Ugrás a tartalomhoz

Magyarország virágos növényei

Wagner János, Hoffmann Károly (2006)

Arcanum Adatbázis Kft.

X. osztály: Tizporzósak. Decandria.

X. osztály: Tizporzósak. Decandria.

A porzók száma 10, szabadok.

1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia.

A) A párta váltszirmú.

Magyar királydinnye.

Tribulus orientalis Kern. – (Földi sulyom, koldustetű, sulyomszurdancs. – Term. r.: Királydinnyefélék. Zygophyllaceae.) – Egyéves. 10–40 cm. Szára tövön ágas és földre csepült. Levelei szárnyasak, 7–15 levélkével. Levélkéi nyelesek, 5–8 mm. hosszúak és rendszerint 2 mm. szélesek. Szára, kocsánya, a levél fonáka és széle, valamint a csésze hosszú merev szőröktől borzas. A levelek színe legfeljebb a középéren szőrös. Öt, a porzóknál hosszabb szirma sárga. Termése 5, háromoldalú tüskés terméskére esik szét. Terméskéje két hosszú és két rövidebb szarvval, tüskével van fölfegyverkezve; héja kiemelkedő léczektől ránczolt; jól észrevehető gerinczén apró púpos kiemelkedések vannak. Terem hazánk közép és nyugati vidékeinek homokos mezőin; mívelt talajon kellemetlen gyom, mely a mezítláb járást az ellepett területen lehetetlenné teszi. 6–9.

Magyar királydinnye. Az alsó termés a földi királydinnye termése.

Földi királydinnye.

Tribulus terrestris L. – Előbbit a Maros-Duna közén helyettesíti. Levelei kissé szélesebbek és zöldebbek. Virága kisebb. Termése testesebb, tüskéi jóval rövidebbek s a hátán lévő összes léczein rendszerint apró kiemelkedések, göcsök vannak, és a termést rücskössé, varancsossá teszik; a mellett pelyhes az egész termés, még a tüskék töve is. A tüskék legfeljebb akkorák, mint a termés átmérője. 6–9.

Kőrislevelű ezerjófű.

Dictamnus albus L. – (Ditamnos vagy ditamos, kőröslevelű szarvasfű, szarvasgyökerűfű. – Term. r.: Rutafélék. Rutaceae.) – 26. t. 3. k. Évelő. 50–100 cm. Szára merőleges, tövén egyszerűen, felül mindinkább sűrűbben mirigyesen szőrös, ragadós. Levelei szárnyasak; 7–9 levélkéje lándsás, aprón fürészes, visszáján áttetszően pontozott. Hosszú, fürtöt alkotó virágai nagyok, pirosasak, sötétebb erekkel. Kocsánya és csészéje fekete bíbor mirigyekkel van megrakva, melyek annyi étherikus olajjal vannak telve, hogy gőzük meleg időben meggyujtható. Csészéje maradandó, szirmai mindkét végökön keskenyedők, porzói körülbelül 3 cm. hosszúak és ívalakban legörbülők, majd felemelkedők. Illata bódító. Terem napos dombokon, gyepükben, ritkás erdőkben, a Kárpátok déli lejtőitől lefelé az egész ország dombvidékén. Helyenként az Alföldön is. (Pl. Nagy-Kőrös mellett.) Kertbe is ültetik. 5–6.

Mocsári molyűző.

Ledum palustre L. – (Rozsdáska, rozsdabura, rozsda vagy vízi rozmaring, tetűfa, bűzhanga. – Term. r.: Hangafélék. Ericaceae.) – 26. t. 4. k. Cserje. 60–180 cm. Örökzöld levelei keskeny lándsásak, bőrneműek, visszájuk rozsdaveres, molyhos, szélük visszagyűrt. Szártetőző bogernyőben fejlődő virágai fehérek, vagy pirosak. Csészéje 5-fogú, pártája 5-szirmú, porzója is néha csak 5 van. Termése sok. Illata kellemetlen és bódító. Terem Árva megye, a Magas Tátra és Máramaros vármegye tőzeges lápjain. Mérges. Molyüzésre használják. 5–6.

Kereklevelű körtike.

Pirola rotundifolia L. – (Csahajsz körtike, fasaláta, hármas sebfű, kerek télizöld, körtvélyfa levelű fű, lemonyafű. – Term. r.: Körtikefélék. Pirolaceae.) – 26. t. 5. k. Évelő. 15–30 cm. Levelei kerekek – visszás tojásalakúak, kissé csipkések és rózsában állók. A csésze karéjai lándsásak, kihegyezettek, csúcson hátragörbültek, félakkorák mint a párta. Virágai fehérek, hosszan kiálló görbe bibeszállal. Terem köves, mohos helyeken, árnyékos erdőkben hazánk minden nagyobb hegyvidékén. 6–7.

Törpe körtike.

Pirola minor L. – (Term. r.: Körtikefélék. Pirolaceae.) – Évelő. 5–20 cm. Szára rendesen leveletlen. A csésze karéjai szélesek és odasimulók; a párta fehér vagy kissé vöröses; bibeszála csúcsa felé nem vastagabb, a pártánál rövidebb, bibéje széles, porzói összeborulók. Terem sűrűbb erdőkben hazánk minden magasabb hegyvidékén. 6–7.

Törpe körtike.

Egyvirágú körtike.

Pirola uniflora L. – (Moneses uniflora (L.) Salisb., Chimaphila unifiora (L.) G. Mey. – Term. r.: Körtikefélék. Pirolaceae.) – Évelő. 5–10 cm. Szára csak egyvirágú. Levelei kerekdedek. Bókoló virága nagy, fehér és kellemes illatú. A csésze karéjai tojásalakúak, lekerekítettek; porzószálai tövön háromszögletűek; bibéje 3-szor oly széles mint a bibeszál. Terem árnyékos, kissé nyirkos erdőkben, hazánk minden magasabb hegyvidékén. 5–6.

Egyvirágú körtike.

Gyöngyvirágos körtike.

Pirola secunda L. – (Soros körtöke. – Ramischia secunda (L.) Garcke. – Term. r.: Körtikefélék. Pirolaceae.) – Évelő. 10–15 cm. Szára közepéig leveles. Virágai egy oldalra konyulók mint a gyöngyvirágéi; zöldes fehérek. Csészéjük igen kicsiny, tojásdad, kihegyezett hasábokkal; bibeszála csaknem egyenes, hosszabb a pártánál; bibéje kétszer oly széles. Toktermése csüng; kocsánya rövid. Terem árnyas erdőkben, hazánk minden magasabb hegyvidékén. 6–7.

Más honi fajok: P. chlorantha Sw.,media Sw.,umbellata L. (ennek a helyesebb neve: Chimaphila umbellata (L.) Nutt.).

Gyöngyvirágos körtike.

Erdei fenyőspárga.

Monotropa Hypopitys L. – (Fenyél, fenyőalja, gazillat. – Term. r.: Körtikefélék. Pirolaceae.) – Évelő. 15–20 cm. Szára lomblevelek helyett sárga pikkelyleveleket fejleszt. Virágai szártetőző fürtben állanak. Csészelevelei csaknem akkorák mint a szirmok; mindkettő sárga. Nehány porzója gyakran elsatnyul. Szárítás közben az egész növény megbarnul vagy megfeketedik. Terem erdőkben, korhadó lomb között, hazánk minden hegyvidékén. 7–8.

Van két eltérése: egyik a kopasz fenyőspárga (Monotropa hypophegea Wallr.) alfaj, a másik a szőrös [M. multiflora (Scop.) Fritsch.] alfaj. Az első alfaj toktermése csaknem gömbölyű és inkább lombos erdőkben fordul elő, a másik alfaj tokja hosszúkás és inkább fenyvesekben terem.

Erdei fenyőspárga.

B) A párta forrtszirmú.

Havasi tőzeg-rozmaring.

Andromeda polifolia L. – (Fattyú rozsdafa, láplány, szerecs, vad rozmaring. – Term. r.: Hangafélék. Ericaceae.) – Cserje. 15–30 cm. Ágas szára kopasz; levelei örökzöldek, keskenyek, szélök visszagyűrött; szinökön fényesek, zöldek, visszájukon szürkések. Kocsánya 3-szor akkora mint a bókoló virág. Pártája halványpiros, vagy fehér; csészéje rózsaszínű. Termése tok. Terem tőzeges lápokban Árva-, Liptó-, Szatmárvármegyében, a radnai és Bihar havasokon, végre Csik, Udvarhely és Háromszék határvidékén. 5–6.

Havasi tőzegrozmaring.

Rozsdás havasszépe.

Rhododendron ferrugineum L. – (Alpesi v. havasi rózsa, rozsdás hórózsa. – Term. r.: Hangafélék. Ericaceae.) – 26. t. 6. k. Cserje. 30–100 cm. Szára gyakran lecsepült. Levelei keskenyek, lándsásak, bőrneműek, szegélyük visszagyűrött, fonákuk rozsdavörös, molyhos. Élénkpiros, vagy biborszínű virágai szártetőző bogernyős fürtökben fejlődnek. Tölcséres pártájának csöve, valamint kocsánya is sűrűn van megrakva pikkelyekkel, melyek a szárított példányokon sugarasan redősek, tányérkaszerűek, aranyosan csillogók és legfeljebb elvétve akad rajtok egy-egy szőrszál. A porzók leghosszabbjai akkorák mint a párta csöve. Bibeszála a magháznál hosszabb. Terem havasok fátlan, sziklás magaslatain Európa közép és nyugati részében. Hazánkban nem fordul elő; Horvátország havasain már előfordul. 7–9.

Erdélyi havasszépe.

Rhododendron Kotschyi Simk. – (Rh. myrtifolium Sch. et Ky. – Term. r.: Hangafélék, Ericaceae.) – Cserje. 30–100 cm. Az előbbihez hasonló, de levele kisebb, inkább visszás tojásalakú, széle szintén visszagyűrött, fonáka azonban – bár sűrűn pettyes, – mégis kevésbbé rozsdás. Kárminpiros pártájának csöve merev, rövid szőröktől sűrűn borzas és csak elvétve pikkelyes. Kocsánya is gyéren pikkelyes. Bibeszála a magháznál rövidebb és porzója is rövidebb a párta csövénél. Terem havasok sziklás gerinczein és fátlan lejtőin, hazánk keleti részében; helyenként seregesen. 7–8.

Borzas havasszépe.

Rhododendron hirsutum L. – (Term. r.: Hangafélék. Ericaceae.) – Cserje. 20–60 cm. Levelei kerekebbek – visszás tojásalakúak. Aprón csipkés szélük nincs visszagyűrve, hosszú merev szőröktől pillás és fonákuk zöld, ritkás barna pettyekkel. Pártájának csöve kevesebb aranyos pikkelykével van megrakva, mint a rozsdás havasszépe virágáé, de egyúttal apró szőröktől is sűrűn borzas. Terem nyugatvidéki havasokon, főleg mészsziklákon; hazánkban azonban vadon sehol sem fordul elő. A Magas-Tátrán ismételve ültették, és ma is tengődik ott néhány bokor; Horvátországban és Ausztriában azonban már előfordul. 6–9.

Az örmény h. (Rh. Ponticum L.), az északamerikai h. (Rh. maximum L.), a katabai h. (Rh. Catawbiense Mch.) és a kaukázusi h. (Rh. Caucasicum Pall.) fajváltozatai és fajkeverékei kedvelt hidegházi virágaink.

Orvosi medveszőlő.

Arctostaphylos uva ursi (L.) Spr. – (Fanyar kukojsza, kukojczafa, medvegerezd. – Term. r.: Hangafélék. Ericaceae.) Cserje. 30–100 cm. Szára heverő; bőrnemű levelei örökzöldek, lándsásak, vagy viszszás tojásalakúak, mindkét oldalon sűrű érhálózattal; szélük ép, fiatal korban szőrös és a fiatal hajtások is molyhosak. Virágai zöldes fehérek, vagy hússzínűek, 4–6-ával végálló csüngő fürtökben. Mindenik portok csúcsán 2 hosszú fonalszerű függelék van. Bogyói pirosak, borsónagyságúak. Terem szikár, ritkás erdőkben, különösen magas hegyek sziklás gerinczein szórványosan hazánk nyugati hegyvidékén. Leggyakoribb a Magas-Tátrában. 4–5.

E rendbe sorolható még: Chrysosplenium (VIII. o. 2. r.), Erodium (XVI. o. 1. r.), Geranium (XVI. o. 2. r.), Herniaria (V. o. 1. r.), Myricaría (XVI. o. 2. r), Oxalis (X. o. 5. r.), Ruta (VIII. o. 1. r.), Vaccinium (VIII. o. 1. r.)

Orvosi medveszőlő.

2. rend: Kétbibeszálúak. Digynia.

Fürtös kőrontó.

Saxifraga Aizoon Jacq. – (Porczellánvirág, kőtörike vajfű, kőtörőke, szirtrontóka, viaszvirág. – Term. r.: Kőrontófélék. Saxifragaceae.) – Évelő. 15–30 cm. Húsos tőlevelei rózsában állanak, szélük előre álló fűrészfogaktól érdes. Virágzata fürtös. Szirmai fehérek, zölden erezettek és tövükön gyakran piros pettyek ékeskednek. Terem sziklás helyeken, a Kárpátok csaknem minden magasabb hegyvidékén Pozsonytól Krassó-Szörényig (a Mátrán is), helyenként azonban hiányzik, pl. Arad megyében. 6–7.

Fürtös kőrontó.

Fedelékes kőrontó.

Saxifraga oppositifolia L. – (Term. r.: Kőrontófélék. Saxifragaceae.) – Évelő. 10–20 cm. Töve lazán gyepes; szára fonalszerű, igen ágas, lecsepült és gyökerező. Levélkéi 4 sorban fedelékesen állanak és tövön összenőttek. Számos virága rövid és függőleges kocsányokon magánosan fejlődik. A csésze hasábjai mirigytelenül pillásak. A párta előbb rózsa- vagy bíborszínű, később lila vagy kék. Terem a Magas Tátra és a keleti hegyvidék havasainak sziklás vidékén. 5–6, 8.

Fedelékes kőrontó.

Pillás kőrontó.

Saxifraga aizoides L. – (Örökzöld, mindig zöld szirtrontó. – Term. r.: Kőrontófélék. Saxifragaceae.) – Évelő. 5–15 cm. Töve gyepes. Váltogatva álló levelei húsosak, fényesek, tompák, de szálkahegyűek, szélük pedig ritkás, merev és rövid szőröktől pillás; csúcsukhoz közel egy-egy mirigy található. Virágai élénk sárgák vagy sáfrányszínűek, középen széles húsos koronggal. Terem nedves sziklákon, patakok, csermelyek kavicsos partján Turócz megyétől Krassó-Szörényig szórványosan minden havason. 7–8.

Pillás kőrontó.

Bibircsós kőrontó.

Saxifraga granulata L. – (Term. r.: Kőrontófélék. Saxifragaceae.) – 27. t. 1. k. Évelő. 15–40 cm. Tőkéje apró gumócskákkal van megrakva. Szára rendesen ágas és kevéslevelű; felső részében mirigyesen borzas. Alsó levelei hosszúnyelűek, vesealakúak, tompán karéjozottak; a felsőbbek keskenyen újjasan hasogatottak és ékformán nyélbe keskenyedők. Nagy fehér virágai szártetőző fürtben fejlődnek. Pártája háromszor akkora, mint a csésze. Terem gyepes dombokon, cserjés réteken, hazánk északnyugati hegyvidékén. 5–6.

Gumós kőrontó.

Saxifraga bulbifera L. – (Term. r.: Kőrontófélék. Saxifragaceae.) – Évelő. 15–50 cm. Az előbbihez hasonló. Szára mindig egyszerű. Tőlevelei vesealakúak, karéjosak; szárlevele széles vállal ül, rendesen 3-hasábú, a középső hasáb szélesebb és hoszszabb; a levél hónaljában gumószerű sarjrügyeket fejleszt. Virágai csaknem ernyőben állanak; szirmai kisebbek, mint az előző fajé. Terem dombvidéki mezőkön, szórványosan hazánk déli felében, egészen a Mátráig. 5–6.

Kárpáti kőrontó.

Saxifraga carpatica Rchb. – (Term. r.: Kőrontófélék. Saxifragaceae.) – 65. t. 6. k. Évelő. 3–10 cm. Gyökerein apró gumócskái vannak. Szára egyenes, kevéslevelű és 1–3-virágú. Levelei szíves vállból kerekdedek vagy veseképűek, és tenyeresen 5-karéjúak. A karéjok tojásalakúak, kihegyezettek és épek. Csészéje félig felső állású. Pártája még egyszer akkora, mint a csészéje. Ez a kis növény a Kárpátok sajátlagos növénye, hazánk ritkasága. Terem a Magas Tátrától Brassóig, de csak a legmagasabb havasokon. 7–8.

Kereklevelű kőrontó.

Saxifraga rotundifolia L. – (Term. r.: Kőrontófélék. Saxifragaceae.) – Évelő. 15–70 cm. Tőkéje hengeres, gumócskái nincsenek. Alsó levelei hosszúnyelűek, vesealakúak és durván, tompán fűrészesek vagy csipkések. Tengelyének fürtös elágazásain csaknem ernyős virágzatok fejlődnek. Alsó állású csészéje mélyen hasított; hasábjai elállók. Sárgán és pirosan pettyezett fehér szirmai csillagosak. Terem árnyas, televényes erdőkben, sziklák hasadékaiban szórványosan hazánk északnyugati hegyvidékén. 6–9.

Számos rokon faja közül a S.heucherifolia Grsb. és a Heuffelii S. N. K. hazánk délkeleti hegyvidékét ékesíti.

Más honi fajok: S. adscendens L. (controversa Sternbg.), – androsacea L.,Baumgartenii Schott,biflora All.,bryoides L.,caesia L.,cernua L.,cuneifolia L.,cymosa W. et K.,demissa Sch. et Ky,hieracifolia W. et K.,luteo-viridis Sch. et Ky.,moschata Wulf. (muscoides Wulf.), – perdurans Kit.,petraea L.,retusa Gouan.,Rocheliana Sternbg.,Rudolphiana Hornsch.,sedoides L.,stellaris L.,trichodes Scop.,tridactylites L.

Tajtékzó szappanfű.

Saponaria officinalis L. – (Császárszakáll, festőfű, koporsóvirág (a telt virágú alak), lábmosó fű, szappanozó fű, tajtékgyökér, patikai tajtékozó fű. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – 27. t. 2. k. Évelő. 30–80 cm. Taraczkot hajt. Levelei hosszúkás lándsásak, 3-erűek, a szélen érdesek. Halványpiros vagy fehér virágai tömött csomókban fejlődnek. Terem útak szélén, vízpartokon, árkok mentén, az egész országban. Telt virágokkal főleg temetőkben található; kertekbe is ültetik. Gyökere, saponin tartalmánál fogva vízzel úgy habzik, mint a szappan. Foltok tisztítására alkalmas. 4–9.

Más honi fajok: S. glutinosa MB. (csak Orsova közelében), – Pumilio L.

Vetési tinó-öröm.

Vaccaria parviflora Mnch. – (Bögreszeg, gabona- vagy vetési szappanfű, köpűfű, tehénfű vagy tehénszegfű, vadizacs. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Egyéves. 30–60 cm. Szára felső részében igen ágas. Levele kopasz, hamvas, keskenylándsás, a felsők csaknem szívesek. Számos virágának kocsánya igen hoszszú. Csészéje kúp-, vagy bögrealakú, ötfogú, fogai hátukon hártyás-élűek. Szirmai hosszúak, élénk rózsaszínűek, elülső szélük kissé fűrészes. Bibeszála csaknem tövig pillás. Toktermése sokkal kisebb, mint a 15–17 mm. hosszú csésze. Magja fekete, rücskös. Terem vetés között az egész országban, csak az északi vármegyékben ritka és nem állandó. 7–8.

Nagyobb virágú alakját, mely nálunk sokkal gyakoribb, némelyek külön névvel is jelölik: V. grandiflora (Fisch.) Jaub. et Spach.

Vetési tinó-öröm.

Aszott szegfű.

Dianthus prolifer L. – (Aszúszegfű. – Kohlrauschia prolifer (L.) Kunth. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Egyéves. 15–30 cm. Merev szára merőleges, alig ágas, kevéslevelű. Levelei keskenyek és hegyesek. Apró virágai szártetőző tojásalakú virágzatban állanak. A csészét nagy, világosbarna száraz hártyás murvák fedik, és ezekből kandikálnak ki apró pirosas, vagy lilás szirmai. Terem szikár mezőkön, kivált dombokon, magasabb partokon, vagy vasútak töltésein, hazánk közép, de főleg keleti részében. 7–9.

Aszott szegfű.

Szeplős szegfű.

Dianthus Armeria L. – (Mezei vagy vad szapora szegfű. Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Kétéves. 30–50 cm. Az egész növény sűrűn pelyhes. Levele fűnemű, érdes, keskeny zöld hegyben végződő, mely magánál a csészénél gyakran hosszabb. Virágai kicsinyek, szirmai keskenyek, pirosak, fehér pettyekkel. Terem parlagokon, szikár mezőkön, kaszálókon, gyepükben, az egész ország hegy- és dombvidékén; helyenként leszáll a szíkes Alföldre is. 7–9.

Szeplős szegfű.

Barát szegfű.

Dianthus Carthusianorum L. – (Fecskevirág, hárominú szegfű, kecskefű, német szegfű, nyílszegfű. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – 27. t. 3. k. Évelő. 15–50 cm. Szára kopasz, végálló csomós virágokkal. Csészepikkelyei bőrneműek, barnák, a szálkával együtt valamivel hosszabbak a csésze felénél. Szirmai kárminpirosak, vagy bíborszínűek. Terem gyepes dombokon, kaszálókon, főleg a hegyvidéken. Változó növényfaj, melynek tőalakja csak hazánk északnyugati részében fordul elő. Más vidékeinken attól jobban vagy kevésbbé eltérő, nehezen meghatározható rokonfajok és eltérések helyettesítik. 6–8.

Tartós szegfű.

Dianthus diutinus Kit. – (Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Évelő. 30–75 cm. Gyökere paraszerű kéreggel van bevonva. Levelei keskenyek, kemények, csaknem szúrók. Murvapikkelyei visszás tojásalakúak, rövid csücsökkel. Csészéje hengeres, csúcsa felé szűkülő, fogai szélesen lekerekítettek, hártyás széllel. Virága elég nagy, körülbelül 15 mm. átmérőjű. Szirmai rózsaszínűek, kopaszok; szélök öblösen fogas. Terem szórványosan hazánk középvidékének homokbuczkáin. Leggyakoribb Monor táján, Pest megyében. A homoki szőlőkulturával a közel jövőben teljesen kipusztulhat. 6–7, szálanként később is.

Tartós szegfű.

Klárisos szegfű.

Dianthus deltoides L. – (Mezei szegfű. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Évelő. 15–40 cm. Töve gyepes. Szára rendesen lecsepült és felemelkedő; körülbelül a közepétől villásan ágas, levelestől rövid szőröktől érdes. Érdes murvapikkelyei kerülékesek, a szálkával együtt akkorák, mint a csésze fele; a csésze kopasz. Virágai magánosan, vagy párosan állanak; kocsányuk rövid. Szirmai kárminpirosak, vagy bíborszínűek, gyakran fehér foltoktól tarkák. Illata nincs. Terem erdők tisztásain, gyepes, nyiltabb helyeken, az ország minden magasabb hegyvidékén. 7–8.

Klárisos szegfű.

Buglyos szegfű.

Dianthus superbus L. – (Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – 27. t. 4. k. Évelő. 30–60 cm. Két- vagy többvirágú szára rendszerint magános. Levelei keskeny lándsásak; az alsók tompák, a felsők kihegyezettek. A csésze csöve háromszor akkora, mint a murvapikkelyek. Rózsaszínű szirmai finoman czafrangosak. Terem nedves hegyi réteken, igen szórványosan. 6–9.

Kései szegfű.

Dianthus serotinus W. et K. – (Homoki szegfű. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Évelő. 20–45 cm. Töve gyepes. Levele 1·5–2 mm. széles, szárhoz simuló, kihegyezett, csaknem szuró; a széle előre álló rövid merev szőröktől érdes. A csésze 25–27 mm. hosszú, egészen 3 mm. széles, csúcsa felé szűkülő; fogai hegyesek. Szirmai csak elülső szélükön finoman szabdaltak; tövük felé ékformán és hoszszan keskenyedve. Tokja a csészénél valamivel hosszabb. Terem hazánk középvidékének szikár mezőin, főleg Alföldünk homokbuczkáin. 7–10.

Más honi fajok: D. Armeriastrum Wolfn.,banaticus Heuff.,callizonus Sch. et Ky.,collinus W. et K.,compactus Kit.,giganteus D’Urv.glabriusculus Kit.,glacialis Haenke,Hellwigi Borb.,Henteri Heuff.,hungaricus Pers.,inodorus L.,integripetalus Schur (petraeus W. et K.), – intermedius Boiss. (giganteiformis Borb.), – liburnicus Bartl.,marisensis Simk.,monspessulanaus L.,nitidus W. et K.,Pontederae Kern. (sabuletorum Heuff.), – spiculifolius Schur,subneglectus Schur,Tatrae Borb. (praecox Kit.), – tenuifolius Schur,trifasciculatus Kit. stb.

Gyepi derczefű.

Gypsophila muralis L. – (Dercsefü, gipszfű. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – 27. t. 5. k. Egyéves. 5–15 cm. Szára villásan ágas; a kocsányok végén magánosan fejlődő virágok szétterpedt bugát képeznek. Szirmai rózsaszínűek, sötétebb erekkel. Sokmagvú toktermése valamivel hosszabb, mint 3 mm. hosszú csészéje. Terem falakon, köves, sziklás domblejtőkön; árteres, kiszáradt helyeken, homokos szántóföldön, ugarokon; még szíken is szórványosan az egész országban; helyenként nagy mennyiségben. 7–8.

Buglyos derczefű.

Gypsophila paniculata L. – (Fátyolvirág. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Évelő. 40–100 cm. Szára csak tövön – az alsó leveleivel együtt – szőrös, felül kopasz. Levelei lándsásak, erősen kihegyezettek. Többszörösen 2–3-ágú szára igen dús bugában fejleszti a virágokat, miért a növény bokros, buglyos, fátyolos külsőt kap. Csészéje bibircses, karéjai hártyásak. Szirmai kerülékesek, fehérek. Terem vasúti töltések mentén, lazább homokon, főleg a homokbuczkákon az Alföldön. A dombvidéken ritkább. Kertbe is ültetik. 6–9.

Hozzá hasonló, de szőrös virágzatáról könynyen fölismerhető a magyar derczefű (G. hungarica Borb.).

Más honi fajok: G. arenaria W. et K.,fastigiata L.,petraea Baumg.,repens L.

Egynyári szikárka.

Scleranthus annuus L. – (Sziklár. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – 27. t. 6. k. Egyéves. 8–20 cm. Szára lecsepült és sűrűn ágas. Levelei igen keskenyek. Apró, zöldes virágai csomókban fejlődnek a levelek hónaljában. Szirmai nincsenek. Csészéjének hasábjai hegyesek, igen keskeny, hártyás szegélylyel; termése alatt a csészehasábok kissé elállók. Terem homokos, sziklás, napos parlagokon, szikár mezőkön, az egész országban. 5–10.

Hártyásfogú szikárka.

Scleranthus dichotomus Schur. – (Villáságú szikárka, szikárgyom. – Természetes r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Egyéves. Kétéves. 5–15 cm. Szára legalább részben lecsepült, igen ágas; a virágos ágak között meddők is fejlődnek. Levelei árszerűek. A csésze elvirítás után is legalább kevéssé nyitott; a csészefogak hártyás szegélye mind a széleken, mind a csúcsokon aránylag igen széles. Terem szikár, sziklás dombokon, hazánk délkeleti hegyvidékén. 6–9.

Más honi fajok: S. intermedius Kittel.,neglectus Roch.,perennis L.,uncinatus Schur,verticillatus Tausch.

E rendbe sorolható még: Chrysosplenium (VIII. o. 2. r.), Moehringia (X. o. 3. r.).

3. rend: Hárombibeszálúak. Trigynia.

Hólyagos kukuba.

Cucubalus baccifer L. – (Bogyós sikcsillag, bogyós sziléne. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Évelő. 1–2 m. Kúszó szára négyélű, kissé érdes és berzedten ágas. Levelei hosszúkás tojásalakúak, kihegyezettek és pillásan fűrészesek. Virágai a szár végén és a levelek hónaljából fejlődnek. Csészéje harangalakú, fölfuvódott, 20, nem egészen tisztán észrevehető bordával. Fehér szirmai kétfelé vannak metszve. Bogyószerű termése fényes fekete. Terem nyirkos gyepükben, patakok, folyók mentén, szórványosan az egész országban. 7–9.

Hólyagos kukuba.

Törpeszárú sziléne.

Silene acaulis L. – (Száratlan habszegfű. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Évelő. 4 cm. Sűrű, párnaszerű gyepeket alkot. Szára fedelékesen leveles, egyvirágú. Levele töve felé pillás. A csészéje harangalakú, fogai tompák, kissé pillásak. Szirmai kicsipettek, pirosak, ritkán fehérek. Szirmai, valamint a termése csaknem még egyszer akkora, mint a csésze. Terem az ország legmagasabb havasainak füves helyein. 6–8.

Törpeszárú sziléne.

Hólyagos sziléne.

Silene venosa Gilib. – (Délczike, vad szappanfű, szunyogvirág. – S. inflata Sm., Cucubalus Behen L. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Évelő. 25–50 cm. Szára rendesen csupasz. Hoszszúkás kerekded levelei kihegyezettek. Csészéje fölfuvódott, tojásalakú, 20–30 bordájú és érhálós; háromszögű fogai hegyesek. Szirmai fehérek. Virága gyakran kétlaki. Terem szikár mezőkön, útak mentén, vasúti töltéseken, hegyvidéki, sziklás legelőkön, az egész országban. 6–9.

Hólyagos sziléne.

Homoki sziléne.

Silene conica L. – (Kúpos sziléne. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Egyéves. 10–40 cm. Levelei keskenylándsásak. Virágában porzó és termő együtt van. Csészéje eleinte hengeres, később tövön kihasasodó; ragadósan pelyhes és 30-erű; lándsás, kihegyezett fogai összeborulnak. Rózsaszínű szirmai kicsipettek. Tokja tojásalakú. Terem homokos mezőkön, laza partokon, vasúti töltések mentén, vetés közt főleg hazánk déli felében. 5–6.

Homoki sziléne.

Fodrosszirmú sziléne.

Silene Otites (L.) Sm. – (Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Évelő. 20–60 cm. Szára alsó részében lapiczkás vagy visszás tojásalakú leveleivel együtt merev szőröktől borzas, felső részében enyves. A virágzati tengely ágai, kocsányai és csészéje kopaszok. Kétlaki virágai látszólag örvösek. Szirmai keskenylapiczkások, zöldessárgák. A csészéje éréskor széthasad. Terem homokos, köves parlagokon, gyepükben és pusztákon, az egész országban. 5–7.

Fodrosszirmú sziléne.

Konya sziléne.

Silene nutans L. – (Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Évelő. 30–70 cm. Szára és levele rövid szőröktől borzas. Virágai bókolók. Kocsánya és csészéje mirigyesen szőrös. A csészéje fogai tojásalakúak, kihegyezettek. Fehér v. halvány rózsaszínű szirmai két-két keskeny karéjra hasadtak. Felálló tokja a kocsánynál sokkal hosszabb, a csészét éréskor szétszakítja. Terem gyepükben, erdők szárazabb tisztásain, réteken hazánk minden hegyvidékén. Helyenként az Alföldön is. 6–8.

Más honi fajok: S. alpina Lam.,Antilopum Vest.,Armeria L.,chlorantha Ehrh.,Csereii Baumg.,dinarica Spr.,dubia Herbich,flavescens W. et K.,gallica L.,Lerchenfeldiana Baumg.,longiflora Ehrh.,multiflora (Ehrh.) Pers.,nemoralis W. et K.,parviflora Ehrh.,petraea W. et K.viridiflora L.,Zawadzkyi Herbich.

Konya sziléne.

Korai lúdhúr.

Alsine verna (L.) Bartl. – (Egérfűl, pipehúr, tyúkhúr, tyúkharaptafű. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Évelő. 4–10 cm. Töve gyepes. Szára lecsepűlt vagy felemelkedő, felül álvillásan ágas, mirigyszőrös. Levelei árszerűek. Csészelevelei tojásdad lándsásak, szélük hártyás. Szirmai, valamint toktermése is a csészénél hosszabbak. A külső porzók tövén két kis mirigy van. Tokja 3 kopácsú. Terem sziklás, köves helyeken hazánk északi és keleti hegyvidékén. 5–7.

Más honi fajok: A. banatica Heuff.,fasciculata (L.) M. et K.,frutescens (Kit.) Simk.,Gerardi (Willd.) Whlbg.,laricifolia (L.) Whlbg.,nivalis Fenzl,recurva (All.) Whlbg.,saxatilis (L.) Borb. [setacea (Thuill.) M. et. K.] – sedoides (L.) F. Schltz.,striata (L.) Simk.,viscosa Schreb.

Korai lúdhúr.

Piros Budavirág.

Buda rubra (L.) Dum. – (Piros ikratő, csitrehur. – Lepigonum rubrum (L.) Whlbg., Spergularia rubra (L.) Presl., Tissa campestris (L.) Pax stb. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Egyéves. Kétéves. Évelő. 5–25 cm. Gyepes; szára rendesen lecsepűlt. Levelei húsosak, fonalszerűek és átellenesek. Kocsánya és csészéje mirigyszőrös, vagy lekopaszodó. Pálhája tojásalakúan lándsás. A szirmoknál valamivel hosszabb csészehasábjai a tokterméshez simulnak; hártyás szegélyük széles. Szirmai rózsaszínűek. Termése akkora mint a csésze; magja nem hártyás, kúposan háromoldalú. Terem homokos, esetleg kissé szikes lapályokon, vízerek fövenyén, szikár pusztákon hazánk minden lapályán. 5–9.

Más honi fajok: B. marina (L) Dum. (Arenaria salina Presl), – media (L.) Dum. (Arenaria marginata DC.)

Piros Budavirág.

Háromerű csitri.

Moehringia trinervia (L.) Clairv. – (Csitre. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Áttelelő egyéves. Egyéves. 15–30 cm. Az egész növény kissé szőrös. Szára igen ágas, lecsepűlt vagy berzedten felegyenesedő. Levelei tojásalakúak és kihegyezettek; három-erűek. Virágai hosszú kocsányokon a szár végén és a levelek hónaljában fejlődnek. A csészéjének levelei a szirmoknál hosszabbak. Szirmai fehérek. Termése többnyire 6 kopácscsal nyíló; magjának kis függeléke van. Terem árnyas erdőkben, gyepükben, kerítések körül hazánk minden hegy- és dombvidékén; sok helyt az Alföldön is. 5–6.

Háromerű csitri.

Mohos csitri.

Moehringia muscosa L. – (Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Évelő. 10–20 cm. Levele igen keskeny, fonalszerű, kopasz, legfeljebb töve felé kissé szőrös. Virágzata kevés virágú. Alsó kocsányai 1–2 cm. hosszúak. Csészéje és pártája rendesen csak 4-levelű (ritkán 5). Van 2 vagy 3 bibeszála. Tokja 4 v. 6 kopácscsal nyilik. Terem árnyas, kissé nedves sziklafalakon, párkányokon az ország minden magas hegyvidékén. 5–9.

Más honi fajok: M. pendula W. et K.,polygonoides Wulf. (?)

Kakuk homokhúr.

Arenaria serpyllifolia L. – (Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Áttelelő egyéves. Egyéves. 3–15 cm. Szára igen ágas. Levelei kihegyezett tojásalakúak, igen rövid nyelűek, áttetszően pontozottak. Az egész növény szőrös. Virágai szabálytalan és leveles bogernyőkben fejlődnek. A csésze levelei hosszúkásak, kihegyezettek; 2–3-szor akkorák mint a szirmok. Terem laza, homokos talajon, parlagokon, vetések közt az egész országban. 5–8.

Szíkes helyeken gyakori a mirigyszőrös eltérése: az Arenaria viscida Lois. alfaj.

Más honi fajok: A. biflora L.,ciliata L.,graminifolia Schrad.,leptoclados Guss.,multicaulis L.

Kakuk homokhur.

Ernyős olocsán.

Holosteum umbellatum L. – (Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Áttelelő egyéves. Egyéves. 5–20 cm. Az egész növény kékesen hamvas. Szára tövön rendszerint ágas; lehet mirigyes v. kopasz. Hosszúkás kerűlékes – lándsás levelei nyeletlenek. Virágai hosszú kocsányokon csaknem ernyőben fejlődnek. Kopasz kocsányai a terméssel tőben lehajlanak. Csészéje kopasz. Szirmai a csészeleveleknél hosszabbak. Terem homokos mezőkön, gyepükben, mívelt talajon az egész országban. 3–6.

Mirigyes kocsányú és csészéjű alakjának neve: Holosteum Heuffelii Wierzb.

Ernyős olocsán.

Vízparti csillaghúr.

Stellaria aquatica (L.) Scop. – (Puhar, lágyhúr, lágyoda. – Malachium aquaticum L. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Évelő. 20–100 cm. Szára törékeny. Levelei tojásalakúak v. tojásdadlándsásak; az alsók nyelesek. Bogernyős virágzata szétterpedt; ágai, valamint a csészéje, mirigyszőrös. Fehér szirmai mégegyszer akkorák mint a csészéje. Öt-oldalúan tojásalakú tokja is hosszabb a csészénél. Rendszerint 5 bibeszála van, ritkán 4–6. Terem árkok, vízerek mentén, főleg a lapály fűzeseiben az egész országban. 5–9.

Vízparti csillaghúr.

Közönséges csillaghúr.

Stellaria media L. – (Árnyékszerető fű, csibehúr, egérfül, gyenge lúdhúr, madáreleség, madárhúr, pipehúr, tyúkbegy, tyúkhúr stb. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 10–50 cm. Lecsepűlt, igen ágas szárának csak egyik oldalán van végighúzódó szőrsávja. Levelei tojásalakúak, kihegyezettek. Csésze levelei akkorák, vagy hosszabbak mint fehér szirmai. Gyakran csak 3–5 porzója van. Terem mívelt talajon, kertekben az egész országban; sok helyt kellemetlen gyom. Gyenge hajtását és levelét, az éneklő madarak szeretik. 3–10; enyhe télen egész, esztendőben.

Közönséges csillaghúr.

Erdei csillaghúr.

Stellaria nemorum L. – (Ligeti madárhúr. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Évelő. 30–60 cm. Hengeres szárának töve földre csepűlt, felső részében terpedten, villaszerűen ágas és a levelekkel együtt szőrös. Levelei szives-tojásalakúak, kihegyezettek; az alsók hosszúnyelűek, a felsők ülők; mind pillás; kocsányai is mirigyesen gyapjasok. Szirmai még egyszer akkorák mint a csészelevelek, fehérek. Terem árnyas erdőkben, patakok mentén csakis hazánk magasabb hegyvidékén. 5–6.

Erdei csillaghúr.

Olocsány csillaghúr.

Stellaria Holostea L. – (Mezei szegfű. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – 28. t. 1. k. Évelő. 15–30 cm. Taraczkot hajt. Szára négyszegletű. Levele lándsás, középerén és szélén érdes. Szirmai középig bemetszettek, csaknem mégegyszer akkorák mint a csésze. Terem ritkás erdőkben, gyepükben, az egész ország hegy- és dombvidékén. 4–5.

Pázsitos csillaghúr.

Stellaria graminea L. – (Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Évelő. 25–60 cm. Szára lecsepűlt, vagy felegyenesedő, négyélű és törékeny. Levelei nyeletlenek, keskenyszálasok vagy lándsásak, kihegyezettek, kopaszok vagy tövön pillásak. Csészelevelei háromerűek, körülbelül akkorák vagy kisebbek mint fehér szirmai meg kerülékes toktermése. Terem réteken, gyepükben, legelőkön az egész országban. 5–7.

Más honi fajok: St. Barthiana Schur.Frieseana Sér.,palustris Ehrh.,Reichenbachii Wierzb.,uliginosa Murr.

E rendbe osztható: Cerastium anomalum (X. o. 5. r.), Melandrium noctiflorum (X. o. 5. r.).

4. rend: Négybibeszálúak. Tetragynia.

Ide sorolható az Adoxa (VIII. o. 4. r.).

5. rend: Ötbibeszálúak. Pentagynia.

Heverő szagyán.

Sagina procumbens L. – (Apróhúr. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Évelő. 5–15 cm. Szára lecsepűlt, tövén gyökerező. Levelei fonalszerűek; kocsányai elvirítás után legörbültek; csészelevelei nem szálkahegyűek. Szirmai kicsinyek, sokkal kisebbek mint a csésze; esetleg hiányzanak is. Terem kissé nedves, homokos vagy agyagos helyeken hazánk minden dombvidékén. 5–9.

Heverő szagyán.

Más honi fajok: S. apetala L.,Baumgarteni Simk.,depressa F. Schultz (dichotoma Heuff.), – Linnaei Presl.subulata (Sw.) Torr. et Gr.

Parlagi csibehúr.

Spergula arvensis L. – (Tehénabrak. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Egyéves. 15–60 cm. Szára rendesen a földön hever, ágai felegyenesedők. Levelei átellenes csomókban, látszólag örvösen állanak; visszájokon egy-egy barázdával. Pálhái hártyásak, kocsánya a terméssel lekonyúl, a csészével együtt mirigyes, vagy lekopaszodó. Magja lencsealakú, igen keskeny hártyás szegélylyel. Terem homokos mezőkön, vetés között, hazánk hegy- és dombvidékén; helyenként az Alföldön is. 4–10.

Parlagi csibehúr.

Parlagi madárhúr.

Cerastium arvense L. – (Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – 28. t. 2. k. Évelő. 10–20 cm. Töve sűrűn ágas. Szára lecsepűlt, csomói gyökerezők. Ülő levelei keskeny lándsásak; soknak a hónaljából rövid leveles ágak fejlődnek. Virágai nagyok; kocsánya és csészéje mirigyes. Szirmai még egyszer akkorák mint a csésze. Magja rücskös. Terem sziklás, szikár dombokon szórványosan hazánk hegyvidékén, inkább az ország északi részében. 4–5, 8–9.

Pongyola madárhúr.

Cerastium vulgatum L. – (Közönséges tyúkhúr. – C. triviale Lnk. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Egyéves. 10–30 cm. Szára felegyenesedő és tövétől ágas; a levelekkel együtt sűrű szőröktől borzas. Levelei kerűlékesek, hosszúkásak, vagy lándsásak, az alsók ékformán nyélbe keskenyedők, a felsők ülők. Kocsánya és csészéje is szőrös. Szirmai fehérek s akkorák mint a csésze. Termése 10 foggal nyílik; még egyszer akkora mint a csésze. Magja rücskös. Terem mezőkön, szántóföldeken, útak mentén az egész országban. 5–9.

Pongyola madárhúr.

Béna madárhúr.

Cerastium semidecandrum L. – (Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Áttelelő egyéves. Egyéves. 7–30 cm. Szára felegyenesedő nem gyökerező. Alsó levelei lapiczkásak, a felsők kerűlékesek, vagy tojásalakúak; szárastúl egyszerű és mirigyszőröktől borzasok. Terméses kocsánya 2–3-szor akkora mint a csésze. Csészéje mirigyszőröktől bőven van ellepve, szőrözete azonban nem emelkedik túl a csésze hegyén. Szirmai fehérek. Tokja hoszszabb a csészénél, utóbbi hártyásszélű. Terem homokos, köves helyeken, parlagokon, mezőkön az egész országban. Az alföldön ritkább. 4–5.

Béna madárhúr.

Szíki madárhúr.

Cerastium anomalum W. et K. – (Háromanyás madárhúr. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Egyéves. 5–30 cm. Szára merőleges legfeljebb nagy példányok ágai lecsepültek. Alsó levelei rövid nyelűek, a felsők ülők. Az egész növény mirigyesen pelyhes. A csészelevelek tompa csúcsúak; pártája és toktermése körülbelül még egyszer akkora mint a csészéje. Kocsánya egyenes. Terem hazánk szikesein, helyenként nagy mennyiségben. Szikeseink egyik jellemző növénye. 4–6.

Más honi fajok: C. alpinum L.,brachypetalum Desf.,bulgaricum Vel.,ciliatum W. et K. fontanum Baumg.,glutinosum Fr.,lanatum Lam.,latifolium L.,Lerchenfeldianum Schur,pumilum Curt.,sylvaticum W. et K.,tauricum Spreng.,trigynum Vill.,viscosum L. (glomeratum Thuill.).

Fehér mécsvirág.

Melandrium album (Mill.) Garcke. – (Kétlaki mécsvirág, méla virág, pattantyú virág, vadkonkoly. – Lychnis vespertina Sibth. Melandrium pratense Rhöl. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – 28. t. 3. k. Kétéves. Évelő. 30–100 cm. Szára és kerülékes-lándsás levelei göndör szőröktől borzasok. Virága kétlaki. A porzósak csészéje hengeres, a termősöké tojásalakú, sűrűn szőrös, gyakran mirigyes is; a csésze karéjai tompák, valamivel hosszabbak mint a tojásalakú toktermés. Szirmai mélyen bemetszettek, pikkelyszerű nyelvecskével a porzók tövön kissé szőrösek. A tok fogai felnyíláskor egyenesek maradnak. Terem mezőkön, parlagokon, vetés közt is az egész országban. 5–9.

Piros mécsvirág.

Melandrium rubrum (Wgl.) Garcke. – (Lychnis dioica L., Lychnis diurna Sibth. Melandrium sylvestre Röhl. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – 28. t. 4. k. Évelő. 40–80 cm. Az egész növény egyszerű, hosszú szőröktől gyapjas; nem mirigyes. Alsó levelei visszás tojásalakúak, a felsők hoszszúkás lándsásak. Virága kétlaki. Szirmai rendesen pirosak, ritkán fehérek, bemetszettek és apró nyelvecskével birnak. Toktermésének fogai visszagöngyölődve nyílnak. Terem sziklás cserjés domblejtőkön, erdők szélén az ország minden hegyvidékén. 5–9.

Estvéli mécsvirág.

Melandrium noctiflorum (L.) Fr. – (Kassai rózsa. – Silene noctiflora L. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Egyéves. 15–50 cm. Szára hosszú, egyszerű és rövid mirigyszőröktől borzas. Alsó levelei kerülékesek, a felsők hosszúkás lándsásak, gyéren szőrösek. Virága kétivarú. Csészéje hengeres, később középen kihasasodik, pelyhes és mirigyes, fogai hosszúak, árszerűek; szirmai rózsaszinűek vagy fehérek, kettéhasadtak; virágai este nyilók. Termésének fogai hátragörbülve nyílnak. Csak három bibeszála van. Terem erdők szélén, gyepükben, vetés közt is, szórványosan az egész országban. 6–9.

Más honi fajok: M. dubium Hampe,nemorale Heuff:,subnemorale Simk.,viscosum (L.) Èelak.

Estvéli mécsvirág.

Szurkos mécsvirág.

Viscaria viscosa (Gilib.) Aschrs. – (Czinegefű, czinegeszegfű, szunyogfogó, enyves szegfű, enyvecske, szurokszegfű. – Lychnis viscaria L., Viscaria vulgaris Röhl. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Évelő. 30–80 cm. Szára csupasz, felső részében azonban a csomók alatt enyves. Az alsó levelei lándsásak, nyélbe keskenyedők, a felsők keskenyek, mind, kivált töve felé, göndör szőröktől borzas. Virágai csomós fürtökben fejlődnek. Csészéje hengeres, buzogányalakú, 10 bordájú. Szirmai pirosak, ritkán fehérek, közepük kissé kicsipett. Tojásalakú toktermése a csészét éréskor széttépi. Terem sziklás lejtőkön, réteken, cserjés helyeken, hazánk minden hegyvidékén. 5–6.

Más honi faj: V. nivalis (Kit.) Simk.

Szurkos mécsvirág.

Kakuk mécsvirág.

Lychnis Flos cuculi L. – (Kakukszegfű, szunyogvirág. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – 28. t. 5. k. Évelő. 30–80 cm. Szára, kocsányai és a levelek töve göndör szőröktől borzas. Alsó levelei hosszúkásak, szálasak, a felsők keskenyek. Virágai fürtös bogernyőkben fejlődnek; csészéje kopasz; szirmai pirosak, hasogatottak, még pedig a középen túl 4 metszetű, újjasan terpedő szeletekkel. Toktermése akkora mint a csésze. Magja szemölcsös és tüskés. Terem nedves réteken az egész országban. 5–7.

Bársonyos mécsvirág.

Lychnis Coronaria (L.) Desr. – (Bársonyvirág, csillagvirág, kassai rózsa, rózsakonkoly. – Agrostemma coronaria L., Coronaria tomentosa A. Br. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Évelő. 50–100 cm. Szára és levele sűrűn molyhos. Kocsányai hoszszúak; csészéje bőrnemű. Szirmai épek, legfeljebb kissé kikanyarítottak, nagyok és bíborszínűek. Terem sziklás, szikár, cserjés helyeken az egész ország hegyvidékén, de szórványosan és rendszerint csak szálanként. E szép növényt sok helyen kertbe is ültetik. 7–8.

Vetési konkoly.

Agrostemma Githago L. – (Szelid konkoly, vadócz. Githago segetum Desf. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Egyéves. 50–100 cm. Az egész növény nagyobbrészt odasimuló szőröktől selymes. Virágai hosszú kocsányokon magánosan fejlődnek. Csészéje 10-bordájú; hosszan kiálló fogai lándsásak és levélszerűek. Szirmai csaknem csonkítottak, lilásan bíborszínűek. Toktermése a csésze csövénél hosszabb. Magja 4-oldalú, szemölcsös. Terem vetés közt az egész országban. Mérges. 5–7.

Vetési konkoly.

Erdei madársóska.

Oxalis Acetosella L. – (Allelujafű, apró fecskehere, háromlevelű here, lóheresóska, madársósdi, nyúlkenyér. – Term. r.: Madársóskafélék. Oxalidaceae.) – 28. t. 6. k. Évelő. 8–15 cm. Taraczkot hajt. Minden levele tőlevél; ezek hármasan újjasan összetettek; levélkéi visszás tojásalakúak. Virágai magánosak. Halvány rózsaszínű, pirosan erezett szirmai négyszer akkorák, mint a csészéje. Levele savanyú; sóskaizű. Terem árnyas erdőkben, cserjésekben az egész ország hegyvidékén. 4–7.

Fürtös madársóska.

Oxalis corniculata L. – (Term. r.: Madársóskafélék. Oxalidaceae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 10–20 cm. Taraczkot nem hajt. Az egész növény szőrös és gyakran lilaszínnel van befuttatva. Szára leveles. Igen apró pálhái a levélnyelekhez vannak nőve. Sárga pártája kicsiny. Termés-kocsányai hátragörbülnek. Kertbe ültetik és el is vadul, kivált hazánk nyugati részében. 6–10.

Más honi faj: O. stricta L. (csak elvadulva).

Fürtös madársóska.

Kerti varjuháj.

Sedum Fabaria Koch. – (Bablevelű fű, bablevelű szaka, kövérfű, szerelem taplója, varjubab. – Sedum Telephium Auct. Hung. – Term. r.: Varjuhájfélék. Crassulaceae.) – 29. t. 1. k. Évelő. 15–60 cm. Hengeres főgyökere répás mellékgyökereket fejleszt. Levele húsos, lapos, csúcsa felé egyenetlenül fűrészes, töve felé ék-alakban keskenyedik és ép. Mind váltakozva áll. Virágai sátorozó bogernyőben fejlődnek; szirmai bíborszínűek. Elterjedt kerti virág, de még inkább tenyésztik a halvány rózsaszinű virágú Sedum spectabile Bor. (Fabaria Hort.) fajt.

A hozzá hasonló kárpáti varjuháj (S. carpaticum Reuss.) vadon terem hazánk északi és keleti havasain.

Termetes varjuháj.

Sedum maximum L. – (S. Telephium Auct. Hung.) – Évelő. 20–50 cm. Szára előbbinél húsosabb. Alsó levelei széles vállal ülők, a felsőbbek többnyire átellenesek és szíves vállal szárölelők. Leveleinek a széle egészben fűrészes és szirmai zöldesfehérek. Terem erdőkben, sziklás cserjésekben, az egész országban még az Alföld homokján is. 6–9.

Fehér varjuháj.

Sedum album L. – (Fehér szaka, kis fülfű. – Term. r.: Varjuhájfélék. Crassulaceae). – Évelő. 8–25 cm. Taraczkot hajt. Az egész növény kopasz. Szára kevés levelű. Levelei hengeresek, 8–15 mm. hosszúak, húsosak és elállók. Virágzata bogernyős. Csészelevelei tojásalakúak, tompák és 3-erűek. Szirmai kihegyezettek, fehérek, esetleg piroserűek, ritkán lilaszínűek, háromszor akkorák, mint a csésze. Terem sziklás, szikár, homokos helyeken, esetleg falakon az ország északi részében. 6–7.

Fehér varjúháj.

Deres varjuháj.

Sedum glaucum W. et K. – (Fakó szaka. – Term. r.: Varjuhájfélék. Crassulaceae.) – Kétéves. 3–15 cm. Szára felegyenesedő, számos meddő hajtással. Levelei félhengeresek, kopaszok. A szára, a csészéje és a termése mirigyes. Van 6 csészelevele, ugyanannyi sziromlevele és 2-szer hármas, hosszúcsőrű tüszőtermése. Porzóinak a száma 12; portokjai feketék. Terem napos, sziklás, szikár domblejtőkön hazánk délkeleti hegyvidékén. Helyenként leszáll az Alföld futóhomokjára; még a Duna-Tisza közén is előfordul. 5–6.

Mirigyes levelű eltérése: S. glandulosopubescens Feicht.

Borsos varjuháj.

Sedum acre L. – (Bárány- vagy egércsecs, kukaczszaka, kukaczfű, sírfű, sülyfű. – Term. r.: Varjuhájfélék. Crassulaceae.) – 29. t. 2. k. Évelő. 5–15 cm. Töve gyepes. Szára lecsepült és felegyenesedő. Apró, hengeres, húsos levelei tojásalakúak; a meddő hajtásokon sokkal sűrűbben állanak. Szirmai czitromszinsárgák, aprók, de a kis tojásdad csészénél mégis 2–3-szor hosszabbak. Terem sziklás, szikár, napos helyeken, kőfalakon, az egész ország hegy- és dombvidékén. Sok helyt ültetik; sirokra is; a falon vagy a fán soká virító koszorút kötnek belőle. 6–9.

Az Alföld homokján a hozzá nagyon hasonló alföldi varjuháj (S. Hillebrandii Fenzl.) helyettesíti.

Más honi fajok: S. alpestre Vill.,annuum L.,anopetalum DC.,atratum L.,Boloniense Lois.,caespitosum Cav. (deserti-hungarici Simk.), – Cepaea L.,reflexum L.,rupestre L.,Sartorianum Boiss.

E rendbe sorolható: Adoxa (VIII. o. 4. r.), Silene Armeria és Stellaria aquatica (X. o. 3. r.).

6. rend: Sokbibeszálúak. Polygynia.

A bibeszálak száma ötnél több.

Ide sorolható: Hedera (V. o. 1. r.), Sedum (X. a. 5. r.).