Ugrás a tartalomhoz

A középkori művészet történetének olvasókönyve

Marosi Ernő (1940–)

Balassi Kiadó, Magyar Képzőművészeti Főiskola

16. fejezet - BIBLIOGRÁFIA

16. fejezet - BIBLIOGRÁFIA

Áttekintésünk, mely magában foglalja az 1964-ben közölt bibliográfia felfrissített és bővített változatát, e munka második részének témáit követi.

A középkori művészetre vonatkozó források legfőbb művészettörténeti irodalma:

Franz PIPER, Einleitung in die monumentale Theologie, Gotha, 1867. A művészetre, céljaira, értékelésére vonatkozó nyilatkozatok gyűjteménye az ókeresztény kortól a középkor végéig. A szerző elsősorban teológiai nézőpontból értékeli a forrásokat. Szigorúbban művészetközpontú szempontok szerint osztályozza a forrásokat, közölve kiadásaikat, a velük foglalkozó kritikai és művészettörténeti irodalmat is: Julius von SCHLOSSER, Die Kunstliteratur, Wien, 1924. Műve ma is alapvető, különösen újabb, bővített, olasz nyelvű kiadásában: La letteratura artistica, Firenze–Wien, 1956. A forrásokból nyert tanulságok művészettörténeti értékelésére, a középkori művészet elveinek rekonstrukciójára nézve példamutató műve: Die Kunst des Mittelalters, Wien, 1923. Lionello VENTURI Storia della critica d’arte (új kiadása: Torino, 1964) című munkájának a középkorra – azon belül különösen az itáliai művészetfelfogásra – vonatkozó részei szintén alapvetőek.

A művészettörténeti szemlélet csíráit kutatta a középkori szöveghagyatékban: E. F. VAN DER GRINTEN, Elements of Art History in Medieval Texts, The Hague, 1969.

A legjelentősebb művészettörténeti tárgyú forráskiadványok:

Mindenekelőtt a múlt század végén, Bécsben kiadott, a művészettörténet terjedelmesebb forrásait és egy-egy korszakára vonatkozó rövidebb terjedelmű forrásanyagának gyűjteményeit tartalmazó, Rudolf EITELBERGER, majd Albert ILG professzorok által szerkesztett sorozat említendő: Quellenschriften für Kunstgeschichte und Kunsttechnik des Mittelalters und der Neuzeit. Különösen fontos ennek Neue Folge VII. sz. kötete: Julius von SCHLOSSER, Quellenbuch zur Kunstgeschichte des abendlandischen Mittelalters, Wien, 1896, amely az ókeresztény kortól a XV. század végéig a középkor művészetére vonatkozó legfőbb történeti forrásokból válogat. Reprint kiadása: Hildesheim–Zürich–New York, 1986. Új, bővített kiadása: Julius von SCHLOSSER, Quellenbuch. Repertorio di fonti per la Storia dell’Arte del Medioevo occidentale (Secoli IV-XV), con un’aggiunta di nuovi testi e aggiornamenti critico-bibliografici a cura di János VÉGH, Firenze, 1992. Ezzel a szövegválogatással ellentétben teljes és rendszeres áttekintés a célja másik, ugyanebben a sorozatban megjelent művének: Julius von SCHLOSSER, Schriftquellen zur Geschichte der karolingischen Kunst (Neue Folge, IV), Wien, 1892.

Franciaországra nézve alapvető fontosságú gyűjtemény: Victor MORTET, Recueil des textes relatifs a l’histoire de l’architecture et a la condition des architectes en France au moyen-age. XI-XIIe siecle, Paris, 1911. A könyv főleg az építészet történetére vonatkozó forrásokat tartalmaz, terjedelmes apparátus kíséretében, de nélkülözhetetlen a képzőművészetek és a berendezés történetének ismeretéhez is. Folytatását a szerző halála után Paul DESCHAMPS adta ki: XII-XIIIe siecle, Paris, 1929.

Itáliára nézve hasonlóan átfogó forráskiadványok nincsenek, egyes vidékekre, városokra nézve azonban igen gazdag forrásanyag áll rendelkezésre. Sokat forgatott munka mindenekelőtt Gaetano MILANESI Documenti per la storia dell’arte senese (I–II, Siena, 1854–1856) című, Siena városára vonatkozó munkája. Több hasonló, helyi vonatkozású gyűjtemény is létezik.

Hosszabb források részleteit és rövid töredékeket modern elrendezésben, műfajonkénti és azon belül topográfiai rendben bocsátott elsősorban az egyes emlékek iránt érdeklődő kutató rendelkezésére, de az általános vonások iránt érdeklődők hasznára is: Otto LEHMANN-BROCKHAUS, Schriftquellen zur Kunstgeschichte des 11. und 12. Jahrhunderts für Deutschland, Lothringen und Italien, Berlin, 1938. Ez a forrásgyűjtemény nemcsak a modern Németország, hanem az egész középkori német császári birodalom területének a román kori művészetre vonatkozó emlékanyagát magában foglalja.

Angliáról: Otto LEHMANN-BROCKHAUS, Lateinische Schriftquellen zur Kunst in England, Wales und Schottland von 901 bis zu 1301, München, 1969.

A középkor írásos hagyományának kiadásai főként két nagyszabású kiadványsorozatban találhatók meg. Ezek a Jean-Paul MIGNE által kiadott Patrologiae cursus completus. Series latina és a Monumenta Germaniae Historica Scriptores sorozata.

Kronológiai elrendezésű olvasókönyvként közzétett forrásválogatások: Elisabeth GILMORE-HOLT, A Documentary History of Art, Princeton, 1957, valamint a Sources and Documents in the History of Art Series (szerk. H. W. JANSON); ebben a sorozatban jelent meg: Caecilia DAVIS-WEYER, Early Medieval Art 300–1150. Sources and Documents, 1971; Teresa G. FRISCH, Gothic Art 1140 – c. 1450, 1971.

A középkori művészeti forrásokból magyarul sokáig egyedül ÉBER László Művészettörténeti olvasmányok (Budapest, 1909) című munkájában voltak olvashatók szemelvények.

A középkori esztétika történetének, kialakulásának, sajátosságainak legfontosabb modern összefoglalásai:

Edgar de BRUYNE, Études d’esthétique médiévale, I–III, Brugge, 1946; Rosario ASSUNTO, La critica d’arte nel pensiero medioevale, Milano, 1961 és UŐ, Die Theorie des Schönen in Mittelalter, Köln, 1963. Ezek az összefoglaló munkák a kötetünkben csak vázlatosan bemutatott középkori esztétikatörténetet részletesen tárgyalják, idézett vagy függelékben közölt bőséges szemelvényekkel is megvilágítják, és eligazítanak a legjelentősebb szerzőkre vonatkozó további szakirodalomban. A középkori esztétika problémáinak szintén fontos összefoglalása, szól a művészetfelfogás kérdéseiről is a Momenti e problemi di storia dell’estetica (Milano, 1959) című tanulmánygyűjtemény I. kötetében közölt két cikk: Quintino CATAUDELLA, L’estetica cristiana és Umberto ECO, Sviluppo dell’estetica medievale. Kitűnő újabb áttekintés tőle, aki A rózsa neve című regényében (1980, magyarul Barna Imre fordításában, 1988) e forrásszövegek virtuóz szépirodalmi értelmezését is adta: Umberto ECO, Arte e bellezza nell’estetica medievale, Milano, 1987 (a dtv zsebkönyvsorozatában is: Kunst und Schönheit im Mittelalter, München, 1991).

Újabb áttekintés: Götz POCHAT, Figur und Landschaft. Eine historische Interpretation der Landschaftsmalerei von der Antike bis zur Renaissance, Berlin–New York, 1973; UŐ, Geschichte der Ästhetik und Kunsttheorie von der Antike bis zum 19. Jahrhundert, Köln, 1986.

Magyarul kiadott szövegválogatás: REDL Károly, Az égi és a földi szépről. Források a későantik és a középkori esztétika történetéhez, Budapest, 1988.

A középkori művészet szimbolizmusáról és ennek részletkérdéseiről számos tanulmány jelent és jelenik meg. Mindmáig alapvető azonban Josef SAUER Die Symbolik des Kirchengebaudes… (Freiburg in Breisgau, 1902) című összefoglaló munkája, amely a mindent átfogó szimbolizmus egyes sajátos megnyilvánulási formáit is szépen jellemzi. Fontos még: Lothar KITSCHELT, Die frühchristliche Basilika als Darstellung des himmlischen Jerusalem, München, 1938.

A képzőművészeti ábrázolás értékeléséről fontos összefoglaló megállapításokat tartalmaz: Hubert SCHRADE, Die vor- und frühromanische Malerei, Köln, 1958. A Libri Carolini kérdéseihez: BASTGEN, Das Capitulare Karls des Grossen über die Bilder, Neues Archiv der Gesellschaft für altere deutsche Geschichtskunde, 1910–1911.

A kép középkori felfogásához: K. BAUCH, Imago, 1960; UŐ, Studien zur Kunstgeschichte, Berlin, 1967; H. BELTING, Bild und Kult. Eine Geschichte des Bildes vor dem Zeitalter der Kunst, München, 1990.

A középkori irodalomtörténet kérdéseihez:

Alapvető: Ernst Robert CURTIUS, Europaische Literatur und lateinisches Mittelalter, Bern, 1954. Alapvető rendszerezésük: Max MANITIUS, Geschichte der lateinischen Literatur des Mittelalters, I, Von Justinian bis zur Mitte des zehnten Jahrhunderts, München, 1911 és 19652, II, Von der Mitte des zehnten Jahrhunderts bis zum Ausbruch des Kampfes zwischen Kirche und Staat, 1923 és 19652, III (unter Paul LEHMANNS Mitwirkung), Vom Ausbruch des Kirchenstreits bis zum Ende des zwölften Jahrhunderts, 1931 és 19732.

A középkori „jelentéskutatás” irányzatának irodalmából: Friedrich OHLY, Probleme der mittelalterlichen Bedeutungsforschung und das Taubenbild des Hugo de Folieto [1968, egyéb tanulmányokkal együtt]: UŐ, Schriften zur mittelalterlichen Bedeutungsforschung, Darmstadt, 1977; Verbum et signum. Beitrage zur mediavistischen Bedeutungsforschung Friedrich Ohly zum 60. Geburtstag, überreicht 10. Januar 1974, hrsg. Hans FROMM–Wolfgang HARMS–Uwe RUBERG, München, 1975; Text und Bild. Aspekte des Zusammenwirkens zweier Künste in Mittelalter und früher Neuzeit, hrsg. v. Christel MEIER–Uwe RUBERG, Wiesbaden, 1980; Stil. Geschichten und Funktionen eines kulturwissenschaftlichen Diskurselements, hrsg. v. Hans Ulrich GUMBRECHT–H. Ludwig PFEIFFER, Frankfurt a. M., 1986.

Irodalmi szövegértelmezés és középkori művészet: Edith ROTH, Der volkreiche Kalvarienberg in Literatur und Kunst des Spatmittelalters, Berlin, 1958; F. P. PICKERING, Literatur und darstellende Kunst im Mittelalter, Berlin, 1966.

Mindezek a munkák a maguk rendszere szerint általában azokon a szövegeken alapulnak, illetve azokat a vonatkozásokat tárgyalják, amelyeket a középkori szerzők szempontjából a filozófia, teológia címszavakkal lehet a legpontosabban jellemezni.

Az enciklopédikus irodalom középkori formáiról és fejlődéséről:

Fritz SAXL, Illustrated Mediaeval Encyclopedias, Lectures, London, 1957; C. MEIER, Grundzüge der mittelalterlichen Enzyklopadik. Zu Inhalten, Formen und Funktionen einer problematischen Gattung, Literatur und Laienbildung im Spatmittelalter und in der Reformationszeit, hrsg. v. L. GRENZMANN, K. STACKMANN, Stuttgart, 1984, 467–500.

A Hortus Deliciarum rekonstrukciója: HERRAD OF HOHENBOURG, Hortus Deliciarum, Rosalie GREEN, Michael EVANS, Christine BISCHOFF and Michael CORSCHMANN under the direction of Rosalie GREEN, Reconstruction, London–Leiden, 1979.

Tudományos irodalom, trattatisztika:

Lynn THORNDIKE, A History of Magic and Experimental Science, vol. I–II: During the first thirteen centuries of our era, vol. III–IV: Fourteenth and Fifteenth Centuries, New York, 1923.

Das Buch der Natur von Konrad von Megenberg. Die erste Naturgeschichte in deutscher Sprache, hrsg. v. Franz PFEIFFER, Stuttgart, 1861 – Hildesheim, 1962.

BRUNETTO LATINI, Li livres dou Tresor, édition critique par Francis J. CARMODY, Berkeley–Los Angeles, 1948, repr. Geneve, 1975.

Paulinus Minorita: Bernhard DEGENHART–Annegrit SCHMITT, Marino Sanudo und Paolino Veneto. Zwei Literaten des 14. Jahrhunderts in ihrer Wirkung auf Buchillustrierung und Kartographie in Venedig, Avignon und Neapel, Römisches Jahrbuch für Kunstgeschichte, 14(1973), 1 skk.

A liturgiai irodalom áttekintése: Anton von EUW, Liturgische Handschriften, Gewander und Gerate, Ornamenta Ecclesiae. Kunst und Künstler der Romanik, Katalog zur Ausstellung des Schnütgen-Museums in der Josef-Haubich-Kunsthalle, Köln, 1985, I, 385–414.

A késő középkori esztétika és művészetelmélet fogalmairól: Wolfgang KEMP, Natura. Ikonographische Studien zur Geschichte und Verbreitung einer Allegorie, Diss., Tübingen, 1973; Dieter JANSEN, Similitudo. Untersuchungen zu den Bildnissen Jan van Eycks, Dissertationen zur Kunstgeschichte 28, Köln–Wien, 1988.

A reneszánsz művészetszemlélet és műleírás kezdeteihez: Ernst H. KANTOROWICZ, The Sovereignity of the Artist. A Note on Legal Maxims and Renaissance Theories of Art, De Artibus Opuscula XL. Essays in honor of Erwin Panofsky, New York, 1961, 267–279; Michael BAXANDALL, Guarino, Pisanello and Manuel Chrisolaras, Journal of the Warburg and Courtauld Institutes, XXVIII(1965), 183–204; UŐ, Giotto and the Orators. Humanistic observers of painting in Italy and the discovery of pictorial composition 1350–1450, Oxford, 1971; Götz POCHAT, Natura pulchrior ars? Antikenrezeption in der spatmittelalterlichen Ästhetik, Kunsthistoriker, IV(1987), Nr. 3–4, 22.

Vergerióról: D. ROBEY, Vergerio the Elder: Republicanism and Civic Values in the Work of an Early Humanist, Past and Present, LVIII(1973), 3–37.

Meister Eckhartról: Alois M. HAAS, Meister Eckharts mystische Bildlehre. Der Begriff der repraesentatio im Mittelalter. Stellvertretung, Symbol, Zeichen, Bild, Miscellanea Mediaevalia. Veröffentlichungen des Thomas-Instituts der Universitat zu Köln, hrsg. v. Albert ZIMMERMANN, Bd. 8, Berlin–New York, 1971, 113–138.

AQUINÓI SZENT TAMÁS, A létezőről és a lényegről, fordította és kommentálta KLIMA Gyula, Budapest, 1990.

A középkori művészettechnika irodalmáról:

D. V. THOMPSON, The Materials of Medieval Painting, London, 1936; Bernhard BISCHOFF, Die Überlieferung der technischen Literatur, Artigianato e tecnica nella societa dell’alto medioevo occidentale, Settimane di studio del centro italiano di studi sull’alto medioevo 18, Spoleto, 1971, 267–296; Birgit BÄNSCH, Technische Literatur, Ornamenta Ecclesiae. Kunst und Künstler der Romanik, Katalog zur Ausstellung des Schnütgen-Museums in der Josef-Haubich-Kunsthalle, Köln, 1985, I, 348–351.

THEOPHILUS PRESBYTER, De diversis artibus, ed. C. R. DODWELL, London, 1961; újabb magyar fordítása: A különféle művességekről, ford., bev., jegyz. TAKÁCS Vilmos, Budapest, 1986. Munkájának datálásáról, kritikájáról: BISCHOFF–WAETZOLD–ROOSEN-RUNGE, Quellengeschichtliche Untersuchungen zur Schedula diversarum Artium des Theophilus, Münchner Jahrbuch der bildenden Kunst, 1952–1953; Eckhard FREISE, Zur Person des Theophilus und seiner monastischen Umwelt, Ornamenta Ecclesiae. Kunst und Künstler der Romanik, Katalog zur Ausstellung des Schnütgen-Museums in der Josef-Haubich-Kunsthalle, Köln, 1985, I, 357–362; Bruno REUDENBACH, „Ornatus materialis domus Dei”. Die theologische Legitimation handwerklicher Künste bei Theophilus, Studien zur Geschichte der europaischen Skulptur im 12./13. Jahrhundert, hrsg. v. Herbert BECK, Kerstin HENGEVOSS-DÜRKOP, Frankfurt a. M., 1994, 1–16.

A középkori építészet forrásairól: Nikolaus PEVSNER, The Term „architect” in the Middle Ages, Speculum, 17(1942), 549–562; UŐ, Terms of architectural planning in the Middle Ages, Journal of the Warburg Institute, V(1942); Martin WARNKE, Bau und Überbau. Soziologie der mittelalterlichen Architektur nach den Schriftquellen, Frankfurt a. M., 1976.

Gótikus építészet és skolasztika: Erwin PANOFSKY, Gothic Architecture and Scholasticism, St. Vincent Archabbey, 1951; magyarul: Gótikus építészet és skolasztikus gondolkodás, Budapest, 1986.

A gótikus építőműhelyek és munkaszervezet kérdéseiről a legfontosabb irodalom: Max HASAK, Die romanische und gotische Baukunst, Stuttgart, 1902. A Handbuch der Architektur kötete részletesen foglalkozik az építőmunka szervezeti formáival.

A gótikus építéstechnika kérdéseiről: Pierre du COLOMBIER, Les chantiers des cathédrales, Paris, 1953 és 19732; Jean GIMPEL, The Cathedral Builders, New York–London, 1961; továbbá: Paul BOOZ, Der Baumeister der Gotik, München–Berlin, 1956; John FITCHEN, The Construction of Gothic Cathedrals. A Study of Medieval Vault Erection, Chicago–London, 1961; Roland RECHT, Les batisseurs des cathédrales, Paris, 1973; Dieter KIMPEL, Die Entfaltung der gotischen Baubetriebe, Architektur des Mittelalters, Funktion und Gestalt, hrsg. F. MÖBIUS, E. SCHUBERT, Weimar, 1983.

Az arányosság elméletének fejlődéséről és művészettörténeti jelentőségéről Erwin PANOFSKY, Die Entwicklung der Proportionslehre als Abbild der Stilentwicklung, Monatshefte für Kunstwissenschaft, XIV(1921).

A gótikus építészetelméletről: Hans Richard HAHNLOSER, Villard de Honnecourt, Wien, 1936 és Graz 19722: a vázlatkönyv facsimile-kiadása, igen alapos kritikai apparátussal. Időközben Villard értékelése megváltozott, lásd pédául Robert BRANNER, Three Problems from the Villard de Honnecourt Manuscript, The Art Bulletin, 39(1957), 63–66; UŐ, Villard de Honnecourt, Reims and the origins of gothic architectural drawing, Gazette des Beaux-Arts, 1963, 129–146; Carl F. Jr. BARNES, The Drapery-Rendering Technique of Villard de Honnecourt, Gesta, XX/1(1981), 199–206; bővebben: TAKÁCS Imre, Villard de Honnecourt utazása a művészettörténetben, Ars Hungarica, 1994/1, 15–19.

A geometriai szerkesztések rendszeréről, alkalmazásuk jelentőségéről, statikai fontosságukról: Maria VELTE, Die Anwendung der Quadratur und Triangulatur in der Grund- und Aufrissgestaltung gotischer Kirchen, Basel, 1951. E tárgykörben jelentős kutatásokat végzett CSEMEGI József, A középkori építészet szerkesztési módszerei, Művészettörténeti tanulmányok, Budapest, 1954. – Vö. Konrad HECHT, Mas und Zahl in der gotischen Baukunst, Braunschweig, 1969–1972. A középkori építészetelmélet irodalmához újabban: Francois BUCHER, Architector. The Lodge Books and Sketchbooks of Medieval Architects, I, New York, 1979.

Építészeti szakirodalom: Ulrich COENEN, Die spatgotischen Werkmeisterbücher in Deutschland, München, 1990.

A bécsi mintakönyv első ismertetése: Kurt RATHE, Ein Architekturmusterbuch der Spatgotik mit grafischen Einklebungen, Festschrift der Nationalbibliothek Wien, Wien, 1926, 667–692.

Roriczer könyvének facsimile-kiadása: Das Büchlein von der Fialen Gerechtigkeit, Wiesbaden, 1965.

Lorenz Lechler: Anneliese SEELIGER-ZEISS, Lorenz Lechler von Heidelberg und sein Umkreis, Heidelberger Kunstgeschichtliche Abhandlungen 10, Heidelberg, 1967.

Az olasz trecento művészetelméletéről, történeti felfogásáról alapvető: Julius von SCHLOSSER, Gothik, a Praludien című tanulmánykötetében, Berlin, 1927. Ugyanő készítette el Ghiberti emlékiratainak mintaszerű, a középkor és a reneszánsz művészettörténete szempontjából egyaránt nélkülözhetetlen kritikai kiadását: Lorenzo Ghibertis Denkwürdigkeiten, Wien, 1912. Ezt helyenként a modern kutatás eredményei alapján kiegészíti, illetve helyesbíti Richard KRAUTHEIMER, Lorenzo Ghiberti, Princeton, 1956.

A toscanai protoreneszánsz kérdéseinek modern irodalmából a legfontosabb művek, további bibliográfiával: Millard MEISS, Painting in Florence and Siena after the Black Death, Princeton, 1951 és Erwin PANOFSKY, Renaissance and Renascences in Western Art, Stockholm, 1960.

A középkori költészet fogalomrendszeréről:

Paul GANZ, Der Begriff des „höfischen” bei den Germanisten, Wolfram-Studien IV, hrsg. v. Werner SCHRÖDER, Veröffentlichungen der Wolfram von Eschenbach-Gesellschaft, Berlin, 1977, 16–32; Horst WENZEL, Höfische Geschichte. Literarische Tradition und Gegenwartsdeutung in den volkssprachigen Chroniken des hohen und spaten Mittelalters, Beitrage zur alteren deutschen Literaturgeschichte, Bd. 5, Bern–Frankfurt a. M.–Las Vegas, 1980.

A költői építészeti fantáziákról: Walter BLANK, Kultische Ästhetisierung. Zu Hermanns von Sachsenheim Architektur-Allegorese im „Goldenen Tempel”, Verbum et signum. Beitrage zur mediavistischen Bedeutungsforschung Friedrich Ohly zum 60. Geburtstag, überreicht 10. Januar 1974, hrsg. Hans FROMM–Wolfgang HARMS–Uwe RUBERG, München, 1975.

A középkori történetírás felfogása, műfajai:

Reinhart KOSELLECK, Geschichte, Geschichten und formale Zeitstrukturen, Geschichte – Ereignis und Erzahlung, hrsg v. Reinhart KOSELLECK–Wolf-Dieter STEMPEL, München, 1973, 211–222; Odilo ENGELS, Geschichte III. Mittelalter. Geschichtliche Grundbegriffe, Historisches Lexikon zur politisch-sozialen Sprache in Deutschland,2, Stuttgart, 1975, 610 skk.; Anna-Dorothee VAN DEN BRINCKEN, Mappa mundi und Chronographia. Studien zur imago mundi des abendlandischen Mittelalters, Deutsches Archiv für Erforschung des Mittelalters, 24(1968), 118–1860; Alexander DEMANDT, Metaphern für Geschichte. Sprachbilder und Gleichnisse im historisch-politischen Denken, München, 1978.

Az ezredik év körüli helyzetnek és művészetének elemzése több kitűnő munka tárgya. Közülük a legjelentősebb: Henri FOCILLON, L’an mil, Paris, 1952. Újabban az ezredik évet körülvevő hiedelmekről, a rá vonatkozó történetírói hagyományokról, Raoul Glaber személyéről is: Georges DUBY, L’an mil, Paris, 1967.

A mintaképeknek a középkori építészetben betöltött szerepéről, az eredetiség modern fogalmának hiányáról és a másolás sajátos szempontjairól alapvető Richard KRAUTHEIMER tanulmánya: Introduction to an Iconography of Mediaeval Architecture, Journal of the Warburg and Courtauld Institutes, V(1942). Újabban nagy anyagon elemzi ezt a kérdést: Günther BANDMANN, Mittelalterliche Architektur als Bedeutungstrager, Berlin, 1951.

Az egyházi reformtörekvéseknek a művészetre gyakorolt hatásáról: Werner WEISBACH, Religiöse Reform und mittelalterliche Kunst, Einsiedeln–Zürich, 1945.

Montecassinóról, a kolostor építéstörténetéről és jelentőségéről Dél-Itália művészetében: Émile BERTAUX, L’art dans l’Italie méridionale, I, Paris, 1904. Vö. (Alfanus salernói érsek titulusainak kiadása): N. ACOCELLA, La decorazione pittorica di Montecassino dalle didascalie di Alfano, I, Salerno, 1966, (az építéstörténetről:) Giovanni CARBONARA, Iussu Desiderii. Montecassino e l’architettura campano-abruzzese nell’undicesimo secolo, Roma, 1979; alapvető összefoglaló mű: Herbert BLOCH, Monte Cassino in the Middle Ages, Roma, 1986.

Cluny szerepéről, építéstörténetéről az általa vezetett ásatások számos részletének publikációja után összefoglalóan írt Kenneth John CONANT Carolingian and Romanesque Architecture 800 to 1200 (The Pelican History of Art, Harmondsworth, 1959) című kötetében, amely a romanika építészettörténetének legjelentősebbb modern kézikönyve. Jelentős kutatásokat összegez: Joan EVANS, The Romanesque Architecture of the Order of Cluny, Cambridge, 1938. Újabban: Kenneth John CONANT, Cluny, les églises et la maison du chef d’ordre, Macon, 1968.

A clunyi szerzetesség eszméiről, eredetükről és hatásukról: Yves CHRISTE, Les grands portails romans, Geneve, 1969.

A gótikus művészet forrásairól és irodalmáról kitűnő modern összefoglalás áll rendelkezésünkre: Paul FRANKL, Gothic. Literary Sources and Interpretations through eight Centuries, Princeton, 1960. A szerző ebben a műben mindenekelőtt azzal foglalkozik, hogyan tükröződnek a gótikus stílus sajátosságai a róla írott egykorú forrásokban és tudományos írásokban.

Suger apátnak és Saint-Denis kolostorának művészettörténeti méltatásához: Suger művészeti vonatkozású feljegyzéseinek kritikai kiadása: Erwin PANOFSKY, Abbot Suger on the Abbey Church of St-Denis and Its Art Treasures, Princeton, 1946. Igen fontos bevezető tanulmánnyal és jegyzetanyaggal. A Suger-féle építkezésekről, előzményeikről és sorsukról ad felvilágosítást nagyrészt saját ásatásai nyomán: Crosby SUMMERMC-KNIGHT, L’Abbaye royale de St-Denis, Paris, 1953; UŐ, The royal abbey of Saint-Denis from its Beginning to the Death of Suger 475–1151, New Haven–London, 1987; G. AMMAS–G. BINDING, „Arcus superiores”. Abt Suger von Saint-Denis und das gotische Kreuzrippengewölbe, Wallraff-Richartz-Jahrbuch, 50(1989). Saint-Denis irodalma egyúttal a korai gótika legjelentősebb irodalmát jelenti. A XII. század korai gótikus művészetéhez, annak szellemi jelenségeihez fontos még: Otto von SIMSON, The Gothic Cathedral. Origins of Gothic Architecture and the Medieval Concept of Order, New York, 1956.

A gótikus építészet hatásáról a XIII. században: Heinrich KLOTZ, Der Ostbau der Stiftskirche zu Wimpfen im Tal, Berlin, 1967.

Az udvari művészetről, fejedelmi reprezentációról, az emlékanyag bemutatásával együtt: Percy Ernst SCHRAMM–Florentine MÜTHERICH, Denkmale deutscher Könige und Kaiser, München, 1962. – P. PRADEL, Art et politique sous Charles V, La Revue des Arts, I(1951).

A profán művészet kialakulásáról, kezdeteiről: Joan EVANS, Life in Mediaeval France, London, 1957.

A pápai udvar művészeti propagandájáról: VAYER Lajos, Masolino és Róma, Budapest, 1962. – II. Calixtus falképeiről: I. HERKLOTZ, Die Beratungsraume Calixtus’ II. im Lateranpalast und ihre Fresken. Kunst und Propaganda am Ende des Investiturstreits, Zeitschrift für Kunstgeschichte, 52(1989), 146–147.

Cola di Rienzo római politikai allegóriáiról: Philippe SONNAY, La politique artistique de Cola di Rienzo (1313-1354), Revue de l’Art, 55(1982), 35–43.

A liege-i keresztkútról: Bruno REUDENBACH, Das Taufbecken des Reiner von Huy in Lüttich, Wiesbaden, 1984.

A realisztikus portré igénye a XIV. század elején: Adolf REINLE, Das stellvertretende Bildnis. Plastiken und Gemalde von der Antike bis ins 19. Jahrhundert, Zürich–München, 1984; Ottokár rímes krónikájának jelentősége: John A. HOLLADAY, Portrait Elements in Tomb Sculpture: Identification and Iconography, Akten des XXV. Internationalen Kongresses für Kunstgeschichte, Wien 1983, 6. Europaische Kunst um 1300, Wien–Köln–Graz, 1986, 217–221; Roland RECHT, Le portrait et la principe de réalité dans la sculpture: Philippe le Bel et l’image royale, uo., 189–301.

V. Károly francia király építkezéseiről: Fernand BOURNON, L’Hotel royal de Saint-Pol, Mémoires de la Société de l’Histoire de Paris et de l’Ile-de-France, VI(1879), 54–126.

Az itáliai városépítészetről és szervezetéről: Wolfgang BRAUNFELS, Mittelalterliche Stadtbaukunst in der Toskana, Berlin, 1953.

Duccióról és kapcsolatairól Siena hagyományaihoz alapvető modern monografikus feldolgozás: Cesare BRANDI, Duccio, Firenze, 1951.

A „dokumentáris források” stiláris sajátosságairól: Peter M. SPANGENBERG, Pragmatische Kontexte als Horizonte von Stilreflexionen im Mittelalter, Stil. Geschichten und Funktionen eines kulturwissenschaftlichen Diskurselements, hrsg. v. Hans Ulrich GUMBRECHT–H. Ludwig PFEIFFER, Frankfurt a. M., 1986, 68–92.

Wibald apát és G. ötvös: Theo JÜLICH, Godefroy von Huy, der Goldschmied „G” und vergleichbare Falle – Zur Problematik der Forschung zu Künstlerbiographien im Hohem Mittelalter, Studien zur Geschichte der europaischen Skulptur im 12./13. Jahrhundert, hrsg. v. Herbert BECK, Kerstin HENGEVOSS-DÜRKOP, Frankfurt a. M., 1994, 193–203.

Petrarca és köre jelentőségét külön monográfia méltatja: Eugene MÜNTZ, Pétrarque, ses études d’art, son influence sur les artistes, Paris, 1902. – Vö. C. C. BAYLEY, Petrarch, Charles IV, and the „Renovatio Imperii”, Speculum, XVII(1942), 323–341; E. H. WILKINS, On Petrarch’s Appreciation of Art, Speculum, XXXVI(1961), 249–301; Annegrit SCHMITT, Zur Wiederbelebung der Antike im Trecento. Petrarcas Rom-Idee in ihrer Wirkung und die Paduaner Malerei. Die methodische Einbeziehung des römischen Münzbildnisses in die Ikonographie „Berühmter Manner”, Mitteilungen des Kunsthistorischen Instituts in Florenz, XVIII(1974), 167–218.

Az inventáriumok példáihoz:

Mittelalterliche Schatzverzeichnisse, Erster Teil: Von der Zeit Karls des Grosen bis zur Mitte des 13. Jarhunderts, herausgegeben vom Zentralinstitut für Kunstgeschichte in Zusammenarbeit mit Bernhard BISCHOFF, München, 1967.

Forrásgyűjtemények és feldolgozások a XIV–XV. századi udvari művészetről és emlékeiről: L. DE LABORDE, Les ducs de Bourgogne. Étude sur les lettres, les arts et les industries pendant le XVe siecle, Paris, 1848–1852; Léopold DELISLE, Mandements et actes divers de Charles V (1364-1380), Paris, 1874; A. de CHAMPEAUX–P. GAUCHERY, Les travaux d’art exécutés pour Jean de Berry, Paris, 1894; B. et H. PROST, Inventaires mobiliers et extraits des comptes des ducs de Bourgogne de la maison Valois (1363-1477), Paris, 1908–1913. Vö. M. MEISS, French Painting in the Time of Jean de Berry. The Late Fourteenth Century and the Patronage of the Duke, London–New York, 1967; R. B. GIESEY, The Royal Funeral ceremonies in Renaissance France, Geneve, 1960; Alain ERLANDE-BRANDENBOURG, Le roi est mort. Étude sur les funérailles, les sepultures et les tombeaux des rois de France jusqu’a la fin du XIIIe siecle, Geneve, 1975.

A francia művészekről: Gustave FAGNIEZ, Études sur l’industrie et la classe industrielle a Paris au XIIIe et au XIVe siecle, Paris, 1877; Francoise BARON, Enlumineurs, peintres et sculpteurs parisiens des XIIIe et XIVe siecles d’apres les roles de taille, Bulletin Archéologique du Comité des Travaux Historiques et Scientifiques, Nouvelle Série 4, Année 1968, Paris, 1969, 37 skk.; Francoise ROBIN, L’artiste de cour en France. Le jeu des recommandations et des liens familiaux (XIVe-XVe siecles), Artistes, artisans et production artistique au Moyen Âge, éd. X. BARRAL Y ALTET, vol. I, Paris, 1986, 537–554.

Szabályzatok, szokások:

Farfáról: Charles B. MACCLENDON, The Imperial Abbey of Farfa. Architectural currents of the early Middle Ages, New Haven–London, 1987.

A ciszterciek művészetfelfogásáról és művészetük korai emlékeiről a legjelentősebb modern publikációk: Hanno HAHN, Die frühe Baukunst der Zistercienser, Berlin, 1957; Marcel AUBERT, L’architecture cistercienne en France, Paris, 1947; Conrad RUDOLPH, The „Principal Founders” and the Early Artistic Legislation of Citeaux. Studies in Cistercian Art and Architecture. Volume Three, Cistercian Studies Series: Number Eighty-Nine, Cistercian Publication, Kalamazoo, 1987, 2–45.

A németországi páholyszabályzatok jelentőségéről, összefüggéseikről, keletkezésükről: Josef NEUWIRTH, Die Satzungen des Regensburger Steinmetzentages i. J. 1459, Wien, 1888. Ezt részben módosítja Arnold LUSCHIN, Das Admonter Hüttenbuch und die Regensburger Steinmetzordnung vom Jahre 1459, Mitteilungen der Zentralcommission, Neue Folge XX(1895), 168 skk. A páholyszabályzatok szerepe a helyi páholyokban és ezek iratanyaga: E. EGG, Aus der Geschichte des Bauhandwerks in Tirol, Tiroler Wirtschaftsstudien 4, Innsbruck, 1957.

Oklevelek:

A meaux-i székesegyházról és Gautier de Varinfroy mesterről mint restaurátorról: Peter KURMANN, La Cathédrale Saint-Étienne de Meaux, Paris, 1971, 59 skk. és Peter KURMANN–Dethard v. WINTERFELD, Gautier de Varinfroy, ein Denkmalpfleger im 13. Jahrhundert, Festschrift für Otto von Simson, Berlin, 1977, 101–159.

Az ötvösökről: Peter Cornelius CLAUSSEN, Goldschmiede des Mittelalters. Quellen zur Struktur ihrer Werkstatt am Beispiel der Schreine von Sainte Genevieve in Paris, Westminster Abbey in London, St-Gertrud in Nivelles und St. John in Beverly, Zeitschrift des Deutschen Vereins für Kunstwissenschaft, 32(1978), 46–86.

Jean Pépin de Huy: Jules-Marie RICHARD, Le tombeau de Robert l’Enfant aux Cordeliers de Paris, Mémoires de la Société de Paris et de l’Ile-de-France, VI(1879), 290–304.

Itáliai építészeti vállalkozások: C. GUASTI, Santa Maria del Fiore. La costruzione della chiesa e del campanile secondo i documenti, Firenze, 1887; Andreas GROTE, Das Dombauamt in Florenz 1285–1370. Studien zur Geschichte der Opera di Santa Reparata zu Florenz im vierzehnten Jahrhundert, München, 1959.

A késő gótikus műhelyszervezet rekonstrukciója: Hans HUTH, Künstler und Werkstatt der Spatgotik, Augsburg, 1923 és Darmstadt, 19773.

A XV. századi németországi oltárművészet nagy mestereiről: Roland RECHT, Nicolas de Leyde et la sculpture a Strasbourg, Strasbourg, 1987; Michael BAXANDALL, The Limewood Sculptors of Renaissance Germany, New Haven–London, 1980.

A prágai elszámolások kiadása: Joseph NEUWIRTH, Die Wochenrechnungen und der Betrieb des Prager Dombaues in den Jahren 1372–1378, Prag, 1890.

A milánói feljegyzések művészettörténeti és elméleti jelentőségéről: J. L. ACKERMANN, Ars sine scientia nihil est, Art Bulletin, XXXI(1949).

A művek jelzései:

A középkori művek feliratai és szignatúrái az utóbbi években kerültek a kutatás érdeklődésének középpontjába: H. KLOTZ, Formen der Anonymitat und des Individualismus in der Kunst des Mittelalters und der Renaissance, Gesta, 15(1976), 303–313; P. C. CLAUSSEN, Künstlerinschriften, Ornamenta Ecclesiae. Kunst und Künstler der Romanik, Katalog zur Ausstellung des Schnütgen-Museums in der Josef-Haubich-Kunsthalle, Köln, 1985, I, 263–276; Anton LEGNER, Illustres manus, uo., 187–230; Albert DIETL, Künstlerinschriften als Quelle für Status und Selbstverstandnis von Bildhauern, Studien zur Geschichte der europaischen Skulptur im 12./13. Jahrhundert, hrsg. v. Herbert BECK, Kerstin HENGEVOSS-DÜRKOP, Frankfurt a. M., 1994, 175–190.

Két mű (a regensburgi Maiestas-relief és a liege-i keresztkút) elemzéséhez: Thomas RAFF, „Materia superat opus”. Materialien als Bedeutungstrager bei mittelalterlichen Kunstwerken, Studien zur Geschichte der europaischen Skulptur im 12./13. Jahrhundert, hrsg. v. Herbert BECK, Kerstin HENGEVOSS-DÜRKOP, Frankfurt a. M., 1994, 17–28.

A canterburyi psalteriumhoz: George ZARNECKI, The Eadwine Portrait, Études d’art médiéval offertes a Louis Grodecki, Paris, 1981, 93–98.

Periegetikus irodalom:

A szentföldi zarándokkönyvek szövegéről, hagyományukról: Paul GEYER, Itinera Hierosolymitana saeculi IIII–VIII, Wien, 1899.

Róma városának középkori történetéről és forrásairól: VALENTINI–ZUCCHETTI, Codice topografico della Citta di Roma, III, Roma, 1946. A római helyi hagyományokról, a városnak és hagyományainak a középkori állami reprezentációban játszott szerepéről alapvető: Percy Ernst SCHRAMM, Kaiser, Rom und Renovatio, Leipzig–Berlin, 1927. – A. GRAF, Roma nella memoria e nella immaginazione del Medio Evo, Torino, 1923. Vö. Richard KRAUTHEIMER, Rom, Schicksal einer Stadt 312–1308, Leipzig, 1987; Ch. FRUGONI, L’antichita: dai „Mirabilia” alla propaganda politica, Memoria dell’antico nell’arte italiana, a cura di S. SETTIS, tomo primo: L’uso dei classici, Biblioteca di storia dell’arte, nuova serie I, Torino, 1984.

A compostelai zarándokútvonalak művészettörténeti jelentőségét elsőként hangoztatta: Arthur KINGSLEY-PORTER, Romanesque Sculpture on the Pilgrimage Roads, Boston, 1923.

A zarándokok útikalauzának kritikai kiadása: Jeanne VIEILLARD, Le Guide de pélerin de Saint-Jacques de Compostelle, Macon, 1938. – Vö. Christopher HOHLER, A note on Jacobus, Journal of the Warburg and Courtauld Institutes, XXXV(1972), 31–80.