Ugrás a tartalomhoz

Katolikus egyház és liturgia magyarországon

Török József

Mundus Kiadó

A szerzetesi élet középkorvégi reformjai

A szerzetesi élet középkorvégi reformjai

A kartauziakhoz hasonlóan a pálosokat sem kellett reformálni, legalábbis a középkor folyamán, és más rendektől nem egy hanyatlásnak indult monostort átvettek, hogy megújítsák, például a premontreiektől a zsámbéki monostort.

A szerzetesi élet tönkretételéhez sokban hozzájárult, hogy a világiak, főként az uralkodók a szabad apátválasztást megakadályozták, mert ebben az esetben a szerzetesi vagyonra rátehették a kezüket. Pannonhalma erre az első példa, mert az egyébként mélyen vallásos Nagy Lajos egy rokonát, Piaszt Lászlót ültette 1376-ban az apáti székbe, hogy a rokon az apátság jövedelmét élvezze. Zsigmond és Mátyás ezt szintén természetesnek találták. II. Ulászlótól Tolnai Máté királyi jegyző hűséges szolgálatáért kapta meg a pannonhalmi apáti tisztet. A világiból lett szerzetes komolyan vette új hivatását, és saját apátsága mellett több monostorban megújította a szerzetesi fegyelmet, belőlük uniót szervezett. Majd 1514-ben létrejött a magyar bencések kongregációja, és a pannonhalmi apát megkapta a pápától a főapáti címet. A Mohácsot követő évtized azonban a bencések reformját megsemmisítette.

Hasonló sors várt a ciszterci reformra, amely húsz évvel korábban, 1480-ban kezdődött német segítséggel. Nem Szent Bernát fiain múlott, hogy e kezdeményezésnek sem lett hosszú távon folytatása.

A magyar premontreiek 1506-ban léptek a belső reform útjára, Fegyverneky Ferenc sági és Majthényi Uriel turóci prépost vezetésével. Maga Bakócz Tamás esztergomi érsek – aki 1513-ban esélyes volt a pápai trónra – támogatta Szent Norbert fiainak megújulását. Mohács ennek a rendi reformnak a sorsát is megpecsételte. A domonkos rend életerejére példa Nagyszeben, a ferencesek működése pedig soha nem volt olyan eleven és hatékony, mint a Mohács előtti évtizedekben. Temesvári Pelbárt mellett Laskai Osvát, szintén ferences szónok is európai hírnévnek örvendett.

Mégis, mindez együttesen sem volt elég ahhoz, hogy a történelem menetét megváltoztassa. A főpapság, ha már életével nem tudta hivatását teljesíteni, legalább halálával akart helytállni: a mohácsi csatatéren hét főpap esett el.