dr. Barótfi István
Mezőgazda Kiadó
Tartalom
Az emberi lét egyik legáltalánosabb kísérő jelensége a hulladék képződése. A használhatatlanná, szükségtelenné vált anyagokat az emberiség eddigi története során egyszerűen visszajuttatta az őt körülvevő természeti környezetbe. Különösen jellemző ez a mai ún. „fogyasztói társadalom”-raa „vedd meg, ha használt, dobd el” felfogás szerint. Az emberi tevékenység révén a természetbe került hulladékok hatása hosszú időn keresztül nem haladta meg a környezet és elemeinek tűrőképességét, mivel ezen hulladékok:
minősége hasonló volt a természeti körfolyamatokban meglévő anyagokhoz; így különösebb zavart nem okoztak;
mennyiségük nem akadályozta a természet körfolyamaiba való beépülésüket és ezáltal nem idézte elő e folyamatok megváltozását.
A tudományos-technikai forradalom során bekövetkezett termelésbővülés, az újabb és újabb – elsősorban szintetikus – anyagok megjelenése a hulladékok közvetlen visszajuttatását a természeti környezetbe fokozatosan tarthatatlanná tette.
A ma már egyre inkább létünket fenyegető környezetkárosodás – beleértve a jelenleg ismert természeti erőforrások kimerülését is – jelentős része a hulladékokból származik, amelyeket nehezen vagy egyáltalán nem dolgoz fel a természetes anyagcsere körfolyamat.
A hulladékok egy része – műszaki vagy gazdasági okok miatt, illetve emberi mulasztásból eredően – a környezetbe, illetve védett környezeti közegbe kerül, szétszóródik, ott szennyeződést, külön előírásokban meghatározott koncentrációk fölött káros szennyeződést okoz.
A legtöbb szennyezési problémát:
a rendezetlen elhelyezés (pl. „a hagyományos” szeméttelepek)
helytelenül megválasztott hulladékkezelés
valamint a helytelen fogyasztói magatartás okozza.
A nem megfelelően kezelt hulladékok környezetkárosító hatásai különbözőképpen jelentkeznek.
egyrészt valamely környezeti elem (víz, levegő, talaj) szennyezését okozzák, ezáltal nagy népességet érintenek, és a káros hatás időben elhúzódó,
másrészt a hulladékok egyes alkotói a növényi, állati szervezetekbe beépülnek és a táplálékláncon keresztül végső soron az embereket károsítják.
Itt elsősorban a környezetre veszélyes, mérgező hatású anyagok okoznak gondot, a bioakkumláció és a toxicitás miatt. A növényzet és az állatok fejlődését a toxikus hatású anyagok kifejezetten gátolják, egyes anyagok pedig a szervezetben felhalmozódva okoznak elváltozásokat.
A nem megfelelő hulladékeltávolítás káros hatásai ritkán jelentkeznek azonnal, sokszor évek, évtizedek telnek el a szennyezés kialakulásáig, felderítéséig. A környezetszennyező hatások jellegük szerint lehetnek:
A hulladékok leggyakrabban – évezredek óta szükségszerűen – alkalmazott természetes befogadója a talaj.
A nem megfelelően kezelt hulladékokat, azok bomlástermékeit a csapadékvíz a talaj felszínén szétmossa, és az beszivárog a talajba. Így elszennyeződik a talaj felszíne, majd a szennyező anyagok belekerülnek a talajvízbe. Innen az áramlás útján gyakran jelentős vízbázisokat is veszélyeztetnek. A szerves anyagot tartalmazó hulladékok bomlásának végtermékei a csapadékvízzel kilúgozódva, különféle sók – különösen klorid, nitrát, valamint szulfát – vagy újabban fémek és szénhidrogének és nehezen bomló egyéb szerves szennyezők formájában – közvetve a vízminőség romlását okozzák.
A felszíni vizek közvetett és közvetlen szennyeződését okozzák a nem megfelelően kezelt kommunális és ipari szennyvíz bevezetések, több esetben a haváriák esetében a szennyezett csapadék vizek is.
A szerves anyagú hulladékok bomlása során jellegzetes bűzös gázok keletkeznek (ammónia, hidrogén-szulfid, indol, szkatol stb.); az összegyűlt hulladékhalmok finom porát illetve nagyobb laza darabjait (papír, műanyag fólia) a szél, vagy kisebb légmozgás is a levegőbe emeli. A hulladéklerakó-helyeken az öngyulladás miatt vagy a hulladékok nem megfelelő elégetésekor keletkező égéstermékek (füstgáz, korom, pernye) szennyezhetik a levegőt.
Ugyanakkor nem elhanyagolható a kommunális lerakók „üvegház-hatás”-t növelő metán és széndioxid kibocsátása sem.
A települési szilárd és a folyékony, valamint egyes termelési hulladékok (pl. hígtrágya, vágóhídi hulladék) kórokozó mikroorganizmusai különböző fertőző betegségek előidézői lehetnek.
A különféle egyéb forrásokból származó hulladékokban is gyakran megtalálhatók a legkülönfélébb mikroorganizmusok, közöttük fertőző betegségeket is terjesztő kórokozók (vírusok, baktériumok, féregpeték stb.). Megfelelő körülmények között a kórokozók a hulladékokban hosszabb ideig (napok-hónapok) életképesen megmaradnak, onnana talajba, a vízbe kerülhetnek, és közvetlen érintkezés útján is fertőzést okozhatnak.
A hulladékokban hőhatás nélkül, természetes körülmények között egyes kórokozók igen hosszú ideig (hónapokig, sőt éveken át) életképesen megmaradhatnak, különösen a spóraképzők és a bélféregpeték. Meg kell azonban jegyezni, hogy a kórokozók a hulladékokban csak a fertőzés lehetőségét jelzik, az ilyen hulladék fertőzést terjesztő közegnek tekinthető. ( Megbetegedések és főként járványok kialakulásához más tényezők is szükségesek, nemcsak a kórokozó bekerülése az emberi szervezetbe, hanem a szervezet fogékonysága, a kórokozók elegendő száma stb.)
A nem megfelelő települési szilárd hulladékkezelés következtében a rovarok (legyek) és rágcsálók (patkány, egér) nagymértékben elszaporodhatnak. Mind a rovarok, mind a rágcsálók közismert közvetítői egyes fertőző betegségek terjesztésének. A legyeket a szervesanyag-tartalmú hulladék bomlása során keletkező szag vonzza, petéiket a hulladékba lerakják és ott gyorsan elszaporodnak. A légy tenyészideje kedvező körülmények között 4–5 nap. A rágcsálók gyors szaporodását a rosszul kezelt, nyílt hulladékhalmok segítik elő, ezekben táplálkozásukhoz megfelelő anyagot találnak. Ezért a gyakori hulladék-eltávolítás, a lakott területen minél rövidebb ideig tartó és zárt tárolás, a kezelés egyik legfontosabb feltétele.
A nem megfelelő hulladék-eltávolítás, a rendezetlen szétszórt hulladék látványa tönkreteszi a táj eredeti szépségét , csökkenti a pihenés, kikapcsolódás teljes körű lehetőségét( településeink, erdeink széle )
Sajnos ma már napjainkban a helytelen nyersanyag és hulladékkezelésből eredő környezeti problémák egyre nagyobb arányban jelentkeznek.
A nem megfelelő hulladékkezelés tényére gyakran éppen az ártalom létrejötte hívja fel a figyelmet. Ezekben az esetekben a környezet szennyezettségének megszüntetése, ha egyáltalán lehetséges, nagy költségekkel jár.
Az utóbbi években számos szennyezési esetet derítettek fel. Ebben feltétlenül része van a veszélyes hulladékok mennyiségi növekedésének, a korszerű ágazati szabályozás megvalósításának, a privatizáció környezetvédelmi követelmény rendszerének, de nem utolsósorban a lakosság figyelmének is.
A hulladékok káros hatásai elleni védelem igénye, az ún. „öröklött szennyezések” problémája (pl. katonai bázisok, szanált ipartelepek) fejlesztette ki a környezetvédelem egy új és egyre több feladatot megoldó ágazatát a talaj, talajvíz szennyezések kárelhárítását. (Ennek tárgyalásával egy külön fejezet foglalkozik)
A hulladékok környezetkárosító hatásának felismerése mellett egyre nyilvánvalóbbá vált a hulladékok szerepe a természeti erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodásban és az anyaggazdálkodásban.
A hulladékokra vonatkozó adatok jól mutatják, hogy Magyarországona gazdaság méretéhez képest igen sok hulladék keletkezik, amely az említett káros környezeti hatások mellett
az adott társadalmi cél elérése érdekében több anyag felhasználást tesz szükségessé,
az indokoltnál nagyobb ütemben apasztja a természeti erőforrásokat,
a nagyobb nyersanyagigény drágítja a termelést, rontja a verseny képességet,
a nagyrészt importból származó nyersanyagok szükségesnél nagyobb mértékű felhasználása súlyosbítja a gazdaság terheit és végül,
a keletkező hulladékok kezelése indokolatlanul növeli az előállítók „a hulladéktermelők” és végső fokon a gazdaság kiadásait.
Mindezek alapján látható, hogy a hulladékok káros hatása elleni védelem, illetve annak megvalósulását szolgáló hulladékgazdálkodás, mint a környezetvédelem megelőző tevékenysége, kulcsszerepet játszik a környezet minőségének, a természeti erőforrások védelmében, és eredményesen segítheti a gazdaság hatékonyságát.
A felvázolt gondok nagymértékben megoldhatók, illetve csökkenthetők egy ésszerű, átfogó hulladékgazdálkodási rendszer kialakításával.
A hulladékgazdálkodás elemei az európai unió követelményeinek megfelelően a következők:
A hulladékok keletkezésének és/vagy veszélyességének csökkentése, megelőzése,
A keletkezett hulladékok elkülönített gyűjtése és hasznosítása,
A nem hasznosítható hulladékok káros környezet-szennyezés nélküli átmeneti tárolása és ártalmatlanítása.
Ezt a felsorolást röviden – az angol nyelvű kifejezések rövidítése alapján – 3R elvnek is nevezzük
Reduce
Recyclyng
Reuse
A környezetvédelmi és gazdasági optimum a hulladékgazdálkodás elemeinek párhuzamos, illetve együttes alkalmazásával érhető el.
A hulladékgazdálkodása hulladékok káros hatása elleni védelem gyakorlati megvalósítása, amely a hulladékok teljes életciklusára vonatkozik.
Ennek megfelelően a hulladékok kezelése egységes, összehangolt technológiai rendszer, amely magában foglalja
azoknak a keletkezés helyétől való eltávolítását (azaz a hulladékoknak a keletkezés helyén való összegyűjtését,
átmeneti tárolását és esetleges helyszíni előkezelését, valamint elszállítását),
továbbá alkalmas létesítményben történő feldolgozását, ill.
végső elhelyezését.
A feldolgozás lehet ártalmatlanítás, hasznosítás, illetve ezek kombinációja. A végső elhelyezés során a hulladékot a talaj felszíne felett vagy a talaj felszíne alatt rendezetten, biztonságos módon rakják le.
A tervszerű hulladékgazdálkodás célja tehát az, hogy minél kevesebb hulladék keletkezzék, az elkerülhetetlenül keletkező hulladéknak minél nagyobb része kerüljön újrahasznosításra, a nem hasznosítható hulladékot pedig olyan módon ártalmatlanítsák, hogy az a legkisebb mértékben terhelje a természetet.