Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I–III.

Főoldal > Tankönyvtár > Könyvek > Művészet

Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I–III.

Enciklopédia Kiadó

Beágyazás

FEHÉR, György

festő, (Miskolc, 1929. január 22. - )

1946-48-ig a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István tanítványa volt. 1948-ban kivándorolt Magyarországról. Az Ausztriában és Kanadában töltött évek után, 1954-ben végleg Franciaországban telepedett le. 1957 végétől, szakítva addigi absztrakt festészetével, a figurális ábrázolás felé fordult. Húsz éven keresztül rendszeresen dolgozott Ibizán, ahol a sziget természeti szépségeit, a tengert, a kikötőben pihenő hajókat, parti jeleneteket és fürdőzöket megörökítő képeket festett. Később az őt körülvevő apró tárgyak ragadták meg figyelmét, és azóta is ezek szolgáltatják csendéleteinek témáját. Jelentősek a neves Mourlot-műhelyben készített, könyveket illusztráló litográfiái (Saint-Exupéry összes művei, 54 litográfia, 1963; P. Verlaine: Sagesse, Jadis et Naguere, 12 litográfia, 1966). • 1954-ben végleg letelepedett Párizsban, és ekkor indult el festői karrierje is. Itt fedezte fel az akkor korszerű absztraktot, a tasizmust, amely néhány évre az ő alkotói világát is meghatározta. Amikor megmutatta képeit Pierre Loebnek, az európai szinten is egyik legjelentősebb galériás azonnal szerződést kínált fel számára. A Galerie Pierre-ben tartották 1925-ben a szürrealisták első csoportos tárlatát, rendszeresen kiállított többek között Miró, Braque és Picasso, de – magyar művészek közül – láthatta itt már korábban a közönség Czóbel Béla, Réth Alfréd, Rogi André, Prinner Anton, illetve később Kallós Pál, Vajtó Ágota és Szenes Árpád műveit is. Érdemes megemlíteni a galéria egy másik, személyesebb jellegű magyar vonatkozását is: Fehér György szerződtetése táján találkozott Pierre Loeb Vajtó Ágotával is, akit aztán később feleségül vett. A Pierre Galéria művészeként Fehér György absztrakt képeket festett, néhány év után azonban úgy érezte, hiába sikeres, e kifejezésmód mégsem megfelelő számára. A döntő élményt egy velencei utazása jelentette: a város festői szépsége keltette érzést nem lehetett visszaadni a vásznon az addigi absztrakt módon. Ekkor a művész megvált a biztonságot jelentő galériától, hogy megtalálja a számára megfelelő pikturális nyelvet. Kísérletei révén kialakított egy félig absztrakt, félig figuratív stílust, amellyel végre ki tudta fejezni az élményt, amely megérintette és alkotásra ösztökélte. A Pierre Galériában 1959-ben rendezett „Nyolc harmincéves festő” című kiállításon már ilyen képpel jelentkezett. Ugyanebben az évben a legfontosabb párizsi galériás negyedben található Galerie de Seine-ben nyílt önálló tárlata. Rövidesen egy képe, amelyet a Charpentier Galériában állították ki, akkora sikert aratott, hogy egyszerre négy galéria kínált számára exkluzív szerződést, melyek közül a Bellier Galéria ajánlatát fogadta el. A hatvanas években az egyik legfontosabb galériás, a japán Tamenaga kötött vele szerződést, miután első találkozásuk alkalmával már egyszerre megvásárolt tőle több mint hatvan képet. Együttműködésük mintegy 15 évig tartott. Ebben az időszakban Fehér felépítette házát Ibizán, ahol évente több hónapot is eltöltött családjával. A mediterrán napfény ihlette hangulat, az ottani házak, kikötők azóta is visszatérő elemei képeinek. 1974-ben az egyik legfontosabb spanyol galériában, a madridi Theonál láthatta alkotásait az európai közönség. A nyolcvanas évektől számos francia galéria – mint a Galerie Anne Colin, a Galerie Corianne, vagy a barbizoni Cotérue – rendezett tárlatot műveiből. Magyarországi bemutatkozásával egészen 2000-ig várnia kellett, amikor is a Derkovits Galériában ismerkedhettek meg képeivel a budapestiek. (Kiss Zsuzsa)

Mesterei .