Ugrás a tartalomhoz

Magyarország növénytársulásai

Borhidi Attila (2007)

Akadémiai Kiadó

Előszó

A Nevezéktani Szabálykönyvet (a továbbiakban: kódot) a Vegetáció Tudomány Nemzetközi Egyesületének (IAVS) Nómenklatúra Bizottsága (továbbiakban: NB) és a Nemzetközi Fitoszociológiai Szövetség (FIP) készítette a második kiadás alapján (Barkman et al. 1986, Vegetatio 67: 145–195, magyarul: Borhidi A. & B.Thúry Zs. in Borhidi A. Critical Revision of the Hungarian Plant Communities 1996: 7–41), amelyhez javaslataikkal és ajánlásaikkal hozzájárultak a Bizottság tagjai és más növényszociológusok. A bővítésre és változtatásokra vonatkozó javaslatokat az NB Ügyintéző Bizottsága (ÜB: Weber, Moravec és Theurillat) gyűjtötte össze, majd vitatta meg részben levelezés útján, részben két bizottmányi ülésen (Rinteln, 1991. március 21–23 és Pruhonice, 1992. szeptember 17–19). A viták során kialakult álláspontokat további megvitatásra két alkalommal terjesztették az NB elé 1994 majd 1995 februárjában. Végül valamennyi javaslat és megjegyzés az NB plenáris ülése elé került Hannoverben, 1997. február 26–27-én. A kód 3. kiadása csak azokat a bővítéseket és változtatásokat tartalmazza, amelyeket a hannnoveri értekezlet elfogadott. A Journal of Vegetation Science 11: 739–768. oldalain 2000-ben megjelent angol nyelvű publikáció tekintendő a kód hiteles változatának (a 2. kiadás még két nyelven jelent meg, és a német nyelvű változatot nyilvánították hitelesnek – A fordító megjegyzése).

A kód fejezetekre, azokon belül számozott törvénycikkekre, azaz paragrafusokra, továbbá ajánlásokra tagolódik, hasonlóan a második kiadáshoz. A főbb változások az I., II., X., XII., XIII. számú definíciókat, a II. és IV. számú alapelvet, továbbá a 3. b), 31. o), 5., 6., 10. b), 16., 18. b–c), 21., 24. b), 16–29., 34. c), 36., 39.b), 40. b), 42., 43., 45. számú paragrafusokat, illetve bekezdéseket érintik. Az ajánlások sora az 1B, 1C, 5A, 36A, 42A, 43A, 45A és 51A pontokkal bővült, a 10C ajánlás a 10. § b) pontjába épült be, a 47A számú ajánlást pedig eltörölték. A megőrizendő nevekről (nomina conservanda) új fejezet született, az új 52. paragrafussal, valamint új 52A ajánlással. Néhány definíció és alapelv, továbbá számos paragrafus és ajánlás bővebb kifejtést nyert sok új példával kiegészítve. A kód helyes alkalmazásához az egész szöveget figyelembe kell venni.

A szerzőket arra kérik, hogy szüntaxonok új neveit (beleértve a nomina nova eseteit), új kombinációkat és lektotipifikációkat vagy nevek neotipifikációit tartalmazó közleményeik egy példányát küldjék meg J.-P. Theurillat-nak, hogy azok regisztrálása és általános elismertetése megtörténjék. A nevek tipifikációjáról évente index készül.

Az NB titkársága értesítést kér a kódban előforduló esetleges hibákról, az alkalmazás vagy értelmezés nehézségeiről, valamint bárminemű változtatási javaslatukról. A nomina ambigua, inversa, mutata és conservanda eseteire vonatkozó javaslatokat a megfelelő bizottságokhoz (Committee of Nomina Conservanda, CNC, Committee of Nomina Ambigua, CNA, Committee of Nomina Mutata, CNM, Committee of Nomina Inversa, CNI) kell beterjeszteni.

A kód 1986-os 2. kiadása óta a következő változások történtek az NB-ben: 1988-ban J. J. Barkman visszavonult az elnökségből. 1989-ben R. Neuhäusl és V. Westhoff is visszavonult. Barkman 1990. szeptember 12-én, Neuhäusl 1991. április 25-én meghalt. 1988. április 10-én az IAVS szimpóziumán, Frascatiban H. E. Webert választották Barkman javaslatára az NB elnökévé. 1989-ben J.-P. Theurillat és O. Vevle lett az NB kooptált tagja, és J.-P. Theurillat lett a korábban elhunyt S. Rauschert utódja az Ügyintéző Bizottságban.

A kód iránt való érdeklődés jelentősen megnőtt a ’European Vegetation Survey’ elnevezésű nemzetközi program megindulását követően, az IAVS Első Nemzetközi Munkaértekezlete után, amelyet Pignatti rendezett 1992. szeptember 13–14-én Rómában. A 2. Nemzetközi Munkaértekezleten, 1993. március 12–13-án Rómában egyezmény született az IAVS, a FIP és az NB között, amely elismerte az NB szaktekintélyét a florisztikai-szociológia kritériumok alapján meghatározott szüntaxonok nevezéktanát illetően. Ajánlott a nemzeti (vagy regionális) albizottságok létesítése, amelyek célja, hogy elősegítsék és megkönnyítsék a kód alkalmazását. Az egyezményt az NB elnökeként H. E. Weber írta alá, továbbá a 36. IAVS szimpózium alkalmával Tenerifében, (1993. április 12–16.) az IAVS elnökeként S. Pignatti, a FIP elnökeként pedig S. Rivas-Martinez.

A Hannoverben megtartott plenáris ülésen (1997. február 26–27.) a következő tagok vettek részt: H. Dierschke, K. Fujiwara, J.-M. Géhu, G. Grabherr, J. Izco, A. Miyawaki, J. Moravec, J. Pallas, H. Passarge, S. Rivas-Martinez, A. Schwabe-Kratochwil, J.-P. Theurillat, O. Vevle, H. E. Weber és W. Willner.

Az NB jelenlegi összetétele a következő: H. E. Weber (DE) elnök, J.-M. Géhu (FR) alelnök, J.Moravec (CZ) titkár, J.-P. Theurillat (CH) az ÜB harmadik tagja; C. Anssau (CA), O. de Bolós (ES), E. O. Box (US), G. J. Bredenkamp (ZA), H. Dierschke (DE), K. Dierssen (DE), G. J. Doyle (IR), U. Eskuche (AR), G. Ferro (IT), K. Fujowara (JP), G. Grabherr (AT), M. M. Grandtner (CA), L. Iljanic (HR), J. Izco (ES), J. Kielland-Lund (NO), J. Kolbek (CZ), A. Miyawaki (JP), L. Mucina (ZA), E. Oberdorfer (DE), J. Pallas (FR), H. Passarge (DE), F. Pedrotti (IT), S. Pignatti (IT), P. Quézel (FR), S. Rivas-Martinez (ES), J. S. Rodwell (GB), Schwabe-Kratochwil (DE), J. H. J. Schaminée (NL), A. Scoppola (IT), A. I. Solomesch (RU), M. Valachovic (SK), O. Velve (NO), M. J. A. Werger (NL) és W. Wilner (AT).

Bevezetés

A fitoszociológiai irodalom tanulmányozásakor feltűnik a szüntaxonómiai nevek tekintélyes száma, beleértve a számtalan szinonímát és homonímát, és gyakran szembesülünk következetlenségekkel, amikor ezeket a neveket bizonyos növénytársulásokra alkalmazzák. A nevezéktan stabilitása iránt sürgető igény nyilvánul meg, hogy elkerüljük a további zavarokat, és lehetővé váljék a szüntaxonómiai nevek könnyű és helyes használata az olyan alkalmazott vegetációökológusok számára is, amilyenek az erdészek, mezőgazdák és természetvédők. Ilyen stabilitás csak a nevezéktani szabályok általános elfogadása és egyöntetű használata révén érhető el.

Hasonló problémák merültek fel korábban a növény- és állatrendszertanban is, s ezek megoldását a Növénytani és Állattani Nevezéktan Nemzetközi Törvénykönyvének megalkotása jelentette. A Fitoszociológiai Nevezéktan a kezdetektől fogva egyértelműen a prioritás elvét (IV. alapelv) részesítette előnyben, nem csupán azért, mert a növény- és állatrendszertani kódnak is ez az alapja, hanem azért is, mert ez az egyedüli objektív alapelv, s ennek következtében az egyetlen, amely minden fitoszociológus számára elfogadható.

A nevek csupán címkék, s mint ilyenek, sosem lehetnek tökéletesen találóak, és ez különösen igaz a társulások neveire, hiszen gyakran sok karakter- és differenciális fajuk van, melyek közül csak néhány használható fel elnevezésükre. Sokkal fontosabb, hogy pontosan tudjuk egy név jelentését, mint az, hogy olyat találjunk, amely minden szempontból jellemző.

Mikor az asszociációt választották a szüntaxonómiai rendszer alaprangfokozatának (VI. alapelv), ez nem jelentette azt, hogy ez tekintendő alapegységnek. Korábban az asszociációt tekintették a legkisebb szüntaxonómiai egységnek, amelyet többé-kevésbé hű karakterfajokkal jellemeztünk, később azonban sok asszociációt differenciális fajokkal határoztak meg, aminek következtében az asszociációk és szubasszociációk közt már nem lehetett alapvető különbséget tenni.

Ebben az értelemben a VI. alapelv egy gyakorlati célt szolgál. Kimondja, hogy szubasszociáció nem írható le annak megjelölése nélkül, hogy mely asszociációhoz tartozik, fordítva viszont ez lehetséges. Ugyanakkor asszociáció minden további nélkül leírható anélkül, hogy meg kelljen határozni, hogy melyik asszociációcsoportba, alliance-ba tartozik. Ez nagyon határozott különbség a növény- és állatrendszertani taxonómiával szemben, ahol a binominális nevezéktan szigorúan előírja, hogy faj csak létező nemzetség keretei közt írható le.

Néhányan, akik kritikával illetik a szüntaxonómiai kódot, azt hangoztatva, hogy az túl szorosan követi a idiotaxonómiai (azaz a növény- és állatrendszertani) kódot, azzal érvelnek, hogy az asszociációk nem hasonlíthatók össze a fajokkal, és egy társulástani felvétel sem hasonlítható egy herbáriumi példányhoz. Az NB mindig tökéletesen tudatában volt annak, hogy a vegetáció rendszerezése nem hasonlítható közvetlenül az idiotaxonómiához. A szüntaxonómiai nevezéktan nem tudomány, hanem gyakorlati segédeszköz, amelynek sok a közös vonása a taxonómiai nómenklatúrával. A szabályok jelentős része magukkal a nevekkel foglalkozik anélkül, hogy különösebb figyelmet fordítana a nevek tartalmára. Olyan kérdések, mint a tényleges és érvényes közlése egy névnek, felesleges névnek, homonimának, a nevek prioritása vagy egyéb dolgok, pontosan azonosak a szüntaxonómiai és az idiotaxonómiai nevekre vonatkozóan. És mivel az idiotaxonómiai nevezéktan kódja sokkal hosszabb múltra tekint vissza, természetesnek tűnik, hogy hasznosítjuk a taxonómia területén szerzett tapasztalatokat, legalább annyira, amennyire azok segítenek megoldani a szüntaxonómiai nevezéktan analóg problémáit.

Az elvont növénytársulások alapvetően statisztikai egységek, amelyek táblázatokon alapulnak és nem egyedi felvételeken. Már megegyezés született abban, hogy egyedi felvételek szükségesek egy asszociáció vagy szubasszociáció kielégítő leírásához (7. §). Formai és gyakorlati szempontból nincs más megoldás. Ha egynél több felvételt kívánunk meg, a felvételek száma teljesen önkényes. Egyébként, a felvételek megkívánt minimális száma nagymértékben függ a kérdéses szüntaxon változatosságától, mivel sokkal kevesebb kell a homoton egységek (Nordhagen értelmezésében) esetében, mint a változékonyabb heteroton egységeknél. A szinoptikus táblázatok esetében a felvételek száma nem ellenőrizhető. Természetesen az egy vagy csak kevés felvételre alapozott társulás leírását erősen kifogásolhatónak tartjuk, és az ilyen asszociációk kétes egységek. Hogy ezek „jó” asszociációknak bizonyulnak-e, azt további kutatások döntik majd el. A nevezéktani kód nem állít szabályt a tudományos munka minősítésére.

A modern taxonómiában már a fajok sem az egyedekre, hanem a populációkra alapozottak. Mégis egyetlen növényi vagy állati egyed (individuum) elegendő lehet egy faj vagy faj alatti taxon érvényes leírásához. A nevezéktani típuspéldányok módszere az általános alapja a botanikai és a zoológiai nevezéktannak. A nevezéktani vagy nómenklatúrai típus (mint a névadó típus) rendszerint egy tartósított növényi vagy állati példány, vagy annak reprezentatív része (pl. egy fa vagy cserje virágos vagy terméses leveles hajtása). Ha több példány van, eldöntendő, hogy melyikük viseli tartósan és a legszorosabb értelemben azokat az ismérveket, bélyegeket, tulajdonságokat, amelyekre az alkalmazott név vonatkozik.

A nevezéktani típus módszerét alkalmaztuk a szüntaxonómiai nevekre is (V. alapelv, 15. §). Bár egy növénytársulástani minta nem konzerválható, mégis egy felvételnek kell szolgálnia névadó típusként, annak ellenére, hogy egy felvétel nem hasonlítható egy meghatározott taxonhoz tartozó vagy hibrid eredetű egyedhez. Egy felvétel azonban tartalmazhat egy több asszociációból álló keveréket is, s ilyenkor a szabályok megengedik, hogy az ilyen felvétel(ek)re alapozott szüntaxon nevét elutasítsuk (37. §). Másrészt, sok esetben előfordul, hogy a felvételek többé-kevésbé homogének, de a táblázat már nem az. Ilyen esetekben a típusmódszer lehetővé tesz olyan objektív döntést, hogy az asszociáció mely része tartsa meg az eredeti nevet, és mely felvételek kerüljenek egy másik szüntaxonba. Ezért a névadó típusfelvétel csupán segédeszköz és nem szükségszerűen azonos az ún. „tipikus” felvétellel. Ez a módszer a jövőben mégis hozzá fog járulni ahhoz, hogy egy szüntaxont pontosabban meg lehessen határozni.

A jövőben a szerzők általában azokat a felvételeket fogják típusfelvételnek kiválasztani, amelyeket a legtipikusabbnak és legteljesebbnek ítélnek, és eredeti diagnózissal rendelkeznek. Az új 16. § ebbe az irányba hat, amikor megköveteli hogy

a) az asszociáció típusfelvételnek tartalmaznia kell a társulás névadó faját, illetve fajait, és

b) a szubasszociáció típusfelvételének tartalmaznia kell a szubasszociáció névadó faját.

Azokra az asszociációkra és szubasszociációkra, amelyek közlése 1979. január 1. előtt történt, egy szintetikus tabella is elfogadható eredeti diagnózisnak, habár ilyen esetekben a szüntaxon homotonitása valójában nem ítélhető meg. Ezt az intézkedést azért fogadtuk el, hogy elkerüljünk olyan helyzeteket, amelyekben túl sok régi név válnék érvénytelenné – az NB ugyanis ellenezte a túlságosan széles körű névváltoztatásokat.

A nómenklatúrai okokból megváltoztatandó nevek nem jogosíthatnak fel arra, hogy bárki a saját nevét írja a mások által leírt társulás után, mert ez a szükségtelen névváltozások özönéhez vezethetne. Ezért és más okokból a 48. § előírja, hogy második szerzőnév csak különleges esetekben tüntethető fel.

Földrajzi epithetumok alkalmazása szüntaxonómiai névként határozottan tilos (34. §), mivel ezek nem tartalmaznak florisztikai információt. (Kivételt képez, ha a névadó faj neve földrajzi név.) Az ilyen nevek földrajzi rasszok (vikariánsok) számára tartandók fenn, ha valaki élni kíván ilyen megkülönböztetéssel. A földrajzi rasszok (vikariánsok), variánsok és szubvariánsok, valamint magasabb egységek, mint a divisio vagy az osztálycsoport részére történő névadás teljesen szabad, mivel ilyen rangú szüntaxonokkal a kód nem foglalkozik. A szabályok alkalmazása során keletkezett tapasztalatok fogják eldönteni, hogy ilyen egységek egy napon bekerüljenek-e a kódba vagy sem.

A kódnak ez a kiadása néhány nagyobb változtatást és kiegészítést tartalmaz a nevezéktani szabályokban. Ezek közül talán a leglényegesebb, amely magába foglalja annak a lehetőségét, hogy használatban tartsunk bizonyos neveket mint nomen conservandumokat, azaz megőrzött neveket. A szabályok merev alkalmazása különösen a prioritás elvének esetében oda vezethet, hogy elvetünk jól ismert és régóta elfogadott neveket olyan nevekkel szemben, amelyeket korábban nem használtak, mint idősebb szinonímokat. Ilyen esetekben a prioritás elve, amelynek eredeti célja a stabilitás megőrzése, éppen arra szolgálna, hogy örökösen az irodalomból előásott ismeretlen nevekkel terhelje meg a nevezéktant. Ennek analógiáját láthatjuk a taxonómiai nevek szerencsétlen instabilitásában, amely hasonló folyamatok eredménye. Ennek eredménye a nomina conservanda, (nemcsak a magasabb taxonómiai kategóriákra, hanem a fajokra nézve is), amelyet már jó ideje elfogadott a zoológiai nevezéktan, és egyre elfogadottabbá válik a Nemzetközi Botanikai Nevezéktani kód által is. A Nemzetközi Botanikai Kongresszus 1993-ban, Japánban, Yokohamában tartott plenáris záróülésén a következő határozatot hozták a nevezéktanra vonatkozóan: A XV. Nemzetközi Botanikai Kongresszus arra ösztönzi a növénytaxonómusokat, hogy kerüljék jól megalapozott nevek áthelyezését pusztán nomenklatúrai indokok alapján, akár használatuk megváltoztatása, akár rég elfeledett nevek feltámasztása útján. A fitoszociológusok nagy többsége ismételten és sürgetően követelte a kongresszusokon és más tudományos találkozókon, hogy a nomina conservanda alkalmazást nyerjen a szüntaxonómiában is. A jövő szüntaxonómusainak komolyan tekintetbe kell venniük, hogy milyen nagy értéket jelent a nomina conservanda használata a nevezéktani stabilitás megőrzésében.

Egy másik jelentős változtatást hordoz az I. definíció, amely kijelenti, hogy csak növénytársulások tekinthetők szüntaxonoknak. Synphytocoenologiai egységek, „szigma-asszociációk” stb. és valamennyi szinúzium-jellegű egység nem tekinthető ilyennek.

Következésképpen, az Uppsalai Iskola 1936. január 1. előtt publikált ’asszociáció nevei’ – a moha- és zuzmó-társulások kivételével – többé nem tárgyai ennek a kódnak. Ezek ui. valójában az illető iskola ’szociációinak’ felelnek meg, s ezért nem azonosak a szüntaxonok hierarchikus rendszerét szabályozó kód asszociációival (II. alapelv). Mégis, néhány név ezek közül, amelyeket már régóta a nómenklatúrai típus értelmében használnak, javasolható nomen conservandum-nak, és pozitív döntés esetén érvényessé válhat (II. alapelv, 52. §).

A kód abba az irányba hat, amely megköveteli a nevek regisztrációját, amely által az új szüntaxonómiai nevek általánosan ismertté válhatnak. Az NB támogatott egy olyan paragrafust, amely a regisztrációt az érvényes leírás részeként jelölné meg, de ezt pragmatikus okokból visszavonták, és pillanatnyilag egy ajánlással helyettesítették (1C ajánlás).

A Növényszociológia Nemzetközi Nevezéktani Szabályzata vagy kódja – rövidítve NNNSz – (International Code of Phytosociological Nomenclature, ICPN) egyike azoknak a kódoknak, amelyek a névadás szabályait rögzítik a biológiában. Hasonló szabályzatok: a Botanikai Nevezéktan Nemzetközi Szabályzata, BNNSz (International Code of Botanical Nomenclature), a Termesztett Növények Nevezéktanának Nemzetközi Szabályzata TNNSz (Internatinoal Code of Nomenclature for the Cultivated Plants, ICNCP), a Zoológiai Nevezéktan Nemzetközi Szabályzata, ZNNSz (International Code of Zoological Nomenclature, ICZN), a Baktériumok Nevezéktanának Nemzetközi Szabályzata, BNSz (International Code of the Nomenclature of Bacteria, IBC), a Virusok Osztályozásának és Nevezéktanának Nemzetközi Szabályzata, VNSz (International Code Virus Classification and Nomenclature, ICV).

A Botanikai, Zoológiai és Baktérium Nevezéktan a jövőben feltehetően integrálódni fog az IUBS által szervezett BioCode-ba. A IUBS (Biológiai Társaságok Nemzetközi Uniója = International Union of the Biological Societies) a biológiai tudományok legmagasabb nemzetközi szervezete, amelyekben a világ országai tudományos akadémiáikkal képviseltetik magukat.

Számba véve a még megoldatlan kérdéseket, az NB úgy döntött, hogy a kód jelenlegi kiadásában még fenntartja azokat a szakkifejezéseket, amelyeket az előző kiadásokban használt. Mivel azonban a Fitoszociológiai Kód (ICPN) legközelebbi kiadása nem várható 2010 előtt, hasznosnak tűnik egy rövid áttekintést adni a Kód jelen kiadásában alkalmazott és a BioCode jövőben alkalmazandó megfelelő szakkifejezéseiről

Ez a kód definíciókból, alapelvekből, paragrafusokból, ajánlásokból és egy a szüntaxonok nevének a növénynevekből történő korrekt képzéséhez szolgáló útmutatóból áll. Az alapelvek és paragrafusok kötelezőek (vagy visszahatóan 1910. január 1-jéig, vagy 1979. január 1-jéig, vagy 1987. január 1-jétől, vagy 1980. november 1-jétől, vagy 2002. január 1-jétől kezdődően, az egyes paragrafusok által meghatározott módon).

A kód módosításairól az NB jövőben megtartandó ülésein történik döntés, azoknak a megjegyzéseknek és javaslatoknak az alapján, amelyek a fitoszociológiát aktívan művelő kollégák részéről beérkeznek.

A definíciók szüntaxonómiai kutatásokra vonatkozó, a kódban használt szakkifejezéseinek jelentését és nevezéktanát fekteti le.

Az alapelvek alkotják a fitoszociológia nevezéktani rendszerének alapját. A paragrafusok és ajánlások tartalmazzák a nevezéktan részletes szabályait és előírásait. A szabályok és ajánlások megvilágítására a kód szövege példákat sorol fel.

A szabályok hivatottak rendet teremteni a múlt nómenklatúrájában, a jövőre nézve pedig megadják az irányelveket. Olyan név nem tartható fenn, amelyet valamely szabály ellenében alkottak meg, kivéve ha azt nomen conservandummá nyilvánítják.

Az ajánlásoknak azt kell biztosítaniuk, hogy a jövendő nomenklatúrája egységes és egyértelmű legyen. Olyan nevek, amelyek ellentmondanak valamely ajánlásnak, kizárólag ezen az alapon nem utasíthatók el.

Valamely név megváltoztatására – miután megvizsgáltuk nomen conservandumként való megőrzésének lehetőségét – az egyedüli jogalapot annak szükségessége képezheti, hogy egy, a szabályoknak ellentmondó megnevezést feladjunk, vagy pedig a név megváltoztatását olyan új kutatási eredmény indokolja, amely a szüntaxonómiai tények alaposabb megismerésén alapul.

Egy általánosan használt név megtartandó olyan esetben, amelyre nincs érvényes szabály, vagy annak alkalmazása kétséges eredményre vezetne.

A kód jelen kiadása lép helyébe az előző két változatnak, amelyek: 1. kiadás: Vegetatio 32: 131–185, 1976; valamint 2. kiadás: Vegetatio 67: 145–195, 1986; ez utóbbi magyarul: in Borhidi, A. Critical Revision of the Hungarian Plant Communities 7–41, 1996.

I. rész. Definíciók

I. definíció: A szüntaxon

Ebben a kódban a szüntaxon kifejezés (többes száma: szüntaxa) olyan bármilyen rangú absztrakt, fitoszociológiai egységet jelent, amelynek meghatározása (definiálása) florisztikai-növényszociológiai szempontok (kritériumok) szerint történik, és amely (elvben) egy hierarchikus rendszerbe beilleszthető.

A mohák, zuzmók és más kriptogám közösségek absztrakt egységei szintén szüntaxonoknak tekintendők, ha úgy tárgyalják őket, mint florisztikai-szociológiai kritériumok szerint jellemzett különleges közösségeket, annak ellenére, hogy nem mindig felelnek meg a fitocönózisoknak.

Megjegyzés: A szüntaxonokhoz tartoznak a Zürich–Montpellier-iskola vegetációs egységei (a vegetációkör kivételével), továbbá az Uppsalai-iskola vegetációs egységei (a panformáció kivételével), valamint a ’community’, ’community-type’, ’vegetation type’, ’vegetation group’, ’Gesellschaft’, ’peuplement’, ’nodum’, ’coenon’ stb. elnevezésű rang nélküli absztrakt egységek, amennyiben megállapításuk florisztikai-szociológiai (társulástani) kritériumok alapján történt.

A szünfitoszociológiai egységek (komplex vegetáció, szigmaasszociáció, geoszigma-asszociáció stb.) nem tekintendők szüntaxonoknak, sem pedig azok a fitoszociológiai egységek, amelyeket szinúziumok összevonásával hoztak létre.

II. definíció: A hierarchia

A szüntaxonok hierarchikus rendszere négy kizárólagos fő rangfokozaton alapszik: asszociáció (association), asszociációcsoport (foederation vagy alliance), rend vagy sorozat (order) és osztály (class). Pótlólag még bevezethetők fakultatív rendfokozatok ott, ahol a szerzők véleménye szerint nagyobb számú rangfokozatra van igény.

Az asszociáció meghatározása az 1910-es brüsszeli Botanikai Kongresszus javaslata – Flahault, C. & Schroeter C. : Nomenclature phytogéographique. Rapport et propositions. IIIème Congrés International de Botanique, Bruxelles 1910. – szerint: „Az asszociáció (állománytípus) egy meghatározott florisztikai összetételű növényi közösség, amelynek egységes külső megjelenése (fiziognómiája) van, és egységes termőhelyi feltételek között él.”

III. definíció: A tényleges közlés

Az a publikáció számít tényleges közlésnek, amely teljesíti az 1. § feltételeit. A nem ténylegesen közölt neveket a kód ’nem közölt név’-ként (’nom. ined.’ nomen ineditum) tárgyalja.

IV. definíció: Az érvényes közlés

Annak a névnek a közlése érvényes, amely teljesíti a 2–9. §-ok feltételeit. A nem érvényesen közölt neveket a kód ’nem közölt név’-ként tárgyalja.

Megjegyzés: Az ’eredeti név’ vagy a ’név eredeti formája’ kifejezések arra az alakra vonatkoznak, amelyet az első érvényes közlés használt.

V. definíció: A név törvényessége (legitimitása)

Törvényesek, vagyis legitimek azok az érvényesen közölt nevek vagy epithetonok, amelyeknek formája megfelel a 10. a) § 1. mondatában, a 12. §-ban, a 13. § 1–2. mondatában, és a 31–34. §-okban foglalt előírásoknak. A törvényes név eredeti formája megfelelő módon javítandó, ha elfogadhatatlan a 41–45. §-ok értelmében.

Illegitimek, azaz törvénytelenek (vagy szabálytalanok) azok az érvényesen közölt nevek vagy epithetonok, amelyeket nem a 10. a) § 1. mondatában, a 12. §-ban, a 13. § 1–2. mondatában, a 29. § b) és c) pontjában, valamint a 31–34. §-okban foglalt előírások szerint képeztek, vagy amelyeket az NB a 36. § értelmében illegitimnek nyilvánít.

VI. definíció: A szabályos név

Szabályos név valamely szüntaxon törvényes, azaz legitim (szükség szerint a 41–45. § értelmében formailag javított) neve, amelyet az adott szüntaxonra el kell fogadni részletes körülírással, helyének és rangjának a szabályok szerint való meghatározásával.

VII. definíció: A nevezéktani kombináció

A kombináció egy szubasszociáció neve, amely egy asszociációnévből és az azt követő szubasszociáció-epithetonból áll (13. §).

VIII. definíció: A nevezéktani típus

A nevezéktani típus (egy szüntaxon nevének típusa) a szüntaxonnak azon eleme, amellyel a szüntaxon neve tartósan összetartozik. A nevezéktani típusnak nem kell különösen jellegzetesnek vagy a szüntaxon különleges gyakorisággal előforduló elemének lennie (15. §).

Egy szüntaxonómiai alapelem ennek a kódnak a szellemében az asszociációknál és szubasszociációknál egy növényszociológiai vegetációfelvétel, az asszociációnál magasabb szüntaxonómiai rangfokozat esetében a legközelebbi alárendelt főrangfokozat egy szüntaxonja szükséges.

A holotípus a vegetáció alapeleme, (felvétel vagy táblázat) amelyet a szerző az eredeti (originál) diagnózisban nevezéktani típusként nevezett meg, avagy az egyetlen ott leírt vagy idézett elem.

A lektotípus egy nevezéktani típus, amelyet több, az origináldiagnózisból leírt, és/vagy idézett elemből kell kiválasztani akkor, ha az origináldiagnózisban ezekből egyet sem neveztek meg holotípusnak.

A neotípus olyan elem, amelyet nevezéktani típusként kell kiválasztani akkor, ha sem holotípus, sem lektotípusként választható elem nem áll rendelkezésre.

Megjegyzés: Alkalmanként a ’typus’ kifejezést helytelenül ’syntypus’ (’holosyntypus’, ’lectosyntypus’, ’neosyntypus’) névvel helyettesítik az irodalomban. A kód nem használja a ’syntypus’ kifejezést, ezért ez mindenütt ’typus’ kifejezéssel helyettesítendő, hasonlóképpen: ’holotypus’, ’lectotypus’, ’neotypus’ kifejezések használandók.

IX. definíció: A homonímok

A homonímok érvényesen közölt nevek, amelyek egymással betű szerint megegyeznek, de különböző nevezéktani típusokra alapozva írták le őket. Különleges esetekben a nem azonos nevek is homonímokként kezelendők (32. §).

X. definíció: A szinonímok

Szinonímok azok a nevek, amelyek ugyanazon szüntaxonokat vagy ugyanazon szüntaxonokhoz tartozónak ítélt szüntaxonokat (társulásokat) jelentenek, értékelésükkor figyelmen kívül hagyva rangfokozatukat és helyzetüket.

A nevezéktani vagy homotipikus szinonímok ugyanazon a nevezéktani típuson alapulnak, és ezért mindenképpen szinonímok.

A szüntaxonómiai vagy heterotipikus szinonímok különböző nevezéktani típusokon alapulnak, de azonos szüntaxonhoz tartozóknak ítéljük őket. A szüntaxon módosított körülírásával, ill. behatárolásával ezek nem-szinoním nevekké válhatnak.

Pszeudonímok azok a nevek, amelyeket a későbbi szerzők az eredeti szerzőt idézve helytelenül interpretálnak (lásd a 46J ajánlást).

Megjegyzés: Azonos szüntaxonómiai tartalmat hordozó, de különböző rangú szüntaxonok nevei nem tekintendők szinonímnak. Ezeket a neveket a pszeudonímokhoz hasonlóan külön lehet idézni a szinonímok után, megemlítve mint megfelelő neveket.

XI. definíció: A bazionímok

Bazionímnak nevezzük az epithetummal rendelkező szinonímot, akkor, ha a szubasszociáció epithetumát új kombinációban egy másik asszociáció alá sorolva megtartjuk.

XII. definíció: A szerzői nevek idézése, az ’auktorcitátum’

Az ’auktorcitátum’ a kódban arra utaló kifejezés, hogy a szüntaxon neve után feltüntetjük azon szerző(k) nevét, aki(k) a szüntaxon nevét érvényesen leírta vagy érvényesítette, továbbá az évszámot, amikor ez megtörtént.

XIII. definíció: A nomina conservanda

A nomina conservanda olyan neveket jelöl, amelyeket különleges szempontok szerint határoznak meg, s amelyek védettek és fenntartandók prioritásukra való tekintet nélkül.

II. rész. Alapelvek

I. alapelv: A szüntaxonok neveinek szabályozása

Ennek a kódnak a meghatározásai a szüntaxonok neveire érvényesek. Az összes többi vegetációs egységre vagy vegetációrendszerre a kód szabályai nem vonatkoznak, és azok nevei nem befolyásolják a szüntaxonok nevének használhatóságát.

II. alapelv: A szüntaxonok hierarchiájának szabályozása

Ennek a kódnak a meghatározásai a szüntaxonok következő fő rangfokozatainak nevezéktanát szabályozzák: asszociáció (associatio), asszociációcsoport (alliance vagy alliancia, vagy Verband, amit régebben „foederatio”-nak is neveztek), asszociációsorozat vagy rend (ordo vagy order), asszociációosztály (classis vagy class), valamint a szüntaxonok következő kiegészítő rangfokozatokét: szubasszociáció (subassociatio), asszociáció-alcsoport (suballiance vagy régebben subfoederatio), alrend vagy alsorozat (subordo) és alosztály (subclassis).

Más további rangkategóriák, mint az Uppsalai Iskola ’szociációi’ és ’konszociációi’, valamint a rang nélküli absztrakt vegetációegységek mint közösség ’community’, vegetációtípus ’vegetation type’, társadalom, társaság „Gesellschaft”, népesség ’peuplement’, csoportosulás ’groupement’ nincsenek alárendelve a kód szabályainak. Ugyanez vonatkozik az Uppsalai Iskolának azokra az ’asszociációneveire’, amelyek 1936. január 1. előtt kerültek közlésre, és amelyek valójában a szociációknak felelnek meg. (A szociáció fogalmát az 1935-ös Amsterdami Botanikai Kongresszus határozta meg). A nevezéktan stabilitása érdekében néhány ilyen ’asszociációnév’, amelyet régóta használnak a nevezéktani típus értelmében, javasolható nomen conservandumként való megőrzésre (XIII. definíció, 52. §). Ebben az esetben olyan nevek lennének érvényesen leírtaknak tekintendők, amelyek minden egyéb követelménynek megfelelnek. Az Uppsalai Iskola moha- és zuzmóközösségekre vonatkozó asszociációnevei ilyeneknek tekinthetők, amennyiben érvényesen közölt nevek.

Ebben a kódban csak azoknak a fő- és kiegészítő rangfokozatoknak a változásait szabályozzák, amelyek a II. alapelvben fel vannak sorolva. Például egy szubasszociáció variánssá történő lefokozását a kód nem szabályozza. Ezzel ellentétben, valamely ’csoportosulás’, ’társulás’, ’közösség’, ’szociáció’ stb. besorolását egy asszociációba a kód igenis szabályozza. Egy kiegészítő rangkategóriájú egység átminősítésével főrangkategóriává vagy vice versa, nem keletkezik új szüntaxon, csak a szüntaxon egy új rangja.

III. alapelv: A szüntaxonok szabályos nevei

Minden pontos leírással és körülhatárolással meghatározott helyzetű és rangfokozatú szüntaxonnak csak egyetlen érvényes neve lehet.

IV. alapelv: A prioritás

Egy szüntaxon szabályos neve az a legrégebbi, érvényesen publikált név, amely a szabályoknak megfelel (prioritás elve). A prioritás elvét a stabilitás előmozdítása érdekében kell alkalmazni. Ez nem azt célozza, hogy elutasítsunk rég elfogadott nevet a megszokott jelentésével csak azért, hogy bevezessünk egy nem használatos idősebb szinonímot. Ha egy szerző úgy véli, hogy a prioritás elvének alkalmazása megzavarja a stabilitást vagy a rendszer egyetemességét, és a jelenlegi használat tartandó fenn, az esetet az NB-hez kell felterjeszteni szabályozás végett (lásd XIII. definíció).

V. alapelv: A nevezéktani típus használata

Egy szüntaxon nevének használatát nevezéktani típusával (a név típusa) kellmeghatározni.

VI. alapelv: Az alaprangfokozat

A szüntaxonok hierarchikus rendszerében az asszociáció az alaprangfokozat.

VII. alapelv: A kód visszaható érvényessége

A nomenklatúra szabályai visszaható érvényűek, hacsak nincsenek külön korlátozva.

III. rész. Szabályok és ajánlások

1. fejezet. A tényleges közlés feltételei és dátumai

1. §

A tényleges közlés feltételei és dátuma

Tényleges közlésnek csak az a közlemény tekinthető, amely olyan nyomtatványban jelent meg (beleértve az ofszetnyomást és fotoofszetet is), amely eladás, csere vagy ajándék útján a közönség számára vagy legalább a botanikusok részére könyvtárakban hozzáférhető.

A tényleges közlés dátumozása attól kezdve számít érvényesnek, amikor a nyomtatvány az 1. bekezdés értelmében hozzáférhetővé válik. Bizonytalan esetben a nyomtatványon megjelenő dátumot kell érvényesnek tekinteni.

Amennyiben a közlés különlenyomat formájában a folyóiratszámnál vagy más publikációnál hamarabb jelent meg, úgy az érvényes publikáció dátumának az számít, amikortól a különlenyomat az 1. bekezdés értelmében hozzáférhetővé válik.

Példák:

1. A Festucetea ovinae Knapp 1942 név nem érvényes, mivel csupán egy hektográffal sokszorosított irat útján közölték. (Knapp, R.: Zur Systematik der Wälder, Zwergstrauchheiden und Trockenrasen des eurosibirischen Vegetationskreises. – Arb. Zentralstelle Vegetationskartierung des Reiches, Beilage zur 12. Rundbrief an die Kameraden im Felde, 1942.)

1. a) Nem érvényesen közölt nevek pl. Soó: Provisorische Einteilung der pannonischen Waldgesellschaften 1957. 1–11.-ben közölt új nevek, így a Quercetum petraeae-cerridis Soó 1957 sem, mert ez a közlemény közvetlenül egy írógéppel írott, stencillel sokszorosított alkalmi kiadványként jelent meg.

2. A Puccinellio maritimae-Salicornietum emerici Géhu et Géhu-Franck 1979 név tényleges közlésnek számit, bár a gépírásos eredeti közvetlen fotoofszet másolással került terjesztésbe. – Géhu, J.-M. & Géhu-Franck, J. (1979): Les Salicornietum emerici et ramosissimae du littoral atlantique français. Doc. Phytosociol. N. S. 4: 349–358.

3. A Chenopodietea Br.-Bl. név érvényes publikációs éve: 1952, amint az a könyv utolsó oldalán megtalálható: (Braun-Blanquet, I., Roussine, N. & Négre, R.: Les groupements végétaux de la France Méditerranéenne, p. 298), nem pedig 1951, ahogyan ezt (valószínűleg az előszó dátumozása miatt) gyakran hibásan idézik.

4. A Festucion versicoloris Krajina 1934 (Beih. Bot. Centralbl. 51/II: 53) különlenyomat formájában 1933-as évszámmal megjelent és terjesztésre is került.

4. a) Hasonlóan, a Beckmannion eruciformis Soó név (Debreceni Szemle 1934) már az 1933-ban, előre kiadott, és 1933-as dátumú különlenyomatban érvényesen jelent meg.

4. b) Ugyanez vonatkozik a Festuco-Corynephoretum Soó in Aszód, Fraxino-Ulmetum Soó in Aszód nevekre, amelyek a Tiscia 1936-os kötete előtt, különlenyomatban már 1935-ben megjelentek, tehát a közlés érvényes évszáma: 1935.

4. c) Ugyanez érvényes Soó: Homokpusztai és sziki növényszövetkezetek a Nyírségen című dolgozatára (Bot. Közlem. 36: 90–108, 1939), amelynek különlenyomata már 1938-ban megjelent.

5. A Phragmition és Phragmitetalia neveket Koch ténylegesen 1926-ban publikálta Jahrb. St.-Gall. Naturwiss. Ges. 61(2): 1–146 és nem 1925-ben, ahogyan az a folyóirat 61(2) számának címlapján áll. Az eset nem kétséges, mivel a 61(1) füzet 62. oldalán 1925-ös évszámmal szerepel az a bejelentés, hogy a társaság 1926. február 24-i plenáris ülésére jelenik meg Koch tanulmánya. Az 1926-os dátum megerősítést nyer a különlenyomatokon is, amelyek 1926 márciusában jelentek meg.

1A ajánlás

A szerzők kéretnek, hogy az új neveket tudományos folyóiratokban közöljék, és tekintsenek el az új neveknek könyvekben, referáló folyóiratokban, valamint lábjegyzetekben, regiszterekben, bevezetésekben és összefoglalásokban való közlésétől. Könyvben való közlés esetén az új taxonok neve és tipifikációja nyerjen megerősítést az indexben is.

1B ajánlás

Ha látható, hogy a nyomtatványon megjelent dátum téves, a helyes dátumot közölni kell egy kísérő jelentésben, megadva a helyes dátum bizonyítását.

1C ajánlás

Szüntaxonok új nevének (nomina nova), új kombinációknak, nevek lektotipifikációjának vagy neotipifikációjának általános elismertetése céljából a szerzők kéretnek publikációjuk egy másolatát az NB regisztrációval megbízott tagjának elküldeni (lásd Függelék II. rész). Ezek az adatok évente egy indexben közlésre kerülnek.

2. fejezet. A nevek érvényes közlésének feltételei

2. §

A nevek érvényes közlésének feltételei

Egy szüntaxon neve csak akkor érvényes:

a) Ha 1910-ben vagy ezután érvényesen publikálták.

Példák:

1. A Curvuletum Brockmann-Jerosch 1907 nem érvényes név, mert 1910 előtt jelent meg (Die Flora des Puschlav [Bezirk Bernine, Kanton Graubünden] und ihre Pflanzengesellschaften, p. 300).

2. Soó a Caricetum elatae és a Chrysopogonetum grylli első szerzőjeként idézi Kernert, mert 1863-ban megjelent könyvében, a Das Pflanzenleben der Donauländer-ben a fenti társulások jól vannak jellemezve. A nevek azonban nem érvényesen publikáltak, mert nincs mennyiségi elemzés és szabályos társulásnév sem, ezenkívül 1910 előtt publikálták.

b) Ha egy kielégítő eredeti diagnózis kíséri, vagy egy bibliográfiailag egyértelmű, direkt vagy indirekt (közvetlen vagy közvetett) utalás egy korábbi, érvényesen publikált, kielégítő diagnózisra (7. és 8. §).

1. Megjegyzés: Indirekt utalás történik abban az esetben, ha az első tényleges közlés helyett ugyannak a névnek egy későbbi publikációjára utal, amelyben viszont van direkt utalás az első tényleges közlésre.

2. Megjegyzés: Hibás bibliográfiai idézet, pl. a kötet- vagy oldalszám elírása nem érvényteleníti a közlést. Hibás bibliográfiai idézetre példa az alábbi:

Példa:

A Cardamino-Montion asszociációcsoportban Westhoff, Dijk & Passchier 1946 Overzicht der Plantengemeenschappen Nederland, Amsterdam, p. 59, az ’associatie van Philonotis fontana en Montia rivularis’ Büker et Tx. 1941 van szerzőként megadva. Az irodalomban csak Büker (1941) Beih. Bot. Centralbl. 51. Abt. b) van idézve, ahol viszont a Philonotis fontana-Montia rivularis-Ass. Büker et Tx. 1941 szerepel a 470. oldalon.

3. Megjegyzés: Egyértelmű utalás csak akkor történik, ha a közlés helye helyesen van megadva (pl. folyóirat neve, könyv címe, kötet és lapszám) a szerzőnévvel együtt vagy az irodalomjegyzékben. 2002. január elsejétől a lapszám is közlendő, csak az auktornév idézése nem elegendő.

Példák:

1. A Triseto-Polygonion Br.-Bl. et Tüxen 1943 (Comm. Stat. Int. Géobot. Médit. Alp. 84: 8 ’Triseteto-Polygonion’) nem érvényes közlés, mivel hiányzik a kielégítő eredeti diagnózis, valamint az erre vonatkozó mindennemű utalás is.

2. A Dentario glandulosae-Fagetum nem lett érvényesen közölve Matuszkiewicz 1964 által (Mater. Zakl. Fitosocjol. Stos. U. W., Nr. 4.). Nem érvényes idézet, mert az, bár ’Klika 1927’-et jelöli meg szerzőnek, de nem hivatkozik Klika munkájára, és az eredeti diagnózisra sem utal.

3. A Campanulo barbatae-Potentillion aureae de Foucault 1994 (Coll. Phytosociol. 22: 438) név érvényesen közölt, hiszen a diagnózisa tartalmazza az Aveno versicoloris-Nardetum strictae Oberdorfer (1950) 1957 nevet közvetlen utalással ennek a névnek az eredeti leírására azon idézeten keresztül, amely Oberdorfer Süddeutsche Pflanzengesellschaften című munkája 2. kiadásának II. kötetében található (közölve 1978-ban Oberdorfer által), s amely tartalmazza a hivatkozásokat Oberdorfer megfelelő munkáira (1950, 1957). Az a tény, hogy az ’Aveno-Nardetum’ név egy nomen superfluum, azaz felesleges név az érvényesen közölt Aveno versicoloris-Hypochoeridetum uniflorae Oberdorfer 1950-nel szemben, nem befolyásolja az asszociációcsoport nevének érvényességét (lásd 17. §).

4. A Potentillion calabrae (Bonin 1978) de Foucault 1994 (Coll. Phytosociol. 22: 441) nem érvényesen közölt név, mivel nincs hivatkozás az asszociációcsoportnév típusának (Luzulo multiflorae-Nardetum strictae Giacomini et Gentile 1966) eredeti diagnózisára a Contribution á la connaissance des montagnes de l’Appenin austro-meridional, Thèse, Marseille, című munkában – közölve Bonin-tól 1978-ban –, amely egy közvetett utalásként van idézve.

5. A magyar szakirodalomban idetartoznak mindazok az esetek, amikor az asszociációnév mennyiségi elemzés, azaz mintafelvétel vagy szintetikus lista nélkül került közlésre. Ezeknek a száma a hazai szakirodalomban igen nagy (lásd Borhidi 1996 és Borhidi et Kevey 1996 áttekintését). Néhány konkrét példa: Camphorosmetum annuae Rapaics 1916, Bolboschoenus maritimus assz. Rapaics 1927, Lemnetum minoris Soó 1927, Bolboschoenetum maritimi Soó 1927, Oenanthetum aquaticae Soó 1927, Dichostylis michelianus Ass. Soó 1940, Fago-Ornetum Zólyomi 1950, Corno-Quercetum Jakucs et Zólyomi 1957 stb. A hivatkozás elmaradása miatt érvénytelen a Succiso-Molinietum Soó 1968, érvényes viszont a Succiso-Molinietum Soó 1969.

1. Megjegyzés: Indirekt utalás esete áll fenn, ha az első érvényes publikáció helyett ugyanazon névnek egy későbbi megjelenését idézzük, amely közvetlen vagy közvetett utalást tartalmaz az első érvényes publikációra.

2. Megjegyzés: Az idézésnél elkövetett bibliográfiai hibák (pl. téves kötet- vagy oldalszám) nem csorbítják az érvényességet.

c) Ha a név nem tudományos növénynévből származik (10–14. §).

Példa: Érvénytelen név a Quercetum roburis umbrosum Soó in Aszód 1935.

d) Ha a 35. és 9. § értelmében érvénytelenül publikálták.

3. §

Az érvénytelennév-közlés okai

Egy szüntaxon neve érvénytelenül közölt, ha a közlés nincs összhangban a 2. §-sal, továbbá,

a) ha a név csak szinonímként lett idézve.

Példa:

1. Oberdorfertől a Dentario enneaphylli-Fagetum (Süddeutsche Pflanzengesellschaften, Jena 1957, p. 475) ’Dentario enneaphyllidis-Fagetum’ nevének közlése, az Abieti-Fagetum sudeticum Preis 1938 (’[Abieti]-Fagetum sudeticum’) szinonímjaként nem érvényesen közölt név.

2. Horvát A. O. a Festucetum sulcatae baranyense szinonímjaként közli a Festucetum sulcatae brometosum erecti ssp. pannonicit, így ez utóbbi nem érvényesen közölt név.

b) Ha a nevet a szerző ideiglenes névként (nom. prov.) vagy egy ideiglenes szüntaxon neveként (pl. ass. prov.) ajánlja, ha a szerző(k) által a név nem egyértelműen elfogadott, vagy ha ugyanazon cikk egy más helyén a név ideiglenes, átmeneti vagy egyéb, nem határozott megjelöléssel szerepel.

Példák:

1. A Festuco-Veronicetum vernae ass. nov. prov. Oberdorfer 1957 (Süddeutsche Pflanzengesellschaften, Jena p. 249) érvénytelenül közölt név.

2. Rivas Goday & Borja Carbonell (1961, Anal. Inst. Bot. Cavanilles 9: 67) a Prunetalia rendet a Querco-Fagetea osztályba helyezik. A szövegben a következő nyilatkozatot teszik: „Azt hisszük, hogy egy új osztályt (Rhamno-Prunetea) kellene felállítani”, de a nevet nem hirdetik meg világosan.

3. Ilyen nevek továbbá a Borhidi Fagion illyricum monográfiájában közölt új nevek egy része, pl. az Erythronio-Fagetum (Blečić 1955) Borhidi nom. prov. (Acta Bot. Hung. 9: 56. 1965), a Homogyni silvestri-Fagetum (Ht. 1938) Borhidi nom prov. (Acta Bot. Hung. 9: 95. 1965). Ugyanezen nevek érvényesen lettek közölve 1989-ben (Török, Podani et Borhidi Vegetatio 81: 180.), ahol a nom. prov. megjelölés már nem szerepel. A helyes név tehát Erythronio-Fagetum (Blečić 1955) Borhidi in Török, Podani et Borhidi 1989, illetve Homogyni sylvestris-Fagetum (Ht. 1938) Borhidi in Török, Podani et Borhidi 1989.

4. Ugyancsak érvénytelen közlés a Querco cerri-Luzulo-Fagetum Soó 1971 nom. prov., és az Orno-Luzulo-Fagetum Soó 1971 nom. prov. (Acta Bot. Hung. 17: 167); synopsis V: 610. 1973).

5. Ugyanez a helyzet az Artemisio-Kochion Soó 1959 nom. prov.-mal, bár a közlés egyébként érvényes volna, mert az asszociációcsoportról kielégítő diagnózist ad, és az alásorolt növénytársulásokat is felsorolja. Az érvényes közlés dátuma Soó 1964, (Synopsis Floristico-Geobotanicum Florae Vegetationisque Hungariae I: 208).

c) Ha a vegetációegység rangfokozata nincsen megadva (lásd az I. és II. definíciót). Idetartoznak a ’társulás’ (community), ’társulástípus’ (community type), a ’társaság’, ’egyesülés’, ’társadalom’ (’Gesellschaft’), ’peuplement’, ’nodum’, ’komplex’, ’coenon’ stb. szavakkal összetett, illetve kiegészített nevek.

Megjegyzés: Ha ugyanabban a cikkben, ahol a szüntaxon neve rang nélkül szerepel, előfordul a név helyes rangmegjelöléssel is, úgy a közlés a II. alapelv értelmében azon az oldalon érvényesnek tekintendő.

Példák:

1. A ’Crithmum maritimum community’ Per Sunding 1972 (Skr. Det Norske Videnskaps-Akad., Mat.-Naturv. Kl., N. S. 29: 53), az ’Agrostis rupestris-Juncus trifidus-Gesellschaft’ Oberdorfer 1957 (Süddeutsche Pflanzengesellschaften, Jena, p. 307), a ’Peuplement de Spartium junceum’ de Bannes-Puygiron 1933 (Comm. Sta. Int. Géobot. Médit. et Alp., 19: 47), ’Sphagnum cuspidatum-Rhynchospora alba nodum’ Rybnícek 1970 (Folia Geobot. Phytotax. 5: 247) nem érvényesen publikált nevek.

2. Ilyen a magyar szakirodalomban a Cotino-Quercetum első leírása: ’Quercus lanuginosa-Cotinus coggygria Komplex’ Soó 1931 (Arb. I. Abt. Ungar. Biol. Forsch. Inst. Tihany 4: 294). Ezt azonban Soó 1932-ben már szabályos névvel Quercus lanuginosa-Cotinus coggygria asszociációnak (l. c) 5: 126) nevezi és hivatkozik az előző évi szintetikus listára, amellyel a közlés érvényessé válik (lásd 2. § b) pont és 6. §).

3. Nem érvényes közlés a Poetum annuae Gams 1927 – a melyet számos szerző (Moravec et al. 1983, 1995, Soó 1973) használ érvényes névként – ugyanis Gams idézett leírása ’Poa annua Läger’ néven került közlésre és egy havasi legelőre vonatkozik. Érvényes viszont a Poetum annuae Felföldy 1942 név.

4. Érvényes asszociációnév viszont a Calamagrostio villosae-Franguletum Passarge 1973 (Acta Bot. Acad. Sci. Hung. 19: 225–267) a cikk 266. oldalán, annak ellenére, hogy a 262. oldalon levő 4. számú táblázat fejlécén ’Calamagrostis villosa-Frangula alnus Ges.’ név található.

d) Ha a szüntaxon megadott rangfokozata nem felel meg a kód rangfokozatainak. Idetartoznak pl. a szociációk és konszociációk nevei. (II. alapelv).

Példák:

1. A „Sedum villosum-Philonotis fontana-sosiasjon” Nordhagen 1943 (Bergens Mus. Skr., 22: 432) nem érvényes közlés.

2. Ugyancsak érvénytelen közlések a magyar szakirodalomban pl. a ’Suaeda maritima-Spergularia marginata Soc.’ Soó 1933, a ’Crypsis aculeata-Bolboschoenus maritimus soc.’ Moesz 1940, a ’Bolboschoenus maritimus soc.’ Moesz 1940, továbbá Soó 1947 és Tímár 1954 valamennyi ’CS’-sel jelzett konszociációja, hacsak ezek nem kaptak nómenklatúrailag szabályos, pl. szubasszociációnak megfelelő nevet, pl. Scirpo-Phragmitetum typhetosum angustifoliae.

3. A Carici limosae-Amblystegietum scorpioidis Osvald 1923 (Die Vegetation des Hochmoores Komosse, Uppsala, p. 182: ’Carex limosa-Amblystegium scorpioides Ass’) nem érvényes közlés, mert a név valójában szociációnak felel meg és nem asszociációnak.

e) Ha a megadott rangfokozat nem felel meg a név formájának. Mindazonáltal, azok az alcsoportok, alsorozatok és alosztályok, amelyeket 1979. január 1. előtt a megfelelő főrangkategória, azaz csoport, sorozat, osztály végződésével képeztek (41. § b) pont), e határozat alól kivételt képeznek.

Példák:

1. Az ’asociace Fagetum asperuletosum’ Smarda 1950 (Cas. Morav. Mus., 35: 143), érvénytelen. Ugyanigy a ’Dicranoweisietum cirrhatae’ Duvigneaud 1942 név sem érvényes, mert az eredeti közlésben (Bull. Soc. Roy. Bot. Belg., 74: 43) a Syntrichietum laevipilae (Allorge 1922) Ochsner 1928 asszociáció szubasszociációjaként van megjelölve.

2. Ugyanígy érvénytelen a ’Festucetum pseudovinae achilleosum szubassz.’ Soó 1936.

3. A Trifolietum alpini Rübel 1911 név (Pflanzengeographische Monographie des Berninagebietes, Bot. Jahrb. Syst. 47: 166, 1911) nem érvényesen közölt, mivel a szüntaxon rangját mellékesnek (Nebentypus) tünteti fel, amely egy szubasszociáció edafikus variánsának felel meg.

f) Ha a névadó taxon(ok) az origináldiagnózisban vagy közvetlenül, vagy közvetett módon (azaz az idézett alárendelt szüntaxonok origináldiagnózisában) nincsenek idézve, azaz a típusfelvételben vagy tabellában nem fordulnak elő.

Példák:

1. A ’Festuca duriuscula-Alyssum saxatile Klika 1941 asszociáció’ (Vest. Král. Ces. Spol. Bauk, Tr.-Matem.-Prír. 1941: 6, Separ.) nem érvényes közlés, mivel az origináldiagnózist kisérő két felvételben az Alyssum saxatile nem szerepel.

2. Ilyen eset pl. a ’Plantagini tenuiflorae-Pholiuretum pannonici’ (Soó 1933) Wendelberger 1943 név, amely eredetileg Soó Puccinellietum limosae plantaginetosum tenuiflorae nevére alapul. Ez a társulás azonban nem lehet a Wendelberger-féle társulás típusa, mert a Soó által közölt lista nem tartalmaz Pholiurus pannonicust. Ezért a Plantagini-Pholiuretum társulás szerzője Wendelberger 1943. A Soó által leírt társulás helyes neve pedig: Matricario-Plantaginetum tenuiflorae (Soó 1933) Borhidi 1996.

3. Majdnem ilyen a Melittio-Fagetum Soó 1962 név is, sajnos az idézett irodalom (Szujkó–Lacza 1962) két felvételében akcidensként előfordul a névadó Melittis, így a név ezen paragrafus alapján nem érvényteleníthető. Valószínűleg helyesebb azonban, ha – a csehszlovák szerzőkhöz hasonlóan – az Oberdorfer-féle Carici pilosae-Fagetum nevet használjuk kiterjesztett értelemben.

g) Ha a szüntaxon nevét 1979. január 1-jén, vagy ezután publikálták, és nem egyértelmű, hogy melyik taxon nevéből (faj-, vagy infraspecifikus taxon nevéből) képezték.

Példák:

1. A Sorbo-Fraxinetum Béguin et Theurillat 1982 (Bot. Helv. 91: 141) érvénytelenül közölt név, mivel mind a Sorbus aria, mind a S. mougeotii jelen van az originál diagnózisban, és ott nincs világos utalás arra, hogy a név melyik fajra van alapozva.

2. A Poo-Euphorbietum esulae Passarge 1989 (Tuexenia 9: 125) név viszont érvényesen közölt, mert bár az origináldiagnózisban mind a Poa angustifolia, mind a P. trivialis szerepel, a táblázatból és a szövegből világosan kiderül, hogy a P. angustifolia tekintendő névadó fajnak, mivel a P. trivialis az originál diagnózisban csak akcidentális fajként van feltüntetve.

3. A Lathyro-Carpinetalia betuli Täuber 1987 (Contr. Bot. 1987: 180) érvénytelenül közölt név, mert nem világos, hogy a név képzése a Lathyrus hallersteinii Baumg., a L. transsilvanicus (Spr.) Fritsch vagy a L. velutinus (Mill.) Wohl. fajra alapozott, tekintve, hogy mindhárom faj a sorozat karakterfajaként szerepel.

4. Az Astragalo-Seslerietum Richard 1985 (Bot. Helv. 95: 200) név érvénytelenül közölt, mivel az origináldiagnózisban szereplő mindhárom Astragalus-faj (A. leontinus, A. mospessulanus, A. australis) neve hozzátartozik a szerző szerint az asszociáció nevéhez (’la pélouse á Seslerie et Astragales’), annak ellenére, hogy az A. leontinus a legtömegesebben előforduló faj, és a szövegben karakterfajként van megjelölve.

5. 1994-ben közölte Almeida, Cleef, Herrera Velasquez & Luna a Bartramio potosicae-Bryoerythrophylletum jamesonii (Phytocoenologia 22: 391–436) új nevet. Annak ellenére, hogy a vegetációs táblázat ugyanazon sorában szerepel a Bartramia potosica és a B. itiphylla (Bartramia potosica/B. itiphylla), a név érvényesen közölt a publikáció 401. oldalán kifejtett indoklás értelmében.

h) Ha 1979. január 1-jén vagy ez után képezték a 12. § 1. bekezdésében, vagy a 14. § 1. bekezdésében említett formában, vagy nem a 11. §-ban közzétett rangsornak megfelelő végződéssel közölték.

Megjegyzés: Az 1979. január 1-je előtt a 12. § értelmében alkotott asszociáció fölötti fő rangkategórianevek kivételt élveznek, amennyiben ezek a 24. § értelmében felosztásra kerültek, vagy a 27. § értelmében alkategóriává fokozódtak le.

Példák:

1. A ’Xerobromenalia’ Royer 1991 (Synthèse eurosib. phytosociol. et phytogéogr. de la classe des Festuco-Brometea, Diss. Bot. 178: 207) nem érvényesen közölt név, mivel a név előtagja ökológiai megjelölést tartalmaz, és 1979. január 1-je után került közlésre, alakilag pedig nem felel meg a 12. § előírásainak.

2. Az ’Atriplex halimus-Lycium europaeum ass.’ Bornkamm et Kehl 1990 (Phytocoenologia 19: 170) és az ’Ass. Nardus stricta-Helianthemum grandiflorum’ Rajevski 1990 (Bull. Inst. Jard. Bot. Univ. Beograd 9: 34) nevek nem érvényesen közöltek, mert közlésük 1979. január 1-je után történt és formailag nem felelnek meg a 14. § előírásainak.

i) Ha 2002. január 1-je után kerülnek közlésre a szüntaxon tudományra új voltának expressis verbis kifejezése (pl. ’ass. nov.’, ’all. nov.’, ’comb. nov.’ ’stat. nov.’, ’nom. nov.’ stb.) nélkül. Ez kerül alkalmazásra az érvénytelenül képzett nevek érvényesítése esetében is (lásd 6. §).

j) Ha 2002. január 1-je után kerül közlésre egy vagy több alternatív név egyidejű közlésével.

k) Ha 2002. január 1-je után kerül közlésre, és nem a legfelsőbb szint egyik növényfajából lett képezve (lásd 10. § b) pont és 29. §).

l) Ha a névadó taxon(ok) korábban vagy egyidejűleg nem lett(ek) érvényesen közölve.

Példák:

1. A Caricetum oenensis Seibert 1962 (Landschaftspfl Vegetationsk. 3: 57, Tab. 11) név nem érvényes közlés, mert a névadó taxon Carex oenensis a publikálás idején még nem volt érvényesen közölve.

2. Theurillat (1989 Saussurea 20: 76) új asszociációt közölt Phyteumo nanae-Caricetum curvulae [helyesen: Phyteomato nani-Caricetum curvulae] néven a Phyteuma nanum Schur névre alapozva. Mivel ez a név a használatos flóraművekben nomen nuduma a Phyteuma confusum A. Kern.-nek, a Phyteumato nani-Caricetum curvulae név érvénytelen közlés, amely később helyettesítve lett az érvényesen közölt Phyteumato confusi-Caricetum humilis Theurillat 1996 (Diss. Bot. 258: 280) névvel.

m) Ha a név egy szüntaxon megosztásából (24. §), szüntaxonok egyesítéséből (25. §), a szüntaxon pozíciójának megváltozásából (26. §) vagy rangváltozásából (27.§) származik és nem felel meg az adott paragrafusok szabályainak.

n) Ha a szüntaxon neve nomen novum és nincs összhangban a 39. § előírásaival.

Példa:

Biondi & Allegrezza (1996, Giorn. Bot. Ital. 130: 123) nomen novumként közölte a Lonicero xylostei-Quercetum cerridis (Taffetani et Biondi 1993 [helyesen: 1995]) nevet anélkül, hogy megjelölték volna azt a szüntaxont, amelyre az új nevet alkalmazni kívánták. Ebben a publikációban Taffetani és Biondi (Ann. Bot. [Roma] 51 suppl. 10: 229–240) négy társulásnevet közölnek érvényesen: Carpino orientalis-Quercetum cerridis Blasi ex Taffetani et Biondi 1995, Daphno laureolae-Quercetum cerridis Taffetani et Biondi 1995, Lonicero xylostei-Carpinetum orientalis Taffetani et Biondi 1995 és Violo hirtae-Carpinetum orientalis Taffetani et Biondi 1995. A nomen novum közlése érvénytelen, mert nincs megjelölve, hogy a felsorolt szüntaxonok közül melyiket kívánták helyettesíteni, és erre indirekt utalás sem történt.

o) Ha a szüntaxon nem lett tipifikálva az 5. § előírásainak megfelelően.

4. §

A szubasszociáció-nevek érvénytelen közlésének okai

A szubasszociáció nevének közlése érvénytelen:

a) Ha egyidejűleg nem közlik a fölérendelt asszociáció nevét, vagy nem közölték azt már korábban érvényes formában (lásd azonban a 30. § 2. bekezdését).

Példák:

1. A ’Melica-Buchenwald Subass., v. Luzula nemorosa’ Tüxen 1954 (Vegetatio, 5–6: 467) név nem érvényes, mert az asszociációnév nincs érvényesen közölve (lásd 3. § c) pont).

2. Az Ericetum tetralicis typicum Tüxen 1937 (Mitt. Flor.-soc. Arb.-Gem. Niedersachsen, 3: 110) név viszont érvényes, habár az egyidejűleg közölt új asszociációnév csak a szubasszociáció-névben fordul elő.

Megjegyzés: Például: a Quercetum petraeae-cerridis asphodeletosum és pteridietosum Borhidi et Járai-Komlódi 1959 szubasszociációk nem érvényes nevek annak ellenére, hogy leírásuk teljesen szabályos, mert a Quercetum petraeae-cerridis Soó asszociációnév csak 1963-ban lett érvényesen közölve. A nevek első érvényes közlése: Quercetum petraeae-cerridis asphodeletosum et pteridietosum Borhidi & Komlódi in Soó 1964.

b) Ha helyzetének megváltoztatása úgy történik, hogy csupán utalást tesznek arra, hogy ezután melyik asszociációhoz fog tartozni, de nem közlik az új névkombinációt.

5. §

A nevezéktani típus megjelölése

1979. január 1-jétől kezdődően egy új szüntaxon nevének közlése csak akkor érvényes, ha meg van adva a nevezéktani típus a 16. vagy a 17. § értelmében, avagy csak egyetlen típusnak nyilvánított elem áll rendelkezésre (lásd 15. és 18. §).

Ha egy asszociációnévvel egyidejűleg történik meg két vagy több szubasszociáció közlése, és ezek közül az egyik a typicum elnevezést kapja, vagy tipikus szubasszociációként lesz megjelölve, akkor ennek a szubasszociációnak a típusfelvétele tekintendő egyszersmind az asszociációnév típusának is, kivéve ha a szerző másként határoz.

2002. január 1-je után a szüntaxon nevének meghatározásakor a typus (holotypus, lectotypus, neotypus) név kitétele expressis verbis kötelező.

2002. január 1-je után a szubasszociáció typicumnak kell lennie az asszociációnév típusának.

Példák:

1. A ’Ranunculo repentis-Rumicenion crispi’ Hejný et Kopecký 1979 (in: Hejný et al.: Rozpr. Cs. Akad. Véd, R. Mat. Prír. Véd, 89/2:74) név nem érvényes közlés, mert a nevezéktani típus nincs megadva.

2. A Rumici crispi-Agropyretum repentis Hejný 1979 (in Hejný et al.: l. c., p. 77) viszont érvényes közlés, mert az originál diagnózis csak egyetlen vegetációfelvételt tartalmaz, amely a név holotípusa.

3. Venden Berghen (1990; Lejeunia 133: 37, 80) leírt egy új asszociációt Aristidetum sieberianae néven három szubasszociációval: typicum, hibiscetosum asperi, loudetosum hordeiformis. A typicum szubasszociáció-típusa egyértelműen az asszociációnév típusának is tekintendő, tehát a név érvényesen közölt.

4. Klein & Lacoste (1981, Écol. Médit. 15 [3–4]: 81) új asszociációt írt le Aceri hircani-Quercetum macranthae néven három szubasszociációval: festucetosum, agropyretosum és polystichetosum. Mivel az asszociáció típusa nem lett megadva, és a három szubasszociáció közül egyik sem lett a typicum névvel kitüntetve, a társulásnév közlése érvénytelen. Ugyanez vonatkozik a szubasszociációk neveire is (a 4. § értelmében), annak ellenére, hogy a szubasszociációk típusai meg lettek adva.

5. A Teucrietum scorodoniae Pott 1992 (Pflanzengesellschaften Deutschlands, Stuttgart, p. 297) nem lett érvényesen közölve, mivel három eleme (a 8. táblázat 1–2–3 számú felvétele) lett nevezéktani típusként megnevezve egy elem helyett.

6. A Salvio cryptanthae-Stipetum lessingianae Akman Ketenoglu, Quézel et Demirors 1984 (Phytocoenologia 12: 570) asszociációnév érvényesítése Quézel, Barbéro & Akman (1993, Ecol. Médit. 18: 86) cikkében nem érvényes, mert az 1984-es cikkben, amelyben típus-felvételként a 2. táblázat 1. felvételét jelölték meg, a hivatkozott táblázatban nincs 1. számmal ellátott felvétel.

7. A helyes közlésre további példák találhatók Borhidi (1996) és Borhidi et Kevey (1996) cikkeiben (in Borhidi: Critical Revision of the Hungarian Plant Communities. Univ. Pécs, 43–134).

5A ajánlás

A nevezéktani típust a lehető legvilágosabb formában ajánlatos megadni expressis verbis (azaz, hogy melyik elem szolgál típusként és melyik név számára).

6. §

Valamely név vagy epithetum dátuma

Egy név vagy egy epithetum dátuma az első érvényes közlésének időpontja. Nem érvényesen közölt nevek utólag érvényesíthetők a 2. § c) és a 3. § c–e), valamint a 3. § g), 3. § h) és 3. § k) pontokban megadott esetek kivételével. A megjelölt pontok értelmében érvénytelenül publikált nevek később sem érvényesíthetők, mert a név formailag ellentétes a kóddal, tehát ezekben az esetekben új nevet kell adni.

Az érvényesítés a hiányzó feltételek tényleges publikálásával történik, egyértelmű utalással az adott név egyéb, érvényesen publikált elemeire (lásd 2. §). Ha az eredményes publikálás különböző feltételeit nem teljesítik egyszerre, akkor a legutoljára teljesített feltétel szerint publikált név időpontja az érvényes. Ez a név érvényesítésének dátuma.

2002. január 1. után a nomen provisoricum csak úgy érvényesíthető, ha az érvényesítés egyértelmű kifejezést nyer, és egyéb feltételek is teljesültek.

Példák:

1. A Parietario-Centranthion rubri Rivas-Martínez nevet 1960-ban (Inst. España Real Acad. Farmacia, [1960] 2: 165) publikálták – és nem 1955-ben, ahogyan ez a fent említett publikációban meg van adva. A közlés azonban még ekkor sem érvényes, mert nem idéz egy alárendelt asszociációt. Ezt a feltételt csupán 1969-ben teljesítették (Rivas-Martínez: Publ. Inst. Biol. Aplic., 46: 10.), és így ez a dátum a név érvényes közlésének dátuma.

2. A Sorbo-Fraxinetum Béguin et Theurillat 1981 név érvénytelenül lett közölve (lásd a 3. § g) pontjában az 1. számú példát). Az érvényesítés 1984-ben történt meg a névadó taxon pontosításával: Sorbo ariae-Fraxinetum excelsioris Béguin et Theurillat (Candollea 39: 667, 669).

3. A Caricetum oenensis Seibert 1962 (Landschaftspfl. Vegetationsk. 3: 57, Tab. 11) név közlése érvénytelen, mivel a névadó taxon nem lett érvényesen közölve (31. §) egészen 1992-ig (Wallnöfer, Linz. Biol. Beitr. 24: 829–849). Ez a feltétel csak a Caricetum oenensis Seibert et Balátová-Tuláčková in Grabherr et Mucina 1993 (Pflanzengesellschaften Österreichs, Teil II, Stuttgart) név publikálásával teljesült, amikor a típusfelvétel is meg lett jelölve az 5 § értelmében. A nevet azonban még ezután is helyesbíteni kell a 43. § értelmében, mert a Carex oenensis típuspéldánya egy hibridre vonatkozik és nem egy fajra, amely a Carex randalpina (Wallnöfer 1993, Linz. Biol. Beitr. 25: 709–744).

4. A Consolido-Eragrostion pooidis Soó et Tímár in Tímár 1954 és a Tribulo-Eragrostion pooidis Soó et Tímár in Tímár 1954 (Acta Bot. Hung. Budapest, 1: 193–204) nevek csak Tímár 1957-es publikációjától (Acta Bot. Hung. 3: 79–109 + 22 táblázat) érvényesek, amikor a fent megjelölt csoportokba tartozó asszociációk nevei a karakterisztikus elemeikkel, vagyis a felvételekkel együtt érvényesen lettek közölve.

6A ajánlás

Egy újként közölt nevet csak egyetlen publikációban kell(ene) újként megjelölni.

7. §

Az asszociáció vagy szubasszociáció origináldiagnózisa

Egy asszociáció, illetve szubasszociáció origináldiagnózisa a 2. § b) pontja értelmében akkor kielégítő, ha legalább egy vegetációfelvételt, azaz egy felvételi mintaterület növényfajainak tudományos nevét vagy infraspecifikus taxonjainak listáját tartalmazza, kvantitatív előfordulási adatainak legalább 3-fokú skálán való megjelölésével együtt.

Azoknál a neveknél, amelyeket 1979. január 1-je előtt publikáltak, kielégítő diagnózisként kell figyelembe venni egy olyan konstanciatáblázatot (ún. szintetikus listát), amely legalább a 20% feletti állandóságú fajokat tartalmazza egy 3-fokú skála szerint.

Példák:

1. A Juncetum filiformis Tüxen 1937 (Mitt. Flor.-soc. Arb.-Gem. Niedersachsen, 3: 93) origináldiagnózisa kielégítő, bár a 20% alatti állandóságú kísérőfajok a szintetikus táblázatban nincsenek megadva.

2. Ugyanez vonatkozik Zólyomi azon társulásleírásaira is, amelyekről az első táblázatos közlés 1958-ban (in Pécsi M. szerk.: Budapest Természeti Képe) jelent meg. Pl. a Seseli leucospermi-Festucetum pallentis Zólyomi 1936 (Ann. Mus. Nat. Hung. 30: 135–174) név az 1950-es közléssel (Acta Biol. Hung. 1: 7–67) még nem, csak az 1958-as szintetikus lista közlésével (Zólyomi: Budapest és környékének természetes növénytakarója. in Pécsi M. szerk.: Budapest Természeti Képe Akadémiai Kiadó, Budapest 511–642) vált érvényessé.

3. Ugyanez vonatkozik a Festuco-pallentis-Brometum erecti Zólyomi 1942, (Bot. Közlem. 39: 41–63), a Chrysopogono-Caricetum humilis Zólyomi 1950 és a Fago-Ornetum Zólyomi 1950 (Acta Biol. Hung. 1: 7–67) nevekre, amelyek csak az 1958-as közléssel lettek érvényesek.

7A ajánlás

Egy asszociáció vagy egy szubasszociáció origináldiagnózisának legkevesebb 10, különböző helyről származó felvételt kellene tartalmaznia, mindenkor a lokalitás pontos adataival, a felvételi terület/négyzet nagyságával és a felvétel időpontjával együtt.

7B ajánlás

Az origináldiagnózisban a fajok és infraspecifikus taxonok szerzőit közvetlenül vagy közvetett módon (pl. egy bizonyos flóraműre való hivatkozással) meg kellene nevezni.

8. §

Magasabb rangú szüntaxonok origináldiagnózisa

Egy asszociáció feletti szüntaxon origináldiagnózisa a 2. § b) pontja értelmében csak akkor kielégítő, ha a jellemzésen kívül legalább 1, legközelebbi alárendelt rangfokozatú szüntaxont érvényesen leír, vagy ilyen érvényesen közölt névre bibliografikusan egyértelműen (lásd 2. § b) pont) hivatkozik. Tehát legalább 1 közvetlenül alátartozó rangfokozatú érvényesen leírt taxont odatartozónak meg kell jelölnie.

1980. január 1-jétől kezdődően az asszociáció feletti szüntaxonok leírása csak akkor érvényes, ha karakter- és/vagy differenciális fajai határozottan meg vannak nevezve.

Azoknál az asszociáció feletti szüntaxonoknál, amelyeknek leírásakor csak egyetlen, közvetlenül alárendelt rangfokozatú szüntaxont jelöltek meg, ennek karakter- és/vagy differenciális fajai egyúttal a fölérendelt szüntaxon karakter- és/vagy differenciálfajainak tekintendők abban az esetben, ha az utóbbira vonatkozóan ilyeneket külön nem határoztak meg.

Megjegyzés: A karakter- és/vagy differenciális faj (vagy fajalatti taxonok) megjelölés helyett a diagnosztikus fajok (illetve infraspecifikus taxonok) megjelölés is érvényes diagnózisnak fogadható el.

Példák:

1. A Brometalia erecti Koch 1926 (Jahrb. St. Gall. Naturwiss. Ges. 61/2 [1925]: 20) eredeti leírása kielégítő, mivel tartalmazza az alárendelt asszociációcsoport, Bromion erecti Koch 1926 érvényes nevét; – ez utóbbi név érvényesen közölt, mivel a Mesobrometum erecti Koch 1926 asszociáció kielégítő origináldiagnózissal együtt be lett sorolva az asszociációcsoportba.

2. A Violo palustris-Lotion uliginosi Passarge 1989 (Doc. Phytosociol. N. S. 11. 85) nem érvényesen közölt név annak ellenére, hogy az asszociációcsoport csak egy asszociációt tartalmaz (amely az alliance típusának van megjelölve) – az Equiseto Lolietum uliginosi Passarge 1989 –, mivel az asszociációcsoport karakter- és differenciális fajai nincsenek kifejezetten megjelölve.

3. Golub és Saveljeva (1992, Folia Geobot. Phytotax. 26: 421) új asszociáció-csoportot írtak le Caricion stenophyllae néven a karakterfaj(ok) megjelölésével; ezzel a Caricion stenophyllae érvényes közlésnek számít.

4. Mucina (in Grabherr et al. Pflanzengesellschaften Österreichs, I. 140) tévesen állítja, hogy nem érvényes asszociációcsoport-nevek a Consolido-Eragrostion poaeoidis Soó et Tímár in Tímár 1957, és a Tribulo-Eragrostion poaeoidis Soó et Tímár in Tímár 1957 ahol az asszociációcsoport neve alatt felsorolt növénytársulások még nem lettek volna érvényesen (mintafelvétel, táblázat) közölve. Mucina nyilván Tímár 1957-es későbbi cikkére utal (in Acta Bot. Hung. 3: 375–389) és nem az ugyanebben az évben korábban megjelent cikkre (in Acta Bot. Hung. 3: 79–109), ahol valamennyi cönológiai egység szabályosan leírt és dokumentált.

5. Az Artemisio-Kochion-t Soó 1959-ben érvényesen leírja, de a nom. prov. megjelöléssel érvényteleníti. 1964-ban érvényes névként közli, és az alásorolt növénytársulást is említi ezért ez az érvényes közlés évszáma: Artemisio-Kochion Soó 1964 in Synopsis I: 208. Ezt a közlést Mucina elnézte, s ezért csak Soó 1971-ben közölt nevét fogadja el érvényesnek, ráadásul ezt a nevet roszszul idézi (in Grabherr et al. l. c. I: 196 1993) ’Agropyro-Kochion’ Soó 1971-nek, ami fantomnév. Ilyen nevet ugyanis Soó sem 1971-ben, sem máskor nem közölt.

9. §

Magasabb rangú szüntaxonnevek nem automatikus érvényesítése

Ha egy asszociáció feletti szüntaxon neve nem érvényesen közölt azért, mert az idézett legközelebbi alárendelt szüntaxonneve nem volt érvényes közlés, úgy ez utóbbi név érvényesítése nem eredményezi automatikusan a fölérendelt szüntaxon nevének érvényessé válását.

3. fejezet. A szüntaxonok nevének képzése

10. §

a) Egy asszociáció vagy egy magasabb rangú szüntaxon nevét egy vagy két – az origináldiagnózisban meghatározott – növényfaj vagy infraspecifikus taxon érvényesen közölt tudományos nevéből kell képezni (lásd a 34. §-t is). Ez egy növényi taxonnévből való képzés esetén úgy történik, hogy meghatározott rangfokozatot jelző végződést illesztünk a nemzetségnév szótövéhez (lásd a 11. és a 41. §-t is).

Ha a szüntaxon nevét két növénytaxon nevéből képezzük, akkor – amennyiben ezek különböző nemzetségekhez tartoznak – a rangfokozatot jelző végződést csak a második nemzetségnév szótövéhez illesztjük, míg az első nemzetségnév szótöve után összekötő (magán-) hangzót iktatunk be (ez utóbbi olykor hiányozhat is – lásd az 1. számú függeléket). Amennyiben a névben fajnév epithetonja fordul elő, azt birtokos esetbe (genitivus) kell tenni – amennyiben ragozható –. Ha egy infraspecifikus taxon is részt vesz a név képzésében, csak az infraspecifikus epithetont használjuk (lásd 34. §).

Ha mindkét növénytaxon ugyanazon nemzetséghez tartozik, akkor a genusznevet csak egyszer kell kitenni a megfelelő rangfokozatot jelző végződéssel, az összekötő magánhangzót pedig az első epithetonhoz illesztjük.

Összekötő hangzóként általánosan az o-t használjuk; és csak a 3. declinatióhoz tartozó, valódi latin szavaknál használunk i-t. A rangfokozatot jelző végződés odaillesztésénél az -a, -e, -o és -u tőhangzókat elhagyjuk.

A Potamogeton- szótő helyett a Potam- lerövidített forma használható.

Megjegyzés: a taxonnevek birtokos esetének és szótöveinek ismeretéhez, valamint a helyes kötőhang használatához lásd a Függelék I. részét.

A helyesírás szempontjából hibás nevek a szabályzat értelmében kijavítandók (lásd 41. §).

Példák:

1. Centaureo nigrae-Arrhenatheretum Oberdorfer 1957 (Süddeutsche Pflanzenges., Jena, p. 222), Carici pilosae-Fagetum Oberdorfer 1957 (l.c. p. 462), Caricetum inflato-vesicariae W. Koch 1926 (Jahrb. St. Gall. Naturwiss. Ges., 61/2: 63, különlenyomat), Luzulo-Fagion Lohmeyer et Tüxen in Tüxen 1954 (Vegetatio, 5–6: 460), Caricion canescenti-goodenowii Nordhagen 1937 (Bergens Mus. Årbok, 1936, Naturvidensk. R., 7: 22), Potametalia W. Koch 1926 (l.c. p. 20), Cakiletea maritimae Tüxen et Preising in Tüxen 1950 (Mitt. Flor.-soc. Arb.-Gem., N. F., 2: 99). Aceri tatarici-Quercion Zólyomi (Acta Bot. Acad. Sci. Hung. 3: 1957.) helyesen képzett nevek.

2. A Helleboro dumetorum-Carpinetum Soó et Borhidi 1962 (Acta Bot. Hung. 8: 356) név ebben a formában helyes és nem a Helleboro dumetori-Carpinetum, mint azt Wallnöfer (in Grabherr et al.: Pflanzegesellschaften Österreichs, III: 142. 1993) használja, tekintve, hogy a dumetorum fajnév a dumetum = bozót szó többes genitivusában van, ezért további ragozása lehetetlen.

3. A fentiek értelmében érvénytelen minden olyan szüntaxonnév, amely kettőnél több növényfaj (vagy genusz) nevéből lett képezve. Így érvénytelen valamennyi 3- és 4-nevű társulásnév, amilyenek nagy számban lettek közölve a magyar cönológiában. Pl. Ulmeto-Fraxineto-Roboretum Zólyomi 1937 (Bot. Közlem. 34: 169–192.), Zólyomi in Zsolt 1943 (Index Horti Bot. Univ. Budapest 6: 3–19), Saliceto-Populeto-Alnetum Zólyomi 1939 (A Magyar Föld növényzete, in: Az Ezeréves Magyarország, Budapest, 203–226) Zólyomi in Zsolt 1943 (l. c. 3–19), Salvio nemorosae-nutantis-Festucetum rupicolae Zólyomi 1958 (Budapest és környéke természetes növénytakarója, in: Pécsi, M. (szerk): Budapest Természeti Képe. Akadémiai Kiadó Budapest, 509–642), Aceri tatarico-Quercetum pubescenti-roboris Zólyomi 1957 (Acta Bot. Acad. Sci. Hung. 3: 401–424), Rusco-Orno-Quercetum Soó 1971 (Acta Bot. Acad. Sci. Hung, 17: 127–179), Tilio argenteae-Quercetum petraeae-cerridis, Soó 1958 (Acta Bot. Acad. Sci. Hung. 4: 351–381), Asphodelo-Quercetum roboris-cerris Borhidi in Soó 1971 (l. c.), Orno-Lithospermo-Quercetum Horánszky et al. in Zólyomi et Jakucs 1957 (Ann. Mus. Nat. Hung. Hist. Nat. Nov. Ser. 8: 227–229), Convallario-Ligustro-Quercetum Soó 1971 (l. c.), Rusco-Fraxino-Ulmetum Soó 1971 (l. c.), Castaneo-Querco-Carpinetum Soó 1971 (l.c.), Chrysanthemo-Luzulo-Quercetum Soó 1971 (l. c.), Genisto-Querco-Carpinetum 1971 l. c.), Deschampsio-Quercetum roboris-cerris Soó 1971 (l. c.), Genisto-Orno-Quercetum Borhidi ex Soó 1971 (l. c.), Festuco-Populo-Quercetum Soó 1971 (l. c.) stb.

b) Ha egy asszociáció vagy magasabb rangú szüntaxon nevének két faj, illetve nemzetség nevéből való képzésénél az egyik névadó domináns faj vagy a társulás szerkezetét meghatározó legfelső szint faja, akkor az illető taxon nevének a szüntaxon nevének második helyére kell kerülnie. A nem így képzett nevek érvényesek ugyan, de a taxonok nevének sorrendje megfordítandó a 42. § szerint. 2002. január 1-je után a nem ilyen szabály szerint képzett nevek érvénytelenül közölt névnek minősülnek (lásd még a 3. § k) pontját is.)

Példák:

A Cerastio arvensis-Agrostietum pusillae Moravec 1967 (Folia Geobot. Phytotax. 2: 149 ’Cerastio arvensis-Agrostetum pusillae’), a Carici pilosae-Fagetum Oberdorfer 1957 (Süddeutsche Pflanzengesellschaften, Jena, p. 462), a Luzulo-Fagion Lohmeyer et Tüxen in Tüxen 1954 (Vegetatio 5–6: 460) a fenti szabály szerint képzett nevek. Ugyanakkor az olyan nevek, mint Calluno-Genistetum Tüxen 1937 (Mitt. Florist. Soziol. Arbeitgem. Niedersachsen 3:117 ’Calluneto-Genistetum’) vagy a Querco-Lithospermetum Br.-Bl. 1929 (Sitzungsber. Naturhist. Ver. Preuss. Rheinl. Westf. Bonn, 1928: 51 ’Quercus sessiliflora-Lithospermum coeruleum Ass’), a hazai irodalomban használt társulásnevek közül a pl. Querceto-Cotinetum Soó 1932, (Magy. Biol. Kut. Int. Munkái 5: 122–130. ’Quercus lanuginosa-Cotinus coggygria assz’) helyesen Cotino-Quercetum Soó 1957, a ’Betuleto-Salicetum cinereae’ Soó et Zólyomi in 1934 (Vasi Szemle 1: 146–174) helyesen Salici-Betuletum pentandrae Soó et Zólyomi in Soó 1955 (Acta Bot. Acad. Sci. Hung. 1: 301–334).

10A ajánlás

Ha egy szüntaxon nevéhez alapul szolgáló növénynév nem egyezik meg az origináldiagnózisban megnevezett formájával, az alapul szolgáló taxonnevet az eredeti közlésben a szóban forgó taxonnál szinonímként ajánlatos megemlíteni.

Példa:

A Galatello-Quercetum roboris leírásánál ajánlatos megemlíteni, hogy a Galatella genusznév a táblázatban szereplő Aster punctatus-ra helyesen: Aster sedifolius-ra vonatkozik.

10B ajánlás

Egy szüntaxon nevét olyan növényi taxon nevéből ajánlatos képezni, amely az adott szüntaxonra jellemző. A már érvényesen leírt növénytársulás nevét nem lehet megváltoztatni azon a címen, hogy a nevet nem a legjellemzőbb fajról adták (lásd 29. §).

10C ajánlás

A félreértések elkerülése érdekében ajánlatos, hogy a szüntaxon nevében szereplő genusznevet a faj- vagy alfajnév epithetumával kiegészítsük, amelyet mindig genitivusban használunk – egyértelműen kifejezve ezzel, hogy a szüntaxon nevét melyik növényfaj vagy alfaj taxonneve alapján képeztük. Ez különösen sokfajú nemzetségek esetén kívánatos.

11. §

A rangot jelölő végződések

A szüntaxonok rangfokozatát jelző végződések a következők:

RangVégződés

Asszociáció-etum

Asszociációcsoport-ion

Asszociációsorozat-etalia

Osztály-etea

Szubasszociáció (lásd 13. §)-etosum

Alcsoport-enion

Alsorozat-enalia

Alosztály-enea

Megjegyzés: osztályoknál eredetileg az -inea vagy az -etales végződést használták. Ezek a végződések az 1979. január 1-je előtt közölt osztálynevet a 3. § e) pontja értelmében nem érvénytelenítik, azonban a 41. § b) pontja értelmében a végződést korrigálni kell.

Példa:

A Molinieto-Arrhenatheretales Tüxen 1937 (Mitt. Flor.-soz. Arb.-Gem. Niedersachsen, 3: 73) érvényesen közölt név, de a 41. § b) pontja értelmében a szabályos formára, Molinio-Arrhenatheretea-ra igazítandó.

12. §

Szüntaxonok összetett nevei

Megengedett, korrekt nevek az olyan összetett nevek is, amelyek első tagjukban olyan melléknevet vagy főnevet tartalmaznak, amely valamilyen meghatározott morfológiai vagy ökológiai tulajdonságot fejez ki, úgy, mint a segédrangfokozatos összetételeknél az Eu- képzővel összetett nevek.

Az 1979. január 1-je után ily módon képzett nevek nem érvényesek (lásd a. 3. § h) pontját).

Példák:

Parvopotamo-Zannichellietum tenuis W. Koch 1926 (Jahrb. St. Gall. Naturwiss. Ges., 61/2: 35, Separ., ’Parvopotameto-Zannichellietum tenuis’), Magnocaricion elatae W. Koch 1926 (l. c. p. 55), Nanocyperion flavescentis W. Koch 1929 (l. c. p. 21), Thero-Salicornion Br.-Bl. 1933 (Prodr. 1, Montpellier, p. 12), Xerobromenion Br.-Bl. et Moor 1938 (Prodr. 5, Montpellier, p. 9. ’Xerobromion alcsoport’), Eu-Vaccinio-Piceenion Oberdorfer 1957 (Süddeutsche Pflanzenges., Jena, p. 377), ’Eu-Vaccinio-Piceion alcsoport’), Ruderali-Secalietea Br.-Bl. 1936 (Prodr. 3, Montpellier, p. 3, ’Rudereto-Secalinetales’).

13. §

Szubasszociációk nevei

Egy szubasszociáció neve az asszociációnévből és az utána álló szubasszociáció epithetonjából áll. Ezt az epithetont egy, csak ennek a szubasszociációnak origináldiagnózisában előforduló növényfajnak (vagy infraspecifikus taxonnak, lásd a 10. § a) pontját) tudományos nevéből képezzük, vagy pedig „typicum”, illetve „inops” melléknévvel látjuk el. Ha a szubasszociáció-epithetumot egy faj nevéből (vagy egy infraspecifikus taxonéból) képezzük, akkor e taxon nemzetségnevének szótövéhez az -etosum végződést illesztjük, a fajnevet pedig birtokos esetbe tesszük.

Példák:

Galium-Carpinetum circaeetosum Oberdorfer 1957 (Süddeutsche Pflanzenges., Jena, p. 427), Galio-Carpinetum typicum Oberdorfer 1957 (l. c. p. 427), Molinietum caricetosum tomentosae W. Koch 1926 (Jahrb. St. Gall. Naturwiss. Ges., 61/2: 112, separ.). Seslerietum budensis typicum Zólyomi 1958 és saxifragetosum aizoi Zólyomi 1958, (Budapest és környéke természetes növénytakarója, in: Pécsi, M. [szerk.]: Budapest Természeti Képe. Akadémiai Kiadó Budapest, 509–642).

14. §

Az érvényesen közölt nevek javítása

Érvényesen közöltek azok a szüntaxonnevek, amelyeket egy vagy két változatlanul hagyott növénynévből és a rangfokozat egyértelmű megjelölésével képeztek. Hasonlóképpen az olyan szubasszociációk nevei is, amelyekben a szubasszociáció neve egy változatlanul hagyott növénynévből áll, a szubasszociáció-rangfokozat megnevezésével. Ezeket a neveket – bár érvényesek – szabályos formára kell igazítani (lásd 41. § b) pontját).

Ugyancsak érvényes közlések azok a szubasszociáció nevek is, amelyeknél az asszociáció nevet „tipikus szubassz.” megjelölés követi, de azt „typicum”-ra kell javítani.

Az 1979. január 1-je után így képzett nevek nem érvényesek (lásd 3. § h) pontját).

Példa:

Az „association á Carex buxbaumii” Issler 1932 (Les prairies non fumées ..., Colmar, p. 14), ’Sparganium angustifolium-Sphagnum obesum-Ass.’ Tüxen 1937 (Mitt. Flor.-soz. Arb.-Gem. Niedersachsen, 3: 43), ’Ericetum tetralicis Subass. v. Succisa pratensis’ Tüxen 1937 (l. c. p. 112) érvényes közlések, mégis a 41. § b) pontja szerinti szabályos formára igazítandók.

Ugyanez érvényes azokra a szüntaxonokra is, amelyeket faji epithetum alapján képeztek, de a hozzá tartozó genusznév megnevezése nélkül. Ha a faji epithetum egyszersmind olyan genusznév is, mely a szüntaxon nevének publikálása időpontjában még érvényes, akkor a szüntaxon neve eredeti formájában megtartandó.

Példa:

A ’Seslerieto-Semperviretum’ Berger 1922 (Jahresber. Naturforsch. Ges. Graubündens, 1921–1922: 112, separ.), ’Personato-Petasitetum’ Oberdorfer 1957 (Süddeutsche Pflanzenges., Jena, p. 201), ’Rhodoreto-Vaccinietum mugetosum’ Br.-Bl. in Braun-Blanquet, Sissingh et Vlieger 1939 (Prodrome des groupements végétaux 6, p. 40) érvényes nevek, de a 41. § b) pontja értelmében korrigálandók, mivel a ’sempervirens’, ’personata’ vagy ’mugo’ nevek nem érvényes nemzetségnevei az illető fajoknak.

Amennyiben egy ilyen egyedülálló fajepithetum egyúttal egy – legkésőbb a szüntaxon nevének közlési időpontjáig – érvényesen közölt nemzetségnév, akkor a szüntaxon nevét eredeti formájában kell megtartani.

Példa:

A Periclymeno-Abietum Oberdorfer 1957 (Süddeutsche Pflanzengesellschaften, Jena, p. 499) nevet eredeti formájában meg kell tartani, mivel az 1957 előtti fajepithetum nemzetségnévként (Periclymenum Miller 1754) érvényes közlés.

Megjegyzés: Ennek értelmében érvényesnek kell tekinteni pl. az Orno-Quercetum, Orno-Ostryon, Fago-Ornetum neveket is, tekintve, hogy az Ornus nemzetségnév érvényesen lett közölve és más fajra, mint a Fraxinus ornus, nem vonatkozhat. Ennek ellenére felismerhető egy olyan tendencia, amely kerülni kívánja az ilyen névalkotást és a nómenklatúrailag helyes változat kialakítására törekszik. Ezen az alapon magam is helyesnek tartom pl. a Laureolae-Fagetum Soó 1971 helyett a Daphno laureolae-Fagetum (Isépy 1970) Borhidi 1996 név használatát.

4. fejezet. A szüntaxonok nevének tipizálása

15. §

A nevezéktani típus alkalmazása

Egy szüntaxon nevének használatát nevezéktani vagy nómenklatúrai típusa (a név típusa) határozza meg. A nevezéktani típus a szüntaxonnak azon eleme, amellyel az illető szüntaxon neve minden szüntaxonómiai változtatás (mint összevonás, szétválasztás, helyzet- vagy rangfokozat-változtatás; lásd a 24–28. §-t és a 19A ajánlást) után is maradandó egységet alkot. A nevezéktani típusnak nem kell feltétlenül a szüntaxon legtipikusabb (legjellemzőbb) elemének, sem pedig a leggyakoribbnak lennie.

Megjegyzés: A nómenklatúrai típus nem vethető el vagy nem változtatható meg azért, mert nem a legtipikusabb vagy a leggyakoribb állományok valamelyikében készült felvételen alapszik.

16. §

Az asszociáció és szubasszociáció nevének típusa

Egy asszociáció vagy szubasszociáció nevének típusa egy érvényesen közölt növényszociológiai felvétel. Ezt nyomtatásban való megjelenése után nem szabad kiegészíteni még akkor sem, ha a felvételt nem tekintik teljesnek (lásd még a 37. §-t is).

2002. január 1-je után a típusfelvételnek tartalmaznia kell a névadó taxon(oka)t, különben a tipizálás érvénytelen. A szubasszociáció típusfelvételének (kivéve ha az epithetum typicum vagy inops) tartalmaznia kell a névadó taxont, különben a tipizálás érvénytelen.

17. §

A magasabb szüntaxonok nevének típusai

Az asszociáció feletti szüntaxon nevének típusa a hozzá legközelebbi alárendelt főrang-kategóriában érvényesen közölt szüntaxonok valamelyikének típusként megjelölt neve (lásd a VIII. definíciót).

Megjegyzés: A típusszüntaxon nevének illegitimitása nem teszi illegitimmé sem a tipizálást, sem a tipizált nevet, sem érvénytelenné a publikációt. Viszont ha a típus-szüntaxon neve érvénytelenül lett közölve, akkor a tipizálás is érvénytelen.

1979. január 1-je után, ha a típusként kiválasztott szüntaxon neve érvénytelenül lett közölve, akkor ez a tipizált név közlését is érvénytelenné teszi.

Példák:

1. A Coremion Rothmaler 1943 (Feddes Repert. Beih. 128 [1]: 60.) érvényesen közölt név, annak ellenére, hogy az alliance origináldiagnózisa csak a Coremetum vicentinum asszociációt tartalmazza, amely egy érvényesen közölt illegitim név a 34. § értelmében.

2. Passarge (1989 Doc. Phytosociol. N. S. 11: 83) a Thalictro-Filipendulion de Foucault 1984 alliance-ot választotta a Lathyro-Filipendulenalia új alsorozat nevének típusául. Mivel az alliance neve nem lett ténylegesen közölve (az 1. § értelmében – lévén közölve egy xeroxozott tézisanyagban), ezért közlése érvénytelen, következésképpen az alsorozat nevének közlése is érvénytelen.

18. §

A holotípus

a) Ha a szerző olyan szüntaxonnevet közöl, amelynek origináldiagnózisában egy megjelölt növényszociológiai vegetációfelvétel, illetve szüntaxon képviseli a legközelebbi alárendelt fő rangfokozatot mint nevezéktani típust, vagy ha egy szüntaxon origináldiagnózisában csak egyetlen növényszociológiai felvétel, illetve egyetlen szüntaxon szerepel, akkor azt kell holotípusnak elfogadni.

Példák:

1. A Caloplacetum phloginae Barkman 1958 (Phytosociology and ecology of cryptogamic epiphytes, Assen, p. 369) név nevezéktani típusának a 29. táblázat 1. sz. felvételét jelölte meg a szerző. A bevezetett névnek ez a felvétel a holotípusa.

2. A Molinietalia caeruleae W. Koch 1926 (Jahrb. St. Gall. Naturwiss. Ges., 61/2: 20, separ.) sorozat origináldiagnózisába egyetlen asszociációcsoportként a Molinion caeruleae W. Koch 1926 (l. c.) lett besorolva. Ezért a Molinietalia caeruleae W. Koch 1926 névnek a Molinion caeruleae W. Koch 1926 a holotípusa.

3. Rivas-Martinez et al. (1990, Itin. Geobot. 3: 129) a Coremetum vicentinum ’Rothmaler 1954’ (helyesen: Rothmaler 1943, Feddes Repert. Beih. 128 [1]: 60) asszociációt jelölték meg a ’Coremion albi Rothmaler 1954’ (helyesen Coremion Rothmaler 1943, l. c., 60) asszociációcsoport lektotípusaként. Ez a lektotipifikáció felesleges, mivel a Coremetum vicentinum az asszociációcsoport érvényesen közölt origináldiagnózisának egyetlen eleme, tehát ezt kell holotípusnak elfogadni.

4. Nezadal (1989, Diss. Bot. 143: 93) tipizálta a ’Roemerio hybridae-Hypecoetum penduli’ Br.-Bl. et Bolós (1954) 1957 em. Nezadal (helyesen: Roemerio-Hypecoetum Br.-Bl. et Bolós 1954) asszociációt a maga által választott neotípus alapján. Ez a tipizálás is felesleges, mert az origináldiagnózis egyetlen felvételt tartalmaz, tehát ezt kell holotípusnak elfogadni.

b) A felesleges név (nomen superfluum lásd 29. §) automatikusan tipizálódik a legkorábbi törvényes név alapján, beleértve pl. a szinonímokat is.

Példa:

A 29. § c) pontjában példaként szerepel a Pruno-Crataegetum Hueck 1931 nevezéktani típusa, amely egyidejűleg típusa a Carpino-Prunetum Tüxen 1952 felesleges névnek, miután a Pruno-Crataegetum Hueck 1931 szerepel a Carpino-Prunetum Tüxen 1952 szinonímjai között.

c) Ha egy új névvel helyettesítjük olyan szüntaxonok neveit, amelyek össze lettek vonva, akkor a nevezéktani típusnak a legkorábban érvényesen közölt egység nevét kell az új név típusául elfogadni.

19. §

A lektotípus kiválasztása

a) Ha egy szüntaxon szerzője az origináldiagnózisban több növényszociológiai felvételt közöl, illetve egy magasabb rangú szüntaxonnak több legközelebbi alárendelt fő rangfokozatára tesz közvetlen vagy közvetett utalást anélkül, hogy a nevezéktani típust megjelölné, akkor ezekből az elemekből egyet (vagyis egy felvételt, illetve egy alárendelt szüntaxont) lektotípusnak kell kiválasztani.

Ha egy asszociációt már az eredeti leírásában több szubasszociációra osztottak fel, és ezek közül szerző egyet „typicum”-nak vagy ’tipikus szubasszociáció’-nak nevezett el, akkor ennek a szubasszociációnak origináldiagnózisából kell egy növényszociológiai felvételt lektotípusnak kiválasztani, amely mind az asszociációnév mind az illető szubasszociáció-névnek is lektotípusaként tekintendő. Egy lektotípus első érvényesen közölt kiválasztását el kell fogadni.

2002. január 1-je után a ténylegesen közölt lektotípus kiválasztásakor egyértelmű utalást kell tenni arra a tényleges közlésre, amely a lektotípusnak kiválasztott elemet tartalmazza.

Példák:

1. A Festuco-Sedetalia acris Tüxen 1951 (Vegetatio, 3: 163) asszociációsorozat-név közlésekor az origináldiagnózisban négy asszociációcsoportot soroltak alá a nevezéktani típus megjelölése nélkül; Moravec (1967, Folia Geobot. Phytotax., 2: 163) a Helichrysion arenarii Tüxen 1951-et választotta lektotípusnak; és ezt a kiválasztást érvényesnek kell elfogadni.

2. Vicherek (1971, Folia Geobot. Phytotax., 6: 139) a Centaureo odessanae-Elymetum giganteit új asszociációként 4 szubasszociációval írta le, amelyek közül az egyik a typicum epithetont viseli. Mivel a szerző nem adta meg az asszociáció nevének nevezéktani típusát, a lektotípust a Centaureo odessanae-Elymetum gigantei typicum felvételei közül kell kiválasztani, és ugyanezt a felvételt kell a szubasszociáció-név lektotípusának is elfogadni.

3. Mucina (1987, Folia Geobot. Phytotax. 22: 2) a Malvetum neglectae asszociáció nevének kiválasztotta a lektotípusát. Ez a tipizálás felesleges és elutasítandó, mert Eliaš (1981, Acta Bot. Acad. Sci. Hung. 27: 338) már korábban tipizálta ezt a nevet.

b) Ha egy főrangú szüntaxont több alárendelt, nem főrangú szüntaxonra osztanak fel (lásd 24. §), és ha egy ezek közül tartalmazza a magasabb szüntaxon nevének típusát, akkor ez a nevezéktani típus használandó a megfelelő alárendelt szüntaxon tipizálására is.

19A ajánlás

Ha egy vagy több elemet megosztással vagy emendálással már régebben leválasztottak és másik szüntaxonhoz rendeltek, a lektotípust a megmaradt, típusválasztásra alkalmas elemek közül kell kiválasztani, hogy a név folyamatos használata megmaradjon.

20. §

Azonos taxonnévre alapozott magasabb szüntaxonok nevének

lektotípusai

Amennyiben egy – az origináldiagnózisban leírt, asszociációnál magasabb rangú – szüntaxon két vagy több típusválasztásra alkalmas szüntaxont tartalmaz, és ezek egyikének neve a végződést kivéve teljesen ugyanaz, akkor ez utóbbi lesz a lektotípus; – hacsak egy másik szüntaxon nem lett holotípusként megadva.

Példa:

A Phragmitetalia W. Koch 1926 (Jahrb. St. Gall. Naturwiss. Ges., 61/2: 20, separ.) rendnek origináldiagnózisában két asszociációcsoport szerepel a nevezéktani típus (holotípus) megadása nélkül: Phragmition communis W. Koch 1926 és a Magnocaricion elatae W. Koch; 1926. Tehát a Phragmition communis W. Koch 1926 tekintendő a Phragmitetalia W. Koch 1926 lektotípusának.

21. §

Asszociáció és szubasszociáció nevének neotípusai

Ha egy asszociáció vagy egy szubasszociáció origináldiagnózisa nem tartalmaz sem egyedi felvételt, sem utalást egy érvényesen közölt egyedi felvételre, hanem csupán egy szintetikus táblázatot, akkor egy neotípust kell kijelölni (lásd a VIII. definíciót). Egy név neotípusa csak olyan növényszociológiai felvétel lehet, amely már érvényesen lett közölve, vagy amelyet a neotipizálással egyidejűleg azonos név alatt érvényesen közölnek.

A neotípus első ténylegesen közölt megállapítását el kell fogadni, kivéve, ha kimutatható, hogy a neotípus az origináldiagnózis félreértésén vagy félremagyarázásán alapul.

Példák:

1. Az Astragalo-Festucetum sulcatae Soó 1957 leírása csak szintetikus táblázatokra épült. Ezért Mucina és Kolbek (1993, Grabherr et al.: Pflanzengesellschaften Österreichs, 1: 438) neotípust jelölt ki, Borhidi (1956, Acta Bot. Acad. Sci. Hung. 2: 241–274) III. táblázat 8. számú felvételét.

2. Hasonló a helyzet a Fago-Ornetum Zólyomi 1958-cal, amelyről Isépy közölt először egyedi felvételt, így a neotípus ezek közül lett kiválasztva (1996, Borhidi Critical Revision of the Hungarian Plant Communities, p. 119).

2002. január 1-je után a ténylegesen közölt neotípus-alkotásnak egy félreérthetetlen utalást kell tartalmaznia az érvényesen közölt kiválasztott elemre. Kivételt képez, ha a neotípusnak jelölt elem egyidejűleg lesz először közölve.

21A ajánlás

A szerző azokból a kéziratos felvételeiből, amelyeket a konstanciatáblázat elkészítésénél használt, lehetőleg egyet utólag közöljön és jelölje meg neotípusként. Ha ilyen felvétel nem áll rendelkezésre, a neotípus lehetőleg származzék ugyanarról a területről vagy földrajzi tájról, mint a szintetikus táblázat felvételei.

Példa:

Ez az ajánlás teljesül, amikor a Duna–Tisza köze pusztai tölgyes társulásainak eredeti listáit (Hargitai 1940, Bot. Közlem. 38: 234–237.) típusfelvételekkel egészítették ki, amelyek ugyanazon a területen készültek (Borhidi 1996, Critical Revision of the Hungarian Plant Communities, p. 123–124).

5. fejezet. A prioritás

22. §

A szüntaxon helyes neve

Minden szüntaxon meghatározott körülírással, szüntaxonómiai helyzetben és rangon csak egyetlen érvényes névvel rendelkezhet; mégpedig a legrégebbi érvényesen közölt névvel, amely megfelel a nómenklatúrai szabályoknak.

Megjegyzés: Annak érdekében, hogy a kód szabályainak (és különösen a prioritás szabályának) merev alkalmazásával ne kelljen általánosan használt neveket szükségtelen módon megváltoztatni, néhány név kivételesen védetté tehető az 52. § értelmében, mint nomina conservanda.

23. §

Az érvényes közlés időpontja a prioritás értelmében

Egy név vagy egy epitheton nevének prioritása kérdésében az érvényes közlés időpontja a mérvadó (lásd 2. és 6. §).

Megjegyzés: Felesleges nevek (nomina superflua) nem élveznek prioritást, kivéve egymás között és viszonylagosan mint homonímok.

6. fejezet. Nevek és epithethonok megtartása

24. §

Szüntaxonok szétválasztása, illetve felosztása

a) Valamely szüntaxon olyan szétválasztása, illetve felosztása esetén, amikor a rangfokozat megváltoztatása nélkül két vagy több szüntaxonra osztjuk fel, ezek közül az egyiknek meg kell tartania az eredeti nevet, mégpedig annak a szüntaxonnak, amelyhez a név típusa tartozik. Amennyiben a szétválasztásnál az eredeti nevet nem tartanák meg, vagy más értelmezéssel tartják meg, mint az a leírás idején történt, akkor a nevet újra be kell vezetni az eredeti típust tartalmazó szüntaxon megjelölésére. Egy név megtartása, illetve ismételt használata tilos, ha a 35. vagy 36. § alkalmazásra kerül.

Példa:

Pignatti (1953, Atti Ist. Bot. Univ. Labor. Crittog., Pavia, Ser. 5–11: 206–214) a Phragmitetalia W. Koch 1926 rendet három rendre osztotta fel; a Phragmitetalia nevet – helyesen – az eredeti rend azon részének tartotta fenn, amely a Phragmition communis W. Koch 1926 asszociációcsoportot tartalmazza.

b) Szüntaxon felosztása alkategóriákra: Ez a felosztás megfelel az új szüntaxon leírásának és elnevezésének, vagyis az erre vonatkozó szabályok alkalmazandók.

Megjegyzés: 2002. január 1-je után annak az alcsoportnak, alsorozatnak és alosztálynak, amely magába foglalja a felsőbb főrangú szüntaxon érvényes nevének típusát, a főrangú taxon nevét kell adni a megfelelő rangkategória végződését alkalmazva, hacsak ez nem ellenkezik a többi nevezéktani szabály valamelyikével. A szerzőnév alkalmazása a 46. § szerint történik.

Példa:

Borhidi az illír bükkösökön (Aremonio-Fagion Borhidi in Török, Podani et Borhidi Vegetatio 81: 180) belül szétválasztja a gyertyános tölgyesek és a szubmontán bükkösök, valamint a sziklai és szurdokerdők alcsoportjait, vagyis felosztja a régi Primulo vulgaris-Fageniont. Az eredeti nevet a szétválasztáskor a szubmontán bükkösök részére tartja fenn (Borhidi et Kevey 1996).

25. §

Szüntaxonok összevonása

Azonos rangfokozatú szüntaxonok összevonása: Ha két vagy több azonos rangfokozatú szüntaxont összevonunk, az ekkor keletkező szüntaxon részére az eredeti szüntaxonokéi közül a legrégebbinek a nevét (szubasszociációk egyesítésénél a legrégebbi epithetont) kell megtartani. Nem engedhető azonban meg az eredeti nevek összekapcsolásával új kettős nevek képzése.

Ha szüntaxonokat azonos keltezésű nevekkel egyesítünk (vagy szubasszociációkat epithetonokkal), akkor az elnevezés joga azt a szerzőt illeti meg, aki elsőnek közölte érvényesen az egyesítést – az alábbi feltétel mellett: Az egyedi felvételekkel dokumentált név előnyben részesítendő azokkal szemben, amelyeket az origináldiagnózisban csak konstancia-, illetve szintetikus táblázat kísér. Az ilyen előírásnak megfelelő első kiválasztást érvényesnek kell tekinteni, ha az egyesítéssel egyetértünk.

Példák:

1. Barkman (1958, Phytosology and ecology of cryptogamic epiphytes, Assen, p. 551) egyetlen asszociációba vonta össze az Anomodonto-Isothecietum Lippmaa 1935, az Anomodontetum viticulosi Felföldy 1941, a Brachythecietum salebrosi Felföldy 1941, a Mnietum cuspidati Felföldy 1941 és a Homalietum trichomanoidis Barkman 1949 társulásokat Ezek számára a prioritás alapján a helyes név: Anomodonto-Isothecietum Lippmaa 1935 (Acta Inst. Hort. Univ. Tart., 4: 42 ’association à Anomodon longifolius et Isothecium myurum’).

2. Hilitzer (1925, Publ. Fac. Sci. Univ. Charles Prague, 41) egy- és ugyanazon publikáción belül közölt egy ’association à Parmelia furfuracea’-t (l. c. p. 122)-t, egy ’association à Parmelia physodes’-t (l. c. p. 107)-t, egy ’association à Cetraria glauca’-t (l. c. p. 132)-t, és egy ’association à Cetraria glauca et Ochrolechia androgyna’-t (l. c. p. 138); mindezeket Barkman (1958, l. c. p. 456) egyetlen asszociációba vonta össze, és ennek számára a Parmelietum furfuraceae Hilitzer 1925 nevet választotta, ami ebben az esetben az érvényes név.

26. §

A szubasszociáció helyzetének megváltoztatása

Ha egy szubasszociációt rangfokozatának megváltoztatása nélkül helyezünk át egy másik asszociációba, vagy ha más asszociációnév alá vonjuk rangjának megváltoztatása nélkül, akkor meg kell tartani epithetonját és nevezéktani típusát. Ha az epithetont nem tartották meg, akkor azt újra be kell vezetni. Tilos a név megtartása, illetve a név újrabevezetése, ha közben egy későbbi homoním keletkezett, vagy ha rendelkezésre áll egy még korábbi szubasszociáció-név, amelyet a korábbi kombinációban valamilyen okból nem tudtak alkalmazni. Ha a szubasszociáció tartalmazza az asszociációnév típusát, akkor két asszociáció összevonásának esete áll fenn, amelyre a 25. § alkalmazandó. Ha nem ez az eset áll fenn, és ha az asszociáció, amelybe az átsorolás történik, még nem lett szubasszociációkra felosztva, akkor egy második szubasszociáció is leírandó és elnevezendő (esetleg később), amely tartalmazza az asszociáció nevének típusát

A bazionímokat a 2 § b) pontja értelmében bibliográfiailag egyértelműen kell megadni. A bibliográfiai jellegű citációs hibák azonban egy új kombináció közlését nem érvénytelenítik.

Megjegyzés: 2002. január 1-je után az új kombináció csak abban az esetben érvényes, ha egyszersmind egy egyértelmű bibliográfiai utalás történik (2. §) a szubasszociáció origináldiagnózisára, és az új kombináció és a szerző neve után ki van téve a ’comb. nov.’ megjelölés (lásd 3. § i) pontját). A szerző citációjának meg kell felelnie az 50. §-nak.

27. §

Rangfokozat-változtatás

a) Asszociációnál magasabb rangfokozatú szüntaxonok rangváltozása: Ha egy alcsoportot (alsorozatot, alosztályt) csoportrangra (illetve sorozat- vagy osztályrangra) emelünk vagy megfordítva, akkor az eredeti diagnózis és típus változatlan marad. Az eredeti szerzőt az új név auktorneve előtt zárójelbe kell tenni (lásd 51. §-t).

1979. január 1-jétől kezdődően az új rangfokozatú nevet csupán a rangfokozatjező végződés megváltoztatásával képezzük, hacsak ez nem áll ellentétben más szabályokkal.

Példa:

Oberdorfer (1957, Süddeutsche Pflanzengesellschaften, Jena, p. 489) a Luzulo-Fagion Lohmeyer et Tüxen in Tüxen 1954 (Vegetatio, 5–6: 460) csoportot ’Luzulo-Fagion (Lohm. et Tx. 54) alcsoport’-tá minősítette vissza; ez utóbbit a szabályok értelmében Luzulo-Fagenion (Lohm. et Tüxen 1954) Oberdorfer 1957-nek kell nevezni.

b) Egy asszociációcsoportnak (-sorozatnak, -osztálynak) alcsoporttá (illetve alsorozattá, alosztállyá) való visszaminősítése esetén azonos rangfokozatú szüntaxonok egyesítése történik, és erre a 25. és 28. §-t kell alkalmazni.

c) Asszociáció rangfokozat-változása: Ha egy asszociációt szubasszociáció-rangra fokozunk le, az origináldiagnózis és a típus változatlan marad. Az új szubasszociációt be kell sorolni egy másik asszociáció alá, és az új szubasszociáció nevet érvényesen közölni kell. Egyidejűleg két azonos rangú szüntaxon összevonásra kerül és a 25. és 28. § alkalmazandó.

d) Szubasszociáció rangfokozat-változása: Ha egy szubasszociációt asszociáció rangra emelünk, az origináldiagnózis és a típus változatlan marad. Az eredeti szerző neve zárójelbe kerül az új név szerzőjének neve elé (lásd 51.§). Ha a szubasszociáció tartalmazza a típusát egy asszociációnévnek, akkor az ezen a rangon közölt legelső érvényes nevet kell használni. Ha ilyen név nem áll rendelkezésre, új nevet (nomen novum) kell alkotni (lásd 39. §).

Példa:

Royer (1991, Diss. Bot. 178:208) a Mesobrometum brachypodietosum Lacoste 1975 szubasszociációt asszociáció rangra emelte a Diantho pavonii-Brachy-podietum pinnati (Lacoste 1975) Royer 1991 néven. A név érvényesen közölt, annak ellenére, hogy a szubasszociáció felhasznált neve a Mesobrometum brachypodietosum Kuhn 1937-nek egy későbbi homonímja.

1. megjegyzés: Rangfokozat-változtatás csak fő és alkategóriák között lehetséges. Fő rangfokozatok közötti változtatás (pl. csoportot sorozattá emelni vagy fordítva, sorozatot csoporttá lefokozni) tilos.

2. megjegyzés: 2002. január 1-je után egy új rangfokozat nevének közlése csak akkor érvényes, ha egyértelmű utalás történik (lásd 26. §) az eredeti rangfokozat origináldiagnózisára és az új nevet a szerzőnév után kitett stat. nov. megjelölés kíséri.

28. §

Főrangú szüntaxonok helyzetének megváltoztatása

a) Ha egy asszociációcsoportot alcsoporttá fokozunk le, akkor azt egy másik csoport alá kell rendelni. Ha ezt a csoportot még addig nem tagolták fel alcsoportokra, automatikusan egy második alcsoport keletkezik, amely tartalmazza ennek a csoportnak az origináldiagnózisát vagy legalább a nevének nevezéktani típusát, s amelyet el kell nevezni és le kell írni. Az ily módon keletkezett második alcsoport nevének szerzője és az első érvényes közlés éve a szerzői idézés szabályai szerint történik (lásd 46. §).

1979. január 1-jétől kezdve a második alcsoportnak a nevét, amely a csoport típusát tartalmazza, csupán a rangfokozatot jelző végződés megváltoztatásával kell képezni, ha ez nem áll ellentétben egyéb szabályokkal. Az auktornév megjelölésére a 46. § előírásai vonatkoznak.

Azonos szabályok érvényesek azokra a rendekre és osztályokra is, amelyeket alrendekké, illetve alosztályokká fokoznak le.

b) Ha egy asszociációt fokozunk le szubasszociációvá, akkor ezt egy másik asszociáció alá kell besorolni (lásd 27. §). Ha ez az asszociáció még nem lett felosztva szubasszociációkra, akkor egy második szubasszociáció keletkezik, amely tartalmazza az asszociáció origináldiagnózisát vagy legalább a nevének nevezéktani típusát, amelyet le kell írni és el kell nevezni. Az ily módon keletkezett második szubasszociáció nevének szerzője és az első érvényes közlés éve a szerzői idézés szabályai szerint történik (lásd 46. §).

7. fejezet. Nevek és epithetumok elutasítása

29. §

A nevek és epithetumok elutasításának általános korlátai

a) Egy szüntaxon nevét nem szabad csupán csak azért elvetni vagy átjavítani, mert egy másik növény a nevezett szüntaxont jobban jellemzi, vagy mert a névadó növény a társulásnak csak egy vagy néhány alegységében vagy növényszociológiai felvételében fordul elő.

Példák:

1. A Sedo-Scleranthetalia Br.-Bl. 1955 nevet nem szabad elvetni és a Sempervivo-Sedetalia Th. Müller 1961 (Beitr. Naturk. Forsch. SW-Deutschl., 20: 115) névvel helyettesíteni, azért, mert a Sedum és Scleranthus név nem elég informatív (lásd Th. Müller l. c.)

2. A Portulacetum oleracei Felföldy 1942 (Acta Geobot. Hung. 5: 135. ‘Portulaca oleracea ass.’)-val szemben nem indokolt a Digitario-Portulacetum oleracei Tímár et Bodrogközy 1959 bevezetése.

3. Viszont: A Convolvulo-Agropyretum repentis Felföldy 1943 (Magy. Biol. Kut. Int. Munkái 15: 56. Tab. IV. ‘Agropyron repens-Convolvulus arvensis ass.’) nevet nem lehet elutasítani, – amint azt Mucina teszi (l. c. I. 198), – azon a címen, hogy ez az Agropyretum repentis Felföldy 1942 (l. c. 103. Tab. 3, ‘Agropyron repens ass’) név javított változata, mert két különböző növénytársulásról van szó.

4. Nem indokolt a Quercion petraeae Zólyomi et Jakucs 1957 (Ann. Mus. Nat. Hung. Hist. Nat. N. S. 8: 229) névvel szemben a Potentillo-Quercion petraeae Jakucs 1967 (Guide Intern. Geobot. Symp. Ungarn, Eger-Vácrátót, p. 77) név alkalmazása.

b) Kivételt képeznek azon szüntaxonok nevei, amelyeket 2002. január 1-je előtt közöltek oly módon, hogy egyetlen névadó növény sem tartozik a legfelső, a társulás szerkezetét meghatározó, domináns szinthez (pl. nincs fafaj egy erdőtársulás, nincs cserjefaj egy cserjés társulás, nincs törpecserje vagy lágyszárú növény egy törpecserjés vagy lágyszárú növénytársulás nevében), Ezeket illegitimnek kell tekinteni. A 2002. január 1-je után publikált ilyen nevek érvénytelen közlésnek minősülnek (lásd a 3. § k) pontját). A vegetáció szerkezetét meghatározó szintnek az számít, amelynek átlagos borítása meghaladja a 25%-ot (vagyis legalább 3-as értéket jelent a Br.-Br. A-D skálán)

Példa:

A Melicetum uniflorae Markgraf 1928 (Veröff. Geobot. Inst. Rübel Zürich, 4: 50 ‘Melica uniflora Assoziation.’) nevet – egy Melica uniflora-bükköserdő-asszociációra vonatkoztatva mint illegitimet – el kell vetni, mivel az asszociációnévben a domináns koronaszint egyetlen faja sem szerepel névadó taxonként.

c) Egy olyan új szüntaxonnév, amelynek origináldiagnózisában egy korábban publikált szüntaxon neve vagy legalább nevezéktani típusának legitim neve szerepel (akár csak a szinonímok között felsorolva), felesleges névnek (nomen superfluum) minősül, s ezért illegitim. Az ilyen név azonban természetesen nem felesleges, ha a korábbi névről utább kiderül, hogy illegitim.

Példa:

A Carpino-Prunetum Tüxen 1952 (Mitt. Geogr. Ges. Hamburg 50: 92) felesleges névként lett közölve a Pruno-Crataegetum Hueck 1931 (Beitr. Naturdenkmalpflege 14 [2]: 165 ‘Prunus spinosa-Crataegus-Assoziation’) helyett, amelyet a szerző a szinonímok között idéz.

30. §.

Nevek és epithetumok elutasításának különleges korlátai

Egy szüntaxon nevét, amelyet egy érvényesen közölt (legitim vagy illegitim) növénynévből képeztek, nem szabad csupán csak azért elvetni vagy helyesbíteni, mert az illető taxont ma más érvényes taxonómiai névvel illetik, kivéve akkor, ha a 44. vagy a 45. § kerül alkalmazásra.

Példák:

Nem megengedettek a következő változtatások: Az Epilobietalia angustifolii Tüxen 1950 (Mitt. Florist.-Sociol. Arbeitsgem., NF. 2: 165) Chamaenerietalia (vagy Chamerietalia) angustifoliira, a Scirpo-Phragmitetum W. Koch 1926 (Jahrb. St. Gall. Naturwiss. Ges., 61/2: 45, separ., ‘Scirpeto-Phragmitetum’) Schoenoplecto-Phragmitetumra, a Caricion canescenti-goodenowii Nordhagen 1937 (Bergens Mus. Årbok, 1936, Naturvidensk. R., 7: 22) a Caricion canescenti-fuscae-ra (pl. a Tüxen 1937, Mitt. Florist.-Soziol. Arbeitsgem. Niedersachsen, 3: 62-ben) vagy Caricion curto-nigraere (így Westhoff et den Held 1969, Plantengemeenschappen in Nederland, Zutphen, p. 198-nél).

Egy szubasszociáció-epitheton nem illegitim csupán csak azért, mert eredetileg egy illegitim asszociációnév alatt közölték. A prioritást kell figyelembe venni, ha ez az epithetum és a megfelelő új kombináció más szempontból megfelel a szabályoknak (vö. azonban a 4. § a) pontját).

Példa:

A Dentario enneaphylli-Fagetum impatientetosum (Hartmann et Jahn 1967) Moravec 1974 (Folia Geobot. Phytotax., 9: 118) névben a szubasszociáció-epithetum nem illegitim, és nem vethető el azért, mert eredetileg a Dentario enneaphylli-Abieti-Fagetum Hartmann et Jahn 1967 (Waldgesellschaften d. Mitteleurop. Gebirgsraumes ... Stuttgart, p. 408 ‘Dentario enneaphyllidis (Abieti-Fagetum’) illegitim asszociációnévvel összekapcsolva publikálták.

31. §

Homonímok elutasítása

Egy szüntaxon neve illegitim és el kell vetni, ha az egy későbbi homoním, azaz, ha pontosan úgy íródik, mint egy korábbi, érvényesen közölt, másik típusra alapozott (tehát más auktornevet viselő) név. Az újabb keletű homoním szüntaxonnév akkor is illegitim, és elvetendő, ha a régebbi homoním illegitim és ennek következtében elvetendő, vagy ha szüntaxonómiai okokból szünonímként tekinthető, továbbá ha nem ugyanarra a növényi taxonra vonatkozik, de homoním taxonnévből lett képezve.

1. megjegyzés: Pontosan azonos szüntaxon nevek akkor is homonímnak tekintendők, ha később lettek közölve eredeti szerző nélkül, vagy egy korábbi név szerzőjére való mindenfajta utalás nélkül (de lásd a 46J ajánlást).

2. megjegyzés: Azok a szüntaxon nevek, amelyek csak azért tűnnek azonosaknak (azonos hangzásúak), mert az eredeti közlésben fajepithetum nélkül publikálták őket, nem homonímok, amennyiben az eredeti diagnózisból kitűnik, hogy elnevezésük más fajokon alapszik. Ezeket a szüntaxonneveket a fajepitétumok odaillesztésével úgy kell kiegészíteni, hogy különbözzenek egymástól.

Példák:

1. A Caricetum davallianae Dutoit 1924 (Les Assoc. Végét. d. Sous-Alpes de Vevey, Lausanne, p. 24), a Caricetum davallianae Kulczyński 1928 (Bull. Int. Acad. Polon. Sci. et Lettres, Cl. Sci. Math.-Nat. B. [1927]: 162) és a Caricetum davallianae Klečka 1930 (Sbor. Výzk. Úst. Zemed. RCS, 52:87) nevek homonímok, mivel Kulczyński (1928) és Klečka (1930) nem hivatkoztak Dutoit-ra (1924), hanem mindig egy új asszociációt alkottak. Ezért Kulczyński 1928 és Klečka 1930 neveit – mint későbbi homonímokat – el kell vetni.

2. A Cardamino-Montion Br.-Bl. 1926 (Arvernia 2: 41) és a Cardamino-Montion Br.-Bl. 1926 in Westhoff Dijk and Passchier (1946, Overzicht der plantengemeeschappen in Nederland , 2nd ed. Amsterdam, p. 58) nem homonímok, mert a név korábbi szerzőjére utalás történik a szerzői idézeten keresztül.

3. A hazai társulásnevek közül ilyen homoním nevek a Hordeetum murini Felföldy 1942 a Hordeetum murini Libbert 1933-mal szemben, a Brometum tectorum Soó 1938 a Brometum tectorum Bojko 1934-gyel szemben, a Puccinellion limosae Klika et Vlach 1937 a Puccinellion limosae Soó 1933-mal szemben, az Orno-Quercetum Soó 1960 a Querco-Fraxinetum orni Klika 1938-cal szemben, a Carici acutiformis-Alnetum Soó 1963 a Carici acutiformis-Alnetum Scamoni 1935-tel szemben, a Salicion albae Tx. 1955, a Salicion albae Moor 1958 és a Salicion albae Müll. et Görs 1958 a Salicion albae Soó 1930-cal szemben, stb.

32. §

A homonímia különleges esetei

Különböző szüntaxonnevek, amelyek különböző típusokon alapulnak, homonímokként kezelendők, az alábbi esetekben:

a) Ha ortografikus variánsok. Ortografikus variánsok a jelen szabály értelmében azok a nevek, amelyek egymástól úgy különböznek, mint a a 41. § szerint javított név az eredeti névtől.

Példák:

Az ‘association à Carpinus betulus’ Issler 1924 (Asoc. Végét. d. Vosges Mérid., C. Colmar, p. 35) és a Carpinetum Klika 1928 (Bull. Int. Acad. Tchéque Sci., Cl. Math.-Nat.-Med., 29 [1928]: 24) nevek homonímokként kezelendők. Ugyanígy a Quercus robur-Carpinus betulus Ass. Klika 1931 és a Querco robori-Carpinetum Soó et Pócs 1957 szintén homonímok.

b) Ha a társulásnevet nevezéktanilag szünoním (vagyis azonos típusra épült) taxonnevekből képezték.

Példák:

Az ‘association à Hypnum cupressiforme’ Hilitzer 1925 (Publ. Fac. Sci. Univ. Charles Prague, 41: 180) és a Drepanietum filiformis Ochsner 1928 (Jahrb. St. Gall. Naturwiss. Ges., 63/2: 85) neveket homonímokként kezeljük. Ugyanilyen homonímok a Bolboschoenion maritimi Soó 1947 és a Scipion maritimi Dahl et Hadač 1941.

c) Ha az egyik nevet csupán a fajepitétumból, a másikat pedig a fajnév binomjából képezték (l. 14. § 2. bekezdés).

Példa: az ‘association à Isothecium myurum’ Hilitzer 1925 (Publ. Fac. Sci. Univ. Charles Prague, 41: 185) és a „Myuretum” Waldheim 1944 (Kungl. Sv. Vetensk. Akad. Avhandl. Naturskyddsär., 4: 126) neveket homonímokként kell kezelni.

d) Ha a kettős szüntaxon nevek, csak a felhasznált taxonnevek sorrendjében különböznek egymástól.

Példa:

Salix aurita-Frangula alnus Ass. R. Tx. 1937 és Frangulo-Salicetum auritae Doing 1952. Homoním társulásnevekként kezelendők.

33. §

Azonos korú homonímok

Ha homonímokat (l. 31. és 32. §) egyidejűleg két vagy több szüntaxonra közöltek, (azonos korú homonímok), akkor azt az első szerzőt kell követni, aki a nevek valamelyikét elfogadja és a másikat (vagy a többit) elveti, vagy pedig a többi homoním részére más neveket vezet be.

34. §

A szüntaxon nevek elvetésének különleges esetei

a) Egy név illegitim és el kell vetni, ha egy olyan epithetont tartalmaz, amely alanyesetben jelöl valamely földrajzi, ökológiai vagy morfológiai tulajdonságot, és amely nem a névadó taxontól átvett epitheton.

Példák:

A Fagetum sudeticum Preis (Natur u. Heimat, 9: 109), a Caricetum goodenowii montanum et collinum Kästner et Flössner 1933 (Pflanzengesellschaften des Erzgebirges, Moore, Dresden, p. 22), a Vaccinietum myrtilli subalpinum Sillinger 1933 (Monogr. Stud. Veg. Níz. Tater, Praha, p. 271), az Asplenietea rupestria Br.-Bl. in Meier et Braun-Blanquet 1934 (Prodrome des groupements végétaux. 2, Montpellier, p. 1, ‘Asplenietales rupestres’) nevek illegitimek és elvetendők. Ellenben a Riccietum rhenanae Knapp et Stoffers 1962 (Ber. Oberhess. Ges. Natur- u. Heilkunde Giessen, N. F. Naturwiss. Abt., 32: 119) név, amely a Riccia rhenana Lorb. fajnévből származik, és amelynek epithetonja ezért birtokos esetben áll, megengedhető.

Az elvetésre ítélt magyar társulásnevek legtöbbje ez alá a paragrafus alá esik, annak következtében, hogy a Soó-iskola a geográfiai szemlélet alapján különítette és nevezte el a társulásokat. Ezért valamennyi társulásnevünk, amelyek hungaricum, pannonicum, arrabonicum, continentale, danubiale, matricum, mecsekense, tibiscense, transdanubicum stb. elnevezést viselnek, valamennyien érvénytelen nevek. Ezeknek kettős névvel való ellátását Soó már 1971-ben elkezdte (Acta Bot. Acad. Sci. Hung. 17: 127–179), számosat Borhidi valamint Borhidi et Kevey hajtott végre (1996 in Borhidi: Critical revision of the Hungarian plant communities Univ. Pécs 7–138). Kivételt képeznek azok a társulásnevek, ahol a geográfiai név a társulás névadó fajának neve, és ilyenkor természetesen birtokos esetben áll. Pl. Seslerietum budensis Zólyomi 1958.

b) Illegitimek a főrangfokozatokat megjelölő Eu-val képzett nevek, és ezért el kell vetni őket.

Példa:

Az Eu-Fagion Klika in Klika et Novák 1941 (Praktikum Rostl. Sociol., Podoznal., Klimatol., Ekol., Praha, p. 67) illegitim név, mert az eredeti közlésben asszociációcsoportot jelöl.

c) Azok a nevek, amelyek nem felelnek meg a 10. és 13. § előírásainak, mert kettőnél több (szubasszociáció esetében egynél több) tudományos taxonnévből állnak, illegitimek és elvetendők (lásd az ott felsorolt példákat).

d) Illegitimek azok a nevek, amelyek a társulást alkotó fajok valamilyen morfológiai vagy ökológiai tulajdonságára utalnak, de nem a faji epithetumból lettek képezve.

Példa:

Illegitim név a Parmelietum cervicorniformis Duvigneaud 1942 (Bull. Soc. Roy. Bot. Belg., 74: 47) is, mivel ilyen fajnév, hogy Parmelia cervicorniformis, nem létezik. (A névvel azt akarta a szerző kifejezni, hogy az asszociációt szarvasagancs alakú telepekkel rendelkező Parmelia-fajok alkotják).

Megjegyzés: Olyan neveket, amelyek mind faji, mind pedig faj alatti epithetumot is tartalmaznak, nem szabad elvetni, hanem ki kell javítani úgy, hogy csak az infraspecifikus taxonnév maradjon meg – a 10. § értelmében.

35. §

Szüntaxonok kettős nevének elvetését szabályozó feltételek

Az a kettős név, amely két olyan növény nevének összetételéből keletkezett, amelyek mindegyike a legközelebbi alárendelt főkategória rangfokozatához kötődik (s ez a magas rangú szüntaxon origináldiagnózisában szerepel), a szüntaxon felosztása esetén egyik utódszüntaxon részére sem tartható fenn érvényes névként.

Példa:

A Molinio-Arrhenatheretea Tüxen 1937 (Mitt. Florist.-Soziol. Arbeitsgem. Niedersachsen, 3: 73, ‘Molinieto-Arrhenatheretales’) osztály origináldiagnózisában tartalmazta mind a Molinietalia W. Koch 1926, mind pedig az Arrhenatheretalia Pawlowski 1928 rendeket. Ha ezt az osztályt úgy bontjuk szét, hogy a Molinietaliát és az Arrhenatheretaliát is egy-egy másik osztályhoz soroljuk, akkor a Molinio-Arrhenatheretea dupla nevet egyik újonnan keletkezett osztály számára sem lehet megtartani. Ugyanez a helyzet áll elő a belföldi kontinentális szikeseket összefoglaló osztály, a Puccinellio-Salicornietea TŢopa 1939 szétbontásakor (lásd Moravec et al. 1983, 1995).

36. §

A bizonytalan vagy kétértelmű név, nomen ambiguum

El kell vetni azt a nevet, amelyet korábbi téves értelmezés vagy eltérő emendációk következtében – vagy más okból – oly gyakran használtak téves, a típust kizáró értelmezésben, hogy eredeti értelmében való használata, illetve újra bevezetése állandó félreértésekre adna alkalmat (nomen ambiguum).

Mivel a nomen ambiguum fogalom megítélése szükségszerűen szubjektív, ezért valamely névnek ezen paragrafus alapján történő elvetését a nomina ambigua rejicienda publikálásával a Nómenklatúra Bizottság szabályozza.

Amíg ezek a nevek nem lettek közölve, az elvetésre irányuló javaslat provizórikus marad (nomen ambiguum rejiciendum propositum, ‘nom. amb. rejic. propos.’). Mind az elfogadott, mind a elutasított nomina ambigua javaslatok a kód függelékének III. részében foglaltatnak.

1. megjegyzés: Ennek a paragrafusnak az alkalmazásával nagyon óvatosan kell bánni. Ha az első társulásnév leírása eléggé homoton cönológiai anyagra épült, akkor a nevet nem kell elvetni. Mucina (l. c.) számos Felföldy által leírt társulást minősít és utasít el eme paragrafus alapján – bizonyíthatóan jogosulatlanul (lásd Borhidi: Critical revision of the Hungarian plant communities, Univ. Pécs, 1996).

2. megjegyzés: A kód egyik gyengéje, hogy a 29. és 36. § együttes alkalmazásával nagyon sok érvényes társulásnevet lehet „hidegre tenni”, amint azt Mucina és társai többször is megteszik. Pl. az Agropyretum repentis Felföldy 1942 Mucina szerint nomen ambiguum (36. §), a Convolvulo-Agropyretum repentis Felföldy 1943 pedig mint az előző társulás javított neve a 29. § alapján kerül elvetésre. A valóság ezzel szemben az, hogy mindkét társulás leírása korrekt és el kell fogadni. Az ilyen önkényeskedések nem használnak a kód elfogadásának és elterjedésének, aláássák a jogszerűségbe vetett bizalmat. Ha ui. én egy érvényes társulásnevet konzekvensen más értelemben használok, mint az origináldiagnózis, akkor az előbb-utóbb nomen ambiguum lesz, és ezáltal eliminálható. Mucina pl. nomen ambiguumnak minősíti a Cynodontetum dactylidis Felföldy 1942-t, és az Agropyretum repentis Felföldy 1942-t, holott ezek közül csak az első minősíthető nomen dubium-nak, az utóbbi nem (vö. Borhidi 1996). Nyilvánvalóan nomen ambiguumok olyan régi, nem differenciált nevek, mint Bidentetum tripartiti Koch 1926, Molinietum coeruleae Koch 1926, Alnetum glutinosae auct., Querceto-Carpinetum auct., Querco petraeae-Carpinetum Soó et Pócs 1957, Querco robori-Carpinetum Soó 1928, Soó et Pócs 1957.

36A ajánlás

Az NB munkájának megkönnyítése és meggyorsítása érdekében a nomina ambigua rejicienda ügyeket illetően, a szerzők kéretnek, hogy javaslataikról egy másolatot az elutasítás okainak kifejtésével együtt juttassanak el az illetékes Különbizottsághoz.

37. §

A nomen dubium elutasítása

Egy asszociáció vagy szubasszociáció neve elvethető, ha a leírás alapját képező típusfelvétel oly mértékben elégtelennek vagy komplexnek bizonyul, hogy egy ma készült asszociáció- vagy szubasszociáció-felvétellel való összevetése lehetetlennek tűnik (nomen dubium) (lásd a 16. §-t is).

Megjegyzés: Ez az eset különösen akkor fordulhat elő, ha a leírás alapjául nem egyedi felvételek, hanem szintetikus lista szolgál, amelybe több társulás felvételei is bekerülhetnek.

Példa:

Ilyen ok miatt tekintjük nomen dubiumnak a Salicetum cinereae Zólyomi 1931-et, mert annak listájában a Calamagrosti-Salicetum cinereae és a Saliceto cinereae-Sphagnetum – főleg az utóbbi – felvételei egyaránt benne foglaltatnak. Később Zólyomi (1934) ugyanezt a nevet csak a Calamagrosti-Salicetum cinereae társulásra használja, s ezáltal a korábbi név automatikusan nomen dubiummá válik.

38. §

Magas rangú szüntaxon nevének elvetése nomen dubium alapján

Nomen dubiumként el kell vetni annak az asszociáció feletti szüntaxonnak a nevét, amelynél a rá jellemző, legközelebbi alárendelt tipikus szüntaxon neve nomen dubiumnak tekintendő.

Megjegyzés: Mucina ezen az alapon veti el a Lolion perennis Felföldy 1942 asszociációcsoport-nevet. Mint fentebb (36. cikkely) láttuk, valószínűleg hibásan. Ha konzekvensek akarnánk lenni, ugyanezen az alapon a Molion coeruleae Koch 1926-ot is el kellene vetni, holott nem tesszük.

39. §

Az elutasított név helyettesítése

a) Valamely név elvetésekor a szüntaxon részére a rá vonatkozó legközvetlenebbül utána publikált, a szabályoknak megfelelően adott, azonos rangú nevet kell adoptálni. Ha ilyen név nem áll rendelkezésre, új nevet kell képezni. Az új név (nomen novum) kifejezetten az elutasított név helyettesítése céljából kerül közlésre annak típusa alapján, ha az elutasítás a 29. § b) pontja. és/vagy a 31., 34. vagy 36. §-ok alapján történt. Prioritás kérdésében a nomen novum érvényes közlésének az időpontja a mérvadó. Idézéskor a nomen novumnál a szerző neve előtt az eredeti auktor nevét és a közlés dátumát zárójelben fel kell tüntetni.

Példák:

1. A Fagetum sudeticum Preis 1938 nevet a 34. § alapján el kell vetni; az asszociáció helyett a legújabb és a szabályoknak megfelelő név a Dentario enneaphylli-Fagetum Oberd. ex W. et A. Matuszkiewicz 1960 (Acta Soc. Bot. Polon., 29: 523 ‘Dentario enneaphyllidis-Fagetum’ Oberdorfer 1947 hibásan, helyesen: 1957) – a ‘Dentario enneaphyllidis-Fagetum’ nevet Oberdorfer nem publikálta érvényesen (lásd 3. § a) pontját), azonban W. et A. Matuszkiewicz (l. c.) érvényesítették.

2. A nyírségi Brometum tectorum Soó 1938 non Bojko 1934 név elvetendő a 31. § alapján mint későbbi homoním. Új neve: Bassio laniflorae-Brometum tectorum (Soó 1938) Borhidi 1996.

3. A Duna–Tisza közi Festuco-Quercetum danubiale Soó 1958 név elvetendő a 34. § értelmében, mint földrajzi epithetont tartalmazó név. Új neve: Populo canescentis-Quercetum roboris (Hargitai 1940) Borhidi 1996.

b) 2001. január 1-je után a helyettesített nevet egyértelműen idézni kell teljes szerzői citátummal és irodalmi hivatkozással. Ha a név éppen csak tipizálva lett, akkor ennek pontos irodalmi idézete citálandó.

c) Ha egy nevet kifejezetten egy nomen dubium eltüntetése céljából, pótlásként publikálunk (37. és 38. §), akkor azt új típus alapján kell leírni. Ebben az esetben ez nem jelent nomen novumot, hanem egy új szüntaxon nevét.

Példa:

A Salicetum cinereae Zólyomi 1931 helyettesítésére két új érvényes asszociáció nevet is publikáltak: a Calamagrosti-Salicetum cinereae Soó et Zólyomi in Soó 1955, és a Salici cinereae-Sphagnetum recurvi (Zólyomi 1934) Soó 1955-öt.

39A ajánlás

Ne közöljön le senki nomen novumot olyan – a 29. § 2. bekezdése vagy a 31., 34. § vagy a 36. § értelmében – elvetett név helyett, amelynek szerzője még él, anélkül, hogy őt erről ne informálnánk, megadva neki a lehetőséget, hogy a nomen novumot ő közölje.

Megjegyzés: Ennek az ajánlásnak úgy tehetünk eleget, hogy pl. az eredeti szerző nevében, annak hozzájárulásával publikáljuk az új nevet: Pl.: Hordeetum murini Felföldy 1942 non Libbert 1933 (31. cikkely) = Polygono arenastri-Hordeetum murini Felföldy ex Borhidi 1996, nom. nov. vagy Querceto-Carpinetum transdanubicum Csapody 1964 (34. §) = Cyclamini purpurascentis-Carpinetum Csapody ex Borhidi et Kevey 1996, nom. nov.

8. fejezet. A nevek helyesbítése, kiigazítása

40. §

Szüntaxonnevek megtartása és helyesbítése

a) A név eredeti formáját (lásd V. definíciót) változatlanul kell meghagyni, kivéve ha azt a 41–45. §-ok szabályai szerint ki kell igazítanunk, vagy sajtóhibát kell kijavítanunk.

Megjegyzés: Ez a szabályozás nem akadályozza a 10C ajánlás szellemében történő fajepitheton hozzáillesztését.

b) Valamely név kiigazításakor a típust és az auktort mindig változatlanul meg kell tartani (lásd a 48. §-t). A javított név dátumaként mindig az eredeti név prioritása érvényes, kivéve, ha a 43. vagy 45. § értelmében történt korrekció következtében egy érvényesen közölt szüntaxonnév későbbi homonímja keletkeznék.

41. §

Szüntaxon nevek helyesbítésének különleges esetei

Ortográfiai, azaz íráshelyességi javítások: Egy szüntaxon nevét ki kell igazítani:

a) Ha a benne foglalt taxonnevek ortográfiailag hibásak.

Példa:

A Festucion vallesiacae Klika 1931 (Beih. Bot. Centralbl. 47/2: 376) nevet Festucion valesiacae Klika 1931 névre kell kijavítani.

b) Ha a szüntaxon név képzése nem felel meg a 10. és 11. §-ban (vö. azonban a 3. e) és 3. h) bekezdésekkel) megadott ortográfiai szabályoknak (hibás szótő, hibás birtokos eset vagy hiányzó kötőhang, -eto- használata a kötőhang helyett, -ion végződés egy alcsoportnál, -etales vagy -inea egy osztálynál, Potamogeton- szótő a Potam- helyett stb.).

Megjegyzés: Ha az asszociációnév képzése két változatlanul hagyott növénynévből történt (lásd 14. §), a 10. § b) pontját is figyelembe kell venni.

Példák:

A következő helyesbítések szükségesek: az association a Carex buxbaumii Issler 1932 (Les Prairies non Fumées ..., Colmar, p. 14) nevet Caricetum buxbaumii Issler 1932-re, a Sparganium angustifolium – Sphagnum obesum – Ass. Tüxen 1937 (Mitt. Flor.-soz. Arb.-Gem. Niedersachsen, 3: 43) nevet Sparganio angustifolii-Sphagnetum obesi Tüxen 1937-re, az Ericetum tetralicis subass. v. Succisa pratensis Tüxen 1937 (l. c. p. 112) nevet Ericetum tetralicis succisetosum pratensis Tüxen 1937-re, a Seslerieto-Semperviretum Beger 1922 (Jahresber. Naturforsch. Ges. Graubündens, 1921–1922: 112, separ) nevet Seslerio-Caricetum sempervirentis Beger 1922-re, a Personato-Petasitetum Oberdorfer 1957 (Süddeutsche Pflanzenges., Jena p. 201) nevet Carduo personatae-Petasitetum Oberdorfer 1957-re, a Rhodoreto-Vaccinietum mugetosum Br.-Bl. in Br.-Bl. Sissingh et Vlieger 1939 (Prodr. 6, p. 40) nevet Rhodoreto-Vaccinetum pinetosum mugo Br.-Bl. in Braun-Blanquet, Sissingh et Vlieger 1939-re, a Carpinetion Issler 1931 (Bull. Soc. Bot. France, 73 (1926), Sess. Extraord. p. 83) nevet Carpinion Issler 1931-re, a Molinieto-Arrhenatheretales Tüxen 1937 (l. c. p. 73) Molinio-Arrhenatheretea Tüxen 1937-re, a Convolvuletalia sepii Tüxen 1950 (Mitt. Flor.-soc. Arb.-Gem., NF. 2: 160) Convolvuletalia sepium Tüxen 1950-re.

c) Ha a név egy része zárójelben van, a zárójelet el kell hagyni.

Példa:

A ’Deschampsio-Brometum (racemosi)’ Oberdorfer 1957 (Süddeutsche Pflanzenges., Jena, p. 191) nevet Deschampsio-Brometum racemosi Oberdorfer 1957-re kell kijavítani.

d) A Ruderetót Ruderalira kell ortográfiailag helyesbíteni.

42. §

Nevek megfordítása

Nomina inversa: ha az origináldiagnózisban (vagy legalább a nevezéktani típusban) egy nevet nem a 10. § b) pontja szerint képeztek, ajánlható az NB-nek a taxonnevek sorrendjének helyesbítése. A nevek megfordítása mindaddig megelőlegezetten közölt (nomen inversum propositum’nom. invers. propos.’), amíg az NB azt nem igazolja és elfogadja vagy elveti. A végleges döntést a nomina inversa, illetve a nomina inversa rejiciendáról bizottság nyilvánosságra hozza, és beosztja a kód IV. számú függelékébe. A publikáció után a felcserélt név használata kötelezővé válik.

42A ajánlás

Az NB munkájának megkönnyítése és meggyorsítása érdekében a nomina inversa ügyeket illetően a szerzők kéretnek, hogy javaslataikról egy másolatot juttassanak el az illetékes Különbizottsághoz.

43. §

Taxonómiai hibákból adódó nevek helyesbítése

Taxonómiai hibák okozta korrekciók: egy szüntaxon nevét helyesbíteni kell, ha bizonyítható, hogy a szüntaxon neve (valamelyik) névadó növény hibás meghatározásán alapszik. E paragrafus értelmében téves meghatározás forog fenn akkor is, ha szerző a szüntaxon nevéül azért használt hibás taxonnevet, mert azt a taxonómiai határozó irodalomban téves értelemben (azaz a taxonnév nómenklatúrai típusával nem megegyezően) használták. Taxonómiai hiba javításának oka forog fenn akkor is, ha egy faji aggregátumot (fajkomplexet) egy szűkebb értelemben meghatározott faj nevével helyettesítünk. A javított név szerzőjének megjelölése a 48. § szerint történik.

2002. január 1-je után a név javítása esetén az új név után ki kell tenni a ’nom. corr. hoc loco’ szavakat a szerzőnév után, egyértelműen utalva az eredeti név érvényes közlésére.

Tilos az ilyen javítás, ha általa egy régebbi érvényes névből egy későbbi homoním keletkezik. Az ilyen szüntaxonra az azonos rangon időben legközelebb közölt nevet kell adoptálni a szabályok szerint, a javítandó név helyettesítésére. Ha ilyen nem áll rendelkezésre, akkor új nevet (nomen novum, lásd 39. §) kell alkotni a kód szabályai szerint.

Példák:

1. A Medicagini marinae-Stachyetum spinosae Géhu, Costa, Biondi, Géhu-Franck et Arnold 1988 (Ecol. Médit. 13: 99) nevet át kell javítani Medicagini marinae-Centaureetum spinosaera, mivel a név a Centaurea spinosa és nem a Stachys spinosa fajra lett alapozva. (Géhu 1992, Doc. Phytosociol. N. S. 13: 30). Nem megengedett viszont új név alkotása (’Timbro capitati-Centaureetum spinosae’ Géhu 1992 l. c. 31) a javítandó név helyettesítésére (29. §), vagy egy új nevezéktani típus kiválasztása (18. §).

2. Rübel (1911, Bot. Jahrb. Syst. 47: 181) leírta a ’Festucetum variae’-társulást (eredeti formájában ’Varietum’ néven). Ebben az esetben a Bernina-hágón előforduló Festuca varia agg., amely az origináldiagnózisban szerepel, valójában nem F. varia, hanem F. scabriculmis (Hackel) K. Richter. Ezért a Festucetum variae Rübel 1911 javításra került a következő formában: Festucetum scabriculmis Rübel 1911 corr. Theurillat 1989 (Saussurea 20: 74).

3. Rivas-Martinez (1970, An. Inst. Bot. Cavanilles 27: 151) leírt egy asszociációt Cytiso-Genistetum cinerascentis néven Cytisus purgansszal. Később kiderült, hogy a Cytisus oromediterraneus Rivas-Martinez, Diaz, Fernándo Prieto, Loidi et Penas fajról van szó, és nem a Cytisus purgans (L.)Boiss.-ről. Ezért Rivas-Martinez és Canto (1987 Lazaroa 7: 24) javította a nevet ’Genisto cinerascenti-Cytisetum oromediterranei’-re, de egy illegitim névcserével. A társulás neve helyesen: Cytiso oromediterranei-Genistetum cinerascentis Rivas-Martinez 1970 corr. Rivas-Martinez et Canto 1987.

4. Számos szüntaxon tartalmazza névadó taxonként a Sesleria caerulea (L.) Ard.-ot, amely Sesleria albicans Kit.-re javítandó; pl. a Seslerion caeruleae Br.-Bl in Braun-Blanquet et Jenny 1926 helyesbítést nyert Seslerion albicantis Br.-Bl. in Braun-Blanquet et Jenny 1926 corr. Oberdorfer 1983-ra (Pflanzensoziologische Exkursionsflora, 5th Ed. Stuttgart, p. 42. Ez a korrekció azon a feltevésen alapszik, hogy a S. caerulea bazionímja (Cynosurus caeruleus L.) nedves termőhelyek növényére vonatkozik, nem pedig egy mészkősziklákon élő taxonra, amelyre a S. albicans lenne a helyes név. Mégis, mivel a Cynosurus caeruleus L. lektotipifikációja a mészkövön élő taxonra vonatkoztatva történt meg (Rauschert, Feddes Repert. 79: 412, 1969), a S. caerulea-ra alapozott szüntaxon neveket nem kell javítani.

5. Hasonló módon történt névjavítások a hazai cönológiai irodalomban: Fraxino-Ulmetum Soó in Aszód 1935 = Fraxino pannonicae-Ulmetum Soó in Aszód 1935 corr. Soó 1963, Euphorbio supinae-Polygonetum avicularis Ubrizsy 1974 = Euphorbio supinae-Polygonetum arenastri Ubrizsy 1974 corr. Borhidi 1996, Peucedano-Asteretum punctati Soó 1947 = Peucedano officinalis-Asteretum sedifolii Soó 1947 corr. Borhidi 1996, Stachyo annuae-Setarietum glaucae Felföldy 1942 = Stachyo annuae-Setarietum pumilae Felföldy 1942 corr. Mucina 1993, Salicornion herbaceae Soó 1933 = Salicornion prostratae Soó 1933 corr. Borhidi 1996.

43A ajánlás

Mielőtt egy szűkebb értelmezésű faj nevét egy szüntaxon nevének javítására felhasználnánk, ajánlatos több aktuálisan futó flóraműben meggyőződni arról, hogy a kérdéses taxont valóban fajnak tekintik, vagyis hogy az illető taxon nem különböző rangokon van-e tárgyalva, esetleg egyáltalán nem elismert. Ha a különböző flórákban az illető taxon megítélése eltérő, a szerzők ne folytassák a javítást.

44. §

Nevek helyesbítése a taxonnevek homonímiája miatt

Taxonhomonímia miatt indokolt korrekciók: Valamely szüntaxon nevét helyesbíteni kell, ha olyan taxonnévből lett képezve, amelyet későbbi homonímként elvetnek. A kiigazításnál ugyanazon növénytaxonnak nem-homoním nevét kell használni. Amennyiben több nem-homoním taxonnév áll rendelkezésre, az első választást kell elfogadni.

Ha csak olyan nem-homoním nevek állnak rendelkezésre, amelyekkel egy – minden egyéb szabálynak megfelelő – szüntaxonnév képzése nem lehetséges, akkor a szüntaxon számára egy nomen novumot kell megállapítani (vö. 39. §), amelyet egy másik taxon nevéből képeztek. A javított név szerzőjének idézése a 48. § szerint történik.

Példák:

1. Az Isoëto setacei-Peplidetum hispidulae Br.-Bl. 1936 (Bull. Soc. Études Sci. Nat. Nimes, 47 [1930–1935]: 17, separ.) ’Ass. á Isoëtes setaceum et Peplis hispidula’) név az Isoëtes setaceum Bosc ex Delileből lett levezetve, amelyet mint az Isoëtes setaceum Lam. későbbi homonímját elvetünk. Mivel annak a kérdéses faj megjelölésére egyébként csupán az Isoëtes delilei Rothm. név áll rendelkezésére, a szüntaxont helyesen Isoëto delilei-Peplidetum hispidulae Br.-Bl. 1936 nom. corr.-nak kell nevezni, akkor is, ha az Isoëtes setacea Bosc et Delile és az Isoëtes delilei azonos fajnak tekintendő.

2. Az Androsacion multiflorae Br.-Bl. in Braun-Blanquet et Jenny 1926 (Denkschr. Schweiz. Naturf. Ges. 63: 190) és az Androsacetalia multiflorae Br.-Bl. in Meier et Braun-Blanquet 1934 (Prodrome des groupements végétaux 2, Montpellier, p. 33) nevek az Androsace multiflora Moretti 1822 taxonnévből lettek levezetve, amely név el lett utasítva, mint a korábbi A. multiflora Lam. későbbi homonímja. Ezért a szüntaxon nevét helyesbíteni kellett. Braun-Blanquet (1948, Végétation alpine des Pyrénées Orientales, Barcelona, p. 35) helyesbítette a nevet, először használva az Androsace vandellii (Turra) Chiov. 1919 nevet a fenti szüntaxonokra Androsacion vandellii Br.-Bl. in Braun-Blanquet et Jenny 1926 nom. corr. és Androsacetalia vandellii Br.-Bl. in Meier et Braun-Blanquet 1934 nom. corr. nevekre, amelyeket ilyen formában kell használni.

45. §

Szüntaxonnevek hozzáigazítása a taxonómiai nevezéktanhoz

Nomina mutata: azon szüntaxon nevét, amelyet egy olyan taxonnév alapján képeztek, amelyet a legfontosabb taxonómiai és florisztikai irodalomban az utóbbi 20 évben nem használtak vagy csak szinonímként idéztek, a megfelelő indoklással kiigazításra lehet ajánlani a Nómenklatúra Bizottságnak (NB), hogy az megfeleljen az aktuális taxonómiai nevezéktannak. A bizottság közli a kiigazított nevet (nomen mutatum) a szüntaxon eredeti szerzőnevének megtartásával. A nomen mutatum mindaddig megelőlegezett marad (nomen mutatum propositum ’nom. mut. propos.), amíg az NB nem közli a javaslat elfogadását vagy elutasítását. Az elfogadott, illetve az elutasított nomina mutata bekerül a kód V. számú függelékébe.

Tilos a helyesbítés, ha ebből egy korábban érvényesen közölt szüntaxonnév későbbi homonímja keletkezik. Ilyen esetben a szüntaxonnak legközelebbi később adott nevét kell a kód értelmében elfogadni a javítandó név helyettesítésére. Amennyiben ilyen név nem áll rendelkezésre, új nevet (nomen novum, lásd 39. §) kell alkotni a kód értelmében.

45A ajánlás

Az NB munkájának megkönnyítése és meggyorsítása érdekében a nomina mutata proposita ügyeket illetően, a szerzők kéretnek, hogy javaslataikról egy másolatot juttassanak el a megfelelő indoklással az illetékes Különbizottsághoz.

9. fejezet. A szerzői név (auktorcitátum)

46. §

A név szerzője és az érvényes közlés éve

Ahhoz, hogy egy szüntaxon neve pontos és teljes legyen, idézni kell a szerző(k) nevét (neveit), aki(k) a szüntaxon nevét először érvényesen közölte (közölték) vagy érvényesítette(ék), valamint a közlés (illetve érvényesítés) évszámát – az ún. auktorcitátumot (lásd a XII. definíciót). Bizonyos esetekben a szerzői nevet ki kell egészíteni a 48–51. terjedő §-ok értelmében.

A kódban „auktorcitátum” kifejezésen a szerző(k) nevének megjelölését és azt követően a szüntaxon nevének érvényes közlési évét értjük.

46A ajánlás

Minden egyes szüntaxon nevét minden publikációban legalább egyszer auktorcitátummal kellene idézni.

46B ajánlás

Az auktorcitátumban a szerző nevét rövidített formában is meg lehet adni, amennyiben így is egyértelműen jelzi a szerző személyét. Azonos nevű szerzők nevének megkülönböztetésénél azt a szerzőt, aki legkorábban közölt ezen a néven, nem különböztetjük meg a keresztnevének kezdőbetűjével, viszont az összes későbbi szerző nevénél a keresztnév kezdőbetűjét ki kell tenni.

Példák:

A ’Braun-Blanquet’ (rövidítve ’Br.-Bl.’) és ’Tüxen’ (rövidítve ’Tx.’) nevek, illetve rövidítések Josias Braun-Blanquet-t és Reinhold Tüxen nevét jelentik, viszont a ’G. Braun-Blanquet’ és ’J. Tüxen’ nevek Gabrielle Braun-Blanquet, illetve Jes Tüxen szerzői nevei.

46C ajánlás

Amennyiben egy szüntaxon neve és szerzője az általa megadott, kielégítő eredeti diagnózissal együtt egy másik szerző művében került közlésre, akkor bibliográfiai okokból annak a szerzőnek nevét, aki a szabad helyet a közlésre rendelkezésre bocsátotta, az „in” szócskával együtt a (másik) szerzőnek – aki a nevet képezte és a diagnózist felállította – a neve mögé ki kell írni, és a közlés évszáma előtt pótlólag meg kell adni.

Példák:

1. Preslietum cervinae Br.-Bl. in Moor 1937 (Prodrome des groupements végétaux. 4, Leiden, p. 23).

2. Alysso-Sedion Oberdorfer et Th. Müller in Th. Müller 1961 (Beitr. Naturk. Forsch. SW-Deutschl., 20: 116).

3. Fraxino-Ulmetum Soó in Aszód 1935 (Tisia I/1 Sep p. 23).

4. Helleboro odori-Fagetum Soó et Borhidi in Soó 1962 (Acta Bot. Acad. Sci. Hung. 8: 356).

5. Aremonio-Fagion Borhidi in Török, Podani et Borhidi. 1989 (Vegetatio 81: 180).

46D ajánlás

Ha egy szüntaxon nevét valamely szerző ajánlotta, de kielégítő origináldiagnózis hiánya miatt (2. § nomen nudum), vagy az origináldiagnózisban a névadó taxon hiánya miatt, (3f. §), vagy csupán szinonímként való említése miatt (3a. §) nem került érvényes közlésre, később azonban egy másik szerző érvényesen közölte, és azt az első szerzőnek ajánlotta vagy tulajdonította (6. §); az érvényesítés a szüntaxon nevének érvényes közlése útján történik, a kielégítő origináldiagnózissal, amely tartalmazza a névadó taxon(oka)t, vagy egy egyértelmű utalással egy ilyen érvényes közlésre, vagy úgy, hogy a szüntaxon neve helyesbített névként közölve lett (nem csak szinonímként). Ilyenkor a helyes auktornév a validáló szerző neve. Ajánlott azonban az első szerző nevét, akinek a szüntaxon nevét tulajdonítják, a validáló szerző neve elé (évszám nélkül) kitenni és az ’ex’ szócskával kiegészíteni.

Példák:

1. A Triseto-Polygonion bistortae Br.-Bl. et Tüxen 1943 (St. Int. Géobot. Médit. et Alp. 84: 8) nevet nomen nudumként közölték. Marschall (1947, Die Goldhaferwiesen d. Schweiz, Bern) érvényesítette ezt a nevet a saját maga alkotta origináldiagnózissal kiegészítve (karakterfajok – l. c. p. 119) és a csoportnak alárendelt asszociáció érvényesen közölt nevére vonatkozó bibliográfiai utalással (Trisetum flavescentis Beger 1922 – l. c. p. 105–106). Ajánlott (tehát), hogy a Triseto-Polygonion bistortae auktorcitátuma Br.-Bl. et Tüxen ex Marschall 1947 legyen, és ne csupán Triseto-Polygonion bistortae Marschall 1947.

2. Hasonló meggondolásból idézi Borhidi (1996) a következő auktorneveket az alábbi formában: Camphorosmetum annuae Rapaics ex Soó 1933, Puccinellietum limosae Rapaics ex Soó 1933, Heleochloetum alopecuroidis Rapaics ex Ubrizsy 1948, Beckmannietum eruciformis Rapaics ex Soó 1933 stb.

46E ajánlás

Ha egy nomen nudumra hivatkozunk (azaz olyan szüntaxonnévre, amely nem lett kielégítő origináldiagnózissal vagy ilyenre való egyértelmű hivatkozással közölve, lásd a 2. § b) pontját), a ’nom. nud.’ rövidítést ki kell melléje tenni.

Ha egy nem ténylegesen közölt szüntaxonnevet idézünk (vagyis nem az 1. § értelmében közölt nevet), akkor utána a ’nom. ined.’ (nomen ineditum) rövidítést ajánlatos kitenni.

46F ajánlás

A ’pro syn.(pro synonymo) rövidítést olyan névre való hivatkozásnál kell használni, amelyet eredetileg szinonímként közöltek.

46G ajánlás

Valamely szubasszociáció helyzet- vagy rangváltoztatásának első érvényes közlésekor (lásd 26. §) az eredeti kombináció zárójelbe tett auktorcitátuma és az azt követő új kombináció auktorcitátuma (lásd 50. §) után a ’comb. nov.’ (combinatio nova) rövidítést kell odaírni, feltéve, hogy az eredeti kombináció típusát megtartjuk.

46H ajánlás

Egy szüntaxon rangváltozásának első tényleges közlésekor (lásd 27. és 28. §) ezt a ’stat. nov’ (status novus) rövidítéssel kell jelezni, amelyet a szüntaxonnév új rangja és auktorcitátuma után kell kitenni.

46I ajánlás

Ha a szinonímok között egy későbbi homonímot citálunk (lásd 31–32. §), akkor annak auktorcitátumát a ’non’ vagy ’nec’ szócskának kell követnie, és ezután kell a régebbi homonímot és annak auktorcitátumát írni.

46J ajánlás

Pszeudonímokat (azaz: olyan szüntaxonneveket, amelyeket az eredeti szerzőnévvel vagy arra való hivatkozással idéznek, de a későbbi szerzők tévesen használják (lásd a X. definíciót), nem kell felvenni a szünonímok közé, hanem külön kell feltüntetni őket. Egy hibás taxonnevet a tévesen idéző szerzővel (és a közlés évével együtt) kövesse a ’sensu’ szócska, az erederti szerző neve helyett. Ezt követi a ’non’ szócska után az eredeti auktorcitátum. Ha a téves használat sok szerzőnél fordul elő, akkor a tévesen használt nevet az ’auct. non’ (auctorum non) rövidítéssel kell megjelölni a helytelenül használó szerzők nevének felsorolása helyett.

Egy pszeudonímot helyettesítő név érvényes közlését a 2–9. § szabályainak értelmében kell megalkotni. Egy ilyen név a 39. § 1. bekezdése értelmében nem jelent nomen novumot, hanem egy új szüntaxon nevét jelenti.

Példák:

1. Osztrák szerzők a Festucetum variae Rübel nevet egy másik szüntaxonra alkalmazták, mint amit Rübel Graubündenben leírt. Ennek értelmében a Festucetum variae auct. non Rübel 1911 egy olyan szüntaxon pszeudonímja, amelyet érvényesen újként kellet leírni Pulsatillo albae-Festucetum variae Theurillat 1989 (Saussurea 20: 74) néven.

2. Magyar szerzők a Rajna-vidék szilikátos kőzeteiről leírt Melico-Fagetum Oberdorfer 1957 (Süddeutsche Pflanzengesellschaften, Jena) nevet alkalmazták a Magyar Középhegység kontinentálisabb karakterű, kevésbé acidofil bükköseire, amelyekről később Soó kimutatta, hogy nem azonosak az Oberdorfer-féle társulással. Ennek korrekciójaként készült a Melico-Fagetum auct. hung. non Oberdorfer 1957 új neve, a Melitti-Fagetum Soó 1962.

47. §

Az eredeti auktorcitátumok fenntartásának feltételei

Egy szüntaxon körülhatárolásának a típus kizárása nélkül történő megváltoztatáskor, vagy diagnosztikai bélyegeinek megváltoztatásánál, avagy kiegészítésénél (pl. karakter- és/vagy differenciálfajok által) akkor tartjuk meg az eredeti auktorcitátumot, ha a szüntaxon helyes neve is ugyanaz marad.

47A ajánlás

Ha egy szüntaxon körülhatárolásában jelentős változtatás történik (vö. 24. és 25. §), akkor a szerző nevét, aki ezt a változtatást érvényesen közölte, az emendátor nevét és a változtatás (emendálás) évét az „em.” (emendavit) rövidítést követően, az eredeti auktorcitátum mögött pótlólag fel kell tüntetni.

Példák:

1. Pignatti (1953, Atti Ist. Bot. Univ., Labor. Crittog., Pavia, Ser. 5, 11: 206–213) a Magnocaricion W. Koch 1926 asszociációcsoportot a Phragmitetalia W. Koch 1926 rendből egy másik rendbe helyezte át; ezáltal a Phragmitetalia határait oly jelentősen változtatta meg, hogy – amennyiben ezt a felfogást elfogadjuk – a citátum (helyesen) Phragmitetalia W. Koch 1929 em. Pignatti 1953 lesz.

2. Borhidi (Critical Revision 1996: 102) a Quercetalia pubescentis-petraeae külön osztályként való kiemelésével a Querco-Fagetea osztályt jelentős mértékben leszűkíti, amiért annak neve ebben az új értelemben Querco-Fagetea Br.-Bl. et Vlieger in Vlieger 1947 em Borhidi 1996 lesz.

48. §

Különleges kiegészítések a szerzői nevek idézéséhez

a) Sajtóhibák kijavításánál, ortográfiai helyesbítésnél (41. §), valamint taxonhomonímia javításánál (44. §) a korrekciót végrehajtó szerző nevét és a javítás évét nem adjuk meg.

b) Inverzióval (42. §) történő javítás esetén az auktorcitátum után a ’nom. inv.’ (nomen inversum) rövidítést kell odaírni.

c) Növénytaxonómiai korrekciónál (43. §) a helyesbítő szerző nevét és az érvényesen közölt korrekció évét a ’corr.’ (correxit) rövidítést követően, az eredeti auktorcitátum mögé pótlólag oda kell írni.

d) Azokat a javításokat, amelyeket a taxonnevek homonímiája miatt kell végrehajtani (44. §), a ’nom. corr’ rövidítés írandó az eredeti auktorcitátum után.

e) A 45. § alapján javított névnél az auktorcitátumot a „nom. mut.” (nomen mutatum) rövidítés után kell írni.

49. §

A nomen novumok szerzői idézete (auktorcitátuma)

Azoknál a neveknél, amelyek kifejezetten pótközlések, azaz nevek helyettesítésére lettek közölve (nomina nova – lásd 39. § 1. bekezdés), az új név auktorcitátuma előtt az eredeti név auktorának nevét zárójelben közbe kell iktatni.

50. §

Szubasszociációk új kombinációjának szerzői neve

Egy szubasszociáció helyzetének megváltoztatásakor (26. §) az új kombináció auktorcitátuma elé zárójelben az eredeti kombináció auktorcitátumát ki kell írni. Ismételt helyzetváltoztatásnál a legrégebbi kombináció auktorcitátuma kerül zárójelbe, és csak ezt kell a zárójelben feltüntetni.

51. §

Szerzői név idézete rangfokozat-változás esetén

Rangfokozat-változtatáskor (27. §) az új rangfokozatú név auktorcitátuma elé zárójelben oda kell írni az eredeti rangfokozat szerzőjének nevét és a közlés évét, vagyis az eredeti auktorcitátumot (lásd a 27. §-nál felsorolt példákat).

51A ajánlás

Ha egy rangfokozat nélküli (3c. §) vagy a II. alapelv értelmében nem megfelelő rangfokozatú (3d. §), de origináldiagnózissal rendelkező szüntaxonnév érvényesítésre kerül egy későbbi szerző által a kód értelmében megfelelő rangfokozaton, akkor ajánlott az origináldiagnózis szerzőjének nevét (évszám nélkül) ’ex’ szócskával kiegészítve az érvényesítést elvégző szerző neve elé kitenni (lásd még a 46D ajánlást).

10. fejezet. A megőrizendő nevek (nomina conservanda)

52. §

Szüntaxonok neveinek megőrzése (konzerváció)

Elkerülendő az általánosan használt és érvényesen közölt nevek nemkívánatos megváltoztatását a kód merev alkalmazása miatt, néhány név esetében a nevezéktani típust kivételesen lehet speciális kritériumok alapján. Az ilyen nevek védetté nyilváníthatók mint nomen conservandumok (lásd a kérdést szabályozó IV. alapelvet). Ez a szabály különösen a jól ismert és régóta használt asszociáció osztály és sorozat nevekre alkalmazandó. Az elfogadott vagy elutasított nomina conservanda közlésre kerül a kód VI. Függelékében.

52A ajánlás

Az NB döntéshozatalának megkönnyítése és meggyorsítása érdekében, a szerzők kéretnek, hogy bizonyos szüntaxon nevek megőrzésének hasznossága érdekében tett javaslataikról egy másolatot juttassanak el a megfelelő indoklással az illetékes Különbizottsághoz (felvilágosításért lásd a II. számú Függeléket).

IV. rész. A kód megváltoztatásának határozatai

A kód kiegészítésére és megváltoztatására irányuló javaslatokat az NB elé kell terjeszteni, amely dönt azok elfogadásáról.