Ugrás a tartalomhoz

Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény

Sz. Jónás Ilona

Osiris Kiadó

HISPÁNIA ELFOGLALÁSA

HISPÁNIA ELFOGLALÁSA

A 711. júl. 25–26-i, Xeres de La Frontéra-i ütközet leírása, a Spanyol Névtelen ún. Isidorus Pacensis művéből. (34., 36. fejezet.)

Florez, 1747, VIII., 290. o.

34. Az ő idejében… Roderik, a szenátus biztatására, belső zavargás útján magához ragadta az uralmat.[67] Egy évig uralkodott. Ugyanis, miután sereget gyűjtött az arabok ellen, kik a Músza[68] által küldött mórokkal, azaz Tárikkal,[69] Abú Zar’ával és másokkal együtt hosszú időn át támadták a reá bízott tartományt, s együttesen több várost el is pusztítottak… tehát velük megütközve, visszavonult a hegyeken keresztül; s miután ebben a csatában megfutamították a gótok egész hadseregével együtt – ezek a gótok fegyvertársaiként és csalárd módon vele együtt érkeztek annak idején, hogy megszervezhesse az uralmat – elesett. Így a hazával együtt az uralmat is elvesztette, fegyvertársainak pusztulásával egyetemben…

36. …míg a fent felsorolt (arab) kiküldöttek pusztították Hispániát, nemcsak az ellenség, hanem a belháború dühétől is szenvedett ez az ország; annak érdekében, hogy maga Músza is elérhesse ezt a nagyon szerencsétlen népet a gadsi[70] tengerszoroson át, miután elérkezett Herkules oszlopaiig, füst jelével megmutatták neki a kikötő bejáratát, sőt: előre jelezték neki, illetve felfedték előtte, hogy a kikötővel, mint valami kulccsal kezében tartja Hispánia bejáratát, s ő a már régóta gonoszul megtépázott országba kegyetlenül be is vonult, s áthaladt rajta végigpusztítva azt, és betört egészen Toledóig, e királyi városig; a szomszédos területeket gonoszul szétverte, miután előzőleg csalárd módon békét kötött velük; sok idősebb nemesurakat, akik tudniillik visszamaradtak azért, mert Oppa, Egika király[71] fia Toledóból elmenekült, vérpadon fejeztetett le pallossal, de a királyfi miatt még sokakat öletett le karddal. És így nemcsak Hispánia túlsó felét, de az innensőt is egészen Saragossáig, ez ősrégi és virágzó városig – miután az Isten büntető ítélete szélesre tárta előtte az utat – karddal, kiéheztetéssel és fogságba hurcolással végigpusztította, ékes városait a tűz martalékává téve, romba döntötte, az idős és hatalmas világi urakat kereszthalálra ítélte, az ifjakat és a csecsemőket tőrrel öldöstette le. S miközben e rémuralom senkinek nem hagyott nyugtot, a még megmaradt városok, most már kényszerből, békéért esengenek nála, ő hízelkedő és mosolygós ravaszsággal ejti meg őket, s amit követel tőlük, azt késlekedés nélkül megadják; – ám alighogy kieszközölték a békét, máris menekülniök kellett az újabb rémségek miatt, s megint csak a hegyek közé futva az új vész elől, az éhhalál, s egyéb halálnemek vitték végpusztulásba őket. Az arabok pedig e szerencsétlen Hispániában az ősi patrícius városban, Kordovában – amely a környező városok között mindenkor a leggazdagabb volt, s a vizigótok (nyugati gótok) országának legfőbb örömteli büszkesége – adtak székhelyet rémuralmuknak.

Tudmir és ’Abd al-’Azíz szerződése

’Abd al-’Azíz, Músza ibn Nuszajr fia a nyugati gót területek pacifikálásában, majd a félsziget kormányzásában jelentős szerepet játszott a hódítás első éveiben. Az alábbi szerződést Murcia tartomány gót kormányzójával kötötte, 7 erőd átadása és évi adó fizetése ellenében elismerve utóbbi jogait a terület fölött.

Lévy-Provençal, T I. 1950, 15. o.

„Alláhnak, a Kegyelmesnek és Könyörületesnek nevében!

’Abd al-’Azíz, ibn Músza ibn Nuszajr írta Tudmir ibn Abdushoz.[72] Ez utóbbi elnyeri a békét, Alláh és Prófétájának védelme alatt, sem az ő, sem övéi helyzetében nem kell változást szenvednie, megtarthatja szuverenitását, s alattvalói sem megölve, sem rabságra vetve, sem gyermekeiktől vagy feleségeiktől elválasztva nem lesznek, senki sem zaklatja őket vallásuk gyakorlatában, templomaikat sem felgyújtani, sem az ott levő kultikus tárgyaktól megfosztani nem fogjuk. S ez mindaddig így lesz, amíg eleget tesznek azoknak a kötelezettségeknek, melyeket rájuk kirovunk. A békességet az alábbi hét város átadása ellenében engedélyezzük: Orilmela, Baltana, Alicante, Mula, Villena, Lorca és Ello. Nevezett nem adhat menedéket senki személynek, aki tőlünk menekül, vagy ellenségünkké válik, nem tehet kárt sem a mi, sem a mieink javadalmaiban, nem tarthatja titokban azokat a tudósításokat, amelyek ellenségeinkre vonatkozóan hozzá eljutnak. Neki és alattvalóinak személyenként minden évben az alábbi adót kell fizetniök: 1 dinárt készpénzben, 4 véka gabonát, 4 véka árpát, 4 mérő mustot, 4 mérő ecetet mérő mézet és 2 mérő olajat. A rabszolgák mindennek a felét fizetik. Íratott Radzsab havában a hidzsra 94.[73] évében.



[67] Roderik nyugati gót király (710–711). Korábban Bética kormányzója volt. Az előző király Witiza kormányzásával szemben álló nemesi párt, ennek fiával a már korábban társuralkodónak vett Akhilával szemben választotta meg.

[68] Músza ibn Nuszajr, Afrika és Magreb kormányzója.

[69] Tárik ibn Zijád, Tanger kormányzója muszlim berber katonáival támadta meg Hispániát.

[70] Cadiz.

[71] Egika (687–702) (693-tól fia, Witiza társuralkodó); Oppa, Witiza öccse, toledói érsek.

[72] A nyugati gót kormányzó, Tudmir arab neve.

[73] 713. április.