Ugrás a tartalomhoz

Né/ma?

DERÉKY PÁL ÉS MÜLLNER ANDRÁS

RÁCIÓ KIADÓ

Az élet kinematográfiája (Jeles András)

Az élet kinematográfiája (Jeles András)

lA filmelmélet központi kategóriája pedig s minden filmtevékenység alfája és omegája a dokumentum.l Jeles András 1976-ban született Teória és akció című, provokatív kijelentéseket sem nélkülöző filmtervéből, illetve a filmtervet megalapozó elméleti okfejtéséből való ez a rövid, önálló bekezdésnyi axióma, majd a szöveg Bódy filmnyelvi kutatásaira történő utalással folytatódik: lEzek a meggondolások lényegében már megvannak a Kozmikus szem c. filmtervben: Bódyt szintén a Nagy Tévedés inspirálhatta: ő is észrevette (e sorok írójánál nyilván előbb), hogy a »dokumentum«: fikció (azaz mindeddig csak egy fikció elemeként működött, s ez még létrejötte előtt elszívta a dokumentum magáért valóságát, kimeríthetetlenségét), s csalódnék, ha Bódy nem tudná, hogy a fikció viszont: dokumentum, indirekt, a kortárs filmtudat számára többnyire rejtett és mély leleplezése a fikciót gyártó igényeknek.l[264] Jeles vélekedése a dokumentarizmusról tehát megegyezik Bódy és – legalábbis az általa elemzett filmek alapján – Erdély nézetével: la filmtörténetben nem létezik feddhetetlen dokumentum, illetve dokumentarizmusl.[265] Radikális (tovább)lépése abban áll, hogy a fikciót viszont dokumentumként tételezi. Számára a lényeg a két hagyomány konvenciójának felcserélése. A nyilvánvalóan provokatív, teoretikus állítást egy filmtervvel is igyekszik alátámasztani, fontosabbnak tartom azonban a gondolat elvi hozadékát, ami elsősorban dokumentum és fikció horizontjának összeolvasztásában, s nem pedig praktikus felcserélésében fogalmazható meg. Jeles számára nincs dokumentumfilm és játékfilm, csak film. Addig, amíg Bódy és Erdély dokumentarizmus és fikció ötvözéséről beszél, Jeles egy egységes film-fogalmat vizionál, a filmművészet fogalmát, amely mint olyan nem is létezik, legfeljebb egy-egy lheroikus kivétell formájában. A filmművészet ldokumentumfilmrel és ljátékfilmrel történő hasadását durva filmtörténeti tévedésnek, szerencsétlen mutációnak tartja.[266] A dualitás értelmetlenségére – s ezen a ponton az elvont fejtegetésbe belép a jelen filmnyelvi fejleménye, amely Jelesnél az lúj konstruktivitásl elnevezést kapja – laz audiovizuális rendszer kinematográfiai meghatározottságal világít rá. lEz új, de komoly kezdeményekben előlegezett, hagyományokkal rendelkező produktivitás számára a »játék« emberibb, mélyebb, élettelibb és szabadabb kategória annál, mint ahogy ez eddig a »játékfilmekben« megmutatkozott, és – ugyanígy –: a »dokumentum« szubjektívebb, aspektusokban, fantáziában gazdagabb, dimenzionáltabb, komplexebb és komponáltabb a történetileg létrejött műfaj által csinált terméknél.l[267]

Jeles meglepő kijelentésének – a fikció: dokumentum – legfőbb hozadéka az, hogy felhívja a figyelmet a dokumentumfilmben működő fikciós sablonokra. Nem arról beszél, hogy a ltisztal dokumentarizmus elől rejtve maradnak a világ mélyebb összefüggései, vagy hogy a dokumentarizmus elkerülhetetlen szubjektivizálódása már eleve egy formált konstrukciót hoz létre, hanem arról, hogy a dokumentarista forma már eleve fikcionalizált, a fikció sémáira támaszkodva hordozza a jelentést (miközben a fikció minduntalan a valóságtapasztalatunkra, Jeles szép kifejezésével az lélet kinematográfiájáral apellál). lA dokumentumfilm – ahogy azt eddig elképzelték – nincs meg fikció nélküll – írja, s ezt így gondolja Bódy és Erdély is, továbbá végül is erre a következtetésre jutnak, igaz, más irányból a dokumentarista játékfilmesek, a folytatás azonban már eltér ettől a konszenzustól –, lde a dolog pikantériáját az adja, hogy »vele« még nehezebben van meg: míg a »játékfilm« szegényes totalitásának, az élettények »munkáját« eltüntető voluntarista fikciónak megfelel az alakok üressége, az intakt belső világ hiánya, a sztori szerinti kondicionáltság – addig a »dokumentumfilmek« fikcióival szemben ott áll a dolgok, emberek, viszonyok extenzív világa, és ez a világ lelöki magáról a fikciót, saját autonóm törvényszerűségeit hirdeti és elnémul a fikció terrorja alatt.l[268] A következő bekezdés a fenti gondolatot szemléletesen is megfogalmazza: lPrimitíven és aforisztikusan kifejezve mindezt azt lehetne mondani, hogy a »játékfilmben« kevés az élet – de ez megfelel a fikcióban megnyilvánuló absztrakciónak –; a »dokumentumfilmben« pedig túlságosan sok az élet ahhoz, hogy belesimuljon a konvencionális-tradicionális sablonokba.l[269] S ugyanez más hangfekvésben:



[264] Jeles András, Teória és akció = Töredékek Jeles András Naplójából, szerk. Fodor László – Hegedűs László, Budapest, 1993, 39–40.

[265] Uo., 40.

[266] Uo., 39, 41.

[267] Uo., 42.

[268] Uo.

[269] Uo., 43.