Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

17.4. Mandula

17.4. Mandula

Rendkívül keresett a világpiacon, mert magbelének igen nagy tápértéke van. Könnyen raktározható és szállítható. Felhasználása nagyon sokoldalú: édesség, cukrászati termék, gyógyszer, illatszer, kandírozott zöldmandula stb. Megfelelő környezetben egészséges, hosszú életű fát nevel, amelyet viszonylag kevés betegség támad meg (Brózik, 1967).

17.4.1. Fajták és művelési rendszer

Korábban a héjasok között az előkelő második helyet foglalta el hazánkban. Nemcsak az elhibázott fajtaösszetételű ültetvények vetették vissza a hazai termesztést, hanem az is, hogy fokozatosan kiszorult a házikertekből és a szórványtelepítésekből. A mandula sok tekintetben nagyfokú ökológiai rugalmasságot árul el. Különös sajátossága, hogy hálás növény, mert kedvező termőhelyi és termesztési körülmények között többszörösére emelkedik a produktivitása. Azonban rossz téltűrése és fagyérzékenysége korlátozza széles körű termesztését. Sajnos ez nagymértékben érinti a hazai lehetőségeket is. Ugyanis hazánk a biztonságos termesztés északi határa fölött helyezkedik el. Már a –15 °C-os lehűlés is jelentős rügykárosodást okoz, a –20 °C pedig az egész fa életét veszélyezteti. Különösen akkor, ha ez több évben ismétlődik. Nagyon érzékeny a téli hőmérséklet-ingadozásra is. Ilyenkor a nyári aszály is ártalmas, mert jelentősen akadályozza a tápanyag- és vízfelvételt, ezen keresztül a fák télre való felkészülését. Ebből következik, hogy a mandula szárazságtűrése más az optimális termőhelyen, és a fagyveszélyeztetett környezetben. Korai virágzása miatt a virágok is sokszor esnek áldozatul a –2 °C-nál nagyobb lehűlésnek.

A lejtők keleti vagy északkeleti oldalán, védett fekvésben csökkenthető a kockázat, de a hazai termesztés rossz biztonsága mindaddig nem változik számottevően, amíg nem sikerül olyan fajtákat honosítanunk vagy nemesítenünk, amelyek hosszú mélynyugalmúak, legalább a –25 °C-ot elviselik, és későbbi virágzásuk révén a tavaszi fagykárra is kevésbé kell számítani. A szaporításra engedélyezett hazai nemesítésű fajták sok értékes tulajdonsággal bírnak (17.3. táblázat), de mindegyiknél jelentős gondot okoz a termésbiztonság. Ebben a közöttük lévő kisebb különbségek nem mérvadóak a fajtaválasztásnál.

17-3. táblázat - A Magyarországon nemesített mandulafajták főbb tulajdonságai (Brózik, 1993

Fajta

Érés ideje (hó/dekád)

Termés tömeg (g)

Héjvastagság

Magbélarány

(%)

Növekedési erély

Gépi betakaríthatóság

Zöldmandulának való alk.

Tétényi bőtermő

VIII.3.-IX. 1.

2,8

fp

45–50

gyenge

könnyen

nem

Budatétény 1

IX.1,2.

2,7

fp

45–50

erős

nehezen

nem

Tétényi kedvenc

IX. 1,2.

2,5

fp

45–50

gyenge

könnyen

igen

Tétényi keményhéjú

IX. 2.3.

3,6

k

25–30

gyenge

könnyen

nem

Szigetcsépi 92

IX. 3.

5,2

k

20–25

közepes

közepes

igen

Budatétényi 70

IX.3.-X. 1.

1,6

P

60–65

gyenge

könnyen

nem

Tétényi rekord

IX.3.-X. 1.

3,1

k

40–45

közepes

könnyen

nem

Szigetcsépi58

IX.3.-X. 1.

4,8

k

25–30

erős

könnyen

igen

Szigetcsépi 55

X. 2.–3.

1,7

p

50–60

közepes

nehezen

nem


Csak jó szerkezetű, vízáteresztő, könnyen melegedő homokos vályogtalajokon fejlődik jól. Enyhén mészigényes. 12–17% aktív meszet tartalmazó talajokon is megfelelően terem, ha más szempontból kedvezőek a feltételek. Mészmentes talajon a mandula nem termeszthető, ilyen helyen a hajszálgyökerek fejlődése megáll, a fa fokozatosan gyengül és előbb-utóbb kiszárad.

A mandula melegkedvelő és részben szárazságtűrő ugyan, de rendszeres vízellátást, szükség esetén öntözést is igényel. A fejlett termesztéssel rendelkező mediterrán országokban ezt a növényt is rendszeresen öntözik a megfelelő terméshozás érdekében. Nyáron vízigényes, a túlöntözésre és a sok csapadékra csak ősszel érzékeny, aminek negatív hatása a téli fagykárosodásban nyilvánul meg.

Az évtizedekkel korábban a déli országokból behozott fajták nem váltak be. Magyar Gyula figyelt fel a hazai fajták előnyeire, de ő sem számított az utóbbi évtizedek nagyfokú téli fagykárosodására. Az újabb külföldi fajták figyelemre méltóak lehetnek a mi termésbiztonsági követelményeink szempontjából is. Gaselly és Gall (1967) az AixCristomorto keresztezéséből kapott igen kései virágzású utódokat. Ezekből származik például a Ferranges és a Ferraduel fajta. Ezek azért jelentősek, mert – az Ai szülőfajtával együtt – ikertermések képzésére nem hajlamosak (Kester, 1974). Ugyanez nem mondható el a szintén kései virágzású Texas fajtáról. Cociu (1977c) szerint a Printesa, a Burbank, a Meteor és a Maderat fajta jól örökíti át az utódokba a késői virágzási időt és a magbél kiváló tulajdonságait. Nagyon fontos azonban a külföldi fajták virágzási idejéről magyarországi körülmények között is meggyőződni. Az Ai fajta például csak a származási helyén (Kalifornia) mutatkozott igen kései virágzásúnak. Rövid mélynyugalmi ideje miatt Franciaországban csak a déli megyékben javasolják telepíteni. A virágzási idővel párhuzamosan célszerű tisztázni a fajták mélynyugalmi idejének hosszát és a befejeződéséhez szükséges hidegigényt is.

A kései virágzású és egyben kemény héjú fajták virágai nagyobb arányban tartalmaznak fejlett termőket (Pejovics, 1976). A papírhéjúak kevesebbet teremnek. Szüret utáni gépi törésük technikailag nehezebb, a termések szárítása és tárolása több gondot jelent a gyakori penészedés miatt.

A mandula nem igényel olyan erős metszést, mint az őszibarack, ami a termővessző eltérő típusából, a terméskötődési szintből, a termések méretéből és felhasználásából adódik. A fák habitusa és térigénye is különböző.

A fák érzékenyek a Zn-hiányra, ami ellen a virágzást követően kijuttatott cink-szulfáttal védekezhetünk, mert a fiatal levelek könnyebben felveszik azt (Mc Nall és Hinckley, 1973). Figyelembe kell venni a tápanyag- és vízellátásnál is, hogy a csonthéjszilárdulás a mandulánál kezdődik leghamarabb. A nitrogéntrágyázásra kedvezően reagáltak a fák, de a megfelelő N-adag a nagyobb terméshozáshoz nem a virágok életképességének javításával járul hozzá, hanem a virágsűrűség növelésével (Weinbaum et al., 1980).

A szüretet akkor kezdjük, ha majdnem minden zöld burok felrepedt. Túl korai szedésnél a termés rosszabbul tárolható, és a burok nehezebb leválása miatt a szüret is több munkát igényel. Azok a fajták előnyösek, amelyeknél a burok könnyen és teljesen leválik. Az is előnyös, ha a termések jól tapadnak a termőrészhez, de mégis könnyen rázhatók. A túl kései szüretnél nagyobb szélre lehet számítani, ami leveri a terméseket a földre. Ezeket folyamatosan fel kell szednünk. A hosszabb ideig talajon hagyott termések csonthéja – különösen esős időben – elveszíti szép világosbarna színét, megsötétedik és a magbél penészes lesz.

17.4.2. Növényvédelem

Kórokozók. Mandula sztigminás (klaszterospóriumos) betegsége (kórokozó: Stigmina carpophila). A kórokozó a mandulán igen gyakran erős levéllyukacsosodást okoz. A mandula kevésbé érzékeny a növényvédő szerekre, ezért védelmét olcsóbb szerekkel is könnyebben meg lehet oldani. A levéllemezek erősen szabdalódnak, néha a hajtás is fertőződik, főleg korai időszakban, ennek oka a kórokozó áttelelése.

A mandula levélfodrosodása (kórokozó: Taphrina deformans) ritkán fordul elő olyan erős tünetekkel, mint az őszibaracknál. A régebbi típusú papírhéjú fajták némelyike érzékeny volt erre a betegségre, ezek mára kiszorultak a termesztésből. Az Akali típusú hazai fajtasor viszont ellenálló a betegséggel szemben.

A mandulát is károsíthatja a Pseudomonas syringae és főleg a Cytospora cincta. Ezek hasonló tüneteket okoznak, mint a csonthéjasokon, azaz részleges vagy teljes fapusztulást. A rákosodás ritkán olyan erős, mint a kajszinál vagy őszibaracknál.

A virágzó mandulát egyes években moníliniás virágfertőzés is érheti (kórokozó: Monilinia fructigena). A virág- és ágszáradás a hosszan tartó csapadékos, ködös idő miatt következhet be virágzáskor. A mandula regenerálódás azonban a fertőzés után erőteljesebb, ezért a kár kevésbé szembetűnő.

Kártevők. A fekete őszibarack-levéltetű (Brachycaudus prunicola ssp. Schwartzi) kártételétől a hajtások és a levelek erősen deformálódnak, besodródnak. Szinte egy csokorba zsúfolódva görbülnek a levelek és sokszor a hajtás is. Zöld színüket azonban a fertőzés után is megtartják. A levéltetű leggyakrabban a fák kéregrepedéseiben telel át.

A sodrómolyok (Tortricidae sp.) egyes években kora tavasszal károsíthatnak.

A kéregmoly (Enarmonia formosana) az idősebb fák gyakori kártevője. A törzsben és az ahhoz közeli vastag ágrészekben gyorsan elszaporodik, és az ürülék, az üres bábingek jelzik magas egyedszámát. Mint gyengültségi kártevő is tovább súlyosbíthatja az egyéb kártételeket.

A csonthéjasok szövődarazsa (Neurotoma nemoralis). Ritkán megjelenik a mandulán is, a nyári időszakban feltűnő a kártétele, szövedéke, ezért a védekezés egyszerűen megoldható lenne.

Idősebb fák törzsén majdnem mindig megtalálhatók a kaliforniai pajzstetű (Quadraspidiotus perniciosus) telepei. Csak nagymérvű elszaporodása esetén kell ellene védekezni.

Védekezés. A mandulafák zárt, nagyobb összefüggő ültetvényterületei gondosabb védelmet igényelnek, mint az egyedül vagy néhány fából álló csoportok. Évi 3-4 kezeléssel jó növény-egészségügyi állapotot lehet elérni.

Az első permetezés téli hígítású mészkénlével végzett lemosó kezelés vagy bordóileves legyen, attól függően, hogy gomba- vagy rovarkártétel a fő védekezési irány.

Virágzásban csak ritkán kell monília ellen külön védekezni (kaptán, faltán, ditiokarbamát hatóanyaggal), ezek a sztigminás betegség ellen is védenek.

A levéltetvek megjelenésekor a rajzás kezdetén még a levelek bezsugorodása előtt kell pirimikarbbal védekezni, ha nem volt eléggé eredményes a tavaszi lemosó kezelés.

Szövődarázs, kéregmoly ellen szükség szerint védekezzünk a megfigyelések alapján.

Az ág- és fapusztulás megelőzésére a csonthéjasok őszi–tavaszi rezes védelmekor a mandulát se hagyjuk ki.

A gyomokat a csonthéjasoknál ismertetett technológia szerint irthatjuk.

Erdőközelben az érő mandulát megdézsmálhatják a harkályok, a mókusok, ezért azok ellen esetenként védekezni kell.