dr. Barótfi István
Mezőgazda Kiadó
A hang valamilyen közegben létrejövő rezgés. A vivőközeg szerint megkülönböztetünk: léghangot (a vivőközeg gáz, leggyakrabban levegő); folyadékhangot (a vivőközeg folyadék, leggyakrabban víz); testhangot (a vivőközeg valamilyen szilárd test).
A hang a közegben hullám alakban terjed. Gázokban és folyadékokban csak hosszanti (longitudinális) hullámok keletkeznek, szilárd testekben ezen kívül más hullámtípusok is fellépnek: pl. haránt-, nyomási, hajlító-, csavaró, felületi (Rayleigh-)hul-lámok.
A térnek azt a részét, amelyben a hanghullámok terjednek, hangtérnek nevezzük. A hangtér a hely és idő függvényében két mennyiséggel írható le, a gyakorlatban rendszerint a hangnyomást és a részecskesebességget adjuk meg. A hangnyomás a hangtér mérhető adata. A részecskesebesség a vivőközeg elemi részecskéinek váltakozó (rezgés-)sebessége, amellyel azok nyugalmi helyzetük körül rezegnek.. A szomszédos részecskék egymásnak adják át energiájukat, így történik a hullámterjedés.
A hangsebességa hullám terjedési sebessége. A c hangsebesség, m/s, a közeg tulajdonságaitól függ. Gázokban
ahol:
κ – a fajhőviszony,
po – a közeg statikus nyomása, Pa,
ρo – a közeg nyugalmi sűrűsége, kg/m3.
Levegőben a hangsebesség lényegében az abszolút hőmérséklettől függ:
ahol:
T – a levegő abszolút hőmérséklete, K.
A hangsebesség nagyságát különböző hőmérsékletű levegőben, néhány gázban és folyadékban a 6.1. táblázat tartalmazza.
6-1. táblázat - A hangsebesség különböző hőmérsékletű levegőben, néhány gázban és folyadékban (Heckl-Müller 1975 ill. Rieländer 1982 szerint)
A közeg megnevezése | Hőmérséklet, °C | Hangsebesség, m/s |
–50 | 299 | |
Levegő | –10 | 325 |
0 | 331 | |
+10 | 337 | |
+15 | 340 | |
+20 | 343 | |
+50 | 360 | |
+100 | 387 | |
Nitrogén | +20 | 337 |
Oxigén | +20 | 326 |
Szén-dioxid | +20 | 268 |
Metán | +20 | 445 |
Hélium | +20 | 1005 |
Hidrogén | +20 | 1310 |
+20 | 1180 | |
Benzin | +20 | 1120 |
Meti-alkohol | +20 | 1450 |
Higany | 0 | 1440 |
Víz | +10 | 1480 |
+15 | 1498 |
Szilárd testekben a hangsebesség a hullámtípustól is függ. Legnagyobb sebességgel a tiszta longitudinális hullámok terjednek. Sebességük rudakban, cL, m/s:
ahol:
E – az anyag rugalmassági modulusa, Pa,
ρ – az anyag sűrűsége, kg/m3.
Az anyagjellemzőket néhány fémre és építési anyagra a 6.2. táblázat foglalja össze.
6-2. táblázat - Néhány anyag sűrűsége, rugalmassági modulusa, veszteségi tényezője és a hosszanti hullámok terjedési sebessége (Heckl 1975 és Fasold 1973 szerint)
Az anyag megnevezése | Sűrűség, ρ, 103 kg/m3 | Rugalmassági modulus, E, 109 N/m2 | A hosszanti hullámok sebessége, cL, m/s | Veszteségi tényező, η, 10–3 |
Alumínium | 2,7 | 72 | 5,2 | 0,03…0,1 |
Acél | 7,8 | 210 | 5,2 | 0,02…0,3 |
Réz | 8,5 | 95 | 3,3 | ≈2 |
Ólom | 11,3 | 17 | 1,2 | 2…30 |
Azbesztcement | 2,0 | 28 | 3,7 | 7…20 |
Gipsz | 1,2 | 7 | 2,4 | ≈6 |
Beton | 2,3 | 26 | 3,4 | 4…8 |
Könnyűbeton | 1,3 | 4 | 1,7 | 10…15 |
Tégla | 1,8…2,0 | ≈16 | 2,5…3,0 | 10…20 |
Tölgyfa | 0,7…1,0 | 2…10 | 1,5…3,5 | 10 |
Fenyőfa | 0,4…0,7 | 1…5 | »2,5 | 8 |
Plexi | 1,2 | 5,6 | 2,2 | 20…40 |
Üveg | 2,5 | 60 | 4,9 | 0,6…2 |
A T periódusidő az a legrövidebb idő, amely alatt a rezgés periodikusan ismétlődik. A hang f frekvenciája az egy másodpercre eső teljes rezgések száma, mértékegysége a hertz (Hz). A frekvencia a periódusidő reciproka:
A hangsebességből és a frekvenciából számítható a hullámhossz:
Az emberi fül a 20…16 000 (kivételesen a 16…20 000) Hz frekvenciatartományba eső hangokat érzékeli. Az ennél kisebb frekvenciájú hangokat infrahangnak, míg a hallástartomány fölé eső hangokat ultrahangnak nevezzük (6.1.ábra). Az érzékelésnek nem csak frekvencia-, hanem hangnyomáskorlátai is vannak. A még éppen hallható hangok frekvenciafüggvényét halásküszöbnek nevezzük. A legkisebb hallható hang hangnyomása kb 1,4·10–5 Pa. A hallásküszöb alá eső hangok a küszöb alatti hangok. A hang erősségét növelve elérjük a fájdalomküszöböt. A fájdalomküszöb is függ a frekvenciától, de kisebb mértékben, mint a hallásküszöb. A fájdalomküszöb feletti hangokat szuperhangnak hívjuk (6.1. ábra).
A gyakorlatban általábana hangnyomás effektív értékét használjuk, a műszerek is elsősorban ezt mérik. A hangnyomás effektív értékének p e jeléből az „e” indexet rendszerint elhagyjuk, és p hangnyomáson annak effektív értékét értjük. Ennek matematikai kifejezése:
ahol:
T – az integrálási idő (időállandó).
Szinuszos tisztahang esetén az effektív érték:
ahol:
pmax – a hangnyomás legnagyobb pillanatnyi értéke (amplitúdója), Pa.
A hangtér másik fontos jellemzőjének, a részecskesebességnek az effektív értéke hasonlóképp írható fel:
A hanghullám I intenzitása, W/m2, a hangnyomás és a részecskesebesség szorzatának időbeli átlagával egyenlő:
ahol a felülvonás az időbeli átlagolást jelenti.
A hanghullám W teljesítménye, W, a hangforrást körülvevő teljes felület és az intenzitás szorzatával egyenlő.
A közeg nyugalmi sűrűségének és a hullám sebességének szorzatát Zo fajlagos akusztikai impedanciának, más néven akusztikai keménységnek nevezzük, Pa s/m:
ahol:
ρo – a közeg nyugalmi sűrűsége, kg/m3,
c – a hangsebesség, m/s.
Az intenzitás és a hangnyomás közötti összefüggés síkhullám esetén:
Az S felületen áthaladó teljesítmény:
Szabad síkhullám esetén a hullámfrontok síkok, a terjedés egydimenziós. A hullámfrontok c sebességgel akadálytalanul haladnak a tér egyik irányába, pl. az x irányba. A szabad síkhullám egyenlete:
A részecskesebességre ugyanilyen alakú egyenletet írhatunk fel. Síkhullám esetén a hangnyomás és a részecskesebesség azonos fázisban van.
Ennek a másodrendű parciális differenciálegyenletnek a megoldása az a hangnyo-más-és részecskesebesség-függvény, amely kielégíti a fenti egyenletet:
és
ahol:
pmax, vmax – a hangnyomás ill. a részecskesebesség csúcsértéke (amplitúdója),
ω – 2 · π · f a kör frekvencia,
k – ω/c = 2π/λ a hullámszám.
A térben minden irányban terjedő gömbhullámok legegyszerűbb esete, ha a hangforrás a térfogatát periodikusan változtató, ún. lélegző gömb. Ebben az esetben a hangnyomás t időben és a középonttól r távolságban
ahol:
A – a hullámra jellemző amplitúdótényező, N/m.
Gömbhullám esetén a hangnyomás amplitúdója nem független a távolságtól, hanem a hangforrás középpontjától való távolsággal fordítva arányos. A részecskesebesség csak a hangforrástól a hullámhosszhoz viszonyítva nagyobb távolságban, az ún. távoltérben van a hangnyomással fázisban. A hangforrás és a távoltér határa közötti térrészt közeltérnek nevezzük. A részecske sebessége távoltérben:
A síkhullámok intenzitása a távolság függvényében –a veszteségektől eltekintve – nem változik, mivel a felület, amelyen a teljesítmény eloszlik, állandó. Gömbhullámok esetén az intenzitás r távolságban:
ahol:
W – a hangforrás teljesítménye.
Ha a hangtér valamely helyén két vagy több hullám találkozik, interferencia következik be (szuperpozíció elve). Amikor azonos frekvenciájú és amplitúdójú, azonos fázisú hullámok találkoznak, az amplitúdó megkétszereződik. Ha a fáziskülönbség 180°, akkor az eredő 0 lesz, a két hullám kioltja egymást.
Az interferencia gyakori esete, amikor a hangvisszaverődés következtében két azonos frekvenciájú, ellenkező irányban haladó hullám találkozik. Ilyenkor állóhullám jöhet létre, amelynek l/2 távolságokban helyhez kötött maximumai és ezek között nullapontjai (csomópontjai) vannak.
A hangtér jellemzői nagy értéktartományt fognak át. A hangnyomás gyakorlatban előforduló értékei pascalban 106 nagyságrend különbségűek. A hangintenzitás, ill. a hangteljesítmény, W/m2 ill. W, a hangnyomással való négyzetes összefüggés miatt 12 nagyságrendet fog át. A gyakorlatban ezért ezeket a mennyiségeket nem természetes egységben adjuk meg, hanem szintekkel számolunk, decibelben, dB. A szintek számolásakor használt mennyiségek mindig effektív értékek.
A hangnyomásszint, Lp, dB:
ahol:
po = 2·10–5 Pa, a hangnyomás alapértéke.
Az LI hangintenzitásszint, dB:
ahol:
Io = 10–12 W/m2, a hangintenzitás alapértéke.
Az LW hangteljesítményszint, dB:
ahol:
Po = 10–12 W, a hangteljesítmény alapértéke.
A szintek összegzésekor a hangnyomásnégyzeteket, a hangintenzitásokat ill. a hangteljesítményeket kell összeadni. Az Le eredő szint:
ahol:
Li – az i-ik összegzendő szint.
Két azonos szint eredője 3-mal több az összetevőknél. Különböző nagyságú szintek esetén a kisebbik szint (3 dB-nél) kevesebbel járul hozzá az eredő nagyságához, pl. 60 dB és 70 dB eredője Le = 70,4 dB.
Rezgések esetében a szintek helyett inkább a rezgés gyorsulását (m/s2) szoktuk meghatározni. Ha mégis gyorsulásszintet használunk, azt a hangnyomásszinthez hasonlóan kell képezni ill. összegezni:
ahol:
a0 =10–6 m/s2.
A hangnyomásszintek ábrázolását a frekvencia függvényében hangszínképnek nevezzük. A tisztahang (szinuszos hang) színképe az adott frekvenciához tartozó egyetlen függőleges vonal. Összetett periodikus hang színképe vonalas. Összetett, nem periodikus hang esetén folytonos színképet kapunk.
A frekvencia elemzéséhez sávszűrőket, ill. digitális technikát használunk. A sávszűrők a hangenergiát meghatározott frekvenciahatárok között, azaz meghatározott frekvenciasávban átengedik, e sávon kívül azonban visszatartják. A környezeti zajmérésekben leggyakrabban oktáv-vagy tercszűrőket alkalmazunk, de vannak keskenyebb sávú szűrők is. Az alkalmazott szűrők szerint oktávsávos, tercsávos vagy keskenysávú elemzésről beszélünk. A digitális berendezések ugyanezeket a jelenségeket számsorokkal képzett műveletek útján állítják elő.
Oktávsávok esetén az ff felső határfrekvencia az fa alsó határfrekvencia kétszerese, a középfrekvencia pedig a határfrekvenciák mértani középértéke, azaz
Tercsávok esetén az alsó és a felső határfrekvencia hányadosa logaritmikusan éppen harmada az oktávsávénak:
Hangszínképet nemcsak hangnyomásszintekkel, hanem hangteljesítmény-szintek-kel is felrajzolható. A szabványos oktáv-és tercsáv-középfrekvenciákat és a sávhatárokat a 6.3. táblázat tartalmazza. Keskenysávú elemzés esetén a sávhangnyomásszintek mellett minden esetben meg kell adni a sávszélességet.
6-3. táblázat - Terc- és oktávsávok szabványos sávközépfrekvenciái és sáv-határfrekvenciái (MI 19401)
Sáv-határfrekvencia, fa, ff,Hz | Tercsáv-középfrekvencia, Hz | Oktávsáv-Középfrekvencia, Hz |
22,4 | —————————————— | —————————————— |
25 | ||
28 | — — — — — — | |
31,5 | 31,5 | |
35,5 | — — — — — — | |
40 | ||
45 | —————————————— | —————————————— |
50 | ||
56 | — — — — — — | |
63 | 63 | |
71 | — — — — — — | |
80 | ||
90 | —————————————— | —————————————— |
100 | ||
112 | — — — — — — | |
125 | 125 | |
140 | — — — — — — | |
160 | ||
180 | —————————————— | —————————————— |
200 | ||
224 | ||
250 | 250 | |
280 | ||
315 | ||
355 | —————————————— | —————————————— |
400 | ||
450 | ||
500 | 500 | |
560 | ||
630 | ||
710 | —————————————— | —————————————— |
800 | ||
900 | ||
1000 | 1000 | |
1120 | ||
1250 | ||
1400 | —————————————— | —————————————— |
1600 | ||
1800 | —————————————— | |
2000 | 2000 | |
2240 | —————————————— | |
2500 | ||
2800 | —————————————— | —————————————— |
3150 | ||
3550 | —————————————— | |
4000 | 4000 | |
4500 | —————————————— | |
5000 | ||
5600 | —————————————— | —————————————— |
6300 | ||
7100 | —————————————— | |
8000 | 8000 | |
9000 | —————————————— | |
10000 | ||
11200 | —————————————— | —————————————— |
Az egy oktávsávhoz tartozó három tercsávban mért hangnyomásszintek eredője egyenlő az oktáv-hangnyomásszinttel. Ha egy oktávsáv tercsávjaiban a hangnyomásszintek egyenlőek, akkor az oktáv-hangnyomásszint 4,8 dB-lel nagyobb a terchangnyomásszintnél. Az összes oktáv-ill. tercsávban mért sáv-hangnyomásszintek eredője egyenlő a teljes tartományban mért összegszinttel, az ún. lineáris-mérés eredményével, ami a hangnyomásszint-mérőtől függően infra-vagy ultrahang-kompo-nenseket is tartalmazhat. Ebben az esetben a lin-mérés eredője nagyobb lehet a hallható frekvenciasávba eső sávhangnyomásszintek eredőjénél.
A hangszínképet oszlopos diagrammal adhatjuk meg. A frekvenciaskála oktávvagy tercelemzés esetén logaritmikus. A 6.2. ábrán frekvenciaszínkép ábrázolására láthatunk példát.