Ugrás a tartalomhoz

A katolikus egyház története Magyarországon 1919-1945

Gergely Jenő

Pannonica Kiadó

6. fejezet - V. A szerzetesrendek

6. fejezet - V. A szerzetesrendek

Könyvünk következő három tematikus fejezete n a szerzetesrendek, a hitélet (hitbuzgalom), valamint az egyházi iskolák, tudomány, műveltség n számos vonatkozásban szervesen összetartoznak, s az összekötő kapocs közöttük elsősorban a férfi és női szerzetesek működése. Bár kiváló tanulmányok jelentek meg szinte valamennyi fentebb említett kérdéskörről, átfogó jellegű, monografikus feldolgozásukra nem került még sor. Ennek objektív akadályát a szerzetesrendek levéltárainak az 1950-es szétszóratáskor bekövetkezett pusztulása, feldúlása jelenti, kivéve néhány szerencsésen megmaradtat (pl. bencések, ferencesek, piaristák). Így mi itteni vázlatos áttekintésünkhöz a publikációk mellett elsősorban a korszakban megjelent katolikus almanachokat és évkönyveket használjuk. A szerzetesrendek esetében a pontos létszám kimutatása esetenként ezekből is nehézkesen végezhető el. Tulajdonképpen átfogó adatsort az 1950-es felszámolás idejéből ismerünk, amikor a hatalom lregesztába vetter az érintetteket.[505]

A szerzetesség fogalmát az 1988-as lMagyar Katolikus Almanachr a következőképpen definiálja: lA szerzetesek fogadalommal vállalják az evangéliumi tanácsok: az Istennek szentelt szegénység, tisztaság és engedelmesség követését, hogy megszabaduljanak mindattól, ami gátolhatná őket az Isten iránti teljesebb szeretetben. Ezt közösségben, szerzetes-családban valósítják meg. A szerzetesrendek elsődleges célja és feladata tagjaik Istennek szentelt életét védeni és előmozdítani. Elkötelezett életüket, imádságaikat és munkájukat felajánlják az egész egyház javára, tanúságot tesznek a Krisztus megváltása árán szerzett új és örök életről; hathatósan hirdetik, hogy Isten népének nincs itt maradandó hazája, hanem az eljövendő feltámadásra és a mennyei ország dicsőségére kell készülnie.r[506] A szerzetesek által vállalt lkülső feladat(ok)r n mint az igehirdetés, a betegápolás vagy a tanítás n nem gátolhatják az önmegszentelődést, hanem azt elő kell ezeknek mozdítani. Tehát a szerzetesi élethivatás lényege a betső lelki élet tökéletesedése.

A szerzetesrendek működését, kormányzását és a tagok életét a regula szabályozza. A regulát, ha a pápa erősíti meg, akkor a rend pápai jogú, egyetemes jellegű, ha valamelyik helyi ordinárius, akkor egyházmegyei, lokális. A regulák alaptípusa Szent Benedek regulája, amelynek reformjai képezték a monasztikus rendek szabályzatát. A koldulórendek regulájukat Szent Agoston szabályzatára vezették vissza. Minden rendben a szabályzat írja elő a szerzetesi élet rendjét, és a teljes jogú rendtaggá válás követelményeit is.

Egy-egy szerzetesi közösségen belül különböző jogállású tagok vannak. Ezt részben a letett fogadalmak milyensége, részben az elvégzett tanulmányok szabták meg. Leegyszerűsítve a rendtagok két fő kategóriája: a felszentelt papok, illetve a laikus testvérek. A rendbe lépők előbb próbaidőn esnek át, ezt követi a noviciátus. A fogadalmak is lerősségi fokozatukr szerint követik egymást. Ezek lehetnek egyszerű vagy ünnepélyes, időre szóló vagy örök fogadalmak. A női rendek esetében a regula esetenként a megfelelő férfi szerzetesrendét követi. Közöttük az alapvető különbség az, hogy a női rendek tagjait nem lehet pappá szentelni, tehát kánonilag nem lesznek klerikusokká, a papi rend részeivé. A szerzetesrendek életében fontos szerepe van a külvilággal való szakításnak. Ezért pl. új rendi nevet kapnak, és önmegszentelést szolgáló életük sérthetetlenségét a rendházon belüli klauzura szolgálja. A zárt hely küszöbét senki illetéktelen nem lépheti át.

A katolikus egyházi hierarchiába nem tartoznak bele a szerzetesrendek, amelyeknek külön szervezetük van, s a legtöbbjüket a pápa által jóváhagyott szabályok szerint, a Rómában székelő központból kormányoznak. A Magyarországon működő rendek kolostorai rendtartományban, provinciában egyesülnek, amelynek élén a tartományfőnök vagy provinciális áll. A szerzetesek egyházi joghatósága az a megyéspüspök, ahol az illető szerzet rendháza van. Kivételt ez alól a bencés rend alkot, amelynek saját hierarchiája van, a pannonhalmi főapáttal az élen, s az alá tartozó négy bencés apátsággal. (A bencés főapátság ún. nullius apátság, nem tartozik püspöki jurisdictio alá, hanem önálló egyházmegyét képeznek az általa irányított n egyébként szétszórt n plébániák. A bencés főapátság nem tartozik egyháztartományba, így nincs érseki alárendeltségben sem.) A többi szerzet esetében, pl. a cisztercieknek, a premontrei kanonokrendnek, a ferenceseknek, domonkosoknak és a jezsuitáknak, szintén voltak kis számban plébániáik, de ezek az illető ordinárius (megyés főpásztor) jurisdictiója alá tartoztak. Ugyanez érvényes egyéb szerzetesi intézményekre is. A rendház vagy kolostor élén álló szerzetesi elöljáró n kivételes esetekben n az apát, mint pl. a bencéseknél, a cisztercieknél; vagy a prépost, mint a premontrei kanonokrendnél. Az őt követő elöljáró a perjel. Általában azonban a szerzetesi rendház élén a házfőnök (superior, rektor) áll.[507]

Az egyes regulákban más-más elnevezés illeti meg a rendi elöljárókat. A premontreieknél a kanonokrend élén a prépost áll. A nagyobb rendházakban konvent működik, amelyet a perjel kormányoz, míg a kisebb házak esetében a házfőnök. A monasztikus rendek n a bencések és ciszterciek n monostorai, apátságai kongregációt képeznek. A magyar bencés kongregáció élén a pannonhalmi főapát áll. Helyettese a perjel. A bencés apátságok élén apát van, akinek helyettese az alperjel. A bencés gimnáziumokban tanító atyák ún. székházakban élnek, amelyeket a házfőnök és egyben gimnáziumigazgató vezet. A ciszterciek zirci kongregációja élén n amely a zirci, pilisi, pásztói és szentgotthárdi ciszterci apátságok egyesítéséből jött létre n, a zirci apát áll. Helyettese itt is a perjel. A nagyobb rendházakban konvent működik, élén a perjellel. A rendházakat n amelyek az iskolákkal kapcsolatosak n a házfőnök-iskolaigazgató kormányozza.

A többi szerzetesrend magyarországi kolostorai, zárdái, rendházai, házai rendszerint rendtartományt, provinciát alkotnak, amelynek élén választott vagy kinevezett tartományfőnök, provinciális áll. (Ezeket fogja össze az általános rendfőnök, a generális, aki rendszerint Rómában székel.) A domonkosoknál a konventtel rendelkező rendházat a prior vezeti, a rendházak, kolostorok élén (ahogy a rendházat a ferenceseknél nevezik) a házfőnök, a szalézieknél igazgató áll. A pappá szentelt szerzetest atyának (páter) nevezik, a laikus testvért fráternek. A szerzetesek hármas fogadalmához egyes rendeknél negyedik is járul. A jezsuitáknál a négyfogadalmas páterek képezik az elitet: a negyedik fogadalom a pápának való feltétel nélküli engedelmességre, szolgálatára vonatkozik. Az irgalmasok pedig a betegápolás végzésére tesznek külön fogadalmat.

Az 1920 előtti, történelmi Magyarország területén szinte valamennyi jelentős férfi szerzetesrend megtalálható volt, kivéve az egyetlen magyar alapítású rendet, a pálosokat. A női rendek közül inkább a régebbi alapításúak voltak jelen, a modern apácarendek betelepülése, illetve hazai új alapítások megsokasodása 1919 után következett be.

A szerzetesrendek állománya 1913-ban a következőképpen oszlott meg:[508]

6.1. táblázat - A szerzetesrendek állománya 1913-ban

A férfi szerzetesházak száma:

214

Összes személyzetük:

2139

Ebből: tanít:

646

nnlelkészkedik:

549

nnbeteget ápol:

114

nnsegítő testvér (fráter):

351

nntanuló:

443

nnelöljáró, ill. agg:

36

Ugyanekkor a női szerzetesházak száma:

418

Összes személyzete:

5451

Ebből: tanít:

2848

nnbetegápoló, gondozó:

1862

nnsegítő testvér, agg:

741


A magyarországi szerzetesek n eddig utolsó n nagy korszaka az 1920-as évek elején kezdődött és 1950-ig tartott. Az ország területe Trianon következtében harmadára csökkent, a szerzetesek létszáma ennek ellenére a legtöbb rendben hamarosan túlszárnyalta az 1919 előtti létszámot, új rendek települtek be és keletkeztek, s főként a női rendek növekedtek dinamikusan. A katolikus reneszánszl egyik jele volt a Horthy-korszakban a szerzetesrendek felvirágzása, azaz számbeli súlyuk megnövekedése. Ez különösen a női rendeknél szembetűnő:[509]

6.2. táblázat - A rendházak és az apácák számának alakulása 1920 és 1935 között

Év

Rendház

Apáca

1920

1925

1930

1935

232

266

348

409

3288

4003

5590

6677


Az apácák száma 1920 és 1935 között több mint kétszeresére emelkedett. Történt mindez annak ellenére, hogy Trianonnal súlyos veszteségek érték a szerzetesrendeket is. A rendházak, kolostorok, apátságok jelentős része, valamint a hozzájuk csatlakozó intézmények n iskolák, menhelyek, kórházak stb. n vesztek el a hazai egyház számára. A nagyjavadalmas rendeknél pedig a birtokveszteség is számottevő volt, elsősorban a bencések esetében. Előfordult az is, hogy teljes provincia n a ferencesek erdélyi Szent Istvánról nevezett rendtartománya n került idegen impérium alá. A szerzetesrendek azonban a világi hierarchiánál talán könnyebben vészelték át az impériumváltozást, hiszen új hazájukban vagy új rendtartományt létesítettek, vagy pedig egy ideig a magyarországi provinciához tartoztak; ha ez nem volt lehetséges, közvetlenül római központjuknak rendelték alá őket.[510]

A két világháború közötti katolikus reneszánsznak, megújulásnak, a hitélet elmélyülésének és fellendülésének elsőszámú tényezői n a néhány történelmileg is kiemelkedő, karizmatikus világi pap és főpap mellett n a férfi és női szerzetesek voltak. A magyar szerzetesség felvirágzásának vannak számszerűen dokumentálható jelei: a meglévő rendek gyarapodása, új rendek betelepedése és korszerű, főleg a szociális munkában tevékenykedő magyar alapítású női rendek kibontakozása. A virágzás másik összetevője ha nem is számszerűsíthető, de az is tetten érhető, a szerzetesrendek aktivitásának megnövekedésében, a szerzetesi szellem és fegyelem megszilárdulásában.

A szerzetesek közötti reformszellem megerősödése együtt járt a fegyelem megszilárdulásával, ugyanakkor társadalmi téren való aktivizálódásukkal. A korszakban nem igen találkozni olyan szociális, karitatív megmozdulással, akcióval, vagy oktatási, kulturális törekvéssel, ahol nem bukkannának fel a szerzetesek. Mind a férfi, mind a női rendek a korábbinál tevőlegesebben kapcsolódtak be a karitatív és szociális munkába, valamint a lelkipásztorkodásba. Ez kapcsolatos azzal, hogy az állam és az önkormányzatok e téren a korábbiaknál nagyobb terheket vállaltak és ezeket, illetve ezek ellátását a szerzetesekre bízták, nem lévén kellő számú és képzettségű világi munkaerő erre a feladatra. Így kialakult egy sajátos munkamegosztás, ami tovább erősítette az egyház társadalmi-közéleti, a templomot és a hitbuzgalmi szférát meghaladó jelenlétet.

Az alábbiakban előbb a férfi szerzetesrendeket mutatjuk be részletesebben, majd a női rendeket, közülük azonban elsősorban a jelentősebb, nagyobb létszámú rendeket ismertetjük.

V/1. A férfirendek

A férfi rendek között létezik egy a Codex Iuris Canonici 491. kánonjában megállapított sorrend, amely szerint a hivatalos lPápai Évkönyvr (az Annuario Pontificio) felsorolja a világon működő szerzetesi intézményeket. Ezt követik a magyarországi évkönyvek, illetve a korabeli almanachok is. A korszakunkban világszerte létező férfi rendek száma valamivel több mint harminc volt, s ezek szinte kizárólag pápai alapításúak, tehát egyetemes jellegűek. Közülük n az 1931-es kimutatás szerint n nálunk 19 működött, s ezek száma 1943-ra a pálosokkal 20-ra emelkedett. A rendek között lehetne különbséget tenni a szegénységi fogadalom értelmezését illetően: voltak, amelyek ezt szigorúan úgy értelmezték, hogy nemcsak az egyes szerzetesnek, de a rendháznak vagy a rendnek sem lehetett vagyona. Az enyhébb értelmezés szerint a rendnek (apátságnak, prépostságnak stb.) lehetett ingatlan vagyona is, ezek voltak a javadalmas rendek. (Birtokaik nagyságáról az utolsó fejezetben lesz szó.) Meg lehet különböztetni a rendeket a lmásodlagos funkciór szerint is: kontemplatív, pasztoráló, tanító, ápoló-gyógyító, misszionárius stb. rendek.[511] A legtöbb férfi rend rendelkezett önálló magyar rendtartománnyal (provinciával). Abban az esetben, ha egy rendnek csak egy vagy néhány magyarországi háza volt kevés szerzetessel, akkor azok valamelyik közeli országban lévő rendtartományba tagolódtak, esetleg a határokon túli anyaházhoz tartoztak.

A Codex szerinti sorrendet követve a hazai férfi rendeket a következőképpen csoportosítjuk: szabályozott kanonokok (canonici regulares), szerzetesek (monachi, monasztikus rendek), kolduló rendek (ordines mendicantes), szabályozott (vagy szabályos) papok (clerici regulares), kongregációk, vallásos intézmények (szerzetesi intézmények).

Szabályozott kanonokok

Magyarországon egy ilyen rend működött, a premontrei kanonokrend (O. Praem.), amelynek két prépostsága volt: a jászói és a csornai. A rendtagok fehér kámzsát viselnek. A papi szolgálatot szerzeteskanonoki közösségben végzik. Az 1802-ben történt visszaállításuk után elsősorban középiskolai tanítással foglalkoznak (ekkortól lett tanítórend), s emellett plébániákat látnak el. A rendek közül a legnagyobb veszteség a premontreieket érte, ugyanis Trianonnal a jászóvári premontrei kanonokrend központjával, a jászói prépostsággal és intézményeivel Csehszlovákiához került. Trianon után Takács Menyhért jászói prépost Magyarországon, a gödöllői koronauradalomból kapott birtokon új rendházat és gimnáziumot épített, amely 1924-ben nyílt meg. A gödöllői premontrei perjelség vezetését is ő látta el egészen a területi visszacsatolásig. 1939-ben a gödöllői perjelséget visszakebelezte a jászóvári premontrei prépostság, és az akkori perjelt, Gerinczy Pált nevezte ki a Szentszék préposttá.[512] A rend Norbertinumnak nevezett hittudományi és tanárképző intézete Budapesten működött, amely a csornai prépostsággal közös intézmény volt. A korszak kimagasló jászói prépostja Takács Menyhért, aki állami támogatással elérte a rend itteni felvirágoztatását.

A csornai premontrei kanonokrend élén a csornai prépost áll. Működési területük ugyanaz, mint a jászóié. 193S-ben újabb konfliktus keletkezett a magyar kormány és a szentszék között az ekkor megüresedett csornai prépostság betöltése körül. Miután a prépost kinevezése korábban a főkegyúr joga volt (a konvent jelölése alapján), most a pápa nevezte ki a prépostot. A magyar kormányt ezt megelőzően nem kérdezték meg. Budapesten úgy vélték, hogy az 1927-es intesa semplice vonatkozik azokra a szerzetesi státusú egyháziak kinevezésére is, akik hivataluknál fogva tagjai a felsőháznak (a pannonhalmi főapát, a zirci apát, a csornai prépost és a piarista rendfőnök).[513] A többszöri jegyzékváltás után a Szentszék ígéretet tett, hogy hasonló esetben a jövőben az intesa semplice szellemében járnak el.

Szerzetesek

Pannonhalmi Szent Benedek Rend (O.S.B., bencések). A legősibb nyugati szerzetesrend tagjai 996-ban megtelepedtek Szent Márton hegyén, és kolostoruk a magyarországi kereszténység bölcsője lett. A rend 1802-ben történt helyreállítása után középiskolai tanítással és plébániai lelkipásztorkodással foglalkozik. A Magyar Bencés Kongregáció élén a pannonhalmi főapát áll, aki nullius apát és exempt (kivett) a püspöki joghatóság alól. Maga is egyházmegyével rendelkező ordinárius, a korszakban a főapát nullius egyházmegyéjében 15 plébánia volt. (A főapát ezen a jogon teljes jogú tagja a püspöki karnak.) Emellett további 10 plébánián is bencések működtek. A kongregációhoz négy apátság tartozott: a bakonybéli, a tihanyi, a dömölki és a zalavári, amelyek élén egy-egy apát állt. Emellett a középiskolákhoz ún. székházak csatlakoztak. A rend központja a pannonhalmi anyamonostor vagy főmonostor. Itt működik a központi kormányzat, a novíciátus (korábban Bakonybélben), a rendi teológiai főiskola és tanárképző főiskola, 1939-től az olasz gimnázium. A korszak jelentős főapátja Kelemen Krizosztom (1931n1947), akinek kiváló kapcsolatai voltak a politikai elittel is.[514]

A bencés rend szabályai szerint a főapátot a rend teljes jogú felszentelt pap tagjai együttes főapátválasztó gyűlésükben titkos szavazással választják meg életfogytigra. A választás eredményét a főkegyúr, illetve a pápa erősíti meg. 1929-ben Bárdos Remig főapát n betegségére tekintettel n azt kérte a Szentszéktől, hogy nevezzenek ki mellé koadjutort. A nuncius közölte a kormánnyal, hogy a pápa ennek eleget is tesz, de a föapáti koadjutor nem rendelkezik utódlási joggal (cum iure successionis), hanem csak ideiglenes jellegű, s személy szerint Kelemen Krizosztom győri gimnázium igazgató került szóba. A kormány leszögezte, hogy ilyen esetben is igényt tart az 1927-es megállapodás alkalmazására bár abban ez nincs konkrétan megnevezve. Egyébként elfogadták Kelemen Krizosztomot.[515] 1932. májusban elhunyt Bárdos Remig főapát, és így megüresedett a főapáti szék. A betöltés módja azonban rendkívüli lett. A Szentszék a rend tagjait 1933. január 5-én titokban megszavaztatta, a szavazatokat egyenként, lezárt borítékokban küldték el Rómába. (Ezt az eljárást nevezik lper vota dispersar történő választásnak.) Onnan azután értesítették Kelemen Krizosztomot, hogy ő kapta a legtöbb szavazatot, tehát őt nevezi ki a pápa főapátnak.[516] Az eljárás kánonilag rendben volt, ám mégis kellemetlen bizonytalanságot szült: a rendtagok ugyanis soha nem tudták meg, hogy valójában ki is kapta a legtöbb voksot. Roma locuta, causa finita, vagyis Róma nyilatkozott, az ügy el van döntve. A magyar kormány pedig úgy értelmezte a dolgot, hogy az új pannonhalmi főapátot a Szentszék n az ő megkérdezése nélkül n közvetlenül kinevezte, ami ugyancsak sértette a főkegyúri jogból adódó érdekeit. Nem is Kelemen Krizosztom ellen volt kifogás, hanem az eljárás miatt, és leszögezték, hogy ezt egyszeri esetként tudomásul veszik, de a jövőt illetően nem lehet precedens.

A rendtagok többsége a középiskoláikban tanított, mintegy 30 szerzetes lelkipásztori munkát végzett a plébániákon, s az említett apátságokban 6n10 páter élt. A rendben viszonylag alacsony volt a laikus testvérek száma. A bencés paptanárok alapos kiképzést nyertek. A rendbe lépés után, a noviciusi év leteltével ideiglenes fogadalmat tettek, ezután kezdték meg teológiai tanulmányaikat Pannonhalmán. Újabb év elteltével kezdték meg ugyanitt szaktanári stúdiumaikat. A kormánnyal kötött egyezmény értelmében a budapesti tudományegyetemen csak a vizsgák letételére kellett megjelenniük, hogy államilag elismert középiskolai tanári diplomát kapjanak. A bencések rendi viselete a fekete kámzsa.

A rend újabb kori történelme során több püspököt adott az egyháznak. A századforduló hercegprímása, Vaszary Kolos korábban pannonhalmi főapát volt, és korszakunkban Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás is a rend tagjaként ernelkedett a legfőbb posztra. A rend elévülhetetlen érdemeket szerzett 10 középiskolájában az oktatás-nevelés terén és számos, világhírű tudóst bocsátott útjára. A rend az lOra et labora!r jelszavát tökéletesen megvalósította. Az előbbiek mellett n egyébként jelentős nagyságú birtokain n általában példaszerű gazdálkodást folytatott, amelyből számos intézményét tartotta fenn és plébániáit látta el.

Ciszterci Rend Zirci Kongregációja (O. Cist. n ciszterciek): Időrendben a bencések után betelepült monasztikus rend, amely a bencések egyik reformágának tekinthető. Ők is az 1802-ben történt helyreállításuk után váltak tanítórenddé, miközben több plébániát is elláttak. A zirci apátság és a neki alárendelt rendházak (konventek: szentgotthárdi, egri) 1923-ban önálló magyar kongregációvá alakultak. Szabályzatuk szerint a kongregáció fejét, a zirci apátot az örökfogadalmas rendtagok életfogytigra választják. Évente Zircen ült össze a rendi káptalan, amely a rendházak elöljáróiból és a konventek egy-egy megbízottjából állt. A rend tanárképző intézete és teológiai főiskolája Budapesten működö,tt és Bernardinumnak nevezték. A rendi növendékek innen látogatták az egyetem bölcsészkarát, és kaptak tanári diplomát. A rend birtokainak központja Előszálláson volt, ahol a rendházban 3n4 rendtag lakott. A jószágkormányzó a sokoldalú felkészültségű Hagyó Kovács Gyula volt, aki tagja lett a felsőháznak is.[517]

A ciszterciek ruházata fehér habitus fekete skapuláréval és cingulussal, amiről a rend gondoskodott, s az örökfogadalmas rendtagok mind pappá voltak szentelve.[518] A rend fő működési területe a középiskolás fiúk oktatása-nevelése volt nagyhírű intézeteikben. De ők álltak az Emericana élén is, amint ugyancsak kitűntek belterjes mezőgazdasági mintaüzemeikkel. A korszakban a zirci apátok közül a tudós Békefi Remig és a mártíromságot szenvedő Endrédy Vendel említendő.

Nagy Szent Bazi1 Rendje (O.S.B.M., baziliták): A görögkatolikus bazilitákat a bencések keleti rítusú változatának is szokták tekinteni. A rend a Nagy Szent Vazul (Bazil) reguláját követő szerzetesi aalád egyik tagja. Aszkétikus gyakorlat és lelkipásztori tevékenység jellemzi őket.[519] A történelmi Magyarországon még kilenc monostoruk volt, Trianon után egyetlen maradt: Máriapócs, amely a rend központja. 1933-ban Hajdúdorogon is házat nyitottak. A két magyarországi rendház a csehszlovákiai, romániai és jugoszláviai monostorokkal együtt alkotta a Szent Miklós Provinciát. A Szentszék 1940-ben a Kárpátaljáról visszakerült 3 monostorból és a hazai 2 kolostorból egy magyar bazilita rendtartományt állított fel.[520]

Pálosok (O.S.PPE.): Az egyetlen magyar alapítású, középkori remeterend, amely nálunk nem élte túl II. József egyházpolitikai reformjait. A rend azonban tovább élt Lengyelországban, illetve a lengyel katolikus egyházban. A két világháború között tettek újabb kísérletet visszatelepítésükre. A fehérkámzsás remetebarátok a kontemplatív életmódot lelkipásztori tevékenységgel párosították, főleg kedveltek voltak a búcsújáró helyeken. Lengyel segítséggel 1934-ben telepedtek meg a budai Gellérthegy oldalában épített sziklakápolnában és rendházban, amely a fővárosi hívek kedvelt istentiszteleti helyévé vált. 1935-ben a pécsi kolostor épült fel a Mecsek oldalában, mondhatni remetékhez illő környezetben. (Ide telepítésüket elsősorban Zichy Gyula kalocsai érsek, korábbi pécsi püspök támogatta.) A pálosok új lehetőségeket találtak az Alföldön is; 1940-ben a kiskunfélegyházi tanyavilágban, Pálosszentkúton (búcsújáró hely) telepedtek le. Nagyobb arányú térhódításukat gátolta, hogy az első szerzetesek lengyelek voltak, akik alig tudtak magyarul, meg kellett várni az utánpótlást. Az 1951-es Grősz-per kapcsán a rend valamennyi tagját elítélték, többeket kivégeztek.[521]

Koldulórendek

A történelmileg korábbi monasztikus rendeket n szinte alakulásukkal egyidejűleg n követték Magyarországon a koldulórendek, amelyek itt is igen gyorsan népszerűek lettek és elterjedtek. Az ebbe a kategóriába tartozó szerzetesrendek korszakunkban elsősorban a pasztorációval, népmissziók tartásával, igehirdetéssel, prédikálással foglalkoztak, de több plébániát is vezettek. A koldulórendek továbbra sem rendelkeztek rendi vagyonnal. Bár mi a korábban jelzett sorrendet követjük, meg kell állapítani, hogy Magyarországon még ekkor is a legnépszerűbb és legnépesebb rend a ferencesek voltak, akiket a nép egyszerűen lbarátr-nak nevezett, míg a nagytekintélyű rendek tagjait a páter (atya) megszólítás illette meg.

Szent Domonkos Rend (O.P, domonkosok): A latin megnevezés szerint Ordo Praedicatorum n tehát a prédikálók rendje n arra utal, hogy a domonkos atyák elsősorban a hithirdetésben és a teológiai tudományok művelésében tűntek ki. A rend szabályzatának alapját Szent Ágoston regulája képezi; fő feladata az igazság szellemében való tanulás és tanítás. (Mint a legjobban képzett teológusok, az egyetemek professzorai és az inkvizíció lszakértőir is zömmel közülük kerültek ki.) Ruhájuk a szürke csuha övvel. A rend a középkori Magyarországon igen elterjedt és népszerű volt (ldömésekr-nek nevezték őket), de a török hódoltságot, majd a jozefinizmust igencsak megsínylették. Mindössze három kolostoruk maradt, amelyekhez korszakunkban újak alakultak, és így 1938-ban létrejött az önálló magyar provincia. (Addig az osztrákkal együtt képeztek egy tartományt.) A rend központja a budapesti Thököly úti templom és zárda volt. Első magyar tartományfőnöke Badalik Bertalan, a későbbi veszprémi püspök lett. A rend életét szigorú regula szabályozta, igen gyakran bőjtöltek, szinte sze gényesen éltek. A klauzura biztosította számukra a lelki koncentráló képességet, összeszedettséget. A korszakban a domonkosok nem annyira népszerűségükkel, mint kulturáltságukkal tüntek ki. Ők adták a két háború közötti haza teológiai tudomány nemzetközileg elismert képviselőjét, Horváth Sándor prc fesszort.

Szent Ferenc rendiek (O.FM., ferencesek): Az első ferencesek már a rendala pító, Assisi Szent Ferenc életében eljutottak Magyarországra, és azóta folyama tosan müködnek. Még a török hódoltságban is pasztoráltak, s túlélték II. József reformjait. Az igehirdetés mellett a későbbiekben alsó és középfokú iskolákban tanítottak. A 19. század végéig 7 rendtartományuk volt a magyar állam területén, Trianon után mindössze kettő maradt: a mariánus és a kapisztránus, illetve 1940-től visszatért a stefanita nagyobb része. A ferences szerzetesek barna csuhát hordanak fehér övvel. A rendben viszonylag jelentős számban éltek laikus szerzetesek (fráterek).

Szűz Máriáról nevezett Ferences Rendtartomány (mariánusok): A provincia házai az ország nyugati részén helyezkedtek el. 1900-ban 29 rendházban éltek, s ezek közül csak a központi ház, a pesti esett a Dunán innen, a többi a Dunántúlon és a Felvidéken volt. Trianonnal ebből 15 elveszett. Korszakunkban a rend ismét fejlődött, 5 új rendházuk alakult. A kisebb zárdákban általában 4n6 szerzetes pap, és majdnem ugyanennyi laikus testvér lakott. Fő feladatuknak az egyszerű hívek lelki gondozását tekintették. Templomaikat tömegek látogatták, náluk sokkal szívesebben gyóntak a hívők, mint a plébániatemplomban. Igen népszerűek voltak lelkigyakorlataik és a búcsújáró helyeken bemutatott szentmiséik. Nagy mértékben kivették a részüket az iskolai hitoktatásból, a különböző intézményekben adódó lelkipásztori feladatokból. 1931-ben pedig a rendtartomány megnyitotta korszerű esztergomi gimnáziumát is.[522]

Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rendtartomány (kapisztárnusok): A korszakban a legnépesebb ferences provincia házai eredetileg Dél-Magyarországon és a Duna mentén helyezkedtek el, s a török elől menekülő bosnyák ferencesek alapították. Az 1900-ban történt újjászervezés idején ez a rendtartomány kapta meg az akkor megszűnő szalvatoriánus provincia olyan ősi kolostorait, mint a gyöngyösi, a szegedi, a kecskeméti vagy a jászberényi. Trianon előtt 28 rendház tartozott hozzá, amelyből 11 elveszett. A két világháború között a rendtartomány gyorsan növekedett, 8 új kolostora alakult. Az új rendházakhoz plébánia is társult. A provincia központja Budán van, a Margit körúton, rendházai a Dunától keletre helyezkednek el. A rendtagok fele náluk is laikus testvér volt. A tartományi káptalan a provinciálist három évi időtartamra választotta a ferenceseknél. A nagyobb rendházak, illetve konventek élén a guardiánok álltak, a kisebbeknél házfőnöknek nevezték őket. Céljuk nekik is az egyszerű hívek lelki gondozása volt, templomaikat igen kedvelték, gyakran tartottak misét és szinte folyamatosan gyóntattak. n Leginkább őket hívták n országszerte n a nyolc napos missziók és a három napos lelkigyakorlatok (triduumok) vezetésére, így valóban meghatározó szerepük volt a hitélet elmélyítésében. A miséken és lelkigyakorlatokon elmondott prédikációik a hívek számára érthetőek és életszerűek voltak. De foglalkoztak gyakorlati munkával, így pl. könyvkiadással, illetve nyomtatással, valamint folyóirat kiadással. (Váci Kapisztrán nyomda.) A rendtartomány tagjai részt vettek külföldi missziók munkájában is, elsősorban Amerikában és Kínában.

Észak-Erdély visszacsatolása után ismét a magyar ferences közösség része lett a Szent Istvánról nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány (stefaniták). Ennek központja Kolozsvárott volt és 13 házzal rendelkezett. A rendházak többsége a Székelyföldön található.

Konventuális minoriták (O.M.C., minoriták): A minoriták a Szent Ferenc Rend egyik ágát képviselik, mint lkisebb testvérekr. A 17. század elejétől Észak-Magyarországon és Erdélyben voltak rendházaik. Trianon után mindössze négy házuk maradt, közülük a legrégebbi Egerben található. (A konventuális elnevezés onnan ered, hogy a minoriták egy része remetemagányban élt, más részük konventekben [zárdákban] lakott, innen a konvent=konventuális.) Hitoktatással, hitszónoklattal foglalkoztak. Érdekességként megemlíthető, hogy a rend generálisa közülük jelöli ki a római Szent Péter Bazilika magyar nyelvű gyóntatóját. A magyar rendtartomány központja Egerben volt.

Kapucinus rend (O.M.Cap., kapucinusok): A kapucinusok a minoriták fiatalabb ága, és a ferencesekkel együtt Assisi Szent Ferenc első rendjét alkotják. A ferences család szigorú ágát képezik, az eredeti regulát szó szerint tartják, szakállt viselnek és hegyes végű csuklyát hordanak. Lelkipásztorkodás és a misszió a fő működési területük. Trianon után 4 házuk maradt, de a Horthy-korszakban további hármat nyitottak. 1934-ig az osztrák rendtartományhoz tartoztak, ekkor önálló magyar provinciát alakítottak 7 házzal és budapesti központtal.

Sarutlan Kármelita Atyák (O.C.D., kármeliták): Az eredetileg remeterendet később koldulórendnek nyilvánította a Szentszék. A kármelita lelkiség centrumában a Mária-tisztelet áll. Prédikálnak, népmissziót tartanak, lelldgyakorlatokat vezetnek, . gyóntatnak. Plébánia vezetését nem vállalták. (Szerzetesi ruhájuk a gesztenyebama csuha, bőrövvel, skapuláréval és fehér palásttal.) Legnépszerűbb győri gyönyörű barokk templomuk és a hozzá csatlakozó rendház, amely a hívek lelki központjává vált. A győri után Budapesten is alakult házuk, és 1903-ban megalapították a Szent Istvánról nevezett provinciájukat. A korszakban még egy-két rendházuk létesült, de egyébként nem terjedtek el. Nem is volt ez szándékuk, mert életükben az emlitett lelkipásztori tevékenységet összekapcsolták a remeteséggel. Regulájuk előírta, hogy minden rendtagnak évente be kell vonulnia a rend remete-konventjébe, az idősebbeknek pedig egy egész évet kell ott eltölteniük.

Szervita Rend (Szűz Mária Szolgái, O.S.M., szerviták): Az eredetileg remeterend korszakunkban a fentebb tárgyalt koldulórendekhez hasonló feladatokat látott el. (Ruházatuk fekete habitus, bőröv és skapuláré a csuklyával.) A szerzetesközösség működésének középpontjában a fájdalmas Szűzanya tiszteletének terjesztése áll. A pappá szentelt rendtagok örök fogadalmasok. Budapesten (Szervita téri templom), Máriaremetén és Egerben éltek, templomaik igen látogatottak voltak. Nem alkottak magyar provinciát, hanem az osztráknbelga rendtartománytól függtek.

Betegápoló Irgalmas Rend (O.S.J. de Deo, irgalmasok): A legjelentősebb betegápoló férfi szerzetesrend, amelyet a sematizmusok ebbe a kategóriába sorolnak. Ez a rend abban különbözik az eddig ismertettektől, hogy tagjai szinte teljes egészében laikusok; olyan szerzetesi fogadalmat tevő orvosok, gyógyszerészek, segédorvosok, mütősök, ápolók stb., akik rendi keretben élnek és vagy a rend kórházaiban, intézményeiben dolgoznak, vagy más fenntartásúakat vezetnek és ellátnak. Rendházanként csak egy-két felszentelt pap van, akik részint a rendtagok, részint az ápoltak lelki gondozását végzik. Az irgalmasok a hármas szerzetesi fogadalom mellett negyedikként megfogadják, hogy egész életüket a betegek ápolásának szentelik.

Magyarországon a 19. század közepén igen elterjedt volt a rend, 13 házban éltek és ekkortól már önálló rendtartományt képeztek. Trianon után 5 házuk maradt: Egerben kórházuk, ideg- és elmegyógyintézetük; Vácott kórház és fogyatékos gyermekek otthona; Pápán és Pécsett kórházuk; Budapesten 420 ágyas kórházuk. Ezek keretében gyógyszertárat is működtettek.[523] Kórházaikat és intézményeiket nagyrészt adományokból és alapítványi pénzekből tartották fenn, és a fizetésképtelen, szegény betegeket ingyenesen ápolták. Megjegyezzük, hogy az Irgalmas Rend tagjainak kiváltsága volt, hogy a Szent István napikörmenetben ők vitték a Szent Jobbot.

Szabályos papok

Jézus Társasága (S.J., jezsuiták): A két háború közötti Magyarországon az ide tartozó jezsuita és piarista rend szellemi kapacitásával, iskoláival és intézményeivel, valamint közéleti, kulturális és tudományos működésével nagyban meghatározta a korszak keresztény-nemzeti szellemiségét. Mindkettő újkori alapítású papi rend, és a korszakban is állták a versenyt a legújabb keletű, lmodernr szerzetesekkel, mert szellemiségükben sikerült ötvözniük a tradíciókat a kor követelményeivel.

A Sicietas Jesu az ellenreformáció és a katolikus reform magyarországi kiteljesedésének meghatározó részese volt, a rend legjelentősebb magyar tagjának, Pázmány Péter bíboros érseknek az irányításával. A felvilágosult abszolútizmus és a jozefinizmus a rendet nálunk is felszámolta, és új életre kelése csak a 19. század második felében kezdődhetett meg, amely a századfordulón gyorsult fel. Az új polgári környezetben a jezsuiták gyorsan feltalálták magukat, hiszen a rend nem kötelezte el magát semmilyen állandó munkakörre, hanem mindig a kor szükségleteinek megfelelően vállalta a legfontosabbnak vélt feladatokat. Jellegzetes munkaterületei: lelkigyakorlatok vezetése zárt vagy félig zárt formában, népmissziók vezetése, igehirdetés, gyóntatás, tanítás, a tudományok müvelése, a sajtó fejlesztése.[524]

A két világháború közötti Magyarországon a jezsuita rend tagjai kitűntek szociológiai, társadalomtudományi műveltségükkel, jó politikai érzékükkel. Így válhattak számos társadalmi, szociális mozgalom kezdeményezöivé és irányítóivá, a korszerű hitbuzgalmi szervezetek vezetőivé. Emellett a modern kommunikáció n a sajtó, a mozgékony és a liberális lapokkal versenyképes és harcias katolikus sajtó megteremtése a fő érdemük. A jezsuita atyák n két nívós gimnázium mellett n részt vettek a felsőoktatásban is. A jezsuita lelkigyakorlatos házban, a Manrézában tartott zárt lelkigyakorlatokon a politikai elit tagjai vettek részt rendszeresen, ami a közéleti befolyásolás egyik lehetősége is volt. De megtaláljuk őket vezető politikusok baráti körében épp úgy, mint a nuncius környezetében. A magyar rendtartomány 1909-ben önállósult az osztráktól és központja Budapesten működött a Mária utcában. A rend adta a korszak csak Prohászkához mérhető jeles hitszónokát és szervezőjét, Bangha Bélát a magyar katolicizmusnak. A katonai szigorral és alapossággal szervezett rend generálisa nevezi ki a provinciálist (tehát nem választják), s ebbe külső tényező nem tudott befolyni.

Magyar Kegyes Tanítórend (Sch.P, piaristák): A ferencesek után a legnagyobb létszámú és hozzájuk hasonlóan kedvelt, nemzeti elkötelezettségéről közismert tanítórend, amely eredetileg is annak alakult. Közoktatási szerepük a bencésekével egyenlő nagyságrendű, de attól eltérő, jellegzetes piarista pedagógiát alkalmaztak. Az ő oktató-nevelő tevékenységük átfogja az egész ifjúkort, az elemi oktatástól az egyetemig bezárólag. (Tehát nem az exkluzív gimnáziumokra koncentrálva működtek.) Eszményképük a rendalapító Kalazanci Szent József iskolája: a Scholae Piae n a kegyes iskolák. A 17. század elején alapított rend tagjai már a rendalapító életében megjelentek az akkori királyi Magyarországon, a Felvidéken, majd a töröktől felszabadult országrészekben is fokozatosan tért nyertek. Ezt elősegítette a jezsuita rend feloszlatása; tőlük számos iskolát, rendházat és templomot átvettek.

A 19. században a rend oktató-nevelő munkájának súlypontja a középiskola lett, s emellett a rendtagok a legkülönfélébb tudományágak művelésében jeleskedtek. Trianon után 24 középiskolájukból mindössze tíz maradt az országban. Szinger Kornél tartományfőnök 1922-es beszámolója szerint a rendnek 1918. november 1-jén 24 rendháza, 284 áldozó pap tagja, 87 egyetemista és gimnáziumi növendéke (azaz papjelöltje), 21 novíciusa volt, összesen 392 rendtag. Ebből Csehszlovákiába került 9 rendház, Romániához 4, Jugoszláviához egy. A felvidéki rendházak ekkor még a magyar provinciális joghatósága alatt maradtak, az erdélyiek viceprovinciát képeztek, a jugoszláviai megszűnt.[525]

A piarista provinciálist a tartományi káptalan vagy a tartományi kisgyűlés választotta meghatározott időre, és ennek alapján a rendi generális nevezte ki. (A választásra több ciklusban is sor kerülhetett ugyanazon személy esetében.) A rend működésének középpontjában az iskolai oktatás-nevelés mellett a tudomány, kultúra művelése állt, számos jeles személyt adva a magyar és egyetemes kultúrának.[526]

Az eddig bemutatott férfi szerzetesrendek vagy középkori keletkezésűek, vagy a koraújkorban jöttek létre és jelentek meg nálunk is. A 20. században azonban megjelentek és elterjedtek olyan merőben új szerzetesrendek n a kongregációk és a szerzetesi intézmények kategóriáiba soroltak-, amelyek már a modern kor emberének lelkivilágához, gazdasági és szociális körülményeihez igazodtak. Bár éppen újszerűségük és az idő rövidsége miatt ezek nem tettek szert olyan mértékű befolyásra, mint a bencések, ferencesek, piaristák vagy a jezsuiták, működésük mégis figyelmet érdemel, mert jelzi a magyarországi egyház modernizálódását.

Kongregációk

Misszióspapok Társasága (Kongregációja) (C.M., lazaristák): A lazaristák elsősorban népmissziók és lelkigyakorlatok tartásával szolgálták a társadalom lelki megújhodását. Első missziós házukat 1898-ban alapították Piliscsabán, majd még kettőt a fővárosban. A mintegy félszáz lazarista szerzetes 1926-ban önálló magyar rendtartományba egyesült. Központjuk a budapesti Nagyboldogasszony úti rendház volt. Nagyobb arányú fejlődésnek az 1930-as években indult a rend, hat további házuk nyílt meg. 1941-től pedig Észak-Erdélyben is megkezdték lelkipásztori működésüket. A missziós papok n eltérően a többi szerzstestől n nem tartoztak a területileg illetékes ordinárius joghatósága alá. Céljuk a saját életük megszentelése mellett a szegények evangelizálása és a világi papság lelld megerősítése. A renden belül igen erősen érvényesült a közösségi szellem és életmód.

Szalézi Szent Ferenc Társasága (S.D.B., szaléziak): Bosco Szent János a 19. század közepén Torinó külvárosában alapította ezt az ízig-vérig korszerű szerzetesrendet. Maga köré gyűjtötte az loratóriumbar n mostani kifejezéssel élve n a veszélyeztetett helyzetű fiúkat. Ebből alakult ki a szalézi rend, amelyben a papok és a laikus tagok családi közösséget alkotnak. A rend tipíkus városí alakulat, amely az iparosifjakkal, tanoncokkal foglalkozott. 1900-ban telepedtek le Magyarországon, és 1929-től önálló rendtartományt alkottak. Vezettek gimnáziumot (Nyergesújfalu), árvaházakat, fiúnevelő intézetet, internátusokat, ipariskolát, de még nyomdájuk is működött Rákospalotán, amelyet Don Boscóról neveztek el. Míg az oratóriumokban a valláserkölcsi nevelés volt a cél, az emlitett intézménytípusokban a gyakorlati élethivatásra nevelték a szegény sorsú fiatalokat. Megtelepülésüknek helyszínei zömmel a gyorsan fejlődő ipari régiók: Nyergesújfalu, Óbuda, Rákospalota, Újpest. Az egyház talán éppen a szaléziak révén jutott a legközelebb a városi-iparos ifjúság, a proletár és félproletár rétegek megnyeréséhez.[527]

Isteni Ige Társasága (S.V.D., verbiták): A 19. század második felében alakult missziós társaság 1916-ban telepedett meg nálunk a Baranya megyei Kéménden. Néhány plébániát vezettek, de gimnáziumuk is volt. 1929-ben önálló provinciává váltak. A rend célja elsősorban a nem-keresztény világban való misszionálás volt, de egyfajta lújraevangelizációsr céllal működtek másutt is. A magyar verbiták az 1930-as évek közepétől indultak a távoli missziókba. Kiképzésüket a kőszegi rendházban és újoncházban kapták. A verbiták tekíntélyét jelzi, hogy XI. Pius pápa 1927-ben a magyar verbita rendtartomány-főnököt nevezte ki a magyarországi férfi kolostorok apostoli vizitátorává.

Szerzetesi intézmények

Keresztény Iskolatestvérek (F.S.C.): Az iskolatestvérek társaságának célja a szegény gyermekek ingyenes tanítása és keresztény nevelése volt. (Fekete talárt viselnek fehér gallérral.) 1896-ban telepedtek meg Budapesten, az Istenhegyi úton. Itteni fiúnevelő intézetükben elemi és polgári fiúiskola működött internátussal. A Szolnok megyei Homokon a Beniczky-fiúotthonuk működött, a novíciátussal, és Újszegeden kir. kat. tanítóképzőt vezettek. A rend mint látható, nem tudott jelentősebben teret nyerni a nagyobb mültú hasonló intézményekhez képest. Az ausztriai rendházakkal együtt képezett egy provinciát.

Kalazantinusok (C.Op.): Osztrák alapítású rend a 19. század végéről; célja a munkásifjúság nevelése, pasztorálá.sa, intézményeikben való elhelyezése. 1920-ban jöttek Magyarországra, és Budapesten létesítettek egy tanoncotthont. Az osztrák provinciához tartoztak.

Mária Iskolatestvérek (F.M.S., maristák): Francia eredetű tanítórend, amely 1924-től működött Magyarországon. Kispesten fiúotthont tartottak fenn. Francia és német nyelvtanítással foglalkoztak. Híres intézetük volt a fővárosi lChampagnatr nevű magyarnfrancia tannyelvű fiúiskola. A rendtagok is többségükben franciák voltak. 1944-ben a rendtagok részt vettek az üldözöttek mentésében, szövetséges katonák bújtatásában. A Gestapo kezére kerültek, és többen áldozatul estek a náci terrornak.

*

Az 1938n1941 közötti területi gyarapodás során a magyarországi szerzetesrendek számos korábbi kolostorukat. rendházukat n és a hozzájuk tartozó intézményeket n visszakapták. A legjelentősebb gyarapodás a ferenceseknél tapasztalható, hiszen Kolozsvár központtal ismét ide került a Szent Istvánról nevezett provinciájuk. Hasonlóképpen fontos változás volt, hogy helyreállt a Jászóvári Premontrei Kanonokrend kormányzati egysége is: a visszakerült Jászói prépostság a rend gimnáziumaival és házaival újraegyesült a gödöllői perjelséggel.[528]

A korszak közepén, 1930n1931-ben Magyarországon az alábbi férfi szenetesrendek működtek a Magyar Katolikus Almanach adatai szerint:

6.3. táblázat - 1930n1931-ben Magyarországon működő férfi szenetesrendek a Magyar Katolikus Almanach adatai szerint

Szerzetesrend

Plébánia

Hívők

Szerzetes

Rendház

Kolostor

Konvent

Plébánián

Pap

Laikus

Jászóvári premontrei

prépostság

2

1601

2

29

n

1

(perjel-ség)

Csornai premontrei

prépostság

2

6972

4

39

n

4

1

(Premontrei) összesen:

4

6

68

n

5

0

Bencések

15

26 215

16

173

n

1

4

7

(főapátság

apátság

székház

Ciszterciek

15

52 000

15

184

n

1

9

apátság

3

Baziliták

11

1

Domonkosok

31

13

4

1

Ferencesek[a]

12

105 971

?

167

132

34

Minoriták

2

22

4

4

Kapucinusok

18

17

4

Karmeliták

26

15

3

Szerviták

8

1

2

Irgalmasok

8

59

5

Jezsuiták

127

48

7

Piaristák

206

n

11

Lazaristák

27

17

3

Szaléziak

22

5

7

Isteni Ige Társaság

3

Keresztény Iskolatestvérek

21

2

3

Kalazantinusok

2

4

1

Maristák

18

n

2

19 rend

48

192 759

37

1 142

317

112

5+5[b]

[a] A két ferences provincia együtt.

[b] Az 5 konvent, illetve 1 főapátság és 4 apátság. Forrás: Magyar Katolikus Almanach IVnV évf. Id. mű, 218n270. p.


A 19 férfi szerzetesrend tagjainak összlétszáma n a novíciusok, jelöltek és más növendékek nélkül n 1459 fő volt, a külföldön tartózkodókkal együtt.

A Magyarországon működő férfi szenetesrendek az 1943. évi Évkönyv adatai szerint:

6.4. táblázat - A Magyarországon működő férfi szenetesrendek az 1943. évi Évkönyv adatai szerint

Szerzetesrend

Plébánaia

Szerzetes[a]

Rendház, Kolostor

Konvent

Jászóvári premontrei prépostság

12

89

6

4

Csornai premontrei prépostság

2

51

4

1

Premontrei összesen

14

140

10

5

Bencések

18+11[b]

223+29[c]

8

1 főmonostor

4 apátság

Ciszterciek

11

146+16[d]

6

3

Pálosok

11

3

Baziliták

37

10

Domonkosok

3

50

5

Ferencesek

Mariánusok

Kapisztránusok

Stefaniták

17

n

17

365

127

167

71

59

17

29[e]

13

Kapucinusok

1

39

8

Minoriták

3

47

9

Kármeliták

35

6

Szerviták

2

32

6

Irgalmasok

9+67[f]

7

Jezsuiták

3

189+107[g]

12

Piaristák

258

15

Lazaristák

44

8

Szaléziak

1

97

15

Isteni Ige Társasága

11

3

Keresztény Iskolatestvérek

37

4

Maristák

8

4

20 rend

98

2150

210

[h]

[a] Forrásunkban nem szerepel a szerzetesek által vezetett plébániák hívőinek száma. A névtárban csak a jezsuita rend esetében derül ki a különbség a felszentelt pap rendtagok, illetve a laikusok, a teológusok és a növendékek között. Mi a lszerzetesr cím alatt a név szerint felsoroltakat vettük figyelembe. A létszámban szerepelnek a rendtartományon kívül, ill. külföldön tartózkodók is.

[b] A pannonhalmi bencés egyházmegyének 18 plébániája volt, ahol 18 bencés szerzetes lelkészkedett, ám közülilk három plébániát nem bencés plébános látott el. A további 11 plébánia közül egy a szombathelyi, 10 a veszprémi egyházmegyéhez tartozott, ezeket bencés szerzetesek vezették, szám szerint 11 fő.

[c] A 223 bencés szerzeteshez hozzá kell számftanunk a plébániákon működő 29 főt, összesen 252 szerzetes. A plébánosok közül négyen egyúttal apátsági konventi tagok is voltak.

[d] A ciszterci rend 16 tagja látta el a 11 plébániát, fgy az összlétszámuk 162.

[e] A kapisztránus provincia 29 zárdája közül 17 plébániához kapcsolódott, amelyeken a házfőnök volt a plébános.

[f] Az irgalmasok közül 9 volt pap és 67 a laikus szerzetes, összesen 76 fő.

[g] A jezsuitáknál a felszentelt papok száma 189 fő volt. A laikus testvérek létszáma 107, ez összesen 296 személy. A rendhez tartozott még 74 teológus és papnövendék, összesen tehát 370 fő.

[h] Forrás a Pilinyi Gyula szerk.: A magyarországih Névtára az 1943. évre. Id. mű, 242n265. p.


Az 1930n1931-es és az 1943-as táblázat összevetéséből kitűnik, hogy mely rendek erősödtek jelentősen, részint a területi gyarapodás, részint a saját belső növekedésük révén. A premontreiek létszáma megduplázódott; a bencések mintegy 80-nal lettek többen, így 252 szerzetesük volt; míg a régi rendek közül a ciszterciek létszáma némileg csökkent. A koldulórendek közül a domonkosok létszáma változatlan maradt, a ferenceseké viszont jelentősen nőtt: felszentelt pap tagjainak a száma megduplázódott, s nyilvánvalóan jelentősen emelkedett a fráterek száma is. Ha őket is figyelembe vesszük, a 365 ferences pap mellett, akkor messze a legnépesebb szerzetesrend voltak Magyarországon. A szabályozott papok közül a piaristák némi növekedést mutatnak n korábbi házaik egy részének visszatérésével; a jezsuiták viszont látványosan növekedtek. A korszak közepén számlált 175 jezsuitához képest 1943-ban 296-an, kereken 300-an voltak! A teológusokkal és papnövendékekkel együtt pedig 370-en, és így a ferencesek után a második legnagyobb rend lettek. A fiatalabb és újonnan betelepült rendek közül látványosan a szaléziak fejlődtek: a korábbi 30 főhöz képest a korszak végére 100-an lettek.

Ha a névtárból nyomon követjük a szerzetesrendek állagának területi változásait, akkor megállapíthatjuk, hogy a növekedés erre a tényezőre elsősorban a jászóvári premontreieknél vezethető vissza, és csak részben a ferenceseknél az erdélyi stefanita provincia visszatérésével. A többi rend esetében a gyarapodás forrása inkább a belső fejlődés volt.



[505] Magyar Katotikus Almanach. I. évf. 1927. Id. mű. Az Almanach II. évf. 1928-ban, a III. évf. 1929-ben és a IVnV évf. (egy kötetben) 1931-ben jelent meg. Ez utóbbi a korszak közepének állapotáról ad áttekintést. A területi gyarapodások nyomán bekövetkezett változásokat az 1943. évi névtárból rekonstruáljuk: A magyarországi latin és görög szertartású világi és szerzetes római katolikus papság Névtára és országos hivatalainak útmutatója. Hivatalos adatok alapján összeállította Pilinyi Gyula prímási tisztviselő az 1943. évre. Bp. Az 1950-es állapotokról Gergely Jenő: Az 1950-es egyezmény. A szerzetesrendek feloszlatása Magyarországon. Bp. 1990., Vigília K, 353n369. p. Az egyes rendek létszámát, konventjeinek, házainak és plébániáinak számát táblázatosan mutatjuk be az 1931-es és 1943-as metszetben. Hitbuzgalmi, lelkipásztori működésükről és e téren kiemelkedő személyiségeikről a VI. fejezetben; míg iskoláikról, tudósaikról, neves személyiségeikről a VII. fejezetben lesz szó. A jelen fejezetben egyenként nem alkalmazunk jegyzeteket, mert forrásaink az előbb felsoroltak. Ha ettől eltérünk, azt természetesen jelezzük.

[506] Hervay Ferenc: Szerzetesrendek. In: Magyar Katolikus Almanach II. 1988. Bp. 1988., Szent István Társulat K. 157. p. A terjedelmes tanulmány ismerteti az 1950-ben Magyarországon élő szerzetesrendek rövid történetét, 157n231. p. Mellette lásd még Balanyi György: Szerzetesrendek. Bp. 1933. Magyar Szemle Trsaság kiad.; Schermann Egyed: A szerzetesjog elemei. Pannonhalma, 1930.; Uő.: A magyar szerzetesrendek jogi helyzete és a mostani magyar szerzetek rövid ismertetése. Pannohalma, 1943. Attila ny.; Puskely Mária: Szerzetesek. Bp. 1990. Zrínyi K; Szolnoky Erzsébet: Halálfogytiglan életre ítélve. Szociális tevékenységű szerzetesek. H.n. 1991. (Novadat kiad.)

[507] A szerzetesek létszámáról, iskoláikról, plébániáikról és egyházmegyei elhelyezkedésükről a tábtázatokban adunk áttekintést.

[508] Tóth Mike: A szerzetesrendek és társulatok Magyarországon. Kalocsa, 1913., Jurcsó ny. 239. p.

[509] András, Emmerich-Morel, Julius: Bilanz des ungarischen Katholizismus. München, 1969., Heimatwerk, 192. p.

[510] Lásd Salacz Gábor: A magyar katolikus egyház szenvedései a szomszédos államok uralma alatt. Id. mű.

[511] Egy rend tagjai egyidejűleg többféle hivatást is gyakorolhatnak, illetve ez a funkció az idők folyamán változhat(ott).

[512] OL K-63. Küm. Pol. oszt. 453.cs. .54.t./1940.

[513] OL K-105. Vatikán 1935/105. res. 26. cs.

[514] Várrszegi Asztrik OSB: Kelemen Krizosztom (1929n1950). Pannonhalmi fóapátok 1. METEM Bp. 1990. 231n364. p.

[515] OL K-105. Vatikán. 43. cs. 622/1929. res.pol. A kinevezés kelte 1929. augusztus 24.

[516] OL K-63. Küm. Pol. oszt. 297. cs. 34.t./416-1933. Kelemen Krizosztom 1933. április 2-i levele a KÜM-nek.

[517] Hagyó Kovács Gyula teológiai, jogi és agrártudományi oklevéllel rendelkező szerzetes volt. 1951-ben a Grösz-perben súlyos fegyházbüntetésre ítélték, teljesen ártatlanul.

[518] A rend történetének kiváló kutatója volt Békefi Renig, a budapesti m. kir. tudományegyetem történész professzora, később zirci apát. Az ő nyomdokain halad a rend mai jeles történetírója, Hervay Ferenc.

[519] A görögkatolikusoknál tulajdonképpen csak egyetlen szerzetesrend van a bazilita, amelynek különböző változatai működnek.

[520] OL K-63. Küm. Pol. oszt. 299.cs. 34.t./1940. Apor követ 1940. november 15-i jelentése a KÜM-nek.

[521] Nem képezett önálló provinciát, a lengyel tartományhoz tartoztak.

[522] A szerzetesrendek tagjai a lelkipásztorkodásban rendszeresen kétféle keretben működhettek: egy egyházmegye területén lévő, a püspök jurisdictiója alá tartozó plébániát láttak el; vagy a szerzetesrend által fenntartott templomban, kápolnában lelkészkedtek, amely nem képezett plébániát.

[523] Szolnoky Erzsébet: Id. mű, 208n209. p.

[524] Hervay Ferenc: Id. mű, 184. p.

[525] OL K-63. Küm. Pol. oszt. 296.cs. 34.t/1922.-910.

[526] Éppen ezért az idevonatkozó részeket a következő fejezetekben tárgyaljuk.

[527] Szolnoky Erzsébet: Id. mű, 210n218. p.

[528] A növekedést az 1943-as névtár alapján összeállított táblázatunk mutatja.