Ugrás a tartalomhoz

A középkori művészet történetének olvasókönyve

Marosi Ernő (1940–)

Balassi Kiadó, Magyar Képzőművészeti Főiskola

VÉGRENDELETEK

VÉGRENDELETEK

Francesco Petrarca

Padova, 1370

És fent említett padovai uramra[660] […] hagyom a Boldogságos Szűz Máriát ábrázoló táblámat, vagyis képemet,[661] a kitűnő festő, Giotto művét, amelyet nekem és barátomnak, Michele Vanninak Firenzéből küldtek. Ennek szépségét a tudatlanok nem érik fel ésszel, a művészet mesterei[662] azonban ámulnak láttán.

(Ernst H. WILKINS, On Petrarch’s Appreciation of Art, Speculum, XXXVI[1961], 300)

{301}

II. Richárd angol király [663] végrendelete

1399. április 16.

[…] És testünk számára, akárhol kellene is útnak indulnunk e világból, királyi temetkezőhelyet választottunk a Westminster Szent Péter-templomában, őseink, Anglia nevezetes emlékezetű királyai között, és akarjuk, hogy abban a síremlékben temessenek el, amelyet emeltettünk a magunk és Anna, Anglia dicsőséges emlékezetű egykori királynéja,[664] hitvesünk számára, s azt akarjuk, hogy temetésünket és gyászünnepünket királyi módra ünnepeljék, vagyis hogy a mondott temetésre négy királyi pompájú, megfelelő ravatalt készítsenek végrendeleti végrehajtóink az alulírott helyeken illően, hogy a legtisztességesebben hajtsák végre a temetést.

E ravatalok közül kettő, mindegyik öt kiváló és szép gyertyával, amelyek királyi temetésekhez illenek, tisztesen legyen felállítva abban a két fő templomban, amelyeken át testünket éppen szállítani kell, és a harmadik, ugyanannyi gyertyával és hasonló alakú, legyen a londoni Szent Pál-templomban, a negyedik pedig, amelyik nagyobb, fontosabb és tiszteletre méltóbb legyen, sok ragyogó gyertyával telerakva, a királyi felséghez illően és nagyszerűen díszítve, a Westminsterben helyezendő el ugyanazon végrendeleti végrehajtóink intézkedése és belátása szerint. Továbbá azt akarjuk és úgy rendeljük, hogy ha a testünket arról a helyről kell szállítani a Westminsterbe, ahol el kell távoznunk e világról, naponta tizennégy, tizenöt vagy tizenhat mérföldet kell megtennie aszerint, hogy milyen megfelelő szállást lehet találni. És az egész út alatt – végrendeleti végrehajtóink belátása szerint – huszonnégy, állandóan égő fáklyát vigyenek testünk felett addig a helyig, ahol éjszakára meg kell pihennie, s minden este közvetlenül azután, hogy a testet bevitték, a halotti zsolozsmát énekeljék ünnepélyesen, másnap reggel pedig misét, mielőtt a testet elvinnék arról a helyről, miközben mindig és állandóan huszonnégy fáklya égjen a test mellett a zsolozsmák és a mise alatt; és ehhez a huszonnégy fáklyához tegyenek még száz égő fáklyát, amikor fent említett testünket London városán át kell szállítani. Ha azonban úgy kell történnie, hogy nem legfeljebb tizenhat, tizenöt, tíz vagy öt mérföldnyire westminsteri palotánkon kívül kellene meghalnunk, úgy kívánjuk, hogy az útba eső négy legfontosabb helyen (és ha ilyen útba eső helyek nem lennének, más, alkalmas helyeken), végrendeleti végrehajtóink útmutatása szerint, ilyen ravatalokat kell elrendezni négy egymás utáni napon, a fent említett szertartásokkal. Ha azonban úgy esnék, hogy westminsteri palotánkban halunk meg, azt kívánjuk, hogy négy napig tartsanak a szertartások, egy, ünnepélyesebb ravatallal, de tiszteletreméltóbb gyászt tartsanak az utolsó napon. Továbbá azt is kívánjuk, ha balszerencse folytán (amitől Isten óvjon irgalmával) testünket az emberek tekintete elől elragadnák a tenger szelei és viharai vagy bármi más, s nem lenne fellelhető, vagy {302} olyan részeken és országokban kellene megtennünk, amit a természet követel, ahonnan nyilvánvaló akadályok folytán testünk nem lenne angliai királyságunkba szállítható, hogy mindazokat a fent említett szertartásokat, amelyekről a jelen végrendeletben rendelkezünk, tegyék meg testünkkel és különösen azokkal a képekkel, amelyekről a magunk és boldog emlékezetű hitvesünk, Anna, Anglia és Franciaország néhai királynéja számára gondoskodtunk, és a többi temetési szertartást és minden mást is meg kell tartani, semmiben sem módosítva. Továbbá úgy akarjuk és rendeljük, hogy testünket királyi módra fehér bársonyba vagy szaténba kell öltöztetni és így eltemetni, aranyozott, de kövek nélküli királyi koronával és jogarral, és hogy ujjunkra királyi módra egy angliai pénzünkben húsz márka értékű, drágaköves gyűrűt tegyenek. Továbbá úgy akarjuk és rendeljük, hogy minden katolikus király kapjon egy angliai pénzünkben negyvenöt font értékű aranykupát vagy -serleget. És hogy valamennyi aranykorona, -kupa, -serleg, -kancsó és -edény és más egyéb arany ékszer és a házi kápolnánkhoz tartozó ruhák minden felszereléssel együtt, valamint minden ágyneműnk és oltárruhánk maradjon utódunkra mindaddig, amíg utódunk egészen jóváhagyja utolsó akaratunkat, és megengedi végrendeleti végrehajtóinknak, hogy egészen és szabadon minden részében végrehajtsák ezt az akaratunkat. […]

(John HARVEY, The Plantagenets, New York, 1967, Appendix III, 222 skk.)

Szakállas Lajos ingolstadti herceg [665] végrendelete

1438

[…] Úgy akarjuk és úgy rendeljük, hogy ha elhaláloznánk, amit ne adjon a mindenható Isten, mielőtt sírunkat és fölötte a követ és ami ahhoz tartozik, egészen befejeztük és megcsináltattuk volna, megbízott urainknak azt az utasítást adtuk, ami alább írva van. Sírunkat és a követ magát csináltassák meg, vagyis azt a nagy vörös márványkövet, amit ehhez ide, Ingolstadtba hozattunk. Erre ki kell faragni a Szentháromságot és egy páncélba öltözött férfit a mi sisakunkkal és címerpajzsunkkal. Ez térdeljen a Szentháromság előtt egy vagy két térden, ahogy jobb, és legyen a kezében a zászló,[666] és legyen kifaragva a Szentháromsághoz szóló szöveg: O sancta trinitas miserere mei vnd vergib mir all mein sundt.[667] És arra, hogy a vörös márványkövet elkészíttessék, letettünk ezer rajnai forintot két plébániánál, a Miasszonyunknál és Szent Móricnál. Jelvényünket, Szent Oszvald hollójának címerét is elszórtuk rajta, és egy gesztenyelevélből való csavart dísz menjen a kő körül. És mindezt a legjobb mesterember és tervező faragja és tervezze, akit csak találni lehet.[668]

(Fr. LEONHARDT, Münchner Jahrbuch der bildenen Kunst, München, 1910, 170.

{303}



[660] Francesco da Carrara herceg (1325–1393).

[661] Az eredetiben iconam: vagyis szentkép, ikon.

[662] Magistri artis: egyetemet végzettek – doktorok (a hét szabad művészet mesterei) vagy művészek. Petrarca például kikérhette a képről a Padovában dolgozó mesterek (közöttük Giusto de’Menabuoi vagy Altichiero) véleményét.

[663] 1367–1400; 1377-ben koronázták, 1399-ben letették a trónról.

[664] Csehországi Anna királyné: 1366–1394, IV. Károly császár leánya, II. Richárd felesége 1382-től.

[665] Lajos bajor-ingolstadti herceg (1368–1447) Isabeau de Baviere-nek, VI. Károly francia király feleségének kíséretében hosszú időt töltött a francia udvarban, s ez meghatározta ízlését, így a végrendeletében előírt síremlék elképzelését is.

[666] A tartományúri hatalom jelvénye.

[667] A mondat félig latinul, félig németül: „Ó, Szentháromság, könyörülj rajtam, és bocsásd meg minden vétkemet!”

[668] A síremlék kőmodellje – Hans Multscher műve – a müncheni Bayerisches Nationalmuseumban található.