. ophthalmicae externaen (sus, Ca) át vagy direkt (eq) a v. faciei profundával és a v. ophthalmica externán át a v. temporalis superficialisszal, a v. frontalison át pedig a v. facialisszal (bo, cap).

A sinus circularis caudalisan a két oldali sinus basilarisba megy át, amelyeket kutyában a dorsum sellae mögött sinus interbasilaris köt egymáshoz. További szakasza mint sinus petrosus ventralis lóban a foramen lacerum oralén kilép a koponyaüregből, és a plexus venosus subtemporalis mellett caudalisan a fossa condylaris ventralisba tér. Az itt levő ampullaszerűen tágult szakasza a v. cerebralis ventralisba folytatódik, amely a v. maxillarisba nyílik.

A pókhálóburok, arachnoidea

Az arachnoidea encephali az agyvelőt borító vékony, pókhálószerű, áttetsző, ér nélküli hártya, amely az agyvelőre csupán helyenként fekszik rá, árkait áthidalja. Vázát collagen-, elasztikus és rácsrostokból álló kötőszövet alkotja. A dura materrel párhuzamosan halad, mindkét felületét sima és fényes, pórus nélküli endothel borítja; a kilépő idegeket hüvelyszerűen körülveszi. A pia materhez vékony, endothellel borított, ereket tartalmazó kötőszövetes kötegek, gerendák rögzítik. Az arachnoidea és a pia mater között az előbbi kötegek által tagolt üreg, a subarachnoidealis üreg, cavum subarachnoideale, van, amelyet agy–gerincvelői folyadék, a liquor cerebrospinalis tölt ki. Az üreg a gerincvelő subarachnoidealis üregével és az agyvelő űrrendszerével közlekedik. Az agyvelő mélyebb árkainak megfelelően cisternák, cysternae subarachnoideales, alakulnak ki, így az agytörzs közelében és a féltekében (cysterna cerebellomedullaris, cysterna fossae lateralis cerebri, cysterna chiasmatis, cysterna intercruralis). Az arachnoidea külső felületén a sarlónyúlvány közelében lencse‑,borsó nagyságú, szemölcs alakú kiemelkedések, a Pacchioni-féle szemecskék, granulationes arachnoideales, találhatók, amelyek a parasinoidalis mélyedésekbe nyomulnak be.

450. ábra - Vér–liquor (A) és az agyvelő–vér (B) barrierek az agyvelőburokban (Andres, J. szerint, 1979)

Vér–liquor (A) és az agyvelő–vér (B) barrierek az agyvelőburokban (Andres, J. szerint, 1979)


1. granulatio arachnoidealis (Pacchioni), 2. az arachnoidea artériája, 3. liquortér, 4. a pia mater artériája, 5. arachnoidea, 6. Virchov–Robin-féle tér, 7. kapillaris

Az arachnoidea spinalis, a gerincvelő pókhálóburka, laza szerkezetű, áttetsző, vékony hártya. Csupán dorsalisan van egy megvastagodott kötőszövetes median kötege. A pia materrel kevéssé függ össze, viszont a gerincvelőidegek kezdeti szakaszát hüvelyezi, és elvékonyodva az idegek kötőszövetébe átmegy. A subarachnoidealis üreg, a spatium atlantooccipitale és a spatium lumbosacrale tájékán tágas (occipital-, lumbalpunctio).

A belső agyvelőburok, pia mater

A pia mater encephali, az agyvelő belső burka, az agyvelőt szorosan bevonja, annak árkaiba, hasadékaiba benyomul. Ér- és idegdús hártya, amely a fibrocyták mellett változó számban monocytákat, histiocytákat, lymphocytákat és plazmasejteket is tartalmaz. Erei több helyütt az agyvelő állományába lépnek és abban ágazódnak el. Az erek körüli kötőszövetben perivascularis rések, a Virchow–Robin-féle rések vannak, amelyek a subarachnoidealis üreggel közlekednek; a kötőszövetben – különösen az érfonatok tájékán – gazdag idegfonat található, amely által az autonóm idegrendszer az agy–gerincvelői folyadék nyomását és cirkulációját szabályozza.

Az agyvelő helyenként nagyon vékony, és mint lamina epithelialis a ráfekvő pia materrel érlemezt, tela chorioidea, alkot, amely az egyes agyvelőkamrák érfonatát, plexus chorioideus, adja. Az agyvelőkamrákba betüremkedő ilyen érfonatok: a harmadik és negyedik agyvelőkamra érfonata, plexus chorioideus ventriculi quarti et tertii, a két oldalsó agyvelőkamra fonata, plexus chorioideus ventriculi lateralis.

A harmadik agyvelőkamra érfonata a Monro-féle lyukon át az oldalsó agyvelőkamrákéba folytatódik. A negyedik agyvelőkamra érfonatának két része van, a középső, plexus medianus, és az oldalsó, plexus lateralis. A negyedik agyvelőkamra kétoldalt egy-egy nyíláson, apertura lateralis ventriculi quarti (foramen Luschkae) át, kutyában pedig még egy középső nyíláson, apertura mediana ventriculi quarti (foramen Magendie), át a subarachnoidealis üreggel közlekedik.

A pia mater spinalis szintén szorosan borítja a gerincvelőt; a fissura mediana ventralisban köteget képez, dorsalisan pedig ereket vezető sövényt, septum dorsale medianum, bocsát a fehérállományba.

A gerincvelő két oldalsó felületén, az idegek dorsalis és ventralis gyökere között, a pia mater kerek, 1 mm vastag hosszanti köteget, ún. fogazott szalagot, lig. denticulatum, képez, amely a nyúltagyvelőtől egészen a gerincvelő végéig terjed. A két ideggyökér közötti, fűrészfog alakú nyúlványa az arachnoideát a durához szegezi, és függőágyszerűen rögzíti a gerincvelőt a gerinccsatornában.

Erei, idegei. Az agyvelő burkait az a. meningea rostralis, media, caudalis et accessoria és az a. condylaris, szarvasmarhában pedig még az a. auricularis rostralis r. meningeusa látja el. Érző idegrostokat a n. trigeminus, valamint az n. vagus ad hozzá.

A gerincvelő burkait az a. spinalis ventralis ágai látják el.

Idegei a gerincvelőidegek r. spinalisaiból származnak.

Az agy–gerincvelői folyadék, liquor cerebrospinalis

Az agyvelőkamrákat és a subarachnoidealis üreget kitöltő liquor cerebrospinalis az agyvelőkamrák plexus chorioideusaiban termelődik, filtráció és a hámsejtek aktív működése révén. A nagyobb mennyiségben az oldalsó agyvelőkamrákban szaporodó folyadék a foramen interventricularén át a harmadik agyvelőkamrába áramlik, ahol annak fonata által termelt folyadékkal együtt a Sylvius-féle zsilipen át a negyedik agyvelőkamrába jut. Az ennek plexusa által termelt folyadékkal együtt az aperturae laterales ventriculi quartin, illetve húsevőkben az apertura mediana ventriculi quartin át az agy‑, majd gerincvelő subarachnoidealis üregébe jut el. A liquor cerebrospinalis nagyobb mennyisége a Pacchioni-féle szemcséken át szívódik fel. A folyadék egyfelől kitölti az agyvelő űrrendszerét, másfelől a subarachnoidealis üreget, s ezáltal az agyvelő a folyadékban úszik, miközben minden oldalról egyenletes nyomás éri, s egyúttal védi az agyvelőt a mechanikai hatásoktól is.

A gerincvelő, medulla spinalis

A gerincvelő a cerebrospinalis idegrendszer fehér színű, dorsoventralisan lapított, helyenként orsószerűen megvastagodott köteg alakú része, amely a gerinccsatornában helyeződik. Üreges szerv, tengelyében növényevőkben harántovális, húsevőkben kerek átmetszetű középponti csatorna, canalis centralis, halad. Elülső végét az első pár nyaki gerincvelőideg kilépési helye jelzi, hátulsó része az ágyék végén kúpszerűen elvékonyodik, conus medullaris; vége lóban és sertésben az első keresztcsigolya hátulsó végén, szarvasmarhában a második keresztcsigolya közepén, kutyában pedig a hetedik ágyékcsigolya hátulsó harmadának tájékán van.

451. ábra - A gerincvelő végső szakaszának topográfiája és segmentumai

A gerincvelő végső szakaszának topográfiája és segmentumai


A nyíl az epiduralis érzéstelenítés helyét és irányát jelzi

452. ábra - A gerincvelő haránt metszéslapja különböző magasságban, juhban

A gerincvelő haránt metszéslapja különböző magasságban, juhban


1. nyaki gerincvelő, 2. intumescentia cervicalis, 3. háti gerincvelő, 4. intumescentia lumbalis, 5. a gerincvelő keresztcsonti szakasza

A gerincvelőt a gerincoszlopnak megfelelő szakaszokra osztjuk: pars cervicalis, thoracica, lumbalis, sacralis és caudalis (coccygea). A nyaki és a háti szakasz határán, valamint az ágyéki szakaszon vaskos, orsószerű duzzanat, a nyaki duzzanat, intumescentia cervicalis, illetve az ágyéki duzzanat, intumescentia lumbalis, található. A két duzzanatban nagyobb számú idegsejt, illetve idegrost van, vagyis a szürke- és a fehérállomány nagyobb terjedelmű. Itt lépnek ki a végtagokhoz térő vastag idegek gyökerei; a duzzanatok terjedelme a végtagok fejlettségével egyenes arányban áll.

Minden egyes csigolya közötti lyuknak megfelelően a gerincvelőbe dorsalis érzőrostok kötege lép be, és ventralisan mozgatórostok kötege lép ki (Bell–Magendie-féle szabály). A dorsalis érzőgyökér, radix dorsalis, és a ventralis mozgatógyökér, radix ventralis, egy szakaszon a gerincvelőn kívül, de még a gerinccsatornában halad, és ott egységes gerincvelőideggé, nervus spinalis, egyesül. Az érzőgyökereken bipoláris idegsejtekből álló, orsó alakú dúc, ganglion spinale, helyeződik. A nyaki szakaszon oldalsó gyökér, radix lateralis, is van, amely a XI. agyvelőideg (járulékos ideg) gerincvelői gyökereinek, radices spinales nervi accessorii, felel meg.

A gerincvelőidegek a nyak-, a hát- és részben az ágyékcsigolyák tájékán is a csigolya közötti lyuk síkjában erednek, és derékszögben lépnek ki a gerinccsatornából. Az első ágyékcsigolya tájékán már hegyesszögben hagyják el a gerincvelőt; a sacralis gerincvelőidegek kezdeti szakaszai pedig a gerinccsatornában a conus medullarisszal párhuzamosan futnak le caudalis irányban, amíg a megfelelő csigolya közötti lyukat el nem érik. A conus medullarist és a filum terminalét övező idegek a ló farokszőreihez, a conus medullaris pedig a farok répájához hasonló, emiatt lófaroknak, cauda equina, nevezik. Ennek oka az ascensus medullae spinalis; a gerincvelő hoszszanti növekedése ugyanis korábban befejeződik, és nem tart lépést a gerincoszlop hosszanti növekedésével. Emiatt a gerincvelő szelvényei rövidebbek a csigolyák testénél, és úgy tűnik, mintha a gerincvelő a gerinccsatornában felhúzódott volna.

A gerincvelőn dorsalisan sekély hosszanti barázda, sulcus medianus, halad, amelyből egészen a canalis centralis szürkeállományáig gliaszövetből álló sövény, septum dorsale medianum, mélyed be. A ventralis felületen mélyebb hasadék, fissura mediana, található, amelyet a lágy velőburok tölt ki. A sulcus medianus, illetve a fissura mediana mellett kétoldalt egy-egy sekély barázda, sulcus lateralis dorsalis, illetve sulcus lateralis ventralis, található, belőlük lépnek ki a gerincvelőidegek gyökerei. A septum dorsale medianum és a fissura mediana ventralis a gerincvelőt két, egymás tükörképének megfelelő, oldalsó félre osztja. A gerincvelő szerkezete bilaterálisan szimmetrikus.

A gerincvelő szerkezete

A gerincvelőt kívül fehérállomány, belül szürkeállomány alkotja. A szürkeállomány, substantia grisea, H alakú oszlophoz hasonlít, amelynek dorsolateralis karcsú és hegyben végződő szárai a dorsalis szarvak, cornua dorsalia, ventrolateralis rövid és vaskos (húsevőben karcsú) szárai a ventralis szarvak, cornua ventralia, közöttük kétoldalt tompa csúcsban végződő háromszögletű nyúlványai pedig az oldalsó szarvak, cornua lateralia. A dorsalis és ventralis szarvakat a középponti csatornácska fölött és alatt szürkeállományból álló vékony harántlemez, az ereszték, commissura grisea dorsalis et ventralis, köti egymáshoz. A szürkeállomány a canalis centralis körül, illetve a dorsalis szarvak hegyén lazább szerkezetű, substantia intermedia centralis et substantia gelatinosa (Rolandi). Hasonló szerkezetű az oszlopok tövét egymáshoz kötő substantia intermedia lateralis is. A dorsalis és a lateralis szarv tövében a szürkeállomány a fehérállománnyal keveredik, hálózatos szerkezetű, formatio reticularis; juhban és sertésben ehelyütt a nyúltvelő közelében, az oldalsó gyökérnek megfelelően, cornu dorsolaterale alakult ki, benne a járulékos idegmag, nucleus motorius n. accessorii, van. Mellette lófélékben és húsevőkben a nucleus cervicalis lateralist találjuk.

453. ábra - A gerincvelő haránt metszéslapja (Nickel–Schummer–Seiferle szerint)

A gerincvelő haránt metszéslapja (Nickel–Schummer–Seiferle szerint)


A szürkeállomány tengelyében a gerincvelő középponti csatornája, canalis centralis, halad, amelyet ependyma bélel. A csatorna cranialisan a negyedik agyvelőkamrába folytatódik, caudalis vak vége tág, ventriculus terminalis, benne agy–gerincvelői folyadék van. A csatorna lumenében több állatfajban a köteg alakú Reissner-féle rostokat találjuk, amelyek lóban a filum terminaléba mennek át; szerepük még ismeretlen.

A dorsalis szarvak tövükben nyakaltak, isthmus cornus dorsalis, majd orsó alakú fejet, caput cornus dorsalis, képezve hegyben, apex cornus dorsalis, végződnek. A szarv hegyét alkotó széli zónát, zona marginalis s. spongiosa, a fehérállomány Lissauer-féle zónája fedi; alatta a substantia gelatinosa Rolandi van. Mindezek alatt rétegekben a centralis, marginalis és basalis sejtek zónáját különíthetjük el. Az isthmusban a dorsalis ereszték közelében a nucleus tractus spinocerebellaris dorsalis (Stilling–Clarke-oszlop) sejtcsoportja található.

A ventralis szarvak tövében a sympathicus gyökérsejtek magja, nucleus intermediolateralis, középen a parasympathicus gyökérsejtek magja, nucleus intermediomedialis, medialisan a kapcsoló internuntialis neuronok magja, nucleus cornus commissuralis ventralis, van. A ventralis szarv centrumában levő nucleus proprius cornus ventralis kapcsoló neuronjait medialisan a törzs izomzatához, ventralisan és lateralisan pedig a váll-, illetve medenceöv és a végtagok izomzatához térő motoros idegsejtek magvai, nucleus motorius medialis, ventralis et lateralis, övezik.

A gerincvelő fehérállománya, substantia alba, a szürkeállományt köpenyszerűen övezi. Vastagsága craniocaudalis irányban mindinkább csökken, úgyhogy a conus medullaris tájékán már csupán vékony hüvely található. A fehérállomány vérérhálózata gyérebb, mint a szürkeállományé. Az állományt sok velőhüvelyes és kevés velőhüvely nélküli idegrost, valamint gliasejtek alkotják. A rostok hosszanti kötegei, funiculus, nyalábokból, fasciculus, tractus, épülnek fel, amelyek mint pályák fiziológiai jelentőségűek.

A fentebb említett hosszanti barázdák a fehérállományt jobb és bal oldali három-három kötegre, funiculus dorsalis, lateralis et ventralis, osztják fel. A kétoldali ventralis köteget a fissura mélyén fehérállomány köti egymáshoz; ez a fehér ereszték, a commissura alba.

A gerincvelő sejttípusai

A gerincvelő neuronjait nyúlványaik, lefutásuk és funkciójuk szerint osztályozhatjuk.

Nyúlványaik szerint vannak: 1. gyökér- vagy radicularis sejtek és 2. belső sejtek.

1. A gyökéridegsejtek, radicularis neuronok, nyúlványa a szürkeállomány ventralis gyökerén lép ki a gerincvelőből, és a gerinccsatornán kívül a szervekhez tér. Négy típusuk van:

a) somatomotoros neuronok vagy mozgatósejtek, amelyek neuritjai a ventralis szarv nagy motoros sejtjeiből származnak, és a gerincvelőidegek útján valamely harántcsíkos izomba lépve, azt beidegzik,

b) somatosensoros, érző- vagy dorsalis gyökérneuronok, a spinalis ganglionban helyeződnek; periferikus rostjuk a szervek receptoraitól hozott ingerületet centrális rostjukon át a gerincvelő, illetve az agyvelő magjaihoz továbbítja,

c) viscerosensoros, zsigeri érző- vagy kis sympathicus neuronok, amelyek a nucleus intermediolateralist alkotják; rostjaik szintén a ventralis gyökér rostjaival együtt haladnak, és a csigolya közötti lyukon kilépve, a sympathicus dúcokhoz csatlakoznak,

d) a visceromotoros vagy parasympathicus neuronok a nucleus intermediomedialist alkotják, gyökérrostjaik a ventralis gyökérhez csatlakoznak, és a gerincvelőidegek rostjaival a szervek parasympathicus beidegzését biztosítják.

2. A belső idegsejtek neuritjai mindig a középponti idegrendszeren belül a szürkeállomány valamelyik magjához térnek; működésük a házi telefonhoz hasonlítható. Négy típusuk van:

a) kapcsoló- vagy interneuronok (internuntialis sejtek): rövid nyúlványuk a szürkeállományból rendszerint nem lép ki, hanem ott egy oldalon létesít helyi (segmentalis) kapcsolatot, pl. szelvényen belüli egyszerű reflexívet,

b) a commissuralis neuronok neuritjai a commissura grisea ventralisban ugyanazon szelvény ellenkező oldalán levő gyökérsejtekhez térnek; a gerincvelő kétoldali magvainak együttműködését biztosítják,

c) az associatiós neuronok neuritjai a fehérállományba lépnek, és T alakban elágazódva, ascendáló és descendáló rostjaik a gerincvelő azonos oldali több szomszédos szelvényével létesítenek homolateralis vagy contralateralis kapcsolatot; a szelvények gyökérsejtjein végződnek; az alapnyaláb-rendszert alkotják (lásd később),

d) a köteg- vagy funicularis neuronok neuritjai a fehérállományban kötegeket (pályákat) alkotnak, és távolabbi összeköttetést teremtenek a gerincvelő, valamint az agyvelő egyes magvaival is; többségük a dorsalis szarvakban helyeződik.

A gerincvelő pályái

A gerincvelő sokoldalú működése három pontban foglalható össze.

a) A reflexműködést szolgálja; számos, reflexközpontként működő neuritja a külső és a belső környezetből érkező ingerek okozta ingerületet közvetlenül az agyvelő kiiktatásával a mozgatóneuronoknak adja át.

b) A gerincvelő thoracolumbalis és sacralis szelvényeiben az oldalsó szarvak magvai a vegetatív működések (vegetatív reflexek a vizelet-, bélsárürítés reflexe stb.) centrumai.

c) A fehérállomány nyalábjaiban levő azonos működésű neuritok kötegei mint pályák az agyvelő magvaival és az agykéreggel létesítenek kapcsolatot, ezáltal gondoskodnak a középponti idegrendszer koordinált, integrált, tudat alatti, illetve tudatos működéséről.

A gerincvelő idegsejtjeinek neuritjai azonos funkciót végző nyalábjainak megfelelően pályákat alkotnak. Egyfelől intersegmentalis pályák keletkeznek a szomszédos szelvényeket egymáshoz kötő neuronokból, amelyek morfológiailag az alapnyalábokat, fasciculi proprii, képezik, másfelől az agyvelő magvaihoz térő neuritok felszálló, ascendáló, azaz érző-, az agyvelő idegsejtjeitől eredő neuritok pedig leszálló, descendáló, azaz mozgatópályákat, összességükben vezető nyalábrendszert alkotnak.

454. ábra - Az izom proprioceptív reflexíve (a gamma-hurok elve; Szentágothai szerint)

Az izom proprioceptív reflexíve (a gamma-hurok elve; Szentágothai szerint)


455. ábra - A vegetatív reflexív (segmentalis metszéslap, Szentágothai szerint)

A vegetatív reflexív (segmentalis metszéslap, Szentágothai szerint)


1. Az alap-nyalábrendszer, fasciculi proprii, afferens és efferens gyökérneuronokból és az őket összekötő, kapcsoló- commissuralis vagy associatiós neuroronokból álló reflexívből épül fel.

Ez lehet egyszerű, összetett és autonóm reflexív.

a) Egyszerű reflexív. Az ugyanazon segmentumban helyeződő afferens és efferens neuronok képeznek reflexívet. Ilyenek az izmok proprioceptív (izom, ín) reflexíveinek többsége, amelyek az izmok tónusát, az ízületek helyzetét biztosítják egy-egy meghatározott testtartásban. Receptor szervük az izomorsó anulospiralis idegvégződése, vagyis a magzsák-receptor, amely az orsóban levő munkaizomrostnál vékonyabb, ún. intrafusalis izomrostok összehúzódási állapotát érzékeli. Ugyanakkor ezekhez a rostokhoz a ventralis szarv mozgatósejtjei között levő ún. gamma-idegsejtek mozgató véglemezkéi kapcsolódnak, amelyek az intrafusalis izomrost összehúzódottsági állapotát változtatva, annak érzékenységét a munkaizomrostok feszültségi állapotának megfelelően szabályozzák. A munkaizomrostok állapotáról a gamma-idegsejtek izom- és ínorsókból eredő receptoraik útján tájékozódnak. Az agytörzs tudat alatti mozgást koordináló magvaiból (vörösmag, Deiters-mag) érkező impulzusok a gamma-neuronon át az intrafusalis izomrostok feszülési állapotát is megváltoztatják, amit az izomorsó fő receptora jelez. Ez utóbbi visszatérő impulzus kapcsolódik át a mozgatósejtekbe, amelyek a munkaizomrostokat az izomorsó állapotának megfelelően mozgatják. A vázizmok mindegyikének – az arc- és a nyelvizmok kivételével – ilyen proprioceptív reflexíve van.

b) Összetett reflexívekben egy vagy több kapcsoló-, commissuralis vagy associatiós neuron több szomszédos segmentre kiterjedő, több kilépő gyökérsejttel létesít kapcsolatot. Ide tartozik a noniceptív reflexívek többsége, az ún. flexor és keresztezett extensor reflex. Efferens száruk a bőrben, a bőr alatti kötőszövetben levő faágszerű, fájdalomérző receptorokból ered. Vékony velőhüvelyű C- vagy delta-rostjai intersegmentalis pályát, a Lissauer-féle köteget, fasciculus proprius, képezik, amelyben fel- és leszálló ágaik a substantia gelatinosa Rolandi idegsejtjeiben végződnek. Rostjaik általában öt szelvény idegsejtjeit kapcsolják szorosan egymáshoz, ezáltal azok egységes, integráló működését biztosítják. Tőlük erednek a dorsalis szarv mélyebb rétegeiben levő nagy idegsejtek dendritjei, amelyek neuritjai egyfelől a ventralis gyökér neuronjaihoz kapcsolódva a reflexív efferens szárával létesítenek kapcsolatot, másfelől érzőpályákon át az agyvelő magvaihoz térnek. A noniceptív reflexív közbeikatott több neuronja révén általánosabb, összetettebb, térben és időben is hosszabb és változatosabb funkciót regulál.

Így a három nyaki szelvény a fej összerendezett mozgatását, a 4. szelvény a szomszédos szelvényekkel a rekesz mozgását, az intumescentia cervicalis az elülső, az intumescentia lumbalis pedig a hátulsó végtag összerendezett mozgását szabályozza. A thoracolumbalis szakasz a légzés és a vegetatív reflexműködés, a conus medullaris pedig a végbél, a húgyhólyag és a külső nemi szervek reflexműködésének a központja.

c) Az autonóm (vegetatív) reflexív afferens szára a spinalis ganglion primer érzőneuronja, amely a zsigerek speciális érző végkészülékeiből, az interoceptorokból hozott ingerületet centrális nyúlványán át a gerincvelőbe továbbítja. Feltételezik, hogy egy intercalaris neuron ezt az ingerületet az oldalsó szarv sympathicus idegsejtjeinek adja át. Az érző- és az autonóm sejtek között nincsen közvetlen reflexkapcsolat. A sympathicus neuronok kilépő praeganglionaris fehér rostjai a sympathicus idegrendszer minden egyes dúcával kapcsolatot teremtenek. A dúcok ganglion-sejtjeinek postganglionaris szürke rostjai a bőr és a zsigerek sympathicus beidegzését látják el.

A bélfal plexusaiban (plexus submucosus Meissneri, plexus myentericus Auerbachi) a lokális reflexívek sokasága fordul elő. A sok rövid dendritű és egy hosszú neurittal bíró, ún. Dogjel I. típusú motoros sejt a nyelőcső és a végbél, középponti idegrendszer által szervezett és periferikusan autonóm beidegzésében vesz részt.

456. ábra - A. A corticalis és subcorticalis agyvelő (pyramis-) pályák (Nieuwenhuys és tsai szerint), B. Az idegrendszer mozgatópályáinak agyvelői szakaszai (vázlatosan)

A. A corticalis és subcorticalis agyvelő (pyramis-) pályák (Nieuwenhuys és tsai szerint), B. Az idegrendszer mozgatópályáinak agyvelői szakaszai (vázlatosan)


1. nucl. caudatus, 2. thalamus, 3. putamen, 4. glomus pallidum, 5. nucl. subthalamicus Luysi, 6. nucl. ruber, 7. substantia nigra, 8. nuclei reticulares, 9. nuclei pontis, 10. nuclei cerebelli, 11. nuclei olivares, 12. nucl. motorius n. trigemini, 13. nucl. motorius n. abducentis, 14. nucl. motorius n. facialis, 15. nucl. ambiguus, 16. nucl. motorius n. hypoglossi, 17. nucl. motorius n. accessorii, 18. capsula interna, 19. claustrum, 20. corpus amygdaloideum.

a) tractus corticospinalis, b) tractus corticobulbaris, c) tractus corticorubralis, d) tractus corticonigralis, e) tractus corticopontinus, f) tractus pontocerebellaris, g) tractus cerebellorubralis, h) tractus cerebellothalamicus, i) tractus olivocerebellaris, i’) tractus cerebelloolivaris, k) tractus rubrospinalis, l) tractus rubroreticularis, m) tractus reticuloreticularis, n) tractus reticulospinalis, o) tractus olivospinalis

B. Az idegrendszer mozgatópályáinak agyvelői szakaszai (vázlatosan)

A) corticofugális rostok a kéreg motoros régiójából (R4), B) corticofugalis rostok a kéreg praemotorikus régiójából (R6 és 8), C) a fő szabályozó motoros regio, D) járulékos motoros szabályozó regio, E) a motoros regio felszálló (1) és leszálló (2) pályái, F) összekötő pályák az agyvelőmagvak között. A kéreg motoros mezőjéből és a motoros magvakból (V., VII., IX. agyvelő idegi magvai és a nucleus ambiguus) eredő motoros neuron általában egy interneuronon átkapcsolódik és az impulsust az alfa-, vagy a gamma-neuronon is továbbadja.

1. tractus corticospinalis, 2. tractus rubrospinalis, 3. tractus tectospinalis, 4. tractus reticulospinalis, 5. tractus vestibulospinalis

2. Az ascendáló érzőpályák helyeződésük és funkciójuk szerint három csoportra oszthatók: a) dorsalis érzőpályák, b) lateralis kisagyvelői érzőpályák és c) lateralis agytörzsi érzőpályák.

a) A dorsalis érzőpályák rostjai a spinalis ganglionok (1. neuron) centrális neuritjaiból származnak, amelyek a gerincvelőben vékonyabb, descendáló és vastagabb, ascendáló rostra válnak szét. A descendáló rostok a fordított „vessző” alakú Schultze-féle nyalábot képezve, a belépő rost mögötti három-négy szelvény sejtjeihez térnek. Az ascendáló rostok két köteget alkotnak. A septum dorsale medianumot határoló Goll-féle köteg, fasciculus gracilis, a hátulsó végtag és a test hátulsó felének érzőrostjait gyűjti össze. A mellette lateralisan (lóban alatta) helyeződő Burdach-féle köteg, fasciculus cuneatus, a mellkas, az elülső végtagok és a nyak érzőrostjaiból áll. A két köteget a gerincvelő nyaki szakaszán a sulcus dorsolateralis választja el egymástól. Rostjaik átkapcsolódás nélkül jutnak a nyúltvelőbe, ahol a nucleus gracilisban, illetve a nucleus cuneatusban (2. neuron) átkapcsolódnak. Itt a pálya kettéválik. A tudat alatti működést végző rostok a kisagyvelő kérgében levő idegsejtekhez térnek (3a neuron). Ez utóbbi sejtek neuritjai az agytörzs magjaihoz visszatérve, a reflexív efferens szárához társulnak. A tudatossá váló érzőpálya rostjai a nucleus gracilis et cuneatusból mint fibrae arcuatae internae az ellenkező oldalra térnek, és kereszteződve ellenoldali társukkal, a lemniscus medialist képezik. Végül a thalamus magcsoportjaiban (3b neuron) átcsatolódva, az ingerületet az agyvelő-féltekék érzőmezőibe sugározzák. Ez az ún. epicriticus szenzibilitás pályája, a tapintás finom érzését (a tárgy méretei, alakja, tömege, rugalmassága) közvetíti, amely a kéregben tudatossá válik. A két pálya a test és a végtagok helyzetéről, a mozgás összerendezettségének fontos, finom érzéseiről (izom-, ízület-, nyomásérzés) tájékoztat.

b) A lateralis kisagyvelői érzőpályákat a Flechsig- és a Gowers-köteg alkotja. A Flechsig-köteg, tractus spinocerebellaris dorsalis, a spinalis ganglionok idegsejtjei (1. neuron) által a gerincvelő dorsalis szarvaiba közvetített ingerületet a belépésétől 2–3 szelvénnyel távolabb a nucleus tractus spinocerebellaris dorsalisnak (Stilling–Clarke-mag; 2. neuron) adja át, amely közvetíti azt a kisagyvelő kérgéhez (3. neuron). Izom-, bőr-, esetleg zsigeri érzést közvetít a kisagyvelőbe.

A Gowers-kötegnek a tractus spinocerebellaris ventralis spinalis ganglionokból (1. neuron) származó rostjai először szintén a Stilling–Clarke-magban csatolódnak át (2. neuron), de eltérően az előző pályától, ugyanazon szelvényen belül, majd az ellenkező oldalra áttérő rostok alkotják a köteget, amely a vörösmagon átcsatolódva jut el a kisagyvelő férgében levő idegsejtekhez (3. neuron). Az utóbbiak neuritja szintén a kisagyvelő kérgébe sugárzik.

c) A lateralis agytörzsi pályák három kötegből állnak: Edinger-féle pálya, tractus spinothalamicus, a spinalis ganglion ventralis neuritja (1. neuron) a dorsalis és ventralis szarv között helyeződő idegsejteken (2. neuron) kapcsolódik át. E sejtek neuritjai még ugyanabban a szelvényben a commissura albán át kereszteződnek ellenoldali társukkal, majd spirálisan megkerülik a gerincvelő ventralis szarvát, a tractus spinocerebellaris ventralist követve a thalamusba térnek (3. neuron), és itt átcsatolódva az ingerületet az agyvelő kérgébe sugározzák. A hő- és fájdalomérzést közvetítik. A gerincvelő féloldali sérülésének részjelensége a sérüléssel ellenoldali túlzott érzékenység (Brown–Séquard-syndroma).

A tractus spinotectalis kialakulása előtt a dorsalis szarvak idegsejtjeinek neuritjai szintén kereszteződnek egymással, majd a középső agyvelőben az elülső ikertelepek magvaihoz térnek. Érző- és koordinációs centrum.

A tractus spinoolivaris, rostjai a tractus spinothalamicus rostjaival együtt a középső agyvelő nucleus olivarisához térnek. A koordinált mozgás érzőpályája.

457. ábra - A gerincvelő pályái (vázlatos rajz, Nickel–Schummer–Seiferle szerint)

A gerincvelő pályái (vázlatos rajz, Nickel–Schummer–Seiferle szerint)


1. érző idegsejtek a spinalis ganglionban, 2. mozgató idegsejtek a ventralis szarvban, 3. intercalaris neuronok, 4. commissuralis idegsejtek, 5. homolateralis asszociációs idegsejtek, 6. contralateralis asszociációs idegsejtek, 7. zsigeri érzőrostok az afferens érzőpályában, 8. symphaticus efferens gyökér-neuronok, 9. feltételezett parasympathicus neuron az érzőgyökérben, 10. a dorsalis szarvak hosszanti kötegei (Goll- és Burdach-köteg), 11. afferens somatosensibilis neuronok a Goll- és Burdach-köteghez, 12. tractus spinobulbaris, 12’. a 12 felszálló ága, 13. tractus spinothalamicus, 14. tractus spinocerebellaris dorsalis, 15. tractus spinocerebellaris ventralis, 16. mozgató idegsejtek a ventralis szarvban, 17. tractus pyramidalis (corticospinalis) lateralis, 18. tractus rubrospinalis, 19. tractus tectospinalis, 20. tractus vestibulospinalis, 21. a ventralis szarv mozgatóneuronjai (gyökérsejtek), a) direkt vagy monosynapticus, b) polysynapticus reflexív

3. A descendáló, mozgatópályák. A mozgatópályák eredésük, helyeződésük és működésük szerint lehetnek az agykéreg mozgatómezőiről eredő a) corticospinalis, psychomotoricus vagy pyramispályák és az agytörzs magvaiból eredő b) subcorticalis, extrapyramidalis pályák, valamint c) vegetatív pályák.

a) A corticospinalis vagy psychomotoricus pálya az oldalsó és az alsó kötegbeli pyramispálya, tractus pyramidalis lateralis et ventralis. Az agykéreg nagy idegsejtjeiből, a pyramissejtekből (Betz-féle óriássejtek), eredő neuritjai a capsula internán, majd az agykocsányokon át a gerincvelőbe térnek. Kötege a nyúltvelő ventralis felületén a fissura mediana két oldalán elődomborodik, pyramis (medullae oblongatae), és a gerincvelő határán rostjainak egy része kereszteződik, decussatio pyramidum. A kereszteződött rostok húsevőkben a lateralis kötegben, tractus pyramidalis lateralis, haladnak tovább. A pyramispálya nem kereszteződő rostjai a nyúltvelőben ventralisan, felületesen haladva, tractus pyramidalis ventralis, eljutnak rendeltetési helyükre, ahol a commissura ventralisban ők is kereszteződnek, és a dorsalis oszlop tövében levő kapcsolóneuronokhoz térnek. Utóbbiak neuritjai tovább descendálva érik el a mozgatóneuronokat.

A pyramispályák az akaratlagos mozgás pályái, házi emlősállatokban gyengén fejlettek, az oldalsó pyramis-pálya a törzs és a végtagok kapcsolóövének izmaihoz tér, az alsó pyramispálya pedig a lábvégek izmait látja el.

A tractus corticospinalis lateralis rostjai macskában a gyrus sygmoideusból, – coronariusból, – ectosylviusból erednek, majd a nyúltvelőben kereszteződnek egymással, és a kereszttájékig (Ca), illetve a nyaki gerincvelő végéig (eq, Ru), illetve az első nyaki gerincvelőideg eredéséig (sus) követhetők. Macskában a tractus corticospinalis lateralis rostjainak 55%-a a nyaki-, 20%-a a háti, 25%-a az ágyéki és keresztgerincvelőben végződnek. A tractus corticospinalis macskában 415 000 axont tartalmaz; közülük 88% myelinhüvelyes, 12% myelinhüvely nélküli.

b) A subcorticalis, extrapyramidalis motoros pályák a házi emlősállatokban fejlettek. Ezekhez a pályákhoz nincsenek hozzárendelt kéregmezők. Kutyában az egyensúlyi helyzetet, a testtartást, az állási reflexet, a haladó mozgást az agykéreg nem képes teljes mértékben befolyásolni. A pályák központja a nucleus caudatus, nucleus lentiformis és nucleus subthalamicus, amelyek magvai az impulzust a gerincvelő és a kisagyvelő ascendáló pályáin át kapják, és az kölcsönös hatásuk révén megoszlik a nucleus ruber, a nucleus niger és a nucleus olivaris között.

A Monakow-féle köteg, tractus rubrospinalis, rostjai a középső agyvelő vörösmagvától, nucleus ruber, erednek, és közvetlenül eredésük után kereszteződve (Forel-féle kereszteződés), decussationes tegmenti, a gerincvelő ventralis, motoros sejtjeihez térnek. A vörösmag a közti- és a kisagyvelő magvaival összeköttetésben áll, az összerendezett, tudat alatti mozgás (futás, ugrás, úszás stb.) központja.

A tractus reticulospinalis lateralis filogenetikailag nagyon ősi, descendáló pálya. A tegmentum mesencephali magjaiból, nuclei tegmenti, ered; rostjai részben kereszteződnek, és az agyvelő, valamint a gerincvelő motoros sejtjeihez térnek. A pályák által közvetített ingerület az akarattól független mozgásokat kiváltja, az akaratlagos mozgásokat pedig serkenti vagy fékezi; a légzőizmok működését koordinálja.

A tractus vestibulospinalis rostjai a nyúltvelő nucleus vestibularis lateralisából (Deiters-féle mag) erednek, majd a ventralis funiculusban kereszteződés nélkül a gerincvelő hát- és nyakizmait ellátó motoros sejtekhez térnek. Az egyensúlyozás érzékszervéből beérkezett és már annak magjaiban feldolgozott impulzusokat közvetítik a gerincvelő magvaihoz (másodlagos vestibularis rendszer). Az egyensúlyt fenntartó összerendezett mozgásokat, a térbeli tájékozódást segítő mozgásokat koordinálják a földön, a vízben vagy a levegőben.

A tractus tectospinalis rostjai a középső agyvelő elülső ikerdombjaiból erednek, és még az agyvelőben a Forel-féle commissura fölött kereszteződnek; ez a dorsalis sisakkereszteződés, decussatio dorsalis tegmenti mesencephali. Az ellenkező oldalra térő rostok az alsó kötegben haladnak a dorsalis szarv tövében levő sejtekhez, és azok közvetítésével a pálya a ventralis szarv motoros sejtjein végződik. A látással és a hallással összefüggő védekező, menekülési reflexek (mozgás, egyensúlyozás, optikai és akusztikai ellenőrzések, pl. pupillatágulat a sötétben) pályája.

A tractus olivospinalis a középső agyvelő nucleus olivarisából a gerincvelő motorikus sejtjeihez térő vékony köteg, amely újabb adatok szerint esetenként hiányzik.

A tractus cerebellospinalis kisagyvelői mozgatópálya; a kisagyvelő magvaiból eredő rostok a nyúltagyvelőn át a fissura mediana ventralis közelében a commissura albában haladó köteget alkotnak.

c) Az autonóm (vegetatív) pályák a hypothalamus, a híd és a nyúltvelő vegetatív magvaiból erednek. Rostjaik nem alkotnak egységes köteget, hanem a gerincvelő dorsalis, ventralis, de nagyobbrészt az oldalsó köteg alsó részében haladnak, és a gerincvelő pars intermediájának visceromotoros sejtjein végződnek. Az anyagcserét, a légzést, a víz- és hőháztartást, a szívműködést és vérkeringést, a húgy- és nemi funkciót, a gyomor- és bélműködést, a bőr és a szőrtüsző izmainak mozgását, a verítékkiválasztást szabályozzák.

Az agyvelő, encephalon

Az agyvelőnek egyed- és törzsfejlődése alapján (Reichert-féle felosztás) a következő részei vannak:

hátulsó agyvelő,

rhombencephalon,

végső agyvelő, myelencephalon,

utóagyvelő, metencephalon,

középső agyvelő,

mesencephalon,

elülső agyvelő,

prosencephalon,

köztiagyvelő, diencephalon,

előagyvelő, telencephalon.

458. ábra - Az agyvelő alapi felülete lóban

Az agyvelő alapi felülete lóban


A fő részeken belül az agyvelő egyes részeit aszerint csoportosítjuk, hogy az agyvelőhólyag melyik lemezéből (fenék-, oldalsó, tetőlemez) származik. Az agyvelőt dorsalis, haránt irányú hasadék elülső nagyagyvelőre, cerebrum, és hátulsó kisagyvelőre, cerebellum, tagolja, amit ventralisan a köteg alakú agytörzs, truncus encephali, köt egymáshoz.

Az agyvelő alakja és nagysága állatfajok szerint eltér. A legegyszerűbb a húsevőké, a legtagoltabb a növényevőké; a sertésé a kettő közötti típus. Lóban hosszant megnyúlt, egyenes, az agyvelő-féltekék rostralisan kevéssé keskenyedők, a szaglóhagymák szorosan hozzáilleszkednek, a hypophysis dorsoventralisan lapított, nyele rövid. A szarvasmarha agyveleje rövid és lekerekített, a szaglóhagymák felfelé hajlanak, a hypophysis nagy, nyele hosszú. A sertés szaglóagyveleje nagy, agyköpenye gyengén fejlett, rostralisan elhegyesedik, a szaglóhagyma az elülső pólus fölé emelkedik. A hypophysis kicsi, nyele rövid. A kutya agyveleje fajták szerint is különbözik. Hosszú fejű kutyákban megnyúlt, rostralisan keskenyedik, a szaglóhagymák egymáshoz fekszenek és az elülső pólus fölé emelkednek. A rövid fejű kutyák agyveleje gömb alakú, a szaglóhagymák a féltekék elülső pólusa alatt fekszenek. A szaglóagyvelő rövid.

Az agyvelő tömege függ a fajtól, a fajtától, az egyedtől és a testtömegtől is. A kisebb fejű fajok agyveleje viszonylag nagyobb. A gerincvelő agyvelőhöz viszonyított aránya lóban, marhában és sertésben 2,0:1, kutyában 4,5:1, macskában 3,4:1, emberben 40–48:1.

Háziállatainkban, a fej nagyságához viszonyítva, a koponyaüreg űrtartalma kisebb, mint a vad ősé volt. A domesztikáció során az agyvelő tömege az azonos testnagyságú vad őshöz viszonyítva 20–30%-kal kisebb; ezen belül elsősorban az agyköpeny nagysága csökken.

A hátulsó agyvelő, rhombencephalon

A hátulsó agyvelő a gerincvelő elülső, hagyma alakú, megvastagodott folytatásának tűnik, amire hasonló szerkezete is utal. Benne a canalis centralis lándzsahegy alakú IV. agyvelőkamrává tágult, a H alakú szürkeállomány pedig magvakká csoportosul. A dorsalis érzőmagok a kamra kiszélesedésével a ventralis mozgatómagvak csoportja közelébe, nagyobbrészt amellé lateralisan kerültek, egyes agyvelőidegek törzsén pedig a „spinalis” ganglionnal homológ dúc is található.

A végső agyvelő, myelencephalon

A myelencephalon a végső agyvelőhólyagból fejlődik; fenéklemezéből a nyúltagyvelő, oldallemezeiből a kisagyvelő hátulsó karjai fejlődnek ki. Tetőlemeze vékony marad, a hátulsó velővitorlát képezi; tágult üregéből a IV. agyvelőkamra lesz.

459. ábra - A kisagyvelő kutyában (Konstantiscu, G. M. szerint, vázlatosan)

A kisagyvelő kutyában (Konstantiscu, G. M. szerint, vázlatosan)


1. vermis; 2. lingula cerebelli; 3. lobulus centralis; 4. culmen, 4’. pars rostralis; 4’’. pars caudalis; 5. declive; 6. folium vermis; 7. tuber vermis; 8. pyramis vermis; 9. uvula; 10. nodulus; 11. paraflocculus; 11’. –dorsalis; 11’’. –ventralis; 12. lobulus ansiformis; 12’. crus rostrale; 12’’. crus caudale; 13. lobulus paramedianus; 14. paraflocculus dorsalis; 14’. –ventralis; 15. flocculus; 16. lobulus quadrangularis, 16’. pars rostralis; 16’’. –pars caudalis; 17. corpus medullare; 18. arbor vitae; 19. laminae albae; 20. cortex cerebelli

1. A nyúltagyvelő, medulla oblongata, a gerincvelő kúp alakú, hagymaszerűen duzzadt elülső vége (bulbus medullae spinalis). Elülső végét a Varol-híd, a hátulsót az alsó pyramispályák kereszteződése, illetve az első pár nyaki gerincvelőideg kilépése jelzi. Az öreglyuk tájékán éles határ nélkül folytatódik a gerincvelőbe. Ventralis felületén középen barázda, fissura mediana, két oldalán az oldalsó pyramispálya, tractus pyramidalis (lásd előbb), domborodik elő. Rostjaik az árok mélyén kereszteződnek, decussatio pyramidum. A pyramispályákat lateralisan sekély barázda, sulcus lateralis ventralis, határolja. A barázda elülső végén a szem távoztatóidege, nervus abducens (VI.), amögött pedig több gyökérrel a nyelv alatti ideg, nervus hypoglossus (XII.), lép ki a nyúltagyvelőből. Az ideg kilépésétől kétoldalt, a nyúltagyvelő elülső végét a Varol-híd mögött rostokból álló köteg, a trapéztest, corpus trapezoideum, zárja le, amelynek lateralis végén az arcideg, n. facialis (VII.), közvetlenül mögötte a hallás és az egyensúlyozás idege, n. vestibulocochlearis (VIII.), lép ki a nyúltagyvelőből. A pyramispálya és a corpus trapezoideum közötti szögletben az arcideg motoros magvának megfelelő lapos gumó, tuberculum faciale ventrale, emelkedik ki. Utóbbi mögött juhban és húsevőkben a nucleus olivaris inferiornak megfelelő lapos kiemelkedés, a fehér olajka, oliva, található. A nyúltagyvelő két oldalán a IX–XI. agyvelőideg (vaguscsoport) lép ki.

2. A gerincvelő dorsalis kötegei (Goll- és Burdach-köteg) dorsolateralisan mint a kisagyvelő hátulsó karjai, pedunculi cerebellares caudales, vagy kötélidomú testek, corpora restiformia, széttérve egymástól, a kisagyvelőbe lépnek. A nyúltagyvelő oldalától barázda, sulcus lateralis dorsalis, választja el, belső felülete a negyedik agyvelőkamra két oldalát adja. Dorsalis felületén a kötegek magvainak megfelelő gumó, tuberculum nuclei gracilis et cuneati, van.

3. Velővitorla, tegmen ventriculi quarti. A hátulsó agyvelőhólyag tetőlemeze vékony marad, és fehérállományból álló, hártyaszerű velővitorlát képez. Ennek végső, agyvelő fölötti caudalis része a hátulsó velővitorla, velum medullare caudale. Egyrétegű hámlemezből, lamina epithelialis, áll, amelyet kívülről az érdús, lágy agyvelőburok mint érhártya, tela chorioidea, borít, és vele szorosan összenőve a negyedik agyvelőkamra érlemezét, tela chorioidea ventriculi quarti, alkotják.

Az utóagyvelő, metencephalon

Az utóagyvelő alapját a Varol-híd, oldalát a hídkarok, tetejét az elülső velővitorla alkotja; ürege a IV. agyvelőkamra elülső része.

1. A metencephalon fenék- és oldallemeze az agytörzsön erősen kiemelkedő, harántköteg alakú hidat, Varol-hidat, pons Varoli, alkotja. Nagyrészt fehérállományból álló, két oldalsó vége felé keskenyedő rostköteg, amelynek közepén sekély árok, sulcus basilaris pontis, van; benne az a. basilaris cerebri halad.

2. Kétoldalt keskenyedő szárai mint hídkarok, kisagykocsányok, pedunculi cerebellares medii, a kisagyvelő két oldalsó lebenyét hídszerűen összekötik egymással. Oldalsó felületükön ered a háromosztatú ideg, n. trigeminus (V.), egy erősebb érző- és egy gyengébb mozgatógyökérrel. A hídkarok előtt a középső agyvelőből dorsolateralisan erednek a kisagyvelő elülső karjai, pedunculi cerebellares rostrales.

3. A tegmen ventriculi quarti elülső végét az elülső velővitorlát, velum medullare rostrale, amely a hidat és az elülső karokat egymáshoz fűzi, dorsalisan a tetőlemezből lefűződő kisagyvelő, cerebellum, borítja.

A kisagyvelő, cerebellum

A kisagyvelő, cerebellum, szürkésfehér színű, ventralisan lapított, gömb alakú, jól tagolt agyvelőrészlet, amelyet három pár kar és a tegmen ventriculi quarti köt a középső és a hátulsó agyvelőhöz. A kívül helyeződő kéregállománya vékony, lemezszerű, kisagyvelőlevelekből, folia cerebelli, épül fel. Közöttük hasadékok, fissurae cerebelli, illetve barázdák, sulci cerebelli, találhatók. A belső fehérállomány, corpus cerebelli (medullare), a kisagyvelő sagittalis metszéslapján, a fa koronájának ágaihoz hasonló levelekből, lamina albae, áll, ezért Winslow az élet fájának, arbor vitae, nevezte el. A levelek törzsét alkotó elülső és hátulsó törzshöz, truncus nasalis et caudalis, a hídkarok térnek.

A kisagyvelőnek három fő része van: a median helyeződésű, ventralisan görbült, hernyó alakú féreg, vermis cerebelli, amelynek egymás felé hajló két vége között mély árok, vallecula cerebelli, (fastigium) van. Utóbbi fölött a fehérállományban mag, nucleus fastigii, található. A vermis két oldalán vannak a kisagyvelő oldalsó lebenyei, féltekéi, hemisphaeria cerebelli, amelyeket a féregtől sagittalis árok, sulcus paramedianus, választ el.

460. ábra - A ló agyvelője

A ló agyvelője


461. ábra - Az agyvelő törzse lóban

Az agyvelő törzse lóban


A féreg dorsalis felületén haránt irányú hasadék, fissura prima, található, amely elülső és hátulsó lebenyt, lobus rostralis és lobus caudalis, választ el egymástól. A két lebenyt kisebb sövények összesen kilenc kis lebenyre osztják. Ezek a féreg elülső végétől kezdődően: lingula, lobulus centralis, culmen (pars rostralis, pars caudalis), declive, folium vermis, tuber vermis, pyramis vermis, uvula, nodulus.

A kisagyvelő oldallebenyei tulajdonképpen a féreg lebenykéinek kétoldali, levél alakú nyúlványai. Így a caudalis nodulus kétoldali levél alakú lebenye a flocculus, amelyet ventralisan az uvula lebeny, paraflocculus, dorsalisan pedig a pyramis lebenye, paraflocculus dorsalis, határol. A tuber, a folium és a declive az oldallebenyt, lobus lateralis, alkotják. A culmen a lobus quadrangularist, a lobulus centralis pedig az alae lobi centralist adja. A lingula nyúlványa, vincula lingulae, kicsi.

A kisagyvelő kérge, cortex cerebelli, a következő rétegekből áll:

1. A molekuláris réteg, stratum moleculare, velőhüvely nélküli rostokból, a körte alakú Purkinje-féle idegsejtek dendritjeiből, és felületesen helyeződő kicsi és nagy csillagsejtekből, valamint mélyebben levő kosársejtekből áll.

2. A Purkinje-féle sejtek rétege, stratum gangliosum, nagy, körte alakú idegsejtekből álló réteg. A sejtek dús elágazódású dendritje merőlegesen egy síkban oszlik el, neuritja pedig áttör az alatta helyeződő szemcsés rétegen, és velőhüvelyes rostjai az alatt velőlemezt képeznek.

3. Szemcsés réteg, stratum granulosum, kicsi és nagy szemcsesejtek csoportjaiból áll, amelyek között sejtszegény parenchymaréteg van. A kicsi szemcsesejtek gömb alakúak, a kicsi ganglionsejtekhez tartoznak, cytoplasmájuk kevés, a lymphocytákhoz hasonlóak. Velőtlen neuritjuk a molekuláris rétegbe lép, és ott T alakban elágazódik. A kevesebb számú nagy szemcsesejt részben rövid, részben hosszú neuritja a kéreg egyes régióival áll kapcsolatban.

A Purkinje-sejtek alatt található horizontális sejteknek hoszszú, a felülettel párhuzamosan haladó nyúlványaik vannak.

A kisagyvelő fehérállománya, corpus medullare cerebelli, rövid és hosszú associatiós rostokból, projekciós rostokból, valamint a fastigium fölötti magból, nucleus fastigii, és annak két oldalán az ember nucleus dentatusának megfelelő lateralis magból, nucleus lateralis cerebelli, áll. Utóbbi mag és a nucleus fastigii közé kisebb magok, nucl. interpositi (medialis et lateralis) cerebelli ékelődnek be.

A kisagyvelő filogenetikailag ősibb palaeocerebellumra és fiatalabb neocerebellumra osztható. Előbbi a vestibularis és a spinocerebellaris, utóbbi a ponto- és az olivocerebellaris pályák rendszerét foglalja magában.

A kisagyvelő kérgébe kétféle afferens rost tér. Egyik a kúszórost, amely elágazódás nélkül a Purkinje-féle sejt dendritfáját kúszónövényszerűen körülfonja, azon synapsisokat képez. A másik a moharost, amely már a fehérállományban elágazódik, és több szemcsesejt karom alakú dendritjével fogaskerékszerű synapsisokat képez. A szemcsesejtnek három-négy dendritje van, tehát legfeljebb annyi moharost egyidejű ingerülete szükséges az ingerléséhez. A kúszórost tehát egyetlen Purkinje-sejtet hoz ingerületbe, míg a moharost csupán a szemcsesejtek közvetítésével, de több Purkinje-sejtnek képes ingerületet átadni. Egy Purkinje-sejt viszont kb. 200 000 szemcsesejt paralel rostjával alkot synapsist.

A szemcsesejtek paralel rostnyalábjának irányába eső mindegyik (kb. 3–400 sejt) Purkinje-sejten kb. 200 000 rost fut keresztül, amelyek mindegyikével synapsist alkot. A paralel rostok a kosársejteket is ingerlik, amelyek neuritja viszont a foliumban harántul mintegy 10 sejt szélességig minden Purkinje-sejthez ágat bocsát. A 30–50 kosársejt ezen ágai egy Purkinje-sejt axonalis pólusát kosárszerűen fonják körül. Ez a kosár-synapsis, amely gátló működésű.

A moharostok útján érkező információk akkor jutnak a kéregneuronokhoz, ha egyidejűleg több szomszédos moharoston érkezik ingerületi hullám, amelyek már a Purkinje-sejt ingerküszöbét elérő számú paralel rostot hoznak ingerületbe. Ez esetben azonban már nem egy, hanem 3–400 sejt jut hasonló állapotba. A paralel nyaláb a kosársejteket ingerelve az ingerületben levő Purkinje-sejtektől kétoldalt mintegy 10 sejtsor szélességű gátolt mezőt hoz létre (kollateralis gátlás). Ezek a mezők a kéregműködés integratív egységei, amelyek nem állandóak, hanem a befutó ingerületek összessége szerinti helyen és elrendezésben időszakonként alakulnak ki. A kúszórostokon befutó ingerület akár gátol, akár közömbös, egy Purkinje-sejtet minden esetben ingerületbe hoz.

A negyedik agyvelőkamra és a rhombárok

A hátulsó agyvelő ürege a IV. agyvelőkamra, ventriculus quartus (rhombencephalicus), hosszú, lándzsahegy alakú. Alapját a nyúltvelő rhombus alakú árka, fossa rhomboidea, oldalsó széleit a kisagyvelő hátulsó karjai alkotják, tetejét a vékony velőlemez, tegmen ventriculi quarti, adja. Hátulsó nyílása a gerincvelő középponti csatornájába, az elülső pedig a Sylvius-féle zsilipen, aquaeductus mesencephali, át a III. agyvelőkamrába vezet.

462. ábra - Az agytörzs idegmagvai és idegei (vázlatos rajz, Nickel–Schummer–Scheiferle szerint)

Az agytörzs idegmagvai és idegei (vázlatos rajz, Nickel–Schummer–Scheiferle szerint)


Pontozott vonal = afferens érzőrostok; vastag vonal = efferens mozgatórostok; szaggatott vonal = efferens parasympathicus rostok; pontozott és vonalazott = centrális pálya

a) tractus opticus, b) corpus geniculatum laterale, c) az agyvelőkamra kontúrvonala, d) glandula pinealis, e) corpora quadrigemina, f) crus cerebri, g) pons (Varoli), h) pedunculus cerebellaris medius, i) velum medullare rostrale, j) velum medullare caudale, k) medulla oblongata, l) medulla spinalis

III. n. oculomotorius, IV. n. trochlearis, V. n. trigeminus, VI. n. abducens, VII. n. facialis, VIII. n. vestibulocochlearis, IX. glossopharyngeus, X. n. vagus, XI. n. accessorius, XII. n. hypoglossus

1. nucl. sensibilis pontinus n. trigemini, 1a. nucl. tractus spinalis n. trcigemini, 1b. nucl. tractus mesencephali n. trigemini, 2. nucl. sensibilis n. intermediofacialis, 3. nucl. senbilis n. glossopharyngei, 4. nucl. sensibilis n. vagi 3+4. n. terminalis (sensibilis) alea cinereae, 5. nucl. terminalis tractus solitarii, 5a. tractus solitarius, 6. nucl. cochlearis ventralis, 6a. nucl. cochlearis dorsalis, 7. nucl. vestibularis lateralis (Deiters), 7a. nucl. vestibularis caudalis s. spinalis (Goller), 7b. nucl. vestibularis medialis s. triangularis (Schwalbe), 7c. nucl. vestibularis rostralis (Bechterew), 8. a tractus spinobulbaris dorsalis kötegeinek magvai, 9. nucl. motorius n. oculomotorii, 10. nucl. motorius n. trochlearis, 11. nucl. motorius n. trigemini, 12. nucl. motorius n. abducentis, 13. nucl. motorius s. ventralis n. facialis, 14. nucl. motorius s. ventralis n. glossypharyngei, 15. nucl. motorius s. ventralis n. vagi, 14+15. nucl. ambiguus, 16. nucl. motorius n. accessorii, 16a. nucl. radicis spinalis n. accessorii, 16b. r. internus et 16c. r. externus n. accessorii, 17. nucl. motorius n. hypoglossi. Parasymphaticus magok: 18. nucl. parasymphaticus n. oculomotorii, 19. nucl parasymphaticus n. trigemini, 20. nucl. parasymphaticus dorsalis n. intermediofacialis, 21. nucl. parasymphaticus n. glossopharyngei (nucl. salivatorius caudalis), 22. nucl. parasymphaticus s. dorsalis. n. vagi, 23. nucl. ruber, 24. nuclei reticulares tegmenti, 25. tractus rubrospinalis, 26. tractus reticulospinalis, 27. tractus bulbothalamicus (s. lemnicus medialis), 28. tractus spinobulbaris dorsalis

463. ábra - Az agytörzs lateralis felülete lóban (Nickel–Schummer–Seiferle nyomán)

Az agytörzs lateralis felülete lóban (Nickel–Schummer–Seiferle nyomán)


A rhombárok, fossa rhomboidea, három részre osztható; ezek pars rostralis, amely az agytörzs befűződő részén, az agyszoroson, isthmus, pars intermedia, amely a metencephalon és a pars caudalis, amely a myelencephalon tájékán helyeződik.

A pars rostralis elkeskenyedik és a Sylvius-féle zsilipbe megy át. A pars intermedia kétoldalt kiszélesedik, oldalsó vakzsákokat, recessus laterales ventriculi quarti, képez, a pars caudalis pedig a gerincvelő felé szűkül; írótoll alakú, calamus scriptorius. A rhombárokban egy középső árok, sulcus medianus, és két oldalán kevésbé látható két oldalsó árok, sulcus limitans, halad. Utóbbinak elülső és hátulsó végei kiszélesedve két árkot, fovea rostralis et caudalis, képeznek. A calamus scriptorius hegyénél helyeződő vékony, háromszög alakú terület a szürke szárny, trigonum n. vagi s. ala cinerea, amely alatt a bolygóideg magvai találhatók. Az előtt rostromedialisan a lapos, szintén háromszög alakú trigonum n. hypoglossi, a nyelv alatti ideg magvának területe helyeződik. A sulcus medianust kétoldalt lapos, hoszszanti köteg alakú eminentia medialis határolja, amelyet húsevőkben egy hosszanti barázda két csíkra oszt. Az eminentia rostralis részén orsó alakú – marhában alig látható – kiemelkedés, tuberculum faciale dorsale (colliculus facialis), az arcideg belső térde van, amelyet a n. abducens magvát megkerülő arcideg rostjainak bedomborodása alkot. A fovea rostralistól lateralisan helyeződő, kékesbarna színű, lapos terület, locus ceruleus (caeruleus), amely alatt a n. trigeminus motoros magja van; színét a mag pigmenttartalmú sejtjeitől kapta. A recessus lateralis alapját az area vestibularis, az egyensúlyozás magterülete adja, előtte a sulcus limitanstól lateralisan a hosszant elődomborodó tuberculum acusticum, a hallómagvak régiója követhető egészen a corpus restiforméig.

A hátulsó agyvelő magvait a 462. ábra mutatja be; funkcionális vonatkozásait az Agyvelőidegek c. fejezet foglalja össze.

A velum medullare caudale az írótoll fölött a széttérő hátulsó kisagyvelőkarokat zár, obex, alakjában szorosan egymáshoz fűzi. A recessus lateralisok öblében nyíló kétoldali járatok, apertura lateralis ventriculi quarti (foramen Luschkae), valamint emberben és kutyában az obex előtt a velum medullare caudale caudodorsalis kiöblösödésén, recessus caudodorsalis ventriculi IV., levő harmadik járaton, apertura mediana ventriculi IV. (foramen Magendie), az agyvelőkamra űrrendszere közlekedik a subarachnoidealis üreggel. Az elülső velővitorla, velum medullare rostrale, a középső agyvelő hátulsó ikerdombjaiba, kétoldalt a kisagyvelő hídkarjaiba megy át.

A középső agyvelő, mesencephalon

A középső agyvelő alapját a rostralisan széttérő agykocsányok és az afölötti sisak, tetejét a középső agyvelő tetőlemeze, üregét a Sylvius-féle zsilip alkotja.

464. ábra - Az agyvelő haránt metszéslapja a középső és a közti agyvelő határán (Nickel–Schummer– Seiferle szerint)

Az agyvelő haránt metszéslapja a középső és a közti agyvelő határán (Nickel–Schummer– Seiferle szerint)


1. substantia gelatinosa centralis, 2. aquaeductus mesencephali, 3. stratum griseum superficialis, 3’. stratum intermedium, 3’’. stratum profundum colliculi rostralis, 4. commissura collicorum rostralium, 5. crus cerebri, 6. lemniscus medialis, 6’. lemniscus lateralis, 7. brachium colliculi caudalis, 8. nucl. motorius et nucl. parasymphaticus n. oculomotorii, 8’. nucl. tractus mesencephali n. trigemini, 9. fasciculus longitudinalis medialis a nucl. interstitialisszal, 10. formatio reticularis tegmenti, 11. fasciculus retroflexus a Meynert-féle kereszteződéssel, 12. nucl. intercruralis, 13. a n. oculomotorius rostjai, 14. nucleus ruber, 15. substantia nigra, 16. corpus geniculatum mediale, 17. mellékmagvak, 18. a corpus geniculatum laterale fő magcsoportja, 19. glandula pinealis, 20. a centrum semiovale pars occipitalisa, 21. ventriculus lateralis, 21’. a 21. alsó szára, 22. splenium corporis callosi, 22’. induseum griseum, 23. lobus piriformis, 24. gyrus parahippocampalis, 25. cornu ammonis, 26. gyrus callosus

a) a sulcus rhinalis lateralis pars caudalisa, b) gyrus sylvius caudalis, c) sulcus ectosylvius caudalis, d) sulcus suprasylvius caudalis, e) sulcus ectomarginalis, f) sulcus marginalis, g) sulcus ectospinalis, h) sulcus splenialis, i) gyrus ectomarginalis, j) gyrus compositus, k) sulcus corporis callosi, l) sulcus hypocampi

465. ábra - Az agyvelő haránt metszéslapja a hátulsó ikertelepek síkjában (vázlatos rajz, Nickel–Schummer– Seiferle szerint)

Az agyvelő haránt metszéslapja a hátulsó ikertelepek síkjában (vázlatos rajz, Nickel–Schummer– Seiferle szerint)


1. aquaeductus mesencephali, 2. a lamina tecti nucleus colliculi caudalisa, 3. substantia grisea centralis, 4. crus cerebri, 5. sulcus lateralis mesencephali, 6. lemniscus lateralis, 7. a pedunculus cerebellaris rostralis rostjai, 7’. decussatio tegmenti ventralis (Forel-féle kereszteződés), 8. lemniscus medialis, 9. decussatio pedunculorum cerebellarium rostralium, 10. nucl. intercruralis, 11. substantia nigra, 11’. nucl. profundus tegmenti, 12. fasciculus longitudinalis medialis, 13. nucleus motorius n. trochlearis, 13’. nucl. tractus mesencephali n. trigemini, 14. formatio reticularis a nucl. reticularis tegmentivel, 15. a centrum semiovale pars occipitalisa, 16. az occipitalis lebenyek közötti lágy agyvelőburokból álló összeköttetés

A. pars tectialis mesencephali, B. pars lateralis mesencephali, C. pars basialis mesencephali

a) sulcus rhinalis lateralis pars caudalis, b) gynes sylvius caudalis, c) sulcus suprasylvius caudalis, d) sulcus ectomarginalis, e) sulcus marginalis, f) sulcus endomarginalis, g) sulcus ectosplenialis, h) sulcus splenialis

1. Az agykocsányok, crura (pedunculi) cerebri, a Varol-híd előtt a látóideg-kereszteződés felé széttérő két vaskos kötege. Közöttük a rostralisan kiszélesedő, háromszög alakú árkot, fossa intercruralis (peduncularis), szürke- és fehérállományból álló átlyuggatott lemez, substantia perforata caudalis, hidalja át. Benne a Varol-híd előtt a kocsányok közötti mag, nucleus intercruralis, található. Az árkot elölről az emlőtest, corpus mamillare, határolja. Az agykocsányok ventralis felületét haránt irányú köteg, tractus cruralis transversus, megosztja; mögötte a szemmozgató ideg lép ki az agyvelőből. Kétoldalt egy-egy sulcus lateralis mesencephali határolja.

2. A sisak, tegmentum mesencephali, vörösesszürke agyvelőrészlet, amely a középső agyvelő alapjának nagyobb részét alkotja. Ventralisan és ventrolateralisan az agykocsányok fedik, lateralisan elöl a hátulsó ikertelepek kötőkarja, brachium colliculi caudalis, domborodik ki; amögött háromszögletes terület, trigonum lemnisci, látható, amely szarvasmarhában és kutyában lapos kiemelkedés, eminentia lateralis mesencephali.

3. A tetőlemez, tectum mesencephali, négyszögletes alakú lemezből, lamina tecti, és rajta háziállatokban két elülső és két hátulsó dombocskából, az ikertelepekből, colliculi rostrales et caudales, épül fel. Az elülső ikertelepeket a toboztesttől a sulcus transversus commissurae caudalis, a hátulsóktól haránt barázda, sulcus transversus colliculorum, választja el. A hátulsó ikertelepek mögötti barázda, sulcus postcollicularis, az elülső velővitorla határát jelzi. Az elülső ikertelepek juhban és sertésben nagyobbak, mint a hátulsók; lóban és szarvasmarhában ilyen különbség nincs, húsevőkben viszont a hátulsó dombocskák a nagyobbak.

Az elülső ikertelepek a látás szolgálatában állnak, a magvaikból kiinduló rostok kötege a külső térdestestekhez és a látóköteghez tér. A hátulsó ikertelepek a hallópálya egy részét képezik, rostjaik kötege, brachium colliculi caudalis, a medialis térdestesthez tér.

466. ábra - A ló agyvelejének metszete a középsíkban

A ló agyvelejének metszete a középsíkban


4. A középső agyvelő ürege a Sylvius-féle zsilip, aquaeductus mesencephali, a III. és IV. agyvelőkamrát köti össze egymással. Középső szakaszán ampullaszerűen tágult, hosszmetszetében rombusz alakú csatorna. A mesencephalon üregét bélelő ependymát kívülről szürkeállomány, substantia grisea centralis, övezi.

Magvai. A crus cerebriben a corticospinalis és a spinocorticalis pályák haladnak. A pedunculusok közötti substantia perforata caudalisban van a nucleus intercruralis; fölötte, hátul a decussatio tegmenti ventralisban, a fasciculus rubrospinalis, a decussatio tegmenti dorsalisban pedig a fasciculus tectospinalis rostjai keresztezik egymást. Mellettük kétoldalt közvetlenül a crus cerebri fölött a feketemag, substantia nigra (Soemmeringi), fölötte a lemniscus medialis, és afölött medialisan a vörösmag, nucleus ruber, lateralisan pedig a trigonum lemniscit alkotó lemniscus lateralis lelhető fel. A substantia grisea centralis alatt középen a kisagyvelő elülső karjainak rostjai kereszteződnek egymással, decussatio pedunculorum cerebellarium. Fölöttük a fasciculus longitudinalis medialis halad, amelyet lateralisan a sodorideg magja, nucleus motorius n. trochlearis, határol.

A tegmentum elülső szakaszában, a substantia grisea centralis alatt, a szemmozgató ideg motoros és parasympathicus magja, a nucleus motorius et nuclei parasympathici n. oculomotorii, az alatt pedig a fasciculus longitudinalis medialis mellett a nucleus interstitialis helyeződik. A substantia grisea centralist dorsalisan az elülső ikertelepek kereszteződő rostjai, commissura colliculorum rostralium, borítják. Dorsolateralisan a háromosztatú ideg elülső magva, nucleus tractus mesencephali n. trigemini, helyeződik.

A tectum mesencephali hátulsó ikertelepeinek felületes rétege sejtszegény, stratum zonale, mély rétege, stratum griseum, magot, nucleus colliculi caudalis, tartalmaz. Az elülső ikertelepekben három réteg, stratum zonale, griseum colliculi rostralis et strata medullaria colliculi rostralis, különíthető el.

Az elülső agyvelő, prosencephalon

Az elülső agyvelő két része közül a filogenetikailag ősibb köztiagyvelő basalisan helyeződik, és azt a hatalmasan fejlett előagyvelő rostralisan, dorsalisan és részben kétoldalt is köpenyszerűen borítja.

A köztiagyvelő, diencephalon

A közti agyvelőhólyag fala vékony marad, csupán helyenként vastagodik meg. Alaplemezéből a hypothalamus, oldallemezéből a látótelep, thalamus, fejlődik ki. A kettőt egymástól a sulcus hypothalamicus választja el. Tetőlemeze vékony marad, érlemezt, tela chorioidea ventriculi tertii, képez, rajta a tobozmirigy, epithalamus, található. Ürege a gyűrű alakú III. agyvelőkamra, ventriculus tertius, amelynek belső falán az ependymalis vagy parependymalis szervek fejlődnek ki.

A hypothalamus. Részei: a) Az emlőtest, corpus mamillare, a fossa intercruralis előtt levő, emberben és juhban kettős, háziállatokban egységes dombocska. Felületének fénylő rétegét a fehérállomány adja. Belső, nagyobb része szürkeállomány, amelybe a III. agyvelőkamra öble, recessus inframamillaris, terjed be.

b) A szürke gumó, tuber cinereum, az emlőtest előtt laposan kiemelkedő, megvastagodott fenéklemezrészlet, amelyet a neurohypophysis proximalis része, az infundibulum, a hypophysishez fűz. A tölcsér nyele a hypophysis-nyél, processus infundibuli, a diaphragma sellae nyílásán halad át; a benne levő üreg, recessus neurohypophysialis infundibuli a III. agyvelőkamra öble. Az infundibulum a szürke gumót három részre: pars rostralis, pars parainfundibularis et pars caudalis tuberis, osztja. Az infundibulumtól árok, sulcus tuberoinfundibularis, választja el.

c) Agyfüggelék, hypophysis, vagy agyalapi mirigy, dorsoventralisan lapított, kerek szerv, amely a töröknyereg árkában helyeződik; belső elválasztású mirigy (részletesebben lásd ott!).

d) A látóideg-kereszteződés, chiasma opticum. A látólyukon át a koponyaüregbe lépő látóideg, n. opticus, az agyvelő alapja felé összetér, és a szürke gumó előtt rostjai részben (emlősök) vagy teljesen (madarak) kereszteződnek egymással. A látóideg-kereszteződéstől továbbfolytatódó látóköteg, tractus opticus, a látótelephez tér.

A látótelep, thalamus. Részei: a külső és belső térdestest, corpus geniculatum laterale et mediale, a látótelep elülső gumója, tuberculum rostrale thalami és a látócsík, taenia thalami.

a) A tractus opticus lateralis gyökere, radix lateralis, a lateralis térdestesthez, corpus geniculatum laterale s. opticum, tér, amelyet a brachium colliculi rostralis, köt öszsze az elülső ikertelepekkel. Ez a látópálya háziállatokban jól fejlett. A medialis térdestest, corpus geniculatum mediale s. acusticum, a lateralis térdestest, az elülső ikertelepek és a crus cerebri között található, a látóköteg medialis gyökere, radix medialis, tér hozzá. Tompa, kúp alakú agyvelőrészlet; magja a hallópálya subcorticalis központja. A két térdestest a látótelep oldalsó nyúlványainak is tekinthető.

b) A látótelep az agytörzs dorsalis felületén elődomborodó, vékony fehérállománnyal borított, háromszög alakú, szürke agyvelőrészlet elülső gumója, tuberculum rostrale thalami. A fehérállományt a pyramispályák rostjai alkotják, az alatta levő szürkeállomány a látótelep magvaiból áll.

c) A thalamus magvait az előtte helyeződő farkalt magtól, nucleus caudatus, a határcsík, taenia thalami, a mögötte levő elülső ikertelepektől pedig a sulcus transversus commissurae caudalis választja el. Dorsalis felületét az agyvelőfélteke egy része, az Ammon-szarv borítja. A látótelep caudomedialis felületén emberben lapos domb, a párna, pulvinar, található.

Érlemez, tela chorioidea ventriculi tertii. A kétoldali látótelep között hosszanti, rés alakú árok, fossa thalami, halad, amelynek két oldalsó szélét keskeny velőcsík, stria habenularis thalami, szegélyezi. Az alapját alkotó egyrétegű laphám, lamina epithelialis, és az arra terjedő érfonat a III. agyvelőkamra érlemezét, tela chorioidea ventriculi tertii, képezi. A velőcsíkok caudalis végein a belső és a külső szürkemag, nucleus habenularis medialis et lateralis, domborodik elő, amely jó szaglású állatokban fejlett. Lóban kendermag nagyságú. A magból eredő fehér köteg mint nyél, habenula, a tobozmirigyet rögzíti. A két nyelet vékony harántköteg, commissura habenularum, Meinert-féle kereszteződés köti egymáshoz.

Az epithalamus vagy tobozmirigy, glandula pinealis, amelyet Galenus a zárt fenyőtobozhoz hasonló alakja miatt nevezett el így, lóban vörösbarna, sertésben és húsevőkben világos színű, tömör szerv, amely az elülső ikertelepek között és fölött helyeződik el. Elülső, a habenuláktól folytatódó lábacskája, pedunculus, és hátulsó teste, corpus, különböztethető meg. (Bővebben lásd: Belső elválasztású mirigyek.)

A harmadik agyvelőkamra, ventriculus tertius, a median síkban helyeződő, gyűrű alakú rés. A két látótelep kerekded, másodlagos összenövése, adhaesio interthalamica, mint középső vagy lágy ereszték, commissura media s. mollis, gyűrűszerű csatornává alakítja át. Dorsalisan a harmadik agyvelőkamra érlemeze, rostralisan a látóideg-kereszteződéstől eredő, csaknem függőleges határlemez, lamina terminalis grisea, határolja. Utóbbi közepén haránt irányú rostokból álló köteg, az elülső ereszték, commissura rostralis, domborodik elő. Ventralis falát a hypothalamus, caudalis falát dorsalisan a commissura caudalis, ventralisan pedig a crus cerebri és a tegmentum mesencephali adja.

A harmadik agyvelőkamrának két dorsalis és három ventralis kiöblösödése, valamint két nyílása van. Caudodorsalis öble a recessus suprapinealis; hosszú, csőrszerű, érfonat borítja. Elülső falán a v. cerebri magna (Galeni) halad. A mögötte és alatta levő recessus pinealis a toboztest alapjára terjedő sekély öböl. Ventralisan elöl a látóideg-kereszteződés fölött, lóban a látóideg kezdeti szakaszába is beterjedő recessus opticus, amögött az infundibulum ürege, recessus neurohypophysialis s. recessus infundibuli, van. A corpus mamillare mögötti sekély árok a recessus inframamillaris. A III. agyvelőkamrából rostralisan a Monro-féle lyukon, foramen interventriculare, át a két oldalsó agyvelőkamrába; caudalisan pedig a Sylvius-féle zsilip nyílásán át a IV. agyvelőkamrába juthatunk.

Az infundibulum egyes ependymás sejtjeinek hosszú, basalis nyúlványuk van, ezeket tonocytasejteknek nevezik. Szerepük a secretiós neuron anyagcseréjében van, és feltételezik, hogy a neurosecretio transzportjában is részt vesznek.

Ependymalis vagy parependymalis szervek

A III. agyvelőkamra belső felületén ependymából, illetve az az alatti rétegekből álló, szabad szemmel alig látható szervek; funkciójuk részletesen még nem ismert. Ezek: a) a subcommissuralis szerv, b) a hypothalamus a lamina terminalis grisea vascularis szerve, valamint c) a subfornicalis szerv, d) organum vasculosum laminae terminalis griseae.

467. ábra - Ependymalis szervek

Ependymalis szervek


a) A subcommissuralis szerv, organum subcommissurale, a hátulsó ereszték ventralis felületén beemelkedő saggittalis redő, amely keskeny és magas ependymasejtekből áll. Az alatta levő laza glia-réteget a kapillárishálózat sűrűn átszövi. A subcommissuralis szerv ependyma-, illetve gliasejtjeinek secretiós terméke a szerv felületén ún. Reissner-féle rostokká (liquorfonal) tömörül, amely caudalisan a canalis centralisba nyúlik. Az utóbbi falát bélelő érzéki hámsejtekkel a rost érintkezik. Ez hasonló a Corti-féle szerv lamina tectoriája és az érzéki hámsejtek csillója közötti kapcsolatra.

b) Az organum vasculosum hypothalami s. ependymale paraventriculare, a hypothalamus oldalfalában henger alakú, ependymasejtekből álló, kutyában kisebb-nagyobb cryptákat alkotó terület, amelyet sűrű kapillárishálózat övez. Szerepe lehet a liquor cerebrospinalis regulációjában.

c) A subfornicalis szerv, organum subfornicale, a Monro-féle lyuk fölött és a fornix oszlopai között található. Félgömb alakú, 1–3 mm átmérőjű testecske, amelyet a III. agyvelőkamra érfonata fed. Lóban, szarvasmarhában és kutyában a corpus fornicis fölött, sertésben, juhban a columnae fornicis elágazásánál, macskában és kecskében pedig fölötte található.

Kapillárishálózattal dúsan átszőtt gliahálózatból, ún. parenchymasejtekből, astrocyta jellegű glia-sejtekből áll, amely az alatta levő lapos ependymaréteget elődomborítja.

d) Organum vasculosum laminae terminalis griseae. A lamina terminalis belső felületén, a recessus opticus fölött helyeződik; az előző szervekhez hasonló, kicsi ependymalis szerv.

A köztiagyvelő magvai

A köztiagyvelő magvai a hypothalamus és a thalamus szerint csoportosíthatók. A hypothalamus magvait a három régiónak megfelelően (a szürke gumó tájéki, regio hypothalamica intermedia, az előtti, regio hypothalamica rostralis és a mögötti, regio hypothalamica caudalis) csoportosítjuk.

A regio hypothalamica intermediában a szürke gumó magvai, nucleus infundibuli, afölött lateralisan a nucleus tuberis lateralis, mögötte pedig a nucleus tuberomammillaris (két része: pars caudalis, s. nucleus intercalatus és pars supramamillaris) található. Az ezekből a magokból eredő, hüvely nélküli vékony rostok kötege, tractus tuberoinfundibularis, az adenohypophysis pars infundibularisának kapillárisaihoz tér. A magok a hypothalamus sexualis centrumai, a nemi mirigyek működését szabályozzák.

A regio hypothalamica rostralisban a látóideg-kereszteződés fölötti nucleus supraopticus két része: pars suprachiasmatica et pars postchiasmatica, az utóbbi alatt pedig a nucleus suprachiasmatis helyeződik. Az előbbi mögötti nucleus paraventricularis neurosecretiós sejtjei elkülönülnek, és a pars accessoriát alkotják. Utóbbi mellett a nucleus paraventricularis parvocellularist találjuk. E magokat a nucleus hypothalamicus rostralis, a nucleus praeopticus medialis, medianus et lateralis, valamint a nucleus periventricularis, határolja.

A regio hypothalamica caudalisban a corpus mamillarét a nucleus mamillaris medialis, lateralis et cinereus alkotja, amelyet felülről a nucleus periventricularis caudalis, elölről pedig a nucleus praemamillaris határol. Emögött, fölött a dorsolateralis falban a nucleus hypothalamicus lateralis van, amelyet a nucleus periforniculatus választ el a boltozattól.

A thalamusban helyeződésük szerint a nuclei rostrales, laterales et ventrales thalamit találjuk, az utóbbiak szomszédságában pedig a nuclei intralaminalest látjuk.

Az epithalamus magvai a habenulákban (nucleus habenularis medialis et lateralis) találhatók meg. A corpus pineale funkcionálisan a sympathicus idegrendszerhez kapcsolódik.

A hypothalamus pályái

A hypothalamus szabályozó működése kétféle úton megy végbe: leszálló pályákon az idegi információ továbbításával és humorális (hormonális) működés révén, kémiai információk közvetítésével. A zsigerek működéséről, az anyagcsere állapotáról az állat felszálló (érző-) pályákon keresztül és kémiai információk révén szerez tudomást. Az érző ascendáló és descendáló pályák, valamint a hozzá tartozó magok az autonóm idegrendszer centrális részét alkotják; a humorális szabályozást a neurosecretiós rendszer végzi.

A hypothalamo–hypophysialis rendszernek két része van: a kis agysejtes, tuberoinfundibularis neurosecretiós, és a nagy agysejtes, hypothalamo–neurohypophysialis neurosecretiós rendszer.

468. ábra - A hypothalamus magvai (vázlatos rajz)

A hypothalamus magvai (vázlatos rajz)


469. ábra - A hypophysis neurosecretiós pályái (vázlatos rajz)

A hypophysis neurosecretiós pályái (vázlatos rajz)


a) A tuberoinfundibularis neurosecretiós rendszer. Az infundibulum fala (regio tuberalis hypothalami) nagyszámú, kisméretű idegsejtet tartalmaz, amelyek a nucleus infundibularist képezik. Az idegsejtek neuritjai a nyél tájékán az infundibulum felületén végződnek. E felülethez gazdag kapillárisfonat (dugóhúzó alakú erek) fekszik hozzá, amely az infundibulumot összeköti a hypophysis elülső lebenyének a felületével. A nyelet borító gazdag kapillárisfonat a hypophysis cranialis artériáiból táplálkozik, és belőle indulnak ki az adenohypophysis sejtjeit tápláló portalis hypophysisvénák. A hypophysis elülső lebenyét ellátó vérér tehát előzőleg kapillárisokra oszolva átjárja az infundibulum és a hypophysisnyél szöveteit, táplálva őket, majd a kapillárisfonat azután jut a hypophysis elülső lebenyébe.

A regio tuberalis hypothalami (nucleus infundibularis) idegsejtjeinek pericarionjában keletkező aktivitást serkentő hormonok a realising faktorok vagy liberinek: a folliberin, luliberin, somatoliberin, cortiliberin, thyreoliberin, prolaktoliberin, melanoliberin. A gátló hormonjai pedig a statinok: somatostatin, prolactostatin, melanostatin. Ezek a neurosecretumok az idegsejtek axonjain át a nyelet övező kapillárishálózat (dugóhuzószerű erek) falához jut. Az erek „ablakos” endotheljén át a neurosecretumok a vérbe kerülnek, majd a portalis hypophysis-vénák azt az elülső lebeny sejtjeihez szállítják.

Az elülső lebeny sejtjeinek cytoplasmájában secretgranulumok vannak amelyek a leadandó hormonok előanyagai. A liberinek hatására a neki megfelelő előhormont tartalmazó sejtekben keletkezett hormonok (pl. somatiliberin hatására somatotrop hormon, folliberin hatására a gonadotrop hormon [FSH], luliberin hatásra a luteinizáló hormon [LH], cortiliberin hatásra az adrenocorticotrop, hormon [ACTH], thyreoliberin hatására a thyreotrop hormon stb.) az elülső lebeny capillárisaiba, majd a vérkeringés útján a célszervébe jutnak.

b) A hypothalamo–neurohypophysialis rendszer magvait nagy idegsejtek alkotják.

A nucleus supraopticus idegsejtjeiben nagyszámú, 100–300 mikron átmérőjű membránba zárt elemi granulum van, melyek anyaga ideghatásra nerosecretummá alakul át. A neurosecretum (Hering-test) a tractus hypothalamo-neurohypophysialison intraaxonalis transport útján a hypophysis hátulsó lebenyébe jut a praecapillaris idegfonathoz. Itt a nucleus supraopticus neurosecretuma mint vasopressin (adiuretin) csupán tárolódik, majd innen jut a véráramba. Ha a vér ozmotikus nyomása emelkedik, a neurosecretio fokozódik.

A nucleus paraventricularis neurosecretuma az oxytocin, amely oestrogenhatás révén a méh összehúzódását és a tejmirigy myoepithelsejtjeire hatva a tejleadást váltja ki. A magból a hormon a tractus paraventriculohypophysialis axonjain át jut a neurohypophysisbe.

A hátulsó lebeny, a neurohypophysis, a neurosecretumot tehát csupán tartalékolja, annak termelésében nem vesz részt; ezért a neurohypophysist nem lehet szorosabb értelemben belső elválasztású mirigynek tekinteni, hanem inkább csak a nucleus supraopticus és a nucleus paraventricularis produktumait tároló szervnek.

A neurosecretiós sejt kétféle lehet: a) monoaminsecretiós és b) peptid secretiós sejt.

Mind a nagysejtes, mind a kissejtes neurosecretiós hypothalamusmagokban vannak monoaminsecretiós liquor-contact neuronok is, amelyek terminalis nyúlványa az ependymasejtek között a III. agyvelőkamra üregébe nyúlik, végéről atipikus csilló ered; ez az agy–gerincvelői folyadék kemo- és ozmoreceptora.

A peptidsecretiós nem liquor-contact sejteknek is vannak az előbbiekhez hasonló csillói, amelyek a sejt mögötti tér folyadékának kemo- és ozmoreceptorai. A magok a mindkét típusú sejteken végződő axodendriticus, axosomaticus, axoaxonicus synapsisok révén összeköttetésben vannak a hypothalamus többi magvával, azok közvetítésével az autonóm idegrendszerrel és az érzékszervek magvaival is.

Az innen kiinduló ingerületek a sympathicus idegrendszer területén vérnyomás-emelkedést, szapora szívverést, piloerectiót idéznek elő; a hideg elleni védekezésben is fontos a szerepük. Egyes magvak ingerlése parasympathicus hatásokat, így vérnyomásesést, lassabb szívverést (bradycardia), a bélcső fokozottabb mozgását, verejtékezést idéz elő. Mindezeken felül még számos egyéb irányító, működést szabályozó szerepük van: a táplálék-, a vízfelvétel irányítása, a belső elválasztású mirigyekre, a nemi mirigyekre gyakorolt hatás.

Az előagyvelő, telencephalon

Az előagyvelő hatalmasan fejlett agyvelőrészlet, a nagyagyvelőnek, cerebrum, felel meg. Az előagyvelő-hólyag alaplemezéből a szagló agyvelő, rhinencephalon, oldal- és tetőlemezéből az agyköpeny, pallium cerebri, vagyis az agyvelő-féltekék, hemisphaeria cerebri, fejlődnek ki. Üregét a két oldalsó agyvelőkamra, ventriculi laterales, adja, amelyek a szagló agyvelő fölött levő agytörzset, truncus encephali, részben övezik. Az agyvelő-féltekéket ún. páratlan összeköttetések kapcsolják egymáshoz.

Az agyvelő-féltekéknek filogenetikailag két részük van: egyik a basalisan helyeződő ősibb, szaglótelepi agyvelő, a rhinencephalon, amelynek a félteke bázisát alkotó része a paleopallium, medialis része pedig az archipallium. A palaeopalliumból a szaglótelepi agyvelő basalis része, pars basalis rhinencephali, az archipalliumból pedig a lobus limbicus fejlődik ki. A két agyvelőrészlet közös neve allocortex; az ezt borító, filogenetikailag fiatalabb agyköpenyrész a neopallium (isocortex). Az utóbbit lateralisan a sulcus rhinalis lateralis, medialisan a sulcus cinguli, a sulcus genualis és a sulcus splenialis választja el az ősibb agyköpenyrésztől.

A szaglóagyvelő, rhinencephalon

A szaglóagyvelő, rhinencephalon, a telencephalon páratlan, basalis része, amelyet kétoldalt árok, sulcus rhinalis lateralis, választ el az agyvelőféltekéktől. Három fő része van: pars basalis (lobus olfactorius), pars septalis és a pars limbica rhinencephali. Utóbbi két része az agyvelő-féltekéhez tartozik; közös neve lobus limbicus (lásd ott).

A pars basalis elülső végét a szaglóhagyma, bulbus olfactorius, alkotja, amelynek a fossa ethmoidalisban fekvő felületét a hozzátérő szaglórostok, fila olfactoria, sűrűn beborítják. Nagysága és elhelyeződése állatfajonként változik. A szaglóhagyma caudalisan a vaskos és rövid szaglónyélbe, pedunculus olfactorius, megy át; a kettő határát árok, sulcus limitans bulbi olfactorii, jelzi. A nyél lateralis, hosszú és medialis, rövid, valamint középső, mély szaglókötegekre, tractus olfactorius lateralis, – medialis et – intermedius, ágazódik szét, amelyek az enyhén domború, lóban háromszögletes, sertésben kerek szaglómezőt, trigonum olfactorium, veszik körül. A mező hátulsó részét számos vérér lyukasztja át; ez az elülső átlyuggatott lemez, substantia perforata rostralis. A medialis szaglóköteg az agyvelő-félteke medialis felületén felfelé ívelő tekervényben, area subcallosában (Broca-féle mező) egy kis része pedig a septum pellucidum magvaiban végződik. A lateralis köteg kiszélesedik, és a jól fejlett dudort képező, körte idomú lebenybe, lobus piriformis, megy át. A lebeny medialisan az agytörzshöz tartozó tekervénybe, gyrus parahippocampalis, és annak kacsába, uncus, folytatódik. Utóbbi agytörzs felőli lateralis tekervénye, gyrus uncinatus, az Ammon-szarv barázdáját, sulcus hippocampi, határolja. A középső, vékony, mély köteg, tractus olfactorius intermedius, a trigonum olfactoriumba tér.

A pars septalis rhinencephali az agyvelő-félteke alapi részének medialis, a pars limbica rhinencephali pedig a félteke lateralis része (ott tárgyaljuk).

Az agyvelő-féltekék, hemisphaeria cerebri

Az agyvelő-féltekék az agytörzset oldalról és dorsalisan borítják, az agyköpenyt, pallium cerebri, alkotják. Hosszant megnyúlt, páros agyvelőrészlet. A két féltekét median, hosszanti hasadék, fissura longitudinalis cerebri, választja el egymástól és haránt irányú hasadék, fissura transversa cerebri, pedig a kisagyvelőtől. A két féltekét közvetlenül az agytörzs fölött páratlan összeköttetések, a kéregtest, a határlemez és az elülső ereszték köti össze egymással.

470. ábra - A kutya agyvelő-féltekéjének tekervényei

A kutya agyvelő-féltekéjének tekervényei


A féltekén felületesen helyeződő szürkeállomány az agykérget, cortex cerebri, képezi, a belül helyeződő fehérállomány a velőt, medulla cerebri, alkotja. A felületükön levő barázdák, sulci, csupán a kéregre, a hasadékok, fissura, pedig a félteke egész falára kiterjednek, és az agyvelőkamrákba is bedomborodó redőket képeznek. Az árkok és hasadékok tekervényeket, gyri, határolnak el egymástól. A hemisphaerium belső felülete, facies medialis, lapos, egymás felé tekint; külső felülete, facies convexa, dorsolateralisan domború, a medialis felülettel tompa szélben, margo dorsalis, találkozik. Alapi felülete, facies basilaris, az agytörzshöz illeszkedik. Elülső és hátulsó vége, polus rostralis (frontalis) et caudalis (occipitalis) lekerekített.

Hasadékok, fissurae, barázdák, sulci. A hasadékok és barázdák alakja és száma jellemző az állatfajra. Közülük a határbarázdák minden állatfajban megtalálhatók, és állandó jellegűek, az egyes agyvelőrészeket választják el egymástól. A fő- és elsőrendű barázdák az egyes állatfajra jellemzők, az egyes fajok agyveleje eszerint egymástól elkülöníthető. A mellék- vagy másodrendű barázdák egyedspecifikusak, morfológiai jelentőségük csekély. Az agyvelő-féltekék tagoltsága, a barázdák alakja és száma kutyában a legegyszerűbb és patásokban a legtagoltabb.

A határbarázdák. 1. A szaglóbarázda, sulcus rhinalis lateralis, a félteke basalis felületén a szaglómezőt két oldalról határolja. A Sylvius-féle barázda előtti szakasza, pars rostralis, a tractus olfactorius lateralist, az amögötti pars caudalis pedig a körte idomú lebenyt szegélyezi.

2. Az Ammon-szarv barázdája, sulcus hippocampi, a lobus piriformis medialis szélét alkotó gyrus parahippocampalis és az agytörzs által alkotott barázda.

3. A Sylvius-féle hasadék, fissura Sylvia s. lateralis cerebri, az agyvelő-féltekék lateralis felületén levő, caudalisan ívelt, függőleges barázda, amely a látóideg kereszteződése síkjában, a határbarázdából indul ki. A középső agyvelői artéria halad benne. Másodlagosan keletkező hasadék, amely a mélyében helyeződő keredked agyvelőtekervényekből álló Reil-féle sziget, insula Reili, mélybe süllyedése útján alakul ki a fissura pseudosylviából; ez utóbbi a húsevőkre jellemző, amelyekben a sziget felületesen helyeződik.

A dorsolateralis felületen helyeződő fő barázdák. A Sylvius-féle hasadék körül három ívelt barázda tagolja a féltekék dorsolateralis felületét. Az első ívelt barázda, sulcus ectosylvius, húsevőkre jellemző; a többi háziállatfajban középső szakasza hiányzik, csupán a sulcus ectosylvius rostralis et caudalis található meg. A második ívelt barázda, sulcus suprasylvius, sertésben és húsevőkben teljes, növényevőkben lapos; három része van: sulcus suprasylvius rostralis, medius et caudalis. Közülük az utolsó némely egyedben különálló barázdát alkot. A harmadik ívelt barázda, sulcus marginalis (sagittalis), dorsalisan haladó, sagittalis irányú árok, csupán húsevőkben ívelt egy kissé. Tőle medialisan a sulcus endomarginalis, lateralisan pedig a sulcus ectomarginalis halad. Elülső vége előtt a koszorúbarázda, sulcus coronalis, lelhető fel.

A sulcus cruciatus húsevőkre jellemző, a félteke elülső falának közelében levő, függőleges barázda, mely a medialis felületről harántul a lateralis felületre tér át. Mögötte a sulcus postcruciatus halad, amelyet a sulcus coronalis övez.

A sulcus praesylvius a határbarázda pars rostralisából ered, és rostrodorsalisan esetenként a sulcus coronalisig ér.

A sulcus diagonalis (Un.) a Sylvius-féle hasadék és a sulcus praesylvius közötti ferde barázda; húsevőkben hiányzik.

A sulcus proreus (orbitalis; Un.; Pr.) a sulcus praesylviustól rostroventralisan húzódó, lefelé ívelő barázda.

A sulcus ansatus rövid árok, amely a sulcus coronalisnak a sulcus marginalisba folytatódó átmenete tájékán ágazódik el rostromedialisan.

A sulcus obliquus (postsylvius; Un.) a Sylvius-féle barázda mögött caudodorsalisan halad, S alakú.

A medialis felület barázdái. A medialis felület barázdái a kérgestesttel párhuzamosak. A kérgestest barázdája, sulcus corporis callosi, a kérgestest külső szélét határolja. A kérges szegélyi barázda, sulcus splenialis, pedig fölötte, vele párhuzamosan halad. Utóbbi caudalisan a sulcus calcarinusba (Un. Pr.), cranialisan a sulcus genualisba folytatódik. A kérges szegélyi barázda elölt szarvasmarhában kifejezett, és az azzal párhuzamos barázda, sulcus suprasplenialis, is kifejlődik.

Tekervények, gyri. Az agyvelőtekervények, gyri cerebri, neve általában az azt határoló barázdákéval azonos. A dorsolateralis felületen a Sylvius-féle barázdát négy ívelt tekervény övezi: 1. gyrus sylvius rostralis et caudalis, 2. gyrus ectosylvius rostralis medius et caudalis, 3. gyrus compositus rostralis, medius et caudalis, és a sulcus marginalist övező 4. gyrus ectomarginalis rostralis et caudalis. Utóbbit egészíti ki a sulcus cruciatus előtti és mögötti gyrus prae- et postcruciatus és a sulcus praesylvius előtti gyrus proreus. A medialis felületen a corpus callosum fölötti gyrus cinguli mögött a gyrus occipitalist, fölötte a gyrus marginalist, előtte pedig a medialis felületre is beterjedő gyrus prae- et postcruciatust találjuk.

471. ábra - A hippocampus és az elülső ereszték lóban

A hippocampus és az elülső ereszték lóban


Lobus limbicus. A lobus limbicus a szagló agyvelő kérgi része, integrációs és koordinációs centruma, amely érző, vegetatív és valószínű hormonális folyamatokat a környezet állapotának megfelelően szabályoz, azokat serkenti és emocionális érzetekkel (öröm, bánat, félelem stb.) egészíti ki.

Részei: a) A pars septalis rhinencephali, amelyet a Broca-féle mező, area subcallosa, és a telencephalon áttetsző sövénye, septum telencephali s. pellucidum, alkot.

A Broca-féle mezőt a kérgestest térde előtt medialisan helyeződő area praecommissuralis (adolfactoria), a mellette lateralisan és a commissura rostralis előtt helyeződő gyrus subcallosus, valamint az utóbbi lateralis oldalán és a trigonum olfactorium mögött harántul helyeződő gyrus diagonalis alkotják.

A septum pellucidum az agyvelő-féltekék medialis falából származó két, vékony velőlemezből, lamina septi telencephali, áll, amelyek házi emlősállatokban összenőttek egymással; ritkán van közöttük rés, cavum septi telencephali; dorsalisan a kérgestestbe, ventralisan az agyvelőboltozatba megy át. A boltozat teste fölötti basisa, septum telencephali, a sövény magvát tartalmazza. Elöl, a boltozat szárai közötti szabad széle alatt, a Monro-féle lyuk nyílik, amely a III. agyvelőkamrából a sövény által elválasztott két oldalsó agyvelőkamrába vezet.

b) A pars limbica rhinencephali részei a sulcus corporis callosit határoló gyrus supracallosus, az Ammon-szarv hippocampusrendszere, és funkcionálisan ide soroljuk a boltozatot, fornix, is.

A gyrus supracallosusban haladó stria longitudinalis medialis et lateralis a gyrus dentatusszal és a Broca-féle mezővel létesít kapcsolatot; a benne haladó ingerület a gyrus dentatuson át szétsugárzik a hippocampusrendszerbe.

A hippocampusrendszer részei az Ammon-szarv, a gyrus hippocampalis, a gyrus dentatus és a fornix, a fimbria hippocampival.

Az Ammon-szarv, hippocampus, az oldalsó agyvelőkamrák fenekén, a csíkolt test mögött medialisan, ferdén, kosszarvszerűen bedomborodó agyköpenyrészlet. Teknőszerűen vájt basalis felülete, cornu ammonis inversum, a látótelepet betakarja. Dorsalis domború felületét fehérállományból álló lemez, a teknő, alveus, borítja, amely az Ammon-szarv rostromedialis szélén a fehér rojtot, fimbria hippocampi, alkotja. Sarlószerűen görbült teste rostromedialisan ellaposodó talpban, pes hippocampi, végződik, amelynek alveusát ellenkező oldali társával a boltozat oszlopait összekötő haránt rostokból álló ereszték, commissura fornicis ventralis (psalterium ventrale) és caudodorsalisan a spleniumhoz térő ereszték, commissura fornicis dorsalis (psalterium dorsale), köti egymáshoz. Caudolateralis vége, tuberculum hippocampi (uncus), a lobus piriformisba nyomul, ahol az oldalsó kamra caudolateralis szarvának öblébe, diverticulum unci, illeszkedik be.

A gyrus parahippocampalis kampó alakú, a sulcus hippocampit lateralisan határolja. Rostralis vége, tuberculum hippocampi, háziállatainkban a lobus piriformistól nem határolódik el jól, ezért csupán lobus hippocampi található. Az egyenetlen szélű, fogazott tekervény, gyrus dentatus, a Sylvius-hasadék mélyében keskeny, majd a gyrus parahippocampalis és az Ammon-szarv között a körte idomú lebeny fejétől ív alakban a splenium corporis callosi alatt kiszélesedik, gumót, tuberculum gyri dentati, képez, végül a spleniumot ívben övezi, flexura subsplenialis gyri dentati. Lóban és szarvasmarhában jól, a többi háziállatfajban csökevényesen fejlett.

A boltozat, fornix, a corpus callosum alatt helyeződő, fehérállományból álló, páros köteg, amely az oldalsó agyvelőkamrákat elválasztó sövény, septum pellucidum, alapját adja. Középső része a teste, corpus fornicis, amely rostralisan lefelé ívelő két kerekded kötegre, a boltozat oszlopaira, columnae fornicis, válik szét. Ennek kezdeti szakasza, pars libera, az elülső ereszték mögött, a hypothalamus falában mint pars tecta columnae fornicis a corpus mamillaréhoz tér. Az oszlopokat ereszték, commissura fornicis ventralis, köti egymáshoz; közöttük a kérgestest térde foglal helyet. A boltozat teste caudalisan a splenium corporis callosival összeolvad. Ettől kétoldalt erednek a boltozat szárai, crura fornicis, amelyek az alveusba folytatódnak, ezáltal a két oldali Ammon-szarvat egymáshoz fűzik. Elülső rojtos széle, a fimbria hyppocampi, vékony velőlemez, amely a gyrus dentatusba olvad.

A telencephalon ürege

A telencephalon üregét az oldalsó agyvelőkamrák, ventriculi laterales telencephali, alkotják. Ventralisan ívben hajlott, kifli alakú üregek, amelyeknek elülső, tompa hegyben végződő vakzsákjuk, cornu rostrale, a szaglóhagyma üregébe megy át. Hátulsó recessusuk, cornu caudale, széles, a körte idomú lebeny testébe nyúlik. Ventralisan elöl a nucleus caudatus, hátul pedig a látótelepre boruló Ammon-szarv domborodik az oldalsó kamrák üregébe. A közöttük levő árok alapján a fimbria hippocampi, afölött az oldalsó agyvelőkamra érfonata, a plexus chorioideus ventriculi laterales található, amely ellenkező oldali társával a Monro-féle lyukban találkozik, és a III. agyvelőkamra érfonatába megy át. Az érfonat lóban rostralisan vastag, idős korban gyöngyház fényű koleszterinkristályok rakódnak le benne, szarvasmarhában tömör, sertésben kicsi, kérődzőkben lapos hálózat, húsevőkben gyöngyfüzérszerű; az agy–gerincvelői folyadékot, liquor cerebrospinalis, termeli.

472. ábra - Az agyvelő űrrendszere

Az agyvelő űrrendszere


A telencephalon törzse, truncus telencephali

Az agyvelő törzse az agyvelőkamrák elülső részének alapján, a látótelep előtt bedomborodó agyvelőrészlet, amely az agyvelő-féltekéket az agytörzshöz fűzi. Magdús fő része a csíkolt test, corpus striatum. Ennek medialis része a farkalt mag, nucleus caudatus, amelyet a látóteleptől fehérállományból álló lamina medullaris választ el. Rostromedialis része a fej, caput, középső része a test, corpus, medialisan az agyvelőboltozat oszlopait határolja, caudolateralis része pedig a farok, cauda nuclei caudati.

A csíkolt test lateralis része a lencsemag, nucleus lentiformis, amelyet a farkalt magtól fehérállományból álló lemez, capsula interna, választ el. A capsula interna az agyvelő-féltekék és az agykocsányok fehérállományát köti egymáshoz. A lencsemagot a fehérállomány medialis halovány magra, pallidum (globus pallidus), és lateralis putamenre osztja. A lencsemagot lateralisan szintén egy fehérállományból álló lemez, capsula externa, határolja, amely a capsula internával együtt a lencsemagot teljesen körülveszi, és annak tokját, capsula lentiformis, alkotja. Ettől lateralisan egy szürkeállományból álló lemezt, claustrum, találunk, amelyet kívülről a fehérállományból álló capsula externa választja el a Sylvius-féle barázda mélyén helyeződő agyköpenyrészlettől, a Reil-féle szigettől, insula Reili.

473. ábra - Az agyvelő idegszövetének perivascularis és sejt közötti tere (Szentágothai szerint)

Az agyvelő idegszövetének perivascularis és sejt közötti tere (Szentágothai szerint)


Az agyvelő-féltekék páratlan összeköttetései

Az agyvelő-féltekéket két, haránt irányú rostokból álló agyvelőrészlet, a kérgestest és az elülső ereszték kapcsolja egymáshoz, amelyekben a féltekéket összekötő commissuralis pályák haladnak.

A kérgestest vagy agygerenda, corpus callosum, a fissura longitudinalis cerebri mélyén, dorsalisan domborúan ívelt velőhüvelyes rostokból álló harántlemez. A median metszéslapján látható elülső vaskos hajlat a kérgestest. Térde, genu corporis callosi, amelynek elhegyesedő vége a csőr, rostrum corporis callosi, a lamina terminalis griseában folytatódik. Hátulsó hajlata a kérgestest duzzanata, splenium corporis callosi, ventralisan az agyvelő boltozatával egybeolvad.

A kérgestest vízszintesen haladó harántrostjainak kötege, truncus corporis callosi, kétoldalt az agyvelő-féltekék fehérállományába, corpus medullare, szétsugárzik, radiatio corporis callosi, és a térdnek megfelelően a kis harapófogóra, forceps minor, és a spleniumnak megfelelően a nagy harapófogóra, forceps major, válik szét.

Az elülső ereszték, commissura rostralis, a kérgestest csőre alatt, a lamina terminalis griseában helyeződő kerekded harántköteg, amely háziállatainkban kétoldalt két részre válik szét. Vaskosabb része, pars rostralis, a bulbus olfactoriushoz, vékonyabb része, pars caudalis, a lencsemagnál a lobus piriformisba tér.

474. ábra - A bal agyvelő-félteke motoros, érzéki és érzőmezői kutyában

A bal agyvelő-félteke motoros, érzéki és érzőmezői kutyában


1. fissura sylvia, 2. sulcus ectosylvius, 3. sulcus suprasylvius caudalis, 4. sulcus marginalis, 5. sulcus coronalis, 6. sulcus praesylvius, 7. sulcus cruciatus, 8. sulcus splenialis, 9. sulcus genualis, 10. sulcus rhinalis, pars caudalis, 11. sulcus calcarinus, 12. sulcus hippocampi

Az agykéreg, cortex cerebri

A nagyagyvelő-féltekék kéregállománya viszonylag vékony, emberben 5 mm vastag. Szerkezetét mikroszkópos vizsgálatok során a vérellátása, angiarchitectura, velőhüvelyes rostjainak lefutása és száma, myeloarchitectura, illetve az idegsejtek alakja, száma és elhelyeződése, cytoarchitectura, szerint tanulmányozhatjuk. A kéreg idegsejtjeinek száma kb. 9 milliárd; az egész agyvelőben 12–14 milliárd idegsejt van.

Szöveti szerkezete alapján a kéreg 4 vagy 6 rétegre osztható.

I. Stratum zonale s. moleculare, az afferens pályák, ún. tangenciális rostjaiból a mélyebben helyeződő pyramissejtek dendritjeiből, gliasejtekből és az ún. Cajal-féle horizontális sejtekből álló réteg. Kívülről a membrana limitans gliae externae s. superficialis borítja.

II. Stratum granulosum externum, külső szemecskés réteg, amely csillag alakú és kicsi pyramissejtekből áll; a négyrétegű kéregterületeken hiányzik.

III. Stratum pyramidale, a kicsi és a középnagy pyramissejtek rétege, amelyben ún. Mantinotti-sejtek is helyeződnek.

IV. Stratum granulosum internum, belső szemecskés réteg, amely sűrűn helyeződő csillag- és kis pyramissejtekből áll; közöttük asszociációs rostok és a thalamunból eredő specifikus afferens rostok vannak. A négyrétegű kéregterületeken hiányzik ez a réteg.

V. Stratum gangliosum, a nagy pyramissejtek rétege; a gyrus postcruciatusban levőket Betz-féle óriássejteknek nevezik, amelyek neuritja a velőállományba lépő, efferens projekciós rostokat alkotja.

VI. Stratum multiforme, kicsi, sokszögű vagy orsó alakú sejtek rétege. A rejtek neuritja vagy a rétegen belül oszlik el, vagy mint asszociációs rost a velőállományba lép.

A velőállomány radiális és tangenciális irányú velőhüvelyes rostokból épül fel.

A kéreg sejtjeinek többségét pyramissejtek alkotják, amelyek az első réteg kivételével mindegyik rétegben megtalálhatók. Magas, kúp alakú sejtek, csúcsukból a kéreg külső felülete felé egyetlen csúcsdendrit ered. Neuritjuk a sejt basisán lép ki, és a kérget elhagyó összes projectív efferens rost corticospinalis pályákat képez, a kisebb pyramissejtekéi pedig mint asszociációs neuronok egyes kéregmezőket kötnek egymáshoz.

A kapcsoló intercalaris neuronok öt típusa közül az afferens érzőrostok végágai a kéreg második-ötödik rétegében 200–500 mikrométer átmérőjű, henger alakú területre terjednek szét. Ez a columnaris organizáció, amely az agykéreg funkcionális integratív egysége. A kéreg ezeknek az egymást fedő hasáboknak a mozaikja.

Az agyvelő-féltekék egyes gyrusai vagy csupán azok egyes részei különböző szerkezetű és működésű ún. kérgi mezőkre, areae corticales cerebri, tagolódnak, amelyek egy bizonyos működés centrumai. Ilyenek: a motorikus mező, area motorica, amelyben a kéreg rétegződése majdnem teljesen eltűnik, és az tisztán Betz-féle óriássejtekből áll. A mezőből eredő rostok a capsula internán és externán át az agytörzsben corticospinalis (pyramis-) pályákká egyesülnek, és a gerincvelő mozgatópályáit alkotják. A mozgatómező a gyrus praecruciatusban helyeződik. Az egyes izomcsoportok motoros centrumai (az ajkak, a nyelv, a gége, a végtagok izmainak centrumai) a mezőn belül lokalizálhatók. A húsevők és a majom, valamint a patkány area motoricája az emberéhez hasonlít.

Az érzőmezők, areae sensoriae, a helyzet, a mozgásérzés, a tapintás, a fájdalom és a hőmérséklet érzékelésének centrumai; a féltekék rostralis végén a gyrus postcruciatusban helyeződnek a test oldalsó tájékainak érzőmezői, amelyek az állat kontúrvonalának megfelelő alakúak, areae sensoriae contralaterales. Egy kisebb érzőmező található a gyrus ectosylvius rostralis végén is, area sensoria bilateralis.

A látómező, area optica, a lobus occipitalis medialis és kis részben dorsolateralis felületére terjed, a gyrus marginalis, endomarginalis et occipitalis területére esik.

A hallómező, area acustica, a gyrus caudalisban, mediusban és részben a gyrus ectosylviusban van.

A szaglómező, area olfactoria, a lobus piriformisban és a Broca-féle mezőben, az ízlelőmező az insulában és az operculumban található.

Az említett centrumok közötti területek mint másodlagos vagy asszociációs centrumok (rostralis et occipitalis) a projektiós centrumok működését támogatják, koordinálják, magasabb egységbe foglalják. Helyüket juhban és kutyában pontosan ismerjük.

A féltekék kérgének centrumait egymással, valamint az agytörzs és a gerincvelő magvaival pályák, tractus, kötik össze, amelyek a középponti idegrendszer fehérállományát alkotják. Funkcionálisan három csoportra oszthatók. Vannak asszociációs, projekciós és commissuralis pályák.

475. ábra - Az agyvelő associatiós, commissuralis és projectiós pályái

Az agyvelő associatiós, commissuralis és projectiós pályái


1. Az asszociációs pályák egy agyvelő-féltekén belül az egyes kéregmezőket kapcsolják kölcsönösen egymáshoz. Közülük a rövidek az ún. U rostok, fibrae arcuatae cerebri, amelyek a tekervények közötti barázdák alapjában a szomszédos tekervényeket, azok kéregmezőit kapcsolják egymáshoz. A hosszú asszociációs pályák a távolabbi kéregterületeket kapcsolják egymáshoz, így a halánték- és a nyakszirti lebenyt a fasciculus frontooccipitalis, a halánték- és a nyakszirti lebenyt a fasciculus temporooccipitalis, a homlok- és a halántéklebenyt pedig a fasciculus frontotemporalis köti össze egymással. A cingulum a gyrus longitudinalisban halad, megkerüli a kérgestestet; a homloklebeny középső és alsó régióit köti össze, a fasciculus occipitalis verticalis pedig a halántéklebeny távolabbi gyrusait összekötő pályák kötege.

2. A projekciós pályák a középponti idegrendszer távolabbi és eltérő jellegű kéregterületeinek mezőit kötik az agytörzs magjaihoz (rövid projekciós pályák) vagy a gerincvelő magvaihoz (hosszú projekciós pályák). Közülük az agykéreg felé haladók a felszálló vagy ascendáló pályák, azaz érzőpályák, a kéregből eredő pályák pedig a leszálló, descendáló vagy mozgatópályák (lásd: A gerincvelő pályái c. fejezetben).

A rövid projekciós pályák közül a látókisugárzás, radiatio optica (Gratiolet-radiatio), rostjai a lateralis térdestestről és az elülső eresztékekből a nyakszirti lebenybe térnek. A „hallókisugárzás”, radiatio acustica, rostjai az Ammon-szarv kérgéből erednek, a fornix cerebrit alkotják.

3. A commissuralis pályák a két agyvelő-félteke bilateralis szimmetriájú, azonos funkciójú részeit kapcsolják egymáshoz, és az egyidejű és szinkron működést biztosítják. Rostjaik a kérgestestet (commissura maxima) alkotják, széttérő rostjaik sugárszerűek, radiatio corporis callosi.

A középponti idegrendszer erei
Az agyvelő erei

Az agyvelő artériái a hypophysist övező Willisius-féle érkörből, circulus arteriosus cerebri, származnak, amelynek ágai lóban és kutyában az a. carotis internából, kérődzőkben pedig az a. maxillaris internából, macskában az a. carotis internából és az a. meningea mediából is, illetve sertésben az a. carotis internából származó artériahálózatból (rete mirabile epidurale rostrale et caudale) származnak. Utóbbi hálózat közvetett vérellátást kap még az a. basilaris cerebri útján az a. occipitalisból, az a. vertebralisból és az a. spinalis ventralisból is.

Az a. carotis interna lóban mint a. caroticobasilaris a koponyaüregbe lép, itt a durán kívül a. intercarotica caudalis (eq, Ca), illetve a. intercarotica rostralis (ca) köti egymáshoz a kétoldali artériát, majd lóban és kutyában a kemény agyvelőburkon átlépő szakasza, illetve kérődzőkben, sertésben és macskában a rete mirabile epiduraléból eredő artériatörzs mint a. carotis cerebralis az agyvelő alapjához tér, ahol a Willisius-féle érkört képező ágaira oszlik. Ezek:

476. ábra - Az agyvelő erei kutyában (Vos, R., 1979 szerint)

Az agyvelő erei kutyában (Vos, R., 1979 szerint)


1. rami corticales, 2. rami centrales, 3. a. ethmoidalis interna, 3/a a. ophthalmica interna, 4. rami centrales, 5. a. cerebralis media, 6. ramus anast. cum a. ophthalmica externa, 7. a. chorioidea rostralis, 8. a. carotis interna, 9. circulus arteriosus cerebri (Willisii), 10. r. communicans rostralis, 11. ramus communicans caudalis, 12. a. cerebri caudalis, 13. rr. chorioidei, 14. rr. corticales, 15. a . cerebelli rostralis, 16. rr. ad pontem, 17. a. basialis cerebri, 18. a. cerebelli caudalis, 19. a. labyrinthi, 20. a. vertebralis, 21. ramus desendens, r. anastomicus cum a. occipitali, 22. rr. spinales, 23. a. spinalis ventralis 24. ramus anast. cum a. occipitali

1. A. cerebri rostralis, elülső agyvelői artéria. Az a. carotis cerebralis közvetlen ága. A kétoldali ér az a. communicans rostralis útján sertésben minden esetben, lóban, szarvasmarhában, húsevőkben gyakran anasztomozál egymással. Ezáltal a Willisius-féle érkör elülső felét képezi. Ágai közül a rr. corticales az agyvelő-féltekék kéregállományába, a rr. centrales pedig a velőállományba és az agytörzshöz térnek; az aa. corporis callosi ágai a térdestestet követik. Másik ága a belső szemartéria, a. ophthalmica interna, a látóideg mentén a szemgödörbe lép, majd a szemgolyó közelében az a. ophthalmica externa ágával az a. centralis fasciculi opticit képezi, amely a retina ereit adja. Macskában az a. ophthalmica internából ered az elülső agyburki artéria, a. meningea rostralis, is. Másik ága a belső rostacsonti artéria, a. ethmoidalis interna, amely a bulbus olfactorius tájékán oszlik el.

2. A. communicans caudalis, szintén az a. carotis interna ága. A kétoldali ér caudalisan az a. basilaris cerebrivel anasztomozál, és ezáltal a Willisius-féle érkör caudalis felét alkotja.

3. A. cerebri media, a középső agyvelői artéria, szintén corticalis és centrális ágakat, rr. corticales et centrales, bocsát az agyvelőbe. Utóbbi egyik ága, r. striatus, a csíkolt testhez tér. A törzséből eredő ág, az a. chorioidea rostralis, az oldalsó és a III. agyvelőkamra érfonatát alkotja.

4. A. cerebri caudalis, hátulsó agyvelői artéria, az a. communicans caudalis ága. Corticalis és centrális ágakon kívül mint rr. chorioidei caudales a IV. agyvelőkamra érfonatát alkotja; belőle ered a kisagyvelő elülső artériája, a. cerebelli rostralis, is.

5. A. basilaris cerebri, agyalapi artéria, az a. vertebralisnak a foramen intervertebralén át belépő ágaiból származik. Hozzá az a. occipitalis r. spinalisa tér. A gerincvelő ventralis felületén a nyúltvelő ventralis felületére, majd a sulcus pontison át a r. communicans caudalisba megy át. Belőle ered a kisagyvelő hátulsó artériája, a. cerebelli caudalis. Ágat ad a belső fülbe, a. labyrinthi, és a hídhoz, rr. ad pontem.

A gerincvelő erei

A gerincvelő artériáit az a. spinalis ventralis és – a húsevők kivételével – az a. spinalis dorsalis ágai adják. A fissura mediana ventralis, illetve a sulcus medianus dorsalisban hosszant haladó erek minden egyes csigolya közötti lyukon át kapnak ágakat. Az a. spinalis ventralis, az a. occipitalis, az a. vertebralis, az aa. intercostales, az aa. lumbales, az aa. sacrales r. spinalisai táplálják.

Vénák. A gerincvelő és burkainak vénáit a gerincvelő ventralis felületén kétoldalt haladó hosszanti véna, sinus columnae vertebralis, gyűjti össze, amely egyben a csigolyák vénáinak, vv. nutriciae, közös törzse is. A sinus két hoszszanti vénáját a csigolyák testének közepén a lig. longitudinale commune dorsale alatt haránt irányú anasztomózisok kötik egymáshoz. Sertésben és kutyában az atlas és az axis tájékán a gerincvelőt dorsalisan is átívelő anasztomózisokat is találunk, amelyek kutyában a többi nyak- és az elülső hátcsigolyák tájékán is találhatók. A sinus ágai az artériák körül kanyargó kacsokat alkotnak, ezáltal fonat, plexus venosus vertebralis internus, jön létre, amelyből eredő r. spinalisok a csigolya közötti lyukakon kilépve anasztomózist létesítenek a csigolyák testén, illetve ívén kívül helyeződő plexus venosus vertebralis externus dorsalisszal et ventralisszal. A fonatok vénáiban nincsenek billentyűk. A plexus vérét a v. occipitalis, a v. vertebralis, a v. cervicalis profunda, a v. intercostalis suprema, a v. azygos, vv. lumbales, v. iliaca communis, vv. sacrales laterales és a v. sacralis media vezeti el. Az agyvelő ereinek falában idegvégződés nincsen, endothelje pórus nélküli, a hypothalamus és a tuber cinereum kapillárisainak endotheljen pórusok vannak.

Nyirokerek az agyvelőben és a gerincvelőben nincsenek. A vérerek tunica mediájában és a media és az externa között, valamint a tunica externán kívül perivascularisan nyirokrések találhatók.

A környéki idegrendszer, systema nervosum periphericum

A környéki idegrendszert az agyvelőből és a gerincvelőből eredő idegek, a cerebrospinalis idegek alkotják. Eredésüknek megfelelően két csoportra oszthatók 1. agyvelőidegek, nn. craniales, 2. gerincvelőidegek, nn. spinales. Az agyvelőidegeket római számmal, a gerincvelőidegeket pedig a gerincvelő nyaki, háti, ágyéki és keresztszelvényeinek megfelelő névvel és számmal jelöljük meg.

Az agyvelőidegek, nn. craniales (cerebrales)

12 pár agyvelőideg van. Közülük három, az I., a II. és a VIII., kizárólag érzékszervi ideg, a szaglás, a látás, illetőleg a hallás és az egyensúlyozás szolgálatában áll; az I. és a II. fejlődéstani szempontból kihelyezett agyvelőrészletnek (tractus) felel meg.

A 12 pár agyvelőideghez egyesek még egy XIII. és egy XIV. pár ideget is sorolnak. A XIII. agyvelőideg, a n. intermedius, az arcideg érző- és praeganglionaris vegetatív gyökere (mirigyeket ellátó secretoros rostokból áll); az arcideg részeként tárgyaljuk (lásd később). A XIV. agyvelőideg tulajdonképpen két ideg, a n. vomeronasalis és a n. terminalis; jelenlegi ismereteink szerint mindkettő a szaglás szolgálatában áll (a szaglóidegnél tárgyaljuk).

Az agyvelőidegek funkciójuk szerint mind egymástól, mind a gerincvelőidegektől különböznek. Érző-, érzékszervi, mozgató- (sympathicus, parasympathicus) rostokat tartalmaznak. Dorsalis érző- és ventralis mozgatógyökér, mint a gerincvelőidegeken, nem különül el, hanem közös köteget képez, a sympathicus rostok pedig mint a rr. communicantes albi et grisei, csatlakoznak hozzájuk. Parasympathicus rostokat csupán egyes agyvelőidegek tartalmaznak. A rostok típusa szerint az agyvelőidegeket a következő négy csoportba soroljuk:

1. tisztán érzékszervi agyvelőidegek, nn. oikotropsensorii (I., II., VIII.),

2. a szemizmok idegei, nn. musculi bulbi (III., IV., VI.),

3. a zsigerívek idegei, nn. branchiales (V., VII., IX–XI.),

4. a nyelvizmok idege, nn. musculi hyoidei (XII.).

I. A szaglóideg, nervi olfactorii (nervus olfactorius)

A szaglóideg érzékszervi (oikotropsensorius) ideg, a szaglás fajlagos idege, kihelyezett agyvelőrészlet. Két szakasza van, 1. extracranialis és 2. cerebralis szakasz.

477. ábra - A szaglópálya és a limbikus rendszer (vázlatos rajz)

A szaglópálya és a limbikus rendszer (vázlatos rajz)


1. Extracranialis szakasz. Az ideg rostjai a felső orrjárat szagló nyálkahártyájában (regio olfactoria) helyeződő idegsejtekből (érzéki hám, neuroepithel) indulnak ki. A szagló nyálkahártya hámja támasztósejtekből és ún. primer szaglósejtekből áll. Az utóbbiak tulajdonképpen módosult bipoláris ganglionsejtek, amelyeknek vékony periferikus nyúlványa (dendritje) a támasztósejtek között a nyálkahártya felületéig terjed, ahol gomb alakú duzzanatban (szaglóbunkóban) végződik. A szaglóbunkóból 6–8 db rövid, merev, sörte alakú csilló, stereocilium, ered. A sejt centrálisan haladó neuritját csupán Schwann-féle hüvely borítja. A neuritok csoportokba szedődve vékony szaglórostokká, fila olfactoria, egyesülnek, amelyek a nyálkahártya alatt fonatot képeznek.

2. Cerebralis szakasz. A fonatból kilépő szaglórostok a rostacsont lamina cribrosáján át a bulbus olfactorius elülső és alsó felületéhez térnek, majd a bulbus állományában felületesen rosthálózatot alkotnak. Sokszorosan elágazódó végágaik a bulbus olfactorius – pyramis-sejtekhez hasonló – mitralis sejtjeinek dendritszerű nyúlványaival együtt glomerulus olfactoriusokat képeznek. Ezek a kerekded, 0,1 mm átmérőjű gomolyagok emberben 1–2 sorban rendeződnek.

A bulbus olfactorius mitralis sejtjeinek neuritjai nyalábot, pedunculus olfactorius, képeznek, amely két kötegre, tractus olfactorius lateralis et medialisra oszlik. E két köteg között haladó rostok a trigonum olfactorium gumójában (tuber olfactorium), illetőleg a pedunculus olfactorius idegsejtjeiben végződnek, részben pedig csatlakoznak a tractus olfactorius lateralishoz és medialishoz is. A tractus olfactorius lateralis az insula Reili alatti capsula externán át a corpus amygdaloideumban, a tractus olfactorius medialis pedig az agyvelő-féltekék szaglómezőjében (gyrus subcallosus, Broca-féle mező) végződik. Az utóbb említett magasabb rendű kérgi szaglóközpontokból több pálya ered, amelyek a szagló rendszer távolabbi összeköttetéseit teremtik meg.

A nervus terminalis (XIV1 agyvelőideg) háziállatainkban megtalálható; főleg a kevésbé szervezett gerincesekben van jelentősége, sok emlősben alig mutatható ki. Jó szaglású állatokban jól fejlett ideg. Madarakban hiányzik, itt nincsen organum vomeronasale. Rostjai, nn. terminales, a Jacobson-féle szerv, organum vomeronasale, és az orrsövény nyálkahártyájában levő ganglionsejtcsoportokból, ganglia nasalis (olfactoria s. terminalis), erednek. Az organum vomeronasale mögött a rr. vomeronasalis rostjaival (lentebb) fonatot, plexus, képeznek. Az itt haladó rostjain idegsejtekből álló dúc, ggl. terminale, helyeződik. A rostok a foramina cribrosán át a szaglórostokkal együtt, a szaglóhagyma medialis felületén 4–14 rost alakjában a tractus olfactorius medialis rostjaihoz csatlakoznak. A rostok további lefutása még ismeretlen; valószínűleg az area praecomissuralisban végződnek.

A n. vomeronasalis (XIV2) rostjai, rr. vomeronasales a szagló nyálkahártyából összeszedődő rostok, amelyek az orrsövény alsó széle mentén a Jacobson-szerv hátulsó végén lépnek ki a porcos tokból. Húsevőkben, nyúlban 2–8, sertésben, juhban 2–4, marhában 3, lóban 2 ágat alkotnak. A rostok lényegében véve a n. maxillaris n. nasalis caudalis- (n. nasopalatinus-)ának ágai, amelyek a Jacobson-féle szervet érzőrostokkal látják el.

II. A látóideg, nervus opticus

A látás fajlagos idege. A szem ideghártyájából a szemgolyó hátulsó pólusán medialisan kilépő, hengeres köteg, a látópálya része. Eredete és szerkezete alapján kihelyezett agyvelőpályának felel meg, mivel az ideghártya is a köztiagyvelő kihelyezett része. A látópálya két részből áll: 1. extracranialis szakasza a n. opticus, 2. cerebralis szakasza a tractus opticus és az agyvelői látópálya.

478. ábra - A látópálya és a látóreflexpálya (vázlatos rajz)

A látópálya és a látóreflexpálya (vázlatos rajz)


1. n. opticus, 2. chiasma opticum, 3. tractus opticus, 3’. annak medialis és 3’’. lateralis gyökere, 4. radiatio optica hypothalamica, 5. radix optica basalis, 6. tractus geniculotectalis, 7. radiatio optica (Gratiolet-féle látókisugárzás), 8. a n. oculomotorius mozgatórostjai, 8’. praeganglionaris, 8’’. postganglionaris parasymphaticus rostjai, 9. intercalaris neuron, 10. a pupillacentrum felszálló pályája, 11. az intumescentia cervicalis centrum ciliospináléja, 12. a symphaticus praeganglionaris és 12’. postganglionaris (sympathicus) rostjai, a) thalamus, b) pulvinar thalami, c) corpus geniculatum laterale, d) glandula pinealis, a harmadik agyvelőkamra feltárva, e) a hypothalamus elülső magvai, f) corpus geniculatum mediale, g) colliculi rostrales, h) az ikertelepek szürkeállománya, i) pupillacentrum, k) nucl. parasymp. n. oculomotorii, l) nucl. motorius n. oculomotorii, m) nucl. reticularis tegmenti, n) nucl. ruber, o) nucl. basalis tractus optici, p) substantia nigra, q) látómező, r) ggl. stellatum, s) ggl. cervicale craniale, t) ggl. ciliare

III. ventriculus tertius

1. Extracranialis szakasz. A fényingert a retina mint fotoreceptor veszi fel; funkcionálisan három neuronrétegből áll. A szemgolyó belseje felől tekintve legkívül a retina pigmentlemeze, szomszédságában a pálcika- és csapsejtek rétege (neuron recipiens) foglal helyet. Ezen belül a bipoláris sejtek (neuron intercalare), végül pedig az üvegtest felé tekintő multipoláris idegsejtek rétege (neuron centripetale) következik. Ez utóbbi sejtek velőhüvely nélküli neuritjai összeszedődve több kisebb kötegben átfúrják a szemgolyó középső és külső hártyáját (area cribrosa sclerae, „foramen chorioideum”), és a nervus opticust alkotják. A n. opticus juhban 643, sertésben 681, kutyában 154, szarvasmarhában 119, nyúlban 265 ezer, velőhüvely által borított, rostjait gliaszövet kapcsolja egymáshoz, és az agyvelő burkaihoz hasonló szerkezetű három hüvely veszi körül. A szemgolyó külső hártyájába folytatódó külső hüvely, vagina externa n. optici, a kemény agyvelőburok, a középső a pókhálóburok, a belső a vagina interna n. optici, pedig a lágy agyvelőburok származéka. Közöttük a cavum subarachnoidealenak megfelelő rés, spatium intervaginale, található, mely az agyvelőburok megfelelő üregének folytatásaként a szemgolyón vakon végződik. Az e hüvelyek által közrefogott tömör, hengeres látóidegbe a szemgolyó mögött az a. centralis retinae nyomul be.

A látóidegnek intraocularis, intraorbitalis és intracranialis szakaszát különböztetjük meg. Az intraocularis és intraorbitalis szakasz a szemgolyó hátravonó izmának izomlemezei között, zsírszövetbe ágyazottan, enyhe S alakú görbülettel a foramen opticumhoz tér. Az intracranialis szakasz a canalis opticuson át a koponyaalapon levő sulcus chiasmatisba jut. Itt a kétoldali látóideg rostjai részben (háziállatokban kb. 70–85%-ban) kereszteződnek egymással, chiasma nervi optici (semidecussatio).

A részbeni kereszteződés azt jelenti, hogy a csupán mindkét szemgolyó retinájának fovea centralisán át vont függőleges síktól medialisan elterülő retinafelületekből eredő ún. nasalis rostok kereszteződnek egymással, az e síktól lateralisan eredő, ún. temporalis rostok viszont nem kereszteződnek. Ezáltal pl. a jobb oldali tractus opticusban mindkét szem jobb oldali retinafelének rostjai egyesülnek közös kötegben (binocularis látás). A szemlencse által megfordított kép miatt a tractus opticus természetesen a szemnek a vele ellentétes oldali látótér felét közvetítő rostokat foglalja magában; madarakban a n. opticus öszszes rostjai kereszteződnek egymással (monocularis látás).

2. Cerebralis szakasz. A chiasma nervi opticiből újonnan kialakult kötegek mint agyvelői pályák, tractus opticusok, folytatódnak tovább. Az agytörzset oldalról megkerülik, és afölött a látótelepben (thalamus opticusban) végződnek. Eredésüknél rostok (radiatio optica hypothalamica) térnek a hypothalamus elülső magvaihoz. A tractus opticus rostjainak nagyobb része a corpus geniculatum laterale idegsejtjeiben végződik; kisebb része az elülső ikertelepekhez tér. A lateralis térdestest a látás agytörzsi (subcorticalis) központja, innen indulnak ki a látóreflexpálya rostjai is.

A corpus geniculatum lateraléból eredő pályák:

  • tractus geniculooccipitalis, amely a capsula internában haladó látókisugárzás (radiatio optica; Gratiolet) útján az agyvelő nyakszirti lebenyében levő látókéreg központjaiba jut,

  • a látóreflex (pupillareflex) pályák: tractus geniculotectalis, tractus retinotectalis és fibrae occipitotectalis.

a) Afferens szakasz: az ideghártyából származó és a tractus opticustól elváló rostok a corpus geniculatum lateralén át az elülső ikerdombok karjaiba lépnek, és az ikerdombok előtt két kötegre válnak szét. A vékonyabbik köteg a középső agyvelő elején levő nucleus interstitialishoz tér, az erősebb köteg rostjai pedig a commissura caudalisban kereszteződnek egymással, és áttérve az ellenkező oldalra, a nucleus interstitialisnál egyesülnek az ellenkező oldali vékonyabb köteggel. Ez a közös köteg a nucleus parasympathicus n. oculomotorii kissejtes részében, az Edinger–Westphal-féle magban végződik. Innen indul ki a reflexív efferens szakasza.

b) Az efferens szakasznak parasympathicus, szűkítő-, és sympathicus, tágítórostokból álló pályája van.

A parasympathicus pálya magja a ganglion ciliareban van, amelynek praeganglionaris rostjai az Edinger–Westphal-féle maghoz kapcsolódnak, a postganglionaris rostok pedig mint nn. ciliares breves a m. ciliaris és a m. sphincter pupillae mozgatórostjait adják.

A sympathicus rostok magja a gerincvelő háti szakaszának formatio reticularisában van (centrum ciliospinale), amelynek felszálló pályái az ikerdombok elülső karjaiban levő regio praetectalisszal és a radiatio optica hypothalamicával állnak kapcsolatban. Az idegsejtek neuritjai mint velőhüvelyes praeganglionaris sympathicus rostok (rami communicantes albi) a ganglion stellatumon áthatolva a nyaki sympathicus törzs közvetítésével a ganglion cervicale cranialéban végződnek. Az innen eredő postganglionaris rostok a plexus caroticus internus plexus cavernosusának közvetítésével a ganglion ciliarén áthatolnak, és közvetlenül mint radix sympathica, a m. dilatator pupillaehoz térnek.

III. A szemmozgató ideg, nervus oculomotorius

A n. oculomotorius mozgatórostokból álló ideg, amely parasympathicus rostokat is tartalmaz, és sympathicus rostok is társulnak hozzá. A szemmozgató izmok nagyobb részét (a külső egyenes, a felső ferde és a szem hátravonó izmának kivételével) mozgatórostokkal ellátó ideg, amely a szemgolyó vegetatív és érző beidegzését is szolgáltatja. Cerebralis, intracranialis és extracranialis szakasza van.

479. ábra - A szemgolyót mozgató izmok beidegzésének centrális szabályozása (Szentágothai szerint)

A szemgolyót mozgató izmok beidegzésének centrális szabályozása (Szentágothai szerint)


Közellátáskor a vestibularis készülék és a nucl. vestibularis magvait a szemmozgató idegek magvaihoz a tractus longitudinalis medialis rostjai kapcsolják. A szemgolyó horizontalis mozgásakor a szemmozgató idegek magvai a nucl. vestibularis magvaival a formatio reticularis útján, a nucl. reticularis közvetítésével pedig az agykéreggel is összeköttetésben állnak

III., IV., VI., VIII. agyvelőidegek magjai

1. Cerebralis szakasza a középső agyvelőben, a Sylvius-féle zsilip alapján elhelyeződő magokból ered. Mozgatórostjai a nucleus motorius n. oculomotoriiból származnak, amely a páros főmagokból és a páratlan nucleus centralis magból áll; az utóbbi még mindkét oldali ideghez bocsát rostokat. Az egyes izmokhoz térő rostok azonos magterületből erednek (Szentágothai). Parasympathicus rostjai az Edinger–Westphal-magból (nucleus parasympathicus nervi oculomotorii) származnak. Ez utóbbiak a mozgatómagvak fölött helyeződnek. A rostok a nucleus rubert átszövik, illetőleg ventrolateralis íven részben megkerülik, és a tractus peduncularis transversus mögött a két vastag gyökérrel lépnek ki az agyvelőből.

2. Intracranialis szakasza a hypophysis két oldalán, a lateralis idegvályúban, a n. trochlearisszal, a n. ophthalmicusszal és a n. abducensszel közös durahüvelybe foglaltan együtt halad, majd a fissura orbitalison, illetve a foramen orbitorotundumon át a szemgödörbe jut. Itt a sinus cavernosusból sympathicus rostok (ramus sympathicus ad ganglion ciliare) kapcsolódnak hozzá, amelyek a ganglion cervicale cranialéból származnak, és a plexus caroticus internuson át jutnak ide. Ugyanitt vékony érzőrostokat is kap a n. ophthalmicus ágából (r. communicans cum n. nasociliari) a szemgolyó izmai részére (helyzetérzés).

3. Extracranialis szakasza a külső egyenes szemizom eredésénél lép a szemgödörbe, ahol a nevezett izom és a n. opticus között dorsalis és ventralis ágra oszlik:

a gyengébb dorsalis ág, ramus dorsalis, a felső egyenes szemizmot (m. rectus bulbi dorsalis) és a felső szemhéj emelőizmát (m. levator palpebrae superioris) és a szemgolyó hátravonó izmának (m. retractor bulbi) medialis részét látja el, közöttük végágaira oszlik;

a ramus ventralis praeganglionaris parasympathicus rostokat is tartalmazó ág. Mozgatórostjai ellátják a belső és alsó egyenes, valamint az alsó ferde szemizmot (m. rectus bulbi medialis et ventralis, m. obliquus bulbi ventralis). Eredése közelében rajta parasympathicus idegdúc, ganglion ciliare, foglal helyet.

A ganglion ciliare multipoláris idegsejtekből álló parasympathicus dúc; egy gyökere és két ága van. Mozgatógyökerét, radix oculomotoria (s. brevis), az Edinger–Westphal-féle magból eredő parasympathicus rostok adják, amelyek a ramus ventralistól elválva lépnek a ganglionba, majd a ganglionból kiinduló postganglionaris rostjai, nn. cillares breves, a m. sphincter pupillaet és a m. ciliarist látják el. Érzőágát, ramus cornmunicans cum n. nasociliari (radix longa s. sensitiva), a n. nasociliaris (V1) rostjai alkotják, amelyek a ganglion ciliarén csupán áthaladnak, és mint nervi ciliares longi a szemgolyó érzőrostjait adják. Autonóm ágát, ramus sympathicus ad ganglion ciliare, a ganglion cervicale cranialéból származó szürke, postganglionaris rostok képezik, amelyek a plexus caroticus internus, majd a plexus cavernosus és a plexus ophthalmicus közvetítésével jutnak a dúchoz. A sympathicus rostok szintén csupán áthaladnak a dúcon, és a m. dilatator pupillaehez és m. ciliarishoz bocsátanak rostokat.

A n. oculomotorius bénulásakor a szem dülledt, széjjeltérő kancsalság, strabismus divergens és a felső szemhéj belső emelőizmának bénulása lép fel, valamint pupillatágulat, alkalmazkodási zavar (a n. ciliaris bénulása) észlelhető.

IV. A sodorideg, nervus trochlearis

Az ideg egyetlen szemizmot, a felső ferde szemizmot idegzi be. A legvékonyabb agyvelőideg, amely egyedül lép ki dorsalisan az agyvelő törzséből. Mozgatómagja (nucleus motorius n. trochlearis) a tegmentum mesencephaliban, a substantia grisea centralisban, a n. oculomotorius magja mögött található. Pályák útján az agykéreggel és a többi szemmozgató izom idegeivel a fasciculus longitudinalis medialis révén összeköttetésben áll. Ez utóbbi pálya a gerincvelő magjaival való kapcsolata révén a gerincvelő mozgatópályáit is koordinálja.

A sodorideg gyökérrostjai eredésük után kereszteződnek egymással (deccussatio nervorum trochlearium). A colliculus caudalis és velum medullare rostrale határán, dorsalisan, 2–3 gyökérrel lép ki az agyvelőből, majd ventrolateralisan fordul, és az agykocsányok oldalán, a lateralis idegvályúban a III., VI. és a V1, agyvelőideggel együtt halad. Ehhez a szakaszához a plexus cavernosustól (plexus caroticus internus) az izomtónust reguláló postganglionaris sympathicus rostokat, a n. ophthalmicustól pedig érzőrostokat kap. A fissura orbitalison (eq, Ca), illetőleg a foramen orbitorotundumon (Ru, sus) vagy pedig a foramen trochlearén, illetve a canalis trochlearison (eq) át a szemgödörbe jut. A szemgödör medialis falán a felső ferde szemizom medialis széléhez társul, majd mozgató‑, valamint izomérző rostjai abban elágazódnak.

V. A háromosztatú ideg, nervus trigeminus

A n. trigeminus a legnagyobb, kevert agyvelőideg. Rostjainak többsége érző-, de mozgató-, ízérző, secretoros és sympathicus rostokat is tartalmaz.

480. ábra - A n. trigeminus magvai és pályái

A n. trigeminus magvai és pályái


Az ideg érzőrostjai ellátják a fej bőrét az állkapocs hátulsó szélének a vonaláig, valamint a száj- és orrüreg nyálkahártyáját és a fogakat. (A garat és a gége, valamint a légcső nyálkahártyáját a IX. agyvelőideg látja el.)

Az ideg mozgatórostjai a rágóizmokat, közülük pontosabban a m. massetert, a m. temporalist, a m. pterygoideust, az állkapocs levonói közül a m. mylohyoideust és a m. digastricus elülső hasát, valamint a m. tensor tympanit idegzik be. A n. trigeminus érzőrostjaihoz még a koponyaüregben a n. facialisból származó parasympathicus rostok csatlakoznak, amelyek a fej ereihez, a nyálmirigyekhez, a verejtékmirigyekhez, a könnymirigyekhez és a szemhéj tarsalis mirigyéhez secretoros rostokat adnak. A plexus caroticus internusból származó sympathicus rostok az ideg mindhárom ágához csatlakoznak (lásd előbb).

Cerebralis, intracranialis és extracranialis szakasza különböztethető meg.

1. Cerebralis szakasz. A háromosztatú idegnek két gyökere van: érző- és mozgatógyökér.

Érzőgyökere, a radix sensoria (portio major), a gyökérben levő, félhold alakú idegdúc, ganglion trigeminale (ggl. semilunare Gasseri), pseudounipolaris idegsejtjeiből származik. A ganglion a gyökér intracranialis szakaszán található, a sziklacsont árkában, impressio n. trigemini, helyeződik, csigolya közötti dúcnak felel meg, amely az érzőrostok környéki központja.

A Gasser-dúc idegsejtjeinek centrális rostjai a Varol-híd oldalán át az agyvelőbe lépve, három kötegre válnak szét, és a három agyvelői érzőközponthoz térnek.

Az első köteg a nyúltagyvelőbe lép, és a rhombárok alapjában a VI. agyvelőideg magvától lateralisan helyeződő felső érzőmaghoz, nucleus sensibilis pontinus n. trigemini, tér. Az epicriticus sensitivitást (helyzet-, nyomás-, mozgásérzés) közvetítő rostok itt végződnek.

A második köteg a tractus spinalis n. trigemini, amelynek rostjai az előző érződúc mögött helyeződő nucleus tractus spinalis n. trigemini idegsejtjeiben végződnek. Ez a mag caudalisan hosszant megnyúlt, hátulsó vége a nyúltagyvelőben a substantia gelatinosa Rolandiba megy át, ami azt is jelenti, hogy ezek a magok a gerincvelői szürkeállomány dorsalis szarvainak cranialis folytatásai, mintegy azok nyúltagyvelői részletei. A rostok a gerincvelő érző-rostjainak megfelelően a hő, a fájdalom és a tapintás ingerületeit közvetítik. Ugyanide jutnak a többi agyvelőidegek hasonló funkciójú rostjai is.

A harmadik köteg a n. trigeminus harmadik proprioceptív magjához, a nucleus tractus mesencephali nervi trigeminihez tér, amely a felső érzőmag rostralisan folytatódó része; a Sylvius-féle zsilip két oldalán az ikertelepek elülső széléig terjed, és rostjai a mozgatórostokhoz társulnak.

A n. trigeminus mozgatógyökerének, radix motoria (portio minor), rostjai a Varol-hídból a felső érzőmag medialis oldalán helyeződő nucleus motorius n. trigeminiből erednek.

Az ideg parasympathicus gyökerét a nucleus caeruleus magvaiból származó rostok adják, amelyek a tractus mesencephali n. trigeminihez társulnak, s a három ideg mindegyikéhez térnek. A sympathicus rostok a plexus caroticus internusból térnek az ideg mindhárom ágához, a Gasser-dúc tájékán.

A háromosztatú ideg kéreg alatti központjait érző-, mozgató- és autonóm pályák kötik össze a kérgi központokkal. Az érzőrostok a lemniscus trigeminalis útján, a lemniscus medialison át térnek a gyrus postcruciatus tájékára. A mozgatópálya rostjai az utóbbi gyrus tájékáról erednek, és mint corticobulbaris rostok a pyramispályákhoz tartoznak. Az autonóm pályák részben a nyúltagyvelői, részben pedig a subthalamicus központokhoz térnek.

2. Intracranialis szakasz. A háromosztatú ideg a Varol-híd két oldalán az érző- és mozgatógyökérrel, radix sensoria (portio major) et radix motoria (portio minor), lép ki az agyvelőből. A Gasser-dúcot elhagyva, az érzőgyökér három ágra oszlik, közülük az egyik a mozgatógyökérhez csatlakozik. Ezáltal a háromosztatú idegnek olyan három ága alakul ki, amelyek közül kettő a szemideg, n. ophthalmicus, és az állcsonti ideg, n. maxillaris, érző-, egy pedig, az állkapcsi ideg, n. mandibularis, érző- és mozgató-, azaz kevert ideg. Symphathicus és parasympathicus rostok mind a három ideghez csatlakoznak, s mindhárom idegágat, ramus meningeus, bocsát a kemény agyvelőburokhoz. Az idegek közül a n. ophthalmicus a lateralis idegvályúban, a n. maxillaris a medialis idegvályúban halad, és mindkettő a fissura orbitalison, kérődzőkben és sertésben a foramen orbitorotundumon át a szemgödörbe lép. A n. mandibularis a rongyos lyuk incisura ovalisán (foramen ovale) lép ki a koponyaüregből.

3. Extracranialis szakasz. A n. trigeminus három ága:

A) A szemideg, nervus ophthalmicus (V1). Kezdeti szakasza szorosan összefügg a n. maxillarisszal. Durahüvelybe foglaltan, a lateralis idegvályúban halad a III., a IV. és VI. agyvelőideggel együtt. Még a fissura orbitalisból való kilépése előtt három főágra oszlik; ezek: a n. lacrimalis, a n. frontalis és a n. nasociliaris; utóbbi két ágra, a n. ethmoidalisra és a n. infratrochlearisra oszlik.

481. ábra - A n. ophthalmicus (V1) ágai (vázlatos rajz)

A n. ophthalmicus (V1) ágai (vázlatos rajz)


a) A könnyideg, n. lacrimalis, a fissura orbitalisból kilép, majd a külső egyenes szemizom dorsalis széle mentén a könnymirigy felé tér, mielőtt azonban ezt elérné, közlekedőágat, ramus communicans cum n. lacrimali, kap a n. zygomaticustól. Ezen az úton jutnak a ggl. pterygopalatinumtól (Vid-idegtől; VII.) secretoros parasympathicus rostok az ideghez. Sympathicus rostjai a plexus caroticus internusból származnak.

A n. lacrimalis ezután átfúrja a könnymirigyet, amelyhez secretoros és érzőrostokat, rr. glandulares, is ad. Szarvasmarhában ide külön ága, n. glandulae lacrimalis (JNA) tér. Továbbhaladó rostjai, rr. palpebrales, a felső szemhéj bőrében, kötőhártyájában ágazódnak el; secretoros rostjai a Meibom-mirigyet is ellátják. Lóban és szarvasmarhában kettős ideg, szarvasmarhában azonban ez a n. lacrimalis lateralis et medialis még az orbitán belül újból egyesül egymással; kutyában a n. frontalistól válik el.

b) A homlokideg, nervus frontalis, a fissura orbitalison, illetőleg a foramen orbitorotundumon lép ki, átfúrja a periorbitát, annak caudalis felületén halad, majd lóban a foramen supraorbitalén, a többi házi emlősállatban a margo orbitalison áthajolva mint n. supraorbitalis a homlokra lép, és annak, valamint a felső szemhéjnak a bőrét látja el érzőrostokkal. Rostot cserél a n. auriculopalpebralis (VII.) ramus zygomaticusával. Részt vesz a plexus auricularis rostralis képzésében. Lóban egyik ága, n. sinuum frontalium, ellátja a homloköböl nyálkahártyáját is.

c) Az orrsugárideg, n. nasociliaris, először a n. opticustól lateralisan foglal helyet, majd dorsalisan megkerüli azt, és medialisan a szemgödör medialis falához jut el, ahol két ágra oszlik: a rostaidegre és a sodor alatti idegre.

Osztódása előtt egy ágat, a sugárdúc hosszú érzőgyökerét, nn. ciliares longi (radix longa s. sensitiva; JNA), adja, amely mint r. communicans cum ganglio ciliari a ganglion ciliaréhoz megy. Extero- és interoceptív, valamint sympathicus rostjai áthaladnak a sugárdúcon, majd a nn. ciliares breveshez (lásd a n. oculomotoriust) csatlakozva a szemgolyóba térnek. Gyakran még egy különálló vékony ág, n. ciliaris longus, is ered a n. nasociliarisból, és megkerülve a sugárdúcot, közvetlenül csatlakozik a nn. ciliares breveshez. A szemgolyóban a chorioidea és a sclera között hálózatot alkotva, az iris alapjához jutnak; innen rostokat adnak az irishez, a m. ciliarishoz és a corneához.

A rostaideg, n. ethmoidalis, az a. ethmoideát kísérve a foramen ethmoidalén át a koponyaüregbe lép, onnan azonban rövid lefutás után a rostalemezen levő lyukon át az orrüregbe jut el, ahol rostokat ad a szagló nyálkahártyához, majd ramus nasalis lateralisra és medialisra oszlik. Előbbi ága a szaglójáratot és a felső orrkagyló nyálkahártyáját látja el, és lóban ágakat, rami sinus frontales, bocsát még a homloköbölbe is. A medialis ág az orrüreg és az orrsövény dorsalis részének nyálkahártyájához tér. Húsevőkben az orrüreg oldalsó falához is bocsát rostokat, rr. nasales externi.

A sodor alatti ideg, n. infratrochlearis, a szemgödör medialis falán, a belső szemszöglethez tér, ahol ágai, rr. palpebrales, a kötőhártyát, a harmadik szemhéjat és a könnymirigy kivételével a könnykészüléket látják el. Lóban a szemgödri szél medialis incisuráján, az incisura infratrochlearison átlépő rostjai az orrhát és a belső szemszöglet bőrét idegzik be. A csontos orbitából való kilépése előtt azonban ágakat bocsát a csontos könnycsatornához, a homlokcsontba és a sinus frontalis nyálkahártyáját, rr. sinus frontalis, látja el a n. frontalis és a n. ethmoidalis ágával együtt. Kecskében a halántékárokban caudalisan levő ágai, rr. cornuales, a szarvcsaphoz térnek.

B) Az állcsonti ideg, n. maxillaris (V2), a n. trigeminus második erős ága; tisztán érzőideg. A n. ophthalmicustól ventralisan, kezdetben azzal szorosan együtt halad, és a foramen rotundumon, illetőleg a foramen orbitorotundumon át a fossa pterygopalatinába tér, ahol azután zsírszövetbe ágyazottan n. zygomaticusra, n. infraorbitalisra és n. pterygopalatinusra ágazódik el. Szarvasmarhában gyakran két törzsből áll, és a n. lacrimalisba térő ága is van.

482. ábra - A n. maxillaris (V2) ágai (vázlatos rajz)

A n. maxillaris (V2) ágai (vázlatos rajz)


a) A bőr alatti járomideg, a n. zygomaticus (s. subcutaneus malae), a három ág közül a leggyengébb. Még mielőtt a n. maxillaris a fossa pterygopalatinába lépne, onnan ered. Egyik ága, r. zygomaticotemporalis, átfúrja a periorbitát, majd a n. lacrimalishoz összekötő ágat (ramus communicans cum nervo lacrimali) ad, amely magában foglalja a Vid-idegből származó és a ggl. pterygopalatinumon át a könnymirigyhez térő secretoros rostokat; kutyában ez hiányzik, a r. zygomaticotemporalis ága, a r. lacrimalis tér a mirigyhez. Az ideg rostjainak egyik csoportja, rr. glandulares, a könnymirigyhez megy, másik csoportja pedig a n. frontalisszal és a n. auriculopalpebralisszal (VII.) a plexus auricularis rostralist adja, amely a halánték és a fül bőrét idegzi be. Szarvasmarhában egy erős ága, r. cornualis, a halántékárok medialis szélén a szarvcsap bőréhez tér, annak érzőrostjait adja. Eközben a környező bőrt is ellátja a torus frontalisig.

A n. zygomaticus másik ága, r. zygomaticofacialis, az alsó szemgödri szélen átfordul, és az alsó szemhéj bőrében, a szemhéj tarsalis mirigyében oszlik el. Szarvasmarhában r. zygomaticofacialis accessorius is található, amely a könnyhúsocskát és a könnyzacskót idegzi be.

b) A szemgödör alatti ideg, n. infraorbitalis, erős ág, csaknem a n. maxillaris továbbfolytatódó részeként tűnik fel. Áthalad a fossa pterygopalatinán, a foramen maxillarén, belép a canalis infraorbitalisba, előzőleg azonban a tuber maxillare apró nyílásain át kis ágakat, rami alveolares maxillares caudales, bocsát a hátulsó őrlőfogakhoz. A canalis infraorbitalisban levő ágai, rami alveolares maxillares medii, a többi őrlőfogat, az ínyt, az állcsonti öbölhöz térő ágai, rr. sinus maxillaris, pedig az öböl nyálkahártyáját idegzik be. A fogmedri ágak fonatot, plexus dentalis maxillaris, adnak, amelyből a foggyökérhez, rami dentales maxillares, a gyökérhártyához és az ínyhez, a rr. gingivales maxillares, jutnak el ágak. Mielőtt az ideg a foramen infraorbitalén kilépne, a canalis alveolarison át ágakat, rami alveolares maxillares rostrales, bocsát a felső előzápfogakhoz és a metszőfogakhoz. A foramen infraorbitalén kilépő végágai az orrháthoz, rami nasales externi, az orrnyíláshoz és az orrüreg bejáratához, rami nasales interni, végül a felső ajakhoz, rr. labiales maxillares, adnak rostokat.

c) Az ékszájpadlási ideg, n. pterygopalatinus, a n. maxillarisból, annak alsó szélén különül el, és az ékcsont röpnyúlványa, valamint a szájpadláscsont függélyes része szomszédságában, húsevőkben a m. pterygoideuson áthalad. Érző- (extero-, interoceptív) és a ggl. pterygopalatinumból származó sympathicus rostokat is tartalmaz. Az orrüregben centrálisan, valamint a kemény és lágy szájpadlás nyálkahártyájában oszlik el.

Eredésénél, a fossa pterygopalatinában, medialisan rostjai között a ganglion pterygopalatinum foglal helyet. Lóban és szarvasmarhában fonat, plexus pterygopalatinus, van, amely 2–3 apró kis idegdúcot (ggll. pterygopalatina) tartalmaz. A dúc a Vid-ideg (VII.) ágától (n. petrosus major) secretoros parasympathicus és a ganglion cervicale cranialéból sympathicus rostokat (n. petrosus profundus) kap, és ezeket a n. pterygopalatinusnak adja át. E rostok a ganglionból, illetőleg a plexusból az ideg érzőrostjaihoz csatlakozva jutnak el az ideg által ellátott terület nyálkahártyájának a mirigyeihez.

A n. pterygopalatinus a ganglion területén három ágra oszlik. Ezek:

A n. nasalis caudalis, az orrüreg fő érzőidege, erős ág, amely a foramen pterygopalatinumon át az orrüregbe megy, ahol apró dúcok, ggll. nasopalatina, vannak rajta. Törzse rostokat kap a ggl. pterygopalatinumtól. Áthaladtában ágakat, rr. sinus sphenoidalis, ad az ékcsonti öblök nyálkahártyájához. Az egy-két ág ventralisan a canalis pterygoideuson áthalad, és a sutura sphenofrontalison át jut az ékcsonti öbölbe. Az orrüregben egy medialis és egy lateralis ágra, ramus nasalis ventralis lateralis et medialis, oszlik. A lateralis ág ellátja a felső orrkagyló nyálkahártyáját, valamint a középső és az alsó orrjáratot, ennek ventralis felülete kivételével. A medialis ág (n. nasopalatinus) az ekecsont szomszédságában, a nyálkahártya alatt halad, felveszi a n. vomeronasalist (I.), majd az alsó orrjárat ventralis falát látja el. Az alsó orrkagyló, valamint a középső és alsó orrjárat nyálkahártyáját is beidegzi. Végül a fissura palatinán át a kemény szájpadlás nyálkahártyájába tér.

A n. palatinus major, a három ág közül a legerősebb, a n. pterygopalatinus középső ága, az a. palatina majorral együtt a canalis palatinuson át a foramen palatinum majuson kijut, és a ggl. pterygopalatinumból eredő parasympathicus secretoros rostjai, rami communicantes cum n. palatino majore, térnek a kemény szájpadlás nyálkahártyájához, kivéve annak elülső részét, amelyet a n. nasalis caudalis lát el. Lóban kisebb ágacskákkal, rr. nasales caudales ventrales, a csontos szájpadláson (canalis interincisivus) át az orrüreg fenekének nyálkahártyáját is beidegzi, miközben összeköttetésbe lép a n. nasopalatinusszal.

A n. palatinus minor a legkisebb ideg, a lágy szájpadlás érzőidege; közlekedő ágakat kap a ggl. pterygopalatinumból, rami communicantes cum n. palatino majore. A v. palatina major szomszédságában, a tuber maxillare és az ékcsont processus pterygoideusa között vagy a canales palatini minoresen át jut el az ínyvitorlához, az annak mindkét felületén levő nyálkahártyát ellátja, bár az ínyvitorla a n. glossopharyngeustól és a n. lingualistól is kap ágakat. Az ideg rostokat ad a m. levator és a m. tensor veli palatinihez is. A kétoldali ideg, mielőtt az ínyvitorlába lépne, rostot cserél egymással.

C) Az állkapcsi ideg, n. mandibularis (V3), a trigeminus legerősebb ága, kevert vagy vegyes (mozgató‑, érző-) ideg. Ezenkívül egyes ágai sympathicus és parasympathicus rostokat foglalnak magukban. Mozgatórostjaival ellátja a rágóizmokat, a szájfenék izmait, a lágy szájpadlás és a dobhártya feszítőizmát; érzőrostokkal az alsó fogsor fogait, az alsó ajkat, az áll tájékát, a pofa és a nyelv nyálkahártyáját, a homlok oldalsó tájékát és a külsőfül elülső részét.

483. ábra - A n. mandibularis (V3) ágai (vázlatos rajz)

A n. mandibularis (V3) ágai (vázlatos rajz)


Tulajdonképpen két részből tevődik össze. Egyik része (portio minor) a mozgatógyökér, másik része a portio majorból származó érzőgyökér. A most már kevert ideg lóban és sertésben a foramen lacerum incisura ovalisán, kérődzőkben és húsevőkben a foramen ovalén hagyja el a koponyaüreget. Előzőleg ágat, r. meningeus, bocsát az agyvelőburokhoz. Sympathicus rostjait a plexus caroticus internustól kapja, amelyek intracranialisan csatlakoznak az ideghez. Nyolc ága van:

a) Az incisura ovalis tájékán elváló mozgatóideg, n. masticatorius, tulajdonképpen két rágóizmot ellátó ideget foglal magában. Az egyik a n. massetericus (rágóideg), amely a m. massetert az állkapocs processus coronoideusa és a processus condylarisa között az incisura mandibulaen át éri el. A másik ág a mozgatóideg, nn. temporales profundi (mély halántéki ideg), amely a halántéki izmot idegzi be; többnyire kettős.

b) A belső és külső röpideg, n. pterygoideus medialis et lateralis, gyenge, mozgatóágak, a röpizomhoz térnek. Az incisura ovalistól a m. pterygoideus lateralis belső felületéhez jutnak el. A belső röpideg a röpizom dorsalis, a külső pedig ventralis szélén tér az izomba.

A m. pterygoideus eredésénél a halántékcsont processus retroarticularisa tájékán parasympathicus dúc, ganglion oticum (Arnoldi), helyeződik. A dúc ágakat ad a n. buccalishoz, rami communicantes cum n. buccali, a n. auriculotemporalishoz, rami communicantes cum n. auriculotemporali. A dúc sympathicus gyökere a plexus caroticus internus útján jut a dúcba. Parasympathicus gyökerét a n. tympanicus (Jacobsoniból IX.) származó n. petrosus minor adja, amely a foramen lacerumon át jut a ganglion oticumhoz. A postganglionaris parasympathicus rostjai kapcsolódnak a n. auriculopalpebralishoz (VII.) is; ennek ágain át a fültőmirigy secretoros rostokat kap. Érzőgyökere a n. mandibularisból ered; e gyökér rostjai csupán áthaladnak a ganglionon.

c) A n. tensoris tympani az állkapcsi ideg medialis felületéből elválik, a semicanalis tubae auditivaen át a dobüregbe megy, és a dobhártya feszítőizmát, m. tensor tympani, látja el.

d) A n. tensoris veli palatini vékony ág, az ínyvitorla feszítőizmának idege.

e) A pofaideg, n. buccalis (n. buccinatorius; BNA), a pofa érzőidege. A két m. pterygoideus között a tuber maxillarén át a m. molaris felületére jut, és a pofa nyálkahártyájában oszlik el. A pofa mirigyei részére a ggl. oticumból (IX.) származó parasympathicus secretoros rostokat is visz; a száj szögletéig követhető. Szarvasmarhában egy ága, ramus parotideus, a m. masseter alsó szélén lép a felületre, és a ductus parotideus mentén visszatérve a fültőmirigyhez tér.

f) A fül–halántéki ideg, n. auriculotemporalis, érzőideg, amely az állkapocs ízületi nyúlványa alatt, az állkapocs ágának hátulsó szélén jut a külső felületre, és ott ágaira oszlik. A dorsalis ág, ramus transversus faciei, az a. transversa facieivel együtt halad, és az állkapcsi ízület tájékát, a halántéktájékot, az arcléc, részben a pofa tájékának bőrét látja el. A ventralis ág erősebb, összeköttetésben áll, a n. facialis ramus buccalisaival, rami communicantes cum n. faciali; ilyen módon érző trigeminusrostok jutnak a n. facialisba.

A fültőmirigy alatti szakaszából – húsevők kivételével – gyenge ágak, nn. auriculares rostrales, térnek az elülső fülfonathoz, plexus auricularis rostralis, a parotishoz, rami parotidei (ezek mindenekelőtt secretoros rostokat visznek a fültőmirigyhez a ganglion oticumból), a külső hallójárathoz, n. meatus acustici externi, és a dobhártyához, ramus membranae tympani (a dobhártya érzőidege).

g) Az állkapocs fogmedri idege, n. alveolaris mandibularis, vastag, kevert ideg. A m. pterygoideusok között a foramen mandibulaeba lép. Előtte bocsátja első ágát, n. mylohyoideus, amely kevert ideg. Mozgatórostja a hasonló nevű izmot, ága, n. digastricus rostralis, a kéthasú izom elülső hasát, érzőrostjai a torokjárat oralis részének bőrét látják el. A n. mandibularisnak a canalis mandibulaeban haladó érzőrostjai mint rami alveolares mandibulares caudales et medii ágakat, rami dentales mandibularest, képeznek. Ebből mennek vékony ágacskák a foggyökérhez, a periosteum alveolaréhoz, ezenfelül a rami gingivales mandibulares az ínynek a fogakhoz közeleső részeihez. Mielőtt a foramen mentalén kilépne az állkapcsi csatornából, adja a ramus alveolaris mandibularis rostralist s. r. incisivus mandibularist (JNA), amely a canalis alveolarison át a metszőfogakat és a szemfogakat idegzi be. A foramen mentalén kilépő része a n. mentalis (eq, Ru), illetve a nn. mentales (sus, Ca), amelyeknek ágai, rami labiales mandibulares et mentales, az alsó ajak bőrét és nyálkahártyáját, illetőleg az állcsúcs bőrét látják el érzőrostokkal.

h) A nyelvideg, n. lingualis, a nyelv érzőidege. Kezdeti szakaszán a m. pterygoideus lateralis és medialis között együtt halad a n. alveolaris mandibularisszal, itt a chorda tympani (VII.) tér hozzá (lásd később), majd a nyelvcsont nagy ágának (stylohyoideum) lateralis felületén a plica pterygomandibularishoz tér. Ennek tövében vékony, hosszú ágak, rami isthmi faucium, válnak el tőle, amelyek a garatszoros és a molaris fogak ínyét látják el érzőrostokkal. Törzse a m. mylohyoideus medialis felületén a nyelv hegye felé tér, miközben egy gyengébb és több erősebb ágra válik szét.

A gyengébb n. sublingualis a m. styloglossus és a nyelv nyálkahártyája között a szájfenékhez tér. A nyelv alatti nyálmirigy medialis oldalán haladó szakasza közelében multipoláris idegsejtekből álló parasympathicus dúc, ggl. mandibulare, és húsevőkben rajta ggl. sublinguale (Meckel-dúc), helyeződik. A két dúc makroszkóposan nem látható. A ggl. mandibulare a nyelv alatti nyálmirigy polystomaticus részének mandibularis felületén, a n. sublingualis alsó szélén helyeződő, mikroszkópban látható idegfonat, parasympathicus dúc. Praeganglionaris rostjait a chorda tympani (VII.) adja, sympathicus rostjai pedig a plexus caroticus externusból vagy internusból (a chorda tympanin át) származnak. Postganglionaris rostjai, rr. glandulares, az áll alatti és a nyelv alatti nyálmirigyek secretoros, a szájfenék és a nyelv ereinek és nyálkahártyájának vegetatív beidegzését adják. A chorda tympaniból származó ízlelőrostok a nyelv elülső, nagyobb részének ízlelőbimbóiból térnek az arcideg ggl. geniculijába. A ggl. sublinguale kutyában a n. sublingualis kezdeti szakaszán található, kicsi dúc, amely az áll alatti nyálmirigy hilusában fekvő ggl. mandibularéval a r. communicans cum n. lingualis útján összeköttetésben áll. A n. sublingualis érzőrostjai a nyelv nyálkahártyájában ágazódnak el, ezenkívül vegetatív rostok is mennek az ínyhez, a pofa és a nyelv nyálmirigyeihez és ereihez is.

A n. lingualis erősebb ágai, rami linguales, a m. hyoglossus és a m. genioglossus között a nyelv hegye felé térnek, miközben sok ágat adnak a nyelv és a szájfenék nyálkahártyájához.

VI. A szem távoztatóidege, nervus abducens

A n. abducens főként mozgató-, sertésben, kutyában, emberben érzőrostokból is áll, a szemgolyót mozgató izmok idegeinek egyike. Cerebralis, intra- és extracranialis szakasza van.

1. A cerebralis szakasz a n. abducens nyúltvelőben levő magjából, nucleus motorius n. abducentis, ered, amely a rhombárok elülső részén, az arcideg belső térde alatt, a n. hypoglossus magva előtt fekszik. A genu n. facialist tulajdonképpen ez a mag alkotja. A mag pályák útján a többi szemmozgató ideg magvaival és az agykéreggel is kapcsolatban van. A belőle eredő neuritok egy kisebb csoportja az n. oculomotorius magjának a belső egyenes szemizmot ellátó idegsejtjeihez is csatlakozik. A neuritok nagyobb csoportja ventralis irányban a formatio reticularison át a pyramispályák között halad, és a Varol-híd mögött a corpus trapezoideumon lép ki a nyúltvelőből. Itt a gyökér rostjai között sertésben, kutyában és emberben érző idegsejtek (spinalis ganglionmaradvány) vannak; ezek adják a n. abducens proprioceptív érzőmagvát. Egyesek feltételezik, hogy a motorikus magja körül is van érző magcsoport vagy pedig a nucl. tractus spinalis n. trigeminitől kap érzőrostokat.

2. Intracranialis szakasza a n. ophthalmicusszal és a n. oculomotoriusszal közös durahüvelybe foglaltan, a laterális idegvályúban halad, és a fissura orbitalison (eq, Ca), illetőleg a foramen orbitorotundumon (Ru, sus) át lép a szemgödörbe. Eközben sympathicus rostokat kap a plexus caroticus internusból, r. comm. cum n. sympathico, és a foramen orbitorotundumnál rostot kap a n. ophthalmicustól (n. ciliaris longus) is.

3. Extracranialis szakasza a szemgödör alapján két kötegre válik szét. A két köteg a külső egyenes szemizom és a szem hátravonó izma között halad az izmok középső szakaszáig, miközben sertésben a ggl. pterygopalatinumtól postganglionaris rostokat kap. A lateralis nagyobb köteg a külső egyenes szemizmot, a medialis gyengébb köteg pedig a szemgolyó hátravonó izmának lateralis nagyobb részét idegzi be. A n. abducens főként mozgatóideg, motorikus és proprioceptív (izomérző) rostokat tartalmaz, bénuláskor összetérő kancsalság (strabismus convergens) keletkezik.

VII. Az arcideg, nervus facialis (nervus intermedio-facialis)

Az arcideg a második zsigerív idege, kevert ideg, funkcionálisan két része van: a főként mozgatórostokból álló pars facialis, és az érző-, érzékszervi és parasympathicus (secretoros, vasodilatatoros) rostokat is tartalmazó pars intermedia.

Mozgatórostjai ellátják az arc mimikai izmait, a fül izmait, a m. stapediust, a m. digastricus hátulsó hasát és a m. stylohyoideust.

Érzőrostjai az arc izmaihoz térnek, azok izomérző rostjait adják.

Ízlelőrostjai a nyelv elülső kétharmadának ízlelőbimbóiból indulnak ki.

Parasympathicus rostjai a könnymirigyet, az orrüreg, a szájpadlás, a szájüreg, a nyelv és a garat nyálkamirigyeit, valamint a gl. submandibularist és a gl. sublingualist látják el secretoros és vasodilatatoros rostokkal. Bénulásakor az orrszárnyak, az ajkak, a szemhéj, a fül lóg, a takarmány a pofazacskóban pang (az állat „bagózik”), a nyálelválasztás csökken.

484. ábra - A n. facialis (vázlatos rajz)

A n. facialis (vázlatos rajz)


Az arcidegnek cerebralis, intracranialis és extracranialis szakasza különböztethető meg.

1. Cerebralis szakasz. Az ideg rostjai a nyúltvelőben három magból szedődnek össze. Ezek:

a) A motorikus vagy nagy idegsejtes mag, nucleus motorius n. facialis, amely a nyúltvelőben basalisan a nucleus ambiguus előtt és annak folytatásában van. Helyét ventralisan lapos domborulat, tuberculum faciale ventrale, jelzi. A belőle eredő mozgatórostok a mag fölött medialisan helyeződő n. abducens magvát dorsomedialisan hurokszerűen megkerülik (genu n. facialis), ezáltal rostjai a rhombárok alapján duzzanatot, tuberculum faciale dorsale, képeznek.

b) A n. abducens magjától lateralisan helyeződik a felső facialis mag, nucleus parasympathicus nervi facialis (nucleus salivatorius rostralis), amely a n. glossopharyngeus mozgatómagjának szomszédságában van. A mag caudalis része mint nucleus lacrimalis funkcionálisan elkülöníthető. A parasympathicus mag rostjainak egy csoportja a Vid-ideg részeként a ganglion pterygopalatinumba tér, a rostok másik csoportja a dobhúr, chorda tympani, útján a ganglion mandibularébe jut.

c) A ganglion geniculi, az arcideg érző- és ízlelő-, egyszersmind parasympathicus rostjait magában foglaló dúc, amit a spinalis ganglionsejtjeivel azonos pseudounipolaris sejtek, a ganglionon áthaladó idegek (dobhúr, n. petrosus major) és parasympathicus ganglionsejtek rostjai alkotnak. A sejtek centrális rostjai három agyvelőmaghoz, éspedig a nucleus parasympathicus n. facialishoz, a nucleus tractus spinalis nervi trigeminihez, a tractus solitariusban pedig a nucleus tractus solitariushoz térnek. Periferikus rostjai a parasympathicus rostokkal együtt a nervus intermediust (Wrisberg; XIII. agyvelőideg) képezik. Ez az arcideg pars intermediája.

2. Intracranialis szakasz. A n. facialis a VIII. agyvelőideggel együtt a Varol-híd hátulsó széle mögött, két gyökérrel lép ki a nyúltvelő ventrolateralis felületén. A rostromedialisan helyeződő nagyobb gyökér a n. facialis, a kisebb caudolateralis gyökér a n. intermedius. Ez utóbbi a VIII. agyvelőideg gyökeréhez fekszik, s az lóban sem a VIII. agyvelőidegtől, a n. vestibulocochlearistól, sem a n. facialistól nem különíthető el jól. A két gyökér a VIII. agyvelőideggel együtt a subarachnoidealis üregben halad a porus acusticus internuson át a meatus acusticus internusba. Itt rostkicserélődés megy végbe a n. vestibulocochlearis és a n. facialis érző- és parasympathicus rostjai között. Ez úton jutnak secretoros parasympathicus rostok a hártyás labyrinthus (ductus cochlearis) stria vascularisához, ami az endolympha termelését serkenti. Az ideg e szakaszát a kemény agyvelőburokból származó hüvely borítja. A fundus meatus acustici interni dorsorostralis nyílásán (introitus canalis n. facialis) az arcideg belép a sziklacsont pars petrosájának zárt csatornájába, canalis facialis, miközben a tőle caudoventralisan levő VIII. agyvelőideg rostjai az alapon levő három nyíláson át a belső fülbe térnek.

A zárt csatornát elhagyva, a nervus facialis caudalisan a dobüreg medialis falának félárkában folytatja útját (emberben teljes csatorna). A félárok ívszerű, domború szakaszában található a n. facialis külső térde (geniculum nervi facialis externum), amelyen a ganglion geniculi található. A ganglion geniculi a nervus intermedius érződúca; spinalis ganglionnak felel meg. A továbbiakban a n. facialis a sziklacsont pars petrosája és pars tympanicája között a foramen stylomastoideumon át kilép a koponyaüregből.

Még a canalis facialisban a következő ágai vannak:

a) Nervus petrosus major, amely a ganglion geniculiból ered, érző- és parasympathicus rostokból áll. A canalis petrosusban halad, majd mielőtt a Vid-csatornába lépne, a n. caroticus internustól elváló postganglionaris sympathicus rostokból álló ideg, nervus petrosus profundus, társul hozzá. Ezzel együtt képezik a már említett Vid-ideget (n. canalis pterygoidei Vidii), amely a canalis pterygoideuson a (Vid-csatornán) át az ékszájpadlási árokban levő ganglion pterygopalatinumba tér (lásd később). A ganglionból kilépő postganglionaris rostok a könnymirigy, a szemhéjak, az orrüreg nyálkahártyamirigyeinek parasympathicus, secretoros, valamint vérereinek parasympathicus (értágító), a velük együtt haladó sympathicus rostok pedig sympathicus beidegzését szolgáltatják. A ganglion pterygopalatinum eszerint az arcideg egyik parasympathicus dúca, a ganglion cervicale cranialéból származó sympathicus rostok csak áthaladnak rajta. A n. petrosus major valószínűleg a m. levator veli palatinihez térő motorikus és a garat hátulsó dorsalis falához térő érzőrostokat is tartalmaz.

A ramus communicans cum plexu tympanico et nervo petroso minori a ganglion geniculitól eredő vékony ág, amely a dobüreg paries labyrinthicusán helyeződő finom rostokból álló plexus tympanicushoz (IX.), illetőleg a n. petrosus minorhoz (IX.) tér.

A nervus stapedius a ganglion geniculit elhagyó facialis törzsből ered, mozgatórostjaival a kengyel feszítőizmát, a m. stapediust látja el.

A chorda tympani, dobhúr, a ggl. mandibularéból és a ggl. sublingualéból (Ca; Meckel-dúc) származó, praeganglionaris, parasympathicus rostokból a ganglion geniculi bipoláris idegsejtjeiből eredő, érzőrostokból és a nyelv elülső 2/3-ából az ízlelőbimbókból kiinduló ízlelőrostokból álló, vékony köteg. A dobüregben válik el a n. facialistól, és a canaliculus chordae tympaniban haladva, a Glaser-féle résen át (fissura petrotympanica Glaseri) lép ki a koponyaüregből. Az a. maxillarist medialisan keresztezi, és a n. trigeminus ágához, a n. lingualishoz társul, amelynek rostjaival együtt a Meckel-dúcba tér. Érzékszervi (ízérző), érző- és parasympathicus (secretoros) rostjai a dúcban átcsatolódnak, ízlelőrostjai a n. lingualis rostjaival együtt haladnak, és a nyelv elülső kétharmadán levő gomba alakú nyelvszemölcsök ízlelőbimbóihoz térnek.

A ramus auricularis internus az arcideg törzsével együtt lép ki a foramen stylomastoideumon. Kilépése után elválik a n. facialistól, és mozgatórostjai a fül hátának izmaihoz térnek. Lóban a n. vagus ggl. proximaléjától a r. auricularis n. vagi tér a canaliculus mastoideuson át a canalis facialisban haladó ideg törzséhez.

A ganglion oticumhoz térő rostok a chorda tympaniból eredő motoros rostok, amelyek a m. levator veli palatinihez térnek. Ezek a rostok ágakat adnak a plexus pharyngeushoz is.

3. Extracranialis szakasz. Az arcideg a foramen stylomastoideumon át elhagyja a sziklacsontot, és a fossa retromandibularisban, lóban a fültőmirigy alatt, a többi házi emlősállatban pedig a mirigy állományában ágaira oszlik.

Ágai:

a) Nervus auricularis caudalis (retroauricularis; JNA). Közvetlenül a foramen stylomastoideum tájékán ered, megkerüli a processus mastoideust, és a gl. parotistól fedetten a nyakszirt felé tér.

Mozgatórostjaival a fülkagyló felső és hátulsó izmait látja el. Az I. és a II. nyaki gerincvelőideg ventralis ágával, a n. auricularis magnusszal a hátulsó fülfonatot, plexus auricularis caudalist (plexus retroauricularist) adja.

Érzőrostjai a külső hallójárat bőrét és a fültő mögötti bőrt idegzik be. Húsevőkben egy ága, r. platysmatis cervicalis, a nyak bőrizmait látja el.

b) Ramus digastricus. A fültőmirigy alatt, ventralisan haladó, rövid idegtörzs. Lóban gyűrűt képez az a. auricularis caudalis körül, majd ismét egyesül az arcideg törzsével. A ramus digastricus, a m. digastricus hátulsó hasát és lóban a m. occipitomandibularist látja el mozgatórostokkal, kutyában a m. jugulohyoideushoz tér. Ramus stylohyoideusa a m. stylo- és m. jugulohyoideust idegzi be.

c) Nervus auriculopalpebralis (nn. auriculares rostrales). Az arcideg törzsének elülső felületétől ered, és a fülizmok közé lép, ahol ágaira oszlik. Ágai, rami auriculares rostrales, az V. agyvelőideg nervus auriculotemporalisával (V3) fonatot, plexus auricularis rostralis, képeznek; e plexusban a nervus trigeminus érzőrostjai a bőrt, az arcideg mozgatórostjai pedig a fülizmokat és a m. auricularis ventralist látják el. A n. auriculopalpebralis továbbhaladó része mint ramus zygomaticus a szemgödör felé tér, és ott fonatot alkotva, csatlakozik a r. zygomaticofacialis és r. zygomaticotemporalis (V3) rostjaihoz; így az utóbbi idegek által ellátott terület bőrérző rostjait szolgáltatja. A szemhéjhoz térő ágai, rr. palpebrales, a m. orbicularis oculi és a m. levator anguli medialis mozgatórostjait adják. Kutyában az orrhát bőrét és izmait szintén ez az idegág látja el. E rostok összeköttetésben állanak még a n. lacrimalis (V1), a n. supraorbitalis (V1) és a n. supra et infratrochlearis (V1) rostjaival is.

d) Plexus parotideus (lúdlábfonat, pes anserinus). A n. auriculotemporalis (V3) és a n. petrosus minor (IX.) rostjaival együtt fonatot alkot a fültőmirigyen.

e) Ramus colli. Szarvasmarhában és juhban hiányzik, a többi házi emlősállatban caudoventralisan a v. maxillaris (interna) mellett halad az alsó fülizom által takartan, és a sulcus jugularishoz jut; a nyak bőrizmát látja el. Rostokat ad a n. auriculotemporalishoz (V3) és a n. transversus collihoz is. Kisebb ágai (rr. platysmatis, facialis) az arc bőrizmait látják el.

A n. facialis ágakat ad a gégecsőhöz, a m. masseter és a gl. parotis tájékához, valamint a m. auricularis ventralishoz is.

Az arcideg törzse az állkapocs ágának hátulsó szélén két végágra, rami buccales et ramus marginalis mandibulae, oszlik.

f) A rami buccales a járomív és az arcléc alatt a külső rágóizmok felületén cranialis irányban haladnak. Rostjai a külső rágóizom, a pofa, az orr és az orrajaki tájék izmait látják el. Egyik ága, ramus zygomaticoorbitalis (JNA), a m. zygomaticust, a m. frontalist, a m. levator nasolabialist, a m. orbicularis palpebrarumot, egyéb ágai, rami buccolabiales, az ajkak és a pofa izmait idegzik be.

g) A ramus marginalis mandibulae az alsó ajakhoz tér. Kérődzőkben és kutyákban a m. masseter alsó széle mentén, sertésben a torokjáratban halad, és az incisura vasorumon át lép az arc külső felületére. A külső rágóizom elülső szélén egyes rostjai a n. buccalis (V3) fonatából a plexus buccalisba mennek át, és a rami buccaleshez is csatlakoznak. Egy ága, ramus colli (n. colli; JNA), a nyak bőrizmaihoz tér (lásd előbb).

VIII. A hallóideg, nervus vestibulocochlearis (nervus statoacusticus; JNA)

A hallóideg a hallás és az egyensúlyozás fajlagos idege, érzékszervi ideg. Két gyökere, radix vestibularis és radix cochlearis, tulajdonképpen két ideget foglal magában; az egyik a tornácideg, pars vestibularis s. n. vestibuli, a másik a csigaideg, pars cochlearis s. n. cochleae. Jóllehet a két ideg topográfiailag szoros kapcsolatban van egymással, funkciójuk nagymértékben különbözik egymástól. A belső fülben erednek, és elsődlegesen a nyúltvelőben végződnek, de vannak subcorticalis és corticalis központjaik is.

485. ábra - A hallópálya és a n. vestibulocochlearis

A hallópálya és a n. vestibulocochlearis


1. A tornácideg, pars vestibularis, a belsőfül utriculusának, n. utricularis, és sacculusának, n. saccularis, hámsejtjeiből, a maculae staticaeből, valamint a három ívjárat crista ampullarisaiból, n. utriculoampullaris (n. ampullaris anterior, lateralis, posterior), indul ki. Ezekből a receptorokból kilépő rostok tulajdonképpen az idegdúc, ggl. vestibulare (Scarpae) bipoláris idegsejtjeinek postganglionaris, periferikus rostjai. A dúc a belső hallójárat fenekén (fundus meatus acustici interni) a crista transversa fölött helyeződik. Két ganglionból, ggl. vestibulare pars superior et inferior, áll, amelyeket isthmus ganglionaris köt össze egymással. A ggl. vestibulare pars superiorjához a n. utricularis, a n. ampullaris anterior et lateralis és a n. saccularis egy ága tér; a ggl. vestibulare pars inferiorjához a n. ampullaris posterior és a n. saccularis csatlakozik. A dúcból eredő centrális rostok alkotják a tornácideg gyökerét, radix vestibularis, mely a radix cochlearisszal együtt dura-hüvelybe foglaltan a porus acusticus internuson át a nyúltvelőbe lép, ahol rostjai a rhombárok két oldalán a genu n. facialistól lateralisan helyeződő négy maghoz, a medialis nucleus vestibularis medialis (Schwalbe) a nucleus vestibularis lateralis (Deiters), a kettő fölött levő nucleus vestibularis rostralishoz (Bechterew) és a nucleus vestibularis spinalishoz térnek.

Az ideg törzséből és részben a nucleus vestibularis rostralisból származó tractus vestibulocerebellaris a kisagyvelő lebenyeivel (flocculus, nodulus) létesít kapcsolatot, a térbeli tájékozódás, alátámasztás és az egyensúly megtartásában van szerepe. Ide a ggl. vestibularéból is, a Bechterew-magból pedig a nucleus fastigiihez térnek rostok.

A tractus vestibulolongitudinalis a fasciculus longitudinalis medialishoz térő rostok, amelyek a szemmozgató idegek, a zsigerívidegek és a gerincvelőidegek mozgatómagvain, a nucl. ruberen (tractus vestibulorubralis), az ikertelepek magvaiban (tractus vestibulotectalis) végződnek.

A tractus vestibuloreticularis rostjai a nucleus reticularishoz térnek, majd átcsatolódva, a tractus reticulospinalisban a gerincvelő mozgatómagvain végződnek.

A tractus vestibulospinalis a Deiters-magból a gerincvelő motoros sejtjeihez térnek.

A tractus vestibulothalamicus és tractus vestibulopallidalis a köztiagyvelő, illetve a pallium magvaival köti öszsze a vestibulum magvait.

2. A csigaideg, pars cochlearis, a hallás érzékszervi idege. Periferikus és centrális szakaszát különböztetjük meg.

Periferikus szakasza a csigajárat Corti-szervéből ered. Dúcát a csiga tengelyében levő ggl. spirale cochleae gyöngyfüzérszerű, bipoláris ganglionsejtjei képezik, amelyek periferikus nyúlványai mint csupasz rostok a Corti-szerv membrana basilarisának nyílásain, foramina nervosa, át lépnek ki, majd a Corti-szerv receptor sejtjein végződnek.

A sejt centrális velőhüvelyes rostjai a csiga tengelyében, a canalis spiralis cochleaeben és a canalis spiralis modioliban haladnak, majd a foramen nervosumokon át a meatus acusticus internusba jutnak, ahol a rostok egységes ideget alkotnak. Ez a pars cochlearis a pars vestibularishoz társul, majd a nyúltvelőben levő hallómagvakhoz, nucleus cochlearis dorsalis et ventralis, tér.

A nucleus cochlearis dorsalisból kiinduló rostok a rhombárok alapján haránt irányban az ellenkező oldalra térnek át, miközben a belőle előre, rostralisan haladó rostok az azonos oldali corpus geniculatum mediale és colliculus caudalis magjaihoz mennek.

A nucleus cochlearis ventralis rostjai a nyúltvelő közepén helyeződő medialis hurokpályán, másodlagos érzőpályán, a lemniscus medialison át haránt irányban az ellenkező oldali nucleus olivarisba és a nucleus dorsalis et ventralis corporis trapezoideibe térnek. A kétoldali nucleus cochlearis rostjai tehát kereszteződnek egymással. Az innen eredő rostok rostralisan haladnak, és csatlakoznak a nucleus dorsalis, előbbiekben ismertetett rostjaihoz. Az így kialakult hallópálya centrális tractusa a lemniscus lateralisban részben a colliculus caudalishoz, részben pedig a corpus geniculatum mediale magjaihoz jutnak el. Az utóbbin átkapcsolódva, a radiatio acusticán át rostjai az agykéregbe mennek.

IX. A nyelv-garat ideg, nervus glossopharyngeus

A nyelv-garat ideg a harmadik zsigerív idege, kevert ideg, érző-, érzékszervi (ízérző) mozgató- és autonóm rostokat tartalmaz. A garat felső és a lágy szájpadlás alsó részének érző, a nyelv gyökerének ízlelő-, a parotisnak és a nyelv hátulsó része nyálkamirigyeinek secretoros idege. A hozzá társuló sympathicus rostok ugyanezt a területet idegzik be.

486. ábra - A n. glossopharyngeus ágai (vázlatos rajz)

A n. glossopharyngeus ágai (vázlatos rajz)


Cerebralis, intracranialis és extracranialis szakaszát különböztetjük meg.

1. Cerebralis szakasz. Érző-, érzékszervi, motorikus és parasympathicus magva van.

Érzőmagvát a bipoláris idegsejtekből álló két dúc, ganglion proximale et distale, adja. A ggl. proximale érződúc, a foramen jugularéban intracranialisan, a ganglion distale (ganglion petrosum) ízlelődúc a fossula petrosában extracranialisan helyeződik. Szerkezetük alapján csigolya közötti dúcnak felelnek meg. A két dúc egymástól kérődzőkben, sertésben, macskában, jól elkülöníthető, lóban, kutyában nem.

A bipoláris idegsejtek centrális nyúlványai a nyúltvelőben két nyalábra – ascendáló és descendáló nyalábra – válnak szét. Közülük az ascendáló nyaláb egy része az ideg érzőmagvához (nucleus sensorius n. glossopharyngei) tér. Az ascendáló nyaláb főként ízérző rostokat tartalmazó másik része a tractus solitariushoz társul, és a nucleus tractus solitariiban végződik.

A descendáló nyaláb rostjai a n. trigeminus rostjaihoz csatlakozva a nucleus tractus spinalis nervi trigeminiben végződnek. E rostok a hő-, a fájdalom- és a tapintásérzés szolgálatában állnak. (Az ilyen típusú érzőrostok ugyanis bármely agyvelőidegtől származnak is, mindig ehhez a maghoz térnek.)

A nucleus tractus solitariiban a n. glossopharyngeus és a n. vagus fontos zsigeri, érző-, viscerosensoros reflexeinek (garat-, köhögési és hányási reflex) afferens szárai is végződnek.

A nyelv-garat ideg mozgatórostjai az ellenkező oldali nucleus ambiguus rostralis végében levő gyökérsejtekből erednek. A kétoldali rostok kereszteződnek egymással, és úgy lépnek ki az agyvelőből, miközben az érzőnyalábokhoz társulnak.

Az ideg parasympathicus rostjainak gyökérsejtjei, a nucleus parasympathicus n. glossopharyngei et vagiban és a nucleus salivatorius caudalisban vannak, ahonnan a n. vagus hasonló típusú rostjai is erednek. Innen eredő rostjai az ideg ágaiban levő, mikroszkópban látható, ggl. periferica és ggl. oticum (V.) idegsejtjeiben csatolódnak át.

2. Intracranialis szakasz. A nyúltvelő oldalán, a corpora restiformia mellett, a n. vagus szomszédságában kilépő n. glossopharyngeus vékony ágat (ramus meningeus) bocsát a kemény agyvelőburokhoz, majd lóban és sertésben a foramen lacerum aboralén, szarvasmarhában és kutyában a foramen jugularén át hagyja el a koponyaüreget a X., a XI. agyvelőideggel együtt. Kilépése helyén a fossula petrosában levő ggl. distaléhoz térnek azok a postganglionaris sympathicus rostok (rami communicantes cum nervo sympathico), amelyek a ggl. cervicale cranialéból a n. jugularisszal jutnak hozzá. Ugyanide térnek a n. vagus communicáló ágai (rr. communicantes cum nervo vago) is. Mindezen kívül a nyelv-garat ideg rostokat bocsát a n. vagus ramus auricularisához és a n. facialishoz is.

3. Extracranialis szakasz. Az ideg koponyaüreget elhagyó törzsét közös kötőszövet fűzi össze a X. és XI. agyvelőideg törzsével és a ggl. cervicale cranialéval; a stylohyoideum alsó széle mentén, lóban a légzacskón rostroventralisan halad, eközben a következő ágai vannak:

a) A ggl. distaléból eredő vékony ága, a n. tympanicus (Jacobsoni), a canalis tympanicuson át a dobüregbe tér, és a promontorium tájékán az arcideg n. petrosus majorának és a sympathicus plexus caroticus internusból eredő nn. caroticotympanici rostjaival a nyálkahártya alatt sűrű hálózatot, plexus tympanicus, képez. A hálózatból eredő n. petrosus minor a foramen lacerumon át a koponya alapján helyeződő ggl. oticumhoz tér (V3). Az ettől a dúctól elváló postganglionaris összekötő rostok, rami communicantes cum n. auriculo temporali, a n. auriculotemporalis rostjaival plexus parotideust alkotnak, és a parotis secretoros rostjait adják. A plexus tympanicusból elváló rostok másik része a chorda tympanihoz (VII.) is csatlakozik, ramus tubariusa pedig a fülkürthöz tér.

b) A ramus sinus carotici (Hering-ideg) lóban, húsevőkben az a. carotis interna, kérődzőkben és sertésben az a. occipitalis tövében levő sinus caroticus pressoreceptor zónájából eredő rostok, valamint a glomus caroticum chemoreceptoraiból eredő afferens rostok közös kötege, amely a nyúltvelő vasomotoros magvaihoz tér.

c) A ramus m. stylopharyngei caudalis a m. stylohyoideus mozgatórostjait adja.

d) A ramus pharyngeus mozgató-, érző- és parasympathicus rostokat tartalmaz. Mozgatórostjai a garat izmait, a m. palatinust, a m. palatopharyngeust, a m. pterygopharyngeust és a m. keratopharyngeust látják el. Kisebb ágai a n. vagusszal és a sympathicusszal a garatfonatot, plexus pharyngeus, képezik. A rostokon szarvasmarhában és juhban ganglion, ggl. lateropharyngeum, található.

e) A rami linguales, a nyelvhez térő ágak, a lágy szájpadlás nyálkahártyájának érző-, izmainak pedig a mozgatórostjait is adják, különben a nyelv gyökerének érző-, leveles és körülárkolt szemölcseinek pedig ízérző rostjait szolgáltatják.

f) A rami tonsillares a mandulához térnek. Egy erősebb ága a n. lingualisszal (V3) is összeköttetésben van. (Az ideg rostjai között emberben multipoláris idegsejtek vannak.)

X. A bolygóideg, nervus vagus

A bolygóideg kevert vagy vegyes ideg, főként parasympathicus, de érző-, mozgató- és sympathicus rostokat is tartalmaz.

Mozgatórostjai ellátják a garat és a lágy szájpadlás emelő-, a középső és az alsó garatfűző, valamint a gégeizmokat és a nyelőcső harántcsíkos izomzatát.

Érzőrostjai a garat alsó részéhez, az agyvelő burkához, a külső fülhöz, a gégebejárathoz, a gégecsőhöz, a tüdőhöz, a nyelőcső nyálkahártyájához térnek; magában foglalja még az ideg a nyelőcső, a tüdő, a nagyerek és a szívburok speciális reflexpályájának efferens rostjait is.

Parasympathicus rostjai a gége, a gégecső simaizmait és mirigyeit, a tüdőt, az alsó légutak simaizmait és mirigyeit, a szívet, a gyomrot, a közép- és utóbelet (a colon descendens és a végbél kivételével), a bélcső nagy járulékos mirigyeit, a lépet, a vesét és a mellékvesét látják el.

Cerebralis és extracranialis szakasza van; az utóbbin belül cranialis, cervicalis, thoracalis és abdominalis része különböztethető meg.

487. ábra - A bolygóideg magjai és ágai (vázlatosan)

A bolygóideg magjai és ágai (vázlatosan)


1. Cerebralis szakasz. A bolygóideg érző- (zsigeri érző-) rostjai az ideg törzsén elhelyeződő két dúcból, a fossa jugularisban intracranialisan levő ggl. proximale s. jugularéból és az a. carotis communis osztódása tájékán található ggl. distale s. nodosumból származnak. A dúcok szerkezetük alapján csigolyák közötti dúcnak felelnek meg; „pseudounipolaris” idegsejtjeik centrális nyúlványai a nyúltvelőbe lépve két nyalábot képeznek. Közülük az ascendáló nyaláb a nucleus terminalis alae cinereae lateralisban, a descendáló nyaláb nagyobb része a nucleus tractus solitariiben (a kettőt a tractus solitarius köti össze), kisebb része a nucleus tractus spinalis n. trigeminiben végződik.

Mozgatórostjai részben vagy egészben a nucleus ambiguus (nucleus motorius n. vagi et n. glossopharyngei) középső részének gyökérsejtjeiből származnak, és a n. accessorius vagi útján jutnak a vagus törzséhez.

Parasympathicus magja a nucleus parasympathicus n. vagi; a sympathicus rostok részben már a feji, részben távolabbi szakaszán csatlakoznak hozzá. A nyúltvelőt a IX. és a XI. agyvelőideg között, azokkal együtt hagyja el.

A n. vagus lóban és sertésben a foramen lacerum aboralén, kérődzőkben, húsevőkben a foramen jugularén át hagyja el a koponyaüreget. Még a foramen jugularében, inkább azon belül, a hosszú ggl. proximale s. jugulare foglal helyet.

2. Extracranialis szakasz. a) Cranialis rész. A ggl. proximale jugularéből a következő ágak erednek:

Ramus meningeus, emberben a ggl. proximale (s. jugulare) dorsalis részéből ered, és a koponyaüregbe visszatérve, érzőrostjai az agyvelő burkaiban oszlanak el.

Ramus auricularis, a ggl. proximaléból vagy az alatt, az ideg törzséből eredő ág. A n. glossopharyngeus ggl. distaléjából egy vékony összekötő ág, a r. communicans cum n. glossopharyngeo csatlakozik hozzá, és lóban azzal együtt a canaliculus mastoideuson át a dobüregbe lép, ahol a n. facialis ramus auricularis internusának bőrérző rostjait adja (lásd előbb). Szarvasmarhában különálló, vékony idegrostok térnek a n. tympanicushoz, a n. accessorius spinalis gyökereihez és a n. hypoglossushoz is.

b) Cervicalis rész. A bolygóideg továbbhaladva eljut az a. carotis communis osztódási helyéhez, ahol a truncus sympathicushoz csatlakozik, és azzal közös törzset, truncus vagosympathicus, alkot. A közös törzs előtt a n. vaguson sertésben, juhban és húsevőkben orsó alakú idegdúc, ggl. distale (ggl. nodosum) van; lóban, szarvasmarhában rostok közötti diffúz ganglionokat tartalmazó idegfonat, plexus nodosus, foglal helyet. (Húsevőkben veszettség esetén a ganglion idegsejtjeiben a Negri-féle testecskék éppúgy megtalálhatók, mint az Ammon-szarvban.)

A ggl. distaléból, illetve a plexus nodosusból eredő ágak

– Rami pharyngei. A ggl. distaléból vagy az alatt erednek; a ggl. cervicale cranialéból sympathicus rostokat kapnak. Szarvasmarhában különösen vastagok, és az a. carotis internát medialisan keresztezve, a garat oldalsó falához térnek, ahol két ágra oszlanak.

A dorsalis ág a garatfűző izmokat (mm. constrictores pharyngis, m. stylo-, m. palatopharyngeus, m. levator veli palatini, m. palatoglossus) és a garat nyálkahártyáját látja el. Egy ágat, r. oesophageus, a nyelőcsőhöz, kisebb ágakat pedig a pajzsmirigyhez is ad.

A ventralis ág, a IX. és a XI., a XII. agyvelő- és az I. nyaki gerincvelőideg ágaival és sympathicus rostjaival együtt a plexus pharyngeust képezi, amely a garatizmokban és a garat nyálkahártyájában (lóban a légzacskó nyálkahártyájában is) oszlik el. Rostjai a garat nyálkahártyája alatti és izomrétege közötti intramuralis ganglionokhoz térnek.

A n. laryngeus cranialis a ggl. distaléból ered, sympathicus rostokat kap a ggl. cervicale cranialétól; az a. carotis communist medialisan keresztezi, majd belső ága, ramus internus, a fissura thyreoideán, illetőleg a foramen thyreoideumon át a gégébe lép, és érzőrostjai annak nyálkahártyájában oszlanak el. Anasztomozál a n. laryngeus caudalisszal, ramus communicans cum n. laryngeo caudali; (ansa Galeni). A n. laryngeus cranialis külső, vékony ága, a ramus externus, korábbi nevén n. laryngeus medius, a m. cricothyreoideust látja el mozgatórostokkal. Másik, igen vékony ága mint n. depressor (n. aorticus n. vagi) a n. laryngeus cranialis tövéből és mögötte a n. vagus törzséből, két gyökérrel ered. Rövid lefutás után a truncus vagosympathicus törzsébe visszatérve eljut a mellüregbe, és a ggl. cervicale caudale sympathicus rostjaival, az aortaív falán és az a. pulmonalison vékony hálózatot képez. Sertésben, nyúlban és esetenként macskában különálló, önállóan lefutó ideg. Ingerlésére a vérnyomás alászáll. Az ideg afferens rostokat visz az aorta és a tüdőartéria falában levő baroreceptorokból az agytörzs vasomotoros centrumaiba.

A n. laryngeus recurrens (visszatérő gégeideg) a ggl. nodosum, illetve a plexus nodosus tájékán ered, és a n. vagus törzsébe foglaltan a mellüregbe, egészen a szív basisáig jut el, ahol azután kilép a főtörzsből. Tőle a különválásáig kisebb ágak mennek a gégecső izmaihoz és rami tracheales craniales a nyálkahártyájához, valamint a nyelőcső kezdeti szakaszához, rami oesophagei.

A bal oldali ideg az aorta ívén, a jobb oldali a truncus costocervicalison átkacsolódik, visszafordul és a gégecső peritrachealis kötőszövetében a gégéhez tér. Végső szakasza mint n. laryngeus caudalis a felső gyűrű–kannaporci izmon ágaira oszlik, és a m. cricothyreoideus kivételével az összes gégeizmot ellátja mozgatórostjaival.

A truncus vagosympathicus a torkolati barázda mélyén az a. carotis communistól dorsomedialisan halad a mellkas bejárata felé. Kutyában a ggl. cervicale caudale tájékán, a többi háziállatfajban előtte, a n. vagus elválik a truncus sympathicustól és a szív alapja felé tér. A sympathicus köteg a ggl. stellatumba megy, majd a mellkas dorsalis falán retropleuralisan mint sympathicus határköteg halad tovább.

c) Thoracalis rész. A bolygóideg különvált mellkasi része baloldalt az a. subclavia sinistra alatt, jobboldalt a gégecső hosszában fut le. A gégecső bifurcatiójánál mindegyik oldali n. vagus egy dorsalis és egy ventralis ágra oszlik, majd a bifurcatio mögött a kétoldali dorsalis és ventralis ág egyesülésével egy-egy páratlan truncus vagalis dorsalis, illetőleg truncus vagalis ventralis alakul ki. Ezek dorsalisan és ventralisan kísérik a nyelőcsövet, annak mentén bejutnak a hasüregbe.

488. ábra - A szív beidegzése (Clara, N. szerint)

A szív beidegzése (Clara, N. szerint)


A thoracalis rész ágai:

– rr. cardiaci, amelyek a sympathicus rostokhoz csatlakozva mint plexus cardiacus átfúrják a szív burkát, és a szív izomzatában oszlanak el,

– rr. tracheales, plexust képezve az aorta közelében válnak el a n. vagus törzsétől, és a gégecső dorsalis felületéhez térnek,

– rr. bronchales, a gégecső bifurcatiója tájékán a fő-bronchusokhoz, amögött pedig mint plexus pulmonalis a tüdő állományába mennek,

– rr. oesophagei, a nyelőcső mellkasi szakaszának izomrétegét és nyálkahártyáját látják el; ott plexust, plexus oesophageus, képeznek,

– rr. mediastinales, a pleura mediastinalishoz és a plexus aorticushoz térnek,

– rr. pericardiaci, a szívburok rostjait adják, ahová a plexus oesophageus és a plexus pulmonalis is bocsát rostokat.

d) Abdominalis rész. A rekesz hiatus oesophageusán átlépő truncus vagalis dorsalis et ventralis még a mellüregben ramus communicans útján összeköttetésben állnak egymással.

Lóban, sertésben és húsevőkben a truncus vagalis ventralis a gyomor kisgörbületén és az a. gastrica sinistra mentén, a rekeszi felületen oszlik el.

A truncus vagalis ventralis ágai:

– rr. gastrici parietales, a gyomor elülső felületét látják el,

– rr. hepatici, a pars sympathica plexus hepaticusával együtt a májkapun át a májba térnek,

– r. pyloricus a pylorus, a rr. duodenales az epésbél idegei.

489. ábra - A szarvasmarha összetett gyomrának erei és idegei

A szarvasmarha összetett gyomrának erei és idegei


490. ábra - A truncus vagalis ventralis juhban

A truncus vagalis ventralis juhban


A truncus vagalis dorsalis ágai: rr. coeliaci, a sympathicus ggl. coeliacumhoz és a ggl. mesentericum cranialéhoz tér, előbb azonban vékonyabb ágai a gyomor zsigeri felületét (rr. gastrici) is ellátják. Kicsi ágakat, rr. renales, ad a veséhez.

Kérődzőkben a truncus vagalis ventralis a bendő bal zsákját, rr. atriales ruminis, a recést, rr. reticulares craniales, a százrétű elülső és bal falát, rr. omasiales, az oltót, rr. abomasiales parietales, és a pylorust, r. pyloricus, idegzi be. A truncus vagalis dorsalis rostjai a bendő jobb falát, r. ruminalis dexter, felső zsákját, rr. ruminales dorsales, a bendő vakzsákjait, rr. ad sulcum cranialem, a bendőtornácot, rr. atriales ruminis, a nyelőcsővályút, rr. ad sulcum ventriculi, a recés hátulsó falát, rr. reticulares caudales, a százrétűt, rr. omasiales, az oltó visceralis felületét, rr. abomasiales viscerales, illetve nagygörbületének tájékát, r. ad curvaturam majorem abomasi, látják el.

A truncus vagalis dorsalis végül a ggl. coeliacumhoz tér. Innen folytatódó ágai a rr. coeliaci et mesenterici craniales sympathicus ágaival az a. coeliaca és az a. mesenterica cranialis törzse és ágai mentén, annak megfelelően, plexusokat képeznek. Így a plexus hepaticus a májhoz, a plexus pancreaticus a hasnyálmirigyhez, a plexus duodenalis et jejunalis a középbélhez tér. A gyomorban és a bélben a submucosus és intramuralis fonatok, plexus submucosus (Meissneri), plexus myentericus (Auerbachi), alkotásához járulnak hozzá. Ágakat adnak még a léphez, plexus lienalis, a veséhez, plexus renalis, a mellékveséhez, plexus suprarenalis, is (lásd még Az autonóm idegrendszert).

A sympathicus rostokkal együtt haladó egyik vékony ág, a bélfodri gyökérben a ggl. mesentericum caudaléhoz tér.

XI. A járulékos ideg, nervus accessorius

Mozgatóideg, de az I. nyaki gerincvelőidegből érzőrostok is csatlakoznak hozzá. Cerebralis és extracranialis szakaszát különböztetjük meg.

1. Cerebralis szakasz. A járulékos ideg magvai a nyúltvelőben és a nyaki gerincvelőben találhatók. Ennek megfelelően az ideg két gyökérrel: a gerincvelői és az agyvelői gyökérrel ered.

Agyvelői gyökerei, radices craniales (n. accessorius vagi), a nucleus ambiguus mögött levő mozgatósejtekből, a nucleus motorius n. accesoriiból erednek. A nyúltvelőből 3–5 gyökérrel kilépő rostjai mint belső ág, ramus internus, a bolygóideg rostjaihoz csatlakoznak, ezáltal a n. vagus mozgatórostjait adják.

A gerincvelői gyökerei, radices spinales (n. accessorius spinalis), a gerincvelő mozgatómagvaiból, nucleus motorius radicis spinalis, erednek; a gyökerek a dorsalis és ventralis szarvak magvai között helyeződnek, és caudalisan a 6–7. nyaki segmentumig terjednek. A 6–7. nyaki gerincvelőideg tájékától kezdődően a gerincvelőidegek két gyökere között, a ligamentum denticulatum fölött lépnek ki a gerincvelőből. Cranialis irányban haladó rostjai összeszedődve az öreglyukon át a koponyaüregbe lépnek, ahol a másik gyökérhez csatlakoznak.

2. Extracranialis szakasz. Az ideg külső ága, ramus externus, a koponyaüreget a foramen lacerum aboralén (eq, sus), illetve a foramen jugularén (Ru, Ca) át hagyja el, majd az atlas szárnyárkában (fossa atlantis) dorsalis és ventralis ágra, ramus dorsalis et ventralis, oszlik.

Dorsalis ága a m. trapeziust és m. cleidocephalicust, ventralis ága, pedig a m. sternocephalicust látja el. Az idegből a bőrizmokhoz is mennek ágak. A ramus dorsalis rostokat kap a II. és a III. nyaki gerincvelőidegből is. Érzőrostjai az izomérzést továbbítják.

XII. A nyelv alatti ideg, nervus hypoglossus

A nyelv mozgatóidege; az első két nyaki gerincvelőidegtől kapott rostjai útján a nyelvcsont alatti izmokat is beidegzi. Cerebralis és extracranialis szakaszát különböztetjük meg.

1. Cerebralis szakasz. Nyúltagyvelői magva a nucleus motorius nervi hypoglossi, amely collateralis rostjai révén összeköttetésben van a tractus solitariusszal és a tractus spinalis n. trigeminivel, ezáltal az ajkak és a nyelv nyálkahártyája által kiváltott reflexes nyelvmozgást biztosítja. A sejtjeiből kilépő 12–16 rostköteg a nyúltvelő sulcus lateralis ventralisán (a linea hypoglossin) át lép ki a nyúltvelőből, a decussatio pyramidumtól lateralisan. Néhány vékony rostján apró kis ganglionok, ggll. nervi hypoglossi, vannak. A rostkötegek a durát áttörve egységes törzzsé egyesülnek. Az ideg még a koponyaüregen belül rami meningeit bocsát az agyvelő burkához, majd a foramen, illetőleg a canalis nervi hypoglossin keresztül lép ki a koponyaüregből. Itt sympathicus rostokat kap a ggl. cervicale cranialétól és egy ágat az I. nyaki gerincvelőideg ventralis ágától, majd ágakat bocsát a plexus pharyngeushoz.

2. Extracranialis szakasz. Az ideg törzse a koponyaüreget elhagyva a X., a XI. agyvelőideg között előre és lefelé tart, azokat ívben keresztezi, majd az a. carotis externa mögött és az a. facialistól ventrolateralisan halad a nyelv felé, párhuzamosan a középső nyelvcsonti ággal. Miután a keratohyoideumon átkapcsolódik, és eléri a m. styloglossus alsó szélét, mint rami linguales, felületes és mély ágra oszlik fel. A rövidebb ramus superficialis ellátja a m. styloglossust, a m. hyoglossust és a nyelv saját izmait; a hoszszabb ramus profundus a m. hyoglossusban és genioglossusban, valamint a nyelv saját izmaiban ágazódik el. Az ideg a n. lingualisszal is kapcsolatba lép. A többi hosszú és rövid nyelvcsonti izmot az I–IV. nyaki gerincvelőideg ansa cervicalisa (plexus cervicalis ventralis) látja el.

Mozgatórostokon kívül a sympathicusból származó vasomotoros rostokat, sőt a ggl. hypoglossiból származó érzőrostokat is tartalmaz.

Állatfajonkénti jellegzetességek

Lóban a n. terminalis, mint emberben is, csökevényesen fejlett; rostjai kisebb ganglionok közbeiktatásával haladnak a nyálkahártyából a tractus olfactorius medialisba. A n. frontalis lóban a foramen supraorbitalén át hagyja el a szemgödröt. A plexus auricularis rostralis a homlokcsont belső lemezén át a sinus frontalis nyálkahártyáját is ellátja, úgyszintén a n. infratrochlearis is. A n. infraorbitalis ínyhez térő ágainak a gingiva beidegzésében alig van számottevő szerepe. A ganglion pterygopalatinum helyett lóban plexus pterygopalatinust találunk, amelyben szétszórtan apró ganglionok vannak. A n. palatinus minor a choanák tájékán kívül még az alsó orrjárat lateralis falát is beidegzi. A ganglion oticum (Arnoldi) inkább plexust képez, amelyben szétszórtan sejtcsoportok vannak. A n. alveolaris mandibularis rami dentales helyett lóban inkább egységes törzset, n. dentalis, alkot. A n. lingualis mély ága kacsszerűen összeköttetésben áll a n. hypoglossusszal. A n. facialis, a n. intermedius, valamint a n. vestibulocochlearis kezdeti szakaszának rostjai egymástól élesen nem különíthetők el. A n. canalis pterygoidei (Vidii) a foramen alare caudale tájékán ágakat bocsát a garatba is. A n. facialis ramus digastricusa lóban a m. occipitomandibularist is beidegzi. A n. vaguson a ggl. distale helyén plexus nodosus található. A plexus pharyngeus a légzacskót is beidegzi. A n. accessorius ramus dorsalisa a m. spleniushoz is bocsát ágakat.

Kérődzők

Kérődzőkben a n. oculomotorius erősebb, mint lóban; a n. trochlearisszal és a n. abducensszel együtt a foramen orbitorotundumon hagyja el a koponyaüreget. A n. lacrimalisnak néha két törzse van; a homloköbölbe a n. sinuum frontaliumot adja. A könnyideg a szarvnyúlványba is bocsát rostokat. A n. zygomaticusnak egy paralel haladó ága, ramus zygomaticofacialis accessorius, van. A n. canalis pterygoidei (Vidii) szarvasmarhában erősebb, mint lóban. A n. infraorbitalis viszonylag gyenge ideg, a felső metszőfogak hiányában ágai (rami alveolares maxillares rostrales) nincsenek. A n. auricularis caudalisnak nincsen bőrága, eszerint nem is áll összeköttetésben a második nyaki gerincvelőideggel. A n. glossopharyngeus törzsén, közvetlenül két ágra osztódása előtt, egy nagy idegdúc, ganglion lateropharyngeum található. A ganglion distale (nodosum) kecskében viszonylag fejlettebb, mint szarvasmarhában. A truncus vagalis dorsalis mint bendőideg, a n. splanchnicusszal együtt a bendő jobb oldalán oszlik szét. A truncus vagalis ventralis a recés, a százrétű és az oltó idege. A n. hypoglossus egy dorsalis vékony ága a plexus cervicalisszal a plexus hypoglossocervicalist adja.

Sertés

Sertésben a n. lacrimalis viszonyai olyanok, mint lóban, a n. frontalisé pedig mint a szarvasmarhában. A n. nasociliaris erős ideg, a szintén erős n. infraorbitalis az orrkorongban is eloszlik. A n. facialis ramus marginalis mandibulaeja a torokjáratban halad a ductus parotideusszal együtt és a m. masseter előtt lép az arcra. A ganglion distale nervi vagi (ggl. nodosum) lencse nagyságú. A X. és a XI. agyvelőideget számos finom ág köti össze egymással. A n. depressor elkülönül.

Húsevők

A húsevők közül kutyában a ganglion ciliare gömb alakú, macskában viszonylag nagy. A n. trochlearis, a n. opthalmicus és a n. abducens közösen lépnek ki a fissura orbitalison. A n. accessorius kutyában és macskában nem a n. hypoglossushoz, hanem a sympathicushoz és a nyaki gerincvelőidegekhez kapcsolódik. A n. hypoglossus ramus descendenst ad, amely az első nyaki gerincvelőideg ventralis ágával lép kapcsolatba (n. hypoglossocervicalis).

A gerincvelőidegek, nn. spinales

A gerincvelőidegek páros, bilaterálisan szimmetrikusan elágazódó idegek. Változó számú gyökérrostokból, fila radicularia, álló dorsalis és ventralis gyökérrel, radix dorsalis et ventralis, erednek. A dorsalis gyökéren pseudounipolaris érző idegsejtekből álló ganglion, ggl. spinale, található, itt a gyökér orsó alakú. A ventralis gyökér mozgatórostokból áll, a dorsalis érzőrostokkal ellentétben (Bell–Magendie-féle szabály). A két gyökér áttöri a kemény gerincvelőburkot, egyesül egymással, a gerincvelőideg törzsét, truncus n. spinalis, képezi. A törzs a csigolya közötti lyukon kilép, majd dorsalis és ventralis ágra, r. dorsalis et ventralis, válik szét, miközben visszatérő ágat, ramus meningeus, bocsát a gerincvelő burkaihoz, az ott haladó erek falához. Ezek az érző- és vegetatív rostok egymással fonatot, plexus meningeus, képeznek.

A gerincvelő háti és ágyéki szakaszán a sympathicus idegrendszer határkötegéhez összekötő ág, a r. communicans albus, tér, amely a gerincvelő sympathicus magvától eredő praeganglionaris, velőhüvelyes efferens rostokat és viscerosensoros afferens rostokat tartalmaz. A sympathicus határköteg ganglionjaitól r. communicans griseus tér a gerincvelőidegek törzséhez. A két communicáló köteg ló kivételével nehezen választható el egymástól. A gerincvelőidegek tehát érző, mozgató-, sympathicus és parasympathicus rostokat egyaránt tartalmazó, vegyes idegek.

A vékonyabb r. dorsalis kettéágazódik; medialis ága, r. medialis, a gerincoszlop epaxonális izmaihoz, lateralis ága, r. lateralis, a bőrhöz tér. A vastag ventralis ág, r. ventralis, elágazódása testtájékok szerint különböző; a törzs ventralis izmaihoz, a végtagok izmaihoz bocsát rostokat, ugyanakkor a törzs bőrét segmentumainak megfelelően látja el. Ágai egymással idegfonatot alkotnak.

Megkülönböztetünk nyaki, háti, ágyéki, kereszt- és farokidegeket (nn. cervicales, thoracici, lumbales, sacrales et caudales), illetve általuk alkotott fonatokat, plexus cervicalis, brachialis, lumbalis, sacralis et caudalis.

A nyaki gerincvelőidegek, nn. cervicales

Nyolc nyaki gerincvelő-idegpár van. Az első az atlas foramen vertebrale lateraléján, a nyolcadik pedig a hetedik nyakcsigolya és az első hátcsigolya közötti foramen intervertebralén lép ki.

491. ábra - A kutya nyaki gerincvelő idegei vázlatosan (Konstatinescu, G. szerint, 1992)

A kutya nyaki gerincvelő idegei vázlatosan (Konstatinescu, G. szerint, 1992)


Nervi cervicales: C1, C2, C3, C4, C5, C6, C7, C8

1. radix cranialis, 1’. radix cranialis (XII.), 2. radix caudalis, 2’. ansa cervicalis, 3. n. suboccipitalis, 4. n. auricularis magnus, 5. n. transversus coli, 5’. rr. craniales, 5’’. rr. caudales, 6. n. occipitalis major, 7. ramus lateralis, 7’. ramus medialis, 8. rr. dorsales, 9. rr. ventrales, 10. nn. supraclaviculares, 11. – ventrales, 12. – intermedii, 13. – dorsales, 14. n. phrenicus, 15. rr. pericardiaci

A 3–6. nyaki gerincvelőideg dorsalis ágai fonatot, plexus cervicalis dorsalis, képeznek. Medialis ágai, rr. mediales, a felső nyakél tájékának bőréhez érző-, a tövisizomhoz, a féltövises izomhoz és a sokbahasadt izomhoz mozgatórostokat bocsátanak. Lateralis ágai, rr. laterales, a szíjizmot, a csípőbordaizmot, a hosszú hátizmot, a harántnyúlványok közötti izmot és a féltövises izom nyaki részét idegzik be. Lóban, kérődzőkben és sertésben a m. rhomboideus és a m. serratus ventralis nyaki részéhez is a C6–8 dorsalis ágai adnak rostokat. Ventralis ágai a m. longus collit, a m. rhomboideus et serratus cervicist (ca), bőrága, a rr. supraclaviculares (C5 és C6), a lapocka és a mellkasbejárat bőrét idegzi be.

Az 1–4., esetleg az 5. nyaki gerincvelőideg ventralis ágai, rr. ventrales, a plexus cervicalis ventralist képezik. Az 5. (ho, sus), illetve 6. (eq, Ru, Ca) és a 7–8. nyaki gerincvelőideg ventralis ágai a plexus brachialis alkotásához járulnak hozzá. Az 1–6. (Ru, sus, Ca), illetve 1–4. (eq) ventralis ágai pedig a m. longus capitis mozgatórostjait adják, ágakat adnak a m. longus collihoz, a m. scalenushoz, és kutyában a m. rhomboideushoz, valamint a m. serratus ventralis nyaki részéhez is. A 2–6. ventralis ág lateralis ágai a nyak bőrét idegzik be.

A n. cervicalis I. (C1). Az első nyaki gerincvelőideg dorsalis ága, a n. suboccipitalis, amely az elülső és hátulsó ferde fejizmot, a nagy és a kis felső egyenes fejizmot, valamint a szíjizom és a féltövises izom feji részét látja el. Ezenkívül a tarkó bőréhez érzőrostokat is bocsát. Ventralis ága, r. ventralis, a foramen alarén (incisura alaris; Ca) át a fossa atlantisba tér, és a m. longus capitist, a m. rectus capitis ventralist és lateralist, valamint a hosszú nyelvizmokat (m. sternohyoideus, m. sternothyreoideus, m. omohyoideus) idegzi be. Vegetatív rostokat ad a pajzsmirigyhez. Sympathicus rostjait a ggl. cervicale cranialéból kapja (r. communicans griseus). Az ansa cervicalis útján összeköttetésben van a n. hypoglossusszal; a második nyaki gerincvelőideghez térő ága útján a plexus cervicalis ventralisszal is.

A n. cervicalis II. (C2). A második nyaki gerincvelőideg, az axis foramen vertebrale lateraléján lép ki; dorsalis ága, r. dorsalis, a m. obliquus capitis caudalist és a tarkótájék bőrét látja el. Dorsalis ívében mint n. occipitalis major rostokat bocsát a m. semispinalis capitisbe, majd a tarkószalag mentén a bőrben ágazódik el, miközben a linea nuchaeig követhető. Ventralis ága, r. ventralis, kapcsolódik a járulékos ideg dorsalis ágához, a C1- és C3-hoz, majd vékony érző- és vegetatív rostokat ad a m. cleido- et sternocephalicushoz. Ága mint n. auricularis magnus az atlas szárnyának széle mentén a fül izmaihoz tér, miközben összeköttetést létesít a n. facialis n. retroauricularis caudalisával. Érzőrostokkal látja el a fülkagyló lateralis felületét, és kisebb ágai a kagylóporc lyukain át a medialis felületre is eljutnak.

A r. ventralis bőr ága a n. transversus colli (n. cutaneus colli) a C3-tól és a r. cutaneus colli (VII.)-től is kap rostokat. Több ágra válik szét, a külső rágóizom és a toroktájék bőrét látja el. Egy vastag ága a torkolati barázda bőrében elágazódik.

A n. phrenicus, a rekeszideg gyökerei a C5–7 r. ventralisaiból erednek. Az első gyökér hiányozhat, a középső mindig a legvastagabb. A m. scalenuson az a. axillaris medialis felületén belép az elülső gátorba. Rostot cserél a sympathicus idegrendszer ggl. stellatumával. A szív basisán a serosa alatt vagy annak egy kis redőjében halad. A hátulsó gátorban a bal oldali kis redőben, a jobb oldali pedig a hátulsó üresvéna redőjében a rekesz inas középpontjához tér, és ott elágazódik. Kevert ideg, érzőrostokat ad a gátorba, a szívburokhoz (rr. pericardiaci) a mellkas szerveihez. Vegetatív és mozgatórostokat ad a rekeszizomhoz.

A karfonat, plexus brachialis

A karfonat gyökereit, radices plexus, a 6., a 7. és a 8. (eq, Ru, Ca), sertésben még az 5. nyaki gerincvelőideg ventralis ága és az 1. (sus, fe), illetve az 1. és a 2. (eq, Ru, Ca) háti gerincvelőidegek ventralis ágai adják. A gyökerek az első borda előtt a m. longus colli és a m. scalenus között egy síkban, lemezszerűen helyeződnek el. A rostkicserélődés révén keletkező fonattörzs, trunci plexus, a lapocka medialis felületéhez tér, ahol belőle négy ideg ered, majd végágaira válik szét. A fonat idegei – húsevőké kivételével – az a. axillaris körül kacsot, ansa axillaris, képeznek, majd az elülső végtag, a vállöv és a törzs oldalsó részén helyeződő izmokat, valamint a bőrt látják el.

A trunci plexus idegei

1. A n. dorsalis scapulae átfúrja a m. scalenus mediust, és caudalisan a m. rhomboideushoz tér.

2. A n. subclavius a mély szegyizomhoz (eq, sus) bocsát rostokat.

3. A n. suprascapularis, felső vállideg, a C6+7 és a C8 (eq) ventralis ágaiból származik. A karfonat elülső szélétől elváló vastag ideg, amely a m. supraspinatus és a m. subscapularis között a lapocka lateralis felületére tér. Törzse a lapocka elülső szélére fekszik rá (subscapularis bénulás). Mozgatórostjai a tövis előtti és mögötti izmot látják el.

4. A nn. subscapulares, lapocka alatti idegek, 2–4 vékony mozgatóág, amelyek a C7+8 ventralis ágaiból származnak, és ferdén a m. subscapularis rostjai közé térnek. Az izom hátulsó keskeny kötegét a n. axillaris idegzi be.

A karfonat végső szakaszának idegei

1. A n. musculocutaneus, izombőrideg, a C7, esetleg C6 és C8 ventralis ágaiból eredő kevert ideg. A n. medianus szomszédságában a vállízülethez tér, ahol az ízület és az a. axillaris között áthaladva övszerűen körülfogja az ereket (ansa axillaris), majd azok alatt a két ideg rostot cserél egymással. Itt eredő izomi ága, r. muscularis proximalis, a m. biceps brachiiben és az a. circumflexa humeri caudalis mentén a m. coracobrachialisban ágazódik el. A karcsont közepe tájékáig közös kötőszövetben halad a n. medianusszal. Itt a distalis izomi ág, r. muscularis distalis, ered belőle, mely a m. brachialishoz tér. A könyökízülethez érzőrostokat bocsát. Az ízület fölött eredő ága, n. cutaneus antebrachii medialis, az alkar, a lábtő és a lábközép dorsomedialis felületén, a bőrben ágazódik el.

2. A n. axillaris, hónaljideg, a C7+8 (eq, Ca), illetve C6+7(8) r. ventralisából eredő kevert ideg. Caudoventralisan a vállízület hajlítófelületén át az a. circumflexa humeri caudalis kíséretében a karon lateralisan halad tovább, majd a háromfejű karizom hosszú és lateralis feje között, valamint a deltaizom medialis felületén ágazódik szét. Ellátja a m. teres majort és minort, a m. subscapularis hátulsó felét, a m. articularis humerit és a m. cleidobrachialist. Két bőrága közül az egyik, a n. cutaneus brachii lateralis cranialis, a karizom, a másik, a n. cutaneus antebrachii cranialis, pedig a kétfejű karizom craniomedialis felületén át a könyökízület és az alkar cranialis felületének bőréhez tér.

3. A nn. pectorales craniales a felületes szegyizmokhoz térő 3–5 kicsi ág, melyek a C7+8 és a Th1 ventralis ágaiból származnak. Ágat adnak a válltájék bőrizmaihoz is.

4. A n. thoracicus longus a C7+8-ból eredő hosszú, vékony ideg, amely a m. serratus ventralis thoracishoz tér.

5. A n. thoracodorsalis a C8-ból ered, és caudoventralisan a széles hátizmot idegzi be.

6. A n. thoracicus lateralis a C8 és a Th1 ventralis ágaiból ered, a széles hátizom caudoventralis szélén halad, és a m. cutaneus truncihoz tér. Rostjai a második és a harmadik n. intercostalis lateralis ágával a n. intercostobrachalist alkotják. A n. pectoralis caudalisokkal és a bordaközi idegek r. perforansaival fonatot képez, amelynek ágai a mellkas és a has bőrét látják el.

7. A nn. pectorales caudales (nn. thoracoventrales), hátulsó szegyidegek, a C8 és a Th1–3 ventralis ágaiból erednek. Törzsük caudoventralisan a m. pectoralis ascendens dorsalis széle mentén halad; a szegyizmok hátulsó részéhez és a bőrizmokhoz tér. Az elülső szegyidegekkel együtt a bőrizmok alatt fonatot képez. A fonatból eredő ágak a szegyidegek r. perforansaival a mellkas oldalsó és ventralis felületének bőrét is ellátják.

8. A n. radialis, orsóideg, a C7+8 és Th1 ventralis ágaiból ered, a karfonat ventralis részéből válik el. Kevert ideg, mozgatórostjai a könyökízület és a carpus nyújtóizmaihoz, érzőrostjai pedig a delta-dudortól a carpusig a végtag lateralis felületének bőréhez térnek. Törzse a háromfejű karizom medialis és hosszú feje között izomi ágakat, rr. musculares, ad a háromfejű karizomhoz és az alkarpólya feszítőjéhez. Bőrága, n. cutaneus brachii lateralis caudalis, a kar bőréhez tér. A karcsont sulcus nervi radialisában a könyökízület hajlítófelületéhez tér, ahol felületes és mély ágra oszlik. Szarvasmarhában ez a szakasza zúzódhat. A mély ág, r. profundus, mozgatórostjai, rr. musculares, az alkar nyújtóizmait és a m. extensor carpi ulnarist idegzik be. Felületes ága, r. superficialis, bőrágat, n. cutaneus antebrachii lateralis, ad az alkar bőréhez, majd sertésben és kutyában lateralis és medialis ágra, r. lateralis et medialis, válik szét. Az utóbbiaktól elváló nn. digitales dorsales communes az ujjak dorsalis saját idegeit, nn. digitales dorsales proprii, húsevőkben az első ujj dorsalis idegét, n. digitalis dorsalis I. abaxialis, adják. A felületes ág szarvasmarhában a carpus fölött egyesül a n. cutaneus antebrachii medialisszal (n. musculocutaneus), mint n. digitalis dorsalis communis a carpuson át a metacarpusra tér, és az ujjak saját idegeire, nn. digitales dorsales proprii, válik szét.

9. A n. medianus, középideg, a C8 és a Th1, illetve Th2 (eq) ventralis ágaiból két gyökérrel, radix medialis et lateralis, ered. A fonat legvastagabb kevert idege. Mozgatórostjai a n. ulnarisszal együtt a carpus és az ujjak hajlítóizmait, érzőrostjai pedig a könyök, a carpus és az ujjak ízületeit, a végtag hátulsó felületének bőrét, az ujjhajlító inakat, a lábtő- és ujjízületek szalagjait látják el. A n. ulnarisszal és patásokban a n. musculocutaneusszal öszszeköttetésben áll. Törzse a kar és alkar medialis felületén halad az a. brachialis mögött, illetve az a. et v. mediana szomszédságában; az alkaron a m. flexor carpi radialis alá tér. A könyökízület medialis felületén a medialis oldalsó szalag mögött felületesen található, csupán a bőr, a pólyák és a m. pectoralis transversus fedi, így könnyen sérülhet (érzéstelenítés helye).

Izomi ágai, rr. musculares, az alkar caudalis felületén válnak el az ideg törzsétől, és a m. flexor carpi radialis, a mély ujjhajlító izom karcsonti és orsócsonti fejéhez térnek. Érzőrostokat, rr. articulares, bocsát a könyökízülethez. A spatium interosseum antebrachiin átlépő ága a n. interosseus antebrachii, amelynek egyik kis rostja a mély ujjhajlító izom caput radialéját, a másik pedig a m. pronator quadratust látja el; végágai az alkarcsontok csonthártyáját idegzik be.

A n. medianus törzse a carpus fölött (eq) vagy a carpuson (Ca), vagy a lábközép felső harmadában (Ru, sus) végágaira válik szét.

492. ábra - Az elülső végtag idegei lóban (vázlatos rajz, Nickel–Schummer–Seiferle szerint)

Az elülső végtag idegei lóban (vázlatos rajz, Nickel–Schummer–Seiferle szerint)


A C6–8 és Th1–2 a 6–8. nyaki és az 1–2. háti gerincvelőideg, amelyek gyökerei, radices plexus, fonattörzset, trunci plexus, képezve, a plexus brachialis ágait adják.

1. nn. pectorales cran., 2. n. suprascapularis, 3. n. musculocutaneus, 3/a felső izomi ága r. muscularis prox., 3/b bőrága, n. cutaneus, 3/c r. muscularis distalis, 4. nn. subscapulares, 5., 5/a n. axillaris, 5/b bőrága, n. cutaneus antebrachii cranialis, 6. n. thoracicus longus, 6/a n. thoracodorsalis és n. thoracolateralis, 6/b nn. pectorales caudales, 7. n. radialis, 7/a ága a m. triceps brachiihoz, 7/b bőrága r. cutaneus antebrachii lateralis, 7/c rr. musculares carpus és az ujj nyújtóihoz, 8. n. ulnaris, 8/a bőrága, n. cutaneus antebrachii palmarisának r. superficialisa, 8/b n. metacarpeus palmaris medialis, 8/c r. dorsalis, 8/d r. palmaris, ramus profundusa, 8/e n. metacarpeus palmaris medialis, 9. n. medianus, 9/a n. interosseus antebrachii, 9/b rr. musculares, 9/c n. palmaris medialis, 9d n. palmaris lateralis, 10. r. dorsalis, 10/a r. intermedius, 10/b a. n. dig. palm. medialis r. palmaris med.

493. ábra - A szarvasmarha plexus brachialisa (vázlatos rajz, Nickel–Schummer–Seiferle szerint)

A szarvasmarha plexus brachialisa (vázlatos rajz, Nickel–Schummer–Seiferle szerint)


1. n. subscapularis, 2. n. suprascapularis, 3. n. pectoralis cranialis, 4. n. thoracicus longus, 4/a n. thoracodorsalis, 4/b n. thoracicus lateralis, 4/c n. pectoralis caudalis, 5. n. axillaris, 5a. ága a m. scapularishoz, 6. n. radialis, 6/a rr. musculares a m. triceps brachiihoz, 6/b rr. musculares a carpus és az ujj nyújtóihoz, 6/c r. supf. vagy n. cutaneus antebrachii lateralis, 6/d n. dig. dors. comm., 7. n. musculocutaneus, 7/a r. muscularis proximalis, 7/b r. muscularis distalis, 7/c r. cutaneus antebrachii medialis, 8. a n. ulnaris és a n. medianus közös törzse, 8/a n. ulnaris, 8/b rr. musculares, 8/c n. cutaneus antebrachii caudalis, 8/d r. dorsalis, 8/e r. palmaris, 8/f r. profundus, 8/g a n. ulnaris r. palmarisának r. superficialisa, 9. n. medianus, 9/a rr. musculares, 9/b n. dig. palmaris com. II., 9/c n. dig. palmaris III. axialis, 10. n. digitalis dors. comm. III., 10/a n. digitalis dors. III. abaxialis, 11. nn. digitales palmares proprii.

494. ábra - A szarvasmarha ujjának idegei (vázlatos rajz, a bal oldali III. ujj)

A szarvasmarha ujjának idegei (vázlatos rajz, a bal oldali III. ujj)


1. m. ext. dig. III. proprius, 2. n. metacarpeus dors. axialis, 3. n. dig. dors. communis III., 4. lig. collaterale abaxiale, 5. n. dig. dors. III. abaxialis, 6. retinaculum extensorum, 7. a csülökízületi tok recessus dorsomedialisa, 8. a n. dig. palm. III. abax. végágai, 9. n. dig. palm. IV. abaxialis, 10. n. dig. palm. III. axialis, 11. n. dig. palm. IV. abaxialis, 12. n. palmaris lateralis, 13. n. palmaris medialis, 14. m. flex. dig. superf., 15. a csülökízületi tok recessus palmarisa, 16. n. medianus, 17. m. flexor dig. prof., 18. m. interosseus medius, 19. m. ext. dig. IV. proprius, 20. a n. ulnaris r. dorsalisa, 21. m. interosseus medius, 22. m. flex, dig. superf. 23. n. ulnaris r. palmaris supf., 24. n. medianus r. palmaris lateralis, 25. n. dig. palm. IV. abaxialis, 26. m. flex. dig. prof., 27. n. dig. palm. IV. axialis, 28. n. dig. palm. III. axialis, 29. manica flexoria, 30. n. dig. palm. comm., 31. m. flex. dig. prof., 32. egyenítőcsont, 33. n. dig. palm. III, axialis, 34. ágak a csülökízülethez, 35. ágak a csülök irhájához, 36. lig. collaterale axiale, 37. dorsalis ágak a csülökízülethez, 38. lig. collaterale axiale, 39. articulatio interphalangea media: 40. r. communicans a n, radialis és a n. ulnaris között, 41. n. dig. dorsalis comm. III.

495. ábra - A sertés elülső végtagjának idegei (vázlatos rajz, Nickel–Schummer–Seiferle szerint)

A sertés elülső végtagjának idegei (vázlatos rajz, Nickel–Schummer–Seiferle szerint)


A C5+8 és Th1 a megfelelő számú nyaki, ill. háti gerincvelőidegek ventralis ágai, amelyek a karfonat, plexus brachialis, gyökerét, radices plexus, képezik.

1. n. subclavius, 2. n. suprascapularis, 3. nn. subscapulares, 4. nn. pectorales craniales, 5. n. thoracicus longus, 5/a n. thoracodorsalis, 5/b n. thoracicus lateralis, 5/c n. pectoralis caudalis, 6. n. axillaris, 7. n. musculocutaneus, 7/a r. muscularis proximalis, 7/b r. muscularis distalis, 7/c bőrága, n. cutaneus antebranchii medialis, 8. n. radialis, 8/a izomi ágai a könyökízület nyújtóihoz, 8/b izomi ágai a carpus és az ujjak nyújtóihoz, 8/c bőrága a r. superficialis s. n. cutaneus antebrachii lateralis, 9. n. radialis r. superficialisának r. lateralisa és 9/a r. medialisa, 10. n. digitalis dorsalis V. abaxialis, 10/a n. digitalis dorsalis comm. IV., 10/b n. dig. dorsalis communis III., 10/c n. dig. dors. II. abax., 11. nn. digitales dorsales proprii., 12. n. medianus, 12/a r. muscularisa, 12/b összekötő ága a n. ulnarishoz, 13. n. dig. palmaris comm. II., 13/a. a n. dig. palmaris comm. III., 14. n. dig. palmaris II. abaxialis, 14/a n. dig. palmaris proprius II., 14/b nn. dig. palmares proprii, 15. n. ulnaris, 15/a r. muscularisa, 15/b bőrága a n. cutaneus antebrachii caudalis, 15/c r. dorsalisa, 15/d r. palmarisa, 16. r. profundus, 16/a a n. ulnaris r. palmarisának r. superficialisa

496. ábra - Az elülső végtag idegei kutyában (vázlatos rajz, Nickel–Schummer–Seiferle szerint)

Az elülső végtag idegei kutyában (vázlatos rajz, Nickel–Schummer–Seiferle szerint)


A C6+8 és Th1+2 a 6–8 nyaki és az 1–2. mellkasi idegek ventrális ágai, amelyek a karfonat, plexus brachialis, gyökereit, radices plexus, képezik.

1. n. suprascapularis, 2. nn. subscapulares, 3. nn. pectorales craniales, 4. n. thoracicus longus, 4/a n. thoracodorsalis, 4/b n. thoracicus lateralis, 4c n. pectoralis caudalis, 5. n. axillaris, 6. n. radialis, 6/a r. muscularisok a háromfejű karizomhoz, 6/b a lábtő- és ujjízületek nyújtóinak r. muscularisai, 6/c r. medialis, 6/d a n. radialis r. superf. ramus lateralisai, ill. a n. cutaneus antebrachii lateralisa, 7. n. musculocutaneus, 7/a annak r. muscularis proximalisa, 7/b r. muscularis distalisa, 7/c n. cutaneus antebrachii medialis, 7/d összekötő ága a n. medianushoz, 8. n. ulnaris, 8/a n. cutaneus antebrachii caudalis, 8/b rr. musculares, 8/c r. dorsalis, 8/d r. palmaris, 9. n. medianus, 9/a n. interosseus antebrachii, 9/b rr. musculares, 10. n. digitalis dorsalis communis I., 10/a n. digitalis dorsalis II, abaxialis, 10/b n. digitalis dors. comm. II., 10/c n. digitalis dors. comm. III., 11. nn, metacarpei palmares

497. ábra - A kutya elülső lábvégének erei és idegei (Popesko szerint)

A kutya elülső lábvégének erei és idegei (Popesko szerint)


1. n. radialis, r, superficialis lateralis et a. brachialis superficialis r. lateralis, 2. v. cephalica accessoria, 3. v. cephalica antebrachii, 4. n. radialis r. superficialis et a. brachialis superficialis, 5. n. dig. I. dorsalis axialis, 6. n. dig. II. dorsalis abaxialis, 7. a. et v. dig. II. abaxialis, 8. a. metatarsea II. superficialis, 9. a. et v. dig. II. axialis, et n. dig. dorsalis axialis, 10. a. et v. dig. III. abaxialis n. dig. dorsalis III. abaxialis, 11. n. dig. palmaris communis III., 12. a. et v. dig. III. et. n. dig. dorsalis III. axialis, 13. a. et v. dig. IV. axialis et n. dig. IV. dorsalis axialis, 14. a. et v. dig. abaxialis et n. dig. IV. dorsalis abaxialis, 15. a. et v. dig. V. axialis et n. dig. V. dorsalis axialis, 16. n. ulnaris et r. dorsalis a. interossea palmaris,

a) m. abductor pollicis longus, b) m. ext. carpi radialis, c) m. ext. pollicis longus, d) m. ext dig. communis, e) et ext. dig. lateralis, f) m. ext. carpi ulnaris, g) m. interossei, h) m. abductor dig. V.

498. ábra - A kutya jobb lábvégének erei és idegei (Popesko szerint)

A kutya jobb lábvégének erei és idegei (Popesko szerint)


1. arcus palmaris superficialis et n. medianus, 2. n. ulnaris ága, ramus palmaris, 3. n. ulnaris ága ramus dorsalis, 4. n. ulnaris ramus palmaris r. superficialis, 5. a. interossea palmaris r. superficialis, 6. n. palmaris II., a. palmaris II. superficialis, 7. n. palmaris III. et a. palmaris III. interossea, 8. n. palmaris IV. communis, a. interossea palmaris superficialis IV, 9. arcus venosus palmaris distalis, 10. lábközéppárnához térő véna, 11. v. cephalica antebrachii, 12. n. palmaris II. abaxialis proprius, 13. n. palmaris axialis II. proprius, a. et v. dig. II. axialis, 14. n. palmaris III. abaxialis, a. et v. dig. III., 15. n. palmaris III. axialis proprius, et a. et v. dig. III. axialis, 16. n. dig. palmaris axialis IV. et a. et. v. dig. IV. axialis, 17. n. dig. IV. abaxialis a. et v. dig. IV. abaxialis, 18. n. dig. V. palmaris axialis, 19. n. dig. V. abaxialis, 20. n. metatarseus III. palmaris, 21. n. palmaris communis III., 22. a. metatarsea palmaris IV., 23. n. dig. palmaris communis IV., 24. n. metatarseus palmaris IV., 25. n. dig. palmaris II. communis,

a) m. interflexorius distalis, b) m. flex. dig. prof., c) m. flex. dig. superficialis, d) m. flexor carpi radialis, e) m. flexor carpi ulnaris, f) m. abductor dig. V. brevis, g) os carpi accessorium, h) az V. ujj távolító iyma, i) az V. ujj rövid hajlító izma j) mm. interossei, k) m. abductor dig. V., l) m. adductor pollicis, m) mm. lumbricales

Lóban a két végág, n. palmaris medialis et lateralis, az ujjhajlító inak két oldalához társul, miközben a medialistól egy laterodistalis irányú összekötő ág, r. communicans, tér a lateralis ideghez. A továbbfolytatódó két ideg mint az ujj palmaris saját idege, n. digitalis palmaris medialis et lateralis, dorsalis ágat, r. dorsalis, bocsát, amely az ujj dorsalis felületén a bőrt, az irhát és a patát látja el érzőrostjaival. Végágai az ujj hátulsó felületén a fal irhájához térnek.

Kérődzőkben a n. medianusnak három ága van. Első a n. digitalis palmaris communis II., amely a második ujj saját idegét, n. digitalis palmaris proprius II., valamint a 3. ujj külső idegét, n. digitalis palmaris proprius III. abaxialis, adja. Második és harmadik ága a n. digitalis palmaris III. axialis et IV. axialis, amelyeket összekötő ág, r. communicans, köt egymáshoz. Mindegyik ideg ágakat ad a csüd- és a pártaízületi tok palmaris zsákjaihoz, majd a csülök irhájában oszlik el.

Sertésben a carpus hajlító felületén a n. medianus összekötő ágat, r. communicans, bocsát a n. ulnaris r. palmarisához, majd három ágra válik szét:

1. n. digitalis palmaris II. abaxialis, 2. n. digitalis palmaris communis II., amely a n. digitalis palmaris proprius II., axialis és a n. digtalis palmaris proprius III. abaxialis ágakat adja, 3. n. digitalis palmaris communis III., amely a n. digitalis palmaris proprius III. axialis és n. digitalis palmaris proprius IV. axialis ágakra válik szét. Utóbbi két ideget r. communicans köti össze egymással.

Húsevőkben a n. medianus a felületes és a mély ujjhajlító izmok inai között az a. medianával együtt halad, és a carpuson ágaira válik szét:

1. az első ujj palmaris abaxialis idege, n. digitalis palmaris I. abaxialis, 2. az első ujj közös idege, n. digitalis palmaris communis I., amely az első ujj axialis saját idegét, n. digitalis palmaris proprius I., axialis és második ujj saját abaxialis idegét, n. digitalis palmaris proprius II. abaxialis, adja, 3. a második ujj palmaris közös idege, n. digitalis palmaris communis II., amely a második ujj palmaris axialis idegét, a n. digitalis palmaris proprius II. axialis, és a 3. ujj saját palmaris abaxialis idegét, n. digitalis palmaris proprius III. abaxialis, képezi 4. a 3. ujj közös idege, n. digitalis palmaris communis III., a 3. ujj saját palmaris axialis és a 4. ujj axialis saját idegét alkotja; a n. digitalis palmaris proprius III. axialis et IV. axialist összekötő ág, r. communicans, kapcsol egymáshoz.

10. A n. ulnaris, singideg, a C8, Th1 (sus, fe) és Th2 (eq, Ru, ca) ventralis ágaiból származó, főként mozgatóideg; a lábtő és az ujjak hajlítóizmait látja el. Érzőágai az alkar caudalis felületének és a n. medianusszal a lábtő, a lábvég és az ujjak bőrének érzőidegeit adják. Törzse az a. et v. brachialisszal együtt halad, majd caudodistalisan a könyökízület mögé tér, és az olecranon medialis felületén az alkarra jut, miközben lóban és kérődzőkben az alkarpólya feszítőizma borítja. A könyökízület fölött ered első ága, az alkar hátulsó bőridege, a n. cutaneus antebrachii caudalis, amely az alkar külső felületét és a carpust látja el érzőrostjaival. A könyökízület alatt, a carpus hajlítói alatt lóban a m. flexor et extensor carpi ulnaris között haladva izomi ágakat, rr. musculares, bocsát a carpus és az ujj hajlítóizmaihoz. Itt az a. et v. collateralis ulnaris szomszédságában a m. flexor et extensor carpi ulnaris között haladó szakasza könnyen elérhető (idegmetszés helye).

A lábtő fölött a n. ulnaris dorsalis és palmaris ágra, r. dorsalis et palmaris, válik szét. Utóbbi ideg további felületes és mély ágat, r. superficialis et profundus, ad, és összeköttetésbe lép a n. medianus r. palmaris lateralisával.

A r. dorsalis a m. extensor et flexor carpi ulnaris közötti barázdában átfúrja az alkarpólyát, és a lábtő lateropalmaris felületét, lóban a lábközép bőrét látja el érzőrostokkal. Kérődzőkben a 4. ujj dorsalis felületén az ujj dorsalis közös idegét, n. digitalis dorsalis communis IV., adja, amely a n. digitalis dorsalis proprius IV. abaxialisra és n. digitalis dorsalis proprius V.-re válik szét. Sertésben és húsevőkben a IV. ujj hasonlóan elágazódó közös idegein kívül a n. medianusból ered a n. digitalis dorsalis V. abaxialis is.

A r. palmaris felületes ága, r. superficialis, lóban a n. palmaris lateralisba (n. digitalis palmaris communis III.) megy át, mely az ujj tájékán a n. digitalis palmaris (proprius) lateralist adja. Utóbbi dorsalis rostja, r. dorsalis, a párta és a fal irháját látja el. Kérődzőkben a n. digitalis palmaris communis IV.-be folytatódik, amely két ágra, a n. digitalis palmaris proprius IV. abaxialisra és a n. digitalis palmaris proprius V. axialisra válik szét. Sertésben és húsevőkben mindezeken felül a n. digitalis palmaris V. abaxialis ered a r. superficialisból.

A mély ág, r. profundus, lóban és kutyában a m. interosseus medius szárai alatt a metacarpus idegeit, nn. metacarpales palmares, adja.

A háti gerincvelőidegek, nn. thoracici

A háti gerincvelőidegek száma azonos a hátcsigolyák számával. Közülük az első és második ventralis ága a karfonat alkotásában vesz részt. A hátcsigolyák foramen intervertebraléján vagy a foramen vertebrale lateralén (Ru) lépnek ki a gerinccsatornából, majd dorsalis és ventralis ágra oszlanak.

499. ábra - Egy háti gerincvelőideg (n. thoracicus) vázlatos rajza a mellkas tájékán, lóban

Egy háti gerincvelőideg (n. thoracicus) vázlatos rajza a mellkas tájékán, lóban


A vékonyabb dorsalis ág, r. dorsalis, lóban a bordaemelő izmokat látja el, majd medialis és lateralis ágra, r. medialis et r. lateralis, válik szét. A r. medialis a gerincoszlop epaxonalis izmait (m. erector spinae, mm. transversospinales, mm. rotatores, mm. interspinales, mm. intertransversarii) és a m. rhomboideus thoracist látja el. A r. lateralis bőrérző rostjai a m. longissimus dorsi rostjai között lépnek ki, átfúrják a hátágyéki pólyát, majd két ágra válnak szét. Medialis bőrága, r. cutaneus medialis, a tövisnyúlványok felé tér és a csigolyák fölötti bőrben ágazódik el. Lateralis bőrága, r. cutaneus lateralis, a mellkas és a has oldalfalának bőrét látja el. A beidegzési terület alsó határa caudoventralisan a haskorci redőhöz térő egyenes.

A háti gerincvelőidegek ventralis ágai, rr. ventrales, mint bordaközi idegek, nn. intercostales, a bordák hátulsó széle mentén az aa. et vv. intercostalest kísérik. Szarvasmarhában, juhban és sertésben a pleura alatt, lóban viszont a 8. bordáig, kutyában pedig a 6. bordától caudalisan a bordaközi izmok között halad, miközben vékony rostokat bocsát a külső bordaközi izmokhoz, a széles hátizomhoz és az alsó fűrészizom mellkasi részéhez. Az ideg lateralis bőrága, r. cutaneus lateralis (pectoralis et abdominalis) a mellkas és a has oldalsó, valamint alsó falának bőrét, a tejmirigyet (rr. mammarii laterales) és a tasakot idegzi be. A második és harmadik bordaközi ideg ventralis ága a n. thoracicus lateralisszal a n. intercostobrachialist alkotja. Ennek rostjai a m. cutaneus omobrachialishoz és a vállízület bőréhez térnek. A mellkas és a has alsó felületén kilépő bőrág, r. cutaneus ventralis (pectoralis et abdominalis), a mellkas és a has alsó felületének bőrében és a tejmirigyben, rr. mammarii mediales, ágazódnak el. Az utolsó háti gerincvelőideg ventralis ága a n. costoabdominalis, amely a hasfal bordaív mögötti segmentumát látja el.

Az ágyéki és keresztcsonti gerincvelőidegek, nn. lumbales et sacrales

Az ágyéki- és keresztcsonti gerincvelőidegek száma azonos az ágyék-, illetve keresztcsigolyák számával. Az utolsó ágyéki idegek vastagabbak, mert részt vesznek a hátulsó végtag beidegzésében is. A foramen intervertebralén kilépő törzsük dorsalis és ventralis ágra, r. dorsalis et ventralis, válik szét.

A r. dorsalis vékony, ennek r. medialisa az ágyék epaxonalis izmaiban ágazódik el. A r. lateralis a m. longissimus és a m. iliocostalis között, illetve a foramina sacralia dorsaliákon át a bőr alá lép, és az ágyéki idegek ott elváló bőrága, r. cutaneus medialis, illetve a sacralis idegek r. medialisa, valamint a r. cutaneus lateralisok, illetve r. lateralisok, mint nn. clunium craniales, illetve medii az ágyék, a külső és belső csípőszöglet, illetve a keresztcsont tájékának bőridegeit adják.

Az ágyéki és a keresztfonat, plexus lumbosacralis

Az ágyéki és a keresztcsonti gerincvelőidegek ventralis ágai, rr. ventrales, mint gyökerek, radices plexus, az ágyékcsigolyák testén és az ágyékizmok között az ágyéki fonatot, plexus lumbalis; caudalisan pedig a keresztidegek ventralis ágai egymással a keresztfonatot, plexus sacralis, alkotják. A két fonat egymással rostot cserél, és közösen az ágyékkeresztfonatot, plexus lumbosacralis, képezik.

Az ágyéki fonat, plexus lumbalis

A fonat egyes ágai törzsekké, trunci plexus, egyesülnek, amelyek a fonatok idegeit alkotják. Az ágyéki fonatból hat (eq, Ru), illetve hét (sus, Ca) ideg ered. Közülük három a hasfalhoz (n. iliohypogastricus [cranialis et caudalis; sus, Ca], n. ilioinguinalis, n. genitofemoralis), három pedig a combhoz (n. cutaneus femoris lateralis, n. femoralis és n. obturatorius) tér. A caudoventralisan lefutó idegek közül a hátrább helyeződők hegyesebb szöget képeznek a gerincoszloppal.

500. ábra - A szarvasmarha plexus lumbalisa (Habel, R. E. szerint)

A szarvasmarha plexus lumbalisa (Habel, R. E. szerint)


1. A n. iliohypogastricus csípő-alhasi ideg. Az L1 ventralis ágából származik. Kutyában és egyes juh- és sertésfajtákban, ahol az ágyékcsigolyák száma hét, két csípő–alhasi ideg, n. iliohypogastricus cranialis et caudalis, van. Lóban a m. psoas major és a m. quadratus lumborum között a hasfalhoz tér, majd lateralis és ventralis bőrágra, r. cutaneus lateralis et ventralis, válik szét. A r. cutaneus lateralis a haránthasizom külső felületére, majd a két ferde hasizom közé, végül az oldalsó hasfal bőre alá is tér, és az oldalsó hasfal, a külső csípőszöglet, a haskorci redő tájékának, valamint a térd craniolateralis felületének a bőrét látja el.

A r. cutaneus ventralis a haránthasizom belső felületén, a belső lágyékgyűrűhöz tér, majd átfúrja az egyenes hasizmot, és a külső nemi szervek (tasak, herezacskó, tejmirigy) bőre alatt elágazódik.

2. A n. ilioinguinalis csípő-lágyéki ideg. Az L2 vagy L3 (ov, sus, Ca) ventralis ágából ered. Az előzőhöz hasonló lefutású és elágazódású ideg, csupán a beidegzési területe egy segmentummal (tenyérnyivel) hátrább található. Lateralis bőrágával, r. cutaneus lateralis, az éhgödör és a combpólya feszítőizma fölött a bőrt és az izom ínlemezét látja el a térd külső felületéig. A ventralis bőrág, r. cutaneus ventralis, összeköttetésbe lép a n. iliohypogastricus és a n. genitofemoralis érzőrostjaival, és azokkal együtt a canalis inguinalison át a tejmirigyhez tér. Egyes egyedekben a m. psoas majorhoz is bocsát rostokat.

3. A n. genitofemoralist (n. spermaticus externus; JNA) kutyában az L2 és L4, lóban és szarvasmarhában még az L3, ventralis ágaiból kilépő vékony rostok alkotják, sertésben és húsevőkben az L3+4 ventralis ágaiból szedődik össze. Törzse áttöri a m. psoas majort (Ca), illetve a m. psoas minort (eq, Ru), majd két ágra válik szét. A r. genitalis a hashártya fali lemeze alatt rostokat bocsát a belső ferde hasizomhoz, majd a lágyékcsatornán kilép, és a tasak, a herezacskó és nőneműekben a tejmirigy érző beidegzését adja. Caudalis ága, r. femoralis, a comb medialis felületének bőréhez és részben a combközelítő izmokhoz is tér. Tehénben rostokat bocsát a tőgy mirigyállományához, r. glandularis, ereihez, r. vascularis és a tőgybimbókhoz, r. papillaris.

4. A n. cutaneus femoris lateralis a comb oldalsó bőridege, az L3+4 és az L5 (sus) ventralis ágából összeszedődő rostok kötege, amely a nagy és a kis horpaszizom között lép ki majd az a. circumflexa ilium profundát követi cranioventralisan, miközben a n. ilioinguinalist és a n. genitofemoralist is keresztezi. Izomi ágat ad a m. psoas majorhoz, majd caudalis ága a combpólya feszítőizmának medialis (eq) vagy craniolateralis (Ru, Ca) felületén a térdízület felé tér. A comb és a térd medialis és cranialis felületének a bőrét látja el.

5. A n. femoralis, combideg, az ágyéki fonat legerősebb ága, gyökereit az L3–6 (eq), L4–6 (Ru, sus), illetve L5+6 (Ca) ventralis ágai adják. Egyfelől a kis horpaszizom és a szabóizom, másfelől a csípő-horpaszizom között a külső csípőartéria előtt halad, miközben az említett izmokhoz ágakat, rr. musculares, bocsát. A combgyűrű előtt a combközelítő izmokhoz tér, és ecsetszerűen elágazódó ágai főképpen a négyfejű combizomban, azonkívül a szabóizomban, a fésűizomban és a karcsúizomban ágazódnak el. Törzséből eredő ága a rózsaideg, n. saphenus, a combcsatornába tér. Kutyában tisztán érző-, a többi háziállatban kevert ideg. Izomi ágakat, rr. musculares, bocsát a szabó-, a fésű- és a karcsúizomhoz, majd az a. et v. saphena kíséretében kilép a combcsatornából, és bőrága, r. cutaneus, a térd-, a szár- és a lábtőtájék medialis felületének bőrét idegzi be.

6. A n. obturatorius, borított ideg, az L4+5, illetve L6+7 (sus) idegek ventralis ágából összeszedődő mozgató- ideg. Törzse az a. et v. obturatoria között, a borított lyukon halad át, és a combközelítő izmokban (m. gracilis, m. pectineus, m. adductor) és a m. obturatorius externusban ágazódik el.

A keresztfonat, plexus sacralis

A fonatból 10 ideg különül el, közülük öt a hátulsó végtaghoz, öt pedig a medenceüreg szerveihez tér.

501. ábra - A ló plexus lumbosacralisa (vázlatos rajz, Nickel–Schummer–Seiferle szerint)

A ló plexus lumbosacralisa (vázlatos rajz, Nickel–Schummer–Seiferle szerint)


I–IV. a megfelelő számú ágyék-, kereszt- és farokcsigolyák;

1. utolsó mellkasi ideg, 2. n. iliohypogastricus, 3. n. ilionguinalis, 4. n. genitofemoralis, 5. n. cutaneus femoris lat., 6. n. femoralis, 6/a n. saphenus, 6/b ága a térdkalács ízülethez, 6/c ága a femorotibialis ízülethez, 7. n. obturatorius, 2–7. a plexus lumbalis ágai, 8. n. glutaeus cran., 9. n. glutaeus caud., 10. n. cutaneus femoris caud., 11. n. pudendus, 11/a n. perinealis prof., 11/b n. perinealis supf., 11/c r. praeputialis et scrotalis, 11/d n. dorsalis penis, 12. n. rectalis caud., 13. n. ischiadicus, 13/a ága a m. glutaeus profundushoz, 13/b ága a m. obturatorius int.-hoz, 8–13. a plexus sacralis ágai, 14. n. peronaeus supf., 14/a n. cutaneus surae lateralis, 14/b n. peronaeus superficialis, 14/c n. peronaeus prof., 14/d n. metatarseus dors. med., 14/e n. metatarseus dors. lat., 15. n. tibialis, 15/a r. muscularis prox., 15/b r. muscularis dist., 15/c ága a femorotibialis ízülethez, 15/d n. cutaneus surae caud., 16. n. plantaris lat., 16/a n. metatarseus plant. med., 17. n. plantaris med., 17/a ága a csűdízület tokjához.

502. ábra - A szarvasmarha plexus lumbosacralisa (Nickel–Schummer–Seiferle szerint)

A szarvasmarha plexus lumbosacralisa (Nickel–Schummer–Seiferle szerint)


I–VI. a megfelelő ágyék-, kereszt- és farokcsigolyák;

1. n. iliohypogastricus, 1/a r. cutaneus medialis, 1/b r. cutaneus lateralis, 2. n. ilioinguinalis, 3. n. genitofemoralis, 4. n. cutaneus femoris lat., 5. n. femoralis, 5/a rr. musculares, 6. n. obturatorius, 1–6. a plexus lumbalis ágai, 7. n. glutaeus cranialis, 8. n. glutaeus caudalis, 9. n. cutaneus femoris caudalis, 10. n. pudendus, 10/a r. cutaneus proximalis, 10/b r. cutaneus distalis, 10/c r. mammarius, 11. n. rectalis caud. (n. haemorrhoidalis caud.), 12. n. ischiadicus, 7–12. a plexus sacralis ágai, 13. n. peronaeus comm., 13/a n. cutaneus surae lat., 13/b n. peronaeus supf., 13/c n. peronaeus prof., 14. n. digitalis dors. comm. III., 14/a n. metatarseus dors. III., 14/b n. digitalis dors. proprius IV. abaxialis, 14/c n. digitalis dors. proprius III. abaxialis, 15. n. cutaneus surae caud., 15/a r. muscularis proximalisai, 15/b rr. musculares distales, 15/c n. cutaneus surae caudalis, 15/d r. cutaneus surae caud. lat., 16. n. plantaris lat., 16/a ágai a m. interosseus mediushoz, 16/b n. plantaris med.

1. A n. glutaeus cranialis, elülső farideg, az L6+7 és az S1 ventralis ágai által alkotott mozgatóideg. Az a. glutaea cranialisszal együtt az incisura ischiadica majoron át kilép a medenceüregből, és izomi ágakat bocsát a m. glutaeus mediushoz, profundushoz, a m. tensor fasciae lataehoz, a m. capsularishoz, a m. piriformishoz és lóban a felületes farizomhoz is.

2. A n. glutaeus caudalis, hátulsó farideg, gyökere az S1 ventralis ágától ered; a sacralis artériák alatt caudalisan halad, és a m. glutaeus superficialis caudalis részét, a m. biceps femorist (eq), a m. glutaeobicepset (Ru, sus), a m. abductor cruris cranialist (fe) és a m. semitendinosus csigolyafejét (eq, sus) látja el.

3. A n. cutaneus femoris caudalis, a comb hátulsó bőridege, az incisura ischiadica major fölött a széles medenceszalagon kívül keresztezi a n. pudendust, azzal rostot cserél, majd az ülőgumó irányában halad tovább. Izomi ágai a hátulsó farizmokban ágazódnak el, bőrága a m. biceps femoris és a m. semitendinosus között a bőrhöz tér.

4. A nn. clunium caudales, a far hátulsó bőridegei, az előbbi ideg végső szakaszából válnak el, és az ülőgumó, valamint a comb felső tájékának bőrében oszlanak ágaikra. Húsevőkben rostokat, rr. perineales, ad a gát tájékához is.

5. A n. ischiadicus, ülőideg, a keresztfonat továbbfolytatódó része, leghosszabb és legvastagabb kevert idege, amely ellátja a szár és a láb izmait, ízületeit és bőrét, valamint a hátulsó farizmok nagyobb részét. Az S1-ből származik, de az S2 és az utolsó előtti ágyéki ideg is ad hozzá rostokat. Törzse lapos, szalagszerű, az incisura ischiadica majoron lép ki a medenceüregből, és a széles medenceszalagon caudoventralisan a nagyforgató és az ülőgumó közé lép. Végighalad a m. piriformison, a mm. gemellin és a m. quadratus femorison, azokhoz izomi ágakat, rr. musculares, bocsát. Lóban és kutyában még a medenceüregben a m. obturatorius internust is ellátja. Rostokat ad a csípőízülethez is.

Az ülőideg a forgatók mögött két idegre, a sípidegre, n. tibialis, és a közös szárkapcsi idegre, n. peronaeus communis, válik szét, majd egymás szomszédságában a két ideg az ülőbarázda mélyén, a m. biceps femoris és a m. semitendinosus et semimembranosus között halad tovább. A két ideg izomi ágai, rr. musculares, a m. biceps femorishoz (n. peronaeus), illetve a hátulsó farizmokhoz (n. tibialis) térnek. Bőrága, n. cutaneus surae lateralis, a comb lateralis felületének bőréhez tér. A térdalji tájékon a két ideg elválik egymástól, majd a közös szárkapcsi ideg a síp- és szárkapocscsont között a szár dorsolateralis felületére tér, a sípideg pedig plantarisan marad, és a m. flexor digitorum longus alatt a lábtőig jut el.

A n. peronaeus (fibularis) communis, közös szárkapcsi ideg. Még az ülőbarázdában válik el egy bőrága, n. cutaneus surae lateralis, amely a kétfejű combizom alsó tapadó két szára között kilép, és a térd, valamint a szár lateralis felületének bőrében ágazódik el. A szárkapcsi ideg a térdhajlásban a m. gastrocnemius lateralis feje és a m. biceps femoris között a szárkapocscsont feje mögé jut, ahol csupán a bőr és a pólyák borítják, itt tapintható (érzéstelenítés helye). Ezután az oldalsó és a hosszú ujjnyújtó izom közé lép, ahol felületes szárkapcsi idegre, n. peronaeus superficialis, és mély szárkapcsi idegre, n. peronaeus profundus, válik szét.

A n. peronaeus superficialis, felületes szárkapcsi ideg, túlnyomóan érzőrostokból álló, a mélynél gyengébb, kevert ideg. A fibula feje előtt, a szárpólya alatt halad. Bőrágakat, rr. cutanei, ad a szár dorsalis és lateralis, a csánk dorsalis és a lábközép dorsalis felületének bőréhez. Ettől distalisan elágazódása állatfajonként eltérő.

503. ábra - A hátulsó végtag izmainak beidegzése lóban (vázlatos rajz, Nickel–Shcummer–Seiferle szerint)

A hátulsó végtag izmainak beidegzése lóban (vázlatos rajz, Nickel–Shcummer–Seiferle szerint)


1. m. semimembranosus, 2. semitendinosus, 3. m. biceps femoris, 4. m. glutaeus medius, 5. m. glutaeus superficialis, 6. m. tensor fasciae latae, 7. m. quadriceps femoris, 8. m. psoas major, 9. m. psoas minor, 10. m. iliacus, 11. m. obturatorius internus, 12. m. sartorius, 13. m. adductor, 14. m. pectineus, 15. m. tibialis cranialis, 16. m. ext. dig. ped. longus, 17. m. peronaeus tertius, 18. m. ext. dig. lateralis, 19. mm. gastroctnemii, 20. m. tibialis caudalis et m. flexor dig. l. longus, 21. m. flex. dig. longus, 22. m. flexor dig. superficialis, 23. m. interosseus medius, 24. m. quadratus femoris, 25. m. obturatorius internus, 26. mm. sacrococcygei ventrales

Lóban a csánk fölött eredő lateralis ága, r. lateralis, a csánk külső felületét látja el. Dorsalis ága, r. dorsalis, a csánk hajlítófelületéhez tér, majd a metatarsuson haladó hosszú ujjnyújtó izom inának külső széle mentén a csüdízületig követhető.

Szarvasmarhában vastag ideg, a negyedik ujj saját nyújtója mentén halad, majd a v. metatarsea dorsalis lateralishoz társul, három végága a 2., a 3. és a 4. ujj dorsalis közös idegét, n. digitalis dorsalis communis II., III. et IV., adja, amelyek mindegyike bőrágakat, rr. cutanei, bocsát az ujjak bőréhez. A 2. ujj dorsalis közös idege, n. digitalis dorsalis communis II., a 2. ujj dorsalis saját axialis és a 3. ujj dorsalis saját abaxialis idegét, n. digitalis dorsalis proprius II. axialis et III. abaxialis, adja. A 3. ujj közös idege, n. digitalis dorsalis communis III., bőrágat adva rostot cserél a n. metatarseus dorsalis III.-szal, majd a 3. és 4. ujj dorsalis saját axialis idegeire, n. digitalis dorsalis proprius III. et IV. axialis, válik szét. A 4. ujj dorsalis közös idege pedig bőrágainak elválása után a 4. ujj saját abaxialis és a 5. ujj dorsalis saját axialis idegeit, n. digitalis dorsalis proprius IV. abaxialis et V. axialis, adja.

Sertésben és húsevőkben a n. peronaeus superficialis öt ágra válik szét. A vastagabb II., III. és IV. ujj közös idegét, n. digitalis dorsalis communis II., III. et IV., medialisan a 2. ujj dorsalis abaxialis idege, n. digitalis dorsalis II. abaxialis, és lateralisan az 5. ujj dorsalis abaxialis idege, n. digitalis dorsalis V. abaxialis, kíséri. A 2. ujj dorsalis közös idege, n. digitalis dorsalis communis II., a második ujj axialis és a 3. ujj abaxialis dorsalis saját idegeit, n. digitalis dorsalis proprius II. axialis et III. abaxialis, adja; a 3. ujj dorsalis közös idegéből, n. digitalis dorsalis communis III., a 3. és a 4. ujj dorsalis saját axialis idege, n. digitalis dorsalis proprius III. et IV. axialis, a 4. ujj közös idegétől pedig, n. digitalis dorsalis communis IV., a 4. ujj dorsalis saját abaxialis és az 5. ujj dorsalis saját axialis idege, n. digitalis dorsalis proprius IV. abaxialis et V. axialis, válik el.

A n. peronaeus profundus mély szárkapcsi ideg, nagyobbrészt mozgatórostokból áll. A hosszú és az oldalsó ujjnyújtó izom között, mélyen az elülső sípizom felületén halad. Izomi ágait, rr. musculares, a csánkhajlító és az ujjnyújtó izmokhoz bocsátja. Rostok térnek a csánkízület tokjához is.

A lábtőnél lóban két, sertésben és húsevőkben három idegre válik szét. Szarvasmarhában a lábközép dorsalis felületén végighalad, és a csüdízület fölött válik két ágra.

Lóban a mély szárkapcsi ideg medialis ága a n. metatarseus dorsalis II., amely a 3. ujj dorsalis medialis idegébe, n. digitalis dorsalis III. medialis, megy át. Lateralis ága, n. metatarseus dorsalis III., a lateralis dorsalis ujjideget, n. digitalis dorsalis III. lateralis, adja.

Szarvasmarhában a szárkapcsi ideg a csüdízület dorsalis felületén két összekötő ágra válik szét. A lateralis a IV. ujj plantaris axialis idegéhez, r. communicans cum n. digitalis plantari proprio IV. axiali, medialis pedig a 3. ujj plantaris axialis idegéhez, r. communicans cum n. digitali plantari proprio III. axiali, tér.

A n. peronaeus profundus sertésben egy ágat, a n. metatarseus dorsalis III., ad, húsevőkben pedig a három lábközépidegre, n. metatarseus dorsalis II., III. et IV., válik szét.

A n. tibialis, sípideg, a csípőízület mögött és alatt hosszú izomi ágakat, rr. musculares, ad a hátulsó farizmokhoz, majd a térdhajlás fölött, mielőtt elválna a n. peronaeus communistól, a szár hátulsó bőridege, n. cutaneus surae caudalis, ered belőle. Ez a bőrideg a m. gastrocnemius, majd az Achilles-ín lateralis felületén halad, és bőrágai, rr. cutanei, a szár, a csánk és a lábközép lateralis felületének bőrét látják el. Egy ága a femorotibialis ízülethez tér. Lóban és kutyában bőrágat, r. cutaneus tarsalis medialis, ad a csánk medialis felületének bőréhez.

A sípideg a térdhajlásban elválik a szárkapcsi idegtől, és a m. gastrocnemius két feje közé lép, itt eredő izomi ágai a háromfejű lábikraizom, a térdalji izom és az ujjhajlító izmok idegeit adják. A sípideg a m. gastrocnemius alatt a nagyerekhez társul, majd a szár medialis felületén a bőr és a pólyák alatt az Achilles-ín és az ujjhajlító izmok között a csánkhoz tér, ahol medialis és lateralis plantaris idegekre, n. plantaris medialis et lateralis, válik szét. További elágazódása állatfajonként eltérő.

Lóban a n. plantaris medialis az ujjhajlító inak medialis széle mentén (érzéstelenítés helye) bőrágakat, rr. cutanei, ad a lábtő, a lábközép medialis felületének bőréhez. A n. plantaris lateralishoz r. communicans köti. Izomi ágakat bocsát a m. interosseus mediushoz is. Végága az ujj hátulsó saját belső idegét, a belső csüdideget, n. digitalis plantaris medialis, adja, amely a medialis egyenítőcsont felületén levő barázdában, a csüdartériával és vénával együtt halad (érzéstelenítés helye). Az e tájékon eredő dorsalis ág, r. dorsalis, a csüdízülethez, caudalis ága, r. caudalis, az ujjpárnához tér. Vastag végága, r. plantaris, az erekkel együtt a patáig követhető, csak ott ágazódik el. Az esetenként elkülöníthető r. intermedius a párta és a pata fali irháját látja el.

A n. plantaris lateralis az ujjhajlító inak külső szélén halad, miközben izomi ágat ad a m. interosseus mediushoz és a mély ujjhajlító izom lig. accessoriumához. Dorsalis ága, r. dorsalis, az ujj dorsalis felületén ágazódik el, mély ága, r. profundus, pedig a hátulsó lábközép idegeket, n. metatarseus plantaris lateralis et medialis, adja. Az ideg továbbfolytatódó szakasza mint külső csüdideg, n. digitalis plantaris lateralis, a belsőnek megfelelő ágakat adja. A mély plantaris idegek, n. metatarseus plantaris lateralis et medialis, a kapocscsontok belső szélein haladnak, és a csonthártyához bocsátanak rostokat. Közülük a lateralis az erősebb, amelynek egy vékony ága a n. peronaeus ágával, a n. metatarseus dorsalis II.-mal összeköttetésbe lép.

Kérődzőkben a n. plantaris medialis két idegre válik szét. Egyik a 2. ujj közös plantaris idege, n. digitalis plantaris communis II., amely a 2. ujj saját plantaris idegét, n. digitalis plantaris proprius II. axialis és a 3. ujj plantaris saját külső idegét, n. digitalis plantaris proprius III. abaxialis, adja. Utóbbi összeköttetésben van a 3. ujj dorsalis saját külső idegével, r. communicans cum n. digitali dorsali proprio III. abaxiali. A másik a 3. ujj közös plantaris idege, n. digitalis plantaris communis III., amely a 3. és a 4. ujj saját belső idegét, n. digitalis plantaris proprius III. et IV. axialis, adja.

A n. plantaris lateralis mély ága, r. profundus, mint a lábközép plantaris idege, n. metatarseus plantaris, a lábközép csonthártyáját látja el. Másik ága a 4. ujj közös plantaris idege, n. digitalis plantaris communis IV., amely a IV. ujj saját külső idegét, n. digitalis plantaris proprius IV. abaxialis, és az V. ujj saját idegét, n. digitalis plantaris proprius V., adja. A 4. ujj saját külső idege összeköttetésben áll belső idegével, r. communicans cum n. digitali dorsali proprio IV. abaxiali. Az ujjak saját idegei a lóéhoz hasonlóan ágazódnak el.

Sertésben és húsevőkben a n. plantaris medialis két, illetve három közös plantaris ujjideget ad, és a 2. ujj külső plantáris idegét bocsátja. Ezek: a második és a harmadik közös ujjideg, húsevőkben a 4. ujj közös idege.

A n. plantaris medialis a 2. ujj külső plantaris idegét, n. digitalis plantaris II. abaxialis, és a 2. ujj közös plantaris idegét, n. digitalis plantaris communis II., adja. Utóbbi a 2. ujj plantaris saját belső idegére, n. digitalis plantaris proprius II. axialis, és a 3. ujj plantaris saját külső idegére, n. digitalis plantaris proprius III. abaxialis, ágazódik el. A 3. ujj közös plantaris idege, n. digitalis communis III., a 3. ujj plantaris saját belső idegére, n. digitalis plantaris proprius III. axialis, és a 4. ujj plantaris saját belső idegére, n. digitalis plantaris proprius IV. axialis, válik szét.

Sertésben egy közlekedő ág a 3. ujj közös idegét összeköti a 4. ujj plantaris közös idegével, r. communicans cum n. digitali plantari communi IV.

504. ábra - A sertés hátulsó végtagjának idegei (vázlatos rajz, Nickel–Shcummer–Seiferle szerint)

A sertés hátulsó végtagjának idegei (vázlatos rajz, Nickel–Shcummer–Seiferle szerint)


I–VI. a megfelelő ágyék-(L), kereszt- (S) és farokcsigolyák (C);

1. n. iliohypogastricus, 1/a r. cutaneus ventralisa, 1/b r. cutaneus lateralisa, 2. n. ilioinguinalis, 2/a r. cutaneus ventralisa, 2/b r. cutaneus lateralisa, 2/c r. muscularisa, 3. n. genitofemoralis, 3/a r. muscularisa, 4. n. cutaneus femoris lateralis, 5. n. femoralis, 5/a a m. quadriceps femoris rami muscularesei, 5/b n. saphenus, 5/c a m. iliopsoas rami muscularesei, 6. n. obturatorius, 6/a a combközelítők rami muscularesei, 6/b a m. obturatorius int. r. muscularisa, 7. n. glutaeus cran., 8. n. glutaeus caud., 9. n. cutaneus femoris caud., 10. n. pudendus, 10/a r. cutaneus proximalis, 10/b r. cutaneus distalis, 10/c n. dorsalis clitoridis, 11. r. musculi levatoris ani, 12. rr. musculi coccygei, 11+12. nn. rectales caudales, 13. n. ischiadicus, 14. n. peronaeus comm., 14/a n. peronaeus supf., 14/b n. peronaeus prof., 14/c n. cutaneus surae lateralis, 15. n. tibialis, 15/a rami musculares proximalesei, 15/b rami musculares distalesei, 15/c n. cutaneus surae caud., 15/d n. cutaneus surae caud. lat., 16. nn. plantares, 17. n. digitalis dors. V. abaxialis, 17/a n. digitalis dors. II. abaxialis, 18. n. digitalis dors. comm. IV., 18/a n. digitalis dors. comm. II., 18/b n. digitalis dors. comm. III.

Húsevőkben a 4. ujjnak is van közös plantaris idege, n. digitalis plantaris communis IV., amely a 4. és 5. ujj saját külső, illetve belső idegét, a n. digitalis plantaris proprius IV. abaxialist, illetve a n. digitalis plantaris proprius V. axialist bocsátja.

A n. plantaris lateralisnak sertésben három ága van: 1. mély ága, r. profundus, amely a mély metatarsalis idegeket adja, 2. a 4. ujj plantaris közös idege, n. digitalis plantaris communis IV., amely a 4. ujj plantaris saját saját külső idegére, n. digitalis plantaris proprius IV. abaxialis és az 5. ujj plantaris saját belső idegére, n. digitalis plantaris V. axialis, válik szét, 3. az 5. ujj plantaris külső idege, n. digitalis plantaris V. abaxialis.

Húsevőkben a n. plantaris lateralis r. profundusa szintén a plantaris metatarsalis idegeket, nn. metatarsei plantares, bocsátja, másik ága pedig az 5. ujj plantaris külső idegét, n. digitalis plantaris V. abaxialis, adja.

505. ábra - A kutya plexus lumbosacralisa (vázlatos rajz, Nickel–Schummer–Seiferle szerint)

A kutya plexus lumbosacralisa (vázlatos rajz, Nickel–Schummer–Seiferle szerint)


I–VII. a megfelelő ágyék- (L), kereszt- (S) és farokcsigolya (C);

1. n. iliohypogastricus cran., 1/a r. cutaneus lateralisa, 1/b r. cutaneus ventralisa, 1/c r. dorsalis, 2. n. iliohypogastricus caud., 3. n. ilioinguinalis, 4. n. cutaneus femoris lat., 5. n: genitofemoralis (n. spermaticus ext.), 6. n. femoralis, 6/a. n. saphenus, 7. n. obturatorius, 1–7. a plexus lumbalis ágai, 8. n, glutaeus cran., 9. n. glutaeus caud., 10. n. ischiadicus, 11. n. pudendus, 11/a n. dorsalis penis, 11/b n. rectalis caud., 11/c n. perinaealis supf., 12. n. cutaneus femoris caud., 13. rr. musculi caudae et musculi levatoris ani, 8–13. a plexus sacralis ágai, 14. n. peronaeus comm., 14/a n. cutaneus surae lateralis, 14/b n. peronaeus profundus, 14/c n. peronaeus supf., 15. n. tibialis, 15/a n. cutaneus surae caud., 15/b n. cutaneus surae caud. lat., 16. nn. plantares, 17. dorsalis ujjidegek, 18. plantaris ujjidegek

506. ábra - A kutya hátulsó végtagjának erei és idegei (Popesco szerint)

A kutya hátulsó végtagjának erei és idegei (Popesco szerint)


507. ábra - A kutya bal hátulsó lábvégeinek erei és idegei (Popesco szerint)

A kutya bal hátulsó lábvégeinek erei és idegei (Popesco szerint)


1. a. saphena et v. saphena medialis (magna) dorsalis ága, 2. n. saphenus, 3. v. saphena lateralis (parva) dorsalis ága, 4. v. tarsea lateralis, 5. n. peronaeus suprficialis, 6. v. saphena lateralis r. anastomicus cum v. saphena medialis, 7. v. tarsea medialis, 8. v. metatarsea dorsalis III. superficialis, 9. n. metatarseus dorsalis II. a metatarsea dorsalis II., 10. n. dig. comm. III. dorsalis a. et v. metatarsea III. dorsalis superficialis, 11. a. et v. metatarsea dorsalis IV, 12. n. dig. V. dorsalis abaxialis, 13. n. metatarseus dorsalis II. dig. comm. II. dorsalis, 14. n. metatarseus IV. dorsalis, 15. n. dig. comm. II. dorsalis et, a. et V. dig. comm. II. dorsalis, 16. v. dig. comm. III. dorsalis, 17. n. dig. IV. dorsalis abaxialis, 18. n. dig. V. dorsalis axialis, 19. n. dig. II. dorsalis axialis, 20. n. dig. III. dorsalis abaxialis, 21. n. dig. III. dorsalis axialis, 22. n. dig. IV. dorsalis axialis, 23. n. dig. V. dorsalis axialis

a) m. tibialis, b) m. ext. dig. longus, c) m. fibularis longus, d) m. ext. dig. lateralis brevis, e) m. ext. dig. medialis brevis, f) m. ext. pollicis longus, g) m. ext. dig. lateralis, h) retinaculum extensorum proximale

508. ábra - A kutya hátulsó lábvégének erei és idegei (Popesco szerint)

A kutya hátulsó lábvégének erei és idegei (Popesco szerint)


1. n. plantaris lateralis, 2. n. plantaris medialis és a. saphena plantaris ága, 3. v. saphena medialis r. caudalis, 4. r. anastomoticus cum v. saphena medialis (v. tarsea recurrens), 5. n. dig. V. plantaris abaxialis, 6. arcus venosus plantaris distalis et n. dig. II. plantaris abaxialis, 7. n. dig. II. comm. et a. metatarsea II. plantaris superficialis, 8. n. dig. III. plantaris comm. et a. metatarsea plantaris superficialis, 9. n. dig. IV. plantaris comm. et a. et v. metatarsea IV. plantaris superficialis, 10. v. metatarsea v. plantaris superficialis, 11. v. metatarsea II. plantaris superficialis,12. v. metatarsea III. plantaris superficialis, n. dig. III. com. plantaris, 13. n. dig. V. plantaris axialis, 14. n. dig. IV. plantaris abaxialis, 15. v. dig. IV. plantaris axialis – n. dig. II. plantaris – 18-ig

a) m. flex. dig. superficialis, a’) m. flex. dig. superficialis inai, b) m. flexor pollicis longus, c) tendo m. flex. dig. longus, d) tendo m. tibialis posterior, e) m. fibularis brevis, f) m. fibularis longus, g) m. abductor dig. II., h) m. quadratus plantae, i) m. interosseus II., j) m. adductor dig. II., k) tendo m. flex. dig. profundus, l) m. adductor dig. V., m) m. interosseus V., n) mm. interflexorii

6. A r. musculi coccygei, a farok oldaltvonó izmának, a m. coccygeusnak, mozgató idege. Szarvasmarhában és húsevőkben önálló, lóban és sertésben a nn. rectales caudalesszel közösen ered a keresztidegekből. Szarvasmarhában gyakran a n. pudendusszal és a n. rectalis caudalisszal is kapcsolatban áll.

7. A r. musculi levatoris ani a végbél emelőizmához tér. A defaecatiót segíti.

8. A n. pudendus, „szeméremideg”, lóban az S3+4 szarvasmarhában az S2–4, sertésben az S2+3’, kutyában pedig az S1–3 ventralis ágából ered. A széles medenceszalagon az a. pudenda interna kíséretében halad caudoventralisan az arcus ischiadicusig. Itt rostot cserél a n. cutaneus femoris caudalisszal, r. communicans cum nervo cutaneo femoris caudali. Proximalis bőrágai, rr. cutanei, kérődzőkben és sertésben a n. cutaneus femoris caudalisnak megfelelő bőrterületet látják el, a distalis bőrágak pedig azt a tájékot, amelyet sertésben és kérődzőkben a n. perinealis innervál.

509. ábra - A tehén gáttájéka (A), az ágyéki, kereszt- és farokidegek és érzéstelenítési pontjuk (o) marhában (B) Habel, R. E. szerint

A tehén gáttájéka (A), az ágyéki, kereszt- és farokidegek és érzéstelenítési pontjuk (o) marhában (B) Habel, R. E. szerint


A n. pudendus az arcus ischiadicus mögött felületes és mély gátidegekre válik szét. A mély gátideg, n. perinealis profundus, mozgatórostokból áll. Lóban a felületes gáttájéki ideggel közös törzse van, szarvasmarhában önálló, kutyában pedig a n. pudendus első ága. Az ideg a gáttájék izmait, hímekben a m. ischio-, bulbocavernosust, a m. urethralist és a retractor penist látja el rostjaival. A felületes gátideg, n. perinealis superficialis, hímneműekben a tasakot és a herezacskót, n. praeputialis et scrotalis, és a nn. scrotales caudales útján, valamint a penist a n. dorsalis penis útján látja el. Nőneműekben a péraajkakat, nn. labiales, a clitorist, n. dorsalis clitoridis, és a tejmirigyet, r. mammarius, látja el.

9. A nn. rectales caudales, a hátulsó végbélidegek, az L4+5 ventralis ágaiból erednek; közlekedőágat bocsátanak a n. pudendushoz, r. communicans cum nervo pudendo. Izomi ágai, rr. musculares, az anushoz, a m. sphincter ani externushoz és a m. semimembranosushoz, bőrágai, rr. cutanei, pedig a gáttájékhoz, a herezacskóhoz és a péraajkakhoz térnek.

10. A nn. caudales (coccygei), a farokidegek, a conus medullarisból eredő 5 vagy 6 pár ideg, amelyek a farokcsigolyák közötti lyukakon lépnek ki a gerinccsatornából. Dorsalis és ventralis ágai, rr. dorsales et ventrales, fonatot, plexus caudalis dorsalis et ventralis, alkotnak. A dorsalis fonat a farok emelő-, a ventralis fonat pedig a farok levonóizmait és bőrét látja el.

510. ábra - A bőr beidegzési területei lóban (vázlatos rajz)

A bőr beidegzési területei lóban (vázlatos rajz)


1. n. infraorbitalis (V2), 2. n. mentalis (V2), 3. a n. auriculotemporalis (V3) ága, a n. transversus faciei, 4. n. infratrochlearis (V1), 5. n. frontalis (V1), 6. n. zygomaticus (V2), 7. n. lacrimalis (V2), 8. r. zygomaticotemporalis (n. zygomaticus, V2), 9. r. dorsalis n. cervicalis I., 10. rr. dorsales nervorum cervicalium 2–8., 11. rr. ventrales nervorum cervicalium 3–6., 12. rr. cutanei dorsales nervorum thoracicorum, 13–15. rr. cutanei laterales et ventrales n. thoracici, 16. n. radialis, 17. n. ulnaris, 18. n. ulnaris r. dorsalis, 19. a n. medianus n. palmaris medialisa, 20. a n. iliohypogastricus r. cutaneus lateralisa, 21. a n. ilioinguinalis r. cutaneus lateralisa, 22. rr. dorsales nervorum lumbalium (nn. clunium craniales), 23. rr. dorsales n. sacrales (nn. clunium medii), 24. rr. dorsales et ventrales nervorum caudalium, 25. n. cutaneus femoris caudalis, 26. n. cutaneus surae lateralis (n. peronaeus communis), 27. közös beidézés, a n. iliohypogastricus, a n. ilioinguinalis r. cutanei ventralesei és a n. genitofemoralis, 28. n. cutaneus femoris lateralis, 29. n. saphenus, 30. n. metatarseus dorsalis medialis (n. peronaeus profundus), 31. a nn. plantares et nn. peronaei ágai, 32. n. plantaris medialis, 33. r. cutaneus tarsalis medialis, 34. n. cutaneus surae lateralis (n. peronaeus communis), 35. n. peronaeus superficialis, 36. n. cutaneus surae caudalis (n. tibialis), 37. n. peronaeus superficialis n. cutaneus surae caudalis lateralis, 38. n. plantaris lateralis, 39. nn. rectales caudales, 40. n. pudendus

511. ábra - A szarvasmarha bőrének beidegzési területei (vázlatos rajz)

A szarvasmarha bőrének beidegzési területei (vázlatos rajz)


1. n. maxillaris (V2), 2. n. ophthalmicus (V1), 3. n. mandibularis (V3), 3/a. r. auricularis n. vagi, 4. II. nyaki gerincvelőideg, 5. rr. dorsales cervicales II., 6. a nyaki gerincvelőidegek ventralis bőrágai, 7. az 1–5. háti gerincvelőidegek dorsalis bőrágai, 8. n. intercostobrachialis, 9. n. radialis, 10. n. axialis, 11. n. ulnaris, 12. n. cutaneus antebrachii caudalis (n. ulnaris), 13. n. cutaneus antebrachii medialis (n. musculocutaneus), 14. n. medianus, 15. n. dig. palmaris comm. II., 16. n. dig. palmaris comm. III. és r. dorsalis (n. musculocutaneus), 17. n. dig. palmaris comm. III., 18. a 6–12. háti gerincvelőidegek dorsalis bőrágai, 19. a 2–12. háti gerincvelőidegek ventralis bőrágai, 20. a 12. mellkasi ideg, 21. a 13. mellkasi ideg, 22. n. iliohypogastricus, 23. n. ilioinguinalis, 24. n. genitofemoralis, 25. nn. clunium craniales, 26. nn. clunium medii, 27. nn. caudales, 28. n. cutaneus femoris lateralis, 29. r. cutaneus dorsalis et (ventralis n. pudendus) 30. n. cutaneus femoris caudalis, 31. r. cutaneus n. tibialis, 32. r. cutaneus n. peronaei, 33. n. saphenus, 34. n. cutaneus surae lateralis, 35. n. cutaneus surae caudalis, 36. n. saphenus, 37. rr. plantares (n. tibialis), 38. n. peronaeus superficialis

Az autonóm vagy vegetatív idegrendszer, systema nervosum autonomicum

Az autonóm idegrendszer a környéki idegrendszer része, amely a szervezet önfenntartását, növekedését és a szaporodást szabályozó, ún. vegetatív szerveket idegzi be. Ellátja az emésztőcsövet és mirigyeit, a szivet, a vérérrendszert, a légzőkészüléket, a bőrt és annak mirigyeit, a kiválasztás és a szaporodás szerveit. Működése az akarattól többnyire független, ezért nevezik autonóm idegrendszernek.

Az autonóm idegrendszer a külső és belső környezeti hatásokkal szemben biztosítja a szervezet belső egyensúlyát. Működése döntően szabályozás, amely részben idegi, részben hormonális működés formájában valósul meg. Az általa egy adott szervben létrehozott működésváltozás ugyanis változást okoz a többi szerv működésében is, innen a másik neve: együttérző, sympathicus idegrendszer.

A sympathicus működés ergotroph típusú; az erőkifejtésben, az energia felhasználásában, a veszély elhárítását végző életfolyamatok (menekülés, támadás), az éber állapot fenntartásában játszik fontos szerepet.

A parasympathicus működés trophotrop típusú, amely a nyugalmi állapotban (pihenés, alvás) a felfrissüléshez (restitutio, regenerálódás) szükséges energiatartalmú anyagok képzésében és raktározásában részt vevő zsigerek működését szabályozza.

A sympathicus és parasympathicus hatásnak, mint a vegetatív működés két oldalának, dinamikusan változó egyensúlya biztosítja a szervek összehangolt működését. Egy adott szerv esetében a sympathicus-parasympathicus hatás egymással ellentétes, antagonista lehet.

A vegetatív idegrendszer működését a középponti idegrendszer pszichikai folyamatai (félelem, bánat, agresszivitás, támadás stb.) befolyásolják. Ugyanakkor a vegetatív idegrendszer által kiváltott érzetek (étvágy, szomjúság, éhség, fáradtság) az élőlény pszichikai állapotát változtatják meg.

Az autonóm idegrendszer részei:

Centrális, agyvelői rész, pars centralis

hypothalamus,

corticalis mező,

cerebellaris rész

Periferikus, környéki rész, pars peripherica,

thoracolumbalis sympathicus idegrendszer, pars sympathica craniosacralis, parasympathicus idegrendszer, pars parasympathica.

Intramuralis idegrendszer, systema nervosum intramurale.

A vegetatív idegrendszer alapeleme a multipoláris, gyakran két- vagy többmagvú vegetatív idegsejt, amelynek dendritjeit és neuritját egymástól morfológiailag elkülöníteni nem lehet. Rostjaik különböző típusú fonatokat képeznek. A sympathicus típusú idegsejtek nyúlványai hosszúak, a parasympathicus típusúaké rövidek és nagyszámúak. A ganglion ciliare idegsejtjeit tok veszi körül, amelyekből csupán a neuritok lépnek ki.

A sympathicus és parasympathicus idegrendszer funkcionális alapegysége a vegetatív reflexív. Az ív afferens szárát funkcionálisan és morfológiailag ugyanaz a cerebrospinalis idegrendszer alkotja, amely a szervezet minden részében megtalálható. A zsigerek receptoraitól (interreceptorok; a Paccini-féle lemezestestek) szintén a spinalis ganglionok pseudounipolaris idegsejtjeinek periferikus nyúlványai mint viscerosensoros afferens rostok közvetítik az ingerületet a középponti idegrendszerbe. A bőr érző végkészülékének, a primer érzőneuronoknak is vannak vegetatív reflexkapcsolataik. A gerincvelőbe jutó afferens szár és az onnan eredő sympathicus és parasympathicus efferens szár közötti kapcsolat pontosan még nem ismert, feltételezik egy közbeiktatott interneuron jelenlétét.

A vegetatív reflexív efferens szárára jellemző, hogy – a középponti idegrendszerrel ellentétben – egy alkalommal valamelyik sympathicus vagy parasympathicus ganglionban átkapcsolódik. A vegetatív reflexív efferens szára tehát mindig két, egymás mögé kapcsolt neuronból, a prae- és postganglionaris neuronból épül fel. A postganglionaris neuron vagy közvetlenül az általa ellátott szervhez tér (célszerv), vagy a szerv intramuralis idegrendszeréhez kapcsolódik. A praeganglionaris rost velőhüvelyes, fehér rost, és a ganglionokban elágazódva 1–15 sejten végződhet. A postganglionaris rost velőhüvely nélküli, Remák-féle rost. A praeganglionaris rostok synapsisainak többsége a dendritekhez kapcsolódik, a postganglionaris rost pedig kilép a Schwann-sejt burkából a sejt közötti térbe. Közvetlenül tehát nem érintkezik a beidegzett szövet sejtjeivel, hanem az általa elválasztott mediator anyag (acetylcholin, noradrenalin) a sejtek közötti résbe kerülve, diffúzió útján jut a szerv működését végző sejtekhez és ott fejti ki hatását.

512. ábra - Az autonóm idegrendszer magvai és pályái

Az autonóm idegrendszer magvai és pályái


Centrális, agyvelői rész, pars centralis

Az agyvelői rész magvainak többsége a hypothalamusban van, közülük sympathicus mag a nucleus hypothalamicus rostralis ventromedialis et posterior; parasympathicus magvak a nucleus supraopticus et paraventricularis, a nucleus hypothalamicus dorsomedialis et dorsalis és a nucleus mamillaris.

A sympathicus magokból descendáló pálya ered, amely a fasciculus longitudinalis dorsalisban halad, ennek rostjai a nucleus tegmenti lateralishoz, ventralishoz és a nucleus ventriculi lateralishoz térnek. Ugyanakkor ezektől a magoktól eredő rostok társulnak a köteghez, majd a nyúltvelőben tractus reticulospinalis lateralis et ventralisba egyesülve térnek a gerincvelő thoracolumbalis szakaszában levő sympathicus magokhoz (nucleus intermediolateralis).

A parasympathicus magokból eredő rostok az Edinger– Westphal-féle maghoz (III.), a nucleus tegmenti dorsalishoz, a nucleus parasympathicus nervi trigeminihez (V.), a nucleus parasympathicus nervi facialishoz (VII.), a nucleus salivatorius dorsalishoz (IX.) et ventralishoz, a nucleus ambiguushoz (X.), a nucleus motorius nervi vagihoz és a nucleus motorius nervi hypoglossihoz (XII.) térnek. Az utóbbi két magtól eredő rostok kötege, a tractus reticulospinalis ventralis, a gerincvelő parasympathicus magvaihoz (nucleus intermediomedialis) tér.

A vegetatív, ascendáló, érzőrostok a tractus spinothalamicus rostjaival jutnak az agytörzs és a hypothalamus magvaihoz.

A vegetatív idegrendszer agykérgi, cerebralis mezői a limbikus rendszerben és a lobus frontalisban (frontobasilaris gyrus) vannak. Az innen eredő gátlórostok átvágásakor az állat az áldüh állapotába kerül. Az agykéreg motoros mezői vasodilatatoros rostokat bocsátanak a thalamusba.

A cerebellaris rész magvai a kisagyvelő elülső lebenyében, a féregben (nucleus, vermis és uvula) találhatók. Az elülső lebenyből eredő rostok a nucleus hypothalamicus ventromedialishoz térnek, és a sympathicus, valamint parasympathicus működést egyaránt befolyásolni képesek. A nucleus hypothalamicus dorsomedialishoz a tractus solitarius útján afferens visceralis rostok és a nucleus tractus solitariuson keresztül a X–XII. agyvelőidegek magvaiból eredő rostok térnek. A nucleus hypothalamicus dorsomedialis ugyanakkor rostokat bocsát a hypothalamusba is. A kisagyvelő gátolhatja és serkentheti a húgyhólyag- és a pupillareflex működését. Húsevőkben a nucleus vermis és az uvula caudalis része a vasomotoros működést befolyásolja.

Periferikus, környéki rész, pars peripherica

A sympathicus idegrendszer, pars sympathica

A sympathicus idegrendszer morfológiailag két fő részből, a középponti idegrendszerben elhelyeződő középponti és a szervezetben található környéki részből áll.

A központi rész a gerincvelő thoracolumbalis szakaszának oldalsó szarvaiban levő idegsejtek csoportja, a nucleus intermediolateralis. E sejtek myelinhüvellyel bíró neuritjai, a fehér összekötőrostok, rami communicantes albi, a gerincvelőidegek ventralis gyökereihez társulnak, majd az idegek törzsével a csigolya közötti lyukon kilépve a sympathicus idegrendszer periferikus részéhez, annak ganglionjaihoz térnek.

A sympathicus idegrendszer környéki része multipoláris idegsejtekből álló, kötőszövetes burokkal körülvett, makroszkóposan is látható ganglionokból és Schwann-hüvelyes szürke rostokból áll. A szürke rostok egyik csoportja a ganglionokat egymáshoz kapcsolja, a másik pedig az ingerületet mint a reflexív efferens szárának végső szakasza az általa ellátott szervhez továbbítja. A ganglionok elhelyeződésük szerint lehetnek paravertebralis ganglionok, amelyek a hát-, ágyék-, kereszt- és farokcsigolyák testének két oldalán helyeződnek, praevertebralis ganglionok, amelyek a zsigerekhez térő nagyobb erek törzsén vagy annak közelében lelhetők fel; a visceralis vagy zsigeri ganglionok az egyes szervek kapujában találhatók. A gerincvelő sympathicus idegsejtjeinek fehér rostjai a három gangliontípus mindegyikének mindegyik ganglionsejtjével kapcsolatot létesítenek.

513. ábra - A zsigerek érzőrostjai és pályái (Monnier szerint)

A zsigerek érzőrostjai és pályái (Monnier szerint)


1. n. splanchnicus major, 2. n. splanchnicus minor, 3. n. splanchnici lumbales, 4. n. hypogastricus

514. ábra - A gerincvelő érző-, mozgató- és autonóm magjai és pályái (vázlatos rajz)

A gerincvelő érző-, mozgató- és autonóm magjai és pályái (vázlatos rajz)


A középponti rész

A középponti idegrendszerben a nucleus intermediolateralisban tömörülő sympathicus ganglionsejtek csupán a gerincvelő hát-ágyéki szakaszában (thoracolumbalis rendszer), lóban a Th2–L2’, kérődzőkben és húsevőkben a Th2–L4 gerincvelőszelvényekben találhatók meg. Az idegsejtek velőhüvelyes rostjai a gerincvelőidegek ventralis, mozgatógyökerében haladnak a csigolya közötti lyukhoz, ahol elválnak a gerincvelőidegek törzsétől, és mint fehér közlekedőágak, rr. communicantes albi, a paravertebralis ganglionokhoz térnek. A 4–8. paravertebralis ganglionon áthaladó fehér rostok összeszedődve mint n. sympathicus áthaladnak a ganglion cervicothoracicumon, majd a bolygóideghez társulnak. Közös kötegük, truncus vagosympathicus, torkolati barázda mélyén, a közös fejér szomszédságában, a ganglion cervicale mediumon át a koponya alapja közelében levő ganglion cervicale cranialéhoz tér. A 7–12. (Ca), illetve –13. (Ru, sus), illetve –17. (eq) paravertebralis gangliontól elváló fehér rostok a n. splanchnicus majort alkotják, az utolsó háti és első ágyéki ganglionoktól elváló rostok pedig a n. splanchnicus minort képezik. Mindkét ideg a hasűri praevertebralis, visceralis és intramuralis ganglionokkal létesít kapcsolatot. Végül az L2–4 paravertebralis ganglionon áthaladó fehér rostok (nn. splanchnici lumbales) a n. hypogastricust képezve a medenceüregben levő ganglionokhoz bocsátják rostjaikat.

A környéki rész

A sympathicus idegrendszer környéki részét, a paravertebralis, praevertebralis és visceralis ganglionokat, valamint a belőlük eredő idegeket és fonatokat testtájékonként ismertetjük.

Feji és nyaki szakasz, pars cephalica et cervicalis

A sympathicus idegrendszer feji és nyaki része, pars cephalica et cervicalis n. sympathici, különbözik a sympathicus határköteg többi szakaszától. A nyakcsigolyák mentén ugyanis sem paravertebralis ganglion, sem határköteg nincsen. Az rr. communicantes griseinek megfelelő sympathicus beidegzést, a 2–8. nyaki-gerincvelő ideghez térő n. vertebralis látja el. A fej és az atlas tájékán pedig az ennek megfelelő rostok az elülső nyaki ganglionból származnak, amelynek többi rostjai viszont a praevertebralis ganglionok rostjainak megfelelően a fej zsigereihez térnek. A nyaki ganglionok, ganglion cervicale medium et caudale, praevertebralis típusúak.

A feji szakasz, pars cephalica, rostjai az elülső nyaki dúcból, ggl. cervicale craniale, erednek. A ganglion szürkésvörös színű, lóban orsó alakú, 2–3 cm hosszú és 3–7 mm vastag, szarvasmarhában 2,5 cm hosszú, kerek alakú. A foramen lacerum alatt helyeződik, lóban a belső fejartériára fekszik rá, és a bolygóideggel, a nyelv-garat ideggel és a nyelv alatti ideggel együtt a légzacskó falának redőjébe ágyazott. Kérődzőkben és kutyában közelebb fekszik a koponya alapjához. A belőle eredő postganglionaris szürke rostok kis része az agyvelő- és az első két gerincvelőideg rostjaihoz társul, rr. communicantes grisei, azok sympathicus rostjait adják. A rostok többsége az erek, főképpen az artériák falának perivascularis kötőszövetében halad, ott fonatot képez, és az erek ágai mentén jut el az általa beidegzett szervhez. Fontosabb idegei:

1. A n. caroticus internus gyakran kettős ideg, amely a belső fejartéria mentén fonatot, plexus caroticus internus, képezve (kérődzőkben csak fiatal korban) a koponyaüregbe lép, ahol a sinus cavernosus tájékán kiterjedt fonatba, a plexus cavernosusba, megy át. Belőle ered:

a) A n. petrosus profundus, amely a n. petrosus majorral (VII.) a Vid-féle ideget, n. canalis pterygoidei Vidii, alkotja. A Vid-ideg a ganglion pterygopalatinumba tér, rostjai a szemgödör, az orrüreg, részben a száj- és a garatüreg sympathicus és parasympathicus beidegzését adják.

b) A nn. caroticotympanici, rostjai a dobüregbe lépnek és a n. tympanicushoz (IX.) társulnak.

c) A n. petrosus minor a ggl. oticumhoz (V.) tér, és rostjait követve a külső hallójárat mirigyeit idegzi be.

d) A plexus cavernosus vékony perivascularis fonat, amely az agyvelő ereit övezi. Ágakat ad a hypophysishez, a tobozmirigyhez, a n. trigeminus ágaihoz, a szemmozgató idegekhez, majd a ggl. ciliare sympathicus gyökerét, radix sympathica, adva, a szemgolyót, a m. dilatator pupillaet látja el.

2. A n. jugularis az elülső nyaki ganglionból a fej felé irányuló rövid törzs, amely két ágra válik szét. Egyik ága a n. vagus ggl. proximaléjához, a másik a n. glossopharyngeus ggl. distaléjához tér; a ganglionoktól eredő idegek sympathicus rostjait adja. Szarvasmarhában ágakat ad a n. accessoriushoz is.

3. A nn. carotici externi caudalisan az a. carotis externa et interna elágazódásához tér, majd fonata, a plexus caroticus externus, az a. carotis externát és mint plexus caroticus communis, az a. carotis communist övezi. Ezekből a fonatokból térnek sympathicus rostok a ganglion mandibularéhoz, a nagy nyálmirigyekhez és az erek mentén a fej minden részéhez.

4. A rr. communicantes grisei a n. accessorius, a n. hypoglossus, valamint az első és gyakran a második nyaki gerincvelőidegek törzséhez térnek, és azok rostjaival az izmok és a bőr sympathicus beidegzését szolgálják.

5. A rr. laryngopharyngei a plexus pharyngeust és lóban a légzacskók fonatát alkotják.

A nyaki szakasz, pars cervicalis, két ganglionból, a ggl. cervicale caudaléból és mediumból, és az őket a Th4–6 gerincvelőszelvényből eredő fehér összekötő rostok kötegéből áll. A köteg a n. vagusszal truncus vagosympathicust képez (lásd előbb), amelyet kötőszövetes hüvely (eq, Ru, sus, Ca) vesz körül; kutyában a két ideg rostjai szorosan egymáshoz fonódnak, juhban csupán lazán kapcsolódnak egymáshoz.

A ggl. cervicale caudale hátulsó nyaki dúc a mellkas bejáratában az 1–3. borda és a légcső között helyeződik. Az 1. és a 2., esetenként a 3. vagy a 4. paravertebralis ganglionnal lapos ganglioncsomóvá, ggl. cervicothoracicum, egyesül. Lóban 3–4 cm hosszú, 5–8 mm széles, lapos ganglion, amelynek elülső végébe a középső nyaki ganglion is beleolvadt. Az első bordaköz és a m. longus colli között kereshető fel. Szarvasmarhában és sertésben a hátulsó nyaki ganglion az első paravertebralis ganglionnal olvad egybe, és az első borda síkjában a m. longus collitól ventrolateralisan helyeződik. A közvetlen előtte helyeződő középső nyaki ganglionnal az a. subclaviát medialisan és lateralisan körülölelő két köteg, az ansa subclavia, amely lóban hiányzik. A húsevőkben 12 mm hosszú és 3 mm vastag ganglion a hátulsó nyaki és az első három paravertebralis ganglion összeolvadásából keletkezett. A középső, a hátulsó nyaki ganglion és a beléjük olvadó paravertebralis ganglionok rostjaikkal együtt – ló kivételével – csillag alakúak, emiatt ggl. stellatumnak nevezik.

A ggl. cervicale medium szarvasmarhában, sertésben az a. subclavia előtt helyeződik, és ansa subclavia köti a ggl. cervicothoracicumhoz, lóban a ggl. cervicothoracicumba olvad, juhban és kecskében az első borda előtt helyeződik, húsevőkben közvetlenül a hátulsó nyaki ganglion előtt található, a truncus vagosympathicusba olvadt, és csupán esetenként lelhető fel.

A ggl. stellatum ágai:

1. Rr. interganglionares, összekötő ágak, amelyek az 1–3. paravertebralis ganglionokat kötik harántul egymáshoz.

2. Rr. commlunicantes grisei, az 1–4. háti és a 8. (7.) nyaki gerincvelőideghez társuló szürke rostok, amelyek a nyak tövének és a mellkas bejáratának izmaihoz és bőréhez térnek.

3. N. vertebralis, a canalis transversariusban haladó szürke rostok tömege, amelyek a 2–6. (7.) nyaki gerincvelőideghez társulnak.

4. Nn. cardiaci thoracici, az ansa subclavián át vagy közvetlenül a ggl. cervicale caudaléból eredő rostok, amelyek mint nn. accelerantes a szívhez térnek, a szív működését serkentik. A bolygóideg ágaival, rr. cardiaci, fonatot képeznek és afferens rostokat adnak a szívhez.

5. Rr. communicantes grisei, a n. laryngeus recurrenshez térnek.

6. Rr. perivasculares, a mellkas bejáratában levő nagy értörzsek falához kapcsolódó rostok, amelyek az erek mentén a mellkas és a végtag ereihez is eljutnak.

A sympathicus idegrendszer ágainak, nn. cardiaci cervicales et thoracici, a bolygóideg ágaival, rr. cardiaci craniales et caudales, képzett fonata, plexus cardiacus, felületes és mély fonatra válik szét. A plexus cardiacus superficialis az aortaív homorú felülete és az a. pulmonalis között, a plexus cardiacus profundus pedig az aortaív és a bifurcatio tracheae között található meg. Mindkét fonat rostjai a pitvarok és a kamrák, valamint az aorta ascendens falába lépnek, és kapcsolódnak a szív pericardialis ganglionjaihoz, ggll. cardiaca. A plexus cardiacust a plexus pulmonalisnál rostok kötik össze a plexus aorticus thoracicusszal és a plexus trachealisszal is.

515. ábra - A ló sympathicus és parasympathicus idegrendszere (vázlatos rajz)

A ló sympathicus és parasympathicus idegrendszere (vázlatos rajz)


– – – – a sympathicus praeganglionaris, ——— postganglionaris rostjai, – ⋅ – ⋅ – parasympathicus rostok

A) ggl. cervicale craniale, A1) ggl. nodosum, B) ggl. stellatum, B1) ggl. cervicale medium, C) ggl. coeliacum et mesentericum craniale, D) ggl. mesentericum caudale, E) ggl. hypogastricum, F) ggl. impar

III. a n. oculomotorius parasympathicus rostjai, VII. a n. facialis és a n. glossopharyngeus parasympathicus rostjai, X. n. vagus, I. n. pelvicus

1. n. petrosus profundus, 2. n. caroticus internus, 3. nn. carotici externi, 4. pl. caroticus communis, 5. rr. laryngopharyngei, 6. n. vertebralis, 7. n. cardiacus cervicalis, 7/a. pl. pumonalis, 8. pl. aorticus thoracicus, 9. pl. cardiacus, 10. n. splanchnicus major, 10/a n. splanchnicus minor, 10/b ggll. corticorenales, 11. pl. hepaticus, 11/a pl. pancreaticus, 12. pl. coeliacus, 12/a pl. gastricus, 13. pl. linealis, 14. pl. colicus, 14/a pl. caecalis, 15. pl.mesentericus cranialis, 15/a pl. entericus, 16 pl. renalis, 17. pl. interganglionaris, 18. pl. aorticus abdominalis, 19. pl. iliaci, 20. pl. mesentericus caudalis, 21. pl. spermaticus internus (nőneműekben pl. rectalis caudalis, 21/a pl. rectalis cranialis, 21/b pl. uretericus, 21/c pl. femoralis, 22. ág a farokidegekhez, 23. pl. hypogastricus, 23/a pl. pelvicus, 23/b pl. rectalis medii, 24. n. corporis cavernosi penis, 25. pl. prostaticus et pl. deferentialis, 26. pl. vesicalis, 27. ggll. caudalia, 28. nucl. intermediolateralis, 29. r. communicans albus, 30. r. communicans griseus, 31. ggll. paravertebralia

a) n. petrosus major, b) dobhur, chorda tympani, c) n. depressor, d) ág a ggl. cervicale cranialéhoz, e) rr. pharyngei, e’) r. auricularis, f) n. pharyngeus cranialis r. externusa, g) n. laryngeus cranialis r. internusa, h) n. laryngeus recurrens, i) n. depressor, j) a n. vagus nyaki kötege, k) truncus vagalis dorsalis, l) truncus vagalis ventralis, m) r. communicans, n) rr. gastrici parietales, o) rr. gastrici viscerales, p) Vid-ideg, r) ágak a submandibularis nyálmirigyhez, s) ágak a sublingualis nyálmirigyhez, t) ágak a fej ereihez)

Mellkasi szakasz, pars thoracica

A mellkasi szakaszt sympathicus határköteg alkotja. A határköteg paravertebralis ganglionjai a hát-, ágyék-, kereszt- és farokcsigolyák testének két oldalán, a foramen intervertebrale közelében, párosan helyeződnek el. Az egymás mögötti ganglionokat rr. interganglionares, az egymás melletti ganglionokat pedig haránt irányú, szürke rostokból álló kötegek, rr. transversi, kötik össze egymással, és a csigolyák testén kötéllétra alakú határköteget, truncus sympathicus, hoznak létre. A ganglionoktól eredő szürke összekötő rostok, rr. communicantes grisei, visszatérnek a gerincvelőidegek törzséhez, és azok rostjaival a test falához, a végtagokhoz, a vázizmokhoz és a bőrhöz térnek, a vázizmok tónusát szabályozó, valamint a bőr mirigyeit és a szőrtüsző izmait ellátó sympathicus rostokat adják. A nyaki gerincvelőidegek a n. vertebralisból, a 12 agyvelőidegpár pedig a ggl. cervicale cranialéból kapják sympathicus rostjaikat.

A határköteg mellkasi ganglionjai, ggll. thoracica, postganglionaris rostjai fonatot, plexus perivascularis, adnak az a. intercostalisokhoz. Az 1–6. ganglionból eredő nn. cardiaci thoracici a szívhez, a rr. pulmonales a tüdőhöz térnek. Rostokat kap a nyelőcső, a gégecső és az aorta is, amelyek a bolygóideg rostjaival együtt a fentebb említett fonatokat képezik.

A határköteg medialis oldalán halad a fehér rostokból álló zsigeri ideg, n. splanchnicus major, amely a gerincvelő 6–7. vagy 8. háti szelvényétől eredő praeganglionaris rostokból szedődik össze. A paravertebralis ganglionokon áthaladó rostok kötege a rekesz szárai és a m. psoas minor között a hasüregbe lép, és ott a ggl. coeliacumhoz tér, majd az azon is áthaladó fehér rostjai a hasüreg visceralis és intramuralis ganglionjaiban végződnek.

Lóban az utolsó 2–3. háti, szarvasmarhában az 1–2. ágyéki, húsevőkben pedig az 1–3. ágyéki szelvényből eredő fehér rostok a n. splanchnicus minort képezik, amely az előző ideggel együtt szintén a hasüregbe lép, és részben a ggl. coeliacumhoz, részben a plexus renalisba tér. Lóban az utolsó háti szelvény r. communicans albusa gyakran különálló ideget, n. splanchnicus imus, képez.

Hasi szakasz, pars abdominalis

A hasi szakaszt a sympathicus határköteg hasi szakasza, a praevertebralis és visceralis ganglionok és azok fonatai képezik.

A határköteg hasi szakasza gyengébben fejlett, mint a mellkasi; a m. psoas minor fedi. A ganglion lumbalékat gyakran két r. interganglionaris kapcsolja egymáshoz. A belőlük eredő szürke összekötő ágak, rr. communicantes grisei, az ágyéki gerincvelőidegekhez csatlakozva, az ágyéktájék és a hasfal izmainak és bőrének sympathicus beidegzését adják. A pars abdominalis rostokat bocsát a lumbalis artériákhoz és vénákhoz, egy vastagabb kötege pedig a v. cava caudalis és az aorta abdominalis medialis felületén fonatot, plexus aorticus abdominalis, képez. Egyes rostjai mint nn. splachnici lumbales a praevertebralis ganglionok fonatához társulnak.

A hasüregben három nagy praevertebralis ganglion, ggl. coeliacum, ggl. mesentericum craniale et caudale, található. A ganglionok rostok útján szoros összeköttetésben vannak egymással, és a belőlük eredő postganglionaris rostok a bolygóideg rostjaival és a sympathicus praeganglionaris fehér rostjaival a szervekhez térő fonatokat alkotnak.

A zsigeri ganglion, ggl. coeliacum és az elülső bélfodri ganglion, ggl. mesentericum craniale, két nagy ganglioncsoport, amelyet vaskos kötegek kötnek egymáshoz. A ggl. coeliacum az a. coelica kezdeti szakaszán vagy az a. coeliaca és az a. mesenterica cranialis között helyeződik. A kétoldali gangliont harántrostok, rr. interganglionales, egymáshoz kapcsolják. A ggl. mesentericum craniale az elülső bélfodri artéria cranialis falához fekszik hozzá.

Lóban a kétoldali, egymással összenőtt ganglion félhold alakú, kérődzőkben a kicsi, kerekded ggl. coeliacumot az a. mesenterica cranialison helyeződő nagyobb, ovális alakú, ggl. mesentericum cranialéval idegsejteket tartalmazó kötegek kapcsolják egymáshoz. Húsevőkben a nagyobb ggl. coeliacum pedig egybeolvad a ggl. mesentericum cranialéval.

A két ganglion és a belőlük eredő fonatok a napfonatot, plexus solaris, képezik. A napfonat rostjai az artériák ágai mentén a hasűri zsigerek mindegyikéhez, azok ganglionjaihoz eljutnak.

A ggl. coeliacum fonatai:

1. Plexus gastrici. A plexus coeliacusból lóban, sertésben és húsevőkben az a. gastrica sinistrát követő elülső és hátulsó gyomorfonat, plexus gastricus cranialis et caudalis, ered. Kérődzőkben a plexus gastricus mellett a bendő jobb és bal fonata, plexus ruminalis dexter et sinister, különül el. Közülük a jobb oldali fonat a bendő jobb falát, a dorsalis és ventralis vakzsák egy részét és a hasnyálmirigyet, a bal oldali pedig a bendő bal oldali falát, a recést (plexus reticularis) és a lépet látja el. A plexus gastricus szarvasmarhában a recés egy részét, a százrétűt és az oltógyomrot idegzi be.

2. A plexus hepaticus, a máj fonata, az a. hepatica communist kíséri. A májon kívül ágakat ad a gyomor nagygörbületéhez, a duodenumhoz és a hasnyálmirigyhez (plexus pancreaticus).

3. A plexus lienalis, lépfonat, az a. lienalist követi. A lépen kívül rostot ad a gyomor nagygörbületéhez és a hasnyálmirigyhez.

Kérődzőkben és sertésben az a. phrenica caudalis mentén kicsi ganglionok, ggll. phrenica, helyeződnek, amelyeket vastag rostok a ggl. coeliacumhoz csatolnak.

A ggl. mesentericum craniale fonatai:

A plexus mesentericus cranialist rostok kötik a plexus coeliacushoz és a plexus aorticus abdomimalishoz, sympathicus és parasympathicus rostokból álló fonatai az a. mesenterica cranialis ágainak megfelelően a vékony- és vastagbél (plexus colicus) egyes szakaszaihoz térnek, és kapcsolódnak a bélfal fonataihoz, plexus entericus (plexus subserosus, myentericus et submucosus).

1. A plexus renalis et suprarenalis a vese és a mellékvese fonata, az elülső bélfodri fonat két oldalán, a veseartériák tövében fekvő ggll. aorticorenaliaból és az artéria hosszában elhelyeződő veseganglionokból, ggll. renalia, és szürke rostjaiból, valamint a hozzájuk csatlakozó n. splanchnicus minor, valamint nn. splanchnici lumbales postganglionaris rostjaiból és végül a bolygóideg parasympathicus rostjaiból áll. Rostokat ad a veséhez, plexus renalis, a mellékveséhez, plexus suprarenalis, és a húgyvezetőhöz, plexus urethericus, is.

2. A plexus aorticus abdominalis (plexus intermesentericus) az elülső bélfodri fonat caudalisan folytatódó része. Az aorta ventralis falán helyeződik, és caudalisan az a. mesenterica caudalis mentén haladó hátulsó bélfodri fonattal is összeköttetésben van.

Hátulsó bélfodri ganglion, ggl. mesentericum caudale. A hátulsó bélfodri artéria törzsének elülső és hátulsó felületén helyeződik; a jobb és a bal oldali ganglion összeköttetésben van egymással. A belőle eredő rostok a plica vasculosában a heréhez és a mellékheréhez, plexus testicularis, térnek. Nőneműekben az a. ovaricát kíséri, és a petefészekhez, a petevezetőhöz és a méhszarv végéhez, plexus ovaricus, ad rostokat. A colon descendenshez térő fonata a plexus colicus sinister, a végbélhez térő fonata a plexus rectalis cranialis, az artériákat követő fonatai a plexus iliaci interni et externi, valamint a plexus femoralis.

A n. hypogastricus a ggl. mesentericum caudaléból eredő, azon áthaladó, fehér összekötő rostokat is tartalmazó idegköteg.

Kérődzőkben és kutyában a kétoldali ideg egybeolvad egymással. A medenceüreg dorsolateralis falán a serosa alatt haladó szakasza, a n. pelvicus parasympathicus, rostjaival együtt a medencei fonatot, plexus pelvinus, képezi.

Medencei szakasz, pars pelvina

A sympathicus idegrendszer medencei szakaszát a határköteg pars sacralisa és pars caudalisa, valamint a medencei fonat, plexus pelvinus, alkotják.

A határköteg két utolsó szakasza állatfajonként különbözik. A pars sacralis lóban öt, orsó alakú ganglionpárból és az őket összekötő rr. transversiből áll. A harmadik keresztcsigolyánál a határköteg kettéágazik. Az erősebb, lateralis ág az aorta caudalist követi, és r. communicans griseusokat ad a sacralis gerincvelőidegek ventralis ágaihoz. Összeköttetést létesít az első öt vagy hat farokideggel is. A vékony medialis ág a keresztcsont ventralis felületére fekszik rá, és caudalisan a határköteg farki részébe folytatódik, ahol ganglionokat, ggll. caudalia, tartalmazó farokidegekre válik szét.

Kérődzőkben és sertésben a medencei szakasz öt pár ggl. sacralét tartalmaz, amelyek a foramen sacrale ventralék széléhez illeszkednek, és két r. interganglionaris kapcsolja őket egymáshoz. A r. communicans griseus rövid, a medence fonatához térő nn. splanchnici sacrales szarvasmarhában hiányoznak. Farki szakaszuk (C1–C4) egyedenként is eltérő, a 4. vagy 5. farokcsigolyáig páros ggll. caudaliák folytatásában a ganglionpárok egymásba olvadva, a ggl. impart képezik.

Húsevőkben a r. interganglionarisok vastagok, a sacralis ganglionok caudalisan mind közelebb kerülnek egymáshoz, és az S1 mindig, az S2 és az S3 gyakran egybeolvad egymással.

A határköteg sacralis szakasza és a medencei fonat közötti praeganglionaris rostokból álló idegek, nn. splanchnici sacrales, találhatók. A gerincvelő 1–2. sacralis szelvényéből erednek, és a farokcsigolyáig követhetők az a. sacralis mediana két oldalán.

A plexus pelvinus, medencei fonat, a hátulsó bélfodri fonatból eredő n. hypogastricusból, a nn. splanchnici sacrales postganglionaris rostjaiból és a nn. pelvini parasympathicus rostjaiból alakul ki. A hálózat rostjaiban számos kisebb vagy nagyobb ganglion, ggll. pelvina, van; ezek idegsejtjeinek egy része sympathicus, kisebb része azonban parasympathicus idegsejtekből áll.

Fonatai a következők:

1. A plexus rectalis medii a végbél két oldalán halad, és az ampulla recti falában oszlik el.

2. A plexus rectalis caudalis, hátulsó végbéli fonat, az anus tájékához tér, a végbél telődését és ürülését szabályozza.

3. A plexus vesicalis cranialis et caudalis, a húgyhólyag elülső és hátulsó fonata, az a. iliaca internát, majd a húgyhólyag elülső artériáit követi, és a hólyag két oldalán oszlik ágaira. A caudalis fonat a húgyhólyaghoz tér. Mindkét fonat sympathicus és parasympathicus rostokból áll, a húgyhólyag telítődését és ürülését szabályozza.

4. A plexus deferentialis az ondóvezetőhöz tér.

5. A plexus prostaticus a prostata mirigylebenyei között ágazódik el, és a nn. corporis cavernosi penishez és a hímvessző merevedőtestéhez bocsát rostokat.

6. A plexus uterovaginalis a széles medenceszalag egész területén a serosa alatt hálózatot képez, rostjai a méh falához térnek.

7. A nn. vaginales a hüvelyt és a hüvelytornácot látják el, a n. corporis cavernosi clitoridis a csiklóhoz térnek.

A parasympathicus idegrendszer, pars parasympathica

A parasympathicus idegrendszer, pars parasympathica systematis nervosum autonomicum, funkcionális megjelölés, amelyhez azokat az agy- és gerincvelőidegeket soroljuk, amelyeknek parasympathicus magvuk és rostjaik vannak.

Részei:

1. cranialis parasympathicus idegrendszer,

2. thoracolumbalis parasympathicus idegrendszer,

3. sacralis parasympathicus idegrendszer.

1. A cranialis parasympathicus idegrendszer. A parasympathicus rendszer cranialis része a középső agyvelő és a nyúltvelő magvaiban lokalizálódik. Az idegsejtek neuritja általában hosszú (pl. a n. vagus), és a középponti idegrendszertől viszonylag távol levő parasympathicus ganglionokban csatolódik át. A cranialis rész ellátja a fej, a nyak, a mellüreg és a hasüreg zsigereit, szerveit, a sacralis pedig a medenceüreg zsigereihez tér.

Idegei:

a) A n. oculomotorius parasympathicus rostja a középső agyvelői magvából, nucl. parasympathicus n. oculomotorii, ered, és az ideg r. ventralisán levő ggl. ciliarén csatolódik át. Sertésben, húsevőkben és gyakran kérődzőkben is kettős dúcból eredő postganglionaris rostok, nn. ciliares breves, a szemgolyóba lépnek, majd a m. ciliarist és a m. sphincter pupillaet idegzik be, ezáltal a lencse accommodatióját és a pupilla szűkülését serkentik. A nn. ciliares rostjai fonatot, plexus ciliaris, képeznek, amelyben a dúc, ggl. ciliare, efferens parasympathicus rostjai, valamint a ganglionon áthaladó érzőrostok (V.) és a Vid-idegtől a ganglion pterygopalatinumon át idetérő sympathicus rostok is találhatók.

b) A n. intermediofacialis, az arcideg praeganglionaris parasympathicus rostja, a nyúltvelő nucleus parasympathicus n. facialis idegsejtjeiből ered. A rostok áthaladnak a ganglion geniculin, majd onnan eredő egyik águk a dobhúr, chorda tympani, a n. lingualis ganglion mandibularéjához és a ganglion sublingualéhoz (Ca) tér. Az innen eredő postganglionaris parasympathicus rostok az áll alatti és a nyelv alatti nyálmirigyek parasympathicus beidegzését adják. A másik ág a n. petrosus major, amely a sympathicus idegrendszer ganglion cervicale cranialéjából eredő n. petrosus profundusszal egyesülve a Vid-ideget alkotja, amely a hasonló nevű csatornán át az ékszájpadlási dúcba, ggl. pterygopalatinum (parasympathicus dúc), tér. Az itt átcsatolódó parasympathicus rostok lóban és kérődzőkben fonatot, plexus pterygopalatinus, képeznek. A fonat egy ága, n. pterygopalatinus, a n. nasalis caudalis rostjaihoz társul, s azokkal együtt a garat, valamint a száj- és az orrüreg falát, mirigyeit idegzi be.

c) A n. glossopharyngeus, nyelv-garat ideg, parasympathicus rostjai a nyúltagyvelőből, a nucleus parasympathicus n. glossopharyngeiből származnak, majd a ganglion distalén áthaladnak; onnan eredő egyik águk, n. tympanicus Jacobsoni, a ganglion oticumhoz tér. Ez a n. pterygoideuson (V3) helyeződő ganglion a n. mandibularistól érző-, a n. petrosus minortól sympathicus rostokat kap. A ganglionból eredő postganglionaris rostok a n. pterygoideus és a n. buccalis (rr. communicantes cum n. buccali) rostjaihoz társulnak. Utóbbi rostok a száj mirigyeihez, valamint egy összekötő ág útján, rr. communicantes cum n. auriculotemporali, a parotishoz térnek.

d) A n. vagus, bolygóideg, a legnagyobb és egyben a leghosszabb a 12 agyvelőideg-pár közül. Főképpen parasympathicus rostokból áll, de sympathicus, somatomotoros és somatosensoros rostokat is tartalmaz (lásd előbb). Parasympathicus rostjainak átkapcsoló ganglionjai nem csupán nagy ganglionokban (ggl. distale s. nodosum), hanem rostjai között helyeződő mikroszkópikus nagyságú ganglionokban vannak. Postganglionaris rostjai a sympathicus rostokkal fonatokat képeznek: plexus cardiacus, coeliacus, mesentericus cranialis, caudalis stb.

2. A thoracolumbalis parasympathicus idegrendszer. A spinalis parasympathicus rendszer neuronjai a gerincvelő szürkeállományának oldalsó szarvában vannak, a nucleus intermediomedialisban csoportosulnak. Az idegsejtek rostjai a gerincvelőidegek ventralis, kis részben dorsalis gyökeréhez társulnak. Az utóbbiak valószínűleg a spinalis ganglionokban átcsatolódnak. A gerincvelőidegek törzsében haladó spinalis parasympathicus rostok az ideg mindhárom ágába eljutnak, és ezáltal a vázizomzat, a bőr, a bőrizmok és a verejtékmirigyek secretoros, parasympathicus beidegzését adják. Mindezt azonban még kérdésessé teszi az, hogy a visceroafferens pálya morfológiája kevéssé ismert.

3. A sacralis parasympathicus idegrendszer. A sacralis szakasz praeganglionaris neuronja a gerincvelő 2–3. esetleg 4. sacralis szelvényéből ered. Rostjai a gerincvelőidegek ventralis gyökerén át lépnek ki a foramen sacrale ventralékon. A n. pudendus rostjaitól elválnak, és kötegük mint nn. pelvini a medencei fonathoz tér. A fonat ganglionjaiban átcsatolódnak, majd postganglionaris rostjai a sympathicus rostokkal az egyes szervekhez térő fonatokat alkotják; a végbél, a húgyhólyag, a méh, a hüvely, a járulékos nemi mirigyek, a penis, a clitoris (nn. erigentes) parasympathicus rostjait adják.

Az intramuralis idegrendszer, systema nervosum intramurale

Az intramuralis idegrendszer mikroszkópikus kicsinységű ganglionokból és az azokat egymáshoz kötő vékony rostok hálózatából, plexus entericus, áll, amelyek az üreges szervek (nyelőcső, gyomor, bél, húgyhólyag, méh stb.) falában két-három rétegben lelhetők fel. Az egyes rétegek hálózatai a plexus subserosus, plexus myentericus (Auerbachi), plexus submucosus (Meissneri), egymással szoros összeköttetésben vannak.

A fonatokban kétféle idegsejt, a Dogjel I.-sejt, sok rövid dendritű és egy hosszú neurittal bíró idegsejt, és a Dogjel II.-sejt, kevés hosszú dendrittel bíró és egy rövid, nehezen elkülöníthető neuritű idegsejt van. A Dogjel I.-idegsejt motoros típusú, az emésztőcső kezdeti és végső szakaszában lelhető fel, ahol a működés centrálisan szervezett, periferikusan autonóm.

A Dogjel II.-idegsejt kevésbé differenciált, és képes reflexet, sőt bizonyos primitív integrációt is végrehajtani. A fonat önálló reflextevékenysége – a szív ingerképző és ingerületvezető rendszeréhez hasonlóan – a szerv autonóm működését biztosítja, ezzel szemben a sympathicus és parasympathicus hatás ezt az autonóm működést gátolni vagy serkenteni képes.

A paraganglionok (mellékdúcok)

A paraganglionok (lásd előbb) két csoportra oszthatók: 1. sympathicus vagy chromaffin és 2. parasympathicus vagy nem chromaffin paraganglionok.

A sympathicus paraganglionok kicsi, ér- és idegdús kötőszövettel övezett, lencse vagy borsó nagyságú, 1/2–1 cm átmérőjű szervecskék. A szervezetben sok helyütt fellelhetők; általában a nagyerek falán, a hasi aorta két oldalán, a sympathicus határkötegben, a vesék kapujában, a mellékveséken, a széles méhszalagon találhatók. Az a. mesenterica caudalis tövében levő nagy, páros ganglion a paraganglion aortae abdominalis (Zuckerkandl-féle szerv).

A sympathicus paraganglionok kötőszövetes tokkal körülvett chromaffin sejtekből állnak, adrenalint termelnek.

A parasympathicus ganglionok nem chromaffin, epitheloid sejtekből épülnek fel; erei hurkokat, idegei hálózatot alkotnak. Ezek: a carotismirigy vagy carotistest, glomus caroticum, kutyában paraganglion intercaroticum (emberben carotismirigy), amely az a. carotis interna elágazódásánál vagy az a. occipitalison (eq) található. A corpora paraaortica az aorta íve mellett, a kötőszövetben levő szervecskék. Működésük szerint chemoreceptorok, amelyek a vér kisebb oxigéntartalmára érzékenyek. Afferens rostjaikat a glomus caroticumtól a r. sinus carotici (IX.) a Hering-ideg, a corpora paraaorticákból pedig a n. depressor (X.) viszi el.

Hasonló működésűek a farokmirigyek, corpora caudalia (glomus coccygeum), az a. sacralis media mentén, amelyek a farok hegyének bőrében segmentalisan helyeződő érhurkok, anasztomózisok, amelyeket hámsejtfészkek öveznek.

A paraganglionok helyeződése és száma faj- és egyedspecifikus. Függ az életkortól; újszülött állatban nagyszámúak, később regresszíven átalakulnak.

A paraganglionok fejlődése. A paraganglionok a sympathicus idegrendszerből származnak. A ganglionléc levált, elvándorolt sejtjeiből fejlődnek ki.

Az idegrendszer fejlődése

1. A középponti idegrendszer a gastrulatio alatt az ectodermától elkülönülő velőlemezből, lamina neuralis, fejlődik. A velőlemez sejtjeinek gyors szaporodása következtében oldalsó szélei felemelkednek, velőredők, plicae neurales, képződnek. A velőredők növekedésük közben felemelkednek, majd közelednek egymáshoz, miközben széleik egyesülve velőcsövet, canalis neuralis, alkotnak; a cső ürege a központi csatorna, canalis centralis.

516. ábra - Az agyvelő fejlődése (vázlatos rajz)

Az agyvelő fejlődése (vázlatos rajz)


A velőcső záródása nem teljes; elülső és hátulsó végén egy ideig nyílás, neuroporus rostralis et caudalis, található. A neuroporusok záródása után a velőcső teljesen lefűződik az ectodermáról. Elülső pólus felőli szakasza gyorsan nő, és a későbbi agyvelőhólyagok, az agyvelő telepe fejlődik ki belőle. Hátulsó, szűkebb szakasza a gerincvelő telepét alkotja. Az agyvelő telepe adja a velőcső elülső egyharmadát, a gerincvelő telepe pedig a hátulsó kétharmadát. A két telep között nincs éles határ. Az agyvelő telepének ventralis felületén egy redő, az alsó agyvelőredő, plica ventralis encephali, mélyed be, amely egy elülső, gömb alakú archencephalont (ősi agyvelő) és egy hátulsó, cső alakú deuterencephalont (másodagyvelő) különít el egymástól. Az alsó agyvelőredő mögött keletkező újabb redő a középső agyvelőt, mesencephalon, különíti el a deuterencephalontól. Az archenecephalonból az elülső agyvelő, prosencephalon, a deuterencephalon hátulsó részéből pedig a hátulsó agyvelő, rhombencephalon, fejlődik ki.

A velőcső agyvelői része eközben a lassabban fejlődő középső agyvelőhólyag tájékán ventralisan görbül, ezáltal dorsalis fejtetői görbülete és ventralis nyereghajlata alakul ki. Ezt követi a rhombencephalon és a gerincvelő átmenete tájékán fejlődő dorsalis tarkógörbület és ventralis tarkóhajlat. Végül a rhombencephalon fenéklemeze vastagodik, és a ventralisan domború hídgörbületet alakítja ki a későbbi Varol-híd tájékán; efölött keletkezik dorsalisan a velővitorla-hajlat.

517. ábra - A ganglionléc sejtjeinek differenciálódása

A ganglionléc sejtjeinek differenciálódása


A fejlődő rhombencephalon két oldalán és alapján egymás mögött kiemelkedések, rhombomerek, keletkeznek, amelyekből agyvelőidegek (az V., VI., VIII., IX., X., XI. agyvelőideg-pár) magvai fejlődnek ki. Eközben az elülső és a hátulsó agyvelőhólyagok mindegyike újabb két-két agyvelőhólyagra tagolódik; ezáltal a prosencephalonból az előagyvelő, telencephalon, és a köztiagyvelő, diencephalon, a rhombencephalonból pedig az utóagyvelő, metencephalon, és a végső agyvelő, myelencephalon, fejlődik ki. A középső agyvelőhólyag nem tagolódik, belőle lesz a középső agyvelő, mesencephalon. Végül a haránt irányú tagolódást median tagolódás egészíti ki, és a nagymértékben növekedő telencephalont egy median barázda a két oldalsó agyvelőfélteke telepét, a metencephalonon keletkező két sagittalis barázda a kisagyvelő férgének és két oldallebenyének telepét választja el egymástól.

Az agyvelőhólyagok üregei faluk vastagodásával szűkülnek, lapos vagy gyűrűszerű agyvelőkamrákat alakítanak ki. Helyenként az agyvelő fala vékony, egyrétegű hámlemezt, lamina epithelialis, képez, amelyet a mesenchymából kialakuló agyvelőburok erősen sarjadzó erei a kamrák üregébe nyomnak, ezáltal érfonatot, plexus chorioideus, képeznek. A fejlődés e szakaszában már működnek az embrió egyes belső elválasztású mirigyei (agyfüggelék, tobozmirigy).

A velőcső hátulsó kétharmada csőszerű marad, belőle a gerincvelő fejlődik. A cső két oldalfala mint oldallemezek élénk sejtszaporodás végén vastagodnak, elkülönülnek a fejlődésben visszamaradó tető- és fenéklemeztől. Az idegsejtek szaporodása, csoportosulása révén az oldallemez dorsalis részéből a szürkeállomány dorsalis szarva, ventralis részéből pedig a ventralis szarva fejlődik ki. A vékony tetőlemez és fenéklemez keskeny commissura dorsalis et ventralis alakjában a mélybe süllyed, a fölötte dorsalisan képződő sulcus medianust gliaszövet tölti ki, septum dorsale medianummá alakul át; ventralis hasadéka, fissura mediana, végleg fennmarad, benne erek haladnak.

A velőcső falában az üreget határoló germinatív réteg epithelialis típusú sejtjeiből mitotikus osztódás közben a középponti idegrendszer idegelemeit alkotó neuroblast, valamint az annak támasztószövetét adó spongioblast sejtek differenciálódnak. Eközben térbeli elrendeződés is van. A spongioblast sejtek egy része, az ependymalis spongioblastok, a canalis centralis körül a gerincvelő belső zónáját, zona ventricularis, alkotják, és a csatornát bélelő ependymasejtekké alakulnak át. Más részükből mint szabad sponglioblastokból oligodendroglia-sejtek, illetve astroblastok differenciálódnak. Ez utóbbiakból a rostos vagy plasmás astrocyta fejlődik ki. A neuroblast sejtek kifelé vándorolnak, és a gerincvelő köpenyzónáját, zona nuclearis, hozzák létre. Ezáltal fejlődik a gerincvelő szürke- és fehérállománya.

A köpenyzónában három sejtcsoport fejlődik ki. Az egyik a neuroblast sejtek csoportja; ezekből lesznek a tipikus idegsejtek. A másik a sok protoplasmanyúlvánnyal rendelkező glioblast sejtek csoportja, amelyekből az orsó alakú gliasejtek (macro-, microgliasejtek) alakulnak ki. A harmadik csoport indifferens sejtjei az idegsejtek mentén a perifériára vándorolnak, és az ún. Schwann-féle sejteket hozzák létre.

A környéki idegrendszer ectodermából, a középponti idegrendszer telepéből származik; részei az idegek és az idegdúcok. Az érzőidegek a velőcsővé záródó két velőredőn fejlődő hámoszlopból, a velőlécből alakulnak ki. Sejtjei a velőcső két oldalára vándorolnak, és egy-egy oldalsó dúclécet vagy ganglionlécet, crista neuralis, alkotnak, amelyeknek gerincvelői (crista neuralis caudalis) és agyvelői szakasza (crista neuralis rostralis) van.

A velőléc ezáltal tagolódik és belőle a ganglionléc növekedik; utóbbi elülső, szélesebb, övszerű része, a placodcsík, a mélybe sarjadzik, és hámszerveket, organa epithelialia, hoz létre. Ezekből a szaglás, az ízlelés, a hallás és az egyensúlyozás szerve, a szemlencse, az agyfüggelék és részben a háromosztatú ideg érződúcának idegsejtjei fejlődnek ki. Az agyvelőidegek érződúcainak másik csoportja a ganglionléc másik részének sejtjeiből differenciálódik.

518. ábra - A vegetatív idegrendszer 16 mm hosszú embrióban (Keibel–Mall után)

A vegetatív idegrendszer 16 mm hosszú embrióban (Keibel–Mall után)


A fejlődő ősszelvények a dúclécet sejtcsoportokra, a csigolyák közötti érződúcokra, spinalis ganglionok, tagolják. Ezeknek a spinalis ganglionoknak neuroblast sejtjei bipolárisan nyúlványokat bocsátanak. Közülük a centripetális nyúlvány dorsalisan a gerincvelőbe lép, és összességükben a gerincvelőidegek dorsalis gyökerét, a gerincvelő fehérállományában pedig a dorsalis és lateralis köteg érzőpályáit alkotják, miközben kapcsolódnak a szürkeállomány dorsalis oszlopának érző idegsejtjeihez is. A centrifugális nyúlványon velőhüvely képződik, miközben a beidegzés területén kialakult érzőideg-végződések és a sejt közötti távolság növekedésével a magzat fejlődése során a periferikus nyúlvány nagymértékben meghoszszabbodik.

A gerincvelő ventralis oszlopában levő motorikus sejtek neuritjai a ventralis gyökér rostjait képezik. Az érzőrostok mellett még differenciálatlan idegsejtek, ún. sympathicoblastok is vándorolnak ki a ganglionlécből, és az aorta oldalán, a nagyerek szomszédságában és a zsigerek kapujában a sympathicus idegrendszer paravertebralis és intramuralis ganglionjait alakítják ki. A sympathicoblast sejtek másik csoportja a szürkeállomány ventralis oszlopának tövében csoportosul, lateralis oszlopot alkot, és velőhüvelyes nyúlványuk a ventralis gyökér mozgatórostjaival együtt lép ki a gerincvelőből. Ezek a praeganglionaris fehér rostok a sympathicus ganglionok minden egyes idegsejtjével kapcsolatot létesítenek.

A sympathicoblast sejtek egy kis csoportja adrenalomedulloblastokká differenciálódik, és a mellékvese velőállományát, valamint a szervezetben szétszórtan található paraganglionokat hozza létre. Előbbi mint belső elválasztású, endocrin működésű szerv, praeganglionaris sympathicus neuronokból áll, amelyek chromaffin jellegűek, azaz cathecholaminokat termelnek (adrenalin, noradrenalin).

Az agyvelőidegek sejtjei, ganglionjai, fejlődésük szerint négy csoportba oszthatók. Az első csoport a dúcléc feji részéből, a spinalis ganglionoknak megfelelően fejlődik, ezek az V., VII., VIII., IX., X. agyvelőideg-pár érzőganglionjai. A második csoportot a placodcsíkból fejlődő érzékszervi idegek, az I., II., VIII. agyvelőideg-pár idegsejtjei alkotják. A harmadik csoportot az epibranchialis placodból származó másodlagos érzéki hámsejtekből a VII. és a IX. agyvelőideg-pár magvai adják. A negyedik csoport idegmagvai a gerincvelő ventralis szarvában levő mozgatómagvaknak felelnek meg. Ezek a III., IV., VI., XI. és XII. agyvelőideg-pár mozgatómagvai. Az agyvelőidegeken levő parasympathicus dúcok (ggl. ciliare, ggl. pterygopalatinum, ggl. mandibulare, ggl. oticum, ggl. sublinguale) a megfelelő motorikus ideg gyökerei mentén a velőcső agyvelői részéből kivándorló parasympathicoblast sejtekből származnak.