Ugrás a tartalomhoz

A háziállatok funkcionális anatómiája

Fehér György

Mezőgazda Kiadó

A belső elválasztású mirigyek, glandulae endocrinae

A belső elválasztású mirigyek, glandulae endocrinae

Az agyfüggelék, hypophysis

Az agyalapi mirigy kerekded vagy lapos, kissé gumószerű, vörösesbarna szerv. Tömege tyúkban 10–22 mg, kakasban 11–25 mg, kappanban 13–36 mg között van. Hossza 3–4 mm, szélessége 2–3 mm.

Az adenohypophysist egymással összefonódó sejtkötegek alkotják, amelyek között tág kapillárishálózat van. A kötegek (néha fészkek vagy acinusok) sejtjei sokszögűek, kerek magvúak. A cytoplasma festődése alapján chromophob és chromophil sejteket különböztetnek meg. Az utóbbi sejtek granulumainak festődése alapján lehetnek acidophil típusú sejtek, amelyek a prolactint termelik; számuk a kotlás időszakában nő (82,5%): kotlósejtek; lehetnek basophil típusú sejtek, amelyek a gonadotropint termelik, és nagyobb számban a pars infundibularisban találhatók.

Az elülső lebeny a madarakban gonadotrop hormont (GH), folliculusstimuláló hormont (FSH), luteinizáló hormont (LH), adenocorticotrop hormont (ACTH), thyreotrop hormont (TSH), valamint prolactint, a költés ingerét fokozó és galambban a begytejtermelést serkentő hormont termel. Növekedési hormont (STH) a madarak hypophysisében nem mutattak ki.

A hypothalamus és az adenohypophysis működése között kölcsönhatás van. Az emlősökben kifejlődött ún. hypophysis portalis rendszer madarakban is megtalálható, és a hypothalamus magvainak hatóanyagai az emlősökéhez hasonló úton, a vérereken át jutnak az elülső lebeny kapillárissinusaiba. A kapillárissinusokból a sejtekhez kilépő serkentőanyagok a hypophysis hormonjait képző sejtek működését stimulálják. Ezen az úton hat a fény is szabályozólag a hypothalamo-hypophysealis rendszer működésére. A hypothalamus magvai ugyanis a tractus opticohypothalamicus útján összeköttetésben állnak a retinával, és a fény által kiváltott hatás ezúton is fokozza a gonadotrop hormon termelését és kibocsátását a vérbe. Mindez viszont serkenti a nemi mirigyek működését és fokozza a tojásrakást.

A neurohypophysis neurogliasejtekből, pituicytákból, valamint velőhüvely nélküli idegrostok sűrű fonatából, vérerek hálózatából és kötőszövetből áll. A velőhüvely nélküli idegrostok egy része a hypothalamus nucleus supraopticusának és nucleus paraventricularisának ganglionsejtjeiből származik, ahonnan mint köteg, tractus supraoptico- et paraventriculohypophysealis, tér a hypophysisnyélen át a neurohypophysisbe. A neurohypophysisben kimutatott oxytocin és adiuretin-vasopressin hormonok az említett ganglionsejtekben képződnek. Onnan a neurosecretum a kötegen át a neurohypophysisbe kerül, ahol csupán raktározódik vagy közvetlenül a véráramba jut.

A tobozmirigy, glandula pinealis (epiphysis cerebri)

A tobozmirigy a köztiagyvelő tetőlemezének caudodorsalis, hólyag alakú kitüremkedése. Kifejlett állapotában körte alakú szerv; tyúkban 2–2,5 mm hosszú, és 1–1,5 mm vastag. A két agyvelő-félteke között és a kisagyvelő előtt levő keskeny résben helyeződik. Parenchymáját nyúlványokkal bíró vagy hámsejtekhez hasonló sejtek és közöttük helyeződő, hozzájuk kapcsolódó gliasejtek alkotják. A madarak tobozmirigye az alacsonyabb szervezettségű gerincesek érzőszervként működő epiphysis-rendszere és az emlősök miriggyé differenciált tobozmirigye közötti közbenső szerkezeti állapotnak felel meg. A szem ideghártyájának receptoraihoz hasonló érzősejtek az alacsonyabb szervezettségű gerinces állatokban megtalálhatók, a madár tobozmirigyében azonban nem mutathatók ki.

A madarak tobozmirigyét a sympathicus idegrendszer látja el rostjaival, amely cholinerg neuronokat is tartalmaz, és nyúlványaival az agyvelő magvaihoz kapcsolódik. A madár epiphysise működő neuroendokrin mirigy, amely a napi ritmusnak megfelelően serotonint és a chromatophorokat befolyásoló melatonint termeli.

A pajzsmirigy, glandula thyreoidea

A pajzsmirigy páros szerv. A belső zsigerbarázda endodermájából fejlődik, és ellentétben az emlősökkel, ahol a gége szomszédságában marad, madarakban a fejlődés folyamán caudalis irányban messze eltolódik. A mellkas bejárata mögött, az a. subclavia és az a. carotis communis által alkotott szögletben fekszik. Kötőszövetesen kapcsolódik a v. jugularishoz és ágaihoz, valamint a n. vagushoz; a jobb oldali ezenfelül a nyelőcsőhöz is. A tyúk, a kacsa és a lúd pajzsmirigye ovális, a galambé orsó alakú, barnásvörös színű. Hormonjainak a madarakban jelentős szerepe van az anyagcsere szabályozásában, vedléskor és a tollruha fejlődése során, valamint a pigmentképzésben is.

42. táblázat - A pajzsmirigy méretei házimadarakban (mm)

Madárfaj

Hosszúság

Szélesség

Vastagság

Tyúk

17–12

5–7

2–3

Kacsa

7–12

4–5

2–3

Lúd

11–15

6–8

2–3

Galamb

6–9

2–5

1–2


A hámtestecske, glandula parathyreoidea III. et IV. (et V.; gall.)

A hámtestecskék a branchialis szervekhez tartoznak, a 3. és a 4., tyúkban még az 5. zsigerbarázda endodermájából fejlődnek. Fejlődésüknek megfelelően minden oldalon kettő, tyúkban három hámtestecskét különböztetünk meg, amelyek szorosan egymás mellett, közvetlenül a pajzsmirigy caudalis pólusán fekszenek. Az 5. hámtestecske tyúkban legtöbbször az ultimobranchialis testhez társul. A hámtestecskék szabálytalan, gömbölyded alakúak, színük a sárgásbarnától a barnásvörösig változik. A kötő- és zsírszövetbe ágyazva rendszerint csak lupéval találhatók meg.

A hámtestecskék sokszögű, kerek magvú, fészkeket és fonatokat alkotó, számos vérérrel átszőtt hámsejtkötegből állnak, kívül vékony kötőszövetes tok veszi körül. Termékük a parathormon, a kalcium- és a foszforanyagcserét szabályozza. Tojó tyúkokban, amelyekben a kalciumszükséglet a tojáshéj képzéséhez igen nagy fokú, a parathormon az ösztrogén hormon részvételével még a csontok ásványi anyagait is mozgósítja.

43. táblázat - A hámtestecskék méretei házimadarakban (mm)

Madárfaj

Hosszúság

Szélesség

Vastagság

Tyúk

1–3

1–2

0,8–1

Kacsa

1–3

1–1,5

0,8–1

Lúd

1–3

1–3

0,8–1,5

Galamb

1–2

0,5–1

0,4–0,8


623. ábra - A tyúk bal oldali branchialis szerveinek topográfiája és vérellátása (Raether nyomán)

A tyúk bal oldali branchialis szerveinek topográfiája és vérellátása (Raether nyomán)


Az ultimobranchialis mirigyek, glandula ultimobranchialia

Az ultimobranchialis test a kétéltűekben, a Reptiliákban és a madarakban fennmaradó branchialis szerv. Az V., illetve a VI. belső zsigerbarázdák hámjából fejlődik. A mellékpajzsmiriggyel közösen a mellkas bejáratáig descendál, és a IV. belső zsigerbarázda hámjából fejlődő mellékpajzsmirigy caudalis felületéhez illeszkedik. Tyúkban gyakran az V. belső zsigerbarázda hámtestecskéjét is magába zárja. Ezáltal a hámtestecskék és az ultimobranchialis testecskék topográfiailag egységes szervet alkotnak, amihez még a glomus caroticum (paraganglion caroticum), valamint a n. vagus ganglion distalisa is társul. Az ultimobranchialis test alakja igen változékony. Rendszerint kompakt, lapos centrumból áll, amelyből különböző alakú nyúlványok indulnak ki.

44. táblázat - Az ultimobranchialis test méretei házimadarakban (mm)

Madárfaj

Hosszúság

Szélesség

Vastagság

Tyúk

3–4

0,5–2

0,4–0,7

Kacsa

3–4

1–2

0,5–0,8

Lúd

5–7

1–2

0,6–0,8

Galamb

1–3

0,3–2

0,3–0,6


Az ultimobranchialis test, a pajzsmirigyhez hasonlóan, tüszőkből, hámtubulusokból vagy kötegekből épül fel. Emlősökben az ultimobranchialis test részt vesz a pajzsmirigy felépítésében, és mint önálló szerv, eltűnik.

A mellékvese, glandula adrenalis

A madarak mellékveséi a vese előtt, az aorta abdominalis oldalsó felületén, ventralisan helyeződnek, hímneműekben a herék, nőneműekben a petefészek takarják. Alakjuk az egyes fajokban, sőt az egyedekben is változó. A tyúk és a galamb jobb mellékveséje háromszögletű, piramis alakú, a bal ezzel szemben rendszerint lapos, tojás alakú, ritkán gömbölyded; mindkettő színe vörösessárga vagy világosbarna.

A tyúk mellékveséje 13 mm hosszú, 8 mm széles, 4,5 mm vastag és 0,08–0,46 g tömegű. A magasabb értékek hímnemű állatokra vonatkoznak.

A kéregállomány (interrenalis szerv) chromophob hengerhámsejtek két-három rétegű kötegéből áll. A kötegek hurok vagy gombolyag alakúak, és a velőállomány (adrenalis szerv) nagyobb chromaffin sejtekből álló vékonyabb kötegeivel összefonódnak. A chromaffin sejtek között ritkán, a mellékvese tokjában pedig nagyobb számban lehet ganglionsejteket kimutatni. A madarak mellékveséjének adrenalis chromaffin sejtjei termelik az adrenalint és a noradrenalint.

A hasnyálmirigy Langerhans-féle szigetei, insulae pancreatis

A Langerhans- vagy pancreas-szigetek sejtcsoportjai termelik az inzulint és a glukagont; mindkettő részt vesz a szénhidrát-anyagcsere szabályozásában. A pancreas dorsalis lebenyétől kiinduló léplebeny vagy lépnyúlvány igen gazdag pancreasszigetekben.

A nemi mirigyek hormonképző sejtjei

A nemi mirigyek ún. interstitialis sejtjei hormonokat termelnek, amelyeket nemi vagy szexuális hormon néven ismerünk. Ezeknek a sejteknek a funkcióját az adenohypophysis által termelt LH mint az interstitialis sejteket stimuláló hormon szabályozza. A petefészek sejtjei ösztrogéneket, a here interstitialis sejtjei pedig tesztoszteront termelnek. Ismert azonban, hogy a herékben ezenkívül ösztrogén hormonok, a petefészekben pedig androgén hormonok is termelődnek.