Ugrás a tartalomhoz

A középkori művészet történetének olvasókönyve

Marosi Ernő (1940–)

Balassi Kiadó, Magyar Képzőművészeti Főiskola

SZÁMADÁSKÖNYVEK

SZÁMADÁSKÖNYVEK

Prága

A IV. Károly német-római császár és az első prágai érsek, Ernst von Pardubitz által 1344-ben alapított Szent Vitus-székesegyház építkezésének heti elszámolásait tartalmazó számadáskönyvek az 1372–1378 közötti évekből maradtak ránk, amikor az építőmester Peter Parler volt. Ez az időszak az építkezésnek mind technikai, mind művészi tekintetben döntő szakasza: a szentély épülete befejezéséhez közeledik, s rajta kibontakoznak a nagy építőmester művészi újításai. Ekkor nyeri szobrászi díszítését a kórus is. Az elszámolásokból kitűnik, hogy 1372-ben a székesegyház déli kereszthajó-homlokzatának lépcsőtornyán dolgoztak, majd 1373–1376 között a szentély főhajójának boltozását készítik elő és végzik el, nyugatról, a diadalívtől kezdve, kelet felé haladva. Az elszámolások latin nyelvűek, többnyire latinos formában használt német és cseh kifejezésekkel (főleg építészeti és technikai szakkifejezésekkel), amelyek – éppúgy, mint a nevek – betekintést engednek a soknyelvű műhely mindennapjaiba.

A tizedik vasárnap, amelyen azt éneklik, hogy „Dum clamarem” [1372. augusztus 1.]:

Az építőmesternek[697] 56 garas fizetve, a pallérnak 20 gr fizetve.

Wieczemilnek 6 gr fizetve, a páholyszolgának 4 gr fizetve.

A 75 szolgának egész heti munkáért fejenként 1 gr, összesen 75 gr fizetve.

Az ácsnak 20 gr fizetve, társának 5 napra 15 gr fizetve.

{318} A kovácsnak élezésért 16 gr és egy sínért 1 1/2 gr fizetve.[698]

4 elhelyezőnek fejenként 20 gr, összesen 80 gr fizetve.

1 kőművesnek 15 gr fizetve.

Továbbá tojásokra a drágaköveknek[699] habarccsal való elhelyezésére a Szent Vencel-kápolnában kiadtunk 38 garast.

Továbbá a segédeknek, akik az említett drágaköveket elhelyezték, ahogy alulírva következik:

Maysner[700] 4 napra 16 gr fizetve

Wierzpurger 4 napra 15 gr fizetve

Heinrich 2 napra 8 gr fizetve

Regenspurger 2 napra 8 gr fizetve

Fridlin 2 napra 7 gr fizetve

Welflin 2 napra 7 gr fizetve

István 2 napra 6 gr fizetve

Péter 2 napra 6 gr fizetve

Szent Vencel kápolnájára összesen: 111 gr.

A kőfaragópáholyban:

Ticznek vannak kisebb barátkövei 4 gr-ért és egy negyedik, nagyobb 5 gr-ért és van egy 7 gr-os csatorna-pillérje brandisi kőből, 1 1/2 öl; összesen 27 gr, fizetve.

Mihálynak van egy vimpergája 10 gr-ért, fizetve.

Grucznak van 3 kisebb barátköve 4 gr-ért, összesen 12 gr, fizetve.

Benessawernek 18 garasos lezáró köve van: 2 hüvelyk híján 3 negyed, összesen: 12 gr fizetve.

Péternek 2 gr-os kisebb ablakosztóból van 1/4 híján 3 öl és 8 pecuniás kváderből 2 öl, összesen 6 gr és 10 p fizetve.

A páholyban összesen 68 gr és 4 p, mert a kőfaragók a Császár Úr parancsára Szent Vencel kápolnájában dolgoztak, ahogy előbb említettük.[701]

A brandisi kőszállítónak:

Zelenieczi Jeskónak 3 kocsiért 16 gr fizetve

Brandisi Vitkónak 3 kocsiért 14 gr fizetve

Zelenieczi Mihálynak 5 kocsiért 22 1/2 gr fizetve

Prágai Henczlicónak 4 kocsiért 19 gr fizetve

Nehvizdi Mártonnak 1 kocsiért 4 gr fizetve.

Costeleczből:

Lethnani Tamásnak 6 kocsiért 31 gr fizetve

Costeleczi Prokoppnak 6 kocsiért 28 1/2 gr fizetve

Martini Jánosnak 1 kocsiért 5 1/2 gr fizetve.

Ezek töréséért 16 gr fizetve.

Továbbá rostáért, ládáért és kosárért kiadtunk: 2 gr-t.

E héten mindösszesen: 10 sexaginta, 46 garas és 4 p.

{319} 1373. április 3.:

Henriknek Szent Vencel szobrán 5 napi munkáért 30 gr fizetve.[702]

A második vasárnap, amikor a „Misericordiá”-t éneklik. Ugyanazon a napon Fülöp és Jakab napja [1373. május 1.]: [703]

Az építőmesternek 56 gr fizetve, a pallérnak 20 gr fizetve.

Wieczemilnek 6 gr fizetve, a páholyszolgának 4 gr fizetve.

Továbbá 64 szolgának fejenként 10 p, összesen 53 gr és 4 p fizetve.

Továbbá az ácsnak 20 gr és 4 segédjének 1/2 sexaginta fizetve.

Továbbá a kovácsnak élezésért 8 gr, valamint a gargolnak nevezett nagy zárókő eltöréséért 2 1/2 gr fizetve, valamint 3 sínért 4 gr fizetve.

Továbbá 4 elhelyezőnek 44 gr fizetve.

Továbbá 2 kőművesnek 15 gr fizetve.

Továbbá a szolgáknak, akik az ólmot öntötték, 8 gr fizetve.

A kőfaragópáholyban:

Higlnek 3 gr-os párkányból van 4 öl, valamint 1 gr-os kis csatornából 5 1/2 negyed, összesen 13 gr és 5 p fizetve.

Wierczpurgernek van 2 fiáléja 8 gr-ért, valamint kis gyámkő 8 gr-ért, összesen 16 gr fizetve.

Haumannak van kis gyámköve, 8 gr fizetve.

Alffnak van gyámköve 8 gr-ért, és egy mellvéd 12 gr-ért, összesen 20 gr fizetve.

Friedellnek van egy mellvédje 10 gr-ért, fizetve.

Grucz: gyámkő 6 gr-ért, van 1 öl és 2/3, összesen 10 gr fizetve.

Andernochnak van gyámköve 8 gr-ért, továbbá van mellvédpillérje 17 gr-ért, összesen 25 gr fizetve.

Maysnernek van gyámköve 8 gr-ért, fizetve.

Nicussnak hasonló köve van 8 gr-ért, fizetve.

Waclawnak is ilyen köve 8 gr-ért, fizetve.

A páholyban összesen 2 sexaginta, 6 gr és 5 p.

Továbbá Zehroviczi Velcónak 3 nagy kőért fizetve 22 gr.

Továbbá Frenczlinnek 2 tábláért fizetve 4 gr.

Továbbá Wieczemilnek bárdért fizetve 3 gr.

Továbbá zsinórokra Péter mesternek 4 gr fizetve.[704]

Továbbá négy vederért a kőművesmunkához 3 gr fizetve.

Továbbá szögekre és lécekre az elhelyező ívhez[705] 4 gr fizetve.

Továbbá a fűrészelőknek 6 gr fizetve.

Továbbá pallókra és lécekre 58 gr fizetve.

Továbbá Konrád mesternek, a zaci esperességben pénzbegyűjtőnek[706] az egyház érdekében tett kiadásaiért adtunk 1 sexaginta garast.

Továbbá Péter mesternek az elhelyezőkkel, kőművesekkel és más munkásokkal együtt a nagy ív bezárásakor borravaló fejében adtunk 1 sexaginta garast.[707]

{320} Habarcs:

A Hrazaknak nevezett Mixónak 36 kosár habarcsért, egyenként 8 vederrel, egy vedret 14 p-val számolva, fizetve 5 1/2 sexaginta gr.

Továbbá: Jelen Szent György-napig Benes zaci esperes úrnak, az építkezés igazgatójának[708] éves fizetése fejében adtunk 5 sexaginta gr-t.

Továbbá Andrásnak, az építkezés jegyzőjének[709] a jelen határidőig fizetése fejében adtunk 4 sexaginta gr-t.

Továbbá Péter mesternek nyári ruhára a jelen határidőig fizettünk 4 sexaginta gr-t.[710]

Továbbá Vencel ácsmesternek a jelen határidőig 2 sexaginta gr fizetve.

Továbbá Vencel kovácsmesternek nyári ruhára 1 sexaginta gr, hogy szorgalmasabban dolgozzék.[711]

A habarcs az elöljárókkal együtt:

E hét összege, beleértve az elöljárók fizetését és a habarcsot, 31 sexaginta és 51 gr és 3 p.

1376. november 16.:

A páholyban semmi, mivel a királyok sírjain dolgoznak.

1377. augusztus 30.:

Megjegyzés: a Császár Úr rendeletére elkészítettem I. Ottokár cseh király[712] sírját, és Péter mesternek fizettem 15 sexaginta gr-t.[713]

Továbbá a Császár Úr rendeletére gondoskodtam Guta cseh királyné[714] sírjáról a királyok sírjainak lábánál, és Tilmann mesternek a márványkőért fizettem 3 sexaginta gr-t.

Továbbá a szolgáknak és ugyanazon sír más munkásainak fizetve 30 gr.

(A dómépítkezés számadáskönyvei: Joseph NEUWIRTH, Die Wochenrechnungen und der Betrieb des Prager Dombaues in den Jahren 1372–1378, Prag, 1890, 39–40, 90, 95–96, 264)

Dijon, a Champmol szobrászati munkáinak elszámolásai

1384–1403

1384–1385

– Jean de Marreville-nek,[715] akit urunk kamarásaként és mesterként fogadott fel, a mesterségében végzett munkájáért 243 frank, 8 d.

– Számára, több munkás költségeire és bérére, akik fent említett uram sírján és szükségletein dolgoztak, 1383 novemberének első napjától a következő év októberének utolsó napjáig, ahogyan ez kitűnik egy hosszú pergamentekercsre írt {321} tételekből, valamint az említett Marville bizonyságából és nyugtájából, amelyeket 1385. december 17. napján írt.

Először neki, Philippot Van Erein költségeire és bérére 52 hétre, amennyit dolgozott említett uram sírján és szükségletein, azaz 1384. november 1. napjától 1385. október utolsó napjáig, hetenként 2 frank,103 frank.
Claux Celoistre[716] bérére, 23 hétre, amennyit az említett síremléken dolgozott március első napja óta 2 frankért66 frank.
Gillequin Tailleleu-nek, 22 hétre44 frank.
Taffinnak az említett Gillequin fiának 22 hétre43 frank.
Liefvin de Hane-nak 28 hétre56 frank.
Mant-nak, az említett Liefvin testvérének 28 hétre, heti 1 garassal23 fr 7 gr.
Hennequin Vauclaire és Therrion, a testvére, 23 hétért, hetenként 15 garas56 és fél gr.
A Larmite-nak nevezett Thomassinnak 10 hétért hetente 18 garassal15 fr.
Hennequin Stienne Vouclairnak 8 hétért hetente 10 garassal6 fr 8 gr.

– Jean de Beaumez[717] festőnek, Orriot de Dijonnak, Jehan Gentilhomme-nak, Arnoul Picornet-nak és egy másik munkásnak, aki vele dolgozott Argilly várának kápolnájában.

– Henry de Langres lakatosnak, azokért a zárakért, amelyeket csinált és felszerelt 5 ládára, melyek Jehan de Marville műhelyében vannak, hogy oda helyezzék és ott őrizzék annak a sírnak az alabástromköveit, melyet említett uram számára készít, s a kamrák számára, amelyeket újonnan csináltak az említett Jehan de Marville dijoni házában és szállásán, szerszámok készítéséért az említett Jehan munkásainak, akik a síremléken dolgoznak, és 3 bőrért, amelyekkel befedték az említett Marville kovácsfújtatóját, amit megevett a rozsda.

1389–1390

– Jehan de Marville mesternek és nevezett uram kamarásának, hogy bizonyos festékekre fordítsa annak a síremléknek a színezésére, amelyet nevezett uramnak készít, és hogy bizonyos csiszoló munkásokat hozasson Párizsból Dijonba ennek elvégzésére, fizetve nevezett uram rendeletére és az említett Jehan de Marville április 3-án kelt nyugtájára60 fr.
– Claux Celustre-nek, akit uram írásban felfogadott szobrászává, hogy a fent említett szobrászművességet gyakorolja, olyan fizetéssel és olyan módon, ahogyan a boldogult Jehan de Marville végezte, aki valaha az említett munkán volt az ő mestere, amint nyilvánvaló a Melunben 1389. július 23-án kelt leveléből. Neki, bére fejében, ami naponta 8 garas őmagának, egy segédre, egy másik segédre és egy lóra, 1389. július 23. napjától 1390. április 22., a húsvét utáni napig, neki április 23. napjától október utolsó napjáig128 fr.

– Pierre Beaulneveu-nek 30 napra, amennyit folyamatosan dolgozott az említett Clauxszal szobrászi és más munkákon, amiket nevezett uram számára csinál, 1389. február 6. napjától március 19. napjáig napi 5 garassal számolva.

{322} 1400

– Jean dijoni kereskedőnek 3 kettős, vastag aranyfüstért, amit a karthauzi kolostor nagy kerengőjének közepén lévő kereszt és a test aranyozására kell fordítani24 s. t.[718]
– Claux Sluter kamarásnak, uram mesterének és kőszoborfaragójának arra az adományra, amelyet nevezett uram különös kegyből tett neki részben azokra a jó és kellemes szolgálatokra tekintettel, melyeket ő nevezett uramnak tett az elmúlt időben és napról napra, és reméli, hogy tenni fog az eljövendő időben is, különösen a nevezett Champmol karthauzi kolostorában, ahol éppen elkészített és felállított annak a nagy kerengőjében egy nagy keresztrefeszítést, a hozzá tartozó több szoborral együtt, amelyet tőle az említett uram rendelt, részben hogy segítségére legyen és támogassa azokban a nagy költségekben és küldetésekben, amelyeket 1399 húsvétjától és azóta is állandóan kénytelen volt tenni orvosokra és patikusokra egy súlyos és veszélyes betegsége miatt.[719] Ezért nevezett uramnak Rouenban 1399. november 4. napján kelt rendeletére kifizetve neki60 écu.

1401

– 2 deszkaláda fájára és elkészítésére Claux Celustre, nevezett uram szobrászának házába, hogy abba tegyék a próféták szobrait, amelyeket ennek a Clauxnak a házából kell szállítani a nevezett Champmolba, s melyeket a nagy kerengőben lévő kereszt körül helyeztek el,30 s. t.

1402

– [Az ácsoknak] az állványok elkészítéséért a kereszt körül, amely a nagy kerengő közepén van, és a parlatórium állványaiért, amelyeket azért is készítettek, hogy elhelyezzék a prófétákat a kereszt körül, és Malouelnek[720] is, hogy festhesse az említett keresztet és az említett parlatóriumban is. […] Állvány felállításáért, amit az említett Malouel rendelt csinálni a nagy kerengőben, hogy arról készítsen egy festményt a parlatórium előtti portálra. […] Az említett Malouel fülkéjének elkészítéséért, amikor azokat a szobrokat festette, amelyek a kereszt pillére körül vannak, és Magdolna képét, amely az említett teraszon van […] nyugta 1402. december 17. […] Azért, mert segítettek faládákba helyezni és az említett Champmolba szállítani három nagy kőszobrot, amelyeket Claux Slutre csinált dijoni házában, tudniillik Dávidot, Mózest és Jeremiást.

– [Festékek, arany és olaj beszerzésére] Jean Maluelnek, hogy fordítsa a nagy kerengő közepén lévő kereszt festésére és aranyozására, a 3 prófétára, amelyek a pillér körül vannak, tudniillik Dávidra, Mózesre és Jeremiásra és a 11 angyalra, akik az említett kereszt terasza alatt vannak a 6 próféta között, és Mária Magdaléna festésére is, aki az említett teraszon van, valamint egy bizonyos jelenet festésére és aranyozására, amelyet azon portál fölött festett meg, amelyen át a nagy kerengőből a parlatóriumba megyünk.

{323} – Egy rézdiadém készítéséért és szállításáért Magdaléna szobra számára, amely a teraszon van, és egy szemüvegért Jeremiás próféta számára. Egy nagy fekete márvány síremlék lerakodásáért, amelyet uram hozatott Dynanból[721] az említett Champmolig, hogy ott elkészítsék a sírját, és elhelyezzék az említett templom kórusában a fent említett síremléket, 1402 novemberében.

1403

Aranyfüst, hogy felhasználják bizonyos oltártáblák aranyozására és elkészítésére, melyeket uram rendelt Jehan Malueltől a karthauziak temploma számára. Az említett Jehan Maluelnek Herman de Couloingne[722] festő és aranyozó bérére és költségeire, akit 1401. február 13. napjától maga Malouel fizetett és hozott magával, hogy aranyozza az 5 oltártáblát, és hogy segítsen festeni a kereszten a testet és más szobrokat, amelyek a nagy kerengő pillérén vannak, ahol a mondott [év] február 14-től 1403. Keresztelő Szent János születése napjáig[723] dolgozott.

(DEHAISNES, 622 sk., 661, 792, 796 sk.)

Milánó

(a dómépítkezés évkönyvei:) lásd 145. skk. ll.



[697] Ez időben: Peter Parler.

[698] Az első csoportban az építőpáholy állandó, szerződtetett vezetőiről van szó.

[699] A Vencel-kápolna lábazati részének féldrágakő burkolata, amely a karlstejni Szent Kereszt-kápolna díszítését követi.

[700] Nyilvánvalóan vándorló legény, csak származási helyének jelölésével: meisseni. Alább még: würzburgi, regensburgi is.

[701] Tehát rendkívüli hétről van szó: a kápolna munkáit külön számolták el.

[702] A mestert Heinrich (IV.) Parlerral, Peter mester unokatestvérével szokás azonosítani, az adat, bár rövid időről és viszonylag kis összegről szól, valószínűleg a Vencel-kápolnában álló Parler-jegyes Vencel-szoborra vonatkozik.

[703] Az év és a nyári idény kezdete hagyományosan Szent György napja; a nyári idény vége Szent Mihály-nap.

[704] Peter Parler ezeket a zsinórokat nyilván a tervezéshez, illetve a kitűzéshez használta.

[705] Ív mintaívéhez (zsaluzatához).

[706] Az elszámolás az építkezés pénztárának egyik bevételi forrására utal.

[707] Rendkívüli esemény, rendkívüli kiadás: bokrétaünnep! Minden bizonnyal a szentély diadalív-zárókövének elhelyezéséről van szó, ami a szentély főhajója munkálatainak jelentős előrehaladását jelzi. Az előzőekben elszámolt rendkívüli kiadások részben erre a munkára utalnak.

[708] Benes (Krabice) von Weitmühl, 1355-től az építkezés vezetője (†1375); portrébüsztje a szentély trifóriumgalériáján található. Krónikaíró volt, 4 könyvből álló cseh krónikáját 1372–1374 között írta.

[709] Andreas Kotlík, utóbb (1375–1380) maga is az építkezés vezetője; portrébüsztje a szentély trifóriumgalériáján van.

[710] Péter mester járandóságai a heti 56 garasos béren kívül évente kétszer 4-4 sexaginta garas nyári, illetve téli ruhára, 2 sexaginta tűzifára. Mivel 1372–1373-ban kanonoki házban lakott, valószínűleg szállását is biztosította a szerződése. Saját kezűleg elkészített munkáiért külön díjazták, az általa készített formákhoz az anyagot az építkezés irodája adta.

[711] A szerződtetett vezető mestereknek télen és nyáron járó külön juttatások értéke kifejezi hierarchiájukat. A kovácsnak „buzdításul” juttatott összeg talán elégedetlenség jele?

[712] I. Premysl Ottokár, Csehország hercege: 1192–1193, király: 1197–1230.

[713] E bejegyzés alapján tartják I. Premysl Ottokár síremléke mesterének Peter Parlert: ez egyetlen hiteles szobrászi műve s így minden további attribúció alapja. A viszonylag nagy összegre azért tarthatott igényt, mert e munka nem volt része a szerződésének, hanem külön megrendelés alapján végezte.

[714] 1287-től II. Vencel király felesége, Habsburg-hercegnő (1271–1297).

[715] Jean de Marville, flamand származású szobrász, 1366-ban tűnik fel Lille-ben. 1369-ben francia királyi megrendelésre Rouenban dolgozik, 1372-ben kerül Dijonba, Merész Fülöp herceg udvari szobrászaként. 1383-ban kezdi el Fülöp síremlékét, amelyen Claus Sluter is dolgozott, s amelyet csak 1412-ben fejezett be Claus de Werwe. 1389-ben halt meg.

[716] Claus Sluter, holland származású mester, 1380 táján Harlemből került Brüsszelbe. 1384-ben érkezik Dijonba, ahol Jean de Marville halála után, 1389-ben veszi át a Champmol munkáinak vezetését. Folytatja a Marville által megkezdett műveket: a Champmol portáljának szobrait. 1396-ban kezdi el a Champmol kerengőjének kútját, az ún. „Mózes-kutat”. 1406 januárjában halt meg, munkáit unokaöccse, Claus de Werwe (†1439) folytatta.

[717] Észak-franciaországi eredetű lehetett, először 1361-ben, Valenciennes-ben említik, ahol egy André Beauneveu által helyrehozott régebbi szobrot festett. Párizsban 1375-ben tűnik fel, 1376-ban lesz Merész Fülöp udvari festője. Dijonban halt meg 1396-ban, utódja Jean Malouel.

[718] Sols tournois = tournai-i sous.

[719] Sluter elhatalmasodó betegsége következtében 1404-ben a dijoni St-Étienne-apátságba vonult vissza penzionáriusként.

[720] Jean Malouel (pecsétjének felirata szerint: Johan Maelweel) a Németországhoz tartozó gelderni hercegségből származott. 1396-ban Isabeau de Baviere királyné számára tervezett brokátokat, 1397-ben Jean de Beaumetz utódaként burgundi udvari festő lett Merész Fülöp, majd Félelemnélküli János hercegek szolgálatában. 1415-ben halt meg. Unokaöccsei a Limburg testvérek, akiket először 1402-ben említenek burgundi hercegi szolgálatban.

[721] Síremlékek számára kedvelt anyag a flandriai Dinant-ból való fekete „márvány”.

[722] A festő neve Hermann, származási helye: Köln.

[723] Június 24-ig.