Ugrás a tartalomhoz

Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény

Sz. Jónás Ilona

Osiris Kiadó

PARASZTI TÁRSADALOM, FÖLDESÚRI GAZDASÁG A XII–XIV. SZÁZADBAN

PARASZTI TÁRSADALOM, FÖLDESÚRI GAZDASÁG A XII–XIV. SZÁZADBAN

Jobbágyi kötöttségek Megegyezés Giraud de Vitry ügyében (1160–1196)

M. Guérard, I., 1850, 54–55. o.

Én, Maurice, Isten kegyelméből párizsi püspök, tudtára adom mindenkinek, mind a jelenvalóknak, mind az eljövendőknek, hogy viszály támadt Szent Marcell kanonokjai és Giraud de Vitry között, mivel ez utóbbi egy rabszolganőnket vette feleségül, aki Szent Marcell famíliájába tartozik. Ezenfelül amiatt is panaszkodott, hogy egy földdarabot és szőlőrészt, ami apja és anyja révén került Giraud birtokába, az említett kanonokok maguknak követeltek. Végül is a viszály, miután elénk terjesztették, a következő megegyezéssel végződött: Giraud fiaiból az első a miénk lesz, a második a kanonokoké, a harmadik ismét a miénk, a negyedik az övék, mind a már megszülettek, mind az ezután születendők. Ha pedig egy páratlan maradna, azt klerikusnak adjuk. Giraud-nak és feleségének örökségét köztük, mint testvérek között, megfelelőképpen kell szétosztani.

Baudry le Roux és Auric cseréje, 1288

Uo. 450–451. o.

Guillaume, Isten kegyelméből párizsi püspök mindazoknak, akik jelen levelünket stb. Tudjátok meg valamennyien, hogy miután Baudry le Roux, az elhunyt Durand fia, a káptalan jobbágya, már házasságot kötött Isabelle-lel, Laurent le Cloutier leányával, a mi jobbágynőnkkel, Auric, Hugues fia, a mi jobbágyunk viszont házasságot akar kötni Constance-szal, Durand leányával, a káptalan jobbágynőjével; úgy intézkedtünk tehát, hogy mindkét fél, azaz a mi és az említett káptalan beleegyezésével és jóváhagyásával, hogy a mondott Baudry és Isabelle és már megszületett vagy ezután születendő gyermekeik a párizsi káptalan jobbágyai lesznek, és annak a hominiumában maradnak örökre; Auric pedig és Constance, öszszes gyermekeikkel a mi jobbágyaink lesznek és a mi domíniumunkban maradnak.

A személyileg szabad parasztok Egy 1060-ból való oklevélből

Sée, 1901, 217. o.

Vétessék tudomásul, hogy minden dézsmát fizető porta egyforma dézsmát fizet: évenként minden porta 8 dénárt, 8 mérő búzát és 24 mérő zabot köteles adni… Azt a szőlőhegyet pedig, amelyet hajdan az apát szőlőjének neveztek, évenként kétszer kötelesek megkapálni, megnyesni és abban minden szükséges munkát ellátni, a mustot kipréselni, és [egybeöntés céljából] eljuttatni az uraság hordóihoz, ha pedig a szőlőhegyet szántóföldként művelik meg, kötelesek elvégezni a mező megművelésével kapcsolatos munkákat, ahogyan az szükséges, és ahogy ez illik egészen addig, amíg az összegyűjtött termés le nem jut az urasági magtárakba.

Oklevél a XII. század elejéről

Géraud, T. II., 483–484. o.

(L. III., XXIII.) E levelünk által mind a jelenvalóknak, mind az eljövendőknek tudtára akarjuk adni, hogy Willelmus Coetus a hűbéréhez tartozó erdőt nekünk, a chartres-i Szent Péter szerzeteseinek birtoklásra, úgyszintén művelésre és betelepítésre is átengedte. Mi, szerzetesek viszont e föld telepeseinek oltalma és védelme érdekében neki megengedtük, hogy mindaz, aki ezen a földön lakik, és a földet ökrökkel és ekével műveli, Karácsony harmadnapján Braiocum mellett fizessen neki 1 sextarius zabot, kappant és pénzt, mások csak egy minta[890] zabot, kappant és pénzt. De ezt is csak a (gazdaságot vezető) szerzetes felszólítására és tekintélyével; az ő servienseinek felszólítására és tekintélyével azonban sem ezt, sem mást nem kötelesek megtenni. Megengedtük továbbá Willelmus úrnak, hogy ha leányát, amennyiben az a feleségétől van, férjhez akarja adni, vagy ha várat vásárol, szabadon követelhet ezen föld telepeseitől hozzájárulást, de csak Szent Román perjelének közbejöttével; ugyanezt akkor is megteheti, ha fogságba esik és váltságdíjra van szüksége. Hasonlóképpen, ha a királlyal vagy gróffal összes embereivel együtt hadba vonul, ha jónak látja, e föld telepeseit is magával viheti kíséretnek, ez utóbbiak azonban csak személyes vezetése alatt tartoznak hadba vonulni. A többi szokásos szolgáltatásoktól azonban, amelyeket a saját vagy emberei kezelésében levő birtokairól szokott behajtani, megengedte, hogy – Szent Péter embereihez hasonlóan – teljesen szabadok és mentesek legyenek.

A hűbéri szolgáltatások fokozódása Petrus Venerabilis clunyi apát leveléből (XII. század)

Pl, T. CLXXXIX. 146. o.

Az epistolae (levelek) szintén sajátos csoportját alkotják a középkori forrásoknak. Nem minden esetben jelentenek másokhoz eljuttatott írásművet (missilis).

Mindenki előtt nyilvánvaló, hogyan zsarnokoskodnak a világi földesurak szolgáikon és szolganőiken. Nem elégszenek meg ugyanis azok szokásos és kötelező szolgálatával: hanem a jószágokat a személyekkel, a személyeket pedig jószágokkal könyörtelenül teljesen maguknak követelik. Ezért van az, hogy a szokott szolgáltatásokon kívül, egy évben háromszor vagy négyszer, vagy ahányszor nekik jónak látszik, javaikat elragadozzák, számtalan sok szolgálattal őket megnyomorítják, súlyos és elviselhetetlen terheket raknak rájuk: így azután őket sokszor arra kényszerítik, hogy saját földjüket elhagyják és idegenbe meneküljenek, és ami még rosszabb, ezeket a személyeket, akiket oly drága váltság, Krisztus tulajdon vére váltott meg, annyira hitvány dologért, mint pénz, eladni nem átallják.

Egy XII. századi oklevélből

J. Flach, T. I., 1886, 401. o.

Tudja meg minden ember, hogy a Burbureno nevű faluból származó emberek, akik Bézeben laknak, a mi földünkön már előzőleg bírt házaik leégése után másokat akartak építeni, és ezért ama hely Stephanus nevű apátja elé járultak, hogy az újraépítéshez engedélyt kérjenek. Ez így szólt hozzájuk: „Távol legyen, hogy a mi birtokunkon ezután is olyan feltételek mellett tartózkodjatok, mint eddig, hanem ellenkezőleg, azokat a szolgáltatásokat adjátok meg, amelyeket a mieink és mások, akik a mi [földesúri] hatóságunk alatt élnek, meg szoktak adni. Ha pedig ezt nem akarjátok, építési engedélyt tőlünk nem kaptok.” Amikor az apátnak eme szavait hallották, maguk közt tanácsot tartottak, és azután vele tartós megállapodást kötöttek úgy, hogy ezután mindegyikük a placitum generale alkalmával csak 12 pénzt fizet, a szokásos többi szolgáltatást vállalják, kivéve a borszállítást Gibryből, ha csak valamelyikük ezt a maga jószántából nem akarná megtenni. A továbbiakban Stephanus apát úgy intézkedett, hogy a jövőben sem ő, sem más tőlük talliót nem követelhet, a többi szokásos szolgáltatást azonban megkívánhatja. Abban is megállapodtak, hogy ha valamelyikük a szerzetesektől vagy Szent Péter szolgáitól jogtalanságot szenvedett, nem tesz másnál panaszt és nem keres igazságot mindaddig, amíg az apát vagy jószágkormányzó igazságot szolgáltatni hajlandó.

Egyházi birtok jövedelmének összeírása (XII. századból)

1149–1156-ban a clunyi apátság domíniumainak általános leltárba vételét rendelte el az apát, aki újjá akarta szervezni a kolostor ellátásának rendszerét. Ebből a jegyzékből adunk részletet.

G. Duby, T. II., 1962, 686–687. o.

A Szent Hyppolit esperesség területéről jár nekünk Szent Mártonkor[891] 9 livra 10 solidus, Keresztelő Szent János születésekor[892] 4 livra. Minden szamár után, amely fát hoz az erdőből 12 dénár, s ez együtt 10 solidust tesz ki. Ezenkívül Szent Mártonkor 19 mérő búza a clunyi mérték szerint, és 21 mérő gabona ugyanolyan mértékben, továbbá 6 és 1/2 mérő bor, 15 kappan és 5 tyúk.

Pugeos-ban van egy ember, aki ekét birtokol 4 ökörrel, ebből kettő az úré és kettő az emberé, s az úr kapja minden haszonnak a felét. Tized kötelezettségre fizet 18 mérő gabonát clunyi mérték szerint, de a terméketlen évben, vagy ha jobb az időjárás, változhat a mérő száma. Van itt 7 helyiség, amelyben malom van, s az jó időben 2 mérőt hoz hetenként, vagy az itt levő kemencével 20 ember napi ellátását tudják biztosítani.

Van még továbbá 5 eke, mindegyik 6 ökörrel. Ez évi borjú 5, múlt évi 20, ökör 7, szamár 3, disznó 19 kicsi és nagy vegyesen. Jól gondozott szőlők is vannak itt, amelyek 6 szekér bort adnak. Ezenkívül van egy új telepítésű szőlő, amelyről a jövőben szüretelhetnek 6 szekérnyi bort, s ez a terület a többi szőlővel együtt 6 livráért jól megművelhető.

Szent Hyppolitban és Chaselles-ben 60 mérő búzát vetettek, és még két mérővel a bérelt földeken, amiről az úr a termés felét szedi be. Chaselles-ben Szent Mártonkor tartoznak 58 solidusszal és 6 mérő gabonával, Szent Vince napján[893] 14 solidusszal. Keresztelő Szent Jánoskor 12 solidusszal vagy még többel. Ugyancsak itt gyűjthetünk be 60 taliga szénát. Két malom is van, amelyek jövedelme 15 mérő fele búzában, fele árpában.

Az ez évben bevetett földek terméséből Cluny kapott 150 mérő búzát, abból eladott 30-at és elvetett 60 mérőt. Augusztusban kaptak 107 mérő árpát és zabot egész évre. Minden pásztor és gulyás kapott 7 mérőt mindegyik gabonából.

Az összege ezeknek 18 livra, 26 és fél mérő búza, 169 mérő rozs 7 és 1/2 mérő árpa, 3 modius és 12 és 1/2 mérő bor, 15 tyúk, 5 csirke. Mindez a domínium jövedelmén kívül van. A domíniumról begyűjthetnek még 12 taliga bort és 60 taliga szénát.

Odo püspök adománylevele

Oklevél Burchard püspök korából (1141–1162).

A XII. századi strassburgi káptalan oklevele megerősítés céljából átír egy X. századi adománylevelet.

Franz, 1940, 63–66. o.

Minthogy szent atyáink példájára oklevelekben szoktuk feljegyezni, amit követőink emlékezetére bízni kívánunk, tudott legyen a jelenben és a jövőben Krisztus minden követője előtt, hogy én Odo, Isten kegyelméből a strassburgi egyház méltatlan püspöke, Máriának, Isten anyjának, a strassburgi egyház dicsteljes védelmezőjének és azoknak, akik őt ott szolgálják, saját és szüleim üdvözülésére szabályszerű eljárással odaajándékoztam egy prédiumot[894] 18 mansusszal, útjaival és úttalanjaival, rétjeivel és szántóival, művelt és műveletlen földjeivel és minden egyéb tartozékával. Ez a birtok Ortenau területén Bohlsbachban, Stadelhofenben, Schwabhausenben, Auenheimben, Diersheimben, Gamshurstben és Volmersbachban fekszik. Két mansus azonban az elszászi Schäffolsheimben fekszik. A prédiumot azzal a feltétellel adjuk át, hogy a majorság kivételével minden egyes mansus Keresztelő Szent János ünnepén 5 solidust ad, Szent Adolf ünnepén 4 dénárt, 4 csirkét és 10 tojást, karácsonykor egy könyöknyi széles és ugyanolyan hosszú kenyérből 12-öt, kifejlett disznó sonkájából 8 darabot, 1 veder sört és 24 pint zabot, húsvétkor hasonlóképpen 12 kenyeret és 8 kappant. Minden egyes mansus adjon 2 igát a tavaszi, ugyanígy az őszi talajművelésre, és állítson 4 aratót a téli és a nyári termés[895] learatására. Minden egyes mansus köteles évente háromszor, a három törvénykezési napon 4 dénárt fizetni. A Schäffolsheimben fekvő 2 mansus szolgáltatásaiból 2 Malter[896] kenyér és 1 Malter hüvelyes termény kerüljön szétosztásra a szegények között. A többi mansus minden szolgáltatása teljes egészében a barátoké legyen. Ha a beneficium ura[897] felcserélődik, a mansus fizessen 5 solidust utódjának, ha a mansus birtoklója hal meg, úgy az úrnak jut barmainak legjobbika. Aki mansust szerez, 5 solidust fizet az úrnak. Ezenkívül tudtul adatik, hogy Schwabhausenben egy fél mansust az ispán birtokoljon, hogy igaz ügyintéző és oltalmazó legyen. A hatalom erejével ezen a prédiumon csak akkor léphet fel, ha arra az úrtól felszólítást nyer; akkor 6 lóval kell jönnie, az úrnak pedig kielégítő étkezést kell biztosítania számára. Mindezt Istennek nevében és a boldog apostoloknak, Péternek és Pálnak a hatalmával rendeljük el, és megerősítjük a kiátkozás terhe mellett, hogy senki se merje ezt a prédiumot eltulajdonítani vagy elvesztegetni, vagy magának azt a szabadságot venni, hogy másra, mint a barátok hasznára fordítsa. Hogy ezen rendelkezésünket megerősítsük és megmásíthatatlanná tegyük, írattuk le és pecsételtettük le pecsétünk rányomásával. Készítettük a Mi Urunk Jézus Krisztus megtestesülése után a 961. esztendőben, a negyedik indikció idején. Ottó király uralkodása alatt.

Kétoldalú biztosítékkal kötött szerződés a XII. századból

Itáliában a paraszti birtok hűbérbe adása írásbeli megállapodással járt, amely pontosan szabályozta mind a földesúrnak, mind a föld művelőjének jogait és kötelességeit.

R. Piattoli, 1942, 19. o.

Az Úr nevében, megtestesülésének 1103. évében február harmadik kilencedében a 12. indikcióban. Én Martin, a Szent Mária-kolostor és egyház rectora, az egyház nevében és megegyezésünk értelmében elhatároztam, hogy neked Rainier, Bonand fia átadom mindazt a parcellát, szántót, szőlőt és jószágot, amelyet te Rainier a Compositoliban levő Szent Mária-kolostor és egyház kegyéből kapott adománylevéllel tartasz, hogy azt birtokolhasd, abban dolgozhass, termését élvezhesd és azt megjavíthasd. Az említett javak Casiban és más helyeken fekszenek. Átadom, és megerősítsem használatodban e földeket, az összes itt található épületekkel együtt, neked, Rainier és örököseidnek. Te és örököseid ezekért a földekért és jószágért a fent nevezett egyháznak és kolostornak az alábbi kötelezettséggel tartozol: Minden év karácsony oktávjában[898] nekünk vagy küldöttünknek, ti vagy megbízottatok fizet 4 jó és új luccai ezüstdénárt a földért és 4 solidust a felújításért. És ha az egyezséget megtartjátok s én a prior vagy utódaim, akár egy személy által, aki a mi képviselőnk, akár egy korábban írt oklevelünk kapcsán megtámadnánk téged Rainier vagy örököseidet ezekkel a földekkel kapcsolatban; lecsökkentve azt ingóban vagy ingatlanban; avagy számukra előnyösebben megterhelnénk, mint azt fent írtuk, ez esetben 20 solidus pénzbírságot jó luccai dénárban tartozunk nektek fizetni.

És én, Rainier esküszöm, hogy ha elhanyagolnám, vagy leszármazottaim és örököseim a fent írt járadék évenkénti megfizetését a mondott kolostornak és egyháznak, úgy 20 solidus bírság fizetésére vagyunk kötelezve.

Az egyházi javadalmas jogainak meghatározása, Vesztfália, 1176

A soltész örökíthető majorsági birtok használatához jutott. Örököseinek lovagi rangra emelkedése új, az apátság számára veszélyessé váló helyzetet teremtett. Ezért találta szükségesnek jogai írásbeli körülhatárolását.

Franz, I. 1940, 34–138. o.

Én Konrád, isten kegyelméből Corvey apátja valamennyi utódomnak az örökkévalóságban. Tiszteségünkből következik buzgósággal és gondossággal őrködni azon, hogy minden tisztségviselőnek csorbítatlanok maradjanak a jövedelmei, hogy általuk is előrejussanak egyházi feladataikban és gyarapodást tapasztaljanak a világi javakban, úgyhogy a mi hivataloskodásunkat ne illesse szemrehányás, mert a mi legfőbb kíváságunk, hogy a mi emlékünk minden időkben áldott legyen a barátok között. Ennélfogva azt akarjuk, hogy a mi egyházunk minden híve tudomással bírjon arról a jelenben és a jövőben, hogy egy bizonyos Brunó, a mi egyházunk szolgálattevője udvart kapott Haversforde-ban soltész[899] joggal, szeretett testvérünk Henrik, az akkori perjel[900] és őrkanonok[901] egyetértésével és hozzájárulásával. Midőn ő minden húsból valónak útjára lépett[902] Bernát, ennek a Brunónak a fia nyerte el – ismételt kérésére – kezelésére az említett udvart ugyancsak fent nevezett Henrik testvér, perjel és őrkanonok egyetértésével és hozzájárulásával. Maga Henrik perjel kérte egy kiváltságlevél kibocsátását tőlünk, hogy a jövőben ne legyen az őrkanonok kárára, hogy ezt az udvart olyan sok lovag kezeli, mert ez az emberfajta ritkán elégszik meg a sajátjával, hanem túlkapások révén mindig többnek a megszerzésére törekszik. A fent nevezett Brunó atya, Herenfried kezelte elsőként a lovagsorúak közül maga ezt a földet, korábban ugyanis mindig a parasztok használták. Tekintettel erre, a kegyes és Szent Vitus iránti tiszteletteljes kérésre, annak a pártfogónknak a kezdeményezésére, akinek oltári javait úgy kell őriznünk, mint szemünk fényét, elismerjük, elhatározzuk és kinyilvánítjuk, hogy az egész Haversforde falu minden javaival és tartozékaival, egész határával és mindennel, ami hozzá kapcsolódik, azaz a házakkal és egyéb épületekkel, szántókkal, rétekkel, erdőkkel, mezőkkel, tavakkal és folyóvizekkel, művelt és műveletlen földekkel álljon az őrkanonok hatalmában. őt illesse a falu minden haszonélvezete, így a falu, az udvar, a mansusok bérbeadásának a joga, az elhaltak hagyatéka, a jobbágyok[903] adója, a lányok mennyegzői szolgáltatása, amit a nép nyelvén „beddemunt”-nak neveznek és a környező erdők jövedelme, amit a nép nyelvén „sundere”-nek mondanak. Minden, ami ehhez a faluhoz tartozik, illesse az őrkanonokot, s jóllehet mi ebben [az erdőben] egykoron sertéseket hizlaltunk, ezt csak az őrkanonok beleegyezésével tettük. Az őrkanonok olyan gyakran, ahogy az szükséges, a jobbágyokkal együtt döntsön a hasznos és haszontalan dolgokban, tekintettel arra, hogy a falu mentes az ispán mindenféle ítélkezésétől. Mindezekből következik, hogy a birtok majorbérlője a jobbágyok felett semmiféle hatalommal sem bír, és kérés formájában sem követelhet rajtuk semmit. Neki pusztán az udvar kezelése lett átengedve, minden egyéb – amint ez ki lett jelentve – az őrkanonok kezelése alá tartozik. Nehogy lehetősége legyen bármelyik utódunknak e jámbor intézkedés ellen rosszhiszeműen fellépni, vagy bármikor csalfa módon kivételt tenni, írattunk ezt az oklevelet és erősítettük meg pecsétünkkel. Isten nevében szólítunk fel arra, hogy ez a mi bizonyságtételünk és határozatunk örök időkre érvényes és bolygatatlan maradjon. Tanú ez a [4 barát] és az egész egyházi gyülekezet. A világiak közül ezek [7 név] és még sokan mások. Kelt Corveyban az Úr megtestesülésének 1176. évében, a 9. indikció idején, május 27-én, Konrád apát hivatalkoskodásának 16. évében.

Műveletlen területek termővé tétele (XII. század)

Az érsek a terület ura, telepeseket toboroz, a mocsaras területek termősítésére. A németalföldi területekről jött telepesek igen kedvező feltételeket kapnak.

Franz, Bd. I., 87–90. o.

Frigyes Isten kegyelméből a hamburgi egyház érseke, minden keresztény hívőnek a jelenben és a jövendőben, örökös áldásomat küldöm. Azt akarjuk, hogy mindenki számára legyen ismert ez a szerződés, amelyet mi a Rajnán inneni emberekkel, akiket hollandoknak neveznek, kötöttünk. Ezek az emberek felkeresték felségünket, igen erősen kérve a püspökségünk területén fekvő eddig műveletlen, mocsaras, az ország lakói számára haszontalan földek átengedését, hogy azt termővé tegyék. Híveink tanácsára úgy ítéltük, hogy ez hasznos lenne nekünk és utódainknak, ezért nem utasítottuk el kérelmüket, hanem beleegyezésünket adtuk.

Egyezséget kötöttünk, amelynek értelmében a fent nevezett földbirtok minden mansusáért évenként 1 dénárt fizetnek nekünk. Szükségesnek tartjuk lejegyezni itt a mansus kiterjedését, azért, hogy a jövőben ne legyen semmi viszály a lakosság között: tehát 720 királyi vessző[904] hosszúságú és 30 szélességű, a földön áthaladó folyóval együtt, melynek használatát hasonló módon átengedjük nekik. Végül akaratunknak megfelelően elfogadták, hogy a föld gyümölcsének tizedét nekünk adják, tudniillik: a tizenegyedik kévét, a tizedik bárányt, malacot, kecskét, ludat, a mézből, a lenből is egy tizedet; 1 dénárral megválthatják a Szent Mártonig[905] felnevelt csikót és 1 obulussal a borjút. Megfogadták, hogy mindenben alávetik magukat a zsinat ítéleteinek a szentatyák dekretáliái szerint, a kánoni igazságszolgáltatásnak és az utrechti egyház institúcióinak. A világi törvények szerinti igazságszolgáltatást és bíróságot illetően, azért, hogy ne szenvedjenek idegenek részéről sérelmet, kötelezték magukat évenként minden 100 mansus után két márka fizetésére, hogy maguk között dönthessenek minden pörben. Ha jelentős ügyben nem tudnak saját bíróságukon dönteni, a püspökhöz fordulnak, hogy ítéljen az esetről. Ez alkalomból őket terheli a püspöki bíróság ellátása az ott-tartózkodás idejére. A büntetéspénzből megkapják a kétharmadot, s csak egyharmada marad a püspöknek. Megengedtük továbbá, hogy templomokat építsenek ott, ahol szükségesnek látszik. Átengedtük ezeknek a templomoknak a plébános használatára a parókiából nekünk járó tized egytized részét. Minden parókiából kötelesek a pap szükségleteire átadni egy mansust.

Azok nevei, akik a szerződés megírására és megerősítésére hozzánk jöttek: Henrik pap, akiknek átengedtük élete végéig ezeket az egyházakat, világiak: Helikinus, Arnold, Hiko, Fordolt, Referic, akiknek és örököseiknek átengedtük a nevezett földeket a törvények és a megegyezés szerint. A megállapodást Krisztus megtestesülésének 1106. évében a 6. indictióban írtunk le IV. Henrik dicsőséges római császár uralkodása alatt.

Német jogú falutelepítés Lengyelországban

Az oklevél (1291) a Magyarországon is ismeretes új telepítést mutatja be.

Codex Diplomaticus Maioris Poloniae, 1878, II., 46. o.

…Mi, János gróf, Cechoslav fia, Galewóból, Albert testvérünkkel együtt tudomására akarjuk adni a jelenben és a jövőben egyaránt, annak, aki e levelünket megszemléli, hogy a közönségesen Radlinnak nevezett öröklött birtokunkat Staniewóinak mondott Mártonnak és törvényes leszármazóinak német jogon (Teutonico iure) locatióba adjuk, mégpedig olyan jogon, amilyenen Nowy Tárg (Novum Forum) község (civitas) és lakói (cives) törvényeikben birtokolják, a következő megegyezés és forma szerint: a már említett község (villa) lakói évente mindenik kis telek (mansus)[906] után Boldog Márton[907] napján szolgáltatni tartoznak két mérő búzát, négy mérő rozsot, hat mérő zabot, mégpedig a pisdri mérték szerint, valamint egy fertály ezüstöt; ezt az adót pedig kötelesek elvinni a közelebb fekvő udvarházunkba. Minden fent elősorolt kötelezettség teljesítésére vonatkozóan a fent nevezett község lakói kilenc évre mentességet fognak kapni minden behajtás és fizetés alól. Nevezett M(árton) soltész és örökösei pedig a telepítés fejében a hetedik telket szabadon fogják bírni minden joggal és hatalommal, miként mi azt a mi birtokainkon gyakorolni szoktuk. Ezenkívül a soltész és ivadéka saját használatára saját telkéhez kapcsolhat két kertet fent nevezett községben minden adóval és bevétellel együtt, és bármilyen bírósági ügyben a harmadik dénár az övé. Megadjuk még nevezett M(árton) soltésznek és örököseinek azt a jogot, hogy szabadon malmot építsen, ahányat csak bír az illető örökbirtokon; kocsmát, mészárszéket, kézimalmot szabadon tarthat és posztót is eladhat. Megadjuk M(árton) soltésznak és utódainak az ítélkezés jogát egészen addig, hogy fejét és tagjait levághatják azoknak, akik az említett községben bűntettet követnének el. Ehhez járul még az a kiváltság is, hogy a soltész csak egy másik soltész előtt, német jog alkalmazásával felel, ha előttünk pere vagy viszálya támadna. Minden korlátozás nélkül akarjuk továbbá, hogy a fent nevezett M(árton) soltésznak és utódainak hatalmában álljon nyulakra, foglyokra és fáncánokra vadászni s a mondott örökbirtok vizeiben, bármelyik lelőhelyen, halakat fogni. Nemkülönben e község lakói (villani) hadjárat esetén hajtsanak számunkra egy kétlovas kocsit. A község egyházának pedig két szabad telket adományozunk. S nehogy utódaink közül valaki meggondolatlan merénylettel a mi megfontoltan tett adományunkat megakadályozni merészelje, ezt az oklevelet pecsétünk erejével megerősítjük. Adtuk Kozminban… az 1291. évben.

Értekezés a gazdálkodásról

A XIII. századi Angliában összeállított gazdasági tanácsokat tartalmazó leírások különböző változatokban maradtak fenn. Ezek a gyűjtemények, melyek a földesúr közvetlen kezelésében levő birtokra vonatkoznak számos gyakorlati útmutatót tartalmaznak a munkák végzésére, a terméshozamra, az állattartásra, a piaci kalkulációk stb. vonatkozóan.

Duby, T II. 1962, 311–314. o.

A béresek feladatai

A béreseknek értelmes embereknek kell lenniük, jól kell tudniuk vetni, kijavítani az ekét és a megromlott boronát, évszakonként jól megdolgozni a földet; tudniuk kell az ökrökkel bánni, befogni, vezetni őket, anélkül hogy ütnék vagy megsebesítenék, jól kell tudniuk takarmányozni, őrizni a takarmányt, hogy el ne hordják. Jól kell tudniuk őrizni az állatokat a réteken és a különböző legelőkön, és elkeríteni az itt található többi állatoktól. Az állatok és az őrzők számára karámot és sövénykerítést kell csinálniuk, s a földeket felásni és megforgatni, hogy kiszárítsák és lecsapolják a vizeket. Nem szabad megnyúzniuk egyetlen ökröt sem anélkül, hogy megvizsgálták volna a halál okát. És semmiféle tüzet nem hozhatnak az enyhelyre, hogy ott fűtsenek, sem gyertyát nem tarthatnak világításra, ha az nincs lámpába téve, és akkor is csak nagy veszély vagy szükség esetén.

Hogyan kell elosztani a munkásokat augusztusban és kaszálás idején

Igen jól meg tud kapáltatni 1 acre földet 1 dénárért és lekaszáltatni 1 acre rétet 4 dénárért, a puszta rétet 3 dénár 1 obulusért. A forgatást és begyűjtést elvégeztetheti 1 acre réten 1 dénár 1 obulusért, puszta réten 1 dénár és 1/3 obulusért. Tudnia kell, hogy 5 ember naponként két acre területet tud levágni és összekötni különböző gabonafélékből, egyikből többet, a másikból kevesebbet. És ha mindenki 2 dénárt kap naponta, 1 acre után 5 dénárt kell kiadnia, és ha négyen kapnak egyenként 1 dénár 1 obulust naponta és az ötödik, mivel az kötözött, 2 dénárt kap, akkor 1 acre után 4 dénárt fizet. És ha acre szerint nem tudnak vágni, akkor az aratókat csapatban kell tartani. Tudniillik 5 férfi vagy nő tesz ki 1 csapatot, és 25 ember 5 csapatot; és 25 ember le tud vágni és felkötni naponta 10 acrét végigdolgozható napon, és 10 nap alatt 100 acrét, 20 nap alatt 200-at. Így tehát számításba veheti, hogy hány acréja van levágásra, és annak megfelelően oszthatja fel a napokat. És ha több napot számítanak, mint ami ez szerint szükséges, nem tartozik fizetni nekik, mert az ő hibájuk, ha nem végezték el a munkát és nem dolgoztak jól, ahogyan kellett volna.

Hogyan kell gondozni az ökröket

Azt mondom önnek, a ló többe kerül, mint az ökör… Szokás ugyanis, hogy az igás állatokat Szent Lukács és Szent Kereszt[908] között 25 héten át jászolnál tartsák. És hogy a ló erőben legyen a napi végzéséhez, éjjel legalább egy véka zab egyhatodát kell kapnia, ára fél dénár; és nyári évszakban legalább 12 dénár takarmányt, és hetenként – egyszer többet, egyszer kevesebbet – 1 dénárt vasalásra, hogy a négy lába patkolva legyen. Az összeg 12 solidus 5 dénár évenként, nem számítva az almozást és a szalmát.

És hogy az ökör erőben legyen a napi munkája végzéséhez megfelelő, neki 3 és fél kéve zabot adni hetenként, 1 dénár áron. 10 kéve felel meg 1 véka zabnak. Nyári évszakban legalább 12 dénár értékű füvet kell kapnia. Az összeg 3 solidus 1 dénárt tesz ki, nem számítva az almozást és a szalmát.

És ha a ló megöregedett és megrokkant, csak a bőrét lehet lenyúzni, de ha az ökör öregedett el, 10 dénár értékű takarmánnyal fel lehet hizlalni, hogy szalonnás legyen és jól el lehet adni, de legalább annyiért, amibe került.

Hogyan kell kimustrálni az állatokat

Állatait évente egyszer Húsvét és Pünkösd[909] között ki kell válogatnia. Ugyanis azokat a szarvasmarhákat, ökröket, teheneket, amelyeket nem akar megtartani, hizlalásba kell venni. És ha költ a takarmányozásra, hogy jól felhízzanak, csak nyerni fog rajta. Mert tudja meg az igazságot, hogy többe kerül a rossz, mint a jó. Hogyan? Megmondom. Ha egy igásállatról van szó, megfelelő, hogy jobban legyen gondozva és kímélve, mint a többiek, és ahhoz, hogy ezt kíméljék, a többiek lesznek fokozottan terhelve. És ha állatokat akar vásárolni, Húsvét és Pünkösd között vegyen, mivel ilyenkor az állatok soványak és olcsók. És mindig cserélje ki állatait, mielőtt nagyon kiöregednének, megrokkannának vagy megbetegednének, mivel kevés ráfordítással jobbat és fiatalabbat vehet, ha időben vásárol.

Eladni és vásárolni egy vagy két törvényes ember jelenlétében kell, hogy tanúskodhassanak a dologról, mivel gyakran előfordul, hogy akik a számlát csinálják, megnövelik a vásárlást és csökkentik az eladást. És ha súlyra vesz vagy ad el, legyen figyelmes, mivel igen nagy a csalás, ha nem tud eléggé őrködni…

A gabona hozama

A hozamhoz tudni kell, mennyit vetettek mindegyik gabonaféléből és mennyi felel meg a végeredménynek. Mivel az árpa hozama nyolcszoros, vagyis 1 quarterből 8 lesz az eredmény; rozsból hétszeres, babból hatszoros, borsóból hatszoros a hozam. A búza és rozs kétszerese, ha egyenlő arányban keverték, hatszoros eredményt hoz, ha több a rozs a búzánál többet, s ha több a búza a rozsnál kevesebbet kell hoznia. A tiszta búza hozama ötszörös, a zabé négyszeres. De a földek nem hoznak minden évben egyformán, ezért szükséges a jó tanács, hogy minden esetre figyelembe kell venni a talaj minőségét és az időjárást, mivel gyakran a telelés igen jó és a tavaszi vetés elromlik, máskor a tavaszi igen jó és az őszi vetés megy tönkre…

Haszonbérlet a XIII. századból

A roueni érsek egyházához tartozó emberének bérbe adja egyik birtokát, azonban csak a szántás és vetés terheli teljesen a bérlőt, az aratás költségeit közösen viselik.

Duby, T. II., 1962, 729. o.

Odo testvér, Isten kegyelméből a roueni egyház méltatlan tisztviselője, mindazoknak, kik jelen levelet olvasni fogják, örök üdvösséget Jézus Krisztusban. Tudjátok meg, hogy bérbe adjuk a mi kedves hívünknek, Renaud-nak, a klerikusnak alihermonti földjeinket és annyit a croixdalle-i irtásból, mennyit fel tud törni, 6 évre az 1253-as évtől Szűz Mária mennybemenetele után.[910] A földet 6 év terméséért tarthatja a következő feltételekkel:

Nevezett Renaud szántassa föl és vettesse be a földeket saját költségén, az aratás költségei közösek legyenek, a betakarítást az övéivel végeztesse el, a termés felét magának tartva a másik felét hűségesen nekünk tartja fenn, és a felosztáshoz megvárja a mi utasításunkat. Ami az irtott földeket illeti, ezek költségeit mi viseljük, mi fizetjük a márgázást[911] és a házak javításának és fenntartásának költségeit. Magunknak tartjuk meg teljes egészében a cserépkészítőt. Nevezett Renaud megtarthatja a gabona szalmáját a trágyázás és más szükséges felhasználásra, de abból a mi földünket trágyázza, és küldöttünk külön felhatalmazása nélkül nem szállíthatja azt máshová.

Jelen okiratunkat lepecsételtük és pecsétünkkel megerősítettük. Készült Alihermontban Szent Lukács utáni kedden az Úr 1253. évében.

A kölni Szent Gereon-kolostor felesbérleti szerződése

A Rajna-vidéki gazdaságra vonatkozó bérleti szerződésben figyelemre méltó az aratáskor fizetendő munkabér, továbbá a márgázására fordított összeg nagysága.

Franz, 1940, Bd. I., 210–211. o.

A dékánnak nevezett Theodericus megkapja felesművelésre a langheimi gazdaságot 6 esztendőre az Úr 1277. esztendejében Szent Péter székfoglalásának[912] ünnepén, oly módon, hogy Szent Gereon urai adnak a nevezett colonusnak minden egyes esztendőre vetőmagként 15 Malter rozsot és 11 solidust a gabona learatására és betakarítására. Ezenkívül a nevezett urak adtak ennek a colonusnak 4 márkát, amit ő márgázásra fog használni az elkövetkező három évben naponként 3 solidust számítva. Továbbá, az urak és a colonus azonos számú marhát, disznót és egyéb jószágot fognak a gazdaságban tartani, a colonus – csirkék és libák kivételével – más állatot külön nem tarthat; s ha telente szükséges lesz, az urak és a colonus azonos összeggel járulnak hozzá az állatok takarmányának megvásárlásához. Továbbá, a gazdaságban termett almán, dión és egyéb gyümölcsön az urak és a colonus azonos arányban osztoznak. Továbbá, a colonus minden esztendőben 2 napnyit vethet magának a parlagon, de amit ezenfelül vet, az már felosztandó az urak és a colonus közt. Továbbá, a colonus saját munkájával és költségén szállítja az általa vetett terményt a kolostor kölni magtára elé. Továbbá, az urak nem adnak és nem nyújtanak semmiféle fizetséget a juhok, a marhák, a disznók és más jószágok őrzéséért. Végeztetett a mondott évben és napon, az urak részéről jelen voltak (hárman[913]), a nevezett colonus részéről (négyen[914]).

Bérleti szerződés a XIII. században

Szemelvényünk tanúsága szerint egy falu közössége egész uradalom bérbevételére vállalkozik.

Duby T. II., 1962, 732–733. o.

Minden kereszténynek, akik olvassák és megértik a jelen írást, Guillelmus Isten kegyelméből Ramsey apátja üdvözlet az Úrban. Tudjátok meg, hogy átengedtük haszonbérbe a mi hemingfordi embereinknek hemingfordi manorunkat, Henrik király fiának, Edwardnak uralkodása 8. évében[915] Szent Mihály napjától az elkövetkező 7 évre, évenkénti 40 livráért, amit négy terminusban tartoznak megfizetni: Szent Mihálykor 10, Szent Andráskor 10, Gyümölcsoltó Boldogasszonykor 10 és Szent Jánoskor 10 livránként.[916]

Embereink bírják a manort minden tartozékával együtt, kivéve az egyházi beneficiumot, ha az üresen marad, a halastavat és a malmot, amiket megtartunk saját kezünkben. Az övéké lesz a falu minden jövedelme, kivéve a nekünk járó adót,[917] a sheriffnek fizetendő századadót,[918] a király úr pajzspénzét[919] és azon perek jövedelmét, amelyekben nem ítélhetnek a mi vagy bíróink ítélete nélkül. A bírságpénzeknek a felét kapják, de a frankpledge-ből[920] és a Ramsey elöljáró földjének jövedelméből nem rendelkeznek.

Tudniuk kell, hogy ha egy bérlő örökös nélkül hal meg, annak engedjük át házát és földjét, akinek akarjuk, és magunknak őrizzük meg a gersumot.[921] A nevezett bérlők nem engedhetik át a földet vagy a házat senki idegennek, vagy egy másik úr vazallusának a mi külön engedélyünk nélkül.

A bérlők a következő tőkét kapják induláskor: egy csűrt tele gabonával, minden oldalon az ajtótól az ajtófélfáig, és az ajtó mögötti gerendáig 9 láb magasságban, és az ajtó oldalán a fal hosszában a magtár padlásáig. A csűrt zabbal feltöltve az ajtó keleti oldalán. A csűr szélessége 28 láb, hossza 39 láb, oldalai kerekek, magassága középen a boltív mélyéről kiindulva 30 láb, oldalt magassága 5 és fél láb. Kapnak még 36 láb hosszúságban és 11 láb szélességben, középen 18 láb széles és I 1 láb magasságban felhalmozott árpát.

Továbbá, minden őszön magukra hagyja őket az apátság felügyelője, kivéve az utolsó évet, mikor az apátság szokása szerint felbecsüli a tőkét. Ugyancsak elengedjük nekik az évi elszállásolást, azonban minden látogatásunk alkalmával el kell látniuk sóval, szalmával és szénával.

A hetedik év végén visszaadják nekünk a manort és az induláshoz kapott tőkét. A földet jól megművelve és kétszer felszántva adják vissza.

Földesúri kezelésben tartott föld bérbeadása

A gazdaságot, melyet korábban a kolostor szerzetesei használtak, két bérlőnek adják át termésrészesedésért és pénzjáradék fizetéséért.

Franz, 1940, 239–240. o.

Ottó Isten kegyelméből Hildesheim püspöke… A tiszteletre méltó Ernest, az escheri kolostor elöljárója eddig szerzeteseivel műveltette az eddinghauseni gazdaságot. A kihasználás azonban nagyon előnytelen volt, s mint hűséges kormányzó a kolostor virágzását és minél nagyobb hasznát akarván bérbe adja ezért a nevezett gazdaságot a hozzá tartozó javakkal együtt két bérlőnek, Dietrich Biberingnek és Ludolf Langehebennek három évre a következő feltételekkel. A nevezett kolostor elöljárója minden évben beszedi a gazdaságtól és tartozékairól a termés és az állatok után a tizedet. Nevezett bérlők a kolostornak adják minden termés egyharmadát, ezenkívül minden évben adnak a szerzeteseknek ezekért a javakért 12 disznót egyenként 1/2 ferton [értékben],[922] továbbá 1 ezüst márkát, 62 csirkét, 12 ludat, 20 juhot Szent Mihály napján. A harmadik év lejártakor nevezett bérlők visszaadják a kolostornak a gazdaságot minden javaival együtt, de egyáltalán nem abban a rossz állapotban, amelyben most van, hanem a régivel megegyező vagy még inkább feljavított állapotban. Hogy senkinek ne legyen kétsége a fentiek felől, tanúbizonyságunkat adtuk jelen levelünk lepecsételésével.

Készült az Úr 1324. évében szeptember idusán.

Szőlőskert bérbeadása, 1423. december 20.

Duby, T. II., 1962, 733. o.

Legyen tudott, hogy a tiszteletre méltó és jó hírű urak, a bordeaux-i Szent Seurin káptalan kanonokjai és doyenje saját kezelésükben tartják egyházuk nevében a bordeaux-i Grayes-ben, a „Pradères” nevű helyen fekvő elhagyott szőlőt, amely után korábban évenként a bortermés 1/4-ét és a szokásos tizedet szedték. Azonban megfigyelték, hogy semmi hasznuk, sem előnyük nem származik abból, hogy saját kezelésükben tartják a szőlőt, tekintve az évi munkálatok végeztetéséért kifizetett költségeket. Ezért a tiszteletre méltó és jó hírű urak, a Szent Seurin egyház kanonokjai a káptalan szokásai szerint harangszóra összegyűltek az egyház kolostorának refektóriumában, és ott a maguk és a káptalan távol levő urai és minden utódaik nevében hűbérbe adták új feltételekkel az elhagyott szőlőt a Szent Pál parókiához tartozó Arnaud Costau szőlőművelő bordeaux-i polgárnak a következők szerint. Nevezett polgár a Bordeaux-ban fogalomban levő pénzben 2 dénárt fizet a bérlet [elnyeréséért], és ugyanebben a pénzben 5 solidus évi censust, melyet minden évben Karácsony napján kell megfizetni és elhozni a Szent Seurin egyház kolostorába.

Ezt az elhagyott szőlőt Arnaud Costau köteles ígérete szerint megművelni, és itt minden munkálatot, amelyeket a grayes-i szőlők igényelnek, a bordeauxi szokásoknak megfelelően elvégezni.

Hosszú lejáratú bérleti szerződés (XIV. század)

A gazdaság hasznosításának eddigi módja, minden befektetést mellőzve teljesen kimerítette a földet, erősen lecsökkentette a birtokos jövedelmét. A földesúr új hosszú lejáratú bérletbe adja tehát meghatározott pénzjáradék ellenében.

Bland–Brow–Tawney, 1925., 83. o.

1332

János, a dicsőséges angol király fia, Cornuaille earlje, mindazoknak, akik jelen írásunkat megismerik, üdvözlet az Úrban. Tudomásul hozzuk, hogy a Lindseyben fekvő Kirton manorunkhoz tartozó gazdaság jövedelme az elmúlt időszakban igen erősen lecsökkent, s azok az emberek, akik ezeket a gazdaságokat bérelték, mind tönkrementek, nem jutván semmi haszonhoz a hűbérből, mivel a mi elődünk nem fordított ezekre a gazdaságokra semmi költséget, sem a földek javítására, sem az épületek fenntartására. Óhajtván pedig amennyire tudjuk megnövelni a gazdaság jövedelmét, magunk és örököseink nevében átadjuk jelen írásunk által Westminsteri Jánosnak, feleségének, Emmának és fiának, Tamásnak Kirton faluban levő minden gazdaságunk kétharmad részét az összes tartozékaival együtt. Ugyanezen János jelen írás elkészítése előtt megelégedésünkre hasznosította azt a hűbért, amelyet régebben a tönkrement Bromholmi Tamás kezelt volt. Adjuk tehát a fent írt gazdaságot János, Emma és Tamás kezére, és aki közülük legtovább él, annak egész életére azzal a megterheléssel, hogy nekük és örököseinknek évente 100 solidus sterlinget fizessenek egyenlő részletben Húsvétkor és Szent Mihálykor.

Városi polgár és paraszt társulási szerződése

Egy genovai polgár és egy környéki földműves közötti szerződés állatok tartására.

Duby, T. II., 1962, 796. o.

János, akit Ravagliano di Bernardininek neveznek, és aki a genovai tengerparton fekvő Biasciában, Massa de Luni lakója, kapott tőlem, Miliadussótól egy fekete kocát, bal lapockáján és első lábain fehér szőrrel, amelyet én 10 livra luccai dénárért vettem, hogy azt 3 évig tartsa. A koca szaporulatának fele Jánosé, fele az enyém lesz. Ha az állatok ok nélkül hullanak el, kárunk közös lesz, de ha a rossz gondozásból eredően, akkor a kár egyedül Jánost terheli. A három év végén a koca árának egyik fele Jánost, a másik fele engem illet. Az árverésen közösen veszünk részt, én nem tartozom neki segítséggel, amikor a koca ellik, de fizetem költségeinek a felét, ha kanhoz viszi az állatot.

A társulási szerződést Stefano de ser Guido massai jegyző készítette Urunk születésének 1355. évében április hó 28-án.

Szerződés a chartres-i szerzetesek és az abonville-i nép között, 1265

A parasztok és a földesúr közti ellentétet olyan megegyezés zárja le, amely meghatározza a szolgáltatásokat pénzjáradék, robot és tized formájában, de eltörli a szolgai eredetű terheket.

H. Géraud, 1850, N° 137.

Mindenkinek, aki e levelet olvasni fogja, üdvöt kíván az úrban Hugues de Saint Just, orléans-i bailli. Tudja meg mindenki, hogy per támadt egyrészt a chartres-i Szent Péter konvent és apátja, a szerzetesek, másrészt az abonville-i lakosok közt. Nevezett apát és konvent azt állították, hogy nevezett lakosok az említett apát és konvent szolganépei (homines de corpore), s hogy ezért mindegyikük a mondott apátnak és konventnek a négy denáros fejadót (census corporis) fizetni tartozik: továbbá, akiknek lovuk van, évente háromszor robotolniuk kell (corveia); igényt tartanak továbbá a szerzetesek arra, hogy ezeken az embereken Chartres-ban minden bírói ügyben bíráskodást gyakorolhassanak; még azt is kívánják tőlük, hogy a szerzetesek abonville-i malmában őröljenek. Az abonville-i emberek viszont, miután kihallgattuk őket, nem ismerték el, hogy ezekre egészben és külön-külön kötelezve volnának. Végre, egyfelől az apát és a konvent, másfelől az abonville-iek, derék emberek tanácsára a béke útjára léptek, nevezetesen, hogy az apát és a konvent ezeket az embereket mostantól fogva és örökre a szolgaságtól ment szabadjaik közé fogják számítani. Az abonville-i emberek és bárki más, ha az abonville-i községben vagy annak határában földdel vagy birtokkal rendelkezik vagy rendelkezni fog, ilyet bír vagy bírni fog, az apátnak és konventnek fizetni tartozik majd évente tíz tours-i vagy chartres-i fontot, mégpedig boldog Mária születésének ünnepén. Ezenkívül az említett abonville-iek a faluban vagy annak határában akármilyen más birtokosok is az apátnak és konventnek vagy az ő meghatalmazottjuknak bért fognak fizetni, amiként az birtokaik után szokásos, azután tizedet, kéverészt, teljesíteni a fuvarozási kötelezettséget, amint ez szokásos, robotot egy évben kétszer, mégpedig azok, akiknek lovuk van, egyszer március havában, másodszor a tarlókon, és más hagyományos szolgáltatást, melyeket teljesíteni szoktak, kivéve a szolgaságból eredőket, amelyeknek kötelezettségét mindig tagadták. Az említett szerzetesek viszont tartoznak majd adni a szolgálatot teljesítőknek, míg robotol, kenyeret, bort és három tojást, miként ez ősi szokás. Ezenfelül az abonville-i emberek az apát és konvent abonville-i malmában őrölnek, s ezért úgy fizetnek, ahogyan a szomszéd községek szoktak. Az apát és a konvent vagy az ő megbízottjuk bírói széket tart felettük minden ügyben, s akkor, amidőn az apát és a konvent akarja, mégpedig Abonville-ban, ha a per összege a húsz solidust nem haladná meg; ha azonban meghaladja, az apát vagy megbízottja Chartres-ban vagy Boisville-ben fog ítélkezni. Ha megesnék, hogy az említett népek közül valamelyik a mondott tíz fontból reá eső részt az előírt határidőn túl se fizetné meg, az apát és a konvent vagy megbízottjuk ráteheti kezét az illető minden ingó és ingatlan vagyonára, míg a pénzt és a büntetést meg nem fizeti nekik… Kelt az Úrnak 1265. évében…

IX. Lajos oklevele, 1246

A királyi rendelkezés egy falu jobbágyainak személyi szabadságot ad, a korábbi szolgáltatások kötelezettségének fenntartásával.

Ordonnances, T. XII. (1777), 321. o.

A szent és oszthatatlan háromság nevében, Amen. Lajos, Isten kegyelméből a frankok királya. Ismerje meg mindenki, mind a jelenben, mind a jövőben, aki jelen oklevelünket megtekinti, hogy a Párizs melletti Villeneuve-le-Roi községünk lakói, férfiak és nők egyaránt, akiket alább feljegyeztünk és megneveztünk, a mi szolga állapotú jobbágyaink. Kegyességtől és könyörülettől indíttatva felékesítettük őket, valamint jelenbeli és jövőbeli örököseiket a szabadság örök ajándékával, de megtartjuk és épségben megőrizzük magunk és örököseink számára egyéb jogainkat és jövedelmünket, melyet nekünk előbb is adni tartoztak és fizetni szoktak. Elrendeljük azonban, hogy ha az alább feljegyzettek közül egyesek vagy azoknak leszármazói a felszabadítás után szolga állapotú személyekkel házasodnának össze, úgy azonmód vissza fogjuk őket űzni korábbi szolgaságukba, minden jószáguk pedig reánk és örököseinkre háramoljék. (Következik mintegy 300 jobbágy nevének felsorolása.) Kelt Pontoise-ban, az Úr testtéválásának 1246. évében, október havában, uralkodásunk huszadik évében…

X. Lajos rendelete a szolgaság megváltásáról, 1315

A királyi birtokon élő jobbágyok összességére vonatkozó rendelkezés kimondja a szolgai állapot megváltásának lehetőségét, megfelelő kártérítés ellenében.

Ordonnances, T. XII. 583. o.

Lajos, Isten kegyelméből Franciaország és Navarra királya, a mi szeretett és hűséges tisztjeinknek, Saince de Chaumont-nak és Nicole de Braye-nek üdvözlet és szeretet. Mivel a természetjog szerint mindenki szabadnak kell hogy szülessék, s mert a mi köznépünk (comun peuple) soraiból sokan, a királyságunkban ősidők óta bevezetett és mindmáig megőrzött némely hagyományok és szokások következtében, továbbá, történetesen az illetők elődei által elkövetett gaztettek miatt szolgaság (servitude) és különböző állapotok kötöttségébe estek, ami nagyon visszatetszik nekünk, mérlegelve azt, hogy a mi királyságunkat a frankok[923] királyságának hívják, úgy akarjuk, hogy az valóban megfeleljen nevének, s hogy az emberek állapotán javítsunk új kormányzásunk jövetelekor. Ezért Nagytanácsunk határozataképpen elrendeltük és elrendeljük, hogy a hozzánk és utódainkhoz tartozó birtokainkon egyetemlegesen, az egész királyságban mindeme szolgaságok szabadságokká (franchises) váljanak újra. Mindazok, akik akár eredet vagy öröklés révén, akár újólag, házasságkötéssel vagy úgy, hogy szolga terhű földön telepedtek le, szolgaságba estek vagy eshetnek, nyerjék el a szabadságot jó és megfelelő feltételek mellett. Tesszük pedig ezt azért is, hogy az adóhajtók (collecteurs), a végrehajtó közegek (sergents) és más tisztségviselők, akik a múltban a holtkéz (mainmorte) és a formariage beszedésével voltak megbízva, ne sanyargassák és károsítsák emiatt köznépünket, s ne okozzanak kárt, mint eddig, ami ugyancsak visszatetszik nekünk. Tesszük még azért is, hogy a többi földesúr példát vegyen rólunk, és emelje szolgarendű népét (hommes de corps) a szabadság állapotába. Mi, akik teljességgel megbízunk a ti ragaszkodástokban és dicséretes gondosságtokban, e levél tartalma értelmében megbízunk benneteket, és parancsoljuk, hogy menjetek el Senlis bailli-körzetébe s annak egyes járásaiba, minden helységbe, városba, kommunába, valamint egyes személyekhez, akik az említett szabadságot kérni fogják. Tárgyaljatok és állapodjatok meg velük meghatározott egyezségben, melynek révén megfelelő kárpótlást kell kapnunk azokért a járandóságokért, melyek a mondott szolgaság révén mienk és utódainké lehetnének. Adjatok a kérelmezőknek az általános és örök szabadságból annyit, amennyi szükséges a mi és utódaink szempontjából, az említett módon, s aszerint, ahogy azt nektek bővebben elmondtuk, kinyilvánítottuk és élőszóval rátok bíztuk. Mi pedig ígérjük igaz hittel, hogy a magunk és utódaink részéről jóváhagyjuk, megerősítjük, megtartjuk és gondosan megtartatjuk majd mindazt az egyezséget, melyet ti a fent mondott dologban kötni fogtok. Az okleveleket, melyeket a városoknak, kommunáknak, helységeknek vagy egyes személyeknek a szabadságok megkötéséről adtok, eleve megerősítjük, s kiállítjuk erről számukra a mi oklevelünket, valahányszor kérelmezni fogják. Parancsba adjuk valamennyi bírónknak és közegünknek (justiciers et sujets), hogy mindezekben a dolgokban engedelmeskedjenek nektek és buzgón hallgassanak rátok. Kelt Párizsban, július harmadik napján, a kegyelem 1315. évében.

Falusi közigazgatás (XIV. század)

Itáliában és Dél-Franciaországban a falvak a városokhoz hasonlóan fejlett területi igazgatással rendelkeztek. A fennmaradt okiratok a szántóföldek, legelők és erdők védelmét szolgáló intézkedésekről tanúskodnak.

Szántóföldek és erdőterületek védelmére hozott határozatok egy itáliai községben, 1315. március 30.

Fonti di Storia Trentina, 1929, 28–29. o.

A község terén, a folgarabeli emberek általános gyűlésén határozták el ezeket a szabályokat, amelyeket mindenkinek be kell tartania.

Ha a közösség őre meglát valakit, amint állataival kárt okoz éjszaka a más legelőjén vagy szántóföldjén, 60 solidus büntetést fizet, ha nappal találják, úgy 12 solidust fizet minden állata után.

Ha valakit a szőlőkben látnak meg juh- vagy kecskenyájjal, 20 solidust fizet a nyájért, ha másutt találják, 5 solidust.

Ha valaki nem az úton halad át a réteken ökör- vagy tehénfogattal, 5 solidus büntetést fizet az állatok párja után.

Ha az őr valakit a más szőlőjében talál szarvasmarhát legeltetve, 5 solidus pénzbüntetést vet ki rá állatonkét.

Ha valaki kárt csinál vagy fát vág ki más tanyáján, 5 solidusra büntetik minden tönk után.

Ha egy ló kárt okoz más legelőjén vagy a már bevetett szántóföldjén, tulajdonosa 5 solidust fizet és az okozott kár értékét.

Ha valakit megfognak, amint fát vág a hegyoldalon a Galina és a Costa közötti erdőben, 5 solidust fizet minden rönkért.

Senki ne merjen vörösfenyőt kivágni tüzelőfának ezen a helyen, 5 solidus pénzbüntetés terhe alatt minden kivágott fa után.

Senki se merészeljen fát kivágni a Xomótól a slameri csúcsig, se a csúcstól le Xomo felé, kivéve házépítés vagy tűzifa céljára, 5 solidus pénzbüntetés terhe mellett minden tönk után.

Határozatok a „védett” területek biztosításáról Provence-ban, 1344. november 6.

Duby, T. I., 1962, 339. o.

Legyen köztudomású, hogy egyrészről a nemes és hatalmas Raibaude de Caussal úrnő, Cipières falu ura, másrészről a nevezett falu közösségének emberei, akiknek nevei és utónevei alulírottan feljegyeztettek, a nevezett úrnő bíráskodási termében az ő rendeletére és Jean Escoffier nuncius udvari kikiáltó és bíró felhívására összegyűlt közös tárgyalásán, elhatározták, kimondották és elrendelték a nevezett Cipières faluban és földjein az alábbi határozatokat és rendeleteket, a nevezett úrnő és a közösség embereinek korábban hozott döntéseivel ellentétben is.

Ezeket a határozatokat Jean Mayrgues de Trets jegyző írta le a felek megerősítésével.

Tehát a nevezett nemes Raibaude úrnő az alulírott emberekkel együtt úgy akarta, kimondta és elrendelte, hogy Cipières falu minden lakosa, a jelenlegi és a jövendő személyek, szabadon tarthassanak és legeltethessenek 1 tehenet a Syr és a Plan védett legelőjén az ökrök és igás szarvasmarhák mellett, s hogy ez a tehén legelhet minden évszakban mindenütt, ahol az igásállatok.

Továbbá, hogy Cipières falu emberei a jelenben és a jövendőben szabadon tarthatnak és legeltethetnek 4 kecskét azon az úton, amelyik Cipières faluból a cailloli dombok felé vezet a Plan kerítésén kívül, és a cailloli dombokon, de a védett területre szarvas állat nem léphet be, pénzbírság terhe alatt, amelyeket a nevezett védett területekre vonatkozó statútum magába foglal.

Itáliai faluközösség statútuma az állattenyésztés szabályozására, 1411

Uo. T. II., 797–798. o.

… A magisztrátus elrendelte továbbá, hogy tekintettel a legelő kiterjedésére, amellyel Bucino közössége rendelkezik, a nevezett comune-ben lakó minden személy, aki juhot, bárányt, kecskét, sertést vagy tehenet akar tartani, a legelőért a közösség javára minden év november kalendáján fizessen minden kecskéért 10 solidust, minden kocáért 5 solidust, tehénért és mindenféle nem igás szarvasmarháért 5 solidust, minden juh, bárány vagy kos után 8 denárt a mondott időben, vagy 4 denárt októberben és 4-et májusban. Aki nem fizet a kellő időben az állatokért, az egynegyedével többet fizet. A büntetéspénz negyede a podesztáé.

Elrendelte továbbá a nevezett magisztrátus, hogy senki ne merészeljen szamarat felnyergelni, ökröt befogni és más kézi munkát végezni Miasszonyunk,[924] a 12 apostol, a 4 evangélista,[925] szent Apollinarius[926] ünnepén, vasárnapokon és Húsvét napján, 5 solidus büntetés terhe mellett, a podeszta úr külön felhatalmazása nélkül. Kivétel, hogyha ezen napok valamelyikén megengedik a gabona összerakását a mezőn, vagy a malomba menést vagy az állatok számára házhoz takarmány szállítását. Azonban Húsvét vasárnapján, Miasszonyunk ünnepén és Nagypénteken[927] ezeket a dolgokat sem szabad végezni.

Határozatok Montepescali községben a határhasználat szabályozásáról, 1427

Uo. T. II., 798. o.

Aki egy búzával bevetett terület mellett ökörrel vagy más állattal szánt, búzát vagy más gabonafélét vet, annak a bevetett föld mentén 4 barázdát kell (szántatlanul) hagynia, hogy a vetésben ne okozzon kárt. Aki ez ellen vét, minden alkalommal 10 solidusra és az okozott kár megtérítésére büntetik.

Ha egy montepescali személy, bármily feltételekkel, egy idegennel állatok tartására társul, erről a szerződés megkötése utáni 8 napon belül értesíteni tartozik a vikáriust és a priorokat. A vikárius kötelessége, hogy az állatok számát és a kikötött időt bejegyezze az emlékeztető könyvbe, 100 solidus büntetés mellett. A bejelentő pedig ettől kezdve a legelő használatáért a közösségnek fizetni tartozik. Minden földműves tartozik a közösség földjéből felszántani fogatpáronként[928] 12 vékányit, a vidék szokása szerint. Akinek csak 1 pár ökre van, 6 véka földet szánt fel. Köteles továbbá megadni a szokásos terméshányadot a közösségnek, vagy a szokásos részt, 5 solidus büntetéspénz fizetése mellett.



[890] Görög eredetű mértékegység. A középkori Európában számos változatban terjedt el mint űrmérték, kb. 105,7 liter.

[891] November 11.

[892] Június 24.

[893] Január 22.

[894] A prédium a középkori latinban általában földbirtokot, fekvő jószágot jelentett. Volt minősített értelme is: a földesúr saját eszközeivel folytatott mezőgazdasági üzemére vonatkoztatták. Vö. Szabó István: A prédium. Agrártörténeti Szemle, 1963.

[895] Az őszi és a tavaszi gabona.

[896] Malter = középkori, német földön és Svájcban elterjedt mértékegység. Különböző helyi változatait, mint űrmértéket 128–660 literre, mint súlymértéket 56–224 kg-ra teszik.

[897] Ti. a javadalmas püspök.

[898] Karácsonyt követő 8. napon, azaz január 1-jén.

[899] „Schultheiss” a telepített község kiváltságokkal felruházott feje, elöljárója.

[900] Prior, többnyire a kolostor házfőnöke, illetve gazdasági ügyintézője.

[901] Custos (canonicus), az egyházi kincstár, levéltár felügyelője, őrzője.

[902] Azaz meghalt.

[903] Az oklevél a középlatin „litus” fogalommal él, amely a középkori német „latan”-ból eredt és eredetileg félszabadot jelentett. A XII. századra azonban ennek a rétegnek a maradéka is – helyenként egy ideig őrizve még a megkülönböztető elnevezést és régi jogainak csökevényeit – jobbágysorba süllyedt.

[904] Nagyobb területre vonatkozó hosszmérték, 2865 és 4672 m között ingadozott.

[905] November 11.

[906] Kis vagy flandriai telek = kb. 30 hold.

[907] Szt. Márton napja: november I1.

[908] Október 18–május 3.

[909] Húsvét után 7. vasárnap.

[910] Augusztus 15.

[911] Ti. talajjavításra.

[912] Február 22-én.

[913] Ennyien láttamozták a megállapodást.

[914] Ennyien láttamozták a megállapodást.

[915] 1279.

[916] Szeptember 29., november 30., március 25. és június 24.

[917] Tallia – minden nem nemestől szedett jövedelemadó, fejadó.

[918] Hundred – a századkerület, igazgatási kerület a XIII. századtól, főleg törvénykezési körzet a sheriff vagy más királyi tisztviselő irányítása alatt.

[919] Scutagium – a személyes katonai szolgálat megváltása.

[920] Tíz szabad kölcsönös jótállása, kezessége.

[921] A birtok átvételekor a földesúrnak fizetendő összeg.

[922] 1/2 ferton = 1/8 márka.

[923] „Franc” francia szó jelentése: szabad.

[924] Augusztus 15.

[925] Február 24., április 25., május 11., június 29., július 25., augusztus 24., szeptember 21., október 18. és 28., november 30., december 21. és 27.

[926] Július 23.

[927] Húsvét előtti péntek.

[928] 4 ökröt ért ezen.