Ugrás a tartalomhoz

Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény

Sz. Jónás Ilona

Osiris Kiadó

TÁRSADALOM, GAZDASÁG A VIII–X. SZÁZADBAN. KAROLING-KORI CAPITULARÉKBŐL

TÁRSADALOM, GAZDASÁG A VIII–X. SZÁZADBAN. KAROLING-KORI CAPITULARÉKBŐL

A capitulare elnevezés az ilyen jellegű források fejezetekre osztottságából fakadt. A capitulare királyi utasítás, s mint ilyen, mindig az uralkodótól s nem valamelyik tisztviselőjétől származik. Jellegét tekintve azonban igen sok formája van a törvényektől az egyszerű gazdasági utasításig.

A fejezetekre osztott királyi törvények, amelyek vagy a szűkebb királyi tanács, a püspökök és világi előkelők megkérdezése után (capitula per se scribenda) vagy a törvényhozó gyűlésben (placitum generalium) történt megbeszélés után születtek meg, rendszerint kapcsolódtak az érvényben levő barbár vagy a megelőző uralkodók által alkotott törvényekhez. Érvényességük csak a legritkább esetben volt általános, az egész birodalomra kiterjedő, hiszen, miként a közölt szövegekből is kitűnik, még a birodalom egységét legjobban megtestesítő császári hivatalnokok is „valamelyik törvény szerint éltek”, azaz az etnikai különbségek a soknyelvű birodalomban a jog különbözőségét is jelentették, azaz a burgundok, szászok, ripuári vagy száli frankok még Nagy Károly korában is a különböző kiegészítésekkel ellátott ősi törvényeik szerint éltek.

A törvények mellett capituláknak nevezték a különböző királyi hivatalnokoknak (missusoknak, comeseknek stb.) adott utasításokat, akár az államéletre, akár a gazdasági életre vonatkoztak.

Végül capitulák voltak a királyi ítéletek gyűjteményei is.

MGH, Capit, II/1. 1881–1897.

Karoli Magni notitia Italica a. 776 v. 781

1. Mindenekelőtt jónak láttuk, hogy azokat a kötelezvényeket, melyeket olyan emberek állítottak ki, akik magukat, feleségüket, fiaikat vagy leányaikat szolgaságba adták – bárhol találhatók is ilyenek –, tépjék el, azok pedig ugyanolyan szabadok legyenek, mint azelőtt.

Capitulare Haristallense. Forma Langobardica. a. 779

4. § Azokról az egyházi birtokokról, amelyeket mostanáig adományoztak el világiaknak a király úr szava szerint[385] (elhatároztuk), hogy úgy bírják (birtokosaik), mint korábban, hacsak a király úr szavára vissza nem kerül az egyházhoz (a föld).

9. §. A rablókat az immunitásból a bírák és vogtok[386] a comesek parancsára, mikor ezt velük közölték, állítsák elő. És ha valamelyikük azt mondja, hogy nem tudja a rablót előállítani, meg kell esküdnie, hogy már akkor sem tudta volna elővezetni, amikor az erre vonatkozó utasítást megkapta, továbbá, hogy a rablóval az igazságszolgáltatás kijátszására nem egyezett meg, sem kijátszás okából a rablót hatalmából vagy hatósága területéről el nem engedte (szöktette); és arra is esküdjön meg, hogy mihelyt megteheti, a rablót az igazságszolgáltatás elé állítja. Ha ezt nem tenné, hűbérét és tisztét veszítse el. Hasonlóképpen az uralkodó vassusai is ehhez tartsák magukat; aki pedig ezt az esküt érvénytelenül tette le, ha hűbére vagy hivatala volna, veszítse el azt, ha pedig hűbére nincsen, a királynak büntetést fizessen.

Capitulare Saxonum a. 797

III. Az összes szászoknak egyformán kedvező volt, hogy azokban az esetekben, amikor a frankok a törvény szerint 15 solidust tartoznak fizetni, a nemes származású szászok 12; a szabadok 5; a litusok 4 solidust fizettek.

Capitula addita ad Legem Salicam a. 803

Kezdődnek azok a fejezetek, amelyekkel a fenséges Károly úr a mi Urunk Jézus Krisztus megtestesülésének 803-ik, császárságának pedig 3. esztendejében a Lex Salicát megtoldotta.[387]

1. §. Aki subdiakonust megöl, 300 solidust tegyen le, aki diakonust, 400-at, aki presbitert, 600-at, aki püspököt, 900-at. Aki pedig szerzetest öl meg, 400 solidusra büntessék.[388]

2. §. Ha valaki immunitásban valamilyen kárt tesz, 600 solidust tegyen le. Ha pedig lopást vagy emberölést követ el egy ember, vagy pedig akármilyen bűnt nyilvánosan elkövetve immunitás alá fut,[389] a comes utasítsa vagy a püspököt, vagy az apátot, vagy a vikáriust, vagy bárkit, aki a püspök vagy az apát helyét birtokolja, hogy adja át neki a bűnöst. Ha megtagadja azt, és nem akarja átadni, az első ellentmondásra 15 solidust fizessen büntetésül. Ha pedig a második megkeresésre sem akarja visszaadni, 30 solidust fizessen büntetésül. Ha pedig a harmadik megkeresés alkalmával sem tudnak megegyezni, mindazt a kárt, amit a tettes okozott, tartozzék megfizetni az, aki őt az immunitás alatt tartja és nem akarja visszaadni. És az odaérkező grófnak szabad ezt az embert az immunitás alatt keresni és bárhol elfogni. Abban az esetben, ha a comes azonnal az első felszólításra olyan választ kapna, hogy a bűnös valóban az immunitásban tartózkodott, de már elszökött, azonnal eskesse meg azt, aki azt állítja, hogy a bűnöst az igazságszolgáltatás elől nem ő szöktette meg, és ezzel a dolognak eleget is tett. Ha pedig az immunitásba belépő comesszel szemben valaki fegyveres kézzel ellenállást kísérelne meg, a comes a király vagy princeps elé vigye az ügyet, és ott úgy ítéljenek; miként az, aki az immunitásban kárt okozott 600 solidust köteles fizetni, ugyanúgy azt, aki a comesnek fegyveres kézzel mert ellenállni, 600 solidusra büntessék.

3. §. Ha valaki az egyházhoz menekült, annak az egyháznak előcsarnokán belül legyen békessége, és nem kell belépnie az egyházba, és innen (ti. az előcsarnokból) senki se merészelje őt erőszakkal elhurcolni, hanem legyen szabad megvallania, amit tett, és innen az esküdtek kezével vezessék a nyilvánosság elé (az üldözés) megszüntetésére.

5. §. Ha valakit szabadságában megháborítottak, és attól fél, hogy szolgaságba kerül, és valakit azok közül a hozzátartozói közül, akiktől félt, hogy szolgaságra juttatják, megöl, vagyis atyját, anyját, nagynénjét, unokatestvérét, nagybátyját vagy bármilyen személyt hozzátartozói közül; és aki ezt elkövette, haljon meg, atyafisága és rokonsága pedig jusson szolgaságra. Ha pedig tagadja, hogy megölte volna, lépjen kilenc tüzes ekevasra, hogy istenítélettel vizsgálják meg.[390]

7. §. Ha valaki szabadságlevéllel törvényes szabadságot szerez urától, maradjon szabad. Ha pedig valaki arra törekszik, hogy jogtalanul szolgáljon, ő pedig szabadságlevelét megmutatja, de ellenfele ennek ellenére is helyesli szolgálatát; az, aki arra törekedett (hogy szolgáljon), tartozzék kifizetni azt a büntetést, ami meg van írva a szabadságlevélben. Ha pedig a szabadságlevelet azért nem tudja megmutatni, mert az, aki őt a szolgálatra kényszeríteni akarta, eltüntette (a bűnös) tegye le (a felszabadított) vérdíját; két részét annak fizesse, akit szolgálni kényszenített, a harmadikat a királynak, és ő (a felszabadított) ismét a király utasítása szerint keresse szabadságát.

8. §. Ha egy szabad, aki zálogképpen saját magát más hatalma alá rendelte, ilyen állapotban valakinek kárt okozott, az, aki őt zálogban tartja, vagy a kárt térítse meg, vagy pedig az illetőt a törvénykező gyűlés előtt bocsássa szabadon; ebben az esetben az adósságot nem hajthatja be, amely miatt az adóst zálogba vette; azonban az, aki a kárt okozta, tettének mértéke szerint szabadon bocsátása után saját maga köteles a kártérítésre. Ha azalatt, míg zálogban volt, szabad származású feleségétől gyermekei születtek, azok szabadok maradnak.

Capitulare de Lege Ripuarense a. 803

I.

1. §. Ha egy szabad ember (egy másik) szabadot megver 15 solidust fizessen büntetésül.

VII.

48. §. Ha valakinek nincs gyermeke, és valaki mást akar örökösévé tenni, a király, gróf, scabinus[391] vagy királyi küldött[392] előtt tegye, akik akkor a tartományban szokásban levő igazságszolgáltatás szerint tegyék meg az átadást.

Capitulare missorum de exercitu promovendo a. 808

1. §. Hogy minden szabad ember, aki négy művelt parasztbirtokot használ, akár a magáé, akár valaki másnak a jóvoltából beneficiumként bírja, a saját költségén fegyverkezzék fel és vonuljon az ellenségre vagy a seniorával, ha már az is útra kész, vagy a comesével. Akinek három saját parasztbirtoka van, csatlakozzék hozzá valaki, akinek csak egy birtoka van, segítsen neki a felkészülésben és kettejük helyett menjen. Akinek pedig két saját birtoka van, legyen társa egy másik, akinek szintén kettő van, és kettejük közül az egyik a másik segítségével készüljön fel és vonuljon az ellenségre. Akinek végül csak egy parasztbirtoka van, adjanak mellé három olyat, akinek hasonlóképpen csak egy van, ezek segítsék őt a felkészülésben, és csak az első menjen, az a három pedig, aki neki segítséget adott, maradjon otthon.

Capitula de causis cum episcopis et abbatis tractandis a. 811

5. §. Meg kell kérdezni tőlük (a papoktól), hogy valóban lemondott-e erről a világról az, aki birtokait bármi módon, bármi eszközzel továbbra is folyton csak növeli, közben a mennyország boldogságáról beszél és a pokol örök büntetésével fenyegetőzik, az Isten vagy valamely szent nevével visszaél, és mind a szegényeket, mind a gazdagokat, akik egyszerűbbek, kevésbé műveltek és óvatosak, minden vagyonukból, törvényes örököseiket pedig örökségükből úgy kiforgatja, hogy igen sokan olyan nyomorba jutnak, hogy bűnök és gaztettek elkövetésére kényszerülnek. Így tehát rablást és útonállást mintegy a szükségtől űzetve követnek el olyanok, akiktől az atyai örökséget, hogy birtokukban ne jusson, más ragadta el.

6. §. Meg kell kérdezni továbbá, hogy lemondott-e a világról az, aki kapzsiságtól vezettetve, csak azért, hogy más vagyonát megszerezze, másikat megvesztegetéssel hamis esküre és hamis tanúskodásra bír, és nem igazságos és istenfélő vogtot és jószágkormányzót fogad, hanem kegyetlen, kapzsi és esküszegéssel mit sem törődő embert, és a vagyonszerzésben nem a mód, hanem csak a mennyiség érdekli.

Capitula de rebus exercitalibus in placito tractandis a. 811

1. §. Mindenekelőtt azt teszik vita tárgyává és állítják, hogy a püspököknek, apátoknak és vogtjaiknak semmi hatalmuk sincs többé megnyírt klerikusaik és egyéb embereik fölött, hasonlóképpen a comesek sem rendelkeznek többé a pagusukhoz tartozókkal.

2. §. A szegények amiatt panaszkodnak, hogy megfosztják őket vagyonuktól; ezzel mind a püspököket, apátokat és vogtjaikat, mind a comeseket és centennariusaikat egyformán vádolják.

3. §. Azt is mondják, ha valaki vagyonát a püspöknek, apátnak, comesnek, bírónak vagy centennáriusnak nem akarja adni, valami ürügyet keresnek ellene, aminek alapján elítélhetik, vagy pedig állandóan katonai szolgálatra hívják be mindaddig, míg ennek következtében el nem szegényedik és akarva, nem akarva tulajdonát át vagy el nem adja; azok ellenben, akik ezt már megtették, minden bátorítás nélkül otthon maradnak.

4. §. A püspökök és apátok, valamint a comesek szabad embereiket a katonaságtól haza szokták bocsátani, mintha azok ministeriálisok volnának. Ilyenek a solymászok, vadászok, vámosok, gazdatisztek, decanusok és általában olyanok, akik a missusokat és kíséretüket fogadni szokták.

5. §. Mások azt is mondják, hogy ezeket a szegényebbeket szorongatják és az ellenség ellen küldik, és azokat, akikről tudják, hogy adhatnak, hazaküldik.

6. §. A comesek viszont azt állítják, hogy a pagusbeliek közül egyesek nem engedelmeskednek nekik, sőt még a császár úr parancsát sem akarják teljesíteni, azt állítván, hogy a hadba hívó parancsnak csak a császár úr missusainak vezetése alatt tartoznak megfelelni, nem pedig a comes vezetése alatt, viselkedésükön még akkor sem változtatnak, ha a comes házukat bannus alá veti,[393] ha csak az házukra nem tör és ott engedelmességre nem kényszeríti őket.

7. §. Vannak olyanok is, akik azt állítják, hogy ők Pippin vagy Chlodvig emberei és uraik szolgálatára akkor állnak, amikor a többi pagusbeli hadba vonulni kénytelen.[394]

8. §. Ismét mások azt mondják, hogy ők azért maradnak otthon, mert hűbéruraik is ezt teszik, márpedig ők, bárhová rendelné is őket a császár parancsa, csak hűbéruraikkal kötelesek hadba vonulni. Ez az oka annak, hogy vannak olyanok, akik csak azért ajánlják fel magukat bizonyos hűbéruraknak, mert tudják róluk, hogy nem fognak háborúba menni.

9. §. Mindent összevéve, a pagusbeliek a comesszel és az utazó missusszal szemben sokkal inkább engedetlenek, mint azelőtt voltak.

Capitula singillatim tradita a. 813

21. §. Se püspökök, se apátok, se comesek, se vicariusok, se bírák és egyáltalán senki gonosz ürüggyel vagy szándékkal a szegények, vagy kevésbé tehetősek vagyonát megvásárolni, vagy éppen erőszakkal elvenni ne merészelje; ha pedig valaki ilyenektől valamit vásárolni akarna, a nyilvánosság előtt tegye ezt, alkalmas tanúk jelenlétében, és írásban. Ha pedig bárhol ezzel ellenkező módon jártak volna el, ezen intézkedésünk értelmében tegyék azt jóvá.

Capitula XX. de justitiis faciendis, ex lege Salica, Romana et Gundobalda

4. §. Azok, akik a mi beneficiumainkat bírják, annak minden dologban jó megőrzésén fáradozzanak. És a mi missusainknak legyen tudomásuk erről.

5. §. A mi vikáriusaink vagy centennáriusaink a királyi szolgák közül ne vásároljanak rabszolgát…

7. §. Ha az örökösök között az örökségben vita van, és a király elküldi az ő küldöttjét annak (az örökségnek). elosztására, a tizedik rabszolga és a tizedik (föld-) sáv az örökségből a királyi fiskusnak adassék…

15. §. Azok, akik lopás miatt magukat szolgaságra adni kívánják, ne találkozzanak a vikárius beleegyezésével, hanem (a vikárius) az igaz törvény szerint határozzon.

Capitulare incerti anni

2. §. Szökött klerikusokat és vándorokat senki se fogadjon be ajánlólevél nélkül.

3. §. Presbiterek, diaconusok vagy más klerikusok idegen asszonyt ne tartsanak házukban.

4. §. Szerzetesek és klerikusok ne lépjenek be a pincébe evés vagy ivás céljából…

6. §. Asszonyok ne lépjenek az oltárhoz.

7. §. Az egyházban csak kánoni könyveket olvassanak…

14. §. A klerikusok és szerzetesek ne tegyenek csalárd dolgokat pásztoruk ellen…

44. §. Szolgai munkát az Úr napján ne végezzenek. És az Ur napja vesperától vesperáig terjed…

48. §. A comesek és bírák vallják be milyen törvény szerint akarnak élni és e szerint ítéljenek…

S1. §. A szegény szabad embereket senki se sanyargassa igazságtalanul…

55. §. Azok, akik a császár úr beneficumaként egyházi birtokkal rendelkeznek, igyekezzenek kilencedet és tizedet adni és a templom helyreállításához hozzájárulni.

Capitulare de litteris colendis

Karolus, Isten kegyelméből a frankok és langobardok királya és római patrícius, Baugulfus (fuldai) apátnak és egész gyülekezetének, a te gondozásodra bízott hűséges igehirdetőinknek a mindenható Isten nevében szerető üdvözletünket küldjük.

Váljék tehát ismeretessé Istennek tetsző kegyelemességed előtt: híveinkkel együtt hasznosnak ítéltük, hogy a Krisztus kegyelméből a mi kormányzásunkra bízott püspökségek és monostorok a szerzetesi élet rendjén és a szent vallás gyakorlásán kívül azoknak, akik az Úr adományából tanulni tudnak, kinek-kinek képessége szerint a tudományokban is oktatást nyújtsanak, mert amiképpen a szerzetesi életszabály a tisztes erkölcsöket, úgy díszíti és ékesíti a tanítás és a tanulás szorgalmazása a szavak rendjét. Tehát, akik Istennek tetszeni vágynak helyes életükkel, ne hanyagolják el azt se, hogy tessenek helyes beszédükkel. Mert meg vagyon írva: „A te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak.” Mert bár jobb a jó cselekedet, mint az ismeret, mégis előbbrevaló az ismeret, mint a cselekedet. Tehát mindenkinek meg kell tanulnia, amit cselekedni óhajt, hogy a lélek annál tökéletesebben megértse, mit kell cselekednie, minél inkább a hazugságok gátjai nélkül siet a nyelv a mindenható isten dicséretére. Mert ha minden ember kötelessége, hogy kerülje a hazugságokat, mennyivel inkább el kell kerülniük lehetőség szerint azoknak, akik csakis arra vannak kiválasztva, hogy kizárólag az igazságot szolgálják.

Mikor az utóbbi években több kolostor küldött hozzánk nem is egyszer olyan írásokat, amelyekből kiviláglik, hogy érettünk az ott lakozó testvérek szent és jámbor beszédekkel küzdenek, ugyanezeknek egynémely említett írásaiban nemcsak helyes gondolatokat olvashattunk, hanem faragatlan kifejezéseket is, mivel amit az istenes jámborság belülről híven diktált, azt kívülről a csiszolatlan nyelv a tanulmányok elhanyagolása miatt nem tudta kifogástalanul kifejezésre juttatni.

Így azután attól kezdtünk tartani, hogy amiképpen kisebbedett az írásban való jártasság, azonképpen sokkal kisebb lesz a szentírások megértéséhez szükséges tudás is, mint amekkorának lennie kellene. Jól tudjuk mindannyian, hogy bár veszedelmesek a szavakban való megtévedések is, még sokkal veszedelmesebbek az érzésekben mutatkozó megtévedések.

Ezért serkentünk benneteket, hogy ne hanyagoljátok el a tudományok tanulmányozását, hanem inkább alázatos és Istennek tetsző szándékkal azért vetélkedjetek a tanulásban, hogy a szent írások misztériumaiba annál könnyebben és helyesebben tudjatok behatolni. Mivel pedig a szent könyvek lapjain mindenütt találunk schemákat és tropusokat és hasonló dolgokat, senki előtt sem lehet kétséges, hogy ezeket olvasás közben mindenki annál gyorsabban megérti, minél bővebben élvezte előzőleg a tudományokban való oktatást. Erre a feladatra pedig olyan férfiakat kell kiválogatni, akikben egyaránt megvan a tanulásra és a mások tanítására irányuló akarat, képesség és vágyakozás. Es ezt csakis olyan jóakarattal lehet véghezvinni, mint amilyen jámbor szándékkal mi elrendeljük. Mert mi azt óhajtjuk, hogy amiképpen az az egyháznak belülről jámbor és kívülről tudós, helyes életükkel tisztaságukat és helyes beszédükkel tanultságukat bizonyító katonáihoz illik, ha benneteket az Úr nevében és a szent életmód nemessége miatt bárki is látni óhajt, nemcsak látástokon épülve, hanem az olvasásban vagy az éneklésben megmutatkozó bölcsességtekről is meggyőződve hálát adhasson a mindenható istennek és örvendezve térhessen otthonába.

Capitulare de villis

Az egyetlen irat a IX. század első harmadából, mely hosszú előírásokat tartalmaz a királyi birtok tisztviselői számára. Vitatott, hogy Nagy Károly adta-e ki az egész birodalomra vonatkozó érvénnyel vagy fia, Lajos aquitániai király (794–813), s ez esetben csak e tartományra korlátozódó érvénnyel. Mindenesetre az okirat a kor gazdaságtörténetének igen fontos forrása.

K. Gareis, 1895.

1. Akarjuk, hogy falvaink, melyeket szolgálatunkra rendeltünk, kizárólag csak nekünk szolgáljanak és ne másnak.

2. Mindazok, akik hozzánk tartoznak [a família], kedvező körülmények közt éljenek, és senki őket szegénységbe ne döntse.

3. A bírák szolganépünket saját szolgálatukra kényszeríteni ne merészeljék, hogy ti. robotot teljesítsenek, fát vágjanak vagy bármiféle ajándékot legyenek kötelesek adni: lovat, ökröt, tehenet, sertést, juhot, malacot, bárányt vagy más dolgot, kivéve egy kevés italt, kerti veteményeket, gyümölcsöt, baromfit és tojást.

4. Ha szolgáink közül valaki javainkban tolvajlással vagy hanyagsággal kárt tett volna, tegye azt jóvá; azonban törvény szerinti büntetését is nyerje el, és verjék meg, feltéve, ha nem emberölésről vagy gyújtogatásról van szó, mert akkor még freudát is tartozik fizetni. Ami a többi embert illeti, úgy ítélkezzenek fölöttük, amint a törvény rendeli, de szolgáink, mint mondottuk, a nekünk okozott kárért veréssel bűnhődjenek. A szabadok [frankok] pedig, akik birtokainkon vagy falvainkban tartózkodnak, bármit követtek is el, törvényük szerint tartoznak elégtétellel, de amit freudaként adtak, minket illet, akár állat, akár más érték.

5. Amikor bíráink nekünk dolgoznak: vetés vagy aratás, a termés begyűjtése, kaszálás vagy szüret idején mindenfajta munka helyén személyesen ügyeljenek fel, és úgy irányítsák a dolgokat, hogy minden rendben menjen. Ha pedig a bíró nem lenne otthon, és olyan helyen tartózkodnék honnét haza sem jöhet, valakit a famíliából, vagy bárki más megbízható embert jelöljön ki a munkálatok vezetésére, hogy azok jól menjenek. Különösen arra ügyeljen a bíró, hogy akire ezeknek a dolgoknak intézését bízza, hűséges ember legyen.

6. Akarjuk, hogy bíráink minden termésből a teljes tizedet adják meg azoknak a templomoknak, melyek birtokainkon vannak, más templomnak azonban csak akkor adjanak tizedet, ha ez már régtől fogva így szokás, továbbá más klerikus, mint aki famíliánkból származik vagy udvari papunk, birtokainkon nem juthat templomhoz.

7. Minden bíránk szolgálatát teljesen és úgy végezze el, amint azt neki előírták, és ha valami szükség folytán többet kell teljesítenie, számítsa ki, mire van inkább szüksége: több emberre-e vagy hosszabb időre?

8. Bíráink szőlőinket, melyek gondjukra vannak bízva, jól műveltessék, a bort jó edényekbe töltsék, és gondosan ügyeljenek, hogy semmi kárba se vesszen; más idegen bort pedig ott vásároljanak, ahonnét az falvainkba szállítható; ha pedig esetleg több bort vásároltak volna, mint amennyire falvainkban szükség van, közöljék ezt velünk, hogy megfelelőképpen intézkedhessünk. – Szőlőoltványokat is küldjenek szükségletünkre szőlőinkből. – Akik falvainkban borral adóznak, adójukat pincéinkbe szállítsák.

9. Akarjuk, hogy minden bíró tisztkedése közben a vékának, sextariusoknak, situláknak egyet – nyolc sextariussel számítva – és a corbusnak[395] olyan mértékével éljen, mint az palotánkban szokás.

10. Majorosaink, erdőkezelőink, lovászaink, pincemestereink, tizedeseink, vámszedőink és más tisztségviselőink szántassanak és hízókat adjanak telkeik után, kézi munka helyett pedig tisztüket lássák el jól. Majorosaink közül az, akinek hűbére van, állítson helyettest, aki a kézi munkát és más szolgáltatásokat elvégzi.

11. Bíráink közül senki magának vagy akár kutyáinak szállást ne foglaljon embereink vagy [a birtokon élő] idegenek kárára.

12. Egy bíró se bízza másra falvainkban őrizetére adott kezest.

13. A méneket, azaz waraniókat, jól gondozzák és semmiképpen egy helyben sokáig ne hagyják, nehogy ez a legelőnek ártson. Ha már valamelyikük nem lenne használható vagy kiöregedett, vagy éppen kimúlt volna, megfelelő időben jelentsék ezt nekünk, hogy [az első két esetben] az igavonók közé helyeztessük.

14. Igás lovainkat jól gondozzák, a csikókat idejében különítsék el, és ha sok kancacsikó lenne köztük, ezeket is külön nyájba gyűjtsék.

15. A nekünk szánt csikókat Szent Márton téli ünnepére juttassák el palotánkhoz.

16. Akarjuk, hogy amit mi vagy a királyné, vagy a mi meghagyásunkból az udvarnagy vagy pohárnok elrendeltünk, úgy, amint a parancs szól, teljesítsék, ha pedig valamit hanyagul végeztek volna el, tartózkodjanak az italtól mindaddig, amíg mi vagy a királyné magunk elé nem hívatjuk, hogy bocsánatot kérjen. Ha pedig a bírák háborúban vagy határőrzésben, követjárásban alárendeltjeikkel együtt nem úgy jártak volna el, amint parancsunk szólt, gyalogosan jelenjenek meg a palotában, és mindaddig tartózkodjanak az italtól és hústól, amíg hanyagságukról számot nem adtak. Akkor kapják meg büntetésüket: verjenek a hátukra és büntessék őket más módon is, amint mi vagy a királyné jónak látjuk.

17. Kinek hány falu van gondjaira bízva, annyi embert tartson a használatunkra szánt ménesek gondozására.

18. A csűröknél a nagyobb falvakban nem kevesebb mint 100 csirkét és 30 libát, a kisebbekben nem kevesebb mint 50 csirkét és 12 libát tartsanak.

19. A malmoknál a malom milyensége szerint minél több, lehetőleg jó libát és csirkét tartsanak.

20. Minden bíró elegendő mennyiségben küldessen terményeket az udvarba, és háromszor, négyszer vagy még ennél is többször vizsgálja felül a küldeményeket.

21. Azokban a majorokban, melyekben már azelőtt is voltak halastavak, a bíró továbbra is tartsa fent, és ha növelhetők, növelje azokat; ahol pedig eddig nem voltak és most már lehetnek, újonnan létesítsen ilyeneket.

22. Akik szőlőket művelnek [esetleges] használatunkra legalább három-négy szőlőkoszorút tartsanak.

23. Minden falunkban minél nagyobb számban legyenek tehénistállók, disznóólak, juh-, kecske-, és kosaklok és ezek sem hiányozhatnak. Ezenkívül pedig legyenek tehenek szolgáink gondozásában, szolgáltatásaik teljesítésére, hogy a földesúri szükségletre tehenek vagy igásállatok soha ne hiányozzanak. Hússzolgáltatásaik teljesítésére a lesántult ökröket használják fel, ha azok egyébként nem betegek, hasonlóképpen teheneket és lovakat is, olyanokat, melyek nem fekélyesek, ezeket és más állatokat is csak akkor, ha egészségesek. Az ilyen szolgáltatások teljesítése érdekében azonban, mint már mondottuk, a tehenek vagy igásjószágok számát csökkenteni nem szabad.

24. Minden bíró kötelességszerűen ügyeljen arra, hogy mindaz, amit asztalunkra adni tartozik jó, sőt igen jó legyen, gondosan, tisztán elkészítve. Amikor pedig ő áll asztalunk szolgálatára,[396] a gabonából kétszeri érkezésre kapjon: a használatunkra szánt élelmiszerek minden tekintetben jók legyenek, mind a tésztafélék, mind pedig a húsfélék.

25. A makkoltatásról szeptember 1-jén tegyenek jelentést, hogy megtörténik-e vagy sem.

26. A majorosokra pedig ezentúl nagyobb terület ne legyen bízva, mint amit egy nap alatt bejárhatnak, és amire fel tudnak ügyelni.

27. Házaikban mindig legyen tűz, és azokra vigyázzanak, hogy baj ne történjék. Amikor küldött vagy követség jön a palotánkba, vagy onnét távozik, majorjainkban szállást ne követeljen, csak akkor, ha mi vagy a királyné ezt külön engedélyeztük. Az a comes pedig, akinek ez tisztjéhez tartozik, és azok az embereink, akiknek ez régtől fogva kötelességük, küldötteinket és a követségeket úgy gondozzák, vezetéklóval és minden szükségessel úgy lássák el a szokott módon, hogy jól és tisztességesen ellátva juthassanak el a palotánkhoz és térhessenek onnét vissza.

28. Akarjuk, hogy – rendelkezésünk szerint – a nagyböjtben virágvasárnap, amit Hozsannának mondanak, a termények eladásából származó jövedelmet – miután tudomásunkra hozták, hogy milyen volt a termés – szállítsák be.

29. Ha embereink közül valamelyiknek peres ügye lenne, a bíró intézze el, hogy ne legyen kénytelen panaszával elénk járulni, és így azokat a napokat, melyeken szolgálni tartoznék elmulasztani. Továbbá, hogy ha egy szolgának kívülállókkal támadna peres ügye, közvetlen felettese támogassa igaza elnyerésében teljes igyekezettel, ha pedig ez nem sikerülne, szolgánk az üggyel tovább ne törődjék, hanem feljebbvalója saját maga vagy küldöttje útján a helyzetet velünk közölje.

30. Akarjuk, hogy ami szolgálattal és terménnyel palotánknak tartoznak, házanként és pásztoronként külön jegyezzék fel, hasonlóképpen azt is, hogy háború idején milyen szállításokkal tartoznak. Minden évben előre különítsék el azt, amit a béreseknek vagy a nők munkahelyeire tartoznak adni, és kellő időben hiánytalanul osszák szét, nekünk pedig adjanak számot: hogyan intézték el ezt, és honnan vették a kiosztandó dolgokat és járandóságot.

31. Azt pedig, amit a béreseknek [provendarii] és a munkaházban [genicia a görög gynaikeionból] dolgozó nőknek ki kell adni, [a termésből] különítsék el és kellő időben, hiánytalanul adják ki; velünk pedig tudassák, hogyan hajtották ezt végre és mennyit fordítottak erre a célra.

32. Minden bírónak gondja legyen arra, hogy jó, sőt igen jó vetőmag álljon rendelkezésre, még akkor is, ha máshonnan kellene vásárolni.

33. Miután az említett dolgokat mind elkülönítették és a vetést elvégezték, mindazt, ami a termésből még fennmaradt, további intézkedésünkig őrizzék, és azután parancsunk szerint vagy adják el, vagy tartalékolják.

34. Nagyon ügyeljenek arra, hogy mindazt, amit kezük munkájával készítenek: szalonnát, sonkát, kolbászt, sózott húst, bort, ecetet, eperpálinkát, borpárlatot, halpástétomot, mustárt, sajtot, vajat, malátát, sört, méhsört, viaszt, lisztet – a legnagyobb tisztasággal készítsék.

35. Akarjuk, hogy a kövér juhokból éppúgy zsírt nyerjenek, mint a sertésekből; azonkívül minden birtokon legyen legalább két hízott ökör, akár azért, hogy ott helyben levágják és zsírjához jussanak, akár pedig azért, hogy hozzánk szállítsák.

36. Erdőségeinket és cserjéseinket jól őrizzék, és ahol jónak látszik, irtványt csináljanak, ahol viszont szükséges, arra ügyeljenek, hogy a szántóföldeket be ne nője az erdő; ne engedjék azt sem, hogy az erdősítésben kárt tegyenek vagy a fákat kivágják; vadjainkat az erdőkben jól őrizzék; a sólymokkal és karvalyokkal vadászást, amennyiben hasznunk van belőle, engedélyezzék, és az ezért járó díjakat szorgosan hajtsák be. A bírák, ha sertéseiket hizlalásra erdőnkbe bocsátják, hasonlóképpen a majorosok és embereik is, az ezért járó dézsmát jó példaadás okából elsőkként adják, hogy így mások is hiánytalanul leróják dézsmájukat.

37. A szántóföldeket és más ültetvényeket jól gondozzák, a réteket pedig, mikor annak ideje van, gondosan őrizzék.

38. A hízott libákat és csirkéket, mikor azzal szolgálni tartoznak, szükségletünkre elegendő mennyiségben küldjék.

39. Akarjuk, hogy a baromfit és tojást, amit szolganépeink és telepeseink évenként beszolgáltatnak, vegyék át, és amennyiben nem lenne rá szükségünk, adják el.

40. Méltóságunkra való tekintettel minden bíró tartson falvainkban pávákat, fácánokat, kacsákat, galambokat, fürjeket, gerléket.

41. Majorjainkban az épületek és az azokat körülvevő kerítések jó karban legyenek, hasonlóképpen az istállók, konyhák, sütőházak, présházak gondosan legyenek megépítve, hogy ott szolgáink munkájukat rendesen végezhessék.

42. Minden birtokon legyenek a raktárban hálózsákok, matracok, pehelypárnák, lepedők, asztalterítők, asztalkendők, réz-, ólom-, fa- és vasedények, vasrudak, láncok, vaskampók, kádárgyaluk, bárdok vagy fejszék, ékek, nagy kések és mindenféle más felszerelés olyan menynyiségben, hogy ne legyen szükséges azt máshonnét beszerezni vagy kölcsönkérni. Szigorúan tartsák kötelességüknek, hogy azok a szerszámok, amelyeket háború idején katonai célokra küldenek, jó állapotban legyenek, és amikor visszakerülnek, újra a raktárba jussanak.

43. A nők munkahelyeire, miként erre már van rendelkezés, a szükséges dolgokat idejében adják ki, azaz: vásznat, gyapjút, kék festéket, piros festéket, kártolót, bogáncsot, szappant, kenőcsöt, edényeket és egyéb kisebb dolgokat, amik ott szükségesek.

44. A böjtös eledelekből minden évben két részt küldjenek, mind a főzelékféléből, mind a halfélékből, sajtból, vajból, mézből, mustárból, ecetből, kölesből, lencséből, száraz vagy még zöld gyógyfüvekből, gyökerekből, ezenkívül karalábéból, viaszból, szappanból és más dolgokból, és írásban közöljék velünk, hogy mi maradt ott. Ezt semmiképpen se mulasszák el, mint eddig tették, mert a beküldött két rész alapján akarjuk megtudni, hogy mi maradt ott.

45. Minden bíró működése területén jó mesterembereket tartson: vaskovácsokat, aranyműveseket, ezüstműveseket, vargákat, asztalosokat, ácsokat, fegyverkészítőket, halászokat, madarászokat, azaz madárfogókat, szappanfőzőket, szeszfőzőket, azaz olyanokat, akik sört, alma- vagy körtepálinkát, vagy bármi más ivásra alkalmas [szeszes] italt tudnak készíteni, pékeket, akik használatunkra zsemlét sütnek, hálókészítőket, akik mind vadászatra, mind halászatra, mind madarak fogására alkalmas hálókat készítenek, hasonlóképpen más szolgákat is, akiket felsorolni hosszas lenne.

46. Vadaskertjeinket, melyeket a nép brogilusnak nevez, jól karban tartsák, a [kerítéseket] időről időre javítsák ki, és semmiképpen addig ne várjanak, míg teljes újjáépítésük válik szükségessé. Ugyanígy cselekedjenek minden más épülettel.

47. Vadászaink, solymászaink és más szolgálattevőink, kik a palotában állandóan szolgálatunkra vannak, mikor valami ügyünk elintézésére küldjük, vagy az udvarnagy pohárnok valamivel megbízza őket, aszerint, amint mi vagy a királyné levelünkben megállapítjuk, birtokainkon ellátást kapjanak.

48. Birtokainkon a szőlőpréseket jól készítsék elő, és ügyeljenek a bírák arra, hogy a szőlőt senki meztelen lábbal ne tapossa, hanem mindent tisztán és tisztességes módon végezzenek.

49. A nők műhelyei jól legyenek rendezve. Legyenek lakó-, sütő, és fonóházaik, mind ezek jól körülkerítve és erős kapukkal ellátva, hogy zavartalanul dolgozhassanak nekünk.

50. A bíró állapítsa meg, hogy hány ló lehet egy istállóban és hány lovász szükséges. Azok a lovászok, akik szabadok, a birtokon kapjanak hűbért és a hűbérből éljenek. Ugyanígy a fiscalinusok, akiknek telkeik vannak azokból, akinek pedig nincs telke, a földesúri részből kapjon ellátást.

51. Vigyázzon arra minden bíró, hogy a vetőmagot a gonosz emberek ne rejtsék föld alá vagy máshová, nehogy így gyöngébb legyen az aratás. Hasonlóképpen más varázslatoktól is tartsák vissza őket, hogy ilyeneket ne tegyenek.

52. Akarjuk, hogy a [bírák] a fiscalinusoknak, szolgáinknak, és azoknak a szabadoknak, akik a birtokon vagy falvainkban tartózkodnak, másokkal szemben felmerült ügyeikben, amint megérdemlik, de mindenesetre teljes és tökéletes igazságot szolgáltassanak.

53. Minden bíró ügyeljen arra, hogy a tisztsége alá tartozó embereink semmiképpen ne váljanak rablókká vagy varázslókká.

54. Minden bíró ügyeljen arra, hogy szolganépünk jól végezze munkáját, és dolgát elhanyagolva vásárokra ne járjon.

55. Akarjuk, hogy mindazt, amit a bírák a mi szükségletünkre adtak vagy szolgáltak, vagy tartalékoltak, jegyzékbe foglalják, és amit egyébként felhasználtak egy másikba: ami pedig ezenkívül még maradt, nekünk írásban jelentsék.

56. Minden bíró hatósága területén gyakran lásson törvényt és szolgáltasson igazságot: gondoskodjék arról, hogy embereink tisztességesen éljenek.

57. Ha valaki szolgáink közül felettese ellen panaszt akarna tenni, ne tiltsák meg neki, hogy hozzánk jöjjön. Ha pedig egy bíró megtudná, hogy alárendeltjei a palotánál ellene akarnak panaszt tenni, a panasz okát maga a bíró juttassa el a palotához, mert így akarjuk megtudni, hogy szükséges-e saját magunknak személyesen megjelenni, hogy panaszukkal feleslegesen ne alkalmatlankodjanak.

58. Mikor bíráinknak kutyakölyköket küldünk nevelésre, maga a bíró sajátjából táplálja azokat, vagy segédeinek, azaz a majorosoknak, tizedeseknek, pincemestereknek adja ki gondozásra, akik [szintén] a sajátukból lássák el azokat, kivéve, ha mi vagy a királyné úgy intézkedünk, hogy birtokunkon a mi részünkből nyerjék táplálékukat; ebben az esetben ugyanis a bíró állítson egy embert, aki gondozásukat jól ellátja, és ez már előre különítse el táplálékukat, hogy ne legyen kénytelen mindennap a raktárból kikérni.

59. Minden bíró, amíg nekünk szolgál, minden időben adjon három font viaszt és a szappanból 8 sextariust; ezenkívül, bárhol vagyunk is udvarunkkal, Szent András napjára hat font viaszt adjon, ugyanígy a böjt közepén is.

60. Soha ne a tehetősebbek közül válasszák a majorosokat, hanem a szegényebbek közül, ha azok hűségesek.

61. Minden bíró szolgáltatásai közt a palotához malátát (is) szállítson, hasonlóképpen mestereket is küldjön, hogy itt jó sört készítsenek.

62. Minden bíró évenként karácsony táján külön-külön, pontosan és világosan közölje velünk, hogy az egész jövedelemből mennyi esik igaállításra, mennyi szántó-vető munkákra, mennyi a sertéshizlalásra, a legeltetési pénzekre, az adóslevelekre, a freudákra, az erdeinkben engedély nélkül szerzett [és elkobzott] prémekre, a jóvátételekre, malmokra, erdőkre, mezőkre, hajókra, hidakra, [rév- és hídpénzekre], a szabad emberekre [szolgáltatásaikra], a centenusokra, akik birtokukon dolgoznak, a vásárokra, szőlőkre, azokra, akik borban adóznak, szénára, fára, fáklyákra, deszkákra, és más épületfákra, parlagföldekre, arra, hogy mennyi főzelékféle van, köles, lencse, gyapjú, vászon, gyümölcs, dió és mogyoró, gyümölcsoltvány, hogy mi van a kerti veteményekkel, répákkal, halastavakkal, mennyi különféle bőr van, szőrme, szaru, méz, viasz, zsír, szappan, eperpálinka, borpárlat, méhsör, ecet, sör, új és régi bor, új és régi gabona, mennyi csirke és tojás, kacsa és lúd van, mi van a halászokkal, fegyverkészítőkkel, vargákkal, a kenyértartó- és ládakészítőkkel, asztalosokkal, nyergesekkel, kovácsokkal, a vas- és ólombányászokkal, adózókkal, a csikókkal és lovakkal, hogy így megtudhassuk: mi és mennyi van a különböző jószágokból.

63. Bíráink ne tekintsék túlzott szigorúságnak, hogy mindezeket számon kérjük, mert azt akarjuk, hogy alárendeltjeiktől ők is ugyanígy számon kérjenek mindent, és ezek se méltatlankodjanak; a bírák gondoskodjanak arról, hogy mindaz, ami egy házban vagy faluban meg szokott lenni, falvainkban is meglegyen.

64. A szekerek, melyeket hadicélra küldenek, jól megépített basternák legyenek: az ernyők jól be legyenek bőrrel borítva, és úgy összevarrva, hogy egész terhükkel, ami bent van, ha vízen kell átkelni, a folyón átjussanak, s a víz ne hatolhasson be, és így, mint mondottuk, bennük levő dolgaink épen maradjanak. Akarjuk továbbá, hogy ezeken szükségletünkre lisztet is küldjenek, mégpedig 12 vékányit, azokon pedig, amelyeken bort szállítanak, 12 modius[397] bort küldjenek, a mi mértékünk szerint: [végezetül] minden szekér még pajzzsal, lándzsával, tegezzel és íjjal is el legyen látva.

65. Halastavainkból a halakat adják el, [de] helyükre másokat tegyenek, hogy a tavakban mindig legyen hal, továbbá, ha mi nem megyünk ki a birtokra, a halakat adják el, és bíráink azokból a mi hasznunkra nyerészkedjenek.

66. A kecskékről és kosokról, azok szarváról és bőréről évenként adjanak számot, és ugyancsak évenként zsíros, sós húsokat is szállítsanak belőlük.

67. Jelentsék nekünk, hogy hány üres mansus[398] van, és hány mancipium,[399] akiket nem tudnak elhelyezni.

68. Akarjuk, hogy a bírák mindig tartsanak készen háborúba és a palotához szállításra jól megabroncsozott hordókat; bőrtömlőket ne készítsenek.

69. A farkasokról állandóan jelentsék, hogy mennyit fogtak meg közülük, és a bőrüket mutassák be. Május havában a farkaskölyköket kutassák fel és fogják meg, akár méreggel és vadászhálóval, akár pedig csapdával és kutyákkal.

70. Azt akarjuk, hogy a kertekben mindenféle növény meglegyen: liliom, rózsa, görögszéna, bazsalikom, zsálya, ruta, üröm, uborka, tök, lopótök, bab, borsoskömény, rozmaring, konyhakömény, csicseriborsó, csillagjácint, gladiolus, kígyófű, ánizs, vadtök, napraforgó, medvetalp, árticsóka, saláta, fekete kömény, borsmustár, torma, lapu, bolhafű, mirhafű, petrezselyem, zeller, lestyán, boróka, kapor, édeskömény, köles, cikória, szarvasgyökér, mustár, borsfű, vízi menta, kerti menta, erdei menta, gilisztahajtófű, macskafű, ezerjófű, mák, répa, vadgyömbér, fehérmályva, mályvarózsa, sárgarépa, paszternák, paraj, kenőfű, karalábé, káposzta, hagyma, metélőhagyma, póréhagyma, retek, mogyoróhagyma, vöröshagyma, fokhagyma, festőbuzér, bogáncs, lóbab, borsó, koriander, karaboly, nadragulya, muskátzsálya. A kertész háza tetején kövirózsát termesszen.

Ami a gyümölcsfákat illeti, azt akarjuk, hogy bíráink különféle fajta almafákat, körtefákat, szilvafákat, továbbá berkenyét, naspolyát, gesztenyét, különféle fajta barackfákat, birsalmát, mogyorót, mandulát, babért, fenyőt, fügét, diót és különféle cseresznyét tartsanak.

Az almák nevei: rozmaringa, geroldinga, crevedella, spirauca, egyesek édesek, mások savanyúak, de mind eltehető, viszont legyen olyan is, amit rögtön leszedése után el kell fogyasztani, mert nem áll el. Az eltevésre alkalmas körte három- vagy négyfajta: édes, aszalni való és kései.

A királyi capitulare vége.



[385] „Verbo regis.” A feltételes adománybirtok, a prekária egyik formájáról van szó a szövegben, az ún. „precaria verbo regis”-ről. A prekária a földhasználatnak az a formája, amelyben a használó a tulajdonosnak az írásbeli kérelemben foglaltak szerint szolgáltatásokkal tartozik. A prekária általában az államhatalom beavatkozásától független magánszerződés, van azonban olyan formája is, amelyben a tulajdonos (rendszerint az egyház) a király utasítására adja át földtulajdonának egy részét a prekaristának.

[386] A latin advocatusból származó szó, a Karoling-korban általában az egyházi személyek képviselője világi bírósági ügyekben.

[387] A kiegészítés legnagyobb része egyháziakra vonatkozik, ami teljesen érthető is, hiszen a pogány korban született száli törvénykönyv nem tartalmazhatott intézkedéseket a katolikus egyházzal kapcsolatban.

[388] A subdiaconus, diaconus, presbiter egyházi rangfokozatok. Az utóbbi a plébánia élén álló áldozópap.

[389] Az immunitás szó szerint mentességet jelent. Kifejezője annak az állapotnak, amelyben a legalsóbb államhatalmi és bírói funkciók a földtulajdonos kezébe kerülnek, ami abban fejeződik ki, hogy a király tisztviselői ezeket a feladatokat a mentesített területeken nem láthatják el. Az immunitás azonban csak a birtokon vagy a mentesített területen élőkre vonatkozott, de nem az oda menekülőre, akit az immunitással rendelkező tulajdonos köteles volt kiszolgáltatni az állami hivatalnokoknak.

[390] „Ad novem vomeres ignitos judicio Dei examinendus accedat.” Az istenítélet egyik formája volt, amelyben a gyanúsított úgy bizonyíthatta ártatlanságát, ha meztelen Iába sértetlen maradt, miután megérintette a megtüzesített ekevasat.

[391] Jogképzett bíró.

[392] „Missus” császári hivatalnok. A rendszerint egy püspökből és egy világi tisztviselőből álló „missi” feladata a helyi közigazgatás és igazságszolgáltatás ellenőrzése volt.

[393] Bannire – megidézni, perbe hívni.

[394] Pippin és Chlodvig Nagy – Károly fiai.

[395] Corbus és situla – gabonaűrmértékek, a sextarius hatodrészük.

[396] Utalás arra a rendszerre, amelyben a királyi udvar sorba járta a birtokokat és felélte az ott felhalmozott feleslegeket.

[397] Űrmérték, 52 liter.

[398] Üres telek.

[399] Rabszolga.