Enciklopédia Kiadó
Enciklopédia Kiadó
1902-1904: Julian Akadémia és École des Beaux-Arts, mesterei: J. P. Laurens, F. Cormon. Az Állami Nagy Aranyérem birtokosa (1946). A MIÉNK (1908), a Nyolcak (1908), majd a Képzőművészek Új Társasága (1924) tagja, az Európai Iskola (1945) művésze. A XX. sz.-i modern magyar piktúra meghatározó egyénisége. A Fauves-hoz és némiképpen a kubizmushoz kötődik stílusa. Annak ellenére, hogy nem jár Nagybányán, kifejezésmódját a neósoké is alakítja, sőt Rippl-Rónai művészete - akit mesterének tart - is hatott alkotásmódjára. A 1900-as évek elején ismerte meg Ady Endrét és Fülep Lajost Párizsban. A francia művészet - pl. Matisse - mellett tehát a magyar szellemi élet jeles képviselői szintén formálták szemléletét (Aktos kompozíció, 1911 körül). 1906-ban hazatért Párizsból. A Nyolcakhoz való csatlakozásával teljesedett ki festészete, melynek lényege, hogy kisebb mértékben Cezánne módszerét, ill. a kubizmus és a fauvizmus eredményeit egyaránt felhasználja, ötvözi kompozíciói készítésénél, miközben megmarad a szerkezetet és a koloritot kiemelő figuralitásnál (Régi váci vám, 1911 körül). Társadalmi megbecsülését erősítette és megélhetését, anyagi biztonságát segítette Boncza Bertával, Csinszkával, Ady özvegyével kötött házassága. Ettől az időszaktól gyakorlatilag minden idejét a festészetnek szentelhette. A két háború között a Nyolcak csoport volt tagjainak ábrázolásmódját az intimebb hang, a befelé fordulás, a privát szféra bemutatása és a posztimpresszionizmushoz való közeledés jellemzi. Márffynál ezt a fény-szín-hangulat festészetet még egyénibbé, kifejezőbbé teszi koloritjának erősödése, kivilágosodása, párássá-légiessé, sejtelmessé válása (Csipkekendős nő, 1930 körül, Tiarich Zdenka és Csinszka, 1930). Szemléletének nyitottságát mutatja, hogy csatlakozik az Európai Iskolához, de festészetének karaktere lényegében már nem változik (Lovak, 1940-es évek, Önarckép, 1950 körül). Egy évvel a halála előtt, 1958-ban megrendezik gyűjteményes kiállítását az Ernst Múzeumban, ahol a két háború között többször is kiállította alkotásait. ~ a XX. sz. első felének tipikus művésze. A századelő modern európai irányzatainak és a hazai, elsősorban a nagybányai tradíciók ötvözése révén sikerült megújítania honi piktúránkat, annak ellenére, hogy e kettősséget érezzük művészetében.
Mesterei .
Laurens, J. P., Cormon, F..
Egyéni kiállítások .
1907 • Uránia Műkereskedés [Gulácsy Lajossal]
1921 • Stúdió, Budapest
1922 • Helikon Galéria, Budapest
1928 • Ernst Múzeum, Budapest
1930 • Ernst Múzeum, Budapest
1931 • Tamás Galéria, Budapest
1946 • Ernst Múzeum, Budapest
1958 • Ernst Múzeum, Budapest
1978 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1986 • Vigadó Galéria, Budapest.
Válogatott csoportos kiállítások .
1906 • Salon d'Automne
1911 • Nyolcak, Nemzeti Szalon, Budapest
1946 • Az Európai Iskola grafikai és kisplasztikai kiállítása, Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, Budapest
1948 • Mi magunk, Budapest, Üllői út 11.
Művek közgyűjteményekben .
Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár
Fővárosi Képtár, Budapest
Janus Pannonius Múzeum, Modern Magyar Képtár, Pécs
Kieselbach Gyűjtemény
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Radnai Gyűjtemény, Városi Múzeum, Győr
Rippl-Rónai József Múzeum, Kaposvár.
Irodalom .
Bölöni Gy.: ~, Auróra, 1911/7.
Kállai E.: ~ újabb munkái, Ars Una, 1924/4.
Pátzay P.: ~, Berlin, 1927
Rabinovszky M.: ~ művészete, Magyar Grafika, 1928/3-4.
Márffy Ö.: Gondolatok a művészetről, Új Szín, 1930/1.
Kassák L.: Vallomás tizenöt művészről, Budapest, 1942
Kassák L.: Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig 1947. Éljünk a mi időnkben, Budapest, 1978
Körner É.: Műteremlátogatás ~nél, Műterem, 1958/1.
Zolnay L.: ~, Budapest, 1966
Passuth K.: ~ (monogr.), Budapest, 1978.