Ugrás a tartalomhoz

A középkori művészet történetének olvasókönyve

Marosi Ernő (1940–)

Balassi Kiadó, Magyar Képzőművészeti Főiskola

9. fejezet - TECHNIKAI IRODALOM

9. fejezet - TECHNIKAI IRODALOM

Tartalom

Heraclius a rómaiak festékeiről

A legendás Heracliusnak tulajdonított traktátus a könyv- és üvegfestészet festékeinek, a drágakövek és fémek feldolgozásának receptjeit tárgyaló három részből áll; első két, verses része X. századi, a prózában írott harmadik XII. századi.

FESTŐMŰHELY, A REINI CISZTERCI APÁTSÁG MINTAKÖNYVÉNEK RAJZA NYOMÁN, XIII. SZ. ELEJE. BÉCS, ÖSTERREICHISCHE NATIONALBIBLIOTHEK, COD. 507 (EVANS NYOMÁN)

{225} III. könyv

XXIV. Hogyan kell előkészíteni a fát, mielőtt festenénk rá? Akármilyen fának változatos színekkel való díszítésén fáradozol, hallgasd meg, amit mondok. Mindenekelőtt a fát csiszold egyenletesre, s mikor egészen síkra csiszoltad, végül dörzsöld azzal a fűvel, amit asperellának neveznek. Ha pedig a fa anyaga olyan lenne, hogy nem tudod vagy bizonyos okokból nem akarod kisimítani az egyenetlenségeit, sem pedig bőrrel vagy vászonnal nem akarod bevonni, szárazon törj kövön ólomfehéret, de ne annyira, mintha festeni akarnál vele. Azután olvassz egy edényben a tűz felett viaszt, és finomra törött téglát meg az előbb megtört ólomfehéret keverd össze, sűrűn kavargatva egy kis fadarabbal, és hagyd így kihűlni. Ezután fogj valami forró vasat, és azzal öntsd a viaszt a mélyedésekbe, míg ki nem töltődnek, és így a késsel vakard le mindazt, ami durva. Ha pedig kétségeid lennének az ólomfehérnek a viasszal való keverése felől, tudd meg, hogy minél többet keversz hozzá, annál keményebb lesz. És ha már kiegyengetted, ahogy mondtam, bőséges ólomfehéret, amelyet lenolajjal nagyon finomra kell törni, vékonyan hordj fel szamárfarok-ecsettel mindenüvé, ahová festeni akarsz, s ha így előkészítetted, hagyd jól kiszáradni a napon. Azután pedig, mikor a festék kiszáradt, újból vigyél fel belőle, ahogyan előbb tetted, de még vastagabban, ám ne úgy legyen vastagabb, hogy több festéket teszel bele, hanem úgy, hogy kevesebb olaj legyen benne. Mert ebben is nagyon vigyáznod kell, hogy soha ne rakj felülre zsírosabb festéket, mert ha így teszel, és bőségesen rakod fel, mikor száradni kezd, megrepedezik. Most pedig, hogy egyszerre mind elmondjam, ami még hátravan, kérlek, engedd meg, hogy visszatérhessek a fentebbiekre, ahol a csupasz fáról szóltam (ha azt bőrrel vagy vászonnal akarod bevonni). Ha az a fa, amire festeni akarsz, nem volna egyenletes, lóbőrrel vagy pergamennel borítsd be.

XXV. Hogyan kell előkészíteni egy oszlopot a festésre? Ha valamely kőoszlopot vagy sávot[471] akarsz befesteni, mindenekelőtt hagyd, hogy jól száradjon ki a napon vagy a tűznél. Aztán végy fehéret, és márványon törd meg olajjal igen tisztán. Aztán az oszlopot, amelyet már minden mélyedés nélkül, jól kiegyengettél és csiszoltál, széles ecsettel kétszer vagy háromszor fesd át ezzel a fehérrel. Azután sűrű fehér festéket nyomj rá kézzel vagy kefével, és hagyd így egy kicsit. Mikor pedig kissé kiszáradt, kezeddel erősen dörzsölve távolítsd el a fehér festéket. Mindezt csináld addig, amíg olyan sima nem lesz, mint az üveg. Azután pedig minden, olajjal kevert színnel festhetsz rá. Ha pedig márványozni akarod, egy színre, barnára, feketére vagy más színre márványozhatsz, ha már megszáradt. Utána firniszeld a napon.

XXVI. Ha lenvásznat akarsz festeni, s rá aranyat rakni, így készítsd elő: Végy pergament vagy pergamenhulladékokat, és tedd fel a tűzre vízzel egy fazékban, és forrald fel, ahogyan fent írva van, és tedd bele a vásznat, majd rögtön vedd ki, és terítsd ki egy táblára vizesen, s hagyd így megszáradni, aztán üvegdarabbal csiszold mindenütt, majd lécekhez fonallal kötve feszítsd ki, majd enyvvel, tojással, gummi arabicummal kevert festékekkel festhetsz rá.

{226} XLII. Hogyan rakunk aranyat pergamenre? Végy gipszet és apuliai fehéret meg kármint, vagyis cinóbert, egy harmadot a gipszből és a fehérből s két egyenlő részt a kárminból, keverd össze és törd meg márványon, adj hozzá kevés enyvet, de hígan, és ezzel a keverékkel, ahol csak akarod, felrakhatod és sokáig megtarthatod az aranyat.

XLIII. Hogyan lehet arannyal írni? Végy egy üvegedényt, és töltsd meg a vizeleteddel, s így álljon, míg le nem tisztul. Azután végy jól felvert tojásfehérjét, oszd két részre, és keverd össze a vizelettel, mindkettőt keverd meg jól, és tedd egy szarvba az oldott arannyal (vagyis őrölt és aztán mosott arannyal), s így ezzel az arannyal ugyanúgy írhatsz, mint más festékkel.

L. A fő és a köztes színek különböző fajtái és nevei, egymással való keverékeik hasznossága, lelő- és keletkezési helyeik, valamint alkalmazásuk ismerete. [472] Egyes festékek fehérek, mások feketék, ismét mások ezek között vannak. És a fehér fajtái az ólomfehér, mész, timsó. A feketéé pedig a sötét és az, amit vesszőkből készítenek. A középsők a vörös, zöld, sáfrányszínű, bíbor, prasinus, azúr és indigó, amelyeknek hatása egyenként szép, de mégis, egymással keverve szebbek lesznek, mert különbségükkel egymásnak bájt kölcsönöznek. Azután keverve mást mutatnak, mert ahogyan az orvosi készítményekben az ezekben összekevert fajták hatnak egymásra, úgy a különféle minőségű festékeket azért keverjük, hogy részben a másiknak a természetéből, részben a magukéból merítsenek, s keverékeik annál szebbek és gyönyörködtetőek legyenek. Ebben a keverésben és abban a módban, ahogyan a festményen egymás után felrakjuk őket, igen nagy a finomság, ugyanis a fehér után a fekete vagy a vörös következik, mivel a sáfrányszín a keverésben a második árnyalat, mert a túl kövér és a túl híg festék hamar tönkremegy.

Vörös festékek pedig sokfelé keletkeznek, de a legjobbak a Pontusnál és Hispániában. A paratonium arról a helyről kapta a nevét, ahol bányásszák. Ugyanilyen okból nevezik így a melinus nevű fémfajtát is, amely a Cycladok szigetein van. A zöld kréta sokfelé terem, de a legjobb Creta Cirinában, amelyet görögül Theodoténak hívnak, amelynek földjén először találták meg. Az arzicon, vagyis az auripigmentum Pontusban terem. A sandaracta többfelé keletkezik, de a legjobb Pontusban és az Ysparis folyó mentén. Az azúr fajtáját, amit először Ephesos földjén találtak, később Hispániában említik. […]

LVI. Arról, hogyan kell keverni a festékeket festés és illuminálás közben, és arról, hogy amikor színezik a műveket, hogyan helyezhetők egymásra és hogyan árnyalhatók. Az azúrt keverd ólomfehérrel, árnyald indigóval, emeld ki ólomfehérrel. A tiszta vermiculumot árnyald barnával vagy sárkányvérrel, emeld ki auripigmentummal vagy míniummal. Továbbá a vermiculumot keverd ólomfehérrel, így készíted a rózsaszínt; árnyald vermiculummal, emeld ki ólomfehérrel. Ugyanígy csinálhatsz festéket sárkányvérből és auripigmentumból, árnyald barnával, emeld ki auripigmentummal. A kármint árnyald barnával, vörös míniummal hullámozhatod. A foliumot árnyald barnával, emeld ki bisetum foliival. Aztán, keverd a foliumot fehérrel, árnyald foliummal, emeld ki ólomfehérrel. Az okkert árnyald vermiculummal, emeld ki fehér okkerral. Továbbá az okkert árnyald zölddel, emeld ki fehérrel. A tiszta fehéret árnyald míniummal, és hullámozhatod azúrral. A barnát {227} árnyald feketével, emeld ki azúrral vagy míniummal. Továbbá keverd a barnát fehérrel, és szép rózsaszín lesz; árnyald barnával, emeld ki fehérrel vagy bisetum foliival. Továbbá a barnát keverd míniummal, árnyald feketével, emeld ki vörös míniummal. Keverd az auripigmentumot azúrral vagy indigóval, vagy az okkert indigóval vagy zölddel, és jó vergaut lesz; aztán barnával vagy feketével hullámozhatod, auripigmentummal vagy bisetummal emelheted ki. A zöldet árnyald feketével, és emeld ki bisetummal. Keverd a zöldet fehérrel; árnyald vergauttal vagy barnával kevert míniummal. Az indigót árnyald feketével, emeld ki azúrral vagy vergauttal vagy bisetummal. Az auripigmentumot árnyald vermiculummal, emeld ki fehér auripigmentummal. A kármin fehérből és okkerból készül.

LVII. Az egymással ellenkező színek. Ha most tudni akarod, melyek azok a színek, amelyek nem egyeznek meg egymással, ezek a következők. Az auripigmentum nem békül össze a foliummal, sem a zölddel, sem a míniummal. A zöld sem békül össze a foliummal, sem e festékanyagok keverésében, sem a keverékeikkel való munka során. Ezek az ellentétek nem a festékek minőségében rejlenek, nem is a hozzájuk adott festékekben, mivel nincs olyan festék vagy szín, amely – akár tiszta, akár kevert legyen is, ami a festéket illeti – ne jönne össze bármely másikkal a keverékekben, amelyekkel más és szinte számtalan színárnyalat keverésére rendelkezhetsz. Az említett ellentéteket azonban a festékanyagukban rejlő természetes sajátosságoknak ellentéteire tekintettel kell érteni, amelyek olyanok, hogy ha összekeverjük őket, ugyanaz az anyag a másik ellenkező természete miatt vagy megváltoztatja a másikat, vagy viszont, és a színek minősége és szépsége, akár külön-külön, akár keverve, valamint anyaguk és a belőle készült munka is tönkremegy és elpusztul. Tehát a keverékek az egymással való keverést nem tűrik, és így nem szabad elhanyagolni, hogy a festészet mesterségében a színek változatosságára vonatkozó kötelező megfontolásokon kívül ezeknek és más, ebben a művészetben összetalálkozó dolgoknak a különbségeire is kötelezően és szükségszerűen tekintettel ne legyünk a festékek anyagának és oldatainak, valamint az ebben a mesterségben előforduló ellentétes dolgoknak és természetes különbségeiknek valódi elméleti vagy gyakorlati tudása és ismerete alapján.

LVIII. A festékek természete miatt szükséges óvatosságról, valamint az egymással való keverésük, árnyalásuk és kiemelésük módjairól, amikor a munkákban megkülönböztetjük őket, ahogyan egy másik fejezetben erről már szóltunk. Ha jól akarod ismerni a festékek és keverékeik természetét, s hogy melyek áttetszőek és melyek sűrűek, figyelj jól. Tudd meg, hogy az azúrt feketével árnyalhatod, és ólomfehérrel emelheted ki. Továbbá az azúrt ólomfehérrel keverheted, [azúrral árnyalhatod, kiemelheted] ólomfehérrel. A vernaculumot barnával árnyalhatod, auripigmentummal emelheted ki. Ugyanígy a vermiculumot ólomfehérrel keverd, s így csinálhatsz rózsaszínt; árnyalhatod vermiculummal, ólomfehérrel emelheted ki. Az auripigmentumot vermiculummal árnyalhatod, s ehhez nincs kiemelő szín, mivel minden más színt elpiszkít. Ha pedig kardzöldet akarsz csinálni, auripigmentumot keverj indigóval, árnyalhatod feketével, kiemelheted auripigmentummal. A sárkányvért árnyald feketével, kiemelheted ólomfehérrel. Továbbá, keverd {228} a sárkányvért auripigmentummal, árnyald sárkányvérrel, emeld ki ólomfehérrel. Továbbá keverd a sárkányvért auripigmentummal, árnyald sárkányvérrel; emeld ki auripigmentummal. A zöldet árnyald feketével, emeld ki ólomfehérrel. Továbbá keverd a zöldet ólomfehérrel, árnyald zölddel, emeld ki ólomfehérrel. A granetumot árnyald zölddel, emeld ki ólomfehérrel. Az indigót árnyald azúrral; emeld ki ólomfehérrel. Továbbá keverd az indigót ólomfehérrel, árnyald indigóval, emeld ki ólomfehérrel. A kármint árnyald feketével, emeld ki ólomfehérrel. Továbbá keverd a sáfrányszínt ólomfehérrel; árnyald sáfrányszínnel, emeld ki ólomfehérrel. A foliumot árnyald feketével, emeld ki ólomfehérrel. Keverd a foliumot ólomfehérrel, árnyald foliummal, emeld ki ólomfehérrel. Ha a kardzöldhöz hasonló festéket akarsz csinálni, keverj azúrt ólomfehérrel, árnyald azúrral, emeld ki ólomfehérrel, és amikor megszárad, fedd be áttetsző sáfrányszínnel. Az auripigmentum nem békül össze a zölddel, sem a foliummal, sem a vörös míniummal, sem a fehér míniummal, ahogyan fent már elmondtuk.

(A rómaiak festékei és művészetei, III: Heraclius von den Farben und Künsten der Römer, Originaltext und Übersetzung, hrsg. von Albert ILG, Wien, 1873, 71 skk.)

Theophilus Presbyter

(Feljegyzések a különféle művészetekről: lásd 74. skk. ll.)

Villard de Honnecourt

(vázlatkönyve: lásd 140. skk. ll.)

Bécsi mesterkönyv

A „mesterkönyv” egy gyűjteményes kötet (Wien, Albertina, Cim. Kasten Fach VI. Nr 55) része, amelyet 1926 óta, amikor Kurt Rathe ismertette, „Bécsi mintakönyv” néven ismerünk. Ebben két tulajdonos névbejegyzése is megtalálható. Az egyik Wolfgang Rixneré, a XVI. század első feléből, a másik Jerg Reiter zeilli kőművesmesteré 1599-ből. Valószínűleg egyikük sem azonos a szerzővel. A gyűjteményes kötet sok feljegyzést, receptet, geometrikus és építészeti szerkesztést tartalmaz, boltozatok, kőrácsok terveit – köztük papírból kivágott, áttört technikájúakat is. Voltak benne mintalapként használt rézmetszetek is. A kötet összefüggő egysége az úgynevezett „mesterkönyv” (60–77. l.), amely bizonyára egy régebbi, a XV. század első feléből való, valószínűleg bajor eredetű munka másolata. Szövegét Lorenz Lechler is ismerte és felhasználta. Valószínűleg a bécsi mesterkönyvhöz hasonló művekre kell gondolnunk azoknak a hagyományra való hivatkozásoknak olvastán, amelyekkel több késő gótikus szerző is utalt tanítása eredetére. Például amikor Matthaus Roriczer „a prágai legények” tudására, Hans Schmuttermayer ugyancsak a Junckhern von prage, Maister ruger (1372–1373-ban Prágában) és Niclas von Strasburg (Klaus von Lore, 1388–1399: dómépítő mester) példájára hivatkozik.

{229} {230} {231}

KÉT ÁTTÖRT LAP A BÉCSI MESTERKÖNYVBŐL: ÁRKÁDOS ÉPÍTMÉNY ÉS HÁLÓBOLTOZAT TERVE, ABLAKKŐRÁCSOK. BÉCS, ALBERTINA

Ha valaki kórust akar csinálni, és helyes magasságát meg akarja adni, tudnia kell, hogy az első fajtánál a kórus szélességének másfélszerese kell legyen a tetejéig, a másik fajta kórusnak háromszor olyan magasnak kell lennie a tetejéig, mint amekkora a szélessége. És ha a kórusoknak mellékhajóik lennének, amilyen széles egy mellékhajó, és amilyen széles mindegyik kórus, háromszor olyan hosszúnak kell lennie. És a pilléreknek, amelyek kívülről a kórushoz tartoznak, kétszer olyan hosszúaknak kell lenniük, mint amilyen szélesek.

AZ ELSŐ KÓRUSTERV-VÁLTOZAT REKONSTRUKCIÓJA, KERESZTMETSZET (COENEN NYOMÁN)

A MÁSODIK KÓRUSTERV-VÁLTOZAT REKONSTRUKCIÓJA, KERESZTMETSZET (COENEN NYOMÁN)

AZ ELSŐ KÓRUSTERV-VÁLTOZAT REKONSTRUKCIÓJA, ALAPRAJZ (COENEN NYOMÁN)

A MÁSODIK KÓRUSTERV-VÁLTOZAT REKONSTRUKCIÓJA, ALAPRAJZ (COENEN NYOMÁN)

Aki bármilyen műre oromzatot akar csinálni, mérje azt a szélességet, amilyen a mű kívül, ahol az oromzatnak állnia kell. Olyan magasnak kell lennie az oromzatnak, ahogyan ezt egy háromszögben csinálja meg stb.

Aki helyesen akar megcsinálni egy művet, annak tudnia kell, hogy a bordáknak és a hevedereknek egyenlő magasan kell lenniük a felső kőrétegen, és a hevedereknek másfél lábnyival alacsonyabbaknak kell lenniük, mint a zárókő.

Aki helyes boltozatot akar csinálni, annak a körzőt kinyitva, azt mindenekelőtt ki kell szerkesztenie, s tudnia kell, hogy a hevedereknek és a főíveknek egy körzőnyílással kell rendelkezniük,[473] és minden egyes darabnak kétszer olyan hosszúnak kell lennie, mint amilyen széles.

KÉSŐ GÓTIKUS BOLTOZAT ALAPRAJZA, METSZETE ÉS SZERKESZTÉSE A BÉCSI MESTERKÖNYVBŐL. BÉCS, ALBERTINA

[…] Továbbá tudnivaló, hogy ha egy épületet fel akarunk rajzolni, tervrajzot kell csinálnunk, legyen olyan széles, amilyenre akarjuk, és fel kell vennünk a kis mértéket, és aszerint kell kiszámolnunk a lábtávolságot, amennyi az öreg láb.[474] Amint pedig ezt a számítást lerajzoltuk, vegyük a számítás [eredményét] körzőnyílásba, és ahol a leghosszabb és a legmagasabb, ott mindenekelőtt vegyük a körzőt a kezdőponttól egészen az emelkedő zárókőig,[475] az emelkedő zárókőtől pedig egészen a legfelső zárókőig. És hagyd így a körzőt, és húzz vele kört a kezdettől egészen a háromszögig,[476] a háromszögtől pedig a csúcsig és a pontig, és vedd a körzőt e kettőtől lefelé, és nyisd ki a kezdőpontig, azután lépj vele hátrafelé egészen a pontig, s akkor forgasd körül. Így helyezd át egyik helyről a másikra, s ahol a legszűkebb, az lesz a heveder. […]

(Wiener Werkmeisterbuch, p. 69 és 77: Ulrich COENEN, Die spatgotischen Werkmeisterbücher in Deutschland, München, 1990, 294 sk., 304 sk.)

Matthaus Roriczer

(Könyvecske a fiálék helyességéről: lásd 149. skk. ll.)

Lorenz Lacher (Lechler)

(Intelmei fiához, Moritzhoz: lásd 151. skk. ll.)

Cennino Cennini

(Könyve a művészetről: lásd 169. skk. ll.)

Lorenzo Ghiberti

(Commentarii: lásd 167. sk. l.)



[471] Lizénát.

[472] A festékfajták:

Fehér: a leggyakoribb az ólomfehér: ólom-karbonát – Theophilusnál: cerosa

Fekete: sötétebb lámpakorom-fekete és szénfekete

Vörös: vermiculum

vörös égetett okker: vas-oxidok – Theophilusnál: sinopis

minium: ólom-oxid

sárkányvér: egy pálmafajta gyantás nedve

Bíbor

Kék: azúr: bázisos réz-karbonát

indigó: növényi eredetű festék

Zöld: rézzöld: bázisos réz-karbonát

azúrzöld: malachit, bázisos réz-karbonát

prasinus: földfestékfajta – Theophilusnál is

Sárga: sáfrányszín: sáfránykivonat

okker: vas-hidroxid

auripigmentum: arzén-szulfid

A folium szó falevelet, káposztát, virágot jelent, eredeti színe valószínűleg vörös – vö. Theophilusnál is. Színe különböző vegyi folyamatokban változik: urinával és mésszel kezelve zafír szín, urinával kezelve bíbor az eredmény.

A bisetum folii ilyen származékszín lehet.

[473] Ez a módszer biztosítja, hogy a boltozati bordák azonos sugarú görbülettel készüljenek, ami előregyárthatóságuknak előfeltétele.

[474] Kicsi (jung) és nagy, öreg (alt) lábmértékek: a léptékarányos tervezés nyomai.

[475] Bonyolult késő gótikus csillag- és hálóboltozatokról van szó. Az emelkedő zárókő nyilvánvalóan a boltozat záradékánál alacsonyabban lévő záróköveket, illetve bordakereszteződéseket jelenti.

[476] Ti. az egyenlő oldalú háromszög magasságáig. Az eljárás lényeges eleme az azonos körzőnyílás, ami lehetővé teszi, hogy a boltozat valamennyi elemét, bordáját azonos görbülettel faragják.