Ugrás a tartalomhoz

Né/ma?

DERÉKY PÁL ÉS MÜLLNER ANDRÁS

RÁCIÓ KIADÓ

Valamifajta realizmus (Erdély Miklós)

Valamifajta realizmus (Erdély Miklós)

Erdély Miklós egy szűk évtizeddel később, 1985-ben pontosan megismétli Bódy gondolatát: lA magyar filmgyártásnak lassan kirajzolódik egy sajátos irányzata, melyet egy oldalról a dokumentaristák készítettek elő, más oldalról az elszigeteltséget és az elfeledettséget kompenzáló, a helyi, nemzeti problémákon messze túlmutató filozofikus becsvágy táplált. A mikrorealizmus és a végtelenségig kitágított jelentés sajátos ötvözetét képviselik olyan alkotók, mint Gothár, Jeles, Bódy és mások, egyre többen; és melynek különösen sikerült darabja a most bemutatott film [ti. az Őszi almanach].l[255] A lmikrorealizmus és a végtelenségig kitágított jelentés ötvözetétl képviselő filmek ekkorra már elkészültek; Bódy tézisei – részben saját művei által – megvalósultak. Erdély, mint a képzőművészet felől érkező alkotó, kevesebbet foglalkozik a jelentésadás mikéntjével, sokkal inkább a mikrorealizmus tárgya, illetve az ahhoz való hozzáállás érdekli, a dolog anyagszerűsége. A korabeli magyarországi létállapotnak a filmekben tapasztalható kíméletlen leírása már-már tragikus pátoszra ragadtatja: lA Magyarországon kibomlott értékválság és a nyomában fellépő erkölcsi és tudati zavar úgy látszik, olyan méreteket öltött, amely a világon egyedülálló, és amely tekintetben – és ezt minden káröröm vagy csüggedés nélkül tudomásul kell venni – nagy nemzeteket előzünk meg.l[256] Ugyanakkor az idézett tanulmányra épülő előadásában Erdély fontosnak tartotta kiemelni, hogy a filmesek lnem társadalomkritikai éllel ábrázolják azt, ami körülvesz bennünketl.[257] A társadalomkritikai attitűd elutasítása a személyes, ízlésbeli okokon túl[258] e művek strukturális alapvonására mutat rá. A társadalomkritika elhagyása ugyanis lehetővé teszi, hogy az alkotók a feltárt helyzetet ne értelmezzék, s mivel a feltárt helyzet alaptulajdonsága a szétesettség, a leépülés, a formátlanság, a művek szerkezetükben is megőrizhetik, illetve létrehozhatják ezt a destrukciót. lEzek a filmek, egymást bátorítva, egyre fokozódó könyörtelenséggel mutatnak be egy gyalázatos életformát, amiből semmi sem hiányzik jobban, mint éppen a forma. Az indulatoknak nincs íve, az együttléteknek, kapcsolatoknak nincs sem morális, sem hierarchikus szerkezete, a dialógusok egymás mellé préselt monológok és semmilyen kijelentésnek vagy gesztusnak nincs hitele, ami nem a totális kiábrándultság felé mutatl – írja Erdély.[259]

A formátlanság megformálása szükségszerűen vezet a paradoxont magukba építő filmnyelvi megoldásokhoz. Erdély a lélektani aspektusok, a szerkezeti összefüggések hiányáról beszél, s mint majd látni fogjuk, Jelest ugyanehhez a ponthoz eljutva minduntalan a filmi kifejezés határainak átlépése, illetve megsemmisítése kísérti.[260] Erdélynél mint képzőművésznél és független filmesnél ez a határhelyzet eleve adott. Ezért utasította el a profi filmgyártást, a kereskedelmi szempontokat. Ahogy egy beszélgetésben elmondta: lnekem ez nem a szakmám, ezért azt csinálhatom, hogy kipróbálom, mit lehet csinálni a filmben. A kétséges dolgokat. Tehát én mindig a nem biztosra megyekl.[261] Aparadox megoldások jelenlétét pedig jól jellemzi Erdély bizonytalankodó névkeresése az újfajta realizmusra: lValamifajta realizmush Nem tudom: neorealizmus – nagyon elhasznált? Új-neo-realizmus – hát egy kicsit körülményes. De az biztos, hogy valamifajta realizmush Mágikus realizmus?l[262] A filmkészítés mint egyfajta mágikus világteremtés egyébként szintén megjelenik Jeles gondolatrendszerében.[263]

Visszatérve az eredeti gondolatmenethez megállapíthatjuk, hogy Erdély Miklós Bódyhoz hasonlóan a dokumentarizmus és a fikció ötvözésében látja a hetvenes évek magyar filmművészetének legjellegzetesebb, önálló irányzatként is felfogható vonulatát. Az irányzatban elsősorban a kíméletlen és illúziótlan valóságlátást üdvözli, s nem a filmnyelvi experimentumot. A filmekben megragadható formai rendezetlenséget, meg nem felelést, elcsúszást az ábrázolt világállapot következményeként írja le, a destruált, ellentmondásokba keveredett filmet mint formát viszont önmagában nem értékeli – erről maguk a filmjei szólnak. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy saját munkáit nem hozza összefüggésbe az általa megnevezett irányzattal, sőt mintha inkább elhatárolná magát tőle.



[255] Erdély Miklós, Őszi almanach = Uő., A filmről, szerk. Peternák Miklós, Budapest, 1995, 260.

[256] Uo.

[257] Erdély Miklós, [A kalocsai előadás] = Uő., Művészeti írások, szerk. Peternák Miklós, Budapest, 1991, 192.

[258] Vö. Uo., 197–198.

[259] Erdély, Őszi almanach, 1995, 260–261.

[260] lÚgy látszik, a legjelentősebb filmekben van egy közös elem: olyan alaphelyzetekre épülnek, melynek kifejezéséhez, kihordásához a filmanyag – legelemibb lehetőségeinél fogva – szinte alkalmatlan.l Jeles András, Töredékek = Kortársunk a film, szerk. Dániel Ferenc, Budapest, 1984, 49.

[261] Beszélgetés Erdély Miklóssal (1985. 4. 10.) = Erdély Miklós, A filmről, 1995, 22.

[262] Erdély, [A kalocsai előadás], 1991, 195.

[263] lA »filmművészet« alkotásainak túlnyomó része mágia. A tagolatlan teremtésnek irracionális reprodukciója.l Jeles, Töredékek, 1989, 45.