Ugrás a tartalomhoz

Magyarország virágos növényei

Wagner János, Hoffmann Károly (2006)

Arcanum Adatbázis Kft.

IV. osztály: Négyporzósak. Tetrandria.

IV. osztály: Négyporzósak. Tetrandria.

A virágokban porzó és termő együtt van; a porzók száma 4, melyek szabadok, egyforma hosszúak.

1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia.

A) Vizi, vagy iszapi növények.

Csemege sulyom.

Trapa natans L. – (Jezsuita dió, szamártövis, vizi dió v. gesztenye. – Term. r.: Sulyomfélék. Hydrocaryaceae,) – 7. t. 5. k. Egyéves. 60–120. Szára kezdetben a terméshéj szarvaival, későbben kúszó gyökereivel kapaszkodik meg az iszapban. Kétféle levele van: vizbe-merülő és vizen-úszó. Vizbeli levele ágas, lehulló, keskenyszálas; mindenik vizbeli levél tövén 2 szárnyasan elágazó gyökér van. A víz szinén úszó, rózsában álló levelek rhombosak, bőrneműek, egyenetlenül fogazottak, nyelük pedig virágzás után középtájon fölfúvódott. Apró virágai a levelek hónaljában fejlődnek; fehérek. Termése nagy, feketebarna héjú, a csésze-sallangokból fejlődő 4 tövissel. Belseje üveges-lisztes. Ehető. Terem álló vizekben, főleg hazánk mindkét Alföldjén. 7–8.

Vízi micze.

Ludwigia palustris (L.) Elliot. – (Isnardia palustris L. – Term. r.: Ligetszépefélék. Onagraceae.) – Évelő. 10–30. Töve gyökerező. Levélkéi tojásdadok, átellenesek. Apró zöld virágai a levelek hónaljában ülők. Terem árkokban, lassan folyó vizekben. Hazai termőhelye még nem ismeretes; de talán föllelhető, mert Horvátországban előfordul. 7–8.

Vízi micze.

B) Szárazföldi növények.

a) Fák vagy cserjék.

Húsos som.

Cornus mas L. – (Durmonka. – Term. r.: Somfafélék. Cornaceae.) – 7. t. 4. k. Cserje. 2–10 m. Levelei átellenesek; rövidnyelűek, kihegyezetten kerülékesek, felső lapjokon sötét- és fényeszöldek. Aranyszín-sárga virágai a levelek előtt jelennek meg. Virágzata ernyős. Csészéje 4-metszetű. Pártája 4 sziromból áll. Termése 2-üregű, vérszínpiros, húsos, csonthéjas. Terem hegyvidéki erdők, cserjések szélén az egész országban. 3–4.

Fája rendkívül kemény és becses; savanykás gyümölcse kitűnő és egészséges befőttet ad.

Veres-gyűrű som.

Cornus sanguinea L. – (Term. r.: Somfélék. Cornaceae.) – Cserje. 1–3 m. Virágai a levelekkel együtt jelennek meg, fehérek és ernyőben állanak. Fekete, gömbölyű termése keserű. Ágai őszszel és télen vérszínpirosak. Terem erdőkben, csalitokban az egész országban. 6–7.

Díszcserjének is ültetik; fája ostornyélnek alkalmas.

Veres-gyűrű som.

Keskenylevelű ezüstfa.

Elaeagnus angustifolia L. – (Ezüst- v. olajfűz v. fa, hamis olajfa, paradicsomfa. – Term. r.: Ezüstfafélék. Elaeagnaceae.) – Fa. 1·5–7 m. Ágai fehér pikkelyszőrösektől ezüstösök, rendszerint tövisben végződő rövid hajtásokkal. Levele lándsás, fonákán szintén ezüstös. A levelek hónaljában fejlődő virágai hasonlítanak az orgonafa virágaihoz, sárgásbarnásak, 4-porzójúak és kellemes, de csaknem kábító illatúak. Kicsiny, hoszszúkás gömbölyded termése eleinte ezüstös, később veresbarna. 5–6.

Kedvelt díszcserje.

b) Lágyszárú növények. Virágjok gombban, fejben vagy legalább hengeres tömött fűzérben és legalább 1 cm h. ágak végén fejlődik.

Réti ördögharaptafű.

Succisa pratensis Mnch. – (Csonkaír, csonka gyökerű sikkantyú, elharapott fű, fekély-, kirágott gyökerű-, vagy ördögmarta-fű. – Term. r.: Mácsonyafélék. Dipsaceae.) – 6. t. 1. k. Évelő. 30–100. Tőkéje vaskos, csonka és nagyobb mellékgyökerek veszik körül. Tőlevelei tojásdadok, bőrneműek, nyélbe keskenyedők. Szárlevele keskenylándsás. Virágzata félgömbös, később egészen kigömbölyödő. Ágai hosszúak, egy-egy virágzattal. Virága kék. Külső csészéje 4-felé hasadt, hasábjai kihegyezettek; a belső 5-sertéjű. Terem vizenyős réteken szórványosan az egész országban.

Más honi faj: S. inflexa (Kluk) Beck (australis Wulf.).

Galambszinű ördögszem.

Scabiosa Columbaria L. – (Sikkantyú, skabióza, varfű. – Term. r.: Mácsonyafélék, Dipsaceae.) – 6. t. 2. k. Évelő. 30–100. Szára legfeljebb alul kissé szőrös. A meddő hajtások levelei hosszúkásak, tompahegyűek, épszélűek vagy lantformán metszettek, hosszú szőröktől puhák; a virágos szár alsó levelei lantalakúak, a felsők a gerinczig szárnyasan osztottak és csaknem kopaszok. Virága kék, lila, ritkán fehér. A belső csésze 5 sertéje barna és 3–4-szer akkora mint a 8 bordájú külső csésze kirongyolt szelete. A vaczok pelyvás. Terem mezőkön, utak, cserjések szélén szórványosan hazánk északi részében. Egyebütt a S. agrestis W. et K. és a banatica W. et K. faj helyettesíti. 7–9.

Bánsági ördögszem.

Scabiosa banatica W. et K. – (Term. r.: Mácsonyafélék. Dipsaceae.) – Évelő. 30–100. Az előbbitől keveset különbözik. Levelei szélesebbek, szőrösebbek; csúcskaréjuk kerülékes (nem rhombos), egészben nagyobb; termése erősebb bordájú és kopaszabb. Terem hazánk délkeleti hegyvidékén. 6–9.

Vajszinű ördögszem.

Scabiosa ochroleuca L. – (Term. r.: Mácsonyafélék. Dipsaceae.) – Évelő. 40–80. Szára a töve felé sűrűn rövidszőrű; fölül pelyhes és legfeljebb középen kopasz. Virágzata kúpos v. tojásdad és mindig halványsárga. Terem napos lejtőkön, mezőkön az egész országban. 6–9.

Más hazai fajok: S. canescens W. et K., – lucida Vill., – ucranica L.

Mezei varfű.

Knautia arvensis (L.) Coult. – (Apostein fű, fekélyfű, gombos kóró, kelésfű, koszfű, kuzupa, rühfű v. rühsikkantyú, sennyedékfű, sennyedék ellen való fű v. seprőfű. – Term. r.: Mácsonyafélék. Dipsaceae.) – 6. t. 3. k. Évelő. 15–80. Az egész növény hamvasszürke. Alsó levelei rendszerint épek, a felsők szárnyasak. Virágzata halványlila, piros v. fehér. Külső csészéje 4-hasábú, nem bordás, se nem rovátkolt és 4- v. többfogú; belső csészéje tányéralaku, 8–16 sertefoggal. A vaczok nem pelyvás, de sertés. Terem mezőkön, szántóföldek és utak szélén az egész országban. 6–9.

Magyar varfű.

Knautia drymeia Heuff. – (Term. r.: Mácsonyafélék. Dipsaceae.) – Évelő. 30–80. Szára többnyire a mult évi tovább fejlődő leveles hajtás oldalából ered. Alsó levelei széles kerülékesek v. tojásdadok, – néha olyan szélesek mint hosszúak; többnyire fűrészesek, vékonyak és pelyhes-érdesek. Felső levelei alapjukon szivesek, hirtelen kihegyesedők. Virága lilaszinű. Terem hegyvidéki erdőkben szórványosan. 7–9.

Más honi fajok: K. dipsacifolia (Host.) Schltz., – longifolia W. et K., – sylvatica L.

Erdélyi fejvirág.

Cephalaria transsylvanica (L.) Schrad. – (Bókó, gömbvirág, fejestő. – Term. r.: Mácsonyafélék. Dipsaceae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 60–120. Szára ágas. Levelei lantalakúak vagy szárnyasan metszettek. Az egész növény szőrös. Virágzata tojásdad, 2 cm. magas. Vaczok-pelyvái, barnás szálkahegyűek és akkorák, mint a virágzatot körítő murvák. Külső csészéje 4-hasábú, 8-fogú, belső csészéje tányéralakú. Virága vajszinű. Terem mezőkön, utak mentén, vetésekben hazánk délkeleti részében bőven; de szórványosan hazánk nyugati határán is, a melyet át is lép. 7–9.

Más honi fajok: C. laevigata (W. et K.) Schrad., – leucantha (L.) Schrad., – radiata Grsb., – uralensis (Murr). Simk.

Erdei mácsonya.

Dipsacus Fullonum L. – (Bab- v. bábatüske, bogáncs-vakaró, csapóecset, gólyakut, héjakút, kalló-bogáncs, paphajgáló tövis, pásztorvesszeje, szomjutövis, takács-mácsonya v. vakaró, tövises lapu, Venus asszony ferdője. – Term. r.: Mácsonya-félék. Dipsaceae.) – 6. t. 4. k. Kétéves. 1–2 m. Szára tüskés; levelei ülők, csipkésen fűrészesek, élükön kopaszok v. ritkásan tüskések, az alsók és középsők alapjokon szélesen összenőve kis vályut képeznek, melyben az esővíz sokáig megmarad. Virításkor félgömbalakú, virágzata magérésig hengeresre nyúlik. Murvái a virágzatnál rendszerint jóval hosszabbak, tüskések. Külső csészéje 8 barázdával. Pártája halványkék v. lila, ritkán fehér. Terem parlagokon, utak mentén és erdőszéleken, főleg hazánk déli felében. 7–9.

Közeli rokona a takács mácsonya.D. sativus L. – (Term. r.: Mácsonyafélék. Dipsaceae.) – Murvái kemények és horgosan hátragörbültek. Ezt régen sok helyen termesztették, és a nyers posztó szálainak simítására használták; ma fémeszközökkel pótolják s termesztése nagyon korlátolt. Nálunk egyáltalán nem termesztik.

Más honi fajok: D. laciniatus L., – fallax Simk., – pilosus L.

Közönséges gubóvirág.

Globularia Will kommii Nyma. – (Bojtvirág, golyóbisvirág. – Term. r.: Gubóvirágfélék. Globulariaceae.) – Évelő. 10–30. Tőlevelei lapiczkásak, hosszúnyelűek; a felsők lándsásak, nyeletlenek. Virágai kékek, szártetőző 1 cm átmérőjű gömböcskékben. Pártája szabálytalan; két porzója hosszabb, kettő rövidebb. Csészéje csöve akkora, mint kihegyezett fogai. Termése föl nem kovadó makkocska. Terem mezőkön, cserjés helyeken szórványosan hazánk dombvidékén. 5–6.

Más honi faj: G. cordifolia L.

Közönséges gubóvirág.

Orvosi vérfű.

Sanguisorba officinalis L. – (Csaba ire, csába ír, csábafű, csaba üröm, Isten szakálla, vérszopóka. – Term. r.: Rózsafélék, Rosaceae.) – Évelő. 50–100. Szára kopasz, csúcsa felé ágas. Levelei szárnyasak; 7–13 levélkéje szíves alapból kerülékes, csipkés, élesen fűrészes; gyakran pálhákkal. Virágai tojás alakú v. hengeres, hosszú kocsányon álló virágzatban állanak. Virága két-ivarú; csészéje vérszín-piros, 4-felé hasadt és 2–3 murvával van körülvéve; portokjai feketék. Az egymagvú termést a maradó 4-élű csésze veszi körül. Terem vizenyős réteken szórványosan az egész országban. 6–7.

Orvosi vérfű.

Csabaíre vérfű.

Sanguisorba polygama (W. et K.) Garcke. – (Csaba-gomb, -íre, -irme, -üröm, dinnyeszagú fű, gombos fű. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Évelő. 30–70. Szára kopasz. Levele 9–17 levélkével szárnyas. Virágzata gombos v. hengeres, zöldes, napsütötte oldalán bíborral befuttatva. Felső virágai termők; a középsők gyakran két-ivarúak, az alsók porzósak. A porzós virágok sok porzójúak, sárga portokjaik hosszan kilógnak. A termő virágnak 2 bibeszála van, bibéje ecsetszerű. Termése 4–5 mm átmérőjű; van 4 hártyás éle, lapjai pedig erősen ránczoltak. Terem napos, szikár helyeken, főleg hazánk déli felében. 5–7.

Közeli rokona a zöld vérfűS. minor Scop. (Porterium Sanguisorba L.) – melynek szára és levele majd mindíg szőrös, csak felső részében lekopaszodó, termése nem ránczolt, éle nem hártyás. Ez inkább hazánk északi részében fordul elő. 6–9.

Nagy utilapu.

Plantago major L. – (Széleslevelű utifű. – Term. r.: Utilapufélék. Plantaginaceae.) – Évelő. 15–30. Levele mind rózsában álló tőlevél; ezek hosszú nyelűek, szélesen tojásdadok, épek v. kissé fogasak és nyélben hirtelen keskenyedők; 5–9-erűek, szőrösek vagy kopaszok. Fűzére nagyon megnyúlt; alsó részében laza. Porzószálai 2–2 1/2-szer akkorák, mint a csésze; fehérek. Tokja 8-magú. Terem utak mentén, mezőkön, kivált mívelt talajon az egész országban. 6–9.

Magját a kanári madár nagyon szereti, ezért gyűjtik.

Nagy utilapu.

Közepes utilapu.

Plantago media L. – 7. t. 3. k. Évelő. 15–50. Hasonlít az előbbi fajhoz, de levelei rövidebb nyelűek, rendszerint mindkét oldalon sűrűn pelyhesek; kisebbek és 7–9-erűek. Szára virágzat nélkül is jóval hosszabb mint a levelek; a fűzér pedig rövidebb a szárnál. Porzószálai lilaszínűek, a csészénél 4–5-ször hosszabbak. Pártája rózsaszínű, ezüstös fényű, illatos. Tokocskái 2–4-magvúak. Előfordúl az egész országban, de az előbbinél ritkább. 5–6.

Közepes utilapu.

Lándsás utilapu.

Plantago lanceolata L. – (Kígyónyelvfű. – Term. r.: Utilapufélék. Plantaginaceae.) – Évelő. 10–60. Szára virágzás előtt is tető-irányos, a leveleknél jóval hoszszabb. Levelei keskenylándsásak, 30–40 cm hosszúak és legfeljebb 3·5 cm. szélesek. Többnyire 3–5-erűek; épek vagy aprón fogasok, kopaszok vagy szőrösek. Fűzére tojásdad, később hengeres. Pártája fehéres, barnás szegélylyel. Porzószálai hosszúak, sárgásfehérek. Tokja 2-rekeszű; mindenik 1 maggal. Terem szikár mezőkön, kaszálókon úgy a síkon, mint a hegyvidéken; az egész országban közönséges 4–9.

Lándsás utilapu.

Hagymalevelű utilapu.

Plantago maritima L. – (Szíki, tengeri v. tengerparti útifű. – Term. r.: Utilapufélék. Plantaginaceae.) – Évelő. 15–60. Vékony, hengeres gyökere 40–50 cm, sőt hosszabb; töve ágas. Húsos levelei csak 1–4 mm. szélesek 15–25 cm. hosszúak, vályúsak, később laposak, 3-erűek; a szélső erek a középsőtől olyan távol állanak, mint a levél szélétől. Fűzére keskeny. Tojásdad murvái hártyás szélűek. Pártája halványsárga. Terem seregesen hazánk szíkes mezőin. 6–9.

Hagymalevelű utilapu.

Homoki utilapu.

Plantago arenaria W. et K. – (Bolhamag, csillagfű, eczetesfű, holló- vagy varjúláb, kígyóharaptafű. – Természetes r.: Útilapufélék. Plantaginaceae.) – Egyéves. 10–40. Ágas és terebélyes, sokszor szélesebb mint magas; szára sűrűn leveles. Levelei 1–2 mm szélesek. 2–5 cm hosszúak; átellenesek. Az egész növény rövid és merev szőrökkel fedett. Virágfűzérei 2–5 cm hosszú ágakon, gombosak – tojásalakúak, 1–2 cm hosszúak. Toküregei 1-magvúak; magva fényes fekete. Terem homokos mezőkön, mívelt laza talajon hazánk déli felében. 6–9.

Magja vízben földuzzad és nyálkás anyagánál fogva szövetfestésre, kalap stb. merevítésére alkalmazható. Érdemes volna gyűjteni.

Homoki utilapu.

Más honi fajok: P. atissima L., – Cornuti Gouan., – gentianoides Sm., – maxima Juss., – montana Lam., – rubens Host (sericea W. et K.), – Schwarzenbergiana Schur., – sibirica Poir., – tenuiflora W. et K., – carinata Schrad., – Coronopus L., – subulata Wulf (az utóbbi három csak Fiume m.)

c) Lágyszárú növények. Virágzatuk másféle; lehet: buga, örv és más; a levelek azonban mindig örvösek.[6] *

Földi csillagfű.

Sherardia arvensis L. – (Kövi ragadványfű, küllő, ugari magabár. – Term. r.: Galajfélék. Rubiaceae.) – Egyéves. 10–25. Négy-szegletű szára lecsepűlt; a levelekkel együtt apró fogacskáktól érdes, ragadós. Alsó levelei lapiczkásak és 4-ével, a felsők lándsásak és 6-ával örvben állók. Virágai lila- vagy rózsaszínűek, egy-egy ágacska végén csomóban állanak és tövükön összenőtt csillagformán álló, 8–10-levelű, gallértól vannak körűlvéve. A tisztán észrevehető csésze maradó és a termés éréseig nő. Pártája csöve négymetszésű. Terem mívelt talajon az egész országban. 5–9.

Földi csillagfű.

Keresztes galaj.

Galium Cruciata (L.) Scop. – (Buzder, keresztes kásafű, keresztfű, keresztgyökér, mezei jázmin, ragadványfű, sérves fű, valaj. – Term. r.: Galajfélék. Rubiaceae.) – Évelő. 15–45. Töve terjedő. Levelei 4-ével örvben állanak, 3-erűek, sárgászöldek és szárastól szőrösek. Virágai a levelek hónaljában kurta ágú bogernyőben fejlődnek; az utolsó elágazás középső virágai porzósak és termősek, a két szélső pedig csak porzós. Pártája csöves és négymetszetű, sárga, mézillatú; terméskocsánykák hátragörbülők, az ugyanakkor lehajló levelek közé rejtőzők. Termése kopasz. Terem füves, cserjés helyeken, kivált a hegyvidéken, az egész országban. 4–6, néha őszszel újra virit.

Keresztes galaj.

Tejoltó galaj.

Galium verum L. – (Szt.-Antal-, Szt.-Iván-, Szt.-János virága, kásafű, tejzsugorító fű, tejoltó. Szent Iván seprűje. – Term. r.: Galajfélék. Rubiaceae.) – 7. t. 1. k. Évelő. 10–100. Töve terjedő. Szára hengeres, 4 kiálló érrel; rendesen aprón szőrös. Levelei 8–12-esével örvösek, körülb. 2 mm szélesek, 1-erűek, fonákukon bársonyosak és szálkahegyűek. Bugája nagy. Pártája czitrom- v. aranyszín-sárga; sallangjai lekerekítettek, szálkahegyűek. Terméskocsányai rendszerint vízszintesen állanak. Termése kopasz. Terem mezőkön, kaszálókon, utak szélén az egész országban. A növény szárításkor rendszerint megfeketedik; virága mézillatú. 6–9.

Közönséges galaj.

Galium Mollugo L. – (Fehér v. puha galaj. – Term. r.: Galajfélék. Rubiaceae.) – Évelő. 30–100. Szára 4-élű, kopasz, vagy töve felé pelyhes; gyakran ide-oda görbülő, szanaszét ágazó és hajlékony; ritkán merev. 8 levél egy-egy örvben; érdes élük nincs begöngyölve; fonákuk is zöld és a középső 2–8 mm széles. Bugája nagy, laza. Pártája szálkahegyű, fehér; kocsánykái többnyire hosszabbak mint a virágok. Termése ránczos. Terem mezőkön, kaszálókon, utak mentén az egész országban. 5–9.

Közönséges galaj.

Mocsári galaj.

Galium palustre L. – (Term. r.: Galajfélék. Rubiaceae.) – Évelő. 15–75. Töve terjedő; szára, rendszerint lecsepült, vékony. Levelei körülb. 3 mm. szélesek, legfeljebb 2 cm hosszúak, és 4–6-ával képeznek egy-egy örvöt; szálkahegyük nincs; élük fogacskáktól érdes és ragadós. Pártája fehér. Termése finoman szemcsézett. Terem vizenyős réteken, ártereken, árkokban az egész országban 5–7.

Mocsári galaj.

Ragadós galaj.

Galium Aparine L. – (Kullancsfű; ragadáncs, valódi ragadványfű, szerelemfű. – Term. r.: Galajfélék. Rubiaceae.) – Áttelelő egyéves. Egyéves. 50–120. Szára vagy lecsepűlt, vagy felkúszik más növényre, különösen cserjékre. 4-élű; élei gyakran hártyásak. 6–9 levele örvben áll; keskeny lándsás, szálkahegyű; élük, az erek a levelek alsó lapján, valamint a szár éle kapaszkodó horgas fogacskákkal sűrűn meg van rakva; ezekkel úgy kapaszkodik a növény emberbe, állatba, hogy, darabokra szakadva, részei messze elhurczoltatnak. Igy terjed a növény. – Bogernyője hosszabb a levélnél. Virága fehér; kocsánya a termés érésekor is egyenes. A termés is horgas sertékkel van megrakva. Terem cserjésekben, erdők és szántóföldek szélén az egész országban. 5–8.

Ragadós galaj.

Háromszarvú galaj.

Galium tricorne With., – (Term. r.: Galajfélék. Rubiaceae.) – Egyéves. 50–120. Nagyon hasonlít az előbbihez, de biztosan megkülönbözteti a leveleinél rövidebb bogernyője, a termés éréseig lefelé és begörbülő kocsánya és a csak szemölcsös termése. Terem főleg vetésekben, miért is kellemetlen gyom az egész országban. 5–8.

Más honi fajok: G. alpinum Schur., – anisophyllum Vill., – austriacum Jacq., – boreale L., – divaricatum Lam., – erectum Huds., – eminens Gren. et Godr., – flavicans Borb., – Heuffelii Borb., – intercedens Kern., – Kitaibelianum Schult., – marisense Simk., – ochroleucum Wolf., – parisiense L., – pedemontanum All., – pseudoaristatum Schur., – purpureum MB., – retrorsum DC., – rotundifolium L., – rubioides L., – Schultesii Vest., – spurium L., – sudeticum Tausch., – sylvaticum L., – tenuissimum MB., – transsylvanicum Schur., – uliginosum L., – valantioides MB., – vernum. Scop.

Háromszarvú galaj.

Festő buzér.

Robia tinctorum L. – (Festő gyökér, vörös festő-gyökér, pirosító fű. – Term. r.: Galajfélék. Rubiaceae.) – 7. t. 2. k. Évelő. 50–100. Szára 4-élű, az éleken fogacskáktól érdes. Alsó levelei 4-ével, a felsők 6-ával állanak örvben; tojásdadok, hosszúkásak. Laza fürtben álló virágai zöldes szinűek; pártája rendesen 5-metszetű; bibéje buzogányalakú; termése fekete, csonthéjashoz hasonló. Hazánk déli részében helyenként elvadulva. 6–7.

Gyökere 3 festéket tartalmaz: alizarint, purpurint és xanthint. Ma már nem érdemes termeszteni, mert az alizarint, melyért mívelték, mesterségesen olcsóbban állítják elő.

Szagos müge.

Asperula odorata L. – (Csillagos májfű v. szagos májusfű; csillag szívfű, erdei mester, v. erdőmesterfű, erdődísz. érdeske. – Term. r.: Galajfélék. Rubiaceae.) – 6. t. 5. k. Évelő. 10–30. Szára 4-élű. Alsó levelei 6-ával állanak s lapiczkásak, a felsők 8-ával állanak, lándsásak és hosszabbak. Minden levélörv alatt sertekoszorú van. Virágai hosszú kocsánykákon bogernyőben állanak. Pártája csövesen harangalakú, fehér; termése horgas sertékkel. Terem árnyas erdőkben kivált bükkösökben az ország minden hegyvidékén. 5–6.

Erős és kellemes cumarin illata van, ezért szedik sőt helyenkint termesztik és a bort szagosítják vele.

Olasz müge.

Asperula taurina L. – (Term. r.: Galajfélék. Rnbiaceae.) – Évelő. 30–70. Levelei 3-erűek, széles lándsásak, 4–6 cm hosszúság mellett 2–2·5 cm szélesek; többnyire 4-ével egy-egy örvben. A virágok csöve igen hosszú, a 4-sallangú karimánál jóval hosszabb, gyakran 1 cm. hosszú. Végálló csomós virágzatát hosszú sallangú murvák veszik körül, melyek a terméseket is elrejtik. Terem cserjésekben hazánk délkeleti hegyvidékén, még Arad vármegyében is. 5–6.

Ebfojtó müge.

Asperula cynanchica L. – (Apró müge, veres fias müge, torokgyíkfű, vézna buzérfű.) – Évelő. 10–40. Szára rendesen lecsepült, igen ágas; kopasz v. kissé érdes. Levelei keskenyek, simák v. szintén kissé érdesek; szélük kissé begöngyölődött, 4-ével örvöt képeznek; de a felsők gyakran csak átellenesek. Pártája 3–4 mm h., csöve körülb. akkora mint a harangja; külseje érdes; halvány lilaszínű. Termése bibircsektől érdes. Terem napos legelőkön az egész ország dombvidékén: magasabb, kövesebb partokon helyenként az Alföldön is. 6–9.

Ebfojtó müge.

Más honi fajok: A. Aparine MB., – arvensis L., – capitata Kit., – ciliata Roch., – galioides MB., – glauca L., – hirsuta Wallr., – longiflora W. et K., – montana Kit., – Neilreichii Beck., – pirotica Adam., – tinctoria L.

d) Virágzatuk olyan mint az előbbi (c) csoporté, de leveleik sohasem állanak örvösen.

Fityfirity czentike.

Centunculus minimus L. – (Term. r.: Kankalin-félék. Primulaceae.) – Egyéves. 2–7. Szára gyakran lecsepült. Apró levélkéi tojásdadok, kihegyezettek, és váltogatva állók. Virágai egyenként ülnek a levelek hónaljában. Pártája csaknem gömbalakú, szélének 4 sallangja eláll; fehér v. pirosas; bibéje gömbös; tokocskája sokmagú. Terem nyirkos, homokos helyeken, szántóföldeken, erdei utakon szórványosan az egész országban. 5–8.

Fityfirity czentike.

Közönséges palástfű.

Alchimilla vulgaris L. – (Boldogasszony palástja v. tenyere, karéjos bokál, oroszlántalpfű, oroszfű, oroszlánláb. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Évelő. 10–30. Szíves alapú levelei kerekdedek vagy vesealakúak, hosszúnyelűek és 5–9 karéjúak; a karéjok lekerekítettek, sugár irányában redősek és fűrészesek. Bogernyős virágzatából később fürtös ágak nyúlnak ki. Virágai aprók, zöldek; csészéje 8-metszetű; pártája hiányzik és néha csak 1–2 porzója van. Egymagvú termését a maradó csésze ékesíti. Terem magasabb hegyi legelőkön az egész országban. 5–9.

Közönséges palástfű.

Más honi fajok: A. alpina L., – arvensis L., – fissa Schumm., – glabra. DC., – pilosissima Schur., – pubescens Koch és mások.

Orvosi falfű.

Parietaria officinalis L., – (Fali fű, patikai falfű, fogolyfű, földi szappan, kőrontófű, Szent-Péter füve, perjefű, üvegfű. – P. erecta M. et K. – Term. r.: Csalánfélék. Urticaceae). – Évelő. 40–100. Tojásdad vagy lándsás levelei nyelesek; 3-erűek, épszélűek és szárastól rövidszőrűek; színükön lekopaszodva üvegfényűek. Virágai két oldalt, a váltogatva álló levelek hónaljában csomós bogernyőben állanak. Van porzós és két-ivarú virága. A porzósak 4 lepelsallangból és 4 porzóból állanak; a két-ivarúak leple bögre-forma és szegélye aprón fogazott; 4 porzója hátragörbülő. Fényes fekete termése a lepellel együtt hull le. A csalán rokona, de nem éget. Terem kertekben, nyirkos csalitokban, hegyvidéki szakadékokban, de főleg házak körül, szórványosan az egész országban. Helyenként gyom. 6–9.

Más honi fajok: P. chersonensis Szov. et Lang. (Kazán-szoros), – ramiflora Mnch (Fiume).

Orvosi falfű.

Magyar szíkőr.

Camphorosma ovata W. et K – (Sós szikőr, varjúhaj. – Term. r.: Libatoppfélék. Chenopodiaceae). – 67. t. 4. k. Egyéves. 3–30. Szára rendesen lecsepült, pirosas, gyakran, kivált őszszel vérszínű. Levelei húsosak, ár-formájúak, kissé hamvasak. Fiatalabb korban az egész növény szőrös, később lekopaszodik. Virágai 1–5-ével a levelek hónaljában; mindenikben van porzó és termő; leplük harangalakú, 4-fogú, melyek közül 2 hosszabb; 4 porzója hosszan kiáll. Tojásdad fekete magja a lepellel együtt hull le. Terem vakszikes foltok körül hazánk mindkét Alföldjén. Sok helyt egymaga borít be nagy területeket és őszszel pirosra festi a sziket. 6–9.

Ide tartoznának még: Cardamine hirsuta (XV. o. 2. r.), Evonymus (V. o. 1. r.), némely Gentiana (V. o. 1. r.), Majanthemum bifolium (VI. o. 1. r.), Mentha (XIV. o. 1. r.). Lythrum hyssopifolium (XI. o. 1. r.), Rhamnus catharctica (V. o. 1. r.), Thesium intermedium (V. o. 1. r.), Verbena, (XIV. o. 2. r.).

2. rend: Kétbibeszálúak. Digynia.

Valamennyi helyesebben más helyre soroltatott: Chenopodium (V. o. 2. r.), Cuscuta, Gentiana és Ulmus (V. o. 2. r.), Galium (V. o. 1. r.), Herniaria (V. o. 1. r.), Sanguisorba minor és polygama (IV. o. 1. r.).

3. rend: Hárombibeszálúak. Trigynia.

Ide sorolhatók az Arenaria és Silene genusok (X. o. 3. r.) és némely Stellaria faj (X. o. 3. r.).

4. rend: Négybibeszálúak. Tetragynia.

A) A virágtakaró csészéből és pártából áll.

Téli magyalfa.

Ilex Aquifolium L. – (Krisztus tövis. – Term. r.: Magyalfélék. Aquifoliaceae.) – Cserje. 60–360. Erősen ágas; örök-zöld. Levelei bőrneműek, fényesek, hullámos szélűek egyenetlenül öblösen és tövisesen fogazottak. 1–3 virága a levelek hónaljában fejlődik. Csészéje négy-, ritkán több metszetű; pártája szintén annyifelé, de mélyen hasított; fehér v. vöröses. Illata kellemes, nem erős. Bibéje 2–20 karéjú. Csonthéjas termése ugyanannyi különálló csonthéjjal; skarlátpiros. Terem hegyi erdőkben; hazánkban egyedül Arad megyében Zimbró környékén. Kertbe ültetik. 5–6.

Téli magyalfa.

Sivatag berze.

Radiola linoides Gmel. – (Apró len, csepp len, sugárfű. – R. Millegrana Sm. – Term. r.: Lenfélék. Linaceae.) – Egyéves. 2–10. Tőtől álvillásan ágas szára czérnaszerű. Nyeletlen levelei aprók, tojásdadok és átellenesek. Virága apró; négy szirma fehér. Tokja 4, látszólag 8 rekeszű, mindenik 2 maggal. Terem nedves, homokos v. tőzeges szántóföldeken. Bihar vármegyében és tőle keletre helyenként. 7–8.

Sivatag berze.

B) A virágoknak sem csészéjök, sem pártájok nincsen, leplesek; mind vízi növény.

Úszó békaszőlő.

Potamogeton natans L. – (Hinár, békatutaj-uszányfű, szárcsa- v. szárcsatartófű v. uszány, viziörvény. – Term. r.: Békaszőlőfélék. Potamogetonaceae.) – Évelő. 50–150. Levelei nyelesek, tojásdadok, gyakran kissé szívesek, a felsők a viz színén úszók, 5–10 cm hosszúak és bőrneműek; a keskenyebb alsók virításkor rendesen elrothadtak és csak a nyelök van meg. Fűzére tömött virágú, hosszú kocsányú, hengeres és virításkor a vizből kiemelkedő; virágzatának tengelye csúcsa felé nem vastagodott. Terem álló vizekben, állandó mocsarakban szórványosan az egész országban. 6–8.

Úszó békaszőlő.

Üveglevelű békaszőlő.

Potamogeton lucens L. – (Fényes v. tündöklő úszány. – Term. r.: Békaszőlőfélék. Potamogetonaceae.) – Évelő. 60–300. Levelei tövük felé keskenyedve, ülők, vagy igen rövid nyelűek, 5–15 cm hoszszúak és 2–5 cm szélesek, tövishegyűek; szélök igen aprón fűrészes; mind alámerült s ha a viz elapad, legfeljebb kiáll a vizből, de nem úszik. A fűzértengelye a csúcsa hegye felé vastagabb. Termése lapított tojásalakú, kurtán hegyezett. Terem folyók holt ágaiban, a legészakibb vármegyéket kivéve, az egész országban. 6–8.

Üveglevelű békaszőlő.

Általbuvó békaszőlő.

Potamogeton perfoliatus L. – (Szilvafalevelű hínár. – Term. r.: Békaszőlőfélék. Potamogetonaceae.) – Évelő. 30–90. Kúszó tőkéje hosszú, hengeres, sűrűn leveles hajtásokat hajt. Levele tojásalakú, csak 2–3 cm hosszú és körülb. ugyanolyan széles; valamennyi alámerült, áttetsző és szíves alappal szárölelő. Virágzati tengelye nincs megvastagodva, a leveleknél hosszabb. Zöld virágfűzére rendesen csak 1 cm. hosszú. Termése zöld, lapított, orma éles. Terem folyók holt ágaiban, de az előbbinél ritkább. 6–8.

Általbúvó békaszőlő.

Fodros békaszőlő.

Potamogeton crispus L. – (Term. r.: Békaszőlőfélék. Potamogetonaceae.) – Évelő. 30–90. Kúszó tőkéje, elágazó, s ugyancsak elágazó, négyszegletű vereses szárakat hajt. Levele mind vizbe merült, szálas hosszúkás, áttetsző, szélén bodros és aprón fűrészes. Virágfűzére rövid és laza, csak 6–9-virágú. Termése hosszú, görbe csőrű. Terem álló vizekben, folyók holt ágaiban az egész országban. Ez hazánk legközönségesebb hínárfaja. 5–9.

Fodros békaszőlő.

Apró békaszőlő.

Potamogeton pusillus L. – (Term. r.: Békaszőlőfélék. Potamogetonaceae.) – Évelő. 30–90. Szára vékony, fonalszerű; levelei keskenyszálasak, csak 1·5 mm szélesek, 3-erűek. Kocsánya 2–3-szor hosszabb mint a 4–8-virágú laza fűzér. Termése vaskos, csőre rövid és egyenes. Terem álló vizekben szórványosan az egész országban. 5–8.

Apró békaszőlő.

Más honi fajok: P. acutifolius Link, – alpinus Balb., – coloratus Vahl., – compressus L.densus L., – fluitans Roth, – gramineus L., – interruptus Kit., – obtusifolius M. et K.; – pectinatus L., – trichoides Cham. et Schld. és praelongus Wulf (?).

E rendbe osztható még: Adoxa (VIII. o. 4. r.), Cuscuta, Gentiana (V. o. 2. r.), Holosteum, Sagina (X. o. 3. r.).



[6] A levelekkel különben is megegyező pálhákat itt a czélszerűség kedvéért leveleknek mondjuk.