A porzók száma 7, szabadok.

1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia.

Fehér bokrétafa.

Aesculus Hippocastanum L. – (Ló- vagy vadgesztenye. – Term. rendszer: Bokrétafafélék. Hippocastanaceae.) – 23. t. 6. k. Fa. 25 m. Levelei tenyeresen összetettek 7, ritkábban 5 levélkével. Levélkéi ékalakú tőből visszás tojásalakúak, fogasok, vagy egyenetlenül kétszer fűrészesek. Virágzata merőleges buga. Szirmok fodrosszélűek, eleinte sárga, később megpirosodó foltokkal. 3-üregű toktermése nagy, tüskés, rendesen csak egymagvú. Nagy barnahéjú, nagy fehéresszínű köldökfoltú magja hasonlít a jóféle gesztenye makkjához, szintén keményítőtartalmú, de nem ehető. Hazája Északi Görögország. Szépségénél fogva legkedvesebb díszfáink egyike. Sétaterekre, utczákra sok helyen ültetik; őszszel gyakran másodszor is virít. Korán feslő nagy lombja hamar ád árnyékot. Őrölt magját eszi a marha, fája azonban nem sokat ér. 5 –6.

Rokon fajai közül ültetik helyenként a szenynyes bíborszínű Aesculus Pavia L. és a sárgavirágú Aesculus lutea Ait. fajokat.

Harmatos hegyékessége.

Trientalis europaea L. – (Hegy ékessége. – Természetes rendszer: Kankalinfélék. Primulaceae.) – Évelő. 5–30 cm. Taraczkot hajt. Szárának felső részében 5–7 nyeletlen; örvösen álló kerülékes levele van. A levélörv közepéből 1–4 hosszú vékony kocsány emelkedik ki, mindenik egy-egy fehér vagy pirosas virággal. Pártája 7-metszetű, tövén sárga. Toktermése 7 hátragörbülő kopácscsal nyílik. Terem havasok lápos, cserjés rétjein: Árva, Liptó, Szepes, Gömör, Ung és Bereg vármegyében. 5–7.

E rendbe sorolható még: Calla (VI. o. 1. r.), Gentiana (V. o. 2. r.), Lysimachia thyrsiflora (V. o. 1. r.).