Ugrás a tartalomhoz

Médiaetika

Krokovay Zsolt (2004)

L'Harmattan Kiadó

Az elijesztés

Az elijesztés

Az alkotmányossági hiba legsajátosabb esete, úgy tűnik, az, amikor a törvény látszólag egyáltalán nem tilt és nem büntet, csupán óvatossá tesz és elijeszt. Szemben az általános és sajátos elrettentés céljával, amit a másoknak okozott megengedhetetlen kár büntetésével igyekszünk elérni, a chilling effect, ahogy ezt elkeresztelték (pontos fordítása talán "megdermesztő hatás" lenne), sokakat, amint már láttuk, egy jog élvezetétől vagy gyakorlásától tántorít el (5. §). Ha a valóságban kétségesek a szükséges garanciák és háttérfeltételek, akkor azt a törvényes előnyt, amit egy jog biztosít, csak kivételes bátorság birtokában vagy vakmerő nemtörődömséget tanúsítva vehetjük igénybe. Egy elfogadhatatlanul homályos jogszabály azáltal váltja ki az elijesztő hatást, hogy kiszámíthatatlanná teszi a polgár számára tevékenysége megítélését és esetleges büntethetőségét. Az adott területen indokolt valamilyen fellépés, ám a megengedhetetlenül széles jogszabály azzal fenyegeti a polgárt, hogy az állam kemény bánásmóddal sújthatja valamiért, ahol pedig éppenséggel kötelessége lenne tartózkodnia az egyén minden háborgatásától.

Az öncenzúra ilyen körülmények között ésszerű viselkedés. Noha látszólag szabadon beszélhetünk, akinek esze van, nem megy közel az ingoványos területhez. Egy alkotmányos demokrácia számára, ahol a közügyek vitatása a különböző felfogású polgárok ésszerű együttműködésének nélkülözhetetlen feltétele, a probléma mindenekelőtt úgy vetődik fel, hogy a politikai és társadalmi viták közepette, a kormányzat bírálatával összefonódva elkerülhetetlenül nyilvánosság elé kerülnek egyének jóhírét sértő állítások.

A gumiparagrafusok elleni védekezés fontos alkotmányos eszköze annak lehetővé tétele, hogy széles jogszabály esetén – a standing, a bírósághoz fordulás jogának hagyományos polgári jogi (közösjogi) feltételeivel látszólag ellentétben – bárki hivatkozhat annak alkotmánysértő következményeire, nem csupán az, akit ez ténylegesen érint. Az ellentét azonban csak látszólagos, hiszen az elv tényleges sérelmet ismer el. Arra épül, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy cselekedeteit alkotmányosan érvényes jogszabály alapján ítéljék meg. Azért engedjük meg valakinek ezt a védekezést – noha az ő magatartását éppen nem védi a szólásszabadság elve, és őt tehát ebben az esetben jogosan büntethetnénk meg egy kijavított szövegű, pontosabb rendelet alapján –, mert azok, akiket a széles jogszabály esetleg tömegesen elijeszt joguk gyakorlásától, aligha rendelkeznek azzal a kivételes bátorsággal, hogy szembe merjenek szállni egy igazságtalan törvénnyel.

Az öncenzúra gyakoriságára a dolog természetéből következően nincsenek bizonyítékaink, számadataink. Nem tudjuk, hányan nyitnák ki a szájukat, ha nem féltenék szabadságukat, állásukat, előmenetelüket, vagy egyszerűen csak a nyugalmukat. Damoklesz kardjánál nem az számít, hogy vág, hanem az, hogy ott függ.