Ugrás a tartalomhoz

Né/ma?

DERÉKY PÁL ÉS MÜLLNER ANDRÁS

RÁCIÓ KIADÓ

(5)

(5)

Valami mégis történik azért. Az, hogy egyszercsak egy lyuk[541] keletkezik: ki tudja miért, egyesek úgy szólalnak meg, hogy eltekintenek. Ettől a meccstől. Nem ellenbeszéd, és nem is pusztán csak nem vesznek részt, hanem mintha nem is vennék észre, hogy miben nem. Nincs. Mintha az, ami nincs, nem is volna,[542] nem volna egyéb, mint hogy itt szeretve van a hatalom: az erre utaló, mutogatás nélküli rámutatás lehetett, azt hiszem, a tűrhetetlen.[543] Mi az!, hogy nincs! semmi más! Ettől fogva folyik az (eleve még avantgárd) ízlésdiktatúráztatás (lásd ehhez (is) Tábor Ádám Hol szorít a szemlélet? Vita az új irodalomról),[544] és hát, kétségtelen, ezek (nem mintha amúgy szóba állt volna velük bárki) nem annyira lláttakl és párbeszéltek. Inkább átláttak és kijelentettek. Pedig látszódtak volna, nagyon is szívesen jelentettek volna ki, ha lehetett volna. Erdély Miklós utolsó, a Magyar Írószövetség székházában (!) tartott performansza után, látszólag némiképp váratlanul, a legnormálisabb szomorúsággal dünnyögte maga elé: Nem jöttek el az írók. Szerette volna. Pont ezt az egy lehetetlent. Ha a hatalmi játszmát lejátszó, egymást opponáló eszmék által uralt tér (és a Nyugatosok-polgáriak számára szabadon meghagyott margó) üres(nek van tekintve), ha egy beszédforma semmibe veszi, ami a fennállók szerint (tele) van, nem átlát rajtuk, hanem nem is látja, az a fennállókra nézve valóban kurvára veszélyes. Az valóban harc nélkül, menetből foglalja el egyből az egészet, egyszerűen ráírja magát. Úgy írja fölül, hogy nincs is tudomása róla. Arról, hogy fölül lenne: mert mi van alul? Semmi. Nem mintha a fölülírtak tudnák, tudnának bármit arról, hogy mi jött rájuk. De azt nagyon is tudják, hogy fölülírták őket.[545] Vagy, nem is tudom, most kicsit talán túlzok. A fölülírás valamivel még odébb van. A neoavantgárd töredék(ben maradt) művei valóban nehezen (azért mégis szépen) hasonlíthatók konzekvensen vitt, a nyolcvanas és kilencvenes években végigírt életművekhez. Ha mindent összeszedünk is: hatásanalízis, legendák, néhány legendás halál, életrajzok, emlékezések, legszebb tódítások.



[541] Egyszercsak a 60-as években. Kádárkonszolidáció, liberalizálódás. Fridzsider. Engem például, apukámmal, 67-ben kiengedtek Nyugatra. Csak a mamámnak meg a testvéremnek kellett maradni zálogul. Hát ettől a sok jótól simán eltekintve. lHa az egységes anyag oly módon veszi körül ezt az anyaghiányt, mint a víz a szigetet, akkor LYUK-nak nevezzük. / Rendszerint valamilyen másik anyag tölti ki a LYUKAT. / A sziget tehát a víz LYUKÁT kitöltő anyag.l Legéndy Péter, 1006. nyomtatvány = Szógettó, vál. Papp Tamás, szerk. Császár László, Kukorelly Endre, Jelenlét, 1989/1–2.

[542] lNAGYTESTŰ PRÉMES ÁLLATOT LÁTTAM HÁTULRÓL. FEJE KÉNYELMETLENÜL BALRA FELFELÉ CSAVARVA, AMINT AZ ESTHAJNALCSILLAGOT NÉZTE MEREVEN. AZONBAN FÉNYTELEN ORRNYERGE NEM VOLT VALÓDI, SEM A PRÉMJE, SEM AZ ÁLLAT, SEM AZ ESTHAJNALCSILLAG NEM VOLT VALÓDI. CSAK A KÉNYELMETLENSÉG VOLT VALÓDI. CSAK A KÉNYELMETLENSÉG – AZ VOLT VALÓDI.l Erdély Miklós: Antiszempont. Szerintem csak Thomas Bernhard ismétel így. De ő sokszor ismétel, itt viszont csak 1x van, attól ilyen pokoli erős. Lásd még Müllner András, Nagytestű prémes állatok. Néhány szó Tandoriról és Erdélyről egy recenzió keretében = Rátévedések a romantikában, a neoavantgárdban és más területeken, Ictus–JATE, Szeged, 1998.

[543] Ha már a sima kritikai hang is teljességgel tűrhetetlen. Lásd Hekerle László Nagy László-tanulmányának (lÖrdög már veletekl) anyázásba torkolló fogadtatását. 1985-ben olvasta föl, a Debreceni Irodalmi Napokon. lNagy László életműve elsősorban erkölcsi mozzanataiban hat: stilisztikai, poétikai karaktere is ebben a viszonylatban jelent és jelenik meg. Eszerint, ha a becsületes és tiszta erkölcs hangja kihallható a versből, írásból – anyagának, nyelvének, formai jegyeinek sajátosságai és az a mód, ahogyan megszólal, csakis ama erkölcs szeplőtelenségéhez tapadó leíró fogalmakkal interpretálható. A művek befogadása úgyszólván egyszer s mindenkorra, általános érvénnyel leszögezett értékalakzatokhoz kötődik.l A nincstelenség előtt, JAK, Budapest, 1997. Hasonló az utóélete Kálmán C. György 2000-beli Nagy László-tanulmányának is.

[544] Tábor Ádám, A váratlan kultúra, Balassi, Budapest, 1997. Jogos az a ltétova kérdésl (Menyhért Annáé), hogy lvajon nem tartozik-e hozzá a neoavantgarde-hoz, hogy nem akar fősodor lenni, underground akar maradni?l, de csak úgy valahogy a fentiekkel együtt. Némiképp ez is sz-kségből van csinálva. Hogy volna műalkotás, amely nem hívna meg? Rimbaud nem akart? Mallarmé? Tulajdonképpen ki akar?

[545] Ladik Katalin vetkőzős performanszai és Szentjóby hosszú haja Bódy Gábor Agitátorokjában. Az Erdélyék műveiről való beszédhez hozzá kell hogy tartozzon a posztúrájukról (Angyalosi Gergely Petri Györggyel kapcsolatban használt terminusa: testi-lelki attitűd, lugyanakkor a külső körülmények által erőteljesen meghatározott szituációl) való beszéd.