Ugrás a tartalomhoz

Magyarország növénytársulásai

Borhidi Attila (2007)

Akadémiai Kiadó

Magyarország vegetációs övei

Magyarország vegetációs övei

Magyarország növényföldrajzi jellemzéséhez hozzátartozik az uralkodó vegetációs övek, a zonális növénytakaró bemutatása is. Az ország jelenlegi területén öt zonális vegetációövet különítünk el, amelyek magassági övek formájában is elválnak egymástól. Ezek a következők:

1. Az erdős puszták öve

Az Alföld az erdős puszták zónájának részét képezi. Kétféle erdős pusztát különböztethetünk meg. Az egyik a kontinentális vagy északi erdős puszta, amely a Tiszántúlon, a Nyírségben és fragmentálisan az Északi-középhegység előhegyein és öblözeteiben alakult ki. Jellemző rá a magas füvű sztyeppréteknek a juhar- és hárselegyes kocsánytalan tölgyesekkel való mozaikszerű váltakozása, az erdőkben pedig az erdős pusztai és árnyas erdei elemeknek foltszerű váltakozása. Ezt az övet, amelynek eredeti reprezentánsait csak pusztuló töredékek formájában ismerjük, löszön a tatárjuharos-tölgyesek, a mezei juharos-tölgyesek, a hársas-tölgyesek, homokon pedig a pusztai és gyöngyvirágos-tölgyesek képviselik.

A másik a szubmediterrán vagy déli erdős puszta, amely a Duna–Tisza közén és a Dél-Alföldön elsősorban homokon alakult ki. Jellemzői az alacsony füvű sztyeppréteknek sztyeppcserjésekkel és alacsony, lazább szerkezetű tölgyesekkel alkotott mozaikja. Ezt az övet a molyhos tölgyet is tartalmazó szürke nyáras és nőszirmos, valamint a salamonpecsétes homoki tölgyeseknek, nyáras-borókásokkal és homokpusztai gyepekkel, illetve homokpusztarétekkel való váltakozása képviseli.

2. A szubmediterrán molyhos tölgyesek öve

Ehhez az övhöz tartoznak a Magyar-középhegység délies kitettségű, meredek lejtői extrazonális formában. A Keleti-Bakonyban, a Balaton-felvidéken, valamint a Mecsekben és a Villányi-hegységben 200 és 550 m között a molyhos tölgyes szálerdők a hegygerinceket is elfoglalják, sőt átnyúlnak az északi lejtőkre is. E társulásokban a molyhostölgy- és kocsánytalantölgy-fajok (összesen öt tölgyfaj!) mellett a virágos kőris játszik fontos szerepet. Az aljnövényzetben pedig a termofil fajok gyakran árnyas erdei fajokkal keverednek.

3. A szubkontinentális tölgyesek öve

A dombvidéken és a középhegységek alacsonyabb térszínein (kb. 200–550 m-ig) a zárt tölgyesek öve uralkodik, amelyet a cseres tölgyesek különböző társulásai alkotnak. Ezek nagy kiterjedésű, összefüggő erdőségek, amelyekben három kocsánytalan tölgy – ritkábban kocsányos tölgy is – és a cser fordul elő. Borításuk nyugat felé haladva a Dunántúli-középhegységben fokozatosan csökken az atlantikus klímahatás következtében, és a Nyugat-Dunántúlon a helyüket egyre inkább balti típusú cseres tölgyesek és fenyőelegyes tölgyesek foglalják el. A Mecseken kialakult ezüst hársas-cseres tölgyesek már a szubkontinentális tölgyesek egy déli alövezetéhez közelítenek, amelyet a cseres-magyar tölgyesek alkotnak.

4. A gyertyános-tölgyesek öve

Magassági övként a hegyvidékeinken általában 500 és 700 m között alakul ki, de csapadékos, kiegyenlített éghajlat esetén – pl. a Dunántúlon – a dombvidékekre, sőt Közép-Európa középső részén egészen a síkságra is leereszkedhet. A zonális gyertyános-tölgyeseket nálunk leginkább a valódi kocsánytalan tölgy (Quercus petraea subsp. petraea) és a gyertyán alkotja. Száraz, meleg klíma hatására az öv összeszűkül, sőt ki is eshet. Nálunk a Mátrában és a Sátor-hegység egyes részein csak extrazonálisan, az északias lejtőkön alakul ki.

5. A bükkösök öve

A bükkösök öve a középhegységben kb. 600 m-től a tetőkig húzódik. Leggyakoribb a gyertyánelegyes szubmontán bükkös, míg az elegyetlen, hegyvidéki (montán) bükkösök átlagosan 800 m feletti régiója csupán a Börzsöny, a Mátra, a Bükk és a Zempléni-hegység legmagasabb térszínein fordul elő. A kedvező éghajlati adottságú, csapadékosabb Dunántúlon már 200 m körüli magasságon is kiváló növekedésű, szép bükkösök díszlenek.

Nyugati határszéleinken a valódi alpesi lucfenyves és a bükkösök zónája közti átmenetet az elegyes fenyvesek öve képezi, amelynek kiterjedt állományaiban az erdeifenyő és a kocsánytalan tölgy uralkodik.