Ugrás a tartalomhoz

Magyarország virágos növényei

Wagner János, Hoffmann Károly (2006)

Arcanum Adatbázis Kft.

VIII. osztály: Nyolczporzósak. Octandria.

VIII. osztály: Nyolczporzósak. Octandria.

A porzók száma 8, szabadok.

1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia.

A) A virág hiánytalan, a párta 5-szirmú, alsó állású. Fák vagy cserjék.

Hegyi juhar.

Acer Pseudoplatanus L. – (Fehér, fürtös vagy közönséges juhar, igar vagy iharfa, juhar, jávor. – Term. r.: Juharfélék. Aceraceae.) – Fa. 25 m. Keresztben átellenes levelei szíves vállból ötkaréjúak, az alsók kisebbek és mindenik tompahegyű; fonákon kékeszöldek. Virágzata bogernyőcskékből összetett hengeres és csüngő fürt, melynek virágai a levelek kifejlődése után nyílnak. A lehulló csésze is pártaszerű; mindkettő sárgás-zöld. A porzós virágokban a porzók jóval hosszabbak, mint a kétivarú virágokban, még egyszer akkorák, mint a párta. Termése kettős szárnyas-termés, előre álló, gyakran egyenközű szárnyakkal; makkja oldalt erősen kidomborodó. Terem hazánk minden magasabb hegyvidékén; sok helyen ültetik is sétaterekre és utczákra. Fája fehér, nem vetemedik és különböző czélra, pl. faragásra, czipőszegre igen értékes. 5–6.

Hegyi juhar.

Jókori juhar.

Acer platanoides L. – (Csenkfa, hegyeslevelű juhar, korai, platán vagy töklevelű jávor. – Term. rendszer: Juharfélék. Aceraceae.) – 24. t. 1. k. Fa. 25 m. Levelei 3–7, de rendesen 5-karéjúak, erősen szívesvállúak; karéjaik öblösen fogasok, fogaik erősen kihegyezettek, mindkét lapjokon egyformán és élénken zöldek. Virágai a levelek kifejlődése előtt nyílnak és felálló bogernyőt képeznek. Terméskocsánya hosszú, makkocskája lapos, szárnyai annyira szétterpedők, hogy csaknem egyenes szöget képeznek. A porzós virágok porzói csak akkorák, mint a sziromlevelek. Terem hazánk minden hegyvidékén. Ültetik utczákra és sétaterekre is. Fája körülbelül ugyanolyan értékű, mint az előbbenié. 4–5.

Mezei juhar.

Acer campestre L. – (Csipkejuhar, fodorjávor. – Term. r.: Juharfélék. Aceraceae.) – Fa. 15 m. Igen gyakran csak cserje, melynek ágai paraélektől sokszor szögletesek. Levele csak 3–7 cm. hosszú; többnyire 5-karéjú. Virágzata felálló, majd lekonyuló bogernyő, porzós és kétivarú virágokkal. Makkja lapos, szárnyai egyenes szög alatt elállók.

Levelének karéjozottsága és visszája, valamint a termés molyhossága alapján számos alfajt különböztetünk meg. A legfontosabbak ezek közül: A. hebecarpum DC. (tomentosum Kit.), melynek még az érett termésmakkja is erősen molyhos; A. leiocarpum Tsch. (austriacum Tratt.), melynek a termése már fiatal korában is teljesen kopasz. Terem erdőszélen, gyepükben az egész országban, főleg hazánk lapályain. Sövénynek is alkalmas. Fája igen értékes. 4–5.

Mezei juhar.

Franczia juhar.

Acer monspessulanum L. – (Háromújjú vagy háromkaréjos juhar. – Term. rendszer: Juharfélék. Aceraceae.) – Fa. 5 m. Levele csak 2·5–4 cm. hosszú és csaknem kivétel nélkül három-karéjú. Valamennyi bőrnemű, színén fényes zöld, tövén kevéssé szíves vagy lekerekített, széle ép, vagy kikanyarított. Virágai felálló, majd lekonyuló bogernyőben fejlődnek s kileveledzéskor nyílnak. Kopasz termése gyakran pirosan van befuttatva; szárnyai előre állanak, csaknem egyközűek. Terem Fiume mellett. Kertbe is ültetik. 4–5. Fája értékes.

Két alakja Orsova körül fordul elő: az A. rumelicum Grsb. egymásra boruló vagy épen keresztbe álló zászlókkal és az A. ibericum MB., melynek termései nagyobbak és levélkaréjai 1–2-fogúak.

Franczia juhar.

Feketegyűrű juhar.

Acer tataricum L. – (Fekete gyűrű-, tatárjávor. – Term. rendszer: Juharfélék. Aceraceae. – Fa. 6 m. Levele ép, szíves vállból tojásalakú; kihegyezett, egyenetlenül és kétszer fűrészes, alig karéjos; erezete szárnyas. Virágzata felálló; bogernyőkből összetett fürt. Csészéje sárgás, szirmai fehérek. Termésének szárnyai egyközűek, pirosak. Terem hazánk dombos és sík vidékén. Nem fordul elő az északi és északkeleti hegyvidéken. Fája kivált faragásra és ostornyelek készítésére értékes. Díszcserjének is ültetik. 5–6.

Más honi fajok: A. hungaricum Borb.,marsicum Guss.,obtusatum W. et K.; az A. Negundót lásd a XXII. osztályban.

Feketegyűrű juhar.

B) A virág hiánytalan; párta 4-szirmú (csak a végső virágon van 5 szirom), alsó állású. Félcserjék.

Szagos ruta.

Ruta graveolens L. – (Kerti ruta, virnáncz. – Term. rendszer: Rutafélék. Rutaceae.) – Évelő. Cserje. 30–80 crn. Az egész növény sötétzöld, hamvas, mirigyesen pontozott és sajátságos illatú. Levelei 2–3-szor szárnyasak; levélkéi hoszszúkásak, a végsők viszszás tojásalakúak, szálkahegyűek. Szirmai zöldessárgák, bodrosszélűek, begöngyölődöttek. Déleurópai orvosi és fűszer-növény; helyenként kertbe is ültetik, – temetőkbe is – és néhol el is vadul (pl. szőlőkben). 6–8.

Rokona a török pirosító (Peganum Harmala L. – Term. r.: Zygophyllaceae) mely a török uralom emlékeképen ma is díszlik néhány bokorban fővárosunk Gellért hegyén.

Szagos ruta.

C) A virág hiánytalan; a párta 4-szirmú, de felső állású.

Keskenylevelű fűzike.

Chamaenerium angustifolium (L.) Scop. – (Csővirág, csőviríts, kis oleánder, nyeles virág, olender kóró. – Epilobium angustifolium L. – Term. rendszer: Ligetszépefélék. Onagraceae.) – 24. t. 2. k. Évelő. 60–160 cm. Szára ritkán ágas. Felső részében a kocsányokkal együtt pelyhes. 1·5–2 dm. hosszú és 3–4 cm. széles levelei váltogatva állanak, lándsásak, épek vagy gyengén mirigyesen fogasak; fonákukon kiemelkedő érhálóval. Szép, nagy, bíborszínű virágai hosszú és karcsú fürtöt alkotnak. A csésze karéjai hátragörbülők. Az egy körben álló porzók és a bibeszál is legörbített. 4–8 cm toktermése kevéssé selymes: magja szőrös. Terem erdőirtásokban, vágásokban bokros lejtőkön, hazánk minden hegy- és dombvidékén. 7–8.

Vízparti fűzike.

Chamaenerium palustre Scop. – (Epilobium Dodonaei Vill. – rosmarinifolium Haenke. – Term. rendszer: Ligetszépefélék. Onagraceae.) – Évelő. 30–100. cm. Keskeny szálas leveleinek fonákán nincs kiemelkedő érhálózat. Virágzata kurta. Szirmai pirosas ibolyaszínűek. Porzói egy körben állanak; bibeszála csak tövén szőrös, és akkora, mint a leghosszabb porzója. Terem folyók és hegyi patakok köves partján, töltéseken hazánk egész hegyvidékén; az előbbinél azonban jóval ritkább. 7–8.

Borzas derécze.

Epilobium hirsutum L. – (Piros csővirics. – Term. rendszer: Ligetszépefélék. Onagraceae.) – Évelő. 100–150 cm. Tőkéje őszszel húsos taraczkokat hajt. Szára hengeres, mirigyes és hosszabb, egyszerű szőröktől borzas. Valamennyi levele szárölelő, kissé lefutó és aprón fűrészes. Tölcséres virágai nagyok, szirmai 1–2 cm. hosszúak, bíborszínűek, ritkán fehérek. Porzói két körben állnak. Terem árkok mentén, patakok, vizerek partján az egész országban. 6–9.

Borzas derécze.

Apróvirágú derécze.

Epilobium parviflorum Schreb. – (Kisvirágú nyeles virág. – Term. r.: Ligetszépefélék. Onagraceae.) Évelő. 20–100 cm. Szára egyszerű szőröktől borzas, vagy puhaszőrű. Levelei lekerekítettek, keskenyedő tővel ülők, esetleg igen rövid nyelűek, de sohasem szárölelők és nem futnak le. Virágai kisebbek az előbbeniéinél legfeljebb 1 cm. hoszszúak; szára elvirítás után tőlevélrózsákat hajt, melyek később gyökereznek. Terem árkok szélén, vizek partján, füzesekben, az egész országban. 6–7.

Apróvirágú derécze.

Hegyi derécze.

Epilobium montanum L. – (Term. rendszer: Ligetszépefélék. Onagraceae.) – Évelő. 15–60 cm. Szára rövid és odasimuló szőröktől borzas. Lándsás és egyenetlenül fűrészes levelei a szár közepéig rendszerint átellenesen állnak; az alsók rövid nyelűek. Virágzata gyakran bókol. Szirmai visszás szívalakúak, 0·8–1 cm. hosszúak, rózsaszínűek (ritkán fehérek) és még egyszer akkorák, mint a kihegyezett csészelevelek. Szára őszszel rövid leveles hajtásokat fejleszt. Nő erdőkben, cserjésekben, hazánk minden hegy- és dombvidékén. Több helyt előfordul az Alföldön is. 6–8.

Más honi fajok: E. adnatum Grsb.,alpestre Jacq.,alsinefolium Vill.,anagallidifolium Lam.,collinum Gmel.,Lamyi F. Schultz.,lanceolatum Seb. et M.,nutans Schmidt,obscurum. Schreb.,palustre L.,roseum Schreb. – Nő továbbá hazánkban számos keverékfaj; ilyenek: E. Gejnae Simk. (collinum × obscurum), – heterocaulon Borb. (montanum × roseum), – mixtum Simk. (adnatum × parviflorum), – pycnotrichum Borb. (hirsutum × parviflorum) és mások.

Hegyi derécze.

Közönséges ligetszépe.

Oenothera biennis L. – (Csészekürt, idegen sárga viola, kétesztendős borgyökér, ligetéke, ligetékessége, rapontikagyökér, zeller. – Term. r.: Ligetszépefélék. Onagraceae.) – 24. t. 3. k. Kétéves. 60–100 cm. Szára rövid és puhaszőrű, csak elvétve találhatók hosszabb bibircseken nyugvó szőrök is. Levelei váltogatva állanak; hosszúkásak és kissé fűrészesek. Nagy kénszin-sárga és kellemes illatú virágai hosszú, szártetőző füzért képeznek. Szirmai 2–3 cm. hosszúak. Vaskos toktermése 4 cm. hosszú. Északamerikai növény. Salátának alkalmas gyökeréért és mint kerti virágot sok helyt ültetik; vizek partján, homok buczkákon, vasúti töltéseken vadon is terem szórványosan az egész országban. Virága este nyílik, hirtelen feslését érdekes megfigyelni. 6–8.

D) A virág hiánytalan; a párta forrt-szirmú és alsó állású.

Kései gyíkpohár.

Blackstonia serotina (Koch) Beck. – (Chlora serotina Koch. – Term. r.: Tárnicsfélék. Gentianaceae.) – Egyéves. 10–40 cm. Az egész növény kékesen hamvas. Szárlevelei tojásdad-lándsásak v. lándsásak és lekerekített vállukon összenőttek. Középső virágait az oldalsók hosszan túlnövik: virágzata bogernyős. Szirmai 10–15 mm. hosszúak, sárgák, kihegyezett kerülékesek és a háromerű csészehasábnál hosszabbak. Tokja 7–10 mm. hosszú. Terem kissé szíkes, homokos, vízállásos helyeken, szórványosan hazánk nyugati felében, főleg a Duna-Tisza közén. 8–9.

Más honi faj: B. perfoliata (L.) Huds. (?).

Közönséges csarap.

Calluna vulgaris (L.) Salisb. – (Avarfű, avarhanga, csarab, czipor, hangafa, parlagi fagyal, repcsénfű, repcsénpárlep, téli zöld, vad cziprus. – Term. r.: Hangafélék. Ericaceae.) – 24. t. 4. k. Cserje. 30–90 cm. Sűrűn bokros. Levelei fedelékesen állanak 4 sorban, keskenyek, rövidek és tövön kissé nyilasak. Apró, biborszínű virágai egyoldalra konyuló megnyúlt fürtben fejlődnek. Csészéje 4 metszetű, pártaszerű és hosszabb a pártánál. Portokjainak kis függelékök van. Tokja 4 üregű. Terem szikár, homokos fenyvesekben, főleg a dombvidéken, szórványosan Pozsonytól Krassó-Szörényig. Nagyobb mennyiségben csak helyenként jelenik meg, pld. Turócz- és Szepesvármegyében. Túl a Dunán ritka. Németországban nagy területeket borít és külön formácziót alkot. Erdőkben gyom. A méhek szeretik. 8–9.

Magyar Bruckenthalia.

Bruckenthalia spiculifolia Satisb. – (Term. r.: Hangafélék. Ericaceae.) – 66. t. 6. k. Cserje. 20 cm. Szára lecsepült, sűrűn bokros és nagyon leveles. Levelei 4–6 mm. hosszúak, 1 mm. szélesek és négyesével örvöt képeznek; szélök pillás. Virágai végálló, sűrű vörös fűzérben fejlődnek. Kocsánykái vékonyak, bókolók. Virága 2 mm. hosszú; pártája gömbös, harangalakú és még egyszer akkora mint a csésze. Mindkettő 4 fogú. Bibeszála hosszan kiáll. Illata kellemes. Terem havasi legelőkön hazánk délkeleti hegyvidékén. Helyenként gyakori és néhol 7–800 m. tengerfölötti magasságra is leszáll. (Brassó.) 7–9.

Hamvas hanga.

Erica cinerea L. – (Term. r.: Hangafélék. Ericaceae.) – 24. t. 5. k. Cserje. 30–60 cm. Szára igen ágas. Levelei hármasával állanak, kopaszok, keskenyek, hegyesek és szélük éles, fonákuk púpos. Az ágak és a kocsányok szürkén molyhosak. Virágai sűrű végálló fürtökben fejlődnek; biborszínűek. A portokok a tojásalakú pártába vannak zárva. Terem Európa észak-nyugati részében; hazánkban nem fordúl elő. 6–7.

Nálunk előfordúl még a cseplesz hanga, az Erica carnea L. (Alacsony Tátra, Fiume.)

E) A virág hiánytalan; a párta forrt-szirmú de felső állású.

Fekete áfonya.

Vaccinium Myrtillus L. – (Fenyves bogyó, havasi meggy, kukojsza. – Term. r.: Hangafélék. Ericaceae.) – Cserje. 15–80 cm. Ágai zöldek, élesen szögletesek. Levelei tojásalakúak, aprón fűrészesek, őszszel lehullók. Virágai magánosan, vagy párosan fejlődnek a levelek hónaljában; lilásak és gömbölyűek, fogaik hátragörbűltek. A csésze csak mint 5 fogú szegély van meg a magházon. Bogyói hamvasfeketék, ritkán fehérek. Terem ritkás erdőkben, cserjésekben hazánk nyugati, északi és keleti hegyvidékén. Erdőben gyom. Bogyói igen jó izűek és egészségesek. Sokfélekép készítik el; liqueurt és bort is készítenek belőlük és festenek velük. 5–6.

Fekete áfonya.

Hamvas áfonya.

Vaccinium uliginosum L. – (Mocsári fenyves-bogyó. – Term. r.: Hangafélék. Ericaceae.) – Cserje. 30–120 cm. Az előbbihez hasonló; ágai hengeresek, az egész növény szürkébb; levelei vékonyabbak, visszás tojásalakúak, épek, fonákon kékesszürkék. Tojásalakú virágai apróbbak, fehérek v. pirosak. Bogyói hamvasfeketék. Terem összes havasaink tőzeges lápjain. Bogyója kevésbbé jóízű. 5–6.

Veres áfonya.

Vaccinium Vitis idaea L. – (Fojmincz, kövimálna. – Term. r.: Hangafélék. Ericaceae.) – 25. t. 1. k. Cserje. 10–20 cm. Szára lecsepült. Levelei örökzöldek, bőrneműek, visszás tojásalakúak, fonákukon fekete mirigyektől pontozottak, a szélök visszagöngyölt és mirigyes. Virága fehér v. hússzínű. Csészeszegélye 4 metszetű, bibeszála kinyílik; apró fürtjei csüngők. Bogyója fehéres, később skárlátpiros. Terem szárazabb tőzegen, sziklás, szikár erdők nyíltabb helyein és szélén, Nyitrától Krassó-Szörényig szórványosan. Túl a Dunán ritka. Bogyója kellemes savanyú ízű; befőttnek is használják. 5–6.

Tőzeg áfonya.

Vaccinium Oxycoccos L. – (Bábaszőlő, foltos áfonya, moha-, sav-, tőzeg- vagy varjúbogyó. – Oxycoccos palustris Pers. – Term. r.: Hangafélék. Ericaceae.) – Cserje. 15–30 cm. Vékony, fonalnemű szára a földre csepült. Örökzöld levélkéi hoszszúkás tojásalakúak, fonákukon fehéresek, szélük pedig visszagöngyölt. Apró virágai hosszú, piros és puhaszőrű kocsányokon bókolnak; sziromkaréjai elállók. Piros bogyói savanyúak és csak a fagy érte után élvezhetők. Terem tőzegen, hazánk havasi vidékein. 7–8.

Tőzeg áfonya.

F) A virág hiányos; a lepel alsó állású.

Farkas boroszlán.

Daphne Mezereum L. – (Borsóska, csipős v. mérges borostyán, farkas bors, farkas hárs, gyalog olajfa, gyolcsfa, méregpuszpáng, tetűfa. – Term. r.: Boroszlánfélék. Thymelaeaceae.) – 25. t. 2. k. Cserje. 30–120 cm. Fája czitromszínsárga. Levelei az ágacskák végén csomóban állanak, hosszúkásak. Virágai hármasával állanak, bibor- v. lila-, ritkán fehérszínűek, a levelek feslése előtt nyílnak és első pillanatra az orgonafa virágjára emlékeztetnek. Lepelkaréjai akkorák mint a csövük. Illatuk édes. Borsónagyságú bogyói skárlátpirosak. Terem árnyas, nyirkos erdőkben hazánk minden hegyvidékén. 2–3.

Egyike hazánk legmérgesebb növényeinek. Hólyaghúzó hatása is van. A méhek szeretik.

Henye boroszlán.

Daphne Cneorum L. – (Rozmaring boroszlán, jóillatú farkashárs, kőrózsácska, télizöld boroszlán. – Term. r.: Boroszlánfélék. Thymelaeaceae.) – Cserje. 10–30 cm. Szára heverő, ágai legalább fiatalon pelyhesek. Örökzöld levelei ékalakú vállból keskenylándsásak, bőrneműek. Virágai szártetőző ernyős csomókban fejlődnek; rózsaszínűek v. fehérek. Lepelkaréjai csak félakkorák mint 6–10 mm. hoszszú csövük. Bogyói sárgásbarnák. Virága illatos. Terem köves, sziklás lejtőkön, gyepes mészsziklákon, gyér erdőkben szórványosan az ország déli, illetőleg nyugati részének dombvidékén; a Nyírség homokján is. Mérges. 5–6.

Más honi fajok: D. alpina L.,arbuscula Èelak.,Blagayana Freyer,Laureola L.

Kígyós keserűfű.

Polygonum Bistorta L. – (Anyafű, kígyógyökér, kígyótrank v. tráng, sárkányfű, tekertgyökerűfű. – Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) – 25. t. 4. k. Évelő. 30–90 cm. Újjnyi vastag tőkéje kígyózva kúszik. Szára egyszerű, levelei tojásalakúak, fonákon kékesek. Piros virágai tömött hengeres fűzérben fejlődnek. Porzói a lepelnél hosszabbak. Terem vizenyős réteken hazánk minden magasabb hegyvidékén: Pozsonytól Krassó-Szörényig és Vasvármegyében. A havasokra is felmegy. 6–8.

Vidra keserűfű.

Polygonum amphibium L. – (Kéttanyás czikszár, vizi göcsfű. – Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) – Évelő. 30–150 cm. Szára rendszerint a vízben úszik, ritkán felemelkedő vagy függőleges. Levelei hoszszúkás tojás alakúak, vagy lándsásak, bőrneműek, rendesen a víz színén úsznak. Tömött, szártetőző virágfüzérei egyenként állók, hengeresek és rózsaszínűek. Csak 5 porzója van. Termése mind a két oldalán púpos. Terem mocsarakban, árkokban, folyók holt ágaiban az egész országban. Ha a víz elapad, egyenesszárú, egyenletesen leveles növény válik belőle, ezért kéttanyás, kétéltű. 6–8.

Vidra keserűfű.

Baraczklevelű keserűfű.

Polygonum Persicaria L. – (Balhafű, baraczklevelűfű, disznóhunyor, ebgyömbér, göcsfű, göcsinda, hódos czikszár, légyfű, vízi bors, vizi hunyor. – Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) – 25. t. 3. k. Egyéves. 30–100 cm. Ágas szára gyakran pirosra van futtatva, minden ága végén egy-egy virágfüzérrel. Levelei hosszúkásak, lándsásak, sötét fűszínzöldek, középen félholdalakú, sötétbarna folttal; visszájok mirigytelenül pontozott. Kürtjei sertésen pillásak. Virágzata élénkpiros, leple és kocsánya síma, mirigytelen. Termése vagy mindkét oldalán lapos, vagy egyiken púpos. Terem árkok mentén, szántóföldeken, vizenyősebb részeken az egész országban. 7–9.

Borsos keserűfű.

Polygonum Hydropiper L. – (Vízi bors, vizi hunyor, ebgyömbér stb. – Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) – Egyéves. 30–50 cm. Szára a tövén gyakran lecsepült és gyökerező, szárcsomói sokszor dagadtak. Az egész növény csípős borsízű. Levelei lándsásak, kürtjei pillásak, különben kopaszok. Virágzata karcsú; bókoló füzér; leple zöld, szélén fehéres v. piros, esetleg egészen piros és mirigyesen pontozott. Porzóinak a száma rendesen csak 6. Termése egyik oldalán erősen púpos és durván szemcsés. Terem árkokban, nedves réteken, nyirkos parlagokon az egész országban. 7–9.

Levével legyek ellen óvják helyenként a háziállatokat.

Borsos keserűfű.

Porcsin keserűfű.

Polygonum aviculare L. – (Disznópázsit, nagy porcz- vagy porcsfű, porczogó pázsit, porcsin czikszár, százbötykőjű fű, térdkötőfű, tetemadó, tetemtoldó fű, véraltató porcsin. – Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) – Egyéves. 20–50 cm. Vékony, fonalszerű szára többnyire lecsepült. Ágai csúcsukig levelesek. Levelei keskenyek, szélökön érdesek és legalább is hosszabbak a czafatos kürtöknél, melyek két felé hasadtak. Virágai (2–4) a levelek hónaljában, még a legfelsőbbekében is. A leple zöld, szélén bíbor vagy fehér, a termést nem zárja be. Terem mívelt talajon, utakon, utak szélén az egész országban. 6–10.

Porcsin keserűfű.

Szulák keserűfű.

Polygonum Convolvulus L. – (Folyóka, szulák hariska, szulák haricska vagy czikszár, vad haricska. – Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) – Egyéves. 15–100 cm. Szára csavarodva kúszik. Levelei hosszúnyelűek, szíves és nyilas vagy csaknem nyilas vállból tojásalakúan kihegyezettek; épek. Zöld virágai apró, laza csomókban fejlődnek a levelek hónaljában; a felsők laza füzért képeznek; kocsánya rövidebb mint a termés leple; külső lepelkaréjai ormósak. Terem mívelt talajon, vetés között, ugarokon, szőlőkben, kertekben, az egész országban. 7–10.

Szulák keserűfű.

Homoki keserűfű.

Polygonum arenarium W. et K. – (Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) – Egyéves. 20–50 cm. Szára igen ágas, bokros, ágai vesszősek, kemények, az alsók rendesen lecsepültek. Keskeny levele 1–2 cm. hosszú, 1–2 milliméter széles. Kevéslevelű. Keskeny és megszaggatott virágfüzérei csúcsig leveletlenek. Kürtje 6-erű, eleinte kéthasábú, végre sok sallangú; töve piros; a bütykök is pirosak. A lepel rózsaszínű. Termése 3-élű, fényes fekete, finoman szemcsézett. Terem hazánk Alföldjének homokján. A homoki szőlőkben kellemetlen gyom. 7–9.

Kerti virágnak ültetik sok helyt az ázsiai ékes keserűfüvet (P. orientale L.). Egyéb nevei: karmazsinvirág, ősziboroszlány, pókamérge, pulykaorr, vörös gyöngyvirág stb.

Más honi fajok: P. alpinum All.,Bellardi All.,danubiale Kern.,dumetorum L.,graminifolium Wierzb.,lapathifolium L.,minus Huds.,mite Schrk.,patulum MB.,tomentosum Schrk.,viviparum L. – Keverékfaj például a subglandulosum Borb. (subhydropiper × minus) stb.

Homoki keserűfű.

Közönséges pohánka.

Fagopyrum sagittatum Gilib. – (Hajdina, haricska vagy hariska, kruppa, tatár búza, tatárka. – Polygonum Fagopyrum L., Fagopyrum esculentum Mönch. – Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) – 25. t. 3. k. Egyéves. 15–50 cm. Szára rendesen piros. Levelei szíves és nyilas vállból kihegyezettek. Virágai fehérek vagy rózsaszínűek; szártetőző és levélhónalji bogernyőkben. Termése háromélű és épélű makkocska. Hazája Közép-Ázsia. A hegyvidéken általában vetik. Használják darának, eleségnek, lisztet szaporítanak vele, méhlegelőnek is vetik. 6–8.

Tatár pohánka.

Fagopyrum tataricum (L.) Gaertn. – (Tatárbuza. – Polygonum tataricum L. – Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) – Egyéves. 30–75 cm. Szára zöld; levelei rendszerint szélesebbek, mint hosszúak; leple zöldes. A termés élei kanyargósan fogasok. Makk héja keményebb. Ma már nem, vagy alig termesztik. Inkább csak mint gyom fordul elő elvadulva vetés között. Hazája Szibéria. 7–9.

E rendbe sorolható a Calla (VI. o. 1. r.), Geranium (XVI. o. 2. r.), Monotropa (X. o. 1. r.), Paris (VIII. o. 4. r.), Trientalis (VII. o. 1. r.).

2. rend: Kétbibeszálúak. Digynia.

Arany veselke.

Chrysosplenium alternifolium L. – (Term. r.: Kőrontófélék. Saxifragaceae.) – 26. t. 1. k. Évelő. 5–15 cm. Taraczkot hajt. Szára háromélű. Váltogatva álló levelei vesealakúak. Felső levelei sárgászöldek. Apró virágai aranyszínsárgák. Csészéje rendesen 4-metszetű, csak a középső virágon többnyire 5 felé hasadt, félig felső állású s 2 szembe álló karéja kisebb. Szirma nincs. 4 porzója tövig hasadt. A középső virágban gyakran 5 porzó fejlődik, ezek is kétfelé hasadtak. Terem forrásos helyeken, árnyas erdőkben, patakok partján, az egész ország hegy- és dombvidékén. Az Alföldön nem fordul elő. 3–4.

Más honi fajok: Ch. alpinum Schur.,oppositifolium L.

E rendbe sorolható: Agrimonia (XI. o. 2. r.), Moehringia (X. o. 3. r.), Fagopyrum (VIII. o. 1. r.), Polygonum (VIII. o. 1. r.), Scleranthus (X. o. 2. r.), Ulmus (V. o. 2. r.).

3. rend: Hárombibeszálúak. Trigynia.

E rendbe sorolható a Fagopyrum (VIII. o. 1. r.) és némely Polygonum (VIII. o. 1. r.), Alsine, Moehringia Silene, Stellaria (X. o. 3. r.).

4. rend: Négybibeszálúak. Tetragynia.

Négylevelű varjuszem.

Paris quadrifolia L. – (Csillagfű, csillárfű, cziklár, farkasszőlő, rókaszőlő, négylevelű csilla, párizsfű. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 15–45 cm. Szára egyszerű, rendszerint 4 örvösen álló, kerülékes vagy visszás tojásalakú levéllel és egy szártetőző zöld virággal. A maradandó lepel sallangjai vízszintesen elállók; a 4 külső 2–3 cm. hosszú és csészeszerű, a 4 belső sokkal keskenyebb és inkább pártanemű. Kékesfekete bogyója négyüregű, héja ránczolt. Terem árnyas erdőkben, nyirkos cserjésekben, hazánk minden hegy- és dombvidékén. Mérges. 5–6.

Négylevelű varjúszem.

Közönséges pézsmaboglár.

Adoxa moschatellina L. – (Békaboglár, békavirág, koczkagyöngy. – Term. r.: Pézsmaboglárfélék. Adoxaceae.) – Évelő. 8–12 cm. Tőkéje pikkelyes. Alsó levelei hosszúnyelűek, 3-osztatúak, széles, háromkaréjú levélkékkel. Apró, zöldes és pézsmaillatú virágai gömböcske vagy koczka alakú virágzatot képeznek. Csészéje félig felső állású; a végső virágok csészéjének szegélye két-karéjú, az oldalt állóké 3-karéjú. A. végső virág pártája 4, a többié 5-metszetű. Porzói tövig kétfelé hasadtak, számuk tehát csak látszólag 8, v. 10. Húsos, zöld bogyói szamócza illatúak. Terem árnyas erdőkben, főleg égerfák alatt, szórványosan hazánk minden hegy- és dombvidéken. 3–5.

Közönséges pézsmaboglár.

Hatporzós fenyőke.

Elatine hexandra DC. – (Cseplesz, látonya, pocsolya gyom. – Term. r.: Fenyőkefélék. Elatinaceae.) – Egyéves. 3–8 cm. Bokros, vízi vagy iszapi növény. Szára üvegszerű, az edénynyalábok áttetszenek rajta. Apró levélkéi visszás tojásalakúak. Pirosasfehér virágai három-szirmúak. Kocsánya akkora mint a termése, vagy hoszszabb. Magja görbe, erős nagyítással bordák és keresztbarázdák látszanak rajta. Terem árteres helyeken, árkokban nagyon szórványosan az Alföldön.

Más honi fajok: E. Alsinastrum L.campylosperma Seub.,Hydropiper L. (?),triandra Schk.

Hatporzós fenyőke.

Ide sorolható még: Myriophyllum (XXI. o. 5. r.), Sagina (X. o. 5. r.)