Ugrás a tartalomhoz

Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény

Sz. Jónás Ilona

Osiris Kiadó

ADOMÁNYLEVELEK

ADOMÁNYLEVELEK

Az oklevelek (diplomák), a középkor legnagyobb tömegben ránk maradt forrásai valójában azonos elvek szerint készültek Európa különböző országaiban. A pápai minták nyomán a frank királyi udvarban kialakult oklevelezési gyakorlat egész Nyugat-Európára hatással volt.

Az oklevél mindig valamilyen jogi aktust rögzít. Bizonyító erejéhez azonban szükséges volt, hogy bizonyos külső és belső formáknak megfeleljen. Így a szokás kialakította az oklevelek szövegének hármas tagozódását (protocollum, textus, eschatocollum), s ezen belül is még számos szükséges részt kellett tartalmaznia.

A diplomák felépítésének szigorú rendje természetesen lehetőséget teremtett arra, hogy a formuláskönyvek számos oklevélmintát is tartalmazzanak. Az itt közölt Dagobert-oklevél vázát megtalálhatjuk Marculf formuláskönyvében, csak a narratióban és dispositióban (az oklevélkiadó elhatározását kiváltó körülmények elbeszélésének és elhatározását tartalmazó részben) eredeti a szöveg.

Dagobert király kiváltságlevele, 635

MGH, Diplomata regum Francorum, T. I., 1906, 15. o.

I. Dagobertus a frankok királya,[412] a kiváló férfiú – apostoli atyáinknak, püspök uraiknak és a kiváló hercegeknek, valamint nagyságos Chanulfus comesnek és minden jelenlegi és jövendőbeli tisztségviselőnek, akiket országunkban bárhol Isten nevében (hivatalba) állítottunk.

A fejedelmi kegyességnek a sokféle kérés közül azt kell engedékeny meghallgatással felkarolni, és minden habozás nélkül foganatosítani, ami a lelki üdvösségre szolgál vagy amit Isten nevének tiszteletére kívánnak, hogy legyen különbség a jutalmazásban, midőn Isten szolgáinak az ő nyugalmukra vonatkozó törvényes igényét elégítjük ki, mert a tökéletes hit nem kételkedik abban, hogy a Legmagasságosabb kegyelméhez tartozik, ha – az Ő ékes szava szerint – valami alázatos lélekkel a hit szolgáinak javára fordíttatik, mert meg van írva „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa”.[413]

Tehát mivel a kitűnő férfiú, Dado, a mi referandariusunk[414] és az ő édes testvérei, Ado és Rado; Szent Péter és Szent Pál, valamint Szent Antal tiszteletére a szerzetesek, vagyis a peregrinus barátok lakásául, hogy ott Isten nevében magános életet éljenek, a meldei[415] területen fekvő, közönségesen Resbacisnak nevezett (helyen), Isten segítségével alázatosan Jeruzsálem monostort építettek – ezért nekünk is úgy tetszett, hogy Isten szolgáinak nyugalmáért, az ő kérésükre ezt a hathatós parancsunkat nyilvánosságra hozzuk, amely szerint, minthogy a monostor nyilvánvalóan a mi kincstárunk költségén épült és részben onnan van ellátva, amit saját lelki üdvösségünkért engedélyeztünk, azok a szerzetesek ott Isten oltalma alatt, a vallás szabályai szerint örökösen lakhassanak békességgel, [ezért] úgy döntöttünk, hogy ezt a rendszabályt bővebben is ki kell fejteni; mert egyáltalán semmit sem ront le a kánonok tekintélyéből,[416] ha amint mondottuk, a hit szolgáinak békés nyugalmára valamit engedélyezünk, s nekünk sem származhat hátrányunk abból, ha ebben újólag határozunk, mivel az agauni, lirini és loxovi szent életű emberek monostorral, sőt Marcellus úr szerzetesei is [mindenki által] láthatóan a pápák szabályai szerint, [de] királyi megerősítés mellett élnek a szabadság kiváltságával. Ha tehát ugyanott vagy királyi ajándékból, vagy a fentebb megírt férfiak, vagy bárki másnak az ajándékából villákat, rabszolgákat vagy bármiféle hátrahagyott dolgokat, sőt akár állatokat is utaltak át, továbbá adtak [a monostorhoz], míg nálunk van, mivelhogy – amint említettük – a mi bőkezűségünk folytán épült; egyetlen püspök, se a jelenlegiek, se ezek utódai, sem hivatalnokaik, sem pedig más, bármilyen rendű személy ne merészelje őket arról a helyről eltávolítani, vagy bármiféle hatalmat szerezni magának a monostor felett, vagy esetleg átalakítás ürügyével abban valamit kisebbíteni, vagy a misztérium ékességei vagy az oltárra helyezett áldozati ajándékok közül valamit elvenni; s a monostorba vagy annak celláiba az ő súlyos megterhelésükre még a püspök se merészeljen bemenni, hacsak szónoklat tartása végett nem, s akkor is csak az apát vagy a congregatio[417] akaratával; hogy az Isten nevével együtt élő szerzetesek annál szabadabban birtokolhassák idők során az igaz adományt.

És ha az apát, akit a congregatio a saját tagjai közül választott, kiszólíttatik az élők sorából, a szent szabályzat értelmében a legidősebbet kell a helyébe állítani, mindenben a delegáció óhajtása és a tekintély megerősített rendje szerint, hogy ezáltal ott [a monostorban] minden [dolog] zavar nélkül induljon növekedésnek. Hozzátesszük [az elmondottakhoz], hogy se egyetlen bírónak, se bármiféle embernek egyáltalán ne legyen szabad a fent említett monostor dolgaiból Isten szolgáinak akarata nélkül valamit is csalárdul elvenni, vagy vakmerő lélekkel azok közül bármit is saját hasznukra bitorolni, nehogy, ami a legfontosabb Istent és minket megbotránkoztassanak… és a fiscustól súlyos pénzbírságot kapjanak…

A magunk és a fent jelzett férfiak teljes költségviselése alapján méltányosnak tartva, úgy tetszett nekünk, hogy [az elmondottakhoz] azt is hozzátegyük: hogy mindazon birtokokra, amelyek akár a mi bőkezűségünkből, akár Dadónak, testvéreinek, atyjának vagy bárki másnak adományából a [monostor] tulajdonába kerültek, vagy kerülni fognak, semmiféle világi bírói hatóság sem most, sem a jövőben peres ügyek lefolytatása vagy valamiféle adóbehajtás címén oda behatolni ne merészeljen, hanem ellenkezőleg, köteles azt a monostort minden mentességében megtartani[418] és [vigyázni, hogy] a monostor és testülete az ilyen ügyekből származó fredusokat[419] háborítatlanul birtokolhassa, sőt ezenkívül mindazt, amit a fiscus esetleg követelhetne az ő embereiktől; akár szabadoktól, akár szolgáktól, akár az ő megmaradó földjeiktől vagy bármiből, a mi engedélyünk alapján fordítsák azon szent hely fényére vagy Isten segítségével míg élünk, de az idők folyamán minket követő utódaink alatt is, hogy azoknak a szerzeteseknek legyen kedvük az örök üdvösségért, az állandó bodogságért és az ország megmaradásáért Isten mérhetetlen irgalmát minden időben kérni. Hogy a mi dekrétumunknak ez az utasítása Krisztus segítségével minden részletében még erősebb legyen, siettünk saját kezünkkel aláírni.

Dagobert király aláírta, Dado tanúskodott.

Kelt október első napján, uralkodásunk 14. évében Clippiacumban.[420] Isten nevében.

Hlothhere király[421] adománya Brihtwold apátnak, 679

Codex diplomaticus, T. I., 1839, N° 16.

A Mi Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus nevében. Én, Hlothhere, Kent népének királya, lelki üdvömért neked, Brihtwoldnak[422] és kolostorodnak földet adományozok Thanetben, amit Westanae-nak[423] hívnak, valamennyi tartozékával, szántókkal, legelőkkel, mocsarakkal, kis erdőkkel, lápokkal, halászhelyekkel, mint mondtuk, mindennel, ami hozzátartozik. Ahogyan ezt mind ez ideig bírtuk, jól ismert határait én és ispánjaim kijelöltük, mindezt most rád és kolostorodra ruházzuk. Tartsd és bírd azt, és utódaid szintúgy örökké. Ne mondjon ellent ennek senki. Theodore érsek és Eadric, fivérem fia, és valamennyi főember beleegyezésével, az adományozás szerint, bírjad te és utódaid. Mégis, bárki megkísérelné megszegni ezt az adományt, űzettessék ki a kereszténységből, fosztassék meg a Mi Urunk Jézus Krisztus testétől és vérétől, ezen adománylevél mindenek ellenére maradjon érvényben. És én egyrészt saját kezemmel a Szent Kereszt jelével megerősítettem, másrészt tanúkat kértem, hogy írják alá.

Kelt Reculver városában, május hónapban, a hetedik indictióban…[424]

Cynehard, Winchester püspöke és Cynewulf király[425] megerősítik Cenred király[426] adományát, 759

Codex diplomaticus, T. I., N° 104.

A Mi Urunk és Megváltónk Jézus Krisztus nevében. Azon dolgokat, melyek helyesen követik az egyház tanait és a zsinati rendeleteket – bár a szó önmagában is bizonyítaná – őket mégis a legbiztosabb írásba és oklevélbe foglalni, hogy a jövendőben elkerüljük a bizonytalanságot.

Ezért Én, Cenred, lelkem üdvéért és bűneim bocsánatáért elhatároztam, hogy egy bizonyos szerény nagyságú földet, egy tiszteletre méltó embernek, Bectum apátnak adományozok, mintegy 30 hide-ot északra egy Fontmell nevű folyótól, aminek déli partján a szent emlékű Leuthere püspök földje fekszik[427] Most Én, a fent nevezett földek rögjeit a nagyobb biztonságért a szentírás védelme alá helyezem, úgy, hogy [az apát] mind e mai naptól kezdve minden dolgaival szabadon és biztos hatalommal tartsa, bírja és birtokolja.

Ha pedig valaki, akár püspök vagy király megpróbálna szembeszállni ezzel az elhatározással, akár saját vakmerőségből, akár szentségtörő gyűlölettel, tegye ki magát Isten haragjának, s taszíttassék ki a Szent Egyház küszöbén, s ne legyen képes vágyát beváltani, ha erre törekedne.

Én, Cenred, aki saját kezemmel jelöltem meg ezen adománylevelemet és hű tanúknak adtam megerősítés végett +

Én, Leuthere püspök, bár méltatlan arra, aláírtam ezen adománylevelet +

Én Cyneberth apát, aláírtam +

Én, Haedee apát, aláírtam +

Én, Wynberth pap, aki a fent említett apát kívánságára leírtam és aláírtam ez oklevelet + stb.

Én, Cyneheard, az Úr érdemtelen püspöke, pecsétemmel láttam el ezen oklevelet, hogy megerősítsem, ami a következőképpen történt: a fent nevezett Bectun apát utóda, név szerint Catwali a fent meghatározott 30 hide földet Wintra apátnak eladta pénzért, s egy másik oklevelet állított ki az adományozásra és a fent leírt birtokra. Ő azonban magánál tartotta az eredeti adományozás oklevelét a királyok, püspökök, apátok és fő emberek aláírásával, mert ez a földdarab más földjeinek bizonyságai közé van beiktatva, s nem lehetett volna könnyen szétválasztani őket, s nem lehet ma sem. És ezért, mivel az eredeti tanúk elhunytak, hosszú vita keletkezett a két kolostor között, s tart mind mai napig. Mert azon idő után, amikor a nevezett apát Wintrának adta a földet, s annak utódai rendelkeztek vele, a másik közösség utódai továbbra is tartották magukat az eredeti adományhoz, amelyet a fenti tanúk erősítettek meg.

Ezért most én és királyunk, továbbá azok a tanúk, akiknek aláírása alant áll, békés megegyezést tettünk közöttük, részben a pénz megadásával, részben eskü tételével, arra vonatkozóan, hogy ezután Wintra apát utódai, azaz Ecgwold és közössége, akik a Tisbury nevű kolostorban élnek, birtokolják most és örökké azt a földet, amely felett oly sokáig állt a vita, a másik közösség – melynek élén Tidbald apát áll – beleegyezésével én kiállítottam a jelen adományt, és Tidbald apát és közössége hozzájárulásával kivonatot készítettem az eredetiből, amit Bectun apát kapott, és ezt az írást Ecgwold apátnak átadtam, miután az alant megnevezett tanúk beleegyeztek és megerősítették, de elutasítottak más írásokat, amelyek ugyanerre a földre vonatkoztak.

S ezek a dolgok a Mi Urunk megtestesülésének 759. évében történtek, a 12. indictióban. +Cynewulf, a király

+Herewold, a püspök

+Scilling, a pap

+Cerdic, a pap stb.

Athelstan király[428] adománya, 926

Codex diplomaticus, T. I., N° 1099.

… Én, Athelstan, az angolszászok királya… hűségesen thegnemnek, Ealdrednek öt hide földet adományozok, amit Chalgreve-nek és Tebworthnek neveznek, amelyet ő saját pénzén megvásárolt, nevezetesen tíz fonton aranyban és ezüstben a pogányoktól Edward király parancsára… hogy bírja és tartsa, míg csak él, örökös szabadsággal, és halála után adja annak az örökösnek, amit maga kíván…

És a nevezett föld adományozása legyen szabad minden évszázados tehertől, kivéve a katonai szolgáltatást és hidak és erődök építését, viszonzásképpen a megfelelő pénzösszeg fejében, amelyet én tőle kaptam, az pedig 150 mencuse[429] tiszta arany…

Ezek azok a birtokok, amelyeket Athelstan király oklevelével Ealdrednek adományozott, cserébe annak valódi pénzéért, s tanúi itt következnek:[430]

Építő Dávid adománylevele

M. N. Tyihomirova, 1960, 340–342. o.

A Sio-mgvimi kolostor számára készült oklevél (1123) fejlett feudális viszonyok meglétéről tanúskodik. Építő Dávid grúz király (kb. 1073-1125).

Isten kegyelméből… mielőtt elindultam hadba Sirván ellen [meglátogattam a Sio-mgvimi kolostort és] védőszentemhez, Szent Sióhoz fordultam könyörgéssel, hogy nyújtson nekem segítséget. Úgy találtam, hogy az általam emelt templom elkészült. És megkaptam a kolostor valamennyi szerzetesének áldását. Arszeniusz szerzetes, reménységem és világosságom meghagyta nekem, hogy írjam meg ezt a végrendeletet. Ami hiányzik belőle, a sietség miatt történt. Ha Istennek úgy tetszik és visszatérek, úgy jobbal cserélem fel, ha pedig nem, maradjon érvényben ez…

Attól az időtől kezdve, hogy Isten rám bízta az általa kormányzott királyságot és kifürkészhetetlen gondviselése révén engem méltatlant méltónak talált a fényes tisztségre, rám emelte kegyelmes kezét, hogy ellásson engem, és ő maga, a királyok királya, a nehezet könnyűvé tette [számomra], elpusztította [kezem által] építésének nyílt ellenségeit, és nem engedte meg azok gonoszságát, akik titokban támogatták a gonoszokat. Az egyik közülük, Dzagam, aki megharagította az Istent és megsértette szolgáit, még Istennel szemben is erőszakot merészelt alkalmazni. Fiával, Modisztosszal, az ál főpappal együtt garázdálkodott, pártfogói jótéteményeit éles nyilakká változtatta ellenük, [fia pedig az isteni adományokat] az Isten ellen fordította, elfoglalta egyházait, hogy kielégítse becsvágyát. Isten kifürkészhetetlen ítélete azonban nem engedte ezt meg, és megakadályozta, hogy a bűnös jogara érintse az igaz vagyonát: a pásztort, aki nem az ajtón át ment be [a templomba], az igazi pásztorok kivetették, és Dzagamot, akinek sikerült elmenekülnie és a Sio-mgvimi pusztában megvetnie a lábát, Isten kezembe adta, amihez a mgvimi szerzetesek nem csekély szolgálatokat nyújtottak nekem.

Mindazokat a birtokokat, amelyeket atyáim és őseim adománylevelei értelmében áldoztak ennnek a szent pusztaságnak, de amelyeket az idők gonoszsága elragadott a kolostortól, visszaadtam a kolostornak, és megújítottam az adományokra vonatkozó feljegyzéseiket. Azonkívül valamennyi birtokot, mind a királyok és különböző nagyurak által adományozottakat, mind a kolostor által emberemlékezet óta vásároltakat már teljesen felmentettem az adók és illetékek alól, és minden szolgáltatástól mentesen adtam át Szent Sió atyának.

Ezenkívül valamennyi birtokot, amelyet [a kolostor] Tbiliszi városában vett, amikor ez a város a perzsák kezében volt vagy most, vagy amelyeket magam adományoztam, éppúgy, mint azokat, amelyeket a kolostor a jövőben fog szerezni, mentesítem minden, a királyi kincstárat megillető vám és adó alól.

Miután hitünk feje, Joannesz katolikosz úr[431] már elrendelte, hogy a Sio-mgvimi kolostor birtokainak egész lakossága ennek a kolostornak az egyházi bírósága alá tartozik, ítélkezzék a mgvimi diakónus, és [a befolyó bíráskodási illetéket] használják arra, hogy olajat vásárolnak a kolostor számára.

Minthogy a mirhát egyházamnak a katolikosz [juttatja], emlékezzék meg róla a pap a korábbi katolikoszokkal együtt.

Az általam adományozott kristályból és üvegből készült csillárokat, amelyeket Arszeniusz szerzetes helyezett el, senki se merje elvenni.

A gyertyatartókat, egyházi edényeket és az istentisztelethez tartozó minden tárgyat vegyék meg abból a harminc litra[432] ezüstből, amelyeket Arszeniusznak adtam.

A viaszt idejében szállítsák a [tbiliszi] kereskedők, ahogy ezt már elrendeltem.

A szerzetesek ételét: kenyeret és szárított gyümölcsöt, 500 dram[433] súlyban, mindig adják ki. A bort a kolostori szolgák szállítsák egyenesen a kolostorba, közvetlenül a szüretelés után, a termésnek megfelelően mindegyik egy szackavit,[434] éppúgy, mint minden szükségeset a kolostor jövedelméből.

A többi [jövedelmet]: bírságpénzeket, boltok, mészárszékek és malmok jövedelmét oszszák fel [a szerzetesek közt] ruhára.

Most 30 öszvért adományoztam a kolostornak, és a jövőben a kolostorban ez a szám ne fogyatkozzék meg.

A kolostor régi idők óta külön oklevél értelmében jogot szerzett arra, hogy adómentesen legeltessen 3000 juhot a hegyeken és völgyeken. Most még 2000 juhot adományozok. Ezt az 5000 juhot legeltessék adómentesen, mint a királyi nyájat, az állami nyájakkal együtt teljesen szabadon.

A nyájból származó jövedelmeket használják fel a következő módon: a szaporulatból származó pénzből vegyenek öszvéreket; a gyapjút használják fel a kolostori cselédség [fizetésére], a tejtermékeket pedig a szerzetesek javára.

Adományozok a kolostornak száz tehenet, ezeket legeltessék [adómentesen] a Trialeti hegyekben, Bcsiti falvában, és a Bcsiti fölött levő falvakban [télen] Muhrani faluban. A fölös számú teheneket adják el a kolostori cselédség számára szükséges öszvérek és lovak vásárlására; a bikákat pedig használják fel a lakott földeken való munkákra…



[412] I. Dagobert, II. Chlothar fia (629–638).

[413] Máté 5,3.

[414] A Meroving királyi udvar tisztviselője. Feladata a királyi rendeletek, diplomák, kiváltságlevelek stb. szerkesztése és továbbítása. A későbbiekben cancellariusnak nevezik.

[415] Meaux.

[416] Az egyháziak már a korai középkorban elkülönültek a laikusoktól azáltal, hogy nem a világi, hanem az egyházi törvények, a kánonjog szerint éltek.

[417] A monostorban élő szerzetesek testülete.

[418] Sub omni emunitate. Az immunital (emunitas) királyi adomány útján megszerzett olyan kiváltság, amelynek értelmében a megadományozott mentesül az államhatalom befolyásától s a jogi és államhatalmi funkciók ellátását saját maga biztosítja.

[419] A bíróság által kiszabott ítéletek után a büntetéspénzekből az ítélethozót megillető rész.

[420] Clichy.

[421] Kent királya, uralkodott 673–685.

[422] Reculver apátja, 692-től Cambridge érseke.

[423] Jelentése: a Tanae folyótól nyugatra.

[424] Eredetileg Constantinus által bevezetett 15 éves római pénzügyi időszak. A középkorban különböző kezdettel használják.

[425] Wessex királya, uralkodott 757–785.

[426] Wessex királya, uralkodott 688-ig. Adományának szövege csak a megerősítésben maradt ránk.

[427] Az eredeti szöveg – mint a megerősítésből kiderül – több adományozást foglalt magába. A másolat másutt is változtatott a Cenred-féle adományozás szövegén, így kerülhetett pl. az egyik aláíró, az akkor még élő Leuthere püspök neve mellé a „szent emlékű”.

[428] Eredetileg Wessex királya, uralkodott 924–939. Ő és apja, a szövegben is említett Edward, az idősebb (900–924) űzték ki a dánokat Angliából, s így az ország első királyainak tekinthetők.

[429] Régi angol pénznem 30 penny értékben.

[430] Az oklevélnek csak az érdemi részeit vettük át, így – a fordításból – kimaradt az invocatio, a salutatio, a birtok határainak leírása, az anathema stb.

[431] 475 óta ez a grúz egyház fejének címe.

[432] Litra – súlymérték, 360–400 g.

[433] Dram – súlymérték, 3411 g.

[434] Szackavi = 1 mérő bor.