Ugrás a tartalomhoz

A háziállatok funkcionális anatómiája

Fehér György

Mezőgazda Kiadó

Szabályozókészülék

Szabályozókészülék

Az idegrendszer, systema nervosum

A középponti idegrendszer, systema nervosum centrale

A középponti idegrendszer jellegzetességei a következők: az agyvelőt és a gerincvelőt hasonlóképpen két (három) burok veszi körül. A kemény agyvelőburok kettőzetei közül a sarlónyúlvány gyengén fejlett, és a sátornyúlvány is viszonylag kisebb, mint az emlősöké.

Az agyvelő tagolódása az emlősökéhez hasonló. Az agyvelő-féltekék felülete sima, csupán egy hosszanti és a Sylvius-féle barázdája van. Az agyvelő kéregállománya vékony, az agytörzs alig fejlődött ki. Az oldalsó agyvelőkamrák tágak, elülső szarvuk a szaglóhagymák üregeivel közlekedik. Az Ammon-szarv és a septum pellucidum hiányzik. A látótelepek az ikertelepekhez viszonyítva kicsinyek, ez utóbbiak kettősek, corpora bigemina. Az emlőtest hiányzik. A kisagyvelő jól fejlett féregből és kis oldalsó lebenyekből áll. A Varol-híd hiányzik. A nyúltvelő hagyma alakú, dorsalisan domború hajlattal folytatódik a gerincvelőbe.

A gerincvelő nyaki szakasza hosszú, rajta nyaki és ágyéki duzzanattal, ez utóbbi duzzanat dorsalis gyökerei között gliaszövetből álló, orsó alakú szerv, organum sacrolumbale, lelhető fel. A cauda equina hiányzik, a gerincvelő rövid filum terminaléban végződik.

Az agyvelő, encephalon

A fissura longitudinalis cerebri median irányú, hosszanti rés, a nagyagyvelőt két féltekére, hemisphaeria cerebri, osztja. Az agyvelő-féltekék nagyok, dorsalisan a köztiagyvelőt és a középső agyvelő nagyobb részét eltakarják. A fissura longitudinalis cerebri két oldalát határoló sagittalis gyrusait lateralisan hoszszanti árok, vallecula, határolja. Az alapi felület felől dorsalis irányba haladó Sylvius-féle árok a féltekét elülső és hátulsó részre tagolja. A félteke elülső pólusa, polus rostralis, ráfekszik a koponyaüregbe bedomborodó orbita falára; e területen benyomatot, impressio bulbi oculi, alkot. A bulbus olfactorius a félteke elülső pólusán hegyesen előreugró páros agyvelőrészlet, amely éles határral vagy anélkül kapcsolódik a szagló agyvelőhöz. A microsmaticus típusú madarakban a szagló agyvelő fejletlen, viszont az arc tapintó érzékelése, valamint a hallás és egyensúlyozás szerve fejlett. Az agyvelő-félteke caudalis pólusa, polus caudalis, lekerekített, a dorsalisan elődomborodó kisagyvelővel érintkezik. A közöttük levő mély harántárokban, fissura transversa cerebri, a median síkban találjuk a tobozmirigyet, corpus pineale. Az árok előtt lateralisan a látólebeny, lobi optici, domborodik ki. Az agytörzs caudalisan a hagyma alakú nyúltvelőbe megy át, amely ventralis hajlattal a gerincvelőbe folytatódik.

615. ábra - A lúd agyvelője (Schwarze szerint)

A lúd agyvelője (Schwarze szerint)


Az agyvelő alapi felületén elöl a féltekék basalis felülete domborodik ki. Ennek rostralis pólusából a két szaglóhagyma ered. Mögöttük mindegyik oldalon a lobi optici és közöttük elöl a látóideg-kereszteződés, amögött a köztiagyvelő ventralis falán a szürke gumó emelkedik ki, amely nyél útján a hypohysissel összefügg. Az agykocsányok két oldalán az V. agyvelőideg halad, amely már a jól fejlett nyúltvelő elülső részéből ered.

A kisagyvelő madarakban nagy és jól differenciált agyvelőrészlet, a mozgás és az egyensúlyozás középponti szerve. A Reptiliák kisagyvelőjéhez viszonyítva a madarakén nagyobb, ami a gerincvelőből idetérő, nagyobb számú spinocerebellaris rostoknak tulajdonítható. Három része van: középső, a median síkban helyeződő féreg, vermis, és a kétoldalt helyeződő, viszonylag kis oldallebenyek, lobi cerebelli. A kisagyvelő férgét két haránt irányú, mély árok, fissura rostralis et caudalis, három lebenyre, lobus rostralis, medius et caudalis, osztja, amelyek további kisebb lebenykékből állnak. A lobus rostralison basalisan a lingula, a lobus caudalison pedig az uvula, az emlősökéhez hasonlóan, megtalálható.

A gerincvelő, medulla spinalis

A gerincvelő, medulla spinalis, caudalisan a farok felé vékonyodó, kerekded köteg, a gerinccsatornát a farokcsigolyáig kitölti. Viszonylag nagy, az agyvelőhöz viszonyított tömege 1,25:1, vastagsága tyúkban 3–4 mm, tömege 1,8–3,2 g, hossza tyúkban 34,5 cm.

domborodik ki. Az agytörzs caudalisan a hagyma alakú nyúltvelőbe megy át, amely ventralis hajlattal a gerincvelőbe folytatódik.

616. ábra - A gerincvelő haránt metszéslapja (vázlatos rajz, Schummer szerint)

A gerincvelő haránt metszéslapja (vázlatos rajz, Schummer szerint)


A gerincvelő a nyaki és a mellkasi szakasz átmenete tájékán, valamint a lumbalis szakaszon megvastagodott, intumescentia cervicalis et lumbalis. A gerincvelő lumbalis szakaszába ágyazott ún. lumbosacralis szerv, organum lumbosacrale, amely kizáródott gliasejtekből fejlődő, hosszanti, orsó alakú képlet. Hossza 6–9 mm, szélessége 4 mm. Glikogénben gazdag, emiatt glikogéntestnek is nevezik; a szürkeállomány két dorsalis oszlopa és a kétoldali funiculus dorsalis fogja közre. Az általuk alkotott üregben, sinus lumbosacralisban helyeződik, és a canalis centralist is magába foglalja. A madarak gerincvelőjére jellemző az is, hogy a nyaki és ágyéki szakasz a 7–9. pár segmentum ventralis oszlopainak végső része mintegy leszakad az oszlopról, és mint különvált magcsoport, nuclei marginales (extramedullaris Hoffman–Köllicker-féle mag), a fehérállomány perifériáján található.

A környéki idegrendszer, systema nervosum periphericum
Az agyvelőidegek, nn. craniales

I. A szaglóideg, n. olfactorius, agyvelő-idegpálya, a szagló nyálkahártya primer szagló hámsejtjeiből szedődik össze. Vékony rostjai a szemgödörbe lépnek, és itt a septum interorbitale árkában haladva érik el a foramen olfactoriumot, amelyen át a koponyaüregbe jutva, a bulbus olfactoriushoz térnek, és a rostok a mitralis sejteken kapcsolódnak át.

II. A látóideg, n. opticus, a szemgolyó ideghártyájának ganglionsejtjeiből származik. A foramen opticumon át a koponyaüregbe lépő látóideg rostjai az agyvelő alapján a szürke gumó előtt teljes mértékben kereszteződnek egymással, és az ellenkező oldali tractus opticuson át a corpus geniculatum, a lobi optici magvaihoz térnek.

III. A szemmozgató ideg, n. oculomocorius, az agykocsányok ventralis felületéről ered. A látóideg mellett halad a koponyaüregben. A foramen opticum incisurájaként alakult fissura orbitalison át a szemgödörbe lép, ahol az emlősökéhez hasonlóan ágazódik el.

IV. A sodorideg, n. trochlearis, az agykocsányok dorsalis felületén ered, és a lobus opticuson rostroventralisan a szemhez térő idegekhez társul. A kétoldali idegek rostjai kereszteződnek egymással, decussatio n. trochlearium. A foramen trochlearén át a szemgödörbe jut, és a felső ferde szemizom alá tér, azt látja el.

V. A háromosztatú ideg, n. trigeminus, a legerősebb agyvelő-idegpár, az agytörzs két oldalán ered.

V1. A szemideg, n. ophthalmicus profundus, a n. oculomocoriusszal a fissura orbitalison át a szemgödörbe lép, a septum interorbitale mellett halad. Belőle három communicáló ág, rr. communicantes, ered. Közülük egy egyesül a n. trochlearisszal, egy a szemmozgató ideg n. ciliaris longusával. A harmadik látóideggel a szemgolyóhoz tér, miközben felveszi a ggl. pterygopalatinum postganglionaris rostjait. Az ideg végágai közül a n. lateralis nasi több kisebb ága a felső szemhéj, rr. palpebrales, és a homlok bőrét, rr. frontales, látja el. A n. medialis nasi szemgödri ága, rr. nasales interni dorsales, az orr nyálkahártyájához tér, és a sinus infraorbitalishoz is ad rostokat. Az orbitán kilépő végágai, rr. praemaxillares, dorsales et ventrales, az orrnyílás érző beidegzését adják. A n. ethmoidalis a n. olfactorius közelében az orrüregbe lép, az orrsövény és a szájpadláscsont közötti árokban halad. Az orrüregen kívül a felső káva külső felületét és a garatot is ellátja.

V2. Az állcsonti ideg, n. maxillaris, a foramen rotundumon át hagyja el a koponyaüreget. Ellátja az orrüreg nyálkahártyáját, mirigyeit, az alsó szemhéjat, a könnymirigyet, a garat nyálkahártyáját és a sinus infraorbitalist. Itt térnek hozzá a n. facialis rostjai, communicationes petrosomaxillares. Törzséből eredő ágai a nn. olfactorii superficiales, amelyekből a szemhéjhoz, rr. palpebrales, és a könnymirigyhez, rr. lacrimales, térnek rostok. Végága a n. infraorbitalis és a n. pterygopalatinus. Ez utóbbi tartalmazza a ganglion pterygoplalatinum postganglionaris rostjait is.

V3. Az állkapcsi ideg, n. mandibularis, a koponyaüregből a foramen ovalén át lép ki, amely gyakran a foramen rotundummal egybeolvad. Itt térnek hozzá a VII. agyvelőideg rostjai, communicationes petrosomandibulares. A törzséből elváló nn. musculares, nn. pterygoidei és a n. temporalis profundus a rágóizmokhoz térnek. Egy további ága, n. angularis oris, az állkapocs szögletéhez tér, ennek bőrét és a gl. anguli orist idegzi be. N. lingualis nevű ága a canalis mandibulaeba lép. Végül mint n. sublingualis, a szájüreg nyálkahártyáját és mirigyeit idegzi be. A n. alveolaris mandibulae a n. lingualis ágaival együtt a canalis mandibulaeban halad. Ágai a m. hyomandibularist és a m. mylohyoideust, valamint az állkapcsi mirigyeket és alsó káva bőrét látják el.

617. ábra - A tyúk agyvelőidegei és azok magjainak vázlatos rajza (Coller nyomán)

A tyúk agyvelőidegei és azok magjainak vázlatos rajza (Coller nyomán)


A. telecephalon, B. diencephalon, C. hypophysis, D. mesencephalon, E. metencephalon, F. cerebellum, G. medulla oblongata, I. n. olfactorius, bulbus olfactorius és a primer szaglócentruma (a), a secunder szaglócentrum basalis (b), és dorsolateralis része (c), II. n. opticus, chiasma opticum (a), tectum opticum (b), corpus geniculatum laterale (c), az emlőtest magja (d), III. n. oculomotorius: mozgatómag (a), parasymathicus mag (b), ganglion ciliare (c), IV. n. trochlearis és magja (a), V. n. trigeminus ganglion trigemini (a), érzőgyökér (b), mozgatógyökér (c), n. ophtalmicus (V1), n. maxillaris (V2), n. mandibularis (V3), V. d–f. trigeminus érzőmag a középső agyvelőben (d), a pendunculus cerebellarisban (e), a nyúltvelőben (f), a trigeminus mozgatómagja (g), VI. n. abducens és magja (a), VII. n. facialis: mozgatómag (a), n. intermedius (b), parasympathicus mag (c), ganglion pterygopalatinum dorsale (d), ventrale (e), ganglion mandibulare (f), chorda tympani (g), ganglion geniculi (h), érzőmag (i), VIII. n. vestibulocochlearis: ganglion vestibulare (a), vestibularis mag (b), ganglion spirale (c), cochlearis mag (d), IX. a n. glossopharyngeus és X. a n. vagus közös mozgató- (a), érző- (b), és parasympathicus magva (c), IX/a. a n. glossopharyngeus distalis és IX/b. proximalis ganglionja, X/b. a n. vagus proximalis ganglionja, XI. n. accessorius és magva (a), XII. n. hypoglossus és magva (a), 1. for. olfactorium, 2. for. trochleare, 3. for. opticum, 4. for. rotundum, 5. for. ovale, 6. meatus acusticus internus, 7. for. jugulare, 8. canalis n. hypoglossi

618. ábra - A corpus striatum pályái és az agytörzs magvai madárban (vázlatos rajz, Ariens–Keppers nyomán)

A corpus striatum pályái és az agytörzs magvai madárban (vázlatos rajz, Ariens–Keppers nyomán)


619. ábra - A 12 agyvelő-idegpár tyúkban (vázlatos rajz, Schrader szerint)

A 12 agyvelő-idegpár tyúkban (vázlatos rajz, Schrader szerint)


C1–C2 nn. cevicales I. et II.

A. ganglion pterygopalatinum dors., A’. ganglion pterygopalatinum ventr., B. ganglion trigeminale, D. ganglion geniculi, D’. ganglion prox. a IX.-től, F. ganglion prox. a X.-től, G. ganglion dist. a IX.-től, H. ganglion cervicale craniale

a) foramen olfactorium, b) foramen trochleare, c) foramen opticum, d) fissura orbitalis, e) foramen rotundum, f) foramen ovale, g) meatus acusticus int, h) foramen stylohyoideum, i) foramen n. vagi, j) foramen glossopharyngeum, k) foramina n. hypoglossi, l) glandula Harderi, m) glandula lacrimalis, n) glandula nasalis lat, o) glandula angularis oris, p) glandula sublingualis, q) bulbus oculi, 1. a III. r. dorsalisa, 2. a III. r. ventralisa, 3. a B radix parasympathicusa, 4. nn. ciliares breves, 5. nn. ciliares longi, 6. n. frontalis, 7. n. infratrochlearis, 8. rr. nasales ext., 9. r. nasalis int. lat., 10. n. ethmoidalis, 11. r. med. rostri sup., 12. r. lat. rostri sup., 13. rr. postganglionares opthalmici, 14. rami orbitales, 15. rr. postganglionares glandulares, 16. radix autonomica az A-hoz a Vid-féle idegtől, 17. r. zygomaticotemporalis, 18. n. lacrimalis, 19. r. zygomaticofacialis, 20. n. infraorbitalis, 21. rr. palpebrales, 22. r. nasalis int. dors., 23. n. pterygopalatinus, 24. n. palatinus major, 25. n. nasalis caud., 26. r. nasalis int. lat., 26’. r. nasalis int. med., 27. n. pterygoideus med., 28. n. pterygoideus lat., 29. n. massetericus, 30. n. temporalis prof., 31. n. buccalis, 32. n. alveolaris mandibularis, 33. n. lingualis, 34. n. sublingualis, 35. r. angularis oris, 36. rr. rostri inf., 37. n. mylohyoideus, 38. n. petrosus major r. lat. med., 39. communicationes petrosomaxillares et petrosomandibulares, 40. n. petrosus prof., 41. n. canalis pterygoidei, 42. az A’ radix autonomicája, 43. chorda tympani, 44. r. membranae tympani, 45. n. meatus acustici ext., 46. r. digastricus, 47. r. colli, 48. r. stylohyoideus, 49. r. pharyngeus rostr., 49’. rr. pharyngei rostr. (az 50-től), 50. r. lingualis, 51. r. glandularis, 52. r. pharyngeus caud., 53. cranialis ág (az 52-től), 54. középső ág (az 52-től), 55. caudalis ág (az 52-től), 56. rr. pharyngei, 57. communicatio glossopharyngeohypoglossa, 58. rr. postganglionares glossopharyngei, 59. n. caroticus in., 59’. n. sympathicus, 60. rr. postganglionares vagales, 60’. rr. postganglionares faciales, 61. communicato vagoglossopharyngea, 62. communicatio vagohypoglossa, 63. a testüreghez térő n. vagus, 64. r. ext. n. accessori, 65. r. lingualis, 65’. r. laryngeus

VI. A szem távoztatóidege, n. abducens két gyökérrel ered a nyúltvelőből, majd a fissura orbitalison át a n. ophthalmicusszal és a n. oculomocoriusszal együtt lép ki a szemgödörbe. Ágai a külső egyenes szemizmot, a szem hátravonó izmát és a harmadik szemhéj izmát, a m. pyramidalist, látja el.

VII. Az arcideg, n. facialis, a n. intermediusszal közösen ered (n. intermediofacialis) a nyúltvelőből, a kisagyvelő oldallebenye alatt. A sziklacsontban haladó szakaszán a n. facialis külső térdén levő ganglionok összessége dúcot, gl. geniculi, alkot. Belőle a n. petrosus major dorsalis és ventralis ága ered, amely a ganglion pterygopalatinum dorsaléhoz és ventraléhoz bocsátja rostjait. A dorsalis ág, radix autonomica, postganglionaris rostjai, a n. ophthalmicus rr. postganglionares glandulares nevű rostjaival a Harder-féle mirigy parasympathicus és valószínűleg sympathicus beidegzését is adja. Ágat ad a septum interorbitaléhoz. A ggl. geniculiból ered a n. intermediusból származó chorda tympani is, amely a n. lingualison levő ggl. mandibulare ízlelő- és secrecoros postganglionaris rostjait tartalmazza. A r. membranae tympani a dobhártya és a külső hallójárat idege. A koponyaüregen kívüli szakaszához térnek a ggl. cervicale cranialéből eredő postganglionaris sympathicus rostok. Végágai a r. auricularis, r. cucullaris és a r. palatinus, az azonos nevű izmok idege.

VIII. A hallás és egyensúlyozás idege, a n. vestibulocochlearis, az emlősökéhez hasonló.

IX. A nyelv-garat ideg, n. glossopharyngeus, a nyúltvelőből, több gyökérrel ered. Gyökerein kis ganglionok, ggl. proximalis, vannak. A koponyaüregből a foramen glossopharyngeumon át lép ki. Itt sympathicus rostokat kap a ggl. cervicale cranialéből, ahol rajta a második ganglion, ggl. distale, található. A v. jugularis mellett halad az itt eredő r. pharyngeus rostralisa, amely a garathoz tér, miközben a bolygóidegből is kap rostokat, r. communicans cum n. vagoglossopharyngeo. R. lingualisa több ágával a garat és a nyelv izmaiban, rr. linguales, és a nyelv alatti nyálmirigyben, rr. glandulares submandibulares, ágazódik el. Erős ága, a r. pharyngeus caudalis, a garat dorsalis és lateralis falához tér, a gégében és a nyelőcső kezdeti szakaszában oszlik el. Ágat ad a XIII. agyvelőideghez is. További ágai a nyelcsőhöz és a begyhez térnek, egyes rostjai a n. recurrenshez társulnak.

X. A bolygóideg, n. vagus, több gyökérrel, a nyúltvelőből ered, rajta idegdúc, ggl. proximale, helyeződik. A foramen jugularén át lép ki a koponyaüregből, majd a ganglion cervicale cranialéból hozzácsatlakozó sympathicus rostokkal közösen mint truncus vagosympathicus halad a nyakon. Ágai közül a rr. pharyngei a koponya tájékán a garathoz, a n. laryngeus cranialis pedig a gégéhez tér. Rostokat ad a n. hypoglossushoz is. A sympathicussal közös törzse a v. jugularis externát kíséri a mellkas bejáratáig. A pajzsmirigy közelében rajta idegdúc, ggl. distale (nodosum), van. Innen ered a pajzsmirigyhez, a szívhez, rr. cardiaci, és a tüdőhöz, rr. pulmonales, térő ága. A tőle elváló visszatérő gégeideg, n. laryngeus recurrens, a gégét, a gége izmait, a gégecsövet, rr. tracheales, a nyelőcsövet, rr. oesophagei, a begyet, rr. ingluviales, látja el.

A kétoldali n. vagus dorsalis és ventralis ágra oszlik; a dorsalis, illetve a ventralis ág egymással egyesülve a truncus vagalis dorsalist és ventralist adja. Ez utóbbi két törzs a nyelőcső mentén a mirigyes, majd az izmos gyomorhoz tér. Ágai a nyelőcsövet, a mirigyes, a zúzógyomrot, a májat, a lépet, a hasnyálmirigyet, a bélfodorban haladó n. intestinalis pedig a bélcső egyes szakaszait látja el.

XI. A járulékos ideg, n. accessorius, a nyúltvelőből és a gerincvelő első és második nyaki szelvényéből, számos gyökérrel ered. Gerincvelői gyökerei az öreglyukon át a koponyaüregbe lépnek, ott társulnak a nyúltvelői gyökerekhez. A bolygóideggel szorosan egybefonódva hagyja el a koponyaüreget, és végágai közül a r. externus a m. trapeziust és a m. sternocleidomastoideust látja el.

XII. A nyelv alatti ideg, n. hypoglossus, a nyúltvelő oldalsó árkában, linea n. hypoglossi, több gyökérrel ered. Két ága a foramen n. hypoglossin lép ki a koponyaüregből. Caudalis ága az első és második nyaki gerincvelőideg communicáló ágaival fonatot, plexus hypoglossocervicalis, képez. Ritkábban ágakat kap a IX. és a X. agyvelőidegtől is, r. communicans cum n. vagi et n. hypoglossi. Caudalis ága mint n. laryngeus a gége izmaihoz és az éneklőgégéhez tér. A csupán hypoglossus rostokat tartalmazó rostralis ága a nyelvcsonti izmokat látja el.

A n. terminalis és az organum vomeronasale madarakban hiányzik.

A gerincvelőidegek, nn. spinales

A nyaki gerincvelőidegek, nn. cervicales, gyengébb r. dorsalisra és erősebb r. ventralisra válnak szét; a dorsalis ágak a tarkó izmait, a nyak nyújtóit, r. musculares dorsalis, és bőrét, n. cervicalis cutaneus dorsalis, a ventralis ágak pedig a nyak hajlítóizmát és bőrét, rr. musculares ventrales, n. cutaneus cervicalis ventralis, látják el. Az első két nyaki gerincvelőideg a n. facialishoz és a n. hypoglossushoz bocsát rostokat, r. communicans cum n. faciali et n. hypoglossi. Az utolsó két nyaki gerincvelőideg-pár ventralis ágai a karfonat alkotásában vesznek részt.

A háti, az ágyéki és a kereszt-gerincvelőidegek, nn. thoracici, lumbales et sacrales, dorsalis ágai vékonyak, az epaxonalis izmokat és a törzs bőrét idegzik be. A ventralis ágak közül az első kettő a karfonat alkotásában vesz részt, és mindegyik a bordaközi idegeket, nn. intercostales, adja, amelyek a mellkas és a hasfal izmait és bőrét látják el.

A farokidegek, nn. caudales, a plexus pudendus rostjaival a farok izmait és a -tollak bőrét idegzik be.

A karfonat, plexus brachialis

A karfonat idegei a vállöv, a szárny izmait, a szárny bőrét, csontos vázát és ízületeit látják el rostjaikkal. Tyúkban a fonatot az utolsó két nyaki és az első (lúd, kacsa) vagy az első, második, esetleg a harmadik (tyúk) háti gerincvelőideg ventralis ágai adják. A fonat idegeihez a sympathicus határkötegből térnek rostok. A fonat dorsalis és ventralis részre oszlik: 1. nn. thoracici dorsales, 2. nn. thoracici ventrales, 3. nn. brachiales dorsales, 4. nn. brachiales ventrales.

620. ábra - A szárny idegei (Baumel szerint, 1979)

A szárny idegei (Baumel szerint, 1979)


1. A nn. thoracici dorsales a m. rhomboideus superficialist és profundust, valamint a m. serratus ventralist idegzik be.

2. A nn. thoracici ventrales és a belőle eredő nn. thoracici medii a m. supracoracoideust, a m. suprascapularist, a m. scapulohumeralist látják el. Egy vastag águk, n. pectoralis, a szegyizmokhoz tér.

3. A nn. brachiales dorsales egy ága a széles hátizmot látja el; másik ága, n. axillaris, a szárny és a váll dorsalis felületének a bőréhez, a m. deltoideushoz, a m. coracobrachialishoz és a propatagium izmaihoz tér. A n. anconaeus r. profundusa a háromfejű karizmot és a kampóizmot, r. superficialisa az alkar lateralis felületének bőrét idegzi be.

A n. radialis erős ágat bocsát a háromfejű karizomhoz, majd kisebb ágaival a propatagiumhoz tér; a n. cutaneus antebrachii lateralist is adja. A n. radialisnak a könyökízület magasságában eredő erős ága az orsói kéztőnyújtó izmot és a m. supinatort látja el, miközben a könyökízület érzőrostjai is belőle származnak. E tájékon cranialis és caudalis ágra válik szét. A r. caudalis szárnytőízületig haladó törzse rr. muscularest bocsát az orsói kéztőnyújtó izomhoz és a közös ujjnyújtó izomhoz. Végágai az alkar evezőtollainak tüszőin és a bőrben végződnek. A r. cranialis a n. radialis továbbfolytatódó részeként tűnik fel; ágai a m. abductor digiti innerválják. A lábtőízületen áthalad, és az os carpometacarpaléhoz térve egészen az ujjpercekig követhető, miközben a m. extensor digit. longust és a szárnyközép nyújtóit, az evezőtollak tüszőit és a tájék bőrét látja el rostokkal.

4. A nn. brachiales ventralest a n. cutaneus brachii caudalis és a n. medioulnaris (n. ulnaris, n. medianus) alkotja.

A n. cutaneus brachii caudalis a kar és az alkartájék bőrét látja el caudalisan.

A n. medioulnaris a kar medialis felületén áthalad, miközben ágat ad a kétfejű karizomhoz és a hollócsőr-karizomhoz. A könyökízület magasságában n. ulnarisra és n. medianusra oszlik.

a) A n. ulnaris az ízület nyújtó felületén izomi ágakat ad a m. flexor carpi ulnarishoz, majd r. caudalisa a carpus caudalis felületén és a metacarpuson át az ujj hegyéig terjed. Elkülönülő bőrágai az evezőtollak bőréhez térnek. A n. ulnarisból folytatódó r. cranialis a m. flexor digitorum superficialishoz és a metacarpuson levő rövid ujjhajlítókhoz ad ágakat.

b) A n. medianus a könyökízület medialis felületén halad át az alkarra, majd a metacarpusra jut. Bőrágat, r. musculocutaneus, bocsát e tájék bőréhez. Az izmok közül a m.flexor carpi radialist, a m. pronator longust, a m. ulnometacarpalist és a m. flexor digitorum superficialist és profundust idegzi be.

Ágyéki, kereszt- és medencei fonat, plexus lumbalis, sacralis et pudendus

Az ágyéki fonat, plexus lumbalis, tyúkban a legtöbb esetben három pár gerincvelőideg, a két ágyéki és az első sacralis gerincvelőideg ventralis ágából származik. Ez utóbbi ága a n. furcalis, amely a plexus sacralis ágaival összeköttetésbe lép.

A keresztfonat, plexus sacralis, a keresztidegek ventralis ága. Utolsó ága, n. bigeminus, összeköttetésbe lép a n. pudendusszal. Mindhárom fonat a sympathicus határköteg ágyéki és sacralis szakaszával rostkicserélődés útján, rr. communicantes cum n. sympathico, összeköttetésbe lép. A sympathicus határköteget a vese caudalis lebenye takarja.

A plexus lumbalis ágai:

1. A n. iliohypogastricus és a n. ilioinguinalis, amelyek a hasfal izmainak caudalis részét látják el.

2. A n. obturatorius a foramen obturatumon át a combizmok közé lép. Első ága a m. obturatorius internushoz tér, második ága a m. obturatorius externust és a combközelítő izmokat látja el.

3. A n. cutaneus femoris vastag ideg, izomi ágai a m. sartoriust, bőrága a comb lateralis felületének bőrét látja el.

4. A n. femoralis szintén vastag ideg, rövid törzse két ágra válik szét, r. lateralis et medialis. A lateralis a m. iliacust és a négyfejű combizmot, a medialis a m. gracilist és a m. tensor fasciae lataet innerválja.

5. A n. glutaeus cranialis a m. glutaeus medius et profundus idege.

6. A n. saphenus a térdízületig hatol, és a szártájék medialis oldalának bőrét látja el.

621. ábra - A tyúk plexus lumbosacralisa (bal oldali végtag)

A tyúk plexus lumbosacralisa (bal oldali végtag)


622. ábra - A galamb bal hátulsó végtagjának idegei (vázlatosan, Breazile és Yasuda szerint, 1979)

A galamb bal hátulsó végtagjának idegei (vázlatosan, Breazile és Yasuda szerint, 1979)


1. n. cutaneus femoris lateralis, 2. rr. musculares (n. femoralis), 3. n. cutaneus femoris cranialis, 4. n. femoralis, 5. n. coxalis cranialis, 6. n. cutaneus femoris medialis, 7. r. obturatorius lateralis, 8. r. muscularis, 9. n. obturatorius, 10. n. ischiadicus, 11. r. muscularis, 12. r. obturatorius medialis, 13. n. cutaneus femoris caudalis, 14. n. tibialis, 15. n. fibularis, 16. n. cutaneus suralis, 17. n. plantaris medialis, 18. n. plantaris lateralis, 19. rr. musculares, 20. n. metatarsalis plantaris, 21. rr. digitales, 22. nn. metatarsales dorsales, 23. n. fibularis profundus, 24. n. fibularis superficialis, 25. n. cutaneus cruralis caudalis, 26. n. interosseus, 27. n. suralis lateralis, 28. n. suralis medialis, 29. n. parafibularis

A plexus sacralis és a plexus ischiadicus idegei:

1. A n. glutaeus caudalis a m. glutaeus superficialist és a m. biceps femorist látja el.

2. A rr. musculares, a medence izmaihoz térnek, és a foramen ischiadicumon át lépő rostjaik a kétfejű combizmot látják el.

3. A n. cutaneus femoris caudalis a m. biceps femoris és a m. semitendinosus között halad, és a comb caudalis felületének a bőréhez tér.

4. A rr. musculares caudales caudalisan irányuló izomi ágai a kétfejű combizmot és a félig inas izmot, az ikerizmokat és a négyfejű combizmot idegzik be.

5. A n. ischiadicus a plexus sacralis első gyökeréből származik, a legerősebb ideg. A medenceüregben eredő ága, a n. cutaneus plantaris, a szár plantaris felületének bőrága: a félig inas izomhoz is bocsát izomi ágakat. A térdízület medialis felületén két végágra, n. tibialis és n. peronaeus communis, oszlik.

a) A n. tibialis két ága közül a r. lateralis a m. popliteus, a m. gastrocnemius, valamint a felületes és a mély ujjhajlító idege, a r. medialis a tarsometatarsus bőréhez tér.

b) A n. peronaeus communis a szár lateralis felületén halad, előzőleg a térdízülethez a n. peronaeus tertiust bocsátja, végágai közül a n. metatarseus profundus a m. flexor dig. I. longus és a második, a harmadik, és a negyedik ujj abductoraihoz tér. A n. digitalis IV. lateralis a negyedik ujj oldalsó idege. Izomi ágai a rövid és hosszú fibularis izmokat és a közös ujjnyújtó izmot látják el. A n. peronaeus superficialis a szár lateralis felületén át a metatarsusra tér, ahol egy bőrága, n. metatarseus dorsalis lateralis, a szár bőrét látja el, majd a m. extensor digiti brevist idegzi be. Végágai, n. digitalis III. lateralis et IV. digiti medialis, az ujjakat látják el.

A n. peronaeus profundus ágai közül a n. metatarseus dorsalis medialis a m. extensor dig. I. brevist és a m. extensor propr. dig. II.-t idegzi be. Végágai a n. digitalis I. lateralis et medialis és a n. digitalis II. A n. metatarseus dorsalis intermedius a III. ujj rövid nyújtóját idegzi be. Végágai a 2. ujj lateralis és a 3. ujj medialis idegét adják.

A plexus pudendus a synsacrumon kilépő 4–5 ventralis ág, a n. bigeminusszal összeköttetésben áll. Egymással egyesülő gyökerei ferdén caudalisan irányuló ágakra válnak szét, amelyek a farok izmaihoz, a cloacához és a farok bőréhez térnek.

Az autonóm idegrendszer, systema nervosum autonomicum

Az akaratunktól függetlenül működő autonóm idegrendszer madarakban is három részből áll.

1. Sympathicus idegrendszer, amelynek centrális része az agyvelőben és a gerincvelő thoracolumbalis szakaszában, a szürkeállomány oldalsó szarvaiban található magcsoport; periferikus része idegdúcokból, ganglionokból és fonatokból áll.

2. Craniosacralis (cerebrospinalis) parasympathicus idegrendszer, amely a sima- és a szívizomzat motoros, valamint a mirigyek secretoros rostjait adja, az erek vasomotoros beidegzését szolgálja, és a vázizomzat tónusát biztosító idegrostokat bocsátja. Centrális része az agyvelőben, illetőleg a gerincvelő sacralis szakaszában található. Periferikus része az agyvelőidegek és a sacralis gerincvelőidegek rostjaival együtt tér a szervekhez.

3. Intramuralis idegrendszer, idegsejtek és rostok fonata, amely csoportosan a szervek falában lelhető fel. A sympathicus idegrendszer prae- és postganglionaris rostjai ezeken a ganglionokon átcsatolódnak.

A sympathicus idegrendszer, pars sympathica systematis autonomici

A sympathicus idegrendszer centrális, agyvelői részét a köztiagyvelő sympathicus magjai, gerincvelői részét a gerincvelő szürkeállományának oldalsó szarvaiban található idegsejtek alkotják. A belőlük eredő fehér, communicáló rostok, rr. communicantes albi, a ventralis gyökér rostjaival együtt lépnek ki a gerinccsatornából, és a környéki idegrendszer, valamint az intramuralis rendszer minden egyes ganglionjához rostokat bocsátanak, velük összeköttetést teremtenek.

A sympathicus idegrendszer periferikus részét a sympathicus határköteg képezi, amely a csigolyák testén helyeződik; feji, nyaki, mellkasi és hasi szakasza van.

A feji szakasz, pars cranialis, az öreglyuk közelében helyeződő elülső nyaki dúccal, ganglion cervicale craniale, kezdődik, amelyből eredő postganglionaris rostok az agyvelőidegekhez (III., V., VII., IX., X., XII.) társulva jutnak a fej szerveihez. Ellátják a m. dilatacor pupillaet; secrecoros rostjai az orbita, az orr- és a szájüreg mirigyeihez, vasomotoros rostjai, plexus perivascularis, pedig a fej ereihez térnek.

A nyaki szakasz, pars cervicalis, a nyaki ganglionból, ganglia cervicalia, valamint a felületes és mély nyaki kötegből áll. A mély köteg a canalis transversariusban halad, és összeköti a spinalis ganglionokhoz illeszkedő sympathicus ganglionokat, ggl. trunci sympathici, egymással. Az egy segmentumhoz tartozó jobb és bal oldali gangliont harántág is egymáshoz köti, ezáltal a truncus sympathicus kötéllétrához hasonló. A sympathicus ganglionokból eredő szürkerostok, rr. communicantes grisei, a nyaki gerincvelőidegekhez társulnak, és azok sympathicus rostjait adják. A felületes köteg a n. vagust követi. Rostot cserél a mély köteggel, majd a két oldali köteg az utolsó nyaki és az első mellkasi sympathicus ganglionok egyesüléséből keletkező ganglion cervicothoracicumban, harántágak útján összeköttetésbe lép egymással is.

A mellkasi szakasz, pars thoracica, a ganglion cervicothoracicummal kezdődik. A köteg gyakran kettős, dorsalis, vastagabb része a csigolyák testén a bordák fejecskéje közelében halad, és minden csigolyának megfelelően gangliont, ggl. paravertebrale, tartalmaz. Ezek a ganglionok a nyaki szakaszhoz hasonlóan harántágak útján egymáshoz is kapcsolódnak. A sympathicus kötegtől szürkerostok, rr. communicantes grisei, térnek a gerincvelőidegekhez, amelyek a bőr, az erek és az izmok sympathicus beidegzését szolgálják. Ugyanide a ggl. paravertebraléhoz térnek a gerincvelő fehér összekötő rostjai, rr. communicantes albi. A ggl. cervicothoracicumból erednek a szívhez és a tüdőhöz térő prae- és postganglionaris sympathicus rostok, rr. cardiaci et rr. pulmonales. A 3–6. mellkasi ganglionoktól fehér összekötő rostok válnak el, amelyek a ganglionban nem csatolódnak át. Ezek egymással egyesülve a n. splanchnicus majort, a 6–9. ganglionból származók pedig a n. splanchnicus minort képezik. Mindkettő a ganglion coeliacum et mesentericum cranialéhoz tér. A két ganglion praevertebralis ganglion, amelyek a hasonló nevű artériák törzse között helyeződnek. A belőlük eredő postganglionaris rostok fonata, a plexus coeliacus et mesentericus, a gyomor, a máj, a lép, a hasnyálmirigy és a bélcső sympathicus, és a vagusból idetársuló parasympathicus rostok pedig parasympathicus beidegzését adják.

A hasi szakasz, pars abdominalis, a mellkasi határköteg kötéllétraszerű, vastagabb része. Nagy ganglionjai és összekötő rostjai jól elkülöníthetők egymástól. Prae- és postganglionaris rostjai a vese és a nemi mirigyek sympathicus beidegzését szolgáltatják. A vese hátulsó végén a határköteg láthatóvá válik, itt az ellenkező oldali kötegek egyesülnek egymással, és a cloaca fölött számos gangliont tartalmazó fonatot képeznek, ahonnan a cloaca, a petevezető, az ureter, az ondóvezető, a bursa cloacalis idegei származnak.

Madárban a sympathicus idegrendszernek van egy idege, a n. intestinalis, amely a vese hátulsó végén hagyja el a határköteget, a bélfodorba lép, és a plexus coeliacushoz társul. A bélcső falához térő rostjain számos ganglion található.

A parasympathicus idegrendszer, pars parasympathica systematis autonomici

A parasympathicus idegrendszer craniosacralis része ismert, a thoracolumbalis rész kevésbé. Az agyvelői rész parasympathicus idegsejtcsoportjai, magvai, a közti-, a középső és a nyúltvelőben találhatók. A sacralis rész idegsejtjei a gerincvelő sacralis szelvényében foglalnak helyet. Mint a sympathicus idegrendszerben, itt is prae- és postganglionaris rostokat különböztetünk meg.

1. A n. oculomotorius praeganglionaris parasympathicus rostjai a ganglion ciliaréhoz térnek, itt a második neuronon átcsatolódva, postganglionaris rostjai a m. sphincter pupillaet és a m. ciliarist látják el.

2. A n. facialis parasympathicus rostjai különálló ideget, n. intermedius, alkotnak. Ez utóbbi ága a n. petrosus major, amelynek medialis kötege a ganglion cervicale craniale sympathicus rostjaival a Vid-ideget képezi. Dorsalis ága, r. dorsalis, a ganglion pterygopalatinum dorsaléban csatolódik át. Az ékszájpadlási ganglionokból eredő postganglionaris rostok a n. ophthalmicus ágaival mint rr. glandulares, a Harder-féle mirigy secretoros rostjait adják. Ventralis ága, r. ventralis, a gl. pterygopalatinum ventraléhoz tér. Innen postganglionaris rostok erednek, amelyek a n. pterygopalatinusszal (V1) az orr mirigyeihez térnek. Az utóbbi ideg r. lateralisához társuló parasympathicus rostok a könnymirigy és az orrnyálkahártya secretoros beidegzését adják. A n. intermediusból eredő dobhúr, chorda tympani a ggl. mandibularén csatolódik át. Secretoros postganglionaris rostjai a nyelv és a szájfenék mirigyeihez térnek.

3. A bolygóideg, n. vagus, rostjainak többsége parasympathicus. A koponyaüregből kilépő törzse a ganglion proximale alatt a sympathicus ggl. cervicale cranialéből kap communicáló rostokat. Garathoz térő ágai a rr. pharyngei; a gégéhez térő ágai közül a n. laryngeus cranialis a garat és a gége nyálkahártyájának parasympathicus secretoros rostjait adják. A mellkas bejáratában a ganglion distalétól (nosodosumtól) sympathicus és a mellette haladó vagusból parasympathicus rostok térnek a pajzsmirigyhez. Ugyaninnen erednek a szívhez, plexus cardiacus, és a tüdőhöz, plexus pulmonalis, térő parasympathicus rostok is.

A truncus vagalis dorsalis a ganglion coeliacumhoz tér, és az innen elágazódó sympathicus rostokhoz társuló ágaival a gyomorhoz, a májhoz, a léphez, a vesékhez, a hasnyálmirigyhez és a n. intestinalis közvetítésével a bélcsőhöz ad parasympathicus rostokat.

A sacralis parasympathicus idegrendszer a gerincvelő sacralis szakaszából ered, a kilépő rostok mint nn. pelvini, a cloaca tájékához térnek. A rostok között helyeződő sejtcsoportokkal, ganglionokkal együtt plexus pelvinust képez. Ennek ágai a petevezetőt, a cloacát, az uretert, az ondóvezetőt és a Fabricius-féle tömlőt látják el.