Ugrás a tartalomhoz

Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény

Sz. Jónás Ilona

Osiris Kiadó

A FORMULÁKBÓL

A FORMULÁKBÓL

A formulák a királyi kancellária tevékenységét segítették azokban az esetekben, amikor az írásba foglalás érvényességi kelléke volt valamilyen jogi aktusnak. A formulák valójában olyan minták, amelyek alapján a szükséges okmányt különösebb fogalmazási készség nélkül, a nevek behelyettesítésével is ki lehetett állítani. Tárgykörük igen széles, a királyi adománylevéltől a rabszolgák vagy birtokok vásárlásakor kiállított okmányokig mindent felölelt, s nemegyszer levélmintákat is tartalmazott.

Legismertebb Marculf saint-denis-i szerzetes Formuláskönyve, amelyet Landry párizsi püspök rendeletére a VII. század derekán készített. A mintákat két csoportra osztotta, az egyik könyvben voltak azok, amelyek ügye a király elé tartozott (cartae regales), pl. a privilégiumok, immunitás, birtokadományozás, rabszolgák felszabadítása, királyi kíséretbe fogadás stb. A másik könyv a helyi ügyek formuláit tartalmazta (carte pagenses), pl. prekáriákkal, birtokok, rabszolgák adásvételével, a kölcsönökkel, óvadékokkal, az örökösök megegyezésével, birtokfelosztásokkal kapcsolatos mintákat találhatunk benne. A Marculf-féle gyűjteményt a IX. század elején újabbakkal egészítették ki (cartae senonicae). A formulák úgy készültek, hogy megfeleljenek a helyi jogok követelményeinek, azaz ahányféle helyi jog volt, annyi formulagyűjteményt kellett összeállítani. Így a Marculf-féle formulák a száli törvénykönyv szerint élők számára voltak megfelelőek. A szentgalleni formulák (Collectio Sangallensis) az alamann jog körzetében, a tours-i formulák (Formulae Turonenses) a nyugati gót jog területén voltak alkalmasak jogesetek megfogalmazására. Az angers-i formulák (Formulae Andecavenses) egyaránt mutatják a germán és a római jog hatását.

III. Immunitas Regia (VIII. század) Marculfi monachi formularum liber I. 3.

MGH, Form 1886, 43., 53. o.

Országunk erejét azáltal hisszük növekedni, hogy megfelelő javadalmakat vagy helyeket az egyházaknak (vagy akire alkalmazni akarod) jóindulatú elhatározással átengedünk és az Úr segítségével állandó birtoklásra átírunk. Tudja meg tehát serénységtek (sollertia vestra), hogy N. apostoli úrnak, N. város püspökének kérésére az örök jutalom reményében a következő kiváltság engedélyezését láttuk jónak: N. úr egyházának falvaiba, melyeknek jelenleg a mi vagy bárki más adományából már birtokában van, vagy melyet az isteni kegyesség ezután ama szent hely birtokába juttat, semmiféle bírói ítélkezés, vagy freuda[400] behajtása céljából soha behatolni ne merészeljen, hanem mindezeket a főpap és utódai az immunitás teljes értelmezése szerint hatalmukban tarthassák. Kijelentjük tehát, hogy sem ti, se alárendeltjeitek sem bármiféle más bírói joghatósággal felruházott személy ama egyháznak országunk területén bárhol fekvő, a király vagy magánosok bőkezűségéből adományozott vagy ezután adományozandó falvaiba perek elintézése céljából behatolni, bármi ügyből kifolyólag freudát behajtani, lakott vagy elzálogosított telkeket lefoglalni soha ne merészeljen, hanem ha ezután az ingenuusoktól vagy serviensektől, vagy más emberektől, akik ama egyház földjein, határai között vagy birtokán tartózkodnak, mindaz, ami a fiscusnak freuda vagy más címen jár, ezen engedélyünk alapján, eljövendő üdvösségünkre tekintettel, az azt behajtók által mindörökre ama egyház fényére fordíttassék. Ezt, amit mi a magunk és utódaink lelke üdvére teljes buzgósággal megengedtünk, sem a királyi fenség, sem bárki más bíró gonosz indulata meg ne rontsa. És hogy e levelünk hatálya mind most, mind a jövendő időkben Isten segítségével sértetlenül megmaradjon, saját kezünk aláírásával erősítettük meg.

XXII. Praeceptum denariale

57. o.

És mivel N. apostoli vagy kiváló férfiú, az ő szolgáját N.-et; N.-nek a keze által jelenlétünkben dénárt dobva[401] a száli törvény szerint elbocsátotta, mint szabadot;[402] az ő feloldozását a jelen hatalmunknál fogva megerősítjük, elrendeltük ugyanis, hogy miként a többi mansoarius,[403] akik ezen a címen a Fejedelem jelenlétében megvizsgáltattak és a szolgaság igájából megszabadulva szabadok lettek, úgy és olyan módon az említett N. a mi rendeletünk által Isten nevében, a legteljesebben megerősítve és senki által nem háborgatva, Isten és a mi kegyelmünk folytán örök időkre maradjon szabad és biztonságos.

Marculfi monachi formularum liber II.

10. o.

XLI. Si aliquis rem alterius quam excolit, ad proprietatem habere vult, et non potest, et postea eam precaverit.[404]

N.-nek, a kiváló úrnak, az én uramnak, én, N.

A gonosz emberek tanácsára, amit nem kellett (volna tennem), a ti N. helyen levő földetekből el szoktam ragadni egy részt,[405] és azt a földet tulajdonommá szerettem volna tenni, de nem tudtam, mert nem volt rá mód,[406] mivel ti és a ti hivatali embereitek (agentes vestri) visszaköveteltétek a ti részetekre, minket pedig kiűztetek onnan. Aztán később érdemes emberek kérésére nekünk adtátok megművelésre. Ezért ezt a precariát… ameddig nektek tetszik, addig tartsuk meg, és bármit tesznek is a többi szomszédok (prekaristák) a ti valamilyen előzetes döntésetek nélkül, mi megfogadjuk, hogy visszaadjuk. Amit ha nem tennénk és ezt megtagadnánk, s késlekedők és csökönyösök lennénk, akkor nyilvánosan ítéljenek el aszerint, amit a törvény a késlekedők és tagadók esetében rendel, még ha minden öt évben ezt a precariát meg is újítottunk volna, erről a földről legyen jogotok kiűzni bennünket.

Ez a precaria készült (itt) (ezen a) napon, (ebben az) évben, N. király uralkodása alatt.

XXXVIII. Securitas pro homicidio facto Formulae Turonenses

156. o.

… Ezért elhatároztuk, hogy – amint illik – ezt az oltalomlevelet írassuk meg számodra, hogy ti. édestestvérünk haláláért sem az én részemről, sem leszármazóim részéről, sem a törvényes bíróságtól, sem bárki mástól semmi bántódásod vagy károd semmi esetre sem lesz, ilyentől tehát többé nem kell félned, mert ebből az ügyből kifolyólag teljességgel fel vagy mentve minden hasonló alól…

IV. Cartae Senonnicae

187. o.

Testvér uramnak, N.-nek én, N. Mindenki tudja, hogy a nagy szükség, amelyben vagyok és súlyos gondjaim annyira tönkretettek, hogy már semmim sincs, amiből táplálkozhatnám vagy ruházkodhatnám. Ezért te kérésemet meg nem tagadtad, hanem nagy szükségemben ezüstben vagy amactusban érvényes solidusokat adtál nekem kölcsön, nekem azonban semmim sincs, amiből ezt visszafizethetném. Ezért, szabadságomról lemondva, a magam elkötelezését határoztam el, és ehhez kérem hozzájárulásodat, oly módon, hogy mindazt, amit született mancipiumaiddal, azok eladása, elcserélése, megbüntetése tekintetében tenni szoktál, ugyanazt cselekedni a magam személyét illetőleg is a mai naptól kezdve korlátlan és rendíthetetlen hatalmad legyen. Ha pedig, amit fel sem szabad tételezni, akár magam, akár örököseim, esetleg más személy ezen elkötelezés ellen valamit cselekedni megkísérelne, neked vagy a fiscusnak büntetésül N. uncia aranyat fizessen, e kötelezvény azonban épségben maradjon.

XXVIII. Indiculum[407]

197. o.

…Minden püspöknek, az összes tiszteletre méltó apátoknak, a méltóságos és nagyságos férfiaknak, udvari embereinknek, a vicariusoknak, centennariusoknak, minden hasonlónak, barátainknak és távol levő küldötteinknek N. méltóságos férfiú, a frankok királya. Tudd meg, hogy ez az ember hozzánk jött, és mi őt kegyes lélekkel fogadtuk és kérését teljesítettük. Ennek megfelelően most valamennyiőtöket kérjük, mindnyájatoknak parancsoljuk, hogy sem ti, sem alárendeltjeitek, sem utódaitok őt vagy embereit mindabban, ami őt jogosan megilleti, ne háborgassátok, vagy éppen meg ne károsítsátok, jószágaiból valamit elvenni vagy barmait elhajtani ne merészeljétek. Ha pedig a jövőben mégis előfordulna ilyen dolog, vagy már elő is fordult volna, tekintettel arra, hogy (különlegesen) hozzánk tartozik, ügyeinek elintézését is magunknak tartottuk fent, az említett esetekben a végleges döntés jelenlétünkben történjék.

Hogy pedig e levelünknek nagyobb hitele legyen, kezem írásával megerősítettem és gyűrűmmel megpecsételtem.

XXXIII. Praestaria[408] (VIII. század)

200. o.

Kedves asszonyomnak, N.-nek én, N. apátnő

Mivel tudjuk, hogy te napokkal ezelőtt N. pagusban N. helyen fekvő birtokodat Szent Mária monostorának átadtad és erről tőlünk, illetőleg a monostortól precariát kértél, ezért jelen levelünkkel biztosítunk téged, hogy míg élsz, a jószág haszonélvezetét megtarthatod és rendelkezhetsz is vele, úgy azonban, hogy azt elidegeníteni már nincs jogod, és ha ezt megkísérelnéd, magát a jószágot is azonnal elveszted. Hogy pedig jelen levelünk erejében növekedjék, kezünk vonásával alul megerősítettük.

II.

5. o.

Uramnak, N.-nek és feleségének. Miután rám bizonyították, hogy javaitokat elloptam, és ezt másképp jóvátenni nem tudom, csak úgy, ha egész valómat szolgálatotokra kötelezem, ezért kijelentem, hogy senki által nem kényszerítve, teljesen saját elhatározásomból, magamat szolgálatotokra kötelezem. Tőletek annyi bért kapjak, annyi solidust, amennyit ti jónak láttok, és a mai naptól kezdve velem is mindazt tehetitek, amit más nektek lekötött mancipiumotokkal Isten rendelése szerint tehettek. Ha pedig akár én magam, akár a rokonaim közül valaki vagy esetleg idegen személy ez eladás ellen, amit a magam jószántából hajtottam végre, valamit cselekedni megkísérelne, neked és a fiscusnak ennyi solidust fizessen, és így tegye jóvá; amit pedig így lefizetett, vissza ne követelje, és ez a saját magam eladása és erre vonatkozó elhatározásom szilárdan megmarad.

III. Formulae Andecavenses

6. o.

Tulajdon uramnak, N.-nek én, N. Mivel rám bizonyították bűneimet és hitványságomat azzal a lopással kapcsolatban, amit elkövettem, amiért kínpadra is vontak és olyan vallomást tettem, amiért halállal kellene bűnhődnöm: kegyességed azonban saját vagyonából ennyi solidust adott (és így kiváltott), ezért ezzel az eladási levéllel egész valómat minden vagyonommal neked akarom átadni, hogy bármit akartok ezentúl velem tenni a mai naptól kezdve, úgy, mint a többi született mancipiummal, Isten rendelése szerint, mindenben hatalmatok lesz megtenni. Ha pedig akár én magam, akár a rokonaim közül valaki, esetleg egy idegen személy ez eladás ellen, amit a magam jószántából tettem, valamit próbálna cselekedni, neked és a fiscusnak ennyi solidust fizessen jóvátételül, és amit így lefizetett, vissza ne követelje, ez a magam eladása pedig örök időkre szilárdan érvényben maradjon.

Formulae Visigoticae

591. o.

Az én örökös uramnak N.-nek N. Minthogy naponként szükséget szenvedtem és ide-oda vándoroltam, hogy valami megélhetést keressek, és egyáltalán nem találtam, végül is uraságod kegyes jóindulatához folyamodtam, kérvén, hogy nekem N. nevű helységében precarius jogon művelésre földet adass; kérésemet uraságod helybenhagyta és eredményre is juttatta, úgy, hogy az említett helyen annyi modiusra[409] való földet, amint kértem, precarius jogon nekem adni méltóztatott. Ezért e precariám szavaival fogadom, hogy a földek miatt neked soha semmiféle nehézséget vagy kárt okozni nem fogok, hanem ígérem, hogy minden tekintetben a ti hasznotokon munkálkodom, és a nekem nyújtott védelmet szolgálataimmal viszonozni fogom. A dézsmákat pedig ígérem, hogy pénzben vagy természetben, mint a colonusok szokták, évenként beszállítom. Ha pedig erről megfeledkezném és a jelen precariámban foglaltakat akár teljes egészükben, akár csak kis részben is meg merném szegni, megesküszöm minden isteni dologra és legdicsőségesebb urunk, N. király uralkodására, hogy neked korlátlan hatalmat engedek, hogy engem az említett földekről elűzz, és jogod szerint, mint illik, azokat másnak add. Ebben a precariában, mint jelenlevő jelenlevővel állapodtam meg és tettem ígéretet, kezem vonását alul rájegyeztem, és a tőlem megkért tanúknak nagyobb hitelesség okából megerősítésre átadtam.

XV. Collectio Sangallensis (IX. század 2. fele)

405–406. o.

Én N. öregségemre és arra, ami azzal együtt jár, a nyomorra gondolván, N. helynek vagy bárki más hatalmas férfiúnak mindazt, ami birtokomban van és amihez akár örökség, akár vétel útján jutottam, átadom, oly módon, hogy azt ama férfi, püspök vagy a hely elöljárói azonnal birtokba vehetik, engem pedig gondozásukba és oltalmukba fogadnak, továbbá nekem holtom napjáig minden évben két vászon- és ugyanannyi gyapjúruhát, valamint kenyérben, sörben, hüvelyesben, tejben elegendő táplálékot, ünnepnapokon még húst is késlekedés nélkül kiadnak. Minden harmadik évben köpennyel, kesztyűvel, cipővel és lábtekerccsel lássanak el, gondoskodjanak továbbá szappanról és fürdőről is, mert ezekre a betegeknek igen nagy szükségük van, ágyfelszerelést pedig, amint a szükség kívánja, bármikor adjanak, és mindezt azért, mert mindenemet nekik adtam és nem fiamnak vagy valamely rokonomnak. Ha azonban az említett dolgok bármelyikét is megvonnák tőlem, vagyonomat adják vissza, különösen akkor, ha az én figyelmeztetésemre és alázatos kérelmemre velem emberségesebben bánni nem akarnak; ha pedig, mint azt remélem is, jól fognak velem bánni, ama hely elöljárói – örököseim vagy rokonaim minden ellentmondásának mellőzésével –, ha szükséges, hatalmi eszközökkel is biztosítsák maguknak minden javam örök birtoklását.

XLIII. Formulae Turonenses

158. o.

Nagy uramnak, N.-nek. Mivel mindenki tudja, hogy semmim sincs, amiből táplálkozhatnám vagy ruházkodhatnám, ezért magamban elhatároztam, hogy kegyességtektől kérni fogom, hogy magamat mundoburdumotokba[410] adhassam és ajánlhassam; ezt ezennel meg is teszem, mégpedig oly módon, hogy élelem és ruházat dolgában, amint azt neked szolgálván megérdemlem, segíteni és könnyíteni fogsz rajtam; én pedig, amíg élek, a szabad emberek sorában neked szolgálok és hódolok, hatalmadból vagy mundoburdumodból magamat ki nem vonom mindaddig, amíg élek, sőt ellenkezőleg: életem minden napján a te hatalmadban és védelmedben fogok megmaradni. Ezért helyénvaló, hogy amennyiben bármelyikünk ezt a megállapodást meg akarná változtatni, ennyi solidust fizessen a másik félnek bírságképpen, azonban a megállapodás maga változatlanul érvényben maradjon; ugyanezért e megállapodásról két azonos szövegű levél készüljön, és azt aláírásukkal erősítsék meg; ez meg is történt.

XLIV.

159. o.

Nagyságos testvéremnek, N.-nek én, N. Kérésemre úgy határoztál, hogy nekem javaidból ennyit ennyi évre kölcsönadsz. Ezt meg is tetted. Én tehát e jótétemény viszonzásául elzálogosítom neked N. helységet, mely birtokomhoz tartozik, neve N., és N. pagusban fekszik, teljes egészében és érintetlenül, azzal a feltétellel, hogy mikor az említett évek letelnek és te a föld terméséből már elegendőt begyűjtöttél, én neked az említett adósságot lefizetem és jószágomat e záloglevéllel együtt kezeidből visszakapom. Ha azonban hanyag vagy késedelmes lennék a fizetésben, az említett adósságot kétszeresen kell neked megfizetnem.



[400] A királyt illető részesedés az ítéletben kivetett bírságból.

[401] Vö. Lex Salica XXVI.

[402] „Dirrisit ingenuum.” A manumissio a szolgák felszabadításában még évszázadokig a legfontosabb eljárási mód volt, s nevével akkor is megőrizte, amikor nem kapcsolódott hozzá az említett szertartás.

[403] A mansus a megművelt, földesúri tulajdonban levő telek, amelyért a használó szolgáltatásokkal tanozik. A mansoarius vagy mansuarius, a telek használója akár szolga, akár szabad eredetű.

[404] A feltételesen adományozott birtokok, a prekáriák egyik formájáról szól a formula, az ún. „precaria daca”-ról, amelyben olyan földet kap megművelésre a megadományozott, amely korábban nem volt az övé, hanem az adományozó tulajdonában volt, s a prekáriát kérő, miként a szövegből is kiderül, legfeljebb szerette volna tulajdonként megszerezni akár törvényesen, akár törvénytelenül.

[405] A szövegben az excolere ige szerepel, ami csak megművelést jelent, s legfeljebb arra utalhat, hogy valamilyen elszántásról van szó. Az excolere igét korábban helyettesítő revellare viszont világosan mutatja az elbirtoklás tényét.

[406] „Quod nec ratio praestitit.”

[407] Az indiculum olyan levél, amely parancsot vagy utasítást továbbít.

[408] A prestaria nehezen különíthető el a precariától, hiszen mindkettőben birtokadományról van szó, a prestariákat azonban rendszerint az adományozó nevében fogalmazzák meg, míg a precaria a kérelmező folyamodványa.

[409] A modius római űrmérték, 52 liter. Területmértékként akkora terület, amelybe 52 liter magot vetnek. Gabonafélékből kb. 500-600 négyszögöl.

[410] Mundeburdium, mundeburdis, mundium = elsősorban a frank uralkodó hatalma, amely többek között a védelemnyújtásban (defensio, tuitio) nyilvánult meg. Ebben az értelemben került át a szóhasználatba a különleges és hatékony oltalom jelölésére.