Ugrás a tartalomhoz

Né/ma?

DERÉKY PÁL ÉS MÜLLNER ANDRÁS

RÁCIÓ KIADÓ

(4)

(4)

Nem mintha, miközben látszólag sok minden zajlik, bármi változhatna. Vannak még hibák, és ezeket a hibákat kiküszöböljük, ez volna a dolog, hiba meg, az aztán állandóan akad, és amíg akad mit változtatgatni, nincs, ami megváltozzon. Amíg e hibák (kijavítása) iránt fölkelthető érdeklődés, nem áll a javítók érdekében a változás, azzal ugyanis épp a (hibás) dolog (és ezzel a javítók funkciója) szűnne meg. A nép-nemzeti hivatásos-ellenzék ennek a hiba-kiküszöbölő folyamatosságnak fenntartásában vesz rész: pöröl és együtt-vacsorázik, és akivel együtt vacsorázik, az ekképp jut valamifajta legitimitáshoz.[536] Pusztán az által, hogy szóba állnak vele. Igen szórakoztató e tárgykörben Illyés Gyula Naplóját olvasgatni az aktuális kultúrpolitikusokhoz való viszonyáról.[537] Egyébként azok lállnak szóbal, akiknek legitimitása szintén kérdéses, delegálásuk legfinomabban fogalmazva is informális, a vátesz retorikai frázisait használó, ellentmondást nemigen tűrő önjelölés. Ami épp a, ha tetszik, váteszit, a művészet alap-attitűdjét (lén nem ennek meg annak, de mindennek jötteml) fordítja ki (vagy nagyon is le). Nagyjából kölcsönös a napi-politikai-legitimizálás, ez folyik. A czéllal szentesített vacsora. Mindez pedig helyes és erkölcsös, retorikájukban folyamatos az erkölcsre való hivatkozás, ők tudják, hogy mi a helyzet, mikor, hol, mit, miért és kivel szükséges egyeztetni (és vacsorázni). Tudják a választ. Föl se merül, hogy lmorális kötelesség nem válaszolnil (Barthes),[538] hogy a válasz az értelem horizontjának a lezárása, mivel épp ez volna üdvös: túl tágra nyílt horizonton minden kérdés(re adott válasz) óhatatlan relativizálódik. lSoll die Dichtung das Leben bessern?l, kérdezi Gottfried Benn. lAköltészetben előforduló eszmék rendszerint banálisak s gyakran hamisak, és tizenhatodik életévén túl már senki sem tartja érdemesnek, hogy pusztán mondanivalója kedvéért olvassa a költészetet.l (George Boas)[539] lValamely szöveg esztétikája nem az úgynevezett »tartalomra«, vagyis a szöveg tárgyát képező világra vonatkozik, hanem csakis arra a jelvilágra, amelyben a szöveg realizálódottl. (Max Bense)[540] Illyés felszólítását, miszerint lKöltő, felelj!l, elég üdítő együtt olvasni Szentjóby saját találóskérdés-sorozatára (lHol jön ki az irodaloml stb.) adott, fordítva kinyomtatott válaszával: lA könyökömön.l Hogy e stratégia miatt viszont, épp a sikeres egyensúlyozás következtében, nem borul semmi, az talán még csak nem is másodlagos kérdés, inkább arról lehet szó, hogy egy kezelhető konfliktushelyzet helyetti borulás nem áll senkinek érdekében. Az történik, hogy nem történik semmi. Kis huzavona. Ilyenfajta hierarchikus, piramisszerűen felhordott hatalmi struktúrák nem változtathatók. Széthullhat, de nem változik. Nem is hullik szét. Szétesik, majd, sohanapján, csak úgy, minden további nélkül, nélkülem, ez a kérdés azonban sohasem aktuális, mert most nem az, és ha megtörténik, akkor szinte azonnal már nem. Ebben a szép, stabil elrendezettségben megy a kiskanál vízben lubickolás, és noha igazából senki nem kavar nagy hullámokat, valamiképp mindenki részt vesz. Akkor is, ha nem áll be a diskurzusba, csupán tudomásul veszi, elfogadja: elfogad ezt-azt. Ott szenved. Igyekszik, ügyeskedik, megússza vagy rábaszik, sírdogál, utálja, viszolyog. Dühös, mert szinte soha semmi nem, aztán örül, ha néha kicsit


    valami igen. Az van, hogy a
    hatalmi játszma ugyan nélküle folyik, és
    ő pont emiatt dühösködik, azt bámulja,
    attól fordul el, annak örül, ha
    mégiscsak leesik onnan valami, és le
    is esik, de ezt már mondtam.
  



[536] A népiek egyik, megnyerendő-megnyerhető része, mert Sinka István, Erdélyi József vagy Féja Géza más tészta. lIllyés Gyula, Veres Péter és a velük társult műparasztok úgy képzelték 45-ben, ha nemzetiszínű gatyában felsorakoznak a kommunisták mögött, nem kell más, csak megvárni, amíg a kommunisták elvégzik a piszkos munkát – elveszik a birtokot, a bankot, a zsidó és grófi vagyont –, és akkor ők, kézdörzsölve, előlépnek és átveszik a készet. [h] A népi irodalom műkedvelői kiadták államköltségen műveiket, és minden nemzeti lesz és paraszt. A kommunisták tudták ezt, egy ideig használták a nemzeti parasztokat, majd valamennyiüket bedugták a zsákba.l Márai Sándor, Napló 1984–1989, Helikon, Budapest, 1999.

[537] l1980. június 20-án Fél hétkor Illés Endre Németh még könyvben kiadatlan tanulmányainak megjelentetéséről – Aczél ellenzi – támogassam majd, ha itt lesz. Juhászék, majd megkésve Aczélék. A bolgár kultuszminiszterrel kellett érkeznie. Nő, rideg-hideg asszony, Zsivkov lányan – a balkáni nepotizmus terméke tehát szinténl stb. Illyés Gyula: Naplójegyzetek. Érdekes, föl se merül, hogy az ilyesmi vacsorázás is a balkáni nepotizmus terméke tehát szintén. Hiszen sorskérdésekről van szó. lIllés, Aczél, én – szinte egymás nyelvéről tépjük magunkhoz a szót.l Idézi Domokos Mátyás, Németh László: Sorskérdések = Leletmentés, Osiris, Budapest, 1996, aztán hozzáteszi, lAz eredmény: a semminél is kevesebb.l

[538] A kollektív hasznosság hierarchizált rendje, az elkötelezett (válaszoló jellegű) irodalom koncepciója megfojtja az irodalom autonómiáját. (Roland Barthes) lA posztmagyar kérdez, nem válaszoll (Odorics Ferenc, Mi az, hogy posztmagyar? = Posztmagyar, Ictus, Szeged, 1995): ennek mifelénk, lTiszán innen, Dunán túll, ahogy mondani szokás, lmégl tétje is van.

[539] Idézi René Wellek – Austin Warren, Az irodalom elmélete, ford. Szili József, Gondolat, Budapest, 1972.

[540] Szövegesztétika = A neoavantgarde, szerk. Krén Katalin, Marx József, Gondolat, Budapest, 1981.