Ugrás a tartalomhoz

Napló Buda avagy Offen erős városának híres ostromáról…

Czigány István (1954-), Hankó Ágnes, Balogh Tamás

Balassi Kiadó

A MAGYAROK BUDA ALATT

A MAGYAROK BUDA ALATT

Milyen volt a szerepe a magyar (magyarországi) katonaságnak Buda visszafoglalásában? Lotharingiai Károly a Buda elleni hadműveletek megtervezésénél mintegy 12-15000 főnyi magyarországi katona csatasorba állításával számolt. Történet- és hadtörténetírásunk lényegében ezt az adatot fogadta el a Buda körüli hadműveletekben részt vett magyar katonaság létszámaként. Természetesen ilyen létszámú magyar katonaság egy időben nem tartózkodott a Buda alatti táborban. Annál is inkább, mivel a honi katonaság nagyobb része könnyűlovasokból állt, akiket nem ostromműveletekre, hanem – harcászati és fegyverzeti sajátosságaiknál fogva – a török sereg felmentő kísérleteinek visszaverésére lehetett eredményesen felhasználni. A vár elleni támadások alkalmával viszont kedveltek voltak a magyar hajdúk, akik igen gyakran kerültek a rohamoszlopok élére. Könnyűfegyverzetűek lévén, igen gyorsan felértek a falak tetejére, s megpróbálták megvetni lábukat a fal peremén, amíg nehézfegyverzetű társaik be nem érték őket, hogy aztán együttes erővel űzzék el az ellenséget.

Ismeretlenségbe burkolózó naplóírónk több helyen is beszámolt az első hullámban rohamozó hajdúegységekről. A július 27-én végrehajtott általános roham alkalmával leírta Esterházy János győri vicekapitány 2000 hajdúval indított álrohamát „a víz felőli oldalon, ahol a lőporraktár felrobbanása miatt a fal megnyílt, és 300 fő támogatta őket”, az északi oldalon pedig arról számolt be, hogy „50 kaszával felfegyverzett katona” ment előre, egy másik rohamoszlopban pedig az Esztergomi rondellától bal kézre eső rondellán 50 hajdú a brandenburgiakkal együtt ásta be magát. A magyar egységek szintén igen nagy veszteséget szenvedtek, s a napló írója feljegyzésre érdemesnek tartotta, hogy „a császári, a bajor, a szász, a brandenburgi, a sváb és a frank seregekből, valamint a hajdúk közül mindent összevetve 4000 ember esett el vagy sebesült meg”. Létszámukról megjegyezte, hogy a felmentő sereg feltűnésekor a fővezér „4000 talpast és magyar huszárt az előőrsben, a védműveken kívülre rendelt, s 20000 főt, köztük 2000 talpast belül hagytak”. Francesco Grimani augusztus elején úgy értesült, hogy „jönnek a legderekabb magyarok, és úgy számítanak itt, hogy egészében vagy 8000 emberből álló hadtestet fognak képezni, alkalmas és hatásos erősítésül”.[28]

Véleményünk szerint az eddig feltárt adatok alapján az 1686. évi hadműveletekben a magyarországi katonaság összlétszámát legkevesebb 25-26000 főre tehetjük. Ennek több mint kétharmada valószínűleg megfordult a budai táborban az ostrom alatt.[29]

Buda még javában lángolt, a városban tombolt az erőszak, amikor Európa már örömmámorban úszott. A templomokban Te Deum laudamust, hálaadó istentisztelet tartottak a győzelem és az elesettek emlékére. Rómában XI. Ince pápa, a törökellenes szövetség létrehozója és a háború bőkezű támogatója elrendelte, hogy Szent István magyar király tiszteletére minden évben ünnepeljék meg szeptember 2-át, Buda felszabadulásának napját. Valószínűleg így kívánt emlékezni arra a több tucat tábornokra, több száz magas rangú tisztre és a közkatonák tízezreire – összesen mintegy 43-45000 emberre –, akik 1684-ben és 1686-ban életüket áldozták a vár felszabadításáért.

A Habsburg-politika irányítói propagandacéljaikra használták föl a világra szóló győzelmet. Dicsőítő versek tucatjait íratták az uralkodóról és a hadvezérekről, a „törökbarátnak” bélyegzett XIV. Lajost pedig gúnyos pamfletekkel vették célba.

Az emberek a gyász és az emlékezés mellett fényűző fogadásokkal, mulatságokkal, tűzijátékkal, díszkivilágítással ünnepelték a győzelmet. „Buda eliberata” – harsogták a piactereken, s a vándorkomédiások rögtönzött színdarabokkal szórakoztatták az egybegyűlteket. Az utolsó roham részleteiről Európa nyugati felének városait újságkiadványok rövid beszámolói árasztották el, amelyekből néhányat most közreadunk.

A túláradó győzelmi mámort csak fokozták a keresztény fegyverek újabb sikerei. Nap nap után érkeztek a hírek arról, hogy a Szent Liga csapatai egymás után vették be az oszmánok erősségeit: Kaposvárt, Pécset, Siklóst, Szegedet. Sokan most már valóban kezdték hinni, hogy a török félhold egyre kisebb lesz, s talán hamarosan eltűnik Európa egéről.



[28] Francesco Grimani jelentése Frederico Cornarónak, Buda, 1686. augusztus 6. In Bubics, i. m., 260.

[29] A magyarországi katonaság jelentős létszámát jelzi, hogy Buda bevétele után, az Udvari Haditanács kimutatása szerint a király által fizetett felső-magyarországi végvári katonaság létszáma 6000 fő volt. ÖStA KA HKR Prot. Reg. 1686. szeptember 30. 373. k. 334. fol.