DERÉKY PÁL ÉS MÜLLNER ANDRÁS
RÁCIÓ KIADÓ
lNamármost.l[598] Eddig, és ne sokkal tovább a harci fogalmakkal. Harc ugyan van,[599] hatalmi-, pozíció-, kenyér- és presztízsharc, befolyás meg satöbbi, puszta, durva (irodalom)politika, és ezt jelöli a most már nem neosatöbbi-, hanem p.m.-diktatúrázás. Pedig. Pedig lsok kánonjavaslat, [mondanám – K. E.] él egymás mellett, hol békésen, hol kevésbé. [Inkább kevésbé. K. E.] Vagyis: a kánonok egymásmellettisége mégiscsak többszólamúságot eredményez.l (Kálmán C. György) Poétikai szempontból nézve pedig, szerintem soha nem volt még ennyire béke. lThere is a society where nine intrudes.l[600] Egy tér van ugyan, és, ahogy T. S. Eliot leírja, minden új mű, amennyiben megjelenik (és ennyiben régiek is újra, újként működnek), a többit valami módon odébb mozdítja; ámde annyira mások a dimenziók, olyan különféle metódusok úszkálnak különféleképp, minimális ütközés eséllyel, hogy, ha a bevett, uralgó paradigmák véletlenül nem a politikai-hatalmi játékban volnának érdekeltek (de véletlenül abban érdekeltek[601]), hanem a lzirodaloml
érdekelné lőketl, akkor valóban nem lenne
okuk csatakiáltásokat hallatni. Ott nincs találkozás,
mármint az irodalomban, mivel nincs lszembenl
semmi a lrégivell, nincs szemben valami
lújl, az innováció az eszközök és
formák, a használat mindenáron való újdonsága
[598] Dózsai Mónika.
[599] lAz irodalmi mezőn, hogy Bourdieu nem egyértelműen rokonszenves hadi metaforikájának egy elemével éljek, harc folyikl. Kálmán C. György, Közösségek, kánonok, rendszerek, I. m.
[600] 93 Van társadalom, ahol senki sem tolakodik. Byron: Childe Harold, idézi Macel Douxami [azaz Duchamp], Levél = Dadaizmus antológia, szerk. Beke László, Balassi, Budapest, 1998.
[601] Egyébként nem lehet elképzelni valamiféle hatalmijáték-mentes területet. Egyébként nem lehet elképzelni olyan helyzetet, ahol az aktorok (legalább maguknak) bevallanák, hogy a poétika-zubbonyba öltözve hatalmi harcot vívnak.