Ugrás a tartalomhoz

Né/ma?

DERÉKY PÁL ÉS MÜLLNER ANDRÁS

RÁCIÓ KIADÓ

Nem törekszünk arra, hogy visszatérjünk valamely, a modern kondicionálás előtti állapothoz, sokkal inkább az a célunk, hogy meghaladjuk a kondicionálást. Olyan építőművészetet és olyan várostervezési eljárásokat fejlesztettünk ki, melyek nem valósíthatók meg a mindennapi élet forradalmasítása nélkül, vagyis anélkül, hogy mindnyájan kézbe ne vennénk közállapotaink alakítását, határtalan gazdagításukat, kiteljesítésüket.

Több mint négy évtized távlatából már tisztán látszik, hogy milyen sokban előre látták Kotányiék a későbbi fejlődést, mekkora szerepük volt 1968 előkészítésében. Nem kis szellemi függetlenség és jó vizionárius gondolkodás kellett ahhoz, hogy valaki 1961-ben kijelentse: lElső és legfontosabb feladatunk tehát az, hogy megteremtsük az emberek számára a de-identifikáció lehetőségét, lehetővé tegyük számukra, hogy szüntessék be a környezetükkel való feltétlen azonosulást és a példás magaviseletet.l Ez a magatartás, és a köztér szituacionista visszavétele valósult meg 1968 körül a világ sok helyén, többek között Münchenben is. Az Angolkert hatalmas pázsit-területét fekete egyenruhás, kutyás őrök védték a focizóktól, piknikezőktől, napozóktól, de azután a népakarat eltávolította őket békés úton, és azóta a parkot átszelő kristálytiszta és jéghideg Eisbach partján napos időben pucér irodisták ezrei tanyáznak – a város közepén. Nem biztos, hogy ez az egyedfejlődés non plus ultrája, viszont tényleg ők találták ki saját maguknak. Másrészt az is kitűnik, hogy ez a képzőművészet, építőművészet, filozófia és társadalomtudomány (és valószínűleg még néhány diszciplína) határterületén fekvő elgondolás miért nem lehetett sikeresebb annál, amilyen volt: mert bár alapvető felismeréseket fogalmazott meg és programot is adott ezek gyakorlati alkalmazására, a fogyasztói társadalom szirén-éneke erősebbnek bizonyult. Tehát az elidegenedésnek nincsen közösségi alternatívája. Természetesen 1972 óta, a szituacionisták csoportjának feloszlása óta is akadnak hasonló mozgalmak, amelyek filozófiai-művészeti eszközökkel lépnek fel a konzumterror, a részvétlenség és a kíméletlen globalizáció ellen, amely most már az egész emberi civilizáció létét fenyegeti. Ma is elhangzanak olyan felhívások, hogy llassítsd le, tedd egyszerűbbé az életedl, mi azonban térjünk vissza a Kotányi-féle szituacionizmus és urbanizmus vizsgálatához.

Thomas Y. Levin A téli álom geopolitikája – a szituacionisták urbanizmusához címmel terjedelmes, gazdag irodalmat szemléző tanulmányt szentel a kérdésnek.[502] A szituacionisták történetét összefoglaló angliai honlappal egybecsengően kifejti Guy Debord és Kotányi nyomán, hogy azokat a helyzeteket, azokat a szituációkat, melyek a társadalom és a saját élet emancipatorikus megváltoztatásához vezetnek, konstruálni kell, meg kell tervezni. Ez néhány ponton feltűnő hasonlóságot mutat a francia szürrealizmus poétikájával, amelyet azonban most nem áll módomban taglalni.[503] Kotányi a SZI Londonban, 1960. szeptember 24. és 28. között megrendezett IV. konferenciáján tartott előadásában először arról szólt, hogy a szituációk megtervezésében központi szerepe van a találkozásnak (természetesen nem lbaráti találkozótl értett ezen, hanem a szürrealista típusút, a szükségszerűen bekövetkező csodás találkozást). Sokkal több találkozásra kellene sort keríteni, teljesen függetlenül a kommunikációs eszközök esetleges fejlődésétől. Másodszor a találkozások helyét határozta meg, amely vagy külön ilyen célra létesített szituacionista támaszpont lehet (tehát sok ilyen lkellemes helyetl kell teremteni), vagy pedig a városok közterületein végzett céltalan közös sétálás, mászkálás, bóklászás (stb.). A szituacionista támaszpontok közötti kommunikációt erősítendő, kívánatos lenne, ha minél több nyelven jelenne meg szituacionista folyóirat. Ez a terv végső soron valóra is vált, a központi lappal párhuzamosan jelentek meg SZI-lapok Skandináviában, Német-, Olasz- és Franciaországban, valamint Hollandiában és Angliában. Csakhogy ezzel egyúttal kezdetét vette az elkülönülésnek, a külön fejlődésnek az a folyamata is, amely a kizárásokhoz és végső soron a mozgalom önfeloszlatásához vezetett.[504]

1960-ban még kétségtelenül Kotányi volt az egyik hangadó. Talán legradikálisabb, mindenesetre legismertebb és legtöbbet idézett írása, a Gangland and Philosophy tudtommal nincsen meg magyarul.[505] Ironikusan egy amerikai szerzőpáros, Groueff és Lapierre szövegére, a The Gangsters of New York című könyvre hivatkozva párhuzamot von az amerikai maffia és a szituacionistákat körülvevő társadalom között. Ha például – fejtegeti – valakit érdekelni kezd a szituacionisták tevékenysége, lmegértil őket és lracionálisanl követni képes az érvelésüket, hogyan fordulhat elő, hogy másnap már semmi megértést nem mutat? Úgy, hogy a társadalom megfélemlíti őt, akár a maffia a tegnap még vallani kész tanút, aki inkább vállalja a tanúzás megtagadásáért kiszabott hosszú börtönbüntetést, csakhogy megmentse az életét. Kotányi a következőkben fentebb idézett kiáltványának hetedik pontját alkalmazva leltérítil a szavakat és megalkotja az eltérített szavak szótárát (glossary of detourned words). Ennek értelmében szomszédság, városi környezet = alvilág; társadalmi berendezkedés = védelmi pénz kizsarolása; társadalom = maffia; kultúra = idomítás, ráncba szedés;n szabadidős foglalkozás = védett/legális bűnözés; nevelés/iskolázás = előre megfontolt szándékú elkövetés. A szituacionista művészeket és gondolkodókat pedig olyan nyomozókhoz hasonlítja, akik (ha nem lenne életveszélyes), pusztán az információáramlás elemzése révén minden kétséget kizáróan be tudnák bizonyítani, hogy a városi lakosság hírekkel és információval történő folyamatos bombázása mögött sötét, tehát kriminális manipulációs szándék rejlik. Kotányi a médiakritikán túl alapvető ellenszenvvel beszél a neokapitalizmus – tulajdonképpen a neoliberalizmus – módszeréről, arról a később valóban tökélyre fejlesztett módszerről, mellyel nemcsak elhitetni sikerül az emberekkel, hogy lmindez az ő érdekükben történikl, hanem még a segítségüket is megszerezni saját kifosztásukhoz és elidegenítésükhöz. Végül felteszi a kérdést, hogy mit tehet a szituacionista művész ilyen helyzetben. Válaszát angolul idézem, nem azért, mert nehéz érteni, hanem éppen azért, mert könnyű (kiemelések az eredetiben): lThe constructors of situations must learn how to read the constructive and reconstituable elements of situations. In so doing, they begin to understand the language spoken by situations. They learn how to speak and how to express themselves in this language; and eventually, by means of constructed and quasi-natural situations, how to say what has never yet been said.l

Érdekes ellentétben áll a Gangland and Philosophy mottója ezzel a józan ítélettel. Mintegy előlegezi Kotányi Böhringer által említett csalódását, de legalábbis olyan önképet enged sejtetni, amelyben nem idegen elem a hősi küzdelem reménytelenségére való utalás. Kotányi a szöveget az Újvidéki Magyar Szó 1957-es évfolyamából idézi, az idézet pontos forrásának megadása nélkül. Így hangzik (saját fordításomban):

A Beijing-Bao a világ legrégibb napilapja. Megjelenése több mint tizenöt évszázadon keresztül folyamatos volt, első számát Beijingben nyomták a negyedik században. Kiadói gyakran magukra vonták a kínai uralkodók haragját, mivel megkérdőjelezték a vallás és az állam tévedhetetlenségét.n Ettől függetlenül minden nap megjelent a lap, bár kiadói ezért gyakran az életükkel fizettek. Tizenöt évszázad alatt a Beijing-Bao 1500 kiadóját akasztották fel.



[502] Thomas Y. Levin, Geopolitik des Winterschlafs: Zum Urbanismus der Situationisten, Wolkenkuckucksheim, 2. (1997). A tanulmány címe az IS hetedik (1962 áprilisi) számában névtelenül megjelent írás címét használja fel: Géopolitique de l‘hibernation. Német nyelvű változata: www.tu-cottbus.de/BTU/Fak2/TheoArch/wolke/X-positionen/Levin/levin.html.

[503] Vö. Peter Bürger Der französische Surrealismus c. munkájával (Suhrkamp TB Wissenschaft, 1996).

[504] A szituacionisták konferenciáiról lásd a www.twokmi-kimali.de/texte/Konferenczen_der_ Situationisten_Internationale.htm honlapot.

[505] Ken Knabb fordítása a www.bopsecrets.org/SI/4.gangland.htm honlapon található.