Ugrás a tartalomhoz

Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény

Sz. Jónás Ilona

Osiris Kiadó

2. fejezet - AZ ARAB VILÁG

2. fejezet - AZ ARAB VILÁG

AZ ISZLÁM KELETKEZÉSE

Ibn Iszhák, az iszlám hagyomány és Muhammad életrajzának legrégibb szerzője. Medinában született. Bagdadban írta meg művét, ahová al-Manszúr kalifa meghívására költözött, itt halt meg 768-ban. A tőle származó életrajzot (Szíra) dolgozta át Ibn Hisám (megh. 834-ben).

F. Wüstenfeld, 1859, T. I., 160., 178. o.

Midőn Muhammad 40 esztendős lett, prófétai küldetést kapott Istentől… Midőn Isten Muhammadot meg akarta tisztelni, s az emberiségen könyörülni akart, a prófétaság azzal kezdődött Muhammadnál, hogy olyan igaz jelenéseket látott álmában, mint a hasadó hajnalpír, de azzal is, hogy mindenekfelett szerette az egyedüllétet. – A prófétának az volt a szokása, hogy minden esztendőben eltöltött egy hónapot Hírában;[30] a kurajsitáknál[31] a pogány korban az volt a szokás, hogy ezt… bűnbánati időnek tekintették… Midőn tehát elmúlt az esztendő, szokása szerint Ramadán havában[32] elment családostul Hírába. Azon az éjszakán, amelyen Isten az ő szolgái iránti irgalmasságból megtisztelte őt küldetésével, Gábor (főangyal) hozta el neki Isten parancsát. „Aludtam – így beszéli el Muhammad maga –, amikor egy teleírott leplet hozott nekem, és ezt mondta: Olvasd! Erre én így szóltam: Nem tudom elolvasni. Ekkor úgy beleszorított engem a lepelbe, hogy azt hittem meg kell halnom, azután elengedett, s megint azt mondta: Olvasd! Amikor én újra csak azt mondtam, hogy nem tudom elolvasni, úgy belecsavart megint a kendőbe, hogy csaknem kileheltem a lelkemet, s akkor ismét elengedett engem, s megismételte parancsát. Most már attól való féltemben, hogy megint úgy bánik majd el velem, mint az imént, megkérdeztem, hogy mit kell elolvasnom; erre az felelte: Olvass a te Urad nevében, aki az embert egyetlen vérrögből alkotta, olvass, mert a te Urad, a legkegyelmesebb, aki a tollak által tanította meg az embert arra, amit az nem tudott! – És ekkor én olvastam, és Gábor ismét elhagyott engem. Erre felébredtem, s úgy éreztem, mintha ezek a szavak a szívembe lennének beleírva. Kiléptem a barlangból s a hegy közepén állottam, ekkor az égből egy hangot hallottam, s az így szólított meg engem: Muhammad, te az Isten küldötte vagy, és én Gábor vagyok. – Az ég felé emeltem fejemet, hogy a beszélő után nézzek, és megláttam Gábort szárnyas férfiként, lábai a látóhatáron nyugodtak, s így kiáltott: Muhammad, te Isten küldötte vagy, és én Gábor vagyok! – Megálltam, utánanéztem és sem előre, sem hátra nem léptem. Azután elfordultam tőle, de bármelyik oldalra irányítottam is pillantásomat, mindig magam előtt láttam őt… én azonban állva maradtam mindaddig, míg az angyal el nem tűnt, azután visszatértem a családomhoz. Amikor én neki[33] elmondtam, hogy mit láttam, ő azt mondotta: Örvendj bátyám, és légy bátor! Annak nevére mondom, akinek hatalmában van az én lelkem, hogy remélem: te leszel néped prófétája!”

Azután beteljesedett a kinyilatkoztatás, és Muhammad hitt az Istenben, és igaznak fogta fel a kinyilatkoztatást, és vállalta a rábízott feladatot, és voltak emberek, akiknek ez tetszett, és voltak olyanok, akikben gyűlöletet ébresztett. A prófétaság magában hordozza nehézségeit, terheit, és a küldetést hordozók közül csak a kitartók és erősek képesek e terheket elviselni Isten segítségével és támogatásával, ugyanis sokat kell eltűrniük az emberektől, akik éppen azért küzdenek ellenük, amit ők Isten nevében hirdetnek. Muhammad azonban Isten parancsai szerint cselekedett, szembeszegülve népének minden ellenkezésével és bántalmazásaival. Khadídzsa hitt Muhammadban, igaznak tartotta a kinyilatkoztatást, és támogatta őt feltett szándékában. Az első férfi személy aki hitt Muhammadban, aki vele imádkozott, és kinyilatkoztatását is igaznak tartotta, a tízesztendős ‘Ali[34] volt… Azután Zajd[35] tért meg… Muhammad felszabadított rabszolgája… Azután Abú Bakr[36] következett a megtérésben… S midőn Abú Bakr muszlim (= muzulmán) lett, nyíltan az iszlám hívének vallotta magát, és másokat is elvezetett Istenhez és az ő küldöttjéhez… Azután már csapatostól felvették a férfiak is, az asszonyok is az iszlámot, ugyanannyira, hogy Mekkában is sok szó esett már róla. Azután megparancsolta neki az Isten, hogy álljon a nyilvánosság elé kinyilatkoztatásával, ismertesse azt meg az emberekkel, s térítse át őket az iszlámra. Ez akkor történt, miután 3 éven át titokban tartotta hitbeli küldetését. – Midőn Muhammad az ő hitvallásával népe körében a nyilvánosság elé lépett, úgy, amint azt Isten megparancsolta neki, a nép nem tartotta távol magát tőle, s nem is utasította vissza mindaddig, míg el nem kezdett isteneikről beszélni, s el nem kezdte azokat gyalázni, akkor azután megmozdultak, s megtagadták őt, és elhatározták, hogy szembeszegülnek vele, és meg is fogják támadni, azoknak kivételével, akiket megóvott Isten az iszlám által, de ezek kevesen voltak, s a nép meg is vetette őket. Muhammadot nagybátyja, Abú Talib megszánta, védelmébe vette, sőt: ki is állt ügye mellett. Muhammad pedig követte Isten parancsait, és nem engedte, hogy bármi is visszatartsa attól, hogy hitvallását hirdesse.

…Ő nem volt sem túl magas, sem nagyon alacsony tehát középtermetű volt; haja nem volt sem göndör, sem nagyon hullámos, arca nem volt túl telt, nem is volt húsos; arcszíne fehér volt, pirossal keverve; szemei feketék voltak, hosszú szempillákkal, feje erőteljes volt, vállcsontjai erősek; mellén kevés finom szőrzet volt; kezei, lábai tökéletesek voltak, olyan könnyedén járt, mintha a víz felett lebegne, s ha oldalt pillantott, meg is fordult a pillantás irányában. Vállai között hordozta a prófétaság pecsétjét; kezei minden emberi kéznél bőkezűbbek voltak, keble a legbátrabb volt, nyelve a legigazabb, védenceihez mindenkor a leghívebb volt; magatartásában a legszelídebb és legkellemesebb; aki először pillantotta meg őt, eltelt az iránta való tisztelettudattól, aki közelebbről megismerte, az meg is szerette, aki pedig őt, íme, leírta, annak azt kellett mondania: sem előtte, sem utána nem ismert hozzá hasonlót.

Muhammad és a meghódított lakosság

Ibn Sza’d (megh. 844-ben) Kitáb at-tabakát al-kabír (Az osztályok nagy könyve) c. művében Muhammad társainak életrajzát írta meg

E. Sachan, 1912, I. 1. 77. és 125.; II. 2. 7–8. o.

És megírta Isten küldöttje Banú Dzsanba törzsének, ezek pedig zsidók voltak, akik Maknában éltek: követeitek a visszafelé, községetekbe vezető úton betértek hozzám. Amikor ez a levél eljut hozzátok, biztonságban érezhetitek magatokat, megadatik nektek isten oltalma és küldöttjének oltalma.

Nem fognak benneteket bántalmazni és nem fognak szorongatni, mivel isten küldöttje oltalmazni fog benneteket, ugyanúgy, mint önmagát, hiszen minden ruhátok és rabszolgátok, és lovatok és fegyveretek isten küldöttjéé, annak kivételével, amit isten küldöttje vagy isten küldöttjének a küldöttje meghagy nektek; ezenkívül kötelesek vagytok beszolgáltatni egynegyedét a pálmatermésteknek, és egynegyedét halfogástoknak és egynegyedét annak, amit asszonyaitok fonnak, de ezen felül mentesítve vagytok mindenféle fejadótól vagy természetbeni szolgáltatástól. És ha hallgatni és engedelmeskedni fogtok, akkor isten küldöttje kötelezi magát, hogy tisztességben részelteti közületek azt, aki méltó rá, és megbocsát közületek annak, aki helytelenül jár el.

És kijelentette Isten küldöttje az igazhitűeknek:

„Aki jól fog bánni Makna lakosaival, annak ez javára válik, aki pedig rosszul fog velük bánni, azt a saját fejére cselekszi. És nem lesz fölöttetek más emír, mint a közületek vagy az Isten küldöttjének családjából választott. Üdv veletek!”

Az antiochiai patriarcha és a hódítók

Eutychios vagy Eutukhios (arabul Szajjid ibn Batrík) Alexandria patriarchája (933) és történetíró. Arab nyelven írt könyvei közül legismertebb Annalese, első fordítása a XVII. századból való.

CSB, Scriptores christ. orient. 1909, III. t. VII. 135. o.

Amikor al-Mu’taszim a rómaiak országa ellen vonult, magával vitte Jób antiochiai patriarchát is. Ankara ostroma közben Jób görögül kezdett beszélgetni a rómaiakkal és ezt mondta nekik: „Jobb, ha meghódoltok és megfizetitek a fejadót urunknak, mint ha megölnek, vagy fogságba hurcolnak benneteket.” A rómaiak pedig a bástyák tetejéről szitkokkal halmozták el és kövekkel dobálták meg. Al-Mu’taszim pedig elfoglalta és felégette Ankarát, majd Amúrija alá vonult, és hosszú hónapokon keresztül ostromzár alatt tartotta. Jób antiochiai patriarcha minden nap odament a falak alá, és görög nyelven beszédet intézett a rómaiakhoz. Ijesztgetéseivel a fejadó megfizetésére akarta őket rávenni, hogy így al-Mu’taszim elvonuljon városuk alól. Azok pedig szitkokkal halmozták el és kövekkel dobálták meg. Így folyt ez mindaddig, amíg csak al-Mu’taszim be nem vette a várost. Akkor nagyon sok férfit ölt meg, sok asszonyt és gyermeket hurcolt el fogságba. (838. aug.)



[30] A Mekka környéki hegyek egyike, Muhammad elmélkedéseinek és látomásainak helye.

[31] Kurajis törzshöz tartozók. Jelentős szerepet játszottak Mekkában. Ebből a törzsből származott Muhammad, és az első kalifák is.

[32] A muszlim böjthónap.

[33] „Khadídzsa, Muhammad első felesége.

[34] ’Ali, Muhammad unokaöccse, később veje, leányának Fátimának férje.

[35] Zajd ibn Hárith.

[36] Muhammad apósa, ’Áisa nevű feleségének apja, a próféta halála után az első kalifa (632–634).