Ugrás a tartalomhoz

A háziállatok funkcionális anatómiája

Fehér György

Mezőgazda Kiadó

A mozgás szervei, apparatus locomotorius

A mozgás szervei, apparatus locomotorius

A mozgás szervei funkcionálisan két csoportra oszthatók:

I. A mozgás passzív szervei a csontok, a szalagok és az ízületek, amellyel a csonttan, osteologia, valamint az ízület- és szalagtan, syndesmologia, foglalkozik.

II. A mozgás aktív szervei az izmok, amelyeket az izomtan, myologia, tárgyal.

A csontok a madarakban szalagokkal, ízületek útján, mozgékonyan kapcsolódnak egymáshoz, és a madarak csontos, belső vázát, endoskeleton, funkcionálisan statikus készülékét alkotják, amelyeket az izmok mint egy- vagy kétkarú emelőket mozgatnak. A csontos váz ezen túlmenően testüregeket képez, ezáltal zsigereket véd, a csontokban levő levegőtartalmú üregek a légzsákok, pedig a tökéletesebb légzést és a testsúly csökkentése révén a repülést szolgálják.

A mozgás passzív szervei

A csontvázrendszer, systema skeleti

A házimadarak csontos váza számos, fajonként, de egyedenként is eltérő szerkezetű csontból épül fel. A csontok 88%-a szervetlen anyag, csontföld, 12%-a szerves anyag, csontporc, ossein. Ez utóbbi nagyobb része collagenrostokból és kevés mucopolysacharid–fehérje komplexusból áll. A csont víztartalma 50%, zsírtartalma kb. 15%. A csontföld 85%-a kalcium-foszfát, 10%-a kalcium-karbonát, 1,5% magnézium-foszfát; tyúkban 37,2% kalciumot, 16,42% foszfort, 0,1% magnéziumot és 5,5% CO2-ot tartalmaz.

A csontos váz jellegzetességei

A csontos váz hasonló részekből áll, mint az emlősökben, alakjában és szerkezetében azonban a repüléshez alkalmazkodott, filogenetikailag a Reptiliákhoz áll közelebb.

A csontosodás a galamb kivételével korábban fejeződik be, mint emlősökben, és a kialakult csontos váz szilárdsága és rugalmassága jobb. A hosszú csöves csontoknak nincsen az emlősökéhez hasonló epiphysisük, csontosodási magjuk, epiphysisporcuk; a csontosodás csupán a diaphysisből indul ki. Az elmeszesedés nagymértékű, kifejlett állatokban csupán az ízületi felületeket borító porcok és a csigolyák közötti porcok találhatók, a csontok többsége teljes mértékben elmeszesedett.

A madarak csöves csontjainak többsége nyálkahártyával bélelt, levegővel telt üregeket tartalmaz. Ezek a pneumatikus csontok, ossa pneumatica, amelyeknek kis és nagyobb, levegőtartalmú üregei lyukakon, foramina pneumatica, át a légzsákokkal közlekednek. Bennük nincsen sem velőállomány, sem zsírszövet. Ez jó repülő madarakban (galamb) a legnagyobb mértékű; a futómadarak csöves csontjaiban velőállomány van.

A madarak csontjainak sűrűsége 1,8, tehát kevesebb, mint az emlősöké. A csontos váz tömege a testtömeg 34%-a. A csontok színe sárgásfehér, a japán tyúkban feketés árnyalatú. A házimadarak több csontsót tartalmazó csontja világosabb, mint az emlősök csontja; a pneumatikus csontok fehérek.

A csontos váz egyes különbségei a következők: az ajkak csőrré alakultak, a fogak hiányoznak, a nyakszirtcsont egy bütyökkel (monocondyliás állat) ízesül az atlasszal. Az utolsó hát-, az ágyék-, a kereszt-, a farokcsigolyák synsacrum a medence csontjaival os lumbosacralét képezve összecsontosodtak egymással. Az utolsó farokcsigolyák, egységes csonttá, os pygostyl, nőttek össze. A medence alul nyitott. A bordák nyúlványaikkal (processus uncinatus) egymáshoz kapcsolódva, szilárd mellkast képeznek. A mellcsont nagy, egységes csont, sagittalisan irányuló nagy nyúlványa, crista sterni, van. A vállöv teljes, három csont, a lapocka, a hollócsőrcsont és a kulcscsont alkotja. Közülük a két os thoracale összenőtt, és a villacsontot, furcula, képezi. A hollócsőrcsont ízületesen kapcsolódik a mellkashoz. Az elülső végtag szárnnyá alakult. Az alkarcsontok közül a könyökcsont a vastagabb és erősebb. Csupán két carpalis csont van, és három ujj fejlődött ki. A hátulsó végtag csontjai közül a combcsont rövid; a szár csontjai közül a tibia erős, jól fejlett csont, vele a csánkcsontok proximalis csontsora összecsontosodott, os tibiotarsalét képez. A metatarsus nagyon hosszú, a csánk alsó csontsorával összenőtt, így os tarsometatarsalét képez. A madárnak négy ujja van; az öregujj kakasban a sarkantyút alkotja. A négy ujj közül az első plantarisan, a második, a harmadik, a negyedik ujj dorsalisan irányul, egymástól széttérő; közülük a harmadik a leghosszabb. Az első két, a második három, a harmadik négy, a negyedik ujj öt ujjpercből áll. Az utolsó ujjperc a karom csontos vázát képezi.

555. ábra - A tyúk csontos váza

A tyúk csontos váza


556. ábra - A törzs és a farok csontjai

A törzs és a farok csontjai


A törzs csontjai, ossa trunci
A csigolyák, vertebrae

A házimadarak nyaka hosszú, a gerincoszlop leghosszabb, egyben legmozgékonyabb, S alakban görbült szakasza, a madárfajok közül futó- és úszómadarakban a leghosszabb. A nyakcsigolyák hossza és mozgékonysága a nyak funkciójához alkalmazkodott, amely közvetve vagy közvetlenül segíti a táplálékfelvételt, az előrehaladó mozgást, a repülést, a súlypontáthelyezést. A csigolyák közül a nyakcsigolyák száma nem állandó, és madárfajonként is eltér.

40. táblázat - A csigolyák száma házimadarakban

Faj

Nyak-

Hát-

Ágyék-, kereszt-

Farok-

csigolya

Tyúk

13–14

7

14

7

Pulyka

13–16

7

16

7

Kacsa

15

9

14

7–8

Lúd

17–18

9

14–16

7–8

Galamb

12–13

7

14

7


A bordák, costae

A bordák száma tyúkban és galambban 7, kacsában és lúdban 9 pár. Az első kettő (ritkán a harmadik is) és az utolsó pár borda asternalis, a mellkas, illetőleg a hasfal rétegei között végződik. A sternalis bordák ízületesen kapcsolódnak cranioventralisan irányuló szegycsonti végdarabjukhoz, az os sternocostalisokhoz; ez utóbbiak distalis vége pedig a mellcsont testével ízesül. Testükről eredő caudodorsalis nyúlványaikkal, processus uncinatus, szorosan egymáshoz kapcsolódnak.

A mellcsont, sternum

A mellcsont a testüreg több mint felének csontos falát képezi. Alakja és nagysága a repülőképességgel arányos; a repülést végző mellizmok eredési felülete. Külső felületéről ventralisan median síkban csontléc, a mellcsonti taraj, crista (carina) sterni, emelkedik ki. A csont elülső szélének két oldalán homorú ízületi felület, sulcus articularis coracoidei, mélyed be, amellyel a hollócsőrcsont ízesül. Az ízületi felület külső oldaláról két, cranialisan irányuló nyúlvány, processus sternocoracoidei, ered, amely tyúkban hosszú, galambban nagyon kicsi, kacsában és lúdban rövid. Az elülső szél közepéről cranialisan eredő középső csontlemez a mellcsont tövise, spina manubrii, amelynek alsó széle éles, crista manubrii ventralis. A mellcsont oldalsó széle, margo lateralis, elülső szakaszán levő bordai nyúlványokkal, processus costales, a sternocostalis csontok ízesülnek, a nyúlványok közötti bemetszés a spatium intercostalénak felel meg. Az oldalsó szél caudalis szakasza ívelten a hátulsó szélbe megy át. Ez utóbbiról caudalisan eredő nyúlvány a processus caudalis lateralis. E nyúlvány vége tyúkban kettéágazik. Lateralis ága, pars lateralis, háromszögletű csontlemez. Medialis ága, pars medialis s. processus abdominalis, tyúkban hosszú, a hasfalra terjed.

Az elülső végtag csontjai, ossa membri thoracici
A vállöv csontjai, ossa cinguli membri thoracici

A vállöv, zonosceleton, házimadarakban teljes, jobb és bal oldalon egyaránt három csontból (lapocka, villacsont és hollócsőrcsont) áll, amelyek szalagosan és ízületesen kapcsolódnak egymáshoz, a törzshöz és az elülső végtag stylopodiumához. A kulcscsont csökevényesen fejlett (praecoracoideum).

A lapocka, scapula, hosszú, kard alakú, lapos csontlemez. A vállízülettől caudalisan irányuló teste, corpus, a gerincoszloppal párhuzamosan a bordákra fekszik rá. Hátulsó vége a csípőcsont közelében végződik. Az elülső szögletén levő ízületi vége, angulus articularis, kiszélesedett, porccal kiegészített ízületi árka, fovea articularis humeralis, a karcsont fejével, kisebb ízületi felülete, facies furcularis, a kulcscsonttal ízesül. Medialisan kiemelkedő nyúlványa, acromion, szalagosan a kulcscsonthoz kapcsolódik. A hollócsőrcsonthoz porcos szalag, synchondrosis coracoscapularis, rögzíti. Domború nyúlványa, processus coracoideus, a hollócsőrcsonttal ízesül.

A hollócsőrcsont, os coracoideum, a vállöv vaskos csöves csontja. A proximalis végdarabján levő ízületi gumó, tuberositas furcularis, a villacsonttal, a mellette levő tuberositas humeralis pedig a karcsonttal ízesül. Az előbbiek mögött levő ízületi árkába, fossa scapularis, a lapocka gumója illeszkedik, hátulsó peremén tompa csúcsban, processus coracoideus, végződik. Az ízületi felületek közelében több foramen pneumaticum található. A csont distalis végdarabja lapátszerűen kiszélesedett. Félhold alakú, domború ízületi felületét crista articularis sternalis, kétoldalt lateralis és medialis szöglet, angulus lateralis et medialis, szegélyezi. Lateralisan eredő lapos nyúlványa, a processus sternocoracoideus, amelynek külső felületén az érdes felületű árok, fossa coracoidea posterior, szalagosan függ össze a mellcsonttal.

A kulcscsontnak, clavicula, megfelelő csont a madarakban hiányzik, csupán maradványa lelhető fel mint procoracoideum. A claviculát helyettesítő os thoracale distalis végdarabjai egymással csúcsban összenőnek és V alakú villacsontot, furcula, alkotnak. A villacsont pulykában egyenes, tyúkfélékben, galambban enyhén, kacsában, lúdban vaskos, medialisan görbült. Csúcsán tyúkfélékben lapos, pulykákban hengeres nyúlvány, processus furcularis, ered, amelyet szalag, lig. sternoclaviculare, a mellcsonthoz fűz. Proximalis végdarabján lateralisan helyeződő, lapos fej, capitulum claviculae van, elülső ízületi felülete, facies articularis coracoideus, a hollócsőrcsonttal ízesül, caudalis nyúlványa, tuberositas scapularis (furcularis), pedig szalagosan függ össze vele.

A vállöv csontjai a vállízületben ízületesen, porcosan és szalagosan is kapcsolódnak egymáshoz, miközben a karcsont fejét magában foglaló ízületi árkot képezve, annak közepén kis csatornát, canalis triosseum, zárnak közre. A csatornán át két izom (m. pectoralis profundus és m. supracoracoideus) halad keresztül. A hollócsőrcsont ízületesen a mellcsontra támaszkodik. A lapocka izmosan és inasan fűződik a mellkashoz, a vállízületnek ez a szilárd rögzítése a mellkashoz merevebb támaszpontot ad a szárnyak számára.

A szárny csontjai, ossa alae

A karcsont, humerus, vaskos, pneumatizált csöves csont. A szárny leghosszabb csontja. Csukott szárny esetén a mellkas oldalán vízszintesen helyeződik. A proximalis végdarabján levő ovális alakú ízületi fej, a karcsont feje, caput humeri, medialisan irányul, és a hollócsőrcsonttal, a lapockával együtt a vállízületet alkotja. A csont alsó végdarabjának ízületi hengere, trochlea humeri, caudolateralisan irányul, ennek medialis hengere, trochlea medialis, kicsi, lapos. A trochlea két oldalán kiemelkedő gumókon, epicondylus medialis et lateralis, kisebb nyúlvány, prominentia epicondylaris lateralis et medialis, is van. A fossa olecrani sekély, a trochlea fölött a fossa intercondylarisban a m. brachialis tapad meg.

Az alkar csontjai, ossa antebrachii, közül a könyökcsont, ulna, az erősebb. Vastag csöves csont, teste, corpus, enyhén ívelt, a proximalis végdarabján levő három, lapos bütyök, condylus proximalis, lateralis et medialis, és azok ízületi felülete a karcsont hengerével a könyökízületet alkotja. A bütyök fölé emelkedő könyöknyúlvány, olecranon ulnae, rövid, tompa csúcsban végződik. Rajta gyakran egyenítőcsont, patella ulnaris, ül. A külső bütyöktől izomi nyúlvány, processus condylaris lateralis, ered. A distalis végdarabon egy nagy condylus distalis lateralis és egy kicsi condylus distalis medialis, emelkedik ki. Ez utóbbi medialis oldalán érdes gumó, prominentia medialis, van.

Az orsócsont, radius, vékony, kissé hajlott csöves csont, teste, corpus, hosszú. Proximalis végdarabja bütyökszerűen kiszélesedik. Rajta proximalisan lapos, kissé vájt ízületi felület, facies articularis humeralis van, amely a karcsont trochleájával ízesül. Caudalisan levő érdes felülete, facies articularis ulnaris proximalis, a könyökcsonthoz illeszkedik. Distalis végdarabja a könyökcsonttal azonos funkciójú ízületi felületével, facies articularis ulnaris distalis, az articulatio radioulnaris distalist képezi. Az előbbi ízületi felület alatt a carpalis csont felvételére szolgáló felület, facies articularis scapholunaris, is van. Az orsócsont distalis végdarabjának két oldalán szalagdudor található. A csonthoz íncsont, patella radialis, kapcsolódik. Az elülső lábtő- vagy szárnycsontok, ossa carpi, két csontban nőttek össze. A lateralis, os carpi ulnare, a könyökcsonttal, a medialis, os carpi radiale, az orsócsonttal ízesül. Distalis ízületi felülete a metacarpalis csontokkal az articulatio carpometacarpeát alkotja. Az os carpi intermedium és az os carpi accessorium kifejlett madarakban hiányzik.

A szárnyközépcsontok, ossa metacarpi, a carpalis csontok alsó sorával és egymással is összenőttek; os carpometacarpalét képeznek. Az első metacarpalis csontnak, os metacarpale primum, proximalis végdarabja fejlődött ki csupán, és az teljesen beleolvadt a második metacarpalis csont felső végdarabjába; rajta izomi nyúlvány, processus extensorius, és az első ujj ujjpercének felvételére szolgáló ízületi felület, facies articularis digiti I., található. A második és a harmadik metacarpalis csont proximalis és distalis végdarabjai összenőttek egymással. A csont proximalis végdarabján ízületi henger, trochlea carpalis, a két csont között csontok közötti rés, spatium intermetacarpale, a distalis végdarabon pedig a harmadik metacarpalis csont végdarabjának megfelelően ízületi felület, facies articularis digiti III., lelhető fel. A második metacarpalis csont distalis végdarabján levő ízületi felület, facies articularis digiti II., a második ujj első ujjpercével ízesül, mellette gumó, tuberositas metacarpi II. et III., található. A negyedik metacarpalis csont a harmadik metacarpalis csontba, az ötödik pedig az os carpi ulnaréba olvad bele.

A madarak szárnyának három ujja, digiti manus, van. Az első ujj tyúkban és galambban csupán egy hegyes, szarv alakú ujjpercből, phalanx I., áll. Kacsában és lúdban található egy második, nagyon kicsi, hegyben végződő phalanx II. is. A második ujj jól fejlett, két ujjpercből áll. Lúdban a harmadik ujjperc is kifejlődik. A harmadik ujjnak csupán egy, kúp alakú ujjperce van.

A hátulsó végtag csontjai, ossa membri pelvini
A medenceöv csontjai, ossa cinguli membri pelvini

A medenceöv csontjai jól fejlett csontok, aminek oka a két lábon járás statikus és dinamikus hatására vezethető vissza. A medenceöv két medencecsontból, ossa coxae, áll, amelyek az ágyék-, a kereszt- és a farokcsigolyák által alkotott synsacrummal összenőttek, és az os lumbosacralét képezik. A törzs caudalis részének dorsalis és két oldalsó, csontos vázát alkotják. A medence ventralisan nyitott. A két oldali fan- és ülőcsont ventralisan nem nőtt össze egymással. A medencecsont három csontja közül a csípőcsont a legnagyobb, a fancsont a legkisebb, pálcika alakú csont, és az ülőcsont a medencetájék oldalát képező csontlemezként társul hozzájuk.

A hátulsó szabad végtag csontjai

A combcsont, femur, a stylopodium jól fejlett, vaskos csöves csontja; kacsában és lúdban rövid. Tengelye az acetabulumtól ferdén, craniodistalisan és kissé lateralisan irányul. A proximalis végdarabján levő rövid, medialisan irányuló, félgömb alakú fej, caput femoris, az acetabulumba illeszkedik. A nyak, collum femoris, rövid. A fejen bemélyedő fovea capitisból a görgetegszalag ered, amely a combcsontot az acetabulumhoz rögzíti. A lateralisan a nyak fölé emelkedő nagyforgató, trochanter major, a combcsont fejével összefüggő porccal fedett ízületi felület útján a medence antitrochanterével ízesül. A nagyforgatóról a test elülső felületére vaskos és éles csontléc, crista trochanterica, folytatódik. A kisforgató, trochanter minor, csupán egy kicsi nyúlvány a combcsont nyaka előtt. A test tyúkfélékben, pulykában és galambban dorsalisan kissé hajlik, kacsában lúdban egyenes. A hátulsó felületén levők izomlécek a linea asperához hasonlóak.

557. ábra - A pulyka lábvégcsontjai

A pulyka lábvégcsontjai


A combcsont distalis végdarabján levő merev trochlea femoris két bütyke közül a lateralison, condylus lateralis, árok, sulcus fibularis, van. A medialis bütyök, condylus medialis, kisebb, mint a lateralis. A bütykök között és előtt a térdkalács felvételére szolgáló sekély árok, sulcus rotundus, van. Mögötte, hátul, mély árok, fossa intercondylaris, mélyed be, amely utóbbi fölött a térdalji árok, fossa poplitea, van. A medialis bütyök a sípcsonttal, a lateralis a szárkapocscsonttal is ízesül.

A térdkalács, patella, madarakban is a négyfejű combizom íncsontja, kicsi, ovális csont.

A szár csontjai, ossa cruris: a sípcsont, tibia, és a szárkapocscsont, fibula.

A sípcsont, tibia, hosszú csöves csont. Distalis vége a csánk proximalis csontsorával egybeolvadt, egységes csontot, tibiotarsus, képez. Kacsában és lúdban kétszer olyan hosszú, tyúkban és galambban pedig 1/3-dal hoszszabb, mint a combcsont. Proximalis végdarabján lateralis és medialis, gyengén kifejezett, lapos bütyök, condylus lateralis et medialis, vesz részt a térdízület alkotásában. A lateralis csontléc mögötti ízületi felülettel, facies articularis, a fibula fejecskéjével ízesül. A test, corpus tibiae, egyenes, medialisan kiemelkedő csontlécéhez, crista fibularis, a szárkapocs testét szalag fűzi. A tibia distalis végdarabját ízületi henger, trochlea tibiotarsi, alkotja.

A szárkapocscsont, fibula, hosszú, hegyes csont. A proximalis végdarabján levő, oldalt lapos feje, caput fibulae, a sípcsonttal és a combcsont lateralis bütykével ízesül. Teste, corpus fibulae, tű alakú, distalis vége hegyben, spinus distalis, végződik; a tibia és a fibula közötti szalaggal áthidalt rés a spatium interosseum cruris.

A lábközépcsont több csontból összenőtt egységes, csöves csont. A II., a III. és a IV. metacarpalis csontból és a csánk alsó csontsorából áll, tarsometatarsusnak nevezzük. Az első metatarsalis csont mint különálló csont az előbbi csont mediodistalis oldalához szalagosan kapcsolódó futócsontként ismert. A futócsont hossza a madár futóképességétől függ; tyúkban hosszabb, mint kacsában.

A tarsometatarsus proximalis végdarabján egy középső, tompa kiemelkedés, prominentia interfovealis, által kettéosztott lapos ízületi árok, fovea condylaris lateralis et medialis, van. Az ízületi árok alatt plantarisan két vaskos sövény, hypotarsus, emelkedik ki, közöttük a medialis a nagyobb. A tarajok közötti árok, sulcus tendineus, ín átsiklására szolgál. A testen, corpus tarsometarsi, dorsalisan hosszanti árok, sulcus metatarseus dorsalis, halad. Distalis végdarabján két mély bemetszés, incisura intertrochlearis internus et externus, három hengert, trochlea digiti II., III. et IV., választ el egymástól. Közülük a harmadik ujj trochleája a legnagyobb, a IV. ujjé a legkisebb. A második ujjé különösen kacsában és lúdban kissé hátrafelé irányul, dorsalisan az ízületi hengereket hosszanti árkok, sulci intertrochleares, választják el egymástól. A III. és a IV. ujj trochleája között lyuk, foramen digitale, van, amely a dorsalis és plantaris felületet összeköti egymással. Az első ujj metatarsalis csontján medialis irányú, kúp alakú ujjperc fejlődött ki kakasban, ez az első ujj, amely a szarusarkantyú vázát alkotja.

A házimadarak lábán négy ujj van. Közülük tyúkfélékben az első különálló, az os Mt I.-ról ered; medialisan és plantarisan irányul. A II., a III. és IV. ujj az os tarsometatarsale három trochleájához kapcsolódik, és előre irányul, egymástól széttér. A kacsa- és lúdféléknek négy előrefelé irányuló ujjuk van, a kúszóknak két előre és két hátra irányuló ujja a tökéletesebb kapaszkodást teszi lehetővé; a struccnak csupán két ujja van, amelyek előre irányulnak. Az I. ujj két, a II. három, a III. négy, a IV. ujj pedig öt ujjpercből áll. Az utolsó ujjpercek kúp alakúak, ezek a karomcsontok.

A fej csontjai, ossa capitis

A házimadarak feje kicsi, az agykoponya neurocranium, és az arckoponya, splanchnocranium, jól elkülönül egymástól. Az egyes koponyacsontokat összefűző varratok kikelés után elcsontosodnak. Kacsában és lúdban a tarkótájékon a két fonticulus fiatal állatokban még fellelhető. A szemgödör nagy, csupán a rostacsont függélyes lemeze választja el a kétoldali szemgödröt egymástól. A csontok többsége pneumatikus csont, egységesen paranasalis sinusrendszert képeznek, amely az orrüreggel közlekedik. Az agykoponya viszonylag nagy, az agyvelő ezzel szemben, különösen nagy testű madarakban, viszonylag kicsi, a kis testűekben nagy.

Az agykoponya csontjai, ossa neurocranii

Az agykoponya csontjai, ossa neurocranii, az archoz viszonyítva kis koponyaüreget alkotnak.

Csontjai: 1. os basioccipitale, amelyen egy bütyök, condylus occipitalis, emelkedik ki, 2. az os exoccipitalén három csatorna, canalis n. hypoglossi, n. vagi et accessorii, és canalis n. glossopharyngei, nyílik, 3. az os orbitosphenoidalén a canalis n. trigeminit találjuk, 4. az előtte levő os basisphenoidale belső felülete a hypophysis árkát, fossa hypophysialis, alkotja, két oldalán a canalis caroticus nyílik, 5. az os praesphenoidaléról a röpnyúlvány ered, 6. az os squamosale a halánték pikkelyét alkotja. A dobüreg három csontból áll: 7. az os epiotica az egyetlen hallási csontocskával, a columellával, 8. os opistotica és 9. az os prootica, 10. a homlokcsont, os frontale, nagy, rostralisan 11. az os praefrontale egészíti ki. A rostacsont kettős, 12. mesethmoidaléból és 13. lateroethmoidaléból áll, 14. a falcsont, os parietale, kicsi.

A koponyaüreget, cavum cranii, a koponyatetőről beemelkedő csontos agysátor, crista tentorica, elülső, nagyagyvelői árokra, fossa cerebri, és hátulsó, nem sokkal kisebb kisagyvelői árokra, fossa cerebelli, osztja. A koponya alapján a mély fossa hypophysialist magasra emelkedő dorsum sellae határolja. Ez utóbbi mögött a viszonylag nagy középső agyvelői árok, fossa mesencephalica, alakul ki.

558. ábra - A pulyka koponyája

A pulyka koponyája


A koponyaüregnek a következő nyílásai vannak: a legnagyobb a szemgödörbe vezető látólyuk, foramen opticum, amely a septum interorbitale közelében rostralisan nyílik. Ennek szomszédságában lép a szemgödörbe a n. oculomotorius, a n. trochlearis és a n. ophthalmicus. A septum interorbitale dorsalis szélén ovális vagy résszerű nyílás és amögött a foramen olfactorium található. A nyúltvelő árkának két oldalán több kicsi lyukon át lép be a hallás és egyensúlyozás idege, valamint az arcideg a belső fülbe. A condylus occipitalis előtt a nyúltvelő árkának két oldalán levő kis árokból, fossa ganglii trigeminalis, a háromosztatú ideg nyílása vezet ki a koponyaüregből. A foramen n. hypoglossi az öreglyuk, foramen magnum, szomszédságában található.

Az arckoponya csontjai, ossa faciei

Az arckoponya kicsi, mert fogak nincsenek, a csontok egy része a csőr káváit képezi. Az arckoponya csontjai az orr- és a szájgaratüreg csontos vázát alkotják. A csontok öszszeköttetései egymással és a koponya alapjával eltérnek az emlősökétől, ugyanis több csont egymáshoz és a koponya csontjaihoz mozgékonyan, ízületesen, szalagosan kapcsolódik.

Csontjai: 1. os nasale, 2. praemaxilla, 3. maxilla, 4. os palatinum, 5. septum nasi. Az állkapocs hat csontból áll: 6. os articulare, 7. os dentale, 8. os supraangulare, 9. os angulare, 10. os spleniale, 11. os praearticulare. Az állkapocs csontjai a kifejlett állatban összecsontosodnak egymással, synostosis mandibularum.

A csontok összeköttetései, juncturae ossium

A madarak csontjai – mint az emlősökben – synarthrosis, illetve diarthrosis útján függenek össze. A synarthrosis leggyakoribb típusa a synostosis. A fej csontjai már a kikelés után összecsontosodnak egymással. A gerincoszlop caudalis szakaszán az egymással összenőtt csigolyák synsacrumot képeznek (lásd előbb). A synchondrosis intervertebralis a legtöbb helyen elcsontosodik. A házimadarak ízületei az emlősökéhez hasonló elemekből épülnek fel, az ízületek oldalsó szalagjai azonban kevéssé fejlődtek ki.

A törzs csontjainak összeköttetései, juncturae ossium trunci

A csigolyák közötti összeköttetés az ágyék- és kereszttájékon mozdulatlan összeköttetés, ami a repüléssel függ össze.

A fejgyám-nyakszirti ízület, articulatio atlantooccipitalis, golyóízület, amelyet a nyakszirtcsont egy bütyke az atlas ízületi árkával képez (monocondylia). Az 1. és 2. nyakcsigolya közötti ízület, articulatio atlantoaxialis, forgóízület, az elmozdulás a fognyúlvány tengelye körül megy végbe. A két ízület együttes mozgása többirányú mozgást tesz lehetővé oly mértékben, hogy a madár akár 180°-ban hátra is fordíthatja a fejét.

A többi nyakcsigolya teste nyeregízületben találkozik a szomszédos csigolyával. A szomszédos nyakcsigolyák közé rostos porc, meniscus intervertebralis articularis, ékelődik be, amely a csigolyatesteket egymáshoz fűzi. A test elülső ízületi felülete harántul konkáv, dorsoventralisan konvex. A caudalis ízületi felület viszont harántul konvex, és dorsoventralisan konkáv. Az ízületi nyúlványok házimadarakban mozgékony ízületet alkotnak. Mindezeken kívül a tövis- és a harántnyúlványok között szalagok is vannak.

A hátcsigolyák a nyakcsigolyákhoz hasonlóan kapcsolódnak egymáshoz, a fentebb említett összecsontosodott csigolyák kivételével.

Az ágyék- és keresztcsigolyák az utolsó hátcsigolyákkal összecsontosodva a synsacrumot képezik, amely a medence csontjaival symphysis útján összenő, os lumbosacralét képez (lásd előbb). Az ülő- és a fancsont caudalis vége és a farokcsigolyák között kötőszövetes hártya, lig. coccygeoischiopubicum, feszül ki, amely a medenceüreg caudalis részének oldalfalát alkotja.

A bordák feje és gumója a csigolya borda-, illetve harántnyúlványával ízesül. A bordacsont processus uncinatusa a mögötte levő borda testére borul, amelyhez szalag fűzi. A borda distalis vége synchondrosis útján az os sternocostaléval függ össze. Ez utóbbi distalis vége a szegycsont bordai nyúlványával ízesül, articulatio sternocostalis; az ízületben nagyobb fokú craniocaudalis irányú elmozdulás és kisfokú oldalkitérés lehetséges.

A fej csontjainak összeköttetései, juncturae ossium capitis

A koponya csontjai között levő összeköttetések többsége varrat, amelyek kifejlett korban elcsontosodnak. Az állkapocs és az arc csontjai között az ízületek és a szalagok rágókészüléket alkotnak. Ízület található az állcsont és a szájpadláscsont között, articulatio palatomaxillaris dorsalis et ventralis, az állcsont és a járomcsont között, articulatio zygomaticomaxillaris, amely idősebb korban elcsontosodik. Ízület van a rögcsont és az ékcsont között, articulatio pterygoideosphenoidalis oralis et aboralis, a röpcsont és a négyszögű csont között, articulatio quadratopterygoidea, a négyszögű csont és a halántékcsont között, articulatio squamosoquadratica, a négyszögű csont és a járomcsont között, articulatio quadratozygomatica, végül a négyszögű csont és a mandibula között, articulatio quadratomandibularis.

Az állkapocsízület szalagjai közül a caudalis az első állkapocsízületi szalag, lig. occipitomandibulare, és az os exoccipitalét a processus mandibularis internusszal öszszekötő lig. jugulozygomaticum, valamint a könnycsontot, a halántékcsontot, a processus zygomaticusszal és a mandibula processus mandibularis externuszával összekötő lig. mandibulae longum alakjában lelhetők fel.

A mellső végtag vagy szárny csontjainak összeköttetései, juncturae membri thoracici

A lapockát izmok kapcsolják a törzshöz (synsarcosis). A lapocka és a hollócsőrcsont között porcos összeköttetés, synchondrosis coracoscapularis van, a kulcscsont proximalis végét a lapockacsonthoz pedig erős szalag, lig. scapuloclaviculare, köti. A hollócsőrcsont nyeregízület révén, articulatio sternocoracoidea, függ össze a mellcsonttal. Az ízületben dorsoventralis irányú elmozdulás lehetséges. A vállöv három csontját egymáshoz és a mellcsonthoz a membrana sternocoracoclavicularis fűzi.

A vállízület, articulatio coracoscapulohumeralis, alkotásában a lapocka angulus articularisa, a hollócsőrcsont proximalis vége és a karcsont feje vesz részt. Az ízületi árkot C alakú porcos ajak, labium articulare, egészíti ki, amely a karcsont fejét teljesen körülveszi. A vállízület nagyfokú mozgékonyságát tág ízületi tok teszi lehetővé. A tok fibrosus rétege helyenként vaskos kötegeket alkot. Az ízület ventralis felületén szalag, lig. coracohumerale ventrale, tér a hollócsőrcsontról a karcsontra, oda ahol a m. coracobrachialis megtapad. Nyeregízület, kétirányú mozgás lehetséges benne. Fő működése a hajlítás és a nyújtás; a közelítés és a távolítás a vállízületben kisfokú.

A könyökízületben, articulatio cubiti, a karcsont distalis végdarabjának ízületi vége ízesül az orsócsont és a könyökcsont által alkotott ízületi árokkal. Csuklóízület, az ízületi végeket két kollaterális szalag köti egymáshoz. Az alkarcsontok proximalis és distalis vége között ízület, articulatio radioulnaris proximalis et distalis, a két csont között pedig szalag, lig. radioulnare, is van. A könyökízület behajlításakor az alkarcsontok egymáshoz viszonyítva is elmozdulnak, a radius distalisan mozdul el, „süllyed”.

A szárnytőízületet, articulatio carpi, az alkarcsontok distalis végdarabjai, a nyújtófelületen dorsalisan helyeződő os carpi radiale és a hajlítófelületen palmarisan található os carpi ulnare, valamint a metacarpalis csontok proximalis végdarabjai alkotják. Nyeregízület; hajlítás és nyújtás, valamint csekély mértékű közelítés és távolítás lehetséges benne. Az ízületi tokon belül a carpalis csontoknak megfelelő számú synovialis zsák található. A csontokat több szalag fűzi egymáshoz.

Az ujjak ízületei, articulationes digitorum, csuklóízületek, amelyet ízületi tok vesz körül, és két oldalsó szalag erősít. Az ízületek mozgathatósága kisfokú.

A hátulsó végtag ízületei, articulationes membri pelvini

A csípőízület, articulatio coxae, golyóízület, amelyet a medence labium acetabuli által kiegészített acetabuluma és a combcsont félgömb alakú feje alkot. A két csontot, az ízületi tok és a combcsont fejét az acetabulum árkába rögzítő lig. teres kapcsolja össze. Az ízületi tokot elöl szalag, lig. iliofemorale, erősíti. A csípőízületet a trochanter major és az antitrochanter közötti ízületes összeköttetés egészíti ki.

A térdízület, articulatio genus, összetett ízület. Egyik ízületét, a térdkalácsízületet, articulatio femoropatellaris, a combcsont hengere és a térdkalácscsont, a másikat, a combsípcsonti ízületet, articulatio femorotibialis, pedig a combcsont bütyke, a C porcok (menisci), a tibiotarsus és a fibula alkotják. Ez utóbbi ízületben a tokon kívül két oldalsó szalag, lig. collaterale mediale et laterale, és két bütyök közötti kereszteződő szalag, lig. decussata, erősíti a csontokat egymáshoz. A C porcok szalagjai az emlősökéhez hasonlóak, a porcokat a tibiotarsushoz rögzítik. A térdkalácsízület tokja tág, elülső felületén hosszant haladó egyenes szalag, lig. rectum patellae, köti a térdkalácsot a tibiotarsushoz. A szár csontjait proximalisan ízület, articulatio tibiofibularis proximalis, distalisan szalag, syndesmosis, kapcsolja egymáshoz. A szalag kifejlett korban elcsontosodik; synostosis tibiofibularis.

A hátulsó lábtőízület, articulatio tarsi, egyszerű ízület. A csánk proximalis csontsora ugyanis a tibiával, distalis csontsora pedig a metatarsalis csontokkal nőtt össze. Ezáltal csupán a középső lábtőízület, articulatio intertarsea, fejlődött ki. Az ízületi felületek incongruentiáját két kis meniscus egészíti ki. Csapódó ízület, a csontokat ízületi tok és két oldalsó szalag, lig. collaterale tibiale et fibulare, köti egymáshoz. Az ízület plantaris felületén az ujjhajlító izom inába ágyazott íncsont található. Dorsalisan az ízületi tokon szalag, lig. tibiometotarsale dorsale, található.

Az ujjízületek, articulationes digitorum, az ujjpercek számával egyező csuklóízületek. A csontokat ízületi tok és oldalsó szalagok rögzítik egymáshoz.

A mozgás aktív szervei

A madarak izmai vörös (csontvázizmok) és fehér (mellizmok) izmokból állnak, ami az izomrostok myoglobintartalmától és a vörös izom bővebb erezettségétől függ. Ugyanakkor azonban az izmon belül sem egyforma az izomrostok típusa. Mindegyik izomban van vörös és fehér izomrost is, amelyek aránya az egyes izmok jellegét is meghatározza. Ezenkívül találhatók ún. inermedier izomrostok is, amelyek a vörös és fehér rostok közötti átmenetet jelzik.

A tyúk m. pectoralis majorja 10% vörös, 70% fehér és 20% kevert rostot tartalmaz. A legnagyobb harántátmérő a fehér rostok között 75 mikron, a vörös rostok között 60 mikron. A rostok típusa összefügg a repülés képességével. A vörös izom összehúzódásának gyorsasága csekélyebb, ugyanakkor tartós munkára képes; primer energiaforrása a zsír és annak enzimrendszere (zsírmetabolizmus). A fehér rostok ezzel ellentétben gyors és nagyobb mértékű összehúzódásra képesek; energiaforrásuk a glykogén és annak enzimrendszere (glycolysis). A szárny izmában (a m. biceps és a m. latissimus dorsi pars cranialisa kivételével) mindhárom izomrosttípus megtalálható. Mindezek alapján helyesebb, ha az energiafelhasználás típusa szerint glycolysis típusú és oxidatív típusú izomrostokat különböztetnek meg, jóllehet – feltételezések szerint – ezek egymásba is átalakulhatnak.

A házimadár izomtana, myologia avium

A házimadarak nagyszámú izmai a csontos vázat veszik körül. Az egyes csontokat mozgatják, ugyanakkor egyes izomcsoportok a testüregek falát képezve az egyes szervek funkcióját (légzés, hasprés) is segítik.

Az egyes izomcsoportok közül a repülő madarakban a mellkas és a szárny izmai fejlettebbek, futókban pedig a végtag izmai vaskosabbak. A végtagizmok izomhasai a centralisatió jeleként a törzs felé húzódtak.

560. ábra - A tyúk izmai

A tyúk izmai


A bőrizmok jól fejlettek, a legtöbb tolltüszőn megtapadnak, összehúzódásukkor az evező- és a kormányzótollak szétterülnek. Különálló bőrizmok mozgatják (feszítik) a szárny repülőhártyáját is.

A fej izmai közül az ajkak, a pofák, az orr és a fül külső izmai, általában a n. facialis által beidegzett mimikai izmok hiányoznak, a háromosztatú ideg által ellátott rágóizmok viszont jól fejlettek. A nyelv függesztőkészülékének izmai és a nyelvcsont izmai, valamint a szemhéjak, a szemgolyó izmai jól fejlettek.

A nyak izmos váza a fej és a nyak többirányú mozgathatóságát teszi lehetővé. A hát-, ágyék- és keresztcsigolyák összecsontosodtak egymással, emiatt az epaxonalis és hypaxonalis izmok csökevényesek. A farokizmok viszont fejlettek, a farok többirányú mozgását teszik lehetővé.

A mellkas és a has izmai a légzés szolgálatában állanak. Vékony, lemezszerű izmok; a rekeszizom gyengén fejlett. A hasfal vékony, hártyaszerű izmai a hasűri szervek hordozói, és részt vesznek a bélsárürítésben, valamint tojómadarakban a tojásrakásban is.

A vállöv izmai rögzítik a vállöv csontjait a mellkashoz, ízületeit kis fokban mozgatni képesek. A madarak legfejlettebb izomcsoportja a mellizmok, amelyek a jól repülő madarakban az összes többi izom 58–63%-át teszik ki.

A medenceöv izmai az állást és az előrehaladó mozgást szolgálják. A hátulsó végtag saját izmai közül a csípő-, a térd- és a csánkízület izmai hatalmas, fejlett izomcsoportokat képeznek. Statikus szalagrendszert is alkotnak, amely lehetővé teszi, hogy a madár az ágakon ülve, izomerő-kifejtés nélkül pihenhessen.

41-1. táblázat - Az izmok eredése, tapadása és működése [Az izmok nevét a Nomina Anatomica Avium (1979) szerint ismertetjük. Zárójelben az izom gyakrabban használt neve is szerepel]

Az izom neve

Eredése

Tapadása

Működése

A FEJ ÉS A NYAK IZMAI, mm. capitis et colli

Bőrizmok, mm. cutanei

1

m. constrictor colli (m. sphincter colli) a nyak bőrizma

a kétoldali izom harántkötegei a nyak elülső felének alsóvonalában varratban találkoznak egymással

a nyak fedőtollait emelik, mozgatják

1/1

pars intermandibularis (m. mylohyoideus posterior) állkapocsközi izom

az állkapocs ízület mögötti nyúlványán

a torokjárat középső varratában

a fedőtollakat és közvetve a nyelvet emeli

2

m. cucullaris capitis (m. craniocervicalis) (m. cutaneus colli lateralis) csuklyás bőrizom

os quadratumon ered, majd a nyakon három izomlemezre válik szét

fej, nyak fedőtollait mozgatják

2/1

pars interscapularis (m. dorsocutaneus) lapockaközi bőrizom

a két lapocka közötti bőrhöz és a fedőtollak tüszőihez tér

a két lapocka közötti tájék bőrét és fedőtollait emeli

2/2

pars clavicularis villacsonttájéki bőrizom

a hollócsőrcsont tájékán át a váll és a mellkas bőréhez, tolltüszőihez tér

a nyak fedőtollait emeli

2/3

pars propatagialis szárnyredői részlete

a nyak felső felületén

a metapatagiumba sugárzik

a kar evezőtollainak tüszőit emeli

3

m. cucullaris cervicis a nyak bőrizma

3/1

– pars clavicularis villacsonti rész

a villacsonton

a lapocka és a kar fedőtollainak tüszőin

a fedőtollakat emeli

3/2

– pars nuchalis tarkói része

3–7. ferde izomcsík a nyakon felül

a nyakon kétoldalt alul

a fedőtollakat mozgatja

4

mm. pennales tolltüsző izmok

a bőr irhájában

különböző irányból eredő négy izomcsík képez egy izomlemezt, ami a tolltüszőn tapad meg

az izomcsíkok paralelogramma alakú hálót képeznek, ezáltal az izomcsíkok a tollat emelik, oldalt fordítják, vagy forgathatják is; a tollak mozgatásával szabályozzák a test hőregulációját, a levegő ellenállását repüléskor, és különböző viselkedésformákat is kifejezhetnek

4/1

mm. apteriales bőrmozgató izmok

a tolltüszők alatt helyeződő, párhuzamosan rendeződött izomkötegek; különösen fejlettek a vízimadarakban

a bőrt ráncolják


561. ábra - A tyúk fejizmai

A tyúk fejizmai


1. m. adductor mandibulae externus (15/2), 2. m. depressor mandibulae (10), 3. m. complexus (43), 4. m. longus colli (48), 5. m. rectus capitis lateralis (37), 6. m. rectus capitis ventralis (41), 7. m. sternohyoideus (45), 8. m. constrictor colli (20), 9. m. serpihyoideus (21), 10. m. branchiomandibularis (23), 11. m. interceratobranchialis (24), 12. m. keratoglossus (25), 13. m. intermandibularis ventralis (20), 14. gl. mandibularis intermedia

a) sinus infraorbitalis, b) lig. jugopraefrontale, c) arcus zygomaticus, d) mandibula, e) lig. postorbitale, f) lig. jugomandibulare, g) m. constrictor colli intermandibularis, h) meatus acusticus externus, k) oesophagus, l) trachea

562. ábra - A lúd fejizmai

A lúd fejizmai


1. m. longus colli (48), 2. m. complexus (43), 3. m. rectus capitis lateralis (37), 4. m. branchiomandibularis (23), 5. m. depressor mandibulae (10), 6. m. adductor mandibulae externus (5/2), 6. m. pseudotemporalis superficialis, 6.’ – medius, 6.’’ – profundus, 6.’’’ m. palatomandibularis (9), 7. m. intermandibularis ventralis (20)

a) mandibula, b) járomív, c) könnycsatorna, d) sinus infraorbitalis, e) lig. jugopraefrontale, f) lig. postorbitale, g) külső hallójárat, h) trachea, i) v. jugularis, k) oesophagus

41-2. táblázat - (Folytatás) Az izmok eredése, tapadása és működése

Az izom neve

Eredése

Tapadása

Működése

A fej izmai, mm. capitis

Az állkapocs mozgatói, mm. manductores

5

m. adductor mandibulae (m. masseter) nagy rágóizom

felső káván

állkapocscsonton (os dentale)

alsó kávát közelíti

5/1

m. adductor mandibulae caudalis hátulsó állkapocs-közelítő izom

négyszögű csont testén és hátulsó nyúlványán

os supraangularen, az állkapocs felső és belső szélén, külső felületén

a csőrt zárja

5/2

externus külső rágóizom

a röpcsonton és a négyszögű csont nyúlványán

az állkapocs felső szélén, külső felületén

a csőrt emeli, zárja

6

mm. pseudotemporales halántékizmok

procesus postorbitalis – -zygomaticus, -oticus

az arcustól az állkapocsszögletig

6/1

m. seudotemporalis superficialis (m. adductor mandibulae medius) felületes halántékizom

a halántékárokban (facies orbitalis, orbitosphenoidalis)

os supraangularen, os articularén

az alsó kávát közelíti

6/2

medius középső halánték izom

négyszögű csonton

os articularén

alsó kávát zárja

6/3

profundus belső halántékizom (m. quadratomandibularis)

a processus otticuson és a négyszögű csont szemgödri nyúlványán

az os supraangularén belül

közelíti, zárja a csőrt

7

mm. protractores az állkapocs hátrahúzói

7/1

m. protractor ossis quadrati négyszögű csont hátravo-nója

a szemgödrök közötti sövényen (gall, col); a látólyuk alatt

a négyszögű csont szemgödri nyúlványán

a felső kávát emeli

7/2

m. protractor pterygoidei röpcsonti hátravonó izom

ékcsont szemgödri szárnyán (septum interorbitalen)

a röpcsont belső, felső részén; proc. orbitalison és a négyszögű csonton

az alsó káva hátravonója

8

m. tensor periorbitae

az ékcsont szemgödri felületén

az alsó szemhéjon

az alsó szemhéjat levonja

9

m. pterygoideus (m. pterygomandibularis) röpizom

ventrales – alsó

a szájpadláscsonton (alsó)

állkapocs basisán, belső nyúlványán

zárja a csőrt

dorsales – felső

és az állcsonton (felső), os pterygoideumon

os supraangularén

zárja a csőrt

10

m. depressor mandibulae (m. digastricus, m. occipimandibularis) az állkapocs levonója

a nyakszirtcsont külső felületén (exoccipitale) és a halántékcsonton

az állkapocs hátulsó ízületi nyúlványán és külső felületén

az alsó kávát lehúzza, nyitja a szájnyílást


563. ábra - A fej izmai

A fej izmai


564. ábra - A fej izmai

A fej izmai


41-3. táblázat - (Folytatás) Az izmok eredése, tapadása és működése

Az izom neve

Eredése

Tapadása

Működése

A szemgolyó izmai

11

mm. recti bulbi a szemgolyó egyenes izmai

dorsalis, ventralis lateralis, medialis felső, alsó, külső, belső

a szemideglyuk körül

a szemgolyó ínhártyáján, a szaruhártya közelében felül, alul, kívül, belül

a szemgolyót fel-, le-, ki- és befelé forgatja

12

m. obliquus bulbi dorsalis felső ferde szemizom

az orbita belső felületén hátul, a septum interorbitalén

a szemgolyó felső és külső részén a szaruhártya mögött

a szemgolyót befelé forgatja

13

m. obliquus bulbi ventralis alsó ferde szemizom

a szemgödör belső felületén, a septum interorbitalén

a szemgolyó alsó külső felületén

kifelé forgatja a szemgolyót

14

m. quadratus membranae nictitantis a pislogóhártya négyszögű izma

a szemgolyó hátulsó felületén a szemideg fölött

az ínhártyán a szaruhártya mögött

a szemgolyót felfelé fordítja

15

m. pyramidalis membranae nictitantis a pislogóhártya gúla alakú izma

a szemgolyó hátulsó felületén, a szemideg belső oldalán

a vagina fibrosa tendinean ina áthurkolódik a szemideg fölött a négyszögű izmon és a külső szemszöglet felől a pislogóhártya szélében sugárzik szét

a pislogóhártyát a szemgolyóra borítja

16

m. levator palpebrae dorsalis a felső szemhéj emelője

az orbita felső szélén

a felső szemhéj pólyájában

a pólyát feszíti, a szemhéjat emeli

17

m. depressor palpebrae ventralis alsó szemhéj levonója

az orbita alsó szélén, a pislo-góporc (fibrotasus) felső végén

az alsó szemhéjban

az alsó szemhéjat levonja

18

m. orbicularis palpebrarum a szemhéjak körizmai

a szemhéjak szabad szélében lévő körkörös simaizom köteg

a szemrést szűkíti

19

m. tensor periorbitae a szemgödri pólya feszítője

a szemgödör pólyáján, septum interorbitalén

a szemgödri pólya külső, hátulsó felületén

a szemgödri pólyát feszíti


41-4. táblázat - (Folytatás) Az izmok eredése, tapadása és működése

Az izom neve

Eredése

Tapadása

Működése

A nyelv izmai, mm. lingualesles

mm. apparatus hyobranchia

20

mm. intermandibulares (m. mylohyoideus, m. costrictor colli) állkapocsközi izmok

a két állkapocs alsó szélein

a nyelvcsonton (basibranchiale) és a torokjárat varratában

emeli a nyelvet és gégéhez nyomja

ventralis – alsó

os dentalén

dorsalis – felső

os suprangularén

21

m. serpihyoideus (m. articulohyoideus) halánték-nyelvcsonti izom

az állkapocs hátulsó ízületi nyúlványán

a nyelvcsont alsó felületén (basibranchiale) és a torokjárat varratában

a gégét a szájpadláshoz és a garat boltozatához emeli

22

m. stylohyoideus

az állkapocs hátulsó ízületi nyúlványán

a nyelvcsonton (basibranchiale rostrale)

hátrahúzza a nyelvet

23

m. branchiomandibularis (m. keratomandibularis) pars cranialis, pars caudalis

a nyelvcsont nagy ágáról (epibranchium), os dentalén és os angularen

az állkapocscsonton (os dentale, os angulare)

nyelvöltögető izom; szűkíti a szájgaratüreget

24

m. interkeratobranchialis (m. keratohyoideus)

lapos izomlemez a keratobranchiumról, a nyelvcsont középső ágáról

a nyelvcsonton és a torokjárat varratában

a nyelvcsont ágait közelíti egymáshoz, ezáltal a szájgaratüreg boltozatát emeli, előrevonja

25

m. keratoglossus

a nyelvcsont ágáról oldalt és dorsalisan (keratobranchi-um)

a nyelvcsonton elöl (os entoglossum)

hátravonja, rövidíti, oldalt fordítja a nyelvet

26

m. hypoglossus rostralis (m. hypoglossus anterior, s. medialis)

a nyelvcsont testén entoglossumon elöl és alul, os basibranchialén (gall)

a nyelvcsont (os basibranchiale) oldalán nyelv he-gyén (anas)

a nyelv hegyét süllyeszti (elülső), hátát öblösíti

27

m. hypoglossus obliquus ferde nyelv alatti izom

a nyelv oldalán, basibranchiale rostralen

a nyelvcsonton elöl, alul, cornu os entoglossumon

a táplálékfelvételt segíti

28

m. mesoglossus középső nyelvizom

a nyelvcsont testén felül

a nyelvcsonton a hegyén felül

hátra-, lehúzza a nyelv tövét

29

m. genioglossus nyelvcsont-nyelvizom (hiányzik: gall, col, an)

az állkapocs symphysisén

a nyelv testének két oldalán

a nyelvet előrehúzza

30

m. sternotrachealis szegycsont gégecsőporci izom

a szegycsont proc. craniolateralisán

gégecső gyűrűporcokon

gégét, gégecsövet hátrahúzza

31

m. cleidotrachealis váll-gégecsői izom

a villacsonton

a gégecső oldalán

a gégét oldalt és hátrahúzza

32

m. tracheolateralis oldalsó gégecsői izom

a gégecső oldalán minden gégecsőgyűrűporcon megtapad

gégecső oldalán

a gégecsövet oldalt húzza

33

m. sternothyreoideus szegycsont gégeporci izom

a szegycsont proc. craniolaterlasián

gyűrűporcon

a gégét hátrahúzza

34

m. cleidohyoideus váll-nyelv izom

claviculán

nyelvcsonton

a nyelvet hátrahúzza


41-5. táblázat - (Folytatás) Az izmok eredése, tapadása és működése

Az izom neve

Eredése

Tapadása

Működése

A fej mozgatói

35

m. rectus capitis dorsalis cranialis felső egyenes fejizom

izomfogakkal az 5. nyakcsigolya elülső ízületi nyúlványán és a 4–3. nyakcsigolya oldalán és az axis ízületi nyúlványán

a nyakszirtcsont tarkói részén (lamina praesphenoidalén)

a fej hajlítója

36

m. obliquus capitis lateralis elülső ferde fejizom

a 2. nyakcsigolya felső nyúlványán

a nyakszirtcsonton (exoccipitale)

a fej nyújtója és oldalt fordítója

37

m. rectus capitis lateralis oldalsó egyenes fejizom

a 2–5. nyakcsigolya harántnyúlványán

a nyakszirtcsont alapi részén (exoccipitale)

forgatja a fejet, emeli és nyújtja a nyakat

38

m. cricohyoideus gyűrűporc–nyelvcsonti izom

gyűrűporc alsó szélén

os basibranchialén

a gégét a koponyához húzza

39

m. dilatator glottidis (m. cricoarytenoideus lateralis), a gége tágítója

gyűrűporc lemezén

kannaporc dorsolateralis részén

a gége üregét tágítja

40

m. constrictor glottidis (m. cricoarytenoideus medialis), a gége szűkítője

a gyűrűporc lemezén

kannaporc alsó felületén

szűkíti a gégét

41

m. rectus capitis ventralis, alsó egyenes fejizom

4–1. nyakcsigolya testén

és az ékcsont lemezén (os parasphenoidale)

a fej oldal- és levonója

pars lateralis külső része

5–6. nyakcsigolya

lamina basiparasphenoidalén

pars medialis belső részlete

4–1. nyakcsigolya testén alul

a nyakszirtcsont alapján

a fejet hajlítja

42

m. biventer cervicis, kéthasú nyakizom

1. hátcsigolya tövisnyúlvá-nyán

a nyakszirtcsonton

fej nyújtója, „kikelő-” izom és hajlítója

43

m. complexus major, nagy komplex izom

3–4. nyakcsigolya ízületi nyúlványán

a nyakszirtcsont supraoccipitaléján

fej nyújtója „kikelőizom”

44

m. splenius capitis szíjizom feji része

a 2. nyakcsigolya tövisnyúlványán és az első dorsolateralis felületén

nyakszirtcsonton (supra- os-cipitalen)

a fej nyújtója, emelője

45

m. sternohyoideus mell-nyelvcsonti izom

a mellcsont elülső széléről (carina sterni)

a felső gége gyűrűporcán

a nyelvet hátrahúzza, a nyak hajlítója

46

m. sternotrachealis mellcsont–gégecsői izom

a mellcsont elülső és oldalsó nyúlványáról

felső gége külső, hátulsó felületén

a gégét lehúzza


41-6. táblázat - (Folytatás) Az izmok eredése, tapadása és működése

Az izom neve

Eredése

Tapadása

Működése

A gerincoszlop és a nyak izmai, mm. columnae vertebralis et colli

47

m. longus colli dorsalis felső hosszú nyakizom

pars caudalis hátulsó rész

a 1–4. hátcsigolya felső nyúlványain

egybeolvad a kéthasú nyakizommal; az axis két oldalán tapad

oldalt fordítja a nyakat

pars cranialis elülső rész

izomfogakkal a 8–3. nyakcsigolya felső nyúlványain

egybeolvad a kéthasú nyakizommal; az axis két oldalán tapad

segíti a nyak oldalt hajlítását

pars thoracica mellkasi rész

a hátcsigolyák felső és oldal-nyúlványai közötti árok-ban

a 2. hátcsigolya harántnyúl-ványán

rögzíti a hátcsigolyákat

pars profunda mély rész

a nyakcsigolyák felső nyúlványán

4 izomkötegből áll; a nyakcsigolyák oldal- és felső nyúlványain tapad, miközben 2 csigolyát áthidal

a nyak tövét rögzíti, forgatja

48

m. longus colli ventralis alsó hosszú nyakhajlító izom

pars caudalis hátulsó rész

a 3. hátcsigolya alsó csontlécén

a 12. nyakcsigolya harántnyúlványán és a 13. oldalsó felületén

pars medialis középső rész

az 1–3. hátcsigolya alsó csontlécén

a 11–6. nyakcsigolya bordai nyúlványán és rövid ínnal az 5–9. nyakcsigolya testén

hajlítója, rögzítője a nyak középső szakaszának

49

m. flexor colli nyakhajlító izom

lateralis - oldalsó

a 5–2. nyakcsigolya oldalsó felületein

az atlasz alsó felületén

a nyak hajlítója és oldalt fordítója

medialis - belső

a 6–4. nyakcsigolya oldalsó felületein és a csigolyaíveken

a 3. nyakcsigolya bordai és alsó nyúlványain

50

m. iliocostalis et m. longissimus cervicis (emlősök) csípő-borda izom és a hosszú hátizom nyaki része

50/1

m. cervicalis ascendens, m. lon-gissimus cervicis felszálló nyakizom

a 13–7. nyakcsigolya hátulsó ízületi nyúlványán

az alatta lévő nyakcsigolyák elülső ízületi és felső nyúlványain

emeli és nyújtja a nyakat; egyik oldalt forgatja azt

50/2

m. thoracicus ascendens felszálló mellkasi izom

az 1–3. hátcsigolya felső nyúlványáról

a 11.-től az utolsó nyak és az 1–2. hátcsigolyák felső nyúlványain

emeli, forgatja a nyak tövét

51

m. spinalis dorsi et cervicis féltövises izom háti, nyaki szakasza

5–11. nyakcsigolya harántnyúlványán

előtte lévő csigolyák ízületi nyúlványán

a nyakat nyújtja, a hátat rögzíti

52

mm. intercristales (spinales) a nyak oldaltvonói

az 1. utolsó nyakcsigolyák felső- és harántnyúlványán

a következő csigolya felső nyúlványán és az első hátcsigolyán

merevíti és nyújtja a nyakat

53

mm. intertransversarii harántnyúlványok közötti izmok

a szomszédos csigolyák ntnyúlványait kötik egymásharához

oldalt fordítják a nyakat

54

mm. inclusi nyakforgató izmok, pars dorsalis, pars ventralis

a nyakcsigolyák harántnyúlványain

az előtte lévő csigolyák testén

forgatják, nyújtják, rögzítik a nyakat

55

m. spinalis tövisizom

a nyak és a hátcsigolyák tövisnyúlványain

izomfogakkal az előtte lévő csigolyák ízületi nyúlványain

nyakat, hátat nyújtja, esetenként forgatja

56

m. semispinalis cervicis féltövi-ses izom

5–11. nyakcsigolya harántnyúlványán

előtte lévő csigolyák felső nyúlványán

a nyakat nyújtja

57

m. multifidus sokbahasadt izom

3. hát 4. nyakcsigolya harántnyúlványain

előtte lévő csigolyák felső nyúlványain

a nyak rögzítője, emelője és forgatója

58

mm. rotatores a nyakcsigolyák forgatói

nyakcsigolyák felső, illetve harántnyúlványain

mögötte lévő csigolyák felső, ízületi nyúlványain

a nyakat oldat fordítja, illetve forgatja


41-7. táblázat - (Folytatás) Az izmok eredése, tapadása és működése

Az izom neve

Eredése

Tapadása

Működése

A mellkas izmai, mm. pectorales

59

mm. intercostales externi (superficiales) külső bordaközi izmok

2–6. bordák hátulsó szélén, horognyúlványán, 2–6. (gall) 2–9. (anas.)

a következő bordák elülső szélén

bordaemelő, belégzőizom

60

mm. intercostales interni belső bordaközi izmok

3–7. bordák elülső széléről

az előtte lévő bordák hátulsó szélén

a bordákat levonja, kilégzőizom

61

m. scalenus az első borda emelője

az 1. hátcsigolya felső és az utolsó előtti nyakcsigolyák harántnyúlványán

1–2. borda elülső szélén

az 1–2. bordát emeli

62

m. costosternalis (m. subcostal-is) borda alatti izom

pars major nagyobb része

a mellcsont elülső, külső szélétől, oldalnyúlványától

3–6. borda belső felületén

a bordákat előre (major), hátra és befelé (minor) vonja

pars minor kisebb része

az 1. borda dorsalis szélén, külső felületén levő izomrostok

az első bordán

63

m. transversus thoracis (m. costosternalis) a mellkas harántizma

3 izomfoggal (gall. an. ans.) az első bordákon (gall. col.)

a mellcsonton

a bordákat előre- és felhúzza

64

m. costoseptalis a horizontális sövény feszítője

a 3–6. bordák középső részének belső felületén

a tüdő horizontális pólyában

a pólyát feszíti

65

mm. levatores costarum bordaemelő izmok

a 2–5. (gall), 2–7. (anas) hátcsigolya harántnyúlvá-nyán és a 3–6. borda külső felületén

a 3–6. bordán

bordaemelő belégzőizom


565. ábra - A törzs izmai oldalról

A törzs izmai oldalról


41-8. táblázat - (Folytatás) Az izmok eredése, tapadása és működése

Az izom neve

Eredése

Tapadása

Működése

A has izmai, mm. abdominis

66

linea alba, fehérvonal (medián ínvarrat)

a hasfal alsó középvonalában a hasizmok ínlemezei ínvarratban egybeolvadnak (fehér színű íncsík a lapátosporctól a cloacáig), rectushüvely nincs a madarakban

67

m. obliquus externus abdominis külső ferde hasizom

bordák horognyúlványán 4–6. izomfoggal, ínlemezzel a csípőcsonton és a fancsonton

ínlemezzel a fancsonton kívül, a mellcsont szélén (trabecula lateralis és intermedia) és a fehér vonalban

kilégző-, hasprést segítő izom

68

m. obliquus internus abdominis belső ferde hasizom

a fancsont alsó, külső szélén (scapus) és a csípőcsont szárnyának hátulsó alsó szélén

az utolsó bordák hátulsó szélén, a fehér vonalban

hasprést végző, kilégzőizom

69

m. rectus abdominis egyenes hasizom

a mellcsont (trabecula intermedia) oldalsó szélén, az utolsó valódi bordákon

széles ínlemezzel a fancsont hátulsó harmadában és a fehérvonalban

hasprést végző, kilégzőizom

70

m. transversus abdominis haránthasizom

a fancsont belső felületén, csípőcsont praeacetabulumán, az 5–7. bordákon belül

a mellcsonton és a fehérvonalban

hasprést végző és kilégzőizom a hasüreget szűkíti, a cloacát lehúzza


566. ábra - A kacsa felületes izmai

A kacsa felületes izmai


567. ábra - A mellkas izmai pulykában (Harvey, B. B. és tsai, 1968)

A mellkas izmai pulykában (Harvey, B. B. és tsai, 1968)


568. ábra - A mély combizmok, a medence és a cloaca izmai (Harvey, B. B. szerint, 1968)

A mély combizmok, a medence és a cloaca izmai (Harvey, B. B. szerint, 1968)


41-9. táblázat - (Folytatás) Az izmok eredése, tapadása és működése

Az izom neve

Eredése

Tapadása

Működése

A cloaca izma, mm. cloacae

71

m. levator cloacae a cloaca emelőizma

a külső kormányzótollak alsó felületén, a csípőcsont szárnyán

az alsó cloacaajak median ínvarratában végződő hurok

emeli a cloácát, a hasprést segíti

72

m. transversus cloacae a cloaca harántizma

ínlemezzel (gall.) az 1–2. farokcsigolya harántnyúlványán és a csípőcsont hátulsó szélén

a cloaca alsó ajkának median varratában

m. dilatator cloacae a cloaca tágítója

a csípőcsont szárnyán

oldalról a cloaca alsó ajakába sugárzik

a hasprést segíti, hátra húzza a cloacát

73

m. sphincter cloacae a cloaca záróizma pars cranialis pars caudalis

a fancsont csúcsán (elülső része)

dorsalisan vastag, ventralisan vékony, körkörös izomrostok, a cloaca nyílását övezik (hátsó része), körkörös vastag izomgyűrű

zárja a cloacát, segíti a hasprést


41-10. táblázat - (Folytatás) Az izmok eredése, tapadása és működése

Az izom neve

Eredése

Tapadása

Működése

A hát és az ágyék izmai, mm dorsi.

74

m. iliocostalis et longissimus dorsi csípőbordaizom és a hosszú hátizom (egységes két izom)

a csípőcsont elülső szélén és az első hátcsigolyák harántnyúlványán (crista lateralis notarii)

az első csigolyák harántnyúlványán (crista lateralis notarii) és a bordák felső végén

rögzíti a hátcsigolyákat, nyújtja a hátat


41-11. táblázat - (Folytatás) Az izmok eredése, tapadása és működése

Az izom neve

Eredése

Tapadása

Működése

A farok izmai, mm. caudae

75

m. levator caudae a farok emelője

a csípőcsont hátulsó szélén, az ülőcsonton

a farokcsigolyák tövisnyúlványán és a farkcsíkcson-ton

a farkat és a külső faroktollakat emeli

pars cranialis

ala postacetabularis (gall.)

oldalsó faroktollakhoz tér

pars caudalis

synsacrum dorsalis felületén

margo caudalis ilei, pygostyl, farokcsigolyák harántnyúlványain

76

m. iliococcygeus csípő–farokcsonti izom

a csípőcsonton, a farokcsigolyákon

a 4–5. kormányzótoll tüszőinek külső felületén

a kormányzótollakat emeli, szétteríti

77

m. lateralis caudae a farok levonója

a csípőcsont hátulsó szélén és két fejjel az 1–4. farokcsigolyák harántnyúlványán

az oldalsó kormányzótollak tüszőin

szétteríti, oldalt vonja a kormányzótollakat

78

m. depressor caudae a farok levonója

synsacrum hátulsó végén, farokcsigolyák harántnyúlványán, a kereszt-, a fan- és ülőcsont alsó felü-letéről

az előtte lévő csigolyák és a farkcsíkcsont testén alul és a 2–4. külső faroktoll tüszőin

levonja a farkat, a kormányzótollakat szétteríti (col.)

79

m. pubocaudalis externus (m. coccygeus) külső fan–farokcsonti izom

a fancsont végén összenő a belső ferde és haránthasizommal

a külső 2–4. kormányzótollak tüszőin

emeli, merevíti a külső kormányzótollakat, a faroktollakat szétteríti

80

m. pubocaudalis internus belső fan–farokcsonti izom

az ülőcsont hátulsó szélén és nyúlványán; az utolsó farokcsigolyák testén, harántnyúlványain és a farkcsíkcsonton alul

a fan- és ülőcsont belső felü-letén (an, ans) és a 4–5. belső kormányzótoll tüszőin, a farokcsigolyákon, rostjai a cloaca felső ajaká-ba sugároznak

oldalt vonja, emeli a farkat, kiteríti a belső faroktollakat, szűkíti a medencét

81

m. bulbi rectricium faroktoll-emelő izom (gall., col.)

farkcsíkcsont külső felületén

a farok alsó felületén, a farokcsigolyák oldalnyúlványain, a kormányzótolla tüszőin; borítja a faroktőmirigyeket

a faroktollakat emeli, mozgásukat irányítja

82

m. adductor rectricium a faroktoll távolítója

a farkcsíkcsont nyúlványán

a farok kormányzótollainak a tüszőin alul

a faroktollakat összehúzza; tyúkban lehúzza a párzáskor

83

mm. interspinales tövisnyúlványok közötti izmok

a farokcsigolyák felső nyúlványain

a farkcsíkcsonton

a farkat emelik


41-12. táblázat - (Folytatás) Az izmok eredése, tapadása és működése

Az izom neve

Eredése

Tapadása

Működése

A VÉGTAGOK IZMAI

A vállöv izmai, mm. cinguli membri thoracici

84

m. rhomboideus superficialis felületes csüllő alakú izom

az utolsó nyak- és az első hátcsigolyák tövisnyúlványain, csípőcsonton (col.)

a villáscsont felső végén és a lapocka belső szélén

a lapockát emeli, rögzíti

85

m. rhomboideus profundus mély csüllő alakú izom

az utolsó nyak-, és az 1–4. hátcsigolya tövisnyúlványán

a lapocka felső, belső szélén

a lapockát emeli

86

m. trapezius

1–6. hátcsigolya tövisnyúlványain

a lapocka belső felületén

a lapockát emeli

87

m. serratus superficialis felületes fűrészizom, pars cutanea, pars subcutanea thoracica

az utolsó bordák alsó harmadán

a lapocka külső szélén, elülső harmadán

le- és hátrahúzza a lapockát és emeli a bordákat

87/1

pars metapatagialis repülőhártyához térő részlete

a bordák külső felületén, horognyúlványain

a repülőhártyába sugárzik szét

repülőhártyát feszíti

88

m. serratus profundus

izomfogakkal az első bordákon

a lapocka alsó 3. negyedén; az előbbi levált része

a lapockát lehúzza

m. scapulohumeralis cranialis et caudalis elülső és hátulsó lapocka-karizom

a lapocka külső felületén (cran.), alsó szélén és külső felületén (caud.)

a karcsont alsó gumóján

a kart emeli, közelíti

mm. subcoracoscapulares alsó hollócsőr-lapocka izmok

a lapocka belső felületén

a karcsont belső gumóján

a lapocka alatti és a hollócsőrcsont alatti izmok egyes fajok ban összeolvadtak egymással

88/1

m. subscapularis lapocka alatti izom

a lapocka belső felületén és külső szélén

a karcsont belső gumóján

a kart emeli, közelíti a törzshöz

caput laterale külső feje

caput mediale belső feje

88/2

m. subcoracoideus hollócsőrcsont alatti izom

a hollócsőrcsonton, a lapockán és a mellcsonton is, valamint a villacsont felső végén (col.)

a karcsont felső gumóján

behúzza, illetve a törzshöz húzza, kifelé fordítja a szárnyat

m. sternocoracoideus mellcsont- hollócsőr csonti izom

a mellkas oldalán

a hollócsőrcsonton

a bordát emeli

89

m. pectoralis mellizom

a legnagyobb kettősen tollazott izom

89/1

pars thoracica superficialis (major)

a membrana sterno-coracoclavicularison, carina sternin, a villacsont alsó végén

háromszögletes, kettősen tollazott izom, mindkét izom a karcsont felső gumójának a tövisén (crista pectoralis humerin) tapad és a m. biceps inához is tér

a szárnyat lehúzza, a felemelkedést és az előrehaladást is segíti repüléskor; segéd belégzőizom

89/2

pars thoracica profunda (minor)

az előző izom befedi; a carina oldalán ered

89/3

pars propatagialis repülőhártya bőrizma

1–2 izomfoggal a felületes mellizomtól válik el

repülőhártyában sugárzik szét

feszíti a repülőhártyát

89/4

pars (subcutanaea) abdominis a törzs oldalsó bőrizma

a 8/1 izom ínlemezéről a pólyákon

a karcsont külső gumójának a csontlécén

a bőrt ráncolja, a törzs oldalához szorítja, és a tolltüszőit emeli

90

m. tensor propatagialis a repülőhártya feszítője

90/1

longus, hosszú

extremitas omalis claviculaen, a lapocka fölötti pólyán

hosszú ina a propatagium elülső szélén halad és az allula szárnyközépcsontján tapad

a repülőhártyát feszíti, a könyökízületet hajlítja; a szárnytői ízületet nyújtja

90/2

brevis, rövid

extremitas omalis claviculaen, a lapocka fölötti pólyán

rövid ina az alkarpólya felső részén

90/3

pars scapulohumeralis a repülőhártya feszítője

az 1. és 2. hátcsigolya tövisnyúlványán

a repülőhártyába sugárzik

a repülőhártyát feszíti

91

m. supracoracoideus felső hollócsőrkarizom

a nagy mellizom alatt a mellcsont tövisén és annak közelében a testén, a hollócsőrcsonton, facies lateralis carinaen

áthalad a foramen triosseumon, hátra- és feltérő ina a karcsont külső gumójának csontlécén tapad

emeli, forgatja a karcsontot; segéd belégzőizom

92

m. latissimus dorsi széles hátizom

92/1

pars cranialis (interscapularis) elülső része

a notariumon, 1., 2. hátcsigolyán, áthalad a lapocka fölött (crista dorsalison)

a karcsont külső gumójának csontlécén

a karcsontot a lapockához húzza, kissé kifelé fordítja pihenéskor összehúzza, rögzíti a szárnyat

92/2

pars caudalis hátulsó része

utolsó hátcsigolya tövisén, a csípőcsonton

crista tuberculi lateralis humeri

a karcsontot a lapockához húzza, kissé kifelé fordítja pihenéskor összehúzza, rögzíti a szárnyat

92/3

pars metapatagialis szárnyredői része

a 92. izom elülső részétől válik el

hosszú ina a szárnyredő szélén halad, a szárnyredőben sugárzik szét

a szárnyredőt feszíti

93

m. coracobrachialis cranialis et caudalis elülső és hátulsó hoIIócsőr-karizom

extremitas omalison, a hollócsőrcsonton és a mellcsonton (an, ans)

tub. dorsale-, crista pectoralis humeri) tuberculum ventrale humeri

a karcsontot emeli, előrehúzza, forgatja a karcsontot

94

m. deltoideus deltaizom

94/1

major nagy

a lapockán, a kulcscsonton és a hollócsőrcsonton acromion (gall.)

a karcsont felső gumójának csontlécén (crista pectoralis)

előrehúzza a kart, emeli és kifelé fordítja a szárnyat; a 92. szinergétája

94/2

minor kicsi

mellcsonton, hollócsőr-csonton belül, alul

a karcsont crista pectoralisán

a karcsontot emeli

caput dorsale felső fej

membrana sternolavicularison

caput ventrale alsó fej (s. m. supracoracoideus)

acromionon, hollócsőrcsonton és a kulcscsonton

összenő a m. coracobrachialis cranialisszal, hosszú ina a karcsont crista pectoralisán

a karcsontot emeli


41-13. táblázat - (Folytatás) Az izmok eredése, tapadása és működése

Az izom neve

Eredése

Tapadása

Működése

A szárny izmai, mm. alae

95

m. triceps brachii háromfejű karizom

scapulotriceps

a lapocka nyakán (caput dorsale fossa pneumotricipitalis)

könyökcsonton, nyúlványain

a vállízületet nyújtja

humerotriceps humeri caput ventrale

a karcsont alsó gumóján, a hollócsőrcsonton

könyöknyúlványon

a vállízületet nyújtja

– coracotriceps

a karcsont alsó gumóján

könyöknyúlványon

a vállízületet nyújtja

96

m. biceps brachii kétfejű karizom

96/1

caput coracoideum hollócsőrcsonti feje

hollócsőrcsonton és a kulcscsonton

az orsó és a könyökcsont felső végén elől (rövid ín)

felhúzza a karcsontot és hajlítja a könyökízületet

96/2

caput humerale a karcsonti feje

a karcsonton (facies bicipitalis)

illetve a könyökcsont felső harmadának elülső, alsó szélén (hosszú ín)

felhúzza a karcsontot és hajlítja a könyökízületet

96/3

pars propatagialis repülőhártya izma

a karcsont felső végén

repülőhártyába sugárzik; rövid ina az ulna elülső és a radius hátulsó szélén tapad

a repülőhártyát feszíti

97

m. entepicondyloulnaris (anco-neus lateralis) külső kar–könyökcsonti izom

a karcsont felső bütykén (epicondylus dorsalis)

könyökcsont elülső és belső felületén

hajlítja a könyökízületet, a karcsontot kifelé fordítja

98

m. ectepicondyloulnaris (an, ans); (m. anconeus medi-alis) belső kar–könyökcsonti izom

a karcsont alsó bütykén (epicondylus ventralis)

a könyökcsont hátulsó felületén

befelé forgatja az alkart, hajlítja a könyökízületet

99

m. expansor secundarium (m. extensor longus digiti majoris) a második ujj nyújtója, pars proximalis, pars caudalis

az orsócsont testén (pars prox.), alsó végén, a felső szárnytőcsonton (pars caudalis)

ina a II. ujj 2. ujjpercén

csukja a szárnyat

100

m. brachialis, karizom

a karcsont alsó végének a belső bütykén

a könyökcsont felső végének elülső felületén

a könyökízületet hajlítja

101

m. pronator superficialis et pro-fundus felületes és mély beforgatóizom

a karcsont alsó bütykén (epicondylus ventralis)

orsócsont középső (gall.), felső (ans.) és alsó (col.) harmadában és a külső szárnytőcsonton

hajlítja a könyökízületet, a szárnyvéget befelé és lefelé fordítja

102

m. flexor carpi ulnaris könyökcsonti szárnytőnyújtó izom

pars cranialis elülső része

a karcsont alsó bütykén (epicondylus ventralis)

külső szárnytőcsonton (os carpi ulnare)

hajlítja és rögzíti a könyök- és szárnytőízületet

pars caudalis hátulsó része

a karcsont alsó bütykén (epicondylus ventralis)

a fogazott szélű ligamentum elasticummal a szárny evezőtollainak tüszőin

a szárny lehúzásakor forgatja a szárnyevező tollakat a szárny becsukásakor

103

m. flexor digitorum superficialis felületes ujjhajlító izom

lig. humerocarpalén, a karcsont alsó bütykén, külső szárnytőcsonton

az I., II. (gall.) ujjak 2. ujjpercén

a II. ujj hajlítója, csukja a szárnyat, és összehúzza az ujjakat

104

m. flexor digitorum profundus mély ujjhajlító izom

a könyökcsont teste hátulsó felületének felső 2/3-ában

a II. ujj 2., 3. (gall.) ujjpercén

az ujjakat hajlítja

105

m. extensor metacarpi radialis orsói szárnyközépnyújtó izom

caput ventrale alsó fej caput dorsale felső fej

a karcsont külső bütykén (epycondylus dorsalis), inas (gall, col.), izmos fejjel (an., ans.)

a szárnyacskán és kézközépcsonton a lig. elasticum a propata-giumhoz tér

a szárnyacskát és a szárnytőízületet nyújtja a repülőhártya feszítője

106

m. extensor digitorum communis közös ujjnyújtó izom

a karcsont felső bütykén (epicondylus dorsalis)

az I. és a II. ujj 1. ujjpercén

nyújtja, távolítja az 1. ujjat, közelíti az I. és II. ujjat egymáshoz

107

m. extensor metacarpi ulnaris könyökcsonti kézközépnyújtó izom

karcsont felső bütykén (epicondylus dorsalis)

a II. szárnyközép külső szélén, a III. szárnyközépcsont felső végén, a II. ujj 1. ujjpercén

a szárnytőt, a nagy ujjat nyújtja, a könyökízületet hajlítja

108

m. extensor longus allulae a szárnyacska hosszú nyújtója

az orsócsont középső harmadában, a könyökcsonton, az alkarcsontok egymás felé tekintő felületén, a belső lábtőcsonton és a III. lábközépcsonton

az I. szárnyközépcsonton és ujjperccsonton

a szárnyacskát nyújtja, közelíti

109

m. extensor longus digiti ma-joris a nagy hosszú ujjnyújtó izom

az orsócsont alsó 2/3-ában, a szárnytő és II. szárnyközépcsonton

a II. ujj 1.2. és 3. (ans., an.) ujjpercén

a II. ujjat nyújtja, egymáshoz húzza az 1–6. evezőtollakat

pars proximallis felső rész

margo interosseus radialison

pars distalis alsó rész

os carpi ulnarén

110

m. supinator (entepicondyloradialis) kifelé forgató izom

a karcsont felső bütykén (epicondylus) dorsalis

az orsócsont felső végén elöl

a szárnyat kifelé forgatja

111

m. ulnometacarpalis dorsalis felső könyök–kézközép-csonti izom

az orsócsont alsó végdarabjának felső felületén

a kicsi és a nagy kézközépcsontokon (hosszú ínnal); a kis kézközépcsonton és a karevezőtollak tüszőin (kisebb részlete)

a kézközépízületek hajlítója

112

m. ulnometacarpalis ventralis (m. flexor metacarpi caudalis) alsó könyök–kézközépcsonti izom

a könyökcsont alsó felületén, az alkar felső harma-dában, és az orsócsont elülső felső szélén (col.)

a kis kézközépcsont felső felületén

a szárny hegyét befelé fordítja

113

m. extensor brevis allulae a szárnyacska rövid nyújtója

a kis szárnyközépcsonton

I. ujj 1. ujjpercén

távolítja az I. ujjat

114

m. abductor digiti III. majoris a nagy ujj távolítója, caput dorsale, caput ventrale

az I. szárnyközépcsont elülső felületén és a belső szárnycsonton

a nagy ujj 1. ujjpercén kívül

távolítja, nyújtja a III. ujjat

115

m. flexor digiti minoris IV. a kis ujj hajlítója

a metacarpalis csonton

kis, IV. ujj ujjpercén belül

hajlítja a IV. ujjat

116

m. abductor allulae a szárnyacska távolítója

orsói szárnytőcsont belső felületén és az I. szárnyközépcsont elülső felületén

I. ujj (allula)1. ujjpercén; az ujj hátulsó szélét alkotja

távolítja, nyújtja a szárnyacskát

117

mm. interossei csont közötti izmok

dorsalis felső csont közötti izom

szárnytőcsontokon és a szárnyközépcsontokon kívül kettősen tollazott izom

a nagyujj 3. ujjpercén

a nagyujj hajlítója

ventralis alsó csont közötti izom

a karcsont felső bütykén

a nagyujj utolsó ujjpercén

a csontokat egymáshoz köti

118

m. adductor allulae a szárnyacska közelítője

az orsói kéztőnyújtó ina alatt a karcsont felső büty-kén, os metacarpale maju-son

a szárnyacska 1. ujjpercén (gall.), hegyén (ans.)

a szárnyacskát közelíti és hajlítja

119

m. flexor allulae (m. flexor dig. II.) a szárnyacska hajlítója

a lábközépcsonton

a szárnyacska 1. ujjpercén, belül

hajlító, ujjközelítő


569. ábra - A pulyka szárnyizmai (Harvey, B. B. szerint, 1968)

A pulyka szárnyizmai (Harvey, B. B. szerint, 1968)


570. ábra - A bal szárny izmai

A bal szárny izmai


571. ábra - A pulyka szárnyizmai (Harvey, B. B. szerint, 1968)

A pulyka szárnyizmai (Harvey, B. B. szerint, 1968)


572. ábra - A szárny izmai

A szárny izmai


41-14. táblázat - (Folytatás) Az izmok eredése, tapadása és működése

Az izom neve

Eredése

Tapadása

Működése

A hátulsó végtag izmai, mm. membri pelvini

120

m. iliotibialis cranialis (sartorius) lateralis praeacetabu-laris

120/1

postacetabularis (superficialis) (flamingóban) elülső csípő–sípcsonti izom

a csípőcsont felső szélén, külső felületén és az utolsó hátcsigolyák tövisén (col.)

a térdkalácson és szalagán (lig. patellae), a sípcsont bütykén és belső felületén

a végtagot előrevonja, emeli, a csípőízületet hajlítja (cran.), illetve nyújtja (lat.)

120/2

m. iliotibialis lateralis pars medialis, pars caudalis (gall.)

csípőcsont elülső felső részén, izmosan a crista iliaca dorsalis lateralison

121

m. iliofibularis (biceps) femoris csípő–szárkapcsi izom

a csípőcsont elülső 2/3-ának felső szélén, kereszt- és 1–3. farokcsigolyákon

ínnal a szárpólyán kívül, és a szárkapocscsont fején, izomi nyúlványán (tuberculum m. iliofibularis)

csípőízületet nyújtja, a térdízületet hajlítja, felegyenesíti a hátat, hajlítja a farkat

122

m. ambiens (pectineus) fésűizom hiányzik (an.)

a fancsont fésűtaraján (tuberculum preacetabulare, processus pectineus ilii), az os pubis alsó széléig (anas.), elülső ina elölről áthurkolja a térdízületet

ujjhajlító inakba olvad (m. flexor perforatus dig. II., III., IV.)

csípőízületet hajlítja, térdízületet nyújtja, statikus izomként az ujjízületeket hajlítja

123

m. obturatorius lateralis et medialis (externus) et internus külső és belső borítóizom

a fan- és az ülőcsonton kívül és belül

a combcsont nagyforgatóján hátul

a combot befelé, a térdet kifelé fordítja

124

m. ischiofemoralis (m. guadra-tus femoris) négyszögű combizom

ülőcsonton kívül, a dugott lyuk körül, ina áthalad a dugott lyukon

a combcsont nagyforgatója alatt

a térdet kifelé fordítja, nyújtja a csípőízületet

125

m. tensor fasciae latae a combpólya feszítője

synsacrum tövisnyúlványain

a szárpólyán

csípőízületet hajlítja

126

mm. iliotrochanterici cranialis (m. iliacus) caudalis (m. glu-teus medius) csípő-combcsonti izom

csípőcsont praeacetabulumán kívül elülső és alsó szélén

ina a combcsont nagyforgatója alatti csontlécen

a combot befelé fordítja, a csípőízületet hajlítja (gall.) nyújtja (col.)

127

m. iliofemoralis externus (m. gluteus medius et minimus) külső csípő-combcsonti izom

az acetabulum fölött; a csípőcsont külső oldalán

nagyforgatón kívül és alul

a combot kifelé forgatja, távolítja, a csípőízületet nyújtja

128

m. iliofemoralis internus (m. ili-acus) belső csípő-combcsonti izom

csípőcsont alsó szélén

a combcsont felső végén, belül

a combot kifelé forgatja, a csípőízületet hajlítja, távolítja

129

m. flexor cruris lateralis (m. semitendinosus) a szár oldalsó hajlítója, pars pelvina

a csípőcsont processus terminalisán, az 1–3. farokcsigolyán és az ülőcsont külső szélén

sípcsont felső végén, belül

a térdízületet hajlítja, a hátat nyújtja

pars accessoria

combcsont condylusa fölött

tovább folytatódó ina az Achilles-ínhoz társul

130

m. flexor cruris medialis (m. semimembranosus) a szár belső hajlítója

a csípőcsont és az ülőcsont külső felületén, az első farokcsigolyákon

tibiotarsus proximomedialis felületén, a combcsont alsó harmadának belső felületén és a szárpólyán

a csípőízületet nyújtja, a térdízületet hajlítja

131

m. caudo-iliofemoralis (m. piriformis) hátulsó csípő-combcsonti izom

132

pars iliacofemoralis csípőcsonti része

a foramen ischiadicum szélén, a csípőcsont hátulsó részén kívül

a combcsont nagyforgatóján

a csípőízületet nyújtja

133

pars caudalis hátulsó részlete

a farokcsigolyák harántnyúlványain, a farkcsíkcsont alsó felületén

a combcsont felső harmadában hátul (caudolateralisan)

a csípőízületet nyújtja, le- és oldalt húzza a farkat

132

m. puboischiofemoralis (m. adductor) combközelítő izom

pars lateralis külső rész

pars medialis belső rész

a fan- és ülőcsont külső részén (felső réteg), illetve alsó részén, ülőcsonton (an., ans., col.) (alsó réteg)

a combcsont alsó harmadában a linea intermuscularison; belső felületén felül és a condylus medialison

közelíti a combot, nyújtja a csípőízületet

133

mm. femorotibiales (m. quadri-ceps femoris) comb-sípcsonti izmok (négyfejű combizom)

a combcsont feje alatt

a térdkalácscsonton, egyenes szalagja révén a síp-csonton

a térdízületet nyújtják

133/1

externus - külső

kívül

133/2

medius - középső

elöl

133/3

internus - belső

belül

134

m. tibialis cranialis elülső sípizom, caput tibiale, caput fibulare

két fejjel a combcsont külső bütykén (fovea tendinis m. tibialis caudalis) és a sípcsont taraján (crista cnemialis lateralis et medialis)

a lábközép felső végén elöl

a csánkízületet hajlítja, a lábvéget hirtelen felemeli

135

m. extensor digitorum longus hosszú ujjnyújtó izom

a sípcsont belső külső felületén és taraján, a sulcus intercristalis felső végén

a II., III., IV. ujj utolsó két ujjpercén canalis extensoriuson át

az ujjízületeket nyújtja, a csánkot hajlítja

136

m. fibularis longus hosszú szárkapcsi izom

a sípcsont taraján; crista cnemialis lateralis, linea extensoria tibiae

ferdén a szárcsontján a retinaculum extensorum tarsometatarsalison át a lábközép felső végéhez tér, ahol a III. ujj hajlítójának inába olvad

nyújtja, a csánkízületet hajlítja a III. ujjat

137

m. fibularis brevis rövid szárkapcsi izom, tuberculum iliofibularis, caput tibiale, caput fibulare

a szárkapocs középső harmadában lateralisan és a sípcsonton

a retinaculum m. fibularison át a lábközép felső végén hátul a tuberositas m. fibularison

a csánkízületet hajlítja

138

m. gastrocnemius a lábszár ikerizma

Achilles-ina a lábközép felső végén hátul az ujjhajlítókhoz társul

csánkízületet nyújtja, az ujjakat hajlítja

pars externa

a combcsont, alsó végén hátul, külső (pars ext.)

pars intermedia

és belső (pars int.) bütykén

pars interna

és a sípcsont hátulsó felületén (fossa poplitea)

crista medialis et lateralis corpus tarsometatarsalis

139

m. plantaris talpizom

a sípcsont belső bütyke alatt hátul

a lábközépcsonton

a csánk tokját hátrahúzza, az ujjakat nyújtja; rögzíti a csánkot

140

m. popliteus térdalji izom

a szárkapocs fejének hátulsó felületén

a sípcsont hátulsó felületén (tuberositas poplitea)

távolítja a lábvéget, rögzíti a szárkapocs fejét

141

m. flexor perforans et perforatus felületes és mély ujjhajlító izom

142

m. flexor perforans et perforatus digiti II. a II. ujj felületes hajlítója

a combcsont külső bütykén, a síp- és a szárkapocscsont felső végdarabján

sulcus hypotarsin, II. ujj 2. és 3. ujjperc külső és belső oldalán

hajlítja a II. ujjat, nyújtja a csánkízületet

143

m. flexor perforans et perforatus digiti III. a harmadik ujj felületes hajlítója

a síp- és a szárkapocscsont felső végdarabján kívül crista cnemialis lateralis, a térdkalács egyenes szalagján

trochlea metatarsi fölött a vinculum tendinum flexorumon át a III. ujj 2. és 3. ujjpercén két ínnal tapad

hajlítja és távolítja a III. ujjat, nyújtja a csánkízületet

144

m. flexor perforatus digiti II. a II. ujj felületes hajlítója

eredési ínlemezzel a térdízület külső oldalsó szalagján, a combcsont külső bütykén, a m. ambiens inán

két ínnal a II. ujj 1. ujjpercének külső és belső felületén

hajlítja és közelíti a II. ujjat, nyújtja a csánkízületet

145

m. flexor perforatus digiti III. a III. ujj felületes hajlítója

a szárcsontok alsó felén, a combcsont fossa popliteáján

III. ujj 2. ujjpercén felveszi a m. fibularis longus inát és a vinculum tendineumon át két szárral

hajlítja és távolítja a III. ujjat nyújtja a csánkízületet

146

m. flexor perforatus digiti IV. a IV. ujj felületes hajlítója

4 fejjel a térdízület külső oldalsó szalagján, a combcsont külső bütykén és a fibula fején

két szárral a IV. ujj 1. ujjpercén

hajlítja és távolítja a IV. ujjat, nyújtja a csánkízületet

147

m. flexor digiti. I. (hallucis) longus az I. ujj hosszú hajlítója

a combcsont külső bütykén és hátulsó belső felületén

egybeolvad a következő két izommal és ínlemezzel (anas) az I. ujj karomcsontján tapad

a 2–4. (+1 an, ans) ujjízületeket hajlítja

148

m. flexor digitorum pedis longus hosszú ujjhajlító izom

a síp- és a szárkapocscsont felső végének hátulsó felületén, a combcsont külső bütykén

a csánk tájékán egybeolvad a következő két izommal, majd a 2., 3., 4. ujjak karomcsontjain tapad

az 2–4 (+1 an, ans) ujjízületeket hajlítja, nyújtja a csánkízületet

149

m. flexor digitorum (hallucis) brevis rövid ujjhajlító izom

a lábközép hátulsó felületén (fossa parahypotarsi, canalis hypotarsi)

az I. ujj 1. ujjpercén

az I. ujjat nyújtja

150

m. abductor digiti II. a II. ujj távolítója

a lábközépcsont alsó felének hátulsó, belső felületén

II. ujj 1. ujjpercén kívül

távolít

151

m. extensor digiti I. lonqus az I. ujj hosszú nyújtója

a lábközépcsonton belül

az I. ujj karom csontján

az I. ujj nyújtója

152

m. adductor digiti II. II. ujj közelítője

a lábközépcsont belső hátulsó felületén

II. ujj 1. ujjpercein kívül

közelít

153

m. extensor proprius digiti III. a III. ujj nyújtója

lábközépcsonton elöl

III. ujj ujjpercein dorsalisan

III. ujj nyújtója

154

m. extensor digiti III. brevis a III. ujj rövid nyújtója

tibiotarsus alsó részén és a lábközépcsonton elöl

a III. ujj 1. ujjpercén elöl

III. ujj nyújtója

155

m. extensor digiti IV. brevis a IV. ujj nyújtója

tub. m. tib cranialistól distalisan a lábközépcsont felső részén

a IV. ujj 1. ujjpercén

a IV. ujjat nyújtja, távolítja

156

m. abductor digiti IV. a IV. ujj távolítója

fossa parahypotarsalison hátul és kívül és a lábközép-csonton hátul

a IV. ujj 1. ujjpercén lig. plantarén

távolítja a IV. ujjat

157

m. lumbricalis gilisztaizom

a lábközépen, a hosszú ujjhajlító izmának két oldalán lévő izomcsík

az inat feszíti


573. ábra - A comb és a szártájék izmai

A comb és a szártájék izmai


574. ábra - A medence és a comb medialis izmai (Harvey, B. B. szerint, 1968)

A medence és a comb medialis izmai (Harvey, B. B. szerint, 1968)


575. ábra - A comb izmai pulykában (Harvey, B. B. szerint, 1968)

A comb izmai pulykában (Harvey, B. B. szerint, 1968)


576. ábra - A bal comb tájékának izmai

A bal comb tájékának izmai


577. ábra - A bal szártájék izmai

A bal szártájék izmai


578. ábra - A lábvég izmai

A lábvég izmai


A házimadarak mozgása

A madarak hátulsó végtagjai az állást (kapaszkodást), a földön való mozgást, kaparást, a táplálék megragadását, a szárnyak pedig a repülést szolgálják. Mindezek közben a végtagok statikus és dinamikus működéséről is beszélünk.

579. ábra - A súlypontáthelyezés lépés közben (lúd) (Stolpe, M. szerint)

A súlypontáthelyezés lépés közben (lúd) (Stolpe, M. szerint)


Az állás és a kapaszkodás a madarak többségének, a vízi- és a futómadarak kivételével, természetes és fő álló és pihenő helyzete. A madár a levegőből az ágra száll, az ágat ujjtöveivel érinti először, ebben a pillanatban végtagízületei nyújtott állapotban vannak. A kapaszkodást és az egyensúly megtartását a végtag statikus rendszere automatikusan végzi. A statikus rendszer elemei a következők: a combcsont medialis felületén eredő m. ambiens (122) a térdízület dorsalis felületén át a lateralis felületre tér, majd a m. fibularis longusba (136) és a 2. és 3. ujj hajlítóinába (138, 139) olvad.

Ha a madár a végtagjaira helyezi testsúlyát, akkor annak hatása az ízületeket behajlítani igyekszik. A térdízület behajlítása alkalmával a nyújtófelületén áthurkolódó m. ambiens ina is megfeszül, amely a 3. ujj rövid hajlítóját is feszíti, ezáltal behajlítja az ujjakat, a madár passzíve kapaszkodik az ágba.

A madár testsúlya által megfeszült szalagrendszer tehát izommunka nélkül behajlítva rögzíti a végtag ízületeit, és az ujjak ízületeit hajlított helyzetben tartja. A madár kapaszkodása az ágon mechanikus, a madár az ágon ülve aludni is képes.

Az ínrendszer passzív működése megfigyelhető akkor is, amikor az állat felemeli a végtagját, behajlítja ízületeit. Ekkor az ujjak is automatikusan behajlanak, és közelednek egymáshoz. A csánkízület behajlításakor az ujjhajlító izmok inai megfeszülnek, és ugyanezt a mechanizmust szolgálják.

A gerincoszlop merev, a hátcsigolyák egymással összenőttek, azonkívül os lumbosacrale alakult ki, a törzs merevítése tehát nem igényel izomerőt. A csípőízület – szerkezete folytán – csupán hajlítást és nyújtást tesz lehetővé. A térdízület szöge 88°, hajlításakor az os tibiotarsale hátra és kifelé mozdul el. Ez kis testű tojó típusokra jellemző. A mozgás az ujjízületekben a legnagyobb fokú (180°). A 2. és a 4. ujj első ujjpercízületeiben a végtag tengelyétől számított 35°-ú, oldal irányú mozgás is lehetséges. Egyes ujjpercízületek hyperextensiója 45° is lehet. Ez lehetővé teszi a talaj egyenetlenségeihez való tökéletes alkalmazkodást. Az ujjpárnák (zsírpárnák) fejlettek, a futás rugalmasságát segítik elő.

A lábtőízület a térdízülettel szinkronban mozog, szöge 88–97,5°. Statikus szalagrendszerének működése a fűrészkonstrukcióhoz hasonló, ami lehetővé teszi, hogy a madár pihenés vagy állás közben izomerő nélkül akár egy lábon (lúd, kacsa is) aludjék, ha fejét a szárnya alá dugva súlypontját a végtagjaira helyezi.

580. ábra - A lépés és az úszás fázisai

A lépés és az úszás fázisai


b) bal, j) jobb láb, 1. állás, 2. és 3. a végtag előrelendítése és hátralökése a vízben

A lépés fázisai és mozzanatai az emlősökéhez hasonlók. Járás körben, a végtag felemelésekor (a térdízület behajlításakor) az ujjak is passzíve behajlanak; a madár eközben súlypontját mindig a földön lévő lábára helyezi, jobbra-balra billen (barázdabillegető, pityer). Egyes fajokban a madár a fejét (a végtag előrenyújtásakor) nyakát nyújtva előreviszi, majd – a lépés második szakaszában – a törzsét a nyak behajlításával a feje alá tolja. A galamb és a gerle minden lépésre fejével bólint.

Futáskor a végtagok alternáló mozgása közben a lépés hossza nő, és a mozgás gyorsasága fokozódik. A futó madarak előrenyújtott, merev nyakkal futnak. A barázdabillegető testét és farkát futás közben billegeti, rövid iramodások és hirtelen megtorpanások váltják egymást. A csóka, a varjú a földön sétálva jár, a veréb, a cinke, a királyka és a rigó ugrál.

Kúszáskor a fakusz és a harkály két külső ujját 90°-kal kifelé fordítja; hátsó ujját alig használja, csavarvonalban kúszik le a fa törzsén, a harkály pedig rövid szökkenéssel halad felfelé a fa ágán, és minden megállásnál merev farkára támaszkodik; a csúszkák rövid farkukat nem használják.

Az úszás és a merülés váltott lábbal végzett úszómozdulatokkal történik, ami csupán előrehaladást tesz lehetővé. Testüket a víz fenntartja, egyensúlyuk stabil.

A víz alatti úszás (4–6 km/h) a búvár, a vöcsök, a bukó mozgástípusa. Szorosan a test mellett behajlított végtagjainak csánkjai a test fölött érintik egymást, majd szorosan a test mellett hirtelen kinyújtva löki előre magát a madár a víz alatt. Eközben kormányoz is a lábaival aszerint, hogy a súlypontja fölé vagy alá irányítja a kirúgását.

581. ábra - A madár mozgása

A madár mozgása


A vízityúk alig merül a vízbe, a búvármadaraknak viszont csupán a háta látszik. A szárcsa könnyen bukik mélybe, a tőkés réce tótágast „állva” keresgél. Néhány madárfaj felszálláskor tapossa a vizet. A víztaposó startra jellemző a néhány ugrással tarkított futás a víz felületén (flamingó, hattyú, pelikán, liba, szárcsa, vízityúk). A réce merőlegesen szökken a magasba. A csér és a jégmadár a víz felett lebeg, és fejjel lefelé, előretartott csőrrel, kő módjára zuhan a hal után. A sas magasból vág a vízre, de széttárt ujjait lefelé tartja, és karmaival ragadja meg a halat. A gulipán felfelé hajló csőrével jobbra-balra kaszálgat a vízben. A gázlók szoborrá merevedve lesnek.

A repülés

A repülés a madár vállöv- és mellizmainak aktív izomerejével végzett szárnycsapásainak a sorozata. A szárnycsapás csavarvonalszerű. A szárnyak le és előre, majd hátra és lefelé mozognak. Lefelé csapáskor a szárnyvégek a csőrrel egy síkba kerülnek.

A repülés képessége összefügg a szárnyat lefelé húzó mellizom (m. pectoralis major) és a felfelé emelő izmok (m. pectoralis minor, m. supracoracoideus) nagyságával. A repülés lehet evező és vitorlázó típusú. A két izomcsoport aránya 10:1, a gyors evezőknél 6:1, kolibrin 2:1.

582-1. ábra - A repülés

A repülés


A) A szárnyat mozgató izmok (vázlatos rajz)

A szárny levonói és forgatói (a levegőben történő emelkedést és előrehaladást végzők): 1. m. pectoralis superficialis (89/1), 1’. m. pectoralis profundus (89/2)

A szárny emelői, bevonói (a szárnyat emelik és a median felé vonják): 2. m. supracoracoideus (91), 3. m. pectoralis (89/1), 4. m. pectoralis minor (89/2), a) os sternale, b) clavicula, c) os coracoideum, d) humerus, e) foramen triosseum

582-2. ábra - A repülés

A repülés


B) A szárny felületén áramló levegő hatása (vázlatosan)

1. a közel vízszintes, 2. kissé felemelt szárny, 3. a felemelt szárny és az előre és felemelt szárnyacska esetén

582-3. ábra - A repülés

A repülés


C) A szárny mozgásának három fő fázisa

582-4. ábra - A repülés

A repülés


D) A szárny csavarszerű (légcsavar) mozgása repülés közben

582-5. ábra - A repülés

A repülés


E) Az albatrosz vitorlázó repülése

1. a szárny állása hátszélben, 2. a szárny állása széláramlással szemben, 3. a madár helyzete a légáramban, a) a légáramlás iránya, b) emelkedés, c) szélfogás

A madár szárnya elliptikus, áramvonalas alakú; felül domború, alul homorú. Elöl a vezérsíkjánál – ahol a csontok és az izmok vannak – vastag és merev, hátrafelé elvékonyodó és mozgékony. Utóbbit az egymásra boruló evezőtollak végei alkotják.

Repüléskor az áramló levegőt a szárnyprofil éle kettéhasítja, majd a felső, domború felületen a hosszabb úton gyorsabban áramló levegő szívó hatása nyomáscsökkenéssel felhajtóerőt, az alsó, homorú felületen tolónyomást hoz létre (Bertolini törvénye). Szárnycsapáskor a test előre és felfelé mozdul el.

A szárny repülés közben szinte „felszippantódik”. Ezt a felhajtóerőt a légellenállás (a szárnyprofil, a súrlódás légellenállása és a szárny hátulsó széle mögött keletkező légörvény) csökkenti. A felhajtóerő és a légellenállás eredője az emelőerő.

A felhajtóerő és a légellenállás nagysága a szárny méreteitől, alakjától (a szárnyprofiltól és állásszögétől) függ. A ma élő legnagyobb repülő madár az albatrosz; a réti sas, a kondorkeselyű szárnyainak a fesztávolsága 3–3,5 m.

Ha a szárnyak kissé felfelé irányulnak (emelt szárnyállás), akkor a légnyomás a szárny fölött tovább csökken, a madár emelkedik a levegőben. Ha viszont a vezérsík túlságosan felfelé irányul (20° fölé), akkor a légáramlat elválik a felső, domború felülettől, és légörvény (turbulencia) keletkezik, a szárny megáll, a madár fékez.

A szárny homorú felületén áthaladó légármalás a hátulsó szélt elhagyva alacsony légnyomású területre kerül és szintén légörvényt okoz, ami a szárnyvégeken jelentős; ezt végörvénynek nevezzük. Ha a szárnyak közötti fesztáv nagy, a végörvény viszonylag kisebb.

A szárny felemelésekor a két felület közötti nyomáskiegyenlítődést segíti az, hogy az elsődleges evezőtollak sugarai közötti árkok és a tollak között rések vannak, ahol a levegő átáramolhat. A tollak közötti rések egyes madárfajokra jellemzőek, nagyságukat a madár változtatni képes. A rések között átáramló levegő a nyomást kiegyenlíti; ez nélkülönözhetetlen a szárny izomerő nélküli vagy kevés izomerővel végzett felemelkedéséhez. A madár a szárnyacska (allula) előrenyújtásával szintén segíti a nyomáskiegyenlítődést.

A repülés típusai

Lassú evező repüléskor a madár egyenletes, lassú, csavarvonalszerű szárnycsapásokkal halad a levegőben (lúd, gémek, daru). Ilyen, lassan emelkedő és ereszkedő módon repülnek az erdei kismadarak is.

Gyors evező repülésnél a lefelé irányuló szárnycsapás aktív és gyors. A szárny felemelésekor pedig az evezőtollak szétnyílnak, és ezáltal a gyors szárnycsapáskor nem akadályozzák a levegő átáramlását a szárnyon. A szárny felemelése ez esetben passzív is lehet, azt a levegő nyomása emeli fel. Gyorsan emelkedve, majd süllyedve repülő madarak a kacsák, a fácánok és a galambok.

A cinege repülése hullámvonalú, egy sor szárnycsapás után behúzott szárnyakkal pihennek, és siklanak egy kicsit, mintha gumiszalagon rángatnák őket.

A sikló repüléskor a madár a helyzeti energia felhasználásával, kiterjesztett szárnyakkal siklik a levegőben, miközben 100 m repülés után 10 m-t is veszíthet magasságából. Gyors lesikláskor a szárny részleges becsukásával (hátra nyilazás) előretolt súlyponttal nagyobb siklószöggel a madár menekül.

A vitorlázó repülést az emelő szelek (lejtőszél, viharfront, termik) teszik lehetővé, amikor a ragadozó madarak, a gólyák, a pelikánok ezek emelő hatását használják fel.

A ragadozó madarak a kitárt hosszú, széles szárnyukkal és ujjszerű evezőtollaikkal, széttárt farokkal keringve vagy hullámvonalban, szárnycsapások nélkül, a légáramlatokon köröznek, ezáltal nagy távolságokat tudnak megtenni erejükkel takarékoskodva.

Egyhelyben megállás a levegőben (kolibri). A madár teste függőlegesen helyeződik, a szárnycsapás 200/perc. A szárny felemelésekor tengelye körül a vállízületben 180°-kal hátra elfordul, ezáltal felemeléskor is emeli a testet.

Szitáláskor vagy egy helyben lebegéskor a vércse szárnyaival előrefelé verdes, farkát pedig szétterítve „lebeg”. A kanalas gém leszálláskor „fékező szitálást” végez.

Zuhanó repülésből a csér 1 m, a pelikán 2 m, a szula 20–25 m mélyre képes a víz alá merülni. A pelikán 12 m magasból 65 km/h, a szula 16 m magasból 110 km/h sebességgel zuhan a vízbe.

Vízben repülésnél (pingvin) a merev, kicsi, erős szárny negatív állásszöge következtében a szárnycsapás a víz alá nyomva tartja a madarat. A szárny összecsukódásra képtelen, csupán fel-le és előre-hátra mozoghat.