Ugrás a tartalomhoz

A középkori művészet történetének olvasókönyve

Marosi Ernő (1940–)

Balassi Kiadó, Magyar Képzőművészeti Főiskola

ÉLETRAJZIRODALOM

ÉLETRAJZIRODALOM

Thangmar

(Bernward hildesheimi püspök élete: lásd 33. skk. ll.)

Jotsaldus

(Szent Odilo élete: lásd 52. l.)

II. Benedek chiusai apát élete

(lásd 32. sk. l.)

Gilo

(A szentséges Hugó clunyi apát élete: lásd 54. sk. l.)

IV. Henrik császár élete

(lásd 43. sk. l.)

Benno osnabrücki püspök élete

1090–1100 körül

Amint az életrajz szövegében található utalásokból kiderül, szerzője Norbert, a Benno püspök által alapított Ibuny kolostor apátja, aki műveltségét a kölni St. Peter dómiskolájában kapta, majd Bambergben volt kanonok, később Siegburgban szerzetes, s onnan került 1084-ben a Benno által alapított kolostor élére. 1117-ben halt meg. Az 1090–1100 {271} között írott életrajz célja az alapító püspök emlékének kötelességszerű – és hiteles információkon alapuló – megörökítése.

9. fejezet. Ezenfelül [Benno püspök][574] kitűnő építész volt, a kőművesmunkának buzgó elrendezője,[575] s ez okból a király is elválaszthatatlanul megnyerte környezetébe.[576] […; IV. Henrik, szászországi hadjáratai idején] egész Szászországot új és erős várakkal kezdte megerősíteni – ennek kiérlelésére és gondos kivitelezésére Benno urat tette vezetővé, tudván, hogy minderre nincs nála megbízhatóbb, sem pedig olyan, aki e megbízatás teljesítésében szorgosabb lett volna. Ebben a dologban való legnagyobb jártassága megítélhető a hildesheimi építkezésből, amelyet akkoriban vezetett, s ahol az ő vezetésével az ottani püspök, a boldog emlékezetű Hezilo[577] oly sok kiváló épületet emelt.[578]

21. fejezet. [Benno püspök] az építészet művészetében igen jártas volt. Ha ennek megnyilvánulását valaki a mi épületeinken nem annyira venné észre, tudja meg, hogy ezeket nagyrészt az ő távollétében építették. Mindebben olyan buzgó volt, hogy még akkor sem szűnt meg építkezni azok által, akikre ezt rábízta, amikor elűzték, és távoli vidékeken tartózkodott. Ezért a király[579] uralkodása alatt, amikor Speyer városába vitették, az ottani templomot, amelyet igen nagy magasságba emeltek, és az épület nagyságához képest nem valami körültekintően a Rajna folyam partjára kiterjesztettek, igen elmésen és nehéz eszközökkel, kiváló, újfajta munkával tökéletesítette, és nehogy a folyam támadása alámossa, hatalmas sziklatömböket épített elé.[580]

(Benno osnabrücki püspök élete: LEHMANN-BROCKHAUS, 272)

Ebo

A bambergi Michelsberg-kolostor szerzetese, aki 1151–1159 között írta Ottó bambergi püspök életrajzát. Valószínűleg személyesen is ismerte az 1139-ben meghalt püspököt. Műve a csak Ottó halála után Bambergbe érkező Herbord életrajzának is forrása.

Ez időben [… IV.] Henrik ama nagy és csodálatos speyeri templom épületét Mária iránti tiszteletből királyi nagyszerűséggel építtette ki. Hanem az építőmesterek[581] csalárdul és istenfélelem nélkül jártak el, és töméntelen pénzt fordítottak a maguk hasznára, úgyhogy ehhez az olyannyira csodás műhöz gyakran még a pénz is hiányzott. Ezért a felség nem kis keserűséggel felháborodva, a hozzáértők közül hívatva meghitt bizalmasát,[582] Ottót,[583] rábízta, hogy legyen az egész építkezés mestere, mivel bölcsessége, amelyet mindenki elismert, nagyobb és nehéz {272} dolgok intézésére is alkalmas volt. Ő okosan és körültekintően látott a rábízott munkához, gyakran visszatért a királyi udvarhoz, s a pénzt, ami a munka elvégzése után fennmaradt, hűségesen visszaszolgáltatta. Ezenfelül leleményes gondosságának[584] jeleként döntésre bemutatta a császárnak a templom ablakainak általa elrendezett egyenlő mértékét is.[585]

(Ottó bambergi püspök élete, lib. I, c. 4: LEHMANN-BROCKHAUS, 273)

Paderborn

(Meinwerk paderborni püspök élete: lásd 48. l.)

Gautier

(Jean de Commines thérouanne-i püspök élete: lásd 32. l.)

Rupertus

(Altmann passaui püspök élete: lásd 28. l.)

Herbord

(Ottó bambergi püspök élete: lásd 43. sk. l.)

[IV. Henrik] császár pedig a speyeri monostornak[586] ama nevezetes és vesződséges építkezését kézben tartotta, munkába állítván birodalmának minden bölcs és tevékeny építészét,[587] kézművesét, kőművesét és más mesteremberét, vagy akár más országokból valókat is, és évente aranynak, ezüstnek, sok pénznek végtelen sokaságát adta ki. Az építőmesterek azonban, részben hanyagságból, részben azonban a maguk javát keresve, késlekedtek az ügy előremozdításában. Amikor tehát a fejedelmet övéi figyelmeztették a pénz herdálására, sürgősen tárgyalásokba kezdett, s mivel meggyőződött Ottójának hűségéről, szorgalmáról és tanultságáról, az egész munkát őrá bízta, megparancsolván, hogy mind a mesteremberek, mind a vezetők egyedül neki engedelmeskedjenek, és minden pénzt, kiadást és bevételt tőle kérjenek és neki fizessenek vissza. De mit mondjunk még? Nehéz elmondani, mekkora lett a takarékosság, s mennyire fellendült minden.[588]

(Ottó bambergi püspök élete, lib. III, c. 36: LEHMANN-BROCKHAUS, 272)

Vilmos st-thierryi apát

(Szent Bernát clairvaux-i apát első életrajza: lásd 92. l.)

{273}

Rahewin

(I. Frigyes császár tettei: lásd 156. l.)

Guillaume de Saint-Patus

(Szent Lajos élete: lásd 123. l.)

Cola di Rienzo életrajza

Az olasz nyelvű krónika ismeretlen kortárs 1354 előtt készült műve.

A GYÁSZOLÓ RÓMA MEGSZEMÉLYESÍTÉSE. A RÓBERT NÁPOLYI KIRÁLYHOZ ÍROTT, CONVENEVOLE DA PRATÓNAK TULAJDONÍTOTT PANEGYRICUS (1334 UTÁN) ILLUSZTRÁCIÓJA. LONDON, BRITISH LIBRARY

2. fejezet. Majd a fent említett Cola felszólította a rectorokat és a népet, hogy adakozzanak egy képre, amelyet a capitoliumi palotára festetett a Mercato felé, a kamara fölötti falra.[589] Egy allegóriát festetett ilyen formában: Meg volt festve egy hatalmas tenger, szörnyűséges hullámokkal háborogva. Ennek a tengernek a közepén volt egy hajó, majdnem elsüllyedve, kormány és vitorla nélkül.[590] Ebben a hajóban, amely veszélybe került, állt egy özvegyasszony, feketébe öltözötten, gyászövvel felövezve, a mellén megszaggatott ruhában, zilált hajjal, mintha sírna. Térden állt, kezét összekulcsolva a mellén, mintegy végveszélyben segítségért könyörögve. A felirat így szólt: Ím, ez Róma.[591] E hajó körül, a víz alá merülve volt négy elsüllyedt hajó, lehullott vitorlákkal, törött árboccal, kormányukat vesztve. Mindegyiken egy elmerült és halott asszony volt. Az elsőnek neve ez volt: Babilónia, a másodiké: Karthágó, a harmadiké: Trója, a negyediké: Jeruzsálem. A felirat így szólt: Ezek a városok az igazságtalanság miatt kerültek bajba és fogyatkoztak meg. E halott asszonyok között egy szöveg indult ki, és így szólt:


Minden országnál magasabban álltál,
Már nem várhatunk mást a bukásodnál.

{274} Bal felől volt két sziget. Egy kis szigeten egy asszony volt, aki gondterhelten ült, s az írás így szólt: Ez Itália. Beszélt, és ekképp szólt:


Az egész föld uralmát hordod,
De csak én maradtam lányod.

A másik szigeten négy asszony volt, felemelt kezekkel, térden, nagy-nagy bánat kifejezésével, s ekként szóltak:


Valamennyi erény volt a kíséreted,
Egymagadban hánynak immár a tengerek.

Ezek voltak a sarkalatos erények, azaz a Mértékletesség, az Igazságosság, a Bölcsesség és az Erő. Jobb felől egy kis sziget volt. Ezen a szigetecskén egy térdelő asszony volt, aki ég felé tárta a kezét, mintha imádkoznék. Az ő verse így szólt:


Ó, én atyám, vezérem és uram!
Hová legyek, ha Róma odavan?

A felső részen jobb felől négy sorban különböző szárnyas állatok voltak, s szájukhoz kürtöt tartottak, s úgy fújták azokat, mintha ők lennének a szelek; ezek csinálták a tengeri vihart, s juttatták veszélybe a hajót. Az első sort oroszlánok, farkasok és medvék[592] alkották, feliratuk így szólt: Ezek a hatalmaskodó bárók és a bűnös rectorok. A második sorban voltak kutyák, disznók és kecskék, a felirat így szólt: Ezek a rossz tanácsadók, a nemesek követői. A harmadik sorban állatok, sárkányok és rókák voltak, a felirat így szólt: Ezek a hamis tisztviselők, bírák és jegyzők. A negyedik sorban nyulak, macskák, kecskék, kosok és majmok voltak, a felirat így szólt: Ezek a populárisok, a gonosztevők, gyilkosok, házasságtörők és tolvajok.[593] A felső részen az Ég volt. Középen volt az isteni fenség, mintha ítélkezni jönne el. Kétfelől két kard jött ki a szájából. Egyik oldalán Szent Péter állt imádkozva, a másikon Szent Pál. Mikor a nép meglátta az ilyenforma képet, mindenki csodálta.

4. fejezet. Ugyanilyen módon a Sant’Angelo in Pescheria falán (ami világhíres hely volt) egy ekként csinált alakzat [volt]. A bal felőli mezőben egy igen heves tűz volt, amelynek a lángja és füstje az égig ért. Ebben a tűzben sok popolare és király volt, némelyikük élőnek tetszett, mások holtnak. Ugyanabban a lángban volt egy nagyon öreg asszony is, s ennek a vénasszonynak két része már megfeketedett a nagy hőségben, s csak a harmadik rész maradt sértetlen. A másik részen, jobb felől egy templom volt, amelyből egy felfegyverzett, fehérbe öltözött bárány jött ki. A palástja skarlátvörös bársonyból volt. Kezében meztelen kardot hordott, és bal kezével kézen fogta azt az öregasszonyt, mintha ki akarta volna szabadítani a vészből. A magasban, a harangtornyon Szent Péter és Szent Pál volt, mintha az égből érkeznének, s így szóltak: Bárányka, bárányka, segíts a mi szállásadó asszonyunknak! Az is meg volt még festve, mintha az égből sok {275} sólyom hullana alá, s mintha holtan zuhantak volna abba a lobogó lángba. Volt még az égben egy szép fehér galamb, amely a csőrében egy babérkoszorút tartott, s azt egy akkora madárkának tette a fejére, mint egy veréb. E figurák fölött ez volt írva: Látom a nagy ítélet idejét, te pedig várj, míg eljön az idő.[594]

(SCHLOSSER, LI. sz., 367 skk.)

Christine de Pisan

A középkor kétségtelenül leghíresebb női írója. 1365-ben, Velencében született; apját, Tommaso da Pizzano orvost és asztrológust, bolognai tanárt 1368-ban hívták meg a francia udvarba, V. Károly szolgálatába. Christine 1380-ban Étienne du Castel királyi jegyző és titkár felesége lett. Férje 1390-ben bekövetkezett halála után fordult az íráshoz; előbb költészettel foglalkozott, 1399 tájától, majd – rendszerint udvari megrendelők számára – prózai műveket írt. 1418-ban egyik leányát követve kolostorba (talán Poissyba) vonult, ott halt meg 1429/30-ban. Az V. Károly francia király életéről szóló munkát Merész Fülöp burgundi herceg megrendelésére, 1404-ben írta.

PÁRIZS, A CÉLESTINS TEMPLOMÁNAK KAPUZATA A XVIII. SZÁZADBAN, MILLINS METSZETE NYOMÁN

III. rész

XI. fejezet. Arról, hogy Károly király jó művész volt, és jártas a tudományokban; és az általa csináltatott szép épületekről

Eleget szóltunk a bölcsesség erényéről Károly király személyében, hiszen ennek a könyvnek egész tartalma ezt ábrázolja. Hogy egy kicsi kitérőt tegyünk, abban a rendben, ahogyan Arisztotelész teszi a bölcsességhez megkülönböztetett tulajdonságaik révén hozzá tartozó erényekkel, mint fentebb említettük, a művészetről fogunk szólni, bizonyítván, hogy bölcs királyunk, Károly igen nagy művész, mégpedig mind a hét szabad tudományban, mind a munkás dolgokban.[595] […]

A művészetekről, mivel alkotó munkából[596] állnak, senki sem mondhat véleményt, hacsak nem rendelkezik kézügyességgel vagy gyakorlattal.

De azt mondja Arisztotelész, hogy a művészt bölcsebbnek tartják, mint a szakértőt, mivel jobban ismeri az okát annak, hogy miért kell így lennie; a szakértő azonban nem ismeri más okát annak, miért van így; mert, amint mondja, tudni illik, hogy azt a művészetet vagy tudományt mondjuk fontosnak, amelynek fontosabb a tevékenysége. Így {276} különbözik egymástól a művészek tevékenysége; egyikük sem rendeltetett arra, hogy csak a többit rendezze el[597] a munkákban, ahogyan a kőfaragók és az ácsok, amikor fűrészelnek, ácsolnak és egyengetnek, a fadarabokat vagy a köveket egy ház, egy hajó vagy más munka formájában rendezik el.

Más tevékenység, ha valaki a kifaragott vagy elrendezett fadarabokat vagy köveket elrendezi, olyan formában, amilyet akar. És ismét más tevékenység a már megcsinált munkának a használata, és ez a legfőbb, mert ez rendeli el és kormányozza a többit, és ez valamennyinek a célja. És az előbbi kisebb nála, mert ahogyan az előbbi alárendeli magát a másodiknak, ugyanúgy a második is parancsol az utolsónak, mert a fő mester az, aki használja a dolgot, ahogyan a számszeríjász a számszeríjat és a tengerész a hajót, mivel ő jobban tudja, hogy a dolgot mire csinálták, mint az, aki csinálta.[598] Ezáltal úgy tetszik, hogy a művészek formáiból vesszük azoknak a tevékenységeknek az okait, amelyek az anyagok elrendezésére irányultak, és a használat által fogjuk fel azoknak a tevékenységeknek az okait, amelyek az anyagok elrendezésére irányultak; és következésképpen az építészek, vagyis a mű elrendezői tudják a szükségletek okait, és őket kell a legbölcsebbeknek tartanunk.

Eleget bizonygattam, hogy a művész nagyobb tudással rendelkezik, mint a szakértő, aki kézi munkát végez; s ezeket nem a magam szavaival írtam le, hanem Arisztotelész Metafizikájának szavaival, amivel az egész homályos témát megvilágította. És a filozófus írása szerint nem untathat a kitérő, mert a legfinomabb okok az eszköz és a cél ismerete, ahogyan a mezei dolgokban nem lehet értelem.

És, hogy a tárgyra térjünk, azt, hogy Károly királyunk valóban bölcs művész volt, bizonyítja, hogy igazi építész, biztos tervező és okos elrendező, amikor sok helyen szép alapításokat csináltatott; szép és nemes, nevezetes épületeket, mind templomokat, mind kastélyokat és más épületeket, Párizsban és máshol. Így, Saint-Paul házához[599] eléggé közel, a Célestins oly szép és nevezetes templomát, ahogyan látható, palával fedve; oly szép, hogy semmi sem jöhet közelébe. És a szent, szabályozott életet nagy szigorúságban élő, Istent szolgáló testvérek meghatározott számú konventjét rendelte oda. Igen nagy az a konvent, amely igen áhítatosan szolgálja a mi Urunkat. Ezekről igen gazdagon gondoskodott örök időkre. És ennek a templomnak a kapuján az ő és felesége, a Királyné igen találóan csinált szoborképmása van.[600]

Továbbá Párizsban alapította Szent Antal egyházát, és bevételekkel látta el az e helyen lakó testvéreket. Azután a háza közelében Szent Pál egyházát kijavíttatta és bővíttette. Aztán Párizs valamennyi kolduló rendi konventjének pénzt adott épületeik tatarozására; a párizsi Notre Dame-nak, az Hotel-Dieu -nek és másoknak is. Aztán, a vincennes-i erdőbe kanonokokat telepített, és szép jövedelmekkel biztosította életüket. Azután Beauté [601] közelében a Bons-hommes-ot, és számos más templomot és kápolnát alapított, tatarozott, és bővítette az épületeket és a jövedelmeket.

Igen sok más épületet is épített; és bővítette Saint-Paul házát, a Louvre [602] kastélyát. Párizsban újonnan építtetett egy igen nevezetes és szép épületet, ahogyan {277} látható, Szent Antal Bastille-át.[603] Ott annyian dolgoztak, amennyi csak lehetséges, és Párizs több kapuján is erősen és szépen építkezett; a Palotán a maga kedvére építtetett. Továbbá felépíttette Párizs körül az új és szép falakat, vaskos és magas tornyokkal, Hugues Obriot-ra bízva a feladatot, aki akkor Párizs prévot-ja volt. Aztán elrendelte a Pont neuf építését, amit az ő idején kezdtek el, és több más épületet.

XL. fejezet. Ez az ünnepség volt Vízkereszt napján [604] a Palotában, amikor a császár a királlyal étkezett

PÁRIZS, A STE-CHAPELLE OLTÁRÁNAK REKONSTRUKCIÓJA (VIOLLET-LE-DUC, DICTIONNAIRE RAISONNÉ NYOMÁN)

Másnap, Vízkereszt napján a császár az ereklyéket kívánta látni és aznap misét hallgatni, és kérte a királyt, hogy ebédeljen vele, mert nem akarta, hogy a királyt szorongassák, nehogy a sokaság tolongjon. És hogy elkerülje a sokaságot, a király lovagokkal és fegyveresekkel őriztette a kapukat, hogy nagyobb biztonságban legyenek. A király és a császár lassan bevonult a Szent Kápolnába, és a császárt, aki nagy áhítattal vágyott a szent ereklyék közelről való látására, karjánál és lábánál fogva felvitték a szent szekrény elé, s a szűk csigalépcső miatt testének nagy kínja árán odavitték, hogy közelről lássa őket. Amikor felértek, s a szent ereklyetartót kinyitották, a császár levette kalapját, és összekulcsolva kezeit és mintegy könnyek között, hosszan és nagy áhítattal végezte imáját, s a király megmutatta neki és eléje nyújtotta mindazt, ami a {278} szent ereklyetartóban van, és ő ezeket megcsókolta, s a többi darabot is. Azután az ereklyetartót a kápolna felé fordította, hogy a lent lévő többiek is láthassák. És a császár azt kívánta, hogy székét alul fordítsák szembe az ereklyékkel, hogy mindezeket láthassa, és nem akart az oratóriumában maradni,[605] amelyet számára előkészítettek, s ezért a király leeresztette a függönyöket.

(Könyv a bölcs V. Károly király tetteiről és jó erkölcseiről: MICHAUD-PUOJOULAT, Nouvelle collection des mémoires pour servir a l’histoire de France…, II, Paris, 1836)

PÁRIZS, A STE-CHAPELLE EREKLYEKINCSE, KÖZÉPEN (A) A TÖVISKORONA EREKLYETARTÓJA, XVIII. SZÁZADI METSZET (EVANS NYOMÁN)



[574] II. Benno, osnabrücki püspök (1068–1088).

[575] Architectuscementarii operis […] dispositor. Tevékenységének leírása azokkal a fogalmakkal történik, amelyeket – a vitruviusi építészetelmélet kétségtelen ismeretében és hatása alatt – Sevillai Isidorus is használt enciklopédikus művében. Nem kétséges, hogy Benno püspök tevékenysége valóságos (mérnöki) építészeti munka volt.

[576] A szöveg familiaritasról szól, tehát – mint a későbbi középkori művészek esetében is – udvari pozícióról van szó.

[577] Hezilo, goslari prépost, majd hildesheimi püspök (1054–1079).

[578] Hezilo idején felújították a hildesheimi székesegyházat; ebben az időben készült a bronzcsillár, a corona.

[579] IV. Henrik, német-római császár (1056–1106).

[580] Az elbeszélés a II. Konrád és III. Henrik császárok idején felépített, csak 1061-ben felszentelt speyeri székesegyház második, nagyszabású átépítéséhez vezető periódusra vonatkozik. A szöveg azt sejteti, hogy a IV. Henrik korabeli munkálatokat – a császári reprezentáció szándékán kívül, amely ekkor is, később is mindenki számára nyilvánvaló volt – talán alapozási, statikai gondok, többek között a Rajna-part szabályozatlanságából következő károk tették szükségessé.

[581] Magistri operis – kétségkívül az építkezés tényleges vezetői: lehetnek az építtető adminisztratív megbízottai (emellett szól, hogy sikkasztók), de a tulajdonképpeni építők is.

[582] Familiaris: udvari ember.

[583] Ottó bambergi püspök (1100–1139).

[584] Ingeniosa diligentia; a leleményes észre vonatkozó kifejezés az ingenium (ebből: ingeniator – ingénieur). Kevésbé ügyelve a korhűségre, fordíthatnánk akár „mérnöki szakértelem”-nek is!

[585] A jelek szerint Ottó püspök a speyeri épület felső részeinek kivitelezésén tevékenykedett. Vitatott kérdés, mit jelenthet az ablakok elrendezésének ez a terve, s vajon hogyan (rajzban? modellel?) mutatta be a császárnak? Bizonyos, hogy Ottó püspök építészmunkát végzett, erre utal a szövegben a dispositio kifejezés. Az ablakok elrendezését jellemző aequa mensura tulajdonképpen a görög symmetria latin fordítása – ez is a tervezés vitruviusi követelménye. Egy Ottóhoz hasonló, tanult embert erre a tevékenységre a hét szabad művészetben, különösen a geometriában való jártassága képesített.

[586] Székesegyház létére monasterium, nyilvánvalóan azért, mert papsága kánoni (innen: kanonok), azaz szerzetesekéhez hasonló életformát folytatott. Innen a német nyelvben gyakori (Speyerben is máig használatos) elnevezés: Münster.

[587] Sapiens és industrius – talán a kétféle: tervező és kivitelező építőmester megkülönböztetése.

[588] Ez a forrás Ottó püspök gazdasági, szervező erényeit emeli ki, s hallgat mérnöki képességeiről, tevékenységének másik oldaláról. Kérdés, hogy az Ebo által említett terv az ő saját kezű műve volt-e, vagy csak bemutatása (és a császár bizalmasaként megvalósítására a költségek előteremtése) volt a dolga (vö. 585. jegyzet).

[589] Vagyis a kép a mai Piazza del Campidoglio felőli homlokzaton volt.

[590] A viharba került, kormányozhatatlanná vált hajó Horatius óta az államot fenyegető veszély képe. Az allegória közvetlen mintaképei közé tartozik az a mozaik – Giotto Navicellája a régi San Pietro előcsarnokában –, amely a VIII. Bonifác pápa által meghirdetett jubileumi év emlékeként hangsúlyozta a pápai hatalom apostoli jellegét, a Krisztustól Péternek adott megbízatás alapján.

[591] Sonnay (1982) mutatta ki, hogy az özvegy Róma megszemélyesítése rokon annak az illusztrált panegirikusznak az alakjaival, amelyet Prato városa intézett Róbert nápolyi királyhoz. Ezt a munkát valaha Convenevole da Prato, Petrarca tanítómestere művének tartották. Az illusztrált mű egy példánya bizonyosan ismert volt Rómában Cola di Rienzo idején. Annyi mindenesetre biztos, hogy Róbert király elnökölt Petrarca nápolyi költői vizsgáján, amely megelőzte ünnepelt költővé koszorúzását a Capitoliumon 1341-ben.

[592] Orsi: közérthető utalás az előkelő Orsini családra.

[593] Vö. Petrarca, LIII. canzone:


Oroszlán, sólyom, kígyó, medve, farkas
a márvány-oszlopot gyakran bevonja
gonddal, magának is nagy kárt szerezve.
Miattuk sír ama nemes Madonna,
aki téged választott, hogy kiszaggass
minden gyomot, mely virágzásra gyenge.
Már több mint ezer esztendő pihent le,
mióta nincs a nagy lelkek csapatja,
akikkel oly magasra nőtt e város.
Jöttment csürhe, féktelen, gőg-hináros,
illetlen, bármily nagy és jó az anyja!
te légy a férje, atyja,
segítségért a te kezedre várnak,
mivel más dolga van a szentatyának.

                              (Weöres Sándor fordítása)

[594] Ennek az allegóriának típusa az Utolsó ítélet képein alapult; a feliratok többsége az Apokalipszisra utalt. Péter és Pál mint Róma védőszentjei játszanak különleges szerepet.

[595] Vagyis a hét szabad művészetben és a mechanikai művészetekben is.

[596] Ouvre formele.

[597] Disposer: a fejtegetés a dispositio jelentőségéről mint a művészi alkotás lényegéről szól.

[598] Christine de Pisannál a művészet szemléletének legfontosabb szempontja tehát az utilitas; ennek jegyében tartja a megbízót a legfontosabb művésznek.

[599] A párizsi Hotel de Saint Pol ugyanúgy, mint a Louvre is, a Bastille is, Párizs falai mellett épült, feltehetőleg azért, mert V. Károly nem felejtette el, hogy a párizsi polgárság Étienne Marcel idején megrohanta a királyi palotát. Több részből alakult ki; az elsőt Károly még dauphin korában, 1357-ben vásárolta meg; az alapításra 1364-ben került sor. Az együtteshez tartozott az Hotel de Sens is. A ház legbiztosabb része egy négyzetes torony volt; belső terei között tanácstermet, a király szobáit, dolgozószobáját, kisebb és nagyobb kápolnát írnak le. A házzal szomszédos volt a Célestins temploma.

[600] V. Károlynak és feleségének, Jeanne de Bourbonnak a párizsi Louvre gyűjteményében látható szobrait valaha a Célestins itt említett portálszobraival azonosították. Utóbb úgy tartották, hogy az Hopital des Quinze-Vingts, ma pedig úgy vélik, hogy a Louvre csigalépcsőjének díszítésére készültek a szobrok.

[601] Beauté-sur-Marne, Vincennes közelében.

[602] A Louvre építkezései V. Károly egész uralkodása alatt folytak, sőt utódja idejére is áthúzódtak. Leghíresebb részlete Raymond du Temple műve, az áttört, szobrokkal díszített csigalépcső (Vis du Louvre) volt.

[603] A régi Porte Saint-Antoine helyén 1370-ben került sor a Bastille alapítására. A Porte de Paris fölötti homlokzatot szobrok, köztük V. Károlynak és családtagjainak portréi díszítették.

[604] IV. Károly német-római császár párizsi látogatása idején, 1378. január 6-án.

[605] A palotakápolnákban a magánoratóriumok helye kétoldalt volt. A párizsi Sainte-Chapelle épületén is megtalálhatók, a többinél nagyobb fülkék formájában.