Ugrás a tartalomhoz

A középkori művészet történetének olvasókönyve

Marosi Ernő (1940–)

Balassi Kiadó, Magyar Képzőművészeti Főiskola

JOGI TERMÉSZETŰ FORRÁSOK, OKLEVELEK

JOGI TERMÉSZETŰ FORRÁSOK, OKLEVELEK

Konrad von Krosigk halberstadti püspök [640] adománylevele

1208

A szent és oszthatatlan Háromság nevében. Konrád, Isten gondoskodásából a halberstadti egyház püspöke, mindörökké. Mivel a ránk ruházott hivatalnál fogva minden, a mi kormányzásunk alá rendelt egyháznak gondját kell viselnünk, különös jogcímmel azonban főegyházunkat, amely a többieknek, melyek az Úrban alánk tartoznak, az Úr akaratából anyja és tanítómestere, a többieknél inkább atyai érzelemmel kell szeretnünk, és hasznát minden lehető módon hathatósan szolgálnunk. Ezért tudja meg minden Krisztus-hívő, mind a jelenkoriak, mind az eljövendők, hogy amidőn a Szentföld szolgálatában felvettük a kereszt jelét,[641] a véletlentől vezettetve eljutottunk egészen Görögországig, és ott valamelyes ideig Görögország császáránál időzvén, az ő, valamint más előkelők, tudniillik püspökök és apátok barátságából és kegyelméből olyan kincs elnyerését érdemeltük ki, amely becsesebb nekünk az aranynál és a topáznál, tudniillik sok szentnek ereklyéit és sok ékességet,[642] amelyeket boldogan magunkkal vittünk, és meglátogatván a Szentföldet, melyet fogadalomból kellett meglátogatnunk, ott egy ideig a szent keresztes zászló alatt katonáskodtunk. Végül beteljesítvén fogadalmunkat, mindazt, amit az Úr csodálatos módon nekünk adott, hazahoztuk egyházunkhoz, tudniillik az Úr megtestesülésének 1205. évében, augusztus 16-án, ami minden évben a szeplőtelen Szűz, Isten szülőanyja mennybemenetelének másnapja. Tehát egyházunkban örökké áldásos, nevezetes emlékezetet kívánván szerezni magunknak, úgy ítéltük, hogy mindazt, ami e levélben fel van sorolva, neki kell adományoznunk. Ezek a következők: az Úr keresztfájának nem csekély darabja ezüsttáblában, ahogyan illik, tisztelettel elhelyezve és őrizve; Szent István protomártír koponyája arannyal, ezüsttel és drágakövekkel díszítve, az ifjabbik Jakab apostol feje arannyal, ezüsttel és drágakövekkel díszítve,[643] Péter apostol lábszárcsontja, Barnabás apostol lábszárcsontja, Mátyás apostol lábszárcsontja, ezüsttartókba tisztelettel elhelyezve, ahogyan illik,[644] egy nagy ezüstláda végtelen sok ereklyével, Eufémia szűz karja arannyal, ezüsttel és drágakövekkel díszítve; az az arannyal és drágakövekkel díszített ezüstcibórium, amelybe az első vértanú feje van befoglalva,[645] három nemes ampulla, melyeket a krizma felszentelésére rendeltünk, és egy másik, amelyből nagyszombaton kell önteni a krizmát a keresztelőkútba, becses kárpit változatos színű bársonyból a főoltár köré, igen jó, aranyszálakkal szőtt és drágakövekkel díszített oltárterítő; fölé pedig függöny, amelyen a Maiestas arannyal, ezüsttel és drágakövekkel van szőve, ezenkívül még három terítő, egy mindennapi, egy vasárnapi és egy az apostolok ünnepeire, még egy, arannyal szőve, a Szent Kereszt oltárára, három császári bíborszövet, {293} kettő a sarkokba és egy a lépcsőre, ezenkívül egy a pulpitusra, ahol az evangéliumot olvassák, két függöny az alsó kórusba, kettő a felsőbe, cibórium, ahol az áldozatot előkészítik, két corporale tartóikkal együtt,[646] négy, arannyal szőtt zászló, két nagyobb és két kisebb, nemes alba, selyemszálakkal hímezve, három cappa, nem kis súlyú ezüsttál a kehely hordására. Mindezeket lelkünk üdvössége érdekében anyánknak, vagyis főegyházunknak örök tulajdonaként adományoztuk. Mivel pedig illő és igen ésszerű, hogy azon a napon, amelyen az Úr bennünket egyházunkhoz a fent említett ereklyékkel és felszereléssel dicsőségesen visszavezetett, az Úristennek és szentjeinek, akik ereklyéit a mondott napon elhoztuk, megadjuk a köteles tiszteletet, ahogy illik, káptalanunk és egész egyházmegyénk elöljáróinak egyetértésével elrendeltük, hogy ezt a kellő tisztelettel ezután az egész egyházmegyében meg kell ünnepelni. Kelt Theodoricus jegyző keze által, az Úr megtestesülésének 1208. évében, a püspökké szentelésünktől számított 7. évben, az Úr nevében, amen.

(Göttingen, Niedersachsische Staats- und Universitatsbibliothek, Dipl. App. Nr. 78: Mittelalterliche Schatzverzeichnisse, Erster Teil: Von der Zeit Karls des Grosen bis zur Mitte des 13. Jarhunderts, herausgegeben vom Zentralinstitut für Kunstgeschichte in Zusammenarbeit mit Bernhard BISCHOFF, München, 1967, 73. sz., 77 skk.)

A firenzei köztársaság rendelete

1334. április 12.

Isten nevében, Amen. Üdvös megtestesülésének ezerháromszázharmincnegyedik évében, a második indictióban, április hó tizenkettedik napján, Firenze kapitány urának és népének tanácsában […] és ugyanazon április hó tizenharmadik napján a podesta úr és a firenzei község tanácsában […] mindenestül elfogadták, elhatározták és megerősítették az alább írott rendelkezéseket.[647]

A céhek fejei és az igazság zászlótartója a tizenkét választott férfiú hivatalával egyetemben,[648] azt kívánván, hogy azok a munkák, amelyek Firenze városában készülnek, s melyeket végezni kell, Firenze községének tisztességére és díszére haladjanak, s mivel mindez nem lehet meg alkalmasan és tökéletesen, csak ha egy hozzáértő és neves férfiút tesznek meg és állítanak e munkák élére mesterként, és mint mondják, az egész világon nem lehet találni senkit, aki mindezekben és sok más dologban megfelelőbb lenne a firenzei Giotto di Bondone festőnél, hazájában mint nagy mestert kell fogadni, és kedves híre legyen az említett városban. És legyen oka, hogy folyamatosan ott tartózkodjék, s eme tartózkodása révén sokaknak legyen haszna tudásából és bölcsességéből, s nem csekély díszére lesz az említett városnak. Előzetesen gondosan megvitatták mindezeket, majd a céhek fejei, a zászlótartó és a tizenkét választott férfiú tanácsa között, a statútumok által előírt módon előterjesztve az ügyet, és titkosan szavazva fekete és fehér babszemekkel, hivataluknak tekintélyével és erejével, s minden módon és joggal, ahogyan a legjobban tudták, így intézkedtek, rendelkeztek és határoztak. Ugyanezen {294} urak, a céhek fejei és az igazság zászlótartója a tizenkét választott férfiú tanácsával egyetemben Firenze községe nevében kiválaszthatják és megbízhatják az említett Giotto mestert mint a Santa Reparata-templom és Firenze város falainak építése és javítása s a város erődítése, meg az említett község más olyan építkezései, melyek bármely mester munkájához és építőműhelyéhez tartozhatnak, munkáinak és műhelyének mesterét és kormányzóját, olyan időre és határidővel és ugyanazzal a bérrel, amelyet neki meg kell fizetni mindabból a pénzből, amelyet eddig fordítottak vagy ezután fordítanak, vagy amit ki kell fizetni vagy fordítani bármelyik munka, műhely vagy építkezés céljára, amely általa és alkalmazottai által épül vagy készül Firenze városában, olyan módon, formában és időben, ahogyan ugyanazon céhmester és zászlótartó urak és a tizenkét választott polgár tanácsa vagy kétharmad részük mások távollétében is jónak látják.

(Andreas GROTE, Das Dombauamt in Florenz 1285–1370, München, 1959, 132 sk., 145. jegyz.)

Firenze, az Orsanmichele alapításának dokumentumai

A firenzei köztársaság rendelete

1336. szeptember 25.

Tekintettel arra, hogy Firenze városának Orsanmichele tere egyike Firenze városa büszkeségeinek, hasznosabb és szükségesebb, mint a többiek, mivel a város testének közepén van, és ott a dicsőséges Szűz Mária érdemeit tisztelik, és a firenzei község sok hasznára és szükségére igen alkalmas; viszont kevésbé van díszítve, mint illenék, a firenzei községnek inkább szégyenére, mint becsületére. Tekintve azt is, hogy olyan helyeknek híján, amelyeken a gabonát és búzát tároljuk és elhelyezzük, az említett községre a gabona és búza megrothadásából nagy károk következtek, és hogy az említett város és község becsületéhez, díszéhez és ékességéhez nagyban hozzájárulna, ha azon a téren a firenzei község számára építenének, emelnének és létesítenének egy palotát, amelyben Szűz Mária tiszteletét alkalmasabban lehetne ünnepelni és a gabonát és búzát is jobban őrizni, óvni és raktározni. És mindezekben és mindezekről az említett módon és formában kívánván gondoskodni, arról gondoskodtunk, úgy rendelkeztünk és döntöttünk, hogy a céhek elöljáró urai és a gonfalionere della giustizia a társulatok[649] zászlótartóival és a tizenkettek tanácsával egyetemben gondoskodhassanak a firenzei község nevében arról, hogy az említett téren a község számára építtessék és emeltessék a firenzei község gabonájának és búzájának őrzésére, tartására, lerakására és raktározására egy palota, s ebben tartsák, őrizzék és raktározzák. És ebben lakjék a firenzei község tisztségviselője, valamint hivataluk gyakorlása érdekében mind polgárok, mind idegenek. És az említett palota építésére, emelésére és elkészítésére választhassák, nevezzék és küldjék ki tisztségviselőkként és az említett község tisztségviselőiként a firenzei község nevében azokat a jó firenzeieket, akiket és amennyit akarnak, és annyi időre és határidővel, amennyi nekik tetszik, hogy {295} megcsinálják és megépítsék a palotát, s kigondolják, elrendezzék, elhatározzák és megcsinálják, hogyan és mi módon, mily magasságban, szélességgel, hosszúsággal és nagysággal, mily rendben és módon és milyen formában építtessék és legyen meg az a palota. És még minden egyes dologról intézkedhessenek, amit jónak és az építkezésre nézve hasznosnak vagy szükségesnek látnak vagy tudnak. […]

Az Arte della seta konzuljainak felhívása Firenze céhelöljáróihoz és a gonfalioneréhez

1339. április 12.

Elétek, Firenze céhelöljáró és gonfalionere della giustizia urai, tisztelettel terjesztik elő a firenzei Sancta Maria kapu kereskedőcéhének összessége és konzuljai és az építkezés vezetői részéről (e céh konzuljaira bízatott annak az új palotának az építése, amely a S. Maria in orto téren készül és épül) a következőket. Mivel az említett palotának kívül tíz pillére van és lesz, s ezek közül egyesek részben már fel vannak építve, a többi pedig ezután építendő; azaz három említett pillér, mindegyik két-két homlokzattal az említett palota sarkainál, a fennmaradó pillérnek a másik sarokban pedig nem lesz csak egy homlokzata, mivel ott van a palota lépcsője, és a többi hat pillérnek csak egy-egy homlokzata van. A dicsőséges szent Szűz Mária és Isten szentjeinek tiszteletére és magasztalására a fent említett konzulok és építésvezetők arról gondoskodtak és úgy rendelkeztek, hogy a külső említett tíz pillérnek mind a tizenhárom homlokzatán épüljön és létesüljön egy tabernákulum, s ebbe a tabernákulumba helyeztessék és tétessék az említett szentek egyikének szobra vagy képe, táblára vagy falra festve vagy kifaragva, hogy a palota és Firenze városának teste illően építtessék és tisztességesen díszíttessék. Ezért méltóztassatok a firenzei község tizenkettes tanácsával egyetemben úgy határozni és a tanács megfelelő határozatával elrendelni, hogy Firenze városának guelf pártja és a város tizenkét nagyobb céhének mindegyik céhe és összessége tartozzék és legyen köteles kiválasztani magának egy, az említett tíz pilléren leendő homlokzatot vagy egy tabernákulumot, és saját költségükön festessék vagy faragtassák meg annak a szentnek az alakját, akinek védelmében azt a céhet most vagy majdan nevezik, kormányozzák és irányítják, vagy bármely más szentét, amelyik az említett pártnak és egy céh konzuljának megfelel és tetszik. És az említett guelf párt és bármely említett nagyobb céh konzuljai, vagyis mindegyik konzul céhének mesterembereivel együtt, vagy éppen céhének valamilyen letéte vagy alapítványa révén, minden évben ama szent ünnepén, amelyet az említett guelf párt és a céh az elmondott módon festetett vagy faragtatott, köteles legyen szentjének áldozni olyan súlyú és értékű viaszgyertyákat, amilyen a konzuloknak és az említett guelf pártnak jónak látszik és tetszik. Mindezek az adományok a mondott módon, hogy az említett guelf párt, a kereskedők és kézművesek összessége gyarapodjék, és a jövőben virágozzék, teljesen a Santa Maria in orto társulatához kerüljenek, s ezeket az említett társulat {296} az idő szerinti vezetőinek a szegények támogatására és segélyezésére kell fordítaniuk, ahogyan ezek a vezetők jónak látják.

(Giovanni GAYE, Carteggio inedito d’artisti dei secoli XIV, XV, XVI, t. I, Firenze, 1839, II. sz., 46–48)

IV. Károly császár prágai udvari festői

Nikolaus Wurmser

1359. november 6.

A császár úr kegyelmet gyakorolt Wurmsernek nevezett strassburgi Miklós mester, festője iránt, hogy még nagyobb szorgalommal fessen azokon a helyeken és várakban, ahová majd küldi; miszerint szabadon rendelkezzék minden ingó és ingatlan javaival, s azokat adományozhassa, hagyományozhassa éltében vagy holtában tetszése szerint, jóváhagyás nélkül, hacsak nem ütközik olyan jogokba, szokásokba, szabályokba és rendeletekbe, amelyek ezzel ellenkeznek.

1360

Károly stb. Tudatjuk, hogy tekintettel arra a sokféle jóravaló érdemre és hűséges, kedves engedelmességre, amelyekkel szeretett Miklós festőnk, familiárisunk, mindeddig igyekezett tetszésünkre lenni, amire módja és lehetősége lesz a jövőben is, Morsinában lévő birtokát, amelyhez harmadfél kötélnyi föld tartozik, minden adótól vagy másfajta fizetség terhétől, amíg él, különös kegyünkkel, biztos tudomásunkkal és cseh királyi hatalmunknál fogva kivesszük és jelen írásunkkal kegyesen mentesítjük. Utasítjuk valamennyi és minden egyes karlsteini tisztviselőnket, adószedőnket és valamennyi más tisztviselőnket, minden kedves hívünket, aki csak van vagy valaha is lesz, hogy az említett Miklóstól birtoka után semmiféle adót vagy bármely más fizetnivalót ne követeljenek s ne hajtsanak be, s törekedjenek elkerülni súlyos neheztelésünket.

(Das Buch der Malerzeche in Prag, hrsg. M. PANGERL, Quellenschriften für Kunstgeschichte XIII, Wien, 1878, 130 sk., 369. jegyz.)

Theodorich mester

Negyedik Károly stb. Jelen írásunkkal mindenkivel tudatjuk, hogy látván karlsteini királyi kápolnánk mesteri és pompás kifestését, mellyel szeretett hívünk, Theodoricus mester, festőnk és familiárisunk[650] a mindenható Isten dicsőségére és a mi királyi méltóságunk nemes dicséretére a fent említett kápolnát oly elmésen és mesterien díszítette, továbbá tekintettel természetes hűségének állhatatosságára és egyebekben is tiszta és szüntelen engedelmességére, mellyel fenségünknek őszinte szívvel tetszésére volt, s ugyanígy arra vágyik, hogy {297} ezután is buzgó akarattal és szorgos munkálkodással tetszésére legyen, tehát velünk született királyi kegyességünktől indíttatva, fentieket belátva, neki és örököseinek valamelyes fizetséget és különleges kegyet kívánván juttatni, meggondoltan, fejedelmeink, báróink, nemeseink és más híveink érett tanácsával, cseh királyi biztos tudomásunkkal és hatalmunknál fogva, az említett Theodoricusnak és az ő törvényes örököseinek azt a birtokot, amelyet Morzina faluban négy ekealja földdel birtokol, adóktól és mindenféle más szolgáltatástól és terhektől, bármilyen néven vessék is ki azokat mi, utódaink, Csehország királyai vagy a mi és azok tisztviselői, kivesszük, felmentjük, megszabadítjuk és megváltjuk […]

Prágában, az Úr 1367. évének április 28-án, királyságunknak huszonegyedik, császárságunknak pedig tizenharmadik évében.

(Das Buch der Malerzeche in Prag, hrsg. M. PANGERL, Quellenschriften für Kunstgeschichte XIII, Wien, 1878, 117, 204. jegyz.)

V. Károly francia király

Rendelkezése atyja síremlékének elkészítéséről

Párizsban, Saint Pol házunkban, 1364. október 25.

Károly, Isten kegyelméből Franciaország királya, szeretett és hűséges párizsi főkincstárosunknak az igen kedves urunk és atyánk, akit Isten nyugosztaljon, elhozatalának segítésére tett rendeletek tárgyában, üdvözletünket és szeretetünket.

Megrendeltük kedvelt Andrieu Bieunneveu[651] szobrászunktól, hogy készítse el azokat a síremlékeket, amelyek készítését elrendeltük igen kedvelt király urainknak, Fülöpnek[652] és atyánknak,[653] igen kedves asszonyunknak, Jeanne de Bourgogne királynénak, akiket Isten nyugosztaljon, és magunknak. Elrendeljük és szigorúan a lelkedre kötjük, hogy azonnal és késlekedés nélkül utalj és szolgáltass ki az említett összegek főpénztárnoka által az említett Andrénak ötszáz aranyfrank összeget, hogy gyorsan dolgozzon és kifizethesse azokat a munkásokat, akik az említett síremlékeket készítik, s kiossza közöttük olyan formában és módon, ahogyan jónak látja, hogy milyen legyen és lehet a bérük […]

(Léopold DELISLE, Mandements et actes divers de Charles V (1364-1380), Paris, 1874, 109. sz., 55)

{298}

ANDRÉ BEAUNEVEU: V. KÁROLY KIRÁLY ÉS FELESÉGE SÍREMLÉKE EREDETI ÁLLAPOTÁBAN, SAINT-DENIS-BEN. PÁRIZS, BIBLIOTHEQUE NATIONALE, GAIGNIERES-GYŰJTEMÉNY

Nikolaus Gerhaerts von Leiden konstanzi tevékenységének dokumentumai

Peres ügye a strassburgi tanács előtt

1467. április 17.

Én, Dietrich Burggraf, ez idő szerint polgármester, és én, Claus Ingolt, most Strassburg tanácsának tagja, e levéllel adjuk tudomásul, hogy feszültség volt egyfelől a konstanzi társaskáptalan tisztelendő dómprépostja, dékánja és káptalanja és másfelől Niclaus von Leyden képfaragó mester[654] között, ezért Strassburg város tekintélyes, bölcs mestere és tanácsa, miután ez a feszültség a tiszteletre méltó Johannes Bart által, akit a konstanzi társaskáptalan fent említett urai teljhatalommal megbíztak, eléjük jutott, e két tanácstagot rendelték és bízták meg, hogy vizsgálják meg, vajon a két felet jóakaratúan ki tudjuk-e békíteni.

{299} Mi ketten a dolgok meghallgatása után erről jóakarattal tanácskoztunk, s mindkét fél tudtával és akaratával ekként rendeztük:

Tudniillik Niclaus mester elmondta, hogy ő a konstanzi társaskáptalan fent említett urai számára egy oltárt készített,[655] jobban és nagyobb mesterséggel, mint ahogyan szerződött és amint kellett volna, ezért kétszáz forintot követelt, és aztán még követelést támasztott egy stallum miatt is, aminek a készíttetésére az említett urak ugyancsak szerződtek vele, s azt követeli, hogy a szerződést tartsák meg, amit a papír mond.[656]

Azt határoztuk, hogy a konstanzi társaskáptalan előbb említett urai a fent említett Miklós mesternek fent említett, az oltárra és a stallumra vonatkozó követelései fejében adni tartoznak ötven forintot, amit Johannes Bart úr a maga részéről Niclaus mesternek készpénzben meg is adott.

És ezután a két félnek el kell állnia s csendben kell maradnia a fent említett követelésektől és feszültségtől s minden más múltbeli dologtól, melyek eddig köztük történtek, és a stallum szerződése miatt sem lehet egyik félnek sem követelése vagy igénye.

Ezután a két fél, azaz a fent említett Johannes Bart a konstanzi társaskáptalan fent említett urai nevében és Niclaus mester a maga részéről megígérték és megfogadták, hogy ezt a megállapodást változatlanul és pontosan megtartják minden tekintetben. És mi, a fent említett Dietrich Burggraf és Claus Ingolt, különösen mint a két fél bizalmi emberei, a megerősítés céljából pecsétünket függesztettük erre az oklevélre, mely kelt a misericordia Domini vasárnap utáni pénteken, a Krisztus születése utáni ezernégyszázhatvanhetedik évben.

(Fogalmazvány a szerződések jegyzőkönyvében: MEIER, 36–37)

Konstanz, a polgármester és a város oklevele

1490. augusztus 24.

[Hans Haider érvei:] [657]

[…] Ugyanígy a megboldogult Simon Haider is asztalos és szobrász volt, és voltak segédei, akik szobrot faragtak, amikor ő a stallumot csinálta itt, a konstanzi dómba. Ő csinálta a kórusban lévő oltárt is, amiben pedig szobrok is vannak. Ugyanígy működik fia, Hans Haider is, mert amit fejszével, baltával és vésővel csinálnak, azt nekik nem lehet megtiltani.

[A kereskedők és szobrászok céhének tiltakozása:]

Hozzátették, hogy ha azokban az időkben megtették, hogy szobrot csináltak, akkor ők készítették a domborművet, mert azok nem voltak szobrászok. Hogy pedig nem faragtak szobrot, azt nem tűrhetik, mert nem tehették, mivel a dómbeli urak azt nem akarták megengedni a kérésükre, és nekik itt volt Nikolaus mester, és ő dolgozott itt, és csinálta az oltárt, s a tanács engedte ezt megtörténni. Nekik azonban szobronként száz forintot kellett adniuk, ahogyan illik. Ha azonban {300} domborművet akar faragni, olyan művet is, ami deszkából áll, hogy azon domborművet faragjanak, azt megengedik, de ha szabadon álló szobrot szabad mesterséggel faragnának, azt az asztalosok nem csinálhatják, mert nem tartozik az ő céhükre, vagyis a kovácsok és asztalosok céhére. Mert itt a szobrászok mindig az ő céhükbe tartoztak, és hozzájuk került Claus szobrászmester is, amikor a tanács neki polgárjogot és az ő céhükben való tagságot adományozott.[658]

[…]

De azt is felemlítik, hogy a megboldogult Simon Haider és fia, Hans szobrászsegédeket tartottak […] Ők csináltak egy munkát Weingartenben, ahol szobrot is faragtak Yselinnel, a vejükkel és sógorukkal, s a faragásért száz forintot kaptak.[659] Ha nem lettek volna szobrászok és asztalosok, akkor nem adhatták volna nekik ezt, hanem maguk csinálták volna.

Ulrich Frey mester, Ulrich Griffenberg mester és Heinrich Yselin elmondták és válaszolták, hogy ők sírkövet, oltárt is faragnak és készítenek. Ez nem csoda, mivel követ is faragnak, csak a mögötte lévő munkát nem, amit nem terveznek, de a szabad művészetet igen, ha valaki pajzsot és sisakot, szobrot vagy szentet és más effélét akar faragtatni, azt kifaraghatják, és meg is tehetik, mert ezt ugyanígy szabad Strassburgban és Baselban, Ulmban, Nürnbergben és másfelé. Ami azonban a kőfaragóknak van megengedve, azt nekik nem szabad, de a szabad művészetet végezhetik, és csinálják is. Mert ha jönne valaki, és csak úgy azt mondaná, hogy ezt nem tehetik, és igaza lenne, akkor Niclaus mester sem faraghatott volna római császár urunknak követ, s akkor aligha találtak volna olyan kőfaragót, aki azt a művet elkészíthette volna.

(O. WERTHEIMER, Nicolaus Gerhaert, seine Kunst und seine Wirkung, Berlin, 1929, 94 sk.)



[640] 1202–1208.

[641] A negyedik keresztes hadjáratban vett részt.

[642] Ornatus: vagyis liturgikus tárgyakat.

[643] A halberstadti dómkincstárban.

[644] A felsorolt ereklyéket a halberstadti kincstár valószínűleg 1225 után készült ereklyetartó táblájába (plenarium) foglalták.

[645] A halberstadti kincstár XI. századi bizánci patenája (diskos).

[646] A halberstadti dómkincstárban.

[647] A határozathozatal útja: előterjesztés a capitaneus által, a 150 tagú consilium generale és a 30 tagú consilium speziale előtt, majd határozat a podesta 300, illetve 90 tagú tanácsában. Kitűnik, hogy a Giotto kinevezésére vonatkozó javaslat a köztársaság kormányzatának legmagasabb szintjéről indult ki.

[648] A priorok és a gonfaloniere della giustizia, illetve a város pénzügyi kormányzatának tizenkét fős tanácsa.

[649] Vallásos confraternitasok.

[650] Az udvari művészek leggyakoribb címe, udvari szolgálatukat jelzi.

[651] André Beauneveu-t 1359-től említik, 1363–1364-ben Valenciennes-ben tűnik fel neve a városi számadásokban. 1364 őszén már V. Károly udvari szobrásza. Szobrászként is, festőként is dolgozik. 1374-től 1384-ig Courtrai-ban (Kortrijk) a flandriai gróf szolgálatában áll. 1386-ban Berry hercegének szolgálatába áll, dolgozik a bourges-i Sainte-Chapelle szobrokkal és üvegablakokkal való díszítésén, könyvfestőként (a herceg Psalteriumának miniatúráin). 1401–1403 között halt meg.

[652] VI. Fülöp, a Valois dinasztia első uralkodója.

[653] Jó János.

[654] Ingadozó formában használták a nevét; legvalószínűbb a keresztnévből és apja nevéből képzett Nikolaus Gerhaerts forma, amelyhez Strassburgban a származási hely, Leyden megnevezése járul. Tehát az ismeretlen időben született mester hollandiai származású volt, mint elődei közül Claus Sluter. Vándorlása során megfordulhatott Franciaország központjaiban: Párizsban, esetleg Bourges-ban. Első szignált és datált műve 1462-ből Sierck érsek trieri síremléke; 1463-ban Strassburgban tartózkodott, ott faragta a város új kancelláriájának portálját 1465-ben. 1467-ből való szignált és datált badeni feszülete, 1469-ben Wiener Neustadtban dolgozott; ott érte a halál 1473-ban.

[655] Nikolaus Gerhaerts konstanzi főoltára (1465–1467), amely a reformáció idején pusztult el, a késő gótikus dél-németországi szárnyasoltárok úttörője és egyik legfontosabb mintaképe. Valószínűleg a grafikára is nagy hatással volt, talán E. S. mester rézmetszetei képesek érzékeltetni valamit stílusának jellegéből.

[656] A stallum terve valószínűleg Nikolaus Gerhaertstól való, kivitelezésén Simon Haider dolgozott, aki azonban maga nem végzett szobrászmunkát, hanem asztalos volt. 1470-ben készült, felirattal datált munkája a konstanzi Münster reliefdíszes fakapuja.

[657] Annak a Simon Haider konstanzi asztalosnak a fia, aki Nikolaus Gerhaerts vezetésével, annak munkáin dolgozott. Hanst a faszobrászok céhe kontárkodásért bepereli. A perben Nikolaus Gerhaerts konstanzi tevékenységére mint precedensre hivatkoznak.

[658] A hivatkozásból nyilvánvaló a követelés értelme: a céh annak fejében, hogy Nikolaus Gerhaerts működését eltűrje – ennek feltétele a neki adományozott polgárjog –, kártérítést kapott.

[659] A weingarteni stallum töredékeit Berchtesgadenben őrzik (Wittelsbacher Ausgleichsfonds).