Ugrás a tartalomhoz

Napló Buda avagy Offen erős városának híres ostromáról…

Czigány István (1954-), Hankó Ágnes, Balogh Tamás

Balassi Kiadó

A KUDARC TANULSÁGAI

A KUDARC TANULSÁGAI

A Buda alatt elszenvedett fiaskó a hadi céloknak és a megvalósítás eszközeinek módosítására késztette a császári hadvezetést. Bebizonyosodott, hogy csak megfelelő erőkoncentrációval lehet eredményt elérni. Ennek alapfeltétele az volt, hogy a Német-római Birodalom katonai erői felszabaduljanak, de 1684-ben erre még nem volt mód. XIV Lajos Luxemburg vára ellen intézett támadása miatt a birodalmi kontingensek a Rajna mellett voltak lekötve. Bár a pápa közvetítésével I. Lipót és XIV. Lajos augusztus 8-án békét kötött, a birodalmi segélyhadak zöme csak október elején érkezett Buda alá, amikor az ostromlók sorsa már megpecsételődött.

Az 1684. évi hadműveletek kudarca sok tanulsággal szolgált. Kiderült, hogy a jövőben biztosabb és zavartalanabb ellátás kiépítésére van szükség; az ellenfél felmentő hadainak felvonulását és utánpótlását időben meg kell majd akadályozni; és módszeresebb és szakszerűbb tüzérségi, valamint ostromtechnikai előkészítés szükséges a rohamok előtt.

A szövetséges erők katonai vezetőinek gyakorlatilag nem voltak tapasztalatai török erősségek ostromában. A „szabályos” ostromhoz szokott hadvezérek jócskán alábecsülték az első pillantásra korszerűtlennek látszó oszmán várak és a bennük lévő fanatikus őrség védelmi képességét. Ennek árát 1684 nyarán Buda falai alatt mintegy 23000 halottal fizették meg. A kedvező külpolitikai és anyagi háttér 1685-ben tette lehetővé a következő évek sikersorozatának megalapozását. Heves viták után végül Érsekújvár és Székesfehérvár ostroma mellett döntöttek. A fősereg létszáma az előző évihez képest megduplázódott, mivel a birodalmi segélyhadak 30000 embere időben megérkezett, s emellett a magyarországi katonaság is az előző évinél nagyobb létszámban vonult ki a harcmezőre. Zichy István július 20-án kelt levelében arról tudósított, hogy Érsekújvár alatt 65000 katona van, „pénzes nép, kenyerek, pecsenyéjek untig elég gyün, egészséges nép”.[18] De még ide várták idősebb Bercsényi Miklóst a bányavidéki, Batthyány Ádámot a Kanizsa elleni, Esterházy Jánost a győri főkapitányság csapataival. Ez utóbbiak létszáma mintegy 5000 főre rúgott.[19]

A több mint 70000 katona nemcsak Érsekújvár ostromához volt elegendő, hanem lehetőséget teremtett a török felmentő sereg legyőzéséhez is. A szultán a magyarországi erők szerdárjává Buda előző évi sikeres parancsnokát, Sejtán Ibrahim pasát nevezte ki. Ibrahim pasa, aki Buda megvédése után a „Melek”, vagyis az „angyal” melléknevet kapta, hogy az ellenfél főerőit Érsekújvár alól elvonja, 45-50000 fős hadával Esztergom ostromához kezdett. Ekkor azonban Lotharingiai Károly herceg, közel 20000 embert hátrahagyva Érsekújvár ostromának folytatására, a szövetséges csapatok 40000 katonájával Esztergomhoz vonult, és Tát mellett augusztus 16-án szétverte a török sereget. Három nappal később Aeneas Caprara tábornagy rohammal bevette Érsekújvárt, s ezzel teljessé vált a siker.

Miközben Lotharingiai Károly csapatai Esztergomhoz közeledtek, a Jacob Leslie tábornagy vezette csapatok megrohanták Eszéket. A híd jelentős részét felégették, a török csapatok utánpótlását pedig zsákmányul ejtették. A keresztény sikerek hatására Thököly Imre katonasága egyre jobban demoralizálódott. Miután a császáriak kéthavi ostrom után szeptember 11-én bevették Eperjest, szeptember végére–október elejére a kuruc haderő már a bomlás jeleit mutatta: egymás után adták fel Leopold Schulz tábornagy csapatainak a nagyobb erősségeket: Tokajt, Kallót, Kisvárdát és Szerencset. Eközben Peter Mercy altábornagy csapatai szinte kardcsapás nélkül elfoglalták Szolnokot a töröktől.

Máig nem tisztázottak pontosan azok a béketapogatózások, melyeket a török hadvezetőség kezdeményezett a császáriaknál, mint ahogy az sem, hogy a béke zálogául valóban felajánlották-e Thököly Imre személyét. Mindenesetre tény, hogy a kuruc király október 15-én történt elfogatása után, felsőmagyarországi uralma két hónap leforgása alatt összeomlott. Munkács várának kivételével az összes erősség megadta magát, és december elejéig 17000 kuruc katona állt át császári szolgálatba.[20]

Összefoglalásként elmondható, hogy az 1685. évi hadjárat eredményei bőségesen kárpótolták a szövetségeseket az előző évben elszenvedett kudarcért. Érsekújvár elfoglalásával nemcsak Bécs fenyegetettsége múlt el, hanem Esztergomig biztonságossá vált a Duna völgye, a fő utánpótlási vonal. Megszűnt Thököly Imre felső-magyarországi fejedelemsége, katonáinak zöme pedig a szövetséges haderő oldalára állt. Gyakorlatilag szabaddá vált az út Buda felé.



[18] Czigány István, A magyarországi csapatok szerepe a török alóli felszabadító háborúban. HK 1989/2. sz. 164.

[19] Az Udvari Haditanács rendelkezése a bányavárosi, a Kanizsával szembeni és a győri főkapitányságoknak, 1685. június 9–10. ÖStA KA HKR Prot. Reg. 371. k. 294–297. fol.

[20] Csáky István jelentése és listája Thököly átállt katonaságáról, 1685. december. ÖStA. KA HKR Prot. Exp. 370. k. 563. fol., Az iratot említi Károlyi Árpád–Welmann Imre, Buda és Pest visszavívása 1686-ban. Budapest, 1936. 97.