Ugrás a tartalomhoz

A középkori művészet történetének olvasókönyve

Marosi Ernő (1940–)

Balassi Kiadó, Magyar Képzőművészeti Főiskola

A GÓTIKUS ÉPÍTÉSZET ELMÉLETE

A GÓTIKUS ÉPÍTÉSZET ELMÉLETE

Alig akad a művészettörténetben olyan témakör, amit annyi misztikum övezne, mint a gótikus építészet elméletét. Mivel a céh- és páholyszabályzatok többsége titoktartásra kötelezi a mestereket illetéktelenekkel, sőt a segédekkel szemben is, feltételezték, hogy a középkori kőfaragók olyan titkos geometriai jelrendszernek voltak a birtokában, amely a középkori építőpáholyt valamilyen módon a modern szabadkőműves páholyhoz teszi hasonlóvá. Valójában a páholytitkok nem különleges dolgok, hanem azok a tervezési ismeretek, az építészetnek tulajdonképpen nem mesterségbeli, hanem a kor színvonalán álló tudományos elemei, melyeket csak a vándorútját letöltött és további tanulóévekre szegődő mesterjelöltnek szabad kiszolgáltatni.

Éppen ezért az idevonatkozó anyag nagyrészt a kőfaragópáholyon belül alakult ki, ott is őrizték azokat a könyveket, amelyeknek ritka fennmaradt példája Villard de Honnecourt vázlatkönyve. Tudjuk, hogy a páholyban tanuló mesterjelöltek elsősorban a tervrajz készítésének és leolvasásának módját sajátítják el, oly módon, hogy korábbi terveket másolnak és módosítanak. A mesterségbeli szabályok a páholy keretein túl lehetőség szerint nem terjednek.

Az építkezések során rendszeresen adódnak technikai nehézségek, a kész épületek is gyakran igényelnek vizsgálatot, így nem ritka, hogy az építőmestereken kívül idegen szakértőket hívnak tanácskozásra. Ezek a gyakran igen kemény hangú viták kedvező lehetőséget biztosítanak a szakmai kérdések megvitatására, álláspontok tisztázására és lejegyzésére.

{140} Villard de Honnecourt a középkori építészet egész területének példák által való bemutatására törekszik. Az építészet két fontos területét említi: a kőfaragást, amely a figurális szobrászatot és a belső berendezést, a kisépítészetet is magában foglalja, és az ácsmesterséget, amelyhez mindenféle gépezetek tervezésének mérnöki tudománya is tartozik. Ezenfelül foglalkozik a rajzolás (portraiture) – tulajdonképpen a lerajzolás – mesterségével és a geometriával, amely azonban nem egyszerűen a mértan rendszerét, hanem a tervezésben alkalmazott geometriát, voltaképpen tehát a statikai szabályokat tartalmazza.

A középkori építészek számára a geometriának sokkal nagyobb a jelentősége, mint mai utódaik munkájában. Az épületek tervrajza soha nem tartalmaz abszolút méreteket, sem léptéket, de ezeknek nem is volna értelme, mert nincs egységes mértékrendszer, és a kitűzés mai eszközei is hiányoznak. Ehelyett a tervezésben körző és vonalzó, a kitűzésben pedig zsinórok és cölöpök állnak rendelkezésükre, melyekkel egyszerű, ma az általános iskolákban tanított geometriai szerkesztéseket végeznek a helyszínen, eredeti nagyságban.

Hasonló módon történik a magassági viszonyok megállapítása is. A szerkesztés tudománya: „az alapból kiindulni”, vagyis meghatározni az alapméret, a falvastagság megengedte magasságot, méreteket. Ezt a tudományt csodálja Villard de Honnecourt a laoni tornyon, mely, mint írja, a bölcs és előkelő építőművészet példája, s ezzel a gótikus építőmester legfőbb esztétikai törekvéseit mondja ki. De a torony vagy kicsinyített mása, a fiále arányainak meghatározása egyúttal minden geometriai tudásnak az alapjait is jelenti. A gótikus tagolási rendszer egyik alapsajátossága, hogy minden tagozat számtalan nagysági fokozatban jelenhet meg az épületen. Ennek technikai okát adják meg a fiáleszerkesztéssel foglalkozó könyvek. A szerkesztéssel meghatározható méretekhez csak néha járulnak egyszerű aritmetikus számarányok; erre találunk példát Lorenz Lacher művében.

A gótikus geometria elvei a XIII. századra meglehetősen kifejlődtek, a XIV. századra pedig már zárt rendszert alkotnak. Milánóban a francia Mignot vagy a Parler családtag, a gmündi Heinrich mester és a többi északról behívott, majd csúfosan elüldözött szakértő, bármilyen különböző területekről érkezzenek is, bármily eltérőek legyenek is javaslataik, egyhangúan a geometriai úton formulázott szabályok szigorú betartását kérik számon. Ugyanakkor az is bebizonyosodik a viták során, hogy a milánóiak nem eléggé járatosak a geometria mesterségében, és statikai értelmük nélkül, üres formulákként alkalmazzák szabályait. Igaz ugyan az is, hogy amikor Mignot öntudatosan vágja oda: „a művészet tudomány nélkül semmi”, magatartása pontosan fedi azt, amit Dehio a XIV. századi francia gótika legjellemzőbb vonásának tartott: a doktrinerséget.

Villard de Honnecourt

A XIII. századi nagy francia katedrálisok építőinek kortársa és földije, nyelvhasználata pikardiai származásról árulkodik. Ott, talán St-Quentinben volt egy építőpáholy mestere. 1235 körül kapott megbízást egy ismeretlen célú magyarországi utazásra. Valószínűleg ekkor gyűjtötte első rajzait, melyeket hazaérkezése után fűzött könyvvé és foglalt rendszerbe, nyilván didaktikus célzattal. Feltételezhetőleg ugyanabban a műhelyben működött két utódja is, a tudálékos, szárazabb, geometriai tankönyv-részleteket másoló 2. mester és a művet néhány kisebb magyarázattal és recepttel megtoldó, szintén XIII. századi, úgynevezett 3. mester. Néhány bejegyzés tanúsága szerint a könyvet még a XIV–XV. században is használták a kőfaragók.

{141} {142} {143} 2. lap. Villard de Honnecourt üdvözöl benneteket, és kéri mindazokat, akik azokkal az eszközökkel fognak dolgozni, melyek ebben a könyvben találhatók, hogy imádkozzanak lelkéért, és emlékezzenek meg róla. Mert ebben a könyvben nagy útmutatás található a kőművesség nagy mesterségéről és az ácsmesterség szerkezeteiről. És megtaláljátok a rajzolás mesterségét, a vonalakat, ahogyan ezt a geometria művészete megköveteli és tanítja.[278]

18. lap. Sok vidéken voltam, amint ebben a könyvben láthatjátok, de soha, egy helyen sem láttam olyan tornyot, mint a laoni. Lássátok itt az első emelet alaprajzát úgy, amilyen az első ablakoknál. Ennél az alaprajznál a torony körül 8 pillér van, a hármas oszlopokon levő négy kis torony négyszögű. Ezután ívek és emeletek jönnek. Ismét 8 oszlop által tagolt tornyocskák jönnek, és két oszlop között egy ökör ugrik előre.[279] Azután ív és emelet jön. Felül van a nyolcélű sisak. Minden pillérközben van egy lőrés, hogy világosság legyen. Nézzetek magatok elé, és sokat fogtok látni az építés módjából, az egész felépítést, és azt, hogyan váltakoznak a tornyocskák. És gondoljátok meg, mert ha jól akartok tornyot csinálni, nagy támasztópilléreket kell építenetek, melyeknek elég nagy nyaka van. Vigyázzatok a munkátokban, hogy egyaránt bölcs és elegáns módon csináljátok.

VILLARD DE HONNECOURT: SZERKESZTETT RAJZOK (36. LAP)

20. lap. Lássátok itt az egyik reimsi ablakkeret formáját a hajó szakaszaiból, olyat, amilyenek két pillér között vannak. Amikor ezt lerajzoltam, mert ezt szerettem leginkább,[280] Magyarország földjére küldtek.

36. lap. Itt kezdődik a lerajzolás vonalainak mestersége, úgy, amint azt a geometria művészete tanítja, hogy könnyen tudjunk dolgozni. És a másik lapon a kőművességhez tartozó dolgok vannak.[281]

VILLARD DE HONNECOURT: A LAONI TORONY (19. LAP)

38. lap. Ezen a 4 oldalon a geometria tudományából vett figurák vannak, de aki tudni akarja, mikor melyikkel kell dolgoznia, annak jól meg kell figyelnie.

39. lap: 2. mester. [282] a) Ekképpen vesszük fel a vastagságát egy oszlopnak, amelyet nem látunk egészen.

b) Ekképpen található meg egy körszelet középpontja.

{144} k) Ekképpen csinálunk egy kerengőt, melynek ugyanakkorák a folyosói, mint a kertje.

l) Ekképpen vesszük fel egy folyó szélességét, anélkül, hogy átkelnénk.

m) Ekképpen vesszük fel egy távoli ablak szélességét.

n) Ekképpen helyezzük el egy kerengő négy sarkát ólom és vízmérték nélkül.

o) Ekképpen osztunk fel egy követ úgy, hogy mindkét fele négyzet.

60–61. lap. Lássátok itt a reimsi templom kápolnáinak pontos felépítését és azt a módot egészen, ahogyan belülről emeletekre vannak osztva.[283]

Lássátok itt a belsőben levő folyosókat és a rejtett íveket. És ezen a második odalon láthatjátok a reimsi templom kápolnáinak felépítését kívülről, kezdetüktől végig, amint vannak. Ugyanilyen módon kell meglenniük a cambrai-iaknak,[284] ha helyesen csináljuk őket. A felső emeletnek pártázatot kell alkotnia.

{145} 62. lap. Lássátok itt a reimsi templom felépítését a belső és külső sík falon. A mellékhajók első emeletének pártázatot kell alkotnia, úgy, hogy egy folyosó lehessen a tető előtt. Ezzel a tetővel szemben vannak belül a folyosók, és ahol ezek boltozva és kövezve vannak, ott újból kifelé vezetnek, úgy, hogy az ablakok küszöbei előtt el lehessen menni. És a legfelső emeleten pártázatnak kell lennie, hogy járni lehessen a tető előtt. Lássátok itt az egész felépítés módját.

Uo.: 3. mester. Figyeljetek jól ezekre a felépítésekre. A mellékhajók teteje előtt egy folyosónak kell lennie, az emelet felett és a mellékhajók tetőzete felett az üvegablakok előtt is kell lennie folyosónak és egy alacsony pártázatnak, amint ezt magatok előtt látjátok lerajzolva. És a pilléreitek felső végén angyaloknak kell állniok, előttük pedig támasztóíveknek. A felső nagy tető előtt ismét folyosónak kell lenni, és az emelet felett pártázatnak, hogy oda lehessen menni tűzveszély esetén, és az emeleten legyenek vízköpők, hogy vizet hányjanak a kápolnákra, melyekről beszéltem nektek.[285]

(HAHNLOSER, Villard de Honnecourt, Wien, 1936)

A milánói dómépítkezés évkönyvei

A dómépítő műhely évkönyvei pontos képet adnak nemcsak az építkezés menetéről, hanem a közben folytatott vitákról is. A székesegyházat 1386-ban alapítják. Méretezési hibák miatt már 1388-ban szakértőket hívnak. A fő kérdés ekkor a templom magasságának meghatározása: azon vitatkoznak, hogy a keresztmetszetet négyzetbe vagy háromszögbe kell-e beírni. 1391-ben egy kölni mesterrel tárgyalnak, majd Gabriele Stornaloco piacenzai matematikus tanácsára a háromszöget választják, tehát alacsonyabb keresztmetszet mellett döntenek. Ugyanez év november 27-én érkezik a gmündi Heinrich (Parler) mester. Tervmódosító javaslatait 1392. május 4-én leszavazzák, őt magát menesztik. Ugyanígy jár 1394–1395-ben Ulrich von Ensingen, a neves ulmi mester is. Olasz mesterek folytatják a munkát, de hamarosan újabb nehézségek támadnak. 1399-ben kerül Milánóba a párizsi Jean Mignot, aki hosszú lajstromot állít össze az épület hibáiról. Ezt 1400. január 11-én vitatják meg. 25-én újabb, hárompontos elvi nyilatkozatával vitatkoznak. További szakértők meghallgatása után, 1401. május 15-én szótöbbséggel Mignot ellen foglalnak állást, a mesternek távoznia kell. Ezután főleg olasz mesterek fejezik be az épületet, a kupola kivételével, amelynek építése körül a reneszánsz nagy mesterei, Bramante, Leonardo da Vinci, Francesco di Giorgio fáradoznak majd.

A MILÁNÓI DÓM KERESZTMETSZETÉNEK TERVVÁLTOZATAI: A) ANTONIO DI VICENZO JAVASLATA, 1390 B) GABRIELE STORNALOCO TERVE, 1391 C) HEINRICH PARLER JAVASLATA, 1392 D) AZ 1392-BEN ELFOGADOTT TERV (WHITE NYOMÁN)

{146}

A MILÁNÓI SZÉKESEGYHÁZ KERESZTMETSZETE. CESARE CESARIANO FAMETSZETE NYOMÁN

{147} 1392. május 2. Viták Heinrich Parlerral:

2. kérdés: Vajon a templomnak két tetővel kell-e levezetnie az esővizet vagy többel, melyeket mindkét oldalon arányosan kell csinálni, egészen a kereszthajóig?

Válasz: Elhatározták, hogy a templomnak az esővizet a nagyobb szilárdság és világosság érdekében három és nem két tetővel kell elvezetni.[286]

3. kérdés: Vajon a templomnak magának, nem számítva mértékébe a felépítendő kupolát, a négyzetig vagy a háromszögig kell-e emelkednie?

Válasz: Kinyilvánították, hogy a háromszögig, vagyis háromszögű alakig emelkedhet és nem tovább.

1400. január 25. Vita Jean Mignot-val:

A párizsi Jean Mignot mester a jelen tanácskozáson azt mondotta, hogy az eddig általa adott számos papíron az említett tanácskozásban megadta az összes érvet és valamennyi indítékot, amiért azt kívánja mondani, hogy az említett művek nem rendelkeznek szilárdsággal, és más érveket nem kíván mondani.

A fent írt Jean által január 25. napján adott végső pontok:

1. Nektek, a milánói építőműhely jeles tanácsurainak, Jean Mignot mester tisztelettel és tiszta igazsággal jelenti, hogy mint írásban máskor és mások előtt is kimutatta az említett templom hibáit, újból azt mondja és javasolja, hogy körös-körül az egyház körül valamennyi támpillér nem erős, és nem alkalmasak rá, hogy fenntartsák azt a terhet, amely rájuk nehezedik, mivel egyenként háromszor olyan vastagoknak kell lenniük, mint amilyen vastag egy pillér a templom belsejében.

A mesterek válaszolnak: Az első pontról azt mondják, hogy a templom valamennyi támpillére erős, és alkalmas arra, hogy terhét, és még annál többet is, hordja, több okból is, mivel a mi márványunkból és gránitunkból készített, minden oldalán egyölnyi darab olyan erős, mint kétölnyi a franciaországi kövekből[287] vagy a franciaországi templomokból, melyeket a fent írt mestereknek példaként állít. Ezért azt mondják, hogy ha csak másfélszer akkorák is, mint a templomon belüli pillérek, az említett támpillérek erősek, és céljuknak megfelelők, és ha nagyobbak lennének, sötétté tennék az említett templomot, amint ezt a Párizsban levő templom mutatja, melynek a Jean mester ajánlotta módon vannak támpillérei kiképezve,[288] és más érveket is [mondanak] amellett, hogy ez ártana.

2. Továbbá azt mondja, hogy négy tornyot kezdtek el, hogy tartsák az említett templom kupoláját, de nincsenek megfelelő pillérek, sem más alapozás, hogy az említett tornyokat tartsák, sőt, ha az egész templomot megcsinálnák is, nyomban összeomlana az említett tornyokkal együtt. Ezekről pedig annyit, hogy bizonyára kedvtelésből csinálták őket valamely tudatlanok, akik azt bizonygatják, hogy a csúcsívek erősebbek és kisebb nyomásúak, mint a kerek boltozatok,[289] és más dolgok felől is többet hivatkoztak az akaratra, mint a lehetőségre. Ami pedig még rosszabb, azt válaszolták, hogy a geometria tudományának nem kell hogy helye legyen ezekben, mivel a tudomány egy valami, és a művészet egy másik. Az {148} említett Jean mester azt mondja, hogy a művészet tudomány nélkül semmi,[290] és hogy a boltozatok akár csúcsívesek, akár kerekek, semmivel sem kevésbé nagy a nyomásuk és a súlyuk.

Továbbá azt mondják, hogy a tornyokat, melyekről azt írták, hogy meg akarják őket építeni, több indokkal és okból említik, először, hogy az említett templomot és négyzetet kiigazítsák, hogy a geometria rendje szerint megfeleljenek a négyzetnek. Másrészt pedig a kupola szilárdsága és szépsége kedvéért, mivel e példa által mintegy a Paradicsomban ül trónja közepén az Úristen, a trón körül az Apokalipszis szerint a négy evangelista van, és ezek azok az érvek, amiért elkezdték őket. És ámbár nem alapoztak a földtől kezdve minden sekrestyénél két pillért, a templom mégis megfelelően erős, mivel a támívek, fölöttük pedig az említett két pillér nagy és vaskapcsokkal összefogott kövekből vannak, mint ezt feljebb, más pontokkal kapcsolatban mondtuk, és hogy az említett három toronynál a súly mindenütt a négyzetre nehezedik, és pontosan és erősen fogják megépíteni őket, márpedig ami pontos, az nem omolhat össze. Ezért azt mondják, hogy önmagukban erősek, és ezért a kupolának szilárdságot fognak adni, mivel e tornyok közét fogja bezárni, amiért az említett templom jó szilárd.

3. […] Továbbá azt mondják és felelik ahhoz a ponthoz, ahol azt mondja, hogy a geometria tudományának nincs helye ezekben, miszerint a geometria szabályának tanúsága szerint Arisztotelész azt mondta, hogy az ember mozgása a hely szerint, melyet kiterjedésnek nevezünk, vagy nyitott, vagy körben van, vagy a kettő keveréke. Továbbá ugyanő mondta máshol, hogy minden test a hármas számban teljesedik ki, és mozgása, éppúgy, mint az említett templomé, a háromszögig emelkedik, amint ezt már más mérnökök kinyilvánították, ezért azt mondják, hogy minden egyenes vagy tört vonal szerint van, tehát az következik, hogy amit csináltak, a geometria és a gyakorlat segítségével csinálták.[291] Ő pedig azt mondta, hogy a tudomány művészet nélkül semmi, a művészetről azonban már más pontoknál választ adtak.

9. Továbbá, hogy a pillérek fölött elhelyezett pillérfejezetek nem értelmüknek megfelelően vannak elhelyezve, mivel egy-egy pillér lába két öl hosszúságú, a fejezeteknek is olyan hosszúaknak kell lenniük, amilyenek a pillérek lábai.

Azt mondják és válaszolják, hogy a pillérek lábainak, vagyis alsó részeinek, ha a fejezetek kétölnyiek, egyölnyinek kell lenniük, ez okból mondják a pillérek alját és az ember lábát is lábnak, és a fejezetet is pillérfőnek mondják, amint az ember fejét a fejezetről nevezik így. Így a láb az ember fejének egynegyed része, és e természetes ok következtében nyolcölnyire kellene csinálni őket, és ha tízölnyire csinálták, ez azért van, hogy a pillérek díszesek legyenek, és figurákat helyezhessenek el.[292]

(Annali della fabbrica del Duomo di Milano. A cura della sua administratione, Milano, 1877)

{149}

Matthaus Roriczer

Jelentős német építészdinasztia tagja. Nagyapja, Vencel (†1419), a regensburgi dómon a prágai Parler-hagyományok szellemében dolgozik. Apjával együtt ő is Regensburgban, majd 1462-ben Nürnbergben a St. Lorenzkirche szentélyén dolgozik. 1486-ban maga nyomtatja ki Regensburgban a fiálékról írott traktátusát. 1492–1495 között halt meg.

A tiszteletre méltó fejedelemnek és úrnak, a Reichenau nemzetségből született Vilmos eichstatti püspök úrnak, kegyelmes uramnak ajánlom én, Mathaus Roriczer, ez idő szerint regensburgi dómépítőmester, mindenekelőtt engedelmes alattvalói szolgálatomat, önként és készségesen. Kegyelmes uram, mivel Te a szabad geometriai művészetnek nemcsak eddig voltál kedvelője és pártfogója abban, hogy eljusson azoknak a szíveknek értelméig és megértéséig, akik használják és akiknek táplálkozniuk kell belőle, s ezáltal mielőbb kiirtassanak és eltűnjenek azok a hibák és visszaélések, melyeket azok okoznak, akik alkalmazzák, de nem értik alaposan, s hogy ez a művészet a közhaszon javára elterjedjen és nyilvánosságra hozassék; kezdettől fogva kívántad és kívánod is véleményben, akaratban és szándékban, mint Kegyelmességed erről velem több ízben beszélt, hogy véghezvigyem Kegyelmességed jóakaratát, és a közhaszonért fáradozzam. Amint mindegyik művészet anyag, forma és mérték, én Isten segítségével vállaltam, hogy elmagyarázok valamit a geometria említett művészetéből, ezúttal mindenekelőtt a kőfaragó munkák szerkesztésének kezdetét: hogyan és milyen mértékben kell azt a geometria alapjából a kör felosztásával nyerni és helyes mértékre hozni. Ezt a fent említett formában egy kis fejtegetéssel kísértem, és nemcsak magamtól, hanem mindenekelőtt a művészethez értő régiek, főként pedig a prágai legények[293] által magyaráztam; kérvén fejedelmi kegyességedet és mindazokat, akik értenek ehhez a művészethez, hogy vegyék figyelembe ezt a vállalkozásomat, melyet nem különös dicsőségemért, hanem csupán a közhaszon kedvéért kezdtem el, s [a cél:] ahol valamit javítani kellene, javítani, ha ez gyümölcsöt hoz, támogatni, a művészeteket értelmezni és magyarázni.

Ha egy fiáléhoz kőfaragó módra alapot akarsz rajzolni a helyes geometriából kiindulva, akkor láss neki, és csinálj egy négyzetet, amint utóbb jelölve van, a, b, {150} c, d betűkkel, és úgy, hogy a-tól b-ig, b-től d-ig és d-től c-ig, c-től pedig a-ig egyenlő távolság legyen, mint a következő ábrán.

Ezután ugyanígy csináld meg a négyzetet az előbbi nagyságban, és a-tól b-ig oszd két egyenlő részre, ide tégy egy e-t. Ugyanígy b-től d-ig, ide csinálj egy h-t, és d-től c-ig, itt csinálj f-et; ugyanígy c-től a-ig, itt csinálj g-t. Ezután húzz egy vonalat e-től h-ig és h-tól f-ig, f-től g-ig, g-től e-ig. A következő ábra erre a példa.

Ezután csináld meg a fenti négyzetet ugyanúgy az előző nagyságban, és oszd e-től h-ig két egyenlő részre, ide tégy egy k-t; ugyanígy h-tól f-ig, ide tégy egy m-et; ugyanígy f-től g-ig, ide tégy egy l-t; ugyanígy g-től e-ig, ide tégy egy i-t. Ezután húzz egy vonalat e-től h-ig és h-tól f-ig és f-től g-ig és g-től e-ig. Ennek példája a következő ábra.[294]

{151} Ezután a két abcd és iklm négyzetet még egyszer csináld meg az előbbi nagyságban, és az ehgf négyzetet is, ezt forgasd el. Erre példa a következő ábra.

(Könyvecske a fiálék helyességéről: RORICZER, Das Büchlein von der Fialen Gerechtigkeit, Wiesbaden, 1965)

Lorenz Lacher

1486-ban az esslingeni St-Dionys-templom szentségházát építi. 1489-ben a milánói tanács hívja meg, de nem maradt fönn nyoma, hogy eleget tett volna a meghívásnak. 1504-ben Schwetzingenben él, 1508-tól építő- és ágyúöntő mesterként említik. 1516-ban írja művét. Moritz fia 1538-tól a schwetzingeni kastély építőmestere.

A Krisztus születése utáni 1516. évben Szent Margit napján, én, Lorenz Lacher udvari építőmester és ágyúkészítő mester elkezdtem az itt következő művet, fiamnak, Moritznak okulásul és tanulságul, hogy mesterségét annál jobban és művészibben végezze, és emellett Istenre és a világra is gondoltam. És ha a fivérei kőfaragók lennének, Moritznak kötelessége hármuk közt elosztani és nem megtagadni tőlük ezt a művészetet,[295] melyről röviden és igazán akarok útmutatást és tudósítást adni egyes épületek és kőfaragó munkák ábráival és írásban, mert ehhez az igen kitűnő művészethez egy kőfaragónak igazán és mesterien kell értenie, és a mesternek saját hasznára tudnia kell. Ezért először azzal akarom kezdeni, és azt akarom megmutatni, hogyan tudsz a sokféle épületnél kezdettől végig helyes mértéket tartani, ismerve alapjukat és mértéküket, és más épületekről is mintákat akarok neked mutatni. Továbbá a kőfaragó munkák szerkesztéséről, hogyan kell azt csinálni a legművészibb falazókővel, nagy és kis épületeknél. Meg fogod továbbá itt találni azt is, hogyan kell a védelemre építkezni fejedelmeknek és grófoknak, amit én több mint 30 éven keresztül végeztem különféle építkezéseknél, mint ezt ezután hallani fogod; arról is értesülsz itt, hogyan kell jó ciszternát csinálni várakban és városokban. Kedves fiam, itt mindjárt bele akarok kezdeni, és meg kívánlak tanítani, hogyan kell elrendezned egy szentélyt, többféleképpen.[296] És ebből a mesterségből sok más ered, ezért igazán figyelj az én tanításomra, hogy elláthasd építtető uradat és magadat, és ne vessenek meg mint tudatlant, mert egy tiszteletre méltó mű, amint áll, mesterét dicséri. És ezért, {152} ha tudni akarod, hogyan vagy képes nyerni valamennyi deszkát,[297] tudnod kell a falak magasságát és szélességét, aszerint, hogy az épület kicsi vagy nagy, a kő kemény vagy lágy, hogy mihez tartsd magadat, és hogy a pillért kőrácsokkal törd át, minden szükséges dolgot tudni kell a vastagságról és szélességről és a párkány formájáról is. […]

Továbbá, ha egy szentély belülről 20 láb széles, másfélszer olyan magasnak kell lennie, mint amilyen széles, ez a helyes magassága. De nem minden kórus ilyen, mert időnként az építtető urak a templomi dolgokat úgy építtetik, amint akarják, egy mesterségbeli magasság azonban kétszer olyan nagy kell hogy legyen, mint a szélesség. És akár szűk, akár széles a kórus, a főpárkánynak olyan magasan kell lennie, amilyen távolságra a pillérek egymástól állnak, a lábazati párkánytól a főpárkányig négyzetet alkotva. Továbbá, a lábazati párkánynak olyan magasan kell lennie, amilyen vastag a pillér, és ahol a talaj szintje egyenetlen, ott a lábazati párkány is lefelé halad. […]

Továbbá, ha egy szentély belül 20 láb széles, és a kő jó, csináld a falakat két láb vastagra, ha azonban a szentély nemes faragott kőmunkából áll, végy el belőle 3 hüvelyket, ha pedig gyengébb a kő, a falak és a pillérek vastagságához adj hozzá 3 hüvelyket. […]

Továbbá, vedd a szentély falvastagságát, legyen az kicsi vagy nagy, rajzolj egymáson keresztül két négyzetet, s ebben megtalálsz minden deszkát, amint ebben a könyvben lerajzolva látod egy nagy négyzetben,[298] amit, hogy könnyebben megérthessed, lerajzoltam neked ebbe a könyvbe az írás mellé. Ezután oszd a szentély falvastagságát három részre, végy egy részt, és azt ismét oszd hét részre, ez minden épülethez a helyes vastag-osztó. Ha pedig olyan vékony-osztót akarsz használni, amilyet általában alkalmaznak, akkor a hét részből végy el két részt, és így öt rész marad neked; ez az öt jelzi a vékony-osztót. Hogy ezt könnyebben megérthesd: a vastag-osztóban hét rész van, a vékonyban pedig öt rész, és a vékony-osztót a vastagból nyerjük.

(Lorenz Lacher intelmei fiához, Moritzhoz: REICHENSPERGER, Vermischte Schriften über christliche Kunst, Leipzig, 1856)

LACHER: SABLONOK KISZERKESZTÉSE A FALVASTAGSÁGBÓL



[278] A rajznak kétféle értelmezése figyelhető meg Villard-nál: az első (portraiture) a lerajzolás, a segédszerkesztések alkalmazásának mestersége, a második (géométrie) tulajdonképpen geometriai formulákban rögzített statikai szabályokat jelent.

[279] Ez a részlet a laoni székesegyház nyugati homlokzatán található, amelynek építkezése a XII. század utolsó évtizedében kezdődött.

[280] A reimsi kőrácsos ablakforma 1211 körül keletkezett, és Jean d’Orbais eredményének tekinthető. 1221-ben feltehetőleg már kivitelezett példája is látható volt. Villard itt szokatlanul szubjektív hangot üt meg.

[281] A geometria alkalmazása segítségül szolgál a minta utáni rajzolásban. A kőművesség a statikai szabályként alkalmazott geometriát jelenti.

[282] A vázlatkönyv 39. oldalán a 2. mester, kivakarva Villard hasonló tárgyú rajzait, olyan példákat mutat be, amelyeket alighanem egy geometriai traktátusból másolt. Közülük többnek értelme homályos.

a) A probléma: körszelet középpontjának szerkesztéssel való meghatározása. A féloszlopot hozza fel példának.

b) Az előző problémának tisztán geometriai meghatározása.

k) A probléma: négyzetbe feleakkora területű négyzet beírása. Rokon probléma az alapja az o) példának is. Roriczer megoldása is hasonló. Kétségtelenül ez a középkori kőfaragók egyik alapvető szerkesztése.

l) A probléma: megközelíthetetlen pont távolságának mérése. A rajzon látható mérőrudakat nyilván a tárgyra kell irányítani, majd segítségükkel másik, megközelíthető pontot kitűzni. Ennek távolsága ezután közvetlenül mérhető.

m) Ebben az esetben valószínűleg l alapján a távolság mérendő, majd a szakasznak közvetlenül mérhető helyre való átvitele jelenti a megoldást.

n) A kerengő sarkainak kitűzése csak példa a derékszög kitűzésére. Valójában Thalész tételének alkalmazása.

o) Ismét a négyzet területének felezése a tulajdonképpeni feladat, olyan példával, mely a gyakorlatban nem fordul elő. A fő kérdés az irracionális 1/A2 hosszúságarány geometriai úton való meghatározása.

[283] Villard valószínűleg eredetiben látott tervrajzok alapján dolgozik, mert rajza eltér a kivitelezett épülettől.

[284] Bár Villard Cambrai Notre-Dame-templomával vázlatkönyvének más helyén is foglalkozik, nem valószínű, hogy az 1230-ban kezdett építkezés az ő műve. Magyarázatában különös gondot fordít az ablakok előtt és a párkányzat felett alkalmazott járható galériákra.

[285] A Villard magyarázatait ismétlő 3. mester kommentárja a folyosók funkcionális szerepének megvilágításával járul hozzá Villard szövegéhez: nem puszta díszítményekről, hanem a tűzoltás céljait szolgáló járatokról van szó.

[286] Vagyis Heinrich mester a mellékhajók azonos magasságban való felépítését javasolja, úgy, ahogyan ez a kölni dómon is megépült; a milánóiak pedig a lépcsőzetes elrendezéshez ragaszkodnak.

[287] A vita itt nem geometriai szabályokról, hanem statikai kulcsszámokról folyik. Ezeket a kő minőségétől teszik függővé.

[288] A klasszikus gótikus rendszer elvetésének stiláris indoklása.

[289] A csúcsíves boltozatok statikájának kérdéseit hasonló módon vetette fel Viollet-le-Duc. Csak az első világháború után igazolták, részben kísérleti úton, hogy a boltozatok teherbírása és nyomása nem az ívforma függvénye. (P. ABRAHAM, Viollet-le-Duc et le rationalisme médiéval, Paris, 1934.)

[290] A művészetnek allegorikus tartalmak hordozójaként való felfogása a szigorúan vett középkori művészetfelfogáshoz való ragaszkodást jelenti.

[291] Jellegzetes példa Arisztotelész önkényes idézésére.

[292] Az antik kánonra való hivatkozás sajátosan keveredik az allegorikus középkori felfogással a milánóiak válaszában.

[293] Az eredetiben: Junker von Prag. Valószínűleg Peter Parler fiaira vagy tanítványaira vonatkozik a hagyomány.

[294] Tévedés e vonalak meghúzásában.

[295] A titoktartás kötelezettsége: csak ha kőfaragók lesznek a testvérei, kell megosztania velük az apai hagyatékot.

[296] A templomszentély a statikai alapfogalmak bemutatására szolgál. Lacher átfogó tervéből csak ez valósult meg.

[297] Vagyis profilsablont.

[298] A falvastagság jelenti azt az alapméretet, amelyből az egymásba írt négyzetek módszerével valamennyi részletforma méretei meghatározhatók.