Több összeadást egyszerre tudunk elvégezni, amint azonban kivonásra is van szükség, minden kivonandót külön kell levonni. Ha ügyesek vagyunk, segíthetünk magunkon annyiban, hogy az összeadandók összegezése után összegezzük a kivonandókat, és összegüket vonjuk le az első összegből.

Egy egyszerű ötlettel azonban még a 3 műveletet is egyetleneggyel helyettesíthetjük. Írjuk az összeadandókat és kivonandókat vegyesen egymás alá, ahogy az összeadásnál szokás, csak – mivel a műveletet számjegyenként végezzük – a kivonandók minden jegyét külön jelöljük meg, pl. föléhúzással. (A 0 jegyeket fölösleges föléhúzni.) Ezután ugyanúgy számolhatunk az „egyesek”-től kezdve oszloponként, mint az összeadásnál, csak a föléhúzott számjegyeket mindig levonjuk.

Előfordulhat, hogy a jegyek összeadása közben a föléhúzott jegy a nagyobb, ha pl. a

8 ¯ , 3 jegyek következnek egymás után. Ekkor 5 kivonandó marad a következő jegyre, a kivonandók elé; megkülönböztetésül az összeadandóktól a „mínusz” szócskát szokás mondani, tehát számolásunk: mínusz 8, mínusz 5. Ezt a következő jegyből levonjuk, ill. ha az is föléhúzott jegy, pl.

[D]

7 ¯ , akkor a kivonandó növekszik, tehát mínusz 12 a következő részeredmény. Az is lehet, hogy erre az eredményre egy oszlop végén jutottunk. Ekkor leírjuk az „egyes” helyiértékű jegyet:

[D]

2 ¯ -t az eredmény megfelelő helyére, a tízeseket, tehát esetünkben mínusz 1-et átvisszük a következő oszlopba, éppen úgy, mint összeadásnál, de ezúttal természetesen kivonandóként. Ezeket a kivonandó számokat negatív számnak szokás nevezni. Néhány példa:

A második feladat egyes oszlopaiban (alulról felfelé haladva) pl. a következő műveletsorokat végezzük: 2, mínusz 7, mínusz 6, mínusz 14, mínusz 12; leírunk

2 ¯ -t, marad mínusz 1, 1, mínusz 3, 0, mínusz 7, mínusz 3; leírunk

[D]

3 ¯ -t stb.

Hogyan értsük azonban a vegyesen előforduló közönséges (szakkifejezéssel pozitív) és kivonni való, negatív számjegyeket? Úgy, ahogy a szólés érti: „Az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz”, azaz most bevezetett írásmódunkban

19 = 2 1 ¯ . Ez egyben utal arra is, hogyan lehet átalakítani általában a fellépő negatív számjegyeket.

Kiválasztunk egyet, célszerű balról az elsőt, ez előtt pozitív jegy áll, a megelőző jegyből egyet elveszünk, azt 10 kisebb egységre váltjuk, és ebből vonjuk le a föléhúzott számjegyet. Ezután jobbra haladva, sorra kiküszöbölhetjük a többi föléhúzott számjegyet is:

Ha a föléhúzott jegy előtt 0 áll, akkor ebből nem tudunk mit fölváltani, ezért balra megyünk az első 0-tól különböző jegyig, azt eggyel csökkentve, egy egységet apróra váltunk, abból 9-et leírunk, egyet ismét felváltunk; ha jobbról újabb 0-jegy következik, akkor ismét leírunk 9-et és 1 egységet tovább váltunk, míg a föléhúzott jegyig nem érünk. Ekkor ezt a jegyet vonjuk le az utolsó felváltásból származó 10 egységből:

Ha az első számjegy negatív, akkor még ha csupa pozitív kilences szám áll is utána, az nem adhat annyit, mint az első jeggyel írt kivonandó, tehát ez esetben a kivonandók összege nagyobb, mint a kisebbítendőké.