Ugrás a tartalomhoz

Magyarország virágos növényei

Wagner János, Hoffmann Károly (2006)

Arcanum Adatbázis Kft.

XXIV. osztály: Virágtalanok. Cryptogamia.

XXIV. osztály: Virágtalanok. Cryptogamia.

Nincs virágjok, vagyis sem porzójok, sem termőjök nincs. Nem magvakról szaporodnak, hanem spórákról.

Sporás növények. Sporophyta.

Harasztképüek. Pteridophyta.

Gyökerök, száruk és levelök van; testök belső szerkezete, részei a virágos növényekéhez hasonlók.

1. rend: Korpafüvek. Lycopodiales.

Leveleik a szárhoz képest aprók. A spórákat bezáró tokok (sporangium) egyenként a levelek szinének alján vagy a levél hónaljában keletkeznek.

Mohos korpafű.

Lycopodium Selago L. – (Részeggyörgyfű, serkefű, szártetőző korpafű. – Term. r.: Korpafűfélék. Lycopodiaceae.) – Évelő. 6–15 cm. Tőtől, és többnyire villáságú. Ágai egyforma magasak. Levelei sűrűn állanak, aprók, kihegyezett lándsásak és bőrneműek. A spóratokok egyenként fejlődnek a levelek hónaljában; a spórák egyformák. Tenyészik árnyas hegyi erdőkben, nedves sziklarepedésekben az északi és keleti hegyvidéken. Spóraérés: 7–8.

Mohos korpafű.

Kapcsos korpafű.

Lycopodium clavatum L. – (Farkasnyom, farkastalp, földi fenyő, földön folyó fenyő, földön folyó moh, kapcsos moh, kutyaláncz, medvetalp. – Term. r.: Korpafűfélék. Lycopodiaceae.) – 63. t. 3. k. Évelő. 30–60 cm. Szára lecsepült, a földön meszsze kúszó, alján gyökerező; ágai felemelkedők, mohaszerűen sűrün levelesek. Levelei hajszálszerű szálkában végződnek. Két (1–3) termőfüzére hosszú, ritkásan és aprón pikkelyes felálló ágakon fejlődik. Tenyészik főleg fenyvesekben hazánk minden magasabb hegyvidékén. Spóraérés; 7–8. – A korpafüvek spórái szárító, hintő pornak használtatnak. A pilulákat behintik velük, hogy össze ne ragadjanak és mint »boszorkányliszt«-et tüzijátékoknál használják.

Más honi fajok: L. alpinum L.,annotinum L.,Chamaecyparissus A. Br.,complanatum L.,inundatum L.

Kapcsos korpafű.

Prémes szelaginella.

Selaginella selaginoides (L.) Lk. – (Töviskes szelaginella. – Selaginella spinulosa A. Br. Lycopodium selaginoides Lk. – Term. r.: Szelaginellafélék. Selaginellaceae.) – Évelő. 6–10 cm. Röviden kúszó szárának ágai felemelkedők. Levelei négy sorban spirálisan állanak; széleslándsásak; szélök élesen fogas. Füzérei magánosak, szártetőzők, bevagdaltan fogas murvákkal. A sárgás spóratokok és spórák kétfélék: a nagyobb spóratokok a termő füzérek alsó részében mákszem nagyságúak, a kisebbek a füzérek felső részében. Tenyészik mohos, nyirkos talajon, sziklatömbökön az északi és keleti hegyvidéken. Spóraérés: 7–8.

Más honi faj: S. helvetica (L.) Lk.

Prémes szelaginella.

Tavi durdafű.

Isoëtes lacustris L. – (Örökegy, tavi örökzöld, ugarsza, ugarszák satika. – Term. r.: Durdafűfélék. Isoëtaceae.) – Évelő. Kákaszerű, a víz alá merült növény. Gumós tőkéjén, illetőleg szárán hosszú rostos gyökerek fejlődnek. Levelei csomósak, árszerűek, félhengeresek, félig áttetszők, csövesek és rekeszekre osztottak. A levelek hossza 5–30 cm. Spóratokja a levelek alsó hüvelyszerű részeinek gödrében fejlődik. Terem tavak köves, homokos iszapján. Hazánkban ugyan még nem ismeretes. Spóraérés: 6–9.

Más honi faj: I. echinospora Durieu. (Egyszer lelték Vasas-Szt.-Iván tavában, a keleti hegyvidéken.)

Tavi durdafű.

2. rend: Surlók. Equisetales.

A levelek a szárhoz képest aprók, örvösen állva, a szár körül összenőtt hüvelyt alkotnak. A spóratokok (sporangium) a szár végén füzérszerűen álló pajzsalakú levelek fonákán vannak.

Mezei surló.

Equisetum arvense L. – (Bábaguzsaly, békaláb, békarokka, csikófark, czindrót, czingrát, farkfű, fentőfű, kannamosófű, lófarkfű, macskafark, ólomsimító, sikár tálmosófű, zsonga, zsúrló. – Term. r.: Súrlófélék. Equisetaceae.) – 63. t. 1. k. Évelő. 16–20 cm. Tőkéje taraczkos. Termő szára pirosas vagy sárgásbarna, majd mindig ágatlan; kora tavaszszal fejlődik, csomós és mindenik csomón egy-egy fölfuvódott sötétebb hártyás hüvely fejlődik. Meddő szára csak később, a termő szár elszáradása után fejlődik, zöld, 30–60 cm. magas; négyszögletű ágai 10–12-esével örvösen állanak. Terem árkok szélén, homokos, agyagos mezőkön az egész országban. Spóraérés: 3–4.

Erdei surló.

Equisetum sylvaticum L. – (Term. r.: Surlófélék. Equisetaceae.) – Évelő. 25–30 cm. Termő szára először egyszerű vagy csaknem egyszerű, később ágas és a meddő hajtásokhoz egészen hasonló. Mindkettő egyszerre fejlődik. Ágai négyélűek, számos, ismételten ágas, hegyökkel lecsüngő, örvös ágacskákkal; ágacskái háromszögletűek. Terem árnyas, nyirkos erdőkben az egész országban, különösen a hegyvidéken. Sporaérés: 5–6.

Erdei surló.

Tavi surló.

Equisetum palustre L. – (Mocsári zsurló. – Term. r.: Surlófélék. Equisetaceae.) – Évelő. 30–50 cm. Termő szára szürkészöld, 6–8 kiálló éllel; a meddőkkel megegyező. Kevés, nem hosszú és egyszerű ág képez egy-egy örvöt. A hüvelyek fogai hátukon árkoltak. Terem nedves réteken, tőzeges lápokon az egész országban. Spóraérés: 5–6.

Tavi surló.

Téli surló.

Equisetum hiemale L. – (Kamvis, kannamosó, sikló. – Term. r.: Surlófélék. Equisetaceae.) – Évelő. 30–80 cm. Szára szürkészöld és többnyire áttelelő; 15–25 barázdával. Rendesen ágatlan. A levelek hüvelye a szárhoz simul, fogai lehullók, de legalább fekete gyűrű van rajta. Tenyészik az egész ország hegyvidékén. Spóraérés 5–6, 7–8.

Nagy surló.

Equisetum maximum Lam. – (Erdei lófark, magas surló. – Equisetum Telmateja Ehrh. – Term. r.: Surlófélék. Equisetaceae.) – Évelő. A termőszár ujjnyi vastag, 25–60 cm., a meddő 0·3–2 m.; Termő szárának hüvelye 20–30 fogú; meddő szára csontszínfehér vagy zöldesszínű, hengeres. Ágai vékonyak, nyolczszegletűek. Tenyészik patakok szélén, forrásos, süppedékes erdőkben az egész ország hegyvidékén. 4–5.

Más honi fajok: E. flaviatile L.,limosum L.,litorale Kühlw.pratense Ehrh.ramosissimum Desf.variegatum Schleich.

3. rend: Harasztok. Filicales.

A levelek a szárhoz képest nagyok. A spórákat bezáró tokok (sporangium) rendesen fejlődött, vagy módosult levelek, avagy levélszeletek fonákán, szélén vagy belsejében fejlődnek.

a) Vízen vagy vizes helyeken tenyészők. Levelek egyszerűek vagy ujjasok. A spóratokok módosult levelekbe vagy levélszeletekbe vannak zárva. Víziharasztok. Hydropteridineae.

Vizi ruczaöröm.

Salvinia natans (L.) All. – (Fentúsz. – Term. r.: Ruczaörömfélék. Salviniaceae.) – Egyéves. Vizen úszó, 8–16 cm. h., csinos növényke. Gyökere nincs; a szárának alsó oldalán levő gyökérszerű szálak vízbeli levelek. Úszó levelei kerülékesek; két sorban átellenesen állva, széleikkel fedik egymást. Felső lapjokon csillagszőrösek. Spóratokjai kettesével vagy többesével zárt csomókban a vizi levelek tövén fejlődnek. Tenyészik álló vizekben az Alföldön, főleg a Tiszamelléki vármegyékben. Túl a Dunán is előfordul. Sporaérés: 8–9.

Vizi ruczaöröm.

Négylevelű mételyfű.

Marsilia quadrifolia L. – (Négyelke. – Term. r.: Mételyfűfélék. Marsiliaceae.) – Évelő. Töve az iszapban terjed. 10–20 cm. hosszú nyelű levelei négy levélkéből állnak, melyek ékformájú alapból visszás tojásalakúak, épek. Nyeles, babnagyságú barna spóratokjai a levél nyelek tövén fejlődnek. Tenyészik álló vizekben szórványosan az Alföldön, továbbá a Muraközben, Baranya vármegyében és egyebütt. Spóraérés 8–10.

Négylevelű mételyfű.

b) Szárazföldi növények. Leveleik egyszerűek vagy szárnyasak. A sporangiumok módosult levélszeletek belsejében.Kigyónyelvűek. Ophioglossineae.

Egylevelű kigyónyelv.

Ophioglossum vulgatum L. – (Szent Györgyfű. – Term. r.: Kigyónyelvfélék. Ophioglossaceae.) – 64. t. 1. k. Évelő. 5–25 cm. Szára egylevelű; levele hoszszúkás tojásalakú, épszélű, tompahegyű és szárölelő. A lomblevél nyeléből kiágazó termőfüzére szártetőző. 15–20 cm. hosszú, mindenik oldalán egy-egy sor (15–25) ülő spóratokkal. Terem száraz, vagy kissé vizenyős réteken szórványosan hazánk hegyvidékén. Spóraérés: 6–7.

Kis holdruta.

Botrychium Lunaria (L.) Sw. – (Fürtös haraszt, fürtös páfrány, holdruta fürtharaszt, holdfű, istenke kalácsa, lúdrettentő fű. – Term. r.: Kigyónyelvfélék. Ophioglossaceae.) – Évelő. A növény 8–25 cm. h. Egylevelű, levele csaknem nyeletlen, szárnyas; alsó levélkei félholdalakúak, a felsők inkább ékalakúak; többé-kevésbbé csipkések. A lomblevél nyelvéből kiágazó termő füzére szártetőző, hosszú kocsányú, szárnyasan elágazó, buga formájú; a levélkék helyein sporatokokkal. Tenyészik cserjés hegyoldalakon, gyepes magaslatokon szórványosan Pozsony vármegyétől Krassó-Szörényig; túl a Dunán is, de ott ritkaság. Sporaérés: 6–7.

Más honi fajok: B. matricariae (Schrk.) Spr.,ramosum (Both) Aschrs.,virginianum (L.) Sw.

Kis holdruta.

c) Szárazföldi és csak nagyon ritkán nedves helyen tenyésző növények. Leveleik egyszerűek, vagy egyszer vagy többszörösen szárnyasak, vagy szárnyasan hasogatottak. Spóratokok a rendesen fejlődött vagy többé-kevésbbé módosult levelek fonákán, vagy szélén határozott csoportokban (sporatokcsoportok, sori.) A szár, illetőleg a tőke a talajban marad és csak a rendesen nagyra fejlődő levelek emelkednek a talaj fölé.Földi-harasztok Filicineae.

1. Levelek felemások, termők és meddők; rózsában állanak.

Felemás struczharaszt.

Onoclea Struthioptheris (L.) Hoffm. – (Strucztollas ozmund, német struczharaszt. – Struthiopteris germanica Willd. – Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) – Évelő. Levélhossza 30–80 cm.[10]* Rózsában álló levelei üres fészket zárnak be. Levele kétféle. Termőlevele merev, szárnyas; lándsás, keskeny, ép, csaknem hengeres tagokkal, eleinte zöld, később barna. A meddők szárnyasak; szárnyai csaknem még egyszer akkorák mint a termőkéi, szárnyasan hasadtak. Spóratokcsoportok hosszú sorokba folynak össze a levélkék gerinczének két oldalán. Tenyészik nyirkos erdőkben, köves, árnyékos patakok szélén az egész ország hegyvidékén. Túl a Dunán ritka. Kertbe is ültetik. Sporaérés: 6–8.

Felemás struczharaszt.

Erdei borda-haraszt.

Blechnum spicant (L.) Sm. – (Bárgy, esztelen fű, felemás rostika, mókus borda. – Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) – 64. t. 5. k. Évelő. 15–30 cm. Levele hosszúkás, lándsás, mélyen szárnyasan hasadt és kétféle: a külsők meddők, szélesek, közelebb álló szeletekkel; a belsők termők, keskeny, egymástól távolabb álló szeletekkel, fonákukon a szeletek főere mentén álló spóratokcsoportokkal, melyek éréskor látszólag egészen beborítják a szeletek fonákát. Tenyészik nyirkos erdőkben az északi és keleti hegyvidéken, valamint Vas vármegyében. Spóraérés: 7–9.

2. Valamennyi levél egyenlő; a spóratokok csak a levél módosult felső részén vannak; a levelek rózsában állnak.

Felemáslevelű királyharaszt.

Osmunda regalis L. – (Term. r.: Királyharasztfélék. Osmundaceae.) – 63. t. 2. k. Évelő. 60–100 cm. Levele kétszer szárnyas; a felső része rozsdaszínű spórafüzérré alakul. Hazánkban vadon nem tenyészik, de kertbe ültetik. Szereti a mocsaras, lápos helyeket. Spóraérés: 7–10.

3. Valamennyi levél egyenlő; a spóratokok csak a levél szélét foglalják el; a levelek egyenként állnak.

Közönséges sasharaszt.

Pteridium aquilinum (L.) Kuhn. – (Olyűrepű, ördög borda. – Pteris aquilina L. – Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) – 64. t. 6. k. Évelő. 60–150 cm., sőt 3 m. Levele nagy, kétszer-háromszor szárnyas, és a szárnyak két-háromszor szárnyasan hasogatottak vagy hasadtak. Elsőrendű ágai párosak, az alsó pár a legnagyobb; a felsőbbek fokozatosan kisebbek, úgy, hogy az egész levéllemez háromszögű alakot ölt. Spóratokjai folytonos vonalban helyezkednek el a felső karéjok fonákának szélén, mely behajolva, fedi a spóratokcsoportokat. A messzire kúszó tőke hegyén minden évben csak egy levelet fejleszt. A levélnek tövén megvastagodott nyele edénynyalábjai keresztmetszetében némi képzelőtehetség mellett kettős sashoz hasonló képet ábrázol; innen a neve. Erdőkben, irtásokban a legnagyobb és legközönségesebb haraszt az egész ország hegy- és dombvidékén, mely a hegyesebb vidéken még a vetésekbe is betolakodik. Spóraérés: 7–9.

4. Valamennyi levél egyenlő; a különböző alakú spóratokcsoportok a levél fonákának különböző helyein vannak.

α) A levelek egyszerűek, épek vagy egyszerűen szárnyasan hasadtak vagy hasogatottak; egyenkint, vagy rózsában állnak.

Éplevelű gímharaszt.

Scolopendrium vulgare Sm. – (Nagy lépfű, szarvasnyelvű fű. – Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) – 64. t. 4. k. Évelő. 16–50 cm. Rózsában álló levele széles, nyelvalakú; tövén szíves, lekerekített fülekkel. Spóratokcsoportjai nagyok és a középér két oldalán párvonalos, keresztbe álló sorokban fejlődnek; fiatalkorukban két, szélökről kiemelkedő fátyollal fedvék. Tenyészik sziklahasadékokban, fák mohos törzsén az északi és keleti hegyvidéken. Spóraérés: 7–9.

Kacskaringós lépharaszt.

Ceterach officinarum Willd. – (Bordalap, lépfű, csíkharaszt. – Grammitis Ceterach Sw. – Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) – Évelő. 10–20 cm. Csomókban fejlődő levelei rövid nyelűek; mélyen, szárnyasan hasadtak; karéjaik szélesek és tompák. Felső lapjok kopasz és zöld, visszájok barna pikkelyekkel sűrűn meg van rakva. Ezek a pikkelyek a spóratokokat egészen elrejtik. Tenyészik hazánk déli, főleg délkeleti hegyvidékének szikláin. Nem gyakori. Spóraérés: 7–10.

Kacskaringós lépharaszt.

Édesgyökerű páfrány.

Polypodium vulgare L. – (Angyal édesgyökér, erdei páprágy, kőméz páprágy, ördög oldalborda, Szent János- gyökér v. kenyér. – Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) – 63. t. 4. k. Évelő. 10–30 cm. Tőkéje fás, terjedő. Levele egyszer szárnyasan mélyen hasogatott; szeletei hosszúkásak, finoman csipkések v. épek. Jókora sárga v. barna spóratokcsoportjai a felső karéjok fonákán két sorba vannak elhelyezve; fedetlenek. Tenyészik árnyas erdőkben, fák tönkjén, sziklákon az egész ország hegyvidékén. Spórái télen érnek.

ß) A levelek egyszer vagy többszörösen szárnyasak és szárnyasan hasadtak; egyenként állnak, egymástól kisebb-nagyobb távolságban. A spóratokok csoportjai kerekek, fedetlenek, vagyis fátyoltalanok.

Tölgyes buglyos-páfrány.

Phegopteris Dryopteris (L.) Fée. – (Polypodium Dryopteris L. – Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) – Évelő. 30–45 cm. Tőkéje vékony, terjedő. Levele alsó részében háromszor szárnyas, felső részében kétszer, egyszer szárnyas, miért is az egész levél három ágúnak látszik; mind a három ág a hosszú nyélen csaknem vízszintesen áll. Levélnyele vékony, törékeny, szalmaszín sárga, alján fekete-barna és pelyvapikkelyes. A spóratok csoportok a karéjok fonákának szélén állanak és el vannak különítve egymástól. Tenyészik árnyas erdőkben, sziklás szakadékokban az egész ország hegyvidékén. Spóraérés: 6–8.

Tölgyes buglyos-páfrány.

Bükkös buglyos-páfrány.

Phegopteris polypodioides Fée. – (Bükkpáfrány, szakálas páfrány. – Polypodium Phegopteris L. – Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) – Évelő. 30–54 cm. Tőkéje terjed. Levele egyszerűen szárnyas; levélkéi mélyen szárnyasan hasadtak, a levélkék hegye felé mindig kisebbek és, a legalsó párt kivéve, alapjokkal összenőttek, az alsó levélkepár lefelé hajlik vagy görbül; az egész lemez kevéssé szőrös. A levélnyél szalmaszín sárga, alján sötétbarna és pelyvapikkelyes, különben többé-kevésbbé szőrös. Kicsiny spóratok csoportjai csaknem a levélszélen állanak. Terem nedves, árnyas lombos erdőkben, szakadékokban az egész ország hegyvidékén. Spóraérés: 7–8.

Más honi faj: P. Robertiana (Hoffm.) A. Br.

Bükkös buglyos-páfrány.

γ) A levelek egyszer, vagy többszörösen szárnyasak és szárnyasan hasadtak; csoportosan, vagy rózsában állnak. A spóratokok csoportjai vékony hártyával, fátyollal fedvék. A fátyol alul álló vagyis a spóratokok alatt ered, miért is a spóratokok látszólag fedetlenek.

Törékeny hólyagharaszt.

Cystopteris fragilis (L.) Bernh. – (Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) – 63. t. 6. k. Évelő. 25–50 cm. Tőkéje kevéssé terjed; nem sok levelet fejleszt. Levele hosszúkás lándsás, kétszer szárnyas. A leghosszabb szárnyak a levél közepén 2–3 cm. hosszúak. A másodrendű szárnyak mélyen és ismét szárnyasan hasadtak; tompa, többé-kevésbbé csipkés karéjokkal. Tenyészik szakadékokban, árnyas és kissé nedves sziklákon, kőfalakon az egész ország hegyvidékén. Spóraérés: 7–8.

Más honi fajok: C. alpina (Wulf.) Desv.,montana (Lam.), Bernh.,sudetica A. Br. et Milde.

Apró szirti-haraszt.

Woodsia ilvensis (L.) R. Br. – (Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) – Évelő. 2–20 cm. Levelei csomósak, szárnyasan hasadtak, vagy egyszer szárnyasak; mindenik szárny egy-egy oldalán 6–8 csipkés karéjjal. A lemez alakja hosszúkás, alapja felé kissé szélesebb. A nyél felső oldalán mélyen árkolt, pirosas-barna és egész hosszában maradó pikkelyekkel és szőrökkel fedett. A spóratokocskák a karéjok széle felé vannak elhelyezve és végre össze is olvadnak. Fátyoluk a spóratokokat körítő szőrkoszorúvá módosult. Tenyészik napos sziklafalakon szórványosan a Kárpátokban. 7–8.

Más honi faj: W. alpina (Bolton) Gray.

δ) A levelek egyszer vagy többszörösen szárnyasak és szárnyasan hasadtak, mindég rózsában állanak. A fátyol felül álló és így a spóratokok csoportját felülről eredve takarja be; pajzs- vagy vesealakú, köröskörül nyílik. A spóratokok csoportjai kerekek.

Erdei pajzsika.

Aspidium Filix mas (L.) Sw. – (Hímpapragy, ördögborda gyökér, vesepáfrány, páprány. – Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) – 63. t. 5. k. Évelő. 0·5–1·4 m. Tőkéje fásodó; hegye felé levélnyél maradékokkal fedett, fekete. Levele hosszúkás kerülékes, hosszan kihegyezett, egyszer szárnyas, hegye felé összeolvadó szárnyakkal vagyis itt csak kétszer szárnyasan hasogatott; levélkéi lándsásak, kihegyezettek, sűrűn állók, szárnyasan hasadtak; hasábjai széles tőből hosszukásak, szélük csipkésen fogas, főerök pelyvapikkelyes ugy mint a levél nyele és gerincze. Apró spóratokcsoportjai vesealakú hártyával vannak borítva. Tenyészik árnyékos erdőkben az egész ország hegyvidékén, helyenként az Alföldön is. Spóraérés: 7–8.

Tőkéjét a galandféreg ellen használják.

Tüskés pajzsika

Aspidium spinulosum (Müll.) Sw. – (Term. r.: Páfrány félék. Polypodiaceae.) – Évelő. 50–60 cm. Az előbbihez hasonló, de rendesen karcsúbb és zöldje halványabb; kétszer szárnyas illetőleg hasogatott levelei csaknem tojásalakúak. Az alsó szárnypár is csaknem olyan hosszú mint a többi, vagy csak valamivel rövidebb. Levelei tüskésen fűrészesek; nyelök és gerinczök csak kevéssé pelyvapikkelyes. Fátyola vesealakú. Tenyészik árnyas erdőkben az egész ország hegyvidékén. Az Alföldön csak Kecskemét mellett. Spóraérés: 7–8.

Tüskés pajzsika.

Dárdás pajzsika.

Aspidium Lonchytis (L.) Sw. – (Dárdaképű páprág. – Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) – Évelő. 40–50 cm. Levelei egyszer szárnyasak, levélkéi sarló módjára fölfelé görbülők és alapjuk felső részében kihegyezetten fülesek; kétszer fűrészesek; elsőrendű fogai erősen tüskések. A spóratokcsoportok hártyája kerek, vagy kerek vesealakú. Terem árnyas, sziklás erdőkben az északi és keleti hegyvidéken. Spóraérés: 8–9.

Dárdás pajzsika.

Mocsári pajzsika.

Aspidium Thelipteris (L.) Sw. – (Tőzeg v. zsombék haraszt, mocsári páprág. – Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) – Évelő. 60–80 cm. Tőkéje terjed. Levélnyele olyan hosszú mint a levéllemeze; pelyvapikkely alig van, vagy nincs is rajta; lemezének visszája gyéren mirigyszőrös, később lekopaszodó. Spóra és levélkaréjai szélükön visszagyűrtek, háromszögűek és sarlósak. Spóratokcsoportok fátyola keskeny, vagy félvesealakú, mulékony. Tenyészik tőzeges lápokban, nyirkos erdőkben, mocsarakban az egész ország hegyvidékén, sőt az Alföldön is. Spóraérés: 7–9.

Más honi fajok: A. aculeatum (L) Sev.,angulare Kit.,Braunii Spenn.,cristatum (L.) Sw.,lobatiforme Waisb. (lobatum × Braunii) – lobatum (Huds.) Sw.,montanum (Vogler) Aschers.

Erdei hölgyharaszt.

Athyrium Filix femina (L.) Roth. – (Papragy, páprád. – Polypodium filix femina L., Aspidium filix femina Sw. – Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) – 64. t. 2. k. Évelő. 80–100 cm. Az erdei pajzsikához hasonló, de minden részében apróbb, gyengébb és keskenyebben szárnyas. Levelének másodrendű hasábjai lándsásak és szárnyasan hasadtak. Lemezénél jóval rövidebb nyele alapján fekete-barna és sűrűn pelyvapikkelyes, a lemez felé halvány vagy szürke zöld, sőt szalmaszínsárga, hamar lehulló pelyvapikkelyekkel, végül kopasz. Spóratokcsoportjai hosszúkásak és a levélhasábokon két sorban állnak a középérhez ferdén elhelyezve. A fátyol nagyon vékony. Tenyészik árnyas, nyirkos erdőkben, patakok mentén, szakadékokban az egész ország hegyvidékén. Spóraérés: 7–8.

Más honi faj: A. alpestre (Hoppe) Nyland.

ε) A levelek egyszer szárnyasak vagy egyszer vagy többször szárnyasan hasadtak, csoportosan, kivételesen rózsában állanak. A fátyol és a spóratokcsoportok keskenyek, hosszúkásak, szálasak; a fátyol egy oldalon nyílik.

Kövi bodorka.

Asplenium Ruta muraria L. – (Bordalap, kőfal- v. kő ruta. – Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) – Évelő. 3–15 cm. Kis levelei sűrű csomókat alkotnak; lemezei háromszögletűen tojásalakúak, szárnyasan kétszer, sőt aljukon háromszor hasogatottak; nyele zöld. Spóratok csoportok hoszszúkásak, minden szeleten kettesével-ötösével; a szeleteket éréskor az összefolyó sporangium csoportok egészen elborítják. A fátyol hártyás, szálas, szabálytalanul fogazott, pillás. Terem sziklarepedésekben, falakon az egész ország hegyvidékén, néhol az Alföldön is. Spóraérés: 7–9.

Kövi bodorka.

Csipkés bodorka.

Asplenium Trichomanes L. – (Aranyos páprád, árvaleány haja, bojtos fű, csipkés bordalap, Szent-Ilona füve, zilálthaju bordalap. – Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) – 64. t. 3. k. Évelő. 4–25 cm. Levelei sűrű csomóban állanak; levélnyele sötétveres, bíbor egészen feketebarna, rugalmas, idős korában kopasz. Lemeze keskeny, szálas-lándsás vagy szálas, egyszer szárnyas vagy szárnyasan hasogatott; szárnyai illetőleg szeletei tojásdad kerekdedek, vagy hoszszúkás tojásalakúak, csipkések vagy hasadtak, felül kopaszok, alul kevéssé szőrösödők, idős korban a gerinczről leválnak. Az egész levél áttelelő. A spóratok-csoportok szálasak, hasonló alaku fátyollal; fiatal korban külön váltak, érés után összeolvadnak. Tenyészik sziklák hasadékaiban, falakon az egész hegyvidéken. Spóraérés: 7–8.

Rostos bodorka.

Asplenium septemtrionale (L.) Hoffm. – (Északvidéki rostika. – Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) – Évelő. 8–15 cm. Tőkéje kúszó. Levelei bőrneműek, merevek, sötétzöldek. Nyele hosszabb a lemeznél, alján barna. Lemeze szabálytalanul villásan ágas, egyszer vagy kétszer szárnyasan hasadt, jóformán csak ötágú; a szeletek csúcsuk felé keskeny, egyenetlen három foggal kiszélesednek. A sporatok-csoportok száma a szeleteken 1–5, jóformán a szeletek egész fonákát elfoglalják, szálasak; a fátyol szálas, épszélű. Tenyészik sziklák hasadékaiban, falakon az egész ország hegyvidékén. Spóraérés: 7–8.

Más honi fajok: A. Adianthum nigrum L.,adulterinum Milde,cuneifolium Viv. (Forsteri Sadl.) – fissum Kit.,fontanum (L) Bernh.,Lepidum Presl.,Petrarchae (Guérin) DC.,viride Huds.,murariaeforme Waisb. (Ruta muraria × cuneifolium?) és egyéb keverékfajok.

Rostos bodorka.



[10] Ez a szám itt és a következő harasztfajok leirásában mindig a levélre vonatkozik.