Környezettechnika
dr. Barótfi István
Mezőgazda Kiadó
A környezeti zajvédelem területén az érvényes általános előírásokat a Minisztertanács 12/1983. (V. 12.) MT számú, a zaj-és rezgésvédelemről szóló rendelete tartalmazza. Veszélyes mértékűnek és tilos zajkeltésnek minősíti azt a zaj-, illetve rezgésszintet, amely meghaladja a zaj-és rezgésterhelési, illetve zajkibocsátási határértéket. Ez a jogszabály tartalmazza a környezeti zaj-és rezgésvédelem legfontosabb szabályait, valamint meghatározza a hatósági hatásköröket és kijelöli a további szabályozás irányait.
A rendelet igyekszik a hangsúlyt a megelőzésre helyezni, az új létesítményekre tartalmaz részletes előírásokat. A műszaki tervezés során lehet ugyanis viszonylag kisebb költséggel – esetenként éppen többletköltség nélkül – megfelelő mértékű zaj-és rezgéscsökkentést elérni. A rendelet ezért különbséget tesz az újonnan létesülő és a már meglevő zaj-és rezgésforrások között. Az új létesítményekre szigorúbb előírások vonatkoznak.
A rendelet az újonnan létesülő zaj és rezgés szempontjából legjelentősebb forrásokra, tehát a közlekedéstől, az ipari üzemektől és az építkezésektől származó zajra és rezgésre állapít meg követelményeket.
Az újonnan létesülő üzemi létesítményben folytatott tevékenységre és az építési munkákra a rendelet egyedi zajkibocsátási (emissziós) határértékek megállapítását teszi kötelezővé már a tervezés fázisában. Ilyenkor a tervező köteles az elsőfokú környezetvédelmi hatóságtól zajkibocsátási határértéket kérni és annak betartásáról gondoskodni is köteles (6.§).
Ettől csak akkor lehet eltekinteni, ha a zajterhelési határérték teljesülni fog és erről a tervező nyilatkozik.
Hasonló az eljárás építési munka esetén is, de a zajkibocsátási határértékeket a kivitelezőnek kell megkérnie, illetve betartásáról is neki kell gondoskodnia.
A meglevő létesítmények zajcsökkentését fokozatosan, hosszabb idő alatt lehet megoldani (11.§). A rendelet a meglevő üzemi létesítményekre is lehetővé teszi az egyedi zajkibocsátási határértékek előírását.
A meglevő közlekedési létesítmények forgalma által okozott zaj és rezgés mértékének jelentős csökkentése belátható időn belül nem valósítható meg. A közlekedési zajra vonatkozó határértékek elsősorban új létesítményekre értelmezhetők. Ennek megfelelően a rendelet a meglevő közlekedési létesítmények esetében csak szűk körre, az emberi egészség védelme érdekében halaszthatatlan feladatokra korlátozza az intézkedés lehetőségét (14.§).
A rendelet a zajvédelem sajátosságainak megfelelően az általános védettségen túl fokozottan védett területeket különböztet meg. Ezek mindig összefüggő területek, ahol a követelmények szigorúbbak, a zaj elleni védettség jobban érvényesül. A zajvédelem sajátosságai következtében egész városok vagy régiók kiemelése nem lehetséges. Fokozottan védetté így egyes lakónegyedek, gyógy-és üdülőterületek, a települések egyes kulturális műemléki vagy pihenési célokat szolgáló részei nyilváníthatók.
A csendes övezetek kijelölése a zaj ellen kiemelt, különleges védelmet igénylő létesítmények védelmét szolgálják. A csendes övezetek mindig egy meghatározott létesítményt vesznek körül, általában kisebb kiterjedésűek. Határértékek megállapítására itt nem kerül sor, a fő cél a zajforrások távoltartása a létesítménytől (pl. forgalom megtiltása).
Zajgátló védőterületek kijelölése indokolt olyan létesítmények környezetében, amelyek zajkibocsátása a szükséges mértékre nem csökkenthető (19.§). A zajgátló védőterületen belül a zaj erőssége szerinti fokozatokban zajgátló övezeteket kell kijelölni. Cél a település fejlesztésének korlátozása a zajforrás irányába.
A rendelet hatósági jogkörrel ruházza fel a környezetvédelmi hatóságot. Főbb feladatai a következők:
közreműködés a területrendezési, területfejlesztési tervek jóváhagyásában,
üzemi létesítmények és építési munka egyedi zajkibocsátási határértékeinek megállapítása,
meghatározott közlekedési létesítmények létesítése során zaj-és rezgésvédelmi szakhatósági közreműködés,
a rendelet által részletezett esetekben kötelezés az egyedi zajkibocsátási, illetőleg zaj-és rezgésterhelési határértékek megtartására,
meghatározott esetekben zaj-, illetőleg rezgéscsökkentő létesítmények, berendezések létesítésének előírása,
a zajt, illetőleg rezgést okozó tevékenység korlátozása, illetőleg felfüggesztése, ha az okozott zaj vagy rezgés a környezetre közvetlen, súlyos veszélyt jelent,
zaj-és rezgésbírság kiszabása,
közreműködés a fokozottan védett területek, a csendes és a zajgátló övezetek kijelölésénél.
A kulturális, szórakoztató, üdülési sport és más hasonló szolgáltatási tevékenység (a rendelet mellékletében felsorolt lista szerint) működése következtében keletkező zajkeltés esetén az elsőfokú környezetvédelmi hatósági jogkört a helyi önkormányzat jegyzője látja el, míg egyéb esetekben ez a feladat az illetékes környezetvédelmi felügyelőségé.
A zajvédelmi rendelet előírja, hogy a környezetünkben a határértéket túllépő zajkibocsátású üzem vagy közlekedési létesítmények üzemeltetőit, építési munka során a kivitelezőt zaj-, illetve rezgésbírság megfizetésére kell kötelezni.
A bírság megállapításának módját a 2/1983. (V. 25.) OKTH rendelkezés melléklete tartalmazza, amelyet a 12/1990. (V.23.) KVM rendelet a következők szerint módosított:
A zaj-és rezgésbírság összegét az
képlet alapján kell megállapítani, ha
– új üzemi létesítmény üzembe helyezését, valamint építési munka során annak megkezdését,
meglevő üzemi létesítmény esetén a környezetvédelmi hatóság által megadott határidőt
követően az okozott zaj meghaladja a megállapított zajkibocsátási határértéket;
B = 2000 (2T2 + L + H + 50)
képlet alapján kell megállapítani, ha új út, vasútvonal, polgári repülőtér létesítését követően az okozott zaj vagy rezgés meghaladja a megadott zaj-, vagy rezgés terhelési határértékeket;
B = 2000 (2T2 + L2 + H2 + 50) Cc
képlet alapján kell megállapítani, ha
új üzemi létesítmény üzembe helyezését, valamint építési munka során annak megkezdését,
meglevő üzemi létesítmény esetén a környezetvédelmi hatóság által megállapított határidőt követően
az okozott rezgés meghaladja a megengedett rezgésterhelési határértéket.
A képletekben
B – a bírság forintban kifejezett összege,
T – a megállapított zajkibocsátási, illetőleg a megengedett zaj-, vagy rezgésterhelési határértékek dB-ben meghatározott legmagasabb túllépésének mértékszáma, amelynek értéke legfeljebb T = 30 lehet;
L – azon szobák,
H – közintézmények azon védendő helyiségeinek száma, amelyek ablaka előtt a zajforrás által okozott zaj meghaladja a megengedett zajterhelési határértékeket, amelyek padlózatán az okozott rezgés meghaladja a megengedett rezgésterhelési határértékeket.
Az L és H legmagasabb értéke
az a) pontban szereplő képlet alkalmazása esetén:
L = 800 db; H = 200 db
a b) pontban szereplő képlet alkalmazása esetén
L = 1500 db; H = 500 db
a c) pontban szereplő képlet alkalmazása esetén
L =50db; H =30db
Az a) pontban szereplő képlet C A tényezőjének értékét a
képlet alapján kell kiszámítani, ha a túllépéssel érintett helyiségek száma (L + H) nem éri el a 15-öt, egyébként a CA =1.
A c) pontban szereplő képlet CC tényezőjének értékét a
képlet alapján kell kiszámítani, ha a túllépéssel érintett helyiségek száma (L + H) nem éri el az 5-öt, egyébként a CC =1.
A bírság összegét a környezetvédelmi hatóság –az egyéb körülmények mérlegelésével – 0,2-től 1,5-ig terjedő szorzók alkalmazásával módosíthatja. 1,0-nél nagyobb szorzó csak akkor alkalmazható, ha a zajkibocsátási határérték-túllépés a 10 dB(A) mértéket meghaladja és annak kialakulása szándékos cselekmény vagy súlyos gondatlanság (pl. zajcsökkentő elem eltávolítása stb.) következménye. A bírság összegét a bírság kiszámításának alapjául szolgáló határérték ismételt túllépése esetén súlyosbító szorzókkal kell növelni.
A súlyosbító szorzó értéke:
a határérték második alkalommal történő túllépésekor legfeljebb 1,5;
a harmadik és minden további alkalommal történő túllépéskor legfeljebb 2 lehet.
A környezeti zaj-és rezgésterhelési határértékeketa 4/1984. (I. 23.) EüM sz. rendelet írja elő.
A határértékek üzemi létesítményektől, építkezésektől és közlekedéstől származó zajterhelésre, új lakó-, üdülő-és közösségi épületekben a külső környezetből származó rezgések egyenértékű súlyozott rezgésgyorsulására vonatkoznak. A határértékek a nappali és éjszakai időszakra vonatkozóan zaj esetén a rendezési tervekben megadott különböző területi funkcióktól, rezgés esetén az épület jellegétől függ. A határértékek a mellékelt X.1–X.4. táblázatokban találhatók. A különböző rendeltetésű helyiségekben megengedett egyenértékű A-hangnyomásszinteket nem az EüM rendelet, hanem az MSZ 18151/1–82. sz. szabvány tartalmazza.
A megfelelőnek mondható –és európai szinten is elismert, a ’80-as évek elején hatályba lépett – hazai szabályozás betöltötte feladatát és valóban jelentős eredményeket értünk el a káros zajok elleni küzdelemben. Figyelembe kell venni azonban azt is, hogy a környezetvédelem olyan, „újnak” tekinthető területéről van szó, amelyet – nemcsak hazánkban, hanem a világ nálunk gazdaságilag fejlettebbnek mondható részén is – most kezdenek mind inkább súlyának megfelelően kezelni.
A 12/1983. (V. 12.) MT sz. rendelet hatálybalépése óta eltelt évek során bekövetkezett társadalmi, gazdasági változások és műszaki-tudományos fejlődés mindenképp indokolttá tette, hogy az alkalmazás során szerzett tapasztalatok alapján újra szabályozzuk a környezeti zaj és rezgés elleni védelmet.
A kialakítandó új zajvédelmi szabályozás szakmai tervezete elkészült (korm. rend. tervezet), s várhatóan 2000-ben jelenik meg. A tervezett új szabályozás egy-két jelentősebb pontjára hívnánk fel a figyelmet. Ezek olyan problémákat hivatottak megoldani, melyek a minisztertanácsi rendelet alkalmazása során naponta jelentkeztek a hatósági munka során.
Kiemelések a tervezett változtatásokból:
A korábbi rendelet is károsnak minősít olyan jellegű zajhatást, amikor határértéket nem lehet előírni, illetőleg a zajkeltés hasonló körülmények között nem ismételhető, de érzékszervi észleléssel megállapíthatóan emberek nyugalmát jelentős mértékben zavarja. Azonban ennek hatósági érvényesítésére a jelenlegi jogszabályok nem adtak kellő támogatást. A zaj megengedett mértékére vonatkozóan az új szabályozás tervezete nem csak számszerű értékekhez kötött betartandó határértékeket tartalmaz – miként ezt a 12/1983. (V. 12.) MT sz. rendelet tette-, hanem zajvédelmi követelmények megtartását írja elő. (Ez adott esetben használatra, időbeli, vagy bármilyen egyéb jellegű korlátozásra vonatkozhat. Ezt a követelményt az illetékes környezetvédelmi hatóság határozatban írhatja elő – függetlenül az adott terhelés számszerű értékétől.) Ezzel lehetőséget adhatunk az eljáró hatóság részére egyes speciális esetekben a szubjektív zavaró hatás egyedi mérlegelésére és értékelésére is.
Pótolja a tervezett kormányrendelet a minisztertanácsi rendelet nagy hiányosságát is, hogy nem definiálta – a jogszabályban egyébként hivatkozott – jelentős mértékű túllépés fogalmát. Ennek hiányában pl. a meglevő közlekedési létesítmények zajcsökkentésre való kötelezésére gyakorlatilag nem nyílt lehetőség.
A tervezet szakmai változata szerint új zajforrás telepítésekor ezentúl nem elegendő a tervezői nyilatkozat arra vonatkozólag, hogy a majdani üzemszerű működés során megfelel a telephely a vonatkozó zajvédelmi előírásoknak, hanem akusztikai számításokkal, szakvéleményben kell igazolni azt.
A tervezett új szabályozás bevezeti az ún. „háttérterhelés” fogalmát, amely meglevő kedvező környezeti zajállapotok megőrzését szolgálja.
A felsorolt jogszabályi változtatások mind-mind a környezeti zajvédelem sajátos érdekeinek hatásos képviseletét hivatottak elősegíteni. Fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy számos egyéb olyan jogszabály van előkészítés alatt, melyek ugyancsak segítik hasonló problémák megoldását.
Az egyik ilyen jogszabály-tervezet a telepengedély alapján gyakorolható ipari és szolgáltató tevékenységekről, valamint a telepengedélyezés rendjéről szóló tervezett kormányrendelet. A tervezet szerint a telepengedélyezés során a környezetvédelmi hatóságnak – szakhatósági jogkörénél fogva – lehetősége lesz a követelmények érvényesítésére. A telepengedélyezési eljárásokat a már működő létesítményekre is – rövid határidőn belül –le kell folytatni a rendelet tervezete szerint, így a meglévő környezeti problémák is kezelhetők lesznek.