Ugrás a tartalomhoz

A középkori művészet történetének olvasókönyve

Marosi Ernő (1940–)

Balassi Kiadó, Magyar Képzőművészeti Főiskola

VILÁGI PRÓZAIRODALOM

VILÁGI PRÓZAIRODALOM

Giovanni Boccaccio

(Dekameron: lásd 166. l.)

Talán lesznek közöttetek olyanok, kik azt mondják, hogy ímez novellák megírásában túlságos szabadsággal éltem, mivel oly dolgokat adtam néha hölgyek szájába, vagy olyasmiknek meghallgatására késztettem őket, miket mondani és hallgatni tisztességes hölgyekhez nem illendő. Ezt kereken tagadom, mert nincs oly tisztességtelen dolog, mely tisztes szavakkal elmondva bárkinek botránkozására lehetne; s én hiszem, hogy tisztes illendőséggel mondottam el itten e dolgokat. De feltételezvén, hogy igazok van (mivel nem akarok vitába szállni veletek, hiszen fölém kerekednétek), mondom, számos bizonyság vagyon kezem ügyében megfelelnem, miért cselekedtem ekképpen. Mindenekelőtt ha némelyikben {244} van efféle, azt megkívánta a novellák minéműsége, és ha értelmes emberek igazságos szemmel megvizsgálják ezeket, nyilván megismerik, hogy (hacsak nem akartam kivetkőztetni mivoltokból) másképpen nem lehetett ezeket elbeszélnem. És ha talán van is némelyikben egy-egy kis rész, egy-egy szabadszájú kiszólás, mely talán nincs ínyökre a szemforgató asszonyoknak, kik inkább a szavakat, mint a cselekedeteket mérlegelik, s inkább igyekeznek jóknak látszani, mint jók lenni, arra azt felelem, hogy ezeknek leírása nem lehet nagyobb becstelenség rám nézve, mint amekkora becstelenség általában férfiakra és nőkre, hogy lépten-nyomon efféle szókat használnak: lyuk, cövek, mozsár és mozsártörő, kolbász, hurka és sok más effélét. Nem is szólván arról, hogy tollamat is megilleti annyi szabadság, mint a festőnek ecsetjét, ki lefesti Szent Mihályt, amint a kígyót, és Szent Györgyöt, amint a sárkányt megsebesíti kardjával avagy lándzsájával, ahol tetszik neki; de erről nem is szólván, Krisztust férfinak, Évát nőnek festi és Annak, ki az emberi nem üdvösségeért kereszthalálra szánta magát, néha egy szeggel, néha pedig kettővel szegezi lábait a kereszthez.

(Révay József fordítása)

(Dekameron, Zárófejezet)