Ugrás a tartalomhoz

Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény

Sz. Jónás Ilona

Osiris Kiadó

1. fejezet - BIZÁNC (VI–X. SZÁZAD)

1. fejezet - BIZÁNC (VI–X. SZÁZAD)

RABSZOLGÁK, COLONUSOK

Szemelvények a Codex Iustinianusból

A Iustinianos uralkodása alatt (527–565) készült Codex, a római jog gyűjteménye. Tribonianos és Theophilés jogászok szerkesztésében állították össze 528 és 559 között. A gyűjtemény részei: A Digesták vagy Pandekták (534) a római jogszolgáltatás összefoglalását, a Novellák (545) az 533 utáni rendelkezéseket tartalmazták, az Institúciók (532) a jogi ismeretek kézikönyvéül szolgált.

Krueger, 1915.

Annak megtiltása, hogy rabszolgát föld nélkül adjanak el

Valentinianos és Valens császárok, valamint Gratianus: Maximusnak (366–383 között) XI. 48. 7.

Mint ahogyan egyáltalán nem szabad föld nélkül eladni a birtokon született (originarios) [rabszolgákat], úgy nem szabad föld nélkül eladni földre telepített és lajstromba vett rabszolgákat (rusticos censitosque servos) sem. Azt sem engedjük meg, hogy kiagyalt csel révén a törvény megsértésével azt a gyakorlatot folytassák, amit gyakran elkövetnek a birtokon született (in originariis) rabszolgák esetében, hogy ti. csak egy kis részt adnak át a vevőnek abból a földből [melyre az telepítve van], s a teljes parcella egész művelését elveszik tőle. Ellenben megköveteljük, hogy amikor egész parcellák vagy bizonyos részek kerülnek át egyesekhez, akkor annyi rabszolga és a birtokon született rabszolga (originarii) is menjen át, amennyi az előző uraknál és birtokosoknál akár a teljes parcellán, akár a részén ott élt…

A colonus földhöz kötése

Iustinianos császár: Ióannés praefectus praetoriónak (531–534 között). 48. N. 23. 1–3.

Volt Anastasios császárnak egy törvénye, melynek értelmében elrendelte, hogy azok az emberek, akik 30 éven át colonusi helyzetben voltak, szabadok maradjanak ugyan, de ne legyen lehetőségük arra, hogy otthagyván a földet [amelyen éltek volt], más helyekre vándoroljanak…

Elrendeljük, hogy a [szabad] colonusok gyermekei is az említett törvény értelmében örökre szabadok maradjanak, és hogy semmiféle rosszabb helyzettel ne terheljék őket; de nem engedjük meg azt, hogy gazdaságukat (rus) elhagyván, máshová költözzenek, hanem mindig legyenek odakötve ahhoz a földhöz, amelyet egyszer atyáik megművelésre elvállaltak… S ezt elrendeljük mind magukra a colonusokra, mind pedig leszármazottaikra vonatkozólag, bármilyen neműek és korúak legyenek is ezek, hogy ha egyszer a telken születettek, maradjanak ott a birtokon ugyanolyan módon és ugyanolyan feltételek mellett, mint amilyenek mellett szüleik is ottmaradtak a mások telkein…

Theodosios császár törvénye

Mivel más provinciák területére vonatkozólag, melyek felségünk uralma alá tartoznak, egy őseinktől kiadott törvény a colonusokat az örökkétartóság bizonyos jogával tartja vissza úgy, hogy nem szabad eltávozniuk azokról a helyekről, melyeknek termése üdíti őket, s nem szabad elhagyniuk azokat a helyeket, melyeknek megművelését egyszer már elvállalták volt… egyetlen colonus se mozogjon szabadon a maga akaratából, mint valami kósza és szabad ember…

A jegyzékbe foglalt nő gyermekei anyjuk helyzetét követik

Iustinianos császár: a senatushoz. XI. 48. N. 21.

Hogy a továbbiakban kétség ne legyen, ha valaki jegyzékbe foglalt nőtől [ex adscriptitia] és rabszolgától, vagy jegyzékbe foglalt [colonustól] és rabszolganőtől született… elrendeljük azt, amiről a korábbi törvényekben is intézkedés történt az ilyen sarjadékra vonatkozólag, aki jegyzékbe foglalt anyától és szabad férjtől született, hogy ti. meg kell hagyni a maga helyzetében, és az ilyen házasságból született gyermek jegyzékbe foglalt legyen. Ha pedig valaki akár rabszolgától és jegyzékbe foglalt nőtől, akár rabszolganőtől és jegyzékbe foglalt férfitól született, anyja méhét kövesse és olyan helyzetű legyen, amilyen az anyja is volt, akár rabszolganő volt az, akár jegyzékbe foglalt nő, amit mind ez ideig csak a szabad emberekkel és rabszolgákkal kapcsolatban vettek figyelembe. Mert ugyan hogyan értsük a rabszolgák és a jegyzékbe foglalt [colonusok] közti különbséget, amikor mind a kettő a maga urának hatalma alá van vetve, s az úr a rabszolgát ingó vagyonával együtt elbocsáthatja, s a jegyzékbe foglaltat a maga telkével együtt a birtokáról elűzheti.

A más colonusa rejtegetéséért járó büntetés

Valentinianos császár törvénye 371-ből. XI. 53.

Úgy véljük, hogy a colonusoknak… nem lehet joguk eltávozniuk abból a faluból, amelyben származásuknál és vérrokonságuknál fogva bizonnyal tartózkodniuk kell… Ha eltávoznának vagy átmennének másvalakihez, vissza kell őket vinni, s bilinccsel és büntetésekkel kell őket sújtani… De azokra is büntetés várjon, akik úgy gondolták, hogy az idegen és ismeretlen colonust be kell fogadni… A pénzbüntetés mértékét a bíró hatáskörébe utaljuk… Úgyhogy annak a birtoknak az urát is, amelyen egy idegen [colonust] tartózkodáson tetten érnek, kényszerítsék vétkének minőségéhez mérten büntetés elszenvedésére…

Theodosios császár törvénye 386-ból

A Codex 438-ban került összeállításra; nem módosította a I. Kónstantinos előtti rendeleteket, s a I. Kónstantinos uralkodása és a 438 közötti időben kibocsátott rendeletekből tartalmazott válogatást.

Th. Mommsen – P Meyers, 1905, V 9. 2. o.

Ha valaki egy máshoz tartozó colonust akár rábeszéléssel elcsalt, akár elrejtve titokban tartotta, akkor azért a colonusért, aki magánbirtokosé volt, 6 uncia aranyat, császári birtokról származó colonusért (patriomonialis) pedig 1 font aranyat köteles fizetni.