Ugrás a tartalomhoz

Katolikus egyház és liturgia magyarországon

Török József

Mundus Kiadó

A női szerzetesek vallásos kultúrája

A női szerzetesek vallásos kultúrája

A tatárjárás utáni újjáéledésnek a pálos rend története csak egy része. A kor vallási életébe bepillantást enged két kiváltságos személy élete. A misztikus adományokkal bővelkedő Boldog Ilona életrajzának hátterét a kezdetben begina közösségből dominikánus apácákká vált szerzetesnők mindennapjai alkotják. Liturgikus életük, egyéni áhítatuk megismerése mellett arra a kérdésre is választ lehet kapni, hogy a latin nyelvű istentiszteletet milyen mértékben értették és tartották magukénak a művelt papság és a hívek tömegei között helyet foglaló szerzetesek és apácák. A mérce, a Sacramentarium Gelasianum (Szent Gelasius pápa – 492-496 – neve alatt ismertté vált mise imádság-gyűjtemény) szerint: „Legyen gondod hinni mélyen, amit a te ajkad énekel, és életedben valóra váltani, amit te hiszel a szívedben”. Mindez csak a liturgikus szövegek kellő ismerete esetén valósulhatott meg. A nővérek, köztük Boldog Ilona, rendelkeztek annyi ismerettel, ami az énekek, imádságok megértését lehetővé tette, bár az nyilvánvalóan elmaradt a kor iskolázott papságának színvonalától. Számukra a liturgia személyes vallásosságuk forrása, közösségi dimenziójuk elmélyítésének számított. Árpád-házi Szent Margit boldoggá avatásának az aktái, valamint későbbi, ám éppúgy hitelre méltó életrajzai ezt a képet, az elmélyült liturgikus élet létét tovább erősítik. Margit Veszprémben nevelkedett, és alig töltött ott néhány hónapot, már megtanulta a Boldogasszony kis zsolozsmáját. Közismert, hogy a királyleány Desiderius dominikánus pappal elmagyaráztatta magának a mise olvasmányait. Emögött helyesebb az egyházi év olvasmányrendjének lelkiismeretes követését, mint Margit és általában az apácák tudatlanságát feltételezni.