Ugrás a tartalomhoz

Magyarország virágos növényei

Wagner János, Hoffmann Károly (2006)

Arcanum Adatbázis Kft.

VI. osztály: Hatporzósak. Hexandria.

VI. osztály: Hatporzósak. Hexandria.

A virágokban porzó és termő együtt van; a porzók száma hat, egyenlő hosszúak és szabadok.

1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia.

A) A virágtakaró csészéből és pártából áll.

Sóska borbolya.

Berberis vulgaris L. – (Fai- v. leány-sóska, leány-som, sóska-bokor, sóskafa, sóska-tövis, üröm-borbolya, veres egres. – Term. r.: Borbolyafélék. Berberidaceae.) – 19. t. 4. k. Cserje. 1–2·5 m. Vesszős ágain csúcsuk felé egyszerű, tövök felé hármas tövisek vannak. Levelei visszás tojásalakúak, élesen és pillásan fűrészesek. Harangalakú illatos sárga virágai csüngő fürtökben fejlődnek; a virág hat szirmának mindegyikén narancsszínű mirigy van. Termése piros bogyó. Terem erdőszélen, cserjés domblejtőkön, köves parlagokon, – homokbuczkán is – szórványosan az egész országban. Helyenként gyakori, néhol meg – pld. az Alföldön, – nagyobb területeken is hiányzik. 5–6.

Henye locsahúr.

Peplis Portula L. – (Fattyú porcsinfű, gémhínár, vízi madárfű. – Term. r.: Fűzényfélék. Lythraceae.) – 19. t. 5. k. Egyéves. 8–20. Szára vagy a vízben úszik, vagy az iszapon hever, ágas és tövén rendesen gyökerező; kopasz. Levelei átellenesek, rövidnyelűek és visszás tojásalakúak v. lapiczkásak. Virágai igen aprók, levélhónaljiak, csaknem ülők és rózsaszínűek. Az egész növény rendesen pirosan van befuttatva. Gömbölyű toktermése a csészéből kiemelkedik. Terem mocsaras, iszapos helyeken, nedves szántóföldeken nagyon szórványosan, de az egész országban. 6–9.

B) A virágtakaró pártaszerű lepel.

a) Felső állású.

Tavaszi tőzike.

Leucojum vernum L. – (Béka-, görcs-, tőzeg- v. vizi gyöngyvirág, tőzegviola. – Term. r.: Hóvirágfélék. Amaryllidaceae.) – 20. t. 1. k. Évelő. 10–45 cm. Levelei keskeny szálasak, 14–15 mm szélesek s jóval rövidebbek, mint az 1–2 virágú kétélü tőkocsán. Virága fehér, bókoló, kellemes illatú; a hat viráglevél csücskének töve zöldes-sárga. Bibeszála buzogány alakúan és erősen megvastagodott. Magja sárgásbarna, kis függelékkel. Terem nedves réteken, erdei patakok mentén, helyenként bőven, de csak a hegyvidéken. 3–4.

A keleti hegyvidéken gyakori két virágú alaknak külön neve is van: Leucojum carpathicum Herb.

Nyári tőzike.

Leucojum aestivum L. – (Kakasvirág. – Term: r.: Hóvirágfélék. Amaryllidaceae.) – Évelő. 30–60 cm. Szára 3 s több (–7) virágú. Virágzata csaknem ernyős. Virága hasonlít az előbbeniéhez. Bibeszála megnyílt, alig vastagodott, inkább fonalalakú. Magja fekete, függeléke nincs. Terem mocsarakban, vízenyős réteken csak a mezei tájon, az Alföldön is; főleg hazánk nyugati részében és onnan szórványosan a Királyhágón túlig. 4–6.

Kikeleti hóvirág.

Galanthus nivalis L. – (Árvavirág, fejér tavaszika, fejér viola, Gergelynapi virág, gyócsé, gyolcsinka, tejvirág. – Term. r.: Hóvirágfélék. Amaryllidaceae.) – 20. t. 2. k. Évelő. 10–40 cm. Tőkocsánya egy virágú; két keskeny szálas levelének töve hártyás hüvelyben. Virága bókol; 3 belső lepellevele jóval rövidebb, zöldes és belső oldalán mindenik egy-egy sárga, félhold alakú folttal van diszítve. Toktermése bogyószerű. Terem nyirkos lombos erdőkben, cserjésekben az egész ország hegy- és dombvidékén; az Alföldre csak a határvidéken száll le. Kedves tavaszi virág; kertbe is ültetik. 2–4.

Kikericsvirágú sárika.

Sternbergia colchiciflora W. et K. – (Őszike, vetővirág. – Term. r.: Hóvirágfélék. Amaryllidaceae.) – 67. t. 6. k. Évelő. Virításkor nincs levele. Virága magános; alsó állású magháza hártyás, hüvelyező murvától van körűlfogva. A lepel csöve hosszú, 1–2·5 cm., akkora mint a 6 keskeny, kis csücskökben végződő sallangja. Az utóbbiak halványsárgák, csövük fehéres v. zöldes, a murva barnás fehér. Őszszel virágzik s a következő év tavaszán fejleszti –18 cm. h., 2–4 mm sz. leveleit és májusban érleli 3–4 cm. h. kocsányon közvetlen a föld színén tokterméseit. Terem cserjés, gyepes helyeken: a Pilis-Vértes hegységben, a Balaton vidékén, Zimony, Herkules-fürdő vidékén és Moldva határán. 9–10.

Csupros nárczis.

Narcissus Pseudo-Narcissus L. – (Húsvétvirág, sárga Jakabvessző, sárga nárczis. – Term. r.: Hóvirágfélék. Amaryllidaceae.) – 20. t. 3. k. Évelő. 15–30 cm. Tőkocsánya 2 élű, egyvirágú. Két-három erősen ormós levele keskeny szálas, hamvas zöld. Lepelkaréjai élénksárgák, körülbelül akkorák mint harangalakú, tojássárga színű mellékleple. Az utóbbi bodrosan csipkés. Porzói egyforma hosszúak és nagyrészt teljesen szabadok. Kedves és elterjedt kerti virág. 3–4.

Fehér nárczis.

Narcissus poeticus L. – (Csokros havadi v. havadi virág, poéta nárczis, paczkona havadi (a telt). – Term. r.: Hóvirágfélék. Amaryllidaceae.) – 20. t. 4. k. Évelő. 30–50 cm. Szára 2 élű, hosszában karczolt, egyvirágú. Levelei csaknem akkorák mint a tőkocsány, keskenyszálasok, tompahegyűek. A melléklepel tálalakú, sárga, veres fodros szélű és sokkal rövidebb mint a 6 fehér lepelkaréj. Porzói a lepellel összenőttek és nem egyforma hosszúak. Virága illatos. Kedves kerti virág, mely helyenként elvadúl. 4–5, a havasi tájon 6–7.

Más honi fajok: N. biflorus Curt.,radiiflorus Salisb.,Tazetta L. (az első és az utolsó csak Fiume m.)

b) A virágtakaró alsó állású, 6 fogú vagy 8, ritkán 4 metszetű.

Fürtös sülyfű.

Polygonatum multiflorum (L.) All. – (Fürtös gyöngyvirág, kakastaréj, sokvirágú pecsétfű stb. (lásd a köv. fajnál!) – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae) – 20. t. 5. k. Évelő. 30–60 cm. Szára hengeres, kopasz; levelei hosszúkás kerekdedek, váltogatva egy oldalra állók. Csüngő virágfürtjei 2–6 virágúak. Leplének csöve keskeny, középtájon gyöngén befűződve és azután tágabb mint kigömbölyödő tövén; csücskei zöldek; belső oldalukon a porzószálak is szőrösek. Bogyója sötétkék, vagy piros. Virágának illata nincsen. Terem cserjés, sziklás nyílt dombokon az egész országban, helyenként az Alföldön is. 5–6.

Orvosi sülyfű.

Polygonatum offcinale All. – (Erdei sülyfű, farkas csengőfű, fehérgyökerűfű, fehér hunyor, gyenge gyökér, kakas v. pávafark-fű, pecsétfű vagy pecsétes gyökér, Salamon pecsétje, sok-bütykű, sok-térdű gyöngyvirág, sok-térdű v. sokbütykűfű. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 12–35 cm. Szára szegletes, gyöngén íves; domború oldalán állnak a levelei, homorú oldalán csüngnek a virágai. Levelei nagyobbak, szélesebbek és vaskosabbak mint az előbbi fajéi. Virágai magánosak v. párosak; leplének csöve egyforma bő, vagyis hengeres. Az egész növény, porzószálai is, kopaszok. Virágai illatosak, bogyói lila színűek. Terem sziklás, cserjés mezőkön, az egész országban, főleg a dombvidéken. 5–6.

Orvosi sülyfű.

Örvös sülyfű.

Polygonatum verticillatum (L.) All. – (Pávafarkfű, pávafark gyöngyvirág. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 30–60 cm. Szára hosszúkás vagy keskeny lándsás levelei 2–7-esével örvben állanak, visszájukon az ereken pelyhesek, különben az egész növény kopasz. Magános vagy páros virágai kicsinyek. Bogyója piros, végre sötétkék. Terem erdőkben a Kárpátok minden hegyvidékén. 6–7.

Más honi faj: P. latifolium (Jacq.) Desf.

Örvös sülyfű.

Májusi gyöngyvirág.

Convallaria majalis L. – (Kakukvirág, szelencze, Szent György virága. Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – 21. t. 1. k. Évelő. 15–20 cm. Töve taraczkot hajt. Két, három tőlevele kerülékes. Egy oldalra csüngő harangalakú virágai fehérek, kellemes és erős illatúak. Bogyói pirosak. Terem erdők, cserjések szélén, irtásokban, főleg lombos erdőkben az egész országban. 5–6.

Kedves illatáért és szépségeért kertbe is ültetik.

Kétlevelű árnyékvirág.

Majanthemum bifolium (L.) DC. – (Kétlevelű majanta, kis gyöngyvirág, marika, május gyöngye, nőstény gyöngyvirág, Szent-György virág, vad gyöngyvirág. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 8–20 cm. Taraczkot hajt; szára a középen felül 2, ritkán 3, szíves tojásdad levéllel. Leveleinek visszája, valamint szára gyéren szőrös. Apró, fehér virágai szártetőző fürtben fejlődnek. Leple csaknem tövéig 4 metszetű. 4 porzója akkora mint a lepelkaréj. Sárgás bogyói pirosan pettyezettek. Terem nedves erdőkben, cserjésekben az egész ország hegyvidékén. 5–6.

Kétlevelű árnyékvirág.

Fürtös gyöngyike.

Muscari racemosum L. – (Béka v. kígyóhagyma, györgyike, kék gyöngyvirág, kígyóvirág, mezei jáczint, pézsmabimbó, Szent-György virág. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 10–30 cm. Hagymája mogyoró nagyságú. Leveleinek a széle annyira begöngyölődött, hogy csaknem hengeresek; rendesen ívalakban lehajlók, ritkán a földön heverők. Tőkocsánya kopasz. Fürtje szártetőző, tömött, tövén igen apró hártyás murvákkal. Virága sötétkék, ritkán fehér, csaknem fordított tojásalakú; szegélye alján erősen befűződött és 6 apró, kissé fehéres foga hátragörbült. Gyenge illatú. Terem mezőkön, füves domblejtőkön, temetőkben hazánk közép és nyugati részében. Északon és keleten ritka; az utóbbi területen az erdélyi gyöngyike (M. transsylvanicum Schur) helyettesíti. 4–6.

Fürtös gyöngyike.

Üstökös gyöngyike.

Muscari comosum (L.) Mill. – (Kék kígyóhagyma, mezei jáczint, üstökös madártej, üstökös sárma. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 30–100 cm. Hagymája nagy. Levelei csaknem 3 cm.-nyi szélességet is elérhetnek. Virága 2-féle. A felsők meddők, keskenyen hengeresek, kékek és 3–6-szor hosszabb, szintén kék vagy lila kocsányokon felálló üstököt képeznek. Az alsók ritkásan és vízszintesen elállók. Leplök csöve barnás, tág nyilással és halványzöld, hátragörbülő fogakkal. Terem szántóföldeken, szőlőkben, cserjésekben, útak mentén, hazánk közép és nyugati részében. Északon és keleten hiányzik. 5–6.

Hozzá hasonló a M. tenuiflorum Tausch., melynek meddő virágkocsányai csak akkorák, legfeljebb valamivel hosszabbak mint a lepel. A lepel szűk nyilású és fogai feketebarnák. Hazánk keleti részében közönséges, nyugat felé mindinkább ritkább.

Más honi faj: M. botryoides (L.) Mill.

Üstökös gyöngyike.

Spárga nyúlárnyék.

Asparagus altilis (L.) Aschers. – (Ispárga, kaláris vagy kláris fű, lófark, nyúl árnyéka, nyúlnyugodó, Szent-György lova farka. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – 21. t. 2. k. Évelő. 60–150 cm. Húsos mellékgyökerei lúdtoll vastagságúak. Hengeres, húsos, pikkelyekkel megrakott fiatal hajtásait spárga néven eszszük. Ha ezeket, meghagyják méternyi, vagy magasabb, erősen elágazó szárrá fejlődnek, melyek végső elágazásainak alakja a tűlevelekre emlékeztet, csakhogy puha; többnyire 3–6-ával állnak csomókban igen apró, pikkelynemű levelek hónaljában és helyettesítik a leveleket. Virágai aprók, harangidomúak, végre lecsüngők; többnyire kétlakiak, a mennyiben a porzós virágokban a magház, a termős virágokban a porzók elsatnyulnak. Bogyói pirosak. Keletről származik és konyhakertekben termesztik, azonban vadon is terem, homokos, cserjés, gyepes dombokon, szántóföldeken, árkok mentén az egész országban. 6–10.

Más honi fajok: A. acutifolius L.,tenuifolius Lam.

Koczkás kotu-liliom.

Fritillaria Meleagris L. – (Koczkás hatkotu, koczkaliliom, koronaliliom, szemvirág. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – 21. t. 3. k. Évelő. 15–30. cm. Szára 3–4 levelű, levelei váltogatva állanak, vályúsak, keskenyszálasak. Virága rendszerint magános, bokoló és tojásalakú (a németek bíbicztojásnak nevezik); hússzínű vagy sárgás, sötétpiros négyszögű foltokkal. Terem nedves réteken az egész országban, de igen szórványosan. 4–5.

Vézna kotu-liliom.

Fritillaria tenella MB. – (Mezei kisasszony-, papucsvirág. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Hasonló az előbbihez, de két felső levele átellenesen áll. Terem hazánk délkeleti hegyvidékén. 4–5.

Koronás kotu-liliom.

Fritillaria imperialis L. – (Császárkorona, császárszakáll, koronás hatkotu, virágkorona, koczkavirág. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 60–120 cm. Húsos, merev szára levélüstökben végződik, melynek tövéből örvben álló nagy virágai csüngnek alá. Virágainak leple téglaszinvörös s minden levelének tövén belül nagy kerek mézfejtője van. Termése 6 élű. Szaga nem kellemes. Hazája Perzsia és Afganisztan; nálunk elterjedt kerti virág. – Mérges. 4.

Erdei kakas-mandikó.

Erythronium Dens canis L. – (Fogasgyökerű fű, földi piroska, kakas mándikó, kutyafoggyökér, tavaszika, veres nyakagyar. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 8–20 cm. Gumója hosszúkás, hengeres. Két tőlevele hosszúkás tojásalakú, hamvasszürke és barnafoltos. Leple harangalakú, rózsaszínű, fehér vagy kékes; 3 belső sallangja tövén púpos, valamennyi végre hátragörbülő. Terem erdőkben, főleg bükkösökben, hazánk keleti hegyvidékén szórványosan; helyenként bőven. Egyebütt ritka, 4–5.

Erdei kakas-mandikó.

Szárölelő nyelvcsap.

Streptopus amplexifolius (L.) DC. – (Nyakcsapfű, nyelvcsaponkafű, szárölelő nyakrovat, perafű, torokfű, kocsányasodrottfű. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 30–100 cm. Szára zegzúgos. Levelei kihegyezett tojásalakúak, szárölelők. Virágai a levelekkel szemben állanak, a kocsány azonban a levél alá görbül és úgy látszik, mintha a virágok a levelek hónaljában fejlődnének; leple harangalakú, belül fehér, kívül zöld vagy piros. Leple csaknem tőig 6 metszetű, visszagörbülő karéjokkal. Bogyója piros. Terem árnyas erdőkben az erdők szélén a Babiagurától a Radnai havasokig helyenként; továbbá a bihar- és hunyadvármegyei havasokon. 6.

Szárölelő nyelvcsap.

Pompás tulipán.

Tulipa Gesneriana L. – (Term. r.: Liliomfélék. Giliaceae.) – Évelő. 30–60 cm. Hagymás növény. Levele vályús, kékeszöld, széle kanyargós hullámos. A tőkocsányán egyenként álló virága merőlegesen áll, lepellevelei egyenlő hosszúak; a külsők keskenyebbek, a belsők fordított tojásalakúak. Déleurópai növény, melyet különböző színű virágaiért kertbe ültetnek. A tulipán a magyar nép diszítési munkáiban is nagy szerepet játszik. 4–5.

Vadon termő honi fajok: T. hungarica Borb. (csak a Kazánszorosban, Orsova közelében), – sylvestris L.

Erdei tyúktaréj.

Gagea lutea (L.) Ker. – (Sárga madárliliom, madártej vagy sárma. – Gagea sylvatica Pers. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – 21. t. 4. k. Évelő. 10–25 cm. Egyszerű hagymája egyetlen egy tőlevelet fejleszt, mely csúcsán sapka formájára hirtelen kihegyesedik; szélessége 5–12 mm. Tőkocsánya 1–8 virágú. Leplének belseje aranyszinsárga, külseje zöldes; sallangjai hosszúkásak, csúcsukon lekerekítettek. A murvája hosszúkás, letompított hegyű. Terem erdőkben, csalitokban, televényes talajon, szórványosan hazánk hegyvidékén. Az Alföldön eddig csak Kalocsán az érseki kertben találták. 3–5.

Mezei tyúktaréj.

Gagea pratensis (Pers.) Rchb. – (Gagea stenopetala Fr. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 10–20 cm. Hagymája mellett van még két kis szabad hagymája. Rendszerint egy levelet fejleszt, mely azonban az előbbi fajénál jóval keskenyebb és legfeljebb 5 mm. széles. 1–5 virágának kocsányai elvirítás után szétberzedők, kopaszok. Terem réteken, szántóföldeken, útak mentén; gyepes dombokon, legelőkön az egész országban. 3–4.

Ugari tyúktaréj.

Gagea arvensis (Pers.) R. et S. – (Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 10–15 cm. Hagymája kettős, közös héjba zárva. Van 2 tőlevele, melyek 0·5–2 mm. szélesek. 5–10 virága ernyőszerűen áll; kocsányai szöszösek. Lepellevelei lándsásak; murvái kihegyezettek. Terem szántóföldeken, vetés között, általában mívelt talajon, legelőkön az egész országban. 3–5.

Más honi fajok: G. bohemica (Zauschu.) R. et S.,minima (L.) R. et S.,pusilla (Schm.) R. et S.,succedanea Grsb.

Turbán liliom.

Lilium Martagon L. – (Aranygyökér, csalmaliliom, erdei liliom, százrétű gyökér, török turbánt, török csalma, vad liliom. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – 21. t. 5. k. Évelő. 50–120 cm. Hagymája pikkelyes. Alsó levelei örvösek, a felsők átellenesek vagy váltogatva állók; hosszúkás lándsásak, mindkét végük felé kihegyesedők. 5–10 virága fürtösen áll. Bókoló virágai szennyesvilágos bíborszínűek, sötét foltokkal és pillás barázdával. Hátra tűrt lepelleveleinek a széle visszagöngyölődött. Portokjai miniumvörösek. Toktermése hártyás élű. A tőalak kopasz, van azonban pelyhes alakja is. Terem erdőkben, cserjésekben az egész ország hegyvidékén. 6–7.

Tüzes liliom.

Lilium bulbiferum L. – (Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 30–60 cm. Hagymája pikkelyes. Levelei gyéren és váltogatva állanak. Majdnem mindegyiknek a hónaljában apró, fényes, fekete sarjrügy fejlődik. Virágai függőlegesek. Leple élénk narancsszín-sárga, barna foltokkal, belseje húsos bibircsektől érdes. Terem kaszálókon, hazánk északi és keleti hegyvidékén, helyenként. 6–7.

Népünk számos külföldi liliomfajt ültet virágos kertjébe, ezek közül a legszebb, legkedvesebb és legjelentősebb a fehér liliom (Lilium candidum L.), ennek belül is sima, nagy virágai fehérek és kellemes illatúak.

Más honi faj: L. Jankae Kern.

Liliom hőlye.

Anthericum Liliago L. – (Ágatlan hőlye, homokliliom, sánczvirág. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – 21. t. 6. k. Évelő. 30–60 cm. Szára rendesen egyszerű és legfeljebb a legbujább példányoké ágas. Levelei szálasok, 25–40 cm. hosszúak; kihegyezettek. Tőkocsánya kopasz, hengeres, merev, fürtben végződő. Virágai csillagosak, fehérek; minden lepellevele egyenlő. Bibeszála ívesen emelkedő, akkora mint a lepel. Tokja 3 oldalúan tojásalakú, kihegyezett. Terem réteken, sziklás, bokros helyeken, szikár erdőkben, szórványosan hazánk északi és keleti hegyvidékén. 5–6.

Ágas hőlye.

Anthericum ramosum L. – (Sövényvirág. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 30–80 cm. Az előbbihez igen hasonló, de rendesen ágas s csak a legvéznább példányok egyszerűek. Minden ágát fürtös virágzat ékesíti. Leplének belső levelei szélesebbek; bibeszála egyenes és hosszabb mint leple. Tokja 3 oldalúan gömbölyű, szálkahegyű. Terem köves, szikár, cserjés helyeken, a mezei, valamint az alhavasi tájon. Az előbbinél sokkal gyakoribb és hazánk minden hegy- és dombvidékén terem. 6–7.

Ágas hőlye.

Veres hagyma.

Allium Cepa L. – (Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Kétéves. Évelő. 50–120 cm. Csöves szára a közepe alatt hasasan fölfuvódott. Levele is csöves, hengeres, középen fölfuvódott. Virágzata igen nagy, gömbös. Kocsányai a virágoknál 8-szor hosszabbak. Virágai fehérek: porzói még egyszer akkorák mint a leple; a belsők tövükön erősen kiszélesedők, 3 csúcsúak. Virágai nem teremnek hagymát. Ázsiából származó fontos konyhakerti növényünk. 6–7.

Metélő hagyma.

Allium schoenoprasum L. – (Keserű-, vagy pázsithagyma. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 15–30 cm. Szára csak tövén leveles, levelei hengeresek, csövesek, kihegyezettek, csaknem akkorák mint a szár. Virágzata csaknem gömbös; eleinte bíborszínű hártyás, kétosztatú, buroklevéllel. A lepellevelei lila- vagy rózsaszínűek, ritkán kékesfehérek, sötét orommal; a porzóknál hoszszabbak. Elterjedt konyhakerti növényünk. 6–7.

Metélő hagyma.

Medve hagyma.

Allium ursinum L. – (Kígyó- vagy poszhagyma. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – 22. t. 1. k. Évelő. 15–25 cm. Hagymája megnyúlt, buzogányalakú. Szára 3-szögletű; két levele hosszúnyelű, hoszszúkás, lándsás és sötétebb szinű visszáját fölfelé fordítja. 2–3 buroklevele hamar lehull. Fehér virágai csillagosak, ernyője laza. Lepellevelei keskenyek, kihegyezettek, a porzóknál hosszabbak. Terem árnyas erdőkben, kivált bükkösökben hazánk minden hegyvidékén, rendesen seregesen, az egész tájékot kábító fokhagymaszaggal töltve be. 4–5.

A tehenek nagyon szeretik, a tejük azonban élvezhetetlenné válik tőle.

Póré hagyma.

Allium Porrum L. – (Pár- vagy szőlőhagyma. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Egyéves. Kétéves. 40–100 cm. Hagymája egyszerű. Szálas levele széles (2 cm.) és lapos, a szárat közepéig körülfogja; szélén sima vagy alig érdes. Buroklevele fölfuvódott, hosszan csőrös. Virágzata nagy, gömbös, sokvirágú; lepellevelei fehérek vagy halványpirosak. Porzói hoszszabbak. Virágzata nem fejleszt hagymát. Konyhakerti növényünk. Hazája valószínűleg a Földközi tenger melléke. 6–8.

Bajuszos hagyma.

Allium vineale L. – (Fekete vagy kutyahagyma. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 30–60 cm. Levele keskeny, hengeres, tövén csöves. Hirtelen és hoszszan kihegyezett buroklevele rendszerint hamar lehull. Ernyője sokhagymájú, és kevés és apró virágú. Virágai bíbor- vagy rózsaszínűek. A porzói és a bibeszála hosszabb mint a leple. Fehéres héjú hagymácskáinak görbe szálkahegyük, vagyis zöld bajuszuk van. Terem szikár, homokos dombokon, szántóföldeken, parlagokon, szőlőkben a Kárpátok déli lejtőiig szórványosan az egész országban. 6–8.

Kígyó hagyma.

Allium scorodoprasum L. – (Kígyó-, magvas- vagy sáshagyma, török fokhagyma. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 50–100 cm. Főhagymája számos mellékhagymát fejleszt, melyek szára rendesen szalagformán összeforrad. Levelei 18 mm. szélesek, szélükön érdesek. Két maradandó buroklevele hirtelen kihegyesedik, rövidebb mint a közepes virágzat. Ernyője hagymát terem. Virágai sötétpirosak; porzói a lepelnél rövidebbek; hagymái sötétbarnák. Terem réteken, útak mentén, cserjésekben az egész országban. Az Alföldön csak helyenként. 6–7.

Fok hagyma.

Allium sativum L. – (Természetes r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 30–100 cm. Hosszúkás fiókhagymáit közös hártya burkolja. Hengeres szára közepéig leveles. Lapos és élökön érdes levelei, 12 mm. szélesek s csak csúcsuk felé vályúsak. Egy darabban lehulló murvája hosszan kihegyezett. Gömbös virágzatában számos hagyma között csak kevés, hoszszúkocsányú, szennyes fehér virágot lehet találni. Közép-Ázsiából származó fontos konyhakerti növényünk.

Fok hagyma.

Káposzta hagyma.

Allium oleraceum L. – (Érdes hagyma. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 30–60 cm. Szára közepéig leveles. Levelei keskenyszálasak (4–5 mm. szélesek), tövükön vályúsak és hosszúhüvelyűek, csúcsuk felé csaknem laposak és begöngyöltek. Élük érdes. Két burka közül az egyik igen hosszú. Ernyőjének hagymái közül hosszú kocsányokon csüngnek zöldes vagy pirosasfehér virágai; lepelleveleinek hátán zöld- vagy bíborszínű csík fut végig. Porzói akkorák mint a lepel. Terem szántóföldeken, erdők szélén, szőlőkben az egész országban; az Alföldön nem mindenütt. Fűszernek ma aligha használják. 6–8.

Káposzta hagyma.

Sárga hagyma.

Allium flavum L. – (Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 25–60 cm. Levelei keskenyek, 2 mm. szélesek, félig hengeresek, később csövesek. Ernyője gazdagvirágú. Porzói és a bibeszálai kiállanak az élénk sárgaszínű lepelből. Buroklevelei hosszúak, keskenyszálasak. Terem napos, sziklás, kivált meszes dombokon az egész országban. Csak a legészakibb vármegyékben hiányzik. 6–8.

Bíbor hagyma.

Allium atropurpureum W. et K. – (Barnapiros hagyma. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 30–100 cm. Levele 0·5–3 cm. széles, élén érdes. Ernyője sokvirágú, gömbölyű. Virágai bíbor-barnák, leple csillagosan szétterülő. Terem hazánk déli felében, vetések között. Helyenként bőven. 5–6.

Más honi fajok: A. angulosum L. (acutangulum Schrad.), – atroviolaceum Boiss.,Borbásii Kern.,carinatum L.flavescens Bess.,Fussii Kern.,moschatum L.,obliquum L.,ochroleucum W. et K.,pallens L.,paniculatum L. (fuscum W. et K.), – roseum L.,rotundum L.,senescens L. (montanum Schm.), – sibiricum L.,sphaerocephalum L.,suaveoleus Jacq.,Victorialis L.,xanthicum Grsb.

Úri madártej.

Ornithogalum umbellatum. L. – (Csillagvirág, kakastej, madártejfű, tiktara, tyúktaréj, úri sárma, úri virág, zöldcsík. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – 22. t. 2. k. Évelő. 7–20 cm. Hagymáját fiókhagymák veszik körül. Levelei 2–4 mm. szélesek, zöldek, fehér középcsíkkal. Virágzata laza ernyőszerű fürt. Lepellevelei fehérek, mindeniknek a közepén zöld sáv húzódik végig. Legalsó termő kocsányai csaknem vízszintesen állanak. Tokja buzogányalakú, 6 egymástól egyenlő távol álló éllel. Terem réteken, szántókon, cserjésekben az egész országban. 4–5.

Csilláros madártej.

Ornithogalum refractum W. et K. – (Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. Az előbbihez igen hasonló. Hagymáját számos fiókhagyma veszi körül. Kocsányai egyenlő hosszúak és körülbelül kétszer akkorák mint az érett termés. Az alsók hátratörtek, a végén fölfelé hajló termésekkel, melyeknek csaknem hártyás élei párjával közelebb állanak egymáshoz. Terem útak szélén, ugarakon, szántóföldeken Zimonytól Esztergomig, a Duna–Tisza közén szórványosan. Ritka. 5.

Konya madártej.

Ornithogalum nutans L. – (Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 25–50 cm. Hagymája diónagyságú. Virágzata laza, végre lekonyuló fürt. Virágai nagyok 25–27 mm. h.; belül fehérek, kívül minden lepellevél közepén széles szürkés-zöld sávval. Porzószálai széles hártyákká fejlődtek, nem egyformák, a külsők szélesebbek és tompák. Magháza tojásalakú, a bibeszálnál rövidebb. Terem cserjésekben, útak, árkok szélén, kertek és temetők körül szórványosan és csakis hazánk nyugati részében, talán csak az Ausztriával határos vidékeken. Egyebütt a következő faj helyettesíti. 4–5.

Konya madártej.

Vetési madártej.

Ornithogalum Bouchéanum (Kth.) Aschers. – (Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 25–50 cm. Az előbbihez nagyon hasonló; lepelsallangjai azonban kivül belül zöld csíkkal ékesek. Virágja kisebb, 20–25 mm. h. Valamennyi porzója 3 fogú és léczszerű főerök a belső oldalon hegyes fogban végződik. Tokja gömbölyű és akkora mint a bibeszál. Terem vetés közt, árkok és erdők szélén, hazánk északi részének kivételével, mindenütt. Helyenként terhes gyom. 4–5.

Más honi fajok: O. collinum Guss.,comosum L.,exscapum Ten.,pyramidale L.,pyrenaicum L.,sphaerocarpum Kern.,stachyoides Ait.

Kétlevelű csilla.

Scilla bifolia L. – (Erdei jáczint, gyöngyjáczint, kétlevelű tengeri hagyma. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – 22. t. 3. k. Évelő. 6–25 cm. Hagymája mogyoró nagyságú. Szára hengeres. Két (ritkán 3) levele legfeljebb 1 cm. széles, vályús és tövén hosszan hüvelyező. Csillagos, azúrkék virágai laza fürtben fejlődnek. Kocsánykái egyvirágúak legalább az alsók jóval hosszabbak a virágnál. Portokja sötétkék. Magjának függeléke van. Terem ligetekben, erdőkben, kivált nyirkosabb helyeken az egész ország hegy- és dombvidékén. Az Alföldön ritkaság; inkább csak a szélére száll le. 3–4.

Más honi fajok: S. amoena L.,autumnalis L.

C) A virágtakaró csészeszerű, átlátszó; hártyás vagy pelyvaszerű.

Béka szittyó.

Juncus effusus L. – (Bokréta vagy buglyos szittyó, szövőke, sörkefű, csetkáka. – Term. r.: Szittyófélék Juncaceae.) – 23. t. 1. k. Évelő. 30–60 cm. Bokros. Szára fűszínzöld, fényes és egész tömegében összefüggő, tömött béllel van kitöltve; töve barnán hüvelyezett. Némelyik csúcsán laza, buglyos virágzat fejlődik; minthogy pedig a murva a szár folytatásának látszik, a virágzat látszólag a szár oldalán áll. Van 3 porzója. Toktermése fordított tojásalakú, behorpadt és a horpadásban van igen rövid bibeszála. Terem mocsaras, forrásos helyeken, rendszerint csoportosan úgy a mezei mint a hegyi tájon az egész országban. 6–8.

Fakó szittyó.

Juncus glaucus Ehrh. – (Term. r.: Szittyófélék. Juncaceae.) – Évelő. 30–60 cm. Az előbbihez hasonló, de szára rendesen vékonyabb, merevebb, barázdált és bélállománya fiókosan üreges; szine hamvas, kékeszöld. Virágai ecsetszerűen állanak; külső lepelleveleik rövidebbek mint a belsők, akkorák mint a három szögletű, szálkahegyű tok, mely kerülékes, barna és fényes. Porzója 6. Terem patakok, vízerek mentén a mezei és hegyi tájon, főleg agyagos talajon az egész országban. 6–8.

Fakó szittyó.

Fülemile szittyó.

Juncus articulatus L. – (Csírikló, fekete bütykös szittyó, fülemilefű. – Term. r.: Szittyófélék. Juncaceae.) – Évelő. 20–40 cm. Szára kissé lapított. Legtöbb levele tőlevél; alul mind hüvelyes, szabad részük hengeres, csöves és válaszfalaktól (könnyen kitapintható) fiókokra osztott. Virágai 3–10-ével apró csomókban fejlődnek, melyek laza, rendszerint szétterpedő bugát képeznek. Lepellevele barna, fehéres szegélylyel; a tokja gesztenyebarna és fényes, az előbbinél hosszabb. Terem árkokban, vízállások körül, nedves réteken az egész országban. 7–8.

Fülemüle szittyó.

Villás-ágú szittyó.

Juncus bufonius L. – (Két-két ágú szittyó. – Term. r.: Szittyófélék. Juncaceae.) – Áttelelő egyéves. 4–25 cm. Szára vékony, leveles és tőtől villásan ágas. Levele fonálszerű. Lepellevelei hosszabbak mint a toktermés, lándsásak és szálkahegyűek; fehér hártyájúak, középen zöld csíkkal. Termése sárgásbarna tok.

Terem útak szélén, árkokban, nyirkos, homokos vagy iszapos helyeken az egész országban. A kerékvágásban gyakran megtelepszik. 6–9.

Villás-ágú szittyó.

Más honi fajok: J. acutus L.,alpinus Vill.,atratus Krock.,bulbosus L. (supinus Moench), – carpaticus Simak.,castaneus Sm.,compressus Jacq.,conglomeratus L. (Leersii Marss.) – diffusus Hoppe,filiformis L.,fuscoater Schwg. et Kört.,Gerardi Lois.,Jacquini L.,maritimus L.,obtusiflorus Ehrla.,paniculatus Hoppe,Rochelianus R. et S.,sphaerocarpus Nees.,sylvaticus Reichard,transsylvanicus Schur.,trifidus L.,triglumis L.

Bogár perjeszittyó.

Luzula pilosa (L.) Willd. – (Luzula vernalis DC. – Bogár- v. Szt. Jánosbogárfű. – Term. r.: Szittyófélék. Juncaceae.) – Évelő. 15–30 cm. Töve gyepes. Levelei hirtelen kihegyesedők, 1 cm. szélesek és fehér, hosszú szőröktől pillásak. Virágzata bugaszerű; kocsányai elvirítás után elállók vagy hátragörbűlők. Lepellevele barna, fehér szegélylyel. Magjának csúcsán sarlóalakú függelék látható. Terem erdős, cserjés helyeken, irtásokban, legelőkön, az egész ország hegyvidékén. 4–5.

Bogár perjeszittyó.

Mezei perjeszittyó.

Luzula campestris (L.) DC. – (Term. r.: Szittyófélék. Juncaceae.) – 23. t. 2. k. Évelő. 10–60 cm. Töve kissé terjedő, szárlevelei nagyobbak és szélesebbek mint az előző fajé és a virágai a buga ágain nem magánosak, mint az előbbié, hanem gömbös csomókban fejlődnek. Portokjai többszörte hosszabbak mint a száluk. A mag tövén kúpforma függelék van. Terem erdei tisztásokon, mezőkön, ligetekben, az egész országban, az Alföldön is. 3–5.

Más honi fajok: L. angustifolia (Wulf.) Garcke,flavescens (Host) Gaud.,Forsteri (Pers.) DCmultiflora (Ehrh.) Lej.spadicea (All.) DC.,spicata (L.) DC.,sudetica (Willd.) DC.,sylvatica (Huds.) Gaud.

Orvosi kálmos.

Acorus Calamus L. – (Term. r.: Kontyvirágfélék. Araceae.) – Évelő. 60–120 cm. Taraczkot hajt. Szára három élű és oldalt álló sárgás zöld, 8 cm. hosszú hengeres torzsa-virágzatban végződik, mely fölött a hosszú, levélszerű virágzati burok áll, látszólag a szár folytatásaként. Levelei fűneműek, kétsorosak, körülbelül 1 cm. szélesek. Termése pirosas bogyó. Hazája India. Sokan Európát is hazájául tekintik. Fűszeres tőkéjéért termesztették s elvadult. Mocsarakban, vízerekben előfordul, de nagyon szórványosan az egész országban. 6–7.

Tőkéjét fűszeres, keserű olaj tartalmánál fogva orvosi czélokra használják.

Orvosi kálmos.

D) A virágtakaró hiányzik.

Mocsári apáczakonty.

Calla palustris L. – (Kígyófű, piros vízi bors, sárkánygyökér, sutakonty. – Term. r.: Kontyvirágfélék. Araceae.) – Évelő. 15–30 cm. Töve taraczkot hajt. Levelei hosszúnyelűek, szíves tojásalakúak, kihegyezettek 4–11 cm. szélesek; akkorák mint tőkocsánya. Virágzati burka kivül zöld, belül fehér. Torzsája rövid (2–6 cm.) és legalabb részben kétivarú virágoktól végig sűrűn megrakott. Bogyója piros. Terem tőzeges mocsarakban, meglehetős gyéren: Árva-, Liptó-, Szepes-, Besztercze-Naszód-, Maros-Torda-, Csík- és Brassóvármegyében. 5–6, ritkán. 8–9.

Tőkéje nyersen mérges, főzve vagy szárítva nem mérges és Európa északi részében szaporítják vele helyenként a kenyérlisztet.

E rendbe sorolható még: Lysimachia thyrsiflora (V. o. 1. r.), Gentiana (V. o. 2. r.), Lythrum Hyssopifolium (XI. o. 1. r.), Loranthus (XXII. o. 4. r.)

Mocsári apáczakonty.

2. rend: Kétbibeszálúak. Digynia.

Kereklevelű hegyi-lórom.

Oxyria digyna (L.) Hill. – (Kétanyás lórom, makkszárny, savaska. – Term. rend.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) – Évelő. 5–15. Az egész növény kopasz. Valamennyi levele tőlevél, mind hoszszúnyelű és vesealakú, szürkén hamvas. Szárán apró vesealakú murvák hónaljából egynéhány levelű, virágfürtje fejlődik. Virágának leple 4, zöldes bibéje ecsetszerű; lapos termései szélesen szárnyasak. Terem havasaink sziklás törmelékén. 6–8.

Kereklevelü hegyi-lórom.

3. rend: Hárombibeszáluak. Trigynia.

Őszi kikirics.

Colchicum autumnale L. – (Ebvirág, fejes v. törpe zászpa, gólyavirág, guzsalyvirág, guzsalyülő virág, kék kükörics, kivisics, kükercz, kükörtyén, őszike, pücsök-koma, vetővirág, zászpa kikerics. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – 22. t. 4. k. Évelő. 1–3 virága levelek nélkül őszszel jelenik meg és nagyon hosszú lepelcsöve (20 cm.) csak részben bújik ki a földből; leplének harangalakúan kiszélesedő vége (6–7 cm. h. és –2 cm. sz.) 6 sallangra hasadt; lilaszínű, ritkán fehér. Porzói a lepel torkából nőnek. 3 igen hosszú bibeszála mélyen levezet a földbe a gumó közelében fekvő magházhoz, mely a földben áttelel. Szárát, három levelét és a levelek védte három-üregű toktermését csak a következő év tavaszán fejleszti. Termése hosszúkás kerülékes 3–4 cm, hosszú. Terem hazánk minden hegy- és dombvidékén kivált nedves réteken és különösen meszes talajon, helyenként a síkon is. 9–11.

Legmérgesebb növényeink egyike. Egyik oldalán lapos gumójából és magjaiból a colchicint állítják elő, melyet gyógyszernek is használnak. Néha tavaszszal is virágzik levelesen.

Homoki kikirics.

Colchicum arenarium W. et K. – (Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) Az őszi kikiricsnél minden részében kisebb. Lepelcsöve rendszerint csak 8–10 cm. Sallangjai 3 cm. hosszúak és 3–5 mm. szélesek. Levelei is keskenyek. Termése mindkét végén kihegyezett s rendesen csak 10–15 mm. hosszú. Terem az Alföld egészen laza vagy kötöttebb homokján, főleg a buczkákon. 8–10.

Olyan mérges, mint az előbbi.

Más honi fajok: C. Bertolonii Stev. (Harsányhegy Baranya-m., tavaszkor virít), – pannonicum Grsb. et Schenk. (Krassó-Szörény-m. délkeleti csücskében.)

Fehér zászpa.

Veratrum album L. – (Fehér hunyor, ördögrakolya, prüszszentőfű, sárga kükercs, tyúkbolondító, ünőcsecs. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) 22. t. 5. k. Évelő. 60–120. cm. Hosszában redőzött levelei kerülékesek; fonákon puhaszőrüek; az alsók igen nagyok. Sárgásfehér virágai szártetőző bugás fürtben fejlődnek apró kocsányokon. Leplének szeletei a kocsányoknál jóval hosszabbak. Tokja gyéren szőrös. Terem erdőkben és kaszálókon az egész ország hegyvidékén. 7–8.

A gyökerében lévő veratrin igen erős méreg, mely hányást idéz elő és görcsöket okoz. Gyógyszerül is szolgál. Elterjedt fajváltozata a V. Lobelianum Bernh. melynek virága sötétesen erezett, zöldszínű és lepelszeletei keskenyebbek.

Fekete zászpa.

Veratrum nigrum L. – (Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 50–100 cm. Az előbbihez nagyon hasonló; virágának a szine azonban fekete bibor. Virágzatának ágai molyhosak. A porzók nyele piros, toktermése kopasz. Terem erdőkben, mezőkön az egész ország hegyvidékén, de az előbbinél jóval ritkább. 7–8.

Hegyi lónya.

Tofieldia calyculata (L.) Whlbg. – (Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 10–25 cm. Tőkéje hengeres, csonka, töve gyepes; levelei töve felé sűrűn állanak, kétsorosak, 2–4 mm. szélesek, kardalakúak. Virágzata összetett fürt, mely alsó részében néha szaggatott. Kocsánykái két murvájúak, az alsó a kocsány tövén fejlődik, lándsás, a felső (az u. m. előlevél) csésze alakú, háromkaréjú és a lepelhez simuló. Terem nedves sziklákon, erdőszéleken, nyírkos kaszálókon hazánk minden magasabb hegyvidékén, túl a Dunán is. 6–8.

Hegyi lónya.

Mocsári ál-szittyó.

Scheuchzeria palustris L. – (Term. r.: Hutszafélék. Juncaginaceae.) – Évelő. 20–30 cm. Vékony taraczkjai az iszapban kúsznak. Szára tövén bőven leveles. Levelei szálasak, vályúsak és tövükön hüvelyszerűen kiszélesedők. Apró virágai laza, leveles fürtben fejlődnek. Leple maradandó, zöldessárga, hosszúkás levélkéi tövükön összenőttek. Porzói szálasak, bibéje azonban ül. Termése ferdén tojásalakú. Van 3–6 magháza. Terem tőzeges mocsarakban hazánknak minden tőzegben gazdagabb vidékén. 5–6.

Mocsári álszittyó.

Savanyú hutsza.

Triglochin palustre L. – (Háromágúfű, hutza. – Term. r.: Hutszafélék. Juncaginaceae.) – Évelő. 15–60 cm. Töve gyepes, minden levele tőlevél. Levelei húsosak, csak 15 mm. szélesek, vagy fonalszerűek és alsó részükben hüvely módjára kiszélesedők. Virágzata laza fűzér; virágai aprók, sárgás zöldek. A terméskék keskeny tőből hosszan buzogány alakúak; 6–8 mm. és rövidebb kocsánykáik a szárhoz simulók. Egy magháza 3 üregű; 3 bibéje tollas. Terem vizenyős réteken, forrásos helyeken, főleg tőzeges mocsarakban az egész országban, de nagyon szórványosan. 7–8.

Savanyú hutsza.

Sziki hutsza.

Triglochin maritimum L. – Az előbbenihez hasonló, de magháza 6 üregű, 6 bibéje kampós, termése pedig tojásalakú. Inkább szikes, mocsaras helyeken fordúl elő. 7–8.

Sóska lórom.

Rumex Acetosa L. – (Sóska v. sóslórom. – Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) 23. t. 3. k. Évelő. 30–60 cm. Szára kevés ágú. Levelei hosszúkás tojás alakúak, dárdásak, nyílas füllel, mely széles és kihegyezett; a felsők keskenyebbek, hegyes hosszú füllel, a legfelső pedig rendesen hűvelylyel ülő; mind zöld és igen savanyú. Kürtjei szabdalva fűrészesek. Virága kétlaki, zöld, később pirosló; hosszú szártetőző bugában. Leplének külső szeletei termésben hátragörbülők, a belsők még egyszer akkorára megnyúlók; egy rövid csaknem 4-szegletű, kissé legörbülő púppal; élük fogas vagy czafrangos. Terem réteken, nyírkos erdőkben az egész országban, helyenként bőven. Fiatal levelét gyűjtik »sóska«-mártásnak, főzeléknek, zsenge hajtását is eszik a gyerekek; kertbe is ültetik. 5–6.

Madársóska lórom.

Rumex Acetosella L. – (Juhsóska, madárlórom, mezei füles sóska. – Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) – 23. t. 4. k. Évelő. 10–25 cm. Az egész növény rendesen pirosan van befuttatva. Keskenyen dárdás levelének füle eláll; pálhái szeldeltek. Virágzata karcsú, szártetőző buga. Virága kétlaki, apró. Belső lepelhasábjain púp nincsen és nem is nőnek tovább a termés éréséig s legfeljebb akkorák mint a termés. A külsők is oda símulók; lándsásak és czafatosak. Terem hegyi réteken, legelőkön, parlagokon, szántóföldeken, rendesen, kivált sovány mezőkön, seregesen az egész országban. 5–8.

Bodros lórom.

Rumex crispus L. – (Bábikó, fodroslevelű lórom, hegyes v. keserű lapu, lósóska, lórom lapu, madárkása. – Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) – Évelő. 60–100 cm. Alsó levelei 18–20 cm. hosszúak, valamennyi hosszúnyelű, szélesen lándsás és hullámos, fodros szélű. Szára rendesen ágas és ágacskái pirosas virágörvökkel vannak megrakva. Belső lepelhasábjai kerekded-szivesek, csaknem épek és legalább egyikük erősen púpos. Terem árkok szélén, vizenyős szántóföldeken, kaszálókon az egész országban. 6–8.

Bodros lórom.

Tavi lórom.

Rumex hydrolapathum Huds. (Folyóvizi, parti vagy vizi lórom. – Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) – Évelő. 1–2 m. Szára barázdált, kevéssé ágas. Alsó levelei igen nagyok (2–4 dm. h.), különben lándsásak, hoszszan kihegyezettek és nyélbe keskenyedők; szélük alig hullámos és aprón fodros. Levélnyele fölül lapos. Virágzatának ágai elállók, számos virágörve zöldes pirosas. Belső lepel hasábjai nem szíves vállúak, tojásalakúak vagy csaknem háromszögüek, tövük felé gyakran aprón fűrészesek; mindenik, vagy legalább kettő púpos. Terem tócsák szélén, folyók holt ágaiban, főleg nádasok szélén szórványosan az egész országban. 7–8.

Tavi lórom.

Sárga lórom.

Rumex maritimus L. – (Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) – Kétéves. 15–50 cm. Szára ágas; levelei keskeny szálasak v. lándsásak a nyélbe keskenyedők, az alsók 22–25 cm. hosszúak. Virágörvei gömbösek, levélhónaljiak, vagyis a virágzat a csúcsáig leveles. Belső lepelsallangok kisebbszerűek, kétszer olyan hosszúak mint szélesek, púposak, két oldalt 1–1 az egész lepel hosszával egyenlő sertenemű foggal. Az egész növény, de kivált a felső része termés éréskor élénk sárga. Terem árkokban, tócsák és vizek partján szórványosan az egész országban. 7–8.

Más honi fajok: R. acutus L.,alpinus L.,aquaticus L.,arifolius All.,Baueri Aschers.,conglomeratus Murr.,erubescens Simk.,limosus Thuill.,obtusifolius L.,odontocarpus Sándor (biformis Menyh.), – Patientia L.,pulcher L.,sanguineus L.,scutatus L., (spanyol sóska) –, subalpinus Schur.,sylvester Lam.,viridis Sm. Van számos keverékfaj is; ilyenek: Balatonus Borb. (obtusifolius × Patientia), confusus Simk. (crispus × Patientia), heteranthos Borb. (crispus × limosus), stenophylloides Simk. (maritimus × odontocarpus) és mások.

E rendbe sorolható még: Elatine hexandra (VIII. oszt. 4. rend), Polygonum fajok (VIII. oszt. 1. rend).

Sárga lórom.

4. rend: Sokbibeszálúak. Polygynia.

Hat, vagy több bibeszállal.

Vízi hídőr.

Alisma Plantago L. – (Békafű, béka-kalór v. kanál, vízi méregölő, vizi útifű – Term. r.: Hídőrfélék. Alismaceae.) – 23. t. 5. k. Évelő. 10–70 cm. Tőkéje a sárban, vagy a víz alatt az iszapban gyökerezik. Minden levele tőlevél; ezek hosszúnyelűek, szíves-tojásalakuak, épek és rendesen 7-erűek. Ha vízbeli levelei vannak, azok keskenyszálasak. Szára 3-szögletű. Virágzata bugás; örvös ágai hosszúak. Virága apró, rózsaszínű. Leplének 3 külső levele csészeszerű és maradandó, 3 belső levele sziromnemű és lehulló. Van 6–22 porzója és 6 – sok terméskéje, melyek lapítottak és tányérszerű vaczkon pogácsa alakban sorakoznak. Terem iszapos, mocsaras helyeken; sekély vízben, vagy a kiszáradt parton és árkokban az egész országban. 6–9.

Más honi fajok: A. arcuatum Michal., – parnassifolium L.

E rendbe sorolható: Triglochin maritimum (VI. o. 3. r.)