Ugrás a tartalomhoz

A középkori művészet történetének olvasókönyve

Marosi Ernő (1940–)

Balassi Kiadó, Magyar Képzőművészeti Főiskola

SZERZŐDÉSEK

SZERZŐDÉSEK

Urgel, 1175

(lásd 132. l.)

Meaux, 1253

(lásd 132. sk. l.)

Szerződés Szent Gertrúd ereklyetartójára

Nivelles, 1272. szeptember 18.

Tudja meg mindenki és mindazok, akik ezt a levelet látják és kézhez kapják, hogy a nivelles-i káptalan szerződést kötött Colay de Douay ötvössel és Jaquemon de Nivelles ötvössel, hogy készítsenek egy új sírt asszonyunk, nivelles-i Szent Gertrúd számára oly módon, hogy a fent említett ötvösök a sírt olyan hosszúra csinálják, amilyen a régi, vagy hosszabbra, a szélességét és a magasságát pedig nagyobbra, négy oromzattal, a szerint a tervrajz szerint, amelyet Jakenez d’Anchin ötvösmester készített, olyan módosításokkal és javításokkal, amelyeket a fent említett Jaquemon mester tesz, vagy más mester, aki éppen a munkát vezeti.[669] Oly módon, hogy a káptalan adja a fent említett Nicholonnak és Jaquemonnak az előbb említett sír anyagát, és azt egészen a mester felügyeletével faragják ki, hogy ráhelyezze az ötvösmunkát és az aranyat és ezüstöt, amit tartalmaz. Mert más fém nem lesz azon az aranyon, ezüstön és drágaköveken kívül, amit a mestereknek úgy kell elhelyezniük, ahogyan átadják nekik. Az aranyat és ezüstöt, amelyet a mestereknek szállítanak, nekik a saját költségükre kell finomítaniuk, és a finomítás vesztesége az egyházra hárul, a cement is az egyházé. És az egyház adja a finomításhoz az ólmot. És a két mester a munkát tartozik jól és hűségesen csinálni kőfaragó munka módjára. És a képek legyenek domborúak és kerekek, ahogyan ehhez a fajta munkához illik. És minden munka legyen illő árú, sem túl súlyos, sem csekély súlyú, aszerint, ahogyan a mesterek és kézművesek véleménye szerint illik a munkához. És minden márka ezüstből, amelyet a fent említett Colars és Jaquemin a fent említett munkához feldolgoznak, legyen övék 20 párizsi sous, amiben négy louvaini saint[670] van, és egy márka 13 sous és 3 dénár esterlin[671] súlyú: ez a troyes-i márka. És a fent említett szerződés szerint az aranyozást {304} az egyház aranyával és higanyával végzik. És az aranyozás előtt le kell mérni a megdolgozott és aranyozásra kész ezüstöt, majd bearanyozni a fent mondott módon. És aztán újból meg kell mérni, hogy megtudják, mennyi arany ment rá, de az arany feldolgozásáért egyáltalán nem jár nekik fizetség. És azt is megbeszélték, hogy a fent említett műben 350 márka ezüst legyen, vagy 20 márkával több vagy kevesebb, vagy ekörül, csalárdság nélkül. És a fent említett kézművesek úgy dolgozzanak, hogy még a következő nagyböjt elejére vagy akörül készítsenek el egy középső oromzatot és egy kis oldalsót meg az oda szükséges pilléreket, a szobrok nélkül. És ha a káptalan nem hagyja jóvá a művet, visszaléphet a fent említett szerződéstől, ha akarja, kivéve, hogy megszakítja az ötvösök szerződését és másokat alkalmaz, akik a fent említett terv szerint akarnák és tudnák megcsinálni a munkát. És ha a mű halad, kötelesek végezni a munkát az említett oromzatok mintájára és súlya szerint a kézművesek módján. És ha nem tudnak tovább dolgozni a káptalan számára, vagy több anyagot kívánnak, a fent említett mesterek kötelesek folyamatosan dolgozni, ha a káptalan úgy akarja, és annyi kézműves és mester dolgozzék, amennyi a káptalannak tetszik. És biztosítékot kell adniuk a káptalannak, hogy jól megőrzik és visszaadják, amit rájuk bíztak, és minden márka ezüst után négy esterlin legyen a munkájuk díja. És kapjanak pénzt arra, hogy fizessék a kézműveseket, ahogyan erre szükségük lesz. És az elkészült lemezeket visszaadják a káptalannak, mihelyt elkészülnek. És Jaquenez az ő költségére elegendő segéddel álljon munkába, a fent említett Colars pedig, ha Colars vagy a káptalan úgy akarja. És Jaquenez Colars-nak adjon megfelelő szállást, amíg dolgozik. És hogy ezeket a megállapodásokat megállapítsuk és megerősítsük, mi, a fent említett nivelles-i káptalan a magunk részéről levelünkre nyomtuk pecsétünket, és én, a fent említett Colars rányomtam az én pecsétemet a magam és fent említett társam, Jaquemon nevében. És rányomattuk Jaquemon ötvösmester, anchini szerzetes pecsétjét is. Kelt Jézus Krisztus megtestesülésének 1272. évében, a Szent Máté apostol és evangelista ünnepe előtti vasárnapon.

(DEHAISNES, 64 sk.; C. DONNAY-ROCMANS, La chasse de Sainte Gertrude a Nivelles, Gazette des Beaux-Arts, LVII[1961], 201 sk.)

Mahaut, Artois grófnője szerződése Jean Pépin de Huyvel

1312. június 14.

Mindazoknak, akik e levelet látják, Jean Ploiebanch, a párizsi polgármesteri hivatal őre, üdvözletét. Tudatjuk, hogy személyes jelenlétünk előtt megjelent a Huyből való Jean Pepin[672] párizsi sírkőfaragó és polgár, s megvallotta, hogy szerződött és megállapodott az igen előkelő, nemes és hatalmas hölggyel, Artois grófnő asszonyával,[673] hogy saját költségére készít és szállít neki mind kőből, mind fehér, jó és finom alabástromból egy vérteslovag-képet, egy pajzsot, egy kardot, egy mellvédet az említett kép körül, egy oroszlánt az említett kép lába alatt és a két vállánál két kis angyalt, akik a kezeiket egy párnához nyújtják, {305} amely az említett kép feje alatt lesz, és a betűket körös-körül az említett sír körül, valamennyi az említett alabástromból, s mindez 140 párizsi livres áron. Ebből a fent említett Jean megkapott és kézhez vett a fent említett hölgytől 70 párizsi livres-t, amint megvallotta, s amint ezt előttünk kifizették. A fent említett Jean megígérte, előttünk megesküdvén és a szent evangéliumokat érintve, hogy a fent említett képet valamennyi fent említett egyéb dologgal együtt jól, hűségesen és kielégítően elkészíti, mindezt a saját költségére Párizsba viszi és szállítja, teljesen befejezetten és készen, a következő augusztus közepétől számított egy év múlva. És Párizs említett városából az említett hölgy szállíttatja a maga költségére, az említett Jean kockázatára, arra a helyre, ahol neki tetszik, hogy elhelyezzék, és az említett Jean az említett helyre fog menni, és elhelyezi azokat a maga költségére, az említett hölgy kívánsága szerint, ahogyan az említett Jean mondta. És ezzel együtt megígérte, hogy megadja és megfizeti az említett hölgynek mindazt a költséget, veszteséget, kiadást, kárt és utazást, ami érheti vagy amit elszenvedhet az említett szerződés folytán.

[…] Mindezek tanúsítására e levélre a párizsi prévoté pecsétjét tettük, a kegyelem ezerháromszáztizenkettedik évében, a Szent Barnabás apostol ünnepe utáni szerdán.

(DEHAISNES, 202 sk.)

Szerződés a Pieve oltárára

Arezzo, 1320

Az Úr nevében, Amen. A Krisztus születésétől számított 1320. évben, a harmadik indictióban, János pápa[674] idején, április hó 17. napján íratott Arcaltóban, a Sant’Angelo-templomnál, e templom temetőjén kívül és közelében, Gerio arezzói kanonok úr és Mignano úr, az arezzói templom mansionariusa előtt; Seiano dei Cerchi úr és Ranerio úr, az arcaltói Sant’Angelo templom priorja mint tanúk jelenlétében.

Péter festő mester, a néhai sienai Lorenzetto fia[675] ünnepélyesen és szabad akaratából megígérte a tiszteletre méltó atyának, Guido, Isten kegyelméből arezzói püspök[676] úrnak, és szerződött vele mint megrendelővel és megbízóval az arezzói Santa Maria népének képviseletében és nevében, hogy a legszebb figurákkal megfesti a Boldogságos Szűz Mária oltártábláját, amelyet abba a plébániába kell eljuttatnia. Ennek az oltártáblának közepén Szűz Mária képének kell lennie fiával és négy oldalsó figurával a püspök úr kívánsága szerint, a háttereken és ezeknek a figuráknak a közeiben a legjobb, forintonként százleveles arannyal[677] dolgozva, a figurák léceit és mezőit is ebből az aranyból, a többi díszt pedig a legjobb ezüsttel, a legjobb és válogatott festékekkel [készítve], és az öt figurára válogatott {306} {307} ultramarin kéket rakva, és az oltártábla más körülvevő, mellékes részeire és közeire próféták és szentek képeit festve jó és válogatott festékekkel a püspök úr kívánsága szerint. Hosszában 6 rőfnyinek kell lennie, és középen 5 rőf magasnak, leszámítva a két oszlopot, amelyek mindegyike fél rőf széles legyen, és mindkettőn legyen 6 figura az említett arannyal készítve. És a munkát a püspök úrnak és másoknak, akiket kiválaszt, kell jóváhagynia. És a munkát a püspök úr kívánságára azonnal el kell kezdenie, mihelyt elkészül az oltártábla asztalosmunkája, s folyamatosan dolgoznia kell a munkán, míg az oltártáblát be nem fejezi, más munkát nem vállalva stb. – És mindezt megígérte annak fejében, hogy a fent említett Guido úr megígérte: átadatja neki és rábízza a fából szerkesztett oltártáblát, valamint fizet neki a festés béreként és a festékekért, ezüstért és aranyért százhatvan pisai fontot:[678] mégpedig egyharmadát a munka kezdetén, egyharmadát a munka felénél, és a fennmaradó harmadot, amikor a munkát befejezte és elkészítette stb.

(BORGHESII–BIANCHI, 6. sz.)

Ulm város tanácsának szerződése Ulrich von Ensingen építőmesterrel

1392. június 16.

ULM, A MÜNSTER NYUGATI HOMLOKZATA

Mi, közönségesen Ulm város polgármestere és tanácsa e levéllel nyilvánosan elismerjük és általánosan tanúsítjuk, hogy a tiszteletre méltó Ulrich von Ensingen[679] mesterrel jó szándékkal olyan megegyezést és szerződést tettünk, ahogyan írva következik, s barátsággal és jóakarattal a következőkben megegyeztünk. Ő itt, Ulmban az új plébánia Miasszonyunk-temploma építkezésének hű mestere, kivitelezője és felügyelője legyen az elkövetkező öt egymás utáni egész éven át, lemondás nélkül. És ezért Miasszonyunk gondnokai, akárkik legyenek is, amíg ő a műhelyt vezeti, hetente kötelesek adni neki egy jó magyar forintot, és ehhez minden negyedévben, amit kántorböjtnek neveznek, két jó magyar vagy cseh forintot, és ehhez minden évben adniuk kell fára és szállásra tizenkét jó rajnai forintot. És ezért a nevezett Ulrich mesternek a fent írott művet szeretettel a fent írt ideig hűségesen, minden csalás nélkül el kell látnia. Ha pedig megesnék, hogy mi vagy Miasszonyunk gondnokai a fent említett időn belül valamilyen nyilvánvaló hibát találnánk benne, mindenkor elbocsáthatjuk, és az említett munkát felmondhatjuk, és ez ellen nem lehet több szava. És a fent említett Ulrich mester két tanulónál többet nem tarthat, és azoknak Miasszonyunk gondnokai mindig akkora bért adjanak, ami megfelelő ahhoz képest, amit kétségtelenül megérdemelnek. És a fent említett Ulrich mester a Miasszonyunk munkája mellett semmilyen más munkát nem vállalhat és végezhet, csakis a mi és a Miasszonyunk gondnokainak jóváhagyásával és beleegyezésével és nem másként. És ha megesnék, hogy a mi és a Miasszonyunk gondnokainak tudtával és beleegyezésével más munkát vállalna, mindaddig, amíg távol van, Miasszonyunk gondnokai semmiképpen sem tartoznak és nem kötelesek neki heti bérét, a magyar forintot {308} [megfizetni]; ugyanakkor az említett Ulrich mesternek gondoskodnia kell arról, hogy amíg távol van, az említett munkát megfelelően és jól ellássák. Az említett Ulrich mesternek a kőműveseket és a kőfaragókat, akik Miasszonyunknál dolgoznak, úgy kell irányítania, hogy kellő időben menjenek munkába és távozzanak a munkából. […] És a fent említett Ulrich mester hiteles esküt tett előttünk a szentekre, fölemelt ujjakkal, hogy minden fent írt dolgot betart, teljesít és végrehajt vonakodás nélkül, e levél szerint. És ennek emlékezetére adtuk ezt a levelet városunk függő pecsétjével megpecsételve, a Szent Vitus napja utáni hétfőn, Krisztus születése után az 1392. évben.

(CARSTANJEN, Ulrich von Ensingen, München, 1893, 124)

Szerződés a templom hajójának építésére

Fotheringhay, 1434. szeptember 22.

Ez a szerződés köttetett egyrészt William Wolston jegyző, Thomas Pecham jogász, a magas és hatalmas és tisztelt uram, York hercege megbízottai és másrészt a Fotheringhayben lakó William Horwod kőfaragó között. Tanúsítjuk, hogy az említett William Horwod megígérte és elvállalta és ezáltal szándékában áll, megígéri és elvállalja, hogy felépíti a fotheringhayi társaskáptalani templom új épülettestét, amely csatlakozik a kórushoz, ugyanolyan magasságban és szélességben, ahogyan az említett kórus áll, és 40 láb hosszúságban az említett kórustól a falakon belül, egy angliai fél ölt mindig 3 lábban számolva. És ennek a szerződésnek a keretében az említett William Horwodnak kell elkészítenie az említett épülettest minden alapozását, és a saját költségére kell ásatnia az árkot, amennyire az árok elegendő a mestersége mestereinek véleménye szerint. Az anyagot elegendő mennyiségben rendelkezésére bocsátják említett uram költségén, ahogyan egy ilyen műhöz való. És az említett testhez két mellékhajót kell csinálnia, és elkészíteni és kiásni az alapozást a fent említett módon. A két mellékhajó feleljen meg magasságában és szélességében az említett kórus mellékhajóinak és magasságban az említett épülettestnek. Az épülettestnek és a mellékhajóknak az alapjait a lábazati kövek alatt terméskőből kell csinálni, és a lábazattól kezdve minden mást az említett testben és mellékhajóiban tisztán faragott kőből, beleértve az említett kórus külsejét is, teljes magasságában. És az egész belső oldala legyen terméskőből, kivéve a lábazati ülőpadokat, az ablakok könyöklőit, a pilléreket és a fejezeteket, amelyekre az íveknek és a bordáknak kell támaszkodniuk. Ezek legyenek mindenestül faragott kőből, gondosan és kellően megmunkálva, ahogyan kell.

És mindegyik mellékhajóban faragott kőablakoknak kell lenniük, mindenben megegyezően az említett kórus ablakaival, azzal a kivétellel, hogy egyáltalán ne legyen bennük vájat. És mindegyik említett mellékhajó nyugati végén csinálnia kell egy-egy négyosztásos ablakot, amelyek mindenestül megfelelnek az említett mellékhajók ablakainak. És még mindegyik mellékhajónak legyenek erős támaszai {309} mindenestül faragott kőből és mind a két végükön megerősített támpillérük a toronyhoz. És mind a két említett mellékhajónak legyen hat erős támpillére tisztán megmunkált faragott kőből, és mindegyik támpillér végződjék egy fiáléban, minden részletében az említett kórus fiáléinak megfelelően, kivéve azt az egyet, hogy a templomtest támpillére legyen nagyobb, erősebb és teherbíróbb, mint az említett kórusé.

És az ablakszintet tiszta kőből kell csinálni, tíz erős, négy féloszlopos pillérre alapozva, vagyis kettőre, amelyek a kórushoz kapcsolják, és mellettük kettő kapcsolódjék az említett templomtest végéhez. És az említett kórus két falpillérjénél kell lennie két függőleges falnak, tisztán megmunkált faragott kőből; azaz a kórus középső bejáratának két oldalán, és mindkét falban legyen három nyílás és lavabók a fal mindkét oldalán, amelyek négy oltárhoz szolgáljanak; azaz az említett kórus középső nyílásának mindkét oldalán és az említett mellékhajók mindkét oldalán.

És az említett mellékhajók mindegyikében legyen öt ív, és mindegyik ív fölött egy ablak, és mindegyik ablak legyen négyosztatú, mindenben az említett kórus ablakszintje ablakainak megfelelően. És az említett mellékhajók mindegyikének legyen hat erős íve, amelyek támasszák mindkét oldalról az ablakszintet, és két erős íve, amelyek mindkét felől támasszák az említett tornyot, mindegyik nagy kőtáblákból és ék alakú kövekkel, efölött párkánnyal.

És a templom északi oldalán az említett William Horwod csináljon egy előcsarnokot, a külső oldalát tiszta kőből, a belső oldalt terméskőből, 12 láb hosszúságban és szélességben, amennyit az említett épülettest támpillérje megenged, magasságban pedig azon oldal mellékhajójának megfelelően, mindkét oldalon megfelelő ablakokkal, fent pedig párkánnyal.

És a kolostorudvar felőli déli oldalon [csináljon] egy másik előcsarnokot, amely az említett kerengő ajtajához kapcsolódik, olyan szélességben és magasságban, amennyit a támpillér megenged, a templom és az említett ajtó között, kapuval az említett előcsarnok város felőli nyugati falán, és mindkét oldalon annyi ablakkal, amennyi elegendő, és fent párkánnyal és a helyhez illő magassággal.

És az említett épülettest nyugati végén legyen egy torony, amely álljon a templom fölött három, kővel boltozott erős és teherbíró íven. Ez a torony legyen 42 láb magas a föld színétől, és az alapja álljon lapos kövekből, s mérete legyen a falon belül négyzetben 20 láb, s a falak vastagsága 6 láb az említett lapos kövek fölött. És a fent említett épülettest magasságáig legyen négyszögű, hozzá kapcsolódó két erős támpillérrel, egy nagy kapu mindkét oldalán, amelynek a torony nyugati oldalán kell lennie.

És amikor az említett torony az említett épület magasságáig ér, alaprajzának meg kell változnia és át kell mennie nyolcszögbe, és mindegyik sarkán legyen egy támpillér, amely fiáléban végződik az említett kórus és épülettest fiáléinak megfelelően. Az említett felső résznek legyen nagy párkánya, és az említett torony kapuja fölött egy ablak, amely olyan magasra nyúlik, mint a torony nagy íve, és olyan széles, amilyen a főhajó végződése. És az említett tornyon két {310} emeletet kell csinálnia, s mindegyik emeleten 8 felső ablakot, a falak közepére helyezve, valamennyi háromosztatú ablak, és a torony egész külső oldala legyen tisztán megmunkált faragott kőből, belső oldala pedig terméskőből. És az említett toronyban legyen egy csigalépcső, amely szolgálja az egész főhajót, mellékhajókat és kórust, fent és lent, mindenféle egyéb szükséges munkával együtt, ami ilyen főhajóhoz, mellékhajókhoz, toronyhoz és előcsarnokokhoz tartozik, ahogyan beleérthető ebbe a szerződésbe azon kívül, amit felsoroltunk és megneveztünk.

És mindazon munkákhoz, amiket ezen szerződésben tervezünk és leírunk, fent említett yorki herceg uram köteles adni a szállítást és az anyagot, vagyis követ, habarcsot, homokot, köteleket, hevedereket, létrákat, deszkát, állványokat és mindenféle anyagot, ami az említett műhöz kell, jól, pontosan és úgy, hogy használni és befejezni lehessen. És az alább leírt módon kell fizetni. Azaz, amikor elkészítette az említett templom, a mellékhajók, támpillérek, előcsarnokok és torony alapjait, megfaragta és elhelyezte a lábazati köveket és a szintet s a falakat addig a magasságig kívül-belül, ahogyan ezt jól és kellően kell csinálni, kapnia kell 6 fontot, 13 sterlinget és 4 dénárt. És amikor az említett William Horwod elhelyezett a lábazati párkány fölött 1 lábat az említett műből kívül-belül, ismét kapjon 151 sterling fizetséget, és így tovább, az említett mű minden lábjáért, miután ezt egészen kidolgozták és elhelyezték, mindaddig, amíg olyan magas nem lesz, amilyennek lennie kell, és ahogyan tervezték, addig a teljes magasságig, amíg az említett épülettest el nem éri a fiálék és a támasztórendszer csúcsát. Miután elhelyezte és fölemelte a tornyot, miután túlhaladt az említett épülettest legmagasabb párkányán, kapjon 30 sterlinget, míg egészen be nem fejezte és ki nem alakította a fent említett módon.

És amikor a művet a fent írt és tervezett módon egészen befejezte, ahogyan lennie kell, s olyan magasan, ahogyan fent megállapodtak az említett megbízottak és az említett William, akkor az említett William Horwod kapja meg teljesen az említett 300 font sterlinget, ha még járna neki, vagy valami megfizetetlenül maradt volna. És az egész építkezés alatt az említett William Horwod sem több, sem kevesebb kőfaragót, kőművest és segédet nem alkalmazhat, és vezetnie és felügyelnie kell az említett munkát, ahogyan a yorki herceg uram parancsolja neki és utasítja őt.

És ha úgy történnék, hogy az említett William Horwod teljesen ki akarná fizetni valamennyi vagy egy munkását, akkor az építkezés írnoka fizessen neki a jelenlétében az említett William Horwod kezébe annyit, amennyi a munkásokat megilleti.

És a fent említett munka egész idején a kőműveseket neki kell kiválasztania és felvennie, mivel említett uram által neki kell rendelkeznie az említett munka vezetésével és felügyeletével. Ezeket az említett William Horwod kezével kell fizeni a fent írt és említett formában és módon. És ha úgy esnék, hogy az említett William Horwodnak valamikor panasza lenne, és azt mondaná, hogy az említett két kőműves vagy valamelyikük nem lenne hasznos, sem megfelelő munkás uram szolgálatában, akkor ezeket a grófság kőfaragómestereinek felügyeletével {311} le kell váltani, és másokat kell választania annak, aki említett uram rendeletére és parancsából irányítja az említett munkát.

És ha úgy történnék, hogy az említett William Horwod nem fejezné be az említett munkát ésszerű időn belül, amelyet világosan meghatároz számára uram vagy az ő tanácsa, az ebben a szerződésben fent írott és meghatározott módon, akkor uram parancsára vettessék börtönbe, és minden ingó és ingatlan javai álljanak említett uram rendelkezésére.

Ennek stb. tanúsítására az említett megbízottak és az említett William Horwod e szerződésre kölcsönösen rányomták pecsétjüket stb. Szeptember 24. napján, Anglia meghódításától számítva a VI. Henrik király urunk uralkodásának 13. évében.

(Douglas KNOOP–G. P. JONES, The mediaeval Mason, Manchester–New York, 1962, 245 skk., App. II/4)

Enguerrand Charonton (Quarton) szerződése

Villeneuve-les-Avignon, 1453. április 24.

Enguerrandus Quarton[680] mester, a lyoni egyházmegyéből, festő, avignoni lakos megegyezett és szerződött Jean de Montagnac pappal, […] hogy egy oltártáblát fest oly módon, formában és tartalommal, amint valamely pontonként részletezett papír összefoglalja és leírja, melyet nekem átadtak, s mely szó szerint itt következik:[681]

Itt következik annak az oltártáblának a leírása, amelyet Jehan de Montagnac úr készíttet Enguerrant festőmesterrel, hogy azt a villeneuve-les-avignoni karthauziak templomában helyezzék el, a szent város oltárára.

Először is lennie kell ott a paradicsom formájának, és ebben a paradicsomban legyen a Szentháromság, és az Atya és a Fiú között ne legyen semmi különbség; és a Szentlélek, galamb formájában, s előtte Miasszonyunk, ahogyan Enguerrand mester a legjobbnak látja; s e Miasszonyunknak fejére a Szentháromság tegyen koronát.

Továbbá a ruhák legyenek gazdagok; Miasszonyunké legyen kék damasztkelméből, az említett Enguerrant mester tetszése szerint mintázva, s a Szentháromság körül keruboknak és szeráfoknak kell lenniük.

Továbbá Miasszonyunk oldalán legyen Gábriel angyal angyalok sokaságával, és a másik oldalon Szent Mihály, szintén angyalok akkora sokaságával, ahogyan az említett Enguerrant mester legjobbnak látja.

Továbbá a másik oldalon Keresztelő Szent János, más pátriárkákkal és prófétákkal, az említett Enguerrand mester tetszése szerint.

Továbbá a jobb oldalon legyen Szent Péter és Szent Pál a többi apostol csoportjával.

Továbbá Szent Péter oldalán legyen egy vértanú pápa, akinek a feje fölött egy angyal tartja a tiarát, a kardinális diakónusok ruháját viselő Szent Istvánnal és Lőrinccel együtt, s annyi más szent vértanúval, amennyit az említett mester akar.

{312} Továbbá Keresztelő Szent János oldalán legyenek a hitvallók, azaz Szent Gergely pápa alakjában, mint fent, és két bíboros szent, egyik öreg, másik fiatal, és Szent Agricolus[682] és Szent Hugó püspök,[683] Szent Hugó karthauzi öltözetben, s más szentek, az említett Enguerrand mester tetszése szerint.

Továbbá Szent Péter oldalán legyen Szent Katalin és a két Mária, Jakab felesége és Salome, mindegyik tartsa kezében, amit tartania kell, más özvegyekkel együtt, ahogyan az említett Enguerrand mesternek tetszik.

Továbbá legyenek a fent említett paradicsomban a világ minden rendjéből valók, az említett Enguerrand mester tetszése szerint.

Továbbá a mondott paradicsom fölött legyen az ég, rajta a nappal és a holddal, a fent említett Enguerrand mester tetszése szerint.

Továbbá az ég után a világ, melyen Róma városa egy részének kell mutatkoznia.

Továbbá napnyugat felől legyen a római Szent Péter templomának formája, és a mondott templom előtt, a kijáratnál egy réz fenyőtoboz,[684] és onnan nagy lépcsőn át lehet lejutni egy nagy térre, amely a Szent Angyal hídjára vezet.

Továbbá a fent említettnek bal oldalán legyen Róma falának egy része és a másik oldalon mindenféle emberek házai és boltjai, s az említett tér hátterében a Szent Angyal vára és egy híd a Tiberisen, amely az említett Róma városába vezet.

Továbbá az említett városban sok templom van, közöttük a Santa Croce di Gerusalemme, ahol Szent Gergely misét mondott, és megjelent neki a mi Urunk a Pieta formájában,[685] s ebben legyen megfestve ez a történet a fent említett Enguerrand mester tetszése szerint, s ebben a jelenetben legyen ott Szent Hugó, a karthauzi, amint más főpapokkal együtt segédkezik Szent Gergelynek, a fent említett Enguerrant mester tetszése szerint.

Továbbá Rómán túl látsszék a Tiberis, amint a tengerbe torkollik, és a tengeren legyen néhány gálya és hajó.

Továbbá a tengeren túl legyen Jeruzsálem egy része: először is az Olajfák hegye, ahol legyen az Úr keresztje, és ennek lábánál legyen egy imádkozó karthauzi; s egy kicsit távolabb legyen az Úr síremléke, és fölötte egy angyal, amint ezt mondja: „Nincs itt, feltámadt, íme, az a hely, ahova tették.”

Továbbá az említett síremlék lábánál legyen két imádkozó; jobb felől a Josaphat völgye, két hegy között; ebben a völgyben egy templom, ahol Miasszonyunk síremléke van, és egy angyal, amint ezt mondja: „Felvétetett Mária a mennyei ágyasházba, amelyben a királyok királya a csillagos trónuson székel”, s egy imádkozó ennek a síremléknek a lábánál.

Továbbá baloldalt legyen egy völgy, amelyben legyen három egyforma alak, mind a háromból áradjanak ki napsugarak; s legyen ott Ábrahám, amint kilép a sátrából, s imádja a mondott három személy, szólván: „Uram, ha kegyelemre találtam szemedben, ne menj el szolgád mellett, ülj le, hozok egy kis vizet, és megmosom lábaidat.”

Továbbá a másik hegyen legyen Mózes a juhaival és egy fiatal gyermek, amint dudán játszik, és itt jelenjék meg Mózesnek a mi Urunk tűz képében egy {313} csipkebokor közepén, s a mi Urunk mondja: „Mózes, Mózes”, s Mózes válaszolja: „Itt vagyok.”

Továbbá jobb felől legyen a purgatórium, ahol az angyalok örvendeznek látván azokat, akik innen a paradicsomba mennek, míg az ördögök igencsak bánkódnak rajta.

Továbbá a bal oldalon legyen a pokol, és a purgatórium s a pokol között legyen egy hegy, s a hegynek a purgatórium felőli oldalán legyen egy angyal, amint erősíti a purgatóriumi lelkeket, és a pokol felőli oldalon legyen a hegyen egy nagyon rút ördög, hátat fordítva az angyalnak, és némely lelkeket a pokolba vetve, ezeket más ördögök gyötrik.

Továbbá a purgatóriumban és a pokolban legyen minden rend, a fent említett Enguerrand mester tetszése szerint.

Továbbá a mondott oltár teljesen tiszta olajfestékkel készüljön, és az azúr finom akrai[686] azúr legyen, kivéve, hogy amit a szegélyen alkalmaznak, az legyen finom német azúr, és az arany, amit használ, akár a szegélyen az oltár körül, legyen finom arany.

Továbbá Enguerrand mester mutassa meg minden tudását a Szentháromságban és a szent Szűz Márián s a többin lelkiismerete szerint.

Továbbá az oltártábla hátoldala legyen megfestve finom krepdesin damaszt módjára, liliomokkal mintázva.[687]

Ugyanazon Enguerranus mester megígérte, hogy elvégzi ezt […] a következő Szent Mihály-naphoz egy évre, 120 forint áron, melyből elismerte, hogy megkapott 40 forintot. János úr pedig megígérte, hogy a fennmaradó részt a következőképpen fizeti meg Enguerrand mesternek: 20 forintot, amikor a festő elkészíti az említett mű felét, 40 forintot aszerint, ahogyan dolgozik, és munkája arányában, és a hátralevő 20 forintot, mihelyt az említett művet befejezi és elhelyezi az említett karthauzi templomban.

Kelt Jean de Brie fűszerkereskedő házának patikájában.

(P. PANSIER, Les peintres d’Avignon aux XIVeme et XVeme siecles. Bibliographie et Documents, Avignon, 1934, 83 skk., 3. sz.)

Hans Stethaimer szerződése

Schwabisch Hall, 1453. április 25.

HANS STETHAIMER: A LANDSHUTI ST. MARTIN FŐOLTÁRA HÁTOLDALÁNAK REKONSTRUKCIÓJA

Én, Hanns Stethaymer[688] mester, landshuti kőfaragó, festő és építőmester, vallom a magam és minden örökösöm nevében, hogy én egy oltár tervét előterjesztettem és bemutattam Hall im Inntal városa becsületes, tekintetes és bölcs Tanácsának. És az említett terv alapján az előbb említett tanács Symon Laubingerrel, a templom prépostjával egyetemben egyezséget kötött velem egy oltártáblára a halli Szent Miklós-templomban a Krisztus teste-oltárra. Ennek az oltártáblának meg kell felelnie az említett oltárra széltében, magasságában és minden méretével, és a táblát is el kell készítenem, minden részletében a terv szerint, ahogyan megbeszéltük és jelöltem a terven; és 26 domború és egészen kifaragott képet kell {314} számolni, valamint 3 figurát a kereszten;[689] többet csinálhatok, de kevesebbet nem. Fel is kell díszítenem a táblát, ahol ez szükséges, finom laparannyal, nem pedig más, matt vagy festett arannyal. És a táblának különösen belül kell díszesnek lennie, és alul, a koporsóval, kívül, elöl és hátul pedig díszesen festve a figurákkal, ahogyan azok a terven vannak rajzolva, jó olajfestékkel, tiszta firnisszel. És a terv le van pecsételve a tiszteletreméltó és bölcs Jeronimus Nuzennek, ez idő szerint a tanács szószólójának pecsétjével. Abban is megegyeztünk, hogy ha valamiről elfelejtkezném vagy nem lenne említve, de a munkához tartozik, azt pótolni kell. Nekem kell a tábla minden részét csinálnom, arannyal és festékekkel együtt, s mindennel, ami hozzá tartozik, hogy engem Isten megfizessen és becsületem legyen, a fent említett templomnak és az egész városnak pedig haszna. És az oltártábláért én, Hanns mester vagy örököseim, az említett Hall im Inntal városának tartozom felelősséggel, és Szent Miklós említett oltárára a magam költségére és kockázatára helyezem fel. És az említett oltárért minden részletével együtt nekem 600 rajnai forintot ígértek, ahol azonban jobban csinálom, és túllépem 50 forinttal vagy akár 100 forinttal, azt is meg kell nekem adniuk, de az oltártábla 700 forintnál többe nem kerülhet. Abban is megegyeztünk, hogy nekem, Hanns mesternek vagy örököseimnek a táblát [14]54. pünkösdjén fel kell helyeznünk az említett oltárra. És amikor én vagy az örököseim felállítottuk a táblát, az említett templom prépostja hozasson egy halli mesterembert és hozzá egy vagy két közembert. És ugyanígy nekem vagy örököseimnek is ki kell jelölnöm egy itt lakót, hogy megegyezzenek egy itteni szakértőben. És becsüljék fel a táblát minden munkája szerint, vajon megér-e 600 forintot, ha nem érne annyit, becsüljék annyira, amennyit ér, ha azonban jobb lenne, mondjanak többet, 650 vagy 700 forintig, és nem azon túl. És amikor ezt kimondják, akkor nekem, fent említett Hanns mesternek vagy örököseimnek 200 forintot kell kifizetni a tábláért, ha pedig többet akarnak, ezt is megtehetik hűségesen és biztosan. És amennyivel az említett tábláért az említett templom és prépost azután adósom marad, azért nekem vagy örököseimnek évente 100 forintot kell adniuk itt Hall im Inntalban, és pénztartozásomat szükség szerint {315} fedezniük kell egy váltóval. Valamennyi fent írt dolgok valódiságának, helytállóságának elismerésére és azért, hogy meg ne szegessenek, hanem mindenben betartassanak, én, fent említett Hanns Stethaimer mester magam és minden örökösöm nevében adtam a fent említett Simon Laubinger ez idő szerinti prépostnak és Hall im Inntal Szent Miklós-temploma valamennyi ez után következő prépostjának ezt a nyílt levelet, megpecsételve pecsétemmel, amelyet az írás végére nyomtam. Kelt a Krisztus születése utáni 1453. évben, Szent Márk evangelista napján.[690]

(Th. HERZOG, Hanns von Burghausen, Landshut, 1958, Urkunde E, 76 sk.)

Nikolaus Gerhaerts von Leiden kötelezvénye

Strassburg, 1464. június 14.

A STRASSBURGI ÚJ KANCELLÁRIA PORTÁLJÁNAK KÉTFÉLE REKONSTRUKCIÓJA WILM ÉS RECHT JAVASLATA SZERINT

Én, Niclaus von Leiden, strassburgi szobrász megvallom és nyilvánosságra hozom ezzel a levéllel, hogy én Strassburg városa becsületes, tekintetes és bölcs polgármesterének és tanácsának, kedves uraimnak az ő új kancelláriájukon egy kőfaragómunkát csináltam városuk címerével és más díszekkel, és a fizetséget ezért megkaptam az ő kegyelmük szerint; ugyanazon uraim velem az én jó tudomásommal és akaratommal kegyesen megegyeztek, hogy kezembe fizetnek kétszázhúsz forintot, és ezenfelül tíz forintot ajándékoznak a feleségemnek, és a legényemnek négy forintot, és ezt nekem, feleségemnek és legényemnek is, mindenkinek, amennyi megillette, megadták és megfizették. Ezzel jól megelégszem {316} a magam és enyéim minden munkájáért és költségéért, amim csak volt az említett munkán, vagyis Strassburg városa új kancelláriájának építésén. Mindehhez én még megígértem a magam és örököseim nevében, hogy a fent említett munkáért felelősséget viselek a legközelebbi húsz évben, azzal a feltétellel, hogy ami hiba most van a művön, ezeket a hibákat a magam költségére és haladéktalanul helyre kell hoznom. Ha pedig megtörténnék, hogy ugyanez a mű a nyári hőségtől vagy a téli hidegtől, hótól vagy esőtől egy vagy több részében károsodnék, én ugyanezen húsz évben ezeket a hibákat tartozom javítani és helyrehozni, és ezért már semmilyen bért vagy költséget semmiképpen sem követelhetek vagy igényelhetek, kivéve, ha a művet zivatar, jégeső, villámcsapás vagy az említett négy ponton kívüli más szerencsétlenség károsítja meg. Ha akkor az említett uraimék velem akarnák helyrehozatni ezeket a károkat, engedelmesen meg kell tennem, annyiért, amennyit gondolnak, s meg kell elégednem azzal minden kifogás és vonakodás nélkül. Ennek elismeréseként e levélre függesztettem a saját pecsétemet. Kelt a Szent Vitus és Modestus napja előtti csütörtökön, amikor Krisztus születése után az 1464. évet számláljuk.

(O. WERTHEIMER, Nikolaus Gerhaert, seine Kunst und seine Wirkung, Berlin, 1929, 93)

Szerződés Michael Pacherral

Bozen-Gries, 1471. május 27.

Mi, alulírott […] griesi lakosok, a tekintélyes és bölcs Konrad Lerhueber, ez idő szerint Bozen polgármestere és az ugyanott lakó Thomas Hafner mester jelenlétében megállapodást és szerződést kötöttünk a tiszteletre méltó és bölcs Michael Pacher[691] mester, brunecki festővel egy oltár munkájáról a griesi Boldogságos Asszonyunk plébániatemplomába, amelyet ott kell csinálni hasznosan, szakszerűen és egészen alkalmasan. Szerződtünk vele negyedfélszáz berni márka jó merani pénzért. És amikor a mű elkészült és a helyére került, ahogyan fent meghatároztuk, és megesnék, hogy az említett griesiek és Michael mester között valami vita keletkeznék, és nem tudnának egymás közt megegyezni, akkor mind a két fél fogadjon két-két tisztes embert, aki ért az ilyen munkához, és egyezzenek meg egy ötödikben, és ezeknek meg kell kísérelniük, hogy jóindulatúan eldöntsék, amin vitatkoznak. És amit ezek aztán elhatároznak, utána vonakodás nélkül ahhoz kell ragaszkodni, és abban kell maradni. Továbbá még megegyeztek abban, hogy a mesternek a művet körülbelül négy év alatt el kell készítenie és felállítania. Továbbá megegyeztek abban, hogy amikor a mester a művet felállítja és aranyozza, a griesieknek kell az élelmét adniuk, ahogyan ez ilyen emberhez illik. Továbbá megegyeztek abban és szerződtek, hogy a griesi prépost Michael mesternek fizessen a következő böjt közepén ötven márkát és azután minden év böjtjének közepén harminckét márkát, amíg telik a fent említett összegből, ahogyan eldöntötték és elhatározták, hiánytalanul. Továbbá először is, alul a koporsóban[692] legyen négy faragott mellkép: Szent Balázs, Szent Lénárd, Keresztelő {317} Szent János meg Szent Vigilus és a koporsó szárnyain belül Szent Wolfgang és Szent György faragott képe és a szárnyakon kívül Szent Borbála és Szent Katalin. És fent az oltárban[693] Boldogasszonyunk koronázása mindenestül olyan módon, ahogyan a bozeni Boldogasszonyunk plébániatemplomának oltárán áll,[694] két oldalán pedig Szent Mihály és Szent Erazmus. Továbbá a szárny belső oldalán faragott képek: Boldogasszonyunk szülése karácsonykor és a szent Háromkirályok. A másik szárnyra Miasszonyunk üdvözlése és Miasszonyunk halála. Továbbá az egyik szárnyra kívül legyen festve az Olajfák hegye és drága Urunk ostorozása, a másik oldalon pedig a feszület és drága Urunk feltámadása. Továbbá az oltár belsejében a hátsó falon legyen laparany. A szárnyak háttere legyen kék színű. Továbbá az oltár sarkain[695] egyik oldalon Szent Sebestyén, másikon Szent Flórián. Továbbá fent, a tabernákulumban[696] egy feszület Miasszonyunkkal és Szent Jánossal, és a feszület fölötti tabernákulumban egy Mária-szobor a gyermekkel. Továbbá, ami vasmunkára a mesternek szüksége van a műhöz, azt a prépostoknak kell fizetniük. Mikor ennek a műnek készítésére vele szerződtek, foglalóként és nagyobb biztonság okából kapott tíz rajnai forintot. Én, a fent említett Michael Pacher állhatatosan arra kértem a tekintetes és bölcs Konrad Lerhuber, ez idő szerinti bozeni polgármestert, hogy a maga és utódai nevében saját pecsétjét nyomja ide.

Kelt Bozenban, az Úr 1471. évében, Orbán napja utáni hétfőn.

(Oscar DOERING, Michael Pacher und die Seinen, Mönchen-Gladbach, 1913, 31)



[669] A szerződésnek – igen erősen ingadozó helyesírással feltüntetett nevekkel jelzett – szereplői a tervező, Jacquenez d’Anchin, a művészetéről híres kolostorból, továbbá a kivitelező: a helyi ötvös, Jacquenez de Nivelles és Nicolas de Douay.

[670] Szent Péter ábrázolásával vert louvaini pénz.

[671] Ötvös súlymérték.

[672] Jean Pépin de Huy a forrásokban 1311–1329 között fordul elő. Flamand származású volt, Párizsban első említése idején már polgárjoga van, s ott kőfaragóként működik. A rá vonatkozó források mind Mahaut d’Artois által megrendelt s műhelyével együtt kivitelezett munkáira vonatkoznak. Ezek többsége a grófnő hozzátartozóinak síremléke, 1329-ből való a gosney-i karthauzi női kolostor számára rendelt Madonna-szobor.

[673] Mahaut (Mathilde), Artois grófnője (1302–1329), II. Róbert gróf és Anicie de Courtenay leánya, 1284-ben IV. Ottó burgundi gróf felesége. 1302-ben, amikor atyja a kortrijki csatában elesett, Artois-t örökölte (és unokaöccse, Robert d’Artois ellenében megtartotta), majd Burgundia is őrá szállott.

[674] XXII. János pápa (1316–1334).

[675] Pietro Lorenzetti.

[676] Guido Tarlati püspök (1321–1330); síremléke az arezzói dómban Agostino di Giovanni műve.

[677] Aranyfüst; egy forintos érméből vert száz levél.

[678] Libra = líra.

[679] Ulrich von Ensingen először 1392-ben köt szerződést Ulm tanácsával, de már az előző évben nyoma van a dóm annaleseiben annak, hogy Milánóba hívták. 1394-ben valóban odautazott, de a Jean Mignot-val folytatotthoz hasonló viták után 1395-ben kiadták az útját. 1399-ben Ulmmal párhuzamosan a strassburgi Münster építkezésének vezetését vállalja, annak északi tornyát tervezi és építi. 1400-tól Esslingenben is dolgozik. 1418-ban halt meg.

[680] Nevének írásmódja váltakozik: Charonton vagy Quarton. 1410 táján születhetett, Avignonban 1447-től kezdve dolgozott, 1461-ben említik utoljára. Az oltár, amelyre a szerződés vonatkozik, 1454-ben elkészült, jelenleg a villeneuve-les-avignoni Hospice-ban őrzik.

[681] A francia nyelvű oklevelet másoló közjegyző latin nyelvű bevezetése.

[682] Avignoni helyi püspökszent.

[683] Hugó (1135 körül–1200), 1186-tól lincolni püspök. A Grande-Chartreuse-be 1160-ban lépett be.

[684] A régi San Pietro előcsarnokában a kúton állott antik bronzmű; ma a vatikáni palota udvarán (Cortile della Pigna).

[685] A Santa Croce di Gerusalemme kegyképe az Imago pietatis ikonja.

[686] Azaz keletről származó, acrai közvetítéssel beszerzett lapis lazuli.

[687] Az eredeti eddig francia nyelvű, itt ismét az oklevelet szerkesztő jegyző szövege következik. – Figyelemre méltó: a szerződéskötés ideje Szent György-nap (mint a következő, egy nappal később kelt schwabisch-halli oklevélé is); a határdátumok Szent Mihály-napiak.

[688] Hosszú ideig keveredtek az irodalomban két mester adatai. Az idősebb Hans von Burghausen építész (1350–1360 táján–1432, Landshut), akit gyakran összetévesztettek a részben ugyanabban a körben dolgozó Hans Stethaimerrel (valószínűleg a fiával), aki kőfaragó és festő volt. Oklevelek 1441-től 1459-ig említik.

[689] Keresztrefeszítés-csoport, nyilvánvalóan feszülettel, Máriával és János evangelistával.

[690] A halli oltárból csak a kőstipes áll; ez a XVII. században barokk felépítményt kapott. Valószínű, hogy az elveszett oltártábla mintaképe a landshuti Martinskirche ma is látható oltára volt, mely 1424-ben készült, s valószínűleg Hans Stethaimer korábbi műve volt.

[691] A dél-tiroli Bruneckben (Brunico, Olaszország) írott forrásokban először 1467-ben szerepel; de már 1462–1463 óta készült művekben feltételezhető a részvétele részben a stílus, részben szignatúra alapján. 1471-től készíti a bozen-griesi plébániatemplom főoltárát, amely hiányos állapotban maradt fenn. 1471–1481 közötti munkája a St. Wolfgang-i plébániatemplom oltára. 1481–1484 között a bozeni plébániatemplom azóta elveszett Szent Mihály-oltárát, 1484–1498 között a salzburgi Franziskanerkirche főoltárát készítette (ebből csak a Madonna a gyermekkel van meg). Salzburgban, 1498-ban halt meg.

[692] Sarch: a szárnyasoltár predellája.

[693] Tafel: az egész oltárra is vonatkozik; itt a szekrényt jelenti.

[694] Hans von Judenburg 1422-ben készített oltára, a Mária koronázása-csoport a nürnbergi Germanisches Nationalmuseumban.

[695] A szekrény két oldalán, konzolon álló figurák, ún. Schreinwarter . Alkalmazásuk a késő gótikus délnémet szárnyasoltárok egyik jellegzetessége.

[696] Az oltár oromzatának baldachinkonstrukciója.