Ugrás a tartalomhoz

Magyarország virágos növényei

Wagner János, Hoffmann Károly (2006)

Arcanum Adatbázis Kft.

XVII. osztály: Kétfalkásak. Diadelphia.

XVII. osztály: Kétfalkásak. Diadelphia.

Az összenőtt porzószálak két csoportban, falkában vannak; egyetlen különálló porzó is falkaszámba megy.

1. rend: Hatporzósak. Hexandria.

Az összenőtt porzók száma hat.

Odvas keltike.

Corydalis cava (L.) Schwg. et K. – (Hüvelykes földfüstje, kakasláb, lyukas ír, Szent-György-virág, tavaszi gerezdeske, üres földfüstfű. – Term. r.: Füstikefélék. Fumariaceae.) – 44. t. 4. k. Évelő. 10–30 cm. Gumója üres. Szára rendesen kétlevelű; levelei kétszer szárnyasak; levélkéi egyenetlenül bevagdaltak. Virágzata fürt. Murvái tojásalakúak, épszélűek. Virágai szennyes bibor-, lila- vagy fehérszínűek. Termése végre lógó, hüvelyszerü. Tenyészik erdőkben, gyepűkben az egész országban; az Alföldön azonban sok helyt hiányzik. 4–5.

Ujjas keltike.

Corydalis solida (L.) Sm. – (Bárányvirág borsóvirág, kakas bandikó. – Term. r.: Füstikefélék. Fumariaceae.) – Évelő. 10–25 cm. Az előbbihez hasonló, de a gumója tömör és murvái ujjasan hasadtak, vagy legalább az elülső szélükön bevagdalva fogasok. Virágai halvány bibor- vagy lilaszínűek. Terem erdős, cserjés helyeken az egész ország hegy- és dombvidékén. Az előbbinél ritkább. 4–5.

Más honi fajok: C. capnoides (Sm.) Whlbg.,intermedia (L.) P. M. E.,pumila (Host.) Rchb.

Orvosi füstike.

Fumaria officinalis L., – (Epefű, földepefű, földfüsti. – Term. r.: Füstikefélék. Fumariaceae.) – 44. t. 5. k. Egyéves. Áttelelő egyéves. 10–30 cm. Az egész növény kékes-hamvaszöld. Levelei kétszer szárnyasak, levélkéi keskenymetszetűek. Virágzata fürt. Pártája háromszor akkora mint a csésze, halvány biborszínű, a belső szirmok csücske feketés. A termés többnyire szélesebb, mint hosszú; csúcsa csonkított, csaknem körtealakú. Terem mívelt talajon parlagokon az egész országban. 5–9.

Nyűgös füstike.

Fumaria prehensilis Kit. – (Term. r.: Füstikefélék. Fumariaceae). – Egyéves. 15–60 cm. Virágzata tömöttebb, virága is nagyobb és pirosabb. A csésze levelei széles tojásalakúak, félakkorák mint a párta. Gömbölyű termésén kis csücske fejlődik. Terem vasutak töltésein, magasabb partokon, lejtőkön, hazánk déli felében. Helyenként gyakori. 4–6.

Deres füstike.

Fumaria Vaillantii Lois. – (Term. r.: Füstikefélék. Fumariaceae). – Egyéves. 8–30 cm. Az egész növény igen hamvas. Virágzata laza; virága kisebb, halvány lila- v. rózsaszínű. A csésze igen picziny; a párta 6–10-szerte nagyobb nála; le is hull könnyen. Termése gömbölyű, fiatal korában szintén van csücske, két oldalán azonban horpadás látszik. Terem ugarokon, mívelt talajon az egész országban. 5–7.

Más honi fajok: F. Kralikii Jord., – parviflora Lam., – Reuteri Boiss. – Sclaleicheri Soy. Wilm.

Kedvelt kerti növény a Dicentra spectabilis DC. (Csüngő szív, Jézus szíve, lakatrózsa, szívbimbó, szüzek szíve). – Évelő. 20–50 cm. Rózsaszínű nagy és sajátságos alkatú levélhónalji virágai szártetőző bókoló fürtökben fejlődnek. Hazája Szibéria. 6–7.

2. rend: Nyolczporzósak. Octandria.

A porzók száma nyolcz.

Közönséges pacsirtavirág.

Polygala vulgaris L. – (Csészeszárny, keresztfű, pacsirtaszárny, tejelőke, tejhozó fű, tejnevelőfű, tejeltető fű. – Term. r.: Pacsirtavirágfélék. Polygalaceae). – Évelő. 10–25 cm. Szára tövén ágas. Levelei keskeny lándsásak, az alsók csomókban fejlődnek. Murvái akkorák, mint a kocsány. A fürtvirágzatnak virágnyilás előtt nincs üstöke. Virága kék, piros vagy fehér. A csésze szárnya háromerű, erezett. Terem hegyi réteken, mezőkön az északi és keleti magasabb hegyvidéken. 5–6.

Közönséges pacsirtavirág.

Nagy pacsirtavirág.

Polygala major Jacq. – (Term. r.: Pacsirtavirágfélek. Polygalaceae.) – Évelő. Cserje. 15–45 cm. Szára gyakran lecsepült. Virágai nagyok, rózsaszínűek, ritkán lilásak vagy fehérek. A csésze szárnya 12–15 mm., a párta 16–18 mm. hosszú. A magház kocsánya virágnyiláskor 3–4-szer akkora, mint a magház. Terem az egész ország hegyes vidékén. 5–7.

Más honi fajok: P. amara L.,amarella Cr.,austriaca Cr.,Chamaebuxus L.,comosa Schk.,microcarpa Gaud.,oxyptera Rchb.,sibirica L.

3. rend: Tízporzósak. Decandria.

Az összenőtt porzók száma tíz.

A) Valamennyi porzó szála falkába van összenőve.

Ezek tulajdonképen egyfalkás növények.

Európai sül-zanót.

Ulex europaeus L. – (Sülbige, villogó sün-rekettye, tövis zanót. – Term. r.: Hüvelyesek Leguminosae.) – 45. t. 2. k. Cserje. 60–150 cm. Tövises cserje. Ágai tövisben végződnek, sűrűn levelesek. Levelei aprók, hegyesek. Virága sárga; csészéje tövéig ketté hasadt. Európa nyugati részén honos. Hazánkban vadon nem terem. Helyenként díszcserjének ültetik. 5–6.

Német rekettye.

Genista germanica L. – (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 45. t. 3. k. Cserje. 30–60 cm. Igen ágas, érdesszőrű cserje. Virágos ágai nem tövisesek, meddő hajtásai azonban 1–2 cm. h. árkolt tövisektől igen szúrósak. Murvái serteszerűek, félakkorák mint a kocsány. Virága sárga. Hüvelytermése érdes. Terem napos, sziklás gyepűkben hazánk hegy- és dombvidékén, de nagyon szórványosan. 5–7.

Festő rekettye.

Genista tinctoria L. – (Festővirág, nyúlrekettye, nyúlvessző, pogányékesség, sárga festőfű. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 45. t. 4. k. Cserje. 30–60 cm. Szára és ágai vesszősek. Levelei lándsásak vagy kerülékesek; rendszerint legalább szélökön kissé szőrösek, ritkán kopaszok. Sárga virágai egyenként fejlődnek lándsás murvák hónaljában és kivált ágasabb példányokon kúpos fürtöt képeznek. Pártája és hüvelye kopasz. Terem erdőszélen, gyepűkben, homokos, szikár földön az egész országban. 6–8.

Szőrös rekettye.

Genista pilosa L. – (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Cserje. 10–25 cm. Szára lecsepült. A hajtások legalább a csúcsukon, a levelek visszája, a kocsány, a csésze, a vitorla, a csónak és a hüvely odasimuló szőröktől selymesek. Virágai az ágak oldalán egyenként, párjával, vagy csomókban fejlődnek; sárgák. Terem napos, szikár dombokon, erdők tisztásain az ország hegyvidékén, még pedig keleten csak szórványosan, északon és nyugaton azonban közönséges. 5–6, 8–9.

Szegettszárú rekettye.

Genista sagittalis L. – (Bogárzó fű, kuhics, vad, sárga, gerezdes rekettye, gatyás rekettye. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Cserje. 10–25 cm. Szára lecsepült vagy felegyenesedő, lefutó lemezektől kétélüen szárnyas. Sárga virágai rövid, szártetőző fürtökben fejlődnek. Terem szikár, köves dombokon, gyepűkben hazánk hegyvidékén, még pedig nyugaton ritka, kelet felé gyakoribb. 5–6.

Más honi fajok: G. elatior Koch.,hungarica Kern.,Mayeri Jka.,nervata Kit.,olygosperma Andrae,ovata W. et K.,radiata (L.) Scop.,spathulata Spach.,transsylvanica Lerchenf.

Szegettszáru rekettye.

Seprős zanót.

Cytisus scoparius (L.) Lk. – (Kotroncz, seprő hajlár, jeneszter, sárgás seprőke. – Spartium scoparium L., Sarothamnus vulgaris Wimm. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 46. t. 1. k. Cserje. 60–200 cm. Terebélyes bokor; ágai élesen szögletesek, kevés levelűek. Alsó levelei hármasok, a felsők egyszerűek, visszás tojásalakúak és épszélűek. Virágai aranyszín-sárgák; a bibeszál csúcsa felé meg van vastagodva és köralakúan csavarodott. Erről könynyen felismerhető. Hüvelye a forradásokon elálló szőröktől borzas. Terem szikár, napos dombokon; a legtöbb termőhelyére azonban ültették nyulaknak. Így terem: Arad-, Szilágy-, Szatmár-, Máramaros-, Pozsony-, Nyitra-, Vas-, Pest-, Baranyavármegyében. Hazája Európa nyugati és déli része. 5–6.

Aranyeső zanót.

Cytisus Laburnum L. – (Alébenfa, babtermő fa, büdös-fa, bűzfa, fái bab, fai zanót, sárga ákácz. – Laburnum vulgare Grsb. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 46. t. 2. k. Cserje. 2–6 m. Levelei hármasak; levélkéi kerülékesek, felső lapjuk kopasz, fonákuk selymes. Csüngő nagy virágfürtjei aranyszínsárgák. Hüvelye selymes, felső forradásán vaskos orom húzódik végig. Terem erdőirtásokban, gyepűkben az Alpokban. Nálunk díszcserjének ültetik; elvétve el is vadulhat. Magja és fiatal kérge mérges (cytisin). 5–6.

Feketéllő zanót.

Cytisus nigricans L. – (Mezei bognár. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Cserje. 25–100 cm. Sűrűn bokros; hajtásai vesszősek. Hármas levelének levélkéi visszás tojásalakúak, vagy kerülékesek. Az ágak, a levelek fonáka, a virágzati tengely, a kocsány és a termés selymes szőrű. Virágzata leveletlen fürt. A csésze harangalakú, csöve rövid. Szirmai aranyszín-sárgák. Szárításkor az egész növény valamennyire megfeketedik. Terem az egész ország hegy- és dombvidékén, szórványosan az Alföld homokbuczkáin is. 6–8.

Feketéllő zanót.

Buglyos zanót.

Cytisus austriacus L. – (Osztrák zanót. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae) – Cserje. 20–40 cm. Szárának töve gyakran lecsepült. Ága és hármas levelének mindkét lapja fehéren selymes és némileg borzas is.

Többnyire aranyszín-sárga és csak kivételesen halványabb virágai szártetőző fejecskékben fejlődnek. A vitorla a többi szirmoknál jóval hoszszabb. A csésze csöve hosszabb, mint széles. Termése gyapjas. Terem főleg mészkőhegyek lejtőin hazánk középvidékén és túl a Dunán. 7–9.

Halvány zanót.

Cytisus pallidus Schrad. – Cserje. 20–40 cm. Keleten helyettesíti az előbbit, de nagyobb termetű; levelei is nagyobbak és noha mindkét lapjokon szőrösek, mégis zöldek. A csésze sűrűn pelyhes. Virága mindig halványsárga, gyakran fehéres. Nyugatra Budapestig terjed, hol az előbbivel együtt fordúl elő. 6–8.

Fejecskés zanót.

Cytisus aggregatus Schur. – (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Cserje. 30–100 cm. Sűrűn bokros és hajtásai sűrű, szennyes szőröktől bundásak. Legalább az alsó és középső levelek levélkéi visszás tojásalakúak és sötétzöldek; visszájok borzas, felső lapjok sokszor lekopaszodik. A levélnyél hosszú elálló szőröktől borzas, a csésze is borzas, a termés pedig gyapjas. Virágai sárgák; rendszerint szártetőző fejecskékben fejlődnek. Terem szórványosan az egész országban. Helyenként közönséges. 6–7.

Henye zanót.

Cytisus supinus L. – Hasonlít az előbbihez. Hajtásai és termései gyéren álló hosszú szőröktől szőrösek; levelei pedig rendesen mindkét lapjokon egyformán borzasok. Ez hazánkban csak a nyugati határvidéken terem és szálanként a Balatonig terjed. 6–8.

Más honi fajok: C. albus Hacq.,alpinus Mill.,arenarius Simk.,biflorus L'Hérit.ciliatus Whlbg.,diffusus (Willd.) Vis.,elongatus W. et K.,Haynaldi Simk.,Heuffelii Wierzb.,hirsutus L.,Jacquinianus Wettst.,Kitaibelii Vis. (procumbens W. et K.), – leiocarpus Kern.,leucanthus W. et K.,leucotrichus Schur.,millenii Borb.,pannonicus Simk.,polytrichus MB.,Pseudo-Rochelii Simk.,Ratisbonensis Schaeff.,Rochelii Wierzb.

Sárga csillagfűrt.

Lapinus luteus L. – (Csigafűrt, farkas-bab, füge-bab, fürtös ibolya, kisasszony vagy szépasszony tenyere. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 47. t. 2. k. Egyéves. 30–100 cm. Levelei ujjasak; többnyire kilencz hosszúkás levélkéből állanak. Sárga, illatos virágai fürtüsen álló örvekben fejlődnek. Magja márványos. Virágnak, takarmánynak vetik; hazánkban azonban igen ritkán. 6–9.

Keskenylevelű csillagfürt.

Lupinus angustifolius L. – (Gyöngyösi vagy magyar kávé, kávépótlék-borsó.) – Egyéves. Az előbbinél gyakrabban vetik. Virágja kék. Magját a nép néhol kávénak használja. Keserű, de az izgató coffein nincsen benne. 6–9.

Helyenként vetik a fehér csillagfürtöt is (Lupinus albus L., spanyol viola.)

Tövises iglicz.

Ononis spinosa L. – (Ekeakadály, ekenyüg, eketartófű, gerlicze-tövis, gilicze-tüsök, gilicze-tövis, igricze-tüsök, kecskezanót, macskatövis vagy tüsök, ökörgúzs, szamár gyönyörűsége, vagy szamártövis, tövises igricz. – (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 46. t. 3. k. Cserje. 25–60 cm. Szára egyenes, felemelkedő vagy lecsepűlt. Tövisei többnyire párosak. Szára 1–2 sor szőrtől gyapjas és mirigyes; lehet azonban kopasz is. Levelei aprók, kerekdedek, vagy kerülékesek, fogasok és csaknem kopaszok. Virágai egyenként fejlődnek a levelek hónaljában; ritkán van kettő együtt; rózsaszinűek vagy fehérek. Termése körülbelül olyan hosszú mint a csésze. Terem legelőkön, pusztákon az ország középső és nyugati részében; a keleti részen más fajok helyettesítik. 6–10.

Nehézszagú iglicz.

Ononis pseudohircina Schur. – (Bakbűzű iglicz, ótvarfű. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Cserje. 30–75. cm. Szára köröskörül hosszú szőröktől szöszös. Ágai többnyire csak csúcsukon rövid tövisűek. Virágai nagyobbak, szennyeskékek. Az egész növény igen erős és kellemetlen szagú. Terem a keleti hegyvidéken. 6–9.

Más honi fajok: O. hircina Jacq.,Natrix L.,semihircina Simk.,spinosaeformis Simk.,subocculta Vill. (C. Columnae All.).

Magyar nyúlszapuka.

Anthyllis polyphylla Kit. – (Csodahere, nyílhere. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 47. t. 3. k. Évelő. 15–50 cm. Szára közepéig levelestűl elálló szőröktől borzas. Levele szárnyas; a végső levélke nagy. Virágzata gömbös; csészéje elálló szőröktől gyapjas; pártája sárgásfehér; a csónak csúcsa többnyire pirosas. Termése félkör alakú. Terem napos dombokon, főleg lösz-talajon az egész országban. Ez a leggyakoribb nyúlszapuka fajunk. 5–9.

Más honi fajok: A. alpestris Kit.,calcicola Schur.,Jacquini Kern. és az A. Vulneraria L. több eltérése.

Orvosi kecskeruta.

Galega officinalis L. – (Eboldal, gálya, pestisölő fű, patikai gálga. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Évelő. 50–120 cm. Levele páratlanúl szárnyas, 9–17 hosszúkás lándsás levélkével. Pálhái hosszú szálkahegyben végződnek. Vitorlája lilaszínű a többi sziromlevele fehér. Terem nedves réteken, erdők szélén, folyók mellékén, az északi vármegyék kivételével az egész országban. 6–9.

Orvosi kecskeruta.

B) Az összenőtt porzók két csoportban állnak.

1. A termés kovadó hüvely.

a) A bibeszál kopasz.

Tüskés édesgyökér.

Glycyrrhiza echinata W. et K. – (Czukor-kóró, édes fa, ednám kóró, tüskés higviricz, vagy likviricz, mézgyökér, ördögoldal, Szent-János füve. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Évelő. 1·5 m. Terebélyes kóró; levele páratlanul szárnyas; levélkék mindkét végen kibegyezett kerülékesek, fehéren pontozottak. Virágzata sűrű gombos füzér, melynek hosszú kocsánya a levelek hónaljából nő ki. Virága apró, kék; csészéje különösen sűrűn mirigyes. Az egész növénynek erős, sajátságos, csaknem kábító illata van. Termése lapos, csőrös és tüskés. Terem az Alföld árteres helyein és tömeges előfordulásával lapályainkra kiválóan jellemző növény. 6–8.

Gyökere glycyrrhizin tartalmú és édes ízű.

Más honi faj: G. glandulifera W. et K.

Tüskés édesgyökér.

Szarvas kerep.

Lotus corniculatus L. – (Szarvas sárga here. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 47. t. 4. k. Évelő. 10–50 cm. Szára többnyire lecsepült, kemény. Levele ötösnek látszik, mert a pálhája is levélszerű. Virága aranyszínsárga; vitorlája valamivel keskenyebb mint a derékszög alatt felgörbülő, hirtelen kihegyesedő csónak; szegélye többnyire piros. Terem mezőkön, gyepükben az egész országban. Mindenütt közönséges. 5–10.

Bársony kerep.

Lotus siliquosus L. – (Bársonyborsó, borsóka, bársonyvirág, czipőkvirág, gatyás kerep, papucsvirág, spárgabab, szárnyók. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Évelő. 10–30 cm. Szára lecsepült; rövid nyelű levele hármas. Levélkéi visszás tojásalakúak, épek, szálkahegyűek. Virágai hosszú kocsányokon fejlődnek egyenként, vagy párosával a levelek hónaljában. Termése 3–4 cm. h. és 4 hártyás él van rajta. Terem nedves réteken, kivált sós talajon az egész országban. 5–6.

Más honi fajok: L. gracilis W. et K.,tenuifolius L.,villosus Thuill.

Bársony kerep.

Réti lóhere.

Trifolium pratense L. – (Borjúvirág, három levelű fű, istenke czipóka, piros here, stájer lóhere. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 46. t. 4. k. Évelő. 15–40 cm. Levélkéi tojásalakúak. Pálhái nagyok, félig tojásdadok, épszélűek és hirtelen szálkába keskenyedők. Virágzata gömbös; többnyire párosával áll és murvákkal van körítve. A csésze csöve szőrös, tízerű, sokkal rövidebb mint a párta: a négy felső foga olyan hosszú mint a cső. Sziromlevelei halvány- vagy sötétpirosak, ritkán fehérek. Mint értékes takarmánynövényt nagyban termesztik; vadon is terem az egész országban. 5–10.

Közepes lóhere.

Közepes lóhere.

Trifolium medium L. – (Gacsibás, tekergős lóhere. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Évelő. 30–50 cm. Az előbbihez nagyon hasonlít. Szára többnyire ide-oda görbült. Levélkéje kerülékes; a pálhája keskeny és pillás. Magánosan álló gömbös virágzata murvátlan. Virága bíborszinű. Csészéje szintén 10 erű, de csöve kopasz. Terem erdőkben, mezőkön az egész országban. 5–9.

Rendkivűl hasonlít hozzá a sárosi lóhere.(Trifolium sárosiense Hazsl.) – Csészéje legalább 14, de rendesen 20 erű; erről könnyen felismerhető. Inkább hazánk keleti hegyvidékén tenyészik. 6–9.

Pirosló lóhere.

Trifolium rubens L. – (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 45. t. 5. k. Évelő. 30–60 cm. Szára kopasz; levélkéje kihegyezett, lándsás. Bíborszinű virágai hosszúkás hengeres tömött gombban rendszerint kettesével állanak a murvák hónaljában. A csészéjének csöve kopasz, fogai pillásak. Terem szórványosan hazánk dombvidékén, erdők szélén és gyepűkben. 6–7.

Magyar lóhere.

Trifolium pannonicum. Jacq. – (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae). – Évelő. 25–100 cm. Nagyon bokros; vastag tőkéje gyakran húsz, sőt több szárat is hajt. Alsó levélkéi széles kerülékesek, a felsőbbek keskeny hosszúkásak, 5 cm. hosszúak. Az egész növény szőrös; még pedig a száron és a levél nyelén elálló, a levél lemezén oda simuló szőrszálaktól. Virágzata nagy; többnyire hosszúkás tojásalakú és 4–8 cm. hosszú. A csésze 10 erű, szőrös, 4 foga akkora mint a cső, az ötödik 2 vagy 3-szor hosszabb. Pártája halványsárga. Terem erdők szélén, dombok gyepüiben szórványosan az egész országban, főleg pedig az ország déli felében. Az Alföldön ritka. 6–8.

Bár szőrös, kitünő takarmánynövény és érdemes volna nagyban termeszteni. Több takarmányt ád mint más lóherefaj és a kulturával talán lekopaszodó fajtákat lehetne kapni.

Magyar lóhere.

Herehura lóhere.

Trifolium arvense L. – (Czicza farka, czicza-here, macska-here, komlotyú, komotyú, nyúllábfű, ugorka nőszőfű. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 47. t. 1. k. Egyéves. 10–30 cm. Szára terebélyesen ágas. Levélkéi keskeny szálasok. A pálhák tojásalakúak, kihegyezettek. Gyapjas, hosszúkás virágzata magános és murvája nincsen. A csésze csöve elálló hosszú szőröktől gyapjas; fogai hosszabbak mint a párta és hosszúszőrűek. Apró szirmai fehérek, végre hússzinűek. Mívelt talajon, főleg tarlón és homokos, lazább talajon az egész országban közönséges. 7–9.

Hegyi lóhere.

Trifolium montanum L. – (Háromfejű vagy erdei komlotyú. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Évelő. 15–20 cm. Szára és levelének fonáka szőrös. Levele apró tüskefogaktól sűrűn pillás; pálhája tojásdad, kihegyezett. Virágzata kisebbszerű, tömött gomb. Tíz erű csészéje csaknem meztelen. Szirmai fehérek. Terem mezőkön, gyepükben hazánk hegy- és dombvidékén. 6–9.

Gyökerező lóhere.

Trifolium repens L. – (Futó-, fehér vagy terepéj lóhere. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Évelő. 20–50 cm. Szára lecsepült és tövén gyökerező. Levélkéje visszás szívalakú, fűrészes és közepén többnyire patkóalakú foltja van. A levélnyél, különösen pedig a virágzat kocsánya nagyon megnyúlt. Pálhái hártyásak és hirtelen szálkába keskenyedők. Virágzata gömbös. Szirmai fehérek, később gyakran pirosasak. Terem réteken, utak szélén, legelőkön az egész országban. Termesztik is. 5–10.

Gyökerező lóhere.

Szíki lóhere.

Trifolium angulatum W. et K. – (Szeges vagy szegletes lóhere.) – Term. r.: Évelő. 5–45 cm. Levélkéi kerülékesek visszás tojás- v. szívalakúak; élesen fűrészesek. A csésze meztelen, bordái erősen kiemelkednek és árszerű fogai körülbelűl egyforma hosszúak. Kocsánya körülbelűl olyan hosszú mint a virág. A pártája a csésze fogainál jóval hosszabb; gyengén pirosló és elvirítás után minden virága lekonyúl. Erről még a legkönnyebben ismerhető fel. Alföldünk szíkeseinek egyik jellemző növénye. 5–6.

Aranyos lóhere.

Trifolium aureum Poll. – (Trifolium agrarium Auct. Hung. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Kétéves. Évelő. 10–50 cm. Szára felegyenesedő. Levélkéje rendszerint ékalakú és ép alapból visszás tojásdad; felső fele élesen és aprón fűrészes. Pálhái hosszúkás lándsásak. Virágzata gömbös vagy hosszúkás, 1–2 cm. hosszú, aranyszín-sárga, elvirítva barna. Terem erdők szélén, irtásokban az ország minden hegyvidékén. 6–8.

Hasaló lóhere.

Trifolium campestre Schreb. – (Henyélő-, megdűlő lóhere. – Trifolium procumbens Auct. Hung. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Egyéves. 5–30 cm. Szára lecsepült vagy felegyenesedő. Középső levélkéje sokkal hosszabb nyelű, mint a két szélső. Pálhái tojásalakúak. Virágzata jóval kisebb mint az előbbi fajé. Pártája sárga; bibeszála a termés egy negyede. Terem réteken, legelőkön az egész országban. 6–10.

Más honi fajok: T. alpestre L.,ambiguum MB.,angustifolium L.,badium Schreb.,diffusum Ehrh.,elegans Savi.,filiforme L.,fragiferum L.,gracile Thuill.,hybridum L. (svéd here), – incarnatum L. (biborhere), – laevigatum Poir.,minus Sm.,Molinieri Balb.,ochroleucum L.,ornithopodioides (L.) Sm. (perpusillum Simk.), – pallidum W. et K.,pseudoprocumbens Gmel.,reclinatum W. et K.,resupinatum L.spadiceum L.,striatum L.

Hasaló lóhere.

Édeslevelű bóka.

Astragalus glycyphyllos L. – (Baktövis, bóka, csődfű, édes lencse, édes lencseköröm, héjja vagy hélyaköröm, kávébükköny, koczkásmagú fű, svédkávé, ugrócsontfű. – Term. r.: Hüvelyesek Leguminosae.) – Évelő. 50–120 cm. Szára zegzúgos, lecsepült. Levele szárnyas; van 11–13 és több tojásalakú, élénk zöld levélkéje. Zöldes sárga virágai tömött levélhónalji fürtökben fejlődnek; melyek a leveleknél rövidebbek. Hosszú hüvely termései görbék, kopaszok, alsó oldaluk mélyen barázdált; fölfelé összeborulnak. Terem erdőkben, irtásokban, gyepükben az egész országban. Levele édes. 6–7.

Édeslevelű bóka.

Hólyagos bóka.

Astragalus Cicer L. – (Bagolcsa-borsó, hólyagborsó. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Évelő. 25–30 cm. Taraczkot hajt; szára felegyenesedő, ágas, barázdált és odasimuló szőröktől érdes. Levele szárnyas; 17–33 levélkéje kerülékes, és kivált a fonákuk szürkeszőrű. Virágzata tojásalakú; halványsárga. Vízszintesen elálló, tojásalakú termése erősen felfúvódott. Terem szikár, köves mezőkön az egész országban. 6–7.

Hólyagos bóka.

Érdes bóka.

Astragalus asper Jacq. – (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Évelő. 40–80 cm. Szára egyenes, merev. Levelének 21–31 levélkéje keskeny lándsás (1–3 mm. sz.) és a szárral együtt érdes. Szennyessárgás virágzata 2 dm. hosszúra is megnyúlik; termése pedig a tengelyhez simul. Terem mezőkön, kaszálókon inkább az ország déli felében. Az északi vármegyékben hiányzik. 5–6.

Vitorlás bóka.

Astragalus Onobrychis L. – (Hosszúzászlós csődfű. – Term. r.: Hüvelyesek Leguminosae.) – Évelő. 30–80. cm. Szára lecsepült, vagy felegyenesedő. Az egész növény, kivált felső része, fehér szőröktől érdes. Levélkéi (9–31) keskeny lándsásak. Pálhái összenőttek. Virágzata tömött, eleinte tojásalakú, végre hengeres. A párta sötétlila vagy kékeslila; vitorlája 3-szor akkora mint a szárnyai. A hüvelytermés csőre görbe. Terem köves, homokos, szikár mezőkön az egész országban, csak az északi vármegyékben nem fordul elő. 6–7.

Temesi bóka.

Astragalus banaticus Roch. – Évelő. Nagyon hasonlít az előbbihez, de szára kopaszabb, levele zöldebb, virága nagyobb és virágzati tengelye, főleg csészéi fekete szőröktől sűrűn borzasok. Szőrözete azonban nagyon változó. A legtöbb példányon a fekete szőr közé fehér is vegyűl, sőt akad olyan tő is, melyen egészen fehér szőrű csésze is található. Leggyakoribb a temesi homokpusztán, nyugatra a Balatonig terjed. 6–7.

Száratlan bóka.

Astragalus exscapus L. – (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 65. t. 7. k. Évelő. 5–6 cm. Az egész növény gyapjas. Levele 21–31 kerülékes levélkéből áll. Virágai látszólag a gyökérből nőnek; tulajdonképen pedig a levelek hónaljából fejlődő fürtökben állnak. A pártája czitromszín-sárga; a termés fölfúvódott. Terem hazánk homokos mezőin az Alföld középvidékén; onnan nyugatra az ország határáig terjed. 5–6.

Gyapjas bóka.

Astragalus dasyanthus Pall. – (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Évelő. 2–40 cm. Az előbbihez némileg hasonló. Szára lehet nagyon törpe, de megnőhet csaknem fél méternyire is; lehet egyszerű vagy ágas. Levélkéi az előbbeniénél jóval szélesebbek és szintén kerülékesek. Virágzata tömött; élénk, teltsárga; vitorlája pelyhes. Az egész növény hosszú szőröktől gyapjas. Terem homokos mezőkön, fövenyes dombokon hazánk délkeleti részében. 5–7.

Más honi fajok: A. alpinus (L.) Lam.,australis (L.) Lam.,austriacus Jacq.,contortuplicatus L.,danicus Retz.,depressus L.,frigidus (L.) DC.,linearifolius Pers.,monspessalanus L.,oroboides Hornem.,transsylvanicus Barth.,vesicarius L.,virgatus Pall.

Havasi csajkavirág.

Oxytropis campestris (L.) DC. – (Csajkár, hegyes-csónak, mezei bóka, sajkorr, savarog, árcsónak. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Évelő. 5–15 cm. Szára rövid, levelei tőleveleknek látszanak. Levelei szárnyasok, a levélnyél 4–6 cm. hosszú, a levélkék épek. Tojásalakú virágzata tömött. Virága halványsárga; pirosas csónakjának csúcsán kétviolaszínű foltja van; ritkán kék. Termése tojásalakú, fölfúvódott; félig kétüregű. Terem hazánk északi és keleti havasain. 7–8.

Havasi csajkavirág.

Borzas csajkavirág.

Oxytropis pilosa (L.) DC. – Évelő. Magassága 45–50 cm. Egészen szöszös; virága okkersárga, hüvelye hengeres. Helyenként a síkon fordul elő. 5–7.

Más honi fajok: O. carpatica Uechtr.,Halleri Bunge,sericea DC.

Orvosi somkóró.

Melilotus officinalis (L.) Simk. – (Bucskóró, dutkóró, királyfű, királynéasszony káposztája, kőhere, medvefű, mézkerep, molyfű, nagy lóhere, patikai mézkerep. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 46. t. 5. k. Egyéves. Kétéves. 50–100 cm. Hármas levele hoszszú nyelű, tövén apró sertenemű pálhával. Virágzata megnyúlt fűzér. Szirmai czitromszínsárgák: szárnyai a csónaknál hosszabbak. A termés tojásalakú, tompa szálkahegyű, keresztbe ránczolt és kopasz. Terem szántóföldek szélén, gyepükben, az egész országban. 6–10.

Közönséges somkóró.

Melilotus albus L. – (Somkórós lóhere. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Kétéves. 30–140 cm. Az előbbihez igen hasonló, de virága fehér; szárnya körülbelül akkora mint a csónak, de a vitorlánál rövidebb. Termése tompahegyű, kis szálkacsúcs van rajta, kopasz és éréskor fekete. Terem hasonló helyeken az egész országban. 6–9.

Más honi fajok: M. dentatus (W. et K.) Pers.,macrorrhizus (W. et K.) Pers.,procumbens Bess.

Franczia lepkeszeg.

Trigonella monspelica L. – (Bakszarú, bakszarv, görög bab v. széna. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Egyéves. 25–30 cm. Szára többnyire lecsepült, ritkán merőleges. Az egész növény rendesen sűrű és apró szőrös; termése ritkábban kopasz. Viritva nagyon hasonlít a borsókás luczernához és valószinű, hogy sok helyt elnézték. Levele hármas. Levélkéje ékalakú vállból visszás tojásdad; elülső széle fogas. Virágai igen kicsinyek, sárgák és levélhónalji ernyőcskékben fejlődnek. Hüvelyei 10–15 mm. hosszuak, elállók, és ívalakban fölgörbülők. Erős és kellemes illatu. Tenyészik füves és homokos mezőkön hazánk középvidékén és nyugaton. 5–6.

Néhol tenyésztik a görög lepkeszeget (Trigonella Foenum graecum L., fenő grék); itt-ott vetés közt is megfigyelték.

Takarmány luczerna.

Medicago sativa L. – (Burgundi széna, csigalóher, csiga sárgakerep, kék csigacső, német lóhere: – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae). – 46. t. 6. k. Évelő. 30–80 cm. Alsó levélkéi visszás tojásalakúak, a felsőbbek ék alapból keskenyek, csúcsuk többnyire csonkított és szálkahegyű. Pálhái tojásdad alapból árszerűek. Virágzata hosszukás fürt. Szirmai kékek v. lilaszinűek. Termése csigaház módjára 2–3-szor csavarodott; odasimuló szőröktől érdes. Igen értékes takarmánynövény, melyet mindenütt nagyban termesztenek. Mindenütt el is vadul. 6–10.

Sarlós luczerna.

Medicago falcata L. – (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Évelő. 20–60 cm. Szára tövén gyakran lecsepűlt. Virágzata csaknem gömbös; virágai sárgák. Termése sarlóalakú, legfeljebb egyszer csavarodott és mirigyesen szőrös. Terem szikár mezőkön, utak szélén az egész országban. 6–10.

Az előbbivel képezett keverékfaja a színejátszó luczerna, Medicago varia Martyn, (M. media Pers.). Virága rendesen zöld.

Sarlós luczerna.

Komlós luczerna.

Medicago lupulina L. – (Komlós csigacső. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. Évelő. 10–60 cm. Szára gyakran lecsepűlt, puha szőrű. A középső levélke hoszszabb nyelű, mint a szélsők. Fürtje virágzáskor csaknem gömbölyű, később megnyúlik. Virágai aprók, sárgák. Termése is apró és csigaház módjára csavarodott; éréskor fekete. Terem mezőkön, utak szélén az egész országban. 5–10.

Van mirigyes termésű alakja is; ez a M. Willdenowii Bönnigh.

Komlós luczerna.

Borsókás luczerna.

Medicago minima L. – (Csigaborsóka, piczi csigacső. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 5–40 cm. Szára lecsepült, felegyenesedő vagy egyenes, egyszerű szőröktől borzas vagy mirigyes. Pálhái tojásalakúak, alapjukon fogasok. Fürtjei 1–5 virágúak. Termése 3–5-ször csavarodott és horgas sertéktől tüskés. Nagyon változó növény. Figyelemre méltó alfajai a következők:

1. M. brachyodon Rchb. (brachycarpa Kern.) Ez bőven mirigyes. Termésének sertéi körülbelül 1. mm. hosszúak. Nő hazánk középvidékén.

2. M. elongata Roch. Ez a legtermetesebb. Egyszerű szőrüktől borzas, nem mirigyes. Termésének sertéi 2 mm. hoszúak és termése is nagyobb az előbbi fajénál. Nő hazánk déli videkein.

3. M. viscidula Simk. Inkább az elongatához hasonlít, de mirigyes és termése csak félakkora mint az előbbi fajé. Előfordul hazánk keleti részében.

Mind a három szikár, fövenyes mezőkön, parlagokon, napos, sziklás domblejtőkön tenyészik. 5–7.

Borsókás luczerna.

Más honi fajok: M. hispida Gaertn. (denticulata Willd.), – orbicularis (L.) All.,prostrata Jacq.,rigidula L.

Német dárdahere.

Dorycnium germanicum (Greml.) Rouy. – (Dornik, pofaszárny. – Dorycnium suffruticosum Aut. Hung. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Évelő. Cserje. 30–60 cm. Nyeletlen levele tenyeresen hármas, de a közeleső pálháktól ötösnek tetszik, levélkéi keskenyek, csúcsuk táján kissé szélesebbek és szárastul odasimuló szőröktől selymesek. Virágzata gömbölyű; a csésze fogai többnyire rövidebbek mint a csövük; szirmai fehérek, termése csaknem gömbös. Terem szikár dombokon, gyepük szélén hazánk nyugati felében és délen a határvidéken. 5–7.

Más honi fajok: D. herbaceum Vill.,hirsutum (L.) Sér.

Német dárdahere.

Takarmány baltaczim.

Onobrychis viciaefolia Scop. – (Csacsi- v. szamáröröm, eszparzet; örökös, spanyol, svájczi vagy török lóhere; pujkafű, szamár csikor, szamár here, varjuborsó. – Onobrychis sativa Lam. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 48. t. 1. k. Évelő. 30–60 cm. Levele szárnyas; levélkéje hosszukás, lándsás. Virágzata tömött, hengeres, rövid fűzér. A csésze fogai legalább kétszer olyan hoszszúak, mint a csésze csöve. Sziromlevelei rózsaszínűek, sötét csíkokkal. Termése kerekded, hátán hártyás, 6–7 fogu taraj huzódik végig. Takarmánynak termesztik, de vadon is tenyészik utak, főleg vasuti töltések mentén szórványosan az egész országban. 5–7.

Homoki baltaczim.

Onobrychis arenaria (Kit.) Sér. – Az előbbit a futóhomokon helyettesíti és hozzá hasonló, de sokkal karcsúbb; fűzére keskeny; a csésze fogai csak olyan hosszúak mint a csésze csöve. Termése kisebb, laposabb, hártyás, taraja csak a csúcsán van és csucsa 3–4 fogú. 5–7.

Más honi fajok: O. alba (W. et K.) Desv.;transylvanica Simk.

b) A bibeszál szőrös.

Kaszanyüg bükköny.

Vicia Cracca L. – (Lóborsó. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 48. t. 2 k. Évelő. 60–120 cm. Szára kapaszkodik. Levele 10–22 pár hosszukás, lándsás levélkéből áll; levélgerincze több ágú kacsban végződik. Pálhái épek. Egy oldalra konyuló fürtje gazdag virágú. Virágai kékes vagy pirosas lilaszínűek. A vitorla lemeze körülbelül olyan hosszú mint a körme. Csüngő termése kopasz. Terem mezőkön, gyepükben az egész országban. 6–9.

Szöszös bükköny.

Vicia villosa Roth. – (Szőrös v. bojtos bükköny. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Áttelelő egyéves. Egyéves. 30–150 cm. Szára kapaszkodik. Az egész növény gyapjas. Szárnyas levelén rendszerint 8 pár levélke fejlődik, gerincze többágu kacsban végződik. Virága lila; kocsánya hosszabb mint a csésze csöve. A vitorla lemeze félakkora mint a körme. Bibeszála mindjárt a bibe alatt szakállas. Csüngő termése kopasz. Terem vetések közt, utak szélén az egész országban. Homokon takarmánynak is termesztik. 6–8.

Szöszös bükköny.

Sövény bükköny.

Vicia sepium L. – (Gyepű vagy sövényfutó bükköny. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 30–60 cm. Szára kapaszkodik. Levele 5–8 pár levélkéből áll és több ágú kacsban végződik. Levélkéi és pálhái pillásak. Virágzata 2–5 virágú. Csészéjének két felső foga öszszeboruló. Szirmai bibor-lilaszínűek. Hüvelye hosszukás, éréskor kopasz és fekete. Terem vetésben, gyepűkben az egész országban. 4–7.

Sövény bükköny.

Szennyes bükköny.

Vicia sordida W. et K. – (Mocskos bükköny. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Egyéves. 20–100 cm. Szára kapaszkodik. Levele többágú kacsban végződik. Levélkéje keskeny v. ékalakú alapból visszás tojásdad v. kerülékes, többnyire hosszabb mint széles, kicsipett és szálkahegyű. Virága magános v. páros; halványsárga; vitorlája füstös. Termése lekopaszodó, éréskor fekete. Tenyészik mezőkön, mívelt talajon, vetésben; a Kárpátok déli lejtőitől az egész országban, főleg az Alföldön. 5–7.

Takarmány bükköny.

Vicia sativa L. – (Abrakborsó, bőgő-, lóborsó. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 20–70 cm. Szára kúszik. Levele többnyire 7 pár, hosszukás visszás tojásalakú, szálkahegyű levélkéből van összetéve; kacsa rendesen 3 ágú. Virágai egyenként vagy kettesével fejlődnek a levelek hónaljában. Vitorlája kékes, evezői biborszínűek, csónakja fehéres. Értékes takarmánynövény, melyet rozszsal, árpával vegyest is termesztenek. Sok helyt elvadul. 6–9.

Takarmány bükköny.

Fogas bükköny.

Vicia serratifolia Jacq. – (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 20–80 cm. Vaskos szára árkolt és csöves. 1–3 levélkepárból összetett levele egyszerű vagy többágú kacsban végződik. Levélkéje viszszás tojásalakú, 2–3 cm. széles, szélén élesen fogazott. Pálhái bevagdalva fűrészesek. Virágai 1–6-ával a levelek hónaljában fejlődnek; nagyok, egész 2 cm. hosszúak. A sziromlevelek sötét barnák, szárítva csaknem feketék. A termés széle kúpos szemölcsön nőtt szőröktől érdes. Terem erdők, gyepűk szélein, tisztásokon, a legészakibb vármegyéket kivéve az egész országban. 5–6.

Pelyhes bükköny.

Vicia hirsuta (L.) Koch. – (Borzas bükköny. – Ervum hirsutum L. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Egyéves. 30–100 cm. Szára vagy kapaszkodik, vagy lecsepült; érdes vagy kopasz. Levele 6–8 pár apró, hosszukás kerülékes levélkéből áll, végén több águ kacsba megy át. Virágzata 2–3, ritkán 5–6 virágú, a levelek hónaljában fejlődik. A csészefogak olyan hosszúak mint a csésze csöve. Szirmai aprók, kékesfehérek. Többnyire két magvú termése pelyhes. Terem vetésekben, gyepűkben az egész országban. 5–7.

Pelyhes bükköny.

Négymagvú bükköny.

Vicia tetrasperma (L.) Mnch. – (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Egyéves. 15–60 cm. Szára vagy kapaszkodik vagy lecsepűlt. Levele 3–6 levélkepárból áll és többágú kacsban végződik. Levélkéi keskenyek, tompák és szálkahegyűek. Virágzata 1–4 virágú. A csésze fogai a csőnél rövidebbek. A vitorla lilaszínű, a többi sziromlevél fehér. Termése rendesen 4 magvú és kopasz. Terem homokos mezőkön, mívelt talajon, gyepűkben, parlagokon az egész országban, kivált a hegyvidéken. 6–8.

Négymagvú bükköny.

Ló bükköny.

Vicia Faba L. – (Babó, disznó-, v. lóbab, tótbab. – Faba vulgaris Mönch. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Egyéves. 60–120 cm. Szára nem kapaszkodik, merőleges, csöves és vaskos. Levele 1–3 levélkepárból áll; levélkéje hosszukás, tojásalakú. Virágzata 2–5 virágú rövid fürt; a levelek hónaljából fejlődik. Szirmai fehérek vagy szennyesek, nagy fekete folttal az evezőkön. Termése fölfúvódott, szivacsnemű béltől rekeszekre osztott. Hazája Ázsia. Lótakarmánynak és főzeléknek vetik helyenként, kivált észak-keleten. 5–7.

Más honi fajok: V. Biebersteinii Bess.,cassubica L.,dumetorum L.,glabrescens Koch.,hybrida L.,lathyroides L.,lutea L.,monantha (L.) Desf.,nigra L. (angustifolia All.), – pannonica Cr.,peregrina L.,picta F. et M.,pisiformis L.,segetalis Thuill.,sparsiflora Ten. (Orobus ochroleucus W. et K., V. pilisiensis Aschrs. et Jka.), – striata MB.,sylvatica L.,tenuifolia Roth.

Ló bükköny.

Főzelék lencse.

Lens esculenta Mönch. – (Ervum lens L. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Egyéves. 15–40 cm. Szára felegyenesedő, pelyhes. Felső levelei többnyire 6 pár levélkéből állnak és kacsban végződnek; levélkéi keskeny lándsásak, csúcsukon kicsipettek. Apró fehér virágai magánosak, esetleg azonban négy is van együtt hosszú kocsányon. Kerekded hüvelytermése rendszerint két lapos magot tartalmaz. Helyenként, igy pl. a Szepességen és a Maros-Duna közén nagyban termesztik. 6–7.

Vetemény borsó.

Pisum sativum L. – (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 48. t. 6. k. Egyéves. 30–80 cm. Szára kapaszkodik. Az egész növény hamvas. Levele 2–3 pár kerekded, ép levélkéből áll és ágas kacsban végződik. A pálhák igen nagyok, fél szívalakúak. A kocsány 2. v. töhb virágú. Szirmai vagy mindnyájan fehérek, vagy a vitorla rózsaszínű is lehet. Konyhakerti növény, melyet helyenként nagyban termesztenek (pl. Szepes vármegyében.). 5–6.

Más honi fajok: P. arvense L. (vetés közt elvadulva), – elatius MB.

Erdei lednek.

Lathyrus sylvestris L. – (Borsóka, erdei szeges borsó, kakuk-, v. kávéborsó. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 48. t. 3. k. Évelő. 1–2 m. Hártyásélű szára kapaszkodó. A levél csak két levélkéből van összetéve és kacsban végződik; nyele keskenyen hártyás; levélkéje lándsás, sokkal hosszabb mint széles. Virágzata laza fürt. Szirmai rózsaszínűek és sárgás zöldek, a vitorla alapja bíborszínű. Terem erdő szélen, gyepűkben az egész ország hegy- és dombvidékén. Kertbe is ültetik. 6–9.

Réti lednek.

Lathyrus pratensis L. – (Parlagi bükköny, sárga borsóka. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 48. t. 4. k. Évelő. 30–100 cm. Kapaszkodó szára szögletes, de nem hártyás; puhaszőrű, Levele csak egy pár lándsás levélkéből áll és egyszerű vagy ágas kacsban végződik. Pálhái a leveleknél kisebbek. Fürtös virágzata tömött. Sziromlevelei aranyszínsárgák. Terem gyepükben, nyirkos réteken az egész országban. 6–8.

A keleti hegyvidék magasabb fekvésü hűvösebb völgyeiben terem a ritka Lathyrus Hallersteinii Baumg. Ennek a levelei széles lándsásak, dárdás pálhái a leveleknél nagyobbak.

Gumós lednek.

Lathyrus tuberosus L. – (Baraboly, csúcsorrú bükköny, csunya, mogyorós bükköny v. mogyoró virág. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Évelő. 30–80 cm. Gyökere gumós. Kapaszkodó szára szögletes, de nem hártyás élű. Levele egy pár levélkéből áll, kacsos; levélkéi kerülékesek v. visszás tojásalakúak. Fürtje két, vagy többvirágú. Szirmai élénk pirosak. Terem vetés közt az egész országban. Gumóit eszik; a sertések nagyon szeretik. 6–8.

Gumós lednek.

Kacstalan lednek.

Lathyrus Nissolia L. – (Fűlevelü lednek. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Egyéves. 15–35 cm. Levele egyszerű, keskeny szálas (ez tulajdonképen csak az elszélesedett levélnyél). Kacsot nem fejleszt. Pálhái igen aprók fonal-, vagy árszerűek. Piros virága magános vagy páros. Terem kaszálókon, köves parlagokon, vetés közt inkább hazánknak déli felében. 5–7.

Kacstalan lednek.

Leveletlen lednek.

Lathyrus Aphaca L. – (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Egyéves. 15–30 cm. Szára heverő v. kúszó. Levelei egészen kacsokká alakultak; a leveleket a nagy (2–3 cm. h. és 1·5–2 cm. sz.), alapjokon dárdás pálhák pótolják. Hosszú kocsányán 1–2 sárga virága fejlődik. Terem mívelt talajon a Kárpátok déli lejtőitől szórványosan az egész országban; helyenként azonban közönséges gyom. 6–7.

Leveletlen lednek.

Tavaszi lednek.

Lathyrus vernus (L.) Bernh. – (Kakukborsó, pipizsoly, tavaszi borsóka, vadlednek. – Orobus vernus L. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 48. t. 5. k. Évelő. 30–40 cm. Szára nem kapaszkodik. Levelei 2–4 párból vannak összetéve, olyan hosszúak mint a virágzati tengely; kacsot nem fejleszt. Levélkéje tojásalakú, lándsásan kihegyezett, finoman pillás. Fürtje rendesen 4 virágú; virágai biborszínűek, később kékek. Terem erdőkben az egész ország hegyvidékén. 4–5.

Fekete lednek.

Lathyrus niger (L.) Bernh. – (Orobus niger L. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Évelő. 30–100 cm. Szára négyélű. Levelei 4–8, többnyire 6 párból vannak összetéve és jóval rövidebbek a virágzati tengelynél; kacsot nem fejlesztenek. Levélkéje hosszukás tojásalakú, visszáján hamvas. Virágzata fürtös; szirmai biborszínűek, végre kékek. Szárításkor az egész növény többé kevésbé megfeketedik. Terem erdőkben az egész ország hegyvidékén. 5–7.

Más honi fajok: L. hirsutus L.,megalanthus Steud. (latifolius Aut. non H.), – pallescens (M. B.) J. Wagn.,palustris L.,sativus L. (szeges borsó, helyenként elvadul), – sphaericus Retz.,venetus (Clus.) főleg mint subsp. banaticus (Heuff.) J. Wagn.,versicolor (Gmel.) G. B.

Fekete lednek.

Vetemény paszuly.

Phaseolus vulgaris L. – (Bab, faszulyka vagy fuszulyka, paszuj. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Egyéves. 3·5 m. Szára vagy csavarodva kapaszkodik (felfutó bab) vagy törpe marad (gyalog vagy guggoló bab). Levele hármas. Levélkéi nagyok, tojásalakúak, kihegyezettek. Virágfürtjei kevésvirágúak, a levélnél rövidebbek. Hüvelye csüng. Virágjának és magjának színe különböző; a mag alakja, nagysága és színe szerint tömérdek fajtát különböztetnek meg. Magja kizárólag emberi táplálékul szolgál s kivált az Alföldön nagyban is termesztik, különösen az apró, fehérszemű fajtáját. Többnyire mégis más vetemény (például tengeri) közé vetik. 5–10.

Hazánkban termesztik még a nagyvirágú paszulyt (Phaseolus coccineus L.)

Vetemény paszuly.

Fehér ákácz.

Robinia Pseudacacia L. – (Ágácz-, ágáczifa, ákácz csipke, czédrusfa, kökörnifa, koronafa, magyarfa. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 45. t. 1. k. Fa. 25 m. Fiatal ágai kopaszok. Levele 11–15 hosszúkás tojásdad levélkéből van összetéve. A pálhák rövid tövisekké alakultak. Illatos fehér virágai nagy csüngő fürtökben fejlődnek. Termései kopaszok. Hazája Észak-Amerika. Hazánkban mindenütt ültetik, homokkötésre és sövénynek is kitünően beválik. 5–6.

Fája értékes tüzelőanyagot szolgáltat; szerszámfának, főleg kerékgyártó-munkákra is becses. Illatos virágai izzasztó teát adnak, és a méhek sok és kiváló mézet gyűjtenek belőle. Összeboruló ágakat fejlesztő, inkább torzalakja a gömbákácz (R. umbraculifera DC.), melyet sok helyt ültetnek.

Kertekben tenyésztik még többek közt a rózsás ákáczot (Robinia hispida L.) Fiatal hajtásai, kocsányai és hüvelytermései hosszú pirosas sertéktől borzasak. Rózsásszinű nagy virágának nincs illata. 6–9.

Hármastövisű gledicsia.

Gleditschia triacanthos L. – (Koronafa, Krisztuslepény, Krisztustövis, lepényfa, lócsipa, taksonyfa, tüskés- v. tüsöklepény, vad Szent-Jánosfa. – (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Fa. 15–20 m. Levelei egyszer szárnyasan páratlanul összetettek; a fiatal hajtások levelei gyakran kétszer szárnyasak. Rövid füzérekben fejlődő virágai vegyesek. Linné rendszerében a XXIII. osztályban volna a helye. A porzók száma 6–10, ezek szabadok. 3–5 szirmú pártája nem pillangós. Lapos hüvelytermése 3 dm.-nél is hosszabbra nőhet és emlékeztet a Szent-János-kenyérre. Tövise igen erős és feltünően hosszú, egyszerű vagy hármas. Hazája Észak-Amerika. Díszfának és sövénynek sok helyt ültetik. Fája értékes. 6.

Pukkantó dudafürt.

Colutea arborescens L. – (Hólyagos borsófa, olasz lencse, varjúköröm. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Cserje. 1·5–5 m. Virágzata fürt, melyet 3–6 aranyszínsárga virág alkot. Hüvelye erősen fölfúvódott és gyorsan ráütve vagy hirtelen megnyomva elég hangos pukkanással hasad el. Nálunk csak díszcserje, helyenként azonban, például szőlőkben és temetőkben, el is vadul. Levele hashajtó; a szennaleveleket is hamisitják vele. 6–7.

2. A hüvely éréskor darabokra hull szét.

Havasi baltavirág.

Hedysarum obscurum L. – (Édes illat, édes- vagy koronahere, virághere. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Évelő. 10–25 cm. Taraczkot hajt. Levele szárnyas, 11–21 levélkéből áll. Két-két pálhája összenőtt, csak a csúcsuk kettős; a levelekkel szembenállanak, nagyok és kihegyezettek. Fürtje sokvirágú. Virágai csüngők, pirosaskékek. Bibeszála kinyílik a csónakból. Hüvelye 2–5 czikkelyű. Terem szórványosan havasaink nyirkos, sziklás magaslatain. 7–8.

Havasi baltavirág.

Ernyős patkóczím.

Hippocrepis comosa L. – (Kovácsczímer, lóköröm, patkófű. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 47. t. 5. k. Évelő. 8–30 cm. Levelének 9–15 levélkéje hosszúkás v. visszástojásalakú. Virága 4–8-ával hosszú kocsányon ernyőben áll; élénk sárga; hasonlít némileg a szarvas kerepéhez, de kisebb. Hüvelyízek félholdalakúak. Terem szikár, főleg meszes lejtőkön szórványosan az egész ország hegyvidékén. 5–7.

Tarka koronilla.

Coronilla varia L. – (Kornilla, koronafürt, koronka, vasrózsa. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 47. t. 6. k. Évelő. 30–125 cm. Szárnyas levele 11–21 levélkéből áll. Levélkéi hosszúkás tojásalakúak. 10–20 virága gömbös vagy koronaalakú ernyőt képez. Kocsánya háromszor olyan hosszú, mint a csésze csöve; a vitorlája rózsaszínű, a többi szirma fehér; a csónak csúcsa biborszínű. A hüvely egyenes és hosszú. Terem napos lejtőkön, útak szélén az egész országban. 6–9.

Más honi fajok: C. coronata L.,emeroides Boiss. et Spr.,Emerus L.,minima L.,vaginalis Lam.