Ugrás a tartalomhoz

Né/ma?

DERÉKY PÁL ÉS MÜLLNER ANDRÁS

RÁCIÓ KIADÓ

Filmforgatás

Filmforgatás

Mennyi sok pénz előállítani egy kevéske nyomorúságos életet!

És amikor elhangzik, hogy ennyi! – a statiszták, mintha a Teremtő fuvallt volna rájuk, gumiállatokként megtelnek élettel, teljesen ingyér, képen kívül.[270]

Jeles elképzelése szerint tehát a filmi kifejezés számára nemcsak a dokumentaritás adott, hanem ugyanakkora súllyal a fikció is (természetesen ez nem a dokumentarista játékfilmek lbevállaltl fikciójára vonatkozó észrevétel). A dokumentum fikcionalizálása értelmetlen, mivel a fiktív sablonok megnyomorítják az életfolyamatok természetességét. A fikció dokumentálása pedigh? Nos ez az a kérdés, amelylyel Jeles megrendült szkepszissel áll szemben. Miképpen lehet lmegszabadulnil a filmi kifejezés fikciójától, miképpen lehet lkicseleznil a filmet. A rendező művészete mindkét kérdésre tartalmaz válaszlehetőségeket. A filmtől való megszabadulás állandósult határhelyzet; az elhallgatás, a filmi kifejezésről való lemondás az alkotás valamennyi pillanatában tudatosított határhelyzete. A kicselezés pedig nem jelent mást, mint a lfilmszerűségl elutasítását, mindenfajta műfaj, elbeszélésmód visszavételét egyfelől, a társművészetekhez, a színházhoz, az irodalomhoz, a képzőművészethez való teoretikus és gyakorlati közeledést másfelől. Azért, hogy az ún. lfilmszerűségl tüntető hiánya, a konvenciók kifordítása legalább a lehetőséget megteremtse arra, hogy a film filmként, s ne ldokumentumfilmkéntl vagy ljátékfilmkéntl, s ne is ldokumentarista játékfilmkéntl álljon előttünk.[271]

Bódy és Erdély tézisei és művei dokumentum és fikció ötvözéséről, illetve a vegyítés konfliktusairól, az ebből fakadó értelemadásról, dokumentarizmus és fikció egymásra utaltságáról vallanak változatos formában, Jeles egységes filmvíziója viszont nem tudja és nem akarja elválasztani még az ellentmondás, a viszonylagosság, az átjárhatóság kedvéért sem egymástól a dokumentumot és a fikciót. Éppen ezért Jeles művészetében nem a ldokumentarizmus és/vagy fikciól elvi és gyakorlati kérdése áll a középpontban, hanem a stílusé. Bódy és Erdély állítása szerint van dokumentum és van fikció, s a film e kettős természete hordozza a jelentést. Ezzel szemben – vagy inkább e mellett – Jeles azt állítja, hogy a filmen belül létezik dokumentarista stílus és fikciós stílus, s a ljelentéstalálásl – ez felel meg Jelesnél Bódy ljelentéstulajdonításánakl – nem más, mint a két stílus egymás elleni kijátszása.



[270] Jeles, Büntető század, 2000, 33.

[271] Jeles film-képéről, a lfilmszerűségl elutasításáról, a lfilmszerűtlenl társművészetekhez való vonzódásáról és az elhallgatás határhelyzetéről lásd Kovács András Bálint írását: Jeles András három mondata = Töredékek Jeles András Naplójából, 1993, 37–38. Ugyanitt esik szó Bódy és Jeles szemléletbeli különbségéről, illetve rokonságáról is: lBódy kívülről a kiürült konvenciókon keresztül próbált meg befelé hatolni a jelentés felé, Jeles belülről, a jelentésből próbál meg kitörni, próbálja átverekedni magát ugyanazon a kérgen. Ha Bódy tovább bírja, nem mentek volna el úgy egymás mellett, hogy legalább ne integessenek a másiknak.l Mindehhez Bódy Gábor konklúzióját idézem a Jelentéstulajdonítások a kinematográfiában című tanulmányából, amely talán Bódy oldaláról még jobban megvilágítja a fent megfogalmazott párhuzamot: lMiután úgy éreztem, hogy hozzávetőleges választ találtam a »jelentés« kérdésére, nemcsak a »valóságra«, hanem az abból »nyomokat« merítő filmfelvételekre is kezdtem úgy tekinteni, mint titokzatos felderítetlen jeltartományokra, amelyekbe a gondolkodás az artikuláció segítségével hatolhat behl (Végtelen kép, 1996, 31.)